Hunyadi Krisztina Verekedő sportolók
Az eset Két iskolatárs összeverekedett egy iskolai kosárlabda meccs után. A csapattársak szedték szét őket, mivel a verekedést kezdeményező fiú (Dávid) súlyos sérüléseket okozhatott volna társának. Miután szétválasztották őket, Dávid megfenyegette iskolatársát Gergőt, hogy megvárja iskola után és „laposra veri.” Gergő szülei látva az ijesztő külsérelmi nyomokat feljelentést akarnak tenni és követelik az iskolától, hogy azonnal távolítsák el Dávidot, aki veszélyezteti fiuk testi épségét. Dávid édesanyja szerint fiát provokálták. Dávid elismerte tettét. A cselekmény alapján jóvátételi eljárást javasoltam.
Résztvevő felek: Az áldozat (Gergő) támogatói:
szülők, osztályfőnök, csapattárs
Az elkövető (Dávid) támogatói:
édesanya, osztályfőnök, osztálytárs
Más érintettek:
intézményvezető, iskolapszichológus, gyermekjóléti szolgálat családgondozója
Előkészítés
A Pedagógiai Szakmai Szolgáltató Központot elektronikus levélben kereste meg a középiskola intézményvezetője, melyben arról értesített bennünket, hogy kijelölt időben várnak mediátort a fent említett súlyos erőszakos eset kezelésére, mely egyben a fegyelmi eljárás megelőzése érdekében is történik. Telefonos kapcsolatfelvétel során tájékoztattam az intézményvezetőt, hogy az eljárás megszervezése a közvetítő szakember dolga, miután tájékozódott arról, hogy az aktuális eset kapcsán oktatásügyi közvetítői eljárás alkalmazható vagy büntető eljárás hatálya alá tartozik. Miután átbeszéltük az ügyet és az iskolavezetés által szervezett időpont vállalható volt, néhány nap állt a jóvátételi eljárás megszervezésére. Megkerestem Dávidot és Gergőt, kértem őket, hogy nevezzék meg támogatóikat, akik a jóvátételi konferencián részt vesznek. A megnevezett támogatókat megkerestem. Mindenki vállalta a felkérést és a részvételt. Az idő rövidségére tekintettel előkészítő ülésre nem volt lehetőség.
Jóvátételi konferencia Az eljárásrend ismertetése után először az áldozatot kérdeztem, mondja el mi történt. Gergő elmesélte, hogy Dávid inkább haverja, mint barátja. Jó fej srácnak tartja, aki kissé zárkózott és időnként láthatóan ingerült. A szóban forgó napon egy nehéz meccsen voltak túl, ahol Dávid elég sokat szabálytalankodott és láthatóan nehezen viselte, hogy csapata vesztésre áll. Már a pályán több „ellenfelének” beszólt, provokálta őket. Az öltözőben tovább folytatódott a szópárbaj. Gergő nem folyt bele, de amikor Dávid Gergő barátjával kezdett kötözködni, akkor annyit mondott Dávidnak, hogy most már fogja vissza magát, mert láthatóan az a baja, hogy nem tudja lenyelni, hogy vesztett a csapata. Erre Dávid mindenki legnagyobb meglepetésére azonnal ütésekkel válaszolt. Teljes erővel nekiesett Gergőnek, aki a váratlan reakció miatt nem védekezett, ezért számos kék-zöld foltot szedett össze. Gergőt a csapattársak hathatós beavatkozása mentette meg a további bántalmazástól. Dávid a szóbeli felszólításra nem reagált, Gergő szerint „teljesen elborult az agya”. Ijesztő volt Gergő számára, hogy nem tudja Dávid mikor hagyta volna abba a verést és miért fenyegette meg, miért akarja bántani. Ő úgy érzi normálisan szólt Dávidhoz. Gergő után, a szülei is elmondták, hogyan élték meg az eseményt, nagyon megijedtek, mert aznap Gergő elég ijesztően nézett ki. Nem értik, hogy mi „robbant fel” Dávidban. Gergőtől úgy tudták, hogy haverok és jóban vannak, ezelőtt soha nem volt konfliktus közöttük. Dávid kiszámíthatatlan viselkedése miatt nyomatékosan kérik az iskolát, hogy Dávidot tanácsolják el, emellett a szülők rendőrségi feljelentésen gondolkodnak. Dávid nehezen szólalt meg, láthatóan rosszul érezte magát. Elmondta, hogy hónapok óta feszült, nem tudja kezelni az indulatait és soha nem érezte ilyen dühösnek magát, mint a meccsen. Nincs baja Gergővel, elmondása szerint egyszerűen rosszkor volt rossz helyen. Gergő állítását alátámasztotta, hogy tulajdonképpen ők haverok, egy társaságba járnak. Gergő csendes, visszahúzódó srác és nem őt kellett volna „megtalálnia”. Gyengébb is nála és tényleg nem rá volt dühös. Tulajdonképpen nem tudja kire. Elmondta, hogy bár megfenyegette Gergőt, nem gondolta komolyan és másnap oda akart menni hozzá, de szégyellte magát, ezért inkább a facebook-on írt Gergőnek, hogy ne haragudjon rá. (ezt Gergő is megerősítette) Nem tudja mit tegyen még, elismeri, hogy hiba volt így reagálni, de most már nem tudja meg nem történté tenni az esetet. Kiemelte, hogy tényleg nem kell tőle félni, rossz ezt hallani, hogy így gondolnak rá Gergő és a szülei is. Dávid édesanyja nagyon ideges volt. Első mondataiban támadta Gergőt és a szüleit. Szerinte Gergő is hibás, mert látnia kellett volna, hogy Dáviddal nem lehetett beszélni. Ezen a ponton Gergő édesapja nehezen tudta visszafogni magát, de végül hallgatott a kérésemre. Dávid édesanyjának sikerült a kérdésekre koncentrálnia és feltárni gondolatait, érzéseit arról, hogy érintette az esemény szülőként. Többször elmondta, hogy közte és fia között minden a legnagyobb rendben van. Nem érti Dávid kitörésének okát, de természetesen nem ért vele egyet. Persze ha provokálják ne hagyja magát. Gergő csapattársa kívülről átélve a helyzetet úgy jellemezte Dávidot, mint aki „bekattant” és Gergő mellett magának is fájdalmat okozott az ütésekkel, mert a fémből készült öltözőszekrény ajtaját is ütötte. Nagyon ijesztőnek írta le az eseményt. Soha nem látta ilyennek Dávidot. Csalódott benne és nem érti, ha „baja” van, miért nem mondja el valakinek. Főleg, ha az édesanyjával ilyen jóban van.
Dávid csapattársa is alátámasztotta az addig hallottakat. Dávid legjobb barátja és nem is sejtette, hogy Dávid erre képes. Csalódottságát fejezte ki, amiért barátja nem bízott benne és nem mondja el problémáit. Ő is látta, hogy hónapok óta idegesebbnek tűnik Dávid és többször rákérdezett, mi történt, segíthet-e valamiben, de Dávid hárított. Úgy látja elmagányosodik a fiú. Gergő osztályfőnöke is tanítja Dávidot és nem olyan fiúnak ismeri, aki tettlegességgel oldja meg vitáit. Úgy gondolja, hogy Dávid reakciója mögött komoly okok húzódnak és jó lenne, ha Dávid szembenézne ezekkel és szívesen segíti ebben, ha igényli. Dávid osztályfőnöke is megdöbbenéssel fogadta a hírt. Dávid jó tanuló, jól kommunikáló fiú, aki képes az érdekeit normálisan érvényesíteni. Látta, hogy valami nyomasztja Dávidot és hetekkel a verekedés előtt beszélgettek, amikor a fiú elmondta mi a baj. Arra biztatta Dávidot kérjen segítséget, mert láthatóan egyedül nem tud megküzdeni a helyzettel. A hallottak Dávidot megnyitották és annyit mondott, hogy nem igaz az, amit édesanyja állít, hogy közöttük minden rendben van. Dávid édesapja egyre többet iszik, miután elveszítette állását és egy ideje nem talál másikat. Dávidot többször megverte és az édesanyját is bántalmazta. Az anya nem akarja a helyzet súlyosságát tudomásul venni, szerinte ez egy átmeneti időszak. Dávid szégyelli apját, utál hazamenni, de anyját nem akarja magára hagyni. Nem tudja, mit tegyen. Úgy fogalmazott, túl büszke volt ahhoz, hogy felvállalja, mi történik otthon. Gergő édesapja megdöbbent a hallottakon. Elmondta, hogy ők egy nagyon összetartó család és el sem tudja képzelni, hogy bántalmazza feleségét vagy gyermekét. Felhívta a figyelmét az anyának, hogy elvesztheti Dávidot és sürgősen tegyen valamit, hogy megakadályozza a további erőszakot. Ezt nem lehet hagyni. Természetes elítéli Dávid tettét, de nem gondolta, hogy ilyen súlyos események vannak a háttérben. Ha kell szívesen segít, akár beszél az apával, ha igénylik. Gergő is megszólalt és elmondta Dávidnak, hogy őszintén örül, hogy elmondta, mi húzódott valójában az indulatok mögött. Másrészt nagyon sajnálja, amit Dávidnak meg kell élnie. Dávid édesanyja nagyon elkeseredett és megdöbbent, hogy fia elmondta, mi történik velük. Majd hirtelen sírni kezdett és elmondta, mennyire szégyelli magát. Azt hitte, Dáviddal közösen túlélik ezt a megpróbáltatást, mert még mindig bízik abban, hogy ez nem tart hosszú ideig. Az iskolapszichológus és a gyermekvédelmi szakember elmondta a teendőket és időpontot javasoltak az anyának. Minden támogató megerősítette Gergő édesapjának javaslatát, hogy külső segítség bevonására van szükség, de emellett az aktuális ügyet is kezelni kell.
Megállapodás Gergő és családja azt kérte, hogy Dávid kérjen bocsánatot és két hét múlva üljenek le újra a facilitátorral és beszéljék meg, hol tart a kapcsolatuk. A fiúk megbeszélték, hogy a korábbi kölcsönös szimpátiára alapozva eljárnak közösen sportolni. Gergő kijelentette, hogy a hallottak alapján megértette az erőszakos cselekmény okait és nem fél Dávidtól. Dávidnak és édesanyjának a gyermekjóléti szolgálat szakembere időpontot javasolt konzultáció céljából, melyet elfogadtak. Családgondozó segíti a családot az édesapával kapcsolatos probléma megoldásában. Dávid kérte az iskolapszichológus segítségét, hogy támogassa ebben a „zavaros” időszakban. Nem biztos magában és nem akarja másokon levezetni a feszültségét. Azt mondta, hogy kívülállóban jobban megbízik, nincs türelme az édesanyjával beszélgetni, mert minden beszélgetésük után dühös az anyjára, a tehetetlenségére. Heti rendszerességgel fognak találkozni az iskolapszichológussal. Dávid azt kérte az osztályfőnökétől, hogy ne beszéljenek erről az osztályban. A résztvevők megállapodtak abban, hogy 1 hónap múlva megbeszélik, hol tartanak.
felkérő fél (intézményvezető, osztályfőnök) mondta el álláspontját az ügyről, majd a szülők. Az intézményvezető az aktuális helyzet szerint nem lát megoldást, főleg amiatt, mert a szülők nem vették komolyan az osztályfőnök jelzéseit. Továbbá azért sem, mert nevelési szokásaik eredményeképpen Benedek viselkedése nehezen illeszkedik az iskolai működés kereteibe. A szülők elmondták, hogy nagyon keveset tudnak a gyerekekkel foglalkozni. Gyakran utaznak, hol egyik, hol másik szülő és amikor együtt vannak nem akarják szabályozással tölteni az időt. Ugyanakkor el vannak keseredve, mivel nem gondolták, hogy ez ide vezet. Az apa elmesélte, milyen szokások kialakításával próbálkozott és megállapította, hogy nem volt kitartó, vállalva, hogy külföldön ő sem szabálykövető nevelést kapott. Az anya is csatlakozott és kérte az iskolát, ha látják Benedek ellenállását, nyugodtan lépjenek közbe határozottabban. Hozzátette, hogy ő olyan iskolában nevelkedett, ahol egy-két pofon is belefért, az erőszakos viselkedést pedig természetesnek tartja, nem érzi olyan nagy problémának.
Ezen a ponton az iskola képviselői és a szülők intenzív eszmecserébe kezdtek. A pedagógusok a szokások kialakítására, fokozatos bevezetésére tettek javaslatot. Az anya erőszakot is elfogadó javaslatát hárították és felhívták a figyelmet arra, hogy az iskola értékrendjébe ez nem fér bele. A viselkedésforma kialakítása alapvetően a szülők dolga és ne terheljék rá az iskolára azt, amit láthatóan ők sem tudnak szülőként megoldani. Az anya jelezte, hogy nem tudja mit csináljon másként, hogyan lehetne változást elérni. Megállapította, hogy csekély a nevelési eszköztáruk. Az intézményvezető javasolta a szülői eszközök bővítése céljából hogy járjanak a szülőcsoportba, melyek a kerületi nevelési tanácsadóban vagy gyermekvédelmi központban rendszeresen indulnak. Benedeket is támogathatná külső segítség, a feszültség levezetése céljából. Ha a szülők ezt vállalják, akkor az iskola hajlandó eltekinteni a gyermek eltanácsolásától és új esélyt adni előre meghatározott próbaidő erejéig. Az osztályfőnök azt kérte, hogy Benedek kérjen tőle bocsánatot az osztályközösség előtt. Én javasoltam, hogy az osztállyal ú.n. gyógyító kör keretében beszéljük meg az esetet. Ezzel a gyerekekben lévő esettel kapcsolatos szorongás is oldható. Megállapodás A megbeszélés alatt az iskola képviselői meggyőződtek a szülők szándékáról, miszerint szeretnék rendbehozni a történteket. A szülők őszintén vállalták hiányosságaikat és segítséget kértek szülői eszköztáruk bővítése céljából. Az iskola próbaidőt javasolt és a próbaidő végén felülvizsgálatot tart a fejlődés mértékéről, az együttműködés hatékonyságáról. A szülők vállalták a szülőcsoporton való résztvételt és Benedek pszichológussal történő támogatását is. Támogatták továbbá, hogy Benedek bocsánatot kérjen az osztályfőnöktől az osztály előtt és jó ötletnek tartották a gyógyító kört is. Ennek időpontjában a helyszínen megállapodtunk, hogy mihamarabb megtörténjen. A felülvizsgálat negyedév múlva esedékes. Utánkövetés A megállapodás után 1 hónappal az utánkövetés során örömmel tapasztaltam, hogy a szülők családterápiába járnak, gyermeküket pszichológus támogatja. Az osztállyal való együttműködés szempontjából sokat segített facilitátor vezette gyógyító kör, ahol Benedek nem csak az osztályfőnöktől, hanem osztálytársaitól is bocsánatot kért, miután kiderült, hogy elég sok társát megbántotta. A gyerekek elfogadták a bocsánatkérést és elmondták Benedeknek, hogy nagyon „bírják”, de nem értik miért haragszik olyan sokszor és néha félnek tőle. Ez meglepte Benedeket és nagyon örült, hogy megbocsátanak neki a többiek. Elmondta, hogy nem is tudta, milyen sok társával veszekedett már és „jó sok dolga volt a bocsánatkéréssel”. Fontos momentum, hogy társai felé a bocsánatkérést Benedek ajánlotta fel. Az osztályfőnök szerint változott Benedek viselkedése, kicsit nyugodtabbnak tűnik, látszik, hogy igyekszik figyelni, ami nyilván még nem mindig sikerül neki. A szabályoknak kevésbé áll ellen, de még jelzi ellenérzéseit, de a tanító kérését hamarabb elfogadja, kevesebbet kell vele „küzdeni”. A szülők azt tervezik, hogy Benedeket valamilyen küzdősportra íratják be. Az intézményvezető bizakodó, örül, hogy a szülők együttműködnek és betartják a vállalásukat és folyamatos kapcsolatban vannak az osztályfőnökkel, aki intenzívebben segítheti őket.
