Az igazságosság fogalmi meghatározása

Nagy Gyula: A környezeti igazságosság fogalmi kérdései. In: Pál V (szerk.) A társadalomföldrajz lokális és globális kérdései: Tiszteletkötet Dr. Mészáros Rezső professzor 70. születésnapja alkalmából. Szeged: SZTE TTIK Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék, 2012. pp. 269279.(ISBN:978-963-306-138-1)

A KÖRNYEZETI IGAZSÁGOSSÁG FOGALMI KÉRDÉSEI NAGY GYULA1

Bevezetés A neoliberális gazdaságpolitika számos konfliktus forrása, mind az eszmerendszer értelmezésében, mind a kiteljesedő kapitalizmus szülte egyenlőtlenségek miatt (BOROS L. – HEGEDŰS G. – PÁL V. 2007). Az igazságosság és az igazságtalanság központi kérdéssé vált a gazdasági és társadalmi siker értelmezésekor. Az igazságosság széles körben alkalmazott fogalom, mely nem csupán a törvény előtti egyenlőség szinonimája, de a mindennapi életben és viselkedésben is megnyilvánul. Az igazságosság minősítő fogalomként több területre is kiterjeszthető, beszélhetünk igazságos demokráciáról, társadalomról, jogrendszerről. Az igazságosság mellett megjelenik az igazságtalanság (unjust2) fogalma is. A két fogalom összetartozik, így szükségszerűen együtt kezelendők. Ez az elképzelés a Hegel, majd Marx és Engels által megfogalmazott történelmi, dialektikus materializmushoz hasonló. Marx és Engels valamint Hegel szerint is a világ ellentétpárok egysége, melyek folyamatos harcban állnak, és e harc során megteremtődik a szintézis, az egyensúly (MARX, K. - ENGELS, F. 1980; LUKÁCS GY. 1976). Az elképzelés dialektikus, mert igazságtalanság csak úgy létezhet, ha van igazságosság. Materialista, mert a világ történéseit maga az emberek társadalmi léte határozza meg. Az igazságosságnak - és az igazságtalanságnak – többféle aspektusa van, felmerül a kérdés azonban, hogy mindennapi életünkbe, a minket körülvevő környezetre hogyan alkalmazható igazságosság és igazságtalanság eszméje? Erre a kérdésre ad választ a környezeti igazságosság (environmental justice) elmélete, mely maga is egy összetett fogalomra épül. Bármely összetett fogalom – így a környezeti igazságosság – esetében is felmerül a kérdés, hogy milyen módon értelmezhető a földrajz keretein belül a neoliberális gazdaságában? Ehhez azonban észre kell vennünk, hogy a környezeti igazságosság két összetevőből az igazságosság és a környezet fogalmából áll össze. A tanulmány célja a környezeti igazságosság definiálása a két fő alkotóelemének – az igazságosság- és a környezetfogalom – jellemzésének segítségével. Az igazságosság fogalmi meghatározása Az igazságosság kérdése az ókor óta kutatott és vitatott (JOHNSTON, D. 2011). Jelen fejezet az igazságosság fogalmának történeti fejlődését tekinti végig. Az ókori városfejlődés a demokrácia és az igazságosság, egyenlőség első csírája volt, az igazságosság azonban sem a poliszokban, sem a későbbi római városállamokban nem volt teljes, hiszen polgárjoggal csupán a szabad férfiak rendelkeztek, míg a nők, a rabszolgák és a „körüllakók” nem. (SOJA, E. W. 2010). Legalapvetőbb igazságosságnak a tálió-elvet tartják („szemet szemért, fogat fogért”), mely bűn és büntetés központú. PLATÓN (1970) és SZÓKRATÉSZ (STEIGER K. 1997) műveiben gyakorta feltűnik az igazság kérdése, mint a korabeli döntéshozókat foglalkoztató téma. SZÓKRATÉSZ szerint az 1

Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék 2 A közérthetőség érdekében egyes esetekben feltüntetem az átvett fogalom angol megfelelőjét is, mert a fogalmak egy része kevésbé ismert a hazai szakirodalomban.


igazságosság megvalósulásában nem a vezetők előnyeit kell szem előtt tartani, hanem a népét, a „vezetettekét”. ARISZTOTELÉSZ szerint az az „arányos egyenlőség” (proportionate equality) elmélete a célravezető (1. ábra). Az egyenlők, vagyis az azonos jogúak a nem azonos jogúakkal való hasonló módon kezelése konfliktust szül, így az azonos jogúakat azonosan, míg különböző jogúakat (unequals) különböző módon kell bírálni (CAPEHEART, L. – MILOVANOVIC, D. 2007). Ez a kémiában alkalmazott hasonló hasonlót old elvhez hasonlítható, ahol a poláris kötéseket poláris oldószer, az apolárisakat apoláris oldószer oldja.

1. ábra: Az arisztotelészi igazságfogalom értelmezése. Forrás: saját szerkesztés

AQUINÓI SZENT TAMÁS (NYÍRI T. 2000) szerint az igazságosság egy magatartás, melynek részeként az emberek életfogytig tartó munkájukat adják mások számára, és ezért cserébe valamilyen módon mások munkáját kapják. ROUSSEAU (ROUSSEAU, J. J. 2001; CAPEHEART, L. - MILOVANOVIC, D. 2007) szerint az igazságtalanság az emberek közösségében születik meg, ahol a növekvő együttműködés és a közös munka termékek utáni vágyat szül, mely a birtoklási vágyból ered. A lehetőségekhez mérten való birtoklás különbségeket generál, mely pedig konfliktust eredményez. Ennek felszámolását az állam és a társadalom által együttesen aláírt társadalmi szerződés teheti meg. KANT is követi a társadalmi szerződés rousseau-i eszméjét, véleménye szerint az igazságosság csak az emberek kollektív akarataként születhet meg, és ennek keretét köztársaság adja (STEIGER K. 1997). A társadalmi szerződés minden jogalkotót és jogalkalmazót felhatalmazza, hogy olyan törvények és döntések szülessenek, melyek az összes ember akaratát tükrözik, és akkor elkerülhető a konfliktus (CAPEHEART, L. MILOVANOVIC, D. 2007). MARX és ENGELS (1980) a Kommunista kiáltványban az igazságtalanságok kialakulásáért a kapitalizmust okolja, melynek alapja, hogy a tőkések kizsákmányolják a munkásosztályt. MARX szerint a kapitalizmus fontos történelmi lépés az öntudatos munkásosztály kialakulásához, és egy közös cselekedet megvalósulásához, mely szocialista államberendezkedési alapon mindenki számára egyenlőséget biztosít majd. RAWLS szerint a társadalmi szerződés megalkotásakor figyelembe kell venni az egyén társadalmi helyzetét, az „eredeti pozíciót” (original posotion), és csak a „tudatlanság fátylát” (veil of ignorance) fellebbentve lehet igazságot tenni, mely figyelembe veszi az etnikai, vagyoni, nemi, státuszbeli különbségeket. A szerződésben senkit nem lehet előnyben vagy


hátrányban részesíteni, hiszen az a törvényhozó érdekeit szolgálná, akinek teljes pártatlansághoz kell magát tartania. RAWLS igazságosság elméletének két fő tengelye van. Az egyik, hogy az igazságosság nem más, mint az egyenlőség a szólásszabadság, a gyülekezési jog, a magántulajdon szabadsága, mely mindenféle önkényes elkobzásoktól és letartóztatásoktól mentes. A másik tengelye, hogy egyenlőtlenség csak abban az esetben állhat fenn, ha az a közjó érdekeit szolgálja. Ha egy jobb társadalmi helyzetű csoport pozíciójánál fogva a rosszabbakat segíti és felemeli, akkor a helyzet igazságos (RAWLS, J. 1971). Az első tengely mindenkor a második felett áll. Az igazságosság intézményi megvalósulása akkor lehetséges, ha mindenki számára ugyanazok a lehetőségek adottak, azonban a társadalmi különbözőség nem elítélendő. A társadalom differenciák összessége, különböző vallású, kultúrájú, vagyoni helyzetű emberek összessége, akik akkor élnek igazságos társadalomban, ha a lehetőségeik adottak. A Rawls-féle társadalmi igazságosság tehát akkor áll fenn, ha a leghátrányosabbak elérik azt, amit az adott körülmények között maximálisan el lehet, illetve a leggazdagabbak hozzájárulnak a legszegényebbek céljainak eléréséhez (2. ábra). Mindehhez elengedhetetlen egy demokratikus társadalmi rendszer. Kritikusok szerint az elképzelés túlságosan is szociális és a vagyonosabbaktól áldozatot kíván, mely bár az egyenlőségre törekszik mégis igazságtalan a gazdagabbakkal szemben (OKEREKE, C. 2006). Mindemellett a társadalom egy pillanatnyi helyzete alapján határozza meg az igazságosság létét, mely a történeti illetve térbeli fejlődési folyamatról megfeledkezik, ezért előfordulhat, hogy ami pillanatnyilag igazságos az történelmi vagy földrajzi kontextusban igazságtalanabb, mint a korábban tapasztaltak (CAPEHEART, L. - MILOVANOVIC, D. 2007).

2. ábra: A rawlsi igazságosság értelmezése. Forrás: saját szerkesztés

YOUNG (1990) szerint (az igazság nem a vagyoni, etnikai stb. különbségek csökkentésével érhető el, hanem egy olyan intézményrendszer kialakításával, mely elnyomás nélkül elismeri a különbözőséget, és elősegíti azon csoportok gyarapodását, akik különbözőnek vallják magukat, hiszen a társadalom elszigetelt közösségek összessége, és létezése az elkülönüléshez való jogban gyökeredzik. HARVEY szerint az igazságosság valóságos földrajzi probléma, mert a város és az urbanizáció véleménye szerint a gazdagabbat gazdagabbá, a szegényt pedig ezáltal relatíve szegényebbé teszi (HARVEY, D. 1973; 1989; 1996). LEFEBVRE a „right to the city”, azaz a „jog a városhoz” elképzelés megalkotója azon a véleményen van, hogy míg a város korábban az igazságosság, a fejlődés és a demokrácia színtere volt, napjainkban itt figyelhetők meg a legnagyobb különbségek és igazságtalanságok. A városban vannak előnyös helyzetűek, akik nem csupán a városra, de már


az egész régióra, sőt a világra kiterjesztik befolyásukat az állam és a piac által (LEFEBVRE, H. 1968; CAPEHEART, L. - MILOVANOVIC, D. 2007). A város és ma már régiója által nyújtott az előnyt mindenkinek meg kell adni. S mivel az urbanizáció generálja a társadalmi fejlődést, az innováció terjedését, a kultúrát, a kreativitást mindenki egyaránt kell, hogy részesedjen az urbanizációból (RAWLS, J. 1993). Azonban nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a város a társadalmi rétegződést, a hegemóniát, az igazságtalanságot és az egyenlőtlenséget is létrehozza. Ezért tehát az egyéneknek biztosítani kell az információhoz, a cselekvéshez, a változtatáshoz, a terek használatához való jogot (LEFEBVRE, H. 2003). Továbbá szükség van a fogyasztói társadalom és a társadalmi kontroll előtörése elleni küzdelemre, a nyílt részvételre, a szegregáció kiküszöbölésére és arra, hogy a lakossági igényeknek megfelelő szolgáltatásokat biztosítsanak a városok (SOJA, E. W. 2010). Az imént ismertetett nézőpontok az igazságról öt fő csoportba sorolhatóak a társadalomhoz, magántulajdonhoz és a különbségekhez való hozzáállásuk alapján (1. táblázat) (OKEREKE, C. 2006). 1. táblázat

Az igazságosság nézőpontjai Haszonelvű igazságosság (utilitarian)

Közösségelvű igazságosság (communitarianism)

Liberális egyenlőség (Liberal equality)

A lehető legtöbb embernek a lehető legnagyobb jólétet és boldogságot. Görögök, Aquinói Szent Tamás

Előnyök és hátrányok azonos arányban, cél elkerülni az atomisztikus társadalmak kialakulását. Rousseau, Kant, Marx és Engels

Egyenlőség az alapvető jogokban, egyenlőtlenség a közjó érdekében. Rawls, Young

Szükségelvű igazságosság (justice as meeting needs) Az előnyök és a hátrányok elosztása egyenletes, az alapvető szükségleteket kielégíti a rendszer. Harvey, Lefebvre

Neoliberális igazságosság (neoliberal justice) Az emberek eredeti pozíciójuk szerint élik meg az igazságtalanságot.

Láthatjuk, hogy az igazságosság értelmezése sokoldalú, és napjainkban az igazságosság keresése, az igazságért való küzdelem alacsonyabb és magasabb hierarchiájú térszerveződési szinteken egyaránt megfigyelhető. Megvalósul szétszakadó osztálytársadalmakban, nemek és akár rasszok között is, mely a modern demokráciák egy központi kérdése, melyhez sok politikai és civil mozgalom is kapcsolódik, mind eltérő módon, de azonos cél megvalósítása érdekében, az igazságosságért a bevándorlók kérdésében, a globális felmelegedés és hatásai esetében vagy éppen a kulturális egyenlőség jegyében. A tanulmány a Rawls-féle igazságosság eszmét alkalmazza a haszonelvű igazságosság fogalommal ötvözve, a környezeti igazságosság definiálásához. E szerint igazságtalanság csak egyetlen esetben állhat fenn, ha a közjó érdekeit szolgálja, és az igazságtalanságot elszenvedők maximális kompenzációt kapnak, amiért a közjó érdekében feláldozzák környezetük épségét, de mégis a hátrányok viselése egyenlőség-elvű, és a döntés alapja nem diszkriminatív vagy rasszista. Például egy szennyező beruházás területe nem az alapján kerül kiválasztásra, hogy hol lesz a legkisebb engedetlenség, hanem hogy ténylegesen hol valósulhat meg a legkisebb kockázattal.


A környezet fogalma Az ember természettel való egyre gyakoribb kölcsönhatása, a természet tudatos átalakítása szükségessé tette környezetfogalom változását a tudománytörténet során. Annak ellenére, hogy a környezet fogalma az egyes tudományokban, és történeti távlatban is más és más, ezek a fogalmak egyben mégis megegyeznek, miszerint a környezet mesterséges és természetes eredetű is egyben. Az ember környezetével dinamikus kölcsönhatásban él, melyet maga alakít, és eközben egyensúlyáért is felel (EMBER I. 2006). Ezáltal a környezetre egyre nagyobb befolyással van az ember, mégis nagyban függ tőle, és a természeti jelenségek, folyamatok, mint például az árvizek rövid idő alatt emberéleteket változtathatnak meg gyökeresen. A kölcsönös függési viszony megkérdőjelezhetetlen, a környezet szerkezete és elhelyezkedése is befolyásolja a benne élők viselkedését (MÉSZÁROS R. 1994). Így mind a természeti, mind a társadalmi tényezőket a környezet alkotóelemeként szükséges tekinteni. A tanulmányban alkalmazott környezetfogalom egyrészt a környezet az embert körülvevő természetes és mesterséges összetevők összessége, a természet azon része, mellyel az ember folyamatos interakcióban áll. Másrészt a környezet igazán azonban az emberi tényező miatt válik környezetté, így a társadalom tevékenysége, kapcsolatrendszere, mindennapjai az előbbi két tényező mellett egyaránt fontos elemként jelenik meg (ENYEDI GY. 2000). Az emberek közti kapcsolatrendszer és kommunikáció nagy sebességgel változó összességét mentális környezet-elemként definiálhatjuk (BÁRDOS GY. 2005). A földrajzi és a környezeti igazságosság szempontjából értelmezett környezet egy olyan sajátos tértípus, melyben a természeti és társadalmi szféra törvényei is hatnak, így ezek érvényesülése sajátos, a másik által befolyásolt (TÓTH J. 2002). Az igazság és az igazságtalanság megvalósulása környezetben zajlik, hiszen ezek érzékelése is környezethez kötött, ezért érdemes a környezetet az ember szem pontjából kezelni. Az ember mint egyén, vagy társadalmi csoport van jelen, a környezet pedig az őt körülvevő természeti, társadalmi és mentális tényezők összessége (BÁRDOS GY. 2005). A környezet-elemek jellegzetes struktúrát mutatnak, mellyel az igazságtalanságok megvalósulásának színterét adják, hiszen azokat nem csupán természeti folyamat eredményezi, de megmutatkozik gazdasági tevékenységeinkben, törvényhozásunkban (CUTTER, S. L. 1995), politikai döntéseinkben is (WILLIAMS, R. W. 1999A). A környezet és az igazságosság összekapcsolódása A környezeti igazságosság tehát az említett két fogalomból tevődik össze, azonban jelentése ennél többet takar, hiszen a fogalom nem pusztán földrajzi, jogi, szociológiai kategória. Az igazságosság-igazságtalanság fogalomkettős, valamint a környezet értelmezés összekapcsolója a tér. A tudományokban egyre nagyobb szerepet kap a területi öntudatra ébredés (BŐHM A. - PÁL L. 1988; MÉSZÁROS R. 2000; TIMÁR J. 2005; NEMES NAGY J. 2009; WARF, B. - ARIAS, S. 2009), mely azt hangsúlyozza, hogy a tér, amiben élünk nem csupán egy leíró jellemző, de környezetünk aktív alakítója is létünknek. Fenntart és felerősít olyan folyamatokat, mint kizsákmányolás, szegregáció, térbeli differenciálódás, ezért vizsgálata kiemelten fontos. A környezetben zajló folyamatok igazságot és igazságtalanságot generálnak, melyek többléptékű földrajzi térben léteznek (MÉSZÁROS R. 2010, BOROS L. 2010). A folyamatok a háztartás szintjétől kezdve akár globálisan is jelentkeznek. Olyan struktúrák alakulnak ki, melyek befolyásolják életünket, egyenlőtlen részesedést okozva az egyes környezetben zajló tevékenységek előnyeiből és hátrányaiból, saját gazdasági, politikai


társadalmi döntéseink révén (WILLIAMS, R. W. 1999B). Gyakran a természeti folyamatok, vagy a döntéseink következményei előnytelen helyzetbe sodornak bizonyos egyéneket, csoportokat, ami leggyakrabban egészségügyi kockázatban, vagy életminőség romlásban nyilvánul meg (PÁL V. – BOROS L. 2009). Ezekkel a térbeli egyenlőtlenségekkel, valamint a környezet okozta megbetegedések összefüggéseivel, azok igazságosságával az egészségföldrajz foglalkozik (PÁL V. 2002). Mint láthatjuk, a környezetben fellépő igazságtalanságok direkt vagy indirekt módon befolyásolják társadalmi-gazdasági cselekedeteinket, vagy éppen a politikai döntéseinket. A környezeti igazságosság vizsgálata annak ellenére, hogy szoros kapcsolatot feltételez a társadalomtudományok és a természettudományok között, mégis inkább a társadalomtudományokhoz kapcsolódik. Kritikai szemléletet alkalmaz a fennálló társadalmigazdasági és politikai rendszerrel szemben, és igyekszik rámutatni az általa létrehozott egyenlőtlenségekre és igazságtalanságokra. Ez a kritikai szemlélete további kapcsolódási pontot jelent a földrajzhoz. A kritikai földrajznak szintén célja, hogy bemutassa és megértesse azokat a folyamatokat, melyek az egyenlőtlenséghez, vagy épp az igazságossághoz vezetnek (TIMÁR J. 2003). A kritikai földrajz, a környezeti igazságossághoz hasonlóan elkötelezett a társadalmi igazságosság mellett, és támogatja az erre irányuló törekvéseket is (TIMÁR J. 2001). A mindennapi életben fellépő igazságtalanságok faji, nemi, identitásbeliek is lehetnek (MIZUOKA, F. 2003), közös tulajdonságuk, hogy leginkább a valamilyen szempontból kisebbségi csoportokat – így a romákat, színesbőrűeket, hajléktalanokat, szegényeket stb. – érintenek (BULLARD, R. D. 1990; NEWTON, D. E. 2009; SOJA, E. W. 2010). Fontos azonban, hogy az alkalmazott kritikai szemlélet, a marxista eszmerendszerhez tartozik, ahol a marxista ideológia mint vizsgálati keret jelenik meg. A bírálat lehetővé teszi a fejlődést és azt, hogy a sokszínű problémákra különböző megoldásokat találjon a kutató (RAMÍREZ, B. 2003). Az igazságtalanságok kitermelik saját tereiket (spaces of difference) (NAGY E. 2003), melyek a kritikai földrajz, és a környezeti igazságosság kutatási terei lesznek. Ez a jelenség nem új keletű, több kutató is foglalkozik az egyenlőtlenség térbeli megnyilvánulási formáival a nemzetközi szakirodalomban, és hazánkban is. HARVEY 1973-as Social Justice and the City című munkájában kijelenti, hogy a társadalmi különbségek vizsgálata valós földrajzi kérdés, hiszen a társadalmi különbségek növekedése területiséget mutat (HARVEY, D. 1973). A társadalmi polarizálódás azonban az egyenlőtlenségek csupán egyik megnyilvánulása. Hasonlóan igazságtalan helyzetet szül a társadalmi kirekesztés, mely a deprivációval és diszkriminációval is összefüggésbe hozható (BOROS L. 2007). A kirekesztés térformáló szerepéhez szorosan kapcsolódik a gettósodás, a filtráció, a dzsentrifikáció és a szuburbanizáció is, melyet számos hazai és külföldi kutató vizsgált (SMITH, N. 1986; TIMÁR J. 1999; KOK, H. – KOVÁCS Z. 1999) A környezeti igazságosság mindemellett nem pusztán az említett társadalmi problémákkal, de természetföldrajzi kérdésekkel is foglakozik, például a fenntartható fejlődésben való elkötelezettség, talajszennyezés vagy vízszennyezés, vagy éppen az árvizek emberekre gyakorolt hatása. A problémakör tehát nem vizsgálható komplex társadalmi-természeti szemlélet nélkül, mely megjeleníti a társadalomföldrajz és a természetföldrajz kapcsolatát. A természetföldrajz eredményeit használja fel a környezetben zajló természeti folyamatok társadalmi hatásainak megállapításához, tehát nem a természetföldrajzi folyamatokra, hanem azok emberre gyakorolt hatására helyezi a hangsúly. Környezeti igazságosságon az emberek egyetemes jogát értjük az azonos állapotú és minőségű környezethez. A társadalmi és természeti tér olyan egységéhez való jogról van szó,


melyben egészséges és teljes életet élhetnek, egyenlően viselve a társadalmi-gazdasági tevékenységekből illetve politikai döntésekből vagy természeti folyamatokból eredő kockázatokat. A környezeti igazságosság akkor valósul meg, ha az egyenlőtlen fejlődést kiegyenlítjük, vagy csökkentjük hatásait és mind a társadalmi-gazdasági, mind a természeti alapokon nyugvó igazságtalanságokat megszüntetjük. Vélhetően ennek elérése sosem lesz lehetséges, de az igazságosság-elméletek képviselői szerint törekedni kell annak megvalósulására. Összegzés Mint láthattuk, a környezeti igazságosság igen összetett kutatási terület mely megjeleníti a földrajz kettősségét. Alapvető szerepet kap az igazságosság és igazságtalanság vizsgálatában a tér és a lépték, így a földrajz kiváló keretet ad az ilyen típusú vizsgálatok elvégzésére. Az egyén és a társadalom folyamatos interakcióban áll környezetével, azt folyamatosan alakítja igényei szerint, mely egyeseknek előnyös, mások számára hátrányos. Mindez olyan egyenlőtlenségek kialakulásához vezet, melyet a neoliberális gazdaság- és társadalompolitika felerősít. Magyarországon különösen nagy szerepet kaphat a környezeti igazságosság vizsgálata, hiszen az országunk jelentős mélyszegénységben élővel és cigány kisebbséggel rendelkezik, akik – szakirodalom szerint – elsődleges szenvedői az igazságtalanságoknak. Az alapvetően igazságtalan társadalmi helyzetet fokozza, hogy Magyarország – medencehelyzetéből fakadóan – erősen ár- és belvízveszélyes terület, így gyakori a természeti fenyegetettség is, mely komoly egészségügyi kockázatokkal jár együtt. A vizsgálatok azért is különösen fontosak lehetnek, mert az árvízveszélyes területek leginkább az ország északiészakkeleti részén találhatóak, ahol a hátrányosabb társadalmi helyzetű csoportok is nagyobb arányban élnek. Azonban nem csupán az ár- és belvízveszély által okozott környezeti degradáció kutatható a témában. A környezeti igazságosság külföldi szakirodalma gyakran foglalkozik a hulladéklerakók igazságtalan elhelyezésével, és annak egészségügyi kockázataival, valamint az elhelyezéshez kapcsolódó társadalmi ellenállással. Magyarországon sem ismeretlenek ezek az események, ezért érdemes lehet az igazságosság nézőpontjából megvizsgálni a témakört – de számos más téma is kínálkozik a témakör kutatására, elég csak az ipari szennyezések, vagy az ebben a tanulmányban nem említett egészségügyi kockázatok egyenlőtlen térbeli eloszlására gondolnunk. IRODALOM BÁRDOS GY. 2005: A külső környezet tagozódása és főbb jellemzői. – In: Nánási I. (szerk.) Humánökológia. – Medicina Kiadó, Budapest. 543 p. BOROS L. 2007: ...But some are less equal - spatial exlcusion in Szeged. – In: KOVÁCS CS. (szerk.).: From villages to cyberspace - Falvaktól a kibertérig. – SZTE Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék, Szeged. pp. 151-160. BOROS L. – HEGEDŰS G. – PÁL V. 2007: A neoliberális településpolitika konfliktusai. – In: OROSZ Z. - FAZEKAS I. (szerk.): Települési környezet. – Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. pp. 196-204. BOROS L. 2010: Földrajzi alapkategóriák gazdaságföldrajzi kontextusban. – In: MÉSZÁROS R. (szerk.): A globális gazdaság földrajzi dimenziói. – Akadémiai Kiadó, Budapest. 392 p. BŐHM A. - PÁL L. (szerk.): 1988: Lehet-e közélet a lakóhelyen? – Kossuth Könyvkiadó, Budapest. 255 p. BULLARD, R. D. 1990: Dumping in Dixie: Race, Class and Environmental Quality. – Westview Press, San Francisco. 234 p.


CAPEHEART, L. – MILOVANOVIC, D. 2007: Social Justice: Theories, issues, and movements. – Rutgers University Press, New Brunswick. 257 p. EMBER I. (szerk.) 2006: Környezet-egészségtan. – Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs. 398 p. ENYEDI GY. (szerk.) 2000: Magyarország településkörnyezete. – Magyar Tudományos Akadémia kiadványa, Budapest. 465 p. CUTTER, S. L. 1995: Race, Class and Environmental Justice. – In: Progress in Human Geography 19. pp. 111122. JOHNSTON, D. 2011: A Brief History of Justice. – Wiley-Blackwell. 265 p. HARVEY, D. 1973: Social Justice and the city. – John Hopkins Univerity Press, Baltimore. 336 p. HARVEY, D. 1989: The condition of Postmodernity. – Blackwell, Oxford. 379 p. HARVEY, D. 1996: Justice, Nature and the Geography of Difference. – Blackwell, Oxford. 480 p. KOK, H. – KOVÁCS Z. 1999: The Process of Suburbanization in the Agglomeration of Budapest. – In: Springer Netherlands Journal of housing and the built enviroment. Vol. 14. No.2. pp. 119-141. LEFEBVRE, H. 2003: The Urban Revolution. – Minnesota University Press, Minneapolis. 166 p. LUKÁCS GY. 1976: A fiatal Hegel - A dialektika és az ökonómia összefüggéseiről. – Kossuth-Akadémiai kiadó, Budapest. 566 p. MARX, K. - ENGELS, F. 1980: A kommunista kiáltvány. – Kossuth-Kárpáti Kiadó, Budapest. 162 p. MÉSZÁROS R. 1994: A település térbelisége. – JATEPress, Szeged. 182 p. MÉSZÁROS R. 2000: A társadalomföldrajz gondolatvilága. – JATEPress, Szeged. 164 p. MÉSZÁROS R. 2010: Alapkategóriák, összefüggések, példák. – In: MÉSZÁROS R. (szerk.): A globális gazdaság földrajzi dimenziói. – Akadémiai Kiadó, Budapest. 392 p. MIZUOKA, F. 2003: Beszámoló a Nemzetközi Kritikai Földrajzi Csoport szándéknyilatkozatát megvitató műhelybeszélgetésről. – In: Tér és Társadalom. XVII. évf. (2). – Magyar Tudományos Akadémia kiadványa. pp. 87-91. NAGY E. 2003: A kritikai földrajz terei – megjegyzések, benyomások egy nem szokványos konferenciáról. – In: Tér és Társadalom. XVII. évf. (2). – Magyar Tudományos Akadémia kiadványa. pp. 87-91. NEMES NAGY J. 2009: Terek, helyek, régiók. – Akadémiai Kiadó, Budapest. 350 p. NEWTON, D. E. 2009: Environmental Justice. – ABC Clio, Oxford. 308 p. NYÍRI T. 2000: A filozófiai gondolkodás fejlődése. - Szent István Társulat kiadványa, Budapest. 601 p. OKEREKE, C. 2006: Global environmental sustainability: International equity and conceptions of justice in multilateral environmental regimes. – In: Geoforum, 2006/37. pp. 663-667. PÁL V. 2002: Egészségföldrajz. – In: TÓTH J. (szerk.).: Általános társadalomföldrajz I. – Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs. pp. 382-421 PÁL, V. - BOROS, L. 2010: The relationship between health policy and spatial justice – the case of Hungary. – In: Megatrend Review. Vol. 7 (1) pp. 249-264. PLATÓN 1970: Az állam: részletek. – Gondolat Kiadó, Budapest. 285 p. RAMÍREZ, B. 2003: A kritikai földrajz gyakorlata: különböző kihívások különböző kontextusban. – In: Tér és Társadalom. XVII. évf. (2). – Magyar Tudományos Akadémia kiadványa. pp. 87-91. RAWLS, J. 1971: A Theory of Justice. – Harvard University Press, Cambridge. 607 p. RAWLS, J. 1993: Political liberalism. – Columbia University Press, New York. 525 p. ROUSSEAU, J. J. 2001: A társadalmi szerződés. Kriterion Kiadó, Kolozsvár. 200 p. SMITH, N. 1986: Gentrification, the Restructuring of Urban Space. – In: SMITH, N. – WILLIAMS, P. (ed.): Gentrification of the City. Allen and Unwin. – Boston. pp. 15-34. SOJA, E. W. 2010: Seeking Spatial Justice. – University of Minnesota Press, Minneapolis. 256 p. STEIGER K. 1997: Bevezetés a filozófiába. – Holnap Kiadó, Budapest. 344 p. TIMÁR J. 1999: Elméleti kérdések a szuburbanizációról. – In: Földrajzi értesítő. XLVIII. évf. (1-2). – Magyar Tudományos Akadémia kiadványa. pp. 7-31. TIMÁR J. 2001: A modern társadalomföldrajz szemlélete és módszerei. – In: NEMES NAGY JÓZSEF (szerk.): Geográfia az ezredfordulón. – Regionális Tudományi Tanulmányok. pp. 49-60. TIMÁR J. 2003: Problémák és perspektívák: „Mi a teendő” a kialakulóban lévő kritikai geográfia számára Magyarországon? – In: Tér és Társadalom. XVII. évf. (2). – Magyar Tudományos Akadémia kiadványa. pp. 53-65. TIMÁR J. 2005: Városiasodás és szuburbanizáció. – VII. Közművelődési Nyári Egyetem, Tér- társadalomkultúra. TÓTH J. (szerk.). 2002: Általános Társadalomföldrajz I. – Dialóg Campus, Budapest-Pécs. 484 p. WARF B. - ARIAS S. (szerk.). 2009: The Spatial Turn, Interdisciplinary Perspectives. – Routledge, London. 239 p.


WILLIAMS, R. W. 1999A: The Contested Terrain of Environmental Justice Research: Community as Unit of Analysis. – In: The Social Science Journal. Vol. 36, (2). pp. 313-328. WILLIAMS, R. W. 1999B: Environmental injustice in America and its politics of scale. – In: Political Geography 18 (1). pp. 49-73 YOUNG, I. M. 1990: Justice and the Politics of Difference. – Princeton University Press, New Jersey. 294 p.

Az igazságosság fogalmi meghatározása

Recommend Documents