Az írás története és típusai Bartos Huba
Az előadás menete 1. 2. 3. 4. 5.
Nyelv és írás Az írás kialakulása Az írás története Funkcionális tipológia A Távol-Kelet írásai
1. Nyelv és írás nyelv vs. írás: az előbbi primátusa (a történelem és az egyén szintjén is) Arisztotelész: az írás a beszélt nyelv grafikus reprezentációja BÁR: Harris (1986, 76–121): az írás nem egyszerűen a beszélt nyelv fonetikus tükre, hanem a gondolat egy önálló reprezentációs rendszere (kül.: nem alfabetikus írások) (Harris, Roy 1986. The Origin of Writing. London, Duckworth.)
Beszélt és írott nyelv beszéd
írás
folytonos
diszkrét
beszédidőhöz kötött
időtlen
tűnékeny
állandó
hallható jelek
látható jelek
hangképzés útján
manuális módon
Az írás fontossága Goody (1968, 1–2): „Az írás fontossága abban áll, hogy új kommunikációs médiumot teremt az emberek között. […] tárgyiasítja a beszédet, olyan látható jelek sorozatát köti a nyelvhez, mellyel állandó kölcsönhatásban van. Anyagi formájában a beszéd nagy távolságba is továbbítható, és hosszú ideig megőrizhető. Az írás révén minden megmenthető a szóbeli kommunikáció múlékonyságától, amit az emberek beszélnek és gondolnak.” Goody, Jack (ed.) 1968. Literacy in Traditional Societies. Cambridge, Cambridge University Press.
Az írás mint rendszer kettős szisztematikusság – belső: az írásnak rendszere van – külső: rendszeres viszony fűzi a nyelvhez
belső rendszer: linearitás DE: lehetnek nem-lineáris elemek is
Forrás: Rogers (2005: 10)
– pl. arab írás: magánhangzójelek külön „tengelyeken”
Az írás mint rendszer kettős szisztematikusság – belső: az írásnak rendszere van – külső: rendszeres viszony fűzi a nyelvhez
viszony a nyelvhez → tipológia: – hangjelölő betűírás (pl. magyar) fonémikus (pl. orosz) fonetikus (pl. belorusz)
– hangjelölő mora-/szótagírás (pl. koreai) – morfémikus –logografikus írás (pl. kínai) – vegyes rendszer (pl. japán)
Az írás megjelenése Donald (2001): epizodikus kultúra (főemlősök, korai homo) → mimetikus kultúra (homo erectus) → mítikus kultúra (homo sapiens) — két nagy újítás: – a nyelv megjelenése – az ún. vizuografikus újítás, melynek része az írásbeliség
vizuografikus újítás: a grafikus (képi) eszközök szimbolikus használata, ennek három fajtája (melyek nem zárják ki egymást, sőt gyakran működnek egymás mellett): – képszerű – képírásos – fonetikus (Donald, Merlin 2001. Az emberi gondolkodás eredete. Budapest, Osiris Kiadó.)
2. Az írás kialakulása 2.1. A legkorábbi előzmények legkorábbi jelek, képi szimbólumok: felső paleolitikum (kb. 32 ezer éve) (sziklavésetek, festmények, szobrocskák)
kerámia előtti neolitikum (Palesztina, Szíria és Anatólia, i.e. 7500 k.): az ideografikus rendszereket előkészítő gazdag szimbolika egyik csúcspontja Çatal Hüyük (falfestmények, rituális szobrocskák)
További előzmények számolókövek (calculusok) – i.e. IV. évezred pecsétek – korai keramikus neolitikum (i. e. 7500 körül) numerikus táblák (számjelek és pecsétlenyomatok négyzetes agyagtáblán) – i.e. IV. évezred új adminisztrációs technika: számolókövek jelölték az ellenőrzött árukat, a pecsétek pedig a velük foglalkozó hivatalnokot, és az árucikkeket
A proto-ékírás Uruk városa, i.e. 3100 körül puha agyagtáblára, hegyes íróvesszővel képszerű jeleket írtak a későbbi ékírással összevetve: ez nem a nyelv reprezentálását szolgálta könyvelői szimbólumrendszer, sok egyedi elemmel
Proto-ékírás vs. klasszikus ékírás Proto-ékírás
Klasszikus ékírás
Struktúrája nem a nyelv szintaxisát követi.
A legtöbb szövegtípus a nyelv szintaxisát követi
A szemantikai kategóriáknak csak egy Eszköztára alkalmas változatos szűk körét próbálja visszaadni. tartalmak közlésére A fonetikai kódolás alig játszik szerepet.
A fonetikai kódolás viszonylag nagy szerepet játszik
Nem egységesen konvencionalizált
Nagymértékben konvencionalizált
Csak extrém módon szűk körű környezetben használták
Alkalmas szélesebb körű kommunikációra
Voltak előzményei, melyek hasonló céllal használt szimbolikus rendszerként működtek.
A nyelvhez való közeledés során alapvetően megváltozott az írás belső struktúrája.
2.2. A valódi írások létrejötte egy helyről ered (monogenezis), vagy több egymástól független epicentrumból (poligenezis)? Gelb (1958): mezopotámiai monogenezis Boltz (1994): előzmény nélküli írás 4 helyen: Mezopotámia, Egyiptom (i.e. IV. évezred), Kína (i.e. II. évezred), és a maja birodalom (i.e. I. évezred) Gelb, I. J. 1958. Von der Keilschrift zum Alphabet. Grundlagen eine Schriftwissenschaft. Stuttgart, Kohlhammer Verlag. Boltz, W.G. 1994. The origin and the early development of the Chinese writing system. AOS, New Haven, CT.
3. Az írás története A mezopotámiai ékírás (i.e. 2900-tól) a piktogramok elvesztik eredeti funkcióikat, kotextustól függően változhat a jelentésük (pl.: ‘száj’ + kontextus: „száj”, „szó”, „beszél”, „fog”, „hang/kiáltás” …)
eltolódás a hangjelölés irányába determinatív elemek hozzáadása a többértelműség feloldására rébusz elv: egy grafikus elem eredeti asszociátumának hangértékét képviseli
Jelekből írás jel
tárgy
jel
tárgy tárgy neve
jel
tárgy tárgy neve
jel
tárgy tárgy neve
tárgy neve
Grafikai változások új, ékhegyű íróvessző, égetett agyagtábla elfordított képirány pl.: ‘fej’ Forrás: Wikipedia
-3000 > -2800 > -2600 > … > -2000 > …
Fennmaradt emlékek
Forrás: Wikipedia
Társadalmi és politikai háttér szélesebb körű adminisztráció + nagyobb távolságok → konvencializáció igénye városállamok fokozódó területi integrációja → képi és a szöveges propaganda szüksége (pl. győzelmi feliratok), távolba küldött írott parancsok
Irodalmi szövegek írása újabb szövegtípusok (pl. Suruppak intelmei, Kes-himnusz) irodalmi táblák: memóriatámaszok (mnemotechnikai segédeszközök) olyan művek felidézéséhez, melyet az írnokok kívülről tudtak → nyelvtanukban gyakran defektív szövegek
Átmeneti fázis Krebernik (1998): „hosszúra nyúlt átmeneti fázis egy tisztán logografikus és egy határozott fonografikus komponensekkel rendelkező logografikus-fonografikus rendszer között” a rébusz írásmód és a szótagírás közötti határ ekkor még folyékony ekkor alakul végleg ki az ékírásra végig jellemző hármasság: szójel (logogram), szótagjel (szillabogram) és szemantikai indikátor (determinatívum) Krebernik, Manfred 1998. Die Texte aus Fāra und Tell Abū Salābīh. In Pascal Attinger–Markus Wäfler (Hrsg.): Mesopotamien. Späturuk-Zeit und Frühdynastische Zeit. Freiburg, Schweiz– Göttingen, Universitätsverlag–Vandenhoeck & Ruprecht, 237–427.
Egy példa a hármasságra logogramma: ‘fa’ giš determinatívum: fából készült tárgy neve szillabogramma:
iz
Az „örökösök” akkád: mind logogramok, mind fonetikai (szótag)jelölők; polivalencia: u.a. jel mind logogramként, mind szótag-jelölőként használható — noha az akkád hangrendszer teljesen más volt asszír: esetenként erősebben fonetikus hettita: akkád/sumer logogramok + szótagjelölők óperzsa: egyszerűbb rendszer, nagyobb a hangjelölés arány
Az egyiptomi hieroglif írás eredetileg piktogramok a sumerhoz hasonló fejlődés (részleges, majd teljes hangjelölővé válás) proto-hieroglifák: i.e. 3300 körül hieroglifikus írás: i.e. 3200 körül a sumerhoz hasonló hármasság: – logogramok – jelentési determinatívumok – mássalhangzójelek
Az egyiptomi hieroglif írás mezopotámiai gyökerű, vagy önálló invenció, vagy stimulus-terjedés szülte? a legvalószínűbb: az ékírással együtt fejlődött, a két írás kölcsönösen hathatott egymásra
A későbbi egyiptomi írások hieratikus (’papi’): – kézírás jellegű – kevésbé formális, nem hivatalos célokra
démotikus (’népi’): – méginkább kézírásszerű – i.e. 600 körültől kiszorítja a hieratikust a hivatali és a magánhasználatból
Fönícia, Hellász föníciai írás: az egyes elemek már nem teljes szótagokat, hanem CV-szekvenciákat kódolnak → „mássalhangzó-betűk” görögök: a föníciaiak közvetítésével vették át a Közel-Kelet szillabikus íráselemeit DE: a görög szótagszerkezet sokkal bonyolultabb volt (többféle lehetséges szótag), viszont kevesebbféle msh-juk volt → átkódolták a föníciai rendszert: msh- és mgh-jelek rendszere (alfabetikus írás)
A kínai írás kezdetei a legkorábbi fennmaradt emlékek: jóslócsontok (i.e. XIII. sz.) – szakrális-rituális célú írás – teljesen kifejlett funkcionalitású
piktografikus gyökerek, de már komplex jelölésmódok: – kombinált piktogrammák – jelentési és kiejtési jelölőelemek
Forrás: CUNY
A kínai írás fejlődése
sosem vált hangjelölővé, komplex jelölő jellegében rögzült az írás „tömegcikkesedésével” egyszerűsödtek a formák a mai alakok az i.sz. IV. sz.-ra már kialakultak sok más nyelv kölcsönözte a rendszert annak ideografikus alapjain (japán, koreai, vietnami)
4. Az írás funkcionális típusai piktogramok: még nem írás (a valóság (azaz nem a nyelv) direkt leképezése)
ideografikus: az elemek közvetlenül jelentésegységeket kódolnak (csak a fejlődés korai szakaszában voltak ilyenek)
logografikus: az elemek morfémákat jelölnek (hangalak–jelentés párokat) hangjelölő: az elemek hangokat vagy hangsorokat jelölnek
logografikus vs. hangjelölő
hangjelölő írás: közvetlen kapcsolat a hangalakkal
íráskép
hangalak
jelentés
logografikus írás: közvetlen kapcsolat a jelentéssel
íráskép
jelentés
hangalak
A hangjelölés altípusai fonetikus írás: – szegmentális-fonémikus (pl.: latin abc) – szótagjelölő (pl.: japán kanák) – a kettő kombinációja (pl.: koreai hangul – mely ráadásul jegyalapú!)
Az írás iránya vízszintesen: – balról jobbra (pl. görög, latin) – jobbról balra (pl. arab, héber) – bousztrofedikusan (ógörög, latin, luvi eseti példák)
függőlegesen: – fentről lefelé az oszlopok jobbról balra (pl. régi kínai szövegek) az oszlopok balról jobbra (ujgur írás) – alulról felfelé (pl. Hanunó'o (Fülöp-szk.))
5. A Távol-Kelet írásai
A kínai írás – logografikus, szillabikus (‘morfoszillabikus’) – össz. kb. 50.000 írásjegy (ebből 3–4 ezer van mindennapos használatban) – hagyományos alakok: Tajvan, Hongkong, DK-Ázsia kínai közösségei
– egyszerűsített alakok: Kínai NK
漢語 汉语
japán a kínai írás átvétele (i.sz. V. sz.-tól) – logogrammaként (kiejtéssel együtt!) – fonogrammaként (manjógana)
a mai rendszer: – kandzsik (tőmorfémák, nevek) – hiragana (toldalékok, partikulák, kandzsival nem jelölt tövek) – katakana (nem-kínai jövevényszavak, hangutánzók)
japán a kandzsik: – 1945 van hivatalos használatban – több olvasatuk lehet (eredeti japán (jamato) + 1–3 kínai eredetű)
a kanák: – moraikusak (CV, V, szillabikus C) – a kandzsikból alakultak ki (kurzív alakokból ill. elemkiemeléssel)
japán a hiraganák eredete:
Forrás: Wikipedia
japán a katakanák eredete:
Forrás: Wikipedia
koreai
eredetileg: a kínai írást vették át, mind logografikus, mind hangjelölő használatban később (XV. sz.): saját írásrendszer (hangul) – képileg kissé a kínai írásjegyekre (hanja) emlékeztet – fonémikus: hangokat (sőt: képzési jegyeket) reprezentáló elemek, szótagnyi egységekbe rendezve – talán indiai eredetű, tibeti közvetítéssel?
koreai XIX.sz. vége: a hangul hivatalos használatba kerül ma: Dél-Koreában vegyes használat (hanjak főleg tudományos szövegekben, tömör szövegezésű műfajokban); Észak-Koreában csak hangul
大韓民國
대한민국 대한민국
vietnami eredetileg: a kínai írást kölcsönözték (chữ Nho) és használták hivatalosan később (XIII.sz.): kínai alapú saját írásrendszer (chữ nôm) létrejötte – sosem vált hivatalossá
1910 óta: latin ábécén alapuló írásrendszer (quốc ngữ) – sok mellékjel → bonyolult tipográfia – sok a homonima → nehézkes olvashatóság
India írásainak eredete Indus-völgyi írás (vagy „írás”?) – Indus-völgyi kultúra (pl.: Mohendzso Daro) – fénykor: i.e. 2600 – 1900 – kb. 4000 tárgyi emlék, kb. 400 kül. írásszerű jellel – megfejtetlen (megfejthetetlen? ← a nyelvet sem ismerjük!)
India írásainak eredete <majd kb. 1700 év kimarad> i.e. III. sz.: Aśoka király birodalma – az írás fontos szerepet játszik (pl.: Aśoka rendeletei) – prakrit nyelven – kétféle írással: Brāhmī, Kharoṣṭhī – mindkettő abugida , de: – Kharoṣṭhī: jobbról balra, Brāhmī: balról jobbra
India írásainak eredete Kharoṣṭhī: – elsősorban Ény-India (mai Pakisztán) – valamivel régebbi lehet – az i.sz. III. sz.-ra teljesen átadta helyét a Brāhmīnak – eredete: talán az arámi írásból (Perzsia) – a szanszkrit nyelvtanok alapján „igazítottak” rajta
India írásainak eredete Kharoṣṭhī:
India írásainak eredete Brāhmī: – idővel a szanszkrit szövegek lejegyzésére is használták – eredete – bizonytalan: sémi gyökerek? az Indus-völgyi írás leszármazottja? a Kharoṣṭhīból alakult ki? (sok a hasonló elem)
India írásainak eredete Brāhmī:
India írásainak eredete Brāhmī: – leszármazottai: – Gupta írás (V. sz.) – Siddhaṃ írás (VII.-XII.sz. → Kína → Japán) – devanāgarī (máig használatban) – valamint:
Indiai (Brāhmī) alapú írások
tibeti ’Phags-pa mon-burmai bajbajin khmer-thai stb. mind abugida jellegű írások (msh-jelek alapmgh-értékkel + mgh-diakritikumok)
tibeti a VII. sz. közepéről ered egy IX. sz.-i standardizáció óta megmerevedett vízszintes vonalban, balról jobbra nem jelöli a tónusokat msh-csoportok: egymás alatti jelekkel
’Phags-pa ’Phags-pa tibeti láma alkotta meg Kubilaj kán számára, a nagy mongol birodalom egységes írásaként a XIII. sz.-ban a tibeti íráson alapul, de függőleges futású és a mgh-k is önálló betűk szótagnyi betűcsoportok
mon-burmai eredetileg a mon nyelv írása volt (i.sz. VI. sz.) vízszintes, balról jobbra futású kerek betűformák a mgh-kat és a tónusokat mellékjelek jelölik
Forrás: ancientscripts.com
khmer az ókhmer írás a VII. sz. elejére megy vissza mgh-jelek: részben önállóak, részben mellékjelek vízszintes, balról jobbra futó írás
khmer
Forrás: hawaii.cambodiaworld.com
Forrás: P. Ruzicka, flickr.com
thai a thai írás a XII. sz.-ban alakult ki, egyesek szerint az ókhmer írásból, mások szerint közvetlenül a brāhmīból tónusjeleket is használ a msh-mgh jelkombinációk rendszere bonyolultabb a rokon írásokéinál
เขาจะไดไปเที ย ่ วเมืองลาว ้
bajbajin a Fülöp-szk. tagalog nyelvű népességének egykori írása a XIV. sz. óta vannak emlékek, a XVII. sz.-ig volt igazán használatban Forrás: ancientscripts.com
maláj, indonéz egykor ezeknek is brāhmī alapú írásuk volt, melyek a mon és khmer írás ‘rokonai’ voltak ma: rumi (=latin abc) és jawi (módosított arab) írással írnak
Óujgur, mongol, mandzsu alapjuk: az iráni szogd nyelv ábécéje (i.sz. III.–X. sz.), DE: futása vertikálisra változott (oszlopok: balról jobbra) a mongolok a XIII. sz.-ban vették át, majd kisebb kiegészítéseket és módosításokat eszközöltek rajta a mandzsuk a XVI. sz. legvégén vették át
szogd, mongol, mandzsu: illusztráció
szogd (forrás: British Library) forrás: Wikipedia
mongol (forrás: linguamongolia.co.uk) mandzsu
Köszönöm a figyelmet! ajánlott olvasmányok: Coulmas, F. 2003. Writing Sytems. An
introduction to their linguistic analysis. Cambridge U.P. Rogers, H. 2005. Writing Systems: A Linguistic Approach. Blackwell, Oxford. Kalla G. n.d. ’Az írásbeliség kezdetei és a korai írásbeliség társadalmi beágyazottsága’. http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okorkelet/Okori.es.keleti.nyelvek.es.irasok/index.asp_id=159
