Az iparosodás és az infrastrukturális fejlődés típusai

Az iparosodás és az infrastrukturális fejlődés típusai

n n n

Az iparosodás és az infrastrukturális fejlődés kapcsolatában történelmileg három fejlődési típus vázolható fel: megelőző, láncszerűen együtt haladó, utólagosan fejlődő.

1

Az iparosodás és az infrastrukturális fejlődés típusai n

A megelőző típus legjellemzőbb példája Anglia. Az Angliában felhalmozódott gazdaság mindenek előtt a viszonylag nagy létszámú városokban, a lakásállományban, a városok ellátásához tartozó anyagi eszközökben, szervezetekben és intézményekben testesült meg.

3


Ez az infrastruktúra nagyobb keretet teremtett, mint amelyet az akkori gazdaság valójában kitöltött, így már meglevő adottságként biztosította bizonyos területeken - legalábbis egy ideig - a később meginduló iparosodás infrastrukturális feltételeit.

4


n

Sajátos történelmi, földrajzi és gazdaságitechnikai okok miatt nem lehetett szó a “megelőző” csak a “láncszerűen együtt haladó” fejlődéstípus megvalósulásáról az Egyesült Államokban. Anglia egész iparosodása azonos földrajzi területen való iparosodást jelentett, az Egyesült Államok esetében viszont állandó területi terjeszkedéssel megvalósuló iparosodás történt. 5


Az Egyesült Államokban az iparosodás mintegy 50-60 éves késéssel kezdődött ugyan, de már a XIX. század első felének technikai színvonalán, az ennek megfelelő infrastrukturális kereteket igényelve. Ezért az Egyesült Államokban az iparosodás úgy haladt előre és kapcsolta magához az újabb és újabb területeket, hogy az infrastruktúra az iparral párhuzamosan alakult ki és fejlődött tovább. 6


n

A XIX. század végének, a XX. század elejének igen gyors technikai haladása, számos új iparág megjelenése, a gyors átalakulás, az infrastruktúra “láncszerűen együtt fejlődő” típusának elterjedéséhez vezetett a gazdaságilag fejlett országokban. Ez a típus történelmileg időtállónak tekinthető olyan országok számára, amelyek iparosodottsága már bizonyos színvonalat elért. 7


n

Az “utólagosan fejlődő” infrastrukturális fejlődéstípus, amely a szocialista iparosítás megindulásának időszakától az európai szocialista országokban vált jellemzővé, a második világháború után alakult ki. A II. világháború után szocialista útra tért országok, köztük Magyarország előtt az a feladat állt, hogy önerőből gyors ütemben hozzák be a korábbi társadalmi rendszertől örökölt gazdasági elmaradottságot. 8


Mivel az infrastruktúra bizonyos területei (közlekedés, hírközlés stb.) rendkívül tőkeigényesek, s mivel a termelés gyors mennyiségi növelése - főképpen az iparban - végrehajtható volt az infrastrukturális területek egyidejű fejlesztése nélkül is, a helyreállítás során az infrastruktúra a háború előtti szerkezetben és technikai színvonalon épült újjá. 9


n

Az infrastrukturális beruházások aránya Magyarországon 1950-ben 30-33%-ot tett ki, miközben a nemzetközileg kialakult infrastrukturális beruházási arány - a gazdasági fejlettségi szinttől függetlenül 55-65%. Az infrastruktúra többi területe (oktatás, egészségügy, stb.) a politikai preferenciák hatására, 1950-es években is jelentősen fejlődött. 10

Infrastruktúra és gazdasági fejlettség n

n

Ha grafikonon ábrázoljuk, hogy a vizsgálat különböző időszakaiban milyen gazdasági fejlettséghez milyen infrastrukturális színvonal tartozik, az egyes országokat jelző pontok egy viszonylag keskeny sávban helyezkednek el. Ebből következően a gazdasági fejlettség és az infrastrukturális színvonal között szoros kapcsolat van. 11


n

Általában minél magasabb valamely ország egy lakosra jutó nemzeti jövedelme, illetve GDP-je, annál magasabb az infrastrukturális színvonala is. A fejlődésben mindig vannak viszonylagos késések és viszonylagos előreszaladások, aminek következtében az egyik időszakban ez, a másikban az az ország “lóg ki” az összefüggés ponthalmazának sávjából. 13


n

A gazdasági növekedés általában jóval egyenletesebb, mint az infrastrukturális színvonal fejlődése. A nagyarányú infrastruktúra-fejlesztés (pl. városépítés, a közlekedés teljes szerkezeti átalakulása stb.) az ország erőforrásainak tekintélyes részét felemészti és ilyenkor a gazdasági fejlődés üteme átmenetileg lelassul. 14


n

Ha egy-egy időszak gazdasági és infrastrukturális szintje között lehetnek is egyik-másik ország esetében eltérések, hosszú távú tendenciaként a kettő harmonikus együttmozgása jut érvényre. Ahol ez nem történik meg, ott olyan zavarok lépnek fel, hogy az infrastruktúra hiánya az általános gazdasági növekedés gátjává válik, lehetetlenné teszi az elérni kívánt növekedést. 15

Beruházási döntések és stratégiák n n

n

A beruházások hatékony sorrendje Fejlesztés infrastruktúra-hiány, illetve kapacitástöbblet útján Az infrastruktúra-hiány mellett végbemenő fejlődés korlátai

16

A beruházások hatékony sorrendje n

n

A fejlesztés a jövedelemre kedvezően ható tervek egész sorának elkészítését kívánja meg a legkülönbözőbb területeken. (pl. közegészségügy, közlekedés stb.) Az erőforrások csak korlátozott mértékű megléte arra kényszerít, hogy e tervek között válasszunk. A hagyományos közgazdaságtanban a piac tölti be ezt a szerepet. 17


Bármely közgazdaságban a rendelkezésre álló erőforrások jelentős hányadát olyan célokra kell fordítani (közoktatás, közegészségügy stb.), amelyeknek hozama nem mutatható ki közvetlenül vagy nincs visszatérülő piaci értéke. Továbbá az elmaradott gazdaságokban bizonyos rendszeres eltérések tapasztalhatók az ún. egyéni és a társadalmi költségek között, és ilyen esetekben a piacra való támaszkodás az erőforrások téves elosztásához vezetne. 18


Ha adva van egy korlátozott összegű beruházási erőforrás és adottak a megvalósítandó beruházási célok, amelyek teljes megvalósítási költsége azonban meghaladja a beruházásra rendelkezésre álló összeget, hogyan választhatjuk ki azokat a beruházási tervváltozatokat, amelyek megvalósítása a ráfordított költségekhez viszonyítva a legnagyobb hozamot biztosítja? 19


n

Az egyik lehetőség az ún. “társadalmi határtermelékenység” (social marginal productivity) mérése. Más megközelítés esetén különbséget kell tennünk • helyettesítési: egymást helyettesítő lehetőségek közötti választás • elhalasztási döntések: a megvalósítási sorrend meghatározása

között. 20


Elhalasztási döntés • Ha feltételezzük, hogy célunk mind “A”-nak, mind “B”-nek a megvalósítása, de most csak vagy “A”-t vagy “B”-t valósíthatjuk meg és “B”-t vagy “A”-t későbbre hagyjuk, akkor az “A, B” sorrendnek a “B, A”-val szembeni előnyben részesítésének egyetlen indoka az lehet, hogy minden valószínűség szerint “B” hamarabb lesz megvalósítható, ha “A” már elkészült, mint megfordítva. 21


A fejtegetés célja: • a hatékony sorrend fogalmát érthetőbbé tenni; • kimutatni, hogy a hatékony sorrend szükségszerűen változik területenként és országonként, attól függően, hogy a legfontosabb fejlesztési nehézségek hol fordulnak elő és mennyire állandóak.

22

Fejlesztés infrastruktúra-hiány, illetve kapacitástöbblet útján n

Eltekintve a meglehetősen tág határoktól, az infrastruktúra és a közvetlen termelőágazatok közötti kapcsolat technológiailag nincs meghatározva. Az összefüggés csak olyan módon jelentkezik, hogy minél magasabb a közvetlen termelőtevékenység egységnyi kibocsátásának termelési költsége, annál kevésbé megfelelő a gazdaság infrastruktúrája. 23


n

A gazdaság mint egész szempontjából a cél: a közvetlen termelőágazatok növekvő termelésének lehető legalacsonyabb költséggel való elérése, beleértve mind a közvetlen termelőtevékenységre, mind az infrastruktúrára fordított erőforrásokat. A termelő ágazatok és az infrastruktúra kiegyensúlyozott növekedésének ideális esetében: minden lépésnél mindegyikből egy keveset valósítunk meg. 24


Az elmaradott országokban az igazi szűkösség annak a képességnek a hiánya, hogy az erőforrásokat működésbe is hozzák. Ebből kiindulva megállapítható: • az infrastruktúra és a közvetlen termelőágazatok nem növelhetők egy és ugyanazon időben; • előnyben kell részesíteni azt a fejlesztési sorrendet, amely maximálisan segíti, ösztönzi és megkönnyíti a döntéshozatalt. 25


Az első feltétel szerint a sorrendek két fő típusát különíthetjük el: • az egyik a fejlődést az infrastruktúra növelésével kezdi (ábrán “AA1BB2C” pontok) • a másik a fejlesztést a közvetlen termelőágazatokkal kezdi (ábrán “AB1BC1C” pontok)

Az első sorrend “fejlődés az infrastrukturális többletkapacitással”, a második pedig “fejlődés az infrastrukturális kapacitáshiánnyal”. 26


n

A második feltétel szerint az a sorrend részesítendő előnyben, amely egy élénk, önmagát előrehajtó erő kialakulására nagyobb biztosítékot nyújt. Mindkét sorrend ösztönző és sürgető hatásokat eredményez, de hatékonyságuk foka egyiknél a vállalkozói kezdeményező képesség fokától, a másiknál pedig az infrastruktúráért felelős állami hatóságok részéről jelentkező reagálás módjától függ. 27


Az alapvető különbség a két tiszta sorrend között az adott ösztönző erő típusa: • Az infrastrukturális kapacitástöbblet hatása lényegében inkább megengedő, lehetőség biztosító, ennek megfelelően inkább csábít, mint kényszerít. • Egy érezhető hiány lényegénél fogva előidézi, hogy amiatt a kárt szenvedők vagy azok, akik a megszüntetéséből előnyhöz jutnak, megkíséreljék megszüntetését. 28

Az infrastruktúra-hiány mellett végbemenő fejlődés korlátai n

n

Van egy minimális infrastruktúraközvetlen termelőtevékenység arány, ahol a közvetlen termelés már csak az infrastruktúra fejlesztése útján növelhető. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ezen a ponton további termelő-beruházás nem mehet végbe, hanem azt, hogy az összes termelő-beruházások teljes termelőképessége nem fog további növekedést mutatni. 29

Az infrastruktúra-hiány mellett végbemenő fejlődés korlátai n

Sajnálatos módon nem tudjuk felismerni azt a pontot, ahol az infrastruktúrán túlnövő termelésfejlesztés ilyen módon saját maga gátjává válik éppen azért, mert nincs olyan abszolút akadály, amely valaha is kizárná a további termelőberuházást. 30

Jellegzetes nemzetközi tendenciák n

Az infrastrukturális és szolgáltatási szférákban jelentkező új és legfontosabb nemzetközi tendenciák ismerete nélkülözhetetlen egy olyan kis ország számára, mint Magyarország, amely már alacsonyabb gazdasági fejlettségi szinten is alkalmazkodni kényszerül a gazdaságilag fejlett világban, illetve az Európában, az EU-ban zajló folyamatokhoz. 31

Jellegzetes nemzetközi tendenciák

n

A mikroelektronikának térhódítása nyomán bekövetkező technológiaváltás A mikroelektronika révén a kommunikációban végbement technológiaváltás Az infrastrukturális és szolgáltatási hálózatok nemzetközivé válása A globalizálódás mellett a több országra kiterjedő regionalizálódás Világhálózatok létrehozásának lehetősége

n

Infrastrukturális hálózatok világméretűvé válása

n

n

n

n

32

Jellegzetes nemzetközi tendenciák n

n

n

n

Világkereskedelemben megnőtt a szolgáltatások országok közötti kereskedelmének részaránya Alapvetők a változások az állam szerepvállalásában és az állami tulajdon arányaiban Alapvető változások érlelődnek a tercier szektorok munkaerő-igényében Az elektronikai bázisú informatika a világpiac leggyorsabban fejlődő ágazatának bizonyul

33

A mikroelektronika térhódítása, technológiaváltás n

n

A mikroelektronikának az utóbbi évtizedekben végbement térhódítása nyomán technológiaváltás következett be. E technológiaváltás révén teljesen új fejlődési irányok alakultak ki, korábban ismeretlen lehetőségeket nyújtó új hálózatok, technikai apparátusok jöttek létre. Új, globális távközlési rendszerek jelennek meg, távközlő világhálózatok épülnek. 34

A mikroelektronika térhódítása, technológiaváltás n

A csúcstechnikák termelésének terjedése s nyomában a magas termelékenység, következésképpen eszközeinek folyamatos olcsóbbodása segíti tömeges alkalmazásba vételüket minden területen, így a hálózati infrastruktúrák és a szolgáltatások szféráiban, sőt mindinkább már a háztartásokban is.

35

A kommunikációban végbement technológiaváltás n

A kommunikációban végbement technológiaváltás főbb következményei négy rétegben sorakoztathatók fel: • a legbelső burok a digitális technológia fejlődése • a távközlés különböző ágainak (beszéd-, adatátvitel és műsorszórás) közeledése egymáshoz • a hírközlés, a számítástechnika, a szórakoztatóelektronika és a médiák összefonódása • valamennyi más ágazat korszerűsödése 36

A kommunikációban végbement technológiaváltás n

Jelen korunkban már szinte kizárólagosan csak azok az ágazatok képesek korszerűsödni, amelyek felismerik, hogy saját tevékenységükön belül milyen szerepet kaphat, adhat számukra a korszerű informatika.

37

Infrastrukturális és szolgáltatási hálózatok nemzetközivé válása n

n

A nemzeti infrastruktúrák hálózatai mindinkább nemzetközi rendszerek részeiként működnek. A világméretű rendszerek a csúcstechnika és technológia természete alapján terjednek.

38

Infrastrukturális és szolgáltatási hálózatok nemzetközivé válása n

A világgazdasághoz való kapcsolódás ma már alacsonyabb gazdasági fejlettségi szint mellett is megköveteli a nemzeti infrastrukturális hálózatok nemzetközi rendszerekhez csatlakozó kiépítését, illetve a meglévők ennek megfelelő átalakítását, korszerűsítését, az állam ehhez szükséges anyagi hozzájárulását és az ezzel kapcsolatos szabályozási rend megalkotását. 39

Több országra kiterjedő regionalizálódás n

Európán belül a regionalizálódás az EU-hoz kapcsolódik. A legutóbbi évek új tendenciájaként számos infrastrukturális hálózat tekintetében (például az energia szektorban, a szárazföldi közlekedésben, a vízi és légi közlekedésben, a telekommunikációban) jellemzővé válik az EU tagországainak nemzeti infrastrukturális hálózatait egymással összekapcsoló regionális hálózatok fejlesztése. 40

Világhálózatok létrehozásának lehetősége n

Néhány területen (pl. a távközlésben és a vele összefonódva fejlődő informatikában, szórakoztató és tájékoztató elektronikában) a viharos technikai fejlődés a világ élvonalában lévő néhány tőkeerős ország (az USA, illetve egy-egy területen Japán) részére a közeli jövő potenciális lehetőséget kínál arra, hogy regionális hálózatok rendszerének megkerülésével olyan világhálózatokat hozzon létre, amelyek lehetővé teszik a hozzájuk való közvetlen egyéni csatlakozást. 41

Infrastrukturális hálózatok világméretűvé válása n

n

Az infrastrukturális hálózatok világméretűvé válása a szolgáltatások egyre növekvő részénél emeli át a versenyt az országok, a regionalizált országcsoportok felett álló, nemzetközi kompetitív szféra területére. Számos hálózati infrastruktúrában és szolgáltatásban az EU elmarad az északamerikai kontinens és Japán mögött. A kialakult világhálózatokban, stratégiai világszövetségekben a nagy európai távközlési szolgáltatók is csak partnerek lehetnek. 42

A szolgáltatások országok közötti kereskedelmének növekedése n

n

Az EU országainak többségében a szolgáltatások kereskedelme a teljes exportban valamivel nagyobb, 20-30%. A turizmus igen nagy aránya miatt az EU országai közül Görögország 52, Spanyolország 34%-os (1991) szolgáltatásexportjával emelkedik ki.

43

Változások az állam szerepvállalásában, az állami tulajdon arányaiban n

A XX. században az állami szerepvállalás az elosztó infrastrukturális hálózatoknál (az áram-, víz- és gázszolgáltatás, közlekedés, posta és hírközlés stb.), az üzleti szolgáltatások bizonyos területein (a pénzügyi-biztosítási, a vagyonkezeléssel kapcsolatos szolgáltatások stb.), továbbá a tudomány, a technikai-technológiai kutatás szféráiban fokozatosan egyre nagyobb jelentőséget kapott. 44


Már az 1960-as évek derekán mind elterjedtebbé vált az a felismerés, hogy az állami tulajdon nemzeti versenyt is kizáró dominanciája gyenge hatékonyságú és gazdasági irracionalitások forrása. Ez azonban addig nem okozott nagyobb gondot, amíg a gyors gazdasági növekedés biztosítani tudta ennek költségfedezetét.

45


n

Az 1970-es évek elején, mint ismeretes, a II. világháborút követő, történelmileg példátlanul gyors gazdasági növekedés szinte minden gazdaságilag fejlett piacgazdaságban lassulni kezdett, 19741982-ben megtorpant, néhány országban pedig csökkenése következett be. Az állami kiadások azonban tovább növekedtek. 46


Az 1980-as évektől új költségvetési teherként jelent meg a munkanélküliséggel összefüggő kiadások finanszírozása. Az országok jelentős részében mind nagyobb költségvetési hiány keletkezett. Napirendre került nemzeti keretek között is az állami szerepvállalás és az állami tulajdonlás újragondolása, kényszerű visszaszorítása.

47


Számos gazdaságilag fejlett országban megkezdődött a korábban kizárólag állami tulajdont képező, és így állami költségvetésből "közszolgáltatásként" fejlesztett és működtetett közlekedési, hírközlési stb. vállalatok, intézmények részleges privatizálása, magán- (illetve regionális közösségi) tulajdonba adása.

48


n

Verseny alakult ki olyan területeken is, ahol korábban egyértelmű volt az állami tulajdon és szabályozás kizárólagossága. E folyamat a hálózati infrastruktúrákat és a rajtuk bonyolódó szolgáltatásokat, így a közlekedést, a távközlést, a postát, a hírközlést, a vízgazdálkodást, az idegenforgalmat, sőt az egészségügyet és az oktatást egyaránt érinti. 49


Az állam szerepvállalásának visszavonulása és köztulajdoni hányadának csökkenése számos országban és országcsoportban, így az EU-ban is lassú, fokozatos és előre nem látható, számos problémával terhes, ellentmondásokkal tarkított folyamatként megy végbe.

50


A hálózati infrastruktúrák és a rajtuk bonyolódó szolgáltatások részleges privatizálását az országok többségében jobbára megelőzte az azok működtetésére, a költségek elszámolására, az árak képzésére, a profitok nagyságára, a fenntartásra, a fejlesztésre irányuló szigorú állami szabályozás törvénybe foglalása és a korszerű felhasználói, fogyasztói érdekvédelem szervezeteinek a kiépítése. 51

Alapvető változások a tercier szektorok munkaerő-igényében n

Ezek a szektorok munkaerőt felvevő ágazatokból munkaerőt leadó ágazatokká formálódnak. Okai közül kettő: • az élőmunkát megtakarító, de a magasabb képzettségű munkaerőt igénylő csúcstechnikák és technológiák infrastruktúrákban és szolgáltatásokban való legutóbbi években felgyorsult hasznosítása elterjedése • a privatizációnak a munkaerőköltségek csökkentésével járó előrehaladása. 52


Mivel a gazdaságilag fejlett országokban a tercier szektoroknak az összes foglalkoztatottakon belüli aránya stabilizálódott, a feldolgozóipari munkaerő átáramlása a tercier szektorokba kényszerűen lezárult. Ez az egyik lényeges oka a munkanélküliség kétszámjegyűvé válásának az EU, illetve a gazdaságilag fejlett országok egy részében az 1980-as évtized második felétől. 53


A terjedőben lévő atipikus foglalkoztatási módok (a részmunkaidős, az önfoglalkoztató és a határozatlan idejű foglalkoztatás) lehetőséget adnak nemcsak a bérek, hanem a szociális juttatások mérséklésére, így a munkaerő árának jelentős csökkentésére is, ami egyben a versenyképesség emelkedésével jár.

54

Az elektronikai bázisú informatika a leggyorsabban fejlődő ágazat n

Megváltoztatja a gazdasági életet, ahol a globálissá váló "információs piacon" közvetlen kapcsolatok jönnek létre a gazdasági élet szereplői között, lehetővé téve a termék- és a technológiafejlesztői tevékenység, valamint a termelés hatékonyabb megszervezését is (virtuális vállalatok, távmunka, elektronikus kereskedelem stb.). 55


Az információs technológiák integrációjának fontos következménye, hogy a gyorsan bővülő nemzetközi számítógép-hálózatokon földrajzi és politikai korlátozás nélkül lehetségessé válik az otthoni, a munkahelyi vagy mobil személyi számítógépeken keresztül az óriási információtömeghez való közvetlen hozzáférés (lexikonok, könyvek, kereskedelmi adatok stb.) és a sokoldalú közvetlen kommunikáció. 56


n

Elemzések hívják fel a figyelmet arra, hogy akik nem sajátítják el az információs technológiák kezelését gazdasági alanyként, állampolgárként is hátrányba kerülnek, mint munkavállalók pedig a munkaerőpiac peremére szorulnak. Az új médiumok az információs társadalomból kizárt országokat és embereket marginalizálják. 57


n

A gyorsan növekvő informatikai piachoz a jogi háttér még kidolgozatlan. Hiányoznak az elektronikus adatcsere szerződéses kapcsolatokra való alkalmazásának jogi biztosítékai. Kidolgozatlanok az illegális informatikai tevékenységek, a "teleagresszió" elleni védekezés eszközei. 58


n

Fontos probléma, hogy a technikai adottságok következtében az informatika eszközrendszere, kínálata sokkal gyorsabban fejlődik, mint a társadalom egészének alkalmazkodóképessége. Reális lehet az a veszély, hogy az informatika által kiváltott egyes negatív társadalmi jelenségeket kiterjesztik az informatika teljes egészére, veszélyeztetve a pozitív hatások elfogadását is. 59

Az iparosodás és az infrastrukturális fejlődés típusai

Recommend Documents