HU
HU
HU
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA
Brüsszel, 28.1.2009 COM(2009) 20 végleges
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK Az elektronikus számlázás terén megvalósuló technológiai fejlesztésekről, valamint a HÉA-számlázás szabályozásának további egyszerűsítését, korszerűsítését és harmonizációját célzó intézkedésekről
HU
HU
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK Az elektronikus számlázás terén megvalósuló technológiai fejlesztésekről, valamint a HÉA-számlázás szabályozásának további egyszerűsítését, korszerűsítését és harmonizációját célzó intézkedésekről
1.
BEVEZETÉS A 2006/112/EK tanácsi irányelv1 (a „HÉA-irányelv”) 237. cikke alapján a Bizottságnak legkésőbb 2008. december 31-ig jelentést, valamint adott esetben az elektronikus számlázás feltételeinek módosításáról szóló javaslatot kell benyújtania a technológiai fejlesztések figyelembevétele érdekében. Az elektronikus számlázás feltételeinek módosításáról szóló javaslat e közlemény csatolmányát képezi. Mind e közlemény, mind az említett javaslat túlmutat a 237. cikkben található követelményen. Ez azért indokolt, mert az időközben a HÉA-irányelvbe beépült 2001/115/EK tanácsi irányelv2 (a „számlázási irányelv”) elégtelennek bizonyult arra, hogy egyszerűsítse, korszerűsítse és harmonizálja a HÉA-számlázás szabályait. A tagállamok rendelkezésére álló különböző lehetőségek és ezek kihasználása lehetővé tette, hogy a tagállamok továbbra is eltérő számlázási szabályokat alkalmazzanak. A szabályok különbségei különösen az elektronikus számlázás terén szembeötlőek és ezzel jelentősen akadályozzák a határokon átnyúló elektronikus számlázás széles körű használatát. A szabályok eltérései más területeken is többletterhet jelentenek a vállalkozások számára és megnehezítik számukra, vagy megakadályozzák őket abban, hogy igénybe vegyék a megrendelő általi számlakiállítás, az összesítő számlák és az elektronikus adattárolás nyújtotta lehetőségeket.
2.
TECHNOLÓGIAI FEJLESZTÉSEK AZ ELEKTRONIKUS SZÁMLÁZÁS TERÉN Az elektronikus számlázás technológiai fejlesztéseiről szóló jelentés követelményének teljesítése érdekében egy a Bizottság számára készített, a számlázásról szóló tanulmány többek között ezt a kérdést is megvizsgálta. A tanulmány eredményei megtalálhatóak a Bizottság honlapján3. Az elektronikus számlázás technológiájának leírását a tanulmány 3. fázisában megfogalmazott ajánlásokhoz tartozó külön dokumentum („Függelék: a technológiai fejlesztésekről szóló fehér könyv”) tartalmazza. A fehér könyv áttekintést nyújt az elektronikus úton továbbított adatok – így például a számlák - hitelességét és integritását biztosító rendszerek múltjáról és jelenlegi állapotáról.
1 2 3
HU
HL L 347., 2006.12.11., 1. o. HL L 15., 2002.1.17., 24. o. http://ec.europa.eu/taxation_customs/common/publications/studies/index_en.htm
2
HU
2.1.
A számlázási tanulmány megállapításai az elektronikus számlázás új technológiáival kapcsolatban A számlázási tanulmány nem emel ki egyetlen technológiát sem, mint az elektronikus számlák biztonságos továbbításának és fogadásának legelőnyösebb módját. A tanulmány az elektronikus aláírások terén pedig megállapítja, hogy számos, az aláírások eredetének hitelességét és tartalmának integritását biztosító rendszer van használatban, amelyek a biztonság, összetettség és sebesség terén különböző előnyökkel és hátrányokkal rendelkeznek. Így például egy aszimmetrikus, de egymást kiegészítő kulcsokra alapozott nyilvános kulcsú infrastruktúra magas szintű biztonságot nyújt és ezért a banki alkalmazások terén használják, azonban összetettsége révén nem olyan gyors, mint más aláírási rendszerek. Egyértelműen úgy tűnik, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre egy olyan egységes, az elektronikus számlázást uniószerte elősegítő, vállalkozásbarát technológia, amely mind a nagyobb, mind a kisebb vállalkozások szükségleteinek megfelelne és az adóhatóságok teljes támogatásával bír. Emellett a következő években sincs kilátás egy minden érintett fél igényeinek megfelelő technikai megoldás kifejlesztésére, ezért nem szabad a technológiára hagyatkozni az elektronikus számlázás szélesebb körben való elterjesztéséhez. Következésképpen egy másfajta megközelítés célszerűbbnek tűnik. Ahogyan a számlázási tanulmány is kimondja, „az új technológiák keresése helyett meg kell oldani a meglévő technológiák problémáit”. Emellett a bizottsági határozattal4 felállított, az elektronikus számlázással foglalkozó szakértői csoport a Bizottsághoz címzett nyílt levelében kijelentette, hogy az elektronikus számlázás bármely megoldásának elvből technológia-semlegesnek kell lennie. Hasonlóképpen az üzleti élet szereplői is remélik, hogy az elektronikus számlázás elérhetőbbé válik, de emellett biztonságos marad, a vállalkozások igényei szerint és a számlák általános megfelelőségét ellenőrző, már meglévő mechanizmusokkal összhangban kialakítva.
3.
AZ ELEKTRONIKUS AKADÁLYAI
SZÁMLÁZÁS
ELTERJEDÉSÉNEK
HÉA-VONATKOZÁSÚ
Tekintettel arra, hogy nem áll rendelkezésre egyértelmű technikai megoldás, nem meglepő, hogy az elektronikus számlázás technológiai megközelítésén alapuló HÉAirányelv nem vezetett az elektronikus számlázás gyors elterjedéséhez. Ha pedig a technológiai megközelítés többféle megoldást kínál, ez lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy eltérő módon alkalmazzák az elektronikus számlázásra vonatkozó szabályokat. Ez az elektronikus számlázási szabályok olyan mértékű összetettségéhez vezetett, amely megnehezíti a vállalkozások számára e szabályok betartását, különösen a határokon átnyúló elektronikus számlázás esetében. A számlázási tanulmány keretében felmérték a tagállamok nemzeti jogszabályai szerint érvényes számlázási szabályokat. A tanulmány megerősítette, hogy az elektronikus számlázást jogértelmezések széles skálája és eltérő megoldások használata jellemzi. Ennek következtében a vállalkozások számára nehéz és
4
HU
2007/717/EK (HL L 289, 2007.11.7., 38. o.)
3
HU
költséges az egész Uniót átfogó, a jogszabályokhoz alkalmazkodó elektronikus számlázási megoldásokat találni. 3.1.
Megoldások az elektronikus számlázás HÉA-vonatkozású akadályainak elhárítására Az elektronikus számlázás HÉA-vonatkozású akadályai elhárításának számos lehetséges módja van. Ezek közül a vállalkozások az elektronikus és a papíralapú számlák egyenlő elbírálását részesítik előnyben. Egy másik lehetőség az elektronikus számlázásban érdekelt felek közötti minta-megállapodás kidolgozása volna, egy további lehetőség pedig megtartani az elektronikus aláírásokat és az elektronikus adatcserét (EDI) mint továbbítási módot, de megszüntetni a problémás funkciókat. A Bizottság által előnyben részesített megoldás szerint a számlák mind papírformában, mind elektronikus úton történő továbbítását egyenértékűnek kellene tekinteni, és ennek megfelelően megszüntetni az elektronikus számlák előzetes elektronikus aláírására, illetve adatcseréjére (EDI) vonatkozó különleges követelményeket, ezáltal létrehozva egy technológiasemleges megoldást. Csakúgy, mint a papíralapú számlák esetében, az elektronikus számlák érvényességét a vállalkozás számviteli nyilvántartásával – így a megrendeléssel, a kifizetéssel és a szállítólevéllel – összevetve ellenőriznék. Minden esetben a vállalkozásokon belüli ellenőrzések segítik a számla érvényességének megállapítását, függetlenül továbbításának módjától. Az elektronikus számlázás alacsony szintű elterjedtségének javítása más javaslatokra is támaszkodhat, amelynek során útmutatóul szolgálhatnak az elektronikus számlázással foglalkozó szakértői csoport által megfogalmazott elvek. A csoport támogatja az elektronikus számláknak és a papíralapú számláknak az egyenlő elbírálását, és a jelenlegi elektronikus számlázási szabályok azon alapvetésének megtartását, hogy a számlák eredetének hitelességét és tartalmának integritását technológiasemleges módon kell garantálni. A csoport azt tervezi, hogy ezen elvek felhasználásával eljárási szabályzatot fogalmaz meg az elektronikus számlázás vonatkozásában. Idővel ki fog derülni, hogy ez mennyire válik elfogadottá. Döntő fontosságú azonban, hogy a tagállamok ne csak abban egyezzenek meg, hogy HÉA szempontjából egyenlően kezelik a papíralapú és az elektronikus számlákat, hanem állapodjanak meg az elektronikus számlázás terén való közös fellépésben, hogy a vállalkozások alkalmazhassák a közös elveken alapuló, összehangolt szabályoknak köszönhetően az elektronikus számlázás könnyebb, költséghatékony megoldásait.
4.
A
HÉA-SZÁMLÁZÁS
SZABÁLYOZÁSÁNAK TOVÁBBI EGYSZERŰSÍTÉSÉT, KORSZERŰSÍTÉSÉT ÉS HARMONIZÁCIÓJÁT CÉLZÓ INTÉZKEDÉSEK
A fentieknek megfelelően, a számlázási szabályozás további egyszerűsítésének, korszerűsítésének és harmonizációjának szüksége miatt ez a Tanácsnak szánt közlemény túlmutat a HÉA-irányelvben eredetileg megállapított mandátumán. Az alábbi pontok rávilágítanak a vállalkozások problémáira a jelenlegi számlázási szabályokkal kapcsolatban, számba veszik ezek lehetséges megoldásait, és
HU
4
HU
bemutatják a Bizottság által legelőnyösebbnek tartott lépéseket. Ezek a számlák kibocsátásának, tartalmának és tárolásának, valamint a csalás elleni intézkedéseket támogató számlázási szabályoknak a szempontjából kerülnek elemzésre. 4.1.
A számlák kibocsátása
4.1.1.
A számlák kibocsátása kapcsán felmerülő problémák A HÉA-irányelv egyetlen cikkében sincs egyértelmű utalás arra, hogy számlázáskor mely tagállam szabályai alkalmazandók. Ettől függetlenül általában úgy értelmezik, hogy azon tagállam számlázási szabályai alkalmazandók, ahol az adókötelezettség keletkezik, lévén hogy az a tagállam ellenőrzi a befizetendő adót és a különböző lehetőségek is arra a tagállamra vonatkoznak. Az adókötelezettség illetékessége szerint érvényes szabályok általános elfogadottsága azonban nehézségek elé állítja a vállalkozásokat. Egy olyan adóalanynak, akinek értékesítése vagy szolgáltatása után egy másik tagországban kell adóznia, meg kell felelnie az abban a tagállamban érvényes számlázási előírásoknak. Amennyiben az áruk fordított adózás hatálya alá tartoznak, az értékesítőnek vagy szolgáltatónak akkor is meg kell felelnie a számlázási szabályoknak, ha adókötelezettség szerinti tagországban nem is kell HÉAazonosítószámmal rendelkeznie. Tekintettel arra, hogy a legutóbb elfogadott HÉAcsomag5 alapvető szabályként kimondta, hogy a megrendelő illetősége számít a vállalkozások közötti (business-to-business, B2B) értékesítés és szolgáltatás helyének, a fenti probléma tovább fokozódhat.
4.1.2.
A számlák kibocsátása kapcsán felmerülő problémák megoldásai Úgy tűnik, hogy az átláthatóság és jogbiztonság biztosítását a vállalkozások által kibocsátott számlák vonatkozásában kétféle módon közelítik meg. Az egyik megközelítés gondoskodna arról, hogy a számlázási szabályokra vonatkozó információk könnyebben elérhetővé, a megfelelési követelmények pedig közérthetőbbé váljanak, így a tagállamok megtarthatnák eltérő számlázási szabályaikat. Ez azonban – tekintettel a tagállamok számlázási szabályozásai közötti jelentős számú eltérésre – nem csökkentené számottevően a vállalkozások terheit. Ennek alternatíváját a számlázási szabályok összehangolásának irányába való elmozdulás jelentené.
4.1.3.
A Bizottság álláspontja a B2B értékesítésekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatban A Bizottság által előnyben részesített eljárás egy olyan teljes körű, harmonizált szabálycsomag megalkotása volna, amely jogbiztonságot ad a HÉA-azonosítószáma szerint illetékes helyen számlát kibocsátó adóalanynak arra vonatkozóan, hogy a számla az EU teljes területén érvényes lesz. A B2B értékesítésekre és szolgáltatásokra vonatkozó harmonizált szabálycsomag célkitűzése megvalósítható. A számlázási irányelv már számos területen elérte a jogharmonizációt, de a számlaadási kötelezettségek kapcsán még akadnak olyan
5
HU
HL L 44., 2008.2.20., 11. o.
5
HU
esetek, amelyek nem harmonizált számlázási szabályok hatályába tartoznak: adómentes értékesítések és szolgáltatások, a számlák kibocsátásának határideje, az összesítő számlák, a megrendelő általi számlakiállítás és a számlázásnak az Európai Unión kívüli harmadik felekhez való kihelyezése. 4.1.4.
Adómentes értékesítések és szolgáltatások A vállalkozások terheit mérséklendő, a HÉA-irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy bizonyos adómentes értékesítések és szolgáltatások esetében mentesítsék az adóalanyokat számlaadási kötelezettségük alól. A tagállamok eltérően használják ezt a lehetőséget: egyesek teljes mértékben kihasználják, mások szűkebb körben alkalmazzák, megint mások pedig egyáltalán nem. Ennek következtében a vállalkozások gyakran szembesülnek az általános szabály alóli szelektív felmentések tényével, és ezáltal nagyobb adminisztratív terhekkel. A szabályok harmonizálása végett, tekintettel az egyszerűsítés és a megfelelő mértékű ellenőrzés egyensúlyára, a Bizottság a következőt javasolja: az adómentes B2B értékesítések és szolgáltatások legyenek minden esetben számlakötelesek, amely számla azonban - abban az esetben, ha a megrendelő az értékesítővel vagy szolgáltatóval azonos tagállamban van és az értékesítő vagy szolgáltató nem jogosult előzetes levonásra - lehet egyszerűsített számla is.
4.1.5.
A számlák kibocsátásának határideje A HÉA-irányelv engedélyezi a tagállamoknak, hogy a számlák kibocsátására határidőt szabjanak ki. Ebből kifolyólag uniószerte különbözik a szabályozás, és különbözhetnek az adóbefizetések esedékességei is. Az olyan esetek kapcsán, amikor adóköteles a szolgáltatások határokon átnyúló értékesítése, felvetődött a szabályoknak egy közös adóbefizetési esedékességet megállapító módosítása, a szolgáltatásokról szóló összesítő nyilatkozatokra vonatkozó pontos információcsere biztosítása érdekében. Fontos, hogy a számlát megfelelő időben kibocsássák az értékesítések és szolgáltatások bizonyítékaként; a cél egy olyan közös időpont megállapítása, amikor a fordított adózás hatálya alá tartozó Közösségen belüli termékértékesítések után, valamint a határokon átnyúló szolgálatásnyújtások után adófizetési kötelezettség keletkezik. E javaslat ezért az adóztatandó tényállás megvalósulását követő hónap 15. napjában szabná meg azt a határidőt, ameddig az adóalanynak számlát kell kibocsátania. Így elég idő állna mind az értékesítő vagy szolgáltató, mind a vevő rendelkezésére ahhoz, hogy az értékesítést vagy szolgáltatást azonos adózási időszakban bevallják. Ha a tagállamok eltérő szabályokat alkalmaznának a belföldi és a határokon átnyúló értékesítésekre és szolgáltatásokra, ez további terheket róna a vállalkozásokra, ezért minden számlára azonos határidőnek kell vonatkoznia.
4.1.6.
Összesítő számlák A HÉA-irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy meghatározzák az összesítő számlák követelményeit; ez a különböző tagállamokban eltérő előírásokhoz vezet.
HU
6
HU
E javaslat célja az összesítő számlák harmonizált megközelítése, hogy a vállalkozások uniószerte élvezhessék e gyakorlat előnyeit. Ennek érdekében lehetővé kell tenni az egy-egy naptári hónapot összesítő számlák kiállítását, amennyiben ezek tartalmazzák az egyes értékesítésekre vonatkozó szükséges adatokat. A tagállamok egyéb, az összesítő számlákat érintő követelményeket nem támaszthatnak. 4.1.7.
Megrendelő általi számlakiállítás A jelenlegi szabályok értelmében a számlát kibocsáthatja az értékesítő vagy szolgáltató, a megrendelő, illetve az értékesítő vagy szolgáltató nevében egy harmadik fél is. A Bizottság elismeri, hogy üzleti okokból fontos megtartani mindhárom lehetőséget. Eltérőek azonban a tagállamok megrendelő általi számlakiállítással (a megrendelő által kiállított számlákkal) kapcsolatos előírásai. E javaslat célja, hogy megvonja a tagállamoktól a megrendelő általi számlakiállítás feltételekhez kötésének jogát, és ezáltal uniószerte összehangoltabb szabályozást teremt. Emellett – a megrendelő általi számlakiállítás hatékonyabb ellenőrzése végett – a megrendelőnek a „megrendelő által kiállított számla” szöveget kell feltüntetnie a számlán, ezáltal jelezve az értékesítő vagy szolgáltató és az adóhatóságok felé a számla kibocsátójának kilétét. A számlán ezen kívül szerepelnie kell a megrendelő HÉAszámának.
4.1.8.
A számlázás kihelyezése Európai Unión kívüli harmadik félhez Általában mind a vállalkozások, mind a tagállamok álláspontja alapján indokolatlan az Unión belül értékesítő vagy szolgáltató adóalany nevében számlákat kibocsátó, az Európai Unión kívüli harmadik félre nézve különleges előírásokat alkalmazni. A számlaadásra kötelezett adóalany felelősségre vonásának már megfelelő eszközei állnak rendelkezésre. Ezért az adóalany nevében számlákat kibocsátó harmadik féllel szembeni különleges előírások bevezetése nem javasolt. A 225. és 235. cikkben előírt, jelenlegi szabályok törlésre kerülnek.
4.1.9.
A Bizottság álláspontja a vállalkozások és a fogyasztók közötti (Business to Consumer, B2C) értékesítésekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatban Valószínűtlen, hogy a közeljövőben megszületik a B2C értékesítésekre és szolgáltatásokra vonatkozó harmonizált szabálycsomag, mivel a szabályozás ezen a téren kevésbé összehangolt. A tagállamok eldönthetik, hogy kötelezik-e az adóalanyt számla kiállítására. Egyes tagállamok széles körben élnek ezzel a lehetőséggel, mások a számla kiállítását bizonyos ügyletek (pl. építési megbízások) esetén, illetve egy meghatározott összeghatár felett írják elő, megint más tagállamok pedig B2C ügyleteknél egyáltalán nem teszik kötelezővé a számlaadást. A Bizottság elismeri, hogy a tagállamoknak az adózás felügyeléséhez rugalmasságra van szükségük. Emellett azonban fontos, hogy enyhítsék a vállalkozások terheit és egyszerűsítsék a számlázási szabályokat. Meg kell találni az e célkitűzések közötti egyensúlyt; cél annak a lehetőségnek a fenntartása, hogy az adóalanyok részére a B2C értékesítések és szolgáltatások vonatkozásában is előírhassák a számlaadást, de
HU
7
HU
csak egyszerűsített formában, a számlán korlátozott mennyiségű információt feltüntetve. A letelepedett és nem letelepedett adóalanyokat pedig egyenlő bánásmódban kell részesíteni. Ez azt jelenti, hogy a nem letelepedett adóalanyokat csak akkor lehet HÉA-számla kiállítására kötelezni, ha azonos B2C értékesítés vagy szolgáltatás esetében egy letelepedett adóalanynak is számlát kell kibocsátania. Ez, valamint a számlaadási kötelezettség egyszerűsített számlákra való korlátozása, várhatóan mérsékelné a távértékesítők terheit. Az elektronikus szolgáltatásokra vonatkozó különleges rendszer és annak a HÉAcsomagnak köszönhető szélesebb hatálya miatt a vállalkozások olyan tagállamokban kényszerülhetnek számla kiállítására, ahol nem rendelkeznek HÉAazonosítószámmal. Csakúgy, mint a távértékesítők esetében, fontos, hogy a szabályozás átlátható és könnyen alkalmazható legyen. Ezt elősegítendő, a tagállamoknak elő kellene írni, hogy egy internetes oldalon tegyenek közzé részletes információkat a B2C értékesítésekre és szolgáltatásokra vonatkozó számlázási szabályokról. Mivel a Bizottság által javasolt „egyablakos rendszer”6 tulajdonképpen már foglalkozott ezzel, a „mini egyablakos rendszert” is hasonlóképpen kell kialakítani. 4.1.10. Tagállamok, amelyek szabályai alkalmazandók A számlázási szabályoknak a B2B értékesítések és szolgáltatások terén való harmonizációjának köszönhetően fokozatosan megállapítható, hogy a számlázásra annak a tagállamnak a szabályai érvényesek, ahol az értékesítő vagy szolgáltató HÉA-azonosítószámmal rendelkezik. Az egyablakos rendszerből kiindulva a HÉAkötelezettségeket az adókötelezettség helyett a letelepedés szerinti tagállamban lehetne rendezni. Célszerű lenne a B2C értékesítésekre és szolgáltatásokra vonatkozó szabályokat is az alapján megállapítani, hogy az értékesítő vagy szolgáltató hol rendelkezik HÉAazonosítószámmal, hiszen általában kötelező a megrendelő tagállamában bejelentkezni. 4.2.
A számla adatai
4.2.1.
Az előírt számla adatokkal kapcsolatos problémák A számlákon előírt adatok általában kevesebb nehézséget jelentenek a vállalkozásoknak. A HÉA-irányelv 226. cikkében felsorolt adatok, úgy tűnik, megfelelnek az adóhatóságok elvárásainak, anélkül, hogy túlzott terhet rónának a vállalkozásokra. Megfigyelhető azonban, hogy ha bizonyos – általában B2C – értékesítések és szolgáltatások esetén a tagállamok számlaadási kötelezettséget írnak elő, eltérések mutatkoznak a számlák tartalmát illetően, mivel a tagállamok előírhatnak kevesebb adatszolgáltatást is. Ez azonban, a különböző szabályoknak megfelelő számlázási
6
HU
COM(2004)728 végleges, HL C 24., 2005.1.29., 8. o.
8
HU
rendszerek beüzemelésének és fenntartásának költségei folytán, leggyakrabban nem vezet a vállalkozások terheinek kívánt csökkentéséhez. 4.2.2.
A számlák adatai kapcsán felmerülő problémák megoldásai Az ideális megoldás a számlaadatoknak egy minden esetben érvényes szabványa formájában képzelhető el. A számlákon kért adatok egységes listájának elfogadása a gyakorlatban azonban megnehezítené a különböző – így a B2C, a B2B, illetve a HÉA-mentes – értékesítések és szolgáltatások esetén kért adatok közötti egyensúly megteremtését. Emiatt a számlaadatok szabványosítása számtalan, az üzleti gyakorlathoz alkalmazkodó kivételt tenne szükségessé. A számlaadatok harmonizált listája már szerepel a jelenlegi szabályozásban, a tagállamok azonban bizonyos ügyletek esetében előírhatnak ennél kisebb mértékű adatszolgáltatást is. Ennek komoly hátránya, hogy a tagállamok eltérő mértékben élnek ezzel a lehetőséggel, emiatt a vállalkozások pedig gyakran nem tudják kihasználni ennek előnyeit. Egy másik megoldás az egységes lista és a tagállamok által alkalmazott számos kivétel közötti eltérések áthidalása lenne.
4.2.3.
A Bizottság álláspontja A javaslat a számlák két kategóriáját hozná létre: azon számlák (mint „teljes HÉAszámla”), amelyek valószínűleg adólevonási jog hatálya alá esnek és ezért mind az értékesítő vagy szolgáltató, mind a megrendelő ellenőrzése szükséges, illetve azon számlák (mint „egyszerűsített HÉA-számla”), amelyek esetében valószínűtlen az adólevonás joga és az ellenőrzés ezért tulajdonképpen csak az értékesítőre vagy szolgáltatóra vonatkozik. A tagállamok ez esetben nem írhatnák elő a teljes, illetve az egyszerűsített HÉAszámlán kívüli egyéb típusú számlák használatát. A vállalkozások természetesen továbbra is szabadon kiegészíthetnék számláikat egyéb adatokkal.
4.2.4.
Teljes HÉA-számla
4.2.4.1. A teljes HÉA-számla kiállításának követelményei Továbbra is érvényes az alapelv, miszerint amennyiben az értékesítés a HÉA vonatkozásában adóköteles, a vásárló fél pedig adóalany, illetve adóalanynak nem számító jogi személy, az adóalany köteles egy minden előírt adatot tartalmazó számlát kiállítani. Bizonyos adómentes értékesítések – amennyiben a megrendelő azonos tagországban van, valamint jóváírási értesítések és 200 eurónál alacsonyabb értékű számlák esetén - kivételt képeznek a fenti szabály aló. Ezekre az egyszerűsített számlákkal azonos szabályok vonatkoznak. 4.2.4.2. A teljes HÉA-számlán kért adatok A számlán feltüntetendő adatok harmonizált listáját a HÉA-irányelv 226. cikke tartalmazza. A lista jelentős módosítása nem indokolt. A Bizottság az adóellenőrzés
HU
9
HU
elősegítése és a vállalkozásokkal szembeni követelmények egyszerűsítése érdekében azonban három fő változtatást javasol. Elsőként célszerű lenne az értékesítőt vagy szolgáltatót kötelezni arra, hogy a számlán feltüntesse a megrendelő HÉA-azonosítószámát. Ezt több okból is be kell vezetni. Ezáltal lehetővé tennék az adóhatóságok számára, hogy egyeztessék a megrendelőnek a számlán szereplő HÉA-azonosítószámát a levonási jogot érvényesíteni kívánó vállalkozáséval, elősegítve ezzel az adózás hatékonyabb ellenőrzését. A számlázási szabályok uniószerte összehangolttá válnának, és ennek köszönhetően azonos követelmények vonatkoznának mind az azonos tagállamban, mind a más tagállamban lévő megrendelő részére történő értékesítésre és szolgáltatásra. Emellett mivel B2C értékesítések és szolgáltatások esetén a megrendelő nem rendelkezik HÉA-azonosítószámmal, ez azt is jelezné az adott vállalkozás számára, hogy szükséges-e teljes HÉA-számla kibocsátása. Továbbá mivel a javaslat igyekszik ösztönözni az elektronikus számlázás elterjedését, fontos egy a megrendelő azonosítására alkalmas egyedi szám megléte, különösen amikor a szolgáltatók üzleti ügyfeleik képviseletében elektronikus számlákat adnak át egymásnak. A HÉA-azonosítószám szolgálhatna az elektronikus számlák továbbítását elősegítő egyedi számként, így amennyiben a remélt módon elterjed az elektronikus számlázás, már rendelkezésre állnának az egyedi azonosítószámok. Másodsorban a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás időpontját felváltja az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja. Ennek feltüntetése a számlán azért ésszerűbb, mert a szabályok a levonási joggyakorlás időpontját is az adófizetési kötelezettség keletkezésének dátumától teszik függővé. A javaslat egy további intézkedése pedig, melynek értelmében az értékesítőnek vagy szolgáltatónak a számla kiegyenlítésekor be kell vallania a HÉA-t, megkönnyíti a megrendelők számára az adólevonási jog gyakorlását. Harmadsorban, a fordított adózás hatálya alá eső olyan értékesítések és szolgáltatások esetében, ahol a másik tagállamban lévő megrendelő HÉA fizetésére köteles, az értékesítő vagy szolgáltató – terhei könnyítésének érdekében – a teljes HÉA-számlán kötelezően kitöltendő HÉA-kulcs és a fizetendő HÉA összege helyett külön is megadhatja az áruk és szolgáltatások egyes fajtáira vonatkozó összeget. 4.2.5.
Egyszerűsített HÉA-számla
4.2.5.1. Az egyszerűsített HÉA-számla használata Az egyszerűsített számlák két esetben használhatóak. Egyrészt a tagállamok előírhatják az egyszerűsített számla használatát, de kizárólag B2C értékesítéseket és szolgáltatásokat végző adóalanyoknak. Másrészt bizonyos B2B értékesítések és szolgáltatások esetén az adóalany teljes HÉA-számla helyett kiállíthat egyszerűsített számlát is. A B2C értékesítések és szolgáltatások tekintetében főként az értékesítő vagy szolgáltató részéről áll fenn a csalás kockázata, mivel a megrendelőnek valószínűleg nincs adólevonási joga. A számlán csak azoknak az adatoknak kell szerepelnie, amelyek alapján megállapítható, hogy az értékesítő vagy szolgáltató megfelelően
HU
10
HU
elszámolt az adóval; ennek következtében kevesebb adatra van szükség, mint olyan esetekben, ahol fennáll az adólevonás joga. A B2B értékesítések és szolgáltatások vonatkozásában az egyszerűsített számlák olyan esetben használhatók, ahol a csalás kockázata minimális. Ilyenkor – például bizonyos adómentes értékesítések esetén, amelyekhez értelemszerűen nem kötődik levonási jog - lehetővé kell tenni az értékesítő vagy szolgáltató számára, hogy egyszerűsített számla kibocsátását válassza, habár amennyiben a megrendelő másik tagállamban van, továbbra is kötelező a teljes számla. 200 EUR összegnél alacsonyabb értékű értékesítések és szolgáltatások esetén, ahol mind a levonható HÉA összege, mind a tagállamok ebből következő költségvetési kockázata alacsony, az értékesítő vagy szolgáltató dönthet egyszerűsített számla kiállítása mellett. Ez a HÉA-bizottság konzultációin alapul, amelyek során a tagállamok többsége alacsony összegek esetében kérte az egyszerűsített számlázás bevezetését. Emellett az értékesítők és szolgáltatók jóváírási értesítések esetén is kibocsáthatnak egyszerűsített számlákat. Ilyenkor a jóváírási értesítésben hivatkozott eredeti számla tartalmazza a szükséges adatokat. 4.2.5.2. Az egyszerűsített HÉA-számla tartalma Az egyszerűsített számlán a HÉA-irányelv 238. cikkében felsorolt adatokat kell feltüntetni, amely cikk alapján a tagállamok a HÉA-bizottsággal való konzultálást követően bizonyos esetekben engedélyezhetik az egyszerűsített számlák használatát. Itt az értékesített áru-, illetve szolgáltatástípus értékének feltüntetésére vonatkozó követelmény az egyetlen kiegészítés. 4.2.6.
Az adó-nyilvántartási számok használata Kevés tagállam él a HÉA-irányelv 239. és 240. cikke nyújtotta lehetőséggel, miszerint a HÉA-azonosítószám helyett más számok is szolgálhatnak az értékesítő vagy szolgáltató számlákon való azonosítására. Erre tekintettel ez a lehetőség megszűnik, ehelyett az egységes megközelítés érdekében minden számlán a felek nemzeti HÉA-azonosítószámát kell feltüntetni.
4.3.
A számlák megőrzése
4.3.1.
A számlák megőrzésével kapcsolatos problémák A tagállamoknak lehetősége van a számlák megőrzésének különböző szabályait alkalmazni, ez azonban akadályokat állít mind a nagyvállalatok elé, amelyek uniószerte közös tárolási eljárásokat szorgalmaznak, mind a kisebb vállalkozások elé, amelyek a feltételek miatt esetlegesen elesnek a - például az elektronikus archiválástól - remélt hatékonyságjavulástól.
4.3.2.
A számlák megőrzése kapcsán felmerülő problémák megoldásai A javaslat célja, hogy az adóhatóságok adóellenőrzési képességének aláásása nélkül enyhítse a vállalkozások terheit. Üzleti okokból a vállalkozásoknak minden esetben meg kell őrizniük a számlákat, de nagyobb rugalmasságot szeretnének a tárolás
HU
11
HU
módját és helyszínét, illetve amennyiben több tagállamban is működnek, a közös tárolási időtartamot illetően. Ennek megfelelően a megoldásnak meg kell találnia az egyensúlyt az egyszerűsítés és az ellenőrzés között. A cél a szabályozás lehető legmesszemenőbb harmonizációja, anélkül azonban, hogy ez korlátozná az adóhatóságokat az adók beszedésének biztosításában. 4.3.3.
A Bizottság álláspontja A Bizottság úgy véli, hogy bizonyos területeken lehetséges közös szabályokat alkotni. Ezek egyike a számlák megőrzésének előírt időtartama, amely a tagállamok jelenlegi tárolási időszakainak átlaga alapján 6 évben állapítható meg. Ez lehetővé tenné a számlák szabványszerű továbbítását olyan tagállamok között, amelyek ellenőrzik a határokon átnyúló ügyleteket. Módosítani kell a számlák elektronikus formában való tárolásáról szóló szabályokat, hogy a vállalkozások jogszerűen választhassák az adattárolásnak ezt a formáját. A vállalkozásoknak ennek megfelelően lehetősége volna a papíralapú számlákat elektronikus formába átalakítani, amennyiben ezek hozzáférhetősége késedelem nélkül biztosítható és garantálható az, hogy az elektronikusan tárolt számlák tartalma megegyezik az eredetiekkel. Célszerű az előírásokban azt is világosan rögzíteni, hogy melyik tagállamnak a számlák tárolásáról szóló szabályait kell alkalmazni. Az értékesítőre vagy szolgáltatóra annak a tagállamnak a szabályai vonatkoznak, ahol a HÉAazonosítószámmal rendelkezik. A megrendelőre az illetősége szerinti tagállam szabályai vonatkoznak. Ez nem korlátozná az adóhatóságok ellenőrzési képességét, mivel a tagállam, ahol az adó esedékes, továbbra is hozzáférhetne a számlákhoz. Bizonyos egyéb lehetőségeket is meg lehet szüntetni, így többek között a nem adóalanyoknak a számlák megőrzésére irányuló kötelezettségét; a papíralapú számlák kötelező megőrzését az adóalany letelepedése szerinti tagállamban; valamint a tárolási helyszín bejelentésének kötelezettségét.
5.
INTÉZKEDÉSEK A HÉA-CSALÁSOK VISSZASZORÍTÁSÁRA
5.1.
A Közösségen belüli értékesítésekre és szolgáltatásokra vonatkozó adófizetési kötelezettség A Bizottság már javasolta, hogy az összesítő nyilatkozat által lefedett időszakot három hónapról csökkentsék egy hónapra.7 Ezáltal máris felgyorsulhatna a tagállamok közötti információcsere, elősegítve ezzel az ún. körhinta jellegű csalások felszámolását. A Közösségen belüli értékesítéseket és szolgáltatásokat érintő adófizetési kötelezettség szabályai azonban lehetővé teszik az adóalany számára, hogy az adófizetési kötelezettséget az adóztatandó tényállást követő hónap 15. napjáig
7
HU
COM(2008) 147.
12
HU
halassza. Így például olyan számla is meghatározza az adófizetési kötelezettség létrejöttének időpontját, amelyet az adóztatandó tényállást követő hónap 15. napja előtt állítottak ki. Ennek következtében a januárban megtörtént olyan Közösségen belüli értékesítést vagy szolgáltatást, amelyről februárban, de annak 15. napja előtt állítottak ki számlát, a januári helyett a februári összesítő nyilatkozatban kell feltüntetni. Emellett a tagállamok nem alkalmazzák a szabályokat egységesen. A HÉA-bizottság már megtárgyalta a kérdést, azonban nem jutott semmilyen következtetésre. A legjelentősebb probléma a termékértékesítés előtt kiállított számlák kapcsán merül fel, egyes tagállamok ugyanis ezek keltezését tekintik az adófizetési kötelezettség keletkezése időpontjának, mások viszont nem. Célszerűbb volna az adófizetési kötelezettség keletkezésének egységes időpontjaként az adóztatandó tényállás időpontját meghatározni, amelyet pedig az értékesítés vagy szolgáltatás időpontja határoz meg. Azzal, hogy a számlát az adóztatandó tényállást követő hónap 15. napjáig kell kiállítani, továbbra is a számla marad a Közösségen belüli értékesítés fő bizonyító dokumentuma. Emellett módosítani kell a Közösségen belüli beszerzések adófizetési kötelezettségének keletkezési időpontját, hogy az megegyezzen a Közösségen belüli értékesítések és szolgáltatások hasonló időpontjával. 5.2.
Az adólevonás joga Az adólevonás jogával élő adóalanynak a legtöbb esetben rendelkeznie kell egy a HÉA-irányelv előírásainak megfelelően kibocsátott HÉA-számlával. A fordított adózás hatálya alá eső ügyletek azonban kivételt képeznek e szabály alól. A Bockenmühl-ügy8 kapcsán a bíróság kimondta, hogy a tagállamok nem köthetik az adólevonás jogának gyakorlását ahhoz, hogy a fordított adózás hatálya alá tartozó értékesítéseket és szolgáltatásokat bonyolító vállalkozás rendelkezik-e érvényes HÉA-számlával. E kivételek ellenére az értékesítést végző adóalanynak ki kell állítania egy számlát a HÉA-irányelvvel összhangban. Ennek eredménye az értékesítést bizonyító számla kiállításának követelménye és az adólevonási jog gyakorlásához szükséges számla közötti ellentmondás. E követelmények tekintetében az értékesítőt vagy szolgáltatót és a megrendelőt egyenlő módon kell kezelni. Ahogyan az értékesítőnek vagy szolgáltatónak számlát kell kiállítania az értékesítés bizonylatául, a megrendelő számára elő kell írni e számla bemutatását az adólevonási jog gyakorlásakor. Jelenleg a tagállamok érvényes számla hiánya esetén más okiratokkal is engedélyezik az adólevonási jog bizonyítását.
8
HU
HL C 106, 2004.4.30., 7. o.
13
HU
6.
EGYÉB
EGYSZERŰSÍTÉSI INTÉZKEDÉSEK ACCOUNTING)
– PÉNZFORGALMI
ELSZÁMOLÁS
(CASH
Annak vonatkozásában, hogy mikor gyakorolhatja az adólevonási jogot a HÉA-t a választható pénzforgalmi szemléletű elszámolási rendszerben bevalló adóalany, bizonyos tagállamok engedélyt kaptak az eltérésre.9 Ez az eltérés addig késlelteti az adóalanyok adólevonási jogának érvényesítését a pénzforgalmi elszámolási rendszerben, amíg az értékesítők vagy szolgáltatók részére nem fizetnek. A Bizottság javasolja, hogy a pénzforgalmi elszámolásra vonatkozó fenti könnyítést alkalmazzák minden tagállamban. Olyan esetekben azonban, amikor az értékesítő vagy szolgáltató csak az ellenérték kézhezvételét követően vallja be a HÉA-t, kivételt indokolt tenni a megrendelőkkel, hogy késedelem nélkül érvényesíthessék adólevonási jogukat. E javaslat tehát jogalapot biztosít a tagállamok részére a pénzforgalmi elszámolási rendszert működtető vállalkozások további támogatásához. 7.
KÖVETKEZTETÉS Az elektronikus számlázás terén túl kell lépni azon a megközelítési módon, amely a számlák helyénvalóságának biztosítását a technológiára alapozza. A papíralapú és elektronikus számlákat ehelyett egyenrangúnak kell tekinteni, ugyanolyan módon biztosítva a számlák adatainak eredetiségét, mint jelenleg a papíralapú számlák esetében. A javaslat jelentős mértékben csökkenti a tagállamok rendelkezésére álló lehetőségek számát. Így jobban összehangolhatók az Európai Unió számlázásról szóló szabályai, megkönnyítve ezáltal a vállalkozások számára, hogy megfeleljenek a számlázási előírásoknak. Különösen a határokon átnyúló ügyletekben érdekelt vállalkozások és a több tagállamban is HÉA-azonosítószámmal rendelkező vállalkozások terheinek enyhülése várható. A kis- és középvállalkozások közvetlen előnyére válik az egyszerűsített számlák használatának kiterjesztése, különösen az alacsony értékű számlák terén. A közösségi szabályozás fokozott harmonizációja megkönnyíti az előírásoknak való megfelelést és elérhetőbbé teszi a határokon átnyúló kereskedelem előnyeit. Intézkedésekre került sor a Közösségen belüli termékértékesítésekre vonatkozó, tagállamok közötti gyorsabb információcsere érdekében is. Ez a Közösségen belüli HÉA-csalás felszámolásának egyik kulcsfontosságú eszköze és mint ilyen, kiegészíti a Bizottság javaslatát az összesítő nyilatkozatok által lefedett időtartam csökkentésére.
9
HU
2006/659/EK tanácsi határozat, HL L 272., 2006.10.3., 15. o.
14
HU
