INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS
Lesch Norbert
Az igazgatási szolgáltatási díjfizetési kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményei az I. fokú földhivatali eljárásban Amikor az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilapmásolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló az 1996. évi LXXXV. törvény (továbbiakban: Díjtv.) 32/A-F. §-ai 2006. január 1-én hatályba léptek, az ingatlan-nyilvántartási ügyintézőknek a díjfizetési eljárás bevezetése mellett egy számukra új jogintézménnyel kellett megismerkedniük. Nevezetesen az adók módjára behajtandó köztartozás intézményével. Bár az intézmény nem új keletű, az ingatlan-nyilvántartási szakterületén dolgozók korábban csak az illetékfizetési kötelezettséggel összefüggő szabályokat ismerték. Jelen írás a teljesség igénye nélkül díjfizetési kötelezettség elmulasztásakor alkalmazott eljárások gyakorlati tapasztalatait, technikáit mutatja be.
Díjfizetési kötelezettség a kérelemre indult eljárások esetében A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi törvény (továbbiakban: Ket.) tételesen rögzíti, hogy mely költségfajták minősülnek eljárási költségnek.1 A törvény az eljárási költségeket lényegében két csoportra bontja, egyfelől az eljárási illetékre, valamint az igazgatási szolgáltatási díjra, másfelől az ezeken kívül eső többi költségre (az úgynevezett egyéb eljárási költségekre). Külön jogszabály előírhatja, hogy egyes közigazgatási eljárásokért, cselekményekért, illetve szolgáltatásokért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Az ilyen díjfizetési kötelezettség kizárja az ügyfél illetékfizetési kötelezettségét. Azt, hogy mely eljárásért vagy szolgáltatásért kell díjat fizetni, továbbá a díj mértékét az érdekelt miniszter rendeletben szabályozza. A lakosság széles körét érintő díjfizetési kötelezettség csak 1
Ket. 153. § (2) bekezdés
törvényben állapítható meg. Mivel az ingatlannyilvántartási eljárásban fizetendő díj a lakosság széles körét érinti, így törvényi szintű szabályozásra van szükség, melynek részleteit a Díjtv. szabályozza. A Díjtv-ben deklarált szabályok szerint a díjat annak kell megfizetnie, aki az ingatlan-nyilvántartási eljárás lefolytatását kéri. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) értelmében a kérelmet a bejegyzés által jogosulttá váló személy helyett az is előterjesztheti, akinek az a bejegyzett jogát érinti. Az eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj tekintetében azonban szükséges elhatárolni egymástól a díjfizetésre kötelezettek és a kérelmet előterjesztők körét. A törvény a díjfizetésre kötelezettek körének pontos meghatározásával egyértelművé teszi, hogy a díj megfizetésére a bejegyzés által jogot szerző, illetve jogosulttá váló személy köteles. Tekintve, hogy a www.resimmobiles.hu
48
2009. 3-4. szám
bejegyzés elsősorban a jogot szerző érdeke, elengedhetetlenül szükséges annak egyértelmű deklarálása, hogy bárki terjeszti is elő az eljárást megindító kérelmet, az igazgatási szolgáltatási díj megfizetése a bejegyzés által jogosulttá váló kötelezettsége. A kérelem benyújtására természetesen továbbra is bármely az Inytv-ben meghatározott személy jogosult. Ha az ingatlanon több személy szerez jogot, illetve válik jogosulttá, a feleket egyetemleges díjfizetési kötelezettség terheli. Bár az idézett törvényi rendelkezés főszabályként kimondja, hogy a meg nem fizetett díj adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül,2 ez a kérelemre és bejelentésre induló eljárásoknál nem alkalmazható. A Díjtv. azt is deklarálja, hogy a díj megfizetésének elmulasztása esetén az ingatlanügyi hatóság a kérelem benyújtásától számított 10 munkanapon3 belül hiánypótlási felhívást bocsát ki. A kérelmező a hiánypótlási felhívás kézhezvételétől számított 10 munkanapon belül köteles megfizetni, illetve igazolni a díj megfizetését.4 Mivel az idézett rendelkezés nem egészül ki annak ismertetésével, hogy a befizetés elmulasztásához milyen jogkövetkezmény fűződik valószínűsíthető, hogy az előzőekben említett köztartozásként történő behajtás jogkövetkezményével számolt a jogalkotó. Ennek a megállapításnak azonban ellent mond az ingatlan-nyilvántartási eljárás igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 118/2005. (XII. 19.) FVM rendelet (továbbiakban: Díjr.), mely szerint az elsőfokú eljárás, valamint a bejegyzés, feljegyzés és átvezetés tárgyában hozott körzeti földhivatali határozat ellen benyújtott fellebbezés után járó díj megfizetésének 2
RES IMMOBILES
elmulasztása esetén az illetékes földhivatal a kérelem benyújtásától számított 15 napon belül hiánypótlási felhívást bocsát ki. A kérelmező a hiánypótlási felhívás kézhezvételétől számított 15 napon belül köteles megfizetni, illetve igazolni a díj megfizetését.5 Az előírt határidőben felhívást bocsát ki az illetékes földhivatal, ha a jogszerzést jogerős hagyatékátadó végzés, bírósági ítélet vagy hatósági határozat alapján kell ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni, és a hagyatékátadó végzéssel, bírósági ítélettel vagy hatósági határozattal érintett jogszerző az eljárás megindításáig díjfizetési kötelezettségét nem teljesítette. Ha a felhívás ellenére a jogszerző fél díjfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, a körzeti földhivatal intézkedik a meg nem fizetett díj behajtása iránt.6 Vagyis e rendelet már a csak a hatósági megkeresés alapján indult eljárások körére szűkíti a köztartozásként történő behajtás eljárását, ugyanakkor a kérelemre indult eljárások esetére nem fogalmaz meg jogkövetkezményeket. A helyes ügymenet feltárásához segítségül kell hívnunk Inytv. vonatkozó rendelkezéseit. Az Inytv. 39. § (1) bekezdés szerint, ha a kérelemnek, illetőleg mellékletének vagy a bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak pótolható hiányossága van – ideértve az igazgatási szolgáltatási díj meg nem fizetését is –, a kérelmezőt a kérelem beérkezésétől számított 10 munkanapon belül a határidő megjelölésével fel kell hívni a hiány pótlására. Vagyis a jogalkotó a díjfizetési felszólítást nem különbözteti meg az ügy érdemére kiható hiánypótlási felhívástól, kvázi a díjfizetés elmulasztása ugyanolyan súlyú, mintha az ügyfél az érdemi hiánypótlást mulasztotta volna el. Ez a megállapítás arra enged következtetni, hogy a két jogintézmény szank-
Díjtv. 32/E. § (1) bekezdés 2008. október 1. napjától hatályos szabályozás, korábban a határidő 15 nap volt 4 Díjtv. 32/E. § (3) bekezdés 5 Díjr. 3. § (1) bekezdés. A jövőben várható a jogszabály módosítása, amely a Díjtv-ben foglaltakkal összhangban 10 munkanapban adja meg a felhívás kiadásának, illetve teljesítésének határidejét. 6 Díjr. 3. § (2) bekezdés 3
INGATLANJOG A GYAKORLATBAN
ciója, következménye is ugyanaz, vagyis az Inytv. 40. § (1) bekezdése alapján el kell utasítani a kérelmet, ha a felhívás ellenére határidőn belül nem pótolják azokat a hiányosságokat, amelyek miatt a változás nem jegyezhető be. Erre a jogkövetkezményre a hiánypótlásról szóló felhívásban a kérelmezőt figyelmeztetni kell. A díjfizetés elmulasztása tehát kérelemre (bejelentésre) indult eljárások esetén magával vonja a kérelem (bejelentés) érdemi elutasítását. Láthattuk, hogy a törvény a hiánypótlási felhívást és a díjfizetési felszólítást szankcióját nem választja el egymástól, így a díjfizetés elmulasztása során is igaz, hogy a kérelem elutasításának tényét a tulajdoni lapra fel kell jegyezni. Megjegyezzük, hogy a fent idézett eljárás kissé szokatlan a közigazgatási hatósági eljárásokban általában alkalmazott szabályoktól, hiszen a díjfizetési hiánya általában más elbírálás alá esik, mint az ügy érdemét érintő hiányosságok. Ezt támasztja alá a Ket. azon rendelkezése is, amely a közigazgatási hatóságok részére általános szabályként kimondja, hogy ha a hatósági eljárásért illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni és az ügyfél a fizetési kötelezettségének a hatóság erre irányuló felhívása ellenére nem tesz eleget és költségmentességben sem részesül, a hatóság az eljárást megszünteti.7 Ez a rendelkezés arra enged következtetni, hogy a díjfizetés hiánya, valamint az ügy érdemi hiánya – jogkövetkezményeiket tekintve – általában elválasztódik egymástól. A Ket-el összhangban mondta ki kötelező jelleggel korábban a Díjr. 3. § (1) bekezdése is, hogy ha a hiánypótlási felhívás kiadására kizárólag a díjfizetési kötelezettség 7
2009. 3-4. szám
49
elmulasztása miatt került sor és a kérelmező a hiánypótlásra nyitva álló határidő alatt a díjat nem fizette meg vagy a díjfizetés megtörténtét nem igazolta, a földhivatal az eljárást végzéssel megszünteti. Ezt a rendelkezést azonban a jogalkotó 2006. június 21-től hatályon kívül helyezte.
Díjfizetési kötelezettség hatósági megkeresésre indult eljárások esetében Az előző címben kifejtettek szerint a jogalkotó a hatósági megkeresés alapján indult eljárások körére szűkíti a köztartozásként történő behajtás eljárását. Az egyes eljárás típusokat nevesítve a Díjr. kimondja, hogy felhívást bocsát ki az illetékes földhivatal, ha a jogszerzést jogerős hagyatékátadó végzés, bírósági ítélet vagy hatósági határozat alapján kell ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni, és a hagyatékátadó végzéssel, bírósági ítélettel vagy hatósági határozattal érintett jogszerző az eljárás megindításáig díjfizetési kötelezettségét nem teljesítette. Ha a felhívás ellenére a jogszerző fél díjfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, a körzeti földhivatal intézkedik a meg nem fizetett díj behajtása iránt. E körben kétfajta eljárást folytathat le az ingatlanügyi hatóság: 1. A díjfizetés megtörténte előtt az ingatlanügyi hatóság a megkereső hatóság kérelmének helyt ad, azaz érdemi döntést hoz a bejegyzés tekintetében, majd a díjfizetési felszólítást egy másik ügykörben, külön eljárás keretében teszi meg. 2. A döntés előtt kerül sor a díjfizetési felszólítás kiadására, vagyis a díjfizetés teljesítésére megszabott határidő elteltéig nem történik meg az érdemi döntés.
Ket. 31. § (1) bekezdés h) pontja
www.resimmobiles.hu
50
2009. 3-4. szám
RES IMMOBILES
nő behajtása. Az eljárás hátránya, hogy nő a határidő-nyilvántartásban lévő ingatlan-nyilvántartási ügyek száma.
Az első esetben az ingatlanügyi hatóság – megfelelő okiratok benyújtása esetén – a díjfizetés megtörténte előtt érdemi határozatot hoz a bejegyzés tekintetében. A bejegyzéssel egyidejűleg igazgatási számkeretben díjfizetést elrendelő végzést bocsát ki, amely egyidejűleg kerül kézbesítésre a bejegyző határozattal. Az ingatlan-nyilvántartási számkörben elintézett ügy irattárba, míg az igazgatási számra iktatott végzés határidő-nyilvántartásba kerül. Ha az ügyfél a végzésben foglalt teljesítési határidőn belül megfizeti a díjat, az igazgatási ügy is lezárásra kerül, egyidejűleg a kiállított számlát a befizető részére meg kell küldeni. Ha az ügyfél fizetési kötelezettségnek nem tesz eleget, a jogerős végzés alapján kezdeményezhető a meg nem fizetett díj adók módjára történő behajtása. Az eljárás előnye, hogy az elintézetlen ingatlan-nyilvántartási ügyek száma nagymértékben csökken.
Láthattuk, hogy ha az érdekelt a díjfizetési felszólításnak nem tesz eleget, a hatóság határozattal/végzéssel rendeli el a díj megfizetését. A díjfizetési felszólítás során a hatóságnak olyan egyéb költségei is keletkeznek, mint például a tértivevényes levél postázási költsége. Felmerül a kérdés, hogy a döntés meghozatala során elrendelhető-e az igazgatási díjon felül az egyéb eljárási költség megfizettetése az ügyféllel.
A második esetben csak ingatlan-nyilvántartási ügykörben történik intézkedés. Az eljárás lényege, hogy a megkeresés beérkezése után az ingatlanügyi hatóság díjfizetési felszólítást bocsát ki a jogszerző részére. Ha az ügyfél a felhívásban foglalt határidőben megfizeti a díjat, a kérelem elintézésre kerül. Ha azonban az ügyfél a felszólításnak nem tesz eleget, az ingatlanügyi hatóság teljesíti a bejegyzést (a díjfizetés elmulasztása az ügy elintézésének nem akadálya), majd ugyanabban a döntésében elrendeli a díj megfizetését is. Ilyenkor alakszerű határozat meghozatalára van szükség. Az ügyirat a teljesítési határidő lejártáig határidő-nyilvántartásba kerül. Ha az ügyfél a határozatban foglalt fizetési kötelezettségnek sem tesz eleget, a jogerős határozat alapján kezdeményezhető a meg nem fizetett díj köztartozásként törté-
A Ket. az egyéb eljárási költségeket a 153. § (2) bekezdésének 3-15. pontjában nevesíti. A törvény 2006. március 3. és 2009. október 1. között hatályban volt (2) bekezdésének 11. pontja akként rendelkezett, hogy eljárási költség az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevője részéről felmerült levelezési, dokumentumtovábbítási költség, továbbá, ha az meghaladja a tértivevényes postai küldeményért fizetendő díj háromszorosát, a hatóság részéről felmerülő levelezési költség. Tekintve, hogy a döntés meghozatala során egyszeri tértivevényes postaköltség keletkezik (végzés költsége), egyéb eljárási költség a hatóság részéről ez esetben nem volt felszámítható. A jogalkotó 2009. október 1-től pedig teljes egészében megszűntette a hatóság részéről felmerült levelezési költség ügyfél részére történő felszámítását.
Fontos szabály, hogy a díjfizetési kötelezettség akkor is fennáll, ha a kérelem alaki és/vagy tartalmi hiányosság okán nem teljesíthető, vagyis a díjfizetést akkor is el kell rendelni, ha a megkeresés elutasításra került.
A díjfizetés elrendelése esetén felszámítható költségek
INGATLANJOG A GYAKORLATBAN
A köztartozásként történő behajtás A Ket. külön fejezetben taglalja a végrehajtás szabályait. Az adók módjára behajtandó köztartozás esetében azonban a végrehajtásra nem a közigazgatási végrehajtás keretei között (vagyis nem a Ket. szabályai szerint) kerül sor, hanem az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) szabályai az irányadók. Az ingatlannyilvántartási eljárásban olyan pénzfizetési kötelezettséget előíró határozatokról beszélhetünk, melyekben foglaltak nem teljesítése esetén a tartozás, adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. A végrehajtást az első fokon eljáró adóhatóság folytatja le. Az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultjának megkeresése alapján magánszemély esetében a belföldi lakóhely, szokásos tartózkodási hely vagy szokásos fellelhetőségi helye, ennek hiányában utolsó ismert belföldi lakóhelye szerint illetékes önkormányzati adóhatóság, jogi személy és egyéb szervezet esetében az illetékes állami adóhatóság (APEH) jár el.8 Az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettséget megállapító, nyilvántartó szerv, illetőleg a köztartozás jogosultja negyedévenként, a negyedévet követő hó 15. napjáig keresi meg az adóhatóságot behajtás végett, ha a köztartozás összege meghaladja az 5.000,- forintot; szabálysértési pénzbírság, illetve helyszíni bírság végrehajtásával kapcsolatban akkor, ha a köztartozás összege eléri vagy meghaladja a 3.000,- forintot. Amennyiben a hátralék későbbi megfizetése veszélyeztetett, az adóhatóság soron kívül is megkereshető. A megkeresésben fel kell tüntetni a behajtást kérő és a fizetésre kötelezett azo8
Art. 146. §
2009. 3-4. szám
51
nosításához szükséges adatokat, a tartozás jogcímét, a fizetési kötelezettséget elrendelő határozat (végzés) számát, jogerőre emelkedésének időpontját, a teljesítési határidőt, a tartozás összegét és esetleges járulékait, valamint annak a jogszabálynak a pontos megjelölését, amely az adók módjára való behajtást lehetővé teszi. Ha a behajtást kérőt törvény valamely végrehajtási cselekmény foganatosítására kötelezi, annak megtörténtét a megkeresésben igazolni kell. A behajtási eljárást az adóhatóság csak pontos - szükség esetén kiegészített - adatok alapján indítja meg. A megkeresést követő változásról a behajtást kérő az adóhatóságot haladéktalanul értesíteni köteles. Az adóhatóság a behajthatatlan tartozásról a behajtást kérőt tájékoztatja. A végrehajtás során felmerült ki nem egyenlített költségeket az adóhatóság állapítja meg, melyet az adóhatóság és a behajtást kérők követelésarányosan viselnek. Az adóhatóság eredménytelen felszólítást követően határozattal kötelezi a behajtást kérőt a költségek megfizetésére. A határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okiratnak minősül. Amennyiben a behajtást kérőnek tudomása van a fizetésre kötelezettnek más adóhatóság illetékességi területén található vagyontárgyáról, jogosult közvetlenül ezt az adóhatóságot is megkeresni. Az adók módjára behajtott összeget az adóhatóság haladéktalanul átutalja a köztartozás jogosultjának. Amennyiben a behajtott összeg a fizetésre kötelezettet terhelő tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, az adóhatóság a bevételt a különböző tartozások arányában számolja el, és utalja át a megkereső hatóságnak. www.resimmobiles.hu
52
2009. 3-4. szám
RES IMMOBILES
Az adók módjára behajtandó köztartozásra az adóhatóság fizetési könnyítést nem engedélyezhet, a tartozást nem mérsékelheti illetőleg – a szabálysértési helyszíni bírság kivételével – nem minősítheti behajthatatlannak.9
kéri, az adóhatóság az egyes beszedési módok (pl. bérjövedelemből való letiltás, stb.) eredménytelensége esetén nem keresheti meg az ingatlanügyi hatóságot a tartozás jelzálogjogként való bejegyzése iránt.
Az adótartozás és a köztartozás fogalmi elhatárolása, különös tekintettel az ingatlanon történő jelzálogjog alapítására
Miután a díjfizetést elrendelő jogerős döntés és annak mellékleteit az adóhatóság részére a földhivatal megküldte, az ügyiratot célszerű 90 napra határidő nyilvántartásba helyezni. A helyi sajátosságokat figyelembe véve ennél rövidebb vagy hosszabb határidő is megállapítható, a saját tapasztalatunk szerint azonban legalább ennyi idő szükséges ahhoz, hogy az adóhatóság az eljárást eredményesen lefolytassa. Ha az adóhatóság a 90 napos határidőn belül érdemben nem reagál a megkeresésünkre, célszerű egy rövid levélben tájékozódni az ügy állásáról. Szerencsés esetben az adóhatóságnak sikerül behajtani a tartozást, erről a tényről levélben tájékoztatja az ingatlanügyi hatóságot, egyidejűleg a tartozás összegét a földhivatal számlájára átutalja. Ha a behajtott összeg megérkezik a hatósághoz, arról számlát kell kiállítani és azt a befizető (adós) részére meg kell küldeni. Az ügyirat ekkor minden további intézkedés nélkül irattárba helyezhető.
Az Art. 155. § (4) bekezdése határozza meg az adótartozás fogalmát: ha az ingatlanvégrehajtásnak az (1) bekezdés alapján nincs helye, az adóhatóságot az adótartozás erejéig az adózó ingatlanán jelzálogjog illeti meg. Az adóhatóság, illetőleg az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtó a jelzálogjog bejegyzése végett megkeresi az ingatlanügyi hatóságot, amely a jelzálogjogot soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba. A jelzálogjog-bejegyzés érdekében tett intézkedés ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak a megkeresés alapján teendő ingatlanügyi hatósági intézkedésre halasztó hatálya nincs. Ugyanezen törvény hatálya kiterjed az adók módjára behajtandó köztartozásokra is, amely jogintézmény eltér az adótartozás intézményétől. E két jogintézmény közötti markáns különbséget deklarálja az Art. 161. § (8) bekezdése is, amikor kimondja, hogy az adók módjára behajtandó köztartozásra az ingatlanon történő jelzálogjog-alapítás kivételével a végrehajtási eljárás szabályait kell alkalmazni. Vagyis az adóhatóság által köztartozást ingatlanra jelzálogjogként bejegyeztetni nem lehet, míg adótartozás esetén ennek nincs akadálya. Összefoglalva tehát a leírtakat, amikor az ingatlanügyi hatóság az adóhatóságtól a meg nem fizetett igazgatási szolgáltatási díj köztartozásként történő behajtását 9
Art. 161. § (1)-(9)
A behajtás eredménytelenségének okai
Számos esetben előfordul azonban, hogy a tartozás behajtása sikertelen. Ilyenkor az adóhatóságok többsége csupán arról tájékoztatja az ingatlanügyi hatóságot, hogy a behajtás sikertelen volt, azonban az ügy részleteit nem közli. Véleményünk szerint a földhivatalok pénzügyi stabilitása érdekében az adóhatóságtól meg kell követelni, hogy kellő részletességgel tárja fel a sikertelenség részleteit, azaz tájékoztasson arról, hogy eljárása minden végrehajtási módozat megkí-
INGATLANJOG A GYAKORLATBAN
sérlésére kiterjedt-e. A leírtak az alábbi példával szemléltethetők: Az ingatlanügyi hatóság köztartozásként történő behajtás végett megkereste Boncida község adóhatóságát. A község első fokon eljáró adóhatósága néhány hónap múlva tájékoztatta hivatalunkat, hogy a tartozást nem sikerült behajtania, így részéről az ügyet lezártnak tekinti. E tájékoztató levélre hivatalunk ismételt megkereséssel élt az adóhatóság felé, hivatkozva arra, hogy az adók módjára behajtandó köztartozásra az ingatlanon történő jelzálogjog-alapítás kivételével a végrehajtási eljárás szabályait kell alkalmazni. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 3. §-a szerint, ha törvény másképpen nem rendelkezik, a bírósági végrehajtás szabályai irányadók a közigazgatási végrehajtás során foganatosított ingó- és ingatlan-végrehajtás esetén is. Az idézett törvényi rendelkezések szerint tehát nincs akadálya annak, hogy az adóhatóság köztartozás esetében ingó- vagy ingatlan végrehajtást foganatosítson. Az adóhatóság tájékoztatása nem terjedt ki azon tényre, hogy ingó végrehajtásra sor kerül-e az eljárás során. Továbbá a fizetésre kötelezett tulajdonában van a boncidai 69 helyrajzi számú ingatlan ½-ed tulajdoni illetősége. Az Art. 155. § (1) bekezdése szerint az ingatlan-végrehajtásnak akkor van helye, ha az adótartozás együtt az 500 ezer forintot meghaladja, illetve ennél kisebb összeg esetén, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll. Tekintve, hogy a kötelezett tulajdonában lévő ingatlan (tulajdoni hányad) forgalmi értékéről hatóságomnak nincs tudomása, így szíveskedjenek az ingatlan végrehajtás esetét is számításba venni, ha a kimutatott tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll.
2009. 3-4. szám
53
Az adóhatóság ismételt megkeresésre az alábbi választ adta: „a Vht. alapján a fokozatosság elvét betartva, illetve figyelembe véve a tartozás nagyságát először munkabérre, majd bankszámlára kíséreltük meg a végrehajtást. Az eljárás sikertelen volt. A TB nyilvántartása alapján az adós munkahellyel nem rendelkezik. Az ingó, ingatlan vagyonára a végrehajtást hatóságunk nem kezdeményezte, mert az adós fellelhető ingatlanainak értéke nincs arányban a behajtásra kimutatott tartozás nagyságával. Állandó bejelentett lakóhelye a szülei tulajdonában álló lakásban található (1/4 örökölt résszel), ott árverezhető ingó tulajdonnal nem rendelkezik. A kimutatott tartozását behajtani a fent leírtak alapján nem tudtuk. Az adóhatóság új eljárást nem kezdeményez.” A tájékoztatás alapján további eljárási cselekményt már nem lehetett eszközölni, így a tartozás behajthatatlannak minősült.
A költségminimum megelőlegezésének kérdésköre Az Art. 161. § (2) bekezdése 2008. december 31-ig akként rendelkezett, hogy a behajtást kérő szerv ingó-, illetőleg ingatlan-végrehajtás esetén a törvényben meghatározott költségminimumot az adóhatóság részére köteles megelőlegezi és annak megfizetését igazolni. Olvasatunkban ez azt jelentette, hogy ennek megfizetését kizárólag akkor lehet kérni, ha az adóhatóság ingó-, illetőleg ingatlan-végrehajtás foganatosít. Ha a végrehajtás egyéb módozatainak alkalmazása (pl. azonnali beszedési megbízás, munkabér letiltás, stb.) nem vezet eredményre, a végrehajtást foganatosító szerv jelzi a földhivatal felé (tájékoztató levél formájában) annak tényét, hogy az eljárás ingó-, illetőleg www.resimmobiles.hu
54
2009. 3-4. szám
ingatlan-végrehajtással kerül lefolytatásra. Az adóhatóság jelzésére az érintett megyei földhivatal a végrehajtási előleget befizeti, és a befizetést visszaigazolja. Akkori álláspontunk szerint, amennyiben nem került sor, ingó vagy ingatlan végrehajtásra, az előleg megfizetésére nem volt jogszabályi kötelezettség. A költségminimum megelőlegezésének eltérő jogi értelmezéséből adódóan az adóhatóságok gyakorlata is különböző volt. Egyes önkormányzati adóhatóságok addig egyáltalán nem indították meg a végrehajtási eljárást, amíg a költségminimumot a földhivatal nem fizette meg részükre. Mások azonban csak akkor jelezték a fizetési kötelezettséget, ha a végrehajtás, ingó-, illetőleg ingatlan végrehajtási szakaszba került. Véleményünk szerint a megkeresést a költségminimum befizetése nélkül kellett megküldeni az adóhatóság felé azzal a kiegészítő tájékoztatással, hogy az adóhatóság jelezze a földhivatalnak, amikor ingó/ingatlan lefoglalásra kerül a sor. Ekkor a körzeti földhivatal az iratokat megküldte a megyei földhivatalnak a befizetést teljesítése végett, majd a befizetést a körzeti földhivatal viszszaigazolta az eljáró adóhatóság részére. A földhivatal álláspontját – konkrét ügy kapcsán – végrehajtási kifogás útján próbáltuk érvényre juttatni. A megoldást az alábbi jogeset szemlélteti: A földhivatal köztartozásként történő behajtás végett megkereste Hencida megyei jogú város adóhatóságát. A megyei jogú város első fokon eljáró adóhatósága az ingatlanügyi hatóság megkeresése kapcsán végzés formájában 5000,- Ft megelőlegezett költségminimum megfizetésére kötelezte a körzeti földhivatalt, amely a törvényes ha-
RES IMMOBILES
táridőn belül végrehajtási kifogást nyújtott be a végzés ellen. A beadványban egyebek mellett az alábbiakat adtuk elő: „jelen eljárási szakban a végrehajtás sem ingóra, sem ingatlanra még nem irányul, fenti rendelkezések ezért nem alkalmazhatók. Az adóhatóság az ingó, illetve ingatlan-végrehajtást megelőzően – az Art. 152-153. §-aiban foglaltaknak megfelelően – végrehajtást vezethet az adós munkabérére, illetve bankszámlájára. Az I. fokú adóhatóság a megelőző végrehajtási módokat meg sem kísérelte, így ingó- és ingatlan végrehajtásnak sem lenne helye. Amennyiben ezen végrehajtási módok eredményre nem vezetnek, következhetne az ingó- és ingatlan-végrehajtás, feltéve, ha ennek feltételei fennállnak.” Az I. fokú adóhatóság a végrehajtási kifogást felterjesztette a II. fokon eljáró közigazgatási hivatalba. A közigazgatási hivatal a rendelkezésre álló iratok és a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek alapján az alábbiakat állapította meg: „az Art. egyértelműen kimondja, hogy az adók módjára behajtandó köztartozásra az ingatlanon történő jelzálogjog-alapítás kivételével a végrehajtási eljárás szabályait kell alkalmazni. Az Art. szabályai értelmében az adóvégrehajtás foganatosítása során nincs kötelező sorrendiség, így az adóhatóság maga határozza meg, hogy a törvényben meghatározott végrehajtási cselekmények közül melyiket foganatosítja az eredményes végrehajtás érdekében. Tehát nem megalapozott a körzeti földhivatal azon állítása, hogy ingó- és ingatlan-végrehajtásnak csak akkor van helye, ha a pénzügyi intézménynél kezelt összegre, illetve munkabérre vezetett végrehajtásnak nincs eredménye. Ugyanis az adóhatóság dönthet úgy is, hogy az eredményes végrehajtás érdekében egyből ingó, illetve ingatlan-végrehajtást foganatosít, ha annak törvényi feltételei fennállnak.
INGATLANJOG A GYAKORLATBAN
Az Art. 161. § (2) bekezdése alapján azonban az is megállapítható, hogy a behajtást kérőnek csak ingó, illetve ingatlanvégrehajtás esetén kell a költségminimumot megelőlegeznie. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi intézménynél kezelt összegre, illetve a munkabérre vezetett végrehajtásnál nem kell költségminimumot megelőlegezni. Amennyiben az adóhatóság úgy dönt, hogy egyből ingó-, illetve ingatlan-végrehajtást kíván foganatosítani, akkor erről tájékoztatnia kell a behajtást kérőt és egyúttal fel kell hívnia költségminimum megelőlegezésére. Ennek alapján a behajtást kérőnek akkor kell a költségminimumot megelőlegeznie, ha az adóhatóság ingó, illetve ingatlan-végrehajtás mellett dönt, ezt közli a behajtást kérővel és egyidejűleg felhívja a költségminimum megelőlegezésére. Fentiek alapján az elsőfokú adóhatóság számú végzése nem felel meg az Art. idézett rendelkezéseinek. Ugyanis az elsőfokú adóhatóság a körzeti földhivatal behajtási megkeresésének kézhezvételét követően rögtön egy végzést hozott, melyben 5.000,-Ft költségminimum megfizetésére kötelezte a Tapolcai Körzeti Földhivatal anélkül, hogy előzetesen döntött volna arról, hogy ingó-, illetve ingatlan végrehajtást kíván-e foganatosítani. Megjegyzi a közigazgatási hivatal, hogy a 6.000,- Ft-os adók módjára behajtandó köztartozás összegre tekintettel – az Art. 155. §-a alapján – ingatlan-végrehajtásnak vélhetően nincs is helye.” A megelőlegezés intézményét – bonyolultságára tekintettel – a jogalkotó 2009. január elsején megszűntette, egyidejűleg életbe 10
2009. 3-4. szám
55
léptette azon rendelkezést miszerint a végrehajtás során felmerült ki nem egyenlített költségeket az adóhatóság állapítja meg, melyet az adóhatóság és a behajtást kérők követelésarányosan viselnek. Az adóhatóság eredménytelen felszólítást követően határozattal kötelezi a behajtást kérőt a költségek megfizetésére. A határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okiratnak minősül.10
A soron kívüli díj megfizetése elmulasztásának jogkövetkezményei A beadványt soron kívül kell elintézni, ha arról törvény rendelkezik, vagy ha az ingatlanügyi hatóság az ügyfél kérelmére indokolt esetben a beadvány soron kívüli elintézését írásban engedélyezi.11 Soron kívüli eljárás esetén az ügyintézési határidő az adott ügyben irányadó határidőnek a fele, mely általános esetben 11 munkanap.12 A nem törvényen alapuló soron kívüli eljárás díja az alapdíjon felül 10.000,- Ft/hrsz.13 Az eljárás engedélyezésről a hivatalvezető 2 munkanapon belül dönt. Ha a hivatalvezető a soron kívüli kérelmet nem engedélyezi, erről végzést hoz, mely ellen fellebbezésnek nincs helye. Ha a soron kívüliség díját az eljárás megindításakor nem, vagy csak részben fizetik meg, nem kell díjfizetési felhívást kiadni. Ebben az esetben a hivatalvezető az ügyiratot viszszahelyezi az általános határidejű ügyiratok közé, és az ügyintézési határidő az adott ügyre vonatkozó általános ügyintézési határidő szerint alakul. A hivatalvezető ilyen esetben nem is dönt a soron kívüli engedélyezés elutasítása kérdésében.
Art. 161. § (5) bekezdés Inytv. 46. § 12 109/1999. (XII.29.) FVM rendelet 83/A. § (3) bekezdés, figyelemmel a Ket. 2009. október 1-től hatályos általános 22 munkanapos ügyintézési határidejére www.resimmobiles.hu 13 Dijt. 32/A. § (4) bekezdés 11
56
2009. 3-4. szám
RES IMMOBILES
Díjfizetési kötelezettség elmulasztása az első fokú döntés saját hatáskörben történő módosítása során
a kérelem saját hatáskörben nem intézhető, a fellebbezést a kapcsolódó iratokkal együtt a felettes szervhez fel kell terjeszteni.
A Ket. privilegizált eljárási szabálya szerint a hatóság az ügyfél fellebbezési kérelme esetén a nem jogszabálysértő döntést akkor is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve hogy az ügyben nincs ellenérdekű fél.14 E rendelkezéssel összhangban az Inytv. 56. § (2) bekezdése kimondja, hogy a beadvány megtartja a kérelem eredeti rangsorát, ha az elutasításra a 39. § (3) bekezdése miatt került sor, a határozat fellebbezéssel megtámadható és a fellebbezés során pótolták a határozatban megjelölt hiányosságokat. Ha tehát az ügyfél nem tartja jogszabálysértőnek a hatóság döntését, és fellebbezés keretében pótolja a határozatban megjelölt hiányosságokat a döntés saját hatáskörben módosítható. Ilyen esetben a fellebbezést előterjesztő ügyfél fellebbezési díjat köteles fizetni. A Díjtv. 32/A. § bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésről szóló határozat ellen benyújtott fellebbezés díja 10.000,- forint. Fontos kihangsúlyozni, hogy a fellebbezési díjat – ellentétben az alapeljárási díjjal – nem ingatlanonként, hanem eljárásonként kell megfizetni. Amennyiben a fellebbezési díj megfizetésére nem kerül sor,
Nem kell díjfizetési felszólítást kibocsátani akkor, ha a hatóság a jogorvoslati kérelem benyújtása során észleli, hogy a döntése jogszabályt sértett, és saját hatáskörben a döntését kijavítja, kiegészíti, módosítja vagy visszavonja. Ha az ügyfél a jogorvoslati kérelem előterjesztésével egyidejűleg megfizette annak díját, jogszabálysértő döntés esetén a díjat vissza kell téríteni. A visszatérítést célszerű külön végzésben elrendelni, hogy a visszatérítés során felmerült akadályok (pl. számlaszám hiánya, stb.) ne akadályozza az érdemi döntés mielőbbi meghozatalát. Tekintve, hogy a Díjtv. kizárólag a határozat elleni fellebbezés díját állapítja meg 10.000,- Ft-ban, így a végzés ellen benyújtott jogorvoslati kérelem díjmentes. Ha azonban az ügyfél nem tartja jogszabálysértőnek a hatóság végzését, és fellebbezés keretében pótolja a végzésben megjelölt hiányosságokat – tekintve, hogy a kérelem nem tartja meg az eredeti kérelem rangsorát, ezért azt új kérelemként kell elbírálni – köteles megfizetni újbóli 6.000,- Ft. eljárási díjat. Amennyiben a jogorvoslati kérelmet előterjesztő ügyfél a díjfizetési kötelezettségnek nem tesz eleget, az ingatlanügyi hatóság ismételten a kérelem elutasítása felől határoz.
Összegzés Az adók módjára történő behajtás ingatlan-nyilvántartási szempontból új jogintézmény. Tapasztalataink szerint az önkormányzati adóhatóságok egy része csak kis hatásfokkal tudja behajtani a meg nem fizetett díjakat. További jogi szabályozásra volna szükség a nagyobb behajtási eredmények elérése érdekében. *** 14
Ket. 103. § (2) bekezdés
