Az integráció feltételeinek megvalósulása, inkluzív nevelés
Konzulens tanár: Dr. Makai Katalin
Készítette: Uri Kovács Lászlóné
Mottó:
Thomas Gordon idézetét választottam, mely azt gondolom teljes mértékben, tükrözi azt a hitvallást, melyet egész nevelőközösségünk vall. A kép jelképezi azt a mögöttünk álló munkát, mely megmutatta, hogy a spontán integrációtól, hogyan jutottunk el a teljes integrációig, és hogy az első integrált sajátos nevelési igényű gyermekünk egy DOWN- szindrómás kisfiú volt.
A témaválasztásom indoklása:
Óvodánkban évek óta többszörös integráció megvalósulása történik, hiszen a sajátos nevelési igényű gyermekek mellett cigány származású gyermekeket is nevelünk. Miért választottam a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációjának bemutatását? Egyrészt azért, mert a Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvény szabályozza, másrészt az 1998. évi XXVI. Törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról kimondja, hogy a fogyatékos személynek alapvető és alkotmányban biztosított joga van az oktatáshoz, neveléshez. A törvény kimondja, hogy az óvodai nevelésben, iskolai oktatásban a többi gyermekkel együtt vesz részt, amennyiben ez fejlődése, képességei kibontakoztatása szempontjából előnyös. Másik nagyon fontos szempont, a sajátos nevelési igényű gyermekek számának növekedése. Jász- Nagykun- Szolnok megyében a 2001/2002 évben 47 fő volt a különleges ellátást igénylő gyermek, öt évvel később már 184 fő.
Előzőhöz képest meg négyszereződött a számuk. Jelenleg is évről- évre nő a gyógypedagógiai nevelésben részesülő óvodások száma. A legfontosabb azonban óvodánk összetétele, hiszen 1992 óta működik óvodánkban egy lokálisan integrált gyógypedagógiai csoport, mely csoportba a felvehető gyermekek száma 9 fő. Egészséges csoportjainkba integrált keretek közt is nevelünk sajátos nevelési igényű gyermekeket, mely az előző nevelési évben 6 fő volt, jelenleg 7 fő.
Célom:
Annak bemutatása, hogy az integráció megvalósulásához szükséges objektív és szubjektív feltételek hogyan valósulnak meg. Az objektív feltételekről (gyógyászati segédeszközök, csoportlétszám, épület hozzáférhetősége) nem kívánok bővebben beszélni, hiszen ezek adottak. Azonban a szubjektív feltételek már annál inkább meghatározóak. Fontosnak tartom a fogadó pedagógust. Elengedhetetlen, hogy nyitott, befogadó, együtt érző, empatikus legyen. Kiemelkedő az integrációs folyamatokban a gyermek szülei, hiszen a beilleszkedésnél rájuk kell számítani. Anyás beszoktatás alkalmával jó lehetőség nyílik mindenki számára, hogy alaposan megismerjék egymást. A szülőknek lehetőségük van az év folyamán bármikor bejönni a csoportba, részt venni a mindennapi tevékenységekben, megfigyelni gyermeküket, hogyan viselkednek a közösségben, és a közösség hogyan viszonyul hozzájuk. A belső együttműködés hatékony működtetése szempontjából másik fontos szubjektív feltétel: a csoport. Hátráltathatják, vagy segíthetik az integrációt. Épp ezért fontosnak tartjuk, hogy a másságról kellő információt kapjanak. Nevelési év elején drámajáték keretében élik meg ezeknek, a gyermekeknek a „másságát”. Csoportunkba került egy alig látó kisfiú. Olyan játékokat játszottunk közösen, ahol az egészséges gyermek megtapasztalhatta, milyen lehet ilyen sajátossággal élni (vakvezetőbizalomjátékok, tapintásra épülő „Mi van a takaró alatt?” játék). Óvodánkban művészeti nevelés folyik, ezért a projektekhez kapcsolódóan művészeti élménykiegészítésként szájjal és lábbal festő művészek alkotásai kerülnek kiállításra. A gyermekek maguk is kipróbálhatják, hogyan lehet szájjal vagy lábbal festeni, ezáltal sokkal jobban átérzik a másik gyermek sajátosságát. Meghatározó tényező még maga a gyermek, fogyatékosságának súlyossága, hiszen ez alapján állapítja meg a Szakértői Bizottság, hogy integrálható, vagy nem.
A gyermekek eredményes fejlődésének, fejlesztésének legfőbb feltétele a pedagógus és szakemberek együttműködése, a rendszeres, napi szintű konzultáció, egymás tájékoztatása a gyermek akkori állapotáról, viselkedéséről. Ha ezek a feltételek megvalósulnak, akkor minden gyermek megkapja a neki megfelelő ellátást, speciális szükségleteire egyénileg is tudunk reagálni.
Vizsgálat módszerei, eszközei, dokumentumai:
A témához kapcsolódóan számomra fontos volt, hogy a szülők és a pedagógusok hogyan látják, hogyan vélekednek az integrációról? Ezért kérdőívet állítottam össze, melytől a kikérdezés módszerével kaptam meg a válaszokat, amiket összegeztem.
A szülői kérdőív kiterjedt arra, hogy: Ismerik- e a nevelési programot? Milyen benyomása, gondolata volt, amikor megtudta, hogy gyermeke ebbe az óvodába kerül? Milyennek tartják a személyi- tárgyi feltételeinket? Hogyan ítéli meg a szakmai felkészültségünket? Gyermeke számára húzó, visszahúzó erő- e az integráció?
Pedagógus kérdőív kiterjedt: Szaktudását, felkészültségét elegendőnek tatja? Visszahúzó erő-e az SNI-s gyermek, miért? Problémás eset megoldásához kér- e segítséget, ha igen, milyen segítséget? Milyen altitűddel kell rendelkeznie egy pedagógusnak?
Vizsgálati minta:
Saját tagóvodánkban, abban a nevelési évben óvodánkba járó szülők és ott dolgozó pedagógusok vettek részt. Rotációs elv alapján az óvoda minden csoportjában minden harmadik gyermek szülője kapta a kérdőívet. Így nemcsak a sajátos nevelési igényű
gyermekek szülei töltöttek, hanem az ilyen tüneteket nem mutató gyermekek szülei is. Minden réteg véleményét megismerhetem. Pedagógusok közül mindenki töltött kérdőívet.
Eredményeim:
A véleményekből egyértelműen kitűnik, hogy azok a szülők, akik óvodánkba kérik gyermeküket tájékozottak nemcsak a programunkról, hanem arról is, hogy milyen gyermekek járnak óvodánkba. A szülők pozitívan vélekednek a befogadásról, az inkluzív nevelés hatásairól. Ha először fent tartással fogadták, az eltelt idő alatt pozitív változás történt. A szülők tájékozottak a tárgyi- személyi feltételről, az óvodánkban dolgozó szakemberek munkáját kiválóan ismerik. Minden szülő fontosnak tartotta, hogy gyermeke toleránssá, együtt érzővé válik az integráció által, s hogy természetes módon vesznek tudomást arról, hogy vannak sajátos problémával küzdő társaik. Pedagógusaink válaszából kiderült, hogy egy befogadó óvodában elengedhetetlenül fontos, hogy olyan attitűdökkel rendelkezzenek, mint az elfogadás, együtt érzés, megértés, tolerancia, empátia. Folyamatos szakmai felkészültséget igényel, ismerni kell az egyes fogyatékosságokat, az azokra jellemző jegyeket, fejleszthetőségüket. Az óvoda minden dolgozója számára fontos az elfogadás, tolerancia. Szeretném kiemelni a csoport pozitív hatását, mely egyaránt hat az ép gyermekekre és a sérült gyermekekre. Míg az épek különleges képességeket sajátítanak el (tolerancia, másság elfogadásának képessége) addig a sérült gyermek számára az együttesség élményének biztosításával magatartás és viselkedés mintákat sajátítanak el, amire szegregált közösségben nem lenne módjuk.
Szakmai javaslat:
Elsődleges szempontnak tekintjük, hogy az óvoda minden dolgozójánál egységes szemléletet alakítsunk ki. Kollégák részéről folyamatos szakmai felkészültséget, pontosan megtervezett szakmai munkát igényel.
Nagyon fontos a tárgyi és személyi feltétel megléte. Itt kiemelném a személyi feltételt, hiszen ennek a megléte nélkül nem lehet kellő módon és hatékonyan fejleszteni ezeket a gyermekeket. A partneri együttműködés alapja a kölcsönös bizalom, a kölcsönös megismerési lehetőség megteremtése, a szülők igényeire és szükségleteire épülő kapcsolattartási formák kialakítása. Hiszen az emberi értékek sokasága jelenik meg a nap minden pillanatában. Sokat tapasztalhatunk magunkról, személyiségünkről.
