A Z É S Z A K I (ÖREG) - B A K O N Y T E R Ü L E T É N V É G Z E T T A L G O L Ó G I A I É S HIDROBIOLÓGIÁI K U T A T Á S O K R Ö V I D I S M E R T E T É S E
A veszprémi Bakonyi Múzeum megbízásából 1963-ban kezdtem el a Bakony algavegetációjának a kutatását. Dolgozatomban az azóta végzett vizsgá latok rövid ismertetését szeretném vázolni. Az Északi-Bakony algaflórájának részletes leírását majd egy nagyobb összefoglaló m u n k á b a n fogom ismer tetni. A Bakony növényvilágának is egyik jelentékeny csoportját képezik a moszatok, ezek népesítik be a különböző vizeket. De nemcsak vízben élő algafajok találhatók a Bakonyban, h a n e m a levegőben élő al gafajok száma is tekintélyes. Ellepik a fák kérgét, köveket, kő- és faépítményeket, sőt a talajon és a talajban is számos algafajt találunk. A Bakony területéről 1965-ig megjelent algológiai kutatások eredményeit egy 1966-ban megjelent dolgozatomban foglaltam össze (KOL 1966). Azóta, a Szigligeti A r b o r é t u m b ó l közöltem vízben és k ü lönböző fák kérgén élő algafajokat (KOL 1968 a). Az Északi-Bakony algavegetációja n e m nagyon ismert. Algaflórájáról eddig csak egy dolgozat j e lent meg. Ebben az Északi-Bakony 13 érdekesebb forrásának algavegetációját és limnológiai viszo nyait ismertetem. A forrásokat a b e n n ü k élő alga vegetáció alapján csoportosítom. A következő for rástípusokat különböztetem m e g : 1. Chlorophyta forrás-típus (zöldalgás források), 2. Cyanophyta forrás-típus (kékalgás források), 3. Rhodophyta for rás-típus (vörösalgás források), 4. Vegyes forrás tí pus és 5. Vasbaktériumos források (KOL 1968). Ügy válogattam össze a vizsgálandó vizeket és egyéb biotópokat, hogy az Északi-Bakony területén talál ható, különböző biotópok mikroszervezetei kerülje nek majd a mikroszkóp lencséje elé. HIDROGÉNION-KONCENTRÁCIÓ ÉS HŐMÉRSÉKLETMÉRÉSEK Az Északi-Bakonyban különböző vízi biotópok v a n n a k : források, kutak, forráslápok és egyéb lá pok, folyóvizek, patakok, csermelyek, kisebb álló vizek, tavak, dagonyák, töbrök, tócsák és egyéb ví zi biotópok. A hidrogénionkoncentráció-méréseket a helyszínen HELLIGE-komparátorral végeztem. A különböző vizekben végzett p H - és hőmérsékletmé rések adatait h á r o m táblázatban t ü n t e t e m fel. Az I. táblázat a források, k ú t - és forráslápok ada-
P H - ÉS H Ö M É R S É K L E T M É R É S E K '.: I. források, forrás-lápok
Biotop
t/3
kutak,
£-1
-
>0) Ф
-l^>
N >ф Ш
«SM > >
Q
S3и
X
Források Bakonybél környéke: Alsóréti f o r r á s l á p forrása Borostyán-kút
Bödön-kút C u h a egyik f o r r á s a G y ö k é r - k ú t ( G á t - h e g y alatt) Judit-forrás (Kerteskő) Molnár-kút Pap-kút Prücsök-forrás Sátor-forrás S o m - h e g y a l a t t i forrás S z ö m ö r k e - v ö l g y i forrás Tisztavíz F o r r á s az ü d ü l ő közelében Különböző Csurgó-kút
1963. 1966. 1963. 1964. 1965. 1966. 1967. 1963. 1963. 1966. 1965. 1963.
VI. IX. VI. IV. VII. IX. IX. VI. X. IX. VII. X.
7,— 7,2 7,— 6,8 6,8 6,8 7— 7,— 7,— 6,8 7,5 7,—
10 10 10 8 8 9 9 11 10 11 10 10
VI. 1963. 1963. VI. 1964. IV 1966. VII. 1963. X. 1964. IV. VI. 1963. 1963. VI. 1966. VIII.
7,— 7,— 7,— 7,— 7,— 7,— 7,— 7,2 6,9
9 У 8 10 10 8 10 10 10
1963. VI. X.
7 -
10
helyekről: (Farkasgyepű)
Hármas-forrás (Farkasgyepű) ö d ö n - k ú t (Mánc-hegy) F e h é r k ő a l a t t i forrás Kőpince (Vinyesándormajor) K ő p i n c e feletti kis forrás Kab-hegyi források Attya-forrás Csatkai forrás Jásdi-kút Kisforrás a G a j a m e l l e t t (Jásd) Hárskút Iharkút
1965. 1966.
VII. IX.
7,— 7—7,2
9 10
1967. 1966. 1964.
VI. IX. IV.
7— 7,— 6,H
10 9 7
1965. 1967. 1968. 1965. 1964. 1966. 1968. 1967.
VII. X. VI. VII. IX. IX. VII. IX.
7— 7,— 7,— 7; 6—6,5 7,— 7,— 7,—
10 10 10 10 10 15 10 9
1967. 1969. 1969.
IX. IX. IX.
6,5 7,— 7—
10 10 10
153
Kutak,
gémeskutak:
Kerteskő, csikótelep kútja Felső-Borsod-puszta (Farkasgyepű) Som-hegy alatti vályús kól Vinyesándor-major kútja Bakony szentlászló Ady u. 4. kútja Hódoséri vadászház, kút Hódoséri erdészház kútja (Porva) Fenycjfő, gémeskút
1963.
VI.
7,— 10
1966. 1963. 1965. 1967.
IX. VI.
ii.ií
VII.
7.—
X.
7,—
11 20 9 13
7,5 6.«
13 10 10 12
1965. 1965.
VII. VII.
7,5
1965. 1969.
V 1. VI.
7,—
1963. 1967.
VI. IX
7,5 7.5
L5
1963. 1964. 1969. 1967.
VI. VI.
14
VII.
7.2 7,3 7,—
VI.
7,—
7.3
Forráslápok: Alsóréti forrásláp (Bakonybél) Bakonybél, láp az üdülő leié Fekete-Séd völgye Kisszépalma-puszta Tustán-árok (Csehbánya)
15
lait tartalmazza. Ebből kitűnik, hogy a források hő mérséklete 7 és 11 С fok között mozog. A legtöbb forrás hőmérséklete 9—10 С fok. Kivétel csupán az Attya-forrás. amely tulajdonképpen meleg, illető leg langyos vizűnek tekinthető. A folyóvizek, álló vizek és lápok vizének hőmérséklete a levegő hő mérsékletével együtt emelkedik, illetőleg süllyed. De mindig találunk néhány fok különbséget a víz és a levegő hőmérséklete között. A források hőmér séklete állandó, a külső hőmérséklet-változások nem befolyásolják. A táblázatban látható, hogy különböző években és évszakokban végzett mérések értéke azonos, il letőleg közel áll egymáshoz. A kutak, gémeskutak vizének a hőmérsékletét i n k á b b befolyásolja a le vegő hőmérséklet-ingadozása. A forráslápok sekély vize g y a k r a n felmelegszik a levegő hőmérsékleté nek emelkedésével. A pH-mérésekből kitűnik, hogy a források vizének pH-értéke 6,8—7,5 között mo zog. A legtöbb forrás vizének a pH-értéke 7. Kivé telt képeznek a K a b h e g y forrásai, ezek vizének a pH-étéke 6 és 6,5 között mozog. Ez az é r t é k k ü l ö n b ség a terület geológiai viszonyaival függ össze. A Kab-hegy bazaltterületén fakadó források vizének pH-érétke n é h á n y tizeddel alacsonyabb, mint az Északi-Bakony mészkőterületén eredő forrásoké. Az egyes források p H - é r t é k e n é h á n y tized ingado zást m u t a t csak a különböző években, illetőleg k ü lönböző évszakban végzett mérések szerint (l. I. táblázat). A különböző k u t a k és gémeskutak vizének a p H értéke is a forrásokéhoz hasonlóan 6,5—7,5 között váltakozik a k u t a t környező terület geológiai viszo nyai és szennyezettsége szerint. A települések, fal vak kútj ai, illetve állatitató k u t a k vizének a p H értéke néhány tizeddel mindig magasabb, m e r t r e n 154
desen a k ú t k ö r n y é k e többé-kevésbé szennyezett szokott lenni, és ez a kút vizét is befolyásolja. A forráslápok és egyéb lápok vizének pH-értéke 7 vagy néhány tizeddel magasabb. Természetesen ezt is a környezet minősége erősen befolyásolja. A II. táblázatban a patakok vizének hőmérsékle tét és pH-értékét tüntetem fel. Az Északi-Bakony különböző területén található patakokban végez tem vizsgálatokat. A patakok különböző szakaszán. sőt némely p a t a k b a n különböző években és évsza k o k b a n is végeztem megfigyeléseket. A patakok vi zének pH-értéke 6.5—8 között váltakozik. Ugyan azon patak vizének a pH-értéke is változik aszerint, hogy milyen környezetben folytatja útját. Pl. a Fe kete—Séd pH-értéke a Tisztavíz- (3. kép) forrás kö zelében 6—8, úgy mint, a Tisztavíz-forrás vizének is. Olyan völgyekben, ahol az állatok nem járnak, nincs legeltetés, nem szennyezett vagy alig szennye zett a patakok vize, a víz pH-értéke alacsonyabb A falvakban, emberi települések közelében a patak vi ze többé-kevésbé szennyezett, a víz pH-értéke emel kedik, pl. a Gaja Jásdnál, Bakonynánánál. a Bittvapatak a bakonyjákói legelőnél, a Gerence Bakonybélnél. A Somberek-Séd pH-értéke elég magas. Az egész patak mente lápos terület, helyenként a láp vize és a patak vize összefolyik. (7. II. láblázat). pH- ES HÖMÉRSÉKLETMÉRÉSEK: II. Patakok
i_JIV7
\j\f\J
% V
N
ЙД >
g -
> D,
•OJ
Ф
S3 l-|
<л
Patakok. Bakonyér Bittva-patak, lelett
1967.
X.
7,5
13
1966. 1968. 1964. 1965. 1967. 1967. 1967. 1968.
IX IX. IX.
7.5 7.5 7.5 7.5 7,3 7.3 7.2
15 11 12 13 13 N 11 15
6,9
10
7,3 6.5
10 6
Bakonyjákó
Csi n g e r - p a t a k (Ürkú t ) VII. Cuha X. C u h a , az Ö r d ö g - r é t n é l X. Cuha, V i n y e s á n d o r - m a j o r X. C u h a , Hódosér t o r k o l a t á n á l VI. Cuha, K ő p i n c é n é l F e k e t e - S é d a Tisztavíz 1966. VIII. forrásnál Fekete-Séd a Tisztavíz1966. VIII. forrástól 20 m - r e l l e j j e b b IV. 1964. Fehérkő-patak Gaja. R ó m a i - f ü r d ő n é l VI. (Bakonynána) 1963. Gaja, J á s d közelében 1965. VII. IX. 1967. Gaja, B a k o n y n á n a , h í d n á l IX. Gaja B.nána hídnál 1968. 1969. VII. Gaja B.nána hídnál IV. 1964. G e l l a a t o r k o l a t közelében IX. 1967. Gella, távol a t o r k o l a t t ó l VI. G e r e n c e Hegyeskő felé 1963. Gerence, Huszárokelő-puszta, IX. 1967. hídnál
7,—
7,8 7,5 7.5 7.5 7.5 7.2 7,— 7,—
14 12 12 15 5 1.2 14
7,—
15
1 1
1. Molnár-к út, Gerence-puszta közelében
2. Csurgó-kút, a Köves-patak völgyében (Farkasgyepű)
1. Molnár-Brunnen, in der Nähe der Gerence-Puszta
2. Csurgó-Bruiinen, im Tal des Köves-Baches (Farkasgyepű)
1. Molnár-kút, near Gerence-puszta
2. Csurgó-kút, in the valley of the Köves-patak (Farkasgyepű)
3. Tisztaviz, a Fekete-Séd völgyében (Bakonybél)
4. Jásdi szentkút
3. Sauberes Wasser, im Tal des Fekete-Séd (Bakonybél)
4, Heiligerbrunnen von Jäsd
3. Tiszta-víz in the valley of the Fekete-Séd (Bakonybél)
1. Szentkút at Jásd
155
G e r e n c e (Bakonybél) J á s d , forrás c s e r m e l y H ó d o s é r a k ő b á n y a előtt Hódosér, v a d á s z h á z n á l Hódosér a torkolat közelében Hódosér, P o r v á n á l Köves-patak (Farkasgyepű) P r i k l i - p a t a k (Csehbánya) Séd (Nagyvarsány) Sombereki—Séd Gerence a Szömörkevölgyben Gerence, Kerteskő alatt Vörös J á n o s — S é d P a t a k , Fenyőfő fölött Szélesárok (Bakonybél)
1967. 1967. 1965. 1967. 1967. 1968. 1966. 1967. 1970. 1967. 1968. 1963. 1963. 1964. 1964. 1967. 1968.
VI. IX. VII.
X X. IX. IX. VI. VII.
IX. IX.
7.2 7,— 7.6 7.5
15 12 16 13
14 12 12 7,5 í! 7,— 7,— 10 7,5-8 14 10 7.5
7,3
8 —
7,5 VI. X. 7—7,6 VI. 7,— 7.2 IX. X. 7,— IX. 7,—
11 10 8 15 10 10
A III. t á b l á z a t b a n k ü l ö n b ö z ő b i o t ó p o k b a n v é g z e t t m é r é s e k e r e d m é n y é t t ü n t e t e m fel. A z É s z a k i - B a k o n y á l l ó v i z e k b e n n a g y o n s z e g é n y . S ő t m é g az á l l ó víznek t e k i n t h e t ő vizek n é m e l y i k e sem igazi álló víz, m e r t pl. a Z i r c i A r b o r é t u m t a v á n a k v i z e is á l landóan mozgásban van.
p H - ÉS H Ö M É R S É K L E T M É R É S E K . III. Különböző biotópok
Egyéb
biotópok
Víztartály a bakonyszentlászlói fenyves Tócsa vízvirágzással B.-szentlászló, Ady u. 4. Tócsa vízvirágzással Hódoséri v a d á s z h á z n á l , a faiskolánál Tócsa vízvirágzással (Fenyőfő) Dagonya, a P á p a l á t ó k ő alatt
1965. 1967.
VII. X.
7.5 7,3
15 10
1967.
VII.
7,2
9
1965.
VII.
8,—
10
1968.
VI.
7,3
14
1967.
VII.
7,—
12
A z á l l ó v i z e k és e g y é b k i s e b b b i o t ó p o k v i z é n e k i hőmérséklete egészen a levegő hőmérsékletének a f ü g g v é n y e . T e r m é s z e t e s e n n é h á n y fok k ü l ö n b s é g e t m i n d i g t a l á l u n k , a v í z h ő m é r s é k l e t e m i n d e n eset ben n é h á n y fokkal a l a c s o n y a b b . A k i s e b b állóvizek, t ó c s á k v i z é n e k p H - é r t é k e l e g t ö b b e s e t b e n 7 fölött van. Kivételt k é p e z n e k a Fenyőfő közelében levő t a v a k , e z e k p H - é r t é k e 7, v a l a m i n t a Z i r c i A r b o r é t u m t a v a és a P á p a l á t ó k ö v e k a l a t t i d a g o n y a v i z é n e k p H - é r t é k e . (I. III. táblázat.) A többi állóvizek, amelyek pH-értékét mértem, mind emberlakta te r ü l e t k ö z e l é b e n v a n n a k és k i s e b b - n a g y o b b s z e n n y e ződésnek vannak kitéve úgy. hogy a vizük pH-ért é k e 7—8 k ö z ö t t m o z o g .
ALGAVEGETÁCIÓ Biotóp
-си Щ te-l и
> а
к* s o -CD
Állóvizek Bakonybél, sportpálya tava Feketepusztai tavak (Ácsteszér) Németbánya, Vadászház tava C s e h b á n y a felett lápos tó Nagyszépalma-puszta Tapolcafő Fenyőfői t a v a k ( P á p a t e s z é r felé) Űrkúti töbrök Ú r k ú t i víztároló 1963. VI. Zirc, a r b o r é t u m t a v a
7,5
20
VII.
7,8
VI.
7,5
17 14
1970. 1970. 1964. 1967. 1968.
VII. VII.
IX.
7.6 7.5 7,2 7,2 7.3
16 15 16 18 18
1969. 1964. 1964. 1968.
VI. IX. IX. VI.
7,— 7,— 7,— 7,—
13 13 20 20
1963.
VI.
1968. 1967.
IX. VII.
5. Gaja, a Római-fürdő fölött 5. Gaja, über dem Römischen Bad
Az Északi-Bakony algavegetációját a következő k é p p e n c s o p o r t o s í t h a t j u k : 1. a vízi biotópok algái, 2. a levegőben élő algák, 3. talajalgák. Mind a há r o m csoportban egymástól eltérő, a biotópra jel lemző, különleges algatársaságot találunk.
I. A v i z e k
Források,
algái
kutak
Az előbbiekben m á r említettem, hogy a forráso kat algavegetációjuk alapján 5 különböző csoportba s o r o l t a m ( K O L 1968). A Chlorophyta típus, zöldalg á s f o r r á s o k j e l l e m z ő n ö v é n y e a Chaetophora ele gáns ( R O T H . ) A G . , f ő k é n t a t i s z t a és h i d e g v i z ű f o r -
7. Gella-patak 7. Gella-patak 7. Gella-Bach
5. Gaja. above Római-fürdő G. Cuha-patak, az Ördög-rét közelében K. Cuha-Bach, in der Nähe der Ördög-Wiese 6. Cuha-patak, near Ördög-rét
156
8. Cladophora tömeg (1965. okt. elején) a Cuha patakban Kőpince- forrás közelében 8. Cladophora-Menge (von Anfang Oktober 1965.) im Cuha-Bacb in der Nähe der Köpince-Quelle 8. A mass of Cladophora (beginning of Oct., 1965.) near Kőpince spring in the Cuha-patak
157
rásokra jellemző (pl. Borostyán-kút, Bakonybél). Gyakori a tiszta vizű forrásokban, k u t a k b a n a Microthamnion kützingianum NÄG. (10. kép) és a Stigeoclonium tenue KG. (.9. kép). A Rhodophyta tí pusú vörösalgás források jellemző növénye a Baírachospermum monüiforme ROTH. (14. kép) és a Chantransia violacea KG. Ilyen forrás az Ödön-kút a Máne-hegyen és a Sándor-forrás, a Fekete-Séd völgyében. Cyanophyta típusú, kékalgás forrásokban különböző Oscülatoria fajok és különböző, a Chroococcales csoportba tartozó egysejtű kékalgafajok élnek. A vegyes for rás típushoz tartozó forrásokban sok a fonalas zöld alga, Ulothrix, Triboneme, Oedogonium és Spirogyra fajok. A vasbaktériumos forrásokat Leptothrix ochracea KG. és a Siderocapsa major MOL. le pik el. Az említett algafajokon kívül a forrásokban még számos különböző alga él, kisebb-nagyobb mennyiségben, ezek részletezésére azonban itt nem térek rá. Általában a vörösalgás források algavege tációja fajokban szegény, azonban az egyes alga fajok óriási tömegben jelennek meg. pl. az Odönkútnál a Batrachospermum tömeg. A források mikrovegetáeiójának minőségi és mennyiségi összetételét egyéb ökológiai tényezőkön kívül a forrás morfológiai alakulása is befolyásolja (4. kép).
Az e m b e r i t e l e p ü l é s e k szaporodá s á v a l és a k u l t ú r a t e r j e d é s é v e l , s o k esetben a bakonyi források is, l é nyeges változásnak vannak kitéve. Lezárják és elvezetik a forrás vizét. Természetesen a forrásnak egy ilyen átalakítása a mikroflóra tel jes pusztulását vonja maga után. így pl. az Attyaforrás átalakítása következtében az ott élő, hazánk ban ritka vörösalgafaj a Hüdenbrandia rivularis (LIEBEN) A G , teljesen kipusztult (KOL 1968). Át alakították a Molnár-kutat is (1. kép), ennek vizét Gerence-pusztára vezették. Elvezették a tapolcafői források vizét is. Mindezek az átalakítások, nem is olyan régen, az utóbbi években játszódtak le. Л különböző kutak és gémeskutak algavegetá ciója rendesen fajokban nagyon gazdag és külön böző algatársaságból tevődik össze. Maga a kút, il letőleg a forrás algavegetációja fajokban szegény, azonban rendesen a vizel elvezető csatorna, itatókutaknál, a vályú flórája nagyon változatos és gaz dag. Az itatóvályúkat rendesen bőrszerű kékalga tömeg béleli és a vályú vizében különböző fonalas zöldalga vattaszerű telepe úszkál. A vályú külsejét pedig ismét az előbbiektől eltérő algatársaság lepi be. A gémeskutak esetében még a veder mikroflórája is igen változatos lehet, főként faveder esetén. Л kutak, illetőleg a vályúk és a k u t a k környéké n e k szennyezettségi foka szerint változik az egész kút és környékének mikroflórája is.
A források algavegetációja éppen úgy változik az évszakok szerint, mint más vízi biotópok algavege tációja. Azonkívül a forrás életében fellépő külön böző változások, katasztrófák szintén erősen befo lyásolják a forrás algavegetációjának úgy minőségi, mint mennyiségi összetételét. Pl. F a r k a s g y e p ű kö zelében, a Köves-patak völgyében levő Csurgó-kút (2. kép) algavegetációja rendkívül gazdag és válto zatos. A forrás hatalmas mésztufasziklákat rakott le. A vízcsurgás alatti hatalmas mésztufa vizes fe lületét bőrszerű kékalga-vegetáció borítja, amely nek egyik jellemző tagja a Plectonema tenue THUR. var. bakonyensis KOL. (KOL 1968). Az Északi-Bakonyban ez az egyetlen mésztufát lerakó forrás.
A forráslápok algavegetációját két külön alga társaság alkotja. Egyik a források algatársasága, a másik pedig a láp tócsáit benépesítő algatársaság. A láp tócsáiban különféle Spirogyra (13. kép), Zygema fajok, Oedogonium fajok (18. kép), Microspora stagnorum (KG.) LAGERH. (15. kép), és eze ken kívül számos fonalas alga él. Desmidiacea faj is található a tócsákban (16. kép). Az algákon kívül tömegesen lépnek fel vasbaktériumok. A tócsák vi-
9. Stigeoclonium tenue Kg. (250x) források és kutak, vedrek egyik jellemző növénye
11. Euglena proxima Dang. (2000x), tócsákban tömegesen lép fel, a vízvirágzások egyik fö alkotó eleme
9. Stigeoclonium tenue Kg. (250x) eine Charakteristische Pflanze der Quellen, Brunnen und Eimer
11. Euglena proxima Dang. (2000x) tritt in Pfützen massenhaft auf, ist eines der Hauptelemente des blühenden Wassers
9. Stigeoclonium tenue Kg. (x250), one of the characteristic plants of springs, wells and buckets
11. Euglena proxima Dang. (x2000), generally occurs in puddles in great masses, one of the principal elements of water-blooms
10. Microthamnion kützingianum Näg. (500x), tiszta ví/.ű for rásokban és tiszta vizű kutak vedrén telepszik meg
12. Cladophora glomerata jellemző növénye
10. Microthamnion kützingianum Näg (500x) lässt sich in Quellen mit sauberem Wasser und an Eimern von Brunnen mit sauberem Wasser nieder.
12. Cladophora glomerata (L.) Kg. (200x) eine charakteristische Pflanze der Bäche
10. Microthamnion kützingianum Näg. (x500), usually settles on the buckets of clean-water springs and wells
158
Forráslápok,
lápok
(L.) Kg. (200x), a patakok egyik
12. Cladophora glomerata (L.) Kg. (x200), a characteristic plant in brooks
159
zét okkersárga vagy barna, kocsonyás vasbaktéri um-tömeg, — Siderocapsa major MOL. és Leptothrix ohracea KG. — lepi be. A lápok és forráslápok mikroflórája igen változatos. A különböző évszakok mikroflórája eltér egymástól. Azonkívül nagyobb esőzések alkalmával néha tömegvegetáció lép fel a tócsák vizében, amely a víz hidrológiai viszonyainak változásával, rendesen hirtelen tűnik el. Az algafa jok részletes ismertetésére jelen dolgozatomban nem térek ki, később egy nagyobb összefoglaló m u n k á b a n fogom ezeket ismertetni.
Patakok
a Vaucheria fajok, amelyeknek zöld színű, p á r n a szerű gyepjei ellepik a p a t a k köveit, A p a t a k o k csendes, homokos öbleit pedig b a r n a kovamoszat tömeg lepi be. A p a t a k o k m e d r é n e k köveit borító kékalgatársaság (pl. a Gaja a Római-fürdő fölött, 5. kép és a Gella-patak, távol a torkolattól, 7. kép) meszes kéregszerű bevonatot képez a mészköveken. A mészkövek kékalgatársaságának egyik jellemző növénye a Lyngbya martensiana var. calcarea TIL DEN (17. leép). A p a t a k o k mikrovegetációja válto zatos, az ökolgiai viszonyok erősen befolyásolják, beárnyékolt területeken alig találunk algákat, pl. Cuha az Ördög-rét közelében (6. kép), míg a jól megvilágított, napos részeken nagyon gazdag az al gavegetáció.
A II. táblázatból kitűnik, hogy különböző p a t a kok, illetőleg csermelyek mikro vegetáció ját vizsgál tam. A p a t a k o k b a n két különböző algatársaságot ta lálunk. Az egyik, a p a t a k köveihez tapadva, a vízben himbálódzó fonalas alga tömeg, a másik pedig a pa takok m e d r é t bélelő, illetve köveit borító kékalga társaság. A p a t a k o k egyik jellemző növénye a Cladophora glomerata (L.) KG. (12. kép) és a n n a k kü lönböző formái. A Cladophora fonáltincsek vége a patak köveihez t a p a d és a több cm, néha fél méter hosszú fonáltömeget himbál a víz. Kedvező körül mények esetén, nyugalmas, tiszta időben, néha olyan óriási tömegvegetációt képez a Cladophora glomerata, hogy több m hosszúságban is ellepi a pa takot. A Cuhát a Kőpince alatt, 1965. október ele jén több 100 m hosszúságban a meder teljes széles ségében lepték el a Cladophora gyepek (8. kép). Azonban az ilyen óriási tömegvegetáció ritka a pa takok életében. A p a t a k o k másik jellemző zöldalgái
A szurdokoknak egészen különleges algavegetá ciója van, a p a t a k többi részének a növényzetétől teljesen eltérő. Érdekes a Gaja algaflórája, ame lyet nemcsak a p a t a k m e d r é n e k a morfológiai kiala kulása befolyásol, hanem a helyenként beleömlő bányavíz is. B a k o n y n á n á n á l a Római-fürdő fölött, a meglehetősen beárnyékolt p a t a k m e d e r köveit epiphyton kékalga-vegetáció borítja, amely kéregszerű bevonatot képez a p a t a k kövein. Hasonló, de az előbbitől eltérő algatársaság lepi be a vízesés kö veit, A vízesés alatt pedig Jásd felé a mélyebb vizű patakban ismét egy egészen más algatársaság telep szik meg. Hasonlóan változatos algaflórát találunk a többi p a t a k b a n is. A források közvetlen közelé ben még egy ideig a forrás és forrás-csermely alga társasága kíséri a patakot. Ennek tagjai azonban lassan elmaradoznak, nem tudnak megbirkózni a megváltozott és s z á m u k r a kedvezőtlen életfeltéte lekkel. Pl. a Farkasgyepű közelében levő Csurgó
13. Spirogyra decimina (Müll.) Kg. (250x), a láp egyik jellemző növénye
ié. Lyngbya martensiana var. calcarea Tilden (800x), a patakok medre kékalgatársaságának egyik jellemző növénye
13. Spirogyra decimins (Müll.) Kg. (250x) eline charakteristische Pflanze des Moores
Ki. Lyngbya martensiana var. calcarea Tilden (Ht)0x) eine cha rakteristisehe Pflanze der Blaualgengesellshcaft der Bachbetten
13. Spirogyra deeimina (Müll.) Kg. (x250), a characteristic plant in bogs
1«. Lyngbya martensiana var. calcarea Tilden (x8()0), a eharac teristic plant of blue alga association in the bed of brooks
14. Bartachospernum moniliformc Roth. (lOOx), a vörösalgás források egyik jellemző növénye
17. Closterium laneeolatum Kg. (500x), a Bakony vizeiben leg gyakrabban előforduló Desmidiaceae
14. Bartaehospermum moniliforme Roth. (Müx) eine charak teristisehe Pflanze der Quellen mit Rotalgen
17. Closterium laneeolatum Kg. (500x), die in den Gewässern des Bakony-Gebirges am häufigsten vorkommende Desmidiaceae
14. Bartaehospermum moniliforma Roth. (xlOO), a eharacteris tic plant in spring with red algae 15. Microspora stagnorum (Kg.) Lagerh. (200x) fonalak, Sidero capsa major Molisch vasbaktérium-tömeggel, a forráslapok egyik jellemző növénye
17. Closterium laneeolatum Kg. (x500), the most frequently occurring member of Desmidiaceae in the waters of the Bakony Mts. 18. Oedogonium capilliforme Kg. sc, Hirn. (IlOOx), az állóvizek és forráslápok egyik jellemző növénye.
15. Microspora stagnorum (Kg.) Lagerh. (20<)x) Fäden mit Siderocapsa major Molisch Eisenbakterienmenge, eine charak teristisehe Pflanze der Quellenmoore
18. Oedogonium capilliforme Kg. se, Hirn. (ЗООх) eine charak teristisehe Pflanze der Stehgewässer und Quellenmoore
15. Microspora stagnorum (Kg.) Lagerh. (x200), filaments, with a mass of Siderocapsa major Molisch iron bacterium, a cha racteristic plant in spring-bogs
18. Oedogonium capilliforma Kg. sc. Hirn. (x3()0), a characteristic plant of stagnant waters and springbogs
160
k ú t vize, ahol a Köves-patakba ömlik, egy kis da r a b o n még látszik a forrás flórájának a hatása. Né h á n y méterrel távolabb azonban ismét csak a pa takvegetáció érvényesül. A p a t a k algavegetációjának az életét nemcsak az évszakok váltakozása befolyásolja, hanem a hidro lógiai változások is. Száraz időszakban a Bakony ban a p a t a k o k úgyszólván teljesen kiszáradnak. Ilyenkor száraz lábbal közlekedhetünk pl. a Cuha medrében, még Kőpince környékén is. Természete sen ilyenkor az algaflóra elszárad a száraz p a t a k mederben. Sok faj esetleg csak spóra alakban t u d ja ezt a száraz időszakot átvészelni. Esőzések alkal m á v a l ellenben a m e g á r a d t zavaros vizű p a t a k b a n kevés fény áll az algák rendelkezésére. A rohanó ár pedig letépi az algagyepeket. így az áradás is ka tasztrófákat idézhet elő az algavegetáció életében. Az áradás megszűnte u t á n rendesen vastag iszap réteg t a k a r j a b e az algákat, amíg a p a t a k árja azt róluk le nem mossa. Ezeket a kellemetlen kataszt rofális időszakokat csak az edzett algafajok tudják átvészelni. Ezek azok a fajok, amelyeket úgyszól ván állandóan m e g t a l á l h a t u n k a patakokban, a konstans fajok. Ilyen pl. a Cladophora glomerata és különböző formái. Ezzel szemben v a n n a k időszakos algafajok, amelyek csak időnként találhatók a p a t a kokban, amikor s z á m u k r a kedvezők az életkörül mények. Ezen kívül a p a t a k o k algaflórájának év szakos váltakozásai is v a n n a k . Tehát a p a t a k o k mikro vegetációjának életében évszakok szerinti és időjárással kapcsolatos változások lépnek fel. A pa takok planktonja elenyésző csekély.
Állóvizek A Bakony területe állóvizekben szegény, m i n d össze csak kisebb t a v a k a t és tócsákat találunk. A kisebb t a v a k algaflóráját, fajokban gazdag, főként
plankton alkotja. Tavasszal Cladophora fracta KG. és Spirogyra fajokból ampl. BRAND, Oedogonium álló sárgászöld vattaszerű tömeg lepi be a víz felü letét. A kisebb állóvizekben, tócsákban gyakori a vízvi rágzás, amelyet a legtöbb esetben Euglena fajok, fő ként Euglena proxima DANG. (11. kép) óriási t ö m e ge okoz. A vízvirágzások megjelenése itt is meteoro lógiai jelenséggel függ össze.
II. L e v e g ő b e n
élő
moszatok
A mészköveken és a fák törzsén telepednek meg a különböző, levegőben élő algafajok. Leggyakrab ban a nyirkos mészkövek felületén a Trentepohlia aurea (L.) MARTINS képez aranysárga, bársony szerű bevonatot. A fák törzsén a Trentepohlia umbrina (KG.) BORNET, szivarbarna telepeket képez. Ezeken kívül azonban számos más algafaj is él az említett biotópokon.
III. T a 1 a j a 1 g á к Az Északi-Bakony egy másik érdekes algatársa sága a talajalgák. A talajban különböző algafajok élnek, amelyek az edafonnak lényeges részét alkot ják. Nemcsak a talajban, h a n e m a talaj felületén is g y a k r a n látunk zöld vagy kékeszöld bevonatot, utóbbi főként esőzések u t á n szokott megjelenni. K ü lönböző Vaucheria fajok nyirkos talajok felületén zöld fonalas, vattaszerű bevonatot képeznek. Eső zések u t á n a nedves talajon pedig kékalgafajok k é keszöld, hártyaszerű bevonata lepi el a talaj felüle letét. Kol
Erzsébet
IRODALOM — LITERATUR
DORNYAI, B. (1927): Bakony — Thirring—Vigyázó: Részletes magyar útikalauzok, II. Dunántúl, 5. pp. 424. KOL, E. (1966): A Bakony területén 1965-ig végzett algaológiai kutatások eredményeinek összefoglalása. Zusammenfassung der bis zum Jahre 1965. in BakonyGebirge durchefhürten algologischen Forschungsergeb nisse. — Fragm. Bot., 4. p. 1—32.
162
KOL, E. (1968): Algológiai és hidrobiológiái forrás vizsgálatok az Északi-Bakonyban. Algologische und hydrobiologische Quellen-Untersuchungen im Nörd lichen Bakony-Gebirge. — A Veszprém Megyei Múzeu mok Közi., 7., p. 131—146. KOL, E. (1968 a) : A Szigligeti Arborétum algái. Die Algen des Arboretums Szigliget. — A Veszprém Me gyei Múzeumok Közi., 7, p. 221—228.
ÜBER DIE ALGOLOGISCHEN UND HYDRO-BIOLOGISCHEN UNTERSUCHUNGEN IM GEBIET DES NORD (ALT-)BAKONY-GEBIRGES
Die Abhandlung gibt die algologischen und hydrobiologischen Untersuchungen im Gebiet des Nord (Alt-) Bakony-Gebirges kurz bekannt. Die Ergebnisse der in den Quellen, Brunnen, Bächen, im Quellenmoor und in Stehgewässern von verschiedener Grösse durchgeführten Temperatur- und pH-Messungen werden in 3 Tabellen zusammengefasst. Auf Grund dieser beträgt die Temperatur der Quellen im Nord-Bakony-Gebirge 8—11 °C. Die Temperatur der Bäche und Stehgewässer von verschiedener Grösse ist in gewisser Hinsicht von der Lufttemperatur abhängig. Der pH-Wert der Quellen bewegt sich zwischen 6,8—7,5. Der pH-Wert der Gewässer der im allgemeinen kalkigeren Gebieten ist mit einigen Zehnteins höher als der im Basaltgebiet des Kab-Berges entspringenden Quellen (Tab. I, II, III). Die Arbeit führt die Algevengetation der verschiedenen Biotope nur kurz an. In den verschiedenen Quellen-Typen (KOL 1968.) leben voneinander abweichende Algengesellschaften. Die Enstehung der Mikroflora der Quellen wird neben verschiedenen Fakten auch durch morphologische Entstehung der Quellen stark beeinflusst. Auf dem Gebiet der Quellenmoore sind zwei getrennte Algengesselschaften zu finden. Die eine ist die Algengesellschaft der Quellen und die andere ist die in den Pfützen der Moore lebende Algengesellschaft. Neben den Algen leben in den Pfützen der Moore in grossen Mengen auch Eisenbakterien. Die Mikroflora der Brunnen wechselt je nach der morphologischen Entstehung der Brunnen. An den Eimern der Brunnen mit sauberem Wasser lässt sich
Microthamnion kützingianum NÄG. und Stigeoclonium tenue KG. nieder. Eine ganz besondere Algengesellschaft ist in den Mulden neben den Brunnen zu finden. In der Mikrovegetation der Bäche dominieren zwei Algengesellschaften. Die eine wird von der zu den Steinen gebundenen, manchmal mehrere dm lange Cladochora glomerata (L.) KG. und den die Steine kissenartig umhüllenden Vauc/ierm-Arten gebildet. Die andere Algengesellschaft füttert sozusagen das Bett der Bäche aus, sie ist ein rindenartiger Belag der Blaualgenmasse. Die Mikrovegetation der Stehgewässer von verschiedener Grösse wird hauptsächlich vom Plankton gebildet, die Oberfläche der Gewässer wird im Frühling von einer Fadenalgenmasse bedeckt; in den kleineren Pfützen kommt öfters das Blüten des Wassers vor. Dessen Hauptelemente sind meistens die verschiedenen Euglena-Arten. Eine andere Gruppe der Algenvegetation des NordBakony-Gebirges sind die in der Luft lebenden Arten, auf dem Kalkstein lebt z. B. Trentepohlia aurea (L.) MART., an den Rinden der Bäume Trentepohlia umbrina (KG.) BORNET. Bedeutend ist die Zahl der Algenarten, die sich im Boden oder an dem Boden niederlassen. Die Algenarten werden in dieser Arbeit nicht bekannt gegeben, ihre eingehende Beschreibung wird in einer später erscheinenden grösseren Arbeit von Verfasserin mitgeteilt. Erzsébet
Kol
A BRIEF SURVEY OF THE ALGOLOGICAL AND HYDROBIOLOGICAL INVESTIGATIONS CARRIED OUT IN THE NORTH (OLD) BAKONY MTS.
The present paper gives a brief survey of the algological and hydrobiological investigations carried out in the North (Old) Bakony Mts. The three tables summarize the data on temperature and hydrogen ion concentration measured in springs, wells, brooks, springbogs and smaller or larger stagnant waters. On the basis of these results it was ascertained that the water temperature in springs fluctuates between 8 and 11 °C. The temperature of brooks and stagnant waters, however, is to a certain extent the function of air temperature. The pH value of spring waters is between 6.8 and 7.5. Generally, the pH value of the waters in limestone regions is higher by a few tenths than that in the Kab-hegy with mainly basalt around (Tables 1. I, П, III). The algal vegetation of the different biotopes is gi ven in brief. The various spring types (1. KOL 1968) harbour different algal communities. Besides the vari ous influencing factors the development of the micro flora of a spring is a function of the morphological for mation of the given spring. In the area of spring-bogs two different alga communities have developed: in one, the community is characteristic of springs, in the oth er, characteristic of bog puddles. In the puddles of bog, besides algae, a great quantity of iron bacteria is also found. The microflora of wells is likewise dependent upon
the morphological formation of the well. On the buckets of the wells with clean water the species Microthammion kützingianum NÄG. and Stigeoclonium tenue KG. may settle. A rather peculiar alga community inhabits the adjacent troughs. Two algal communities are dominant in the microvegetation of brooks. One comprises the occasionally a few decimetre long Cladophora glomerata (L.) KG. adhering to stones and certain Vaucheria species covering the stones like a cushion. The other community comprising blue algae living on the bed of the brooks settles on stones forming crust-like colonies. A major constituent of the micro vegetation of smaller or larger stagnant waters is the plakton, in spring a huge amount of filamentous alga mass covers the surface of the water, smaller lakes water bloom is of quite frequent occurrence: important contributing elements are the various Euglena species. Still another group of algae lives in the air, e.g. Trentepohlia aurea (L.) MART, on limestone, while Trentepohlia umbrina (KG.) BORNET. on the barks of trees. Quite a number of species lives in the soil Or on soil surface. The study does not discuss the individual algal species, detailed descriptioins will be published later in a more comprehensive work. Erzsébet Kol
163
