MIODRAG STARČEVIĆ
AZ ESZMÉTİL A CSELEKVÉSIG Mit kell tudnia a Vöröskeresztrıl?
Újvidék, 2011.
A nyomtatási költségek biztosításához hozzájárult a Tartományi Népjóléti és Népszaporulati Titkárság is
Kiadó: Vajdasági Vöröskereszt
Szerzı: Prof. dr. Miodrag Starčević
Fordító: Dongó Zoltán, Vöröskereszt Magyarkanizsa
Nyomtatás: Stojkov, Újvidék
Készült xxx példányban
CIP-katalogizacija u publikaciji Biblioteka Matice srpske, Novi Sad 614.885(497.11) 614.885(497.113) STARČEVIĆ, Miodrag Od ideje do akcije: šta treba da znate o Crvenom krstu/Miodrag Starčević. –Novi Sad: Crveni krst Vojvodine, 2010 (Novi Sad: Stojkov). -47 str. : ilustr. ; 21 cm Tiraž xxxx. ISBN 978-86-86669-05-6 a) Crveni krst Srbije (Beograd) b) Crveni krst Vojvodine (Novi Sad) COBISS.SR-ID 257756935
2
Tartalomjegyzék 1. Az elképzeléstıl a Mozgalomig ....................................................6 2. A Vöröskereszt és Vörösfélhold Nemzetközi Mozgalom elemei és azok megbízatásai ...........................................................................9 3. A Szerbiai Vöröskereszt megalakulása és fejlıdése ..................16 3. 1. A Vajdasági Vöröskereszt........................................................................... 17
4. A Szerbiai Vöröskereszt ma .......................................................19 4. 1. A Vajdasági Vöröskereszt........................................................................... 21
5. A Nemzetközi Mozgalom Alapelvei ............................................21 6. A Vöröskereszt és a nemzetközi humanitárius jog....................26 7. A Mozgalom jele.........................................................................31 7.1. A jel használatának általános szabályai ...................................................... 32 7.2. A jel védelmi jellegő használata................................................................... 32 7.3. A jel azonosító jellegő használata................................................................ 33 7.4. A jelnek népszerősítési célból történı használata ...................................... 34 7.5. A jel és a név védelme................................................................................. 34
3
„Egyenként csak egy-egy csepp vagyunk, Együttesen viszont, már az óceán.”
Ryunosuke Sataro (japán költı)
4
Vidékünkön a Vöröskereszt már 134 éve folytatja emberbaráti küldetését. Nemzeti Egyesületünk, a Szerbiai Vöröskereszt, mely a legrégebbi Nemzeti Egyesületek egyike a világon, az idık folyamán, különbözı korszakokban, ugyanazt tette: gondoskodott a bajban lévı emberekrıl. A Vöröskereszt az emberi szenvedések megakadályozása, enyhítése érdekében végzett tevékenységében az önkéntesek önzetlenségére támaszkodik. Körükben külön értéket képviselnek a fiatalok, a társadalmi változások és a gazdasági fejlıdés letéteményesei. Az önkéntesség népszerősítése a fiatalok körében kiváló mód arra, hogy tudatosodjanak bennük saját értékeik, és betekintést nyerhessenek a polgári kötelezettségek vállalásának elınyeibe. A fiatalok szerepvállalása a Vöröskereszt tevékenységében ma fontosabb, mint eddig bármikor. A fiatalokba fektetett befektetés, a szebb jövı érdekében tett befektetés. Ezt a kézikönyvet ifjú aktivistáinknak szánjuk segítségként, a Vöröskereszt Alapelveinek, küldetésének népszerősítésben végzett munkájukhoz, amellyel az emberiesség elvének, a mások iránti türelmességnek, a párbeszéd kultúrájának, a másság tiszteletének, az erıszakmentességnek, általában a békének az értékeit hirdetik.
Vajdasági Vöröskereszt
5
1. Az elképzeléstıl a Mozgalomig Olaszország északi részén, Solferino városka közelében zajlott 1859. június 24-én az adott idıszak talán legvéresebb csatája a francia— piemonti és osztrák csapatok között. A csata végeztével a harcmezın több mint 40 000 halott és sebesült maradt. Nem akadt, aki eltemesse a halottakat, sem aki a jajveszékelı sebesülteket elsısegélyben részesítse, vagy legalább megkönnyítse a haláltusájukat. Ez az akkori idık elégtelen katonaiegészségügyi szolgálata hiányosságainak tudható be. A körülmények úgy hozták, hogy Henri Dunant svájci üzletembert épp ide szólította a tevékenysége. Elborzadva a csatatér látványától megfeledkezett az üzletrıl és megkezdte a szerencsétlenül jártak ellátását: halottakat temetett, ellátta a sebesülteket. Gyorsan belátta, hogy egyedül nem sokat tehet. Ezért keresett segítséget a háborúskodásból kimaradt közeli Castiglione városka és a környezı falvak lakosai körében. Közülük sokan hallgattak a hívó szóra.
Solferino A gyıztes francia—piemonti sereg tisztjei és katonái eleinte rosszallással tekintettek Dunant és a lakosság tevékenységére, mondván, az ellenségnek segítenek, akit alig sikerült legyızniük. „A szenvedésben mindannyian testvérek vagyunk” — válaszolta a tábornokoknak Henri Dunant. Ezzel már a semlegesség elvének megfogalmazása elıtt meghatározta az emberbaráti tevékenységnek ezt az alappillérét: a bajban csak testvérek léteznek, nincs sem gyıztes, sem legyızött. Áldozatok vannak, akiknek segítséget kell nyújtani. Dunant érvei meggyızıek voltak, így a gyıztes fél tisztjei szabadon engedték az elfogott osztrák orvosokat, ápolókat, és Dunant-hoz irányították ıket, segítségül az áldozatok ellátásában.
6
Henri Dunant és segítıi Castiglione és környéke templomait kórházakká alakították át. A sebesültek részére minden segítséget megadtak, amire az adott körülmények között lehetıség adódott. Temették a halottakat, közben jegyezték azok adatait, hogy majd értesíthessék családjaikat (a Keresıszolgálat kezdete). Dunant, Genfbe való visszatérése után sem felejtette el Solferinót. Az emlékei kínozták, és arra késztették, tegyen valamit a háborús áldozatok sorsának javítása érdekében. „Solferinói emlék” címmel papírra vetette az átélteket, a könyv 1862-ben került kiadásra. Gyakorlatias ember lévén, nem maradt meg a puszta történések leírásánál, közreadta két elképzelését is: alakuljon meg minden országban még békeidıben egy „segítıszervezet”, amely önkénteseket győjt és képez ki a háborúk áldozatainak ellátására, és köttessen egy nemzetközi egyezmény, amely elismeri ezeket a szervezeteket, és védelmet biztosít a száHenri Dunant mukra. Könyvével, és az ötletének helytállóságát alátámasztó megannyi érvvel „fölfegyverkezve” járta be az európai királyi udvarokat, kereste föl a legbefolyásosabb embereket, hogy segítségül hívja ıket eszméje megvalósításához. Természetesen, eközben nem mulasztotta el a szélesebb néprétegek tájékoztatását sem. Dunant erıfeszítései akkor kezdtek kiteljesedni, amikor Genfben megnyerte az ügynek még négy közismert honfitársát. Velük, Théodore Maunoir orvossal, G.H. Dofuor tábornokkal, Louis Appia orvossal és Gustave Moynier jogásszal alakította meg 1863. február 17-én az Ötök Bizottságát, egy még nemhivatalos bizottságot. Közvetlenül a megalakítást követıen a Bizottság nemzetközi értekezletet szervezett, melyet október 26-án 16 állam képviselıinek a részvételével tartottak meg Genfben. Az értekezleten javasolták a katonai egészségügyi intézmények háború esetén való sérthetetlenségérıl, továbbá az egészségügyi szolgálat állománya, a sebesültek és a betegek védelmérıl szóló egyezmények megkötését. Az értekezlet elıtt az Ötök Bizottsága a „Nemzetközi Bizottság a Sebesültek Ápolására” nevet vette föl. Henri Dunant elsı elképzelése ezzel megvalósult. Az elsı nemzetközi értekezlet megtartását követıen, Európa országaiban sorra alakultak a nemzeti Vöröskereszt Egyesületek. Így 1864 közepéig 10 alakult meg: Württemberg, Oldenburg, Mecklenburg-Schwerin (a mai Németország területén), Poroszország, Belgium, Hollandia, Dánia, Franciaország, Olaszország és Spanyolország nemzeti egyesülete. A megalakult Nemzetközi Bizottság azonnal belefogott Henri Dunant második elképzelésének megvalósításába, a nemzetközi értekezleten javasolt egyezmény megkötésének kezdeményezésével. A kezdeményezés sikeres volt, és 1864-ben, a Genfben megtartott újabb nemzetközi értekezleten 16 állam és a Nemzetközi Bizottság képviselıi vettek részt. Ezen az 1864. augusztus 22-én megtartott értekezleten került elfoga-
7
dásra a Genfi Egyezmény a Háborús Sebesültek Megkülönböztetés Nélküli Védelmérıl, melyet az elkövetkezı években az értekezleten részt vevı államokban sorra becikkelyeztek. Említést érdemel az is, hogy az Egyezmény a vörös keresztet, mint az egészségügyi szolgálat tagjainak védelmét szolgáló, és azonosító jelként hitelesítette. Saját jeléül a Nemzetközi Bizottság is ezt fogadta el. Ezzel megvalósult Henri Dunant elképzelése az egészségügyi szolgálat tagjainak védelmét biztosító egyezmény meghozataláról, ami jelentısen hozzájárult a háborúk sebesültjei védelmének biztosításához. A Nemzetközi Bizottság kezdeményezésére 1867-ben, Párizsban került sor újabb nemzetközi értekezlet összehívására: a Vöröskereszt Elsı Nemzetközi Értekezletére, melyen a Nemzetközi Bizottság tagjai, valamint a nemzeti Vöröskereszt Egyesületek (a továbbiakban nemzeti Egyesületek) és egyes államok képviselıi vettek részt. Ezzel az értekezlettel kezdıdik a Mozgalmat képezı szervezeteknek a Genfi Egyezményeket aláíró államokkal együttesen tartott tanácskozásainak mindmáig tartó hagyománya. A bizottság a „Nemzetközi Bizottság a Sebesültek Ápolására” nevet 1875-ben A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (a továbbiakban Nemzetközi Bizottság) névre változtatta, amely név alatt mind a mai napig mőködik. Így született meg a Nemzetközi Mozgalom. Ez sokban segítette a Mozgalom további fejlıdését. Az I. világháborúig terjedı idıszakban mind Európa államaiban, mind más világrészeken, sorra alakulnak a háborús sebesülteket segítı nemzeti Egyesületek. Ezek az alapvetı rendeltetés mellett bıvítik tevékenységüket, részt vállalnak más emberbaráti tevékenységbıl is, mint a menekültek, a szükséget szenvedık védelme stb. Ez a hullám Szerbiát is eléri, így már 1876. február 6-án megalakul a Vöröskereszt Szerbiai Egyesülete (Srpsko društvo Crvenog krsta), a mai Szerbiai Vöröskereszt (Crveni krst Srbije). Nemzetközi elismerése még az évben megtörtént, ezzel teljes jogú tagja lett a Nemzetközi Mozgalomnak, és folyamatosan maradt is mind a mai napig. Az I. világháború idején 42 nemzeti Egyesület tevékenykedett. Az addig még nem tapasztalt, világszintő társadalompusztító eseményként megélt I. világháború következményei még sokáig éreztették hatásukat. Világviszonylatban nıtt az éhínség, a spanyolnátha-járvány pedig több áldozatot követelt, mint a négy háborús év együttvéve. A nemzeti Egyesületek, különösen a háborús pusztítás érintette államokban, nem tudtak egyedül megbirkózni a gondokkal, szükség mutatkozott a nemzetközi összefogás keretében megvalósuló együttmőködésre más nemzeti Egyesületekkel való összefogás keretében. A Párizsban folytatott versailles-i béketárgyalások kiváló alkalomnak bizonyultak a Mozgalom fejlıdésében való továbblépésre. A versailles-i tárgyalásokon kezdeményezték a nemzeti Egyesületek ligájának megalakítását, hogy ez a testület egységesen képviselje nemzetközi színtéren a nemzeti Egyesületeket, és hordozója legyen a közös tevékenységük összehangolásának. A kezdeményezés élharcosa Woodrow Wilson, amerikai elnök volt, aki a megalakítandó ligában látta az éppen létrejött Népszövetség egy jelentıs támaszát.
8
Az alakuló közgyőlést Cannes-ban tartották meg 1919. áprilisában, míg a Vöröskereszt Egyesületek Ligájának megalakításáról szóló hivatalos okirat aláírására 1919. május 5-én Párizsban került sor. A Vöröskereszt Egyesületek Ligája 1983-ban a Vöröskereszt és Vörösfélhold Egyesületek Ligájára változtatta nevét, míg 1991. óta a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége (a továbbiakban Nemzetközi Szövetség) nevet vette fel, amit ma is használ. A Nemzetközi Szövetség Titkárságának székhelye Genf. Látható: a ma Vöröskereszt és Vörösfélhold Nemzetközi Mozgalom (a továbbiakban Nemzetközi Mozgalom) néven szereplı, az egész világot átfogó szervezıdés egy nagy ember és nagy humanista történelmi elképzeléseinek köszönhetıen, egy aránylag rövid történelmi idıszakban alakult ki. Henri Dunant, elképzelései többségének megvalósulását megélte (kivéve a Nemzetközi Szövetség megalakulását). A világbéke erısítése szempontjából is kiemelkedı jelentıségő emberbaráti tevékenysége érdemeinek elismeréseként, 1901-ben Henri Dunant lett az elsı, Nobelbékedíjjal kitüntetett személy.
2. A Vöröskereszt és Vörösfélhold Nemzetközi Mozgalom elemei és azok megbízatásai A Nemzetközi Mozgalom mai formája az elızı fejezetben leírt, 1863 óta tartó folyamatos fejlıdés eredménye. A fejlıdés folyamán, a hatékony tevékenység elıfeltételeként, kikristályosodott a Nemzetközi Mozgalom egyes összetevı elemei közötti illetékességek pontos meghatározásának és felosztásának szükségessége. A Nemzetközi Mozgalom alapító testülete a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága, amelynek 1863-ban történt megalakításával vette kezdetét a Nemzetközi Mozgalom létrehozása. A Nemzetközi Bizottság független emberbaráti szervezet, melyet genfi székhelylyel a svájci Polgári Törvénykönyv elıírásai szerint alapítottak. A Nemzetközi Bizottságnak ismertetıjele a fehér alapon nyugvó vörös kereszt, alapvetı jelmondata pedig az Inter arma caritas (Könyörületesség a fegyverek között). A Nemzetközi Bizottság ugyancsak magáévá tette a Per humanitatem ad pacem (Emberiességgel a békéért) jelmondatot is, melyet az 1975-ben, Belgrádban tartott elsı Világkonferencián fogadtak el. A Nemzetközi Bizottságnak ma 15-25 tagja van, akik kivétel nélkül mind svájci állampolgárok. Az új tagokat a Nemzetközi Bizottság kooptálja négyéves idıszakra. A harmadik megbízatási idıszak utáni újraválasztáshoz a Nemzetközi Bizottság tagjai kétharmadának szavazata szükséges.
9
A Nemzetközi Bizottságnak legmagasabb szerve a Közgyőlés melyet a bizottság teljes tagsága képez. Ez a szerv határozza meg a Nemzetközi Bizottság politikáját és a tevékenység elveit, valamint végzi a tevékenység teljes körő ellenırzését. A Közgyőlésnek elnöke és két alelnöke van, akik egyben a Nemzetközi Bizottság elnöke és alelnökei is. A Nemzetközi Bizottság Elnökségét az elnök és a két alelnök alkotják. A Közgyőlés Tanácsa öttagú, és a Közgyőlés két ülése között annak képviseletét hivatott ellátni. A Bizottságnak Igazgatósága is van, melynek élén a vezérigazgató áll. A vezérigazgató mellett öt tag a Nemzetközi Bizottság tagozati igazgatói tisztét tölti be. A Nemzetközi Bizottságnak, választott tagjai mellett alkalmazottai is vannak, akik feladataikat egyrészt Genfben végzik, másrészt szerte a világban, ahol a Nemzetközi Bizottság tevékenykedik. Az alkalmazottak között már más állampolgárságú személyek is találhatók, nem csak svájciak. Általános gyakorlat, annak az államnak, térségnek a lakosait is alkalmazni, ahol a humanitárius tevékenység folyik. A Nemzetközi Bizottság a fegyveres tevékenység bármely formájával – nemzetközi összetőzésekkel, belháborúkkal és zavargásokkal – sújtott övezetekben tevékenykedik, ezenkívül a háborúk következményeinek megszüntetésében nyújt segítséget. A Nemzetközi Bizottság megbízatása a nemzetközi jog szabályainak (Genfi Egyezmények, és azok kiegészítı rendelkezései) értelmében megfogalmazott azon felhatalmazásokból ered, amelyek biztosítják számára a fegyveres összetőzésekkel érintett övezetekben folytatott tevékenységet. A Nemzetközi Bizottság elsısorban a fegyveres összetőzés áldozatainak szenvedéseit igyekszik enyhíteni, emellett az összetőzés következményeinek elhárítása is kitőzött feladat. A Nemzetközi Bizottság széleskörő ismeretterjesztést is folytat. A nemzetközi emberi jogok rendelkezéseivel kapcsolatos ismeretek terjesztésével igyekszik beépíteni a köztudatba azok minden helyzetben való tiszteletben tartásának kötelezettségét. Folyamatosan nyomon követi a nemzetközi emberi jogok betartását, és megtesz mindent annak érdekében, hogy az minél magasabb szinten történjen. Így a Nemzetközi Bizottság a „nemzetközi emberi jogok ırzıje” szerepét is teljesíti. Ennek érdekében állandó kapcsolatban áll az államok és a nemzetközi intézmények illetékeseivel, javaslataival szorgalmazza a szükséges intézkedések megtételét. A Nemzetközi Bizottság a nemzetközi emberi jogok elfogadása és betartása érdekében rendszeresen terjeszt be javaslatokat, továbbá támogatja más testületek ez irányú kezdeményezéseit. A Nemzetközi Bizottság jelentıs feladatai közé tartozik, figyelemmel kísérni a fegyveres összetőzéssel valamint annak következményeivel érintettek jogainak biztosítását. Meghatalmazása van a hadifogoly-táborok és más, a fegyveres összetőzésben személyi szabadságától megfosztott személyeket befogadó táborok látogatására, hogy betekintést nyerjen a védelmüket szolgáló szabályok betartásába. Ennek érdekében a Nemzetközi Bizottságnak felhatalmazása van belépni a fogolytábor minden helyiségébe, beszélgetni a fogva tartottakkal, ugyanakkor felhívni a fogva tartó figyelmét az esetleges mulasztásokra. A látogatáskor szerzett értesülések bizalmas
10
jellegőek, a Nemzetközi Bizottság csak a fogva tartásért felelıs hatalom elıtt tárhatja fel ıket. A Nemzetközi Bizottságnak állandó feladata továbbá a kapcsolat biztosítása az összetőzések következtében széthullott családok tagjai között. Biztosítja a családi üzenetváltást a hadifoglyok és családjuk, a kitelepített (internált) civilek és családjuk, a harci tevékenységgel érintett területen maradtak és a máshova került családtagjaik között minden esetben, amikor a postai és más üzenetváltás nem lehetséges. E tevékenység keretében a Nemzetközi Bizottság azon is dolgozik, hogy a fegyveres összetőzés következtében széthullott családokat egyesítse. Az eltőntnek nyilvánított személyek keresése, sorsuk földerítése és a család tájékoztatása ennek eredményeirıl ugyancsak jelentıs nagyságrendő feladata a Nemzetközi Bizottságnak. Emellett, mint semleges közvetítı, az illetékes hatalom beleegyezésével közremőködik a hadifoglyok cseréjében, a fogságból való hazatelepítésükben stb. A harci tevékenységgel érintett területek áldozatainak nyújtott emberbaráti segély biztosításában is komoly szerep jut a Nemzetközi Bizottságnak. Egészségügyi segítséget nyújt – egészségügyi intézményeinek és mozgókórházainak kihelyezésével és mőködtetésével, gyógyszerek, kötszer, más egészségügyi anyagok és fölszerelés biztosításával; emellett élelemmel, tisztítószerekkel, és más létfontosságú anyagokkal (ivóvíz) látja el igényeik szerint a kárvallottakat. Lényeges dolog, hogy a Nemzetközi Bizottság a megbízatásának megfelelıen minden emberbaráti jellegő tevékenységet kezdeményezhet, és értékelhet minden azokkal kapcsolatos kérdést. A Nemzetközi Mozgalom keretében a Nemzetközi Bizottság hivatott értékelni, hogy az újonnan alapított, vagy újjáalakított nemzeti Egyesület eleget tesz-e a nemzetközi elismeréséhez szükséges, a Nemzetközi Mozgalom Alapszabályában erre vonatkozó föltételeknek. Hatáskörébe tartozik megadni ezt az elismerést a nemzeti Egyesületnek, valamint tájékoztatni errıl a többi nemzeti Egyesületet. A Nemzetközi Bizottság, szorosan együttmőködik a nemzeti Egyesületekkel. Ez a közös megegyezés alapján folytatott együttmőködés általános jellegő kérdésekben nyilvánul meg. Tartalmazza a nemzeti Egyesületnek fegyveres összetőzés körülményei között történı tevékenységre való alkalmassá tételét, a Genfi Egyezmények tiszteletben tartásának, fejlesztésének, becikkelyezésének kérdéseit, a Vöröskereszt Alapelveinek és a nemzetközi emberi jogoknak az ismertetésével kapcsolatos tennivalókat. Tevékenységének végzésében a Nemzetközi Bizottság szorosan együttmőködik a Nemzetközi Szövetséggel, államok hatalmi képviselıivel, továbbá más nemzeti és nemzetközi intézményekkel. A Nemzetközi Bizottság az Egyesült Nemzetek Szervezetében állandó megfigyelıként képviselteti magát. Ez szavatolja számára, hogy befolyást gyakoroljon a világszervezet munkájára, amikor az emberiességet érintı kérdéseket tőzött napirendre. Az 1919-ben megalakult Nemzetközi Szövetség, amely a Nemzetközi Mozgalom Alapszabálya értelmében nemzetközileg elismert
11
nemzeti Vöröskereszt Egyesületekbıl áll, a Nemzetközi Mozgalom második nagy összetevı eleme. A ma Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége néven szereplı szervezet Titkársága Genfben székel. A Nemzetközi Szövetség alapvetı célja, hogy ösztönözze, és törekvéseik népszerősítésével támogassa a nemzeti Egyesületek fejlıdését az emberi szenvedés megakadályozása, enyhítése, illetve a világbéke megtartása és elımozdítása terén végzett tevékenységükben. A Nemzetközi Bizottsággal ellentétben, a Nemzetközi Szövetség „rendes” körülmények között tevékenykedik – amikor nincs jelen a fegyveres összetőzés semmilyen formája –, elsısorban természeti katasztrófák esetén (árvíz, földrengés, aszály, éhínség, technológiai és hasonló szerencsétlenségek).
A Nemzetközi Szövetség alapvetı feladatai is ebbıl erednek. Segíti a nemzeti Egyesületek kapcsolatfelvételét, együttmőködését, akcióképessé tételét, biztosítva számukra az ehhez szükséges segítséget; ösztönzi és támogatja, a nemzeti Egyesület függetlenségét és elismerését minden államban; segítséget biztosít a szerencsétlenségek áldozatainak; segíti a nemzeti Egyesületek fölkészülését a szerencsétlenségek esetén történı segítségnyújtásra, a segélyakcióik megszervezésére, és segíti magát a segítségnyújtást; a Nemzetközi Értekezlet által elfogadott szabályok szerint szervezi, összehangolja és irányítja a nemzetközi segélyakciókat; ösztönzi és összehangolja a nemzeti Egyesületek eszmecseréjét, aminek célja az emberiességi értékek hirdetése a gyermekek és a fiatalok körében, továbbá a baráti viszonyok elmélyítése a világ fiataljai között; segíti a nemzeti Egyesületeket a tagság számának növelésében; a Nemzetközi Bizottság beleegyezésével, a vele kötött egyezség alapján segítséget nyújt a fegyveres összetőzések áldozatainak; hathatós segítséget nyújt a Nemzetközi Bizottságnak a nemzetközi emberi jogok fejlesztésében és elıbbrevitelében, együttmőködik az emberi jogok és a Vöröskereszt Alapelveinek hirdetésében, népszerősítésében; más, a Nemzetközi Értekezlet által rábízott feladatokat is ellát. Nemzetközi viszonylatban a Nemzetközi Szövetség a hivatalos képviselıje a nemzetközi tagsággal rendelkezı nemzeti Egyesületeknek minden olyan kérdésben, amelyekben a Nemzetközi Szövetség Közgyőlése által elfogadott határozatok és ajánlások szerepelnek. A Nemzetközi Szövetség minden államban a nemzeti Egyesület által, vagy a vele kötött egyezség alapján tevékenykedik, de mindig az adott állam törvényeivel összhangban. Ha egy nemzeti Egyesület külsı vagy a belsı hatalom nyomásának van kitéve, ami akadályozza, hogy az Alapelvekkel összhangban tevékenykedhessen, vagy azok megszegését jelentı tevékenységre kényszerítik, a Nemzetközi Szövetség Közgyőlése vagy Igazgató Bizottsága tesz sürgıs lépéseket az adott helyzet elhárítására, utolsó lehetıségként a világ lelkiismeretére vonatkozó fölhívással.
12
A Nemzetközi Szövetség legfelsı szerve a Közgyőlés, mely a nemzeti Egyesületek küldötteibıl áll. A Közgyőlés rendes ülését kétévente legalább egyszer össze kell hívni. A Nemzetközi Értekezletet megelızıen, és annak megtartási helyén kötelezıen meg kell tartani a Közgyőlés ülését is. A Nemzetközi Szövetség Igazgató Bizottsága a Nemzetközi Szövetség elnökének a Közgyőlés által választott tanácsadó szerve, mely a Közgyőlés két ülése közötti idıszakban tevékenykedik. Az Igazgató Bizottság tagjai: a Nemzetközi Szövetség elnöke, négy alelnöke, a tisztsége szerinti alelnök (a Svájci Vöröskereszt elnöke, mint a Nemzetközi Szövetség székhelyét adó állam Társaságának elnöke), a Nemzetközi Szövetség tagságában lévı 20 nemzeti Egyesület képviselıje, a Pénzügyi Bizottság valamint a Fiatalokkal Foglalkozó Bizottság elnökei. Az Igazgató Bizottság tagságába képviselıt adó nemzeti Egyesületeket földrajzi hovatartozásuk szerint választják ki, arányosan Afrika, Ázsia, Európa és Amerika nemzeti Egyesületei körébıl. Az Igazgató Bizottság évente két rendes ülést tart. A Közgyőlés két ülése közötti idıszakban, vagy mikor összehívására nincs lehetıség, az Igazgató Bizottság foganatosíthat sürgıs intézkedéseket, de ezeket a döntéseket a Közgyőlés következı ülésén mindenképpen napirendre kell tőzni véleményezés céljából. A Nemzetközi Szövetség elnökét négyéves megbízatási idıszakra szavazattöbbséggel választják a nemzeti Egyesületek jelenlevı és szavazó képviselıi. Az elnök két egymást követı megbízatási idıszakra választható. İ képviseli a Nemzetközi Szövetséget a Nemzetközi Mozgalom más összetevı elemeivel, és más nemzetközi és nemzeti intézményekkel tartott kapcsolatokban. Állandó megfigyelıként a Nemzetközi Szövetség is részt vesz az ENSZ munkájában. A nemzetközileg elismert, a Nemzetközi Szövetség tagságába a Nemzetközi Mozgalom Alapszabályának rendelkezései szerint fölvett nemzeti Egyesületek tevékenységüket a saját alapszabályuk és a nemzeti törvényhozás rendelkezései alapján folytatják. Együttmőködnek a hatalmi szervekkel a betegségek megelızése terén, hirdetik az egészséges életvitel fontosságát, dolgoznak az emberi szenvedés csökkentésén, a hatalmi szervekkel karöltve megszervezik a fegyveres összetőzések áldozatai számára a mentı- és más segélyszolgálatok tevékenységét, ismeretterjesztést végeznek a nemzetközi emberi jogok, a Nemzetközi Mozgalom Alapelvei és más értékeinek közkinccsé tétele terén, segítik a hatalmi szerveket a hasonló ismertetı akciókban. A Nemzetközi Szövetség tagságára pályázó nemzeti Egyesületnek bizonyos föltételeknek kell megfelelnie: • Az állam, melynek területén alapították, aláírója kell, hogy legyen a háborús sebesültek megkülönböztetés nélküli védelmérıl szóló Genfi Egyezménynek; • Az adott állam területén az egyedüli nemzeti Egyesület;
13
•
•
•
•
•
•
•
Fölépítésében rendelkezik egy központi szervvel, amely egyedüli képviseleti joggal rendelkezik a Nemzetközi Mozgalom más elemeivel kialakított kapcsolatokban; A Genfi Egyezmények és a nemzeti törvényhozás értelmében, az emberiesség területén az államot segítı önkéntes szervezetként kell az állam által elismertnek lennie; Függetlennek kell lennie, ami biztosítja számára a Nemzetközi Mozgalom Alapelvei szerinti tevékenységet; az ismertetıjelet és az elnevezését, a Genfi Egyezmények és azok kiegészítı rendelkezései értelmében kell használnia; Tevékenységével az állam egész területén jelen kell lennie, önkéntes tagságát pedig fajra, nemre, vallásra, osztálybeli hovatartozásra, politikai meggyızıdésre való tekintet nélkül, szabadon kell mozgósítania; A feladatok teljesítésében tevıképes szervezetnek kell lennie, beleértve a fegyveres összetőzés idején esedékes kötelezettségek teljesítése érdekében tett elıkészületeket is; Tartania kell magát a Nemzetközi Mozgalom Alapszabályának elıírásaihoz, részt kell vállalnia a Nemzetközi Mozgalom elemeit összekötı közösségvállalásból, a velük való együttmőködésbıl; Tisztelnie kell a Nemzetközi Mozgalom Alapelveit, tevékenységét pedig a nemzetközi emberi jogok elvei szerint kell végeznie.
A felsorolt föltételeket kielégítı nemzeti Egyesületet a Nemzetközi Bizottság ismeri el, és errıl értesíti a többi nemzeti Egyesületet. A Nemzetközi Bizottság részérıl elismert nemzeti Egyesület a Nemzetközi Szövetség elnökének nyújtja be csatlakozási jelentkezését, amivel egyben tanúsítja a Nemzetközi Szövetség Alapszabályának, részérıl való betartását is. A nemzeti Egyesületnek a Nemzetközi Szövetségbe való fölvételérıl szóló határozatot, annak Közgyőlése hozza meg az elsı, soron következı ülésén. A Közgyőlés üléséig az Igazgató Bizottság ideiglenesen fölveheti a nemzetközileg elismert nemzeti Egyesületet. Az ideiglenes tagsággal rendelkezı nemzeti Egyesület részt vehet a Nemzetközi Szövetség munkájában, de szavazati jog, és a szervekbe történı megválasztás lehetısége nélkül. A Nemzetközi Szövetség tagságába iktatott nemzeti Egyesület a Nemzetközi Mozgalom teljes jogú tagja – összetevı eleme. A nemzeti Egyesület részérıl folyamatosan biztosítani kell a nemzetközi elismeréshez szükséges föltételeket. Ellenkezı esetben, a Nemzetközi Szövetség Közgyőlése felfüggesztheti a nemzeti Egyesület tagságát. A tagság megszőnhet a nemzeti Egyesület önkéntes kilépésével, de abban az esetben is, ha a nemzeti Egyesület a Nemzetközi Szövetséggel fönntartott kapcsolatát az Alapelvek valamelyikével ellentétes célokra használja, illetve a Nemzetközi Szövetség alapvetı céljaival ellentétes tevékenységet folytat. A Nemzetközi Bizottság és a Nemzetközi Szövetség megbízatásait a nemzeti Egyesület saját állama területén teljesíti mind fegyveres összetőzés esetén, mind békeidıben.
14
A Nemzetközi Mozgalom már említett összetevı elemei mellett, a tevékenység teljesebb és hatékonyabb irányítása végett szükség mutatkozott közös testületek alakítására, amelyekben a Nemzetközi Mozgalom már említett összetevı elemei képviseltetik magukat. A Nemzetközi Mozgalom legmagasabb döntéshozó szerve a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Értekezlete, melynek összehívására a már említett, 1867-ben tartott elsı értekezlet óta folyamatosan, négyévenként kerül sor. A Nemzetközi Értekezlet munkájában a Nemzetközi Mozgalom minden összetevı eleme képviselteti magát (a Nemzetközi Bizottság, a Nemzetközi Szövetség és a nemzeti Egyesületek), de munkájában részt vesznek a Genfi Egyezményeket aláíró államok képviselıi is. A Nemzetközi Értekezlet tagjaként részt vevı nemzeti Egyesületek mindegyike küldöttségének egy szavazata van. A Nemzetközi Értekezlet összehívására, az elızı értekezlet határozata értelmében kapott megbízatás alapján, a szervezı nemzeti Egyesület központi szerve, a Nemzetközi Bizottság, vagy a Nemzetközi Szövetség illetékes. A Nemzetközi Értekezlet a közös érdekeket érintı emberiességi és más kérdéseket tekinti át, és hozza meg ezekkel kapcsolatos határozatait. A Nemzetközi Értekezlet megbízhatja a Nemzetközi Bizottságot vagy a Nemzetközi Szövetséget, hogy elfogadja a Nemzetközi Mozgalom Alapszabályát vagy módosítsa azt, hogy döntsön minden, a Nemzetközi Bizottság és a Nemzetközi Szövetség megbízatásai közötti különbséget érintı kérdésben. A Nemzetközi Mozgalom Küldötteinek Tanácsa a Nemzetközi Mozgalom összetevı elemeinek képviselıit tömöríti a Nemzetközi Mozgalom egészét érintı kérdések megvitatása céljából. A Küldöttek Tanácsa a Nemzetközi Szövetség Közgyőlésével egyidejőleg ül össze, de a Közgyőlést megelızıen kötelezıen ülésezik. A Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Állandó Bizottsága a Nemzetközi Értekezlet állandó, megbízott testülete a két értekezlet közötti idıszakban. A Bizottság kilenc tagot számlál, amelyek közül ötöt a Nemzetközi Értekezlet választ a nemzeti Egyesületek körébıl, biztosítva a területi hovatartozás arányos képviseletét. A megbízatás a Nemzetközi Értekezlet következı üléséig tart. További két-két tagot (az elnöke és egy képviselıje személyében) a Nemzetközi Bizottság és a Nemzetközi Szövetség biztosít. Az eddigiekbıl világosan kitőnik, hogy a Nemzetközi Mozgalom egy nagy igénnyel, minden részletében tökéletesen fölépített rendszer, olyan szervezet, amely kiegyensúlyozott, teljesen összehangolt tevékenységet folytat. Ez a közös értékek biztosítéka. A Nemzetközi Mozgalomnak közös szervei vannak, egységesek az Alapelvek és a küldetése. Ez utóbbinak az üzenete: „Megakadályozni az emberi szenvedés létrejöttét, illetve enyhíteni azt, bármely területen jelentkezzen is. Óvni az életet és az egészséget, tenni az emberi méltóság tiszteletben tartásáért, különösen a fegyveres összetőzések idején és más rendkívüli helyzetben, tenni a betegségek megjelenésének megakadályozásáért, az egészségfejlesztésért és a szoci-
15
ális védelem elıbbre viteléért. Ösztönözni az önkéntességet a feladatvállalásban, biztosítani a Mozgalom tagjainak állandó készenlétét a segítségnyújtásra, elmélyíteni a közösségvállalást mindazokkal, akik igénylik a Mozgalom részérıl megnyilvánuló védelmet és segítséget”.
3. A Szerbiai Vöröskereszt megalakulása és fejlıdése A Vöröskereszt eszméje Szerbiába egy fiatal orvos, dr. Vladan ðorñević által jutott el, aki az Európában rohamosan terjedı eszme hatására már 1871-ben hirdette emberbaráti szervezetek Szerbia területén való alapításának szükségességét. A tény, hogy törekvései a kezdeti idıszakban nem találtak nagyobb visszhangra, nem törte le. A belgrádi „Polgári kaszinó” társaság helyiségeiben, 1876 januárjában „Vörös kereszt a fehér zászlón” címmel két elıadást is tartott, hogy megismertesse hallgatóságával Dunant munkásságát, különösen a „Szolferinói emlék” üzenetét. A második elıadásán tett javaslatot a sebesült és beteg katonákat segítı Vöröskereszt megalakítására. A javaslat tartalmazta az új társaság szervezeti fölépítésének tervét és a békebeli feladatait is. Már tíz nap elmúltával, 1876. január 18-án kineveztek egy 40 személybıl álló bizottságot, hogy készítse el a Sebesült és Beteg Katonákat Segítı Szerbiai Társaság mőködési szabályait. A szabályokat február 4-én hagyták jóvá, az alapító bizottság pedig már február 6-án összeült a belgrádi városi tanács termében. Így a Vöröskereszt Szerbiai Egyesülete 1876. február 6-án történt megalakulásával siker koronázta Vladan ðorñević és segítıtársai törekvéseit. Az egyesület elnökévé Mihailo metropolitát választották, dr. Vladan ðorñevićet pedig beválasztották a Fıbizottságba. Az újonnan alapított Egyesület kiáltványt intézett a szerb néphez, amelyben ismertette az Egyesület céljait, feladatait, és fölhívta mindazokat, akik hajlandók támogatni az emberiesség elveit, hogy minél nagyobb számban lépjenek be az Egyesületbe. A Fıbizottság még abban az évben fölkérte a Szerb Fejedelemség (Kneževina Srbija) Kormányát, csatlakozzon a Genfi Egyezményeket elfogadókhoz. Mikor a Kormány 1876. március 24-ei határozatával belépett a Genfi Egyezmények aláíróinak sorába, megteremtıdtek a föltételek a Vöröskereszt Szerbiai Egyesülete nemzetközi elismeréséhez. Törökország Vladan ðorñević erélyes tiltakozása ellenére az Egyesületet
16
1876. június 14-én elismerték, így teljes jogú tagja lett a Vöröskereszt Egyesületek családjának. Az Egyesületnek 1885-ben már 105 albizottsága volt, az I. világháború kezdetéig pedig ez a szám meghaladta az 500-at. Az I. világháború folyamán az Egyesület is osztozott Szerbia sorsában. A Fıbizottság zöme a szerb katonasággal együtt átvonult Albánián Korfuig, két tagja viszont Olaszországon keresztül Genfbe távozott, ahol megalakították a Vöröskereszt Szerbiai Egyesületének Tájékoztató Irodáját, amely segélyt győjtött, valamint gondoskodott a sebesültek és a betegek ellátásáról. Az ország 1818. évi fölszabadulása után a Vöröskereszt Szerbiai Egyesülete folytatta munkáját. Az Egyesület részei közül 1921-ben már 40 bizottságban és 150 albizottságban indították újra a tevékenységet. Tekintettel arra, hogy az új állam olyan területeket is magában foglalt, amelyek az elızı idıszakban más államokhoz, elsısorban az Osztrák—Magyar Monarchiához tartoztak, szükségessé vált a nemzeti Egyesület fölépítésének átszervezése. A Vöröskereszt Szerbiai Egyesülete 1921. december 25-én megtartotta Közgyőlésének utolsó, harmincötödik ülését, hogy 46 éves fönnállás után az új, Szerb—Horvát—Szlovén Királyság Vöröskereszt Egyesülete keretében folytassa tevékenységét. Az új nemzeti Egyesület egészen szokatlan módon alakult meg. A Vöröskereszt Szerbiai Egyesületének illetékességét, a Közgyőlés már említett utolsó, 35. ülésének határozata és a Királyi Kormány végzése alapján, kiterjesztették az új állam egész területére, a Szerb—Horvát—Szlovén Királyság Vöröskereszt Egyesülete név alatt. A Vöröskereszt nemzeti Egyesületének tevékenysége ettıl a naptól, 1921. december 25-étıl továbbra is folyamatos az épp aktuális állam területén. Követi a késıbb már Jugoszlávia néven szereplı állam minden szervezési és egyéb változását egészen 2006. május 21-éig, amikor Montenegró kiválik a Szerbia és Montenegró Államközösség kötelékébıl. A Szerbiai Vöröskereszt Közgyőlése 2006. június 27-én hozott határozatot a Szerbia és Montenegró Vöröskereszt Egyesülete illetékességeinek átvételérıl. Ezzel, a Jugoszlávia, valamint a Szerbia és Montenegró államok keretében folytatott 85 éves tevékenység után, visszaállt Szerbia állam nemzeti Vöröskereszt Egyesületének illetékessége. A Nemzetközi Bizottság 2006. szeptember 21-én erısítette meg a Szerbiai Vöröskeresztnek a Nemzetközi Mozgalomban betöltött teljes jogú tagságát az 1876. június 14-ei elsı nemzetközi elismeréstıl tartó folyamatosságában.
3. 1. A Vajdasági Vöröskereszt A Vajdaságban az osztrák—magyar uralom idején a Vöröskeresztnek nem volt külön, autonóm szervezete. Természetesen, a Vajdaság területén is folyt vöröskeresztes tevékenység mindazon településeken, ahol megalakultak a Vöröskereszt bizottságai: Pancsován 1881-tıl, Újvidéken 1882-tıl, Fehértemplomban 1884-tıl, majd Szabadkán és több más településen is.
17
Az Osztrák—Magyar Monarchia széthullását követıen 1918. november 28-án az újvidéki szerb szkupscsina (Velika Narodna Skupština Vojvodine) kihirdette a Vajdaság Magyarországtól való elszakadását, és a Szerb Királysággal való egyesülését. Ezekkel a történésekkel párhuzamosan, dr. Laza Markovićnak, a Népi Igazgatóság népegészségi megbízottjának hathatós közremőködése és kezdeményezése eredményeként tevékenység indult a vajdasági illetékességő Vöröskereszt Egyesület megalapítására, újvidéki székhellyel. A kezdeményezés eredményeként 1918. december 1-jén megalakult Bánát, Bácska és Baranya Szerb Vöröskereszt Egyesülete. Az új egyesület feladatainak megfogalmazásakor, a mőködési szabályzat kidolgozásakor a Vöröskereszt Szerbiai Egyesületének példáját vették alapul, amit teljes egészében átvettek, eltekintve néhány apróbb változtatástól. A Vajdasági Vöröskeresztet az újvidéki székhelyő Fıbizottság irányította. Megalapítását követıen, a Vajdasági Vöröskeresztben azonnal megkezdıdött a munka. Szervezési szempontból a Vajdaság egész területén megkezdték a helyi bizottságok alapítását. E törekvések mellett segélyeket győjtöttek az ország háború alatt lerombolt területein élı lakosság megsegítésére. Aránylag tetemes pénzbeli segélyt, de más adományt: élelmet, ruhanemőt, lábbelit és egyebet sikerült begyőjteni. Ez a tevékenység 1921-ig tartott, eredményességéért a Vajdasági Vöröskereszt több nyilvános dicséretet és köszönetet kapott Belgrádból a Vöröskereszt Szerbiai Egyesületétıl. Idıközben állandó téma volt a Vöröskereszt Szerbiai Egyesülete (1921. december 25-tıl a Jugoszláv Királyság Vöröskereszt Egyesülete) mőködési szabályainak módosítása és bıvítése annak érdekében, hogy mőködése kiterjedjen a Vajdasági Vöröskeresztre, és felölelje annak tevékenységét is. Míg a megfelelı szervezési forma kidolgozásán munkálkodtak, szoros együttmőködés alakult ki a belgrádi és az újvidéki Fıbizottságok között, beleértve közös akciókat is. A Vajdasági Vöröskereszt 1924-ig tevékenykedett a Bánát, Bácska és Baranya területén mőködı önálló Vöröskereszt Egyesületként. Az újvidéki Fıbizottság 1923. november 22-én hozott határozatot a Szerb—Horvát— Szlovén Királyság Vöröskereszt Egyesületébe való beolvadásról. A határozat értelmében a Vajdasági Vöröskereszt Fıbizottsága a Közgyőlés 1925. január 25-én tartott ülésén adott számot munkájáról és gazdálkodásáról. Ezzel a Vajdasági Vöröskereszt, mint önálló Vöröskereszt Egyesület, megszőnt létezni. Az új mőködési szabályok értelmében, a Vajdaság területére megalakították a Szerb—Horvát—Szlovén Királyság Vöröskeresztjének Tiszamenti Kerületi Bizottságát. A Vajdasági Vöröskereszt az 1918. december 1-jén történt megalapításától jelentıs számú helyi szervezetbıl álló hálózatot épített ki. Bácska, Bánát és Baranya 396 községében alakultak meg és tevékenykedtek eredményesen a helyi bizottságok. A Vajdasági Vöröskeresztnek a Szerb—Horvát—Szlovén Királyság Vöröskereszt Egyesületébe való beolvadása elıtt 3459 tagja volt. A beolvadástól a II. világháború végéig a Vöröskereszt Vajdaságban az új nemzeti Egyesület keretében fejlıdött. Volt Újvidéki Kerületi Bizottság,
18
1933. december 8-tól Dunai Bánsági Bizottság, és a Vajdaság mai területe mellett Baranya területén is tevékenykedett. A II. világháború befejezése után a Vöröskereszt a Vajdaságban, Tartományi Bizottságként, illetve a Vöröskereszt Vajdaság Tartományi Szervezeteként kerül megalapításra a Szerbiai Vöröskereszt Köztársasági Szervezetének keretében. Ebben az idıszakban a Vajdasági Vöröskereszt fejlıdése a Szerbiai Vöröskereszt fejlıdésének részese, mind a Jugoszláv Vöröskereszt, mind a Szerbia és Montenegró Vöröskeresztje részeként.
4. A Szerbiai Vöröskereszt ma A Szerbiai Vöröskereszt, amely több mint 85 év után újra nemzeti Egyesület lett – a Nemzetközi Szövetség tagja, a Nemzetközi Mozgalom összetevı része –, ma a Szerb Köztársaság egyedüli nemzeti Vöröskereszt Egyesülete, az állam segítı szervezete az emberbaráti tevékenység területén. A Vöröskereszt két tartományi szervezete (a vajdasági és a Koszovó és Metóhia-i) szerves része a Szerbiai Vöröskeresztnek. Szerbiában, a Vöröskereszt szervezetét ma, a már említett két összetevı rész mellett a mintegy 600 hivatásos munkatársat alkalmazó 183 városi és községi Vöröskereszt szervezet képezi. A Szerbiai Vöröskereszt igazi erejét azonban – ma is, mint a fejlıdés során bármikor – az önkéntesek jelentik, akik a nemzeti Egyesület tevékenységéhez munkájukat, idejüket társítják, hogy segíthessenek a szenvedı embereken, akik igénylik a nemzeti Egyesület által nyújtott bárminemő segítséget. A Szerbiai Vöröskereszt tevékenységében, rendszeresen több mint 10 000 önkéntes vállal részt, viszont 60 000 fölötti azoknak a száma, akik csak bizonyos tevékenységekben segítenek elkötelezettségük, hajlamaik szerint. A Szerbiai Vöröskereszt legfelsıbb szerve a 81 tagú Közgyőlés, melyben arányosan kapnak helyet a nemzeti Egyesület összetevı részei és szervezetei. A Közgyőlés határozza meg a nemzeti Egyesület politikáját, fogadja el az Alapszabályt és más jogi elıírásokat, választja meg az Igazgató Bizottság és az Ellenırzı Bizottság tagjait, és ellenırzi az Igazgató Bizottság tevékenységét. Évente, rendszerint egyszer ül össze, tagjainak megbízatása négy évre szól. A Vöröskereszt Közgyőlésének az elnöke, egyben a Szerbiai Vöröskereszt elnöke is.
19
Az Igazgató Bizottság a Közgyőlés végrehajtó szerve, 21 tagját a Közgyőlés ugyancsak négyéves megbízatási idıszakra választja. Az Igazgató Bizottság nevezi ki a nemzeti Egyesület fıtitkárát, és irányítja a nemzeti Egyesület tevékenységét a Közgyőlés két ülése közötti idıszakban. A Szerbiai Vöröskereszt Titkársága a nemzeti Egyesületnek a fıtitkár irányítása alatt mőködı adminisztratív és szakmai szolgálata. A Szerbiai Vöröskereszt ma kilenc alaptevékenység keretében fejti ki aktivitását: emberbaráti segély, szociális tevékenység, egészségügyimegelızı tevékenység, fölkészülés a szerencsétlenségekre és tevékenység azok esetén, ifjoncok és ifjak, Keresıszolgálat, nemzetközi együttmőködés, diffúzió és tájékoztatás. Emellett a Vöröskereszt nyolc alapvetı program hordozója: az idısekrıl való gondoskodás, pszichoszociális támogatás, a mássággal élık megsegítése, harc az emberkereskedelem ellen, a helyi szervezetek fejlesztése, a humanitárius jogok kutatása, helyi kezdeményezések, pénzügyi fejlesztés.
20
4. 1. A Vajdasági Vöröskereszt A Vajdasági Vöröskereszt a Szerbiai Vöröskereszt összetevı része. Keretében 45 szervezet tevékenykedik, az Újvidék városi és 44 községi szervezet. Szervezeti fölépítése a Szerbiai Vöröskereszt szervezeti fölépítése alapján alakul. A Vajdasági Vöröskereszt legfelsıbb szerve a 45 tagú Közgyőlés, melyet az Újvidék Város és a községek Vöröskereszt Egyesületeinek a képviselıi alkotnak. A Közgyőlés elnöke, egyben a Vajdasági Vöröskereszt elnöke is. A Vajdasági Vöröskereszt Igazgató Bizottsága 15, Ellenırzı Bizottsága 5 tagú. Természetesen a Vajdasági Vöröskereszt alapvetı erıforrását is az önkéntesek képezik, akik közül többen jelentıs és figyelemre méltó megbízatást kaptak a Szerbiai Vöröskeresztben a nemzeti Egyesület szintjén, de a nemzetközi szervezetekben és tevékenységekben is. A Vajdasági Vöröskereszt nyolc alaptevékenysége: a diffúzió, a Keresıszolgálat, fölkészülés a szerencsétlenségekre és tevékenység azok esetén, az elsısegélynyújtás, az önkéntes véradás, az egészségügyi-megelızı tevékenység, a népjóléti programok és az ifjoncokat és az ifjakat felölelı programok. A Vajdasági Vöröskereszt mindemellett tevékeny részese a nemzeti Egyesület, a Szerbiai Vöröskereszt tevékenysége és programja megvalósításának.
5. A Nemzetközi Mozgalom Alapelvei Az Alapelvek a Nemzetközi Mozgalom tanításának, rendszerének irányadó tételei. Már a Nemzetközi Mozgalom megalakulásának kezdetétıl föllelhetık egyes, a tevékenységet meghatározó, az alapeszmébıl eredeztethetı elvek, melyek a Nemzetközi Mozgalom megalakulását is eredményezték. Az Alapelvek végsı, ma ismert formáját az 1965. évi, bécsi 20. Nemzetközi Értekezleten fogalmazták meg és fogadták el. Az Alapelvek, mint a Nemzetközi Mozgalom tanításának és tevékenységének irányadó tételei, kötelezı érvényőek a Nemzetközi Mozgalom minden összetevı eleme részére. Azoknak a tapasztalatoknak és értékeléseknek alapján fogalmazták meg ıket, amelyeket a Nemzetközi Mozgalom általános értékként tett magáévá. Mivel az Alapelvek megszövegezése igen velıs és tömör, jelentésük és jelentıségük teljes megértéséhez némi magyarázat elengedhetetlen.
Emberiesség A Vöröskereszt és Vörösfélhold Nemzetközi Mozgalom, mely a háborúk sebesültjeinek és betegeinek a csatatéren való
21
egyenlı elbánás alapján történı ellátásának érvényesítése érdekében született, mind nemzetközi, mind nemzeti körülmények között, igyekszik minden helyzetben megakadályozni, illetve enyhíteni az emberi szenvedést. Célja, az élet és az egészség védelme, valamint az emberi méltóság tiszteletének biztosítása. Fejleszti a népek közötti kölcsönös megértést, barátságot, együttmőködést és tartós békét. Az emberiesség biztosítása alapvetı célja a Nemzetközi Mozgalomnak, melyet azért alapítottak, hogy lehetıséget teremtsen a sebesültek és katonák csatatéren történı megsegítésére. A Nemzetközi Mozgalom tevékenysége ma az emberi szenvedés csökkentésére, és a szenvedést kiváltó körülmények elhárítására irányul. Az emberiesség elve megköveteli, hogy az élet és az egészség védelme érdekében mindenki megfelelı ápolásban és segítségben részesüljön. A Nemzetközi Mozgalom dolgozik a közvetlen szenvedés enyhítésén, egészségügyi ellátást nyújt és gondozza a szenvedıket. Ugyanakkor a Nemzetközi Mozgalom tartós kötelezettsége az egészségfejlesztésre való jog elıbbrevitele, megelızı intézkedések foganatosítása az egészségkárosodás kizárására, képessé tenni az embereket saját egészségük védelmére. Az emberiesség elve ugyanakkor kötelez az emberi méltóság tiszteletére, mind személyes vonatkozásban, mind a társadalmi viszonyokban. A személyes alatt, az egyén emberi méltóságának kötelezı tisztelete, testi és szellemi sérthetetlensége, illetve az e téren veszélyeztetettek védelme és megsegítése értendı. Ugyanakkor a Vöröskereszt/Vörösfélhold feladata javítani az emberek helyzetén, védeni, jobbá tenni a természetes környezetet, valamint a védelmet biztosító nemzetközi humanitárius jog fejlesztése és ismeretének terjesztése.
Pártatlanság A Nemzetközi Mozgalom nem tesz különbséget nemzetiség tekintetében, sem vallási, osztály vagy politikai meggyızıdés alapján. A szenvedı személy kínjainak enyhítése közben csak azok szükségletei vezérlik, azok szerencsétlenségét teszi elsı helyre. A Nemzetközi Mozgalom az áldozatokért tevékenykedik, mindennemő természetes vagy szociológiai természető tulajdonságuk alapján történı hátrányos megkülönböztetés nélkül.
22
Az egyetlen ismérv, aminek alapján a Nemzetközi Mozgalom meghatározza tevékenysége fajtáját és módját, az egyed veszélyeztetettsége. A tevékenység sorrendjét mindig a veszélyeztetettség foka határozza meg: azoknak nyújt segítséget elıször, akiknek az a legsürgısebb, a legnagyobb segítséget azok kapják, akik legnagyobb szükséget szenvednek. Ha az emberiesség a Nemzetközi Mozgalom alapvetı célja, akkor a pártatlanág az eszményképe.
Semlegesség Hogy a Nemzetközi Mozgalom megırizze az iránta mindenki által táplált bizalmat, az ellenségeskedésekben nem foglal állást, és nem kötelezi el magát soha semmilyen politikai, faji, vallási vagy ideológiai természető vitában. A Nemzetközi Mozgalom tevékenységének alapvetı föltétele a mindenki részérıl élvezett föltétlen bizalom, ami különösen fontos fegyveres összetőzések esetén. A mindenki részérıl megnyilvánuló bizalom hiánya megkérdıjelezné az akciókat, föltehetıleg meg is hiúsítaná a segítségnyújtást. Hogy a Nemzetközi Mozgalom megırizhesse a tekintélyét, minden helyzetben semlegesnek kell maradnia. Ennek érdekében sem a Nemzetközi Mozgalom, sem bármely összetevı eleme, sem a tagságában lévı egyedek nem bocsátkozhatnak semmilyen politikai, ideológiai, vallási vagy más természető vitába, értékelésbe. A Nemzetközi Mozgalom nem foglalhat állást senki vétkességérıl vagy ártatlanságáról. Minden ilyen természető megnyilvánulás a Nemzetközi Mozgalom hitelvesztését eredményezné, hiszen a vitás felek egyike melletti fölsorakozásról tanúskodna. Az összetőzésekben a Nemzetközi Mozgalomnak elfogulatlannak kell lennie mindezek az elképzelések iránt, tisztelnie kell a gondolat szabadságát anélkül, hogy értékelné megalapozottságát. A Nemzetközi Mozgalom tehát minden esetben semleges, csak az áldozatok tekintetében nem, hiszen mindig azok megsegítéséért áll ki.
Függetlenség A Mozgalom semleges. Így a nemzeti Egyesületek függetlenségét is minden esetben biztosítani kell annak ellenére, hogy államuk keretében az emberbaráti tevékenységben segítıszervezeteként tevékenykednek, és hogy a törvények betartásának kötelezettsége rájuk is vonatkozik. Csak ez a függetlenség biztosíthat-
23
ja számukra a Mozgalom Alapelveivel összeegyeztethetı tevékenységet. A nemzeti Egyesület egy adott állam területén tevékenykedik, elsısorban az ott élı emberek védelme érdekében. Ez megköveteli, hogy az elsıdleges megbízatása értelmében, állama területén olyan értékekért szálljon síkra, melyek az Alapelvekkel összhangban az emberiesség elveinek érvényesítését szolgálják. Természetesen egy nemzeti Egyesület sem tevékenykedhet teljesen egyedül, hiszen akcióinak sikere gyakran más partnerek hozzáállásától illetve a velük való együttmőködés minıségétıl függ. Innen az indíttatás, az állam emberbaráti szolgálatait, segítı szervezetként támogató együttmőködésre. Természetesen, a nemzeti Egyesület nem vállalhatja magára a felelısséget minden országos gondért. Tevékenysége, a lehetıségei tükrében, az emberiességet érintı gondok megoldására korlátozódik. Így a nemzeti Egyesület tevékenysége fıképp azokra a területekre terjed ki, ahol hiányzik vagy bármi okból elégtelen az állami szolgálatok gondoskodása. A nemzeti Egyesület segítı szerepének egészséges partneri viszonyokon kell alapulnia, így közte és az állami emberbaráti szolgálatok között nem állhat fenn függıségi vagy alárendeltségi viszony. A nemzeti Egyesület segítségének mértékét és módját az állami szolgálattal kötött megegyezés tartalmazza. Segítı szervezetként is meg kell tartania önállóságát, mert csak ez biztosítja számára az Alapelvek szerinti tevékenységet. A nemzeti Egyesületnek minden, az állam részérıl érkezı és segítségre vonatkozó kérelmet értékelnie kell, viszont megfelelı indoklással el kell vetnie mindazokat a kérelmeket, melyeknek a teljesítése az Alapelvek föladását igényelné. A nemzeti Egyesület részérıl betöltött segítı szerepnek a kérdése és az állami szervekkel kialakított kapcsolat, mindig érzékeny viszony. Ezért ennek a szerepnek a leírt módon való tiszteletben tartása az illetékes állami szervektıl is elvárt. A függetlenség alapelvének értelmében támogatniuk kell a nemzeti Egyesület önrendelkezési jogát, hiszen az államhatalom is résztvevıje volt a nemzeti Egyesület szerepét meghatározó és elfogadó értekezletnek, így az ezzel járó kötelezettségeket is vállalnia kell. Az említett önrendelkezés viszont, tevékenysége esetén sem mentesíti a nemzeti Egyesületet az állam érvényben levı törvényeinek betartása alól. Ellenkezıleg, a törvények tiszteletében követendı példát kell fölmutatnia ıszinte jó szándékának bizonyítása és tekintélyének biztosítása érdekében.
24
Önkéntesség A segítségnyújtás önkéntes, így nem alapulhat haszonszerzésen. A Nemzetközi Mozgalom már az alapeszme szerint önkéntességre épül. A tevékenység alapvetı mozgatóerejét, Henri Dunant-tól napjainkig, az önkéntesek munkája biztosítja. Önkéntesség alatt azt értjük, hogy senki nem számíthat térítésre, még kevésbé haszonra azért, mert idejét és munkáját a Vöröskereszt/Vörösfélhold feladatainak teljesítésére áldozza. Az egyetlen indíttatás a szükséghelyzetben lévı emberek megsegítése érdekében végzett munka hasznosságának tudata lehet. Viszont az önkéntes megnevezés semmiképpen nem jelent avatatlan dilettánst. Ellenkezıleg, a nemzeti Egyesületnek kiemelkedı szakértıket kell mozgósítania tevékenységeihez. Csak így biztosíthatja, hogy a fölkaroltjainak nyújtott szolgáltatás igazán magas szintő legyen. Ez a magas szakértelemmel folytatott tevékenység teszi a nemzeti Egyesületet megbízható partnerré, ébreszthet a segélyezettekben kellı bizalmat, öregbítheti a nemzeti Egyesület tekintélyét, és mozgósíthat újabb önkénteseket az Egyesülethez való csatlakozásra.
Egység Egy államban csak egy Vöröskereszt vagy Vörösfélhold Egyesület létezhet. Hozzáférhetınek kell lennie mindenki számára. Emberbaráti tevékenységének az ország egész területére ki kell terjednie. Egy ország területén, az illetékes hatalmat emberbaráti tevékenységben segítı szervezetként, csak egy elismert nemzeti Egyesület tevékenykedhet. Ennek nyitottnak kell lennie mindenki számára, nemzeti hovatartozásra, vallási vagy politikai meggyızıdésre való tekintet nélkül. Ennek értelmében minden segítségre szoruló számára biztosítania kell a segítségnyújtást az ország teljes területén. A nemzeti Egyesület élén egy központi szervnek kell állnia, amely képviseli a Nemzetközi Mozgalom többi összetevı elemével fönntartott kapcsolatokban. Ennek a szervnek az illetékessége az Egyesület egészére kötelezı érvényő határozatok meghozatala.
25
Egyetemesség A Vöröskereszt és Vörösfélhold Nemzetközi Mozgalom világmozgalom, melyben minden Egyesület azonos helyzetben van, egyenlı jogokkal és kötelezettségekkel az együttmőködés terén. A Nemzetközi Mozgalom szinte teljes egészében megvalósította az egyetemesség elvét, hiszen keretében 185 nemzetközileg elismert nemzeti Egyesület tevékenykedik. A Nemzetközi Mozgalom keretében egyenlı jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezı nemzeti Egyesületek kötelesek a kölcsönös szolidaritás alapján támogatni azokat a nemzeti Egyesületeket, amelyek adott esetben képtelenek eleget tenni a segítségüket igénylık megsegítésének. Ez egyben azt is jelenti, hogy ugyanígy elvárhatják más nemzeti Egyesületek támogatását, ha a szükséget szenvedıknek a saját területen történı megsegítésében nehézségeik vannak.
6. A Vöröskereszt és a nemzetközi humanitárius jog Henri Dunant egyik elképzelése azoknak a szabályoknak a meghozatalát szorgalmazta, amelyeknek szavatolniuk kellett a fegyveres összetőzések sebesültjeit és betegeit ellátó egészségügyi szolgálatok sérthetetlenségét és semlegességét. Ez az elképzelés határozta meg a Nemzetközi Mozgalomnak a nemzetközi humanitárius joghoz való viszonyulását. A Nemzetközi Mozgalom, alapításától napjainkig, elsısorban a Nemzetközi Bizottság és a nemzeti Egyesületek révén alakította a nemzetközi humanitárius joggal kapcsolatos hozzáállását és viszonyát. Mindmáig kezdeményezıje vagy részese a nemzetközi humanitárius jog szabályai megalkotásának és a jogszabályokkal kapcsolatos ismeretek széleskörő terjesztésének, szorgalmazója azoknak az intézkedéseknek, amelyeknek célja mindenekelıtt a nemzetközi humanitárius jog tiszteletének és betartásának biztosítása. Ebben a folyamatban a Nemzetközi Bizottság sajátos szerepe, hogy kezdeményezzen mindennemő emberiességi felhívást az általa élvezett intézményes jog keretében, mely a nemzetközi humanitárius jog „ırzıjévé” teszi. Ez a tény egyértelmően sugallja: a vöröskeresztes eszme minden követıjének – mindenekelıtt a hivatásos alkalmazottaknak, de az önkéntesek széles táborának is – ismernie kell a nemzetközi humanitárius jognak bár az alapjait. Csak így teljesíthetik a Vöröskeresztnek a nemzetközi hu-
26
manitárius jog hirdetésére, a széles néprétegekkel való megismertetésére irányuló feladatát. A nemzetközi humanitárius jog a fegyveres összetőzések következményeinek enyhítésére irányuló elıírások rendszere, melynek alkalmazása a fegyveres összetőzés alkalmával válik igazán idıszerővé, de alkalmazása a következmények elhárításának befejeztéig terjed. A nemzetközi humanitárius jog alapvetı célja: megakadályozni a túlzott és szükségtelen szenvedést és rombolást, enyhíteni a fegyveres összetőzés áldozatainak szenvedését. A nemzetközi humanitárius jogot említik még nemzetközi hadijog, a fegyveres összetőzésekre vonatkozó jog néven is. Az elnevezésre való tekintet nélkül, gyakorlatilag ugyanarról, az alapjában véve emberiességi jellegő jogi szabályzásról van szó. A nemzetközi humanitárius jogot ma, egy egész sor nemzetközi szerzıdés és a szokásjog elıírásai képezik. Ezek hivatottak sérthetetlenséget és védelmet szavatolni a fegyveres összetőzések áldozatainak (sebesültek, betegek, hajótöröttek; hadifoglyok; civilek) és egyes létesítményeknek (egészségügyi létesítmények, de szállítmányok és eszközök; kulturális javak, veszélyes anyagokat tároló, pusztító erık hatásától védı és polgári létesítmények), tiltják a hadviselés bizonyos formáit, illetve egyes hadianyagok használatát. A nemzetközi humanitárius jog különbséget tesz a nemzetközi, illetve nem nemzetközi fegyveres összetőzések között. Így a két vagy több állam, vagy államok és nemzetközi szervezetek között dúló csatározások, illetve az egy állam területén folyó belháború, polgárháború között. A szabályok legnagyobb hányada a nemzetközi fegyveres összetőzésekre vonatkozik, de egyre több nyer közülük alkalmazást a belháborúkban is; a nemzetközi humanitárius jog alapvetı törekvése, ezeknek a szabályoknak az
A Genfi Egyezmény aláírása 1864. augusztus 22.
27
egyöntető alkalmazása mindennemő (nemzetközi vagy nem nemzetközi jellegő) fegyveres összetőzés esetén. A nemzetközi humanitárius jog sajátságos szabálygyőjteménye a háborúk áldozatainak védelmérıl szóló, 1949-bıl származó négy Genfi egyezmény. (I. Egyezmény a hadrakelt fegyveres erık sebesültjei és betegei helyzetének javításáról, II. Egyezmény a tengeri haderık sebesültjei és betegei helyzetének javításáról, III. Egyezmény a hadifoglyokkal való bánásmódról és IV. Egyezmény a polgári lakosság háború idején való védelmérıl). Emellett a két Kiegészítı Jegyzıkönyv (Protokoll) 1977-bıl (I. Jegyzıkönyv az 1949-es genfi egyezmények kiegészítésérıl és a nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelmérıl, II. Jegyzıkönyv az 1949-es genfi egyezmények kiegészítésérıl és a nem nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelmérıl). Mindez azonban mégsem a nemzetközi humanitárius jog egésze; az említett egyezmények mellett még számos megállapodás vonatkozik a kulturális javak védelmére, bizonyos harci eszközök használatának tilalmára (mint a biológiai és a vegyi harci eszközök, a gyalogsági aknák, kazettás illetve expanzív v. kiterjedı lövedékek stb.). Hangsúlyozni kell, hogy az idıszerő fegyveres összetőzésekben a szokásjog számos elıírása is alkalmazható, mindenekelıtt azok, amelyek az álnok, aljas és alattomos harcmodor gyakorlatának, a „nincs kegyelem!” hangoztatásának stb. tilalmára vonatkoznak. A szokásjog elıírásainak többsége vonatkoztatható mind a nemzetközi, mind a nem nemzetközi fegyveres összetőzésekre. A nemzetközi humanitárius jog, a fegyveres összetőzés tartama alatt az ellenségeskedésben betöltött illetékessége szerint kötelezi annak minden résztvevıjét: egyéneket, parancsnokságokat, intézményeket, államokat. Ugyanakkor egyaránt kötelezi mind a támadókat, mind a védekezıket, a szabályok betartása tekintetében pedig nem tesz köztük különbséget. A nemzetközi humanitárius jog azonban nem foglalkozik a fegyveres összetőzés törvényességének kérdésével. Ma a jogos és törvényes önvédelem, és az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által kezdeményezett, a világbéke megırzésének érdekében folytatott háborúskodás kivételével, minden fegyveres összetőzés tilos. Viszont a fegyveres konfliktus kirobbanása esetén, a nemzetközi humanitárius jog egyformán vonatkozik a csatározás résztvevıire, tekintet nélkül arra, ki robbantotta ki azt. A korszerő nemzetközi humanitárius jog számos, érthetıen és világosan megfogalmazott szabályt tartalmaz, melyek jól alkalmazhatók minden adott esetben. Ezeket a szabályokat mindenekelıtt a harcosoknak és az erıszakot alkalmazóknak kell ismerniük, és azoknak, akiknek adott esetben kötelessége a szabályokat betartatni. Az államoknak, a szabályok tényleges alkalmazása mellett, kötelességük biztosítani a nemzetközi humanitárius jog tiszteletét is, azaz megtenni mindent a jogi elıírások betartásának biztosítása érdekében. A nemzetközi humanitárius jog számos szabálya közül kiszőrhetık azok a tételek és elvek, amelyek a szabályok teljes ismeretének hiányában is biztosítják egyes cselekedetek törvényességének értékelését.
28
Az elsı ezek közül az elvek közül, ami egyben a nemzetközi humanitárius jog alaptétele, a különbségtétel elve. Ez az elv megköveteli, hogy minden pillanatban szigorúan különbséget tegyenek a harcosok és a polgári személyek, a katonai célpontok és a polgári létesítmények között. Támadni csak a harcosokat és a katonai célpontokat szabad, míg a polgári személyeknek és a polgári létesítményeknek mentesnek kellene lenniük az ellenségeskedés minden káros hatásától. Tilos a fölösleges szenvedés okozása és a szükségtelen rombolás. A fegyveres összetőzésben csak a katonai cél elérése érdekében szükséges erı alkalmazása törvényes. Tilos minden olyan harci eszköz alkalmazása, amely alkalmatlan különbséget tenni a célpontok között. Ezek olyan eszközök, amelyeknek alkalmazása esetén elkerülhetetlen mind a védett személyeket, mind a védett létesítményeket érı találat. A katonai szükséglet elve olyan elv, amely a katonai feladat végrehajtásakor, ha szükséges, alkalmanként engedélyezi a szabályok semmibevételét. Ennek a szabálysértésnek az utólagos és részletes indoklása viszont kötelezı; ám a szabálysértésnek katonai szükséglettel való indoklása csak abban az esetben jogos, ha arra a megszegett szabály kifejezetten lehetıséget ad, és ha a szabálysértésnek valóban tényleges okai voltak. A nemzetközi humanitárius jog alapvetı szabályai: - Azok a személyek, akik az ellenségeskedésben nem vesznek részt, vagy már felhagytak azzal, jogosultak az életük, valamint testi és szellemi sértetlenségük védelmére. Ezt a védelmet, minden körülmények között biztosítani kell számukra, velük szemben kimondottan hátrányos megkülönböztetés nélküli emberséges bánásmódot kell alkalmazni. - Tilos megölni vagy megsebesíteni azokat az ellenséges személyeket, akik megadták magukat, vagy bármi más okból már nem vesznek részt az ellenségeskedésben. - A sebesülteket és a betegeket össze kell győjteni, róluk az a fél köteles gondoskodni, akinek a fennhatósága alatt vannak. Az egészségügyi személyzetet, intézményeket, szállítmányokat és fölszerelést védeni kell. A védelmüket biztosító jel a vörös kereszt, a vörös félhold vagy a vörös kristály. A jel biztosította védelmet, tiszteletben kell tartani. - Az ellenség részérıl elfogott harcosok és polgári személyek jogosultak az életük, emberi méltóságuk, személyi jogaik, politikai, vallási és más meggyızıdésük tiszteletben tartására; számukra minden erıszakos cselekmény vagy megtorlás ellen védelmet kell biztosítani. Joguk van a családtagjaikkal való kapcsolattartásra és segélyekre. - Az alapvetı jogokat mindenki számára szavatolni kell, senki nem tehetı felelıssé az általa el nem követett tettekért. Senkivel szemben nem alkalmazható sem testi, sem lelki kegyetlenkedés, sem más durva, megalázó testi büntetés, bánásmód.
29
-
Sem az összetőzésben résztvevı bármelyik fél, sem azok bármelyik képviselıje nem rendelkezik korlátlan joggal az ellenségeskedés eszközeinek és módjának megválasztása tekintetében. Tilos minden olyan eszköznek és módszernek az alkalmazása, amely túlzott és szükségtelen kínokat, rombolást okozna.
A nemzetközi humanitárius jog elıírásainak megsértéséért elsısorban azok elkövetıi tartoznak felelısséggel, de ugyanígy felelısek a szabályok megszegésére parancsot adók is. Felelısséggel tartoznak továbbá a szabálysértık egységének parancsnokai, és azok a feljebbvalók, akiknek az esettel kapcsolatban bármilyen szerepük, felhatalmazásuk volt (parancsnoki felelısség). A parancsnok, a feljebbvaló mindenképp felelısséggel tartozik, ha tudott, vagy tudnia kellett volna a szabályokat sértı cselekmény elıkészületeirıl, és nem tette meg a szükséges intézkedéseket azok megakadályozására, valamint, ha tudott vagy tudnia kellett volna a szabálysértés elkövetésérıl, de az elkövetık bíróság elé állítása érdekében nem tette meg a szükséges intézkedéseket. A fent leírtak értelmében a parancsnoki felelısség is személyes felelısség, csak az a parancsnok hatáskörébe tartozó kötelezettségek végrehajtásának elmulasztására vonatkozik. A nemzetközi humanitárius jog megsértésének felelıssége alatt elsısorban a népirtásért, a háborús bőncselekményekért és az emberiesség elleni bőncselekményekért való felelısséget értjük, – a felelısség megállapítása alapvetıen a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik. Bizonyos esetekben, amikor a felelısség megállapítása a nemzeti bíróságon nem a nemzetközileg elfogadott és elvárt általános mércék szerint folyik, a felelısség megállapításának illetékességét átveheti a hágai székhelyő Nemzetközi Büntetıbíróság. (Angolul International Criminal Court, ICC –, ami egyébként nem azonos az egykori Jugoszlávia területén történteket tárgyaló Nemzetközi Törvényszékkel –, hanem egy állandó bíróság, melynek illetékessége mindazon országokra kiterjed, amelyek elfogadják a Bíróság Alapszabályát). A nemzetközi humanitárius jog szabályainak tiszteletben tartásában és elıírásainak betartatásában az államnak, mint az idevágó nemzetközi szerzıdések aláírójának, meghatározó szerep jut: felelıs a vállalt kötelezettségek végrehajtásáért. Ugyanakkor köteles a nemzetközi humanitárius jogról szóló ismeretek terjesztésére, mindenekelıtt a Katonaságnál, de a rendıri állomány körében és minden olyan szervezetben és intézményben, ahol a szabályokat alkalmazni kell, illetve a betartásuk elmulasztása esetén meg kell ejteni a felelısségre vonást (ügyészség, bíróság). Az államot emberbaráti tevékenységben segítı Vöröskeresztnek e téren is vannak feladatai. Terjesztenie kell a nemzetközi humanitárius jog elıírásainak (egyben az Alapelvek és a Nemzetközi Mozgalom értékeinek) ismertetését a lakosság körében mindenütt, ahol az állami szervek részérıl ez az ismertetés elmarad (a Vöröskereszt tagsága, a tanügyi és egészségügyi dolgozók stb. körében). A Szerbiai Vöröskereszt, munkájában már túllép ezen a segítı szerepen. Komoly együttmőködést alakított ki a Katonasággal, a rendırséggel és más szervekkel, fölajánlva saját szakmai és más
30
lehetıségeit az ismeretek terjesztésére, akár a székhelyérıl, akár az ország területén mőködı nyolc diffúziós központja által (pl. a civilszolgálatos katonák képzése terén).
7. A Mozgalom jele A Nemzetközi Bizottság a Sebesültek Ápolására, címerjelként már az alakuló ülésén, a fehér alapon álló vörös keresztet (a svájci nemzeti lobogó fordítottját) fogadta el saját jeléül. A jel megválasztása egyben a Svájc iránti hála jele is volt, tekintettel arra, hogy a Bizottság alapítóinak szülıhazája, amely hathatós támogatásával segítette is alapítási törekvéseiket. A jelet, az egészségügyi szolgálatok A Vörös Kereszt védelmét szavatoló jelként, 1864-ben a hadrakelt fegyveres erık sebesültjei és betegei helyzetének javításáról meghozott Genfi Egyezményben hitelesítették. Ebbıl látszik, hogy a jel megválasztásának a kezdetek kezdetén sem volt semmilyen vallási indíttatása. Ennek ellenére, egyes iszlám államok a jel megjelenésétıl kezdve azt állították, hogy a jel sérti a mohamedánok vallási érzéseit. Ezek az országok a jelben, bár minden alap nélkül, vallási jelképet láttak. Az elfogadott jel mellett igyekeztek bevezetni saját jelüket, a Vörös Félholdat. Így, A Vörös Félhold egészségügyi szolgálatának védelmére, a török hadsereg már a Krími háborúban (1875-76) és a Hercegovinai fölkelés (szintén 1875-76) idején is a Vörös Félholdat használta. Az ellenséges oldalon álló államok a csatatéren méltányolták a jel védelmi szerepét. A Vörös Félholdnak a Vörös Kereszttel egyenértékő jelként való használatát az 1864-es Genfi Egyezmény 1929-ben történt módosításakor hitelesítették. Egyenértékő jelként ekkor fogadták el a Perzsa Császárság által használt Vörös Oroszlán és Vörös Nap jeleket is. Az 1980-as Iszlám forradalom után az Iráni Köztársaság elállt a Vörös Oroszlán és a Vörös Nap használatától, és azóta a Vörös Félholdat használja. Mindeközben állandóak voltak azok a kezdeményezések, amelyek egy új jel bevezetését indítványozták, mert egyes államok számára, mint pl. Izrael, mindegyik jel használata gondot jelentett. A kezdeményezések eredményeképp 2006-ban, a Genfi Egyezmények III. Kiegészítı Jegyzıkönyvében hitelesítették egy új kiegészítı jel használatát. A már ismert történelmi és politikai okok miatt a jel megnevezésére tett javaslatok egyike sem került elfogadásra, így csak a III. Protokoll jeleként említik. Bizonyít-
A Vörös Kristály 31
va a szervezet alkalmazkodóképességét és gyakorlatiasságát, a Nemzetközi Mozgalom keretében megnevezésként a „Vörös Kristály” szerepel. A jel rombusz alakú, fehér alapon vörös oldalakkal, melyek ugyancsak fehér mezıt határolnak. Jelenleg tehát, a katonai egészségügyi szolgálat védelmére három egyenrangú jel használatos: a Vörös Kereszt, a Vörös Félhold és a III. Protokollban meghatározott jel. A Genfi Egyezményekben elfogadott Vörös Oroszlán és a Vörös Nap jelek továbbra is hivatalos jelek, annak ellenére, hogy senki nem használja ıket.
7.1. A jel használatának általános szabályai Elfogadásától napjainkig, a Mozgalom jelének alapvetı rendeltetése, védelmet biztosítani a katonai egészségügyi szolgálat számára fegyveres összetőzés esetén. A Nemzetközi Mozgalom fejlıdése, idıközben magával hozta a jel másik rendeltetésének kialakulását: a Nemzetközi Mozgalomhoz való tartozás feltüntetését. A jel bármelyik rendeltetésérıl legyen is szó, használata bizonyos általános szabályokhoz kötött, amelyeknek betartása elengedhetetlen. A jel minden esetben vörös színő, fehér alapon. A jel élei nem érhetik el a fehér alap élét. A vörös keresztnek négy egyenlı szárának kell lennie. Alapjában véve öt négyzetbıl kell állnia (egy központiból és a négy szárat képezı további négybıl), mert így a legszembetőnıbb. A jelre nem kerülhet semmilyen fölirat, semmilyen ábra, sem más díszítés, rátét.
7.2. A jel védelmi jellegő használata A jel védelmi jellegő használatának szabályait az 1949-es Genfi Egyezmények és azok Kiegészítı Jegyzıkönyvei (I., II., III.) tartalmazzák. A védettség tanúsítására, a jel csak a Genfi Egyezmények alapján védelmet élvezı egészségügyi egységek, szolgálatok, személyzet és felszerelés jelölésére használható. Használatához, az államnak el kell ismernie az említett személyek, egységek, intézmények és anyagok katonai egészségügyi mivoltát. Használatakor a védelmi jelnek nagy távolságból is jól láthatónak kell lennie, szárazföldrıl, tengerrıl és a levegıbıl egyaránt. Így kitőzésekor a védett létesítmény vagy eszköz nagyságától függıen, arányosan nagyméretőnek kell lennie, szerepelnie kell azok oldalain, sík felületein, tetızetén, a légi jármőveknél a hasi oldalon is. Mindezeken az eszközökön és létesítményeken zászló formájában is alkalmazható. A védelem céljából alkalmazott jel nem tartalmazhat semmilyen föliratot, kivéve a Nemzetközi Bizottság esetében, melynek saját használatú jele a szervezet megnevezését is tartalmazza.
32
Az egészségügyi személyzet a jelet a bal felkarra erısített szalagon viseli. A szalagon az azt kiadó illetékes szerv bélyegzıjének vízálló lenyomata elengedhetetlen. A jelet viselıknek emellett igazolvánnyal is rendelkezniük kell, amellyel tanúsíthatják, hogy ık személy szerint jogosultak a jel használatára. A fegyveres összetőzésekben az egészségügyiekkel azonos védelmet élvez az egyházi személyzet is, tehát a jel használata részükrıl is az egészségügyiek részére meghatározott módon engedélyezett.
7.3. A jel azonosító jellegő használata A jel ilyen célra történı használatát is a Genfi Egyezmények szabályozzák. A jel azonosítás céljából történı használata jelentheti a Mozgalomhoz tartozást vagy egyszerően csak megjelölés. A Mozgalomhoz tartozás jeleként a nemzeti Egyesületek viselhetik (a személyi állomány, a létesítmények, különbözı anyagok és a tevékenység), míg megjelölésként a sebesülteket és betegeket szállító eszközök, az ıket ellátó egészségügyi állomások, azzal a föltétellel, hogy szolgáltatásaik ingyenesek, a jel használatát pedig engedélyezte a nemzeti Egyesület. A jel azonosító jellegő használatának szabályait a nemzeti törvényhozás írja elı, a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold Értekezletén elfogadott, a jel használatának általános szabályaival összhangban. Alapvetı elvárás, hogy a jel azonosító jellegő használatának módja lényegesen különbözzön a védelmi jelleget jelölı használati formától. A jel az azonosítási célra való használatakor arányosan kisebb mérető. Nem helyezhetı a jármővek és létesítmények sík felületeire és tetızetére, hogy ne okozhasson félreértést a levegıbıl való észlelés esetén. A nemzeti Egyesület állományába tartozó személyek a jelet nem viselhetik karszalagon. Viselhetik azt a mellen, sapkán, váll-lapon, de semmiképpen nem a karon, hogy különbözzenek az egészségügyiektıl. A jelnek azonosító jellegő használatakor, – akár hovatartozást, akár jelölést szolgál –, mindig tartalmaznia kell a szervezet megnevezését, amelyhez a jel viselıje tartozik. A fölirat szerepelhet a jel alatt, fölött vagy körülötte, de mindig határozottan kell utalnia a jel viselıjének hovatartozására. A hovatartozás jele kizárólag a nemzeti Egyesület számára van fönntartva, így azt senki más nem használhatja. Még a nemzeti Egyesület tulajdonát képezı azon eszközökön vagy létesítményeken sem, amelyeket nem a nemzeti Egyesület használ, hanem használatra másoknak engedett át. A nemzeti törvényhozás elıírásai értelmében és a nemzeti Egyesület beleegyezésével, békeidıben a jelet, mint azonosító jelet, használhatják az egészségügyi intézmények és szervezetek is azzal a föltétellel, hogy biztosítják a jel szabályos használatát. Az új jel elfogadásával, a jel azonosító jellegő használatában, új formákra nyílt lehetıség. Lehetıvé vált az Izrael nemzeti Egyesülete által
33
használt új jel, a Vörös Dávid-csillag alkalmazására. A nemzeti Egyesületek azonosító jelleggel, a jövıben úgy is használhatják a jelek egyikét, hogy azt a III. Protokoll szerinti jel központi fehér mezıjében jelenítik meg (a Vörös Keresztet vagy Vörös Félholdat), de a Vörös Dávid-csillagot is. Továbbá a nemzeti Egyesületek két jelet is elhelyezhetnek a fehér mezıbe; akik ezt a lehetıséget választják, kettıs névvel is élhetnek: pl. a Vöröskereszt és Vörösfélhold Egyesülete.
7.4. A jelnek népszerősítési célból történı használata A nemzeti Egyesület a jelet népszerősítés céljából is használhatja, ezáltal is súlyt adva akcióinak, amikor a nemzetközi humanitárius joggal, az Alapelvekkel, a saját tevékenységével kapcsolatos ismereteket terjeszti a lakosság körében. Ilyen esetekben a jel használatával semmiképp sem szabad azt a látszatot kelteni, hogy azt védelmi jelleggel alkalmazzák. A nemzeti Egyesület a győjtésekkor is használhatja a jelet, megjelölve vele az árut, melynek eladásából tevékenységének pénzeléséhez igyekszik anyagiakat biztosítani. Az különbözı áru ilyen célra való termelése és forgalmazása céljából, a nemzeti Egyesület szerzıdést köthet termelı vállalatokkal vagy más szervezetekkel. A szerzıdésnek, a termékek mennyiségét illetıen teljesen pontos adatokat kell tartalmaznia, a nemzeti Egyesületnek pedig szigorú ellenırzése alatt kell tartania ezt a termelést. A szerzıdésbe kötelezıen be kell építeni a lehetıséget annak megszakítására, amennyiben a Nemzeti Egyesület úgy értékeli, hogy a szerzıdéses együttmőködés során megsértik a jel használatát szabályozó elveket, illetve rombolják a nemzeti Egyesület illetve a Nemzetközi Mozgalom tekintélyét.
7.5. A jel és a név védelme A jel védelme egy ország területén, mindig annak a nemzeti Egyesületnek a feladata, amely az adott ország területén tevékenykedik. Ez föltételezi a nemzeti Egyesület tevıleges részvételét a nemzeti törvényhozásban, amikor a jel használatának szabályairól határoznak, hogy szakmailag pontosan beépíthessék a nemzeti elıírásokba a nemzetközi jognak a jel használatáról elfogadott szabályait. Az ország területén a nemzeti Egyesület feladata gondoskodni a jel szabályos használatáról, illetve szabálytalanságok észlelésekor, kezdeményezni azok elhárítását. Az említett feladatok végrehajtásában a nemzeti Egyesületnek az illetékes állami szervekkel való együttmőködése elengedhetetlen. Mindenképpen szem elıtt kell tartani, hogy az állam felelıs a nemzetközi jog és a nemzetközi polgári jog által többrétően is védett jel szabályos használatáért. Ezt a védelmet az államnak, saját törvényhozása kereté-
34
ben is biztosítania kell, megfelelı büntetések elıírásával a jel szabálytalan használata, vagy a vele való visszaélés esetére. A védelemnek ki kell terjednie a jel illetéktelen használata kizárására, a jel téves használatának és minden olyan utánzat vagy hasonló jel használatának tilalmára, melyek hasonlatosságot mutatnak a Vörös Kereszttel, vagy emlékeztetnek arra, de olyan esetekre is, mikor a Vörös Keresztet más jel keretében alkalmazzák. Tekintettel, hogy a Genfi Egyezmények tiltják a vörös alapon álló fehér keresztnek, Svájc államisága szimbólumának illetéktelen használatát is, ennek betartásáról ugyancsak a nemzeti Egyesület köteles gondot viselni. A jel mellett, védett a nemzeti Egyesület által használt név is; így Szerbiában a Vöröskereszt, amelyet az ország területén csak a Szerbiai Vöröskereszt és annak szervezetei használhatnak. Melléklet: Az azonosító jelek
AZONOSÍTÓ JELEK A NEMZETI FELSÉGTERÜLETEN
A III. Protokoll szerinti jel
Vörös Dávidcsillag
AZONOSÍTÓ JELEK A NEMZETI TERÜLETEN KÍVÜL
16
35
