Bordács Andrea, Nyugat-magyarországi Egyetem, SEK, Mővészeti Intézet TÁMOP BESZÁMOLÓ
Általánosságban: Továbbképzésrıl A továbbképzés számomra leghasznosabb része a különbözı képalkotási eljárások és prezentációk szemléltetése volt, a Power Point késztése, amit ugyan már korábban is alkalmaztam, de a képszerkesztéseket nem csináltam. Sajnáltam, hogy azokra csak ilyen kevés idı jutott. Számomra az lett volna a leghasznosabb, ha mind a 3 nap ezzel foglalkozhatom, s a végére el kellett volna készíteni egy saját feladatot. Természetesen jó volna, ha ezt a diákoknak is volna hol megtanulni. Egyetem lehetıségeirıl Másrészrıl az egyetem, pontosabban a tanszék technikai felszereltsége kritikán aluli. (Már évek óta leadtuk a technikai igényeinket, de hiába) Nemhogy a digitális táblát nem tudtam volna használni, mivel annak hiányában igen nehéz. Az e-learning módszer alkalmazásáról – ami számos jogi problémát is felvet, hisz csak az elearninges program jogtiszta, az oda felkerülı anyagok, jelen esetben a szövegekhez és képekhez ugyanúgy folyamatosan intézni kellene a jogi hátteret, ami legalább egy embernek a folyamatos munkája. Ám nemcsak a digitális táblát, de normális laptopot, illetve projektort is nélkülöznünk kell. Ennek következtében mozgóképet, filmet nem tudunk nézni, illetve az újabb technikákkal készített power pointot le sem tudjuk játszani. (Most is ezért nem tudom mindet mellékelni, mivel a gépem nem tudja olvasni ıket, s a saját gépükön prezentálták.) Nem beszélve arról, hogy közvetlenül az interneten meg tudjunk nézni adott esetben egy-egy performanszot, akciót vagy fontos mővészeti eseményt. (Az ikonográfia óra egyik felvételén ez látható is). Ezen mindenképp sürgısen változtatni kell, mivel az egyetem hírnevét is jelentısen csökkenti. Persze ez azt a tudathasadásos állapotot eredményezi, hogy az ember szeretne egyrészt a legjobb formájával szerepelni, másrészt ez azt az illúziót keltené, hogy a technikai megoldásoknak nincsenek akadályai. A három tantárgyam mindegyikében tudatosan alkalmaztam olyan módszereket, amirıl a továbbképzésen szó volt (bár volt, amit már a továbbképzés elıtt is, legfeljebb az által tudatosítottam magamban, hogy az, amit csinálok, az például a projektmódszerre jellemzı) A mővészettörténet órán a kooperatív munkát próbáltam alkalmazni. Ez nagy kihívás volt számomra, mert diákként is utáltam, s tanárként is. Soha nem tapasztaltam valódi csoportmunkát, még az egyetemen sem, bár érdemi fel sem merült. Szerettem volna olyan feladatot adni nekik, amiben erre lehetıségük van. Nem találtam olyan témát, ami közvetlenül az óráimhoz kapcsolódik, amiben érdemi kutatásokat végezhettek volna. Így a téma: A nyilvános tér mővészete
A kiállítás-rendezésen alapvetıen a projektmódszert alkalmazom. Bevallom eddig is ezt tettem, de nem tudatosítottam ezt magamban, erre a továbbképzésen döbbentem rá. Az egyes órákon tanultak-gyakoroltak célja, hogy képesek legyenek egy kiállítást valójában megrendezni, s ezt a tudásukat az év végi diploma-kiállítás megrendezésekor kamatoztathatják. Ugyanakkor a sok részfeladat szétosztása, és a részfeladatok összehangolása csoportmunkát eredményez. Az ikonográfián (1 kredites) a prezentáció-készítés az elsıdleges feladat. A vizsga ikonográfia-elméleti szövegek ismerete és több téma, ikonográfiai ábrázolás ismerete. Míg a szövegeket én ismertetem, az utóbbit egyéni prezentációk során sajátítják el.
MŐVÉSZETTÖRTÉNET – 2 kredites óra Kooperatív tanulás-tanítás A mővészettörténet órák keretében újdonságként elsısorban a kooperatív tanulást-tanítást hoztam be az órákra. A PP-t olykor eddig is alkalmaztam, bár az órák keretében nem igazán kedvelem, mivel sokkal több szöveget és képet vetítek. A kooperatív, azaz csoport munka magam számára is egy nagy kihívás volt, mivel diákként is utáltam és tanárként is. A csoportmunka az iskolákban gyakorlatilag azzal egyenlı, hogy egy csoport kap feladatot, ám csak egy-két ember végzi el a feladatot, aminek eredménye viszont az egész csoporté. (Az újabb szakirodalom ezt a hagyományos csoportmunka jellemzıjének tartja, míg a kooperatív csoportmunkánál mindenkinek van feladata). Ám ezt a csoportmunkát nem az órán, hanem az órán kívül kellett végezniük. Ráadásul itt nincs versenyhelyzet, hanem egyszerően megfelelı prezentáció a feladat, amit értékelek. Ugyanakkor a nemzetközi tapasztalat az, hogy általában azért nem szeretik a magyar munkaerıt, mivel nem képesek teamben dolgozni, pusztán individualista megoldásokban igazán sikeresek. Számos populáris filmben, tévésorozatokban azonban szemléletes példáját láthatjuk a sikeres csoportmunkának, azaz a jó teammunka, ahol mindenkinek meg van a maga saját feladatköre, de a végsı eredmény e sok-sok részfeladat függvénye. A végsı eredmény csak akkor születik meg, ha mindenki egyforma erıbedobással dolgozik, ahol az ÉN alárendelıdik a MI-nek. Ez olykor konfliktusokkal jár, de eleve a felmerülı problémákat, a megoldásokhoz vezetı utat végig kell beszélni. Ez persze szavakban egyszerőnek tőnik, de a feladatok megoldásában egyáltalán nem tőnt annak. Témák Mivel év elején a csoportmunka bevezetése mellett döntöttem, a következı nagy kérdés volt, mi legyen az a téma, amit fel kell dolgozniuk. Ehhez a szempontjaim a következık voltak: - legyen érdekes a téma, ami motiválja a diákokat 1 olyan, amiben valóban tudnak saját „kutatásokat” is végezni 2 az egyes csoportoknak ne ugyanaz legyen a feladata, mivel elı kell adniuk, s akkor nagyon unalmas volna 3 a csoporton belül kellı számú alfeladatot lehet kiosztani, így mindenkinek legyen saját
4
5 6
feladata Miután ugyan mindenkinek volt részfeladata, annak a kidolgozását – szöveg és képanyagot - külön is bekértem, az egész csoportnak csak 1 közös prezentációt kellett tartania 1 ember készítse el a PP prezentációt az elızetesen begyőjtött szöveges és képanyag alapján 1 ember tartson elıadást a közös munkából
Választott téma: A nyilvános tér mővészete Azért ezt a témát választottam – túl azon, hogy ez a legújabb kutatási programom – , mert a köztéri mővészet az a pont, ahol a kortárs mővészet és a laikus közönség akaratlanul is találkozik, s gyakorlatilag „meg kell küzdeniük” egymással. Ráadásul a mővészetnek olyan szegmensét járják körül, amivel amúgy gyakran találkozhatnak a hétköznapokban is, s reményeim szerint ezután reflektáltabban figyelik a környezetük vizuális üzeneteit, sıt akár ık maguk is alakítják. Ráadásul ebben a témában saját győjtést és kutatást is tudtak (volna) végezni, nemcsak a már megírt szakirodalom feldolgozása várt rájuk. Megígértem, aki saját fotókat és saját anyagot győjt, azt beveszem a készülı könyvembe. Bevezetésként, kedvcsinálásként bemutattam nekik David Cerny, cseh mővész életmővét, ahol számos olyan köztéri alkotással találkozni, melyeket nagyon hiányolok a hazai mővészeti közegbıl. (David Cerny PP lásd a mellékletben) Ezt mind a három évfolyamomon feladatnak adtam, bár konkrétan a tananyaghoz nem kötıdött. A harmadik évfolyam 2. félévében lett volna közvetlenül az anyaghoz kapcsolható, az utolsó órákon, de akkor viszont már amúgy is a vizsgákra és a szigorlatra koncentrálnak. De amúgy is az elsı félévtıl kezdve, hiába a mővészettörténet tárgy témája az ókor, mindig hangsúlyt fektetek a kortárs mővészetre, például az egyes ókori mővek, hogyan jelennek meg a kortárs mővészetben, a régiségekhez való viszony változása az elmúlt korok folyamán, a restaurálás különbözı szempontjai stb. (Így például az Istar-kapu Berlinben, maradványai az eredeti helyén, a pergamoni Zeusz-oltár a berlini Pergamon Múzeumban, Nofreteti portré Berlinben, s az egyiptomiak folyamatos kísérlete az ásatáskor kilopott mőtárgy visszaszerzésére, s a Kis Varsó Nofreteti teste címő mőve a 2003-as Velencei Biennálén.) Általában 4 csoportra osztottam az évfolyamot 1 PP, kb. 20 percben, tüntessék fel a résztvevıket, s külön nyomtatva kértem a részfeladatokat, hogy az egyéni munka is látható legyen. 1. köztéri szobrászat hagyománya és mai helyzete, emlékmővek – néhány problémás kiemelésével 2. plakátmővészet - története, típusai, nemzetközi és hazai hagyományok, a 80-as évek DROPP csoport, filmplakátok, Oliver Toscani és a Benetton plakátok, az ARC óriásplakát kiállítások, 3. street art – története, graffitik, kiemelkedı alakjai, jogi háttér, stencil, politikai graffiti 4. public art – története, fıbb publis artos projektek, Lektorátus kezdeményezései, a Mi kis
falunk, Budapest színes város, 21 párbeszéd, Cow Parade A 3. évfolyamon részben, mivel nagyon sokan vannak, részben, hogy a Péter Ágnes óráján land artos munkákat készítenek, ott a land art külön feldolgozandó projekt, s még a szökıkutak is plusz csoport-feladattá vált. A csoportok alakítása: A csoportok saját maguk alakították ki a csoportjukat (én az együttmőködés szempontjából jobbnak tartottam, mivel tanórán kívüli együttmőködésrıl volt szó, s úgy vélem, az amúgy is jellemzı közös helyszín, közös idıtöltés jobban segítette a munkát, bár így is volt, akik térben és idıben nehezen tudtak találkozni, mintha én állítom össze ezeket a teameket. Ellenben a vezetıiket én választottam. Olykor tudatosan nem a legjobb diákot választottam, ill. akit nyilvánvalóan kellett volna, hanem néha olyan diákot, akirıl azt gondoltam, hátha a feladat súlya inspirálja, s büszkévé teszi. (Ez így is történt). Szerintem a kooperatív csoportmunkánál is fontos, hogy legyen vezetıjük, aki irányítja a munkát, és velem (vagy a megbízóval) is tartja a kapcsolatot. Megoldások, tapasztalatok: A diákok ugyan lelkesedéssel vették a feladatokat, bár a szakirodalom jó részét én vittem nekik. Szerettem volna, ha minél több saját győjtéssel találkozom. A feladatot általában kedvvel végezték, bár nehezükre esett csoportban dolgozni. Addig még ment a dolog, amíg a saját részüket kellett megoldani. Azt viszont már nehezen ment nekik, hogy az egyes külön-külön összeszedett anyagaikat összeillesszék egy egésszé. Az egyes elıadásoknál olykor aránytalanságok is elıfordultak, nyilvánvalóan a különbözı feldolgozottság, és a forrás mennyiség miatt. Az egy elıadó helyett olykor az egész csoport kiült, s mindenki ismertette a saját részét. Ugyanakkor mind a feladatot élvezték, s az elıadások is érdekelték ıket. Ráadásul az órák eléggé elcsúsztak, különösen a 3. évfolyamon, ahol amúgy is nagyon kevés a heti 2 óra.
Konklúzió - Az óra, pontosabban az anyag elmaradása ellenére, úgy vélem, mégis nagyon hasznos feladat volt nekik. (sajnos agy 4 órával is elcsúsztam, a féléves tervhez képest) - A csoportmunkát tovább kell gyakorolni, de nagy kérdés számomra, hogyan illeszthetı az óráim keretei közé, minthogy elıadásaim vannak, szemináriumom nincs. Ráadásul ezen elıadások keretei közt kell a tehetséggondozást is megoldanom, amire mindenképp szükséges volna külön óra. (Elvileg van, amire ajánlunk diákokat, de a kedvezményes kulturális programokon való részvételen kívül nem tudom, mibıl áll a tehetséggondozásuk, mivel azt a tanszékünkön lehetne folytatni, s erre ne mi kapunk órakeretet. Tehát, akinek pl. érzéke volna az íráshoz, én tudnám
ebben segíteni, akinek a plasztikához, azt meg a mintázást tanító oktató, nem pedig egy központi szervezet.) - A következı félévekben megpróbálom az órához kapcsolódóan, elsısorban a magyar anyaghoz kötıdı csoportmunkákat, hogy ne nagyon maradjunk le, de ebben érdemi kutatásokat nem tudnak végezni. - Láthatóan problémát jelent a diákoknak a források felkutatása, feldolgozása, a megfelelı arányok megtalálása (még a félévenkénti, a vizsgához beugrónak számító kb. 15.000 karakteres tanulmány megírása ellenére is.), különösen a saját kutatások kezdeményezése. Ami a legnehezebbnek tőnik számukra a másokkal való együttmőködés, s hogy a végén a közös munkák egyként bíráltatnak el, pedig ez a kulcskompetenciák közé tartozik a munkaerı piacon. Az együttmőködés jó részt kommunikációs, jó részt viszont logisztikai problémákon alapszik. Nyilvánvaló, hogy ezeket a készségeiket jelentısen fejleszteni kell. (Bevallom az erre való képességeik hiányának az okát én egyáltalán nem a szocializációs problémákra vezetném vissza- lásd Spencer Kagan tanulmánya-, hanem a nálunk hagyományos poroszos oktatási modellre.) A feladat egyik eredménye, hogy Lakics Nóra az OTDK dolgozatát is e témából írta, s maga is készített a társaival egy public artos mővet. Ez nagy örömömre szolgált, hogy a kötelezı feladatokon túl, nyilvánvalóan annak következményeként maguk is kezdeményeztek kooperatív munkát, ami egy közös mőalkotásban testesül meg.
KIÁLLÍTÁSRENDEZÉS Projektmódszer A kiállításrendezés órák az egész év folyamán mint egy projektmódszer elemeként mőködnek, melynek az egyes elemei ugyan tartalmaznak más-más módszertani megoldásokat is. A cél: amire az összes óra felépül, hogy az év végi diploma-kiállítást képesek legyenek valódi kiállításként megrendezni az ehhez szükséges minden elemével együtt. Nekik kell megtervezni az arculatot (plakátot, meghívót), megírni a sajtószöveget, felvenniük a kapcsolatot a sajtóval, részt kell venniük a kiállítás rendezésében – elrendezés, képaláírások stb. , a büfé megszervezésében és a felszolgálásban. Ehhez részleteiben a következı óráik és feladataik vannak. 1. Annak a feltérképezése, milyen kiállításokat láttak, szerintük mitıl lesz jó egy tárlat 2. Kiállítások megtekintése (Szombathelyi Képtár 3. Kiállítás megtekintése (Írókéz Galéria – Fülöp Gábor és Huszár Anett szobrászati kiállítása A kiállításokat most elsısorban nem esztétikai, tartalmi szempontból kell megfigyelniük, hanem abból, hogy maga a kiállításnak van-e és a milyen az arculata? Mit üzen a nézınek? Van-e és milyen a meghívója, plakátja, katalógusa, sıt maga a jegy?
Hol hallottak róla? Hol hirdetik? Kik a szponzoraik? Van-e múzeumpedagógiai foglalkozás a kiállításhoz? Maga a kiállítás hogyan van elrendezve? Milyen segédanyagok segítik a befogadást? Kik az intézmény célközönsége? A két helyszín lényegesen más attitőddel mőködı intézmény (mellesleg sajnálatos módon a következı évfolyamnak mindkét intézményt nélkülöznie kell, az Írókéz Galéria már bezárt, Júniustól viszont a Szombathelyi Képtár is megszőnik, legalábbis ebben a formájában. 4. A tapasztalok átbeszélése 5. Arculat mint egy intézmény, kiállítás lényeges eleme. Arculati elemek – meghívó, plakát, jegy, intézmény dizájn 6-7. Az eddig átbeszéltek figyelembe vételével meghívó-, plakáttervezés – képzeletbeli kiállításhoz, számos olyan hiba kiderül ilyenkor, amit nem lehet egyszerre összegezni, túl sőrő szöveg, nem átlátható felület, lényeges információk Marosits Ferenc nevő mővész segítségünket kéri a könyvtárban rendezendı kiállításának meghívójának és plakátjának megtervezésében és annak megrendezésében 7. Múzeumpedagógia fontossága, szempontjai, módszerei 8. Marosits Ferenc kiállításának meghívó-terveinek bemutatása (a rendezés nem ezen óra keretében történik, hanem egy másik napon). A legjobb terv: Hegyi Tamásé lett (lásd melléklet) 9. Ludwig Múzeum, Budapest –Martin Munkácsi kiállítás, Az újrarendezett győjtemény, KepesMalina kiállítás, Múzeumpedagógia ötletek Hemrik Lászlótól, a LM múzeumpedagógusától, foglalkozások bemutatása 10-11. A választott – általában, illetve szerencsés esetben nagy kiállítás – végigelemzése egyenként, a begyőjtött sajtóanyag, meghívó stb. alapján- milyen kísérı anyagok, programok, milyen múzeumpedagógiai foglalkozás, kik szponzorálták, hol hirdetik, sajtófigyelı 12-13. A saját, akár képzeletbeli kiállítástervek, meghívó, katalógus, jegy, plakát, célközönség, kiállítás-koncepció, múzeumpedagógiai program bemutatása. ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------A következı félévben a sajtó, a pr., a szponzoráció, a pályázatok, maga a kiállítás rendezése, a tér elrendezése lesznek a témák, ráadásul külsı helyszíneken valódi kiállítások rendezésében is részt veszünk (MMIK). Remélhetıleg még a diploma-kiállítást meg tudjuk rendezni a Képtárban. A projekt vége a 2. félév vége, de a köztes idıszak eredményei a kísérıanyagban látható.
2011. január 10.
