Az ezermester. Dixie Browning

Dixie Browning

Az ezermester

Marty két zátonyra futott házasság után szent esküvéssel fogadja meg, hogy inkább magányosan éli le az életét. Amikor megjelenik Cole Stevens, hogy elkezdje a háza felújítását, mágnesként vonzza őt a férfi, de eleinte hősiesen ellenáll a csábításnak. Cole azonban nemsokára beköltözik hozzá, hogy megvédje a lányt egy névtelen telefonáló fenyegetéseitől...

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

1. FEJEZET Tíz perc. Marty ennyi időt engedélyezett magának arra, hogy lezuhanyozzon, kimossa szép hosszú hajából a festékszagot, és felöltözzön. Utána viszont nincs mese, újra le kell mennie. Az építési vállalkozó ugyanis bármelyik pillanatban megérkezhet. Feltéve, hogy egyáltalán idetolja a képét. Ez sajnos korántsem biztos. Hát nincs ebben az országban egyetlen becsületes mesterember sem? - füstölgött magában. Igaz, Marty a saját munkamorálját sem tartotta példamutatónak. Volt, hogy lelkesen végezte el a feladatait, de sokszor bizony semmihez sem volt kedve. Az ő pillanatnyi hangulatától azonban szerencsére senki sem függött. Nem volt se kutyája, se macskája. Senkije, akiről gondoskodnia kellett volna. Igaz, mostanában kezdett vágyódni egy kis házi kedvenc után. Már látta is maga előtt: egy puha, meleg kis lény, akihez szólni lehet, és aki esténként melengetné a lábát olvasgatás közben. Persze egy háziállatnak mindennapos törődésre és gondoskodásra van szüksége. Megnézte magát a párás fürdőszobatükörben, és új szarkalábakat keresett a szeme sarkában. - Nézd a dolgok jó oldalát! - biztatta a képmását. - Legalább lakbérre nem kell költened. A telefon- és villanyszámlán, valamint az adókon kívül senkinek sem tartozol elszámolással. Ennek ellenére ebben a pillanatban igencsak szűk keretből gazdálkodhatott. A pulóvert, amely éppen rajta volt, főiskolás korában viselte utoljára. De még ha lett volna is pénze új ruhákra és fodrászra, akkor sem érzett volna túl sok kedvet a stílusváltáshoz. És éppen ez a kedvetlenség volt az, ami megijesztette. Rohamtempóban közeledett a negyven felé. Lassan lejár a garancia, gondolta, és gunyoros fintort vágott. A fogai hál istennek még rendben vannak, szemüvegre is csak az olvasáshoz van szüksége, de mostanában egyre több ránc jelent meg az arcán. És a dereka is mind gyakrabban rakoncátlankodik. De persze ez attól is lehetett, hogy az utóbbi időben nap mint nap könyveket cipelt, és szekrényeket tologatott. Tudomásul kell vennie, hogy már nem lesz fiatalabb. Ráadásul itt áll gyakorlatilag jövedelem nélkül, a megtakarításai pedig mindössze egy dollár nyolcvanhét centet kamatoztak a múlt hónapban. Marty érezte, hogy sürgősen másfelé kell terelnie a gondolatait, mert a végén beleőrül. A homlokát ráncolva vetett egy pillantást a karórájára. Még adok neki tíz percet, döntötte el magában. Annyi még itt Muddy Landingben is belefér. Az ember itt is elakadhat egy dugóban, jóllehet a városkának alig több mint ezer lakosa van. Az ács előző este telefonált, hogy érvényes-e még a megbízás. Marty sajnos nem kérdezte meg tőle, honnan érkezik. Mert ha útközben beszorul egy Elizabeth Cityből cammogó nyerges vontató vagy iskolabusz mögé, akkor sosem ér ide. Marty egy törülközővel szárogatta a haját, s egyre türelmetlenebb lett. Már előre bosszankodott, hogy úgysem jön el a vállalkozó, ha pedig mégis, akkor biztosan többet fog kérni, mint amennyit ő megengedhet magának. Ráadásul szorította a határidő. Ha az asztalos nem készül el időben, akkor jobb, ha el sem kezdi a munkát. Csak nem egy kocsi ajtaja csapódott odakint?

2/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Még egyszer megdörzsölte a haját a törölközővel, majd kapkodva zokniért nyúlt a szekrény fiókjába. Mivel nem akadt a kezébe egy sem, mezítláb szaladt a lépcsőhöz. De legalább már nem lengte körül az átható festékbűz. Ha pedig a fahéjas fondorlat is bevált, akkor mostanra a házból is el kellett tűnnie a kellemetlen szagnak. Épp hogy csak elindult a lépcsőn, amikor megszólalt a telefon. Lehet, hogy éppen az asztalos az, mert útbaigazításra van szüksége. Gyorsan felkapta a kagylót. - Ott van már? - szólt bele egy női hang. Marty csüggedten leeresztette a vállát. - Jaj, Sasha... - Legjobb barátnője páratlan érzékkel tudta kiválasztani a legalkalmatlanabb pillanatot a telefonálásra vagy a váratlan látogatásra. - Most nem nagyon van időm beszélni. Visszahívhatlak? - Mégis felvetted a kagylót, vagy tévedek? - Nem, de nagyon sietek. Nem érne rá később? - Ott van már? - Kicsoda? - Természetesen az asztalos. Faylene szerint a pasi fel akart hívni téged tegnap. Szóval jelentkezett, vagy sem? Marty mély lélegzetet vett, és behunyta a szemét. A türelem nagy erény, mint a tisztaság és a jóság. Ő sajnos néha mind a három téren csődöt mondott. - Nemrég csapódott egy kocsi ajtaja a ház előtt. Talán éppen ő jött meg. Most muszáj mennem. - Azonnal hívj fel, amint elment! Faylene azt mondta... Marty már nem hallotta, mit is mondott Faylene. A Muddy Landinghez hasonló kisvárosok hátránya, hogy a horgászáson, vadászaton és kertészkedésen kívül csak pletykálkodással lehet eltölteni az időt. Valószínűleg az egész város ismerte Marty házzal kapcsolatos terveit. Bizonyára azt is tudták, mennyibe kerül majd az átépítés, és kivel szeretné végeztetni a munkálatokat. A lány lecsapta a kagylót, és kikukucskált a hálószobaablakon. Lent a ház előtt öreg kisteherautó állt, a platóján hatalmas szerszámosládával. Marty magában azért fohászkodott, hogy a fickó megértse a vázlatait, és képes legyen követni az utasításokat. Ha nem lettek volna olyan szigorúak az előírások, akkor Marty maga végezte volna el a munkát. Annyi barkácskönyvet lehet manapság kapni, azokból gyerekjáték lett volna. Az ablakból látta, ahogy a férfi kiszáll a kocsiból. Először csak a hosszú, farmerba bújtatott lába bukkant elő. Egyszerű, fehér vászoncipőt viselt. Aztán megjelent a széles váll, melyen bőrdzseki feszült, napszítta haja csapzott volt. Mint aki egész nyáron szörfözött, vagy a tetőn dolgozott. Elmélyülten méregette az ablakból a férfit, amikor az hirtelen megfordult, és egyenesen felnézett rá. A lány kapkodva összerántotta a függönyt. Talán mégsem volt olyan jó ötlet idegeneket hívni a házába. Ez a pasas legalábbis úgy nézett ki, mint aki a legszilárdabb közfalakat is képes kidönteni a puszta kezével.

3/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Marty már majdnem a legalsó lépcsőfoknál járt, amikor megszólalt az ajtócsengő. Csakhogy a füstjelző is éppen ezt a pillanatot választotta, hogy éktelen ricsajjal működésbe lépjen. - Ó, az ördögbe, még ez is! Miért éppen most? Az út hátralévő részét futva tette meg, de az ajtót már nem neki kellett kinyitnia, mert az váratlanul magától kivágódott. - Kifelé! Ezt majd én elintézem - parancsolt rá a fickó, és a konyha felé vette az irányt. Össze is ütköztek, majd Marty dermedten meredt a sűrűn gomolygó, fekete füstre. - Próbálja meg visszatartani a lélegzetét! Merre van a poroltó? - A szárító mellett! - kiáltott vissza a férfinak Marty. Utána keresztülszáguldott a helyiségen, majd felugorva rácsapott az öklével a füstjelzőre, amelyet a kamra ajtaja fölé szereltek. A készülék fedőlapja leesett, az elemek kipottyantak belőle, mire a fülsiketítő lárma azonnal megszűnt. A hirtelen beálló csendben Marty és az átható pillantású, kékeszöld szemű, szőke idegen némán meredtek egymásra. Végül a férfi volt az, aki félrefordította a fejét, és szemügyre vette a füstöt, amely továbbra is sűrűn gomolygott a mennyezet irányába. - Eredjen az utamból! - Marty határozottan félretolta az idegent, és felkapta a tűzhelyről az elfeketedett alumíniumedényt. Gyors mozdulattal kinyitotta a hátsó ajtót, és kihajította rajta a bűnöst. Vett két mély lélegzetet, majd visszarohant a gázhoz, és lekapcsolta. A férfi eközben egy szót sem szólt. Marty próbálta visszatartani a levegőt, miközben a jobb kezét szorongatta, és nem éppen nőies szitkokat mormolt maga elé. Az ördögbe! Hajszál híján felgyújtotta az egész házat. - Lenne szíves elmondani végre, mi folyik itt? - Az idegen csípőre tett kézzel, várakozásteljesen nézett a nőre. Csak nem kérdőre vonja ez a fickó? Parancsokat osztogat neki a saját házában? A lánynak először a torkára forrt a szó a felháborodástól. - Elnézést kérek! - A nyugodt hang kiszakította Martyt a gondolataiból. - Azt hittem, tényleg nagy a baj. - A férfi a kezével hessegetni kezdte a füstfellegeket. A lány igyekezett aprókat lélegezni. A mosogató fölé hajolva hideg víz alá tartotta sajgó kezét. Elég rendesen megégette magát. Érezte, hogy a férfi ott áll szorosan mögötte, de igyekezett tudomást sem venni a közelségéről. Ami nem volt könnyű. Ugyanis amint először megpillantotta, tudta, hogy álmai férfija jelent meg az életében. Térj végre észhez! - figyelmeztette magát. Kis híján sikerült porig égetnie a házat, most meg úgy néz erre a pasira, mint valami istenre. Pedig azt sem tudja, kicsoda. - Talán jobb lenne, ha most távoznék. - A férfi halk, enyhén rekedtes hangon beszélt. - Ne! Úgy értem... szükségem van magára. Feltéve persze, hogy maga az építési vállalkozó, akit vártam. Maga az, ugye? - Marty még mindig erősen szorította a csuklóját, hogy az ujjaiban érzett égető fájdalom ne sugározzon ki az egész karjába. Az idegen úgy nézett végig rajta, mintha azt latolgatná, érdemes-e akár egy pillanattal is tovább időznie ebben a házban. - Hölgyem, minden rendben van? 4/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Hölgynek nevezett! - ámuldozott magában a lány. Milyen régimódi, és mégis milyen kedves! Bár a hajából még mindig csöpögött a víz, és zokni sem volt a lábán, Marty mégis megpróbált úgy tenni, mintha tökéletesen ura lenne a helyzetnek. Remélte, hogy legalább a farmerja cipzárját nem felejtette el felhúzni. Óvatosan lejjebb ráncigálta a pulóverét, és megpróbált magabiztosan mosolyogni. A férfin azonban látszott: egyáltalán nem biztos benne, hogy az előtte álló nő épelméjű. Csak semmi pánik! - biztatta magát Marty. - Igazán sajnálom. Általában nem szokott ekkora felfordulás lenni - mosolygott bocsánatkérően a látogatóra. Ebben a napszakban legalábbis nem, tette hozzá magában. Csak amíg magához nem vette a reggeli koffeinadagját, és fel nem töltődött a kelő nap fényével. Csak most minden összejött. A telefon, az ajtócsengő és még a füstjelző is. A férfi bólintott, majd szimatolni kezdett. Marty végigmérte. Milyen szép az orra! - gondolta. Erős, de éppen csak annyira, hogy megadja az arca jellegét. - Honnan jön ez a bűz? Most már Marty is érezte. Tényleg szörnyű szag volt. - Ja, ez a festék és a hígító keveréke. És a fahéj. Nem mindig sikerül minden úgy, ahogy szeretném. Magának nem volt még ilyen napja? A férfi továbbra is úgy bámult rá, mint egy marslakóra. A lány a szemét nézte, melynek olyan volt a színe, mint egy csillogó hegyi tónak: zöldeskék, aranyló pöttyökkel. A férfin látszott, hogy elbizonytalanodott. Marty tudta, hogy nem engedheti el. - A legalacsonyabb fokozatra állítottam a gázlángot. Azt hittem, elég időm lesz, de... - A körülötte uralkodó zűrzavar ellenére igyekezett higgadt hangon szólni. Sajnos a próbálkozása hiábavalónak bizonyult. - Rendben, inkább mindent bevallok - hajtotta le a fejét. - A garázsban könyvespolcokat festettem, és nyitva hagytam az ajtót, hogy halljam a telefont. Tele is lett festékszaggal az egész ház. Szerettem volna kiűzni valamivel. Reméltem, hogy a fahéj hatni fog, mire lezuhanyozom. A férfi gunyorosan felhúzta a szemöldökét. Marty elszántan igyekezett ismét magához ragadni a helyzet irányítását. - Valószínűleg nem volt túl jó ötlet a tűzre tenni azt az alumíniumtálcát. - Valami félkész ételt vettem benne, és nem szívesen dobok el semmit. Maga nem így van vele? A múltkor például még a virágaimat lerágó vadnyulakat is sikerült elriasztanom vele. Kettőt összeveregettem, és a nyuszik már szaladtak is. A férfi óvatosan bólogatott, de közben két lépéssel közelebb araszolt a kijárathoz. - Biztos, hogy jó helyen járok? A Sugár Lane és a Bedlam Boulevard sarka? Marty elfojtott egy mosolyt. Ekkor vette észre, hogy a férfi szája is sokat sejtetően megremeg. Aztán egyszer csak mindkettejükből kitört a kacagás. - Nem kezdhetnénk elölről? - ajánlotta Marty végül. - Szerintem is az lenne a legjobb. Cole Stevens vagyok. Hallottam, hogy nagy átépítést tervez. - Martha Owens a nevem, de mindenki Martynak hív. Jöjjön, menjünk át a nappaliba! Ott nem olyan erős a szag. Szívesen kinyitnék egy ablakot, akkor viszont megfagyunk. 5/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Miközben mutatta az utat Cole-nak a nappaliba, igyekezett valamennyit megőrizni a méltóságából víztől csöpögő haja és csupasz talpa ellenére is. Cole követte a lányt, de közben azon töprengett, nem lenne-e mégis okosabb, ha távozna. Még sosem volt nő a megbízója. Talán azért olyan érzéki a mozgása, mert nincs rajta még egy zokni sem, gondolta, ahogy a nyomában haladt. De miért figyeli ennek a vadidegen nőnek a mozgását? Igen, kifejezetten bámulta, és rádöbbent, hogy minden egyes porcikáját elbűvölőnek találja. Ahhoz képest, hogy bolond, nagyon vonzó. Ha már eljöttem, akkor igazán kibírok még néhány percet, biztatta magát. Igazság szerint Cole-nak esze ágában sem volt új megbízás után nézni. A hét elején mindent felpakolt a hajójára. Elhatározta, hogy addig megy dél felé, amíg rá nem bukkan valamire, ami igazán érdekli. Alig egynapi távolságra jutott a Chesapeake-öböltől, amikor egy sajnálatos motorhiba miatt újra alkalmas kikötőhely után kellett néznie. Az egyik barátja rádión keresztül Bob Ed kikötőjét ajánlotta neki, fent a North Landing folyó torkolatánál. A segédmotornak hála Cole végül eljutott valahogy odáig. Egy egész hétre kibérelt egy helyet a hajónak, és megnyugtatták, hogy szükség esetén akár tovább is maradhat. Éppen előző nap döntött úgy, hogy újabb két héttel meghosszabbítja az itt-tartózkodását. Nagyon tetszett neki a hely békéje, itt senki sem háborgatta. Mivel nem volt családja, és jelenleg munkája sem, senkinek sem tartozott elszámolással. Ami pedig a jó hírét illeti, sajnos már azért sem sokat tehetett, amióta olyan szerencsétlenül sikerült megválnia Virginia harmadik legnagyobb építési vállalkozójától. Cole-nak azonban egyáltalán nem fűlt a foga ehhez a hirtelen jött nagy szabadsághoz. Az ember előbb-utóbb unatkozni kezd, ha ennyi szabadideje van. Éppen azon volt, hogy ismét a nyakába vegye a világot, amikor észrevette, hogy a kikötő tulajdonosa egy elkorhadt ablak cseréjével küszködik. Odament hozzá, és felajánlotta a segítségét. Mire észbe kapott, estére három ablak felújításával készült el. Ebben az épületben volt Bob Ed lakása és boltja is, amelyben vadász- és horgászfelszereléseket árusított. Előző este még az öreg barátnőjével, Faylene-nel is összehozta a sors. Micsoda fura nőszemély volt! Cole tulajdonképpen neki köszönhette, hogy itt van, és egy hajszál választja el attól, hogy elvállaljon egy újabb megbízást. Biztosan megártott a vacsora. Az vehette el a józan eszét. Vagy a magányosság lehet mindennek az oka? Marty egy barátságos, bár meglehetősen rendetlen nappaliba vezette. A lány itt végre megállt, és lassan felé fordult. Bár Cole magassága elérte a százkilencven centit, az apró termetű Martynak mégis sikerült tetőtől talpig végigmérnie. - Megnézhetném az ajánlóleveleit? Az ajánlóleveleit? A férfi maga sem tudta, nevessen, vagy inkább rögtön sarkon forduljon, és távozzon, de tudta, hogy ez a megbízás - legyen bármilyen jelentéktelen is - kitűnő alkalom lehet arra, hogy visszanyerje szakmai önérzetét. Igen, el kell fogadnia, ha valaha ismét az építőiparban szeretne dolgozni. Mert őszintén szólva nem ért máshoz. És mostantól a kétkezi munkát fogja előnyben részesíteni. Soha többé nem akar vezető lenni. - Ami az ajánlóleveleimet illeti - ismételte lassan, és megköszörülte a torkát -, a cég, amelyiknél az elmúlt tizenhárom évben dolgoztam, csődbe ment. Így aztán nem sok értelme

6/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

lett volna tőlük ajánlólevelet kérni. - Azt már nem tette hozzá, hogy ez a vállalat az egykori apósáé volt, aki erővel rángatta be az igazgatóságba, amire ő egyáltalán nem volt felkészülve. És bár az évek során elég sok mindenhez sikerült alkalmazkodnia, a kétes ügyleteket nem tudta szó nélkül hagyni. Végül az állásával együtt a feleségét is elveszítette. Mint ahogy kiveszett belőle a becsvágy is. - Hallhattam annak a cégnek a nevét? - Figyelemmel kísérte tavasszal a helyi híreket? - Itt Muddy Landingben? A férfi a fejét ingatta. - Norfolkban. Egészen pontosan Virginia Beachen. Az észak-carolinai határ közelében fekvő Norfolk alig egyórányira volt innen. A lány ismét alaposan végigmérte. Cole tisztában volt vele, hogy azt latolgatja, neki adjae a megbízást. Nem is vette rossz néven tőle, hiszen ajánlások hiányában ezzel mindenki így lenne. Persze most, hogy végre sikerült elhatározásra jutnia, esze ágában sem volt ilyen könnyen feladni a küzdelmet. A hatalmas szürke szempár gyanakvóan méregette. Volt benne valami... Nem, az ördögbe is, nem! Ezen az úton már végigment egyszer, és keserű tapasztalatokat szerzett. - Szeretnék teljesen őszinte lenni magához - mondta a nőnek. - A változatosság kedvéért? Cole nem szívesen hagyta szó nélkül ezt a becsületsértő megjegyzést, de visszavágás helyett inkább így folytatta: - Két lehetőség van: vagy most rögtön elmegyek, vagy folytatjuk ezt a beszélgetést. A döntés az ön kezében van. Pár nap múlva egyébként is szerettem volna útra kelni, és folytatni az utamat dél felé. - Akkor miért van most itt? Bár korábban mintha némi melegséget látott volna megcsillanni Marty szemében, ennek mostanra nyoma sem maradt. Sőt szinte jegesen csillogott. - Én is ezt kérdezem magamtól - motyogta Cole. - Elvégeztem néhány kisebb javítást a kikötő tulajdonosának, ahol a hajómmal lehorgonyoztam. Az ő barátnője említette, hogy ismer valakit, aki át akarja építeni a házát. Megkérdezte, hogy nem szeretnék-e egy kis pénzt keresni. Bár szerény életkörülményeivel a férfi teljes mértékben elégedett volt, és anyagi gondokkal sem küszködött, a hajó fenntartása sokba került. - Ha jól érzékelem, akkor ez csak az egyik ok. Megtudhatnám, mi a másik? Mert úgy éreztem, ez a helyes lépés, gondolta Cole. De a nő valószínűleg bolondnak nézné, ha ezt felelné. Persze az igazat megvallva Marty sem tűnt egészen normálisnak. - Ez látszott a legjobb döntésnek - szólalt meg végül. - Egy kisebb megbízás egy csöndes helyen. Kell ennél jobb lehetőség az újrakezdéshez? - Újrakezdéshez?

7/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Bármilyen ártatlannak látszott ez a nő azzal a hatalmas szemével, nemigen kerülte el semmi a figyelmét. - Ha nincs ellene kifogása, szeretném, ha nem bolygatnánk a múltat. Beszéljünk inkább az ön terveiről! Jól tudom, hogy szeretné átalakítani a házat? Marty felsóhajtott. A kissé viseltes, magas nyakú pulóvere alatt jól láthatóan kirajzolódott a melle. Cole tekintetét ellenállhatatlanul vonzotta a látvány. - Valóban tervezek néhány kisebb változtatást. A munka nem venne túl sok időt igénybe, legalábbis nagyon remélem. Szeretném úgy berendezni a felső szintet, hogy ott lakhassak, mert itt a földszinten könyvesboltot akarok nyitni. Cole egy pillanatig eltöprengett. - Szóval ezért festette azokat a könyvespolcokat a garázsban! A levegőben még mindig ott terjengett a festék és az égett fahéj kellemetlen szaga. - Igen - bólintott Marty. - Úgy gondoltam, ha most megcsinálom, megszárad majd, mire az első emelet sorra kerül. Akkor levihetem a földszintre, és elkezdhetem felrakni a könyveket. Cole kezdte sejteni, mik a lány elképzelései, de még távol állt attól, hogy elfogadja a megbízást. - Meg tudná mutatni pontosan, mit szeretne? Marty bizonytalanul dörzsölgette megégett ujjait. Mutassa meg neki előbb a rajzokat, vagy előbb vigye föl az emeletre? - Jöjjön, menjünk föl! - döntötte el végre. - Ha látja is, akkor talán érthetőbbek lesznek a vázlataim. Bevallom, nem maga az első, aki jelentkezett a munkára, de eddig senki sem fogadta el a megbízást. - Miért? Marty kissé tétován lépkedett, hiszen a férfi most mögötte haladt. Minden tőle telhetőt megtett, hogy csak annyira ringjon a csípője, amennyire feltétlenül szükséges volt. A nagy ijedségtől szemmel láthatóan teljesen az eszét vesztette. Csak mert az ő figyelmét ennyire felkeltette ez a csinos idegen, még nem jelenti azt, hogy a férfi is hasonló érdeklődéssel tekintene rá. Pedig milyen izgató élmény lett volna magán érezni a szűk farmer tulajdonosának perzselő tekintetét! Sasha tapsikolna örömében, ha most látná. A barátnője-gyakran mondogatta, hogy nem ártana neki egy jó kis érzéki kaland. Attól biztosan jobban tudna aludni, és frissebben ébredne. Nem ténferegne otthon délig álmosan és fésületlenül. De hát bizonyára nem ő az egyetlen, akinek egy kicsit nehezebben indulnak a napjai. A férfi kérdezett valamit, és Marty tudta, hogy most választ vár. De mit is kérdezett? Nem ártana kicsit jobban figyelni, korholta magát a lány, miközben lázasan gondolkozott. - Hogy miért nem vállalták el a többiek a megbízást? Volt, aki el sem jött megnézni a házat, mások meg kerek perec közölték, hogy csak az idejüket vesztegetik. Egyikük csak hétvégeken tudott volna dolgozni. - Szándékosan nem említette, hogy mennyi idő alatt szeretné elvégeztetni az átalakításokat. - Íme, erről lenne szó - mutatott körbe széles mozdulattal, amikor felértek. A folyosó felé intett, ahonnan a jelenlegi vendégszoba nyílott. Ez lesz a felújítás után a hálószobája, így a mostani hálószobáját nappalivá alakíthatja. Két

8/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

éve világossárgára és fehérre meszelte itt fent a falakat. Abban reménykedett, hogy a világos színek segítenek majd reggelente mozgásba lendülni. A férfi alaposan szemügyre vett mindent. Helyenként megkocogtatta a falakat, és megvizsgálta a tetőszerkezetet is. El fogja vállalni, biztatta magát Marty. Elvégzi a szükséges átalakításokat, ő meg végre nyugodtan élheti tovább az életét. Követte a férfit egyik helyiségből a másikba, és minden erejével azon volt, hogy ne vonja el a figyelmét az illata. Kellemesen fűszeres aroma. És valahogy az egész megjelenése... Nem mindegy, hogy néz ki? - ripakodott magára szigorúan. Megálltak az egyik szekrény mellett, amelyet Marty az új konyhájába szánt, amikor Cole hirtelen megszólalt: - Megmutatná a rajzait? A lánynak az az érzése támadt, hogy a szoba kezd szűk lenni kettejüknek. Mintha a falak összezárultak volna körülöttük. - Jöjjön! - nyelt egy nagyot végül. Alig jött ki hang a torkán. - Figyelmeztetem, hogy ne várjon tőlem túl sokat! Nem vagyok építész.

2. FEJEZET Miután visszamentek a földszintre, Marty hagyta, hogy Cole nyugodtan áttanulmányozza a vázlatokat. Főzött egy kávét, s közben azt kívánta, bárcsak megfésülködött volna odafent. Még cipő sem volt rajta. Már bánta azt is, hogy nem kente be a száját a legújabb, kókuszízű ajakápolóval. Nem volt különösebben hiú, nem is értette, miért érezné jobban magát, ha kicsit rendezettebb lenne a megjelenése. Igaz ugyan, hogy nagyon vonzó ez a pasi, de semmi egyéb. Martynak nem volt férfiideálja, de még ha lett volna is, Cole Stevens biztosan nem hasonlítana rá. Tizennyolc éves volt, amikor feleségül ment Alanhez. Már a nászút alatt elfelejtette, mi vonzotta ehhez a férfihoz, hacsak az nem, hogy saját családra vágyott. Aztán kiderült, hogy Alan Alzheimerkórban szenved, és nem volt szíve elhagyni a férjét. Néhány évvel Alan halála után újra férjhez ment. Ezúttal Beau Conradhoz, egy gazdag és elismert virginiai család sarjához. Utólag kiderült, hogy Beau a család fekete báránya. Sikertelen házasságaira visszatekintve azt mégis kénytelen volt elismerni, hogy mindkét férje jobban nézett ki, mint Cole Stevens. Maga sem értette, mi vonzotta ennyire látogatója enyhén kopottas ruhájában, borzas hajában és a legnagyobb jóindulattal is csupán markánsnak nevezhető arcvonásaiban. Talán lélekben már sóvárgott egy férfi közelségére, szerető gyöngédségére? Nem talált más magyarázatot. - Érti már, mit szeretnék? - szólt ki a konyhából a férfinak. Az elmúlt pár percben egy árva hang sem szűrődött be hozzá a nappaliból. - Látja, hová kellene beépíteni a szekrényt? A hátsó falra képzeltem el, hogy maradjon hely egy előkészítő pultnak és minden egyébnek, amire egy konyhában szükség lehet.

9/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

A vízvezeték meg a kapcsolók, konnektorok még várhatnak. Kezdett kicsúszni az időből. Ha ez a Stevens most mégsem fogadná el a megbízást, akkor valószínűleg lemondhat a terveiről. Ez viszont egyet jelent azzal, hogy a raktáron lévő könyveket kénytelen lesz elkótyavetyélni a bolhapiacon. Utána pedig nekiláthat gőzerővel állást keresni, ami ezen a környéken majdhogynem lehetetlen vállalkozás. Persze volt még egy másik lehetőség is: a költözés, ezt azonban Marty mindenáron szerette volna elkerülni. Ez volt az otthona. Már Beau is megpróbálkozott azzal, hogy rávegye a ház eladására, de ő makacsul ellenállt. Alapjában véve ez volt az egyetlen kérdés, amelyben nem volt hajlandó alávetni magát a második férje akaratának. A festményeket és a régiségeket, amelyeket a szüleitől örökölt, röviddel a házasságuk után mind egy szálig pénzzé tette. Erre a sorsra jutott az a néhány szép tárgy is, melyeket Marty addig saját magának összegyűjtött. Micsoda alattomos és pénzéhes fráter volt Beau! Marty nagyon remélte, hogy végül a párjára akadt valami kis kapzsi tyúk személyében, aki az utolsó centjéből is kiforgatja. Marty elővett egy tálcát, arra rakta rá a két csésze kávét, hozzá a tejet, a cukrot meg néhány szem kekszet. Nem ilyesmivel szokás megvesztegetni valakit, de jelen pillanatban jobbra nem telt tőle. - Nem túl gyakran fogadok vendégeket - mondta mentegetőzve, amikor végre letelepedett a férfi mellé a nappaliban. Cole továbbra is mélyen hallgatott, meg se mukkant. Ez most vajon jót jelent, vagy nem? találgatta Marty. De legalább nem vált köddé azonnal, miután áttanulmányozta a vázlatokat. - Az árról még nem is beszéltünk. - Marty fürkésző tekintettel mérte végig a férfit. Csak nem kerülhet egy vagyonba kiütni néhány közfalat, és az emeleten kialakítani egy kis konyhát! Vagy mégis? És akkor mihez kezd? Lehet, hogy kénytelen lesz a garázsban megnyitni a könyvesboltját? Hiszen ott nincsenek közfalak, igaz, fűtés sincs. Észrevette, hogy Cole időközben levetette a bőrdzsekijét. A férfi nem volt éppen bőbeszédű. Fakó ingének nyaka egy kissé ki volt rojtosodva. Az ujját kényelmesen feltűrte, elővillantva izmos, napbarnított karját. Marty alig volt képes levenni róla a szemét. Tudta, hogy egy férfi keze éppen olyan sok dologról árulkodhat, mint a cipője. Ez utóbbin látszott, hogy nagyon jó minőségű az anyaga, de már kezdett eljárni felette az idő. A keze makulátlanul tiszta volt, az ujjai hosszúak, a körme ápolt. És olyan féltő gonddal tartotta a lány jegyzettömbjét, mintha a rajzok felbecsülhetetlen értéket képviselnének. Vajon milyen érzés lehet, amikor ezek a kezek megérintik a testét, annak minden négyzetcentiméterét? Istenem, olyan rég volt, hogy utoljára... Vegyél gyorsan pár mély lélegzetet, te ostoba! - parancsolt magára gyorsan, és egy üzletasszony érdeklődésével fordult a férfi felé. Türelmetlenül várta, hogy végre mondjon valamit. A kék ing csak még jobban kiemelte bőre barnaságát. Marty tekintete lassan végigkalandozott rajta, majd megállapodott a haján. A tincsek végét kiszívta a nap, a haja töve jóval sötétebb volt. A lány teljesen biztos volt benne, hogy ez a színösszeállítás a természet műve, nem pedig egy ügyes kezű fodrászé. Ezt Sasha is megerősítené, aki pedig tévedhetetlen szakértő ezen a téren.

10/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Martynak azonban esze ágában sem volt, hogy Cole közelébe engedje a barátnőjét, a vörös hajú szépség ugyanis mágnesként vonzotta a férfiakat. Neki viszont eltökélt szándéka volt, hogy legalább az átépítés befejezéséig maga mellett tartja Cole Stevenst. - Nem tudom, hogyan szereti a kávét - jegyezte meg mentegetőzve, amikor a férfi végül felnézett a rajzokból. - Feketén kérem. Köszönöm! - felelte, majd a szájához emelte a csészét. - Talán mégis jobb lenne, ha kinyitnék egy ablakot - mormolta Marty zavartan. A sokféle bűz keveréke még mindig betöltötte az egész házat. - Akkor viszont fázni fogunk. - Miattam igazán nem szükséges. - A férfi ezután újra teljes figyelmét a vázlatoknak szentelte. - Tudom, hogy a pálcikaemberek eléggé nevetségesen néznek ki. Csak azért rajzoltam be őket, mert segítettek elképzelni, milyen lenne az ideális elrendezés. Ha esetleg van valamilyen kérdése, kérem, tegye fel bátran! - Feltéve persze, hogy képes lesz még valaha akár csak egyetlen értelmes gondolatot is kicsiholni az agyából, amikor ez a pasas itt van. - Nem, minden nagyon egyértelmű. - Cole megköszörülte a torkát. - Ez itt egy támfal. Ebből legalább egy-egy méternek mindkét oldalon meg kell maradnia. Itt viszont ki lehetne szélesíteni ezt az átjárót, azt a falat pedig egészen odáig kitolhatnánk. Martynak minden erejét össze kellett szednie, hogy a férfi ujja helyett a rajzra figyeljen. Arra gondolt, hogy talán jobb lenne, ha mindketten azonos szemszögből látnák a rajzokat, ezért felpattant, és letelepedett a szófára, közvetlenül Cole mellé. Különös módon látogatójának még a dzsekije nélkül is finom bőrillata volt, ami keveredett valami mással is. Martynak önkéntelenül is a sós víz és a napfény jutott róla az eszébe. Arra is meg mert volna esküdni, hogy az arcszesz, amelyet a férfi használt, egyetlen nőt sem hagyna hidegen. - Elnézést, mit is mondott? - Csak arról beszéltem, hogy sokkal jobb lenne a helykihasználás, ha a főzőlapot a sütővel együtt beépítenénk a konyhaszekrénybe. Nagyon szépen meg lehetne oldani, már ha nincs kifogása az ellen, hogy ezáltal veszít némi tárolóhelyet a szekrényben. Marty érezte, ahogy a válluk összeér. Tulajdonképpen szabályszerűen a férfihoz simult. Azonnal ki is húzta magát, de mivel Cole jóval nehezebb volt nála, ezért a szófa matraca feléje lejtett. A nő bosszankodott. Ez a bútordarab igazából soha nem tartozott a kedvencei közé. Még Sasha szerezte valamikor az egyik vevőjének, méghozzá igen jutányos áron, csakhogy az illetőnek nem tetszett. Végül a barátnője beszerzési áron továbbadta neki. - Nos, még számtalan részletet meg kellene beszélnünk - kezdte szándékosan derűs hangnemben, miközben egészen addig csúszott távolabb Cole-tól, amíg végre meg nem tudott fogódzni a szófa karfájában. - Feltéve persze, hogy még mindig érdekli a megbízás. Cole ellazította görcsbe ránduló vállizmait. Mindent elkövetett, hogy ne lehessen észrevenni rajta, mennyire megkönnyebbült. Már hogyne érdekelte volna a feladat! Outer Banksen is elég gyakoriak voltak az építkezések, de itt Muddy Landingben valóságos építési láz tombolt. Egyre több ember költözött le Virginiából a déli partokra. Outer Banks talán jobb adottságokkal rendelkezik, de ilyenkor, január közepén ott nemigen talál munkát. Úgy vélte, hogy miután az utóbbi tíz évet irodai munkával, vezetőként töltötte, célszerű lenne egy

11/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

nyugodt és biztonságos környezetben újrakezdeni a kétkezi munkát. Még akkor is ezt látta a legjobb választásnak, ha a megbízója most épp ez a kissé beszámíthatatlan nőszemély. - Az egyik vállalkozó, aki jelentkezett a hirdetésemre, egyenesen időpocsékolásnak tartotta ezt a munkát. - Marty dacosan vállat vont. - Nem voltam túlzottan elragadtatva, elhiheti. Cole felnevetett. - Mintha azt mondta volna, hogy nincs túl sok ideje a megvalósításra, ugye? - Pontosan. Március közepéig meg kell nyitnom az üzletemet, az önkormányzat ugyanis csak addig támogatja az induló vállalkozásokat ebben a városrészben. Utána már engedélyt sem adnak újabb üzlet nyitására. Marty feltette a lábát a dohányzóasztal alsó keresztfájára, de azonnal le is kapta onnan. Zavartan újra és újra összedörzsölgette megégett ujjhegyeit. Vetett egy gyors pillantást az órájára, és idegesen beharapta az ajkát. - Mrs. Owens, valóban tisztában van azzal, mibe fog ezzel? Tényleg át akarja építtetni a házát, hogy a földszinten megnyithassa ezt a könyvesboltot? - Nincs más választásom. - A lány ismét ellenőrizte, mennyi az idő, majd mélyen Cole szemébe nézett. - Egészen tavaly őszig egy kis boltot béreltem, ahol két helyiség is volt. Bár a bérleti díj nem volt magas, a költségeim mégis mindig meghaladták a bevételeimet. Akadt olyan nap is, amikor egyetlen könyvet sem sikerült eladnom. - Marty összekulcsolta a kezét, és a térdére fektette. Közben újra feltette a lábát. - Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha itt nyitnék boltot. Hiszen ez végül is a saját házam. Még az első férjem örökölte az édesanyjától. Mi a csuda? Első férj? Cole majdnem hangosan is felkiáltott, de sikerült még időben féket tenni a nyelvére. Amikor aztán Marty harmadjára is az órájára sandított, a férfinak egyre inkább az a benyomása támadt, hogy vendéglátója siet valahová. A férfi tekintetét magán érezve Marty zavartan felnevetett. - Naponta kétszer kutyát szoktam sétáltatni. Ma egy kicsit késésben vagyok, mert... Cole most értette meg, hogy a nő miatta van késésben. Rá várt idáig. - ...mert meg akartam várni, hogy elálljon az eső. Most már tényleg nem esett. A sötét fellegek közül néha-néha elővillant a nap. - Akkor talán én megyek is - mondta gyorsan a férfi. - Amúgy is be kell szereznem még néhány dolgot, ha hosszabb ideig itt akarok maradni. A nő olyan reménykedő szemeket meresztett rá, hogy Cole ingerülten leszegte a fejét. Hiszen még semmiben sem állapodtak meg! - Valóban? Ezek szerint maradni akar? Vagyis meg tudunk állapodni? - Két részletet még mindenképpen meg kell beszélnünk: a határidőt és a munkadíjat. Marty igyekezett visszafogni magát, hogy ne ugorjon Cole nyakába. - Mikorra tudna összeállítani egy árajánlatot? - kérdezte a férfitól. Ha nem figyelek oda, ez a szürke szempár még valami elhamarkodott döntésre kényszerít, feszengett nyugtalanul Cole. - Mit szólna, ha mind a ketten aludnánk egyet erre az egészre? Aztán holnap kora reggel ismét eljövök, és magammal hozom az árajánlatomat. Ha sikerül megegyeznünk, akár azonnal

12/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

el is tudom kezdeni a munkát. Tulajdonképpen nem hiszem, hogy lehetetlen feladattal állunk szemben, minden csak azon múlik, mennyi időre van még szüksége azután, hogy én elvégzem a munka rám eső részét. Mindketten felálltak. Cole-nak hirtelen feltűnt, milyen törékeny is ez a lány azzal a hatalmas, szürke szemével és az áttetszően világos bőrével. Igaz, az eddig látottakból ítélve minden volt, csak törékeny nem. - Jöjjön reggelire! - javasolta Marty hirtelen ötlettől vezérelve. - Feltételezem, hogy nem vegetáriánus. - Az igazat megvallva egyáltalán nem vagyok vallásos - dörmögte a férfi szándékosan elmélyített hangon. El is nyerte jutalmát, mert Marty vidáman felkacagott. Cole azonban uralkodott magán, és csak egy halvány mosolyt engedélyezett magának. A lány kikísérte az ajtóig. Miközben a kocsijához sétált, a férfi komoly elhatározásra jutott. Ezt az estét arra szánja, hogy alaposan végiggondolja, mit is szeretne kezdeni a jövőjével. Marty alig nyitotta ki a ketrec ajtaját, Mutt azonnal boldogan kirohant. Tulajdonképpen Halleték kutyája volt, akik a néhány háztömbbel lejjebb épült lakótelepen éltek. Ez a lakótelep még a hetvenes évek táján nőtte lassan körbe Alan édesanyjának szép régi házát. Halleték két hétre elutaztak, és Marty kapott egy kis pénzt azért, hogy Muttot naponta kétszer sétálni vigye. Az állatmenhely ketrece elég szűkös volt ennek a hatalmas, bozontos jószágnak. Mutt igazából úgy nézett ki, mintha egy bernáthegyi és egy Shetland póni keresztezéséből született volna. - Lassan a testtel, kisöreg! Így felborítasz. - Martynak nagy nehezen sikerült elkapnia a kutya nyakörvet, miközben az állat minden tőle telhetőt megtett, hogy elgáncsolja. Mióta a lány megérkezett, azóta ugatott, s addig nem is volt hajlandó abbahagyni, amíg Marty ki nem nyitotta a ketrec ajtaját. A megállapodásnak megfelelően fél óráig sétáltak. Biztosan lenne ennél egyszerűbb pénzkereseti lehetőség is, de itt, Muddy Landingben a munkák többsége apáról fiúra szállt. A hamburgersütésen kívül pedig alig akadt egyéb állás a városban, amit a nő megpályázhatott volna. Talán jó ötlet lenne, ha Sasha és ő végre tényleg a világ elé lépnének a partnerközvetítő szolgáltatásukkal. Különben is, valószínűleg már mindenki tudja a városban, mivel is foglalkoznak. Szóval a dolog már nem volt titok, és sikereket is értek el. Daisy és Faylene segítségének köszönhetően Marty és Sasha egyedülálló nőket és férfiakat hozott össze. Faylene mindhármuknál besegített a házimunkába, míg Martynak be nem kellett zárni a könyvesboltját. Ezzel egy időben Daisy beleszeretett egy férfiba, aki a családi gyökereit keresve érkezett Muddy Landingbe. Fülig szerelmes lett Kellbe, összeházasodtak, majd elköltöztek Oklahomába. Mindent összevetve Marty és a barátnői komoly sikereket mutathattak fel kerítőnői pályájuk során. Az általuk összehozott párok közül három már össze is házasodott, kettő pedig még mindig együtt volt boldog kapcsolatban. Előfordult persze az is, hogy alaposan melléfogtak, de a legtöbb áldozatuk a végén mindig megbocsátott nekik. Most azonban Martyt annyira lefoglalták az átépítéssel kapcsolatos teendők, hogy a partnerközvetítésre alig maradt ideje.

13/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

- De nem adom én fel olyan könnyen, nem ám! - zihálta maga elé, miközben próbált jobb fogást találni a feszülő pórázon. Bár ezekre az alkalmakra mindig sportcipőt húzott, most mégis nehezen tudott lépést tartani a hatalmas termetű kutyával. Szeretett volna már otthon lenni, hogy elkezdhessen készülődni Cole másnapi látogatására. Megfogadta, hogy amikor legközelebb találkoznak, a legjobb formáját mutatja majd a férfinak. Útban hazafelé Cole vett magának vacsorára egy kis sült húst, némi hasábburgonyát és egy adag káposztasalátát. Mire a kikötőbe ért, már teljesen besötétedett. Lassacskán kétségek kezdték gyötörni. Vajon tényleg okos dolog lenne elvállalni Marty ajánlatát? Bizonytalansága nem abból fakadt, hogy félt a munkától, pedig már elég régen dolgozott utoljára építkezésen. Fellépett a tíz méter hosszú, öreg hajójára, de előbb barátságosan odabiccentett Bob Ednek, aki a külső lámpa fényében éppen horgászcsalikat válogatott. - Na, volt nála? - kiáltott neki oda kíváncsian az öreg. - Igen. - És? Elvállalja a melót? - Még nem alkudtunk meg - felelte kitérően Cole. Bob Ed egy biccentéssel vette tudomásul a válaszát, majd újra a munkájának szentelte minden figyelmét. Soha nem beszélt túl sokat, ami kimondottan Cole kedvére volt. Vele ellentétben a barátnője, Faylene szinte egy pillanatra sem volt képes befogni a száját. Bár vele tényleg csak pár percre találkozott, de az igen mély nyomot hagyott benne. A kajütbe érve Cole felkapcsolta a villanyt, és beindította a fűtést. Gondolatban ismét visszakanyarodott Marty Owenshez. Mielőtt összehozta vele a sors, meg mert volna esküdni, hogy a házassága örökre érzéketlenné tette a nőkkel szemben, de rájött, hogy Martyt és Paulát, a volt feleségét nem lehet összehasonlítani. Paula életében a legnehezebb feladat az volt, hogy belakkozza a körmét. Számára a nap úgy déltájban kezdődött, méghozzá egy Daiquirivel a kedvenc klubjában. Utána maratoni nagybevásárlás következett, majd keresett valami szerencsétlen ördögöt, hogy legyen, aki elkíséri vacsorázni, mialatt a férje majd megszakadt a rengeteg túlóra miatt. Cole pedig azzal töltötte az estéit, hogy bizonyítékot keresett a vállalat iratai között a Weyrich Társaság mocskos ügyleteire. Marty Owens ezzel szemben a körmei helyett könyvespolcokat lakkozott, majd egy alumíniumtálcában fahéjat égetett, hogy kiűzze a lakásából a festékszagot. Ezenkívül sétálni viszi az egyik barátnője kutyáját. Cole legalábbis abban reménykedett, hogy az illető tényleg csupán egy barátnő. Mert ha a kutyasétáltatás a lány egyetlen bevételi forrása, akkor aligha engedheti meg magának, hogy egy ekkora méretű átépítésbe fogjon. De vajon mi történne, ha Marty nem tudná kifizetni az átépítés költségeit? Cole nagyon jól tudott olvasni a sorok között. Tisztában volt vele, hogy Marty Owens a szakadék peremén egyensúlyozik. Nyilvánvalóan minden tőle telhetőt megtett, hogy szakmailag ismét talpra álljon. Pontosan úgy, ahogy ő. Amennyire a férfi meg tudta ítélni, Marty szorgalmas és értelmes nő, aki kicsit sem félt a kemény munkától. A tény, hogy emellett még szexi is, ráadásul minden különösebb

14/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

erőfeszítés nélkül, egyáltalán nem befolyásolta őt a döntése meghozatalában. Nem, ebben egészen biztos volt. A saját pályafutása derékba töréséért csakis őt terhelte a felelősség. Egy dolga lett volna csupán, hogy hallgasson mindazokról a piszkos alkukról, kenőpénzekről, a rosszul elvégzett munkákról, amelyek végül három ember halálához és tucatnyi sebesüléséhez vezettek. A sok szabálytalanság következtében ugyanis összeomlott az egyik parkolóház, amelyet a cég épített. Igen, végül ő okozta Joshua Weyrich bukását, de akkorra a házassága Paulával már amúgy is romokban hevert. Tulajdonképpen soha nem volt több a kapcsolatuk egy forró, de jelentéktelen viszonynál. Miután elhamvadt a szenvedély, nem maradt semmi, amire felépíthettek volna egy közös életet. Egyetlen ok miatt voltak még együtt tulajdonképpen: egyikük sem akart időt és energiát pazarolni a válásra. Az unalomba és közönybe fulladó hétköznapoknak az vetett véget, amikor Cole leleplezte apósa piszkos üzelmeit. Ezután Paula támadásba lendült. Szívesen átengedte az asszonynak az ízléstelenül fényűző házat, amelyet még az esküvőjükre kaptak nászajándékként. Könnyű szívvel mondott le a zongoráról, amin Paula még játszani sem tudott. Gond nélkül hagyta ott az értékes műtárgyakat, amelyeket a nő korábban egyetlen pillantásra sem méltatott, valamint a neves tervezők által készített divatos, de hihetetlenül kényelmetlen bútorokat. Hála egy kitűnő ügyvéd segítségének, Cole-nak sikerült elérnie, hogy a bíróság neki ítélje a közös lekötött betétek mintegy felét, ráadásként még a hajóját és a gitárját, illetve a horgászfelszerelését is megtarthatta. Leült, és kipakolta a vacsoráját a kis lehajtható asztalra. Sóhajtva lerúgta a cipőjét, majd a lábát kinyújtóztatva kényelmesen elhelyezkedett a padon. A kajüt nem volt valami nagy, de neki nem is volt szüksége túl sok helyre. Ez a kikötőhely árammal és vízzel együtt még mindig kevesebbe került, mint a korábbi helye a Chesapeake-öbölben. Bekapcsolta a parányi tévét, és evés közben megnézte a híreket. Amikor a nemzetközi eseményekről az egyik híresség büntetőperére terelődött a szó, Cole kikapcsolta a készüléket, és hagyta, hogy szabadon csapongjanak a gondolatai. Ismét felidézte magában a nő képét, akivel ma találkozott. Bob Ed és Faylene Beasley elbeszélései alapján teljesen más emberre számított. És a telefonbeszélgetés után sem merült fel benne egy pillanatra sem, hogy reménybeli megbízója olyan lesz, mint egy szürke szemű Júlia Roberts. Cole-nak legelőször is azt kellett tisztáznia magában, hogy akarja-e egyáltalán ezt a munkát. Az elmúlt fél év során kemény leckék árán kellett megtanulnia, hogy muszáj bíznia a megérzéseiben, és az ösztöne most azt harsogta: munkára fel! Nem egyszerűen arról volt szó, hogy vajon képes-e még hasznosítani mindazt, amit hosszú évekkel ezelőtt a szakmáról megtanult. Hirtelen elhatározással papírt és tollat ragadott, majd további önmarcangolás helyett gyorsan összeírt egy listát arról, hogy mi mindent kell majd beszereznie. Még csak a lista feléig juthatott, amikor ismét felbukkant előtte az a hatalmas szürke szempár, amely először gúnyosan, majd gyanakvóan szegeződött rá. A kép aztán hirtelen megváltozott, és a tekintet már érdeklődésről és... igen, vágyról árulkodott.

15/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

3. FEJEZET Sasha egy hatalmas doboz fánkkal és egy lakberendezési folyóirattal a kezében állított be Martyhoz másnap reggel. - Nézd csak ezt a színt! - lapozta fel a folyóiratot. - Mit szólsz? Szerintem ez tökéletes lenne az üzletben. Éppen Norfolkba indultam, de ezzel be kellett ugranom hozzád. - Sashának egészen kipirult az arca, és csillogó szemmel nézett barátnőjére. Csípőre tett kezének minden egyes ujján gyűrűk csillogtak. Marty még félig aludt, fogalma sem volt róla, miről beszél Sasha. De barátnője zavartalanul folytatta. - Halljuk, mi volt? Semmit ne hallgass el! Tényleg olyan első osztályú a pasas, ahogy Faylene állítja? Magasabb százhetven centinél? Mert ha igen, akkor jó lenne Lilly Sullivannek. Tudod, ő nem bírja az alacsonyabb pasikat, még rám is görbén néz, ha éppen a zöld tűsarkúm van rajtam... - Sasha kényeskedve megrebegtette a szempilláit. - Marty? Hiszen te még alszol! Marty úgy érezte magát, mintha sűrű ködben gázolna. Kétségbeesetten próbált kivergődni belőle. - Ide figyelj! Nekem most találkozóm lesz egy négylábúval, légy szíves, fogd rövidre! Mi a csudát értesz azon, hogy első osztályú? És mi köze van a házamhoz annak, hogyan néz ki a pasi? - Tulajdonképpen semmi. Csak arra gondoltunk, hogy mivel hosszabb időt fog itt tölteni, keresnünk kellene neki valami értelmes esti elfoglaltságot. Marty lemondóan felsóhajtott. - Neked elviselhetetlen a gondolat, hogy akad olyan nő, aki férfi nélkül is kitűnően boldogul az életben? Nem tudod elképzelni, hogy vannak olyan emberek, akik szívesen élnek egyedül? A vörös hajú, apró termetű lány igyekezett ártatlan képet vágni. - Úgy teszel, mintha még soha nem játszottál volna kerítőnőt. Emlékszel még Clarice és Eddie találkozására? Vagy esetleg Sadie Gloverre a jégcsarnokból és... - Gyere, egyél valamit, legalább addig is csendben maradsz! - legyintett Marty, és kávét töltött a barátnőjének. - Mutt már vár rám, szóval csipkedd magad! - Ó, az a vadállat! Viszed a zacskót is, ha véletlenül valakinek a háza előtt találja elvégezni a dolgát? Marty az égre emelte a tekintetét. - Sasha, tényleg rohannom kell! Figyelmeztetlek, hogy semmiben se mesterkedjetek Colelal kapcsolatban, mert a végén még elüldözitek innen, és azt nem bocsátanám meg. Rendben? Legalább addig hagyjátok békén, amíg befejezi a munkát! Sasha lassan lenyalogatta a cukormázat az egyik fánkról. - De ha egyszer Lilly olyan magányos! Nemrég összefutottam vele a postán, és mintegy mellékesen megemlítette, hogy tavaly nyár óta egyetlen találkája sem volt. - Megemlítette?! Fogadni mernék, hogy addig faggattad, amíg végül színt nem vallott.

16/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

- Képes lennél ezt feltételezni rólam? Az az igazság, hogy kezdünk kifogyni az agglegényekből. Csoda hát, hogy eszembe jutott a te drágalátos Mr. Stevensed? Miért baj az? Elmondanád végre, milyen? Faylene szerint jól néz ki. - Ronda gyapjas haja van, és hosszú pajesza. Kopott pólót és farmert viselt, de a keze makulátlanul tisztának tűnt. Következésképpen nem dolgozik, és az ócskapiacról öltözködik. - Már megint túlzásokba esel. - Meglehet. Sasha, könyörgöm, hagyd békén! Ő az utolsó esélyem. - Semmi gond, édesem. A munkaidő alatt kizárólag a tiéd. Szóval, akkor most halljam: magas, vagy nem? - Valamivel nagyobbra nőtt, mint te. - Menj már! Ez mindenkire igaz, aki betöltötte a tizenkettőt. Jóképű? - Sasha megrázta a vállát, amibe a peckes melle is beleremegett. - Faylene szerint... - Marty annyira próbára tette a türelmét, hogy végül dühösen az asztalra csapott. - Valld be, annyira jól néz ki, hogy csak magadnak akarod! Ezért nem akarod, hogy Lilly akár csak egy pillantást is vethessen rá. - Hagyd abba! Egyáltalán nem erről van szó! Ma reggelre beszéltünk meg találkozót, hogy bemutassa a költségvetését. Előtte viszont még tényleg el kell vinnem Muttot sétálni. Szóval, öt percet kapsz, de ennél egy másodperccel se többet. Sasha megértően felnevetett. A szeme úgy ragyogott, mint a gyémánt. Ma éppen világoskék volt, máskor zöldesen csillogott. Martyt ellenben reggelente még egy kiadós zuhanyozás sem tudta felderíteni. Valamikor régen képes volt olvasással tölteni a fél éjszakát, másnap mégis energiával telve ébredt. - Legalább addig legyél türelemmel, amíg elvállalja a megbízást! Utána a tiéd meg Faylene-é lehet. - Megegyeztünk. Amíg nálad dolgozik, nem bántjuk, de amikor végez, Faylene-nel kezelésbe vesszük. Lillynek sürgősen szüksége van egy kis lazításra, még mielőtt elárasztják az éves zárás körüli teendőkkel. Már megpróbáltuk összehozni Egberttel is, de sajnos nem működött a dolog. Marty nagyokat ásított, de most nevetnie kellett. Gyengéd erőszakkal az ajtóhoz kísérte barátnőjét. - De hát miért nem működött? Érthetetlen. - Ha te csak száztíz voltra vagy hitelesítve, nem szívesen játszadozol a kettőhússzal. Ezt mondogatta mindig a második férjem. Villamosmérnök volt a szentem. - Az, amelyik megcsalt? - Mindegyik megcsalt, drágám! - vonta meg a vállát Sasha. Marty merengve nézte Sasha kivonulását. Barátnője úgy sietett át az úttestén, hogy körül sem nézett. Ilyen volt. Tűsarkú cipőjéhez szűk, vörös nadrágot és műszőrme bundát viselt, és szokás szerint erős parfümillat lengte körül. Marty persze jól tudta, hogy barátnője mindenki másnál keményebben dolgozik. Még Faylene-nél is, aki pedig a takarítás koronázatlan királynője volt Muddy Landingben. Amint a piros sportkocsi eltűnt a saroknál, Marty magára kapta a kabátját, és felhúzott egy meleg kesztyűt is. Cole azt ígérte, hogy fél kilenc és kilenc között érkezik, így meglehetősen szűkre szabott a Muttra jutó idő.

17/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Megoldod te ezt, biztatta magát, miközben a kocsijában ülve arra várt, hogy végre beinduljon a motor. Gondolkodj pozitívan! - biztatta magát a jelmondatával. Nem is maradt más választása, mert ha nem így szemléli az életet, akkor már réges-rég eluralkodott volna rajta a búskomorság. Amikor végzett a kutyasétáltatással, és hazaért, gyorsan kiöblítette a kávéscsészéket. A megmaradt fánkokat az asztalon hagyta. Egy perc sem telt el, máris hallotta, amint Cole a kisteherautójával bekanyarodik a felhajtójára, és leparkol a kocsija mögött. Marty kétségbeesetten állapította meg, hogy a haja szénaboglyához hasonlít, az orra és az arca pedig kivörösödött a hidegtől. Arra azonban sajnos már nem volt ideje, hogy kifesse magát. Nem is baj. Miért akarna hamis képet kialakítani magáról? Vett egy mély lélegzetet. A házban már csak halványan érződött a festék és az égett fahéj szaga. A lelke mélyén Marty rossz hírekre számított. Az élet megtanította rá, hogy mindig legyen felkészülve a legrosszabbra is. Legyen mindig kéznél egy terv a vészhelyzetekre. Kinyitotta az ajtót, még mielőtt Cole bekopogott volna. - Jó reggelt! Reggelizett már? A férfi kérdőn vonta fel sötét szemöldökét. - Netán félreértettem valamit? Azt hittem, hogy... Ó, a csudába! Hiszen ő maga hívta meg reggelizni! - A szalonna már a serpenyőben van. Hamar felverem a tojást, addig ehet egy kis fánkot. Akassza fel oda a kabátját, és jöjjön a konyhába! Szentséges ég! A férfi még annál is jobban nézett ki, mint ahogy emlékezett rá. Marty nem tartotta magát különösebben nagy szakértőnek, de két férj és néhány félresikerült kapcsolat után elmondhatta, hogy azért tud egyet s mást a férfiakról. Azok, akik igazán jóképűek voltak, nem mindig dicsekedhettek értékes belső tulajdonságokkal. Ők megszokták, hogy előnyös külsejükkel sok mindent elérhettek. Cole Stevens azonban nem tartozott közéjük. - Egyébként el lehet magát érni telefonon? - érdeklődött a lány. Cole megadta a mobiltelefonja számát. Marty kapkodva felfirkantotta egy régi bevásárlólista aljára. - Megkérdezhetem, hol lakik? Csak arra az esetre, ha történne valami, és el kellene mennem magáért. - Lent a folyónál, Bob Ed kikötőjében. A hajómon. Nem említettem tegnap? Ja, persze! Hiszen Bob és Faylene küldte hozzá a férfit. - Nincs túl hideg ilyenkor egy hajón? - Egy kicsit. Ezzel le is zárhatták a témát, hacsak Marty nem akarja meghívni a férfit, hogy költözzön hozzá a jó meleg házba. Természetesen nem akarta. - Maga szerint mennyi időbe telik odafent konyhává varázsolni a folyosót? - Marty meggyújtotta a gázt a serpenyő alatt. A konyhapulton még mindig ott hevert a füstjelző fedőlapja. Cole szó nélkül fogta, és visszatette a helyére. Marty hálás mosollyal megköszönte. - Ami a falak kibontását illeti, azzal egy-két nap alatt elkészülök. 18/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Ez vajon azt jelenti, hogy elvállalja a munkát? - találgatta magában a lány. - Ez nagyszerűen hangzik - mondta óvatosan. Cole az asztal mellett állt, és elgondolkozva bámult ki az ablakon. A kezét lazán a farmerja hátsó zsebébe süllyesztette, és elégedetten szívta be a sülő szalonna illatát. - Azt mondják, esős időre kell számítani. Marty a válla felett vetett egy pillantást a férfira. Ó, jaj, az a feszes farmer! Egyáltalán, hogyan fér bele a keze a zsebébe? - Mindjárt itt a február, aztán megérkezik a tavasz. Cole dünnyögött valamit az orra alatt. Bár háttal állt a férfinak, a lány mégis minden sejtjével érezte a jelenlétét. A megsült szalonnaszeleteket papírszalvétára csúsztatta, és hagyta lecsepegni. Megsózta a felvert tojást. Ne gondolj se Cole-ra, se az ajánlatra! - parancsolt magára. Az, hogy ismét eljött hozzá, azt jelenti: kész tárgyalni vele. Már csak az a kérdés, vajon mennyit fog kérni, s neki fel kell-e vennie kölcsönt. - Foglaljon helyet! Vagy szeretné megmosni a kezét? Tudja, a fürdőszoba az emeleten van. Egyébként használhatja a mosogatót is. Az a törölköző elég tiszta... De van papírtörlő is... Mindig így hebeg-habog, amikor kezdi elhagyni a józan esze. Pár perccel később Marty két szelet kenyeret tett a pirítóba, majd kettéosztotta a rántottát. Cole közben mégis felment az emeleti fürdőszobába. Lehet, hogy még egyszer körül akar nézni, mielőtt elfogadja a megbízást, gondolta a lány. Hálát adott az égnek, hogy ezúttal bevetette az ágyát. Vajon visszacsavarta a fogkrém kupakját? Elpakolta a szennyes ruhákat? Nem mindegy?! - förmedt magára mérgesen. Örüljön, hogy ezúttal legalább van rajta zokni és cipő! - Milyen dzsemet kér? - fordult a férfihoz, amikor az visszatért a konyhába. - Eper-, narancs- vagy esetleg házi készítésű fügelekvárt tudok felajánlani. Egyébként szolgálja ki magát! Reménykedj mindig a legjobban, de számíts a legrosszabbra is, ismételgette magában. Vajon a férfi nála reggelizne, ha esze ágában sem lenne elvállalni a munkát, vagy ha megfizethetetlenül sokat akarna kérni érte? Persze könnyen lehet, hogy csak le van égve, és jól jött neki a potya reggeli. Meg kell hagyni, farkasétvágya van. De minden bizonnyal becsületes, hiszen olyan nyílt a tekintete. Persze ez még nem jelentett semmit. Beau is mindig egyenesen a szemébe nézett, mégis akkorákat hazudott neki, hogy szinte leszakadt a mennyezet. Cole végül tányérjára rakta az evőeszközt. Töltött magának egy újabb adag kávét, majd a lány csészéje fölé tartotta a kannát. - Megvalósíthatónak tűnik az ötlete - közölte végül. Marty elutasította a kínálást, a szíve a torkában dobogott. Végre a tárgyra tértek! - Megvalósíthatónak? - puhatolózott. Cole bólintott.

19/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

- A fal, amit szeretne kivenni. Tegnap nem említettem, hogy az éppen egy támfal? Azt sajnos nemigen bolygathatjuk, mert nagy baj lehet belőle. De tudok egy megoldást, amennyiben hajlandó egy-két apró engedményre, és megfelelne a szükségleteinek. - Csupa fül vagyok! - Miféle szükségletekre gondol? Istenem, ha ez a pasas ismerné az ő jelenlegi szükségleteit, akkor most hanyatt-homlok rohanna a kocsijához. Marty mostanáig nem is tudta igazán, mi hiányzik az életéből, egészen addig, amíg be nem rontott a férfi a házába, poroltót követelve. Most viszont egy jéghideg zuhanyra vágyott leginkább. - Ez azt jelenti, hogy elfogadja a megbízást? - Órabérben fizet, vagy állapodjunk meg egy összegben? - Amelyik magának jobb. - Mit szólna ehhez? - A férfi egy papírt vett elő az ingzsebéből. Ma is egy drágának tűnő, márkás, ezúttal fehér ing volt rajta, a nyaka ennek is kikopott, és felülről a harmadik gombja hiányzott. De vajon miért tűnnek fel neki ezek az apróságok? Óvatosan kihajtogatta a papírlapot. Először a kézíráson akadt meg a tekintete. Mintha nyomdász szedte volna. Férfiasan lendületes, mégis elegáns. Pontosan, mint maga a férfi. A hosszúra nyúlt csendtől Marty egészen zavarba jött, majd hirtelen eszébe jutott, hogy Cole éppen az ő válaszára vár. - Úgy látom, nincs semmi akadálya - jelentette ki végül határozottan. Persze ezzel búcsút mondhat minden megtakarított pénzének, de hát éppen ilyen célokra tett félre. Ha sikerül megvalósítania a terveit, majd újra takarékoskodni kezd. Ha pedig mégsem üt be a könyvárusítás, még mindig eladhatja a házát. Vesz egy sátrat és egy biciklit, kiköltözik a strandra, ahol nyáron rengeteg munkalehetőség van. - Akkor aláírhatjuk a megállapodást? - kérdezte Cole. - Egy dátum rá, és már kezdhetem is a munkát. Másnap délelőtt Marty arra neszelt fel, hogy egy kocsi csikorogva fékez a háza előtt. Éppen azzal foglalatoskodott, hogy a hálóból mindent átcipeljen a kisebb vendégszobába. A súlyos könyvekkel teli dobozok után már szinte leányálom volt szétszedni a hatalmas franciaágyat, majd a kis szobában újra összerakni. Épp a matracot próbálta visszatuszkolni a helyére, amikor meghallotta Cole lépteit. - A bejárati ajtó nem volt bezárva, ezért bejöttem - mondta a férfi a lépcső alján állva. Nem baj? Marty már az előző nap megmondta neki, hogy nem fogja zárni a bejárati ajtót, és a férfi akkor is be tud jutni a házba, amikor ő nincs itthon. - Ez Muddy Landing. Mi itt így élünk - közölte a lány. - Nálunk nincs bűnözés, eltekintve néhány kisebb csetepatétól a helyi fiatalok között. De ha magát ez megnyugtatja, akkor mostantól bezárom a házat, ha elmegyek valahová. Cole bólintott. - Amennyiben szükség lenne rá, a lábtörlő alatt találja a kulcsot - tette hozzá a lány. Cole válaszul csak a szemét forgatta. Marty akaratlanul is mind gyakrabban beleveszett ebbe a kékeszöld szempárba.

20/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

- Jöjjön fel! - kiáltotta. - Éppen most pakoltam össze a hálószobát. A férfinak kétszer kellett fordulnia, hogy minden szerszámot behozzon a házba. Most éppen egy jókora csomag szemeteszsákot nyújtott át. - Eleinte elég sok lesz a piszok. Akartam bérelni egy porszívót, de... - Ó, az van nekem is! - szakította félbe Marty büszkén. - Príma. A csavarok és a csapszegek jelentős részét újra fel tudom majd használni, a többivel viszont... A lány élénken bólogatott. - Tudom, a vakolatot sajnos nem lehet újrahasznosítani. Egyébként le kell azt egyáltalán verni, ha amúgy is le akarjuk bontani azt a falat? - Legelőször is tisztáznunk kellene valamit, még mielőtt bármibe is belefognék. Szeretném, ha megértené: egyedül dolgozom. - Jaj, de én... - Meg kell értenie! Vagy a saját szabályaim szerint végzem a munkámat, vagy bele sem fogok. A törmeléket is én takarítom el magam után. Ha nem találja elég jónak az eredményt, kitakaríthat utánam még egyszer, amikor nem vagyok itt. - De én... - Marty, elvállaltam a munkát, de ez nem jelenti azt, hogy lépésről lépésre mindent el fogok magyarázni magának. Erősen kétlem, hogy a biztosítója lelkesen fizetne, ha történetesen megbotlanék magában, mert folyton láb alatt van. A nő magában elszámolt tízig, és közben igyekezett száműzni az agyából Cole arcszeszének és bőrének férfias illatát. - Csak segíteni akartam. - Nem szükséges. Értem a dolgomat. A kérdései meg csak zavarnának. Marty legszívesebben ebben a szent pillanatban kitette volna a férfi szűrét. De valami visszatartotta. Cole Stevens volt az egyetlen és utolsó esélye. Arról nem is beszélve, hogy... Nem, nem! A férfi az alkalmazottja, az ördög vinné el! Elindult a lépcső felé, amikor megcsörrent a telefonja. A készülék ott hevert a nemrég kiürített hálószoba padlóján. Miközben felvette a kagylót, a szeme sarkából lopva Cole-t méregette, aki már neki is látott a falbontásnak. - Ó, Faylene! Szia! - Marty nagy sóhajjal a falnak támaszkodott, és hallgatta bőbeszédű barátnőjét, aki éppen arról a jachtról áradozott, amely nem sokkal azelőtt kötött ki Bob Ed horgászterületétől délre. - Egyelőre még csak két pasit láttam, de többen is lehetnek a fedélzeten. Ha a hajó még vasárnap is ott áll, meghívom azokat a kedves fiúkákat Bob Ed születésnapi partijára. Marty tett valami gúnyos megjegyzést, de a barátnője szóáradatát képtelen volt megállítani. - A jacht azok közé a régi típusú modellek közé tartozik, amelyekből ma már alig lehet látni néhányat. Szerinted meghívjam őket egy libagulyásra?

21/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

A hagyományos libagulyás. Ilyenkor a libagulyásfőzés, a grillezés a legfőbb szórakozási lehetőség errefelé, az egyházközösség által szervezett összejövetelek mellett. Ez utóbbira mindenki visz valami harapnivalót, amit együtt fogyasztanak el. - Miért ne? Egy egész hajórakomány férfit nem hagyhatsz kárba veszni - tréfálkozott Marty. - Egy rugóra jár az agyunk. És a te embered? Mit csinál éppen? - Az én... Faylene! Ő nem az én emberem! - Éppen emiatt telefonáltam. Ha ő nem tetszik, akkor majd ezen a jachton keresünk neked másikat. Marty lemondóan felsóhajtott. - Felőlem azt hívsz meg, akit akarsz - felelte kitérően. Csak tartsd távol magad az én ácsomtól, tette hozzá gondolatban. Faylene csak beszélt, beszélt. Marty a falnak támasztotta a fejét, és eltartotta a fülétől a kagylót. A hatalmas, könyvekkel teli dobozokra gondolt, amelyeket most hurcolt át az egyik szobából a másikba. És még mindegyiket le kell majd cipelnie a földszintre. Legszívesebben a garázsban raktározta volna az egész készletet, de az nem elég száraz, és a nedvesség a könyvek legádázabb ellensége. Amikor Faylene végre megállt, hogy levegőt vegyen, Marty gyorsan közbeszólt: - Oké, édesem, hívd meg mindegyiket, aztán hadd szóljon! - És gyorsan letette a kagylót. Miután Daisy elköltözött, Faylene vette át a helyét a párközvetítő csapatban, és olyan gyorsan beilleszkedett, mintha mindig is közéjük tartozott volna. Azelőtt Faylene is az ügyfelük volt, de a próbálkozásuk, hogy összehozzák Gusszal, az autószerelővel, csúfos kudarcot vallott. Marty kihúzta a telefont. Vajon a vendégszobában van egyáltalán csatlakozó? - töprengett. Ha nincs, akkor azt is be kell szereltetni. Amikor végül felnézett, észrevette, hogy Cole őt figyeli. - Még van egy-két elintéznivalóm - közölte a férfival. - A porszívót a lépcső aljához készítem, majd hozza fel, ha szüksége lesz rá! Már a bevásárlóközpont felé tartott, amikor tudatosult benne, hogy a következő hetekben ez a férfi minden reggel ugyanabban az időben megjelenik majd az otthonában. Mi lesz ennek a vége?

4. FEJEZET Cole megvárta, hogy Marty leérjen, majd a gipszkarton lapot beállította a kiürített hálószobába. A helyiségben még ott lengett az a finom illat, amely összekapcsolódott a munkaadója alakjával. Nem, nem a festék vagy az égett fahéj szaga volt ez, nem is valami tolakodó parfümé. Kellemes virágillat, amely egy varázslatos trópusi szigetre emlékeztette a férfit.

22/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Hé, te most Muddy Landingben vagy, január kellős közepén, dörmögte mérgesen. Szóval szedd össze magad, és csak a munkádra figyelj! - intette magát szigorúan. - Amint végzett, fogja a pénzét, és továbbáll. Évek óta nem gyakorolta a szakmáját, addig, amíg el nem vállalta, hogy kicseréli Bob Ed ablakkereteit. Eltekintve persze a Szabadságon, a hajóján végzett javításoktól. Talán hibát követett el azzal, hogy idejött? Semmiképpen. Hiszen itt találkozott végre egy olyan nővel, amilyennel eddig nem hozta össze a sors. És akinek - érezte - már nem sokáig lesz képes ellenállni. A következő órák szinte észrevétlenül elrepültek. Cole elmélyülten dolgozott, de közben el-elkalandoztak a gondolatai. Milyen gyorsan a bizalmába fogadta ez a nő! És milyen okos, szellemes teremtés! Cole eddig nem is sejtette, milyen vonzóak lehetnek ezek a tulajdonságok egy nőben. Úgy érezte, mintha már évek óta ismernék egymást. Amikor déltájban Marty meghallotta a lépcsőn lefelé tartó Cole lépteit, már elő volt készítve egy tálca szendvics, egy nagy korsó jegestea és egy kanna kávé. A férfi nem hozott magával semmi ennivalót, és sok időt elvesztegetnének, ha most elmenne valahová ebédelni. Márpedig március közepéig mindenképpen be kell fejeznie a munkát. Amúgy is kedvére volt, hogy segítsen Cole Stevensnek. Ez is azt bizonyította, hogy valami hiányzik az életéből. - A konyhaasztalon talál ebédet - mondta neki. - Addig én összetakarítanék egy kicsit. Semmi kedve nem volt leülni a férfival az asztalhoz. - Sajnálom, ha egy kicsit nyers voltam. - Cole tétován rámosolygott. - Nem akartam megbántani. - Nyers? Ó, egyáltalán nem volt az. - Marty legyintett. - Csak világossá tette, mi az álláspontja ebben a kérdésben. Higgye el, teljesen meg tudom érteni. Amikor felért a lépcső tetejére, az emeleten uralkodó felfordulás láttán minden mérge elszállt. Tégy rendet gyorsan! - parancsolt magára. Hirtelen úgy érezte magát, mint kisgyerekkorában, amikor rendetlenségen kapták. Istenem, milyen kétségbeesetten próbált tökéletesen viselkedni! Azt remélte, akkor majd annyira megszereti valaki, hogy azonnal örökbe fogadja. Hitte, hogy van valahol a világon egy kedves házaspár, és majd észreveszi, milyen rendben tartja a kis Marty azt a kevés holmiját, és milyen ügyesen beveti az ágyát reggelente. Meg talán azt is, hogy ez a sovány kislány okos, csinos, engedelmes, és nagyszerű gyermeke lenne bárkinek. Marty nagyokat pislogva tért vissza a jelenbe. Néhány órával ezelőtt itt még az ő csodálatos emelete állt. A szépséges, sárgára festett fala. Régen ott volt egy kis asztalka, a falon a kedves képei. Az asztal már évekkel ezelőtt eltűnt. Még Beau ajándékozta neki a házasságuk első évében, és azzal dicsekedett, hogy ez csupán egy parányi része a rá váró örökségnek. Aztán végül semmi sem lett az egészből, és Beau még az asztalt is magával vitte. De legalább meghagyta neki ezt a házat. Alan nem sokkal a házasságkötésük után a nevére íratta az ingatlant. Mintha megérezte volna, hogy már csupán néhány éve van hátra. A férfinak nem voltak nagy igényei, de Marty minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy a könyvesboltban végzett munka mellett azért jó felesége legyen. Amikor pedig a férje beteg lett, és kezdtek felgyűlni a fizetetlen számlák, már nem is engedhette volna meg magának, hogy bezárja a boltot. Inkább alkalmazott valakit, aki vitte az üzletet, miközben ő Alant ápolta.

23/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

A férfi halála után, felülemelkedve a gyászon, nekilátott, hogy mentse a menthetőt a könyvesboltjából. Csakhogy a következő években sajnos mindig veszteséggel zárt. A bérleti díjak emelkedtek, és ezzel párhuzamosan kezdett tért hódítani az internetes könyvvásárlás. Marty tudta, hogy ha a mostani terve nem sikerül, akkor megint mindent elölről kezdhet. Összeszedte magát, és nekilátott a porszívózásnak. Nem volt könnyű dolog a nagy felfordulásban, és rögtön meg is botlott a sarokban felhalmozott gerendákban. - Ó, a francba! Cole hallotta a csatazajt, ahogy Marty szitkozódását is. Félbehagyta az ebédjét, és elindult fölfelé. A lépcsőn futottak össze, és a férfi udvariasan utat engedett a szemeteszsákot cipelő nőnek. - Köszönöm az ebédet! - mondta Cole. - A maradékot beraktam a hűtőbe. - Kedvtelve méregette Marty dacosan előremeredő állát. Makulátlan bőre olyan finomnak tűnt, hogy kedve lett volna megérinteni. - Finom volt. Nem számítottam rá, hogy az ellátást is tartalmazza a bér. - Örülök, hogy ízlett - felelte a lány könnyedén, miközben letette a zsákot a lépcsőre, és megdörzsölte a derekát. - Fáj valamije? - Nem, nincs semmi bajom. Nézte, ahogy a férfi felfelé haladt a lépcsőn, és meglódult a fantáziája. - Elég legyen ebből, és mars vissza dolgozni! - parancsolt magára keményen. Ekkor megszólalt a telefon. Pillanatnyi habozás után Marty hagyta, hadd csöngjön. - Akarja, hogy felvegyem? - kiáltott le Cole az emeletről. - Ahogy tetszik! - szólt vissza a lány. Valószínűleg Sasha lehet az, aki Faylene legújabb jachtos áldozatairól akar beszélgetni vele. Nincs már így is elég bajom? - füstölgött magában Marty. Egy roppant vonzó mesterember éppen lerombolta a fél házát, és egyelőre semmi jele annak, hogy valaha is rend lesz. Amikor visszatért a házba, Cole a lépcső tetején állt. A haját vastag porréteg borította. - Ki volt az? - tudakolta Marty, amint bezárta maga mögött az ajtót. - Senki sem szólt bele - felelte a férfi a vállát vonogatva. - Valószínűleg olyasféle fickó volt, aki azonnal leteszi a kagylót, ha egy férfi szól bele. Már fél öt körül járt, és Marty éppen a második körre készült Mutthoz, amikor Cole az utolsó darab gipszkartont is kivitte a házból. - Továbbra is eljár majd kutyát sétáltatni? - Igen. Itt lesz még, amikor visszajövök? A férfi vetett egy pillantást az órájára, és a lány azon kapta magát, hogy a szeme kíváncsian tapad izmos alkarjára. - Elég jól haladtam ma, nemsokára befejezem. Mielőtt elmennék, még elő kell készítenem pár dolgot holnapra.

24/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Ez ígéretesen hangzott. Marty tartotta neki az ajtót, miközben kivitte a szemetet az udvarra, majd egy nejlonnal gondosan letakarta. Volt valami megható ebben a módszeres alaposságban. Alan mindig szanaszéjjel hagyta a szennyesét és az újságjait az egész házban, Beau pedig az első pár hónap elteltével sosem volt otthon annyi ideig, hogy rendetlenséget csináljon. Cole figyelte, ahogy Marty felteszi a fülvédőjét, majd felhúzza a kesztyűjét is. - Zárjam be a házat, amikor elmegyek? - kiáltott még a lány után. - Csak ha félti a szerszámait. - A lány beszállt a kocsijába, és kikanyarodott az utcára. Ugyanebben a pillanatban három házzal odébb egy szürke Mercedes gördült ki az egyik kocsifeljáróról. Az autó udvariasan elengedte Martyt, majd a nyomába eredt. Cole megmagyarázhatatlan gyanakvással figyelte a jelenetet. Mutt szokás szerint majd kiugrott a bőréből, amikor meglátta Martyt. - Tudod, mire lenne szükséged, Mutt? Néhány kutyaillemtan-órára. - Levegő után kapkodva loholt az óriási kutya után. - Balra! Balra és utána egyenesen! Ó, az ördög vinne el! Mutt következetesen jobbra tartott, és egy étterem előtt felborította az egyik kukát. Aztán félrelökte Martyt, amikor az fel akarta szedni a szemetet. Egy szürke Mercedes gördült melléjük, mintha csak parkolóhelyet keresne, bár a járdaszegély szinte teljesen üres volt. Persze az is lehet, hogy a vezető az étteremben szeretne vacsorázni, azért lassított le. Miközben Marty felszedegette a szemetet, a másik kezével erősen kellett tartania a pórázt, hogy a kutyát féken tarthassa. Csak a szeme sarkából pillantott fel, s látta, hogy a nagy szürke autó lelassít mellette. Rossz érzése támadt, és szeretett volna továbbmenni. - Na, készen vagyunk - mondta a kutyának. - Gyerünk! Mutt most kivételesen engedelmeskedett. Még nem volt fél hat, amikor Marty hazafelé indult, de már csaknem teljesen besötétedett. Fájt a háta, mert egyik kezével erősen kellett tartania Mutt pórázát, a másikban pedig az összeszedett szemetet szorongatta. Egyszer csak észrevette, hogy egy kisfurgon kanyarodott be mögötte a Sugár Lane sarkán. - Segítsek? - hajolt ki az ablakán Cole aggodalmas arccal. Épp erre járt. Csak nem nevetés bujkál a szája sarkában? Milyen igazságtalan az élet! A nők vagyonokat költenek arra, hogy eltüntessék ezeket a nevetőráncokat, a férfiakat pedig egyenesen vonzóvá teszik. Kinyitotta a kocsiajtót, de a lábai nem engedelmeskedtek. - Nem, köszönöm! - Látva a férfi értetlenkedő pillantását, sietve hozzátette: - Kellett már magának valaha is egy százkilós kutyával viaskodnia, amelyik minden útjába eső fáról szagmintát akar venni? Lehetőleg az utca mindkét oldalán. - Mindennap ezt műveli? Úgy értem, rendszeresen jár kutyát sétáltatni? - Naponta kétszer. A barátaim éppen nyaralnak, nekik teszek egy kis szívességet. Mutt gazdái egyáltalán nem voltak a barátai. Néhány háztömbnyire laktak tőle, és Annié gyakran vásárolt nála. Martynak szüksége volt a pénzre, azért vállalta el a kutyát.

25/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Igyekezett sántikálás nélkül bemenni a házba. Egy forró fürdő jólesne, utána meg irány az ágy! - ábrándozott magában. Persze az sem lenne rossz, ha Cole megmasszírozná a hátát azzal az erős kezével. Másra most nem vágyott, legkevésbé egy férfi ölelésére. Mivel Cole követte a házba, igyekezett továbbra is frissen és határozottan mozogni, pedig amint belépett, legszívesebben úgy, ahogy volt - fülvédőstől, kesztyűben és kabátban végighevert volna a szófán. Nagy kínnal odafordult a férfihoz. - Szüksége van még valamire? - Három hívása is volt. A lány kérdőn felvonta a szemöldökét. Ebben a pillanatban egyedül az arcizmai nem sajogtak, testének minden más pontja igen. - Kik telefonáltak? - Egy bizonyos Miss Beasley, aki a jövő héten tudna segíteni helyre rakni a könyveket. Azt kérte, hogy hívja vissza, amint szüksége van rá. - Faylene-re bármikor lehet számítani - mormolta Marty hálásan, bár a barátnőjének igazán tudnia kellene, hogy a könyvpakolásnak még nem jött el az ideje. - Aztán kereste egy másik hölgy is, aki Sashaként mutatkozott be. Azt mondta, hogy sikerült szereznie néhány szőnyegmintát, és holnap reggel szeretné megmutatni magának. - Pedig jól tudja, hogy most még egyáltalán nincs szükségem szőnyegre. - Marty most már kezdett kíváncsi lenni. - Még valaki? - Ő egyszerűen lerakta, amint felvettem a kagylót. Marty behunyta a szemét. - Jaj, mennyire gyűlölöm az efféle hívásokat! Maga is? Törvénnyel kellene tiltani az ilyen dolgokat. - Valószínűleg téves hívás volt. Éjszakára zárja be rendesen a házat! És nem akarja levetni magáról ezt a maskarát? Addig felteszek egy kávét, attól legalább felmelegszik egy kicsit. Végül Cole még vacsorára is ott maradt. És bár a lány semmivel sem bátorította, csak arra tudott gondolni, vajon milyen lehet vele az ágyban. De látta, hogy Martynak mostanában egy baráti vállra volna leginkább szüksége, amelyen megpihenhetne és kisírhatná magát. A barátnői, úgy látszik, nem alkalmasak erre, mert a lány láthatólag vonakodik beszélni velük. Marty kinyitott egy doboz diétás kólát és egy üveg sört. - Ebben a pillanatban nem vagyok kapható a kisded játékaikra. - A lány átnyújtotta a sört a férfinak. - Adjak egy poharat? - Nem szükséges. Mondja, mit szólnak a maguk kiszemelt áldozatai ahhoz, hogy partnert kerítenek nekik? - Nem nevezném őket áldozatnak. Van fogalma róla, mennyien ismerkednek az interneten, és beszélnek meg találkákat vadidegenekkel? - De ezt legalább a saját elhatározásukból teszik. Senki nem kényszeríti őket. - Mi sem kényszerítünk senkit - tiltakozott Marty. - Mi egyszerűen csak megszervezzük, hogy két ember találkozzon egymással, de a többi már rajtuk múlik. De bevallom, mindez most egy cseppet sem érdekel. Sokkal jobban foglalkoztat, hogy miként fogom lehozni azt a két könyvespolcot a hálószobámból. Van valami ötlete?

26/73

Júlia KSZ 2007/19/3.

Dixie Browning

Az ezermester

Bár Cole szívesen kérdezett volna még egyet s mást a kerítőnők működéséről, nagyot sóhajtva kihúzta magát, és öntudatosan kijelentette: - Nem lesz gond, ne aggódjon! - Elméletileg valóban egyszerű. Csak szét kellene szednem a polcokat, és idelent újra összerakni. Kimondani könnyű, megcsinálni nem annyira. - Vacsora után szívesen megnézem, mit tehetek. A lány először kételkedve végigmérte a férfit, aztán felnevetett. Cole bénultan nézte nevető száját. Lefegyverző volt az a természetes báj, amely ebből a nőből sugárzott. - Ez nem tartozik a feladatai közé - tiltakozott végül Marty. A férfi bólintott. A bútormozgatás és szerelés valóban nem szerepel a megállapodásukban, de ma este valahogy nem akarózott visszamenni a hajójára. Ez a barátságos kis ház a szétrombolt emelet ellenére is sokkal hívogatóbb volt, mint a szűk és jéghideg hajókabin. De vajon tényleg csupán a ház ilyen vonzó? A nő éppen a kutyáról beszélt, arról, mennyire utálja a sétáltatásnak a puszta gondolatát is. - Ha esik, ha fúj, naponta kétszer menni kell, amíg Halleték vissza nem térnek. Az pedig sajnos csak öt nap múlva esedékes. Fogalmam sincs, kibírom-e addig. Cole olyan természetes mozdulattal segített leszedni az asztalt, mintha egész életében mást sem csinált volna. Paula egykor ragaszkodott a házvezetőnőhöz, akinek még a főzés is a feladatai közé tartozott. Cole először nem akart beleegyezni, mivel úgy gondolta, hogy két ember el tudja látni a háztartást, és egyébként sem engedhették volna meg maguknak. Néhány hét múlva azonban előléptették, és jócskán felemelték a fizetését. Eredetileg építész akart lenni, s azt tervezte, hogy az építőiparban dolgozik majd. Szerette volna látni, hogyan valósul meg mindaz, amit a mérnökök a rajzasztalon megterveznek. Néhány félévet el is végzett az egyetemen, de aztán sajnos megsérült a térde. Ezzel derékba tört a futballkarrierje, ami egyben az egyetemi ösztöndíja végét is jelentette. Cole feladata a cégnél abból állt, hogy kiválassza a megfelelő terveket, és néhány apróbb változást hajtson végre rajtuk. Kezdetben nem is sejtette, mibe keveredett. Egyre nagyobb feladatokat kapott. Keményen dolgozott, és még örömét is lelte a munkájában. Ám az egyre gyakrabban bekövetkező balesetek felkeltették a gyanúját. Sokszor előfordult, hogy reggel korábban kezdett, és késő estig bent maradt a munkahelyén. Munka közben olyan akták is a kezébe kerültek, amelyekkel egyébként nem volt semmi dolga, és sok mindenre rájött, ami nyugtalansággal töltötte el. Miután végeztek könyvszekrényeket.

a

pakolással,

a

lány

megmutatta,

hová

szeretné

tenni

a

- Ez a fal a leghosszabb. Összesen tizenegy polcunk van, és ha lehetséges, ebben a két helyiségben szeretném mindet elhelyezni. A nappali és az étkező ezzel meg is telne. A jelenlegi konyha lenne a raktár meg az iroda. Cole megdörzsölte borostás állát. Van előnye annak is, ha egy hajón él az ember: megtanulja, hogyan lehet a helyet a legjobban kihasználni. - Sashának egész vad ötletei vannak az üzlet színvilágát illetően. Tudja, vele beszélt délután. Belsőépítész, ezen a környéken ő a legjobb a szakmában. Azt javasolta, hogy a lenti

27/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

falakat a vörös különféle árnyalataira festessem. El tudja ezt képzelni? Azt vette a fejébe, hogy a boltomnak nemcsak hívogatónak, hanem izgatónak is kell lennie. Cole úgy ítélte meg, hogy a helyiség már most is elég hívogató. A falak meleg krémszínben pompáztak, a bútorzat a régi és az új kellemesen egyedi keveréke volt. Itt minden úgy jó, ahogy van. Nem volt egyetlen formatervezett rusnyaság sem, amelyre az ember ráülni sem mer, attól tartva, hogy összetörik alatta. A férfi végigment a helyiségeken. A nappali, az étkező és a konyha mellett mindössze egy kis lomtárszerűség volt még a földszinten. Gondolatban a jelenlegi bútorok helyére képzelte a könyvekkel teli polcokat. Igazán kár, hogy az itt lévő bútorokat egyetlen aprócska helyiségben kell majd odafent összezsúfolni. De hát ez végső soron Marty háza. A lány szorosan a sarkában haladva követte. Cole érezte az izgatottságát. - Több lehetősége is van. - A színválasztásnál? Amikor a férfi meghallotta Marty sóhaját, gyorsan felé fordult. A lány olyan közel állt hozzá, hogy összeütköztek. Marty egy kissé hátrahőkölt, mint akit áramütés ért. - Nagy harcra számítok. Sasha nagyon makacs, ha egyszer a fejébe vesz valamit. Olyan, mint egy selyembe burkolt faltörő kos. - Én inkább a berendezésre, nem a színösszeállításra céloztam. - Cole végignézett munkaadóján. Fáradtnak és kedvetlennek látta. Egy kis biztatás nem jönne rosszul neki. Már majdnem elkövette élete legnagyobb ostobaságát, de szerencsére a túlélési ösztöne még időben megakadályozta. - Tudja, mi a véleményem? Hogy maga képes a leghevesebb harcokban is helytállni. Nem sikerült igazi mosolyt kicsalni a lányból, de azért kicsit jobb kedvre derült. - Maga még nem ismeri Sashát. Cole nem volt biztos benne, hogy meg akarja-e ismerni egyáltalán azt a nőt. - Ide-oda tologattam a vázlataimon azokat az idióta polcokat, de sehogy sem tudtam megtalálni nekik a legjobb helyet. Méretre készültek ugyan, de még az előző boltomba. Ide viszont... - Marty a fejét ingatta. - Lehet, hogy ez az egész terv őrültség? Ne, kérem, ne válaszoljon! - emelte fel a kezét mosolyogva. Volt valami ebben a mosolyban, ami jobban megérintette a férfi szívét, semmint azt hajlandó lett volna bevallani. - Az emberek állandóan átépíttetik a házukat. Nincs ebben semmi szokatlan. - Ez igaz, de általában csak egy újabb fürdőszobáról vagy egy-két garázs feletti szobáról van szó. A legtöbb embernek eszébe sem jutna, hogy a háza földszintjén könyvesboltot alakítson ki. Cole legszívesebben magához ölelte volna, hogy elűzze a félelmét. - A vevőknek tágas helyre van szükségük. Senki sem szorongana szívesen egy szűk helyen. - Egyik kezét a lány vállára tette, a másikkal pedig mutatta, mit is gondolt ki tulajdonképpen. - Itt, az ajtó és a sarok között van öt méter helyünk. Ahelyett, hogy bezsúfoljuk ide azokat a hatalmas polcokat, jobb lenne mindet elfűrészelni, hogy kisebbek

28/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

legyenek. Akkor szét lehetne szórni őket a falak mentén, és ha a szükség úgy hozza, még fali polcokat is fel lehetne rakni közéjük. - Szétfűrészelni? - Habár Marty maga is valami hasonló megoldáson töprengett, most mégis úgy meredt a férfira, mintha legalábbis a lábát akarta volna lefűrészelni. Hirtelen megpördült, és majdnem elesett. Cole olyan közel állt hozzá! Amikor a férfi megfogta, hogy el ne essen, ő bénultan meredt rá nagy, szürke szemével. A levegőben még mindig ott kerengő enyhe festék- és fahéjbűzt hirtelen édes virágillat váltotta fel. Marty illata, tudatosult a férfiban. A lány nem volt kifestve, a haja leginkább szénaboglyára hasonlított, a ruháját meg mintha a bolhapiacon szedte volna össze, mégis úgy illatozott, mint egy egzotikus virág. Cole közelebb hajolt hozzá, mire a nő megmerevedett. Ne tedd ezt, ember! - figyelmeztette magát a férfi. Tudta, hogy olyasvalamibe kezd, amit soha nem tudna tisztességesen befejezni. - Szóval, el kellene fűrészelni a polcok egy részét. - A férfi szavai keményen koppantak, aztán Cole hátrált is egy lépést. Martynak égett az arca. Bólintott. - Igen, ez nagyszerű ötlet. Úgy már sokkal jobban mutatnának itt a falak mentén. De ott van még az ebédlő is. Bár Cole nem tartotta magát a nők szakavatott ismerőjének, azt azért megérezte, hogy Marty most már egyáltalán nem fél tőle. Ez a hirtelen feloldódás szinte megsemmisítő hatással volt rá. Az ajtófélfának támaszkodva nézte a nőt, aki körbejárta a szobát, és hevesen gesztikulálva magyarázott. Ki gondolta volna, hogy egy szürke szempár ilyen kifejező lehet? Cole önkéntelenül is azon kezdett morfondírozni, vajon hogyan tekintene rá Marty, ha együtt feküdnének abban a hatalmas ágyban, és... - Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha most visszamegyek a hajómra. - Azért jött ide, hogy segítsen átalakítani a házat a tulajdonosának. De arról képzelődni, hogy milyen lenne, ha ők ketten... - Holnap reggel hétre jövök - folytatta -, ha az nem túl korai magának. - Tudta, hogy ekkor éppen a kutyát fogja sétáltatni, így ő zavartalanul nekiláthat a munkának. Marty merengve nézett a férfi távolodó kocsija után. Hihetetlen hatással van rá ez a Mr. Stevens. Pár perc elteltével összeszedte magát, és nekilátott, hogy lemérje, mennyi hely van a falaknál. Ha a mosókonyhát arra használná, hogy... Nem, az úgysem működne. A mosógépnek és a szárítónak már képtelenség lenne odafent helyet szorítani. Furcsa volt elképzelni, hogy egyszer majd minden a helyére kerül, és mindez csak az ő szexi ezermesterén áll vagy bukik, akinek kusza hajától, zöldeskék szemétől és elbűvölő mosolyától ő majdnem elolvad. Szerda reggel Marty már hajnalban kipattant az ágyból, noha előző éjszaka sokáig ébren forgolódott. Közben gondolatban legalább ezerszer átrendezte leendő könyvesboltját. Az állatmenhely csak hétkor nyitott, és tudta, hogy Cole is körülbelül akkortájt várható.

29/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Ivott egy pohár narancslevet, de azonnal el is húzta a száját, annyira hideg volt. Utána alaposan felöltözött, aztán kirohant a szabadba. A ház ajtaját eszébe sem jutott becsukni. Még mindig süvítve tombolt a jeges északkeleti szél. Úgy tűnt, Mutt imádja ezt az időjárást. Bolyhos szőre csak úgy lobogott, miközben végigrohant a Water Streeten, és célba vette kedvenc helyét, az éttermet. Nem volt értelme kiabálni vele, Marty mégis megkísérelte. Olvasta valahol, hogy a kiabálás jó módszer a feszültség levezetésére. Mutt a füle botját se mozgatta a hívására, csak ment az orra után. Útja során egyetlen lámpát, fűszálat vagy házfalat sem hagyott ki. Mindent végigszimatolt és lepisilt. Aztán végre elérték az éttermet. A kukákat még nem ürítették ki, így Mutt gazdag zsákmányra lelt. Alig néhány autó állt a parkolóban, legtöbbje feltehetően az alkalmazottaké volt, hiszen az étterem még nem volt nyitva. Váratlanul megint feltűnt mellettük egy szürke Mercedes. Nem ezt a kocsit látta tegnap este is? És nem ez áll mostanában a Casey család kocsifeljárójánál? Marty elgondolkozott. Caseyék Floridában voltak, de talán megbíztak valakit, hogy vigyázzon a házukra. Furcsa, hogy Ruth ezt egy szóval sem említette neki. - Jól van, jövök már! - legyintett lemondóan, amikor Mutt a pórázát rángatva egy macska után iramodott. Húsz perccel később a végkimerülés határán zárta a kutyára a ketrec ajtaját. A menhely alkalmazottja együtt érzően nézett rá. - Nagyon megerőltető lépést tartani vele, igaz? - Valóban - ismerte el Marty. Először a könyvcipeléssel készítette ki a derekát, most meg a sok rángatástól alig érzi a karját. Amikor hazaért, Cole már ott volt. - Hahó! Megjöttem! - Ledobta a kabátját, majd lerogyott a folyosón álló padra. Szeretett volna szusszanni egyet, mielőtt nekilát reggelit készíteni. Amikor lépteket hallott, felpillantott. Látta, hogy a férfi lefelé tart a lépcsőn. A szűk farmernadrágban vonzóbbnak látta, mint eddig bármikor. - Jó reggelt! - üdvözölte őt fáradt mosollyal. - Úgy fest, mintha hazáig futott volna. - Futottam bizony, a kutya után. Szokás szerint megint gyorsabbnak bizonyult nálam. Nincs az a pénz, amivel ezt meg lehet fizetni. - Magának fizetnek ezért? Marty bólintott. - Ha láttam volna a kutyát, mielőtt elvállalom a megbízást, akkor valószínűleg soha nem mentem volna bele a dologba. - Annyira rettenetes? - kérdezte Cole gyengéden, és közelebb lépett hozzá. Marty orrát ekkor megcsapta a kávéillat. Tehát kávéval várta őt! Ezt eddig senki sem tette meg érte, a férjei sem. Ettől a felismeréstől könnybe lábadt a szeme. - Nem elég, hogy sokkal nehezebb, mint én, de kétszer olyan makacs is. - Felsóhajtott, amikor észrevette Cole arckifejezését. - Ne nevessen! Egyáltalán nem vicces! - De azért ő is elmosolyodott. - Azt hittem, csak szívességet tesz a barátainak. Szóval magának még arról sem volt fogalma, milyen kutyáról van szó? 30/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

- Soha nem láttam azelőtt. Annié csak annyit mondott, hogy a kutyának saját kis birodalma van a házban. Azt hittem, valami kis ölebről lehet szó, legföljebb akkoráról, mint egy uszkár. Ki gondolná, hogy egyesek ekkora állatot tartanak otthon? - Ellazította a vállát, mire roppant egyet a dereka. - Ki ez az Annié? - Cole felvette a nő kabátját a földről, és felakasztotta a fogasra. - Az egyik törzsvásárlóm. Őszintén szólva csak a könyvesboltból ismerem. Néhány háztömbnyire laknak innen, de Annié férjével még sosem találkoztam. Faylene szerint ügyvéd, és most nyerte meg az első perét. Ezt ünneplik meg ezzel az utazással. - Azt inkább nem említette, hogy a felajánlott fizetség nagy szerepet játszott abban, hogy végül elfogadta a munkát. - Szerintem mindenkit megkérdeztek már az ismerőseik közül, és valószínűleg senki sem volt olyan ostoba, hogy elvállalja. - Minden ember a saját kárán tanul - mondta a férfi. - Ha a fickó újabb sikert arat a bíróságon, mondja meg neki, hogy a következő utazásra vigye magával a kutyáját is! Cole váratlanul még közelebb lépett, Marty vállára tette a kezét, és hüvelykujjával gyengéden masszírozni kezdte görcsbe rándult izmait. - Ugye itt fáj? - Ó, igen! - nyögött fel kéjesen a nő. Cole mögé lépett, hogy mindkét kezét használni tudja. Marty szörnyen feszült volt. A férfi még a vastag ruhán keresztül is érezte bőrének melegét. Mélyen magába szívta finom virágillatát. Vajon az egész testének ilyen illata van? A konyhában kotyogni kezdett a kávéfőző. - Szeretne itt maradni a folyosón, vagy inkább ledőlne a szófára? - Legszívesebben végigfeküdnék az ágyamon, vagy elnyúlnék a kádban - vallotta be Marty nevetve. - Attól tartok azonban, hogy képtelen lennék felmenni a lépcsőn. Nem, nem engedem ilyen egyszerűen csőbe húzni magam, gondolta Cole. A teste azonban sajnos teljesen más véleményen volt, mint az agya. - Reggelizett már? - Csak egy kis narancslevet ittam. - Marty sóhajtva felállt. - Mi a helyzet odafent? - Ma befejezem a fal felhúzását, így holnap reggel elkezdhetek foglalkozni a szekrényekkel. - Nem akarok semmi feltűnőt. - Egyszerűen vázolja fel, mit hogyan képzelt el! Gyorsabban haladok, mint gondoltam, így nyerünk egy kis időt. Miközben Cole a konyhába ment, a nő letelepedett a nappaliban álló szófára. A kávénak még a gondolatára is felkavarodott a gyomra, de szüksége volt valamire, ami egy kicsit felmelegíti. - Sok tejjel, ha kérhetem! - kiáltott a férfi után. - Ahogy parancsolja, hölgyem! Egy tisztelettudó asztalos, akinek a keze csodákra képes. Sasha kiugrana a bőréből örömében, ha most olvasni tudna a gondolataimban, állapította meg magában Marty. - Mikor kell legközelebb megsétáltatnia azt a dögöt?

31/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

- Ma délután kettő és este hat között bármikor. - Majd elkísérem. Egyébként is be kellene mennem a vasboltba. Amúgy milyen fajta ez a jószág? - Egy bernáthegyi és egy jegesmedve keveréke lehet. Annié mesélte, hogy egy állatmenhelyről hozták ki, de akkor még csak egy apró szőrgomolyag volt. - Csakhogy a kis szőrgomolyag mostanra szépen megnőtt. - Cole felkapcsolt egy lámpát, hogy valamiképp ellensúlyozza a kinti szürkeséget, majd letelepedett az egyik fotelba. Marty felegyenesedett, hogy meg tudja inni a kávét. - Mit is mondott, hogyan haladnak a dolgok odafent? - bökött a fejével az emelet felé. - A tervezettnél gyorsabban. Most már csak azt kell elárulnia, milyen fából legyenek a szekrények. Ettől függ ugyanis, hogy mi lesz a következő lépés: lakkozás, pácolás vagy egy egyszerű olajozás. - Mit javasol? A férfi elmondta az elképzeléseit, de nem akart a tulajdonos helyett dönteni. - Nyugodtan gondolkozzon, ameddig akar, hogy milyen színűre fessük a bútort, ha egyáltalán szeretné befesteni! - Tehát akkor én is beleszólhatok? Ez azt is jelenti, hogy felmehetek az emeletre, mialatt dolgozik? Vagy meg kell várnom a munkaidő végét, és utána mondhatom csak el az elképzeléseimet? - Igen éles a nyelve, amikor úgy akarja. - Így igaz. - Marty ismét kortyolt egyet a kávéjából. Cole maga főzte, sőt még a helyembe is hozta, állapította meg magában elérzékenyülve. És az előbb még a vállát is megmasszírozta, amivel jóval nagyobb tehertől szabadította meg, mint azt gondolná. De sajnos a józan esze utolsó morzsáit is sikerült eltüntetnie azzal a masszázzsal. Még elnyomott egy ásítást, ám azután lecsukódott a szeme. Az utolsó, amit még érzékelt, mielőtt álomba merült volna, hogy Cole óvatosan kiveszi a bögrét a kezéből, valami meleggel és puhával betakarja, és úgy fordítja a lámpát, hogy a fénye ne világítson az arcába. - El ne induljon nélkülem! - súgta végül halkan a nő fülébe. - Mmmm - mormolta Marty válaszul. Amikor délután, nem sokkal négy előtt kiléptek a házból, a szürke Mercedes nem állt ott Caseyék előtt. Marty megpróbálta felidézni, mikor is indultak el Caseyék nyaralni. Faylene, aki csaknem minden helyi lakos életéből naprakész volt, azt mesélte neki, hogy a házaspár Tampába utazott, állítólag azért, hogy végre megcsodálhassák első unokájukat. - Megenyhült az idő - jegyezte meg Cole. A férfi öreg kisteherautójával mentek, mert még be kellett ugraniuk néhány deszkáért a boltba. Miért is nevezik kutyasétáltatásnak ezt a tortúrát? - töprengett Marty keserűen. Hiszen ez nem séta, hanem rohanás! A séta abból áll, hogy a kutya minden alkalommal végigvonszolja őt a fél városon. De ma nem kell különösebben strapálnía magát. Kényelmesen haladhat majd Cole mellett, amíg Mutt végigkalauzolja a férfit a környéken. Ma még a ketrecéből sem neki kell kihoznia azt a hálátlan dögöt!

32/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Lazán hátradőlt az ülésen, majd elgondolkozva nézegette a férfi kormányon nyugvó kezét. Milyen szép! - futott át a fején. És milyen erős is! Ásított. Harmadszor azóta, hogy elhagyták a házát. - Még mindig fáradt? Nem hagyja aludni, hogy akkora rendetlenség van odafent? Lehet, hogy nem is csak a keze olyan elbűvölő, gondolta Marty, és elpirult. - Kitűnően alszom - füllentette. - Biztosan csak az idő az oka. Lehetett egy medve is a távoli őseim között, mert ilyenkor mindig egy lakályos barlang után vágyakozom, ahol téli álmot alhatnék. Cole percek alatt összeszedte Muttot, és amikor kiléptek az állatmenhely épületéből, a lány is kiszállt a kocsiból. A kutya nagyon vidám hangulatban volt. Amikor a következő sarokhoz értek, a férfi enyhén meghúzta a pórázt, majd a szabad kezével bal felé mutatott. Mutt azonnal elindult a kívánt irányba. Marty megtorpant. - Ezt hogy csinálta? - Mire gondol? - A szélben lobogó hajával és a testére simuló bőrdzsekiben a férfi hihetetlenül vonzó látványt nyújtott, de valahogy veszélyesnek is látszott. - Mivel sikerült rávennie, hogy balra menjen? Nekem majd kiszakad a karom, mégis alig tudom rávenni, hogy arra menjen, amerre én akarom. - Nem ad neki kézjelzéseket? - Mivel mind a két kezemre szükségem van, hogy tartani tudjam a pórázát, nem. Ez a kutya egy kocsit is könnyedén elhúzna. - Na de Marty, azt biztosan tudja, hogy ez az állat süket. Vagy magának ezt nem említette senki? - Cole csettintett az ujjával, de a kutya a füle botját sem mozgatta. A lány elkeseredetten csóválta a fejét. Szemmel láthatóan a Hallet család elég sok mindent elhallgatott előle, csak hogy elvállalja ezt a megbízást. Amikor visszatértek az állatmenhelyre, Marty még mindig azon csodálkozott, miért nem vette észre a figyelmeztető jeleket. Cole a séta során számtalan kézjelzést kipróbált, és a jószág vonakodás nélkül engedelmeskedett. Dicséretképpen a férfi kedvesen megvakargatta a fejét, mielőtt visszavitte a ketrecébe. - Esküdni mernék, hogy magának volt már kutyája - mondta Marty. - Hihetetlen, mennyi mindent tud róluk. Mielőtt Cole bármit is felelhetett volna, a szürke Mercedes újra elhajtott mellettük. Marty megmarkolta a férfi karját. - Látta azt az autót? Ha nem lenne a világ legnagyobb ostobasága, azt mondanám, hogy követ engem. Az utóbbi időben állandóan felbukkan, bárhová megyek is. Cole egészen addig követte a tekintetével a kocsit, amíg az be nem kanyarodott a következő utcasarkon, azután kinyitotta kisteherautója ajtaját. - Nem olyan ritkák ezek a modellek. Még régebbi fajtákat is gyakran lehet látni. - Tudom, de... - Ha nem ismerős a kocsi, akkor biztosan valami idegen lehet.

33/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

- Telente csak a vadászok szoktak a városba jönni, ők viszont a legritkább esetben érkeznek Mercedesen. Egyébként ezt a kocsit a szomszédom háza előtt is láttam már. Pedig ők most Floridában vannak.

5. FEJEZET Marty ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje a férfit vásárolni, Cole pedig nem tiltakozott. Végül is az ő pénzéről volt szó. Látta rajta, hogy még mindig nem sikerült megemésztenie mindazt, amit Muttról megtudott. Érezte, hogy a lány szereti kézben tartani a dolgokat, most viszont elbizonytalanodott. A legtöbb nő így volt ezzel. Még Paula is, aki szeretett ugyan gyámoltalannak mutatkozni a nyilvánosság előtt, de alapjában véve mindig ő mozgatta a szálakat. Ő volt az, aki megadta az irányt. - Elnézést, uram! Készpénzben vagy hitelkártyával óhajt fizetni? - Hitelkártyával - vette elő a kártyáját Marty. - Az árukiadás az épület hátsó oldalánál van - intett a pénztáros maga mögé, mire a lány Cole előtt masírozva el is indult a jelzett irányba. Milyen különös ez a nő, gondolta a férfi. Egyfelől szereti és élvezi a függetlenségét, másfelől viszont van annyira becsületes, hogy elismeri, ha segítségre van szüksége. Amikor elmagyarázta neki, milyen kézjeleket használjon Muttnál, figyelmesen hallgatta. Maga is meglepődött az őt megrohanó érzéseken. Felfedezte, hogy nem egyszerűen kedveli, hanem csodálja is a munkaadóját. Miután az összes deszkát felrakta a kisteherautó platójára, és le is kötözte őket, Martyhoz fordult: - Ha nincs ellene kifogása, ma egy kicsit tovább dolgoznék, hogy behozhassam a kiesett időt. Akkor holnap reggel ismét el tudnám kísérni, hogy lássam, jobban boldogul-e Mutt-tal. A süket kutyákkal az a gond, hogy ha egyszer elszaladnak, hiába kiabál utánuk az ember. - Köszönöm a figyelmeztetést, de erre azóta magamtól is rájöttem. - Mielőtt még Cole segíthetett volna neki, Marty már fel is tépte a teherautó ajtaját, és levetette magát az ülésre. A férfi udvariasan becsukta utána az ajtót. - Tudom, hogy boldogulni fog, de talán nem árt, ha még egy alkalommal elkísérem. Amikor hazaértek, Cole a vállára kapta a deszkákat, és a házba egyensúlyozott velük. Marty előtte haladt, nyitogatta neki az ajtókat. A férfinak így pompás rálátás nyílt a nő csábos idomaira. Még így tollkabátban és fülvédővel a fején is nagyon elbűvölő látványt nyújtott. Mire az utolsó deszkát is felhordta az emeletre, már csaknem teljesen besötétedett. Marty ragaszkodott hozzá, hogy Cole ott maradjon vacsorára. - Ez a legkevesebb azok után, hogy megtanított a kutyával bánni. Főzök valami egyszerű ételt. A férfi rájött, hogy veszélyes helyzetbe került. Még csupán három napja dolgozott a lánynak, de máris nehezére esett, hogy csak a munkaadójaként tekintsen rá.

34/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Némi szabadkozás után követte Martyt a konyhába. A helyiségben egyszerre megcsapta az otthon melege. A nő nyitva hagyta az aprócska spájz ajtaját, miközben megfelelő étel után kutatott a fagyasztóládában. A farmer olyan szorosan feszült a fenekén, hogy Cole-nak erőnek erejével kellett elszakítania tőle a tekintetét. A nadrág anyagán keresztül világosan kirajzolódott a bugyi vonala. Szemmel látható volt, hogy Marty nem tangát visel. A férfi erőt vett magán, és elfordult, hogy szemügyre vegye a konyhát. A mosogató az ablak előtt állt, amelyet napellenző védett nyáron az erős napsugaraktól. Az ablakpárkányon egy kacskaringós alakú bortartó állványt látott. A sárga-fehér mintás függöny üde volt, és vidám. - Megtaláltam! - vett elő a lány diadalittasan egy kőkeményre fagyott csomagot a hűtőszekrényből. Csendben megvacsoráztak. Az oldott légkörben Cole élvezettel sütkérezett a lány mosolyában. Csak azt sajnálta, hogy olyan ritkán élvezheti ezt a látványt. Amikor Marty felállt, és az asztalon áthajolva elvette előle a tányérját meg a kávéscsészéjét, a férfit ismét megcsapta a mámorító virágillat. Jó lesz mihamarabb eltűnni innen, még mielőtt valami meggondolatlanságot követek el, gondolta. Szívesen megtapasztalná, hogy a lány vállára omló sűrű, barna haj tényleg olyan selymes-e, mint amilyennek látszik. Az igazat megvallva már elég rég volt utoljára nővel, de ennek ellenére tökéletesen helyén volt az esze. Az pedig azt súgta, hogy tartsa meg a három méter távolságot. Amit nem volt könnyű betartani. - Tudja mit? - Felpattant ültéből, majd gyorsan végignézett magán, nem kellene-e kívülre húznia az ingét. - Mielőtt hazamegyek, még méretet veszek az egyik szekrényhez, és levágom hozzá a deszkákat. Holnap reggel már csak össze kell szerelni. Azalatt maga gondolkozhat azon, hogy mekkora legyen a következő szekrény. Mit szól hozzá? Marty bólintott. Miután Cole végzett a deszkák méretre szabásával, szedelőzködni kezdett. - Inna még egy kávét? - kérdezte a ház úrnője. Az ajánlat csábító volt, de Cole nem akarta tovább feszíteni a húrt. Már amúgy is szikrázott a levegő körülöttük. - Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha visszamegyek a hajómra. Hosszú időbe telik, amíg sikerül egy kicsit bemelegíteni lefekvés előtt. - Aztán pedig megpróbálok olyan hamar elaludni, ahogy csak bírok, tette hozzá magában. Rádöbbent, hogy már nem is vágyik annyira a kötelmektől mentes hajóséletre, amely kezdetben olyan vonzónak tűnt számára. Marty hosszú idő óta először úgy aludt, mint a mormota, bár elég sok zagyvaságot álmodott. Rosszkedvűen és vágytól felhevültén ébredt, de a zuhany alatt minden baja egy csapásra eltűnt. Jól emlékszik, hogy Cole azt mondta, ez alkalommal még elkíséri őt Mutt reggeli sétájára? És ő ebbe beleegyezett? Mi tagadás, jó lenne, viszont azzal még sokkal jobban járna, ha a férfi azonnal nekilátna a könyvespolcok szétfűrészeléséhez és az új bútorok összeszereléséhez. Ő ezalatt egyedül is megsétáltathatja a kutyát.

35/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Igaz is, milyen kézjeleket mutatott neki tegnap a férfi? Jobbra, balra, megáll, ül, ide hozzám! Volt még valami? Mondjuk: ne pisilj az autókerekekre? Vagy: hagyd békén szegény macskákat? Éppen a kávéfőzőt készítette elő, hogy a hazatérése után már csak be kelljen kapcsolnia, amikor egy autó fényszórói világították meg a kocsifeljáróját. Az ördögbe is! Egyedül akar megbirkózni azzal a kutyával! Ha másért nem, legalább azért, hogy magának bebizonyítsa: képes rá. Szerencsére Sasha érkezett, nem Cole. Marty türelmetlenül tépte fel a bejárati ajtót. - Nem jöttél egy kicsit túl korán? - zsörtölődött. A barátnője mindig ellenállhatatlanul nézett ki, bármilyen korán kezdte is a napot, pedig néha éjszakába nyúlóan dolgozott. - Adj egy fánkot, és meséld el, mi a helyzet! - A fánk még fagyos, beletörne a fogad. Egyébként meg mit szeretnél hallani? - nézett rá Marty gúnyosan, bár nagyon is jól tudta, mire céloz Sasha. Ha egyedülálló férfiakról volt szó, az antennái tévedhetetlenül vették a jelzéseket. Olyan érzékeny volt erre, hogy egy hivatásos nyomozó is megirigyelhette volna. Leveregette a sarat a háromszáz dolláros tűsarkú csizmájáról, majd Martyt félretolva beviharzott a lakásba, és a konyháig meg sem állt. Drága parfümillat úszott karcsú alakja után. - Jó lenne, ha végre felébrednél, drágaságom! - Nincs otthon ennivalód? - mordult rá Marty panaszosan. Sasha nagyon is tisztában volt vele, hogy ebben a napszakban a barátnője még nem igazán áll a helyzet magaslatán. Most viszont, a vad álmokkal teli éjszaka után, talán még a szokásosnál is rosszabbul kezdődött a napja. - Miért lenne? Mindig a városban ebédelek és vacsorázom, reggelizni viszont legszívesebben hozzád jövök. - Sasha elegáns mozdulattal letelepedett az egyik konyhaszékre. - Na, gyerünk! Lefeküdtél már vele? - Sasha! Ő az asztalosom, semmi egyéb! - Csak azért kérdeztem, mert még mindig össze akarom hozni Lillyvel. Faye szerint a pasi egyszerűen tökéletes, de ha téged esetleg érdekel, akkor majd találok a mi Lillynknek valaki mást. - Engem egyáltalán nem érdekel! - Marty már csaknem kiabált. - Mint férfi legalábbis semmiképpen. De ha miattad lassabban készül el a munkával, azt nem fogom neked megbocsátani. - Dehogynem bocsátanád meg, szívem! Különben is, Lillynek bőven elég, ha munka után foglalkozik vele egy kicsit. Marty elkeseredetten felnyögött. - Tudsz róla, hogy a parti ház átépítésén dolgozom, méghozzá egy sikeres üzletember megbízásából? Csinálnál nekem egy fahéjas pirítóst? Nem kérek többet. Csak egy egyszerű pirítóst, sok vajjal és cukorral, meg egy csipetnyi fahéjjal. - Sajnálom, de az összes fahéjamat elégettem a múltkor. És csak teljes kiőrlésű kenyerem van, arra kenhetek neked vajat. Kell vagy nem?

36/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

- Te meg a teljes kiőrlésű rudacskáid! Hallottad ezt? Nem egy kocsi kanyarodott a ház elé? Talán ő lesz az? Az ördög vinné el! - mérgelődött magában Marty. - Szóval csak azért maradtál ilyen sokáig, hogy kénytelen legyek bemutatni neked, igaz? Sasha elégedett vigyora mindent elárult, meg sem kellett szólalnia. Amikor Cole megnyomta a csengőt, Marty nem halogathatta tovább az elkerülhetetlent. - Készen áll? - szegezte neki a kérdést a férfi, alighogy belépett a házba. - Jöjjön velem egy percre a konyhába! Szeretném bemutatni valakinek. A nő idegességében már-már a fogát csikorgatta. - Sasha, ez az úr itt Cole Stevens. Cole, ismerje meg Sashát! - Felvont szemöldökkel méregette őket, amint kezet fogtak egymással. A férfi mosolyogva mérte végig az aprócska, vörös hajú teremtés kifogástalan alakját. Még csak meg sem próbálta palástolni az érdeklődését. Marty nem tudta volna megmondani, hogy a mosolya vágyról vagy meglepetésről árulkodik-e. - Örülök, hogy megismerhetem, hölgyem. Azt hiszem, egyszer már beszéltünk telefonon. Sashának nagy nehezen végre sikerült becsuknia a csodálkozástól nyitva felejtett száját. - Milyen üdítő látvány az én egyhangúságtól megfáradt szememnek! - Sasha! - förmedt rá a barátnőjére Marty fojtott hangon. - Az én drága barátnémnak már nagy szüksége volt rá, hogy megjelenjen az életében egy férfi. - Sasha, van fogalmad róla, milyen későre jár már az idő? Pedig még hosszú út áll előtted - fuvolázta Marty ádáz mosollyal. - Cole-ra is ugyancsak megerőltető nap vár, nekem pedig mennem kell kutyát sétáltatni. Szóval ideje munkához látni, nem igaz? A férfi engedelmesen bólogatott, ám abban az elbűvölő szempárban vidám szikrák pattogtak. Marty legszívesebben jól fenéken billentette volna, de nem akart ekkora elégtételt adni Sashának. Barátnőjének éppen az volt a lételeme, hogy ahol megjelenik, ott nyugtalanságot keltsen. - Igazi öröm volt ez a találkozás, drága hölgyem. - Hallottad ezt, Marty? Hát nem édes pofa? - Sasha! - Gondolkoztál már a színeken, amiket ajánlottam neked? Marty elszántan a kijárat felé tolta hívatlan látogatóját. - Ezekhez a hatalmas, nyugatra néző ablakokhoz... - Alaposan megfontolom majd a tanácsodat - hazudta Marty, és kitessékelte látogatóját a szabadba. Aki csak nevetett. - Akinek ilyenek a barátai, annak már nincs szüksége ellenségekre - sóhajtott fel, amikor becsukta Sasha mögött az ajtót. - Csak nem a szórakoztatóiparban dolgozik? - érdeklődött Cole, amikor a lány visszament hozzá a konyhába. - Miből gondolja? Csak mert piros rakott bőrszoknyát visel sárga szőrmezakóval, és akkora fülbevaló lóg a fülében, mint egy csillár? Nem is beszélve a fehér csipkeharisnyáról és a tűsarkú csizmájáról. Mindig magas sarkút hord, nem viseli el, hogy átnézzenek rajta.

37/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

A férfi megrázta a fejét. - Ezzel a nővel soha nem történhetne ilyesmi. - Martyt előreengedve elindult a kocsija felé. - A vezetéknevét nem is bírtam megjegyezni. - Ó, abból legalább öt van neki. Van egy lánykori neve, ahhoz jön a négy elvált férjéé. Fogalmam sincs, most éppen melyiket használja, ezért nekem egyszerűen csak Sasha. - Mint Madonna vagy Cher? Nos, néha tökéletesen elég egy keresztnév is. - Bizonyára igaza van. Cole gyorsan témát váltott. - Legkésőbb nyolcra végzünk a kutyasétáltatással, ha esetleg van valami fontos elintéznivalója, utána megteheti. Marty nem egészen így tervezte, de alkalmazkodott a változásokhoz. Legalább ahhoz ragaszkodnia kellett volna, hogy a saját kocsijával menjenek, mert a férfi kisteherautójában kezdte túlságosan is jól érezni magát. Kellemes bőr-, szappan- és kávéillata volt. Ekkor ráadásként még kellemes zongoramuzsika is felcsendült a rádióból. Klasszikus zene? Marty kellemesen meglepődött. Miközben a Muddy Landingben található három közlekedési lámpa egyikénél várakoztak, Cole csendesen fütyülni kezdte a Chopin-dallamot. Hallhatóan jól ismerte. - Szeretné, ha én hoznám ki Muttot? - kérdezte, amikor megálltak az állatmenhely előtt. - Nem, köszönöm. Most, hogy már ismerem a baj forrását, menni fog egyedül is. - Nagyszerű - mosolyodott el a férfi. - Mindenesetre a közelben maradok, hátha felbukkan valahol a tegnapi macska. Mert ha Mutt egyszer nekiindul, akkor... - Tudom, tudom. Akkor már csak egyet tehetünk: értesítjük a tűzoltókat, és vészhelyzetet jelentetünk be. Tudta, hogyan kell bánnia a kutyával. Már csak egyetlen rejtély maradt előtte megfejtetlen: a rozsdás kisteherautót vezető férfi, aki egy hajón élte az életét, és Chopint dúdol magában. És aki főszereplője lett az álmainak. Szerencsére Mutt jól viselkedett. A kézjelek segítségével még a pórázt is sokkal könnyebb volt a nyakába tennie, nem kellett attól tartania, hogy az állat közben feldönti vagy letapossa őt. Persze most is ijesztően erősen csapkodott a farkával, és folyton nyalogatta a lány kezét. Cole viszont megnyugtatta, hogy csak azért teszi, mert nagyon kedveli őt. Marty abba inkább nem is gondolt bele, vajon mit művel ez a hatalmas bestia azzal, akit nem szeret. Még csak épp elindultak a Water Streeten, amikor hirtelen megint felbukkant a szürke Mercedes, és lassan elindult feléjük. Cole megszorította Marty karját. - Menjen tovább! - szólt rá halkan. - Azonnal visszajövök. Mielőtt a lány megszólalhatott volna, már rohant is visszafelé az úton. Marty elképedten nézett utána. Mutt majdnem le is döntötte a lábáról, mígnem végül eszébe jutott a kézjelzés, amellyel megálljt tudott parancsolni neki.

38/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Amikor Cole már csak néhány méternyire járt a szürke Mercedestől, a kocsi hirtelen bekanyarodott az egyik mellékutcába. A férfi még bámult utána egy kis ideig, majd visszaballagott Martyhoz és Mutthoz. - A mindenit, elszalasztottam - ingatta a fejét dühösen. - Szóval most már nem hiszi, hogy csak képzelődöm? Az a fickó követ engem. - Ha ez igaz, akkor elég ügyetlenül teszi, hiszen eddig még minden alkalommal észrevette. - És maga szerint mit akarhat? - Mi van magának, ami kellhet neki? Martynak fogalma sem volt róla, miért követné őt bárki is. Cole közben figyelmesen átvette tőle a kutya pórázát. Hagyta, hogy az eb kényelmesen felderíthesse a folyópartot ahelyett, hogy megkezdje szokásos vágtáját az étterem kukái felé. - Ha be akarna törni magához, akkor elég lenne kivárnia, amíg maga távozik otthonról. Akkor nyugodtan átkutathatná a házat. Marty bólintott. - Lassanként kezdem úgy érezni magam, mintha valódi krimibe csöppentem volna. Bár megvallom, olvasni jobban szeretem őket. A férfi elnevette magát. - Én meg mernék esküdni rá, hogy a való életben is jól kiismeri magát. - Nincs semmi értékes tárgy a birtokomban. De még ha lenne is, a fickó útjában nem állna sok akadály. Egyszerűen besétálhatna hozzám, amikor nem vagyok otthon. Hiszen soha nem szoktam kulcsra zárni az ajtót. - De mostantól kezdve óvatosabb lesz, ugye? - Egészen biztosan. - Egy ideig legalábbis. Amíg ki nem derül, ki és miért követi. Valószínűleg összetévesztik valakivel. - Lehet, hogy csak egy fejvadász. Talán valamelyik nagy könyváruházlánc szeretne boltot nyitni Muddy Landingben. Cole válaszul belékarolt, és így mentek vissza az állatmenhelyhez. Mutt nagy farkcsóválás közepette előreszaladt. - Mindenesetre amíg többet nem tudunk, jobban tenné, ha... - Legközelebb, amint meglátom, odamegyek hozzá, és megkérdezem, miért követ - szólt közbe a lány. - Ha munkát kínál, előbb utánanézek, mennyit kínál a vetélytársa. Cole-nak ezen már muszáj volt nevetnie, Marty pedig jólesően beleborzongott a kellemesen csengő hangba. Rájött, mi hiányzott neki az utóbbi időben: egy férfi közelsége. - Talán olyankor kellene a kocsi közelébe mennem, amikor éppen Mutt is velem van. Azzal jól ráijeszthetnék. - Nekem meg az jutott az eszembe, mi lenne, ha egy időre magához venné Muttot. Csak arra az esetre, ha a pasas felbukkanna magánál. Én szívesen elintézném a bevásárlást, így magának ki sem kellene lépnie a házból. Ha pedig a fickó óvatlanul idejönne, könnyebben elkaphatjuk. Martynak egyáltalán nem tetszett a javaslat. - Szó sem lehet róla, hogy beengedjem a házamba ezt a természeti csapást! Már nélküle is éppen elég nagy ott a zűrzavar. 39/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Cole azonban zavartalanul folytatta a mondókáját. - Szívesen elvinném maga helyett Muttot sétálni mindennap, akkor viszont magát kell egyedül hagynom. - A férfi előrement, amikor az állatmenhelyhez értek, levette a pórázt a kutyáról, és visszazárta a ketrecébe. Marty várt a válasszal, amíg Cole a helyére nem akasztotta a pórázt és a nyakörvet. - Már gondolkoztam rajta, hogy nekem is kellene egy kutya, de bevallom, valami kisebb jószágra gondoltam. Mondjuk lehetne egy terrier vagy egy vadászkopó. Talán éppen innen az állatmenhelyről kérnék egyet. - Az nem ártana - felelte a férfi, miközben besegítette autójába a nőt. - Nem tetszik nekem, hogy éjszakánként egyedül van a házban. - Ha a fickó engem szemelt volna ki magának, már régen elkaphatott volna. Nem bújtam el előle. - Éppen emiatt gyanús annyira a dolog - mondta Cole, és beült a kormány mögé. - A Mercedes többnyire a háza közelében parkol, ugye? - A Casey család kocsifelhajtójánál. - És követi magát, bárhová megy is, de eddig nem próbált közeledni. Itt valami nagyon nincs rendben. - Talán az a szerepem, hogy elvezessem őt valamihez vagy valakihez. A kérdés csak az, hogy mihez vagy kihez. - Marty a fejét csóválta nevetve. - Belőlünk aztán nem lenne jó nyomozó. A férfi vele nevetett, és a lány jólesően gondolt arra, milyen nagyszerű érzés megbízni benne, és együtt nevetni vele. Csak az aggasztotta, hogy miért örül ennek ennyire. Amikor a házához értek, Marty oldott vidámságát mintha elfújták volna. Egyáltalán nem volt hozzászokva, hogy segítsenek neki bármiben is. Cole nem sokat teketóriázott, egyszerűen megragadta a derekát, és lesegítette a magas ülésből. A lány elakadó lélegzettel, zavartan mosolygott rá. - Valaha a hintókból azért könnyebb lehetett kiszállni. Hirtelen elakadt a szava, mert a férfi egészen közel hajolt hozzá. Izgalmában Marty becsukta a szemét. Próbálta leküzdeni a rátörő félelmet. Alapjában véve semmit sem tudott Cole Stevensről, a lelke mélyén mégis úgy érezte, mintha világéletében ismerte volna. Már képtelen volt világosan gondolkodni, amikor a férfi ajka lágyan az övére simult. Nem volt abban a csókban semmi sürgetés, semmi követelőzés. Alig volt több egy hihetetlenül gyengéd becézésnél. De aztán egyre hevesebbé vált, és Marty, mint Csipkerózsika, ébredezni kezdett: az érzelmeknek egy új, számára eddig ismeretlen világában találta magát. Cole szájának menta- és kávéíze volt. A szappan, a bőr és a meleg férfitest illata valósággal körülölelte. Az erős karok szorításában mohó vágy fogta el, még többet akart. Ez a férfi aztán tudja, mit akar, futott át Marty agyán, amikor megérezte Cole finoman előrenyomuló nyelvét a szájában. Azután a férfi lágy csókokat hintett a szemhéjára, majd ismét visszatért az ajkához. - Ó! - sóhajtott fel kéjesen.

40/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Ekkor Cole felemelte a fejét, mélyen a szemébe nézett, és Marty érezte, hogy elveszett. Moccanni sem volt ereje. - Most elbocsátasz? - A férfi hangjában bizonytalanság rezgett. - Ha igen, azt is megértem. Marty határozottan megrázta a fejét. Elbocsátani? Soha! Igaz ugyan, hogy a történtek miatt minden csak még bonyolultabb lesz, abban viszont teljesen biztos volt, hogy ha Cole most elhagyná, ő képes lenne utánarohanni és könyörögni neki, hogy maradjon vele. - Mit is tisztáztunk? - tudakolta elfúló hangon. - Csak nem azt akarod mondani, hogy neked még egyszer sem jutott eszedbe, vajon milyen lenne csókolózni velem? A hazugság nem tartozott Marty erősségei közé, így inkább bölcsen hallgatott.

6. FEJEZET Mire beléptek az ajtón, a lánynak már gondolatok ezrei kavarogtak a fejében. Eddig még egyetlen férfi sem volt képes annyira kibillenteni az egyensúlyából, mint Cole. - Jó lenne... ha... nekilátnál a könyvespolcok elkészítésének... - nyögte ki végül nagy nehezen. Lekapta a fejéről a sapkáját, és masszírozni kezdte a fejbőrét, mintha ezzel serkenthetné valahogy az agyában a vérkeringést. - Nekem most... most... Cole csak nevetett, mintha pontosan tudná, mit akar mondani. - Még be kell ugranom a vasboltba. Bár legföljebb egy félóráig leszek távol, de örülnék, ha kulcsra zárnád mögöttem az ajtót. És kérlek, ne is nyisd ki senkinek, hacsak nem ismered legalább öt éve az illetőt! - Téged is beleértve? - A nő agyába a jelek szerint kezdett visszatérni az élet. - Nincs neked némi üldözési mániád? - Üldözési mániám? Reméljük, hogy csak az. Mindenesetre nem árt az elővigyázatosság. - Hidd el, én mindenre felkészültem. Ha a Muddy Landing-i maffia valami első kiadású ritkaságot szemelt ki magának a könyveim között, akkor értesítem az FBI-t. Cole csak nehezen tudta elfojtani vigyorgását, de aztán teljes komolysággal így szólt: - Mondd utánam! Be fogom zárni az ajtót. Nem engedek be idegeneket, amíg Cole vissza nem jön. Martynak soha nem volt jó drámai érzéke. Megadóan emelte a magasba a kezét. - Rendben, rendben. Mi lett az én nyugodt és unalmas kis életemből? Egy reggel arra ébredek, hogy egy fickó követ. A házam romokban hever. Ráadásul egy férfi megparancsolja, hogy zárjam kulcsra a házam ajtaját. Mi folyik itt? - Ne izgasd fel magad! - zárta a tenyerébe a kezét a férfi. - Azért nem annyira szörnyű a helyzet. Mi, nagyvárosi emberek, talán egy kicsit gyanakvóbbak vagyunk a kelleténél. Nézd el nekem, jó? A lány csak bólintott, nem mert megszólalni. Attól tartott ugyanis, hogy akkor Cole karjába vetné magát, és könyörögve kérné, ne hagyja őt egyedül. A férfi még mindig fogta a

41/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

kezét. Mintha meg is feledkezett volna róla, ezért Marty most kibontakozott a szorításából. Inkább visszahúzódott egy kicsit, amíg még tudott. Elég volt egyetlen csók, hogy fenekestül felforgassa az életét. Váratlanul úgy érezte, mintha egy romantikus krimibe csöppent volna. Töprengéséből Cole futó csókja szakította ki. Egy perccel később már csak a távolodó kisteherautó moraját hallotta. A konyhába ment, hogy szemügyre vegye a hűtőszekrény tartalmát. Sovány tej, négy tojás, némi fonnyadt saláta, három ráncos sárgarépa és néhány csík bacon. Ahelyett, hogy a könyvespolcok elrendezésén gondokozott volna, inkább bevásárlólistát írt, és az összeállításánál Cole étvágyát is számításba vette. Ő simán elélne salátán, mogyoróvajon és tejszínes fagylalton, de ha a férfi hozzá költözik... Honnan veszi, hogy a férfi ideköltözik? Ha ezt megengedné neki, akkor előbb-utóbb le is feküdne vele. Pedig ennél nagyobb ostobaságot aligha követhetne el. Kiegészítette a listát egy kis oldalassal és krumplival, majd szabadjára engedte a képzeletét. Nem csak neki esett jól ez a csók. Voltak dolgok, amelyek egy férfi esetében nem nagyon maradhatnak titokban. A testi vágy egyértelműen ezek közé tartozik. Háromnegyed órával később Marty beengedte Cole-t a házba. - Nem volt egy telefon sem? - kérdezte a férfi, alighogy belépett az ajtón. Két karton sört és két nejlon táskát cipelt. - Nem. - A nő a homlokát ráncolva alaposan végigmérte a férfit. - Te levágattad a hajad! Hangja már-már vádlón csengett. - Magam csináltam. Csak nem hagytam ki valahol egy-két tincset? - Amikor nem kapott választ, folytatta: - Vettem hevederzárakat az ajtókra, meg reteszeket a földszinti ablakokra, így kívülről senki nem tudja kinyitni egyiket sem. Ez ugyan nem jelent teljes biztonságot, de a pasi nem tűnik túlságosan rámenősnek. - Lassan a testtel! Úgy teszel, mintha egy rablógyilkos ellen kellene védekeznem. Kezdem bánni, hogy egyáltalán szóba hoztam azt a szürke Mercedest. Valószínűleg létezik valami törvényszerűség, miszerint minél ingerültebb lesz egy nő, annál nagyobb nyugalom szállja meg a férfit. Marty észrevette, hogy míg ő összevissza hadonászik a kezével, Cole nyugodtan áll előtte. - Mint azt már említettem, valószínűleg nem komoly az ügy. - A hangja mély volt, nyugalmat árasztott. - De ha már megvettem, akár fel is szerelhetem ezeket a zárakat. Amikor majd megnyílik a boltod, amúgy is komolyabb biztonsági berendezéseket kell beszerezned. Most végy egy nagy levegőt! - parancsolt magára a lány. - Úgy érted, arra az esetre, ha valami őrült megpróbálna betörni hozzám, hogy elvigye a napi bevételt? Szerintem igencsak csalódott lenne a zsákmányt illetően. - De egyetlen biztosító sem fog fizetni, ha nem bizonyítod, hogy minden szükséges óvintézkedést megtettél. Marty keresztbe fonta a karját, és megpróbált valami hibát találni a férfi érvelésében, sajnos azonban kénytelen volt megállapítani, hogy ez már neki is eszébe juthatott volna. Bár a szomszédjai körében biztonságban érezte magát, a könyvesbolt teljesen más lapra tartozott. - És mennyibe került ez az egész?

42/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Cole szerencsére még idejében észbe kapott, hogy ez a kiadás leírható az adóból, így kért róla számlát, amit most át is adott a lánynak. - Nem szívesen maradsz alul még egy szópárbajban sem, ugye? - mosolyodott el kedvesen. - Ki veszít szívesen? - Marty várta, mit válaszol a férfi. Alannel szinte soha nem beszélgettek vagy vitatkoztak. Csak eléldegéltek egymás mellett, mint két idegen, míg a férfi betegsége ismét össze nem hozta őket. Beau-val másként volt. Ő először hízelgett, aztán dühbe gurult, ha nem sikerült elérnie, amit akart. Elbűvölő mosolyán kívül Beau csak egy Jaguart, néhány szép régiséget és egypár értékes aranykeretes festményt hozott a házasságba. A Jaguaron kívül minden egyébnek lába kelt már a legelső közös évükben. Azokból kellett kifizetniük a férfi kártyaadósságait. Azt állította, hogy a játékszenvedélye betegség. Azt követelte Martytól, hogy adja el a házát, és az árából egyenlítsék ki a tartozásait. Többször elköltözött tőle, de mindig visszatért hozzá. Aztán Martynál betelt a pohár, és kihajította a férjét nemcsak a házából, de az életéből is. Cole ellenben észérveket sorakoztatott fel a vitában, majd megvárta, hogy ellenfele belássa állítása igazát. Szinte érzéki izgalmat jelentett vitatkozni vele. Marty berakta a sört a hűtőbe, majd a férfi nyomában járva figyelte, ahogy felszereli a hevederzárakat az ajtókra és a reteszeket az ablakokra. Néha a kezébe adott egy-egy szerszámot, és igyekezett nem nagyon megbámulni. - Azt azért ne feledd, hogy mindez semmit sem ér, ha nem használod rendeltetésszerűen! figyelmeztette végül Cole. - Világos. Szent esküvel fogadom, hogy mindig bezárom az ajtókat, és elreteszelem az ablakokat, mielőtt lefekszem. Azzal seprűt és lapátot ragadva összetakarította a zárszerelés nyomán keletkezett hulladékot, miközben a férfi összeszedte és lerakta a lépcsőre a szerszámait. - Persze mindez csak kis ideig tarthat fel egy betörőt, de arra legalább marad időd, hogy felhívd a rendőrséget, és elmenekülj a házból - magyarázta Cole csípőre tett kézzel. Átmentek a konyhába. Marty elszántan kihúzta magát. - Nos, rendben. A biztosító kedvéért szépen bezárok majd mindent, bár szerintem egy kissé túlzásba vittük ezt az egészet. - Könnyen meglehet. De ha meghallod, hogy valaki matat a zárakkal, azonnal hívd a 911et! Megegyeztünk? - Más szóval Betty Mary Crottsot. Ugyanis mindig ő viszi az éjszakai műszakot. Ő is a törzsvásárlóim közé tartozik. Ha véletlenül éppen ébren van, akkor romantikus történelmi regényeket olvas. - Pontosan. Szerintem a te biztonságod a törzsvásárlóid számára is fontos. - Veled nem lehet vitatkozni. - Ez majdnem úgy hangzott, mint egy bók. A mosolyából ítélve a férfi annak is vette. - Munkához láthatnánk végre? Egy fél napot máris elvesztegettünk. - Elvesztegettünk? Marty kerülte Cole tekintetét. Felkapta a vázlatait, és eltűnt velük a nappaliban. 43/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Külön fogyasztották el az ebédjüket. Nem sokkal az után, hogy a férfi nekilátott a munkának, Marty odakiáltott neki: - A postára mentem! - Azzal már el is tűnt. Még az ajtóból visszaszólt, hogy körülbelül egy óra múlva ér haza. Nem akart vitatkozni Cole-lal. Ha a Mercedes követni akarja a postára, majd a patikába is, hát tegye. Azt azonban elhatározta, hogy most oda fog menni a vezetőhöz, és beszél vele. Véget akart vetni a bújócskának. Amikor elhajtott a Casey család háza előtt, lassított egy kicsit. A házaspár Mr. Casey autójával utazott el, az asszonyé a garázsban állt. A Mercedes nem volt sehol. A postán fölvette a szokásos napi reklámújság és számlaadagját, majd átment a gyógyszertárba. Egyenesen a középső polchoz lépett, ahol talált egy hátfájás elleni balzsamot meg egy mikrobán is felmelegíthető párnát. Tudta, hogy mindkettőnek nagy hasznát veszi majd. Amikor elhaladt a kozmetikai részleg mellett, hirtelen ötlettől vezérelve elvett egy barackszínű rúzst is. Aztán elhaladt az óvszeres állvány mellett. És ha...? Egy perccel később már ki is lépett a gyógyszertárból. Egy rúzs, egy melegítő párna, egy tégely balzsam és egy csomag óvszer lapult a táskájában. Az arca égett zavarában. Már késő délután volt, mire hazaért. Amikor belépett a házba, Cole éppen egy jókora adag gipszkarton törmeléket hozott lefelé a lépcsőn. - Már mondtam, hogy nyugodtan kidobálhatod ezeket a hálószoba ablakán is. Nem kell ennyire óvatoskodni. Majd összetakarítom. - Nekem jó így is - válaszolta a férfi hűvösen. De még ez az elutasító válasz sem tudta most elrontani Marty remek hangulatát. - Mondjak valamit? Szerintem mindennel időben elkészülünk. Cole csak bólintott, és arra várt, hogy a nő kinyissa előtte az ajtót. Amaz így is tett, és megállt a küszöbön, kezében a postával és a bevásárlószatyrokkal. - Ha esetleg emiatt aggódnál - folytatta, amikor a férfi visszatért -, minden túlórádat számon tartom. - Sietős magyarázkodásba kezdett. - Az olyan munkákra gondolok, amelyek nem voltak benne a szerződésünkben. - Vedd úgy, hogy ez az étkezések ellenértéke. És ne feledd, mit mondtam neked! Mi ütött belé? - töprengett Marty. És mit nem kellene elfelejtenie? - Arra gondolsz, hogy azonnal felhívom Betty Maryt, ha észreveszem, hogy be akar törni hozzám valaki? Megegyeztünk. - És utána engem is felhívsz. - Miért tenném? Hiszen a hajód, ahol laksz, mérföldekre van innen. A helyi rendőrség biztosan meg tud birkózni az esettel egyedül is. És ha mégsem érkeznének meg időben, akkor majd a könyveimmel verem fejbe azokat a gazfickókat - jelentette ki széles mosollyal, hogy valahogy elűzze végre a morcos kifejezést Cole arcáról. - A kutyafáját, Marty, én komolyan beszéltem! - Azért nem kell kiabálnod velem. Csak azt akartam ezzel mondani, hogy képes vagyok megvédeni magam, amíg megérkezik a segítség. Természetesen a könyveimmel fogom ütlegelni őket. Néhány kemény husáng minden bizonnyal jobb szolgálatot tenne. - A lány 44/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

maga sem tudta, miért veszi ennyire tréfára a dolgot. Talán zavarában, mert még mindig a kezében tartja a zacskót, benne az óvszerrel? Vagy azért viselkedett így, mert titokban azt remélte, hogy a férfi majd úgyis megvédi őt a rosszfiúktól? Ekkora ostobaságot! A betörők nem szoktak csigatempóban furikázni a városban egy öreg Mercedesben. Cole csípőre tett kézzel, várakozóan meredt rá. Úgy állt ott, mintha a világon semmi dolga nem volna. - Akkor ezt tisztáztuk is - hadarta végül a lány idegesen. - Egyvalamit még meg kellene beszélnünk - emelte fel a kezét a férfi. - Elkísérhetnél a kikötőbe. Gyorsan összepakolok pár holmit, visszafelé meg vehetnénk valami harapnivalót. Marty önkéntelenül is hátrált egy lépést. - Várjunk csak! Talán ezt nem ártana megbeszélni előbb. Te tényleg itt akarod tölteni az éjszakát? Lehet, hogy neked még nem tűnt fel, de az emelet nagy része jelenleg lakhatatlan. - Majd elalszom a szófán. - Persze! Már látom is magam előtt, amint magasra emelt kalapáccsal, netán csavarhúzóval támadsz a betolakodóra. Cole erre már majdnem elnevette magát. - Csak azt szeretném kérni, hogy ne hajigálj meg könyvekkel, amikor éjszaka kimegyek a mosdóba. A lány értetlenül csóválta a fejét. Nem okozott neki elegendő fejtörést a könyvesbolt megnyitása, a sürgető határidő? Még egy titokzatos támadótól is félnie kelljen? Nem beszélve Cole-ról, aki a házában akar éjszakázni? Ki irányítja tulajdonképpen most az életét? - Előnyös lenne ez a megoldás azért is, mert akkor nem kellene annyi időt vezetéssel töltenem - folytatta a férfi higgadtan. - A kutyasétáltatás után azonnal munkához is láthatnék, és egészen addig tudnék dolgozni, amíg úgy nem érzed, hogy szeretnél lefeküdni. Ez nagyon ésszerűen hangzott. És nagyon kétértelműen. - Szerinted tényleg testőrre van szükségem? - Jobb félni, mint megijedni. - Elég a szócséplésből! Ha a fickó megpróbál bemászni valamelyik ablakon, és közben letapos akár csak egyetlen szál virágot is, azt kívánja majd, bárcsak az ajtóval próbálkozott volna. Mert még azzal is jobban jár, ha velem akad össze. Higgy nekem, meg tudom védeni magam! Ezen már a férfi is hangosan kacagott. - Az biztos! Láttam a hatalmas, könyvekkel teli dobozokat. Nem kevés a muníciód. A lelki békéje szempontjából az lett volna a legjobb, ha távol tartja magától Cole Stevenst. Mert nem a szürke Mercedes vezetője jelentette rá a legnagyobb veszélyt, hanem a férfi, aki este beköltözik a házába. Már besötétedett, amikor útnak indultak. Cole egész nap szorgalmasan munkálkodott az emeleten, miközben Marty megtervezte, hogyan nézzen majd ki a könyvesboltja. Meg kellett találnia a megfelelő megoldást. Elérni, hogy viszonylag sok könyvet mutathasson meg a lehető legtöbb vevőnek úgy, hogy eközben senki ne érezze azt, hogy szűk a hely, és nem kap levegőt. Csakhogy éppen ezen a téren ütközött a legnagyobb gondokba. 45/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Hideg, csillagos éjszaka volt, csak a holdat vették körül a fellegek. A férfi egyre lassabban hajtott. Közel s távol nem volt egy teremtett lélek sem rajtuk kívül. - Az ott a Sarkcsillag. - Hol? - A lány előrehajolt ültében, és próbálta előbányászni szegényes csillagászati ismereteit. Tudta a bolygók nevét, de azt már nem, hol helyezkednek el. - Látod a fölött a kiszáradt fa fölött a Nagy Göncölt? - Cole megvárta, míg útitársa felfedezi a csillagképet. - Most képzeletben húzz egy vonalat a két hátsó keréken keresztül, és máris ott vagy a sarkcsillagnál! - Látom! Igen, most már tényleg látom! Igazán mély benyomást tettél rám, Cole. - Tudom - mosolyodott el a férfi. - Éppen ez volt a célom. Ha rájössz, milyen okos vagyok, akkor ellentmondás nélkül azt teszed majd, amit szeretnék. A műszerfal halovány fényében Marty megnézte magának a férfit a szeme sarkából. - Micsoda ostobaság! Cole válaszul hahotázni kezdett. A sötétben megcsillant makulátlan fehér fogsora. A lány először megjátszott felháborodással karba fonta kezét, de hamarosan ő is vele nevetett. Végighajtottak a parton, egészen az utolsó stégig, amely mellett egy hosszú hajó horgonyzott. - Isten hozott a Szabadság fedélzetén! - mondta a férfi, érezhető büszkeséggel a hangjában. A hajó megingott, amikor Marty a fedélzetre lépett, mire ő támaszt keresve azonnal Coleba kapaszkodott. - Óvatosan! Ne félj, foglak! - Nehogy azt hidd, hogy életemben először járok hajón! - A nő megingott, de azért mégsem akart mindkét kezével Cole-ba kapaszkodni. - Sőt! Már mélytengeri merülésen is részt vettem egyszer. Sasha egyik vevője hívta meg a barátnőjével együtt, hogy egy baráti társasággal közösen felmenjenek a Golf-áramlathoz horgászni. Sajnos őt túlzottan lekötötte a háborgó gyomra, így nem igazán tudta élvezni a csodálatos kirándulást. - Édes istenem, itt aztán... igazán szellős. - Görcsösen kapaszkodott az egyik támaszgerendába, miközben a férfi a kajüt kinyitásával foglalatoskodott. Amikor leértek, és Cole felkapcsolta a villanyt, a lány elképedten nézett körül. Nahát, ezt nevezik tökéletes helykihasználásnak! - Ahhoz képest, hogy mennyire öreg ez a hajó, nagyon jó állapotban van. - Már évek óta minden szabad percemben ezen dolgozom - mesélte a férfi, miközben kinyitott, majd becsukott néhány szekrényt. Marty körülnézett, és azon kezdett töprengeni, vajon mi vihet rá valakit arra, hogy egy hajót válasszon a lakhelyéül. Bár nem lehetett éppen elegáns jachtnak nevezni, Cole büszkesége mégis megható volt. Egyszer csak a férfi a vállára tette a kezét és finoman félretolta, hogy meg tudja neki mutatni a zuhanykabint. A lánynak azonnal megcsapta az orrát az a könnyed, férfias illat, amely elválaszthatatlanul összeforrott a tudatában Cole-al.

46/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

- Hónapok óta nem jártam a kikötőben - állapította meg Marty később, már útban Muddy Landing felé. - Utoljára talán Bob Ed születésnapján. - Ezt a kocsit Bob Edtől bérlem - válaszolta a férfi. - Akkor most már értem, miért van egy horgászfelszerelés-tartó az első lökhárítóra erősítve. Marty érzékeit kezdte elzsongítani az egyhangú motorzaj. - Vegyünk valamit a grillbüfében? - kérdezte Cole egy kicsivel később, amikor felértek az autópályára. A lány kinyitotta a szemét, és hatalmasat ásított. - Jól hangzik. Holnap viszont feltétlenül fel kell töltenem az éléskamrámat. - Ne menjünk el együtt bevásárolni, miután elvittük a kutyát sétálni? Marty túl fáradt volt a kifogások kereséséhez. Bármennyire élvezte is a Cole-al együtt töltött időt, nem engedhette, hogy ez a munka rovására menjen, és kicsússzanak a határidőből. - Nem akarsz inkább dolgozni, amíg én megsétáltatom Muttot, és elintézem a bevásárlást? - Majd meglátjuk. - Rendben. - Ha ez így megy tovább, gondolta Marty, akkor hamarosan búcsút inthet az önállóságának. A legrosszabb az egészben az volt, hogy ez a lehetőség egyáltalán nem tűnt ijesztőnek.

7. FEJEZET Amikor másnap reggel Marty felébredt, úgy érezte magát, mint akin átment az úthenger. Most is végigálmodta az egész éjszakát, és valahányszor eszébe jutottak az álmai, mélyen elpirult. Persze nem volt ezen mit csodálkozni, amikor Cole ott aludt a nappali szófáján. Hiba volt megengedni, hogy a házában töltse az éjszakát. Nedves hajjal és duzzadt szemmel botorkált le a lépcsőn. Alig múlt el hét óra, de a férfi, erotikus álmai főszereplője, már a konyhaasztalnál ült. Amikor Marty belépett az ajtón, lassan felemelkedett a helyéről. Átható pillantása előtt egyetlen apró részlet sem maradhatott rejtve: sem a ház tulajdonosnőjének nedves haja, sem a lábán virító formátlan sportcipő. - Sápadtnak tűnsz. Minden rendben? - kérdezte Cole. A lány próbált kipréselni magából valami szellemes választ, de kevés sikerrel. - Sajnálom, ha felébresztettelek. Próbáltam nagyon csendesen mozogni - mormolta az orra alatt. Reggelente mindig rekedtebb volt a hangja, de ezt Cole-nak már volt alkalma megfigyelni. Voltaképpen minden ismerőse tudta, aki csak egyszer is találkozott vele déli tizenkettő előtt. - Reggelente általában elég hallgatag vagyok. Különösen télen. A férfi együtt érzően bólintott. - Ne várd tőlem, hogy kellemesen csevegni kezdek! Újabb bólintás.

47/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

- Ezt nevezik bioritmusnak - tette még hozzá Marty, és kinyitotta a hűtő ajtaját. Vetett egy pillantást a kukoricapehelyre, majd fintorogva becsukta az ajtót. A férfi leült, és kényelmesen hátradőlt. Továbbra sem szólt egy szót sem, miközben Marty még mindig a sajátos bioritmusáról beszélt. - Mire képes lennék tisztán gondolkozni, már itt az este - magyarázta. - Másnap meg az egész kezdődik elölről. Talán el kellene vállalnom valami éjszakai munkát, mondjuk, egy bevásárlóközpontban. Na tessék, be nem áll a szája, pedig csak egy pillanattal ezelőtt jelentette ki, hogy reggelente milyen hallgatag! Azt akarom, hogy megint csak az enyém lehessen a ház, gondolta elkeseredetten. Azonban miközben a kedvenc bögréjét előhalászta a szekrényből, kénytelen volt bevallani magának, hogy ez így egyáltalán nem igaz. Kora reggel senkinek sem lenne szabad ilyen jóképűnek lennie. Cole haja valósággal ragyogott a konyhaasztal fölötti rézlámpa barátságos fényében. Szemmel láthatóan már zuhanyozott, szóval nem is olyan régen anyaszült meztelenül állt alig pár méternyire az ő ágyától. Ez megmagyarázza, miért voltak neki erotikus álmai. - Hol van ilyenkor a nap? - morogta zsémbesen. - Egy kis késésben van, de biztosan hamarosan felkel. -A férfi a kezébe vette a rajztömböt, amely eddig a kávéscsészéje mellett hevert. Marty közben töltött magának a fekete nedűből, majd két jókora kanál cukrot és egy nagy adag tejet tett hozzá. - Pirítóst szeretnél, vagy valami tartalmasabbat? - Cole hangja olyan jókedvűen csengett, mintha észre sem vette volna a lány rossz hangulatát. Marty a kenyérpirítóban csücsülő szeletekre meredt. - Ebben a napszakban még képtelen vagyok szilárd ételt enni - motyogta. Utána megköszörülte a torkát, és megkérdezte, min dolgozik éppen a férfi. Cole feléje fordította a rajztömböt, hogy láthassa. Eltartott pár pillanatig, amíg eljutották az agyáig a részletek. - Ügyes. Nem éppen családbarát szoba, de úgy tűnik, mindennek megvan benne a helye. - Ez elég összetett vélemény volt a korai óra ellenére. Na tessék, még rajzolni is tud! Könnyedén szed szét és rak össze dolgokat, és nem esik nehezére, hogy a hajnali kávé és pirítós fölött nyugodtan elbeszélgessen bárkivel. Marty ivott még egy korty kávét, majd félretolta a bögréjét. - Cole, szerinted nem életem legnagyobb hibáját követem el éppen? A férfi kérdőn nézett rá. - Az emeleti átépítésre gondoltam. A lány szorosan összezárta a szemét. Nem, ez nem igaz! De szerencsére az utolsó megjegyzést nem mondta ki hangosan. Végül is odafent még semmi sem történt. Kizárólag az álmaiban. Cole kényelmesen hátradőlt a székén, majd frissen borotvált állát dörgölgetve tanulmányozni kezdte a rajzokat. - Mi a baj? Kételyek gyötörnek? - Legalább milliónyi. - Azzal már elkéstél.

48/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

- Talán még nem. Általában legalább fél nyolcig szoktam aludni, de most a kutya miatt nem lehet. - A pirítósok éppen ebben a pillanatban készültek el, és Marty gondolkodás nélkül megragadta az egyik szeletet, majd vette a vajat és a fügelekvárt is. Egy kis energia csak jól jöhet, ha értelmes beszélgetést kíván folytatni ezzel a szexi pasival, még mielőtt teljesen felébredne. Hirtelen megjelent lelki szemei előtt az óvszeres doboz, de gyorsan elhessegette magától a gondolatot. - Még nem kezdtem bele a szekrények összeállításába. - A férfi óvatosan kinyújtóztatta hosszú lábát. - Ha szeretnél eltérni a tervtől, most szólj! Még vissza tudom állítani az eredeti állapotokat, de beletelik néhány napba. - Nem! - tiltakozott a lány hevesen. - Kitartok az elképzeléseim mellett. - Ez a közös reggeli Cole-lal sokkal jobban megzavarta a lelki békéjét, mint hitte. - A vázlatok tényleg nagyon jól néznek ki. Tetszenek a terveid. Különösen ez a szabad terület itt a mosogató felett. - Ott a legtöbb konyhában ablak szokott lenni, és én úgy véltem, hogy biztosan nem szeretnéd rendszeresen beverni a fejed valami szekrény sarkába mosogatás közben. - A férfi közvetlen mosolyt küldött felé az asztal fölött, amit Marty olyan szexinek talált, hogy képtelen volt elfordítani a tekintetét. - Fejezd be az evést, és utána menjünk el Muttert! - Cole felállt, a kávéfőzőhöz lépett, és kérdő pillantást vetett a lányra. Amikor az megrázta a fejét, kikapcsolta a készüléket. Gondosan ellenőrizte, hogy be van-e akasztva a biztonsági lánc a hátsó ajtón, majd elkezdte lepakolni az asztalt. - Ha a fickó ismét követni kezdene bennünket, akkor a saját fegyverét fordítjuk ellene. Üldözőbe vesszük. Az én kocsimmal ezt egyszerűbb megoldani. - Eszedbe se jusson ilyesmi! A zárakat és a reteszeket még csak el tudtam fogadni valahogy, de azt soha nem engedném, hogy belekeveredj ebbe a krimibe. - Még mellékszereplőként sem? És ha megígérném, hogy idejében átengedem Muttnak a terepet? Martynak ezen már nevetnie kellett. Képtelenség volt ellenállni ennek a férfinak. - Na, ezt már szeretem - mosolyodott el Cole elégedetten. A lány széke mögé lépett, és óvatosan masszírozni kezdte Marty nyakát. Amikor a férfi a csuklyásizmához ért, a lány lehajtotta a fejét, és jólesően felnyögött. - Azt hiszem, jobb lenne elindulni. - Cole hangja a szokásosnál is mélyebbnek tűnt. Nyolckor szeretnék nekilátni a fenti munkának. - Már mondtam, hogy nem kell elkísérned. Egy hete én sétáltatom Muttot, és hála neked, azt is tudom egy ideje, hogyan irányítsam. Rád ott tényleg nincsen szükség. A férfi úgy folytatta, mintha meg sem hallotta volna, amit Marty mondott: - Szeretnél még felmenni, mielőtt elindulunk? - Elindulunk? Szóval én nem segíthetek neked odafent, de te minden egyéb feladat elvégzésében nagylelkűen osztozol velem? - Pontosan - bólogatott Cole a legnagyobb lelki nyugalommal. A hanglejtéséből azonban Marty tudta, hogy ugratja.

49/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Már javában világos volt, amikor elindultak a kocsi felé. Közeleg a tavasz, állapította meg a lány magában. És utána hamarosan megérkezik a nyár is. Akkor viszont a reggel már a boltjában fogja találni. De vajon hol lesz akkor Cole? Hová hajókázik majd? Esetleg éppen egy másik nőnek a házát fogja átépíteni? A tavasz miatt érzett örömét mintha elfújták volna. A séta szokatlanul nyugalmasan telt, jóllehet Marty ragaszkodott hozzá, hogy ezúttal teljesen egyedül végezze a Mutt-tal kapcsolatos teendőket. Csak egyszer állt közel hozzá, hogy elveszítse fölötte az uralmat, amikor váratlanul két kóbor kutya bukkant fel a közelükben. A hatalmas jószág majdnem eltépte a pórázt, és vadul ugatni kezdett. - Fogalmam sincs, hogyan vegyem rá, hogy figyeljen a jeleimre - zihálta kétségbeesetten a lány, amikor a férfi egyetlen mozdulattal sem próbált meg segíteni. - Hirtelen mozdulattal, erősen rántsd meg a pórázát! Marty tette, amit tanácsoltak neki, mire a kutya azonnal felé fordította a fejét. Na, mi az már megint? - kérdezte a tekintete. A lány a szabad kezével olyan mozdulatot tett, ami körülbelül annyit jelentett: viselkedj rendesen, különben alaposan ellátom a bajod. - Az egyik kóbor eb egy tüzelő szuka lehetett - jegyezte meg Cole, amikor továbbindultak. Bár nem szívesen ismerte be, Martynak bizony fogalma sem lett volna, mihez kezdjen hasonló helyzetben, ha éppen egyedül van. - Könnyen meglehet. - Rövidebbre fogta a pórázt, mert Mutt hirtelen nagy érdeklődést kezdett mutatni az egyik tilosban parkoló kocsi kereke iránt. - Lassan akár el is indulhatunk vissza az állatmenhelyhez. Mire odaérünk, éppen letelik a fél óra. - Te soha nem sumákolnád el a megállapodásban kiszabott időt, ugye? - Nem lenne becsületes. Egy ekkora jószágnak különösen szüksége van a mozgásra. Amikor végeztek, elhagyták a menhely épületét. Odakint Marty egy pillanatra megtorpant. És mit művelt erre Cole Stevens? Elkövette azt az egyetlen dolgot, amivel képes volt kibillenteni a lányt a sziklaszilárd önuralmából. Lehajolt hozzá, átkarolta a nyakát, és szenvedélyesen megcsókolta. Ott, ahol éppen álltak, az utca közepén! Bár nem volt nagy a forgalom, de így is elhaladt mellettük a pékség szállítókocsija, egy biciklis és Susie, aki a bankban dolgozott. Martynak már a férfi hangja és érintése is elvette az eszét, de amikor megérezte az ajkát az övén, hirtelen megszűnt létezni a világ körülötte. Azt sem tudta, hogy vajon a saját szívét hallja-e a fülében dübörögni, vagy Cole-ét. A férfi gyengéden simogatni kezdte a hátát, miközben egyre szorosabban simultak egymáshoz. Ajkának különleges ízét a lány mámorítóbbnak találta, mint bármi mást ezen a világon. Csak amikor Cole kissé ellépett tőle, tűnt fel Martynak, milyen szorosan kapaszkodott eddig a karjába. Nagy önuralmába került, de végül sikerült lefejtenie róla az ujjait, és amikor újra egyenletessé vált a légzése, elmosolyodott. A szája jólesően bizsergett, és csendesen azon imádkozott, hogy a férfi nehogy észrevegye a reszketését.

50/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Cole lazán végigfuttatta a nyelvét a lány ajkán. - Hm, de finom. Mi ez, kókusz? Azonban kitágult pupillái világosan elárulták Martynak, hogy nem olyan laza ő sem, mint amilyennek mutatja magát. Ez a felfedezés különös módon megnyugtatta. Amikor visszaértek a házhoz, egy piros kabrió foglalta el a Marty kocsija melletti helyet, ezért a férfi a járdaszegélynél állította le a sajátját. - Elég korán van még a látogatásra. - De nem Sashának - vágta rá a lány csekély lelkesedéssel a hangjában. - Néha betér hozzám munkába menet. Az autóban két nő ült, de mivel a tető fel volt húzva, a férfi nem sokat láthatott belőlük. Előrement, és a bejáratnál várakozott. Egy perccel később kinyílt a kabrió ajtaja, és a két nő kiszállt. A kis vöröst Cole már régebbről ismerte, de a fekete csizmában, fekete nadrágban és kabátban pompázó magas szőkeséget még nem. Hirtelen mindhárman elindultak felé. A vörös céltudatosan, a szőke pedig minden lépését gondosan megfontolva. - Jó napot, Cole! Lilly, bemutatom Marty asztalosát. A vörös démon kinyújtott kézzel közeledett felé. Rövid sárga szőrmekabátjához ezúttal szűk fekete nadrágot vett fel, és még a hüvelykujján is gyűrű csillogott. - Sasha vagyok, emlékszik még rám? Nemrég találkoztunk. Mintha bárki képes lett volna megfeledkezni egy ilyen jelenségről! Amikor Marty és a szőkeség is odaért hozzájuk, mindannyian bementek a házba. - Lilly és én azt terveztük, hogy együtt reggelizünk valahol, de aztán eszembe jutott, hogy Martynak szüksége lenne egy-két tanácsra adóügyekben. Hiszen mostantól itthon fog dolgozni, és az ilyen esetekben a hatóságok meglehetősen kicsinyesek. Nekem is otthon van az irodám, szóval tudom, miről beszélek. Az adóhatóság az utolsó centet is képes kipréselni az emberből. Jól mondom, Lilly? - Biztos vagyok benne, hogy Marty ismeri a szabályozásokat. Ez a hang tökéletesen illett a nőhöz. Hideg és magabiztos. Bizonyára nem mindenkiben kelt kellemes benyomást. Egy ideig még a könyvelés és az otthon berendezett iroda volt a téma, de Sasha váratlanul néhány jól irányzott személyes kérdéssel állt elő. Cole a lehető legszűkszavúbb válaszokat adta. Valóban egy hajón él? Igen, valóban. Nem, még jóindulattal sem nevezhette volna senki jachtnak, és igen, már volt alkalma találkozni Faylene Beasleyvel. Nem, még nincs gyereke, de ha lenne, akkor először úszni tanítaná meg, és csak utána járni. És így tovább. Cole-nak feltűnt, hogy mélyreható kérdései közben Sasha nem is rá figyel, sokkal inkább Marty viselkedése érdekli. A szőke hölgyemény hűvös távolságtartással szemlélte az eseményeket. A kabátján látszott, hogy méregdrága lehetett. Paulának köszönhetően Cole-nak kitűnő szeme volt az ilyen részletekhez. Lilly feltűnés nélkül a karórájára pillantott.

51/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Sasha türelmetlenül veregette meg a férfi vállát. - Azért vetett itt horgonyt, mert ismerősei vannak a környéken? - Nem, hölgyem. Nem sokkal ezelőtt még halvány fogalmam sem volt arról, hogy létezik a világon egy Muddy Landing nevű hely. - Ezt hallgassátok meg! Hölgyemnek nevezett! Cole, maga igazán kincset ér. A férfinak egyre komolyabb nehézséget okozott, hogy megőrizze az udvarias hangnemet. - Marty, ha bármilyen kérdésed lenne, nyugodtan hívj fel! És ne feledkezz meg arról, amit a falak színéről mondtam! Mivel amúgy sem fog túl sok látszani belőle, annak a kevés felületnek nem ártana szembetűnőnek lenni. - Mielőtt a barátnője bármit válaszolhatott volna, Sasha Cole felé fordult. - Jó volt ismét beszélgetni. Faylene-től sok jót hallottam magáról és azokról a csodálatos ablakokról, amelyeket Bob Ednek készített. Csodálatos ablakok? Vajon mit terjeszthet róla ez a Faylene? Hiszen alig pár szót váltottak egymással! Marty kinyitotta a bejárati ajtót, majd határozottan kitessékelte a két vendéget. Megígérte nekik, hogy hamarosan újra együtt ebédel velük valahol a városban. Cole még mindig a történtek hatása alatt állt. Még eljutott a füléig, amint Sasha a kocsijához vezető úton így szól a másik nőhöz: - Ez elég jól sikerült, nem gondolod? Láttad, hogyan... A mondat végéről sajnos lemaradt, mert Marty keményen bevágta látogatói után az ajtót. Úgy tűnt, nagyon feldühödött valami miatt, és a férfi legszívesebben ennyiben is hagyta volna a dolgot. Mégis azon kapta magát, hogy megkérdezi: - Lemaradtam valamiről? - Ó, nem. Valószínűleg fogalmad sincs róla, de egyesek zsákmányként tekintenek rád. - Nem tudom, hogy tetszik-e nekem ez a szerep. - Tett néhány lépést a lépcső felé. - Csak annyi a kérdés, hogy szereted-e az okos és öntörvényű nőket. Akkor ugyanis ilyenekkel kellene téged összehozni. - Micsoda? Ki akar engem összehozni kivel? - Sasha Lillyvel. Mi másért cipelte volna ide őt hajnalok hajnalán? Jól tudja, hogy ebben a napszakban még nincs teljesen helyén az eszem. -A lánynak égett az arca, és harcias pillantást vetett Cole-ra. - Ez a két hárpia egy csöppet sem aggódik az én adóügyeim miatt. A látogatásuk egyetlen oka te voltál. - De hiszen alig váltottam három szónál többet azzal a nővel! Mostanra valószínűleg már a nevemre sem emlékszik. - Ne légy nevetséges! Most miért is izgatta fel magát ennyire? Voltaképpen a férfinak sokkal több joga lett volna dühbe gurulni. - Lássunk inkább gyorsan munkához, rendben? Ma már éppen elég időt elpazaroltunk.

52/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

8. FEJEZET Néhány órával később Sasha a nappalijában ült, ahol enyhe rendetlenség uralkodott. Lassan lerúgta magáról a kényelmetlen magas sarkúját, majd hangosan nyöszörögve nyomkodni kezdte a lábát. - Most már tudom, hogyan érezheti magát egy balerina. Na, tessék abbahagyni a takarítást! Gyere, beszélgessünk egy kicsit! Minek megpucolni belülről az ablakokat, ha ebben a lucskos időben kívülről úgyis állandóan bepiszkolódnak? Faylene letette az ablaktisztító oldatot, majd mellélökte az összegyűrt újságpapírokat is. - Amint szebb lesz az idő, megpucolom az összes ablakot kívülről és belülről egyaránt. Már szereztem is egy megfelelő fúvókát a kerti slaghoz. Van itthon jegesteád? - Ott van a hűtőben. Töltenél nekem is egy pohárral? - Sasha kinyújtóztatta lábát a szófán. Mialatt a házvezetőnője kiment az üdítőért, ő erőtlenül elnyúlt a puha párnák között. - Hozd be a sütit is! - kiáltott még a barátnője után. Az édességet Faylene útban idefelé vette a cukrászdában. Nem volt éppen konyhatündér, erre mindenki hamar rájött, aki alkalmazta. Persze azt meg kellett hagyni, hogy a gondjaira bízott házban mindig makulátlan rend uralkodott. Amikor mindent behozott, Faylene leült Sasha mellé, majd ellenőrizte, hogy frizurájának minden keményre lakkozott tincse a helyén van-e. - Na és mit szólt a leányzó? - Lilly? Gőzöm sincs. Neked talán majd sikerül kiszedni belőle valamit. Szörnyen hallgatag volt. - Így jár az ember, ha minden napját buta nyomtatványok kitöltésére pazarolja. Velem se nagyon beszélget, pedig már majdnem egy éve takarítok nála. - Mindössze annyit tudok róla, hogy Whartonban végzett, és az édesapja a seregnél van. Biztos valami nagykutya. Ja, és utálja a countryzenét. - Bob Ed mesélte, hogy Mr. Stevensnek van egy gitárja. - Akkor kénytelenek leszünk egy kicsit alakítani Lilly zenei ízlésén. - Sasha ivott egy korty teát. - A népzene és a country alapjában véve egy és ugyanaz. Igen, majd valami ilyesmit mondunk neki. Mindenekelőtt azonban ki kell találnunk, mivel tarthatjuk itt ezt a férfit. - Én továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy nem illenek össze. Lilly egyetemet végzett. Talán nem ártana, ha még folytatnánk egy kicsit a keresgélést. Mi a helyzet például azokkal a jómódú úriemberekkel, akiknek te dolgozol? - Jaj, azok vagy házasok, vagy homokosok, vagy pedig halálosan unalmasak. Ne becsüld alá a mi keménykötésű asztalosunkat! Az egyik barátnőm ismeri a belsőépítészt, aki átépítette a pasi házát. Azt mesélte... - Miféle házat? Ha van rendes lakása, akkor miért tengődik azon a fateknőn? - Ha jól tudom, a mi Cole-unk igen sokra vitte egy virginiai építőipari cégnél. A főnök lányát vette feleségül, de aztán volt valami nagy botrány. A cég piszkos ügyletekbe keveredett. Amikor az ügy lecsengett, Cole-t elbocsátották, és a cég csődöt jelentett. Ráadásul

53/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

a felesége a menő ügyvédei segítségével alaposan meg is kopasztotta a váláskor. Ezért él most azon a hajón, és kisebb megbízásokból tartja a víz fölött magát. - Akkor már csak azt nem értem, miért nem kért egy centet sem Bob Edtől az ablakokért. A kikötőbérletet is két hétre előre kifizette. - Annál jobb. Erősen kétlem, hogy Mar... akarom mondani Lilly komoly érdeklődést mutatna iránta, ha kiderülne róla, hogy egyik napról a másikra él. Faylene-nek csak ekkor esett le végre a tantusz. - Szentséges atyaúristen! Te nem is Lillynek akarsz párt keríteni, hanem Martynak! kiáltott fel az asszony huncut mosollyal. - És? Mi a véleményed? Hiszen már évek óta nincs férfi az életében. - Az utóbbi időben tényleg nagyon ingerlékeny. - Eszembe jutott valami. Mondd, idén is nagy lakomát tervezel a születésnapodra? - Csak a szokásosat. Lesz libagulyás meg jó sok grillezett husi. - És hozzá egy kis saját főzésű pálinka, ugye? - Sasha önkéntelenül is elnevette magát. Ezen a környéken a vadászok körében ez volt a hagyományos születésnapi parti. Az emberek itt így gondoskodtak a saját szórakoztatásukról. Mindemellett arra is kitűnő alkalom kínálkozott ilyenkor, hogy egy-két párocskát összeboronáljon az ember. Ő személy szerint semmi kincsért nem maradt volna le a jeles eseményről. Tavaly egy menő bankár, a chesapeake-i kórház vezető sebésze, valamint három híres sportoló neve is szerepelt a vendéglistán. Mindnyájan Bob Ed kikötőjében béreltek helyet. Hozzájuk jöttek még természetesen Faylene barátai. - De könyörögve kérlek, hogy ezúttal ne valamelyik borzalmas tűsarkúdat vedd fel! Faylene végigsimított magasra tupírozott, szőke hajkoronáján. - Ha ugyanis a topánod sarka beakad a deszkapadló résébe, kész a baj, és Bob Ed soha többé nem hív meg egyetlen bulijára sem. - Az alkalomhoz illően fogok felöltözni. Talán kölcsönadhatnád valamelyik cipődet. De térjünk vissza Cole Stevensre! A virginiai forrásom szerint a pasi felesége egy igazi boszorkány volt, így aztán könnyen meglehet, hogy a mi derék asztalosunk nemigen vágyik komolyabb kapcsolatra. - Ezzel minden férfi így van. Különösen akkor jön ki rajtuk ez a szerencsétlen betegség, amikor érzik, hogy valaki pályázik rájuk. - És mi a helyzet veled és Bob Eddel? - Nekünk egyáltalán nem sürgős a dolog. Na és nálad mi újság? Négy férjed is volt, de mindegyik elszelelt, még mielőtt megszáradhatott volna a tinta a házassági anyakönyvi kivonatotokon. A két nő túlságosan jól ismerte egymást, így eszükbe sem jutott megsértődni. - Pontosan. Mégis mit gondolsz, honnan máshonnan lenne ennyi tapasztalatom? Végső soron senkit sem kényszerítünk az oltár elé. Mi csupán adunk egy aprócska lökést, ami lehetővé teszi, hogy a kiszemeltjeink egy kicsit más fényben láthassák önmagukat. Faylene elhúzta a száját.

54/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

- Van még néhány fickó, aki szóba jöhetne. Talán Miss Lillyt is meg kellene hívnom, aztán majd meglátjuk, mi lesz a vége. - Igen, akkor két legyet üthetnénk egy csapásra. - Talán még akár többet is. Ha szerencsénk van, akkor Bob Ed meghív pár srácot arról a puccos jachtról. Intézd el, hogy Lilly mindenképpen ott legyen, én pedig majd gondoskodom Martyról! - Megegyeztünk. - Sasha elégedett mosollyal tovább kortyolgatta az italát. Martynak szüksége lett volna Cole segítségére, de a csiszológép sivításából ítélve a férfi éppen nyakig merült a munkába. Végül is azokat a polcokat is egyedül fuvarozta le a garázsba, méghozzá egyetlen talicskával. Ha túljut azon az egyetlen lépcsőfokon, amely a konyhához vezet, máris nyert ügye van. A többi egyszerűen gyerekjáték lesz. Miután egész télen a ház előtt kellett ácsorognia a hidegben, szegény kocsim már eléggé vágyhat a garázs melegére, gondolta, miközben feltaszigálta a talicskára és jól kiegyensúlyozta az első darabot. Óvatosan araszolt az ingatag alkotmánnyal a konyha bejáratáig, majd megpróbálta felemelni az egészet. Amikor a polc élesen oldalra dőlt, Marty felkiáltott. Az emeleten a csiszoló váratlanul elnémult, és a nő újra sikított. Az ajtókeretnek feszítette a hátát, és a lábával kitámasztotta a szekrényt. Semmiképpen nem akarta, hogy az értékes bútor a kőpadlóra zuhanjon. - Cole, segíts! - Mi az ördög... -A férfi szinte a semmiből bukkant fel mögötte. - Várj! - Nem férsz el mellettem - jajdult fel Marty, teljes erejéből markolva a billegő szekrényt. A férfi szó nélkül eltűnt mellőle, majd kisvártatva megjelent a garázs másik bejárata felől, és hamarosan már biztos kézzel tartotta a rendetlenkedő bútordarabot. - Mi jutott eszedbe? Nem, ne is válaszolj! Most megemelem a sarkát, te meg kihúzod alóla a talicskát. Utána szépen megvárod, amíg visszamegyek a másik oldalra. Innentől kezdve átengeded az irányítást nekem. Csak a testemen keresztül! - ez sugárzott Marty tekintetéből. A talicskával akár egy hűtőszekrényt is könnyedén szállíthatott az ember, ha jól kiegyensúlyozta. - Egyébként hová készültél ezzel? - A nappaliba. - Éppen most? Miért? Marty csak a fejét csóválta. Maga sem volt biztos a válaszban. Alig telt bele pár perc, és a polc már ott is állt a nappaliban. A lánynak Cole-ra tévedt a pillantása, aki keresztbe font karral állt mellette, és szemmel láthatólag továbbra sem értette, miért kellett ezt a polcot idehozni. Marty ettől egy kicsit zavarba is jött, és elfordult. - Már el is felejtettem, hogy ilyen hatalmas - mormolta halkan maga elé. - Mihez kezdjek most a többivel?

55/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

- Szeretnéd hallani a tanácsomat? Akkor várd meg, amíg mindet megfelelő méretre vágjuk, és helyet csinálunk nekik itt! - Cole a megbízója vállára tette a kezét, majd lágyan masszírozni kezdte görcsbe rándult izmait. - Nem szabad fejjel rohanni a falnak. Legközelebb engedd, hogy segítsek, rendben? - Megegyeztünk. Most viszont nem akarlak tovább elvonni a fenti munkádtól. Nekem is éppen elég tennivalóm akad itt. - És sokkal gyorsabban tudok majd haladni, ha nem vonják el a figyelmemet a te kidagadó izmaid, tette hozzá magában. - Ne légy makacs! - Nem vagyok az! Csak nem szeretnék mindent az utolsó pillanatra hagyni. A férfi hátulról gyengéden átkarolta. - Nem vagy az? Tényleg? - Oké, bevallom, hogy hibát követtem el, de már nagyon szerettem volna látni, hogy mutatnak itt a polcaim. Amikor meghallotta a férfi halk nevetését, azonnal megmerevedett. - Jobb lesz, ha hallgatsz, Cole! Jó, hibáztam, de azért mégsem ez volt életem legnagyobb ballépése. - Marty szipogni kezdett. Önbizalma váratlanul elhagyta. Előző nap még nagyban tervezgette, hogyan rendezze be a boltját. Arra jutott, hogy az eladópultot az ablak közelében állítja fel. A régebbi, leárazott regények a jelenlegi étkezőben, míg a friss megjelenések közvetlenül a bejáratnál kapnak majd helyet. Ha egyszer eljut odáig. Egyelőre ugyanis a legnagyobb fegyvertény, amelyet végrehajtott, hogy sikerült a felére zsugorítania legbecsesebb tulajdonát, a házát. Könnyek szöktek a szemébe. A férfi szó nélkül maga felé fordította. Marty nem értette, mi van vele mostanában. Képtelen volt kordában tartani túláradó érzelmeit. Lehet, hogy ez már a változás kora? Na, már csak ez hiányozna! - Hé! - Cole meleg lehelete a haját cirógatta. - Nagyon jól haladunk. Ha akarod, segítek most azonnal felhordani ezeket a holmikat az emeletre. A hintaszéket persze itt hagyjuk. Majd abban üldögélve tervezgetheted, mi hová kerüljön. - De semmit nem hurcolhatunk fel oda, amíg te el nem készülsz a munkáddal. - Marty már-már azt kívánta, bár ne lenne a férfi ilyen átkozottul segítőkész. Egyre jobban megszokta, hogy rá mindig lehet támaszkodni. Ennél nagyobb hibát azonban el sem követhetett volna. - A bútorokat letakarhatjuk lepedővel, hogy ne porosodjanak. És amíg el nem készül odafent az új konyhád, nyugodtan használhatod itt lent a régit - nyugtatta meg a férfi együtt érző hangon. Ez figyelmeztette a lányt arra, hogy csúfosan elveszítette az önuralmát. Nem is emlékezett rá, mikor fordult elő vele utoljára ilyesmi, a barátnői ugyanis tudatosan igyekeztek elkerülni, hogy idáig fajuljanak vele a dolgok. Tudták, ha egyszer rákezd a sírásra, akkor elég nehezen hagyja abba. Cole hagyta, hogy kisírja magát. Nem is próbálta vigasztalni. De a szavaknak itt most nem is lett volna értelme. Marty ösztönösen is szorosabban simult a meleg férfitesthez. Érezte Cole izgalmát is, és döbbenten állapította meg, hogy ezért bizony ő a felelős. Képtelenségnek tűnt, mert úgy tudta, hogy a hozzá hasonló nők nem képesek felizgatni a férfiakat. Lehetséges, hogy Cole bármely nőnemű lény közelségére így válaszol? 56/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

- Hátul a farmerem zsebében van egy zsebkendő - szólalt meg végül a férfi fátyolos hangon. Na tessék! Cole most kínosan érzi magát, és nem tudja, hogyan szabaduljon ki ebből az ölelésből, gondolta Marty. Gyors elhatározással maga bontakozott ki a férfi karjából, majd hátrébb lépett, és elvette tőle a zsebkendőt. Szinte azonnal hiányozni kezdett neki a férfi melegsége és az ereje. Villámcsapásként érte a felismerés, hogy egész eddigi életében erre vágyott. Megtörölte az orrát, és felitatta a könnyeit. - Az ingedet majd kimosom - jegyezte meg lesütött szemmel. Cole nem válaszolt, csak némán meredt rá. Ez zsákutca, morfondírozott a nő. Kettejük kapcsolata nem vezetne sehová. Azonban a férfi most mégis valami olyasmit tett, amire Marty a világon mindennél jobban sóvárgott: magához húzta, és érzékien megcsókolta. Ezúttal gyengédségnek nyoma sem volt a csókjában. Már-már fékezhetetlen vágy izzott benne. Cole anélkül, hogy egy pillanatra is elhúzódott volna tőle, elindult vele a nappaliban álló szófáig. A keskeny bútordarab nem igazán volt alkalmas két ember számára, kivéve, ha szorosan egymáshoz simultak. A lányt olyan érzések rohanták meg, amilyeneket már évek óta nem érzett. Olyan volt ez, mint valami megzabolázhatatlan éhség, amelyet feltétlenül csillapítani kell. Miért is nem vett egy kényelmesebb szófát? Nem sok választotta el attól, hogy a földön kössön ki. Ezt megakadályozandó, szorosan kedvese dereka köré fonta a lábát. A férfi egyik keze a mellét becézgette, miközben apró csókokkal halmozta el a nyakát. Ez annyira kellemes volt, hogy Marty egészen libabőrös lett tőle. Vajon honnan tud Cole arról a hihetetlenül érzékeny pontról? - Muszáj beszélnünk! - zihálta halkan. Még mielőtt teljesen elveszíteném a józan eszem, gondolta. A férfinak még a lélegzete is elakadt. Marty beszélni akar vele? Megőrült?! Talán az lenne mindenkinek a legjobb, ha ő most eltűnne a színről, méghozzá azonnal, annak ellenére, hogy aláírt egy szerződést, ami még jó ideig ide kötné. Ebben a pillanatban legalább még pislákolt benne a józanság egy apró szikrája. Lehajózhatna Southportig, vagy éppen Charlestonig. Addig menne, amíg el nem felejtené a nő nevét, az arcát, az illatát és a szája ízét. Marty egyáltalán semmit sem tett annak érdekében, hogy elcsábítsa. Nem sminkelte magát, nem használt nehéz parfümöket. Mindig csak az a finom virágillat... - Nem akarom kihasználni a helyzetet - sietett megnyugtatni. Közben nem szívesen gondolt arra, milyen izgatóan simulnak egymáshoz a szűk helyen. A hideg kajütben töltött éjszakák után már nem is emlékezett arra, mikor fordult elő vele utoljára ilyesmi. A szex utáni vágya abban a pillanatban megszűnt, ahogy megtudta, Paula megcsalja. Azóta viszont túl elfoglalt volt, meg sem próbált új asszonyt keresni magának. Most azonban megérezte, hogy Marty is éppen úgy vágyik rá, mint ahogy ő a lányra. Az óvszer azóta lapult a levéltárcájában, amióta elvált a feleségétől, akkoriban ugyanis vad kalandokat tervezett, hogy egy kicsit elterelje a figyelmét a gondjairól. Biztosra vette, hogy a szavatossága már réges-rég lejárt.

57/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

A nő mocorogni kezdett, de ezzel csupán annyit ért el, hogy még szorosabban simultak össze. A legapróbb érintés is csak fokozta Cole izgalmát, tudta azonban, hogy a testi kapcsolat lehetősége eleve kizárt közöttük. Először is Marty a munkaadója, másfelől pedig nagyon kedveli őt. Tiszteli és csodálja. - Ha bocsánatkérésre számítasz, akkor azt most megkapod - jelentette ki Cole, miközben óvatosan lekászálódott a szófáról, majd letérdelt mellé. Elég nevetségesen érezte magát. Nehezére esett kimondani ezeket a szavakat. - Soha nem lett volna szabad... A lány felegyenesedett, és csitítóan a férfi ajkára tette az ujját. - Ne mondj ilyet! Most csak hallgass, rendben? - kérte rekedten, kerülve Cole tekintetét. Köszönöm, hogy segítettél átcipelni a könyvespolcot a nappaliba. A férfinak cikáztak az agyában a gondolatok, de végül csak ennyit mondott: - Szóra sem érdemes, de legközelebb szólj előre! A kisebbeket valószínűleg gond nélkül át tudjuk majd hozni a garázsból. Akkor se feledkezz meg róla, hogy itt vagyok, amikor majd szeretnéd felcipelni a lenti bútorokat az emeletre! - Ezen még gondolkoznom kell. Majd délután visszatérhetünk rá. Úgy beszélgettek, mint két jó ismerős, akik váratlanul összefutottak. Cole vállat vont, majd felment, hogy befejezze, amit félbehagyott, amikor meghallotta Marty kiáltását. Mit is csinált tulajdonképpen? Nehezére esett a feladatára összpontosítani. Elég volt egyetlen pillantást vetnie Marty ágyára, hogy még rosszabb legyen a helyzet. Az érzékeit még a lány enyhe szappanillata is felajzotta, ami a reggeli zuhanyzás óta ott lengett a fenti helyiségekben. A csiszológépre esett a pillantása, amiről azonnal eszébe jutott, hogy éppen a szekrényajtók megmunkálásával foglalatoskodott. Kézbe vette a készüléket, de rögtön óvatosságra intette magát. Nagyon is tisztában volt vele, mekkora károkat képes okozni egy eszköz, ha nem megfelelően bánnak vele.

9. FEJEZET Lent a földszinten Marty képtelen volt levenni a szemét a hatalmas szekrényről, amely most a szófa és az undok hintaszék között terpeszkedett. Istenem, milyen közel állt hozzá, hogy... És akarta is teljes szívéből. Évek óta most először képes lett volna letépni magáról a ruhát, hogy egy férfi karjába vesse magát. Még most is reszketett a vágytól. Ez még soha nem történt meg vele korábban. És persze egyetlen pillanatra sem jutott eszébe a fenti hálószobában porosodó óvszer. Mély lélegzetet vett, és igyekezett visszatérni a valóságba. Nem kevés erőfeszítésébe került, de erős összpontosítással végül sikerült visszanyernie az önuralmát. Egyenként kiszedegette az íróasztala fiókjait, majd az asztalt óvatosan áthúzta előbb a nappalin, majd a folyosón, míg a konyhába nem ért. Ott rájött, hogy ezzel a művelettel elzárja az utat a hűtőszekrényhez. Fájó kezeit összedörzsölgetve úgy döntött, hogy a gond megoldását későbbre halasztja. Ha nem sikerül neki alkalmas helyet találni, még mindig

58/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

visszaviheti oda, ahol volt. Bármire hajlandó lett volna, csakhogy ne kelljen a fent foglalatoskodó férfira gondolnia. A juharfa étkezőasztal már nem is tűnt annyira nehéznek, miután lepakolta róla a könyveket és a napi postát. Azon morfondírozott, hogy ha mind a négy széket összehajtja, akkor az asztallal együtt be tudja passzírozni mindet a mosókonyhába, ahol átmenetileg tárolni szeretné. Viszont az étkező bútorait semmiképpen sem akarta kitenni a nyitott verandára, ahol az eső érheti őket. Csípőre tette a kezét, és végigjáratta tekintetét a rendetlenségen. Elérte a pontot, ahonnan már nincs visszaút. - Ez lenne az új életem? - kérdezte magától. A piszkos edényhalomra esett a pillantása. Most már mosogatni is csak úgy tud, ha átverekszi magát ezen a bútorhegyen. Az emeletről még mindig jól lehetett hallani a csiszológép hangját. Marty erősen remélte, hogy a lárma elnyomta a bútortologatás zaját és az ő szitkozódását. Ennek ellenére vajon miért nem jött még le Cole megnézni, mi folyik a földszinten? Nem fúrta az oldalát a kíváncsiság? Végignézett a poros lépcsőfokokon. Mitől félsz? - mormolta maga elé. Attól, hogy letépem rólad a ruhát? Rettegsz, hogy még arra sem lenne időd, hogy segítségért kiálts? Jól teszed, édesem! Félj csak, van rá okod! Nagy sóhajjal elhessegette magától ezeket a sikamlós gondolatokat. Cole-hoz még ha tompán is, de eljutottak a lenti zajok. Ennek köszönhetően azonnal sikerült is a kelleténél pár milliméterrel többet lecsiszolnia a konyhaszekrény ajtajából. Halkan szitkozódva félre is rakta a gépet. Az ég szerelmére, mit művelhet ez a nő odalent? Nyilvánvaló, hogy nincs szüksége az ő segítségére, mert különben szólt volna. Vagy mégsem? Mérhetetlenül makacs tudott lenni. Legszívesebben rögtön lement volna hozzá, de végső soron semmi köze az egészhez. Soha nem lesz képes felérni ésszel, mi játszódik le a nők fejében. Ez különösen igaz volt Marty Owensre. Csak miután elpakolta a dolgait, merészkedett le a földszintre, ahol szinte egy talpalatnyi szabad hely sem volt. Neki éppen egy kupac fiók állta az útját. - Teljesen megőrültél? - Fogalmam sincs. Szerinted? - Marty átható tekintettel meredt rá. Álla dacosan előremeredt, mintha bármelyik percben számítana a férfi támadására. - Hogy én mit gondolok? Azt gondolom, hogy szorongásos rohamod van. Azért szedtél itt szét mindent, mert jelezni akarod magadnak, hogy innen már nincs visszaút. Eltaláltam? - Asztalosnak vettelek fel, nem pedig lélekbúvárnak. Mi van a kezedben? A kukához készültél vele? Add csak ide, majd én kiviszem! - Marty határozott mozdulattal a szemeteszsák után nyúlt. Cole hátrált egy lépést, és keményen állta a lány átható pillantását. - Ha csak egy milliméterrel jobban előreszeged az állad, akkor ki fog törni a nyakad. - Add már végre ide azt az átkozott zacskót! A férfi engedelmeskedett, de azért megjegyezte: - Jó lenne, ha bekötnéd a cipőfűződet, még mielőtt orra esel. 59/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Marty mély lélegzetet vett. Ezzel ismét a felsőtestére irányította Cole tekintetét. - Tudod mit? Csináld magad! - nyomta dühösen a férfi kezébe a szemeteszsákot. Pipacspiros lett az arca, és égni kezdett a szeme... Cole ledobta a szemeteszsákot a padlóra, majd egy lépéssel a lány mellett termett, és magához ölelte, még mielőtt az első könnycsepp végiggördült volna az arcán. - Jaj, édesem! Nem olyan szörnyű a helyzet! Ne sírj! Az ilyen esős napokon az emberek szokatlan dolgokat csinálnak. Például átrendezik a lakásukat. Ismertem egy nőt, aki... - Nem akarok hallani a nőidről! - zokogta Marty kétségbeesetten. Cole-t a sarkától a feje búbjáig por borította, mégsem engedte volna el a lányt semmi kincsért. - Már másodjára fordul elő - kelt ki magából Marty. - Ez... ez már csúcs! Cole-nak sejtelme sem volt róla, miről beszél a lány, de ennek nem is volt igazán jelentősége. Marty haja csiklandozta az állát, ahogy szorosan hozzásimult. Tudta, hogy most igazán nagy szüksége van a gondoskodásra, ő pedig szívesen tette, és nem várt érte cserébe semmit. - És mégis mi volt annyira jó benne? Cole ekkor megérezte, hogy a lány ujjai a nadrágja dereka körül matatnak. Elakadt a lélegzete. Mit akar? Miért rángatja ki az ingét? Hogy megtörölje vele a szemét. - Kimosom - fogadkozott, miközben az arcához emelte az anyagot. Cole kissé elfordult, mert nem akarta, hogy a lány észrevegye egyre fokozódó izgalmát. Közben egyetlen pillanatra sem engedte el. Amikor Marty végre elengedte az inget, majd a férfi dereka köré fonta a karját, Cole magában kegyelemért könyörgött. - Hú! Ez... ah, figyelj, mi lenne, ha én most ki vinném a szemetet, te meg... te meg leülnél egy kicsit valahova? Amint végeztem, főzök gyorsan egy kávét, és szépen megbeszéljük, mihez kezdjünk a földszinttel. Na, mit szólsz hozzá? A férfi válaszra sem várt, gyengéden lefejtette magáról a nő karját. Tudta, hogy ha most nem távolodik el kissé tőle, akkor a következő pillanatban hanyatt dönti, és szabad utat enged a szenvedélyének. Marty reszketeg sóhajjal ellépett mellőle. Lassanként mosolyra derült az arca. A szeme még mindig könnyes volt, de már mosolygott. Cole lelkében ez a mosoly eddig ismeretlen húrokat pendített meg. Hatására olyan gondolatai támadtak, melyek egyáltalán nem illettek a jelenlegi helyzethez. Természetesen nem csak a szexről volt szó. Felkapta hát végre a szemeteszsákot, és valósággal kimenekült a házból. Martynak sikerült döntést hoznia. Elhatározta, hogy mindent visszavisz a szobákba, aminek a bolt megnyitása után is ott kell majd lennie, minden egyéb máshová kerül. Időt akart nyerni, ugyanakkor a kétely utolsó morzsáját is szerette volna eltakarítani. Félredobálta a szófa párnáit, hogy hozzáférjen a szekrényben lévő kabátjához. Az egyik felső polcon még egy kopott, vízhatlan anyagból készült kalapot is talált. Gyorsan a fejébe nyomta, majd felkapta a kézitáskáját, és kisietett a szabadba. A legjobb, ha most rögtön letudja a sétát Mutt-tal. Később úgysem lesz rá ideje.

60/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

A motor csak a második próbálkozásra indult be. Cole éppen ekkor fordult be a ház sarkánál. Integetett neki, és oda is kiáltott valamit, de ő úgy tett, mintha nem vette volna észre. Most semmi kedve nem lett volna beszélni vele. Még az sem érdekelte, hogy rá kellett hajtania a virágágyásra, mert másként nem tudta kikerülni a férfi kocsiját. Alig kanyarodott ki az utcára, amikor elkezdtek hullani az első kövér esőcseppek. Cole látta elindulni a lányt, és legszívesebben azonnal a nyomába eredt volna. Talán Marty már meg is feledkezett arról a szürke Mercedesről? De hát mit tudott Cole a nőkről? Ott volt például Paula. Egy iparmágnás építési vállalkozó elkényeztetett kislánya, akinek csak csettintenie kellett, és alkalmazottak hada sietett teljesíteni a kívánságait. Cole anyja zongoratanárnő volt, aki soha nem heverte ki, hogy nem léphetett koncertpódiumra. Ábrándozva ült az ablaknál, miközben múltak az évek, újabb és újabb gyerekek jöttek, hogy klimpírozzanak a gyönyörű hangversenyzongorán. Cole és az apja, aki reménytelen csatát vívott az alkohollal, erejüket megfeszítve gyűjtögettek, hogy megvehessék neki. Szíven is ütötte, amikor Paula gondolt egyet, és vásárolt egy gyönyörű fehér zongorát. Ki nem állhatta a zenét, nem is tudott játszani rajta, csak azért kellett neki, mert jól mutatott a nappaliban. De most Martyról van szó, emlékeztette magát. Kövesse, vagy menjen a dolgára? Végül úgy döntött, bemegy a házba, és minden bútort, amit egyedül is képes megmozdítani, felvisz az emeletre. Amikor ezzel megvolt, a helyükre illesztette a szekrényajtókat, majd felerősítette a zsanérokat is. Amikor végzett, akkor döbbent rá, hogy Marty már legalább két órája távol van. Kinézett az ablakon, valami esett, de bentről nem lehetett pontosan megállapítani, micsoda. Mindenesetre az út még nem látszott jegesnek. Fél három körül felhívta Bob Edét, és megkérte, hogy gondoskodjon a hajójáról. - Az egyik ablakot résnyire nyitva hagytam, azt zárd be, kérlek! És ha már ott vagy, ellenőriznéd, hogy bekapcsolt-e a vízmelegítő? Az utóbbi időben rendetlenkedett egy kicsit az időkapcsolója. Valószínűleg ma már nem megyek haza. Már a szekrényajtók is készen álltak, hogy a helyükre illessze őket, amikor végre meghallotta Marty kocsijának a hangját. Cole képtelen volt továbbra is a munkára összpontosítani. Jóllehet semmi köze nincs hozzá, hogy hol és kivel tölti az idejét a munkaadója, mégsem tudott másra gondolni. Kettesével szedve a fokokat, lerohant a lépcsőn. Épp akkor ért a földszintre, amikor Marty egy jó adag jeges levegő kíséretében berobbant az ajtón. Lerázta az esőcseppeket a kabátjáról, majd levette a fejéről a legocsmányabb kalapot, amelyet Cole életében látott. - Hogyhogy még mindig itt vagy? - torpant meg, amikor meglátta a férfit. - Azt hittem, a rossz idő miatt ma korábban hazamész. - Lassan körülnézett. - És hol vannak a bútoraim? - A legtöbbje odafent. Most viszont jobban tennéd, ha levennéd azt az átnedvesedett cipőt, még mielőtt felfázol. -A lány farmerje is teljesen átázott, de Cole ezt inkább nem hozta szóba. - Alig tudom mozgatni az ujjaimat, úgy elgémberedtek - dörzsölgette össze Marty fázósan a kezét. - El sem tudod képzelni, milyen szörnyű napom volt! - panaszolta. A kalap miatt a feje tetején lelapult a haja, oldalt viszont furcsán kifelé állt. Ez valahogy olyan... édes külsőt kölcsönzött neki. - Remélem, van egy kis meleg kávé. Cole megköszörülte a torkát.

61/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

- A napodnak pontosan melyik részét nem tudnám elképzelni? - Jaj, de kíváncsi valaki! - Marty ledobta a vizes kabátot a padra. - Egész nap alig ettem valamit, szóval kérlek, nézd el, hogy egy kicsit morcos vagyok! Ilyenkor könnyű felingerelni. A férfi erre már elnevette magát. - Na látod, ezt elhiszem. - Csendesen követte a lányt a konyhába. Lélegzetvisszafojtva várta, vajon mit szól majd Marty a nappaliban elhelyezett polcokhoz. A távollétében ugyanis négyet már méretre is alakított. Hirtelen ijesztő erővel tört rá a felismerés: fontos neki a lány elismerése. Tudta, hogy innen már nincs visszaút. Marty ragaszkodott hozzá, hogy Cole elmesélje, milyen napja volt. A férfi elmondta, hogy felhívta Bob Edét a hajója miatt, és azt is bevallotta, hogy eléggé aggódott a lány hosszas távolléte miatt. Persze azért igyekezett hasznossá tenni magát a házban. - Hasznossá tenni magad? Ennyi mindent elvégeztél? - A lány széles mozdulattal végigmutatott az üres helyiségeken. - Két óra alatt mindent felcipeltél? - Még nem vagyok kész mindennel. Be akartam fejezni, hogy minél hamarabb elkezdhesd kirakni a könyveket, de aztán megérkeztél. Marty kerülte a tekintetét. Nem volt kedve vitatkozni. Nehéz sóhajjal az asztalra könyökölt, lerúgta a lábáról nedves cipőjét, majd levette a zokniját is. A lábfeje lila volt, a lábujjai pedig csak úgy vöröslöttek. - Elvitted sétálni a kutyát! -A férfi hangja szinte vádolt. - És ha igen? Napi két körről szól a megállapodás, de a pontos időpont nincs meghatározva. - Idegesen a nedves hajába túrt. - Ez az ostoba kutya minden bizonnyal azt képzeli, hogy esős napokon nem érvényesek a szokásos szabályok. De az is lehet, hogy egyszerűen elfelejtette a kézjeleket. - A térdére fektette a lábát, és masszírozni kezdte jéghideg lábujjait. - Nem lehet, hogy inkább neked mentek ki a fejedből a tanultak? Marty mérgesen meredt a férfira. - Talán így van. - Sajnos nem tudta kellőképpen érzékeltetni dühét, mert hirtelen erős tüsszögési roham tört rá. Még mielőtt akár egy szóval is tiltakozhatott volna, Cole a karjába kapta. Valahogy még a kávéfőzőt is sikerült kikapcsolnia menet közben, aztán meg sem állt vele az emeletig. - Egyszerűen képtelen vagyok megérteni. Tudod, hogy akár tüdőgyulladást is kaphatsz? És persze én leszek majd a bűnbak, ha emiatt nem sikerül időben elkészülnöd. - Messze vagyok én még a tüdőgyulladástól. - Sosem tudhatod. Egy fürdő, utána meg egy pohár forró ital. Ártani biztosan nem fog ebben a helyzetben. Van whisky a háznál? Marty nem szállt vitába a férfival, mert nagyon ígéretes dolgokat helyezett kilátásba. Tény, hogy egészen átfázott, és rettenetesen fáradtnak érezte magát. - Van egy üveggel lent a konyhában. Cole egyenesen a fürdőszobába vitte a lányt, letette az öléből, majd ráparancsolt, hogy vetkőzzön. Kinyitotta a kádcsapot, és gondosan ellenőrizte, hogy elég meleg-e a víz.

62/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

- Segítsek? - kérdezte, amikor észrevette, hogy Marty még mindig mozdulatlanul áll. A fürdőkádból felszálló pára belepte a hatalmas tükröt. A nő lassan lehúzta magáról a pulóverét, majd lágyan a földre ejtette. Cole azonnal felkapta, és a karjára terítette. Szóval rendszerető, futott át Marty agyán a gondolat. Ezt nevezem! - Van olyan izéd, amit a nők a fürdővizükbe szoktak szórni? Használsz olyasmit? Marty a fürdősóval teli üveg felé sandított. Nem igazán az illata miatt használta, hanem azért, mert nem hagyott ragacsos nyomot a kád oldalán. Cole követte a pillantását, majd mielőtt még a lány megakadályozhatta volna, az üveg tartalmának a felét a gőzölgő vízbe zúdította. - Jaj, ez túl sok! - Miért nem szóltál korábban? - Mégis mikor? Talán még lent a földszinten? Egyébként ki vagy rúgva! - A nő ekkor már annyira reszketett, hogy összekoccantak a fogai. Cole a fejét csóválta. - Gyérünk a kádba! Addig hozok valami száraz ruhát. - Nem hallottad, mit mondtam? Elbocsátottalak. - Rendben. Veszem is a kalapomat, amint elkészült az új konyhád. - Abbahagynád ezt végre? Miért vagy te mindig ilyen józan? - Te meg elkezdenél végre vetkőzni? Egy percen belül a kádban akarlak látni. Marty egész testében reszketett. Vett egy mély lélegzetet, majd bent is tartotta. - Segítsek? - kérdezte Cole. - Nem, köszönöm. Már így is eleget segítettél. - Akkor mars a kádba! - Megvárom, amíg kimész. A férfi lemondó sóhajjal elzárta a csapot, amikor megtelt a kád. - Marty, én csak segíteni akarok, de te pokolian megnehezíted a dolgomat. - Akkor tűnj el végre! Ne kényszeríts rá, hogy kidobjalak! Cole nyelve hegyén volt már a csípős válasz, de aztán annyiban hagyta a dolgot. A fejét ingatva kiment a fürdőszobából, és magával vitte a nő pulóverét is. Csak egy sajátos illatot hagyott maga után, amelyet Marty még a fürdősó erős vaníliaillata ellenére is érzett. Amint becsukódott az ajtó Cole mögött, a nő gyorsan ledobálta magáról a ruháit. Próbaképpen először csak az egyik lábujját dugta a vízbe, majd elégedett sóhajjal nyakig elmerült benne. A hőfok éppen megfelelő volt. Az ég szerelmére, van egyáltalán valami, ami nem tökéletes ebben a férfiban? Elégedett sóhajjal a víz alá bukott, majd tapogatózni kezdett a sampon után. Amikor kiöblítette a hajából a habot, és ismét kinyitotta a szemét, azt kellett látnia, hogy Cole ott ücsörög mellette egy széken, és egy törülközőt nyújt felé. - Nem akarod megtörölni az arcodat? Marty kitépte a kezéből a törülközőt, és áthatóan végigmérte a férfit.

63/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

- Már megmondtam, hogy ki vagy rúgva. Menj haza, vagy ahová tetszik, csak ne rontsd itt tovább a levegőt! - Meséltem már neked, hogy diákkoromban vízi mentőként is dolgoztam? - Csodás! Akkor dobj ide egy mentőövet, és húzz el! - Összefonta karját a melle előtt. A víz nem volt ugyan áttetsző, de a hab már kezdett eloszlani. - Mi a szándékod, Cole? De a férfi válasz helyett csak a fejét rázta. Szétterpesztette a lábát, és várakozásteljesen hátradőlt ültében. Ebben a környezetben akár nevetségesnek is tűnhetett volna, Marty viszont hirtelen még a kihülőben lévő vizet is már-már forrónak érezte. - Elkészültél? Gyere, segítek felállni, nehogy elcsússz! - Szóval nem vagy hajlandó eltűnni? - A nő hangja eléggé lemondóan csengett, mert jól tudta, mi következik ezután. Tisztában volt vele, hogy elég komoly bajba keveredett, amelyből talán még egy mentőövvel se lehetne kihúzni. Az egyik kezével szorosan a mellére szorította a törülközőt, majd megpróbálta a lehető legnagyobb felületet elrejteni a férfi figyelő tekintete elől, miközben üggyel-bajjal sikerült kimásznia a vízből. Cole tapintatosan elfordította ugyan a fejét, amikor a lány felállt, és amint kint volt a kádból, bebugyolálta egy óriási fürdőlepedőbe. Miközben a víz gurgulázva lefolyt, a férfi gyengéden szárogatni kezdte Marty haját a kis törülközővel. Amaz fogvacogva szorította magához a fürdőlepedőt, reszketésének azonban ezúttal semmi köze sem volt a hideghez. Az ereiben forrón száguldott a vér, és csak arra vágyott, hogy Cole végre a karjába zárja. A férfi különös gonddal törölgette szárazra a karját. Az arca közben olyan közel került Martyéhoz, hogy a lány jól látta a szemében csillámló aranypöttyöket. Elakadt tőle a lélegzete. Úgy tűnt, Cole se igen vett levegőt az elmúlt pillanatokban. Amikor Marty felemelte a karját, és szenvedélyesen a férfi nyaka köré fonta, a lepel a földre került, de ezzel már egyikük sem törődött. Belecsókolt Cole nyaka hajlatába, ajka érezte a férfi száguldó pulzusát. - Megcsókolsz végre, vagy sem? - A nő tudta, hogy most már nincs visszaút. A férfinak nem is kellett több biztatás. Nyelve követelődzően siklott Marty szájába, miközben a keze felfedezőútra indult a testén. Szorosan magához húzta, hogy a lány érezhesse duzzadó férfiasságát. Amikor a csók véget ért, Marty elégedetten látta Cole felhevült arcát és elsötétülő tekintetét. Jól ismerte a jeleket, de ilyen heves izgalommal még soha nem találkozott, egyik házasságában sem. Nem megmondta Sasha, hogy a világ rá vár? Arra, hogy felfedezze? Valahogy sikerült eljutniuk a hálószobáig. Ehhez bútorhalmokon kellett keresztülverekedniük magukat, de végül leküzdöttek minden akadályt. Amikor az ágyhoz értek, a férfi visszahajtotta a takarót, gyengéden lefektette a lányt, majd gyorsan letépte magáról a ruháit. - Nem fogok elsietni semmit - ígérte aztán rekedten. Marty azonban nem akart tovább várni, szótlanul magához húzta. Cole tekintetéből csak úgy sütött a vágy, miközben ajkával végigbecézgette kedvese minden porcikáját, olyan pontokat is telehintve a csókjaival, amelyeknek a létezéséről a lány az évek során már majdnem megfeledkezett.

64/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Izgalma minden egyes pillanattal magasabbra hágott. Amikor a férfi ajka a köldökéről elindult lefelé, minden önuralmát elveszítve, hangosan felnyögött. Innentől kezdve képtelen volt világosan gondolkozni. Követelőző mozdulattal Cole-hoz dörgölőzött, majd a gyönyörtől csaknem sírva, könyörögve felnyögött. - Kérlek, most! - Azonnal magában akarta érezni a férfit, mert már közel járt a csúcshoz. - Csak még egy pillanat! - csitította Cole rekedten. Marty kénytelen volt kivárni, hogy az óvszer is a helyére kerüljön. Szívesen felhelyezte volna saját kezűleg is, de nem volt valami nagy szakértő ezen a téren. A férfi föléje gördült, és óvatosan belehatolt. Mozogj már! - kiabálta egy hang a nő fejében, és csaknem bosszúsan fel is csattant, amikor Cole egy örökkévalóságnak tűnő ideig meg se moccant. Aztán végül mégis mozgásba lendült, miközben a kezével gyengéden becézni kezdte Marty testét. Elszakította az ajkát a lányétól, majd elindult lefelé, és meg sem állt, amíg el nem érte a hetykén égnek meredő mellbimbókat. A nyelvével érzéki köröket írt le, és Marty az élvezettől szinte eszét vesztette. Lüktető forróság áradt szét a testében, és úgy érezte, hogy szinte elolvad kedvese karjában. Anélkül, hogy elengedte volna, Cole hirtelen a hátára fordult, így most a lány kerekedhetett fölébe. Elégedetten simított végig a férfi izmos testén, aki közben nagy hozzáértéssel becézgette a mellét. Nem sokkal később egy utolsó erőteljes lökés után mind a ketten felértek a csúcsra. Pár perc múlva szorosan összeölelkezve feküdtek az oldalukon. A férfi szorosan behunyta a szemét, és még mindig úgy zihált, mint egy hosszútávfutó. Csak nagyon sokára csendesedtek el az öröm hullámai, amelyeket az első közös gyönyör keltett a lelkükben. Marty képtelen volt betelni a férfi arcának látványával. A finom nevetőráncok, a sötét szempillák - hát létezik ennél gyönyörűbb a világon? Ez a szerelem, gondolta nem kis megdöbbenéssel. Észrevétlenül lephette meg az álom, mert a következő, ami eljutott a tudatáig, a telefon csörgése volt. A készülék még mindig az egykori hálószobájában volt, idefönt még nem szerelték be a csatlakozóaljzatot. Cole a hátára gördült, amikor észrevette, hogy a lány felkelt mellőle. A karórájára pillantott. Ettől eltekintve anyaszült meztelen volt. Pár perccel múlt fél öt. De vajon délután van, vagy hajnal? - merengett. A kintről beszüremlő fényből ítélve az előbbi volt valószínűbb. Fel akart kelni, de képtelen volt erőt venni magán, és visszahanyatlott. Bár esze ágában sem volt hallgatózni, mégis eljutottak hozzá a lány szavai. - Ó, nagyszerű volt. Igen, igen, ma már kétszer is! Kétszer. Nos, az egykori hálószobában történtek aligha számítottak. - Nem, erre igazán nincs semmi szükség. Magam is nagyon élveztem. Én is, gondolta Cole, és elégedetten elmosolyodott. Időközben ismét elszunnyadhatott, mert egyszer csak arra riadt fel, hogy Marty kihúz egy fiókot. Villámgyorsan felült. - Valami baj van? - Tessék? Ja, nem, dehogy - nyugtatta meg a lány, miközben tiszta bugyit és egy pulóvert vett elő.

65/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

A férfi a tükörből minden mozdulatát figyelemmel kísérhette. - Nem akarsz visszabújni az ágyba? Marty nem nézett rá, csak megrázta a fejét. Miért fésülködnek vajon a nők mindig felkelés után? - töprengett Cole. Marty egyszerűen elbűvölő volt a kócos hajával. Egyszerre lágy és vad, egyszóval hihetetlenül szexi. - Le akarsz menni rendezkedni? A nő bólintott. Közben szorosan fogta a maga köré tekert steppelt takarót. Előbb vagy utóbb kénytelen lesz rám nézni, biztatta magát Cole. A szex kettejük között egyszerűen túl jól működött ahhoz, hogy minden további nélkül visszatérhessenek a dolgos hétköznapokhoz. De Marty soha nem az elvárásoknak megfelelően viselkedett. A férfi elhatározta hát, hogy várni fog, amíg a nő eldönti, mit akar. Nem sokkal sötétedés után havazni kezdett. Marty és Cole az ablaknál állva csodálta az utcai lámpák fényében meg-megcsillanó hópelyheket. A férfi gyengéden átkarolta kedvese vállát, mintha már régóta egymáshoz tartoznának. Marty azonban nem táplált hiú reményeket. Nem mindenki gondolkozott egyformán a szexet illetően. Alannel például soha nem unatkozott ezen a téren, de nem is volt különösebben eget rengető az élmény. Beau-val eleinte eléggé izgató volt, de aztán egyre kevésbé érte meg a fáradságot. Valami mindig hiányzott, de ő soha nem tette szóvá. Cole-lal ellenben... Marty felsóhajtott. - Egészen megfeledkeztem a vacsoráról. - Van valami a hűtőben? Kétlem, hogy ma este találnánk nyitva tartó éttermet. Egyetlen kocsi sem jár az utcán. Fél óra sem telt bele, elkészült a pizza. Bőségesen megpakolták mindennel, amit csak találtak a hűtőszekrényben. Marty képes lett volna a végtelenségig ott állni a nappali ajtajában. Úgy látta, végül sikerülni fog időben megnyitnia álmai boltját. Másfelől viszont szívesen visszabújt volna Cole-lal a pihe-puha ágyba. Persze nem ragaszkodott az ágyhoz. Neki jó lett volna akár az asztalon vagy a szőnyegen is. A férfi már szívesen lehozta volna a könyvekkel teli kartondobozokat is, de Martynak más tervei voltak. Még ki akart festeni idelent, és egy jó alapos takarítás sem ártott volna. - Sasha azt szeretné, ha a vörös különböző árnyalataira festeném a falakat. Szerintem ez túlzás, legföljebb az lehet, hogy mindent cseresznyeszínűre festek. Az melegséget kölcsönözne a helynek, nem gondolod? Cole töprengve nézett körül. Remekül állt neki a sötétkék flaneling. Nemrég lezuhanyozott, így most finom szappanillatot árasztott. A borotválkozásra azonban valószínűleg már nem maradt ideje, és Marty csak nehezen tudott ellenállni a kísértésnek, hogy megsimogassa borostás állát. - A Hallet házaspár hazajött - újságolta. - Az előbb telefonáltak. Többet nem kell kutyát sétáltatnom. - Nem a jövő héten kellett volna megérkezniük? - Mindketten megbetegedtek, így meg kellett szakítaniuk a nyaralásukat.

66/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Marty felnevetett. - Na? Segítenél felrakni a szekrény ajtaját? - Inkább fűrészeljük méretre a maradék két polcot is! - Megegyeztünk. - A lány kinyújtotta a kezét, és a férfi belecsapott a tenyerébe, de még mielőtt Marty megszoríthatta volna, már vissza is húzta. - Megegyeztünk - mormolta rekedten Cole. Szemmel láthatóan ő sem nagyon akart játszani a tűzzel.

10. FEJEZET Ahhoz képest, hogy két házasságot is maga mögött tudhatott, Martyt szörnyű bizonytalanság gyötörte. Már harmadszor öltözött át, és úgy méregette magát a tükörben, mint egy első bálozó hajadon. Rózsaszín, magas nyakú pulóver barna nadrággal, ennek jónak kell lennie. Az ágya már tele volt a felpróbált és félrehajított holmikkal. De ebben is volt valami jó, mert az ágyra nézve először a takarítás, és nem az előző nap történtek jutottak eszébe. Mindaz, ami délután történt, és utána még kétszer is az éjszaka folyamán. Cole korán felkelt, és visszament a hajójára néhány tiszta ruháért. Marty a távolodó kocsi hangjára ébredt csak fel. Pár percig még az ágyban maradt, és gondolatban újra átélt minden cirógatást és gyönyörteli pillanatot. Éppen a szempilláját festette, amikor meghallotta Cole autóját megállni a háza előtt. Smink ebben a hajnali órában! Marty nem ismert magára. Tudta, hogy reménytelenül belehabarodott a férfiba. Útban visszafelé Cole alaposan bevásárolt, és mire a lány leért, ő már be is hordta a több hétre elegendő ételt és italt. - Hú, ennyire megéheztél? - jegyezte meg kissé epésen Marty. Cole azonban csak vállat vont és elvigyorodott. Egyetlen szó sem esett az elmúlt éjszakáról, jóllehet a lány úgy érezte, hogy a szívével együtt a lelke is odaveszett. Egész nap dolgoztak, csak ebédidőben álltak meg, hogy bekapjanak néhány szendvicset. Ötkor Marty felment zuhanyozni, és készülődni Bob Ed születésnapi bulijára. Cole azonban tovább folytatta a polcok szétszedését, mert mindent elő akart készíteni a festéshez. Amikor hallotta, hogy a lány kilépett a zuhany alól, felment hozzá. - Mit illik felvenni egy ilyen partira? Laza és kényelmes öltözék az előírás? - kérdezte. - Eltaláltad! Megborotválkozott és ő is lezuhanyozott, és még az öltözködéssel együtt is feleannyi idő alatt elkészült, mint Marty. A lány éppen a tükör előtt illegette magát, és próbálta kitalálni, mi lenne a legmegfelelőbb frizura a ruhájához. Cole az ajtófélfának támaszkodva figyelte, és lehetetlen tanácsokat adott. Marty nevetve letessékelte a lépcsőn. Arra azért vigyázott, hogy közben egyetlen ujjal se érjen a férfihoz, mert nem akarta, hogy ismét az ágyban kössenek ki. Kellemetlen lett volna elkésni a mulatságról.

67/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Egész nap, miközben dolgozott, úgy érezte magát, mint egy kamasz az első randevúja előtt. Milyen nevetséges ez az ő korában! - gondolta. Két házassággal a háta mögött is úgy érezte, mintha valami rendkívüli történt volna kettejük között. Pedig hát csak szeretkeztek. Nem, ez jóval több volt puszta szexnél, állapította meg magában. - Vigyünk valamit? Pezsgőt? Salátát? Bort? - kérdezte Cole, aki már indulásra készen állt a lépcső aljában. - Szó sem lehet róla! Bob Ed halálosan megsértődne. Az egyik törzsvendégének szeszfőzdéje van, egy másik pedig grillpartikat szokott szervezni. Ebből már szerintem kitalálhattad, mi lesz a mai menü. - És libagulyás lesz? - Cole közelebb hajolt a lányhoz, és mélyen beszívta a sampon és a testápoló illatát. - Az csak az első fogás - legyintett Marty, és felvette a legmelegebb télikabátját. - Csodaszép vagy! - súgta a fülébe a férfi. A lány elpirult, és úgy érezte, ő a legboldogabb nő a világon. - Melyik kocsival menjünk? Vagy jobb lenne inkább külön? - puhatolózott. Tudni akarta, hogy Cole vajon hazajön-e vele a parti után, vagy inkább visszatérne a hajójára. - Az enyémmel, ha nincs ellenedre. Az utat Bob Ed házáig csendben tették meg. Mindketten zavarban voltak egy kicsit. Mire odaértek, a kikötő már tele volt kocsikkal. A móló mellett ott állt Sasha piros kabriója is. Nyilván korábban érkezett, hogy segítsen az előkészületekben, jóllehet Bob Ed valószínűleg egészen jól meglett volna a tanácsai nélkül. Cole-nak sikerült parkolóhelyet találnia, méghozzá elég közel a saját hajójához. - A mindenségit! Nem gondoltam volna, hogy egy népünnepélyre jövünk. Kisegítette a lányt a kocsiból, majd a hatalmas, festetlen falú épülethez indultak, amely vendéglátójuknak nemcsak az otthona, hanem a munkahelye is volt. Ahogy sétáltak egymás mellett, lazán összeért a csípőjük, és a válluk is egymáshoz simult. Cole rá-rámosolygott a lányra. Marty tudta, hogy Sasha azonnal ki fogja szúrni ezeket az apró jeleket. Rögtön rájön majd, hányadán is állnak. Rengeteg ember igyekezett a ház felé. Marty hirtelen egy nagyon ismerős kocsira lett figyelmes. - Te is látod, amit én? - bökte oldalba a férfit. A szürke Mercedes volt az. - Igen. Szerinted csak véletlen egybeesés? - kérdezte Cole a homlokát ráncolva. - Mert szerintem nem. - Körbejárta az autót, és megjegyezte a rendszámot is. - Ez különös. A szélesre tárt kapun beléptek a házba, és elvegyültek a nyüzsgő és jó kedélyű embertömegben. A levegőben a grillezett hús és a sokféle parfüm illatának furcsa, de cseppet sem kellemetlen elegye szállt. - Kész a héjában sült krumpli! - kiáltott fel valaki. - Na tessék, beleesett a fülbevalóm a libagulyásba! - csattant fel egy másik hang bosszúsan. 68/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Marty mosolyogva sétálgatott a csevegő emberek között, míg Sasha hirtelen mögé nem lépett, és a fülébe nem súgott: - Édesem, van egy nagyszerű jelöltem Lilly számára! Nézd csak, ott van. Éppen a seriffel beszélget. Ebben a pillanatban Faylene is odaért hozzájuk. - Mit szóltok Gushoz és Cassyhez? A nő melle jól menne a pasi sörhasához. Marty maga elé képzelte a párost, és hangosan felnevetett. - Valami azt súgja, hogy ez nem működne - kacagott fel Sasha is. A néhány lépésnyire álló Cole ebben a pillanatban odakacsintott Martynak. Az öreg Miss Katie éppen teljesen kisajátította magának. A nyugalmazott tanárnőnek szilárd meggyőződése volt, hogy ötven alatt még mindenkinek rengeteg a tanulnivalója. Marty arra gondolt, hogy az ő esetében ez mindenképpen igaz lehet. Egy óra elteltével kisétált a szabadba. Mások is éppen éltek a lehetőséggel, és kimentek egy kis friss levegőt szívni. Volt közöttük egy középkorú úr is, pipával a kezében. Marty követte a tekintetével, miközben végigsietett a móló mentén. Röviddel ezután felgyulladt az egyik autó belső világítása. A szürke Mercedesé, amelynek az ajtaját éppen abban a pillanatban nyitotta ki a pipázó férfi. A lány nem sokat teketóriázott, utánament. Az idegen láthatólag csak a pipáját tömte meg, és már indult is volna vissza a többiekhez, amikor Marty odaért mellé. - Maradjon ott, ahol van! - parancsolt rá a lány fenyegetően. A férfi megdermedt. A móló mentén felaggatott lampionok hideg, zöldes fényében Marty úgy látta, mintha az idegen kissé elpirult volna. Persze könnyen meglehet, hogy tévedett. - Mrs. Owens? - Maga követett engem? Árulja el, mi oka volt rá! Miért van állandóan a sarkamban? A fickó a zsebébe tömte a pipadohányos zacskót. - Mrs. Owens, vannak magának lánytestvérei? - Lánytestvéreim? - ismételte döbbenten Marty. - Nézze, tőlem addig semmiféle választ ne várjon, amíg magyarázatot nem ad az eddigi viselkedésére! - Nekem van egy - folytatta a férfi fásultan. - Egy micsodája? - Egy testvérem. Marissa Owens a neve, és Culpepertől nem messze lakik. Jóságos ég! Beau az esküvőjük után egyszer elvitte oda. Az édesanyja az ottlétük alatt nagyon udvarias, de hűvösen távolságtartó volt. - Akkor ön... - Beau nagybátyja vagyok. James Merchinson a nevem. Igazán sajnálom, ha megijesztettem. Amikor a testvérem megtudta, hogy errefelé lesz dolgom, megkért, hogy keressem meg magát. Azt akarta, hogy puhatoljam ki, megvan-e még valami azokból a dolgokból, amiket Beau otthonról elhozott. Becses családi örökség minden egyes darab, és hajlandóak lennénk jó áron mindent visszavásárolni. - Miért nem mondta meg ezt már korábban?

69/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

- Nem igazán tudtam, hogyan fogjak hozzá. Elég kínos azzal vádolni valakit, aki egykor a család tagja volt, hogy lopott holmikat fogadott el ajándékba. Marty mély levegőt vett. A férfi zavara arra ösztökélte, hogy minél előbb megbocsásson neki a feltételezésért, előtte azonban még szerette volna tisztázni, milyen ember is volt az unokaöccse. - Tudja, hogy Beau még a jegygyűrűt is lelopta az ujjamról? Nem volt különösebben értékes, de mégis. Egy alkalommal közölte, hogy megnézeti, mert úgy találta, hogy meglazult benne egy-két kő. Nem sokkal később határozottan állította, hogy az ékszerész elveszítette a gyűrűt. - Lenézett a gyűrűsujjára. - A képekről azt mondta, hogy az édesanyja neki ajándékozta, mert nem tudta már hová akasztani őket. Ezeket is elvitte, állítólag felértékeltetni, azután soha többé a színét sem láttam egyiknek sem. Még mindig arról a szerencsétlen, gerinctelen fickóról beszélgettek, akihez Marty legnagyobb balszerencséjére férjhez talált menni, amikor váratlanul megjelent Cole. Birtokló mozdulattal megfogta a lány karját. - Valami baj van? - James Merchinson vagyok, a Merchinson, Saunders, Vessels és Willson Ügyvédi Irodától. - Akkor bizonyára tisztában van vele, hogy a viselkedése jogilag sem nevezhető éppen kifogástalannak - mondta Cole ellenséges hangon. - Már elnézést kértem, és mindent megmagyaráztam a hölgynek. - Így van. És én megértem az indítékait. - Megveregette James Merchinson kezét. -A maga helyében én Atlantic Cityben keresném Beau-t, vagy valamelyik más játékparadicsomban. Belekarolt Cole-ba, és visszatértek az ünneplők közé. Még éppen időben érkeztek, hogy alaposan megpakolhassák a tányérjukat libagulyással, sült hússal, tonhallal és rákfelfújttal. Már éjfél is elmúlt, mire hazaértek. A lány levetette a kabátját, és fejcsóválva nézett körül a házban. - Még mindig kiborulok, valahányszor meglátom ezt az óriási rendetlenséget. El tudod képzelni rólam, hogy valamikor rendmániás voltam? - Nagyon is - mosolygott rá megértően a férfi. Gyakorlatilag már egy hete együtt élek ezzel a pasassal, emlékeztette magát Marty. Együtt ülnek asztalhoz, közösen vásárolnak be, elkísérte őt még kutyát sétáltatni is. Persze vitatkoznak is, sőt egyszer még ki is rúgta a férfit. Utána pedig lefeküdt vele. Akkor most miért viselkedik úgy, mint valami idióta? Miért reszket? Talán attól fél, hogy Cole hirtelen udvariasan jó éjszakát kíván, majd visszamegy a hajójára? - Mik a terveid? - tört ki belőle feltartóztathatatlanul. - Jössz az ágyba velem, vagy inkább a szófát választod? Nem valami kényelmes, de szívesen adok kispárnát és takarót... Cole gyengéden az ajkára tapasztotta az ujját, hogy elhallgattassa. Mosolya elbűvölte a lányt, ugyanakkor el is bizonytalanította. Csak nem mulat rajtam? - töprengett. Amikor felértek, a férfi segített Martynak elrakni az ágyon heverő ruhákat.

70/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Utána lassú mozdulatokkal lesimogatta róla a pulóverét. - Elnézést, hogy tönkretettem a frizurádat, de nekem így is nagyon tetszik. Olyan közel álltak egymáshoz, hogy érezhették egymás testének melegét. Amikor elkezdte kigombolni a nadrágját, a lány észrevette, hogy Cole keze remeg. - Nem muszáj megint... - kezdte volna elhaló hangon. - Inkább kétszer, mint egyszer se, azt tartja a mondás - fojtotta belé a szót a férfi. Marty kedvese vállába kapaszkodva kilépett a nadrágjából. Amikor a szemébe ötlött Cole letagadhatatlan izgalmának bizonyítéka, felnevetett. Az sem kerülte el a figyelmét, mekkora erőfeszítésébe kerül a férfinak, hogy ne siettesse a dolgokat. Aztán hirtelen viharos gyorsasággal mégis elkezdte ledobálni magáról a ruháit. Nem igazán nézte, hová repülnek az egyes darabok. Közben Marty a biztonság kedvéért három óvszert is kikészített. Cole kipirult arccal állt előtte, de a csókjai semmit sem árultak el sürgető izgalmáról. Végtelen gyengédséggel, lassan vette birtokba a lány száját. A nyelve hegyével játékosan simogatta az övét, majd izgatóan indult a nagyobb mélységek felfedezésére. Apró csókokkal hintette be kedvese szemhéját is, majd szenvedélyesen szívogatni kezdte a fülcimpáját. Amikor pedig megérintette a nyaka hajlatában található, különösen érzékeny pontot, Marty zihálva kapkodott levegő után, és az egész teste libabőrös lett. - Képtelen vagyok tovább várni... - nyöszörögte kétségbeesetten, amikor Cole nyelve a mellbimbóját kezdte becézgetni. Görcsösen markolászta a lepedőt, ám a férfi tovább izgatta simogatásaival és csókjaival. - Annyira kívánlak! - suttogta elhalóan. Azt akarta, hogy Cole végre egyesüljön vele, és csillapítsa a benne tomboló vágyat. - Nem is sejted, mennyire vágytam erre - mormolta a férfi, miközben finoman csókolgatta Marty lapos hasát. Szenvedélyesen nézett a lány szemébe, majd a combjai közé tévedt a keze, és simogatni kezdte. Olyan természetes volt a közelsége, mintha már évek óta együtt lettek volna. Aztán habozva felemelte a fejét. - Hogyan szeretnéd? Marty azt se tudta, hogy most sírjon-e, vagy nevessen. Éveken át azt hitte magáról, hogy nem vonzó a teste. Ez a férfi azonban egyetlen éjszaka alatt felszabadította a gátlásai alól, és igazi, érzéki nővé tette. - Nem tudom. - Ebben a pillanatban képtelen lett volna ennél többet kinyögni. Nem volt elég tapasztalata még ezen a téren. Cole megfogta, és a mellkasára helyezte a kezét. Marty gyengéden simogatni kezdte. Elkalandozott a bozontos mellkason, le egészen a hasig, majd még alább. Először még csak félénken, majd egyre jobban felbátorodva becézgette kedvesét. Amikor az ujjai helyét az ajka vette át, Cole hevesen felnyögött. - Marty, kérlek, hagyd abba! Megölsz, ha így folytatod. A lány rekedten felnevetett. A férfi hirtelen elfordult tőle, és felhelyezett egy óvszert. Ezután az ágy támlájának dőlt, majd megragadta Marty csípőjét, és lassan maga fölé emelte. - így jó lesz? - kérdezte rekedten, miközben a lány mellét cirógatta. Marty egyre hevesebben kapkodta a levegőt. Cole megtámasztotta a tenyerével, majd egy határozott mozdulattal belehatolt. A lány felkiáltott a gyönyörtől, és egyre gyorsuló ritmusban 71/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

lovagolni kezdett kedvesén. Már semmi sem tarthatta vissza attól, hogy ráleljen a beteljesülésre. Amikor felért a gyönyör csúcsára, felkiáltott. Ugyanebben a pillanatban hallotta Cole kéjes nyögését is, és érezte, ahogy a teste megremeg alatta. Kimerülten roskadt a férfi mellkasára, és a vállához bújt. Felhevült testük csak lassan ernyedt el. Csupán valamikor a pirkadat közeledtével húzták magukra a takarót. Amikor a kelő nap sugarai megvilágították a szobát, Marty pillantása rögtön a két érintetlen óvszerre esett. Megfordult, és Cole érdeklődő tekintetével találkozott a pillantása. - Légy előrelátó, és soha nem fogsz szükséget szenvedni! - somolygott a férfi. - És mi van azzal, hogy inkább kétszer, mint egyszer se? - Nem tudom, hogy ezt most bóknak tekinthetem-e. - Nem én kezdtem - figyelmeztette Marty nevetve Cole-t. - De jobb lesz, ha kitalálsz valamit gyorsan, mert farkaséhes vagyok. - Én is. De először meg kell ígérned, hogy a szalonnás tojás felett hajlandó leszel választ adni egy komoly kérdésre. - Megbeszéltük - felelte a lány hevesen dobogó szívvel. - Csak nem a szerződésedhez van köze? - érdeklődött gyanakvóan, amikor felfedezte a vidám szikrákat a férfi szemében. - Bizonyos értelemben igen. Szívesen meghosszabbítanám. Körülbelül úgy ötven évre, és egy kizárólagossági záradékot is fűznék hozzá. Marty úgy tett, mint akinek gondolkoznia kell a dolgon, miközben elszántan küzdött feltörni készülő könnyeivel. Kapott már ilyen ajánlatot életében, de akkor sajnos minden balul ütött ki. Most azonban úgy érezte, hogy ezúttal sokkal tartósabb dologról lenne szó. - Szalonnás tojás... ez ésszerűnek tűnik. - Ez most igent vagy nemet jelent? Anyaszült meztelenül feküdtek egymás mellett. A takaró éppen csak fedte a csípőjüket. - Mire vársz még? Én tegyem fel a nagy kérdést? - csattant fel Marty elbizonytalanodva. Ki mered mondani hangosan, mit érzel? - Az sz betűs szóra gondolsz? Vagyis sz mint szeretkezés? A lány önkéntelenül is elnevette magát. Mindketten jól tudták, melyik szót kerülgetik. Amikor végre kimondta, a férfi hangja fátyolos volt a meghatottságtól, Martynak pedig elszorult a torka az izgalomtól. Nagyon utálta, amikor ennyire eluralkodtak rajta az érzelmei. Mindig is gyakorlatias gondolkodású volt. Betartott minden szabályt, és igyekezett elkerülni a bajokat. - Cole, tudnod kell, hogy nem szokásom semmit elsietni. A férfi kérdőn felvonta a szemöldökét, Marty azonban csak a szemét forgatta. - Jó, néha egy kicsit hirtelen vagyok - magyarázkodott a lány -, de még olyan sok mindent nem tudsz rólam. Már elég sokszor megégettem magam, amikor ész nélkül követtem az érzéseimet. - Értek mindent. Nem sietjük el a dolgokat, időt hagyunk magunknak, hogy megismerjük egymást. Beszámolsz az összes rossz szokásodról, rigolyádról, én meg ügyesen elhallgatom előled az enyémeket.

72/73

Dixie Browning

Júlia KSZ 2007/19/3.

Az ezermester

Marty kacagva a férfi vállába bokszolt. - Akarod még egyszer hallani az sz betűs szót? A nő hevesen bólogatott, mert most képtelen lett volna megszólalni. Jól ismerte a különbséget az érzéki fellángolás és a szerelem között. Ebben a pillanatban mindkettőt érezte. - Nem gondolod, hogy a reggeli várhat még egy rövid ideig? - kérdezte most a férfi lustán. A tekintetéből csak úgy sütött a gyengédség és a szerelem.

73/73