BESZÁMOLÓ
Az Észak-amerikai Radiológiai Társaság Kongresszusa RSNA, 2003. november 30–december 5.
z Észak-amerikai Radiológiai Társaság (Radiological Society of North-America) éves kongresszusát 89. alkalommal tartották meg. A rendezvényre a megszokott helyszínen, Chicagóban, a McCormick Place óriási csarnokaiban került sor. A világ minden tájáról összesereglô résztvevôk körében, sajnos, most is csekély volt a magyarok száma, így a Magyarországról elfogadott tudományos prezentáció is kirívóan kevés volt: mindössze két poszterrel képviseltük hazánkat. Dr. Harkányi Zoltán és munkatársai az „info rad” elektronikus poszterek között az új, holografikus, háromdimenziós megjelenítés módszerét mutatták be. A másik posztert Tarján Zsolt és munkatársai a Crohn-betegség komplex képalkotó eljárásairól készítették. Csupán egy prezentációval szerepelt az Egyesült Arab Emirátus, Svédország, Portugália, Új-Zéland, Dánia, Fehéroroszország, Tunézia és Finnország. Magyarország mellett két megjelenéssel szerepelt Lengyelország, Oroszország, Argentína és Szingapúr. A mezônyben volt még három elôadással, illetve poszterrel Norvégia és Egyiptom, hat prezentációval India, héttel Görögország. Az USA 787, Németország 222, Japán 222, Olaszország 122, DélKorea 111 prezentációval büszkélkedhetett. A középmezônyben Kína 83, Nagy-Britannia 62, Franciaország 48, Hollandia 48, Ausztria 37, Svájc 37 elôadást vagy posztert mutatott be. Az alsó középmezônybe került Írország 22, Spanyolország 20, Törökország 19, Belgium 18, Izrael 17, Brazília 17 megjelenéssel. A kongresszus elnöke Peggy J. Fritzsche a betegellátást javító kommunikációt jelölte meg fô gondolatként. Ennek keretében az orvosok, az orvosok és diákok közötti kapcsolattartás megannyi technikai lehetôsége (például drót nélküli kapcsolatok) mellett hangsúlyozta a szóbeli kapcsolattartás fontosságát. Ki-
A
MAGYAR RADIOLÓGIA 2004;78(2):91–95.
emelte a betegtájékoztatást szolgáló kommunikációs lehetôségeket, és hírt adott a www.RadiologyInfo. org internetes honlap létrehozásáról. A gazdag képzési és tudományos kínálatot egy újabb, esetismertetésekre alapozott, problémamegoldó, interaktív fórummal bôvítették, amire a neuroradiológia, a vascularis és intervencionális radiológia, valamint a gyermekradiológia témakörökben lehetett – igen korlátozott számban – felíratkozni. Folytatódott az elôzô év újdonsága, a bevezetô ismerkedés nyolc szubdiszciplínával rezidensek számára, és naponta zajlott „a nap esete” vetélkedô is, tizenkét szubdiszciplínában. (Ezek a www.rsna.org honlapon azóta is megtekinthetôk.) A beküldött elôadások legjobbjait három kategóriában összegyûjtve a Meghívott elôadás címmel jutalmazták (kilenc onkológiai, hat neuroradiológiai és öt intervenciós). Újdonság volt az Európai Radiológus Kongresszus EPOS-rendszerének (on-line poszter) elérhetôsége; a résztvevôk számára 12 komputert telepítettek erre a célra. A más kongresszusokon is mindig sikeres képelemzô ülést itt on-line is lehetett követni. (Megtalálható a www.rsna.org honlapon, egyelôre a honlap induló oldalának fejrészén.) A két felkért, nagy elôadást az ízületi elváltozásokról Donald L. Resnick, illetve a PET onkológiai értékérôl Lester J. Peters tartották. Ezeknek az ünnepélyes üléseknek a keretében vették át az életmûért adományozott aranyérmeiket amerikai, európai és ázsiai radiológusok: Stanley Baum (Philadelphia, intervencionális radiológia), William G. Bradley (San Diego, MRI), David B. Frase (Halifax, cardiovascularis radiológia), Nicholas C. Gourtsoyiannis (Kréta, gastrointestinalis radiológia), Lilian F. L. Y. Leong (Hongkong, onkoradiológia), Alois Rüttimann (Zürich, általános radiológus, ô a Davosban évente rendezett nagy hírû továbbképzések atyja) és Jocob
91
Valk (Amsterdam, neuroradiológia). Donald L. Resnick az egyetlen, aki másodízben kapott felkérést nagy elôadás megtartására. Most funkcionális anatómiai és patológiai megközelítésben, animációs vázlatokat és MRI-képeket bemutatva elemezte a synovialis ízületekben zajló folyamatokat, és ezek ábrázolható mozzanatait. A porc- és ligamentalis sérülésekkel, elsôsorban a térd- és a vállízülettel foglalkozott. A PET sugárterápiás és onkológiai értékérôl Lester J. Peters tartott elôadást. A nem kissejtes tüdôrákot és a fej-nyak régió laphámsejtes rákjait emelte ki. Hangsúlyozta, hogy a morfológiai stádiumbesorolás alapján egyénre szabott terápiás terv dolgozható ki, eldönthetô, kinél kell ragaszkodni az erélyes kezelési eljáráshoz, és kinél kell megelégedni a palliatív terápiával. A kemo-, radioterápia kezelési eredményességét is további PETvizsgálatokkal kell követni, ami a mai körülmények között már egyszerre végzett CT-PET vizsgálatot jelent. A 2003-as kongresszus egyik kiemelt témája volt a sürgôsségi ellátás radiológiai háttere és ennek fejlôdése. Megvitatására a kongresszus nyitó elôadásának keretében került sor. A korszerû vizsgálóeszközök mai fejlettségi szintjén már a legkorszerûbb képalkotó eljárások is beépülhetnek az elsôdleges traumatológiai ellátásba és az intenzív ellátás egyes szintjeire is. A primer ellátásban a hagyományos mellkasfelvétel mindig szükséges. A második vonalbeli ellátás már ultrahang- és CT-vizsgálatokkal bôvül, ami teleradiológia segítségével a traumatológiai centrumtól távolabb dolgozó radiológus igénybevételét is lehetôvé teszi. A nagyobb traumatológiai és intenzív terápiás centrumokban a multislice-CT (sokszeletes CT), az MR és az intervencionális radiológia nyújtotta lehetôségeknek helyben is rendelkezésre kell állniuk. Kiemelt szimpóziumon foglalkoztak a carotisstent-behelyezési eljárások jövôbe mutató elemzésével. Az indikációs kritériumokat, a diagnosztikai háttérre vonatkozó követelményeket, a stentbehelyezési technikákat, az agy védelmével kapcsolatos tennivalókat és a társklinikusokkal való együttmûködés tapasztalatait ismertették az elôadók. A molekuláris képalkotás kínálta lehetôségekkel az „új horizont” elôadás keretében ismerkedhetett a nagyszámú érdeklôdô. A humán genom feltérképezése után egyes betegségek, mint a tüdô cysticus fibrosisa, a neurofibromatosis, a Huntington-betegség és a Hutchinson–Gilford-progeriaszindróma kialakulásáért felelôs gének kimutathatók, és az olyan gyakori megbetegedések, mint a diabetes
92
mellitus, a stroke, a mentális kórképek vagy a cardialis megbetegedések is új megvilágításba kerülnek. A multidiszciplináris megközelítés ezen a területen kikerülhetetlen. A géntérképek és a PET kapcsolata a molekuláris képalkotás egyik legújabb ága. Egyéb lehetôség a tumorban halmozódó fluoreszcens anyagok követése in vivo optikai képalkotással az infravörös (near-infrared: NIR) fénytartományban, valamint a fluoreszcens molekuláris képalkotás kombinálása a paramagnetikus (gadolínium) MR-kontrasztanyagokkal a haemopoeticus ôssejtek követésére, továbbá a tumorban zajló angiogenesis leképezése (vas-oxid szemcsékbôl álló) szuper-paramagnetikus kontrasztanyagokkal. A digitális képalkotás újdonságainak özöne már szinte megszokottá vált. A „foszforlemezes” komputerizált röntgenképek (CR) indirekt módszerrel a kiolvasórendszerben fellépô másodlagos fényfelvillanásokat rögzítik. A „flat-panel” detektorokkal létrehozott direkt röntgenképek (DR) a röntgensugarakat egy lépésben alakítják a számítástechnika számára érthetô elektromos töltésekké. Idén mutatták be az elsô három megapixel felbontású változatát, amelynek szürkeskálája 700 árnyalatú. Ma már a jó felbontású digitális röntgenképek részletgazdagsága gyakorlatilag nem marad el a hagyományos filmfólia-leképezés felbontóképességéhez képest: legalábbis, amennyire ezt szemünkkel még érzékelni tudjuk. Ez az általános radiológiai bevezetését követôen ma már a mammográfia kívánalmainak is megfelel, sôt, a valós idejû angiográfiás leképezés, a megavoltterápiához kapcsolt képalkotás mellett megjelent a kónikus sugárkéve útján létrehozott röntgenkép is „rapid high resolution tomográfia” névvel. Ezek a technikai bravúrok diagnosztikus értékké akkor válnak, amikor különbözô digitális képmanipulációs technikákkal hangsúlyosabbá tehetôk az elsôdlegesen alig látható, kicsiny, de fontos abszorpcióbeli különbségek vagy kontúreltérések. A számítógépes képtároló és képtovábbító (PACS) rendszerek ma már nemcsak az évtizedek múltán is könnyen elérhetô dokumentációs lehetôséget nyújtják, hanem sikerült kiküszöbölni a hagyományos képek elvesztésébôl származó problémákat is. A PACS egyik végén a komputeres munkaállomások állnak, amelyek a vizsgálóberendezéstôl független helyen és idôben is lehetôvé teszik a másodlagos képmanipulációkat. Az ehhez szükséges programok fejlesztésének új irányzata az eddig még mérnöki gondolkodásra alapozott rendszerek helyett egyre inkább a radiológus igényeihez igazodó intelligens és interaktív egységek kidolgozása. A képfel-
dolgozás új digitális technikai lehetôségei a „virtuális valóság” keresztmetszeti képalkotó eljárásokkal reprodukált ábrázolásaiban is egyre magasabb minôségi színvonalat biztosítanak. A virtuális endoszkópia bámulatos képei mellett most az igazságügyi orvostan területén is újabb lehetôségeket kínál ez az eljárás: a CT és MRI segítségével végezhetô virtuális boncolást. A PACS rendszerek másik végéhez a telekommunikáció illeszkedik, a teleradiológia formájában. Ez lehetôvé teszi az elôzô és más típusú vizsgálatokkal való összehasonlítást is az egymástól távol lévô radiológiai osztályokon anélkül, hogy eredeti filmeket kellene utaztatni. A stroke hatékonyabb diagnosztikája ugyancsak kulcsfontosságú téma volt, hiszen ez a harmadik leggyakoribb halálok az USA-ban. Nélkülözhetetlenek ultragyors MR-berendezések. A késôbbi maradványtünetek kialakulását három órán belüli definitív ellátással lehet valóban hatékonyan megelôzni. Ehhez a képalkotás terén olyan akvizíciós fejlôdés kellett, amellyel három perc alatt is elérhetô a korábban húszperces betegvizsgálattal nyert képminôség. Ezt a bravúros gyorsítást a sokcsatornás paralel akvizíciós eljárásokkal lehetett megoldani. Ilyen eljárással az agyi perfúzió vizsgálata 90 másodperc alatt készül el. A mozgásszervi képalkotó diagnosztika idei vezetô témaköre a végtagi sportsérülés volt. Ennek keretében az anatómiai és terminológiai ismeretanyag mellett kiemelten foglalkoztak az izom-ín átmenet sérüléseivel, valamint a myositis ossificans kialakulásával, érési folyamatával és az ehhez kapcsolódó differenciáldiagnosztikával, beleértve a biopsziás vizsgálat és sebészi beavatkozások lehetôségeit is. A tûvel végzett terápiás beavatkozások keretében az ínhüvelygyulladást, a periarticularis cystákat és vérömlenyeket tárgyalták. Egyéb mozgásszervi intervenciós elôadások között az MDCT (sok detektorsoros CT) újabb alkalmazásai is szóba kerültek. A gyermekradiológia és a mozgásszervi radiológia határterületén meglepô eredményrôl számolt be W. Smith: tízéves, panaszmentes gyermekek lumbalis gerincszakaszát vizsgálta MRI-vel, és 9%uknál talált egy vagy több porckorongban olyan rendellenességeket, mint a nucleus pulposus degeneratív eltérései, a nucleus protrusiója és anularis prolapsus. A tanulmányba scoliosisos gyermekeket nem vontak be. A normális porckorong mellett 21%-ban primer spinalis stenosist talált. További fontos gyermekradiológiai téma volt a sugárexpozíció csökkentése, az appendicitis vizsgálata,
MAGYAR RADIOLÓGIA 2004;78(2):91–95.
az intrauterin képalkotó diagnosztika és a cardialis MRI. Westra a gyermekkori letális szolid tumorok számának megduplázódását a CT-vizsgálatokkal hozta összefüggésbe. Hangsúlyozta a csökkentett sugárdózisú CT-protokollok jelentôségét, ami számszerûen értékelhetô: a CT-vizsgálatra vetített kockázatot 0,18%-ról 0,105%-ra lehet csökkenteni. A Mayo Klinika által indított programhoz csatlakozó gyermekradiológiai CT-osztályok vállalták, hogy 2,4-szer kisebb dózissal végzik a gyermekgyógyászati rutinvizsgálatokat. Javasolják ennek kiterjesztését a felnôttkori agyi CT-rutinvizsgálatokra is. A jelenlegi nemzetközi standardnak megfelelô CTDIw-referenciaértékek: 60 mGy koponya, 35 mGy felnôtthas és 25 mGy gyermekhas vizsgálata esetében. A felnôttkori CT-vizsgálatokkal kapcsolatos dóziscsökkentésrôl Prologo végzett összehasonlító vizsgálatokat tüdôembólia gyanúja miatt végzett pulmonalis CT-angiográfiával. A 100 mAs rutindózissal nyert képekhez hasonló diagnosztikai értékû képeket kapott 60, 40, 20 és 10 mAs alkalmazásával. Ennek alapján a felére csökkentett (50 mAs) lehetne szerinte az elfogadott érték. A szûrôvizsgálatok kérdése minden évben szerepel. Volt, amikor az emlôtumorok szûrése során fellépô sugárterhelés volt reflektorfényben, ez azonban mára eldöntött kérdés. Az emlôszûréssel kapcsolatban manapság a minôségbiztosítás technikai és személyi kérdései kerültek középpontba. Az évente legalább 480 mammogram leletezését tekintik alsó határnak, ennél kisebb gyakorlatú radiológus három rákos elváltozásból csak kettôt ismer fel. Késôbb a tüdôtumorok csökkentett dózisú, évente ismételt CT-szûrésének érvei és ellenérvei csaptak össze. Mára a kérdés megítélése kezd kikristályosodni. Henschke 9000 személyt vont be tízéves követéses vizsgálatába; 812 tüdôrákot fedeztek fel, és nagyon fontos, hogy ezek 80%-a volt I. stádiumban. A mellkas hagyományos, kétirányú röntgenvizsgálata mellett szóló érv azonban, hogy az osteoporosis szûrésére igen egyszerû lehetôséget kínál, mivel a 60 év fölötti amerikai nôk között 25%-osnak találták a csigolyatörés elôfordulását. A multi-slice-CT-vel végzett virtuális kolonoszkópia a vastagbéldaganatok szûrésében jelntôs, és nem a panaszos betegek kivizsgálásában. Ennek során is fontos szempont a dózisterhelés. Az 5 mm-nél nagyobb polipok kiszûrésére 100 mAs esetében 12 mSv effektív dózis helyett ultraalacsony dózis, 10 mAs (1,14 mGy) is megfelelônek bizonyult: a 10 mm-nél nagyobb polipokat 100%-ban kimutatta, az 5-10 mm nagysá-
93
gúak 91%-át, és az 5 mm-nél kisebbeknek pedig 76%-át. Casola a teljestest-MDCT-rôl számolt be mint újdonságról. A vizsgálatot 1192 személyen végezte el. A leggyakoribb eltérés a tüdô- és a vesetumor volt, a hasi régiót kontrasztanyagos szûréssel vizsgálták. Találtak még lymphomákat, pancreastumorokat, pajzsmirigydaganatokat és aortaaneurysmákat. A teljestest-MR-vizsgálat szintén újdonság. Eleinte az ismerten daganatos betegek metasztatikus folyamatainak felderítésére vezették be ezt az eljárást, ma már a tünetmentes egészségesek szûrésében betöltött szerepét taglalják. Ehhez a „panorámás” leképezéshez az ultragyors grádiensszekvenciák mellett a nagyon egyenletes mágneses térrel, jó képalkotási paraméterekkel rendelkezô integrált tekercsek és a léptetôasztalok kifejlesztése vezetett. A daganatok és érbetegségek felderítésére végzett teljestest-szûrések natív vizsgálattal történtek. Az agyi, szív- és emlôszûréseket dinamikus kontrasztanyagos vizsgálatokkal végezték. A 6000 vizsgálat 4%-ában találtak daganatos megbetegedést, ebbôl 1,9% volt rosszindulatú. Kezelést igénylô vascularis elváltozásokat 11,3%-ban találtak, jelentôsebb szûkületek 9,1%-ban fordultak elô. Az amerikai radiológiai tudományos kutatási és oktatási támogatások értéke az elmúlt évben 1,3 milliárd dollárt tett ki. Az ebbôl származó eredményeket külön pavilonban lehetett megtekinteni. Érdemes ezeket az érzékelhetetlenül nagy számokat összevetni azokkal az összegekkel, amelyeket a biztosítók egy év alatt egészségügyi kiadásokra fordítottak. A radiológusok az összes kifizetések több mint felét kapták: 55,4%-ot (3,4 milliárd dollár), a második legköltségesebb szakterület a kardiológusoké volt: 25,3% (5 milliárd dollár), az alapellátás orvosai 8,3%, a sebészek 7%, a belgyógyászok 1,6%, az egyéb kategóriák 2,4%-kal részesültek. Az agyi MR-ben a funkcionális vizsgálatok (fMRI) hoztak újdonságokat. Qian az amygdalamag aktivitását tanulmányozta olyan mérésekkel, amelyeknek értéke a vér oxigenizációjától függ (blood oxigenisation level dependent: BOLD). A külsô stimulusokra a férfiak bizonyultak érzékenyebbeknek, a nôk pedig a belülrôl érkezô emóciós jelekre. Az utóbbiakat arckifejezéseket ábrázoló képek vetítésével tanulmányozta. Eredményei esetleg magyarázhatják a nôk depressziójának gyakoribb voltát, mivel az amygdalának nagy szerepe van az emocionális ingerület átvitelében.
94
A gyermekkori koponyatraumát követô memóriazavarok hátterében Hunter memóriatesztek után végzett fMRI-vel különbséget talált a frontális aktivitásban, ami inkább fokális megoszlás jeleit mutatta az egészséges kontrollokhoz képest. A skizofrénia kutatásában újdonságot hozott a „diffusion tensor imaging” (DTI). Ez a módszer az anizotrópia leképezésével a fehérállományi rostokat ábrázolja, és igen korai stádiumban kimutatja a myelinisatio zavarait. A frontális fehérállományi eltérések korai, gyermekkori kimutatásával Ashtari a súlyosabb viselkedészavar kialakulásához vezetô folyamat megállításához kínál új diagnosztika lehetôséget. A test más részeinek MR-leképezésében a korábbi, hisztogrammal történô ábrázolás továbbfejlesztéseként megjelent a képalkotó MR-spektroszkópia. Ez a módszer a prostatarák – például a periprostaticus daganatterjedés – biztonságos megítélését teszi lehetôvé, ami azért fontos, mert ez a betegség sebészi eljárással és radioterápiás módszerekkel gyógyítható. Újabb kezelési lehetôség az MR-vezérelt interstitialis brachytherapia. Ennek során az MRdózis-tervezést követôen a sugárforrások transcutan behelyezése az MR-berendezésben történik, valós idejû leképezés kontrollja mellett. Ergonómiai ismeretekkel is gazdagodhattak az RSNA résztvevôi. Forster elsôsorban a szem védelmérôl beszélt. A filmek helyett terjedô PACSleletezés egyre több radiológus számára egész napos képernyô elôtti munkával jár. Jellegzetes panaszuk a szem kiszáradása, amelynek hátterében a pislogások számának csökkenése áll. Javasolt tehát tudatosan növelni a pislogások számát, szükség esetén pedig szemcseppek alkalmazása ajánlott. A megfelelô korrekciót biztosító szemüveg viselése és évente szemészeti kontrollvizsgálat is javasolt. Tanácsolja továbbá bifokális helyett trifokális szemüvegek viselését. Az olvasáskor javasolt 40 cm-es távolság helyett képernyôs munka során 60 cm-es távolság optimális. Érdemes húszpercenként feltekinteni a monitorról, és legalább húsz másodpercen át a távolba nézni. A napi kávé és étkezési szünetek megtartása is segít a szem regenerálódásában. Fontos a monitorok elhelyezésénél az ergonómiai szabályok betartása is. A megfelelô magasságba helyezett monitort se nézzük félrefordított fejjel. Az ólomgumikötény viselôi gyakran gerincbántalmaktól szenvednek, ennek oka a helytelen testtartás. A fertôzésveszélyes munkafolyamatok során a védôeszközök használata nélkülözhetetlen, és vakcinák adására is sor kerülhet.
A technikai kiállítás áttekinthetetlen forgatagából egy kis ízelítô: hangfelismerô komputerprogram a gépi leletezés automatizálására, képfúziós szoftverfejlesztések a CT-, a PET-, a SPECT- és az MRI-képek kombinált megjelenítésére, egybeépített CT-PET berendezés, emlôdaganatok oxigenizációjának ábrázolása lézeroptikai tomográfiás elven, mágnesezhetô anyagokat detektáló biztonsági kapu, egyre növekvô számú szeleteket egy körbefordulással leképezô CT- (MsCT, illetve MDCT) berendezések, mozgókaros képerôsítôs háromdimenziós angiográfiás berendezések. A nyitott MRberendezések 1 T térerôvel már nem számítanak
újdonságnak, ahogy a függôleges betegelhelyezést biztosító változatuk sem, az egyetemi centrumokban pedig már csak 3 T térerejû mágneseket rendelnek. Ez utóbbiakkal elsôsorban a térbeli felbontóképesség javítható tovább, és növekszik a leképezés gyorsasága. A kongresszus teljes tudományos programja elérhetô a www.rsna.org honlap fejrészén a „2003 scientific program” címszó alatt. dr. Mester Ádám Semmelweis Orvostudományi Egyetem, ÁOK, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika
HÍREK
T Á J É KO Z TAT Ó A GY E R M E K R A D I O L Ó G A I SZAKVIZSGA JELENTKEZÉSI F E LT É T E L E I R Ô L A gyermekradiológiai szakvizsga csecsemô- és gyermekgyógyászati vagy radiológiai szakvizsgára építhetô (mindkét szakvizsga esetében természetesen a rövidebb képzési idôt igénylô radiológiára). A teljesítendô feltételek a 2003. 19. sz. Egészségügyi Közlöny 3433-3434 oldalán találhatók [3. sz. melléklet a 45/2003 (VIII. 6.) ESZCSM rendelethez]. Csecsemô- és gyermekgyógyászati szakvizsga után a szakképzési idô 30 hónap: – általános radiológiai ismeretek: hat hónap; – általános ultrahangismeretek: hat hónap; – általános CT- és MR-ismeretek, intervenció: hat hónap; – teljes skálájú gyermekradiológiai osztályos gyakorlat: hat hónap; – nem teljes skálájú gyermekradiológiai gyakorlat (a megjelent szövegben téves): hat hónap. Radiológiai szakvizsga után a képzési idô 24 hónap: – általános gyermekgyógyászati gyakorlat: 12 hónap;
MAGYAR RADIOLÓGIA 2004;78(2):91–95.
– nem teljes skálájú gyermekradiológiai gyakorlat: hat hónap; – teljes skálájú gyermekradiológiai gyakorlat: hat hónap. Ha a jelölt már teljesítette a követelményeket, szakképzési jelentkezési lapot kell kérnie annak az orvosegyetemnek a dékáni hivatalától, ahol regisztrálva van, majd értelemszerûen visszamenôleg ki kell töltenie és az egyetemmel elfogadtatnia. Az elfogadott lapot és valamennyi szükséges iratot (gyakorlatigazolást, mûködési igazolást stb.) ismét be kell adni a dékáni hivatalba. Az ennek alapján kiállított záradékot az Egészségügyi Minisztériumba kell benyújtani. Az egész folyamat több hónapot vesz igénybe. Azoknak, akiknek még nincs meg a szükséges gyakorlatuk, a szakképzési tervet a konzulenssel egyeztetve kell elkészíteniük. A vizsga elméleti és gyakorlati részbôl áll, elôre megadott tételek alapján. (Lásd a 84. oldalon!) A gyakorlati képzéssel, az akkreditált képzési helyekkel kapcsolatban prof. dr. Lombay Béla (
[email protected]) vagy dr. Kis Éva ad felvilágosítást (
[email protected]). A Magyar Radiológusok Társasága Gyermekradiológiai Szekciójának vezetôsége
95
