Az infokommunikációs technológiák elterjedtsége Magyarországon 1

Az infokommunikációs technológiák elterjedtsége Magyarországon1 1. Lakosság Hozzáférés Az egyik alapvető probléma az, hogy a háztartások kis része rendelkezik számítógéppel: 2003 végén a háztartások 31%-ban van számítógép. A számítógépek eloszlása meglehetősen egyenlőtlen: a legfontosabb tényező a háztartás jövedelme: a legalsó ötödben az emberek 6%a rendelkezik számítógéppel, a legfelsőben pedig 60%-a. Hasonló választóvonalat jelent az iskolai végzettség is: a felsőfokú végzettségűek 68%-a él olyan háztartásban, ahol van számítógép, a 8 általánost végzetteknek pedig 21%-a. Nagyon fontos, hogy ez az egyenlőtlenség csökkenő tendenciát mutat. A kor szerinti eloszlás is egyenlőtlen, és itt nem is tapasztalható kiegyenlítődés. Az emberek nem szánnának túl sokat egy számítógépre, ahol nincs számítógép, átlagosan 44 ezer Ft-os áron vennék fontolóra a megvásárlását. A vezetékes telefon a meghatározó eszköz az internethez való hozzáférés szempontjából. A vezetékes telefonnal való ellátottság folyamatosan, bár kis mértékben csökken a mobiltelefon penetráció növekedése miatt. 2004 márciusában 35,61 telefon jutott száz lakosra.2 A vezetékes telefonnal való ellátottság meglehetősen egyenlőtlen az ország különböző területein: KözépMagyarországon 82%, az Alföldön kevesebb, mint 2/3. Ez azt jelenti, hogy lehetnek az országnak olyan területei, ahol egyszerűen a vezetékes telefon hiánya is megakadályozhatja az internethez való hozzáférést, de ennél sokkal nagyobb szerepe van a számítógépek hiányának. Internet-hozzáféréssel a magyar háztartások 12%-a rendelkezik, míg az Európai Unióban ez az arány 44%. Ez 2003-ban jelentős mértékben, 1,5-szeresére növekedett. Ennek fő okát NHH [2003] a nagy költségvetésű reklámkampányokban látja, amelyet a Matáv és az IHM folytatott le. Ebből a szempontból is komoly egyenlőtelenségek figyelhetők meg. A falvakban a háztartások 6%-a fér hozzá az internethez, a városokban 10%-a, megyeszékhelyeknek 13%-a, és Budapesten 24%-a. A jövedelem szempontjából még nagyobbak az egyenlőtlenségek: a legalsó ötödben 2%, a legmagasabban 29%. De a második legmagasabb ötödben is csak 10% 1 2

A legtöbb adat Tárki [2004]-ből származik, amelyik nem, ott feltűntetem. NHH [2004]

körül van, ami azt jelenti, hogy a leggazdagabbak igencsak túl vannak reprezentálva. Az olyan háztartásokban, ahol adottak a hardver feltételek, az inernet-bevezetési szándék leginkább attól függ, hogy van-e a háztartásban olyan, aki rendszeresen internetezik. Ahol van ilyen, ott a háztartások fele szándékozik bevezetni az internetet, ahol viszont nincs, csak minden ötödik (Teleszkóp Kft [2003]). Ez alapján a Sulinet program és minden olyan program, amelyben az emberek valahol interneteznek, jelentősen növelheti az internet-penetrációt. A területi egyenlőtlenségek eléggé szélsőségesek. Két megyében 5% alatt van a penetráció (Hajdú-Bihar és Békés), és Budapesten és Pest megyén kívül egyedül Győr-Moson-Sopron megyében van 15% fölött. Budapesten a penetráció 23,7%. A hozzáférés típusa is meghatározó, hiszen hosszú távon a széles sávú hozzáférésnek kell dominálni. 2003 végén a különböző hozzáférési típusok szerint a háztartások megoszlása:

(Tárki [2004], 40. oldal) Vagyis a legnagyobb arányban még mindig az analóg modemet használják az internetezők, a kábel / ISDN / ADSL technológiák elterjedtsége pedig közel azonos. A széles sávú hozzáférés aránya jelentősen növekedett: 2002-ben 18% volt, 2003-ban pedig 30%. Ez az arány meghaladja az USA és EU-arányt, amelynek okai a következők: viszonylag alacsony internet penetráció, az internet elterjedése Magyarországon későbbre esett, mint ezekben az országokban, és ekkor már ismertek voltak a szélessávú technológiák, valamint a telefontarifák viszonylag magasak Magyarországon. A kábel TV-s internetezéssel kapcsolatban érdekes az, hogy hány embernek van egyáltalán ilyenhez hozzáférése. A Híf-Szonda Ipsos [2003] kutatás alapján 2002-ben a megkérdezettek 21,3%-a válaszolt igennel, 22,6%-a nemmel, és 52,8% nem tudta, amely arányok nem igazán kedveznek annak, hogy ez a technológia elterjedjen, mint a telefonos megoldások alternatívája.

Használat

Az emberek 37%-a tud legalább egy irodai számítógépes programot kezelni saját bevallása szerint. Ez erősen összefügg az iskolázottsággal és a korral. A lakosság nem egészen egy harmada vett részt számítástechnikai képzésen. Az internet-használók fele gondolja úgy, hogy jól vagy nagyon jól tudja használni az internetet. A lakosság 25%-a szokott internetezni, de havi rendszerességgel csak 22%. Ez az arány rendkívül alacsonynak tekinthető, mert az EU-ban a lakosság 54%-a internetezik. Ennek megoszlása egyenlőtlen iskolai végzettség és korcsoportok szerint: utóbbi esetben nem is figyelhető meg az egyenlőtlenség csökkenése. Az Internetet az emberek legtöbbször otthon használják, nagyon magas viszont az iskolai és munkahelyi internetezők aránya:

Forrás: Tárki [2003], 48.o

Megfigyelhető az is, hogy az emberek nagyon kis része internetezik közösségi házban vagy könyvtárban. Az internet-használók heti átlagban 9,1 órát barangolnak a világhálón. Heti 10 óránál negyedük használja többet az internetet (Teleszkóp Kft [2003]). A használók elég nagy része aggódik a személyes adatok biztonsága miatt. 2003-ban 30% aggódott nagyon, 31% pedig valamennyire aggódott. Konkrét károkozással kevesen találkoztak: a felhasználók 0,2%-a lett hitelkártya-csalás áldozata, és 3,3% százalék személyes adataival éltek vissza. Ennél gyakoribb az, hogy vírust kapnak a számítógépek, ez az internetezők 25%-ával fordult már elő. Vírusirtót a 8 általánost végzettek 37, a felsőfokú végzettségűeknek pedig 73%-a használ. Ennél is jobban eltér a két csoport abban, hogy a magasabb végzettségűek sokkal gyakrabban frissítik vírusirtó programjaikat. Őket azonban több fertőzés éri, valószínűleg azért, mert többet használják az internetet, és több emberrel tartanak rajta kapcsolatot. Az internet használatának megoszlása:

Forrás: Tárki[2004], 54.o.

Az online-vásárlással kapcsolatban nagyon erős a tájékozatlanság szerepe. A megkérdezettek két ötöde nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy az on-line vásárolt termékek ára hogyan viszonyul a hagyományos módon vásárolt termékek árához. Csak az emberek negyede érzékel különbséget ezek között az árak között. Az online-vásárlások aránya nagyon alacsony Magyarországon, 3%, és évente csak egy százalékponttal növekszik. Ez az arány messze elmarad az Európai Unió átlagától, ahol 19%, az USA-ban viszont 41%. Az internetezők 90%-a még sohasem vásárolt a világhálón, és csupán 3%-uk vásárol havi rendszerességgel. A rendszeresen vásárlók aránya a 30-49 éves korcsoportban a legnagyobb. Akik szoktak az interneten vásárolni, átlagosan 12 ezer forintot költenek havonta on-line vásárlásra. Fontos kérdés, hogy miért nem használják az internetet az emberek. A nem használás legfontosabb okai:

Forrás: Tárki [2004], 62.o.

Ebből sok olyan következtetést le lehet vonni, hogy mit lehet tenni a penetráció növelése érdekében. Igen meglepő módon a megkérdezettek 36%-a véli úgy, hogy nincs szüksége a világhálóra. Oly módon lehet keresletet generálni, ha hasznos tartalmak kerülnek fel, vagy az emberek egyszerűbben el tudják végezni hivatali teendőiket a világháló segítségével. A legfontosabb ok a számítógép hiánya, amely nem meglepő, mert a lakosságnak csak harmada rendelkezik számítógéppel. A nem érdekli válasz hasonló a nincs rá szüksége válaszhoz. Hasonlóan fontos a magas ár és a hozzáértés hiánya is. A tavalyihoz hasonlóan a nem netezők tizede szándékozik bevezetni az internetet, amely meglehetősen alacsony arány.

Egyenlőtlenség Az egyenlőtlenségek vizsgálatára alkalmazható a digitális egyenlőtlenség index, amelynek értéke 0 és 100 között alakul, minél nagyobb az egyenlőtlenség, annál kisebb az index értéke. Az index a különböző használatok (számítógép-használat, internet-használat, otthoni internet) egyenlőtlenségét mutatja a különböző választóvonalak mentén. Az indexet kiszámolták nem, életkor, iskolázottság és jövedelem szerint is, valamint ezek átlagát. Az index értékei a különböző választóvonalak mentén:

Forrás: Tárki [2004], 66.o

Azt láthatjuk, hogy a digitális szakadék mérete csökkent a vizsgált időszakban (kivéve a nem szerint). A legnagyobb egyenlőtlenség az iskolázottság kapcsán jelentkezik: egészen szélsőséges értéket vesz fel az index. Az összesített egyenlőtlenség csökken, de igen magasnak tekinthető. A nemzetközi összehasonlítás a következő ábrán látható:

Forrás: Tárki [2004], 67. o.

A nem és a jövedelem szerinti egyenlőtlenség körülbelül ugyanakkor Magyarországon, mint az Európai Unióban. Az iskolázottság és az életkor alapján azonban az egyenlőtlenség jóval nagyobb Magyarországon, vagyis ezeken a területeken kell a leginkább tenni az

egyenlőtlenség csökkentése érdekében. Az összesített mutató alapján is jelentősen magasabb az egyenlőtlenség Magyarországon.

2. A vállalatok és a versenyszféra helyzete

Penetráció A hazai 5 fő feletti cégek döntő többsége használ vezetékes telefont (86%), mobiltelefont (85%) és faxkészüléket (84%). Olyan mobiltelefont, amely WAP-böngészésre is alkalmas, már a vállalatok kisebb hányada használ (37%). Ezen eszközök használata ágazati bontásban:


Azt láthatjuk ebből, hogy a mezőgazdaság és halászat, valamint a vendéglátás és szálláshelyszolgáltatás iparágakban különösen alacsony ezen eszközök használata, míg a pénzügyi tevékenység, ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás iparágban a legnagyobb. Számítógép-használat szempontjából az 5 főnél többet foglalkoztató vállalatok 88%-a használ számítógépet. A számítógép típusa szerinti megoszlás:


Vagyis a vállalatok igen nagy része csak asztali számítógépet használ. Az ágazati megoszlás teljesen hasonló az egyéb infokommunikációs eszközök ágazati eloszlásához. A számítógéppel ellátott cégek (N=1759) átlagosan 12 személyi számítógéppel rendelkeznek, 22 százalékuk egyetlen gépet, 31 százalékuk 2-3 gépet, egyötödük 4-6 gépet használ. Az ennél több személyi számítógéppel rendelkező vállalkozások kisebb arányt képviselnek a mintában: 6-15 közötti számú computert a cégek 15 százaléka, ennél több gépet pedig összesen 11 százalékuk tart használatban. Ezek alapján az országban körülbelül 650 ezer darab számítógépet használnak a vállalatok. Ebből körülbelül 330-360 ezer számítógép rendelkezik internet kapcsolattal is. A vállalatok főállású alkalmazottjainak 31%-a használ legalább hetente egyszer számítógépet a munkájához, és 17%-a használ internet-kapcsolattal is rendelkező számítógépet. A kisebb vállalatoknál az alkalmazottak sokkal nagyobb arányban használnak számítógépet, mint a nagyobb vállalatoknál. A közepes méretű vállalatok számítógépet használó alkalmazottjai között a legnagyobb azok aránya, akik legalább alapfokú számítástechnikai ismeretekkel rendelkeznek (98% körül). A legkisebb (<10 fő) és a legnagyobb (>250 fő) vállalatoknál ez az arány jóval alacsonyabb (96 és 79%). Ágazatok szerint nincs statisztikailag szignifikáns különbség ebből a szempontból. Az egyéb számítástechnikai megoldások használatáról:



Ezeket az információs szolgáltatásokat az átlagnál nagyobb arányban használják a pénzügyi tevékenység, ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás iparágban, valamint a nagyobb vállalatok körében. Ezen felül az elektronikus nyomtatványkitöltő és elektronikus dokumentumkezelő rendszereket az átlagosnál nagyobb arányban használják az oktatás, egészségügy és egyéb szolgáltatás iparágban. A számítógépet használó vállalatok kétötöde egyáltalán nem használja egyik fenti szolgáltatást sem. A legalább öt főt foglalkoztató cégek körében 70% az internet-penetráció. Ennek a kapcsolat típusa szerinti megoszlása:


Vagyis a keskeny sávú megoldások dominálnak, az ISDN és az analóg modemes. Az ADSL és BDSL a legjelentősebb a széles sávú hozzáférések közül, a hozzáféréssel rendelkező vállalatok közel 30%-a használ ilyen típusú kapcsolatot. A penetráció az átlagosnál magasabb a pénzügyi szektorban és a szállítás, raktározás, posta, távközlés szektorokban (82, 78%). A legalacsonyabb pedig a mezőgazdaság, halászat valamint a vendéglátás és szálláshelyszolgáltatás szektorokban, ahol amúgy is a legalacsonyabb az IKT technológiák elterjedtsége (51, ill. 49%). A vállalatok 18%-a rendelkezik számítógéppel, de internettel nem.

Internet-használat Az internet-használat megoszlása a vállalatok körében:


Vagyis információkeresésére és levelezésre az internetre kapcsolódó vállalatok túlnyomó többsége használja azt. A banki szolgáltatások igénybevétele szintén egész elterjedt. Az elektronikus kereskedelem bármilyen formája viszont meglehetősen ritka. A kormányzattal való kapcsolattartásra a következő módon használják az internetet a vállalkozások:


Vagyis a vállalatok több mint negyede egyáltalán nem használja a világhálót ilyen kapcsolattartásra. Teljes elektronikus ügyintézésre csak kis részük, tizedük használja. A helyzetet jól jellemzi, hogy az IHM által külön erre a célra létrehozott oldalt www.infokisvallalkozas.hu csak a vállalatok 7%-a ismeri. Az öt főnél többet foglalkoztató vállalkozások nagyon kis része, 32% rendelkezik honlappal. (Az internetet használó vállalatok 45%-a.) Ráadásul a honlapok fejlettségi szintje is rendkívül alacsony:


A honlapokon elérhető funkciók alapján pedig:


Vagyis két következtetést lehet levonni: a honlapok egyáltalán nem interaktívak; nem is alkalmasak az e-kereskedelemre. Másrészt a vállalatok elég kis része ismerte fel az ebben a technológiában rejlő lehetőségeket, és nem hoztak létre olyan honalapokat, amelyek támogatnák versenyképességüket. Ez az elmaradottság jelentős versenyhátrányba hozhatja a magyar vállalatokat, és itt esetleg állami beavatkozásnak is lehet értelme. Ezt a versenyhátrányt tovább fokozza, hogy a honlapok felén kizárólag magyar nyelven lehet információkhoz jutni, 39%-uk angol információkat is tartalmaz, 9%-uk pedig németet. Az internet-kapcsolattal rendelkező vállalatok 17%-a vásárolt 2003-ban az interneten keresztül valamilyen terméket vagy szolgáltatást. Ez az arány is a pénzügyi szektorban a legnagyobb (25%), a mezőgazdaságban pedig rendkívül alacsony (2%). Ezeknek a beszerzéseknek az elszámolása általában nem az interneten keresztül történt: az interneten keresztül beszerzéseket bonyolító vállalatok ötöde élt az online fizetés lehetőségével, és negyedük vásárolt internetes piactéren. Az értékesítés területén is hasonló a helyzet. Az inetrnetre kapcsolódó vállalkozások tizedéhez érkezett on-line megrendelés. Az internetes bevételek a vállalat árbevételéhez viszonyítva:


Az értékesítés iránya alapján 58%-ot más vállalatoknak értékesítettek, 36%-ot a lakosságnak, 6%-ot pedig az államnak. Az értékesítés 60%-a Magyarországra történt, 29%-a az Európai Unió országaiba, 11%-a pedig egyéb országba. Az on-line fizetés ebben az esetben sem elterjedt: a kérdezettek 6%-a számolt be ilyenről. Az internetes értékesítés korlátjai a vállalati vezetők szerint a következő módon alakulnak:


Vagyis a termék nem alkalmas internetes értékesítésre, a vevők nincsenek felkészülve. Ezek mellett a – kifogásnak tűnő – érvek mellett láthatjuk azt a két tényezőt, amely arra utal, hogy az állam nem teremtette meg rendesen az internetes értékesítés feltételrendszerét: félnek a fizetéssel kapcsolatos problémáktól, és a jogi feltételrendszer nem eléggé kiforrott. Ezeket a problémákat jelentősebbnek tartják azok a vállalatok, amelyek már folytatnak internetes értékesítést, vagyis nem megalapozatlan félelemről van szó. A helyzet kilátástalanságát mutatja az, hogy a megkérdezett vállalati vezetők több mint háromnegyede úgy gondolja, hogy az internetes értékesítés aránya a következő egy évben változatlan marad. A cégvezetők nem gondolják úgy, hogy vállalatuk hatékonyan kihasználja az internet által jelentett lehetőségeket. A vezetők mindössze 7%-a gondolja úgy, hogy a vállalatuk teljes mértékben kihasználja ezeket a lehetőségeket. A jövőben a kutatás alapján arra számíthatunk, hogy nagyon kis mértékben fog javulni a helyzet ebből a szempontból.

Integrált vállalatirányítási rendszert a számítógéppel rendelkező vállalatok 9 százaléka használ. A következő ábra azt mutatja, hogy mely funkciók ellátását támogatja a vállalat informatikai rendszere:


Olyan főállású alkalmazott, aki távmunkát végez a számítógéppel ellátott cégek 8%-ában dolgozik, átlagosan 6 fő. A nagyobb vállaltok magas arányban használnak távmunkát (29%), szektor szempontjából pedig a pénzügyi szektorban a legmagasabb az ilyen alkalmazottak aránya (16%). A biztonság szempontjából nem tökéletes a vállalatok helyzete: vírusirtót háromnegyedük használ, tűzfalat pedig kétötödük. A biztonsági rendszer valamelyik elemét a vállaltok 52%-a frissítette a felmérést megelőző három hónapban, amely arra utal, hogy a magyar vállalkozások erősen kiszolgáltatottak a vírusok támadásainak. Ennek következtében a vállalatok harmada találkozott olyan vírustámadással, amely adatvesztést vagy munkaidőkiesést eredményezett. Az vállalatok 5%-ának adatbázisába hatoltak be jogosulatlanul, amely szintén elég magas aránynak tűnik. A nemzetgazdaságban ilyen okokból eredő kárt – a közvetetten kieső munkaidő kivételével – 2002-2003-ban 6 milliárd Ft-ra lehet becsülni (Bell [2003], 23. o.). A vállalatok ráadásul nem látják jól a veszély forrását sem. Azt gondolják, hogy a támadások 44%-ban egy külső féltől származnak, míg szakértői becslés szerint a célzott támadások ¾-e belülről történik, amely teljesen más védelmi eszközöket kívánna meg. Fontos lenne a vállalatoknak biztonsági szabályzatokat kidolgozni, de a vállalatok 53%-ánál egyáltalán nincs ilyen, további 33%-nál pedig szóbeli irányelvekre korlátozódik. (Bell [2003], amely további, hosszú elemzést tartalmaz a biztonsággal kapcsolatos helyzetről és adatokról).

Az elektronikus távoktatás nem elterjedt, a vállalatok mindössze két százaléka alkalmazott ilyet.

A gazdaság egyéb szektorai Közoktatás A közoktatásban szinte minden iskola rendelkezik legalább egy számítógéppel. A 100 diákra jutó számítógépek száma országosa átlagban 9 db, ebből 7 darabot használnak oktatásra. A közoktatásban használt számítógépek fele idősebb 3 évnél, és 15%-uk fiatalabb egy évnél. A legalább két számítógéppel rendelkező iskolák 71%-ában van belső számítógépes hálózat (LAN), ezek 17%-a intranet. Az Internet-ellátottság szempontjából sem rossz a helyzet, az iskolák 88%-a rendelkezik Internet-kapcsolattal. A csatlakozási típusok megoszlása a következő:

Forrás: Tárki [2004], 132. o. Az ISDN alapú kapcsolat elterjedtebb, mint az egyéb területeken. Az ADSL főleg a középiskolákban gyakori. Az analóg modemes kapcsolat pedig a 300 tanulónál kevesebbel rendelkező általános iskolákban. A kapcsolat-típusok megoszlása erős regionális egyenlőtlenséget mutat: az analóg és az ISDN inkább a községekben gyakori, az ADSL pedig Budapesten. A középfokú oktatási intézmények 81%-a, az általános iskolák 23%-a rendelkezik honlappal.

Felsőoktatás A felsőoktatásban 17 darab számítógép jut 100 diákra, ebből azonban csak 10-et használnak oktatási célra. A vizsgált intézmények mindegyikében használnak LAN-t, és intranetet 77%ukban. A felsőfokú intézmények 46%-a rendelkezik ADSL Internet-kapcsolattal, 42%-uk optikai kábelessel. Negyedük használ bérelt vonali hozzáférést és analóg modemes kapcsolatot. Az oktatási célra használt számítógépek 98%-a szélessávú Internet-kapcsolattal van ellátva. Az egyetemeken 3-szor akkora az egy hallgatóra jutó számítógépek aránya, mint a főiskolákon. Az iskolák tulajdonosa illetve területi megoszlás szempontjából nem figyelhetők meg jelentős egyenlőtlenségek. A honlap-penetráció teljesnek tekinthető, bár ezek interaktivitása nem túl erős. Tananyagok, feladatok elérésére a honlapok 68%-a alkalmas, órarendek elérésére pedig 60%.

Háziorvosok A háziorvosi rendelők szinte mindegyike rendelkezik vezetékes telefonnal, 91%-uk mobillal is. A számítógép-ellátottság 100%-osnak tekinthető. A páciensek adatait a rendelők 95%-ában elektronikusan kezelik. Az adatokat a rendelők negyedéből szokták elektronikusan más egészségügyi intézményekbe is továbbítani. Ez viszont az esetek túlnyomó többségében lemezen vagy más elektronikus adattároló eszközön történik, interneten vagy egyéb távközlési szolgáltatás útján az összes rendelő 3%-ából továbbítanak adatokat. A háziorvosi rendelők 26%-ában van valamilyen Internet-hozzáférés. Ennek is mindössze 18%-a széles sávú. Az Internet-kapcsolattal rendelkező orvosok 13%-ának van saját honlapja (ez az összes rendelő 3%-a!), ezek kétharmada tartalmazza az orvos e-mail címét, és egy harmadán be lehet jelentkezni on-line a kezelésekre.

Önkormányzatok Az önkormányzatok számítógép-ellátottsága 98%. Gyakorlatilag minden főállású alkalmazottra jut egy gép (0,8 számítógép/fő), bár ez nagyon egyenlőtlen a különböző önkormányzatok között. A géppark nem túl öreg, és folyamatosan korszerűsítik. Szerverrel az önkormányzatok 24%-a rendelkezik. LAN az önkormányzatok 34%-ánál van, intranet pedig 9%-ban. A hivatalok 9%-a használ nyílt forráskódú szoftvereket. A hivatalok 87%-a rendelkezik Internet-hozzáféréssel. A különösen fejlett régiókban ez 100%, a többi helyen

nem figyelhető meg egyenlőtlenség. Ennek azonban csak 16%-a széles sávú, a többi ISDN (65%), és analóg modemes (35%). A nagyobb városokban gyakoribb a széles sávú hozzáférés. Az önkormányzatok igen kis (7%-a) rendelkezik írott internetes stratégiával. A városokban ilyen a hivatalok harmadában van. Az önkormányzatok 41%-a rendelkezik honlappal. Ennek területi eloszlása rendkívül egyenlőtlen. A saját weboldallal rendelkező önkormányzatok 82%-ában a honlap csak statikus információkat jelenít meg, 24%-uk frissíti azt legalább hetente. Aktuális információk csak kis arányban kerülnek fel ezekre a honlapokra: aktuális pályázatok (25%), közbeszerzés (10%). A vezetőket nem lehet mindenhol online elérni: a polgármestert és a jegyzőt a hivatalok 47%-ában, az önkormányzati képviselőket pedig a honlappal rendelkező önkormányzatok 18%-ában. Online módon véleményt pedig a honlappal rendelkező önkormányzatok 14%-ában lehet kifejezni. Online ügyfélszolgálat az érintett önkormányzatok 7%-ában létezik. A honlappal rendelkező önkormányzatok esetében 24%-nál van lehetőség nyomtatványok letöltésére, de az ilyen önkormányzatoknak csupán 4%-a fogadja be azokat elektronikusan, az ilyen önkormányzatoknál azonban elég magas az így beadott dokumentumok aránya, amely azt mutatja, hogy erős erre a társadalom igénye. A honlappal rendelkező önkormányzatok közül csupán kettőnek van olyan honlapja, amely rendelkezik a fogyatékkal élők számára külön verzióval. Az elektronikus közbeszerzésre az önkormányzatok nagyon kis része érzi felkészültnek magát, a legsúlyosabb problémát a szervezet belső szabályozottságának hiánya jelenti. Kizárólag online formában lebonyolított közbeszerzésre sehol sem került sor. Nyilvános Internet-elérési hely nincs a települések 46%án, legalább kettő pedig az önkormányzatok 17%-ában van.

Államigazgatás Szinte az összes megkérdezett intézmény használ számítógépet és faxot. Mobiltelefon a központi és területi szervek 99%-ában van, a dekoncentrált szerveknek viszont csak 75%ában. WAP-ot 30% használ. A LAN használat szintén teljes körű. Nagytávolságú hálózatot (WAN) viszont csak a válaszadók 62%-a használ. Intranetet a válaszadók 81%-a használ. Az Internet használat teljes körűnek mondható a központi és területi szervek körében. A helyi dekoncentrált szervek körében 70%-os a penetráció, és 23% nem is tervezi bevezetni a világhálót. A válaszadók 98%-a használ elektronikus levelező rendszert, elektronikus számlajóváírási rendszert viszont csak 16% használ. Elektronikus nyomtatványkitöltő rendszert az intézmények 19%-a használ, és 25% elektronikus dokumentumkezelő rendszert.

Általánosan elmondható, hogy minél kevésbé elterjedt egy megoldás, annál nagyobbak az azzal kapcsolatos területi egyenlőtlenségek. Például az Internet-használattal kapcsolatos egyenlőtlenségeket a következő ábrán láthatjuk:

Forrás: Tárki [2004], 244.o. Az Internet-elérésben jelentős különbségek vannak ágazatok között is:

Forrás: Tárki [2004], 248. o. Az államigazgatási szerveknél az informatikai védelem a hagyományos eszközökre korlátozódik, leginkább a biztonsági másolatok készítésére és a saját kezűleg elvégzett vírusellenőrzés. Az internethez leginkább széles sávon csatlakoznak az intézmények, a leggyakoribb kapcsolódási forma a bérelt vonalas, utána az xDLS következik:


Az államigazgatásban általánosan használják az internetet információk figyelésére, emailezésre, elektronikus állományok továbbítására, és adatbázisokhoz való hozzáférésre. (Bár ez inkább csak a központi közigazgatási szervekre igaz. Banki és pénzügyi szolgáltatásokat csak az intézmények kevesebb, mint 20%-a vesz igénybe interneten keresztül, és az online közbeszerzések aránya szintén nem haladja meg a 20%-ot. Nyílt forráskódú operációs rendszereket nagy arányban használnak a t6erületi dekoncentrált szervek, de a központi szerveknek is több mint a fele használ ilyet. Az intézmények 14%-a mondta azt, hogy van bizonyos mértékben hálón keresztül is elérhető szolgáltatása. Ezek közül leginkább fejlett a MEH (Kormányzati Portál), a NKÖM (Online könyvtárak), OM (Ösztöndíjak, beiratkozás), és az FMM (állásajánlatok közvetítése). A honlapok fejlettsége szintén sok kivetnivalót hagy maga után:


Az államigazgatási szervek on-line beszerzéseinek aránya rendkívül alacsony. A központi államigazgatási szerveknél a beszerzésre fordított összeg 1,2%-át költötték el on-line módon. Az egyéb szinteken ez az arány alacsonyabb, mint az összeg negyed százaléka. Ennek az aránynak az eloszlása is nagyon egyenlőtlen: az IHM-nél 33,3%, az OM-nél 12,7%, a többinél pedig alacsonyabb, mint 3%. Meglepő módon az e-piacterek használata ennél sokkal nagyobb népszerűségnek örvend: a központi közigazgatási szervek 12%, a területi szervek 16%-a vesz igénybe elektronikus piacteret. Az intézmények úgy vélik, hogy az általuk nyújtott szolgáltatások csak kis mértékben alkalmasak arra, hogy elektronikus formában is nyújtsák őket (5-ből 2,5). A vizsgált intézmények több, mint ötöde úgy véli, hogy az általa nyújtott szolgáltatáson nem alkalmasak erre. „Ezek után nem szabad csodálkozni azon, hogy a világ e-kormányzatait összehasonlító tanulmányokban, benchmarking jelentésekben hazánk egyre hátrébb kerül a rangsorban.”(Tárki [2004], 293. o.) Az intézmények felkészültsége az elektronikus közbeszerzésre szintén nem valami jó. Ennek két fő tényezője az, hogy felkészületlenek az elektronikus tartalmak és a szervezet belső szabályozása szempontjából.

Információ-technológiai egyenlőtlenségek a magyar városhálózatban Rechnitzer és szerzőtársai [2003] a magyar városhálózat tagozódását vizsgálja az infokommunikációs infrastruktúra alapján. Az infrastruktúrát 12 mutatóval mérik, amelyekben szerepel az informatikai képzést nyújtó intézmények száma, az IKT vállalkozások száma, a szerverek száma, internetes szolgáltatási formák száma, illetve a telefon előfizetők aránya. Ezen változók alapján faktoranalízist alkalmaznak a szerzők, és az első két faktor 70%-ban magyarázza a 12 változót. Ez alapján hat várostípust lehet kialakítani: regionális központok, részleges regionális központok, megyeszékhelyek és térségi központok, aktív, dinamikus városok (köztük az üdülővárosok), leszakadó városok, mozdulatlan kis- és középvárosok, valamint Budaörs, amely külön típust alkot. Ezek közül a legnagyobb halmazt az infokommunikációs szempontból mozdulatlannak tekinthető városok alkotják (100 város, 1,3 millió fő). Ez alapján a leszakadás veszélye közel két millió városlakót érint. A tanulmány alaphipotézisét, miszerint a ’90-es években várossá nyilvánított települések leginkább a leszakadó vagy mozdulatlan kategóriába kerültek, nem sikerült bizonyítani, vagyis a települések infokommunikációs várostípusa független a várossá nyilvánítástól. Az aktív kis- és középvárosok elsősorban a főváros 60-70 km-es körzetében találhatók. Mozdulatlan városok az összes régióban találhatók, de különösen sok van közülük az ország keleti felén, különösen az észak-alföldi városok körében. Az összes csoport közül a leginkább a leszakadó városok csoportja koncentrált, ide tartozik az összes város Nógrád megyéből, a BAZ, Hajdú-Bihar, és Szabolcs-Szatmár megyei városok nagy része. A kutatók összehasonlítják az IKT mutatók által kapott eredményeket egy ennél tágabb mutatórendszerből kapott eredményekkel. Azt a következtetést vonják le, hogy ha csak az IKT technológiát vizsgáljuk, akkor jóval szűkebb azoknak a városoknak a köre, amelyekben kifejezetten pozitív folyamatoknak lehetünk tanúi. Dőri és Ponácz [2003] az infokommunkációs ágazatok szerepét és súlyát vizsgálja a magyar városhálózatban. Az IKT szektor a teljes nemzetgazdasági létszám 5,1%-át foglalkoztatta 1998-ban. 2001-ben a az összes gazdasági tevékenységet folytató cég számából az IKT szektor 4,19%-al, a médiagazdaság pedig további 3,8%-al részesedik. Dinamikus növekedés figyelhető meg: 1995 és 1998 között 3,2-szeresére nőtt az ágazat nettó árbevétele, melynek fő forrása az export, amely az IKT feldolgozóiparban megtizenháromszorozódott. Az IKT szektor és a médiagazdaság térbeli szerkezete erősen polarizált, Budapesten összpontosul az IKT cégek 56%-a, és a médiagazdaság 63%-a. Az IKT szektor cégeinek ágazatok közötti megoszlása viszonylag stabil a különböző helyeken, a fejlett térségekben az

átlaghoz közeli. Budapest az egyetlen kivétel, ahol a termékhez nem kapcsolódó IKT szolgáltatások részaránya kiemelkedően magas, amely azt jelenti, hogy a magasabb hozzáadott értékű szolgáltatások, mint például a hardver-szaktanácsadás aránya növekszik. A szerzők ezután azt vizsgálják, hogy a megyei városok versenyképességi rangsora (statikus és dinamikus) és az IKT szektor fejlettségének három mutatója (IKT cégek száma, a város részesedése a megye IKT cégeiből, IKT+média cégek száma/1000 lakos) milyen kapcsolatban van egymással. Arra a következtetésre jutnak, hogy nincs közöttük kapcsolat, csak az IKT cégek száma és a dinamikus rangsor között van gyenge kapcsolat. Ennek két oka lehet: 

Módszertani problémák: a kétféle adatsor között eltelt három év, amely ennél a szektornál komoly változásokat hozhatott



Az IKT ágazatok telepítés tényezői eltérhetnek a többi iparágétól: feltűnő népességi centrumok, közigazgatási és oktatási központok nagyon fontosak, de kevéssé fontos az autópálya megléte.

Irodalom Bell Research [2003]: Az elektronikus biztonság helyzete és az állami szerepvállalás lehetséges területei, http://www.nhh.hu/menu3/m3_1/bellres.pdf Dőry Tibor és Ponácz György Márk [2003]: Az infokommunkiációs ágazatok szerepe és súlya a magyar városhálózatban Tér és Társdalom 2003, 3: 165-181.o Híf-Szonda Ipsos [2003]: A lakosság távközlési szokásai 2002. december http://www.nhh.hu/menu3/m3_1/szonda20030605.pdf NHH [2003]: Negyedéves Monitoring jelentés, 2003. III. negyedév; http://www.nhh.hu/menu3/m3_1/mon_2003_3q.pdf NHH [2004]: Vezetékes gyorsjelentés, 2004 március http://www.nhh.hu/menu3/m3_2/mobil/2004/marcius.pdf Rechnitzer János, Grosz András és Csizmadia Zoltán [2003]: A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón; Tér és Társdalom 2003, 3: 145-164.o Tárki [2004]: Az információs társadalom helyzete Magyarországon 2003 végén, 1.0 verzió, http://www.itktb.hu/resource.aspx?ResourceID=INFSO_helyzet_2003_pdf_V1 Teszkóp Kft [2003]: Lakossági internethasználat 2002; http://www.nhh.hu/menu3/m3_1/lakossagiinternet/index.html

Az infokommunikációs technológiák elterjedtsége Magyarországon 1

Recommend Documents