Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete által képviselt tagvállalatok szerepe a magyar gazdaságban

Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete által képviselt tagvállalatok szerepe a magyar gazdaságban 2011. szeptember

Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló ................................................................................................................... 3 Bevezetés ................................................................................................................................... 5 Adatforrások ........................................................................................................................... 6 Hozzájárulás a magyar gazdaság teljesítményéhez, a foglalkoztatáshoz és a költségvetéshez 8 Az IGYE tagvállalatai által előállított bruttó hozzáadott érték alakulása ............................... 9 Közvetett és indukált nemzetgazdasági hatások ............................................................. 11 A tagvállalatok munkahelyteremtő és -támogató szerepe .................................................. 14 A tagvállalatok költségvetési hozzájárulásai ........................................................................ 18 A tagvállalatok árnyék-hozzájárulásai a gazdaság egyes területeinek teljesítményéhez ........ 20 Az árnyék-hozzájárulások összesített értéke ....................................................................... 20 Az árkedvezmények alakulása .............................................................................................. 21 Az egészségügyi intézmények működésének közvetlen támogatása .................................. 23 Az orvosok továbbképzésére költött tagvállalati források................................................... 24 A tagvállalatok kutatás-fejlesztési kiadásai .......................................................................... 25 A Konvergencia Program gyógyszerkasszát érintő intézkedéseinek várható hatásai a vezetői kérdőívek alapján ..................................................................................................................... 28 A tagvállalatokhoz kapcsolódó hozzáadott érték várható alakulása ................................... 30 A cégek foglalkoztatásának várható alakulása ..................................................................... 32 A tagvállalatok költségvetési befizetéseinek várható alakulása .......................................... 33 Az intézkedések nettó államháztartási hatása ..................................................................... 34 Mellékletek ............................................................................................................................... 37 Adózási kérdések – Ágazati különadók vs. anyavállalati nyereségrátával számított társasági adó ........................................................................................................................................ 37 A további adóemelések lehetséges hatásai – egy kockázati pálya eredményei.................. 38

2

Vezetői összefoglaló Tanulmányunkban az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (IGYE) által összefogott tagvállalatok nemzetgazdasági szerepének felmérésére és értékelésére törekedtünk, illetve célul tűztük ki a szektort érintő kormányzati lépések hatásvizsgálatát. Eredményeink azt mutatják, hogy a tagvállalatokhoz közvetlenül és a tovagyűrűző hatások révén közvetetten a magyar gazdaságban előállított hozzáadott érték körülbelül 1 százaléka, mintegy 235 milliárd forint kapcsolódott 2010-ben. A tagvállalkozásokhoz közvetlenül kapcsolódó hozzáadott érték nagyjából megfelel a komoly fejlesztési támogatásokban részesülő szállodaipar által megtermelt összegnek. A tagvállalatok kereskedelmi profiljuk mellett szorosan integrálódtak a magyar gazdaságba, partneri kapcsolataik révén erős tovagyűrűző hatásokkal bírnak a gazdaság más szereplőire. A vállalkozások fejlődése vagy esetleges hanyatlása ennek megfelelően a cégek közvetlen szerepénél erőteljesebb hatással jár a gazdaság egészére. A tagvállalatok által előállított 100 forintnyi hozzáadott érték a nemzetgazdaság más területein további 140 forintnyi hozzáadott érték létrejöttét támogatja. A foglalkoztatásra gyakorolt pozitív hatásuk is jelentős, a tagvállalatoknál létesülő 10 munkahely 8 további állás létrejöttéhez/megtartásához járul hozzá a magyar gazdaságban. A cégek magyarországi jelenlétük révén összesen körülbelül 73 milliárd forinttal gyarapították 2010-ben a költségvetés bevételeit. Ez az összeg tartalmazza az ágazati különadókat, a munkabéreket

terhelő

társadalombiztosítási

járulék

és

személyi

jövedelemadó

befizetéseket, a cégek nettó áfabefizetését, valamint a társasági és az iparűzési adót, és nagyságrendjét tekintve megfelel az állami vagyon értékesítéséből, hasznosításából befolyt költségvetési bevételeknek (2010-ben 71 milliárd forint). A statisztikai mutatókkal jól mérhető gazdasági hatások (hozzáadott érték, foglalkoztatás, adóbevételek) mellett a tagvállalatok árbevételük mintegy 10 százalékának megfelelő árnyék-hozzájárulással segítették a magyar gazdaság és az egészségügyi ellátórendszer működését, fejlődését. Az árnyék-hozzájárulások elnevezést az indokolja, hogy az e néven kimutatott kiadások jelentős hányada ugyan tartalmilag a nemzetgazdasági teljesítményhez való hozzájárulást jelent, ám a hivatalos statisztikák ezeket egyáltalán nem vagy csupán részben képesek megragadni. A 2010-ben összesen 36 milliárd forintot kitevő árnyékhozzájárulások jelentős része, több mint 10 milliárd forint árkedvezmények, gyógyszer-, eszköz- és pénzadományok formájában közvetlenül az egészségügyi intézmények működését segítette. Orvostovábbképzésekre mintegy 4,6 milliárd forintot fordítottak a cégek, valamint körülbelül 16,7 milliárd forintot költöttek kutatás-fejlesztésre, meghatározóan klinikai vizsgálatokra. A kutatás-fejlesztési kiadások tekintetében a cégek a nemzetgazdaság 3

leginnovatívabb vállalatai közé tartoznak. Ezt támasztja alá, hogy bruttó kibocsátásuk arányában mérve a nemzetgazdasági átlag közel nyolcszorosát költöttek K+F tevékenységre 2009-ben. Emellett felmérésünk eredményei szerint alkalmazottaik 10 százaléka foglalkozik közvetlenül kutatás-fejlesztéssel, ami az átlagos nemzetgazdasági arány tízszerese. A klinikai vizsgálatok további pozitív hatása, hogy általuk 2008–2010 között 32 ezer beteg részesült korszerű, az Egészségbiztosítási Alap forrásait nem igénylő terápiában. A Konvergencia Programban felvázolt és részben már életbe léptetett, a gyógyszerkasszát érintő intézkedések komoly változásokat hozhatnak a tagvállalatok gazdasági szerepében, amiket a vezetői kérdőívek segítségével értékeltünk. Eredményeink azt mutatják, hogy nemzetgazdasági szinten a tagvállalatokhoz kapcsolódó hozzáadott érték 56 milliárd forinttal csökkenhet 2010 és 2012 között, ami a nominális GDP növekedését 2011-ben és 2012-ben évente nagyjából 0,1 százalékkal mérsékelheti. Emellett jelentős számban szűnhetnek meg magasan képzett munkavállalókat igénylő álláshelyek, illetve az egészségügyi intézmények számára is komoly terhet jelentene az árkedvezmények, adományok visszaesése, valamint a klinikai vizsgálatok elmaradása miatt kieső bevételek. Mindezen áldozatok árán számításaink szerint az államháztartás egyenlege legfeljebb 6 milliárd forint körüli mértékben javulna 2012-től kezdődően. Bár a tanulmány során részletes adatok hiányában nem állt módunkban a gyógyszeripar IGYE-tagvállalatokon kívüli szereplőire vonatkozóan részletes hatásvizsgálatokat végezni, úgy látjuk, hogy a nettó államháztartásiegyenleg-javulás

a

Konvergencia

Programban

kitűzött

megtakarítási

célszámok töredékét érheti csak el. Ennek oka, hogy az adóemelésekre, egyéb árbevételcsökkentő lépésekre a tagvállalatok elbocsátásokkal és tevékenységük átszervezésével reagáltak már az év eddigi részében is. Az alkalmazkodási folyamat az év hátralevő hónapjaiban és 2012-ben várhatóan tovább erősödik. Ez a bemutatott tovagyűrűző hatások miatt káros a nemzetgazdaság egésze számára, és e folyamatok miatt az adóemelések az adómérték

növelésénél

jóval

kisebb

arányú

tényleges

bevételnövekedést

eredményezhetnek. Kiemelhető emellett, hogy a cégekre nehezedő adóterhek további emelése az erősödő tovagyűrűző hatások miatt (drasztikus elbocsátások és a cégek működésének radikális átszervezése) várhatóan már a fokozott gazdasági áldozatok árán sem képes javítani az államháztartás helyzetén.

4

Bevezetés Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (IGYE) 23 nemzetközi hátterű, innovatív készítményeket fejlesztő és előállító gyógyszergyártó cég hazai leányvállalatait fogja össze. Ezek

a

vállalatok

nemzetgazdaságban

jelenlétükkel, keletkező

tevékenységeikkel

jövedelmek

és

részt

hozzáadott

vesznek érték

a

magyar

előállításában.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy munkahelyeket biztosítanak, árukat és szolgáltatásokat vásárolnak a hazai gazdaság más szereplőitől, így közvetve további munkahelyek létrejöttét, megtartását támogatják. A hozzáadott érték gazdasági értelemben nem más, mint a cég által az adott időszakban értékesített termékek, valamint a készletváltozások pénzbeli értékének összege csökkentve az anyagjellegű ráfordításokkal. Egyszerűbben fogalmazva a bruttó hozzáadott érték az adott időszakban megtermelt/értékesített áruk és szolgáltatások közvetlen anyagjellegű költségein felüli többlet. Ez a többlet nyújt fedezetet a munkavállalók jövedelmeinek kifizetésére, a működés fenntartásához szükséges eszközök pótlására, valamint a cégek tulajdonosainak profitja is e forrásból származik. A hozzáadott érték terhére kifizetett, a munkavállalókat és a tőketulajdonosokat illető jövedelmek egy részét vonja el az állam különböző adók, járulékok és egyéb befizetési kötelezettségek formájában. Látható tehát, hogy a hozzáadott érték alakulása kulcsfontosságú mind a munkavállalók, mind a tőketulajdonosok, mind az állam számára, hiszen jövedelmeik tartósan nem szakadhatnak el a közvetlen termelési költségeken felüli többlet értékétől. Ha a gazdasági szereplők (munkavállalók, tőketulajdonosok, állam) mégis huzamosabb időn keresztül a megtermelt hozzáadott értéket megközelítő vagy annál nagyobb összeget vonnak ki a cégből, akkor megkezdődik a vagyonvesztés, a termeléshez használt eszközök fokozatos felélése. Ennek következtében a vállalatok működésük fenntartása érdekében idővel pótlólagos tőkebevonásra kényszerülhetnek vagy ennek hiányában megszűnhetnek. A fenti érvelés fonalát követve építjük fel kutatásunk eredményeinek összegzését. Az első fejezetben

a

23

IGYE-tagvállalat

auditált

éves

beszámolóiból

származó

adatok

felhasználásával becslést készítünk a cégek közreműködésével a magyar gazdaságban létrejövő hozzáadott érték összegéről. Emellett figyelmet fordítunk az IGYE-tagvállalatokhoz köthető foglalkoztatásra, valamint összegezzük a cégek által különböző jogcímeken teljesített költségvetési befizetéseket. A vállalatok működésének teljes nemzetgazdasági hatásáról is szolgálunk becsléssel, amihez az angolszász országokban elterjedt hatásvizsgálati módszertant alkalmazzuk. Az elemzés e szakaszában a 2008–2010 közötti időszak tényadatait vizsgáljuk, amiket a fentiekben leírt becslésekkel egészítünk ki.

5

Az elemzés második fejezetében a tagvállalatok körében végzett adatgyűjtésre alapozva ismertetjük a gyártók szerepét az egészségügyi rendszer fenntartásában, a gyógyszerellátási láncban, valamint a hazánkban megvalósuló gyógyszeripari kutatás-fejlesztés területén. A

felsorolt

csatornákat

összességében

a

tagvállalatok

nemzetgazdasági

árnyék-

hozzájárulásainak nevezzük. Az elnevezést az indokolja, hogy a kimutatott kiadások jelentős hányada ugyan tartalmilag a nemzetgazdasági teljesítményhez való hozzájárulást jelent, ám a hivatalos statisztikák ezeket egyáltalán nem vagy csupán részben képesek megragadni. A kutatás eredményeinek ismertetését a tagvállalatok vezetői által kitöltött kérdőívek értékelésével zárjuk. A kérdőívek segítségével két elemzési feladatot végzünk el. Egyrészt pillanatképet alkotunk arról, hogy a vállalatvezetők miként értékelik cégük jelenlegi helyzetét. Másrészt a várakozásokra vonatkozó kérdések segítségével felmérhetők a 2011 áprilisában nyilvánosságra hozott Konvergencia Program gyógyszerkasszát érintő lépéseinek várható hatásai. A kormányzati intézkedések valószínűsíthető következményeit az első szakaszban vizsgált gazdasági mutatókra nézve számszerűsítjük (hozzáadott érték, foglalkoztatás, költségvetési bevételek), valamint megbecsüljük a kormányzati bevételnövelő és kiadáscsökkentő lépések tényleges nettó hatását az államháztartás egyenlegére.

Adatforrások A tanulmány elkészítése során hivatalos, nyilvánosan is elérhető statisztikai adatokra, valamint az IGYE tagvállalatainak körében általunk lebonyolított adatgyűjtés eredményeire támaszkodtunk. A 23 tagvállalat közül 21 szolgáltatott részletes adatokat hazai tevékenységéről, valamint ugyanilyen számban juttatták vissza a cégvezetők az általuk irányított vállalat jövőjére vonatkozó kérdőívünket. A 21 válaszadó cég az IGYE-tagvállalatok támogatott patikai gyógyszerforgalmának 88 százalékát bonyolította le 2010-ben. Mivel gyakorlatilag a teljes tagvállalati kör eleget tett adatszolgáltatási felhívásunknak, ezért a hiányzó két vállalat adatait a mintából becsült értékekkel helyettesítettük azokon a területeken, ahol erre szükség és lehetőség volt. A főbb felhasznált adatforrások: –

Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálat – Elektronikus beszámoló weboldal (http://www.e-beszamolo.kim.gov.hu/), a vállalatok 2008–2010. évi beszámolói;

–

a

Központi

Statisztikai

Hivatal

Tájékoztatási

adatbázisában

gazdaságstatisztikák (http://statinfo.ksh.hu/Statinfo/themeSelector.jsp?&lang=hu);

6

közzétett

–

az

Országos

Egészségbiztosítási

Pénztár

gyógyszerforgalmi

adatai

(http://www.oep.hu/portal/page?_pageid=35,34923&_dad=portal&_schema=PO RTAL); –

vezetői kérdőívvel kiegészített adatgyűjtés az IGYE tagvállalatainak körében.

Ezen adatforrásokon kívül következtetéseink megalapozásához, megerősítéséhez további nyilvánosan elérhető adatokat is igénybe vettünk, melyekre felhasználásuk helyén lábjegyzetben hivatkozunk.

7

Hozzájárulás a magyar gazdaság teljesítményéhez, a foglalkoztatáshoz és a költségvetéshez E szakaszban a vállalati adatszolgáltatásokra, valamint a tagvállalatok nyilvános éves beszámolóiból származó adatokra támaszkodva értékeljük a cégek hozzájárulását a nemzetgazdaság teljesítményéhez. Az elemzés során elsődlegesen a magyar gazdaságban keletkező bruttó hozzáadott érték (Gross Value Added – GVA) számszerűsítésére koncentráltunk, mivel ez a mutató a gazdasági teljesítmény nemzetközileg leginkább elfogadott mércéje, és ez képezi a bruttó hazai össztermék (Gross Domestic Product – GDP) számításának alapját is. Gazdaságstatisztikai fogalmakkal leírva a bruttó hozzáadott érték nem

más,

mint a termelést

végző

termelőfelhasználásának különbözete.

egységek bruttó kibocsátásának és Mind

a

bruttó

kibocsátás,

mind

a

folyó folyó

termelőfelhasználás megfeleltethető a vállalatok szokásos eredménykimutatásából bizonyos soroknak, e megfeleltetéseket a számítás lépéseit leíró táblázatban kapcsos zárójelek jelölik. + Bruttó kibocsátás – Folyó termelőfelhasználás

+ Értékesítés nettó árbevétele + Aktivált saját teljesítmények – Anyagjellegű ráfordítások

= Bruttó hozzáadott érték (GVA) + Termékadók/-támogatások egyenlege (fogyasztási adók) = Bruttó hazai termék (GDP) A bruttó hozzáadott értéket megnövelve az adott vállalat által a költségvetésbe befizetett fogyasztási jellegű adók (általános forgalmi adó, jövedéki adó, egyéb fogyasztást terhelő adók) összegével becslést nyerhetünk a céghez kapcsolható bruttó hazai össztermékre. Hangsúlyozandó, hogy bár számításaink során a hivatalos statisztikai szolgálat által alkalmazott módszertant1 követtük, a vállalati szintű adatokból számított hozzáadott értéket mégis nyers becslésként szükséges kezelni. Ennek oka, hogy megfelelő információk hiányában nem állt módunkban azokat a korrekciókat elvégezni, amelyeket a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai alkalmaznak a GVA és a GDP számítása során. Összességében ennek ellenére úgy véljük, hogy hivatalos statisztikák hiányában az IGYE tagvállalatainak igen heterogén csoportjára vonatkozóan az általunk alkalmazott eljárás a lehető legjobb becslést biztosítja.

1

Központi Statisztikai Hivatal *2009+: GNI Inventory 2.1 Magyar nyelvű változat. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/modsz/gni_inventory_ver2.1hun.pdf (letöltve: 2011. május 18.).

8

Az IGYE tagvállalatai által előállított bruttó hozzáadott érték alakulása A 23 tagvállalat és kapcsolódó cégeik a vizsgált időszakban jelentős értékkel járultak hozzá a nemzetgazdaság teljesítményéhez. A cégek által közvetlenül előállított hozzáadott érték 2008-ról 2009-re számottevően, mintegy 17 százalékkal (15 milliárd forinttal) bővült, azonban a növekedést 2010-ben enyhe visszaesés váltotta. A hozzáadott érték kismértékű csökkenését a költségekkel azonosítható folyó termelőfelhasználásnak az árbevételnél gyorsabb ütemű növekedése okozta. 1.

ÁBRA:

A

TAG VÁ L LA LATO K KÖZ V E T LE N HOZ Z Á JÁ R U L Á SA A NE M Z E TG A Z DA SÁG BA N

E LŐÁ LLÍ TOT T B R U T TÓ HOZ Z Á A D OT T É R T É K HE Z

400 350

351

329

305

(2008–2010)

milliárd forint

300 250

252

227

218

200 150

102

87

100

99

50 0 2008

2009

Bruttó kibocsátás

Folyó termelőfelhasználás

2010 Bruttó hozzáadott érték (GVA)

Forrás: Századvég-számítás tagvállalati beszámolók alapján

Az

IGYE-tagvállalatok

a

2010-ben

mért

közel

100

milliárd

forintos

közvetlen

hozzájárulásukkal a teljes nemzetgazdasági bruttó hozzáadott érték 0,4 százalékát állították elő (2. ábra). Ez a hozzáadottérték-tömeg nagyságrendileg megfelel a szállodaipar, valamint a nem életbiztosítási ágazat által megtermelt többletnek. A vállalatoknál keletkező bruttó hozzáadott érték elsődlegesen a munkavállalók és a tőketulajdonosok között oszlik meg, az elemzés e szintjén eltekintünk az állami újraelosztás hatásaitól. Ennek megfelelően a 2. ábrán a munkavállalói és tőkejövedelmek az adók, járulékok és egyéb elvonások előtti bruttó értékeket jelölik. A bruttó munkavállalói jövedelem összege az elmúlt három üzleti évben gyakorlatilag nem változott, a hozzáadott érték 2008-hoz viszonyított növekedése a tőkejövedelem emelkedésében csapódott le. E hipotetikus kép alapján úgy tűnhet, hogy a vállalatok nyereségessége a hozzáadott érték növekedésével párhuzamosan javult. Ám ez valójában téves következtetés, mivel a 2. ábrán bemutatott bruttó értékek nem tükrözik az állam által végrehajtott elvonásokat. 9

2.

ÁBRA:

A

M EG T E R M E LT B R U T TÓ HO Z Z Á A D OT T É RT É K E L S ŐD L E G E S E LOS Z TÁ SA

160

0,5%

140

0,4%

120 milliárd Ft

0,5%

0,4%

100

0,4%

Σ 102 Mrd Ft

Σ 87 Mrd Ft

0,3%

80

56

54

44

45

46

2008

2009

2010

43

60

Σ 99 Mrd Ft 0,2%

40 20

0,1%

0

0,0% Bruttó munkavállalói jövedelem Bruttó tőkejövedelem Részesedés a teljes nemzetgazdasági GVA-ból (%, jobb tengely)

Forrás: KSH, Századvég-számítás tagvállalati beszámolók alapján

Az állami újraelosztás az elsődleges jövedelemelosztás fent leírt képét jelentősen módosítja. Ha a bruttó hozzáadott értékhez hozzáadjuk az államot illető termékadókat (jelen esetben a tagvállalatok nettó áfabefizetéseit), akkor megkapjuk a cégek által előállított bruttó hazai termék (GDP) értékét. A termékadók mellett állami bevételt jelentenek a munkavállalói és a tőkejövedelmeket érintő elvonások is. Ezt a két tételt figyelembe véve látható, hogy az állam a tagvállalatok által a hazai gazdaságban megtermelt bruttó hozzáadott érték jelentős részét, 2010-ben közel 70 százalékát központosította (3. ábra). 3.

53,6 Mrd Ft 54%

ÁBRA:

A

M Á SOD L AG OS J ÖV E D E LE M E LO SZ TÁ S LE V E Z E T ÉSE

45,8 Mrd Ft 46%

(2010) 21,3 Mrd Ft 20%

+ 6 Mrd Ft áfa 73,1 Mrd Ft 69%

11,1 Mrd Ft 11%

Nettó munkavállalói jövedelem Bruttó munkavállalói jövedelem Nettó tőkejövedelem Bruttó tőkejövedelem Állami bevételek Forrás: Századvég-számítás tagvállalati beszámolók és további vállalati adatszolgáltatások alapján

Néhány évvel korábbra visszatekintve megfigyelhető, hogy az állami elvonás aránya a vállalatokhoz közvetlenül kapcsolódó bruttó hazai termékből fokozatosan emelkedik, ennek 10

következtében a nettó tőkejövedelem és a nettó munkavállalói jövedelem gyakorlatilag stagnált a vizsgált időszakban (4. ábra). Az ágazat hozzáadott értékének hasonló arányú központosítása csak azon szektorokra jellemző hazánkban, melyeket káros externális hatásaik miatt jövedéki adó terhel (olajipar, dohányipar, alkoholtartalmú italok gyártása) vagy szintén ágazati különadó sújt (kereskedelem, pénzügyi szolgáltatások, energetika). 4.

ÁBRA:

A

T E R M É K A D Ó K É S TÁ M OG ATÁ SO K EGY E N LE G É V E L M E G N ÖV E LT B R U T TÓ

HOZ Z Á A D OT T É RT É K ( VAG Y I S A

GDP)

M Á SOD L AG O S E LOS Z TÁ SA

140 120

milliárd Ft

100

Σ 108 Mrd Ft

Σ 106 Mrd Ft

70 Mrd Ft 65,2%

73 Mrd Ft 69,3%

12 21

17 20

11 21

2008

2009

2010

Σ 93 Mrd Ft

80

60 Mrd Ft 64,6%

60 40

20 0

Nettó munkavállalói jövedelem

Nettó tőkejövedelem

Állami bevételek

Forrás: Századvég-számítás tagvállalati beszámolók alapján

Közvetett és indukált nemzetgazdasági hatások Az eddigiekben a tagvállalatok éves beszámolóiból származó adatok segítségével értékeltük a cégek hozzájárulását a nemzetgazdaság teljesítményéhez, ezt a csatornát közvetlen hatásként értelmezve. Ám a közvetlen hatás nem ragadja meg teljes mértékben a vizsgált cégek tényleges nemzetgazdasági szerepét. Ennek oka, hogy a vállalatok a magyar gazdaság szerves részét képezik azáltal, hogy működésükhöz hazai vállalkozásoktól vásárolnak árukat és szolgáltatásokat, illetve munkavállalóik belföldön költik el jövedelmük jelentős részét. A teljes kép biztosításához ezért figyelembe kell vennünk a vállalatok között fennálló gazdasági kapcsolatok útján jelentkező közvetett, valamint a jövedelmek belföldi elköltésével realizálódó indukált hatásokat is. Alkalmazott módszertanunk az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában

kormányzati

döntés-előkészítésre

használt

makrogazdasági

hatásvizsgálatok eljárásait követi.2 Ezek alapját a statisztikai hivatalok által egységes 2

A leghasznosabb példa: The Scottish Government *2011+: Input-Output Methodology Guide Version 1 May 2011. The Scottish Government Input-Output team, Edinburgh. http://www.scotland.gov.uk/Resource/Doc/919/0116738.pdf (letöltve: 2011. május 18.). A multiplikátorok értelmezése: http://www.scotland.gov.uk/Topics/Statistics/Browse/Economy/Input-Output/Mulitipliers (letöltve: 2011. május 18.).

11

módszertani alapelvek felhasználásával elkészített input-output táblázatok (magyar elnevezéssel ágazati kapcsolatok mérlege) képezik, melyekből a közgazdasági Nobel-díjjal elismert Vaszilij Leontyev eljárásával számíthatók az egyes gazdasági ágazatokra jellemző multiplikátorok. A multiplikátorok az input-output táblázatok pontos tartalmától függően nagyon rugalmasan alkalmazhatók különböző gazdasági hatások értékelésére. Elemzésünk során a lehetséges hatásokat két csatornán keresztül vettük figyelembe. A közvetett (indirekt) hatások a vállalkozások közötti beszállítói, partneri kapcsolatokon keresztül realizálódnak. Az IGYEtagvállalatok költségei más hazai vállalkozások számára bevételt biztosítanak, amelyeknél ezen összeg anyagjellegű ráfordításokon felüli része szintén hozzáadott értékként jelentkezik. A megtermelt hozzáadott értékből ezek a cégek is bért fizetnek alkalmazottaiknak, beruháznak, adóznak és profitot termelnek a tőketulajdonosok számára. Emellett a magyar gazdaságra gyakorolt teljes hatás számítása során figyelembe vettük azon indukált hatásokat is, melyek azáltal jönnek létre, hogy az IGYE-tagvállalatok munkavállalói jövedelmük jelentős részét belföldön költik el. A munkavállalók fogyasztási kiadásai jórészt belföldi

cégek

bevételét

és

hozzáadott

értékét

gyarapítják,

ami

munkahelyek

létesülését/megtartását, valamint az állami adóbevételek növekedését teszi lehetővé. A közvetlen, közvetett és indukált hatások a multiplikátorok adatforrását képező táblázatok részletezettségének megfelelően minden nemzetgazdasági ágazatra kiszámíthatók és összegezhetők. A multiplikátor értéke e három hatás összege, így megmutatja, hogy az adott ágazatban megtermelt egységnyi hozzáadott érték átlagosan milyen tovagyűrűző hatásokkal jár, melyek következében a nemzetgazdasági szintű hozzáadott érték végül egységnyinél többel emelkedik meg. Más szavakkal, a multiplikátor értéke azt fejezi ki, hogy az egy adott ágazatban előállított egységnyi hozzáadott értékhez milyen mértékben kapcsolódnak a nemzetgazdaság más ágazatai és ezekben mekkora hozzáadott érték létrejöttét támogatja a vizsgált szektor. Az IGYE-tagvállalatok változatos működési jellemzői és statisztikai besorolásai miatt nehéz pontosan meghatározni, hogy mely ágazat értékei a leginkább jellemzőek e cégcsoportra. A cégek hazai tevékenységét, gazdasági funkcióit és statisztikai célú besorolásait megismerve úgy véljük, hogy a vállalkozások profilja rengeteg pozitív externális hatásuk (kutatás-fejlesztés, egészségi állapot javításán keresztül elért jóléti hatások) mellett tartalmilag leginkább a nagykereskedelmi tevékenységhez áll közel. A hozzáadott értékre gyakorolt közvetett és indukált hatások számszerűsítéséhez ezért a nagykereskedelmi ágazat multiplikátorait használtuk fel. A multiplikátorok kiszámítása során alapadatként a Központi Statisztikai Hivatal által publikált legfrissebb, 2005-ös input-output táblázatokra támaszkodtunk. A táblázatokból számított értékek az adatok vonatkozási ideje ellenére is reális becslést biztosítanak, mivel a korábbi hivatalos publikációkkal való 12

összevetés tapasztalatai szerint az ágazati kapcsolatok szerkezete 5-6 éves időtávon csupán kismértékben változik. Szemléltetés és az ágazatok összehasonlítása céljából bemutatjuk a számított multiplikátorokat a versenyszféra által dominált,3 tíz legnagyobb foglalkoztatónak minősülő ágazat példáján (5. ábra). 5.

ÁBRA:

A

N E M Z E TG A Z DA SÁG T Í Z LEG N AGYO B B FOG LA L KOZ TATÓNA K SZ Á M Í TÓ ,

V E RSE N Y SZ FÉ R A Á LTA L D OM I N Á LT ÁG A Z ATÁ NA K

GVA

M U LT I P LI KÁTOR A

(2005)

GVA multiplikátor értéke

5

4,0

4 3 2

1,4

1,9

2,0

2,0

2,1

2,2

2,3

2,4

2,6

1 0

Közvetlen hatás

Közvetett hatás

Indukált hatás

Forrás: KSH, Századvég-számítás

A hozzáadott érték multiplikátor 2,4-es értékét tehát úgy értelmezhetjük, hogy az IGYEtagvállalatok 1 milliárd forintnyi hozzáadott értéke összesen 2,4 milliárd forintnyi hozzáadott érték létrejöttét segíti elő nemzetgazdasági szinten. Vagyis az e cégeknél megjelenő 1 milliárd forint hozzáadott érték átlagosan további 1,4 milliárd forint hozzáadott érték keletkezéséhez járul hozzá a magyar gazdaság más ágazataiban. Az IGYE-tagvállalatokra jellemző multiplikátor az 5. ábrán bemutatott, jelentős foglalkoztatónak számító versenyszféra-ágazatok közül is az egyik legmagasabb, ami jelzi, hogy a vizsgált vállalkozások alapvetően kereskedelmi profiljuk ellenére igen szorosan integrálódtak a magyar gazdaságba. Az IGYE-tagvállalatok nem személyi jellegű kiadásainak meghatározó része az ingatlanok és egyéb eszközök bérlése formájában, valamint rezsiköltségként, illetve kutatásfejlesztési, szakértői és marketingszolgáltatások igénybevételéhez kapcsolódóan merül fel. 3

A KSH intézményi munkaügyi statisztikái szerint (4 fő feletti létszámú vállalkozások adatait tartalmazza) a legtöbb alkalmazottat foglalkoztató nemzetgazdasági ágazatok a közszféra által dominált három szektor közül kerültek ki (közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás; oktatás; egészségügyi, szociális ellátás). Ezeket az ágazatokat a multiplikátorok bemutatása során az ábrákon nem tüntettük fel, mivel az IGYEtagvállalatok nemzetgazdasági hatásait a versenyszféra ágazatainak jellemzőivel érdemes összevetni.

13

Gazdasági kapcsolataik révén a tagvállalatok tehát elsősorban az e területeken működő vállalkozások értékteremtését támogatják. A tagvállalatok teljes nemzetgazdasági hatásának értékelését a bemutatott multiplikátor segítségével végeztük el a hozzáadott érték tekintetében. Eredményeink szerint 2010-ben a közvetett és indukált hatásokat figyelembe véve a vizsgált 23 céghez kapcsolható a teljes magyar gazdaságban előállított hozzáadott érték körülbelül 1 százaléka (6. ábra). Látható, hogy a tagvállalatok gazdasági szerepe az ágazatközi kapcsolatok és az elköltött munkavállalói jövedelmek miatt lényegesen jelentősebb annál, mint ami a közvetlenül általuk előállított hozzáadott érték alapján becsülhető. 6.

ÁBRA:

A Z IGYE

TAG VÁ LL A LATA I NA K M U LT I P LI KÁTOR SEG Í T SÉG É V E L SZ Á M Í TOT T T E L JE S

HOZ Z Á JÁ R U LÁ SA A N E M Z E TG A Z DA SÁG BA N E LŐÁ L L Í TOT T HOZ Z Á A D OT T É RT É K HE Z

350

milliárd forint

300

250 200 150 100

50

1,1% 0,9%

Σ 205 Mrd Ft 43 75 87

1,0%

Σ 240 Mrd Ft

Σ 235 Mrd Ft

51

50

88

86

102

99

1,2% 1,0% 0,8% 0,6%

0

0,4% 0,2% 0,0%

2008

2009

2010

Közvetlen hozzájárulás Közvetett hozzájárulás Indukált hozzájárulás Részesedés a teljes nemzetgazdasági GVA-ból (%, jobb tengely) Forrás: KSH, Századvég-számítás tagvállalati beszámolók alapján

Ennek következményeképp minden, a cégeket érintő pozitív és negatív gazdasági változás, gazdaságpolitikai döntés számottevő tovagyűrűző hatással járhat más vállalkozásokra, azok foglalkoztatási képességére és a tőlük származó adóbevételekre is. A szektor fejlődését ösztönző és gátló lépések reális megítéléséhez tehát elengedhetetlenül szükséges a közvetlen hatásokon túlmenően a tovagyűrűző hatások figyelembevétele is.

A tagvállalatok munkahelyteremtő és -támogató szerepe Mint korábban bemutattuk, a vállalkozásokban létrejövő bruttó hozzáadott érték képezi a tőkejövedelmek, a bérfizetés és ezeken keresztül az állami adóbevételek alapját. Láthattuk, hogy ebből a hozzáadott értékből a tagvállalatok munkavállalóinak közvetlenül több mint 20 milliárd forint nettó jövedelme származik, melynek túlnyomó részét a magyar gazdaságban költik el. A következőkben a multiplikátorok már bemutatott módszertanát alkalmazzuk a 14

foglalkoztatási hatások felmérése érdekében. A becslés keretében összegezzük a tagvállalatok közvetlen foglalkoztatását, a számukra árukat szállító és szolgáltatásokat nyújtó partnercégeknél támogatott álláshelyeket, valamint az alkalmazottak jövedelmének elköltése által támogatott munkahelyeket. A tagvállalatokhoz kapcsolódó tovagyűrűző foglalkoztatási hatásokat a hozzáadott értéknél bemutatott indoklásnak megfelelően e szakaszban is a nagykereskedelmi ágazat multiplikátorával számszerűsítjük. A 7. ábra szemlélteti a foglalkoztatási multiplikátorok értékét a versenyszféra által dominált, tíz legnagyobb foglalkoztatónak minősülő ágazat példáján 7.

ÁBRA:

A

N E M Z E TG A Z DA SÁG T Í Z LEG N AGYO B B FOG LA L KOZ TATÓNA K SZ Á M Í TÓ ,

foglalkoztatási multiplikátor értéke

V E RSE NY SZ FÉ R A Á LTA L D OM I N Á LT ÁG A Z ATÁ NA K FOG LA L KOZ TATÁ SI M U LT I P LI KÁTOR A

(2005)

3

2,6

2

1,4

1,5

1,6

1,7

1,6

1,8

2,0

2,0

2,1

1

0

Közvetlen hatás

Közvetett hatás

Indukált hatás

Forrás: KSH, Századvég-számítás

A

tagvállalatok

munkahelyteremtő

és

-támogató

szerepét

számszerűsítő

1,8-es

foglalkoztatási multiplikátor úgy értelmezhető, hogy a vizsgált cégeknél létesülő minden állás nemzetgazdasági szinten 1,8 munkahely létrejöttét/fennmaradását támogatja. Vagyis a tagvállalatoknál létrehozott állások a beszállítói/partneri kapcsolatok révén, valamint a munkavállalói jövedelmek elköltésének hatására nagyságrendileg egy (pontosan 0,8) újabb munkahely létesítését/megtartását támogatják. A multiplikátor ismeretében a tagvállalatok auditált beszámolóiban szereplő statisztikai létszámadatok, valamint az egyedi vállalati adatszolgáltatásokból származó információk segítségével értékelhetjük a nemzetgazdasági szinten jelentkező foglalkoztatási hatást. Eredményeink szerint az IGYE-tagvállalatok munkavállalói állományába összesen körülbelül 2400 fő tartozott 2010-ben. Nemzetgazdasági szinten a cégekhez kapcsolódó foglalkoztatás 15

a multiplikatív hatások miatt ennél jóval jelentősebb, az elemzésbe bevont társaságok összesen körülbelül 4200 munkahely létesülésében/megtartásában játszanak szerepet. Miközben a nemzetgazdaságban átlagosan 6,4 százalékkal csökkent az alkalmazottak létszáma 2008-ról 2010-re, addig a tagvállalatok körében ennél jóval kisebb, 2,4 százalékos mértékű leépítés valósult meg. Negatív fejlemény azonban, hogy a 2010-ben nemzetgazdasági szinten már meginduló szolid foglalkoztatásbővülés ellenére a tagvállalatok kedvezőtlen gazdasági kilátásaik miatt nem voltak képesek újabb munkahelyeket teremteni. 8.

ÁBRA:

A Z IGYE

TAG VÁ LL A LATA I NA K M U LT I P LI KÁTOR SEG Í T SÉG É V E L SZ Á M Í TOT T T E L JE S FOG LA L KOZ TATÁ SI HATÁ SA

5 000 4 500

Σ 4 329 állás

Σ 4 300 állás

Σ 4 224 állás

4 000

710

706

693

1 171

1 164

1 143

2 447

2 431

2 388

2008

2009

2010

3 500 3 000 2 500 2 000

1 500 1 000 500 0

Közvetlen foglalkoztatás

Közvetett foglalkoztatás

Indukált foglalkoztatás

Forrás: Századvég-számítás tagvállalati beszámolók és további vállalati adatszolgáltatások alapján

A foglalkoztatási hatások megítélése szempontjából fontos kiegészítő információ, hogy a vállalati adatgyűjtés eredményei szerint a 21 válaszadó cég munkavállalóinak több mint 90 százaléka felsőfokú végzettséggel rendelkezett (9. ábra). Nemzetgazdasági szinten a foglalkoztatottak körülbelül negyede bír felsőfokú végzettséggel, a tagvállalatok körében mért 90 százalék feletti arány ehhez képest rendkívül magas. Látható, hogy a gyógyszeripar általános sajátosságainak megfelelően a cégek elsősorban magasan képzett, speciális tudású munkavállalókat alkalmaznak. Emellett dolgozóik közel 10 százaléka kutatás-fejlesztési területen tevékenykedett, elsősorban az új gyógyszerek fejlesztését szolgáló klinikai vizsgálatokhoz kapcsolódóan. A KSH 2010-es előzetes adatai szerint a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó munkavállalók létszáma a nemzetgazdaság összes foglalkoztatottjának 1 százalékát sem érte el. Ez a tény felhívja a figyelmet arra, hogy a tagvállalatok kereskedelmi tevékenységükön túl a nemzetgazdasági átlagnál jóval intenzívebb kutatás-fejlesztési tevékenységet is végeznek, hiszen arányaiban a nemzetgazdasági átlagnál közel tízszer több munkavállalójuk dolgozik ezen a területen. 16

9.

ÁBRA:

A

TAG VÁ L LA LATO K M U NKAVÁ L LA LÓI N A K V É G Z E T T SÉ G ÉS M U N KA KÖ R SZ E R I N T I M EG O SZ LÁ SA

(2010) 2%

6,8%

40%

49%

93,1% 9% Értékesítés Kutatás-fejlesztés Admin. feladatok, egyéb Termelés, szállítmányozás Forrás: Századvég-számítás tagvállalati beszámolók és további vállalati adatszolgáltatások alapján Alapfokú Középfokú Felsőfokú

Szintén a tagvállalatok foglalkoztatásra gyakorolt hatásához tartozik, hogy az innovatív gyártók hazai leánycégei által forgalmazott termékekhez kapcsolódik a betegek gyógyszerellátását biztosító nagykereskedők és patikák árréstömegének jelentős része (2010-ben a két csoportnál összesen 29 milliárd forint). Mivel a nagykereskedők és patikák hozzáadott értékét az árréstömeg jelenti, ezért ennek változása hatással lehet foglalkoztatásuk és nyereségességük szintjére, ezen keresztül pedig adófizetésükre is. A gyógyszerek legfőbb értékesítési csatornája hazánkban a patikai hálózat (a gyógyszerforgalom körülbelül 80 százaléka patikákon keresztül bonyolódik le, a fennmaradó nagyjából 20 százalék az egészségügyi intézmények felhasználása), és ezen belül is meghatározó a támogatott készítmények részesedése. A támogatott készítményeken realizált nagy- és kiskereskedelmi árrésről pontos adatokkal szolgálnak az Országos Egészségbiztosítási Pénztár patikai gyógyszerforgalomra vonatkozó statisztikái, melyek feldolgozásával

becslést

készítettünk

az

IGYE-tagvállalatok

termékein

realizált

nagykereskedői és patikai árréstömegre (10. ábra). Látható, hogy a degresszív árrésrendszer ellenére a támogatott patikai árréstömeg közel 40 százaléka kötődik az IGYE-tagvállalatok készítményeihez. Feltételezhető, hogy a patikák foglalkoztatása szorosan összefügg az elért árréssel, ezért ha az IGYE-tagvállalatok által forgalmazott gyógyszereken realizált kiskereskedelmi árréstömeggel arányosítjuk a patikai alkalmazottak számát, akkor reális képet nyerhetünk a tagvállalatok ez irányú foglalkoztatási hatásáról. A patikai alkalmazottak létszáma a KSH adatai szerint 2010-ben összesen 10 361 főt tett ki, ennek 37 százaléka nagyjából 3800 munkahelyet jelent, melyek fenntartásában szerepet játszottak az IGYEtagvállalatok

által

forgalomba

hozott

termékek. 17

Ha

az

IGYE-tagokhoz

köthető

gyógyszerforgalom a generikus helyettesítés, valamint az árcsökkentések hatására visszaesne, akkor e 3800 állás egy része bizonytalanná válhat. 10.

ÁBRA:

A 2010.

É V I TÁ M OG ATOT T GYÓGY SZ E R FO R G A LOM NYOM ON KÖV E T É SE A

GYÓG YS Z E R E LLÁTÁ SI LÁ N C M E N T É N , A Z EGY E S SZ I NT E KE N J E LE NT KE ZŐ Á R B E V É T E L / Á R R É S M EG B ONTÁ SA A FO RG A L M A ZÓ K CS OP O R TJA I SZ E R I NT ( M AG I S Z T R Á LI S K ÉS Z Í T M É NY E K NÉ LKÜ L )

Gyógyszergyártók (belföldön előállított készítmények) Gyógyszergyártók hazai képviseletei/leányvállalatai IGYE-tagvállalatok Egyéb innovatív gyógyszergyártók

34%

Generikus gyártók

53%

Termelői áron 379 Mrd Ft forgalom.

13%

Gyógyszer-nagykereskedők IGYE-tagvállalatok Egyéb innovatív gyógyszergyártók

39%

Generikus gyártók

Nagykereskedelmi árrés összesen 21,8 Mrd Ft.

49%

12%

Gyógyszer-kiskereskedők IGYE-tagvállalatok Egyéb innovatív gyógyszergyártók Generikus gyártók

52%

Kiskereskedelmi árrés összesen 50,5 Mrd Ft.

37% 11%

Gyógyszerfogyasztók A készítményeket terhelő áfa összesen 22,6 Mrd Ft.

Forrás: OEP, Századvég-számítás

A tagvállalatok költségvetési hozzájárulásai A magyar gazdaságban előállított bruttó hozzáadott értékhez való hozzájárulás bemutatása során ismertettük, hogy a tagvállalatok hozzáadott értékhez viszonyított adóterhelése hazai viszonylatban kifejezetten magas, csak a különadókkal és jövedéki adóval terhelt egyéb szektorokhoz mérhető. A tagvállalatok államháztartási befizetéseit részletezi a 11. ábra, melyen mind a tőkét, mind a munkát terhelő adókat összegeztük. Az adózási jellemzők kapcsán kiemelhető, hogy a gyógyszeripart érintő különadó-befizetések (támogatásarányos 18

befizetés, támogatásvolumen-szerződések, orvoslátogatói díjak, nagykereskedők befizetési kötelezettségei) körülbelül 70 százalékát az IGYE tagvállalatai teljesítik. A tagvállalatokhoz kapcsolódó hozzájárulások értékét két példával szemléltetjük. A 2010. évi, összesen 73 milliárd forintra becsült éves befizetés az államháztartás kiadási oldalát tekintve nagyságrendileg megfelel a rendvédelmi szervek és a honvédség egykori dolgozói részére fizetett szolgálati nyugdíjak teljes összegének (78 milliárd forint 2010-ben). Ennek bevételi oldali analógiája, hogy a tagvállalatok összes befizetéséhez hasonló volument képviselnek az állami vagyonból származó bevételek, ami a legalább részben állami tulajdonú cégek adott évi osztalékait és egyes állami ingatlanok, frekvenciahasználati jogok értékesítését és hasznosítását takarja (71 milliárd forint 2010-ben). 11.

ÁBRA:

A

TAG VÁ L LA LATO K Á L LA M H Á Z TA RTÁ SI B E FI Z E T ÉSE I R É SZ LE T ES B ONTÁ SBA N

100 90

Σ 70 Mrd Ft

Σ 73 Mrd Ft

6

6

33

36

Társadalombiztosítási járulékok

13

14

13

Személyi jövedelemadó

10 7

11 7

11 6

2008

2009

2010

milliárd forint

80 70

Σ 60 Mrd Ft

60

6

50 40

25

30 20 10

0

Egyéb befizetések (társasági adó, iparűzési adó stb.) Ágazati különadók

Nettó áfabefizetés

Forrás: Századvég-számítás tagvállalati beszámolók és további vállalati adatszolgáltatások alapján

Kiemelendő, hogy a megkérdezett vállalatvezetők a szektor adóterhelését rendkívül magasnak tartják. 21-ből 19 válaszadó (90 százalék) jelölte meg vállalkozása további fejlődésének legfőbb akadályaként az állami szabályozás kiszámíthatatlan változásait, ebbe beleértve az adóemeléseket és az elvonások magas szintjét. Ezzel párhuzamosan a hazai leányvállalatok pozícióját az anyavállalati forrásokért, beruházásokért folyó versenyben általában igen gyengének értékelik. 62 százalékuk már cége jelenlegi helyzetét is jóval kedvezőtlenebbnek látja az anyacég környező országokban működő leányvállalataihoz képest, és a vállalatvezetők kétharmada a magyar leánycég pozícióinak további romlására számít. Ennek megfelelően a vezetők 62 százaléka nem zárja ki, hogy a közeljövőben az általa vezetett vállalkozás radikális átalakítását kell végrehajtania, aminek negatív következményei mind a foglalkoztatásban, mind az adóbefizetésekben jelentkezhetnek.

19

A tagvállalatok árnyék-hozzájárulásai a gazdaság egyes területeinek teljesítményéhez A vállalati adatgyűjtések egyik fontos célja volt, hogy a cégek által szolgáltatott adatok alapján reális képet alkothassunk a szektor gyakran hangsúlyozott, a hivatalos statisztikai adatgyűjtések által fel nem mért vagy csupán részben kimutatott nemzetgazdasági hozzájárulásairól. A vizsgált cégekhez köthető ilyen teljesítményeket a tanulmányban összefoglaló néven árnyék-hozzájárulásoknak nevezzük, tekintettel arra, hogy felmérésükre eddig nem történt egységes módszertannal átfogó kísérlet. Habár a külső szemlélők számára nem mindig nyilvánvaló, a tagvállalatok több csatornán keresztül is hozzájárulnak a gyógyszerellátási

lánc

és

az

egészségügyi

intézményrendszer

működtetéséhez,

fejlesztéséhez, valamint az orvosok szakmai továbbképzéséhez és a kutatás-fejlesztés előmozdításához. Felmérésünkben alapvetően négy területről gyűjtöttünk információkat, ezek képezik összefoglaló nevükön a tagvállalatok árnyék-hozzájárulásait: –

árkedvezmények az egészségügyi intézmények, patikák és nagykereskedők részére;

–

az egészségügyi intézmények támogatása gyógyszer-, eszköz- és pénzadományokkal;

–

az orvosok továbbképzésére költött források;

–

a kutatás-fejlesztési célú kiadások, különös tekintettel a klinikai vizsgálatokra.

Korábban is készültek ugyan becslések az egyes csatornákon keresztül érkező hozzájárulások értékéről,4 ám Magyarországra vonatkozó, egységes szerkezetű, vállalati adatokra alapozó értékelésről nincs tudomásunk. Az árnyék-hozzájárulások volumenét a 21 tagvállalat által teljesített adatszolgáltatás aggregált eredményeinek segítségével becsültük.

Az árnyék-hozzájárulások összesített értéke A tagvállalatok különböző csatornákon teljesített árnyék-hozzájárulásainak összesített értéke 2010-ben elérte a 36 milliárd forintot, ami jelentős növekedés a korábbi évekhez viszonyítva (12. ábra). Ez az összeg a vizsgálatba bevont cégek összesített árbevételének 10,3 százalékát tette ki 2010-ben, az arány enyhe növekedés mellett az elmúlt években is hasonló szinten alakult. Az árnyék-hozzájárulások értékének növekedése alapvetően két tételnek, a kutatás-

4

Például Dr. Antal et al. *2010+: A nemzetközi klinikai vizsgálatok helyzete és hozadéka Magyarországon. IME, IX. évfolyam 1. szám 2010. február, illetve Állami Számvevőszék *2007+: Jelentés az állami és önkormányzati kórházak gyógyszergazdálkodásának ellenőrzéséről. Állami Számvevőszék, Budapest. http://www.asz.hu/jelentes/0707/jelentes-az-allami-es-onkormanyzati-korhazak-gyogyszergazdalkodasanakellenorzeserol/0707j000.pdf (letöltve: 2011. július 13.).

20

fejlesztési kiadások, valamint az árkedvezmények jelentős emelkedésének köszönhető. A gazdasági válság idején a nagyobb arányú árkedvezmények különösen számottevő segítséget jelenthettek a gyógyszer-nagykereskedők és a patikák számára, akik költségeik folyamatos, szigorú kontroll alatt tartásával biztosíthatták túlélésüket a nehéz időkben. 12.

ÁBRA:

A

TAG VÁ L LA LATO K Á R NY É K - HOZ Z Á JÁ R U LÁ S A I NA K Ö S SZ ES Í T E T T É RT É KE

Σ 36,0 Mrd Ft

milliárd forint

40 30 20 10

0

Σ 29,1 Mrd Ft

Σ 30,8 Mrd Ft

12,8

14,6

4,1 4,5 7,6

4,2 3,2 8,8

16,8 4,6 3,2 11,4

2008 2009 2010 Árkedvezmények Adományok és pénzbeli támogatások egészségügyi intézmények részére Orvostovábbképzések, szakmai rendezvények, prevenció támogatása Kutatás-fejlesztés Forrás: Századvég-számítás vállalati adatszolgáltatások alapján

Az egészségügyi intézmények, elsősorban a kórházak számára szintén nagy jelentőséggel bírt az árkedvezmények bővülése, illetve a kapott gyógyszer-, eszköz- és pénzadományok. Ezek hiányában a gyógyszerköltségek az intézmények szűkös forrásainak jóval nagyobb részét kötötték volna le, illetve bizonyos fejlesztések elmaradhattak volna. A K+F kiadások emelkedése pedig segíthette a kutatásokban részt vevő orvosok hazánkban tartását, mivel a klinikai vizsgálatok vezetése szakmai presztízst, új ismereteket és nem utolsósorban jövedelmet biztosít a doktorok számára. Eközben a vizsgálatokba bevont körülbelül 32 ezer beteg a lehető legmodernebb készítményeket kaphatta egészsége helyreállítása érdekében, kezelésüket pedig teljes mértékben a vizsgálatokat megrendelő cégek finanszírozták.

Az árkedvezmények alakulása Az árkedvezmények teljes volumene dinamikusan növekedett a vizsgált 2008–2010-es időszakban, ami egyszerre utal a gyógyszeriparban folyamatosan éleződő versenyre, valamint a cégek azon erőfeszítésére, hogy megrendelőiket a válságos időkben se veszítsék el. Az adatot szolgáltató vállalatok a társadalombiztosítási támogatás alapjául elfogadott termelői árhoz viszonyított kedvezményeket tüntették fel a támogatott patikai készítmények és az intézményi felhasználásra rendelhető gyógyszerek esetén, míg az OTC és a nem támogatott készítmények körében a cég listaáraihoz viszonyított rabattokat összegezték. A 13. ábrán látható, hogy a kedvezmények legnagyobb hányada, 2010-ben már 60 százaléka 21

intézményi felhasználású termékekhez kapcsolódott, vagyis bizonyosan az egészségügyi intézmények, kórházak számára jelentett közvetlen megtakarítást. A fennmaradó összeg túlnyomó hányada a gyógyszer-nagykereskedőknél jelentkezett, amelyek a kapott kedvezményt részben továbbadhatták a tőlük vásárló patikák számára. 13.

ÁBRA:

A

TAG VÁ L LA LATO K Á LTA L NY ÚJTOT T Á R KE DV E Z M É N Y E K A LA KU LÁ SA

15

milliárd forint

Σ 11,4 Mrd Ft 10

5

0

Σ 7,6 Mrd Ft

Σ 8,8 Mrd Ft 4,9 Mrd Ft 55%

3,7 Mrd Ft 49% 1,7 2,1 2008

6,8 Mrd Ft 60% 2,3

2,2 1,7

2,3

2009 Támogatásba fogadott patikai készítmények OTC, egyéb nem támogatott Intézményi felhasználású készítmények

2010

Forrás: Századvég-számítás vállalati adatszolgáltatások alapján

Az egészségügyi intézmények számára biztosított kedvezmények értéke rendkívül dinamikusan nőtt, 2009-ben 30, 2010-ben pedig már 40 százalékkal. Eközben az adatot szolgáltató tagvállalatok intézményi felhasználású készítmények értékesítéséből származó nettó árbevétele 2010-ben összességében már stagnált. Vagyis a kórházi gyógyszerforgalom kedvezmények nélkül számított bruttó értéke ugyan emelkedett, ám az intézményeknek összesen 6,8 milliárd forint megtakarítást jelentő, egyre jelentősebb rabattok miatt a cégek realizált árbevétele ennek ellenére nem növekedhetett. A 14. ábra érzékelteti, hogy a tagvállalatok az intézményi gyógyszereladások értékéhez viszonyítva egyre nagyobb arányú kedvezményeket kínáltak e termékkörben. Ha arra a kérdésre kívánunk válaszolni, hogy átlagosan milyen mértékben változna a kórházak gyógyszerköltsége, ha teljes árat kellene fizetniük a felhasznált készítményekért, akkor az árkedvezmények mellett a gyógyszeradományokat is figyelembe kell vennünk. A rabattok jelentőségét mutatja, hogy változatlan ellátási szükségletek mellett, kedvezmények nélkül a kórházaknak a 2010-es állapot szerint átlagosan 15 százalékkal magasabb árat kellene fizetniük a felhasznált innovatív készítményekért (14. ábra világoskék oszlopa). Ha az árkedvezmények mellett a következő szakaszban részletezett, a kórházak számára térítés nélkül juttatott gyógyszeradományokat is figyelembe vesszük, akkor még magasabb

értéket

kapunk

eredményül,

összességében

mintegy

20

százalékkal

emelkednének meg a kórházak innovatív gyártóktól származó gyógyszereinek költségei változatlan felhasználás esetén. Látható, hogy a kórházi működésben komoly problémákhoz 22

vezethetne az árkedvezmények és a gyógyszeradományok visszaesése, ezek pótlása állami források bevonását igényelné. 14.

ÁBRA:

AZ

Á R KE DV E Z M É N Y E K S Z E R E P E

–

ÁT L AG O SA N M I LY E N M É RT É K B E N E M E LKE D E T T

VO LNA A Z EGY ES T E R M É K KAT EG Ó R I Á K B ES Z E R Z ÉS I Á R A KE D V E Z M É NY E K H I Á NYÁ BA N ?

25%

20%

18%

20%

16%

15%

15%

11%

9%

10%

7%

5%

5%

1%

6% 1%

1%

0% 2008

2009 2010 Támogatott patikai készítmények OTC- és nem támogatott termékek Intézményi felhasználású készítmények Intézményi felhasználású készítmények adományokkal együtt

Forrás: Századvég-számítás vállalati adatszolgáltatások alapján

Az egészségügyi intézmények működésének közvetlen támogatása Az intézmények részére nyújtott árkedvezmények mellett a már említett, térítés nélkül adott gyógyszerminták/adományok, valamint egyéb eszköz- és pénzadományok is eljutottak a tagvállalatoktól az ellátórendszerhez. A rabattok mellett ezeket a csatornákat is figyelembe véve kötelező befizetéseiken felül a cégek összesen több mint 10 milliárd forinttal járultak hozzá az egészségügyi intézményrendszer fenntartásához 2010 folyamán. Ez az összeg a tárgyévi adatok szerint az Egészségbiztosítási Alapból szakellátásra fordított összes kiadás közel 2 százalékát tette ki. 15.

ÁBRA:

A

TAG VÁ L LA LATO K EG É SZ S ÉG Ü GY I I NT É Z M É NY R E ND SZ E R HE Z KÖZ V E T LE NÜ L E L JU TÓ TÁ M OG ATÁ SA I NA K A L A KU LÁ SA

6,8

2010

2,5

4,9

2009

3,7

2008

0 Árkedvezmények

2,6

3,8

0,6

0,7

0,7

Σ 10,1 Mrd Ft

Σ 8,1 Mrd Ft Σ 8,3 Mrd Ft

4 8 milliárd forint Gyógyszeradományok Intézményi eszközbeszerzések támogatása

Forrás: Századvég-számítás vállalati adatszolgáltatások alapján

23

12

A 15. ábrán látható, figyelemre méltó tendencia ugyanakkor, hogy a vállalatok gazdasági helyzetének

romlásával

párhuzamosan

csökkent

az

adományként

juttatott

gyógyszerek/eszközök értéke. Az e csatornán jelentkező kiesést viszont 2010-ben már jelentősen túlkompenzálta az árkedvezmények növekedése. Ha a cégek működési feltételei tovább nehezednek, ez a folyamat felerősödhet, sőt a jövőben akár az árkedvezmények is visszaeshetnek.

Az orvosok továbbképzésére költött tagvállalati források A tagvállalatok az egészségügyi ellátórendszer közvetlen támogatása mellett az egészségügy humánerőforrás-problémáinak enyhítésében is fontos szerepet játszanak. Az IGYE-tagok évente összesen 4–4,5 milliárd forint körüli összeget költenek orvostovábbképzések támogatására, ami nagyon változatos konkrét megnyilvánulási formákban jelentkezik (például külföldi konferenciákon való részvétel támogatása, kötelező továbbképzések finanszírozása, szakmai anyagok ingyenes rendelkezésre bocsátása stb.). 16.

ÁBRA:

A

TAG VÁ L LA LATO K ORV O ST OVÁ B B KÉ PZ ÉS R E FOR D Í T OT T K I A DÁ SA I

6

milliárd forint

5

Σ 4,1 Mrd Ft

Σ 4,2 Mrd Ft

1,8

1,8

2,3

2,4

4 3

Σ 4,6 Mrd Ft 1,9

2

1

2,7

0 2008 2009 2010 Orvosok szakmai rendezvényeken való részvételének támogatása és prevenciós célú kiadások Egyéb orvostovábbképzést elősegítő kiadások (céges konferenciák szervezése, szakmai események, tájékoztató anyagok) Forrás: Századvég-számítás vállalati adatszolgáltatások alapján

Hogy ennek az összegnek a nagyságrendjét érzékeltetni tudjuk, az akkreditált orvostovábbképzések adatait rögzítő OFTEX-adatbázist hívtuk segítségül. Az adatbázis a 2010-ben meghirdetett közel 2700 akkreditált, döntően belföldi tanfolyam, képzés, szakmai rendezvény adatait tartalmazza, a továbbképzések átlagos részvételi díjára ebből az adathalmazból készítettünk becslést. Az ingyenes kurzusokat figyelmen kívül hagyva egy átlagos képzés díja 24 ezer forint körül alakult, azonban a jellemzően szakorvosoknak szóló, hosszabb és alaposabb képzések díja inkább 30–60 ezer forint között mozgott. Ez utóbbi intervallummal kalkulálva a 2010-ben 4,6 milliárd forintot kitevő tagvállalati kiadások 24

nagyjából azzal egyenértékűek, mintha a cégek a több mint 28 ezer praktizáló hazai orvos mindegyikének 2-3 ingyenes továbbképzési lehetőséget biztosítottak volna.

A tagvállalatok kutatás-fejlesztési kiadásai Az orvostovábbképzések támogatása mellett az egészségügyi ellátórendszer működéséhez való fontos hozzájárulást jelent a cégek Magyarországon folytatott K+F tevékenysége is. Kiemelendő, hogy Magyarországon az IGYE-tagvállalatok a leginkább innovációorientált vállalkozások közé tartoznak. A cégek bruttó kibocsátásának (értékesítés nettó árbevétele és a

készletváltozások

összege)

arányában

mért

kutatás-fejlesztési

ráfordításaik

nemzetgazdasági összehasonlításban kiemelkedően magasak. A vizsgált vállalkozások 2009ben bruttó kibocsátásuk 4,4 százalékát, arányaiban a nemzetgazdasági átlag közel nyolcszorosát fordították kutatás-fejlesztési célokra. 17.

ÁBRA:

E GY ES

N E M Z E TG A Z DA SÁG I Á G A K KU TATÁ S - FE J LE SZ T É SI R Á FOR D Í TÁ SA I A SZ E KTOR B R U T TÓ KI B O C SÁTÁ SÁ NA K SZ Á Z A LÉ KÁ BA N

(2009)

4,4%

IGYE-tagvállalatok

4,0%

Vegyi anyag, termék gyártása és gyógyszergyártás Feldolgozóipar

0,6%

Nemzetgazdasági átlag

0,6%

Számítógép, elektronikai, optikai termék, villamos berend., gép, gépi berend., közúti jármű, egyéb jármű gyártása

0,5%

Szolgáltatási szektor

0,2%

Mezőgazdaság

0,2%

Élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása

0,1%

Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás és vízellátás, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés

0,1% 0%

1%

2%

3%

4%

5%

6%

5

Forrás: KSH, Századvég-számítás vállalati adatszolgáltatások alapján

Hazánkban a tagvállalatok kutatás-fejlesztési tevékenysége elsősorban klinikai vizsgálatok lebonyolítására koncentrálódik, azonban akad példa az alapkutatás támogatására, művelésére is. Az új gyógyszerek szabályozó hatóságok általi jóváhagyását/piaci bevezetését megelőző klinikai vizsgálatok célja a gyógyszer biztonságosságának és hatásosságának felmérése. A klinikai vizsgálatok keretében a részt vevő orvosok megismerik az egyes betegségek legmodernebb kezelési lehetőségeit, így komoly tudástranszfer történik a szakemberek felé, akik munkájukért természetesen díjazásban részesülnek. A klinikai 5

Központi Statisztikai Hivatal *2010+: Kutatás és fejlesztés, 2009. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/tudkut/tudkut09.pdf (letöltve: 2011. július 13.).

25

vizsgálatokra fordított vállalati kiadások jelentős része az orvosok mellett az egészségügyi intézményeknél és a vizsgálatokat szervező vállalkozásoknál jelentkezik bevételként, így az intézményrendszer az orvosok naprakész ismeretei mellett közvetlenül is profitál a klinikai kutatásokból. A vizsgálatokban részt vevő páciensek pedig a legmodernebb, más úton nem elérhető gyógyszeres terápiákban részesülhetnek, amelyek időnként sajnos gyógyulásuk egyetlen reményét jelentik. Eközben e betegek kezelési költségeit a vizsgálatokat megrendelő tagvállalatok állják, így esetenként jelentős terhektől mentesítve az Egészségbiztosítási Alapot. 18.

ÁBRA:

A

TAG VÁ L LA LATO K KU TATÁ S - FE J LE SZ T É SI KI A DÁ SA I NA K A LA KU LÁ SA

milliárd forint

15

10

5

0

Összes K+F ráfordítás:

361

310

500

392

400 300

14

13

11 2

0

2

1

200

2

100

3 0

2008

2009

2010

13,9 Mrd Ft

14,6 Mrd Ft

16,7 Mrd Ft

Klinikai vizsgálatok ráfordításai Egyéb K+F tevékenység Igénybe vett K+F kedvezmények Az adott évben folyamatban levő klinikai vizsgálatok száma

Forrás: Századvég-számítás vállalati adatszolgáltatások alapján

A 18. ábrán látható, hogy a tagvállalatok hazánkban igen intenzív kutatás-fejlesztési tevékenységet folytattak, mind klinikai vizsgálataik száma, mind az ezekhez kapcsolódó ráfordítások dinamikusan nőttek az elmúlt három évben. 2010-ben már közel 400, a cégek által koordinált klinikai vizsgálat zajlott Magyarországon, melyek összesen 14,1 milliárd forintos ráfordítással jártak. Megjegyzendő, hogy az itt közölt számok alsó becslést jelentenek, mivel több vállalat hazai leánycége sem rendelkezik pontos információkkal arról, hogy az anyacégnek milyen klinikai vizsgálatai zajlanak hazánkban. Ennek oka, hogy az anyavállalatok körében költségoptimalizálási szempontok miatt egyre elterjedtebb gyakorlat a klinikai vizsgálatok kiszervezése. A kiszervezett klinikai vizsgálatokat koordináló szakosodott cégek pedig közvetlenül a vállalati központtal állnak kapcsolatban és a helyi leánycégektől függetlenül működnek, amelyek emiatt gyakran nem értesülnek az anyavállalat minden, helyben zajló klinikai kutatásáról. Az elmúlt évek töretlen fejlődésének köszönhetően a kutatás-fejlesztési kiadások két év alatt több mint 30 százalékkal növekedtek, és több mint negyedével gyarapodott a hazánkban 26

folyó klinikai vizsgálatok száma is. Megemlítendő, hogy ebben a gyors felívelésben fontos szerepet játszott a gyógyszeripari kutatás-fejlesztést támogató adókedvezmény. Kiemelendő, hogy a klinikai vizsgálatok közel kétharmada fázis III, míg közel egynegyede fázis II szakaszban járó kutatás volt, vagyis általuk valóban új technológiákat, szakmai ismereteket és gyógyszereket felvonultató K+F tevékenység érkezett hazánkba. A gyógyszeripar kutatás-fejlesztési ráfordításaival kapcsolatban fontos információ, hogy a Központi Statisztikai Hivatal által közölt gyógyszeripari K+F ráfordítási statisztikák az adatgyűjtés jellege miatt nem igazán alkalmasak a klinikai vizsgálatok kiadásainak megragadására, ezek nagyrészt kimaradhatnak az értékelésből. Ugyanakkor az OECD Frascati kézikönyvében6 javasolt nemzetközi K+F adatgyűjtési módszertan a fázis IV típusú vizsgálatok kivételével minden klinikai vizsgálatra költött összeg gyógyszeripari K+F kiadásként való elkönyvelését javasolja. Mivel hazánkban a cégek adatszolgáltatása szerint a fázis IV típusú vizsgálatok az összes klinikai vizsgálat alig 10 százalékát teszik ki, ezért vélhetően nem követünk el jelentős hibát, ha a 2010-ben klinikai vizsgálatokra költött 14,1 milliárd forintot teljes egészében a gyógyszeriparhoz tartozó addicionális, korábban ki nem mutatott K+F ráfordításként értékeljük. Figyelemre méltó, hogy a legutolsó (2009-es), hivatalosan publikált gyógyszeripari K+F kiadásokat az IGYE-tagvállalatok az évi, jórészt ki nem mutatott ráfordításai 23 százalékkal megemelnék. Ennek köszönhetően a gyógyszeripar tovább erősítené vezető pozícióját a magyar gazdaság első számú kutató-fejlesztő iparágaként. Szintén fontos árnyék-hozzájárulás a magyar egészségügyi rendszer és a gazdaság teljesítményéhez, hogy a klinikai vizsgálatok keretében 2008–2010 között összesen közel 32 ezer páciens részesült kezelésben. Közülük 5500-an onkológiai/hematológiai tárgyú vizsgálatokban vettek részt, míg körülbelül 11 ezer fő szív- és érrendszeri megbetegedések kezelésére irányuló kutatások keretében kapta meg a lehető legmodernebb, az Egészségbiztosítási Alap forrásait nem igénylő terápiákat.

6

OECD [2002]: Frascati Manual Proposed Standard Practice for Surveys on Research and Experimental Development. OECD Publications Service, Paris. http://browse.oecdbookshop.org/oecd/pdfs/free/9202081e.pdf (letöltve: 2011. július 20.).

27

A

Konvergencia

Program

gyógyszerkasszát

érintő

intézkedéseinek várható hatásai a vezetői kérdőívek alapján Az eddigi fejezetekben az elmúlt évek folyamatairól, illetve a vizsgálatba bevont cégek legutolsó lezárt üzleti évben kimutatható nemzetgazdasági hozzájárulásairól alkothattunk átfogó képet. Ám a felvázolt helyzetet a tagvállalatokat érintő gazdaságpolitikai lépések alapvetően megváltoztathatják. Célunk ebben a fejezetben az, hogy a vezetői kérdőívek tapasztalatait

összegezve

gyógyszerkasszát

érintő

bemutassuk intézkedések

a

Konvergencia

várható

hatásait

Programban a

felsorolt,

tagvállalatok

a

gazdasági

teljesítményére. A kérdőívekből kalkulált eredményekkel továbbvezettük az első fejezetben bemutatott indikátorokat, hogy 2011-re és 2012-re vonatkozóan becslést nyerhessünk a hozzáadott érték, a foglalkoztatás és a költségvetési befizetések alakulásáról. 19.

ÁBRA:

A

TAG VÁ L LA LATO K G A Z DA S ÁG I HA NG U LAT - I ND E XE É S A NNA K R ÉS Z I N D E XE I

100

pont

50 0

0

-50 -100

-52 -76

-81

1 helyzetének alakulása A magyar gazdaság következő 12 havi A belföldi gyógyszeripar következő 12 havi helyzetének alakulása A vezetett vállalkozás következő 12 havi helyzetének alakulása A tagvállalatok gazdaságihangulat-indexe Forrás: Századvég-számítás a vezetői kérdőívek felhasználásával

A kérdőívet kitöltő 21 vállalatvezető véleményei alapján, az Európai Bizottság ajánlásait 7 figyelembe véve elkészítettük a tagvállalatok elkövetkező egy évre vonatkozó gazdasági várakozásait bemutató konjunktúraindexet. A tagvállalatok gazdaságihangulat-indexe névre keresztelt konjunktúramutató három részindexből tevődik össze, melyek mindegyike a kérdőív egy-egy kérdésére adott válaszokból számítható a javulást váró pozitív és a romlást valószínűsítő negatív válaszok arányának különbségeként. A három részindex a magyar gazdaság, a gyógyszeripar, illetve a válaszadó által vezetett vállalkozás következő 12 havi 7

European Commission Directorate-General for Economic and Financial Affairs [2007]: The Joint Harmonised EU Programme of Business and Consumer Surveys. User Guide updated 4 July 2007. http://ec.europa.eu/economy_finance/db_indicators/surveys/documents/userguide_en.pdf (letöltve: 2011. július 3.).

28

gazdasági helyzetének megítélésére vonatkozik. Mind a részindexek, mind a teljes konjunktúraindex értéke –100 és +100 között változhat, a kedvező várakozásokat pozitív értékek jelölik. Érdekes megfigyelés, hogy a tagvállalati vezetők lényegesen negatívabban ítélik meg a gyógyszeripar és ezen belül az általuk vezetett cég kilátásait, mint a magyar gazdaság egészének növekedési lehetőségeit (19. ábra). Míg a magyar gazdaság növekedési lehetőségeit vizsgáló részindex értékére 0 adódott (vagyis ugyanannyian várták a magyar gazdaság helyzetének javulását, mint romlását), addig a gyógyszeripar egészének helyzetére vonatkozóan csupán egy válaszadó várt javulást, míg 18-an negatív várakozásaiknak adtak hangot, így alakult ki a részindex –81-es értéke. A saját cégekre vonatkozó kérdésnél is szélsőségesen negatív a válaszadók véleménye, ezt tükrözi a részindex –76-os értéke. A fenti három részindexből egyenlő súlyozással számítottuk a tagvállalatok gazdaságihangulatindexét, melynek –52 pontos értéke a vállalatvezetők rendkívül negatív várakozásait tükrözi az elkövetkező egy év gazdasági folyamataival kapcsolatban. 20.

ÁBRA:

A

TAG VÁ L LA LATO K B E V É T E LE I NE K É S K I A DÁ SA I NA K A L A KU LÁ SA A V E Z E TŐ I

KÉ R D ŐÍ V E K A LA PJÁ N ( SZ Á Z A LÉ KO S VÁ LTOZ Á S

5% 0% -5% -10% -15% -20% -25%

5% 0% -5% -10% -15% -20% -25%

2012- I G

A

2010- E S

SZ I NT HE Z KÉ P E ST )

1%

-10%

-10%

Belföldi értékesítés nettó árbevétele

Átlagos értékesítési ár

-19%

Személyi jellegű ráf.

Értékesítési volumen

-10%

Anyagjellegű ráf. (kiv. ELÁBÉ + közv. szolg.)

-21%

-21%

Árkedvezmények, adományok

Beruházások, K+F kiadások

Forrás: Századvég-számítás a vezetői kérdőívek felhasználásával

A kedvezőtlen várakozások tükröződnek a cégek várható gazdasági teljesítményében is. A vezetők várakozásai szerint cégeik nettó árbevétele átlagosan 4 százalékkal maradhat el 2011-ben az előző évi értéktől, amit 2012-ben további közel 6 százalékos mértékű visszaesés követhet. Az értékesített készítmények átlagos termelői ára ennél némileg nagyobb arányban csökkenhet (–6 és –5 százalék 2011-ben és 2012-ben). Eközben a forgalmazott 29

gyógyszermennyiség minimális növekedését várják 2011-ben (+1,8 százalék), ám 2012-ben az előző évhez képest már a volumen is csökkenhet (–1 százalék). E hatások erodálják a vállalkozások árbevételét (lásd a 20. ábra felső diagramját), amit a vállalatvezetők számottevő költségoldali megtakarítással kísérelhetnek meg ellensúlyozni (20. ábra alsó diagramja). A kérdőív tanulságai szerint a tagvállalatok bértömege a kiadáscsökkentő lépések hatására közel ötödével mérséklődhet 2012-ig a 2010-es szinthez képest, míg a vásárolt szolgáltatásokon és árukon (ide nem értve az értékesítési céllal vásárolt gyógyszereket) átlagosan 10 százalékos megtakarítást irányoznak elő. Eközben a beruházások, a K+F kiadások, valamint az árkedvezmények és az adományok éves értéke egyaránt több mint ötödével, 7 milliárd forintot meghaladó összeggel csökkenhet 2012-ig. Az K+F kiadások várható visszaesését alátámasztja, hogy a kérdőívet megválaszoló 21 tagvállalat 95 százaléka, összesen 20 cég folytat hazánkban klinikai vizsgálatokat, azonban az elkövetkező egy évben ötödük nem tervezi újabb kutatások megindítását.

A tagvállalatokhoz kapcsolódó hozzáadott érték várható alakulása A kérdőívekből nyert információk alapján várható hatások figyelembevételével a cégek 2010es adatait továbbvezettük a 2011–2012-es üzleti évekre, majd az egyedi adatokat összegezve és a 23 tagvállalatra kivetítve becslést készítettünk a cégekhez köthető hozzáadott érték alakulásáról. A becslés során az első fejezetben felhasznált multiplikátorokkal kalkuláltunk a tovagyűrűző hatások számszerűsítése érdekében. 21.

ÁBRA:

A Z IGYE

TAG VÁ LL A LATA I NA K M U LT I P LI KÁTOR O K S EG Í T SÉ G É V E L SZ Á M Í TOT T

T E L JE S HOZ Z Á JÁ R U LÁ SA A N E M Z E TG A Z DA SÁ G BA N E LŐÁ LLÍ TOT T HOZ Z Á A D OT T É RT É K HE Z

–

A V E Z E TŐ I KÉ R D ŐÍ V A D ATA I B Ó L SZ Á M Í TOT T VÁ R HATÓ PÁ LYA

350 300

1,1% 0,9%

milliárd forint

250

200

Σ 205 Mrd Ft 43

150 100 50

75 87

Σ 235 Mrd Ft

51

50

102

1,2%

1,0%

Σ 240 Mrd Ft

88

(2011–2012)

86 99

1,0%

0,9% Σ 206 Mrd Ft 44 75

87

0,7%

0,8%

Σ 179 Mrd Ft 38

0,6%

65

0,4%

76

0

0,2% 0,0%

2008

2009 2010 2011 2012 Közvetlen hozzájárulás Közvetett hozzájárulás Indukált hozzájárulás Részesedés a teljes nemzetgazdasági GVA-ból (%, jobb tengely)

Forrás: Századvég-számítás vállalati adatszolgáltatások és a vezetői kérdőívek felhasználásával

30

Eredményeink azt mutatják, hogy az árbevétel-kiesés, valamint az ennek hatására meghozott költségcsökkentő intézkedések miatt a tagvállalatok hozzáadott értéke már 2011-ben is számottevően csökkenhet. A vizsgált cégekhez közvetlenül köthető bruttó hozzáadott érték (GVA) 12 milliárd forinttal, több mint 12 százalékkal visszaeshet. A tovagyűrűző hatások miatt a közvetlen hatáson felül további mintegy 17 milliárd forintnyi hozzáadott érték kerülhet veszélybe a gazdaság más területein. E két tényezőt összegezve a nominális növekedés 2011-ben körülbelül 0,1 százalékponttal lehet lassabb az intézkedések nélküli helyzethez viszonyítva. 2012 folyamán hasonló mértékben foghatják vissza a gazdasági növekedést a vállalatokat érintő megszorítások, további 27 milliárd forinttal, nagyjából 0,1 százalékponttal visszavetve a nominális GDP növekedési ütemét (21. ábra). E kedvezőtlen folyamatok hatására a tagvállalatokhoz kötődő hozzáadott érték részesedése a teljes magyar gazdaság hozzáadott értékéből két év alatt 1 százalékról 0,7 százalékra csökkenhet. 22. –

ÁBRA:

A

M EG T E R M E LT B R U T TÓ HO Z Z Á A D OT T É RT É K E L S ŐD LE G E S E LOS Z TÁ SA

A V E Z E TŐ I KÉ R D ŐÍ V A D ATA I B Ó L SZ Á M Í TOT T VÁ R HATÓ PÁ LYA

(2011–2012)

140 120 milliárd forint

100

Σ 102 Mrd Ft Σ 99 Mrd Ft

80

60

Σ 87 Mrd Ft

Σ 87 Mrd Ft 56

43

54

Σ 76 Mrd Ft

46

39

40 20

44

45

46

42

37

2008

2009

2010

2011

2012

0 Bruttó munkavállalói jövedelem

Bruttó tőkejövedelem

Forrás: Századvég-számítás vállalati adatszolgáltatások és a vezetői kérdőívek felhasználásával

A tagvállalatok által közvetlenül létrehozott bruttó hozzáadott érték állami elvonások előtti megoszlását bemutató 22. ábrán megfigyelhető, hogy a GVA csökkenése mind a tőketulajdonosokat, mind a munkavállalókat érzékenyen érintheti. A bruttó tőkejövedelmek két év alatt közel 30, míg a bruttó munkavállalói jövedelmek elsősorban az elbocsátások miatt közel 20 százalékkal visszaeshetnek. Az elbocsátások várható mértékéről készült, a következő szakaszban található számításaink ezzel a becsléssel összhangban vannak, a kapott eredményeket alátámasztják.

31

A cégek foglalkoztatásának várható alakulása A csökkenő hozzáadott érték negatív foglalkoztatási hatásokkal járt már 2011 folyamán is. A kérdőíves adatgyűjtés összesített eredményei szerint a vállalatok már ez évben is közel 160 fős létszámleépítést hajtottak végre adóterheik emelkedése, valamint az üzleti környezet további kedvezőtlen változásai miatt. Ezenfelül mintegy 220 fő elbocsátása várható 2012 végéig, de ez a szám meglátásunk szerint magasabb is lehet, mivel feltételezhető, hogy az átszervezések több cégnél még csupán előkészületi fázisban járnak. 23.

ÁBRA:

A Z IGYE

TAG VÁ LL A LATA I NA K M U LT I P LI KÁTOR O K S EG Í T SÉ G É V E L SZ Á M Í TOT T

T E L JE S FOG LA LKOZ TATÁ S I HATÁ SA

–

A V E Z E TŐ I KÉ R D ŐÍ V A D ATA I B ÓL SZ Á M Í TOT T VÁ R HATÓ

PÁ LYA

5 000 4 500 4 000

(2011–2012)

Σ 4 329 állás Σ 4 300 állás Σ 4 224 állás 710

706

693

1 171

1 164

1 143

3 500 3 000 2 500

Σ 3 949 állás 648

Σ 3 550 állás

1 069

583 961

2 000 1 500 1 000

2 447

2 431

2 388

2 233

2 007

2008

2009

2010

2011

2012

500 0 Közvetlen foglalkoztatás

Közvetett foglalkoztatás

Indukált foglalkoztatás

Forrás: Századvég-számítás vállalati adatszolgáltatások és a vezetői kérdőívek felhasználásával

A tagvállalatok munkavállalóinak létszáma tehát összesen körülbelül 380 fővel csökkenhet két év alatt, ami körülbelül minden hetedik dolgozó munkahelyének elvesztését jelenti. A közvetlen foglalkoztatási hatások mellett azonban a gazdaság más területein jelentkező negatív következmények miatt nagyjából további 300 munkahely kerülhet veszélybe (eltekintve az első fejezetben megemlített, a patikáknál potenciálisan jelentkező negatív hatásoktól). Összesen tehát nagyjából 680, többségében magasan képzett munkaerőt igénylő, nemzetgazdasági összevetésben igen magas bérrel jellemezhető bejelentett munkahely szűnhet meg az intézkedések hatására. Mindez természetesen a kieső munkát terhelő adókon és járulékokon keresztül közvetlenül is negatív hatással jár a költségvetésre.

32

A tagvállalatok költségvetési befizetéseinek várható alakulása A következő elemzés tükrözi mind a visszaeső foglalkoztatás hatását, mind pedig a gyártói befizetések, valamint az orvoslátogatói díj 2011. július 1-jétől hatályos emelését. Az ábrán látható, általunk alappályaként használt forgatókönyv azon feltételezések mellett készült, hogy a tagvállalatok elbocsátott munkavállalóinak kétharmada orvoslátogató lesz, a támogatásvolumen-szerződések alapján a 2010. évi összegnek megfelelő befizetéseket teljesítenek a gyártók, illetve a személyi jövedelemadó, valamint a járulékfizetés szabályai a 2011-ben hatályos rendszer szerint alakulnak. 24. –

ÁBRA:

A

TAG VÁ L LA LATO K Á L LA M H Á Z TA RTÁ SI B E FI Z E T ÉSE I R É SZ LE T ES B ONTÁ SBA N

A V E Z E TŐI KÉ R D ŐÍ V A DATA I B Ó L SZ Á M Í TOT T VÁ R HATÓ PÁ LYA

100 90

milliárd forint

80 70 60 50 40

Σ 70 Mrd Ft 6 Σ 60 Mrd Ft 6 33 25

30 20

10 0

Σ 76 Mrd Ft Σ 73 Mrd Ft Σ 71 Mrd Ft 6 6 6 36

39

47

13

14

13

10 7

11 7

11 6

12 8 6

11 7 6

2008

2009

2010

2011

2012

(2011–2012) Egyéb befizetések (társasági adó, iparűzési adó stb.) Ágazati különadók

Társadalombiztosítási járulékok Személyi jövedelemadó Nettó áfabefizetés

Forrás: Századvég-számítás vállalati adatszolgáltatások és a vezetői kérdőívek felhasználásával

A 24. ábra szerint 2011-ben a megemelt gyártói befizetés és orvoslátogatói díj ellenére is elképzelhető, hogy összességében az előző évinél kevesebb befizetés érkezik a tagvállalatoktól. Ennek oka alapvetően a személyi jövedelemadó mértékének csökkentése, illetve a meginduló elbocsátások miatti adó- és tb-járulék-kiesés. Ám 2012-ben újra az államháztartási befizetések emelkedése valószínű, mivel a megemelt ágazati különadók már az év egészében kifejtik hatásukat. Ugyanakkor a forgalom visszaesése, az szja csökkentése, valamint a negatív foglalkoztatási hatások miatt az összes adóbevétel várhatóan nem emelkedik jelentősen 2010-hez képest. A csökkenő hozzáadott értékkel párhuzamosan emelkedő adóteher ugyanakkor tovább növeli az állami elvonások arányát a hozzáadott értékből (25. ábra). 2010-ben a tagvállalatok által megtermelt GDP közel 70 százaléka került különböző csatornákon az államhoz, ez az arány 2012-re a 94 százalékot is elérheti. Az elsődleges jövedelemelosztásból az állami elvonások figyelembevételével levezetett másodlagos jövedelemelosztás szerint a 33

tagvállalatok összesített nettó tőkejövedelme 2011-ben gyakorlatilag nullára csökken, majd 2012-ben negatívvá válik. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozások jó része költségeinek lefaragásába, tartalékainak és a működéshez szükséges eszközeinek felélésébe kezd, megtérülésük az amortizáció pótlására sem nyújt majd fedezetet. Amennyiben rövid időn belül nem nyílik esély e kedvezőtlen helyzet megváltoztatására, akkor a veszteséges hazai leánycégek közül néhány a túlélést lehetővé tevő anyavállalati pénzügyi segítség hiányában a felszámolás sorsára juthat. Anyavállalati mentőövre pedig a korábban bemutatott rossz hazai kilátások (a tagvállalatok gazdaságihangulat-indexének –52 pontos, rendkívül kedvezőtlen értéke) és a magyar leánycég környező országokhoz képest gyengülő pozíciói miatt aligha van remény. 25.

ÁBRA:

A

T E R M É K A D Ó KK A L M EG NÖV E LT B R U T TÓ H OZ Z Á A D OT T É RT É K ( VAGY I S A

M Á S OD L AG O S E LO S Z TÁ SA

–

GDP)

A V E Z E TŐI KÉ R D ŐÍ V A D ATA I B Ó L SZ Á M Í TOT T VÁ R HATÓ PÁ LYA

(2011–2012) 140 120

milliárd forint

100

Σ 93 Mrd Ft

80 60

60

Σ 108 Mrd Ft Σ 106 Mrd Ft 70

Σ 93 Mrd Ft Σ 81 Mrd Ft

73

71

76

40 20 0

12 21

17 20

11 21

1 22

2008

2009

2010

2011

19 -14

-20 Nettó munkavállalói jövedelem

Nettó tőkejövedelem

2012

Állami bevételek

Forrás: Századvég-számítás vállalati adatszolgáltatások és a vezetői kérdőívek felhasználásával

Az intézkedések nettó államháztartási hatása Az eddigiekben bemutattuk, hogy milyen hátrányos következményekkel járhat a tagvállalatok gazdasági teljesítményére, foglalkoztatására, nemzetgazdasági hozzájárulásaira nézve a Konvergencia Programban felvázolt, a gyógyszerkasszát érintő intézkedéscsomag. A tagvállalatokhoz kapcsolódó hozzáadott érték két év alatt 56 milliárd forinttal csökkenhet, legalább 680 állás kerülhet veszélybe, emellett az árnyék-hozzájárulások (árkedvezmények, adományok, továbbképzések, K+F) is mintegy 20 százalékkal eshetnek vissza. Fontos kérdés azonban, hogy a bemutatott áron mit nyerhet az intézkedéseket életbe léptető állam.

34

Eredményeinket röviden összefoglalva, az intézkedések nyomán az államháztartási hiány kismértékű javulása valószínűsíthető, elsősorban 2012-ben. 2011-ben az intézkedések teljes államháztartásra gyakorolt hatása jó eséllyel negatív lehet, mivel az adóemelésekre adott vállalati reakciók már a Konvergencia Program nyilvánosságra kerülése óta folyamatosan jelentkeznek (elbocsátások, a gazdasági aktivitás csökkenése), míg a megemelt adók csak 2011 utolsó negyedévétől kezdve fejtik ki bevételnövelő hatásukat. Nem kizárható azonban, hogy a lépések 2012-ben sem eredményezik az államháztartás helyzetének javulását. Ez nagymértékben függ attól, hogy milyen feltételezésekkel élünk az elbocsátott munkavállalók elhelyezkedési lehetőségeire, a lejáró támogatásvolumen-szerződések meghosszabbítására, valamint az orvoslátogatók létszámának alakulására vonatkozóan. Számításaink négy feltételcsomag mellett készültek, e forgatókönyvek alapján az alábbi intervallumba tehető a tagvállalatokat érintő lépések államháztartásiegyenleg-javító hatása: Év

Egyenlegváltozás – leginkább kedvezőtlen eset

Egyenlegváltozás – legkedvezőbb eset

2011

–4,5 Mrd Ft

–0,8 Mrd Ft

2012

–1,9 Mrd Ft

+5,8 Mrd Ft

Megjegyzendő, hogy a fenti hatások tartalmazzák az egészségügyi intézményeknek nyújtott árkedvezmények, adományok várható csökkenését, valamint az ellátórendszer klinikai vizsgálatokból származó bevételeinek mérséklődését. Ezen tételek szűkítik a működésre, ellátásnyújtásra fordítható pénzügyi keretet, és pótlásuk végül állami forrásokat igényelhet, így a nettó egyenlegváltozást lefelé módosítja. Az intézmények bevételeinek kiesése (kevesebb

klinikai

vizsgálat)

és

gyógyszerköltségeinek

emelkedése

(visszaeső

árkedvezmények és adományok) a vezetői kérdőívek és adatgyűjtésünk alapján 2011-ben együttesen nagyjából 1,5, míg 2012-ben körülbelül 2,9 milliárd forint veszteséget jelenthet. Összességében tehát úgy tűnik, hogy a 2012-től érzékelhető, várhatóan szerény államháztartásiegyenleg-javító hatás nemzetgazdasági szinten, a tagvállalatoknál jelentkező kedvezőtlen hatások tovagyűrűzése miatt, számottevő áldozatokkal járhat. A vizsgált vállalkozások adóterheinek emelése bizonytalan kimenetelű a költségvetés számára, a cégek költségcsökkentést

szolgáló

alkalmazkodása

miatt

(elbocsátások,

takarékossági

intézkedések) nem biztos, hogy a lépések végül valóban javítják az államháztartás pénzügyi pozícióját. Az emeléssel érintett adónemek esetében ugyan több, de az emelés mértékével nem arányosan növekvő bevétel folyhat be a költségvetésbe, mivel a vállalatok természetes reakcióként csökkenteni igyekeznek az adóalapot jelentő tételeket. Az IGYE-tagvállalatok adóterheinek növelése tehát már a 2011-ben meghozott intézkedések esetén is kis 35

nyereséget jelenthet a költségvetés számára, míg az adóterhek további emelése és ennek megfelelően erősebb vállalati reakciók esetén az adóemelés rövid távon egyenesen az államháztartási egyenleg romlásához vezethet, vagyis összességében kontraproduktív lehet. Az elemzés fentebb közölt eredményeit azonban mindenképpen ki kell egészíteni azzal, hogy az egyenlegjavulás nem tartalmazza az IGYE-tagvállalatokon kívül, a gyógyszeripar más szereplőinél megjelenő hatásokat. Márpedig ezek akár igen jelentősek is lehetnek, hiszen a generikus gyógyszerek árának csökkenése jelentősen mérsékelheti a társadalombiztosítási támogatások kiáramlását, illetve e gyártók körében más területeken is éleződhet a verseny. Fontos azonban, hogy e cégek esetén is negatív hatások várhatók a foglalkoztatás, a hozzáadott érték alakulásának tekintetében, azonban ezek számszerűsítéséhez nem álltak rendelkezésünkre kellően részletes adatok.

36

Mellékletek Adózási

kérdések

–

Ágazati

különadók

vs.

anyavállalati

nyereségrátával számított társasági adó Ebben a szakaszban a gyógyszeripart terhelő különadók jelentette vállalati adóterhelést értékeljük azzal a hipotetikus helyzettel összevetve, hogy milyen társaságiadó-bevételekre számíthatna a költségvetés különadók hiányában, ha az IGYE-tagvállalatok Magyarországon is az anyacég nyereségességi mutatóival üzemelnének. Az összevetés relevanciáját az adja, hogy hazánkban a tagvállalatok társaságiadó-alapja az anyavállalatok eredményességi mutatói alapján vártnál lényegesen alacsonyabb. Mivel az egyes cégek hazai és nemzetközi termékportfóliója között általában nincs túl nagy különbség, ezért érdemes azt a helyzetet megvizsgálni, hogy milyen nyereségadó-fizetési kötelezettséggel párosulna, ha a magyar leányvállalatok az anyacégeknek megfelelő kimutatott eredményességgel működnének. Az

eredményesség/nyereségesség

mérőszámaként

az

árbevétel-arányos

működési

eredményt (Return on Sales, ROS) használtuk, melyet az IGYE-tagok publikus éves beszámolóval rendelkező anyavállalatainak súlyozott átlagával becsültünk. Az így számított hipotetikus értéket összevetve a gyógyszeripari különadókból befolyó bevételekkel véleményt alkothatunk arról, hogy milyen mértékű extra terhelést jelentenek a tagvállalatok számára a különadók. Elemzésünk során a 2008–2010 közötti évekre tekintünk vissza, minden esetben a tárgyévi társaságiadó-kulcs felhasználásával számszerűsítve az anyavállalati ROS felhasználásával számított hipotetikus működési eredményhez kötődő adókötelezettséget. Elemzésünk eredményeit táblázatban közöljük, a legfontosabb sorokat kiemeléssel jelölve. A táblázat adataiból kitűnik, hogy az anyavállalati nyereségrátával kalkulálva a cégeknek árbevételük 4–5 százalékát kitevő összeget kellene fizetniük társasági adóként. Ennél a különadók az árbevétel lényegesen magasabb hányadát, körülbelül 8–10 százalékát vonják el. Látható, hogy az anyavállalati nyereségességgel kalkulált társasági adónál két-háromszor nagyobb terhelést jelentenek a különadók. Ez az eredmény megerősíti azt a kérdőívekből kiderülő vállalatvezetői véleményt, hogy a magyar leánycégek jövedelmezőségi mutatói a magas adóterhelés miatt a cégcsoport átlagánál lényegesen rosszabbak lehetnek. Az ágazati különadók ugyanis az anyavállalati nyereségességi rátával számított profit felét-harmadát elvonják, és ezt az elvonást nem kompenzálja az sem, hogy a különadók csökkentik a társasági adó alapját, illetve hogy a hazai társaságiadó-kulcs nemzetközi összehasonlításban nem számít magasnak. 37

Némileg másként megfogalmazva, ha a cégek elszámolási gyakorlata megváltozna, és a jövőben az anyavállalatoknak megfelelő nyereségességet mutatnának ki hazánkban is, akkor a különadók kivezetését követően körülbelül felére-harmadára esne vissza a vizsgált vállalatoktól származó adóbevétel (adóbevételen most kizárólag a társasági adót és a különadókat értve). Csupán a társasági adóra szűkítve a vizsgálatot a fenti változásokat követően (különadók kivezetése, anyavállalatinak megfelelő nyereségesség kimutatása Magyarországon) a mai szint négy-ötszörösére emelkedhetnének a tagvállalatok által befizetett társaságiadó-bevételek. 2008

2009

2010

328,9

350,8

27,7%

19,3%

91,2

67,7

8,0

12,4

19%

19%

17,3

12,9

5,3%

3,7%

2,4

3,2

0,7%

0,9%

24,9

33,1

35,9

8,2%

10,1%

10,2%

1,8

1,9

2,8

Az IGYE-tag magyar leányvállalatok összesített árbevétele 303,9 (Mrd Ft) Az IGYE-tagok anyacégeinek árbevétel-arányos működési 22,3% eredménye (árbevétellel súlyozott átlag, adózás előtt) A hazai leányvállalatok működési eredménye az anyacégek 67,8 nyereségrátájával (Mrd Ft) A hazai leányvállalatok tárgyévi kimutatott társaságiadó-alapja 6,1 (Mrd Ft) Társasági adó általános mértéke (2009-ben a 4% társasági 20% különadóval együtt) Az anyacégek nyereségrátájával számított adóalap után fizetendő 13,6 társasági adó (Mrd Ft) Az anyacégek nyereségrátájával számított adóalap utáni 4,5% társasági adó az árbevétel százalékában A tárgyévi kimutatott társaságiadó-alap után megfizetett 2,8 társasági adó (Mrd Ft) A tárgyévi kimutatott társaságiadó-alap után megfizetett 0,9% társasági adó az árbevétel százalékában IGYE-tagvállalatok által megfizetett ágazati különadók (Mrd Ft) IGYE-tagvállalatok által megfizetett ágazati különadók az árbevétel százalékában A befizetett ágazati különadók és az anyavállalati nyereségrátával számított társasági adó hányadosa

A további adóemelések lehetséges hatásai – egy kockázati pálya eredményei A Konvergencia Program tartalmazza, hogy amennyiben a gyógyszerkasszát érintő intézkedések nem érik el a kívánt megtakarításokat, akkor további adóemelések lehetségesek. Tekintve a már bejelentett intézkedésektől várható, a vezetői kérdőívekben megjelölt vállalati reakciók felhasználásával kalkulált szerény nettó államháztartásiegyenleg38

javulást, könnyen elképzelhető, hogy a döntéshozók az eredmény láttán megfontolják a különadók további emelését. E szakasz célja egy kockázati pálya felvázolása arra az esetre, ha ez a lépés bekövetkezne és a tagvállalatoknak az új működési környezethez kellene alkalmazkodniuk. A kockázati pálya jellemzőit úgy számszerűsítettük, mintha az újabb adóemelések 2012. január 1-jétől lépnének hatályba, emiatt a vállalati reakciók is ebben az évben jelentkeznének. A kockázati pálya paraméterezése során is a vezetői kérdőívekben megadott válaszokat vettük a számítások alapjául, azonban a válaszadók által vártnál nagyobb arányú árbevétel-visszaeséssel, illetve vállalati kiadáscsökkentéssel számoltunk. A tagvállalatok bevételeire (belföldi értékesítés nettó árbevétele) vonatkozóan a vezetői kérdőívekben megjelölt aránynál kétszer nagyobb kiesést valószínűsítettünk a kockázati pályán, így összességében közel 20 százalékos árbevétel-csökkenéssel kalkuláltunk 2012-ben 2010-hez képest (az alappályán használt eredeti értékeket lásd a 20. ábrán). Eközben az értékesítési volument változatlannak feltételeztük, ami egyenértékű azzal, mintha a gyártókat további jelentős árengedmények nyújtására kényszerítenék vagy áraikat hatósági úton szabályoznák. Mivel a vezetői kérdőívekben a válaszadók 62 százaléka jelezte, hogy a megjelölt leépítések mellett, illetve azokon túlmenően nem tartja kizártnak az általa irányított cég radikális átalakítását, ezért a kiadások körében az eredeti értékhez képest nem kétszeres, hanem ennél nagyobb, 2,2-szeres mértékű visszaeséssel számoltunk a kockázati pálya esetén. Ez a feltételezés úgy interpretálható, hogy a tagvállalatok a bevételek csökkenése miatt már nem csupán változó költségeiken kezdenek spórolni, hanem korábban fix költségként kezelt tételeket is visszafognak (például irodabérlet, gépkocsihasználat stb.), gazdasági aktivitásukat jelentősen korlátozzák vagy egyesek akár meg is szüntetik. Ennek hatására a cégek személyi jellegű ráfordításai több mint 40 százalékkal, az eladott áruk és közvetített szolgáltatások bekerülési értékét nem tartalmazó anyagjellegű ráfordításai 22 százalékkal, árnyék-hozzájárulásai pedig körülbelül 45 százalékkal eshetnek vissza 2010-hez képest. Mindezek eredményeként a tagvállalatokhoz kapcsolódó hozzáadott érték 2012-ben 100 milliárd forinttal csökkenhet 2010-hez viszonyítva, emellett mintegy 1500 munkahely kerülhet veszélybe, illetve a tagvállalatoktól származó összes adóbevétel értéke 2012-ben mintegy 9 milliárd forinttal elmaradhat a 2010-es értéktől az adóemelések ellenére is. Az államháztartás egyensúlyára gyakorolt nettó hatást a társadalombiztosítási támogatások mérséklődő kiáramlása ellenére várhatóan negatívvá teszi a cégek foglalkoztatásának drasztikus csökkenése, illetve az ágazat beszállítóihoz és a munkavállalók vásárlásaihoz kapcsolódó adóbevételek csökkenése. A kockázati pályát leíró részletesebb ábrák a korábbi grafikonoktól a 2012-re vonatkozó értékekben térnek el és megtalálhatók a 26. ábrán.

39

26.

ÁBRA:

A

TAG VÁ L LA LATO K HOZ KA P C SO LÓD Ó HOZ Z Á A D OT T É RT É K , FOG LA L KOZ TATÁ S É S A D ÓB E FI Z E T É S A LA KU LÁ SA A KO CKÁ Z AT I PÁ LYA M E NT É N

400

milliárd forint

300

1,1% 0,9% Σ 205 Mrd Ft 43

51 88

75

100

1,0%

0,9% Σ 240 Mrd Ft

200

1,2%

1,0%

102

87

Σ 235 Mrd Ft Σ 206 Mrd Ft 50 44 86 75 99

0,8%

0,5% Σ 130 Mrd Ft 28 48

87

0

2008

5 000 4 500 4 000 3 500 3 000 2 500 2 000 1 500 1 000 500 0

710

706

693

1 171

1 164

1 143

2 447

2 431

2008

2 388

2009

Közvetlen foglalkoztatás

648

2010

1 550

2011

Közvetett foglalkoztatás

2012

Indukált foglalkoztatás

Σ 70 Mrd Ft Σ 73 Mrd Ft Σ 71 Mrd Ft 6 Σ 64 Mrd Ft 6 6 Σ 60 Mrd Ft 5 60 6 50 36 33 39 25 40 41 70

milliárd forint

450 742

2 233

80

0

0,0%

Σ 2 741 állás

1 069

90

10

0,2%

Σ 3 949 állás

100

20

0,4%

2009 2010 2011 2012 Közvetlen hozzájárulás Közvetett hozzájárulás Indukált hozzájárulás Részesedés a teljes nemzetgazdasági GVA-ból (%, jobb tengely)

Σ 4 329 állás Σ 4 300 állás Σ 4 224 állás

30

55

0,6%

13

14

13

10 7

11 7

11 6

12 8 6

8 5 5

2008

2009

2010

2011

2012

Egyéb befizetések (társasági adó, iparűzési adó stb.) Ágazati különadók

Társadalombiztosítási járulékok Személyi jövedelemadó Nettó áfabefizetés

Forrás: Századvég-számítás vállalati adatszolgáltatások és a vezetői kérdőívek felhasználásával

40

A fent részletezett paraméterekkel lefuttatott kockázati pálya esetén az államháztartás nettó helyzetének változása a korábbiaknak megfelelően négy forgatókönyvet megvizsgálva az alábbi intervallumban mozgott: Év

Egyenlegváltozás – leginkább kedvezőtlen eset

Egyenlegváltozás – legkedvezőbb eset

2012

–21,8 Mrd Ft

–6,1 Mrd Ft

Látható, hogy a további adóemelések, illetve egy a tagvállalatok bevételeit jelentősen csökkentő esetleges árszabályozás nagy valószínűséggel a cégek terheinek növelése ellenére is kontraproduktív lenne az állam számára. A fenti táblázat adataiból az derül ki, hogy a vállalati költségcsökkentő lépések hatására valószínűbb, hogy az államháztartás pénzügyi pozíciója az adóemelések/árszabályozás hatására a lépések céljával éppen ellentétes irányba változhat, és akár tízmilliárdos nagyságrenddel romolhat. Vagyis a tagvállalatokat érintő további általános érvényű adóemelések/árcsökkentések, amik a cégeket jelentős költségoldali takarékoskodásra kényszerítik, összességében inkább rontják, semmint javítják az államháztartás pozícióját. Ha a gazdaságpolitika tartós eredményeket kíván elérni, akkor az egyszerű adóemelések helyett célzottabb programokkal érdemes a gyógyszerkiadások tervezett csökkentését megvalósítani, mivel a gyártók terheinek jelenlegi szint fölé emelése várhatóan inkább ront, semmint javít az állam pénzügyi helyzetén.

41