AZ EURÓPAI HATÁROK SZEREPÉNEK VÁLTOZÁSA A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN A SZLOVÉN-OLASZ HATÁR PÉLDÁJÁN Herczeg Edina1 Bevezetés A XIX. századtól a nemzetállamok kialakulásával meghatározó szerephez jutottak az egyes államokat elválasztó határok, hiszen ettől kezdve az állam az egy nemzethez tartozás szimbólumává vált. A központosított államhatalom a legtöbb esetben az ország térszerkezetét is átalakította, az erőforrásokat a központi területekre koncentrálta, míg a határmenti területek hátrányos helyzetbe kerültek, marginalizálódtak. Ez a XIX. században európaszerte megkezdődő folyamat a XX. század második felében, Nyugat - Európában, a határmenti területek szerepének felértékelődésével jelentősen oldódott; ugyanez sajnos nem mondható el Európa keleti feléről, ahol egészen a 80-as évek végén bekövetkező rendszerváltozásig a határok elválasztó szerepe és az ezzel együtt járó valamennyi kedvezőtlen hatás fennmaradt. Dolgozatomban a szlovén-olasz határ kapcsán azt vizsgálom, hogy hogyan alakult át a két államot elválasztó határ szerepe valamint, hogy a határmenti területek felértékelődése milyen társadalmi és gazdasági lehetőségeket hordoz a térség számára. Eltérő politikai helyzet Európa keleti és nyugati felén Az I. illetve a II. világháborút lezáró béketárgyalások által meghúzott határok és határrégiók az azóta eltelt időszakban igen eltérő helyzetbe kerültek. Míg Nyugat-európában a határmenti együttműködések előmozdításában látták a tartós gazdasági fejlődés és béke zálogát és ennek következtében a határmenti kapcsolatok megélénkültek, addig Európa keleti felén éppen ellenkező irányú folyamatoknak lehettünk tanúi. A hidegháborús politikai helyzet a befelé fordulást az autark gazdaságpolitikák előretörését eredményezte, tehát a kifelé irányuló gazdasági kapcsolatokat minimalizálták. Ebben a térségben a határ, mint áthághatatlan sorompó, hermetikusan elzáró választóvonal jelent meg. A keleti tömb államai hiába tartoztak egy katonai –ideológiai blokkba a köztük lévő általános bizalmatlan légkör megakadályozta a valós határmenti kapcsolatok kialakulását, illetve a szocialista rendszer jellemzőjeként valamennyi államban egy erőteljes centralizációt hajtottak végre, amely az önálló, alulról jövő kezdeményezéseket eleve elutasította még akkor is ha az újonnan meghúzott határok két oldalán lévő települések korábban évszázados kapcsolatrendszert mondhattak magukénak. Az egyes államokat elválasztó határok funkciói Jelentős változást a határmenti térségek helyzetében a 90’-es években, Kelet- Európában végigsöprő rendszerváltozás hozott. Ezen politikai változások legmarkánsabban a nemzeti államok határai mentén éreztetik hatásukat. Azon határok mentén, amelyek az elmúlt 50 évben a merev elzárkózás színterei voltak és amelyek mentén napjainkban az EU bővítése zajlik. A történelem folyamán a határok funkciói átalakultak, megváltoztak, de van három olyan alapvető funkció, amely változó arányban ugyan, de folyamatosan jelen van valamennyi államhatár esetében (Ratti 1991). 1. A határ, mint elválasztó akadály: a nemzetállamok és az egy nemzethez tartozás tudatos kialakulásáig a határok alapvetően védő, elválasztó funkciót töltenek be, sorompóként, akadályként viselkednek. A határ elválasztó szerepe függ az elválasztott területek jellegzetességeitől és a központi politika akaratától (Hardi 2001). 1
PhD-hallgató, PTE TTK Földtudományok Doktori Iskola 7624 Pécs, Ifjúság u. 6.
[email protected]
1
2. A határ, mint szűrő: a határsávok minden esetben egy szűrő funkcióval is rendelkeznek, hiszen csak az adott állam számára kedvező jelenségek átjutását teszik lehetővé a károsat pedig kiszűrik, visszautasítják. 3. A határ, mint kontaktzóna: ebben az esetben a határ nyitott, kontaktzónaként funkcionál két vagy több állam között. A határzóna a kommunikáció, az élénk gazdasági – társadalmi érintkezés és fejlődés színtere. Teljesen nyitott határról természetesen nem beszélhetünk, hiszen az a határ megszűnését jelentené (1. ábra). 1.ábra A határ funkciói és hatásuk
A)
B)
H A T Á S O K
ELVÁLASZTÓ tényező eltérő politikai-intézményi rendszerek között
A “barrier” határ
Az elválasztó és lezáró tényezők uralkodnak Gazdasági büntető hatás
ÖSSZEKÖTŐ tényező eltérő társadalmak és közösségek között A szűrő jellegű határ
A határ átjárható, de a nemzeti politika határozza meg a szűrést Szegmentál; eltérő és pozicionált jövedelmek
A “nyitott” határ Az összekötő funkció uralkodik Határ menti együttműködés mint integrációs folyamat
Forrás: Ratti 1991.
A határkutatók többsége a határ nyitottságát egyértelműen pozitívumként értékeli. Clement (1994) (idézi Hardi, 2001.) szerint a XX. század második felében lezajló gazdasági szerkezetváltás és ezzel párhuzamosan a korábban erősen központosított nemzetállamok átalakulása, decentralizálása új lehetőségeket nyit meg a határmenti térségek előtt. Ez az átalakulás annak lehetőségét hordozza magában, hogy a korábbi periférikus területek dinamikus terekké váljanak. Rechnitzer (1998) azonban hozzáteszi, hogy a kívánt fejlődés csak akkor következik be, ha a határmenti térségek felkutatják és kihasználják saját endogén forrásaikat. Hardi (2001) szerint pedig a határmenti területek fejlődését meghatározzák a területen kívül álló hatalmi tényezők, hiszen a határ funkcióinak alakítása elsősorban az ő kezükben van. A határmenti együttműködésekhez szükséges jogi alapok és pénzügyi források megteremtése A II. világháború után Nyugat-Európában egyértelművé vált, hogy Európa békéjét tartósan csak a határvidékek problémájának megoldásával lehet fenntartani. A kezdeti határmenti kezdeményezések alulról jövő, spontán törekvések voltak és a határ két oldalán jelentkező de hasonló problémák megoldására irányultak. Az 50-es évektől tapasztalható gazdasági növekedéssel párhuzamosan felismerték, hogy a határmenti együttműködésekkel nem csak a határ jelenlétéből adódó kedvezőtlen hatásokat lehet mérsékelni, de a határmenti fekvés éppen olyan előnyöket hordozhat, amelyekkel más, országon belüli régiók nem rendelkeznek. A határmenti területek versenyelőnyre tehetnek szert azon komparatív előnyök kihasználásával, hogy közvetlenül érintkeznek más – természeti-társadalmi-gazdasági – adottságú területekkel.
2
Az európai intézmények felismerve ezen megváltozott szerepeket, hozzáláttak a határmenti együttműködések útjában álló jogi akadályok megszüntetéséhez és a pénzügyi alapok megteremtéséhez. Az Európa Tanács már a ’60-as évek második felétől figyelmet szentelt a határmenti együttműködések zavartalan működéséhez szükséges jogi háttér kidolgozásához. Ezen munka eredményeként fogadták el 1980. május 21-én a Madridi Keretegyezményt a „Területi Önkormányzatok és Közigazgatási Szervek Határmenti Együttműködéséről”. A Keretszerződés egyrészt megteremtette az együttműködés jogi kereteit, másrészt viszont -azon túl, hogy az egyes országok szabadon dönthetnek az egyezmény aláírásáról - a már csatlakozott országok számára is számos olyan eszközt nyújt, amelyek széles körben biztosítják a nemzeti identitás megtartását. Az idő előrehaladtával a határmenti együttműködések széles körűvé válása magával hozta a jogi keretek módosításának igényét is. Ezen módosítások közül az 1995. november 9én napvilágot látott jegyzőkönyv a legfontosabb, amely elismerte a kollektívák szerződési jogát és kéri az államokat ennek tiszteletben tartására is. Ugyancsak az Európa Tanács bocsátotta ki 1997-ben a „Regionális Önkormányzatok Európai Chartáját”, ez a charta kimondja hogy az adott állam nemzetközi kötelezettségei és törvényei betartása mellett, a határmenti régiók és települések jogosultak határmenti együttműködések kezdeményezésére és folytatására. Az európai területi különbségek mérséklésére és ezen belül is a határmenti területek fejlesztésének előmozdítására több fejlesztési program is indult a kilencvenes évektől az Európai Unió részéről is. Ezek közül a két legjelentősebb az Interreg és a Phare CBC program. Az Interreg programok célja, hogy az EU keretén belül, a határmenti, periférikus helyzetű térségek felzárkóztatását előmozdítsa. Az Interreg kezdeményezés 1989-be indult az Európai Parlament 21 millió ECU-s támogatásával. Napjainkban az interreg program harmadik szakaszát éli (Interreg III.), amelyet az előző kettő (Interreg I. és II.) tapasztalatai alapján alakítottak ki. Az Interreg III az eddigi legnagyobb Közösségi Kezdeményezés, a 2000-2006 közötti időszakra irányul és az európai együttműködés előmozdítására irányul három különböző szinten. • Az Interreg IIIA, a határmenti térségek együttműködést támogatja. • Az Interreg IIIB, az országok közötti kooperációt szorgalmazza. Fő célja a kiegyensúlyozott területi integráció megteremtése az európai Unión belül. Középpontjában a helyi, regionális és nemzeti hatóságok transznacionális együttműködése áll. • Az Interreg IIIC, a régiók közti együttműködést ösztönzi. A program célja a leszakadó illetve válságtérségek fejlesztési lehetőségeinek felkutatása, felzárkózásásnak elősegítése, valamint az európai térszekezet közös alakításásnak programja (az Európa 2000 és az Európa 2000+ program alapján). A Phare CBC (Cross Border-Cooperation) program a határmenti együttműködéseket támogató kezdeményezés. A program 1994-ben indult és kezdetben az Unió külső határaira irányult, majd 1996-tól az eredeti célkitűzések módosulásával kezdődhetett meg az ún. PharePhare határok támogatása is. 1999-ben a Phare programot átalakították, ennek értelmében 2000-től előcsatlakozási alapként funkcionál. 1997-2000 között a Phare Credo program révén, lehetőség nyílt a közép-európai országok egymás közötti és a FÁK országokkal határos régiók fejlesztésére irányuló forrásokhoz való hozzájutásra. A Phare CBC programok komplex területfejlesztési programok, amelyekben az adott terület és az Európai Unió területfejlesztési prioritásai érvényesülnek.
3
Együttműködés a szlovén-olasz határ mentén Ratti fontosnak tartotta a határok szerepének változását a történelem folyamán, elmélete jól nyomon követhető az általam vizsgált, szlovén-olasz határszakasz esetében is, hiszen ezen a területen, ha csak az elmúlt ötven év történéseit nézzük már markáns változásokat fedezhetünk fel az államhatárok funkcióinak alakulásában. A Szlovéniát is magában foglaló Jugoszláv állam határai mentén a II. világháborút követően, az eltérő katonai-ideológiai tömbök szembenállásának idején egyértelműen az elválasztó funkció dominált. Ezen funkció oldódása Jugoszlávia estében viszonylag korán megkezdődött, hiszen a ’49-ben bekövetkező szovjet –jugoszláv szakítás után Jugoszlávia egy sajátos fejlődési utat bejárva az EK felé nyitott. A határok igazi nyitásáról azonban csak Szlovénia függetlenné válása után, azaz 1990-től beszélhetünk. Ettől az időponttól kezdve Szlovénia a korábbi külgazdasági kapcsolatait felhasználva és továbbfejlesztve egyértelműen az EU felé nyitott; ’96-ban elsőként és egyetlenként a volt Jugoszláv tagköztársaságok közül az EU társult tagjává, majd 2004. május 1-től teljes jogú tagjává vált. Már az Eu-ba való belépés előtt, a felkészülés időszakában jelentősen megélénkültek a kapcsolatok a szlovénolasz és a szlovén-osztrák határok mentén, bár mindhárom fél a kapcsolatok intenzifikálását várja Szlovénia teljes jogú Eu tagságától, olyannyira hogy felmerült egy jövőbeli hármas – osztrák-olasz-szlovén – eurorégió kialakításának gondolata is. Dolgozatomban az olasz-szlovén határmenti együttműködések releváns tényezői közül elsősorban a demográfiai kérdésekkel foglakozom. A határmenti együttműködésben résztvevő területek főbb demográfiai jellemzői Ez a határszakasz különlegesen változatos természetföldrajzi, demográfiai, gazdasági és kulturális képet mutat. Az Olaszországot és Szlovéniát elválasztó szárazföldi határ hossza közel 200 km, míg a tengeri határszakasz mintegy 40 km hosszúságú. A szárazföldi térség változatosságát az adja, hogy területén, a Júliai-Alpok révén megtalálható a tipikus alpesi környezet, majd ezt követi az adriai partig fokozatosan lealacsonyodó prealpi domborzat. Szlovéniában a statisztikai régiók száma 12, ezeket a régiókat 192 járás (obcsina) alkotja, ezek a régiók a Nuts rendszer 3. szintjének felelnek meg. Ez a területi szint azonban önkormányzatilag még nem intézményesült, csak adatgyűjtési, szolgáltatási funkciókkal rendelkezik. A határmenti együttműködésben közvetlenül résztvevő járások száma 22, ebből hat tartozik a 9. számú „Goreniska” nevű statisztikai régióba kilenc a 11.”Goriska”, míg a fennmaradó hét a 12.”Obalno-kraska” régióba tartozik. A 22 járás területe 4114,3 km2, a három statisztikai régió területének 75%-át, míg a Szlovén állam területének kb. 20%-át adja. A területen közel 287000 ember él, amely a 3 régió lakosságának 68,4%-a, Szlovénia lakosságának pedig 14,4%-a. a népsűrűség 70 fő/ km2 (1.táblázat). A demográfiai folyamatokat tekintve jelentős különbségek jellemzik Szlovéniát. Az ország középső részén van egy pozitív szaporodással és kedvező korösszetétellel jellemezhető tömb, míg a peremterületek, így az általam vizsgált régiók népessége is elöregedőben van és természetes fogyás sújtja őket, bár hozzá kell tenni, hogy a mutatók szerint kedvezőtlen demográfiai helyzetű „Obalno-kraska” rendelkezik a legnagyobb mértékű vándorlási nyereséggel, hiszen ez a régió található az Isztria-félsziget északi részén, ahol Szlovénia rövid tengerpartja húzódik. A gazdasági élet szereplői csak kis mértékben koncentrálódnak a staisztikai régiók szintjén, míg a mezőgazdasági tevékenység általánosan érinti az ország minden térségét, addig az ipari tevékenység tekintetében a fővárosi régió túlsúlya tapasztalható, ezen kívül három nyugati fekvésű régióban magasabb ez az érték az országos átlagnál abból kettő Goreniska és Goriska. Ez egyértelműen Olaszország földrajzi közelségével és az olasz tőke jelenlétével magyarázható. A
4
foglalkoztatottak, intézmények és általában a vállalkozók relatív eloszlása egyenletes és a munkanélküliség terén sincsenek regionális feszültségek Szlovéniában. A Szlovén Statisztikai évkönyv adatai szerint mind a regionális GDP, mind a bruttó és nettó jövedelmek a gazdasági szervezetekhez, a feldolgozóipari cégekhez hasonló területi koncentráltságot mutat. Az átlagos havi jövedelmek a Ljubjanát is magába foglaló központi régióban voltak a legmagasabbak, ezen kívül a Koper központú Obalno-kraskaban találhatók az átlagnál magasabb értéket, míg a másik két általunk vizsgált régióban az országos átlagnak megfelelő jövedelmi viszonyokat találunk. A régió egy lakosra jutó GDP-jét vizsgálva, megállapítható, hogy az országos átlagot messze (mintegy30%) meghaladja a Központi Régió. Ebben az esetben is az olasz határ menti Obalno-kraska és Goriska azok a régiók, amelyek az országos átlag fölötti értékkel rendelkeznek. Látható tehát, hogy azon túl, hogy Szlovéniában is létezik egy centrum-periféria viszony a főváros és a perifériák között, az európai gazdasági erőtérhez igazodva kialakulóban van egy délnyugat-északkeleti megosztottság is. 1.táblázat: A szlovén határmenti területek főbb demográfiai mutatói
Bled Bohinj Jesenice Kranjska Gora Radovlijica Trzic Összesen Goreniska Régió össz. Ajdovscina Bovec Brda Kanal Kobarid Miren-Kostanj. Nova Gorica Tolmin Vipava Összesen Goriska Stat.. Régió össz. Divaca Hrpelije-Kozina Izola Komen Koper Piran Sezana Obalno-kraska Régió össz. Határmenti térség össz. A három stat. régió össz. Szlovénia
Terület km2 188,5 333,7 118,4 256,3 118,7 155,4 1171,0 2137 245,2 367,3 72,0 146,5 192,7 62,8 323,9 381,5 107,4 1899,3 2325 147,8 192,2 28,6 102,7 311,2 44,4 217,4
Népességszám 1997 10974 5178 26158 5430 18030 15046 80816 195638 17719 3344 5802 6349 4641 4775 42822 12414 5186 103052 120286 3831 4138 14351 3635 47552 17431 11889
Népsűrűség 1997 58,22 15,52 220,93 21,19 151,90 96,82 69,01 91,60 72,26 9,10 80,58 43,34 24,08 76,04 132,21 32,54 48,29 54,26 51,80 25,92 21,53 501,78 35,39 152,80 392,59 54,69
Öregségi mutató
1044
102827
98,60
96,21
4114,3 5506 20256
286695 418751 1984923
69,68 76,05 98,00
91,85 82,54 77,63
90,95 102,39 73,97 99,88 81,66 68,01 80,13 69,52 77,09 129,94 102,38 110,04 118,39 107,54 98,85 106,99 81,61 97,65 95,75 116,64 120,67 87,52 122,34 92,23 89,56 110,19
Forrás: Republic of Slovenia, 1998 Statistical Yearbook
5
Olaszország részéről a határmenti együttműködésben Friuli-Venezia Giulia autonóm jogállású régió (NUTS 2 szint) vesz részt, a régió 62 községe (NUTS 5 szint) érintett közvetlenül a Szlovéniával való együttműködésben. Ez a 62 község közigazgatásilag a megyei szintbe sorolható Udine, Trieszt és Gorizia központtal jellemezhető megyékhez tartozik. A terület nagysága 2191 km2, az egész régió területének 27,9%-a. A térség ¾-e a Júliai -Alpok területére esik, tehát egyértelműen hegyvidéki terület. 1998-as adatok szerint a területen 466354 ember él, a régió népességének 39,36%-át adva, a terület népsűrűsége 212,8 fő/ km2 (2. tábázat). Szlovéniához hasonlóan erről a térségről is elmondható, hogy elvándorlás sújtja, 1991 és 1997 között 2,4% volt a terület népességvesztesége, amely jóval meghaladja a régió átlagát (1,09%). Természetesen az egyes területek között jelentős különbségek vannak. Az elnéptelenedés leginkább a hegyvidéki területeket sújtja, míg a szelídebb térszíneken és a síkságokon ezen mutatók jóval kedvezőbbek A demográfiai adatok szerint mind regionális, mind pedig megyei szinten a népesség elöregedése tapasztalható. A népesség 20,83%-a 65 évnél idősebb, ez az arány a határ közelében még magasabb, mintegy 21,7%. Az aktív népesség (a régió népességének 41,01%-a) 9,52%-a volt munkanélküli 1991ben, a munkanélküliségi ráta ’93-ig emelkedett, majd stagnált, napjainkban pedig 7% körül alakul. A foglalkoztatás terén mind a mai napig hátrányos helyzetben vannak a fiatalkorúak és a nők. A hozzáadott érték alapján és az aktív keresők megoszlása alapján is a szolgáltató szektor áll az első helyen a régióban, ezt követi az ipar majd a mezőgazdaság. 2. táblázat: Az olasz határmenti területek főbb demográfiai mutatói Terület km2 Z. della Val C. del Ferro Zona Tarcentina Z. delle Valli del Natisone Z. della Bassa Cividalese Zona del Manzanese Zona del Collio Zona Goriziana Zona Monfalconese Zona Triestina Határmenti térség össz.
Népességszám 1991-ben
Népességszám 1997-ben
Népsűrűség 1997
Öregségi mutató
873,33
14257
13522
15,45
125,47
313,86
25035
25188
80,25
171,65
289,12
21328
21290
73,64
169,73
82,13
10243
10697
130,24
98,75
67,32
16091
16055
238,49
100,66
74,31 124,73
13408 56572
13383 55815
180,10 447,49
164,00 197,03
152,92
59066
59757
389,58
199,34
211,82
261825
250829
1184,16
250,09
2191,54
477 825
466 354
212,80
209,99
Forrás: Regione Autonoma Friuli-Venezia Giulia, Compendio Statistico, 1997. Mind szlovén, mind pedig olasz országos összehasonlításban elmondható, hogy a határmenti együttműködésben résztvevő régiók mindkét országban a fejlett régiók közé tartoznak, bár az elmúlt években tapasztalható gazdasági recesszió ezt a területet sem kerülte el. A válság kezelésének egyik lehetséges módja az együttműködések szorosabbá fűzése.
6
Az együttműködés konkrét eredményei és a felmerülő problémák A régiók együttműködésének kedvezett, hogy a két állam egymás felé közeledése viszonylag korán, már az ’50-es években megindult. A teljesség igénye nélkül ennek főbb állomásai a következők voltak: 1956-ban kereskedelmi megállapodás született Gorizia-Udine és Sezana-Nova Gorica-Tolmino, valamint Trieszt és Buje-Koper között, ezt több, a gazdasági együttműködést szorgalmazó megállapodás követett a ’70-es, ’80-as évek folyamán. A következő nagy állomás az 1975-ben, mindkét állam által aláírt osimói egyezmény, amelyben véglegesítették Olaszország és Jugoszlávia határait, elejét véve bármilyen jövőbeli konfliktusforrásnak. Szlovénia a Phare CBC támogatások elérésére kezdettől fogva jogosult volt, majd 2004. május 1-től, az EU teljes jogú tagjaként az Interreg forrásai is megnyílnak számára. A korábbi források elosztása elsősorban a helyi prioritásoktól függött, így ez a határmenti térség a támogatások 33%-át a gazdasági együttműködések fejlesztésére, 30%-át a környezetvédelmi problémák megoldására, 18%-át az információs hálózat bővítésére, 10%-át a humán erőforrások fejlesztésére fordították, míg a technikai eszközök és a kulturális kapcsolatok ösztönzésére 5 illetve 4% jutott. Összességében elmondható, hogy a Phare CBC és az Interreg programok által támogatott határmenti együttműködés sikeressége egy konkrét makrorégió létrehozásában is tükröződik. Ez a Friuli-Venezia Giulia, Veneto, Karintia és Szlovénia által létrehozott „Határok nélkül” elnevezésű makrorégió, amely a további együttműködések irányát is kijelöli és egy esetleges jövőbeli eurorégió csírája lehet. Az utóbbi években, különösen Szlovénia Európai Unióhoz való csatlakozásának közeledtével megélénkültek az alulról jövő kezdeményezések. 1998 decemberében Portoroseben megtartott olasz-szlovén találkozó alkalmával a szakértők meghatározták az együttműködés preferált területeit. • • • • •
A gazdasági együttműködések elmélyítése A közlekedési-és információhálózat fejlesztése A munkaerőpiac összehangolása Tudományos kooperáció A kisebbségek védelme
Mindezeken túl, 1999. december 18-án, Castelmontéban 16 szlovén és olasz község határozatot hozott az un. „Polgármesterek Tanácsának„ létrehozásáról, akik évi egyszeri összejövetelük alkalmával megvitatják az éppen aktuális problémákat és lehetséges megoldásaikat. Szlovénia Európai Uniós tagságától az együttműködés szereplői új impulzusokat várnak. A kedvező kép ellenére azonban ebben a térségben is vannak az együttműködés hatékonyságát gátló tényezők. Ilyen komoly hiányosság például, hogy bár mindkét állam aláírta a Madridi Konvenciót de Szlovénia még mind a mai napig nem ratifikálta. A jogi tényezőkön túl, a két ország eltérő története is szerepet játszik abban, hogy akadályok gördülnek a kooperáció elé. Míg Olaszországban a határon túli együttműködéseknek és az európaiság gondolatának mély gyökerei és hagyományai vannak, addig a Balkánon a ’90-es évek szomorú eseményei a fragmentálódás és a nacionalizmus előretörését eredményezték. Ezzel magyarázható Szlovénia ódzkodása mindenfajta decentralizációs törekvéstől, hiszen mint minden fiatal állam minden ilyen kezdeményezés mögött, önálló állami létének veszélyeztetését sejti. Ezért nem hajtotta még végre azt a közigazgatási reformot, amely a NUTS 3. szintjének önkormányzatiságot juttatna Ennek a szintnek a hiánya viszont azt a kedvezőtlen hatást eredményezi, hogy az olasz-szlovén határ két oldalán lévő partnerek eltérő kompetenciákkal rendelkeznek, ami viszont akadályozza az együttműködés elmélyülését.
7
Mindezeken túl a gazdasági és természeti viszonyok különbözősége tovább gyengíti a kapcsolatokat a határ két oldalán, hiszen a gazdasági krízis, a terület periférikus fekvése, az átalakulóban lévő szlovén gazdaság és a kommunikációs nehézségek megléte komoly akadályokat állít az együttműködés elmélyítése elé. A közeljövőben tehát a szlovén és az olasz kormány elsődleges feladatai között kell, hogy a szerepeljen ezen akadályok elhárítása és további lépések megtétele a határmenti együttműködések előmozdítása érdekében. Összegzés Dolgozatomban arra igyekeztem rámutatni, hogy a határok szerepének átalakulása milyen társadalmi-gazdasági változásokat indukálhat egy adott határrégióban. Ezen két tényező kedvező egymásrahatása, olyan határrégiókat hozhat létre, amelyek az endogén és exogén források optimális kihasználásával, napjainkban azt a történelmi lehetőséget kapták, hogy a korábbi periférikus szerepkörből kilépve dinamikus terekké váljanak. Nyugat-európai tapasztalatok bizonyítják, hogy a határmenti együttműködések révén lehet az eltérő történelmi fejlődésből fakadó területi különbségeket a leghatékonyabban kiegyenlíteni és a korábbi, a központi politika által elhanyagolt térségeket újra bekapcsolni a társadalmi-gazdasági vérkeringésbe, ezzel is elősegítve a terület népességmegtartó képességének növelését. Az általam vizsgált szlovén-olasz határmenti térség egy különösen érdekes terület hiszen földrajzi helyzetéből adódóan hidat képez Nyugat -Európa és a Balkán között, közvetítve az európai értékeket valamint a határmenti együttműködésben már elért eredmények és tapasztalatok átadásával fontos szerepet játszhat a Balkán térségének minél gyorsabb és zökkenőmentesebb integrálásába az európai térbe. IRODALOM Delli Zotti, G.(1983) Relazioni Transnazionali e Cooperazione Transfrontaliera. Il caso nel Friuli- Venezi Giulia. Angeli, Milano Gasparini, A. (szerk.) (2000) Problemi e Prospettive dello Sviluppo di Euroregioni sul Confine Nord- Orientale Italiano: il Caso del Friuli-Venezia Giulia. I.S.I.G., Gorizia, 197p. Gasparini A. – Zago M. (2000) La Cooperazione Transfrontaliera nel Friuli-Venezia Giulia. I.S.I.G., Gorizia, 151p. Golobics P. – Merza P. (2002) Polarizálódó világgazdaság. PTE TTK Földrajzi Intézet, Pécs, 207 p. Hardi, T.(2001) A határ és a határ menti együttműködések a kialakuló határrégiókba., Doktori disszertáció. MTA RKK, Győr, 185 p. Horváth, Gy. (szerk.) (1993) Régiók és városok az olasz modernizációban. MTA RKK, Pécs, 384 p. Illés I. (2002) Közép- és Délkelet-Európa az ezredfordulón. Dialóg - Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 362 p. ISTAT, Censimento della Popolazione 1991, fascicoli provinciali, Regione Autonoma FriuliVenezia Giulia, Compendio Statistico, edizione 1997. Németh N.(2002) Szlovénia térszerkezete az évezred végén – in.: Jakobi Á. (szerk) RÉKA Regionális értékelés és kvantitatív analízisek. ELTE, Budapest, pp. 7-37. Probáld, F.(2000) (szerk.) Európa regionális földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 580 p. Ratti R. (1991) Regioni di Frontiera.Banca di Credito Commerciale e Mobiliare, Lugano Rechnitzer J. (1998) A területi stratégiák. Dialóg-Campus Kiadó, Pécs-Budapest, 347 p. Republic of Slovenia, 1998 Statistical Yearbook, Ljubjana, 1998.
8
Szabó P.(2002) Észak, Dél, Harmadik Olaszország és társaik - Makroregionális tagozódás Olaszországban. – in.: Jakobi, Á. (szerk) RÉKA Regionális értékelés és kvantitatív analízisek. ELTE, Budapest, pp.39-73.
9
