Spekner
Enikő
A SZABADKŐMŰVES SZERVEZETEK - COMENIUS PÁHOLY
Szalay Károly, a páholy későbbi titkára, a szabadkőműves eszmék egyik teoretikusa, 1909-ben készített egy „Tájékoztatót a szabadkőművesség céljairól és eszközeiről". Az ő megfogalmazásában összefoglalóan megtalálhatók mind a páholy tevékenységét, mind az egész hazai szabadkőművességet meghatározó célok: A szabadkőművesség célja a közerkölcsiség, művelődés és felebaráti szeretet terjesztése és a jótékonyság gyakorlása, kizár köréből minden politikai és vallási kérdést, de a hazaszeretet és a közügyek ápolását fontos feladatának tekinti. Filozofikus, filantropikus és progresszív intézmény, lépést igyekszik tartani az egyes korszakok tudományos, szociális és előrehaladást célzó törek véseivel, érvényt igyekszik szerezni az általános felvilágosodás békés terjesztésével a tudo mányos kutatás és a gyakorlati élet lelkiismeretes megfigyelése útján leszűrt igazságoknak. A pártos szellem káros befolyása ne érje a tagokat a politikai küzdelmek által, de nem zár kózik el, hogy tagjainak politikai belátását a lehető legmagasabbra emelje, s hogy a fel merülő politikai eszmék állami és társadalmi szempontból való fontosságának tudomá nyos elbírálására minél képesebbé tegye tagjait. A politikai iskolázottság és helyes íté letalkotás az állam és társadalmi élet békés fejlődésének tesz hasznos szolgálatot.
Az iratanyag ismertetése A szabadkőműves szervezeteket 1920-ban belügyminiszteri rendelettel feloszlatták, iratanyagunk az Országos Levéltárba került, amit 1945-ben a szervezet — megújításakor — visszakapott. A szervezeteket 1950-ben végleg feloszlatták, az iratanyag ismét visszake rült az Országos Levéltárba, de már a sok átadástól jócskán megfogyatkozva. A 84 iratfolyóméternyi anyag rendezését a II. osztály kezdte el, majd a gyűjtőköri illetékességből átvevő III. osztály fejezte be, elhelyezve a P szekció, vagyis a Családok, Testületek és In tézmények Levéltárai közé. Az anyag eredeti irattári rendjét nem lehetett helyreállítani, hiányoztak vagy a segéd könyvek, vagy az iratokról a jelzetek, s maga az iratanyag is igen hiányos volt. A rendezés nél meghagyták a három nagypáholy fondját, ami nagyjából épen maradt. A többi anyag ömlesztett volt, a nyomtatványokat, körözvényeket, évi jelentéseket, meghívókat, egyszó val a páholyok működését tükröző iratokat, az azokat kibocsátó páholy szerint rendezték fondokba. A fondszintre bontás után az egyes páholyok anyagát először tárgyilag, majd azon belül időrendezték. 391
A Comenius páholy anyaga 1,07 iratfolyóméter, 6 iratcsomó és 12 kötet. A csomókon belül a tárgyi felosztásnak megfelelően tételeket alakítottak ki, összesen 13 tételt. Az 1—2. tétel tartalmazza a páholy történetére, működésére vonatkozó iratokat (páholyszabály, segély és egyéb alapok szabályai, évi jelentések, jegyzőkönyvek), a 3—5. tételek az ügyvi teli iratokat foglalják össze (levelek, fogalmazványok, nyomtatványok), a tagságra vonat kozó iratokat a 6—9. tételek tartalmazzák, a páholyba jelentkezők anyagát a tételen belül ábécé-rendbe rendezték, a 11* tétel a páholy tevékenységére vonatkozik, a 12. tételbe a számadásokat, a 13. tételbe a pénztárkönyvet helyezték el.
A Comenius Páholy alakulásának és megszűnésének adatai A páholy 1872-ben Grossmuth néven alakult, eredetileg skótritusú páholy volt (filo zofikus vagy magas fokokban is dolgozik), majd a Szimbolikus Nagypáholy megalakulása után, annak felügyelete alá tartozott, nevét 1893-ban változtatta Comeniusra. A század forduló előtt német nyelven folyt a páholy munkája, tagjai is többnyire a német polgár ság köréből kerültek ki, az iratok is német nyelvűek. A magyar 1909 után lett a páholy hivatalos nyelve, de már előbb is használták. A páholy működése 1920-ban belügyminisz teri rendelet alapján szűnt meg. Megalakulásakor a páholynak 41 tagja volt, megszűnése kor 139. A páholy alapító tagjai: Bihari Mór ügyvéd, Glück Soma orvos, Limbek Béla üzletvezető, Pollák Jakab ügyvéd stb. A megalakulásról és a megszűnésről az iratok egyéb körülményt nem tartalmaznak.
A páholy vezetői, vezetó'szervei, felépítése, működése A szabadkőműves szervezetek a páholyok. Tökéletes és törvényes páholy az, amit legalább hét, mester-levéllel rendelkező szabadkőműves alakított meg. A páholyok főható sága a nagypáholy, amit az egyes országok területén működő „tökéletes és törvényes" pá holyok összessége alkotott. A nagypáholy csak akkor működhetett, ha azt egy már sza bályosan és törvényesen működő nagypáholy elismerte és felavatta. Sokáig csak az 1717ben elsőként alapított Angol Nagypáholy adott ki ilyen elismerést. A nagypáholy ellen őrző és törvényhozó hatalmát a nagygyűlés vagy a közgyűlés, végrehajtó hatalmát a szö vetségtanács, a fegyelmi ügykört az ítélőszék gyakorolta. A nagypáholy létrejötte után újonnan alakuló páholyok csak a nagypáholy engedélyével működhetettek, mivel a nagy páholy a főhatóságuk. Az új páholy ideiglenes munkaengedélyét a szövetségi tanács, vég leges engedélyét a nagygyűlés adta meg. Működését csak akkor kezdhette meg, ha a nagy páholy az előírt szertartások szerint a páholyt felavatta és az alapító oklevelet kiadta. A már megalakult páholyok alapszabályait szintén csak a nagypáholy jóváhagyásával lehe tett módosítani. A Comenius páholy szimbolikus szertartásrendű páholy, három fokozatot ismert, az inas, a legény és a mester fokozatot. A páholy élén tisztikar állt. A páholy vezetője a főmester, akinek kalapácsa alatt zajlottak az egyes munkák, vagyis az ülések. 1872-ben
392
az első főmester Rosenberg Lajos volt, helyettese Hozmata Ferenc. Az utolsó főmesterek egyike Pfeiffer Ignác műegyetemi tanár, aki jelentős szerepet játszott izzólámpa gyártá sunk világszínvonalra emelésében. Végig meghatározó tagja volt a páholy irányításának Bihari Mór ügyvéd, aki kilencszer volt a páholy főmestere, alapos tudása és szilárd jelleme általában kritikus időkben helyezte a páholy élére. A tisztikar többi tagjai az első és má sodik felügyelő, a titkár, a szónok, a kincstáros, az alamizsnás, a szertartásmester, az elő készítő mester és a templomőr. A tisztikar megválasztása évenként szótöbbségi szavazás sal történt. A választás előtt öttagú jelölő bizottságot küldtek ki, a bizottság minden tiszt ségre javasolt jelölteket, akikre szavaztak. Két éven túl a tisztviselők nem választhatók újra, kivéve a titkárt és a kincstárost. A választás eredményét jóváhagyás végett megküld ték a Szimbolikus Nagypáholynak. 1891-ben a főmesteri választást nem fogadta el a nagy páholy, mert a szavazás nem érte el az abszolút szótöbbséget, amit az alkotmány meg követelt. A tisztújító munkán a páholy ügyeinek vitelére négy állandó bizottságot válasz tott. A bizottságok tagjait egy évre választották. A bizottságok elnökei munkájukról évente kétszer jelentést tettek. Minden bizottságnak hivatalból tagja volt a főmester és helyettese, illetve a bizottság munkájában illetékes tisztségviselő. Az Irodalmi Bizottság javasolta a páholy munkarendjét, feladata volt, hogy felolvasások rendezésével fokozza a páholy szellemi életét. Hivatalból tagja volt a titkár is, az illetékes tisztségviselő pedig a szónok és helyettese. Szorosan kötődött a páholy tevékenységéhez a Jótékonysági Bizott ság, amely egyrészt a segítésre szánt egyének személyi és anyagi viszonyait vizsgálta ki, majd a segélyekre javaslatot tett, másrészt a havi kiadásairól könyvet vezetett, s azt bemutatta a Kincstári Bizottságnak. A Jótékonysági Bizottságnak hivatalból tagja volt a kincstáros és az alamizsnás. Az előbb említett Kincstári Bizottság feladata volt a kincs táros és alamizsnás számadásait megvizsgálni, az évi mérleget és költségvetést felülvizs gálni. A páholy szabadkőműves alapját külön Pénzügyi Bizottság kezelte. A páholy tagságának száma a századforduló előtt 40 és 70 között mozgott, az 1910-es években 110—130 között. A tagság társadalmi rétegeződése megfelelt a szabadkőműve seknél megszokott polgáriburzsoá, liberális értelmiségi körnek. Legtöbb az ügyvéd, az orvos, az utána következő kategória pedig a nagykereskedő—kereskedő. A páholy lét számát és vagyoni helyzetét tekintve nem tartozott a legtehetősebb páholyok közé. A ta gok felvétele nagyon szigorú szabályok szerint igen nagy körültekintéssel történt. A „ke resőt" alapvetően három szempontból vizsgálták: értelmi képessége, műveltsége, te hát, hogy mennyire képes a szabadkőművesi eszmék és rituálék elsajátítására és tovább adására, erkölcsileg, és vagyoni helyzete szerint. Bizonyos anyagi egzisztenciára szükség volt ahhoz, hogy valaki szabadkőműves páholyhoz tartozhasson, elég magas díjszabások terhelték a páholy tagokat. A „keresőt" (az új tagfelvételt kérőt úgy nevezték: a szabad kőművesi világosságot kereső egyén) a páholyból három testvér ajánlotta. A felvételt kérő adatait a főmesterrel előzőleg írásban közölték, a főmester a jelentkezést a páholy általános értekezletén bejelentette, utána a bejelentést a tisztikar elé terjesztették, a páholy nak a tisztikar véleményezte a kérelmet, majd a páholy egész tagsága titkos szavazással, úgynevezett golyózással döntött a felvételről. A felvételi díj 230 korona volt, amit a kereső kezese előre és egy összegben kellett, hogy befizessen a kincstárnak, a felvétel csak a befi zetéssel volt érvényes. A századforduló után már előre gyártott, nyomtatott szövegű belé-
393
pési nyilatkozatot és egy kérdőívet kellett kitölteni, ami három kérdéskört ölelt fel: „Mit vár ön a szabadkőműves szövetségtől; Mit várhat öntől a szabadkőműves szövetség; Mi vel tartozik ön a hazának?". Ezekhez kapcsolódtak még az ajánlások és egy önéletrajz, s a tisztikar által a kereső személyének megvizsgálására kijelölt testvérek jelentései. A fel vett vagy elutasított keresőről így komoly személyi anyag gyűlt össze. Az új tag a páholy ban az első fokozatot nyerte el, vagyis inas lett. A második, legény-fokozatba lépés csak húsz munka látogatása után volt lehetséges, a mesterfokozatba pedig csak azok a legények léphettek, akik további tíz munkán vettek részt. A béremelések, — ahogy a szabadkőmű vesek a fokozatok váltását nevezték — csak akkor váltak érvényessé, ha a kirótt díjakat befizették. Egyébként a páholytagoknak havonta 5, 1910 után 10 korona tagsági díjat kellett fizetniük. Azt, aki a munkákat nem látogatta, vagy nem fizette az esedékes díjakat, kizárták a páholyból. A „munka" hetente egyszer volt, a hét egyik meghatározott napján. Különleges, ün nepi alkalmakkor díszmunkát tartottak, például mikor a páholy névváltoztatását ünne pelték. Valamelyik testvér halálakor gyászmunkán emlékeztek meg érdemeiről, a tiszti kar megválasztását tisztújító munkán eszközölték, a többi munkát rendes munkának ne vezték. Megkülönböztették még a fokozatoknak megfelelő első-, másod- és harmadfokú munkát, amelyen vagy a terjes tagság, vagy csak a legények és mesterek, vagy csak a mes terek vehettek részt. Harmad-, tehát mester-fokú munkát egy évben csak egy-kettőt rendeztek. A rendes munkákon a tanácskozás tárgyához minden jelenlevő csak egyszer szólhatott hozzá, kivéve az előadót és az indítványozót, akiket a vita lezárása után a zár szó is megilletett. A páholy elhalt páholy tagok özvegyei és árvái, illetve megszorult testvérek megsegí tésére segélyalapokat hozott létre egyrészt adományokból, másrészt a befizetett díjak egy részéből. Külön szabadkó'művesi alapot hoztak létre 1902-ben „kulturális szellemet terjesztő alkotások anyagi támogatására". Az alapot héttagú bizottság kezelte, melynek tagjai a főmester, a felügyelők, a Jótékonysági Bizottság elnöke, és a páholy évenként választandó három mestere. Az alap egyrészt a befizetett díjak egy részéből, kamatokból, alapítványokból, másrészt tagonként évi 6 korona járulékból adódott össze.
A páholy tevékenysége A századforduló előtt a páholy tevékenységében a jótékonykodás dominált. Megala pította 1896-ban az „Amphesis felnőtt szegényeket felruházó egyletet". Az egyesület nek rendes, pártoló és alapító tagjai voltak, díszelnöke, Rakovszky István a páholy tagja volt. Az alapító tagok között volt a már említett Bihari Mór is. Az egylet vezetését 2 el nök, 4 alelnök (két férfi és 2 nő), egy titkár, egy ügyész, és egy pénztáros végezte. Az egy let alaptőkét gyűjtött be a tagoktól, s ennek kamataiból kívánta a szegények támogatását megvalósítani. A munkásházépítő szövetkezet létrehozásának tervezetével egyrészt az égető lakásgondokon kívánt segíteni, másrészt a munkanélkülieknek adott volna munka alkalmat, munkájukat önköltségi áron megfizetve. Az iratok nem árulják el, hogy a ter vezetet milyen mértékben sikerült megvalósítani. A páholy 1900-ban egy gyermekvédő
394
bizottság létrehozását javasolta, mégpedig a budapesti páholyok közös erőfeszítésével. A bizottságba minden páholy delegálna 1 küldöttet, valamelyik nagymester elnökleté vel működne állandó szervezettel, meghatározott működési körrel. Létrehozna egy gyer mekvédő alapot a süketnéma, vak gyermekek támogatására, munkája belefolyna más hasonló célú szervezetek munkájába, s azokkal kapcsolatot teremtve végezné tevékeny ségét. A századforduló után egyre erősödött a páholyban az igény a jótékonykodásnál hatá rozottabb társadalom formáló tevékenységre: „... alapos reményünk lehet arra, hogy szövetségünk mihamarabb szakít eddigi palliatív orvoslási módszerével s mind jobban erős bödő progresszív tevékenysége útján valóban a társadalom újjáalakításának válik hajtó erőjévé..." A társadalmat szabadkőművesi értelemben akarták átalakítani, mégpedig ennek hathatós eszközét abban látták, hogy a politikai, a társadalmi vagy a tudományos életben ismert szabadkőművesek az egyes klubokban, egyletekben szabadkőművesi szel lemben felolvasásokat, előadásokat tartanának egyes aktuális társadalmi kérdésekről: alkohol ellenes mozgalomról, munkásszervezetekről, a népoktatás helyzetéről, az ipar fejlesztésről stb. A társadalmi átalakulás céljaként egy igazságos munkamegosztáson ala puló társadalmi rend létrehozását jelölték meg, mely minden néposztály számára egyfor mán biztosítja a munkát és a megélhetést: „A szabadkőművesség mint az emberi haladás legbuzgóbb munkása, de egyúttal a harcnak és rombolásnak legelszántabb ellensége, a legégetőbb társadalmi bajok orvoslásával igyekszik biztosítani a megrázkódtatások nélkül való átmenetet az új igazgságosabb társadalmi és gazdasági berendezkedésre". A társadal mi problémák sorából kiemelten kezelték a munkanélküliség kérdését. A probléma megoldási kísérletként, illetve a munkanélküliség enyhítésére létrehozták 1906-ban a Munkanélküli iparossegédek egyletét. Az egylet célja, hogy a munkanélküli iparossegé deket segélyezze és munkához juttassa. Alapszabályát a kormány jóváhagyta. Az egyletet alapító, pártoló dísz- és rendes tagok alkották. A páholy felszólította a többi páholy tagjait is, hogy belépésükkel támogassák az egylet működését. Az egylet vezetősége a központi elnökség (1 ügyvivő elnök, 1 társelnök, 4 alelnök, 2 jegyző, 1 pénztáros, 2 ellen őr, 1 ügyész), a központi választmány, a képviselő tagokból álló közgyűlés és a számvizs gáló bizottság. Tagja lehetett minden Magyarországon dolgozó iparossegéd, ki a 60. évet nem töltötte be, s legalább 6 hónapi munkaviszonnyal rendelkezett. Beiratkozási díj 50 fillér, tagkönyv 20 fillér, s hetenként 30 fillér járulék képezték a rendes tagok hozzá járulását. Minden rendes tag, ha munkanélkülivé lett, évenként 5 héten át 10 korona se gélyt kapott. A társadalmi átalakulás ügyét fontos személyiségeknek a szabadkőművesség számára való megnyerésével is igyekeztek szolgálni, s ezzel a társadalmi, politikai életre sokkal nagyobb befolyást gyakoroltak, mint az létszámukból, szervezetük nagyságából következne. A Comenius-páholy tagjai között is volt országgyűlési képviselő, politikus. Rakovszky István 1906-1909 között a képviselőház alelnöke volt. Az aktív politizálás nem mindegyik páholyra jellemző, de a Comenius-páholy a politikailag aktívabb páholyok közé tartozott. Ez az aktivitás tette lehetővé a polgári radikálisok belépését a szabad kőművesek közé, s ez visszahatott a páholyok politikai aktivitására is. A Comeniuspáholy propagálta az általános, egyenlő és titkos választójogot. Foglalkozott a felekezet nélküli népoktatás problémájával. Aktív szerepet vállalt az antiklerikális küzdelemben
395
mely része volt a demokratikus Magyarország megteremtéséért indított küzdelemnek. Az antiklerikális harc kapcsán vállalt védnökséget a közismert Galilei-kör felett is. A pá holy már régen foglalkozott egy antiklerikális ifjúsági egyesület szervezésével, s ezért vál lalta egy olyan egyetemi kör támogatását, melyen keresztül a profán világba terjeszti ezen eszméit. A támogatás egyre nehezebben ment, a kör későbbi tevékenysége nem nyerte el a szabadkőművesek egyértelmű helyeslését. Nagy viták voltak a kör támogatását illetően, a páholy már egyre nehezebben tudta a többi páholyt bevonni a támogatásba. Jászi 1912—1913-ban részvétlenséggel vádolta a páholyokat, mivel elapadt az anyagi segítség. Az első világháború kezdetben felszította a szabadkőműveseknél is a nacionalista ér zelmeket. A Comenius-páholy tagjai is az antant államok szabadkőműveseit a szabadkőművesi eszmék árulóinak tartották. A fronton harcoló hős katonák ellátására 1914-ben jótékony női foglalkoztató műhelyt szervezett a páholy. A háború meghozta a budapesti páholyok összefogását, közös főmesteri értekezletet tartottak, elhatározták a páholyok progresszív megadóztatását, s a közös pénzalapból egy kórház létrehozását. A magyar szabadkőművesség egésze mozdult meg a Szimbolikus Nagypáholy égisze alatt, s emelte az egész szövetség értékét a közvélemény előtt. A háború előrehaladtával az új társadalmi rend megvalósítása, a békés építés, a háború utáni helyzet foglalkoztatta a szabadkőműve seket, s egyre aktívabban szólaltak fel a háború ellen. A háború alatti helytállás jelentősen növelte a szabadkőművesség szerepét, a politikai hatalom is elismerte befolyásukat. A háború utáni helyzet megkönnyítését akarta szolgálni a Lakók szövetségének létre hozása is 1916-ban. A háborúból visszatérőknek kívánt egészséges lakásviszonyokat teremteni. Harcolt a lakásreformért, s szorgalmazta egy lakásügyi hivatal felállítását. A szövetség ügyeit az egyes problémaköröknek megfelelő 5 bizottság intézte (hadbavo nultak ügyeivel foglalkozó bizottság, lakásreform bizottság stb.). Az intenzív tevékenység mellett egy másik tendencia is érvényesült a páholy életében. Egyre többen vonták ki magukat a munkák látogatása alól, s általában probléma volt a páholy látogatottsága. Részben a háborús elfoglaltságok miatt maradoztak el a testvérek, részben a háborútól sokan meghasonlottak. Mindezen nehézségek ellenére a páholy igye kezett lépést tartani a kor problémáival, s követni azt a progresszív irányt, ami az 1900-as évektől jellemezte. Az 1918-as munkaév főprogramjának a gazdasági kérdések tanul mányozását hirdették meg. A háború után megoldandó nagy gazdasági problémákról indítottak előadássorozatot, vitákat.
396
