Az innováció társadalmi kontextusa A gazdaság versenyképessége, az üzleti vállalkozások sikere és az innováció mértéke egy társadalomban számos tényező együttes hatásától függ. A „hard” feltételek mellett (vásárlóerő mértéke, adóterhek, szabályozási környezet, oktatás stb.) sok esetben atittűd kérdésről is van szó, és olyan puha változók határozzák meg, mint: a bizalom, a nyitottság vagy a sikerorientáltság. A magyar gazdasági élet szereplőinek elemzésekor vissza-visszatérő megállapítás, hogy az innováció egyik kerékkötője a társadalom általános bizalmatlansága az újításokkal és más (piaci vagy intézményi) szereplőkkel szemben. „Bizalmatlanság esetén az innováció helyett a szereplők gyakran a bevált rutinokhoz ragaszkodnak, s így a cselekvésük szabadságát korlátozzák és a kiugró sikerektől eleve elzárkóznak.” (Czakó) ez egyfelől az egyéni indíttatást ássa alá, másfelől gátolja az innovációhoz elengedhetetlen szerveződések létrejöttét, a hálózatosodást, végső soron pedig a gazdaság versenyképesség-növekedésének gátló tényezője lehet. A startup kultúra két kimelkedően fontos értéke a sikerorientáltság és a kooperáció ösztönzése. Utóbbira a nagy technológiai hubok inkubátorai és akcelerátorai szolgáltatnak jó példát, ahol a jellemzően elterjedt co-working irodák már fizikai kialakításukkal is ösztönzik az együttműködést. E létesítmények rekreációs és szociális célú helyiségei szintén a kapcsolatok kialakítását, bizalmi kooperációk létrejöttét támogatják, ez az általános attitűd pedig akár kisugározhat egy egész városrészre vagy városra is. A világ sikeres startup-központjai kivétel nélkül ilyen kooperatív, támogató, sikerorientált és inspiratív környezetben működnek, ezért a konkrét működési modelleken túl érdemes figyelmet szentelni arra az értékszerkezetre is, amelyek ezeket a sikeres hubokat működtetik. Az elmúlt években számos olyan elemzés látott napvilágot Magyarországon, amely nemzetközi és hazai empirikus kutatási eredményekre alapozva vizsgálta a magyar társadalom értékszerkezetét az ezredfordulót követően (pl. Medgyesi és Tóth 2005, Tóth 2009, Keller és Sik 2009, Keller 2010, Kopp 2008, Ságvári 2010).
E kutatásokból jól rekonstruálhatók az alapvető értékek, normák és attitűdök tekintetében a rendszerváltást követő időszak második évtizedében bekövetkezett változások, tükröt tartva nem csak a társadalomtudományokat művelők, hanem a szélesebb értelemben vett közvélemény elé is. E kutatások szinte egybehangzóan mutattak rá a magyar társadalom olyan értékorientációira, domináns meggyőződéseire, amelyek sok tekintetben megnehezítik egy funkcionálisan, intézményrendszerét tekintve jól működő, integratív, bizalomra épülő társadalmi rendszer, és egy versenyképes gazdaság kialakulását. Jelen tanulmány az innovációs potenciál társadalmi oldalát vizsgálva a kreativitásés sikerorientáció, a bizalom/bizalmatlanság, illetve a normakövetés/normaszegés jelenségének különböző dimenzióit járja körül, hiszen a hatékonyan működő innovációs rendszereknek, a megfelelően funkcionáló intézményi struktúráknak ezek alapvető társadalmi feltételeit jelentik.
ALAPVETŐ ÉRTÉKORIENTÁCIÓK A TÁRSADALOMBAN Az alapvető társadalmi értékorientációk vizsgálatához a Shalom Schwartz által kifejlesztett értékorientációs modellt és az ennek mérésére szolgáló kérdésblokkot vettük alapul. A Portrait Values Questionnaire (PVS) 21 kiválasztott különböző ember jellemzését tartalmazza, amellyel kapcsolatban a válaszadóknak arról kell nyilatkozniuk, hogy ezek mennyire hasonlítanak, illetve nem hasonlítanak rájuk. A válaszadásra egy hatfokú skála áll rendelkezésre.1 A Schwartz féle 21 embertípusra vonatkozó kérdés összesen 10 értékdimenzióba vonható össze (konformitás, hagyomány, biztonság, univerzalizmus, hatalom, jóakarat, teljesítmény, önállóság, hedonizmus, ösztönzés). Ez a tíz értékorientáció pedig az értékek képzeletbeli terében két egymásra többé-kevésbé merőleges tengelyt képez Schwartz szerint. Az egyik tengely két végpontját a változásra való nyitottság (openess to change), illetve a megőrzés-konzervatizmus (conservation), míg a másikat az én-átalakulás (self-transcendence), illetve az önmegvalósítás (self-enhancement) jelöli ki. (1. ábra)
1
a Schwartz féle értékmodell meglehetősen robusztus empirikus tapasztalatokkal bír, hiszen megalkotójának egy 2004-ben megjelent tanulmánya szerint mindezidáig több mint 200 kutatás során tesztelték a világ több mint 65 országában.
1. ábra
A Schwartz-féle értékdimenziók
Nyitottság a változásra
Alturizmus Önállóság
Univerzalizmus
Ösztönzés
Jóakarat
Hedonizmus
Konformitás
Teljesítmény
Hagyomány
Hatalom
Biztonság
Önmegvalósítás
Megőrzés
Forrás: Schwartz 2003, 270. oldal alapján
Tanulmányunkban ennek a komplex értéktérnek két részelemére fókuszálunk. Egy társadalom innovációs közegét részben mérhetjük azzal is, hogy az emberek milyen mértékű aspirációval rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy kreativitáson keresztül új dolgokat hozzanak létre, illetve általánosságban sikeresek legyenek abban, amit csinálnak. A konkrét kérdések így hangzottak: Embereket jellemzünk röviden a következőkben. Kérem, olvassa el ezeket a jellemzéseket, és mondja meg, hogy mennyire hasonlítanak, vagy nem hasonlítanak ezek az emberek önre. 1. Fontos számára, hogy új dolgokat találjon ki, hogy kreatív legyen. Szereti a dolgokat a saját egyéni módján intézni. 2. Fontos számára, hogy nagyon sikeres legyen. Reméli, hogy az emberek elismerik teljesítményeit.
Ezekre a kérdésekre egy olyan skálán válaszolhattak a megkérdezettek, amelynek az egyes végpontjai, illetve köztes kategóriái a következők voltak: 1. Nagyon hasonlít rám 2. Hasonlít rám 3. Valamennyire hasonlít rám 4. Egy kissé hasonlít rám 5. Nem hasonlít rám 6. Egyáltalán nem hasonlít rám Az itt következő rövid elemzésben minden egyes országban azokat vettük figyelembe, akik a két kérdésre 1-es vagy 2-es választ adtak, azaz a kreativitás, illetve a sikeresség értékorientációs dimenzióiban inkább pozitív válaszokat adtak. (Tehát a ’nagyon hasonlít rám’ vagy a ’hasonlít rám’ válaszlehetőségek egyikét jelölték meg.) az alábbi ábra ezeknek az embereknek az országonkénti arányát mutatja. Az ábra különösen mélyebb értelmezése nélkül is látható, hogy az átlagok igen eltérnek az egyes országokban, de mégsem határozható meg semmilyen egyértelmű mintázat országok és országcsoportok között. A kreativitás esetében az országok többségére 35 és 55% közötti értékek jellemzők, míg a sikeresség tekintetében nagyjából 30 és 50% között találjuk a legtöbb országot. Magyarországon mindkét kérdésre nagyjából a népesség 40-40%-a válaszolt pozitívan. Az ábra egyben arra is némi empirikus bizonyítékként szolgál, hogy az a tény, hogy egy adott ország lakóinak hány százaléka tartja magát (legalább is szóban) olyannak, aki számára fontos a kreativitás, illetve a sikeresség (társadalmi elismerés), lényegében nincsen összefüggésben az ország gazdasági fejlettségével, versenyképességével. Ez természetesen nem meglepő, hiszen ez a kérdés inkább mér egy ideális, az ember által vágyott személyiségtípust, mintsem a valóságot. (Ami survey módszerrel meghízhatóan aligha vizsgálható.)
2. ábra
A saját magukat kreativitás- és sikeresség-orientáltnak tartók aránya Európában (2012)
.70 BG
EE .60
PT IS
SE
Kreativitás
LT
BE
NO
.50
NL
GB
ES
DK
HR
SK TR
CZ
FR
.40
RU
PL
FI
IE LU
DE
AT
SI IT
HU
CH
IL
UA
GR
.30
CY
.20 .10
.20
.30
.40
.50
.60
.70
Sikeresség
Adatok forrása: European Social Survey (ESS) 2012, Round 6
Most már csak Magyarországra koncentrálva érdemes azt is megnézni, hogy vajon ezeknek a mutatóknak az értéke változott-e trendszerűen az elmúlt évtizedben. Az ESS 2002 és 2012 közötti adatait felhasználva látható, hogy egyértelmű növekvő vagy csökkenő trendről nem beszélhetünk. Ismétlődő kiugrások mind negatív mind pedig pozitív irányba bekövetkeztek, ugyanakkor az megkockáztatható, hogy 2012-re a kiinduló időponttól számítva valamelyest mindkét kérdés tekintetében nőtt a pozitív választ adók aránya.
1. táblázat
A saját magukat kreativitás-, illetve sikerorientáció szerint meghatározók aránya Magyarországon a teljes népességben (2012)
Kreativitás
Sikeresség
2002
39.0%
40.0%
2004
31.2%
40.4%
2006
41.9%
39.5%
2008
43.8%
38.9%
2010
36.9%
43.9%
2012
43.6%
45.2%
Adatok forrása: European Social Survey (ESS) 2012, Round 6
Ha csak a fiatalokra (20-29 évesek) fókuszálunk, akkor a kreativitás esetében egyértelmű trend nem látható, viszont a sikerességre vonatkozóan már jelentősebb elmozdulás figyelhető meg a pozitív irányba: a 2002-2004 időszakhoz viszonyítva több mint 10%-kal nőtt a saját magukat sikerorientáltnak tekintő magyar fiatalok aránya. Ez utóbbi mögött egy részleges generációs váltás is meghúzódhat. Ez az innováció társadalmi környezete szempontjából annyiban kedvező, hogy ezek az orientációk társadalmi méretekben a korábbinál jobb táptalajt jelenthetnek az innováció folyamata számára. 2. táblázat
A saját magukat kreativitás-, illetve sikerorientáció szerint meghatározók aránya Magyarországon a 20-29 év közötti népességben (2012)
Kreativitás
Sikeresség
2002
67.8%
49.1%
2004
68.1%
43.8%
2006
64.9%
49.8%
2008
66.8%
50.8%
2010
72.3%
53.8%
2012
65.2%
59.2%
Adatok forrása: European Social Survey (ESS) 2012, Round 6
Végezetül az egyes életkori csoportok jellemzőit idősorosan vizsgálva az látható, hogy a fiatal generációkban (14-29, illetve 30-39 évesek) viszonylag magas, és többnyire konstans értékek vannak, míg az idősebbek esetében alacsonyabb és nagyobb mértékben ingadozóak a számok.
3. ábra
A saját magukat kreativitás- és sikeresség-orientáltnak tartók aránya Európában (2012)
Kreativitás 80 70 60 50 40 30 2002 14-29 éves
2004 30-39 éves
2006
2008
40-49 éves
50-59 éves
2010 60 év feletti
2012 Teljes népesség
Sikeresség 70 60 50 40 30 20 2002 14-29 éves
2004 30-39 éves
2006 40-49 éves
2008 50-59 éves
2010 60 év feletti
2012 Teljes népesség
Adatok forrása: European Social Survey (ESS) 2002-2012, Round 1-6
A bizalom szerepe az innováció kialakulásában A bizalom – kis túlzással – az emberek közötti kapcsolatok egyik legfontosabb „olajozója”, társadalmi szinten pedig a társadalmi integráció egyik legfontosabb tényezője. Az emberek közötti viszonyokban jelen lévő bizalom hatására csökken a bizonytalanság, illetve a kockázat szintje, ami sokszorosára növelheti a társadalmi innovációk, az emberek közös cselekvéseinek, hatékonyságának lehetőségeit.
Másképpen fogalmazva, ha egy kapcsolatban jelen van a bizalom, akkor nincsen arra szükség, hogy „folyamatosan a másik kezét nézzük”. A bizalom tehát az adott társadalmi és gazdasági rendszer működésének elfogadását jelenti, amely sajátos társadalomlélektani mechanizmusokon keresztül a rendszer részét képező egyének társadalmi viselkedését is pozitív módon befolyásolja (Festinger 1957, idézi Csepeli és társai 2004). Ezzel ellentétben, a bizalmatlansággal terhelt kapcsolatokban a gyanakvás válik a domináns attitűddé, az emberek pedig olyan pesszimizmuson alapuló védekező mechanizmusokat alakítanak ki, amelyek segítségével a további kockázatokat kívánják elkerülni és sebezhetőségüket csökkenteni. Ez azonban nyilvánvalóan beszűkíti a lehetőségeket, egyéni és társadalmi szinten is gátolja az innovációt, alacsony szintre csökkenti a kockázatvállalást, végeredményeként pedig az emberek elbizonytalanodnak cselekvéseik értelmében és sikerében. Szociológiai értelemben a bizalom funkciói közösségi szinten válnak igazán értelmezhetővé. Egy magas szintű bizalommal jellemezhető közösségben jóval nagyobbak az együttműködés és a kommunikáció lehetőségei, a hálózat sűrűbb, az alkotó energiák áramlása akadálytalanabb. De a bizalom hozzájárul a tolerancia növekedéséhez, a másság elfogadásához, a nem azonos kulturális és politikai meggyőződések békés egymás mellett éléséhez is. Ez utóbbival kapcsolatban fontos felismerés a közösség részéről az, ha a másságot nem egzisztenciális, a saját létet fenyegető kihívásként értékeli. A bizalom tehát az egyén közösséghez tartozását is erősítheti, ugyanakkor ez nem jár együtt más csoportok kirekesztésével, a különböző csoportok közötti gondolati „falak” felhúzásával. A bizalom hiánya ugyanakkor a társadalmi tőke erodálódásához vezet, amelynek végeredménye az izoláció, atomizáció, a szervezetek felbomlása (vagy éppen ki nem alakulása), a kommunikációs csatornák „eldugulása”, összességében pedig az emberi kapcsolatok hanyatlása, a kártékony sztereotípiák, rémhírek terjedése, az előítéletek, az idegengyűlölet megerősödése (Allport 1954). A bizalomnak fontos gazdasági funkciói is lehetnek: ha egy közösség tagjai bíznak egymásban, akkor a felmerülő tranzakciós költségek is mérsékelhetők. Ahol viszont nincs bizalom, ott a szerződéses viszonyok általában túlszabályozottak (Knack & Keefer 1997). Piotr Sztompka a bizalomról írt monografikus áttekintésében öt olyan makrotársadalmi körülményt határoz meg, amelyek hozzájárulhatnak a bizalom kultúrájának kiépüléséhez (2003:122-125).
Az első a társadalom normatív összetartó erőinek ( jog, erkölcs, szokások) jellegzetessége. Amennyiben ezek jól, kiszámíthatóan működnek, úgy a társadalmi együttélésnek egy olyan alapvető vázát alakítják ki, amely a tisztességen, becsületességen, kölcsönösségen alapul, megteremtve ezzel a biztonság, a kiszámíthatóság, a tervezhetőség társadalmi szintű érzetét. Nem nehéz belátni, hogy ennek hiányában a durkheimi értelemben vett anómia válik meghatározóvá. A második strukturális feltétel a fennálló társadalmi rend stabilitása és bizonyos fokú folytonossága. Az állandóságot és a folyamatosságot képviselő szervezetek, intézmények, konvenciók az emberek számára biztonságot, támogatást, komfortérzetet nyújtó referenciapontokká, közvetetten pedig a bizalom kultúráját erősítő tényezőkké válnak. Természetesen nem arról van szó, hogy a társadalmi változás minden esetben rombolja a bizalmat, főleg akkor nem, ha ennek üteme fokozatos, továbbá valamilyen meghatározható irányt követ. Gyors és radikális változások (pl. forradalmak) azonban minden esetben a bizalom csökkenésének irányába hatnak. (Az esetek többségében persze már maga a gyors változás is a súlyos társadalmi konfliktusok miatt erodálódott bizalmi kultúra hiányában következik be.) A harmadik tényező a társadalom szervezeti működésének átláthatóságában, transzparenciájában rejlik. Amennyiben rendelkezésre állnak megfelelő információk a különböző csoportok, intézmények működésének szabályaival, ezek sikereivel, kudarcaival kapcsolatban, akkor a rendszereket működtető ok-okozati viszonyok megismerhetőek, aminek következtében az emberekben a bizalom kultúráját tápláló biztonság- és kiszámíthatóság-érzet szintje nő. Amennyiben azonban az uralkodó társadalmi meggyőződés az átláthatatlanság, a rejtőzködés, az ellenőrizhetőség hiánya, úgy az ezek talaján szárba szökkenő rémhírek, pletykák, összeesküvés elméletek hatására a bizalom társadalmi méretekben indul csökkenésnek. A bizalom kultúrájának negyedik eleme az embereket körülvevő környezet ismerőssége, megszokottsága. Az ismerős tér, épületek, hangok, illatok stb. A már sokszor említett biztonságérzet és kiszámíthatóság érzetét keltik, amelyek szintén hozzájárulnak a bizalom kultúrájának erősödéséhez, de nyilvánvalóan az innnováció társadalmi kontextusa szempontjából ennek kisebb a jelentősége.
Végezetül, az ötödik elem az emberek és intézmények felelősségére, illetve felelősségre vonhatóságára, vagy éppen ennek ellenkezőjére, az önkényre, felelőtlenségére vonatkozik. Lényegében ez a legfontosabb tartópillére egy társadalomban meglévő intézményi bizalomnak, áttételesen pedig a gazdasági értelemben is eredményes innovációnak. Amennyiben a feladatok és kötelességek, az ellenőrzés és felügyelet, az elszámoltathatóság keretei kellőképpen meghatározottak és jól működőek, az a közösség tagjaiban mind az intézményi mechanizmusok működésével, mind pedig másokkal szemben nagyobb fokú bizalmat alakíthat ki. Amennyiben viszont ezek a körülmények nem állnak fenn, úgy az emberek természetes reakciója a gyanakvás, az egyéni túlélési stratégiák kifejlesztése, illetve a törvény- és normaszegés kultúrájának erősödése. Némiképpen leegyszerűsítve: a fenti strukturális körülmények alapvetően arra vannak hatással, hogy az emberek milyen mértékben lesznek hajlandóak a bizalomra „fogadni”, azaz hinni abban, hogy számukra a bizalomalapú cselekvés kifizetődő. Egy közösség tagjai természetesen nem egyformák, e hajlandóság tekintetében sem. Sztompka (2003:125) két olyan alapvető ideáltipikus személyiséget határoz meg, amelyek tulajdonságai az alábbi ellentétpárok dimenzióiban határozhatók meg: jövőorientáció vagy hagyománykövetés, magas vagy alacsony aspirációs szint, siker- vagy alkalmazkodás-orientáció, újításra való hajlam (azaz innovativitás) vagy konformitás. Ezek a személyiségtípusok vegytiszta formájukban természetesen nem léteznek, ugyanakkor egy közösségben terjedésük öngerjesztő folyamatként mehet végbe. Ha valamelyik értékorientáció megerősödik a társadalmi klíma megváltozásának következtében, akkor nem feltétlenül kellenek ahhoz közvetlen, személyes tapasztalatok, hogy ez a közösség tagjaiban továbbterjedve követendő mintává váljon. Az egyik vagy másik személyiség-orientációval jellemezhető társadalmi csoportok dominánssá válása a bizalom vagy a gyanakvás (bizalmatlanság) társadalmi kultúrájának megerősödését hozhatja magával. A történelem számos esetben szolgáltatott már példát mindkét folyamatra. Fontos azonban az is, hogy míg a bizalom kultúrájának kiépülése egy lassú, sok apró lépésből felépülő folyamat, addig a bizalmatlanság kulturális normává szilárdulása jóval gyorsabban, akár néhány nagyobb – közvetlenül vagy közvetetten megtapasztalt – eseményen keresztül is bekövetkezhet. Kézenfekvő hasonlattal élve: egy kút vize valamilyen mérgező anyag hatására gyorsan elszennyeződhet, ugyanakkor ennek megtisztítása hosszú időt, aprólékos munkát igényel. Mint az eddigiekből is nyilvánvaló, egy társadalomban a meglévő bizalmat több szinten is értelmezhetjük. Létezik olyan, absztrakt szintje, amely az adott rendszerre jellemző alapvető értékekre és normákra vonatkozik.
Továbbá beszélhetünk bizalomról a különböző intézményekkel, ezek működésével kapcsolatban, végezetül pedig a bizalom az egyes emberek vagy társadalmi csoportok között mikroszinten is értelmezhető. A következőkben mindhárom szint elemzését el fogjuk végezni. A generációs folyamatok szerepe az innovációs kultúra kialakulásában Az innováció társadalmi közegének állapota és változása elsősorban generációs jellegű, azaz a kulturális orientációkban, viselkedésben bekövetkező átalakulások elsősorban a fiatal generációk belépésével, a nemzedékek közötti „erőviszonyok” folyamatos változásán keresztül mennek végbe. Karl Mannheimnek (2000) a nemzedékek problémájáról szóló, a múlt század első felében megszülető írásában is megjelent már az a gondolat, mely szerint a generációk létrejöttéhez nem elegendő csupán a születési évszámok egyezősége, hiszen nem statisztikai kategóriákról beszélünk. A nemzedékek kialakulásához a fiatal korban megélt közös társadalmi élmények (Zeitgeist) és az ebből kialakuló kollektív emlékezet vezetnek el. A meghatározó társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai tapasztalatok, a történelmi környezet, az azonos társadalmi-kulturális közegben átélt szocializáció azok a tényezők, amelyek kialakíthatják a közös emlékezetet, értékeket és attitűdöket. Ez a mentális útravaló pedig aztán hosszú évtizedekig meghatározza gazdája gondolkodásmódját, a világról alkotott nézeteit. Az emberek világról alkotott képe és értékorientációi élettapasztalataikon alapulnak. Az értékeknek az a szerepe, hogy irányelveket, alapvető viselkedési formákat adjanak az egyénnek, amelyekkel ő az adott környezetben a legjobban boldogulhat. Ezeket pedig leginkább fiatal korunkban tesszük magunkévá, és ezek „leülepedésében” egyaránt szerepe van a társadalom aktuális értékrendszeréhez kapcsolódó mintakövetésnek, a normasértést követő (vagy nem követő) szankcióknak, vagy egyes érzelmeknek. A különböző értékorientációk elsődleges funkciója, hogy kijelöljék egy társadalom, egy közösség számára a kívánatos, illetve a nem kívánatos célokat, így lehetővé téve az emberi viselkedés alapvető szabályozását (Rokeach 1973). A kulturális antropológusok által vallott nézetek szerint az összetett értékrendszerek kialakulása a darwini természetes kiválasztódáshoz hasonló folyamaton keresztül megy végbe. Ennek lényege a társadalom „kulturális fitneszségének” megteremtése egy olyan sajátos „evolúciós folyamat” során, amikor azok az értékek kerülnek előtérbe és válnak meghatározóvá, amelyek a létezés adott körülményei között több előnnyel járnak a kevésbé „versenyképesekhez” képest.
Az uralkodó értékrend így mindig az aktuális egzisztenciális körülményekhez igazodik. Amennyiben ez utóbbi változik, az új helyzetnek megfelelően az értékek átalakulása is bekövetkezik. Ez persze nem megy egyik napról a másikra, hiszen az érték-evolúciós folyamat során végbe kell mennie a kiválasztódás folyamatának is, azaz a társadalomnak „ki kell kísérleteznie”, hogy melyek azok az új életstratégiák, amelyek az aktuális körülmények között a legsikeresebbnek bizonyulnak. Mikroszinten, azaz az egyének, a társadalmi csoportok szintjén az alkalmazkodás folyamata, az értékek változása természetesen csak korlátozott mértékben és „mennyiségben” mehet végbe. Ezért van az, hogy az adott körülményekhez legjobban alkalmazkodó újfajta életstratégia (és az ebből fakadó megváltozott érték- és normarendszer) megtalálásában és adoptálásában mindig a fiatalabb korosztályok járnak az élen. Nem feltétlenül kell különösebb pszichológiai és szociológiai ismeretekkel felvérteznie magát az embernek ahhoz, hogy elfogadja, az idősebb korosztályok esetében a bensővé tett, hosszú évek alatt kialakult és elmélyült szokásokat és világnézeteket nehezebb feladni és megváltoztatni. Ebből az is következik, hogy ha valaki felnőtt, vagy még inkább idősebb korában kénytelen szembesülni a környezet ilyen mértékű változásával, az alkalmazkodás sokszor fájdalmas, frusztrációval teli, és csak részleges sikerrel kecsegtet. A fiatal felnőttkorban megszilárduló értékrend egyszerre táplálkozik a leginkább a szülők és az oktatási rendszer által közvetített tudásból és normákból, a kortárs csoportok által felkínált mintákból, illetve az egyén társadalommal kapcsolatos közvetlen, személyes tapasztalataiból. Így az, hogy ebből „mi megy át”, azaz milyen mértékben fogadják el és teszik magukévá a fiatal generációk ezeket az értékeket, nagyban függ attól, hogy ez mennyiben konzisztens a saját közvetlen élettapasztalataikkal. Nem nehéz belátni, hogy ha a körülmények jelentős mértékben megváltoztak az idősebb generációk szocializációs időszakához képest, akkor nagy eséllyel lehetünk szemtanúi az uralkodó értékrendszerek olyan megváltozásának, amely döntően a generációk cserélődésén keresztül megy végbe.
Alapvető értékrendek Magyarországon A Magyarországra hagyományosan jellemző alacsony bizalomszint a rendszerváltozást követő két évtizedben sem változott meg alapvetően. Voltak ugyan ebben az időszakban kisebb-nagyobb „kilengések” azonban a társadalom uralkodó bizalomhiányos értékrendjét érdemben megváltoztatni képes folyamatokról nem beszélhetünk. Sőt, a társadalomban meglévő bizalom szintjének változása szoros összefüggést mutatott a szabálykövetéssel, illetve a normaszegéssel kapcsolatos társadalmi attitűdökkel is. Az elmúlt másfél évtized empirikus kutatásai is azt bizonyították, hogy a magyar emberek túlnyomó többsége szerint nemcsak a gazdasági sikerességhez, hanem a mindennapi létezéshez is szükség van a szabályok áthágására, létrehozva ezzel a „bocsánatos bűnök” kategóriájába tartozó cselekvések társadalmi konvencióit. A TÁRKI 2009-ben a World Values Survey 5. hullámának magyarországi kutatása kapcsán fogalmazta meg az előzőekkel részben összecsengő, történeti-földrajzi kontextusba helyezett konklúziót, mely szerint „… ma Magyarország minden kétséget kizáróan ott helyezkedik el a világ értéktérképén, ahova történelme, kulturális öröksége kijelöli. Értékszerkezetünk nagyjában-egészében a nyugati keresztény kultúra keretei közé illeszkedik, választásaink, preferenciáink a nyugati keresztény világhoz tesznek bennünket hasonlatossá. Ugyanakkor értékválasztásainkban az tükröződik vissza, hogy sok tekintetben ennek a kultúrkörnek a szélén helyezkedünk el, egy zárt, magába forduló társadalomként” (Tóth 2009:10). Sajátos pozíciónk az értékek világában elsősorban a bizalomhiány nagyon magas szintjében, ebből következően a kooperáció és a szolidaritás hiányában, a társadalmi egyenlőtlenségek el nem fogadásában, a normaszegéssel (pl. korrupcióval) kapcsolatos felemás (egyszerre elfogadó és azt elítélő) attitűdjeinkben és egy olyan paternalista mentalitásban mutatkozik meg, amely túlságosan magas elvárásokat fogalmaz meg az állammal szemben, miközben nem ismeri el annak tevékenységét.2 Miközben az értékek vonatkozásában továbbra is vágyott cél maradt az egyenlőség, a valóságban az elmúlt közel két évtizedre a társadalmat és gazdaságot sikeresekre és sikertelenekre osztó dualista gondolkodás vált meghatározóvá (Csepeli 2007). A (gazdasági) sikeresség ok-okozati magyarázó sémáiban a kelet-európai (és így a magyar) közgondolkodásban a kezdeti „eufóriát” követően már az 1990-es évek első felében gyors csökkenésnek indult a meritokratikus elvek legitimációja, ami a teljesítmény és az érdem iránti gyanakvás és egy makrotársadalmi szinten értelmezett irigység-érzet felerősödéséhez vezetett. Az azóta elvégzett további kutatások szintén azt jelzik, hogy e tekintetben a magyar társadalom attitűdjeiben jelentősebb változás nem következett be. 2
ez a fajta mentalitás nem csak a „hétköznapok” világában, hanem a gazdasági-politikai elit kapcsolataiban is éreztette hatását. (Ságvári 2006)
A különböző bizalom szintjei Európában Az alábbiakban két kitüntetett bizalom-típus, a személyközi (interpersonal) és az intézményi (institutional) bizalom mértékét mutatjuk be Európában. Röviden összefoglalva, az első típus egyén és egyén között értelmezhető: a más néven általánosított bizalom alatt leginkább azt a várakozást értjük, hogy egy közösség tagja meghatározott szituációkban kiszámítható módon fognak viselkedni. Ezzel szemben az intézmény bizalom a társadalom különböző, fontos funkciókat betöltő szerveire vonatkozik. Az eredmények az European Social Survey (ESS) 6. hullámának adatfelvételéből származnak, amelyre Európa országaiban – és így Magyarországon is – 2012-ben került sor.3 Az általánosított, személyközi bizalom méréséhez az alábbi változókat használtuk fel: 1. Általánosságban Ön mit mondana? A legtöbb emberben meg lehet bízni, vagy inkább azt, hogy nem lehetünk elég óvatosak az emberi kapcsolatokban? 2. Gondolja, hogy a legtöbb ember, megpróbálná kihasználni Önt, ha alkalma nyílna rá, vagy igyekeznének tisztességesek lenni? 3. Ön szerint az emberek inkább csak magukkal törődnek, vagy általában segítőkészek? Az intézményi bizalom méréséhez pedig az alábbi három item-re adott válaszokat vettük alapul: Kérem mondja meg, hogy Ön személy szerint mennyire bízik a következő intézményekben. 1. …a magyar Országgyűlésben? 2. … a rendőrségben? 3. … a magyar jogrendszerben? Mindkét esetben a 0 és 10 közötti skálán a 3-3 kérdésre adott válaszok számtani átlagát vettük alapul az összevont bizalom-indexek létrehozásához. 3
elenleg ez az adatbázis tekinthető a legfrissebbnek. Az itt közölt eredmények a jelenlegi, 2015-ös állapotok leírására is alkalmasak, hiszen ezek J a társadalmi attitűdök viszonylag változatlanok rövid távon. Néhány éves időszakra tekintve igen nagyfokú stabilitást mutatnak. A European Social Survey-t (ESS) az Európai Bizottság kezdeményezte 2001-ben abból a célból, hogy kétévente nemzetközileg összehasonlító adatokat nyerhessen az európai társadalmak demográfiai, társadalmi állapotáról, a lakosság politika és közéleti preferenciáinak alakulásáról és a társadalmi attitűdök illetve a cselekvéseket befolyásoló értékek változásairól. Az ESS adatai nemcsak a tudományos élet, de az európai és a nemzeti kormányok és közpolitikák számára is értékes adatokkal szolgálnak, továbbá jelentősen hozzájárulnak a napjaink Európájában zajló társadalmi folyamatok megértéséhez. A hazai kutatók számára az európai összehasonlíthatóság mellett fontos annak megismerése, hogy az ESS méréseiben miként tükröződik a rendszerváltást követő társadalmi-gazdasági átalakulás. Az ESS kutatások talán legnagyobb erőssége és egyben értéke, hogy az adatfelvétel igen szigorú és folyamatosan ellenőrzött módszertani szabályainak köszönhetően ez vált az egyik legbiztosabb módszertani alapokon nyugvó nemzetközi együttműködéssé. A résztvevő országok társadalmát jellemző mutatókat közösen alakítják ki, mindenhol azonos módszertant követnek, így Európa-szerte összehasonlíthatóvá váltak a mérési eredmények.
Európa általános bizalom-térképének felrajzolásához a 2002-es és a 2012-es adatokat vettük alapul. A 2002-es első ESS adatfelvételt egy olyan kiindulópontnak tekintjük, amelyhez viszonyítva értelmezhetők az eltelt egy évtized esetleges változásai. 4. ábra
A személyközi és az intézményi bizalom átlagos index-értékei Európában (2002) 8.00
DK
7.00
FI CH
NO
Institutional trust
LU GR
6.00
IL
AT
IT HU
5.00
GB
FR TO PT
IE
BE ES
SI PL
SE NL
CZ
4.00
3.00
2.00 2.00
3.00
4.00
5.00
6.00
7.00
8.00
Interpersonal trust
Adatok forrása: European Social Survey (ESS) 2002, Round 1
A fenti ábrán látható, hogy a kétfajta bizalom mutat némi együttjárást, tehát általánosságban elmondható, hogy az országok szintjén az emberek közötti és az intézményekre vonatozó bizalom szintje egymással összefügg. Az is látható, hogy a zöld színnel jelölt kelet-európai országok szinte kivétel nélkül az alsó(bb) regiszterben helyezkednek el, ott, ahol mindkét bizalom átlagos szintje nem éri el az 5-ös értéket. (Azaz egyszerű matematikai értelemben is inkább nem bíznak az emberek, mint igen.) Magyarország helyzete a régió más országaihoz képest 2002-ben kedvezőbb volt.
5. ábra
a személyközi és az intézményi bizalom átlagos index-értékei Európában (2012) 8.00 DK FI
7.00 CH
NO
Institutional trust
SE DE
6.00 BE FR
5.00 IT CY PL
4.00
NL
IS
GB IE
EE IL TO HU ES LT
CZ
PT
SI RU
SK
3.00 BG UA
2.00 2.00
3.00
4.00
5.00
6.00
7.00
8.00
Interpersonal trust Adatok forrása: European Social Survey (ESS) 2012, Round 6
10 évvel később, 2012-re Európa bizalom-térképe nem mutat nagyon jelentős átalakulást, azonban az is látható, hogy az újabb ESS országok csatlakozásával a „mezőny” jelentős mértékben széthúzódott, azaz megjelent több olyan kelet- és dél-kelet európai ország, ahol a bizalom szintje rendkívül alacsony (pl. Bulgária, Ukrajna). Magyarország ennek a népes országcsoportnak a középső részén helyezkedik el, azaz mind a személyes, mind pedig az intézményi bizalom szintje európai összehasonlításban átlagosnak mondható. A magyar, lengyel és cseh adatokra4 fókuszálva, és a 2002-es adatokat a 2012es adatokkal összehasonlítva az látható, hogy a Magyarország és a Cseh Köztársaság a személyközi bizalom tekintetében pozitív irányba mozdult el, míg az intézményi bizalom szintje lényegében változatlan marad. Ennél a két országnál kisebb elmozdulás volt megfigyelhető Lengyelország estében. Ezen kívül kiemelendő még az is, hogy az ábrán feltüntetett országok közül az általunk képzett összevont mutatók alapján összességében Magyarország bizalom-pontszámai a legkedvezőbbek. (Azonban ezek még így is jelentősen elmaradnak az északi országok értékeitől.)5 4 5
Csupán ez a három ország vett részt az ESS kutatásban 2002-ben és 2012-ben is. eltehető természetesen az a kérdés is, hogy vajon ezek a kérdések ugyanazt a társadalmi jelentőséget mérik-e Skandináviában, illetve a volt szociF alista blokk országaiban. Megkockáztathatjuk, hogy a bizalom szintjének mindkét országtípusban (továbbá Európa többi kulturális makrorégiójában) van egy olyan beállt, sztenderd szintje, aminél ezek a társadalmak jól-rosszul, de működőképesek. Ennek az alapvető bizalomnak vagy éppen bizalmatlanságnak a szintje beépült az emberek mindennapi gondolkodásába, az intézményi mechanizmusokba, és leginkább erre épülve alakulnak ki az intézményeket és a mindennapi társas együttélést formálisan és informálisan szabályozó társadalmi-gazdasági rutinok.
6. ábra
Néhány kiválasztott országok helyzetének változása 2002 és 2012 között a személyközi és az intézményi bizalom átlagos index-értékei alapján 7 6,5 6
Institutional trust
5,5 5
HU02 HU12
4,5
CZ02
CZ12
PL02
4 PL12
3,5 SK12
3 2,5 BG12 UA12
2 2
2,5
3
3,5
4
4,5
5
5,5
6
6,5
7
Interpersonal trust Adatok forrása: European Social Survey (ESS) 2002 (Round 1) és 2012 (Round 6)
Makrogazdasági mutatók kapcsolata a bizalommal Mint azt a téma elméleti áttekintésekor röviden olvashattuk, a bizalom jelentőségét egy gazdaság fejlődési potenciálja és innovációs klímája tekintetében nem érdemes alulbecsülni. Az alábbi ábrán látható, hogy két kiválasztott makromutató (az országok gazdasági fejlettségét mérő egy főre jutó GDP, illetve a korrupciós kockázatokat egy aggregált mutatóban kifejezni kívánó Transparency International féle ’Korrupció Percepciós Index’) eltérő mértékben ugyan, de erős lineáris összefüggést mutatnak a bizalom két alapmutatójával. Általánosságban elmondható, hogy a gazdaságilag fejlettebb országokban mindkét bizalomtípus általunk mért értéke magasabb. Különösen igaz ez az intézményi bizalom esetében. Az ábrán zölddel jelölt volt szocialista országok, illetve néhány mediterrán ország (pl. Ciprus, Spanyolország, Olaszország, Portugália) az előbbi országcsoporthoz sok szempontból hasonlítható bizalom-mintázatokkal jellemezhetőek.
7. ábra
200
NO CH
150
CY
100
50
BG
DK
SE
BE IE GB
FI
ES CZ EE
PT SI SK
DE
IL FR
IT
NL
HU PL
LT
RU
2.00 2.00
3.00
4.00
5.00
6.00
7.00
8.00
GDP / capita index (EU28=100, 2012)
GDP / capita index (EU28=100, 2012)
A személyközi és intézményi bizalom kapcsolata a gazdasági fejlettséggel (2012)
200
NO CH
150
100
ES SI
SK
50
BG
IL FR CY IT
PL
PT
NL
IE BE
GB
SE
DK
DE
FI
EE
CZ
LT HU
RU
2.00 2.00
3.00
Interpersonal trust
4.00
5.00
6.00
7.00
8.00
Institutional trust
Adatok forrása: European Social Survey (ESS) 2012, Round 6
Hasonló eloszlásokat láthatunk a két bizalomtípus és az adott országra jellemző (komplex módon mért) korrupció-percepciós index értékei között is, azaz itt is megfigyelhető az az összefüggés, hogy a kevésbé korrupt országok bizalomszintje inkább magasabb, míg a nagyobb mértékű észlelt korrupció mértéke a bizalom alacsonyabb szintjével jár együtt. 8. ábra
CH
IL
80
EE
PL
60 BG
SI
CZ SK IT
NO
IE
ES
PT
FI DK
DE NL GB
BE FR CY
SE
TI’s Corruption Perception Index (2012)
TI’s Corruption Perception Index (2012)
A személyközi és intézményi bizalom kapcsolata a korrupció társadalmi percepciójával (2012)
IS
HU LT
40 RU UA
20 2.00
3.00
4.00
5.00
6.00
7.00
SE L
80
NL
CY
PT
60
SI
IS
HU
LT
SK BG
DE GB
IE EE
ES
FI
DK
NO
BE FR
FI CH
CZ
IT
40 RU
JA
20
8.00
Interpersonal trust Adatok forrása: European Social Survey (ESS) 2012, Round 6
2.00
3.00
4.00
5.00
Institutional trust
6.00
7.00
8.00
Fontos, hogy mind az egy főre jutó GDP-nek, mind pedig a korrupciós percepció mutatójának a bizalom szintjével való összefüggése nem tekinthető egyértelmű oksági kapcsolatnak. Nem jelenthetjük tehát ki azt feketén-fehéren, hogy egy ország gazdasági fejlettségét, (végső soron pedig az állampolgárainak az anyagi jólétét) a bizalom szintje határozza meg. De azt sem, hogy ez fordítva is igaz lenne. (Azaz a gazdasági fejlettség mértéke az oka a bizalom eltérő mértékének.) Valójában e két – és még számos más, az innováció társadalmi környezetét kialakító – tényező között egy olyan bonyolult kölcsönhatás van, amelyet statisztikai módszerekkel ok-okozat szintjén visszafejteni nem lehet. Az azonban bizonyos, hogy a bizalomnak egy meghatározott szintje szükséges ahhoz, hogy ez ország gazdasági (és társadalmi élete általában) optimálisan működhessen. Magyarország esetében ezek az értékek nem kirívóan alacsonyak, de jócskán elmaradnak Európa leggazdagabb országaitól. Másképpen megfogalmazva a társadalmi bizalom szintje alkalmas arra, hogy az ország gazdaságát, innovációs rendszereit bizonyos mértékig „megolajozza”, azonban egy magasabb szint bizalom áttételesen kétségtelenül javíthatná az ország innovációs potenciálját. Generációs különbségek a bizalom mértékében Mint azt korábban már említettük, az ifjúkorban, illetve fiatal felnőttkorban kialakult és megszilárdult normák, értékorientációk, illetve attitűdök a későbbi életszakaszokban is meghatározók maradnak. A mikroszintű (egyéni) és a makroszintű (társadalmi) körülmények jelentős változása (pl. valamilyen nagy horderejű esemény következtében) természetesen az egyénre jellemző értékrendszereket is képes jelentős mértékben megváltoztatni, azonban ennek viszonylagos állandósága esetén a korai életszakaszra jellemző preferenciák jelentős mértékben befolyásolják a felnőttkori értékorientációkat is. Érdemes ezért megvizsgálni azt is, hogy vajon az előzőekben már bemutatott személyközi, illetve intézményi bizalom milyen eltéréseket mutat az egyes generációk között. Az elemzéshez a rendelkezésre álló mintában leválogattuk a 20-29, illetve az 50-65 év közöttieket. Az előző csoportot tekintettük fiataloknak, míg az utóbbit közvetett módon a fiatal generáció szüleinek. Így a két kohorsz összehasonlításával lehetőség van arra, kimutassuk az esetleges generációs eltéréseket a személyközi és intézményi bizalom terén.
9. ábra
A személyközi bizalom mértéke a fiatal és idős generációk közötti összehasonlításban (2002 és 2012)
8.00
8.00 7.00
DK
NO
FI
SE
6.00
IE
CH
GB
TO
5.00
IL IT
Interpersonal trust
Interpersonal trust
7.00
NL DE
AT ES BE FR
LU CZ
4.00
HU
PT
SI
PL GR
3.00 2.00
DK
NO IS
6.00 SE
5.00
NL
FI
CH IL
GB DE ES
BE IE EE TO IT
LT
SI UA
FR
4.00
RU BG
3.00
HU CZ
PL PT CY
SK
2.00 -.80 -.60 -.40 -.20
0.0
.20
Generational differences
.40
.60
.80
-.80 -.60 -.40 -.20
0.0
.20
.40
.60
.80
Generational differences
Mindkét ábrán a vízszintes tengelyen a negatív tartomány azt jelenti, ahol a fiatalok az idősebbekkel összehasonlítva kevésbé bíznak, míg a pozitív tartományban a helyzet éppen fordított, azaz ott a fiatalok átlagos bizalomszintje magasabb. Minél távolabb vannak az értékek a 0 középponttól, annál nagyobbak a generációs eltérések. Adatok forrása: European Social Survey (ESS) 2002, 2012, Round 1,6
A fenti ábrán látható, hogy 2012-ben a legtöbb kelet-európai, országban, így Magyarországon is a fiatalok átlagos személyközi bizalomszintje magasabb volt a szüleik generációjának értékeinél. Ezzel szemben a helyzet a hagyományosan magas bizalomszinttel jellemezhető skandináv és észak-európai országokban éppen fordított volt: ott a fiatalok bíznak kevésbé embertársaikban. (Ehhez hasonló tendenciák voltak megfigyelhetők a 2002-es adatfelvétel során is.)
10. ábra
Az intézményi bizalom mértéke a fiatal és idős generációk közötti összehasonlításban (2002 és 2012)
800
800 DK
600
GR
IL
LU
NO
IE
500 ES
CH
SE ATIT IS
NL FR
To HU PT
400
GB
BE
SI CZ PL
.60
Generational differences (2002)
.80
IT
400
200 .40
L
500
200 .20
IS IE
GB
SK LT
EE
BE
to FR
ES
FR
DE
FI NL
200
.00
CH
FI
600
200
-.80 -.60 -.40 -.20
DK NO
700
FI
Institutional trust
Institutional trust
700
RU
PL PT
SI
CZ
BG UA
-.80 -.60 -.40 -.20
.00
.20
.40
.60
.80
Generational differences (2012)
Mindkét ábrán a vízszintes tengelyen a negatív tartomány azt jelenti, ahol a fiatalok az idősebbekkel összehasonlítva kevésbé bíznak, míg a pozitív tartományban a helyzet éppen fordított, azaz ott a fiatalok átlagos bizalomszintje magasabb. Minél távolabb vannak az értékek a 0 középponttól, annál nagyobbak a generációs eltérések. Adatok forrása: European Social Survey (ESS) 2002, 2012, Round 1,6
Az intézményi bizalom esetében már nem ennyire egyértelmű a helyzet. A 2012-es adatok alapján a legtöbb vizsgált európai országban a fiatalok átlagos bizalomszintje magasabb volt. Ez alól csak néhány ország volt kivétel, de közülük is a legtöbb esetben – kivéve Olaszországot – az eltérések minimálisak voltak. Közéjük tartozik Magyarország is, amely a vízszintes tengely 0 értékéhez közel abban a pozícióban van, ahol az átlagos bizalomszint a két vizsgált generáció között nem tér el jelentősen egymástól.
Allport, G.W. (1954). The Nature of Prejudice. Garden City, New York: Doubleday. Bauer B. És Szabó A. (szerk.) (2011). Arctalan (?) nemzedék. Budapest: NcsSzI. Elérhető: ncsszi.hu/download. php?file_id=1023. [Letöltve: 2012-08-21]. Csepeli Gy. (2007). A kelet-európai kisállamok új nyomorúsága. Mozgó Világ. 33(6). pp. 23-26. Csepeli Gy., Örkény A., Székelyi M. És Barna I. (2004). Bizalom és gyanakvás: Szociálpszichológiai akadályok a piacgazdasághoz vezető úton Kelet-Európában. Szociológiai Szemle. 1 pp. 3-35. Czakó Á. Szervezetek, szerveződések a társadalomban; Szervezetszociológiai jegyzetek. Elérhető: http:// www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop425/0010_2A_01_Czako_Agnes_Szervezetek_szervezodesek_a_ tarsadalomban-Szervezetszociologiai_jegyzetek/ch19s02.html Festinger, L. (1957). A Theory of Cognitive Dissonance. Evanston: Row, Peterson. Florida, R. & Tinagli, I. (2004) Europe in the Creative Age. Alfred P. Sloan Foundation – DEMOS. Elérhető: http://www.demos.co.uk/files/EuropeintheCreativeAge2004.pdf. [Letöltve: 2012-08-20]. Gábor K. (2006). Ifjúsági korszakváltás, ifjúsági és politikai kultúra a kelet- és a nyugat-európai fiatalok körében. In: Gábor K. És Jancsák Cs. (szerk.) Ifjúságszociológia. Szeged: Belvedere. pp. 351-366. Gábor R. István - Galasi Péter (1982): a “második” gazdaság. Tények és hipotézisek. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Gazsó Tibor (2013) Munkerő-piaci helyzetkép. In: Magyar Ifjúság 2012. Tanulmánykötet (szerk. Székely Levente) Kutatópont, Budapest, 127-151. Giuliano, P. & Spilimbergo, A. (2009). Growing up in a recession: beliefs and the macroeconomy. NBER Working Paper, No. 15321. Elérhető: http://nber.org/papers/w15321. Green Paper on Entrepreneurship in Europe. COM(2003) 27 (http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/site/en/ com/2003/com2003_0027en01.pdf ) Hárs Ágnes (2012) Atipikus foglalkoztatási formák Magyarországon a kilencvenes és a kétezres években. Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek, BWP – 2012/7 http://www.econ.core.hu/file/download/bwp/bwp1207.pdf (letöltve: 2013. szeptember 4.) Keller T. (2010). Magyarországi értéktérkép: normakövetés, egyéni teljesítmény, szolidaritás és öngondoskodás elfogadottsága a magyar társadalomban. Szociológiai Szemle. 20(2). pp. 42-70. Keller T. És Sik E. (2009). A korrupció észlelése, elfogadása és gyakorlata. In.: Tóth I. Gy. (szerk.) Tárki Európai Társadalmi Jelentés – Gazdasági attitűdök. Budapest: TÁRKI. pp. 167-181. Knack, S. & Keefer, P. (1997). Does social capital have an economic payoff ? A cross-country investigation. The Quarterly Journal of Economics. 112(4). pp. 1251-1288. Kolosi Tamás (1987) Tagolt társadalom. Struktúra, rétegződés, egyenlőtlenség Magyarországon. Gondolat, Budapest Kopp M. (szerk.) (2008). Magyar lelkiállapot 2008. Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban. Budapest: Semmelweis. KSH (2011) a fiatalok munkaerő-piaci helyzete. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/ifjusag_ munkaero_piac.pdf Kuczi Tibor (1998) Vállalkozói kultúra – az életutak finalitása. Replika, 29. március, 157–170.
Kutatópont (2012) Magyar Ifjúság 2012 kutatás első eredményei. http://kutatopont.hu/files/2012/02/magyar_ ifjusag_2012.pdf Laki L. (2011). Fiatalok a munkaerőpiacon. In: Bauer és Szabó (2011) pp. 115-129. Laki Mihály (1998) Kisvállalkozás a szocializmus után. Közgazdasági Szemle Alapítvány, Budapest Mannheim K. (2000). A nemzedékek problémája. In: Tudásszociológiai tanulmányok. Budapest: Osiris. pp. 201-253. McClelland, D.C., (1961) The Achieving Society,Princeton, NJ: van Nostrand Medgyesi M., Tóth I. Gy. (szerk.) (2005): Kockázat, bizalom és részvétel a gazdaságban és a társadalomban. Budapest: TÁRKI Meyer,G.D. & Neck, H.M. & Meeks, M.D.,2002, The Entrepreneurship – Strategic Management Interface, In Hitt, M.A. & Ireland, R.D. & Camp, S.M. & Sexton, D.L. (szerk.), 2002,Strategic Entrepreneurship,Oxford: Blackwell. OECD (2010). Rising youth unemployment during the crisis: how to prevent negative long-term consequences on a generation? OECD Social, Employment and Migration Working Papers, No. 106. Elérhető: http://www.oecd. org/employment/youthforum/44986030.pdf [Letöltve: 2012-08-02] Pongrácz T. (szerk.) (2011). A családi értékek és a demográfiai magatartás változásai. Budapest: KSH. Ságvári B. (2006) Gazdaság, állam, politika. Érdekérvényesítés és kapcsolatok a magyarországi multinacionális vállalatok és a kormányzat között. Kritika, 2006. április Ságvári B. (2010) Kultúra és gazdaság. Az értékek szerepe a gazdasági fejlődésben. PhD értekezés (kézirat) Ságvári B. (2011). A net-generáció törésvonalai. Kultúrafogyasztás és életstílus-csoportok a magyar fiatalok körében. In: Bauer és Szabó (2011). pp. 263-281. Ságvári Bence (2011) Kultúra és gazdaság. Az értékek szerepe a gazdasági versenyépességben. Doktori disszertáció Ságvári, B. (2013) az átmenetek kora? A magyar fiatalok társadalomképéről. In Társadalmi integráció a jelenkori Magyarországon (szerkesztette Kovách Imre) Argumentum-Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont, Budapest, p. 63-82 Schumpeter, J. (1980) a gazdasági fejlõdés elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Sombart, W. (1924) Der moderne Kapitalismus: historisch-systematische Darstellung des gesamteuropäischen Wirtschaftslebens von seinen Anfängen bis zur Gegenwar. Duncker & Humblot, München-Leipzig Székely L., Lakatos D. És Molnár Cs.G. (2012). Fiatalok és korrupció Magyarországon. Budapest: Transparency International Magyarország. Elérhető: http://www.transparency.hu/uploads/docs/Fiatalok_es_a_korrupcio_ Magyarorszagon.pdf. [Letöltve: 2012-07-10]. Szelényi Iván (1990) Új osztály, állam, politika. Európa, Budapest Sztompka, P. (2003). Trust: a Sociological Theory. Cambridge: Cambridge University Press Tóth I. Gy. (2009). Bizalomhiány, normazavarok, igazságtalanságérzet és paternalizmus a magyar társadalom értékszerkezetében. A gazdasági felemelkedés társadalmi-kulturális feltételei című kutatás zárójelentése. Budapest:
TÁRKI.
Elérhető:
http://www.tarki.hu/hu/research/gazdkult/gazdkult_elemzeszaro_toth.pdf.
[Letöltve: 2012-08-21]. Weber. Max (1982) a protestáns etika és a kapitalizmus szelleme: Vallásszociológiai írások. Gondolat, Budapest
