AZ IAS ÉS A MAGYAR SZÁMVITEL. II. RÉSZ *

AZ IAS ÉS A MAGYAR SZÁMVITEL. II. RÉSZ* n A GAZDASÁG GLOBALIZÁCIÓJA SOK ÚJ JELENSÉGET HOZOTT MAGÁVAL. EZEK KÖZÜL AZ EGYIK A SZÁMVITELI ELSZÁMOLÁSOK NEMZETKÖZIVÉ VÁLÁSA, A NEMZETKÖZI EGYSÉGESSÉGRE VALÓ TÖREKVÉS. EZ MA MÁR GYAKORLAT IS, HISZEN A GAZDASÁGI ÉLET LEGDOMINÁNSABB SZEREPLÔI, A MULTINACIONÁLIS TÁRSASÁGOK, A SOK ORSZÁGBAN MEGTALÁLHATÓ ÉRDEKELTSÉGEIK ELSZÁMOLÁSAIT EGYSÉGES MÓDSZER SZERINT KELL, HOGY VÉGEZZÉK SAJÁT ÉS TÔZSDEI INFORMÁCIÓS KÖVETELMÉNYEK MIATT EGYARÁNT. JELENLEG A VILÁGBAN KÉT NAGY „STANDARD-GYÁR” LÉTEZIK, AZ IAS, AMELY FÔLEG NYUGAT-EURÓPÁBAN HASZNÁLATOS ÉS AZ AMERIKAI US-GAAP, AMELY AZ AMERIKAI KONTINENSEN, ILLETVE AZ AMERIKAI CÉGEK ÁLTAL FAVORIZÁLT. SZÉNÁSY ÁGNES

A NEMZETKÖZI STANDARDEK 1. számú IAS az éves beszámoló készítésérôl A standard fôbb elôírásai: n Az éves beszámolóval kapcsolatos általános követelmények (megbízható kép, számviteli politika, a vállalkozás folytatása, elismert teljesítményszemléletû számvitel, következetesség, lényegesség, bruttó elszámolás, feltételes nettósítás, öszszemérés, összehasonlítható adatok). n A beszámoló fô részei: – a mérleg; – az eredménykimutatás; – a saját vagyon változását bemutató melléklet – a cash flow kimutatás; – a számviteli politika és a kiegészítô melléklet. n Egyéb témakörök – a mérleg, az eredménykimutatás, a saját vagyon változás melléklet tartalma, ajánlott formája, – a kiegészítô melléklet tartalma, ajánlott szerkezete, a beszámoló részei közötti kereszthivatkozások fontossága; – a beszámoló közzététele (közzétételi forma); – az IAS-eknek való megfelelés igazolásának csatolása.

2. számú IAS a készletekrôl A standard fôbb elôírásai: n A készletek értékelése (a beszerzési ár, az elôállítási költség, a nettó realizálható érték fogalma). n Ha az egyedi beszerzési érték nem határozható meg, közelítô eljárásként a FIFO vagy a súlyozott átlagár alkalmazható. Megengedett alternatíva a LIFO eljárás, de akkor be kell mutatni a nettó realizálható érték, a FIFO, a súlyozott átlagár, vagy a tényleges költség közül az alacsonyabbat is. n A készletekkel kapcsolatos költséget abban az idôszakban kell számításba venni, amelyikben a kapcsolódó bevételt elszámolták. n Ha a készlet értékét a nettó realizálható értékre leszállítják, a leírást költségként kell elszámolni. Az ilyen leírás bármilyen visszafordítása késôbbi idôszakokban olyan jövedelemnek minôsül, amelyik csökkenti az adott idôszakban értékesített áruk miatt elszámolt költséget. n A beszámolóban a készletekrôl közölni kell az alábbiakat: – a számviteli politika készletekre vonatkozó döntései; – a készletek állományát csoportonként (az ajánlott mérlegséma nem részletezi a készleteket);

* A cikk elsô részében az olvasó áttekintést nyerhetett a Nemzetközi Számvitelrôl általában

62

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/4

– a nettó realizálható értéken értékelt készletek állományát; – a korábbi leírásból a visszaértékelés összegét; – egy kötelezettség kiegyenlítése biztonsági fedezetére elkülönített készletállományt (zálogtárgyak); – az idôszakban kifizetett, költségként elszámolt készletek értékét, – a LIFO eljárás alkalmazása mellett kért kiegészítô információkat a fentiek szerint.

3. számú IAS: Már nem érvényes, beépült a 27. számú és a 28. számú standardokba. 4. számú IAS az értékcsökkenésrôl A standard fôbb elôírásai: n A korlátozott hasznos élettartamú eszközöket a hasznosításuk idôszaka alatt tervszerûen kell leírni. n Az élettartam alatt azt az idôtartamot kell érteni, amelynek során az eszköz várhatóan hasznosításra kerül a vállalkozásnál. n Az élettartam becslésekor figyelembe kell venni az eszköz elhasználódását, megrongálódását, elavulását, használatának jogi és egyéb korlátozásait. Az értékcsökkenés elszámolásának módszerét csak akkor lehet módosí-

tani, ha azt megalapozó változások következtek be. Ha a leírás módszerét megváltoztatták, annak számszerûsített hatását közölni kell a változtatás indokaival együtt. A leírhatóság idôtartamát rendszeresen felül kell vizsgálni. n A beszámolóban az értékcsökkenésrôl a következô információkat kell közölni: – a leírás módszere; – a hasznos élettartam vagy a leírási kulcs; – az elszámolt értékcsökkenési leírás (költség); – az eszközök bruttó értéke és a halmozott értékcsökkenés összege.

kibocsátása, a saját részvények, üzletrészek visszavásárlása révén keletkeztek, kötvények váltók kibocsátásából és ezek megfizetésébôl származnak. n Az adókkal kapcsolatos cash flow mutatót a szokásos tevékenység keretében elkülönítetten kell közölni, kivéve, ha valamelyik tételsornak az egyértelmûen megfeleltethetô. n Az a befektetési és pénzügyi tevékenység, amely nem okoz növekedést a cash-flow-ban (például vagyontárgyak átvétele követelés fejében) nem szerepel a cash flow kimutatásban, de errôl elkülönítetten tájékoztatást kell adni.

5. számú IAS: Már nem érvényes, beépült az 1. számúba

8. számú IAS az idôszak nyereségérôl vagy veszteségérôl, a hibák helyesbítésérôl, valamint a számviteli politikában végrehajtott változásokról

6. számú IAS: Már nem érvényes, beépült a 15. számúba 7. számú IAS a cash flow kimutatásról A standard fôbb elôírásai: n A cash flow kimutatás értékeli a pénzeszközök és az azzal azonosan kezelt eszközök adott idôszak alatt bekövetkezett változását. A pénzeszközökkel azonosan kezelt eszközök az olyan rövid lejáratú, egészen likvid befektetések, amelyek értékváltozásának kockázata nem jelentôs. n A cash flow kimutatásnak a pénz és az azzal egyenértékû eszközök változását a mûködési, a befektetési és a pénzügyi tevékenységek szerinti bontásban kell tükröznie. n Mûködési cash flow: Összegét közvetlenül vagy közvetett módszerrel lehet meghatározni: – a közvetlen módszer a vevôk, a szállítók, a munkavállalók, a költségvetési (adó) kapcsolatok, stb. pénzügyileg rendezett tételeit tartalmazza, – a közvetett módszer a teljesítmény szemléletben adózott eredménybôl indul ki, majd azt korrigálja a pénzmozgást nem jelentô tételekkel. n Befektetési cash flow – elkülönítetten tartalmazza azokat a pénzbevételeket és pénzkiadásokat, amelyek részvény, vagy más tulajdoni részesedés

A standard fôbb elôírásai: n A rendkívüli tételeket az üzemi (üzleti) tevékenység eredményétôl elkülönítve kell szerepeltetni az eredménykimutatásban. n A szokásos tevékenység olyan bevétel vagy ráfordítás tételeire, amelyek a nagyságuk, a jellegük vagy váratlan elôfordulásuk miatt számítanak rendkívülinek, általában a kiegészítô mellékletben kell részletesen kitérni. n A becslésekben történt változásokat a várható hatásuk szerint kell bemutatni. A változás jellegét és hatását közölni kell, ha annak a jövôre nézve jelentôs kihatása van. Ha a hatást nem lehet számszerûsíteni, ezt a tényt is közölni kell. n A jelentôs hiba helyesbítését az elôzô idôszak módosításaként (összehasonlíthatóvá tétel), vagy a tárgyidôszaki eredményben számba véve (ez is megengedett) kell végrehajtani. A módosításnak a tárgyidôszakra és az elôzô idôszakra gyakorolt hatását be kell mutatni. A számviteli politika változását viszszamenôlegesen kell kezelni, valamennyi korábbi, beszámolóval lezárt idôszakra nézve és a nyitó eredménytartalékot módosítani kell (öszszehasonlíthatóvá tétel). Ha a helyesbítés, amelyik korábbi idôszakhoz kapcsolódik, egyértelmûen nem ha-

tározható meg, a módosítást a jövôre hatóan lehet elszámolni. Megengedett a számviteli politika visszamenôleges megváltozásából származó helyesbítés módjaként, hogy azt a tárgyidôszaki eredményben vegyék figyelembe. Közölni kell a változás indokait, számviteli kezelésének módját és hatásait. n A számviteli politikában csak akkor lehetséges változás, ha azt jogszabály, vagy a számviteli standard bizottság valamely elôírása indokolja, vagy a változás az éves beszámoló jobb összeállítását eredményezi.

9. számú IAS: Már nem érvényes, a 38. számú standard kiváltotta 10. számú IAS a mérleg fordulónapját követô eseményekrôl A standard fôbb elôírásai: n A vállalkozásnak a mérlegfordulónap után bekövetkezett események miatt módosítania kell a beszámolóját, ha azok a mérlegbe felvett (a fordulónapon már fennálló) körülményekrôl további nyilvánvaló információt hordoznak; de nem kell módosítania azon események miatt, amelyek csak a fordulónapot követôen felmerülô feltételeket jelzik. n A vállalkozásnak közölnie kell azt a napot, amikor a beszámolót közlésre jóváhagyták, valamint a jóváhagyó nevét is. Ha a vállalkozás tulajdonosai, vagy mások jogosultak a már kiadott beszámoló módosítására, ezt a tényt is közölni kell. n A vállalkozás fel kell, hogy frissítse a kiegészítô információkat, amelyek a mérleg fordulónapján meglévô helyzetre vonatkoznak, ha a fordulónapot követôen bármilyen új információ birtokába jut ezekkel kapcsolatban. 11. számú IAS az építési szerzôdések alapján elszámolható bevételekrôl és ráfordításokról A standard fôbb elôírásai: n A teljes bevétel, a múltbeli és a jövôbeni költségek, valamint a szerzôdés teljesítésének állása mérhetô vagy becsülhetô, azaz a bevételeket és a költségeket a teljesítés


63

mértéke szerint is számításba lehet venni („százalékos teljesítés módszere“). n A várható veszteségeket el kell számolni, amikor azok nyilvánvalóvá válnak. n Ha a teljesítés mértékét nem lehet reálisan megállapítani, a költséget el kell, a bevételt pedig csak olyan mértékig szabad elszámolni, hogy az a költséget éppen fedezze („költséget ellentételezô módszer“). n Valamennyi jelentôsebb szerzôdésre, vagy szerzôdéscsoportra közölni kell a következôket: – a szerzôdés elszámolt bevétele, – a bevétel meghatározásának módszere, – a teljesítés állása meghatározásának módszere, – a folyamatban lévô szerzôdés felmerült költségei összesítve, az elszámolt nyereség vagy veszteség és a visszatartott összegek, – a szerzôdés szerint a vevôktôl esedékes bruttó összeg, – a szerzôdés szerint a vevôket megilletô bruttó összeg.

12. számú IAS a jövedelemadó elszámolásáról A standard fôbb elôírásai: n Az adókötelezettség idôbeli elhatárolása (halasztott adó, átvitt veszteség). n Az alapítványok adózása. n Nem határolható el a leányvállalatok, társult vállalkozások és vegyes vállalatok jövedelem-átcsoportosításaival kapcsolatos adó. n Nem szabad felbruttósítani az állami támogatást vagy más olyan eszköz, illetve forrás tételt, amelynek számbavétele eltér az adóalapban való szerepétôl. 13. számú IAS: Már nem érvényes, beépült az 1. számú standardba. 14. számú IAS az elkülönült szervezeti egységek (szegmensek) beszámolásáról A standard fôbb elôírásai: n A szegmens fogalma: – A szegmensek önálló szervezeti egységek (részleg, telephely, központ), amelyekrôl információt kell szolgáltatni az igazgató-

64

tanácsnak és a vezetô testületnek, kivéve, ha a szervezeti egységek termelési, szolgáltatási vagy földrajzi szempontból nem különülnek el. n A szegmens beszámoló alapja: – termelési és szolgáltatási hálózatok, földrajzilag elkülönült egységek, – az elkülönítés elsôdleges (alárendelt) és másodlagos (fölérendelt) alapon történik, – a szegmensek számviteli politikája olyan, mintha azokat konszolidálnák. n Minden elsôdleges szegmensnek közölnie kell: – az árbevétel összegét (a külsô és a csoporton belüli elkülönítésével), az üzleti eredményt (az osztalék és adózás elôtti összegben), – a részleg eszközeinek könyv szerinti értékét, a részleg forrásainak könyv szerinti értékét, – a tárgyi eszköz beruházásokra és immateriális javak megszerzésére fordított összegeket, – az értékcsökkenés és értékcsökkenési leírás összegét, – a leíráson kívüli egyéb, nem pénzkifizetést jelentô költségeket, – a részesedést a saját tôke változásából (nyereség vagy veszteség) és a vegyes vállalati befektetéseket; – a hálózaton belüli árak alapját. n A másodlagos szegmensek által

közlendô információk: – az árbevétel (a külsô és a hálózaton belüli elkülönítetten) – a részleg eszközeinek könyv szerinti értéke, – a tárgyi eszköz beruházásokra, immateriális javak megszerzésére fordított összegek, – a belsô árképzés alapja.

15. számú IAS az árváltozások hatását tükrözô információk közlésérôl A standard fontosabb elôírásai: n A vállalkozásoknak célszerû a következô információkat is közölni az általános vásárlóerô vagy az újrabeszerzési költség alapján: – a leírás módosítása, – az értékesítési költségek módosítása


– a monetáris tételek módosítása és – az elôbbiek és más módosítások együttes hatása.

16. számú IAS a tárgyi eszközök (ingatlanok, gépek, berendezések) értékelésérôl A standard fontosabb elôírásai: n A berendezések, gépek, felszerelések állományba vételének feltételei. n Az értékelés alapja a beszerzési költség. A leírás értékhatára is a beszerzési költség, de megengedett a jelenérték alkalmazása is. n Az értékcsökkenés: – a földterület után nem lehet elszámolni, – a leírás alapja a beszerzési ár (elôállítási költség), csökkentve a becsült maradványértékkel (legalább a hulladékként hasznosítható értékkel), – a leírási módszernek figyelembe kell vennie az eszköz gazdasági hasznát megtestesítô produktumot, – ha az eszközt átértékelik, az értékcsökkenésnek az átértékelt összegen kell alapulnia, – a hasznos élettartamot idôszakonként felül kell vizsgálni, és bármely változást figyelembe kell venni az adott idôszakban és a jövôre nézve is, – az eszköz hasznos élettartamának végén felmerülô jelentôsebb költségek elszámolása. n Az átértékelés (megengedett)

– Az átértékelést megfelelô rendszerességgel kell végrehajtani, hogy a könyv szerinti érték ne térjen el jelentôsen attól az értéktôl, amelyet a valós és hû értékelés révén a mérlegfordulónapon kapnának. – Ha a berendezések, gépek és felszerelések valamely tételét átértékelték, a teljes csoportot, amelyikhez az adott eszköz tartozik, át kell értékelni (például az összes épületet, minden földterületet, minden berendezést). – Az átértékelést a saját tôkével kell ellentételezni (értékelési tartalék növekedése), kivéve a korábbi költségnek az eredménybôl való elismerését.

– Az érték leszállítása ráfordításként a jövedelmet csökkenti, kivéve azt az esetet, ha azt a saját tôke korábbi értékelési tartaléka fedezi (az értékelési tartalék többlete). – Ha az átértékelt eszközt eladják, vagy másképpen kikerül az állományból, a kapcsolódó átértékelést közvetlenül a vonatkozó értékelési tartalékkal szemben ki kell vezetni (nem kell átvezetni az eredményen). n Ha egy eszköz maradványértéke a könyv szerinti érték alá csökken, a csökkentést az eredmény terhére kell elszámolni (kivéve, ha azt a korábban képzett értékelési tartalék fedezi). n Az eszköznek a használatból történô kivonása vagy selejtezése miatt keletkezô nyereséget és veszteséget a könyv szerinti érték alapján kell számítani. n A beszámolóban közölni kell a következôket: – a változások és ellentételük; – a tôkelekötések; – biztosítékként kezelt tételek (zálogtárgy); – ha az eszközöket átértékelik, a múltbeli bekerülési értéket is be kell mutatni; – az értékelési tartalék változása.

17. számú IAS a lízingrôl A standard fôbb elôírásai: n Pénzügyi lízing a lízingbe vevô oldaláról – A lízingbe vevô aktiválja a pénzügyi lízingbe vett eszközt annak a reális és legalább a lízingdíjban megfizetendô jelenértéke közül az alacsonyabb értéken. – A bérleti díjat meg kell osztani a kötelezettség törlesztésére és a törlesztéssel együtt megfizetett kamatköltségre. – A lízingbe vevônek a lízingbe vett eszköz után értékcsökkenést kell elszámolnia az eszköz várható hasznos élettartama alatt, kivéve, ha a birtokba vétel ténye kétséges. Az utóbbi esetben a hasznos élettartam és a lízing idôtartama közül a rövidebbet kell figyelembe venni. n Pénzügyi lízing a lízingbe adó ol-

daláról

– A lízingbe adó számára a pénzügyi lízinget a követelések között kell állományba venni. A lízingbôl származó bevételt a lízing idôszakán belül egyenletesen kell elszámolni. – A pénzügyi lízing keretében bekövetkezô értékesítéssel és viszszaadással összefüggô, a könyv szerinti értéket meghaladó bármely kiegészítô szolgáltatást el kell határolni és a lízing idôszaka alatt kell azt leírni. n Operatív lízing a lízingbe vevô oldaláról A lízingbe vevônek költségként kell elszámolnia az operatív lízing díját. n Operatív lízing a lízingbe adó oldaláról – A lízingbe adónak a mérlegben ki kell mutatnia a lízingbe adott eszközt. – A lízingbe adásból származó bevételt az eredménykimutatásban szerepeltetni kell, általában a szerzôdés teljes idôtartamára egyenletesen elosztva. – A lízingbe adott eszközzel kapcsolatos költségeket (beleértve a számviteli politikában meghatározott módon számított terv szerinti értékcsökkenést is), az eredménykimutatásba be kell állítani. n A kiegészítô mellékletben mind a lízingbe vevônek, mind a lízingbe adónak a lízinggel kapcsolatos minden lényeges információt közölnie kell, beleértve a lízing szerzôdés ismertetését.

18. számú IAS a bevétel számbavételérôl A standard fôbb elôírásai: n A bevételt a kapott vagy pénzügyi-

leg a jövôben rendezendô ellenérték valós összegében kell elszámolni. A bevételt rendszerint pénzben egyenlítik ki. A bevételt csökkenteni kell, ha a pénz befolyása kamatfeltétel kikötése nélkül jelentôsen késedelmes. Ha az ellenértéket más áruval vagy szolgáltatással egyenlítik ki (barter ügylet keretében), bevételként a kapott áru vagy szolgáltatás (piaci) értékét – vagy, ha az reálisan nem mérhetô – az értékesített áruk vagy szolgáltatások értékét kell elszámolni.

n Bevételt kell elszámolni, ha:

n

n

n

n

– a vevôre a tulajdonból származó jelentôs kockázatokat és elônyöket átruházzák; – az ügylet tárgya felett az irányítást és az ellenôrzést átengedték – a bevétel összege reálisan meghatározható; – valószínû, hogy a gazdasági haszon a vállalkozáshoz befolyik, és – az ügylet költségei (beleértve a késôbbi költségeket is) reálisan mérhetôk. A kamatbevételeket idôarányosan kell elszámolni a tényleges kamatszázalék alkalmazásával. A kapott osztalékból származó bevételt akkor kell elszámolni, amikor a részesedés tulajdonosának az osztalékra jogosultsága keletkezett (azt jóváhagyták). Ha a bevételt elszámolták, de az összeg behajtása részben kérdésessé vált, azt hitelezési veszteségként (rossz adós), ráfordításként le kell írni. A bevétellel kapcsolatban, a beszámolóban a következôket kell közölni: – a bevétel elszámolására vonatkozó számviteli politikát; – az összegeket a jelentôsebb bevételi kategóriák szerint csoportosítva; – az áruk, szolgáltatások cseréjébôl (értékesítésbôl) származó bevételeket.

19. számú IAS a munkavállalók járandóságairól A standard fôbb elôírásai: n A munkavállalók jövedelmei – a foglalkoztatottak rövid távú jövedelmei (bérek, keresetek, társadalombiztosítási hozzájárulás, táppénz, szabadságra járó jövedelem, nyereségrészesedés, természetbeni juttatások); – a nyugdíjazást követôen fizetett jövedelmek (nyugdíj, életbiztosítás, nyugdíjazást követô egészségügyi hozzájárulás); – az egyéb munkavállalói bevételek (fizetett ünnepek, jubileumi jutalom, baleseti kártérítés, költségtérítés, kiküldetéssel kapcsolatos juttatások); – a felmondási juttatások (végkielégítés, felmondási idôre jutó illetmény);


65

– a munkavállalói részvény juttatása. n A nyugdíjazással összefüggô kötelezô vagy önkéntes vállalati befizetések. Nyugdíjalapok, állami nyugdíjfolyósítás, nyugdíjbiztosítás. n A munkavállalók jövedelmeinek elszámolása.

20. számú IAS az állami támogatások számbavételérôl és az ezzel kapcsolatos információközlésrôl A standard fôbb elôírásai: n Az állami támogatásokat közvetle-

nül a saját tôkével szemben nem szabad elszámolni. Azokat bevételként kell elszámolni a kapcsolódó ráfordítások ellentételeként. n Az eszközökhöz kapcsolódó támogatást le kell vonni a költségbôl, vagy elhatárolt bevételként kell kezelni.

21. számú IAS a deviza-, valutaárfolyam-különbözetek hatásának számbavételérôl A standard fôbb elôírásai: n Az átszámítást az ügylet idôpontjá-

ban kell végrehajtani. n Konszolidálásba bevont külföldi le-

ányvállalatok adatainak átszámítása – a mérlegbe felvett monetáris tételeket a záró árfolyamon kell átszámítani, a nem monetáris tételeket pedig az értékelésükkor alkalmazott árfolyam szerint; – a monetáris tételeknél az árfolyam-különbözetet általánosan az eredményben kell számításba venni. n Más külföldi vállalkozásokba történt befektetések Az ilyen vállalkozások beszámolóját a záró árfolyamon kell átszámítani a mérleg tekintetében, illetve az ügyletek szerinti (vagy a gyakorlatban az átlagárfolyamot) kell alkalmazni a bevételekre és a ráfordításokra. A különbözetet közvetlenül a saját tôkével szemben kell elszámolni. n A beszámolóban közölni kell:

– a nettó jövedelemben figyelembe vett átszámítási különbözeteket – a saját tôkét érintô árfolyam-különbözetek elemzését;

66

– az árfolyamokban a mérleg fordulónapja után bekövetkezett változásokat; – a vállalkozásnak az árfolyamkockázat mérséklésére vonatkozó politikáját.

22. számú IAS az üzleti kombinációkról A standard fôbb elôírásai: n Az üzleti kombinációk (ezek a be-

fektetôi érdekeltség oldaláról vizsgált, és nem a jogi értelemben vett egyesülések,) két formája: – az egyesítés: az érdekek egyesítése olyan formában, amelyben nem lehet egy vevôt megnevezni. Az új társaságban az egyes tulajdonosok befektetésének értéke közel azonos azzal, ami a régiben volt, az egyesülô vállalkozásokban lévô közönséges részvények meghatározó szavazati többségét egymás között kicserélik vagy összeadják, a korábbi vállalkozások tulajdonosai az új vállalkozásban is közel azonos szavazati jogokkal rendelkeznek, mint a régiekben [pooling]; – a vásárlás: minden egyéb kombinációt ilyennek kell tekinteni. Az egyik vállalkozás (vagy annak tulajdonosai valamelyike) ellenôrzési jogkörhöz jut a többiek vagyona és tevékenysége felett. n Az érdekek összegezésével létrejött vállalatban: az eszközök és a források könyv szerinti értékén kell folytatni az elszámolásokat, goodwill nem mutatható ki. n A vásárlással kibôvített vállalatban: az átvett eszközöket és kötelezettségeket beszerzési költségen vagy valós – az átvevô által elismert – vagyonértéken kell nyilvántartásba venni. A beszerzési költség és a valós vagyonérték pozitív különbözetét goodwillként kell kimutatni, amelyet 5 (legfeljebb 20) éven belül le kell írni. A goodwillt minden évben felül kell vizsgálni az értékállósága szempontjából. Ha terven felüli leírást kellett elszámolni, az a késôbbiekben vissza nem értékelhetô. A negatív goodwill a nem monetáris eszközök értékét arányosan csökkenti. Megengedett a


negatív goodwill idôbeli elhatárolása is.

23. számú IAS a hitelköltségek, a kamatok elszámolásáról A standard fôbb elôírásai: n A hitelköltségeket és kamatokat ál-

talánosan a ráfordítások között kell elszámolni. Megengedett az aktiválásuk is, ha a még üzembe nem helyezett, az elôállítás folyamatában levô egyedi eszközzel közvetlen kapcsolatban állnak. n Az aktiválás lehetôségét megsza-

kítja, ha a munkálatokat hosszabb idôre felfüggesztik, és legfeljebb a hitelbôl (is) finanszírozott tevékenység befejezéséig lehet a hitelköltségeket és kamatokat aktiválni.

24. számú IAS a kapcsolt vállalkozásokról szolgáltatandó információkról A standard fôbb elôírásai: n A befektetési kapcsolat lehetséges

formái: – az anyavállalat–leányvállalat viszony; – a közös vezetésû vállalatok; – a társult vállalatok; – a magánszemélyek, akik tulajdonosként jelentôs befolyást gyakorolnak a vállalkozás felett és ezek közeli hozzátartozói; – a vezetés kulcsemberei. n Közölni kell:

– az ellenôrzést gyakorlók kapcsolatának jellegét akkor is, ha azokkal üzleti kapcsolat nincsen, – a kapcsolt vállalkozások közötti üzleti kapcsolatok jellegét és összegét, megfelelô csoportosításban.

25. számú IAS a pénzügyi befektetések számvitelérôl A standard fôbb elôírásai: n a folyó befektetéseket piaci érté-

ken vagy a beszerzési ár és a piaci érték közül az alacsonyabb értéken kell értékelni, n az egy éven túli befektetéseket beszerzési áron, átértékelt összegben vagy piacképes értékpapírok esetében a portfoliót figyelembe véve a beszerzési érték és a piaci érték közül az alacsonyabban értékelve kell bemutatni;

n az érték folyamatos csökkenését,

egyedi értékelést alkalmazva kell elszámolni; n a tartós befektetésekbôl a forgóeszközök közé történô átcsoportosításnál az átváltási értéket az határozza meg, hogy az adott befektetést mikor értékelték utoljára. Fordított esetben a beszerzési érték és a piaci érték közül az alacsonyabbat vagy a piaci értéket kell figyelembe venni, ha az utóbbin mutatták ki a befektetést.

26. számú IAS a nyugdíjalapokkal kapcsolatos elszámolásokról és információközlésekrôl A standard fôbb elôírásai: n a 19. számú standard kiegészítése; n a nyugdíjalapban résztvevôket egy csoportként kezelik; n a hozzájárulások (befizetések), a befizetô által teljesített nettó eszközérték, annak változása, az alap számviteli politikája, az alap tevékenysége; n a juttatások (kifizetések), az ezek fedezetét jelentô eszközök, az azokban bekövetkezett változások, a jövôbeli juttatások biztosításmatematikai úton megállapított jelenértéke; n az értékelés és annak gyakorisága (valós értéken, illetve ha az értékpapírt tôzsdén jegyzik, a piaci értéken). 27. számú IAS az összevont (konszolidált) éves beszámoló és a leányvállalati befektetések számvitele A standard fôbb elôírásai: n az anyavállalat, a leányvállalat fogalma; n a külsô tulajdonosok; n a konszolidálási kötelezettség, a leányvállalat mentesítése a konszolidálási kötelezettség alól; n a halmozódások kiszûrésének kötelezettsége; n az anyavállalat és leányvállalatai egységes számviteli politikát kell, hogy alkalmazzanak, ha ez nem lehetséges, közölni kell ezt a tényt és azt, hogy a konszolidált beszámoló mely tételeit érintette; n az anyavállalat beszámolójában, a leányvállalataiban lévô részesedéseket beszerzési költségen, átértékelt összegben vagy az equity

módszerrel megállapított értéken lehet kimutatni; n információt kell közölni: – minden jelentôsebb leányvállalatról: név, székhely, tulajdoni arány és szavazati jog a leányvállalatban; – a leányvállalatnak a konszolidálás alóli mentesítése okairól; – a kapcsolat jellegérôl, ha az anyavállalatnak 50%-nál kevesebb szavazati joga van a konszolidált leányvállalatban; – a kapcsolat jellegérôl, ha az anyavállalatnak 50%-ot meghaladó szavazati joga van a konszolidálásba be nem vont leányvállalatban; – az idôszakban a leányvállalatok körében bekövetkezett változásokról; – a konszolidálás során alkalmazott módszerekrôl.

28. számú IAS a társult vállalkozásokba történt befektetéseknek az összevont (konszolidált) éves beszámolóban való szerepeltetésérôl A standard fôbb elôírásai: n a társult vállalkozás, a jelentôs befolyás fogalma; n a társult vállalkozásokat az equity módszerrel kell a konszolidált beszámolóban szerepeltetni. 29. számú IAS a hiperinflációs gazdaságokban mûködô vállalkozások beszámolójának értékelési sajátosságairól A standard fôbb elôírásai: n Hiperinflációt kell feltételezni (egyebek mellett), ha az infláció három év alatt meghaladja a 100%-ot. n Ilyen körülmények között az éves beszámolót a fordulónapon érvényes, aktuális értéken kell összeállítani. A korábbi idôszak összehasonlító adatait is a fordulónap szerinti aktuális értékre kell helyesbíteni. n Az átértékelési különbözetet (akár nyereség, akár veszteség) az eredményben számításba kell venni, és elkülönítetten be kell mutatni. 30. számú IAS a bankok és más pénzügyi vállalkozások beszámolójának sajátosságai

A standard fôbb elôírásai: n A bankok és más pénzügyi vállalkozások speciális információközléseivel foglalkozik – a mérleg tételei, a bevételek és a ráfordítások csoportosítása jellemzôik szerint; – a nettósítás egyes kivételektôl eltekintve nem megengedett; – a tételek minimumkövetelményének meghatározása; – kiegészítô információk a bizonytalan tételekrôl, a mérlegen kívüli tételekrôl, a veszteségekrôl, a befektetések piaci értékérôl, a kötelezettségek fajtáiról, az idegen pénzegységben kötött ügyletekrôl stb.

31. számú IAS a közös vállalatba történt befektetésnek az összevont (konszolidált) éves beszámolóban való szerepeltetésérôl A standard fôbb elôírásai: n A közös vezetés formái a közös vállalat konszolidálása szempontjából – közösen felügyelt tevékenység: teljes körû számbavétel; – közösen felügyelt eszközök: az eszközök arányos számbavétele; – közösen felügyelt vállalkozások: számbavételük arányosan vagy az equity módszerrel történhet. n Az értékesítési céllal tartott értékpapírt befektetésként kell kezelni. 32. számú IAS a pénzügyi instrumentumok fogalmáról és azoknak a beszámolóban való bemutatásáról A standard fôbb elôírásai: n A pénzügyi instrumentumot a kibocsátónak kell minôsítenie, hogy az kötelezettséget vagy saját tôkét jelent-e. Ez magában foglalja a megosztott számbavétel lehetôségét is. A minôsítést a tartalom és nem a forma alapján kell megtenni. n A tartozás fogalma. n A pénzügyi kötelezettség költségét (kamatát) az eredménnyel szemben kell elszámolni. n A saját tôkét terhelô kifizetést nem költségként, hanem a tôke felosztásaként kell kezelni. n Közlendô információk: – határidôk és feltételek, – kamatkockázatok, – hitelezési kockázatok,


67

– a pénzügyi instrumentumok valós értéke, – a valós érték alatt kimutatott eszközök, – a kockázatok mérséklését célzó (spekulációs) ügyletek.

33. számú IAS az osztalékról A standard fôbb elôírásai: n Közölni kell az eredménykimutatósban a felosztás elôtti és a közönséges részvényekre felosztott adózott eredmény összegét. n A különbözô részvényfajták osztalékjogainak figyelembe vétele az eredmény felosztásakor. n A részvényre átváltoztatható kötvények, n A visszavásárolt saját részvények. 34. számú IAS a közbensô beszámolóról A standard fôbb elôírásai: n Mind a számbavételre, mind a beszámoló készítésére tartalmaz elôírásokat. n Meghatározza a közbensô beszámoló minimális tartalmát – a közbensô fordulónapra készített mérleg, nyitó adatként a legutolsó lezárt év adataival; – eredménykimutatás az üzleti év kezdetétôl a közbensô beszámoló fordulónapjáig bekövetkezett eseményekrôl és a közvetlenül megelôzô év azonos idôszakára összeállított adatok; – a saját tôke változásait bemutató melléklet az adott üzleti évben a közbensô mérleg fordulónapjáig bekövetkezett változásokról és az elôzô év megfelelô idôszakának adatai; – a cash flow kimutatás a közbensô fordulónapig és az elôzô év azonos idôszakának adatai. n Kijelöli a közbensô beszámolóban követendô számbavételi és értékelési alapelveket. n A kiegészítô mellékletben javasolja bemutatni az elôzô évhez (az összehasonlítható idôszakhoz) képest a számviteli politikában bekövetkezett változásokat, a tevékenység szezonális jellegét, ciklikusságát, a becslések módosítását, a kihelyezett követelések, a saját tôke, az osztalékok, a szegmensek bevételei és eredménye, a

68

mérleg fordulónapját követô események, a befektetett pénzügyi eszközök vásárlása vagy eladása, a bizonytalan követelések és kötelezettségek, a felújítások, a megszüntetett tevékenységek jellemzô adatait. n A közbensô beszámoló készítésekor az elôzô évi éves beszámolóban alkalmazott számviteli politika szerint kell eljárni. Az évközi beszámolás gyakorisága nem befolyásolja az éves eredmény számbavételét. n Útmutatást ad a munkavállalók éves adóköteles jövedelmének, az idôszakos javítási költségeknek, a céltartalékoknak, az év végi engedményeknek, a lízing-kötelezettségeknek, az immateriális javaknak, a nyugdíjaknak, a kompenzált hiányzásoknak, a jövedelemadónak, a leírásoknak, a befektetéseknek, az idegen pénznem átszámításoknak és az értékvesztéseknek a közbensô beszámolóban való számbavételéhez.

35. számú IAS a megszûnô tevékenységekkel kapcsolatos információközlésrôl A standard fôbb elôírásai: n A standard célkitûzése, olyan rendszer kialakítása, amelyben az információkat meg lehet osztani a folyamatosan végzett és a megszûnô fôbb tevékenységek között, meghatározva ez utóbbiakról az információközlés minimumát. n A megszûnô tevékenységekrôl a következôk közül az elôbb bekövetkezô idôpontjában kell információt közölni: – a vállalkozás megállapodást köt a megszüntetni kívánt tevékenységhez használt eszközök többségének eladásáról vagy – az igazgatótanács vagy más hasonló testület a megszüntetéssel egyetért, azt jóváhagyja. n Az információközlésnek a követke-

zôkre kell kiterjednie: – a megszüntetni kívánt tevékenység leírása; – az üzleti vagy földrajzi szegmensek, amelyek beszámolójában a tevékenységrôl számot adtak, – a megszüntetés tervezett idôpontja;


– a megszüntetés befejezésének várható ideje, ha az ismert vagy meghatározható; – a vállalkozásból kivonni kívánt eszközök és források könyv szerinti értéke; – a megszüntetni kívánt tevékenységhez kapcsolódó bevételek és ráfordítások, az arra jutó adózás elôtti eredmény és jövedelemadó; – a megszûnô tevékenység eszközeinek értékesítésébôl, kötelezettségeinek teljesítésébôl származó nyereség vagy veszteség és a kapcsolódó adókötelezettségek; – a megszûnô tevékenységgel kapcsolatos mûködési, befektetési és pénzügyi cash flow nettó összege. n Az összehasonlítható adatokat ki kell munkálni.

36. számú IAS az eszközök értékének csökkenésérôl, az értékvesztésrôl A standard fôbb elôírásai: n Fôként a goodwill, az egyéb immateriális javak, a tárgyi eszközök értékének csökkenése elszámolásával foglalkozik. n Az érték csökkenésének meghatározása és mérése, veszteségként való számbavétele. Ha a könyv szerinti érték meghaladja a visszanyerhetô (értékesíthetô vagy kárrendezés formájában ellentételezett) értéket, értékvesztést (terven felüli értékcsökkenést) kell elszámolni. A visszanyerhetô érték alatt az eladási ár és a használati érték közül a magasabbat kell érteni, mind a kettôt a jelenérték alapján számítva. n A korábban elszámolt értékvesztést, terven felüli értékcsökkenést vissza kell pótolni, ha a visszanyerhetô érték meghatározásakor figyelembe vett tényezôkben változás következett be. A visszaértékelés csak a korábbi könyv szerinti érték – terv szerinti értékcsökkenéssel módosított – összegéig történhet. A visszaértékelést bevételként kell elszámolni.

37. számú IAS a céltartalékokról, a feltételes kötelezettségekrôl, a bizonytalan követelésekrôl

A standard fôbb elôírásai: n Mikor kell, mikor lehet, mire nem

lehet céltartalékot képezni, és azt a mérlegbe beállítani. n A céltartalék összegének meghatá-

rozása. n A bizonytalan követelések, feltéte-

les kötelezettségek fogalma.

38. számú IAS az immateriális javakról A standard fôbb elôírásai: n Azokkal az immateriális javakkal

foglalkozik, amelyek más standardokban nem szerepelnek (reklám, továbbképzés, alapítás, kutatás és fejlesztés aktivált költségei). n Az immateriális javak értékelése, a

mérlegbe történô felvétele, a saját elôállítás és a vásárlás megkülönböztetése a számbavételnél (költség vagy aktíva). immateriális javak leírása a hasznos élettartam alatt, de használatba vételtôl számított 20 év alatt, figyelembe véve az évenkénti értékelési kötelezettséget (terven felüli leírás).

ÉRTELMEZÉSEK A NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARDOKHOZ SIC 1. A készletek értékelésének különféle formái. Arról szól, hogy az eltérô készletféleségek értékelésére eltérô módszerek is megengedettek. SIC 2. A hitelfelvétel költségeinek aktiválása. A hitelfelvétel költségeinek aktiválására vonatkozó döntést következetesen kell alkalmazni. SIC 3. A kapcsolt vállalkozásokkal folytatott ügyletek nem realizált nyereségének és veszteségének kiszûrése. A nem realizált eredményt arányosan kell kiszûrni.

kell a mérlegbe beállított immateriális javak fajtáit, a könyv szerinti értékükben bekövetkezett változásokat, a költségként elszámolt kutatási és fejlesztési kiadásokat.

39. számú IAS a pénzügyi instrumentumok állományba vételérôl és értékelésérôl A standard fôbb elôírásai: n Valamennyi pénzügyi eszközre és

pénzügyi kötelezettségre vonatkozik, beleértve a származékos ügyleteket is. Általánosságban olyan értéken kell ezeket értékelni, amely a bármikori fizetett vagy kapott valós érték. n A vásárlás, a teljesítés idôpontja

közötti értékváltozások, tranzakciós díjak. n A vállalkozás ellenôrzési hatókörén

kívüli események. Másnak átengedett ellenôrzési jogkör a pénzügyi eszköz, a pénzügyi kötelezettség felett. n Az átértékelés kezelése. Az érték-

vesztés elszámolásainak kötelezettsége.

SIC 10. Állami támogatás – nincsen speciális kapcsolat a szokásos tevékenységgel. A kormánytól kapott fejlesztési célú támogatásokat az állami támogatásokkal azonosan kell a beszámolóban kezelni, ezek az összegek az osztalékot nem fedezhetik. SIC 11. Idegen pénznem – az átszámításból származó veszteség. Az átszámítási veszteségnek a beszerzési ár részeként való értelmezése feltételeirôl szól.

(SIC 4. nincsen hatályban)

n Az

n Kiegészítô információként közölni

SIC 9. Üzleti kombinációk – vásárlás vagy egyesítés. A döntô ismérv, hogy meg lehet-e határozni a vevôt, azaz a tulajdonosok vagy a vállalkozások valamelyike szerez-e ellenôrzési jogkört a többiek felett.

SIC 5. Pénzügyi eszközök (értékpapír) fogalma – az értékpapírban foglalt kötelezettség feltételes teljesítése. Arról szól, hogy kötelezettségnek vagy a saját tôke részének kell minôsíteni az értékpapír kibocsátás miatti tartozást, ha az abban foglaltak teljesítése olyan jövôbeli eseményektôl függ, amelyek felett mind az értékpapírt kibocsátó, mind annak birtokosa ellenôrzést gyakorol. SIC 6. A meglévô szoftver módosításának költségei (2000. év). Az álláspont szerint a szoftvereknek a 2000. évre való átállítása karbantartásnak minôsül, aminek költségét nem lehet aktiválni. SIC 7. Az euró bevezetése. Az eurót úgy kell tekinteni, mint bármely más pénznemet, tehát az átszámítást az általános szabályok szerint kell végrehajtani. SIC 8. A számviteli rendszer alapjaként a nemzetközi standardok elsô ízben történô alkalmazása. Az adott idôszakban hatályos elôírásokat kell alkalmazni, mintha mindig így jártak volna el, a korrekciókat az IAS szerint kimutatott eredménytartalék összegében kell számításba venni.

SIC 12. Konszolidálás – eltérô tevékenységet folytató vállalkozások. A konszolidálásba történô bevonásnál azt kell figyelembe venni, hogy a leányvállalat alapvetôen az anyavállalat ellenôrzése alatt áll-e, az eltérô tevékenység folytatása tehát nem ok a konszolidálási kötelezettség alól történô mentesítésre. SIC 13. Közös vállalkozások – apportba adott nem monetáris eszköz. Az átadott eszközökkel kapcsolatos, az értékkülönbözetbôl származó nyereség vagy veszteség kimutatása indokolt. SIC 14. Tárgyi eszközök – a káresemény, a kártérítés és a helyreállítás. Az összefüggô eseményeket – káresemény, kártérítés, felújítás – elkülönítetten kell elszámolni. SIC I5. Operatív lízing – a bérbevételt ösztönzô kiegészítô szolgáltatások. A lízingbe vételt ösztönzô kiegészítô szolgáltatások költségének és ellenértékének a bérleti díj részeként való elszámolásáról szól. SIC 16. A visszavásárolt saját részvények bemutatása. A saját tôke változásaként értelmezik a saját részvény visszavásárlását és az értékesítését is.


69

AZ IAS ÉS A MAGYAR SZÁMVITEL. II. RÉSZ *

Recommend Documents