Az eső sem zavarta a Nyuszi-futás résztvevőit

A VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT lapja • XXIV. évfolyam 6. szám • 2013. április 10. • Ingyenes

Az eső sem zavarta a Nyuszi-futás résztvevőit A télies idő és a kitartó esőzés megtette a hatását: a megszokottól kevesebben vettek részt az idei Narancs Nyuszi-futáson. Még szerencse, hogy a verseny reggelén nem esett, mert akkor talán még kisebb lett volna a résztvevők száma. Ám akik eljöttek – összesen 147-en teljesítették a különböző távokat –, mindenre elszántak voltak ezen a jubileuminak számító, 20. alkalommal megrendezett viadalon. - Az elmúlt húsz évben eddig kétszer esett az eső, ám az öt évvel ezelőtti hatalmas zápor sem akadályozta meg a verseny lebonyolítását – emlékezett vissza a korábbi zavaró körülményekre Kovács Krisztina, a verseny főszervezője. Az idei esemény főhadiszállása – éppen az időjárás miatt – ezúttal a sportcsarnokon belül volt, ahol számos kiegészítő program várta a résztvevőket. Volt, aki a futás előtt, s volt, aki a futás után, az eredményhirdetésre várva töltötte hasznosan az időt. Így a felfújható ugráló várak és csúszdák mellett talán a legnagyobb siker az idén is az arcfestés volt a gyerekek körében. A futóversenyt ezúttal is a legkisebbek, az óvodások kezdték, s bizony szemerkélő esőben kellett teljesíteniük a távot. Egyébként voltak futamok, amelyek megúszták az esőt, de azért akadt olyan is, amikor jött az égi áldás. De szerencsére nem olyan intenzitással, ami befolyásolta volna a versenyek sorrendjét. A beérkezők a hagyományoknak megfelelően almát, vagy narancsot kaptak. Az eredményhirdetéskor most is a legjobb hat kapott jutalmat, míg az első három helyezett éremdíjazásban is részesült. A futóversennyel párhuzamosan a sakkozás szerelmesei is asztalhoz ültek. Jobb híján két öltözőben csatáztak egymással kicsik és nagyok. Közel harmincan mozgatták a bábukat, s közülük többen más te-

lepülésekről érkeztek ide, Püspökladányba. Az eseményt most is az Arnóth Sándor Emlékfutás, valamint ajándéksorsolás zárta. (A Nyuszi-futás részletes eredményei a sportoldalon olvashatóak.) Fotók: Faragó László

Újabb 100 fő juthat munkához, ezúttal alacsonyan képzett fiatalok foglalkoztatása indul Az Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesület, Püspökladány Város Önkormányzata és a Városüzemeltető és Gyógyfürdő Kft. közös sikere az a pályázat, melynek keretében 18 és 25 év közötti, nem tanuló, nem dolgozó, alacsony iskolai végzettségű fiatalok számára képzéssel egybekötött foglalkoztatás indul. A pályázat révén négyféle képzés lesz. Az oktatást az Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesület szervezi, és a parkgondozó és dísznövénytermesztő képzés mellett tartanak egy speciális útkarbantartó, útjavító, kisgépkezelői, térkőkészítő szakképzést is. A tanfolyamok végeztével a résztvevők OKJ-s bizonyítványt kapnak majd. (Folytatás a lapban) Rábai Sarolta

2

Püspökladányi Hírek 2013. április 10.

Újabb 100 fő juthat munkához,

ezúttal alacsonyan képzett fiatalok foglalkoztatása indul (Folytatás az 1. oldalról) A projekt teljes költségvetése 200 millió Ft, s minimum 20, maximum 24 hónap időtartamot vehet igénybe. Mivel a Püspökladányi Városüzemeltető és Gyógyfürdő Kft. a város minden közterületén ellátja a parkfenntartási, illetve az útfenntartási munkákat, így biztosítani tudja a gyakorlati helyszíneket a képzések során. A pályázat tartalmazza a különböző tanfolyamokhoz szükséges eszközbeszerzést is. – Ha a parkápolást, a parkgondozó munkakört nézzük, akkor nagyon sok gépről beszélünk. Ehhez a feladathoz már az elmúlt évben az önkormányzat segítségével sikerült beszerezni professzionális gépeket, és a mostani beszerzésnél is erre törekszünk. Nagy teljesítményű fűnyírók, fűkaszák, sövénnyírók, fűrészek, aszfaltvágók lesznek beszerezve. Minden olyan speciális szerszám, ami elengedhetetlenül fontos a munkavégzéshez. Ezeknek a speciális gépeknek a kezelését tanulják meg a kisgépkezelői képzésen. A térkőkészítőknek is olyan céleszközök lesznek beszerezve, melyek fontosak a feladat ellátásához. Itt keverőgéptől kezdve a rázópadig, sablonokig, minden olyan technológiai berendezés, ami alapot ad arra, hogy az elméletben tanultakat a gyakorlatban is meg tudják valósítani. A dísznövénykertészetben tulajdonképpen nem sok ipari szerszámot kell

használni, a virágpalántákat kézzel ültetjük el, ez kevésbé gépigényes terület. Az útjavítás, karbantartás, kötelező jellegű szakellátásunk, amikor kátyúzást végzünk. Itt is munkagépigényes feladatok vannak, mivel a kátyút elő kell készíteni, aszfaltot kell vágni, ki kell takarítani, utána hengerelni, hengerelés után pedig tulajdonképpen a kátyú helyreállítása megtörténik. Van egy olyan technológiai sorrend, amit a fiataloknak meg kell ismerniük, mivel fontos az, hogy milyen anyagokkal, hogyan dolgoznak – mondta lapunknak Varga Lajos, a Városüzemeltető Kft. vezetője.

A nagy mennyiségű csapadék következtében országszerte különböző fokozatú belvízvédelmi készültséget léptettek életbe a vízügyi igazgatóságok területén. A Hortobágy-Berettyó vízszintje március közepétől jelentősen emelkedett, ezért a hamvas-sárréti szakaszon a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság március 24-én másodfokú belvízvédelmi készültséget rendelt el. Másodfokú készültségre akkor van szükség, ha a belvizek miatt a szivattyútelepeket és egyéb vízkormányzó műtárgyakat két műszakos üzemben kell működtetni, tudtuk meg Radácsi Gábortól a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság Hajdúszoboszlói Szakaszmérnökség vezető helyettesétől.

Alsófutak és a Makkodi szivattyútelepeken is történt felújítási vagy korszerűsítési munkálat. Az árvízvédelemmel kapcsolatban a védekezés elősegítése érdekében a töltéskoronának mintegy másfél km-es szakaszát sikerült stabilizálnunk. Ez nagyban segíti védekezéskor a szükséges eszközök, illetve anyagok szállítását. Pályázati forrásból további csatornaszakaszok kotrására kerül majd sor, ez is tovább fogja javítani a védekezési munkálatokat a térségben – mondta Radácsi Gábor a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság Hajdúszoboszlói Szakaszmérnökség vezető helyettese. A Hamvas-Sárréti Vízgazdálkodási Társulatnál is másodfokú készültséget rendeltek el a márciusi esőzések miatt. Takácsné Hári Ildikó, a társulat igazgatója elmondta: utoljára 2009-ben volt olyan mennyiségű csapadék, ami miatt hasonló szintű készültséget kellett elrendelni. – Belvízről akkor beszélünk, amikor a nagy mennyiségű csapadék, vagy a talaj telítettsége folytán belvízvédelmi foltok alakulnak ki, és ezek a foltok egyfajta láncolatot alakítanak ki. Társulatunknál másodfokú védelmi készültséget kellett elrendelni a belvíz miatt, ami azt jelentette, hogy a szivattyútelepeink két műszakban üzemeltek. Folyamatos készenlétet tartottunk, járőrszolgálat figyelte, a területen milyen beavatkozásokra lehet esetleg szükség. Az ágotai védelmi szakaszunkon is másodfokú készültségben voltunk, ez azt jelenti, hogy a kiskunlaposi szivattyútelepen naponta mintegy 36000 m3 vizet emeltünk át a Hortobágy-Berettyóba. Szivattyútelepeink általában elektromos szivattyútelepek. Békeidőben ezeket a szivattyúkat megjáratjuk, karbantartjuk, üzemeltetjük, valamint a mobil szivattyúinkat folyamatosan készenlétben tartjuk. Tulajdonképpen így tudunk felkészülni a védekezésre, valamint a műveinket, az erőforrásainkhoz mérten, karban tartjuk. A Hamvas-Sárréti Vízgazdálkodási Társulatnál 120 közmunkás dolgozik március 19. óta. Ők ugyan belvízvédelmi feladatokat nem látnak el, azonban a csatornák megtisztításában, cserjézésében, valamint gaztalanításában aktívan részt vesznek, tudtuk meg Takácsné Hári Ildikótól, aki azt is megosztotta velünk, hogy az utóbbi időben milyen fejlesztések történtek a társulatnál. – Az elmúlt időszakban inkább uniós forrásokból végeztünk rekonstrukciós munkálatokat. Püspökladány külterületén a K9 9, K9 8 öntözőcsatornákat újítottuk föl, Biharnagybajom külterületén a B1-es csatornát újítottuk, illetve jelenleg is újítjuk, ebben az évben fognak befejeződni a munkálatok. Tulajdonképpen ezek a munkálatok voltak, amik ezt a térséget konkrétan érintették – mondta Takácsné Hári Ildikó. A globális éghajlatváltozás miatt egyre nagyobb számú belvízi elöntésre lehet számítani térségünk mélyebben fekvő részein is. A szélsőséges időjárásra a védművek karbantartásával, megerősítésével lehet felkészülni a szakemberek szerint. Februárban megkezdődött a vízrendezési főművek rekonstrukciójának következő üteme, mely egy Széchenyi Terv pályázat segítségével valósul meg, és általa 11 belvízcsatorna felújítása, valamint 9 vízátvezető műtárgy iszaptalanítása történik meg a közeljövőben. Erdei Anett

A programban legjobban teljesítő 15 fiatalt tovább foglalkoztatja a Kft.

A pályázatnak feltétele volt 6 hónap továbbfoglalkoztatási kötelezettség is, ami a Kft-t terheli, és a legfontosabb cél, hogy azokat a fiatalokat foglalkoztassák tovább, akiken már a feladatellátás során, az oktatás során látható, hogy szorgalmasak és jó színvonalon tudnak teljesíteni. A Képzett Fiatalok Püspökladány Város Fejlődéséért projektbe összesen 100 főt von be a város, közülük 30 fő részesül szakképzésben. Rábai Sarolta

Rendkívüli mennyiségű csapadék esett márciusban, készültségben vannak a vízügyi szervek

– Különféle a helyzet árvíz és belvíz esetén. Az árvízkészültséget a folyók szintje alapján határozzuk meg. A belvízkészültséget úgy állapítjuk meg, hogy elsőfokú készültséget kell elrendelni, ha a csatornákban a belvízszint meghaladja a mértékadó belvízszintet, másodfokú készültséget kell elrendelni, hogy ha 12 órás műszakban nem tudjuk ellátni a vízkormányzási és szivattyúzási feladatokat, tehát két műszakos üzemelésre van szükség. Harmadfokú készültséget pedig akkor rendelünk el, hogy ha a körzet szivattyútelepeinek legalább 80% kapacitású üzemelésére van szükség a belvizek befogadóba emeléséhez. Ebben a térségben a 0907-es hamvas-sárréti belvízvédelmi szakaszon március 24-én másodfokú belvízvédelmi készültséget léptettünk érvénybe. A körzet szivattyútelepei két műszakban üzemeltek, és vízkormányzási feladatokat is két műszakos üzemben kellett elvégeznünk. Árvízvédelmi készültségnél a szolgálatot teljesítők létszáma a fokozat mértékétől függ. Elsőfokúnál a gátőreink és a szakaszvédelem-vezető lát el kiemelt feladatot. A gátőrök fokozottan figyelik a védvonalat, 12 óránként kell szinteket adniuk. Szükséges még a csapadék miatt a töltéskoronán megállt vizek és a nyomópadkán fennmaradt vizek levezetése a töltés állékonyságának megóvása érdekében. A Makkodi szivattyútelepen a közelmúltban történtek felújítási munkálatok, melyek jelentősen segítik a védekezést, valamint egy pályázat keretein belül további csatornaszakaszok kotrására kerül majd sor ebben az évben, tudtuk meg. – A belvízvédekezés elősegítése érdekében – pályázatok segítségével – csatornakotrások, valamint szivattyútelepi felújítások történtek. Ami ezt a szakaszt érinti konkrétan: a borz2, borz1 szivattyútelepen, Hamvas-


Rezsicsökkentés

3

Cél: a magyar emberek terheinek enyhítése! Néhány hete a kormány úgy döntött, hogy a Magyar Energia Hivatalon keresztül 10 százalékkal csökkenti a rezsit. Az elsődleges indok az volt, hogy a magyar kereseti viszonyokat figyelembe véve – amelyek jóval a nyugat-európaiak alatt vannak – elviselhetetlenek azok az energiaárak, amelyeket a külföldi tulajdonú energiaszolgáltatók diktálnak a magyar lakosságnak, hiszen a hivatalos statisztikák szerint egy magyar család az összjövedelmének egyharmadát költi a rezsiköltségek kifizetésre, és egy átlagos keresetű család teljes jövedelemét elviszi a megélhetés. Mivel nemzetközi összehasonlításban is fajlagosan Magyarországon a legmagasabb a rezsiköltség Európában, ezért kezdeményezte a kormány a szolgáltatóknál, hogy 10 százalékkal csökkentsék a rezsiköltségeket. Ám az energiaszolgáltatók bíróság előtt támadták meg a Magyar Energia Hivatal határozatait, és mivel a bíróságok rendre úgy döntöttek, hogy ezeket a határozatokat megsemmisítik, ezért a Fidesz-KDNP a magyar polgárokhoz fordult, hogy aláírásukkal támogassák a rezsi további csökkentését. A cél, hogy minél több aláírást gyűjtsenek, részben az energiaszolgáltatóknak, részben pedig a parlamentben a rezsiköltséggel szemben állást foglalóknak bizonyítsák azt, hogy Magyarország egyértelműen a rezsicsökkentés pártján áll. – Látni lehet, hogy talán Magyarországon a legmagasabbak a rezsidíjak, amit úgy is mondhatunk, hogy alig-alig bírnak el az emberek. Természetes volt, hogy ebben a világban, amikor mindenkinek áldozatokat kell vállalni, ezeknek a szolgáltatóknak is muszáj. Ez nem azt jelenti, hogy ők most tönkre fognak menni, és eljött a világvége, arról van szó, hogy az elmúlt 10-20 évben az akkori kormány által garantált nyereségből felhalmozott vagyonokat nem tudják tovább gyarapítani. Meg kell mentenünk a magyar gazdaságot, Magyarországot, a magyar családoknak segíteni kell. A politikai üzenet elég egyértelmű: az emberek, az ország, az önkormányzatok, mindenki vállalja a maga feladatát ebben a dologban. Vállalni kell ezeknek a szolgáltatóknak is, én úgy vélem, hiszen ők belőlünk, magyar emberekből élnek. Ennek a folyamatnak az első lépése volt az, hogy a villamos energia és a gáz ára csökkent 10 %-kal. Ezt a szolgáltatók bíróságon megtámadták, és hát nyilván a bíróság javukra döntött. Ezért a parlament egy rendkívüli ülésnapot iktatott be, amikor is jogszabályokban rögzítettük, hogy innen nincs visszaút, a rezsicsökkentést végig kell vinni. Az első ütem január elsejétől és félévtől kezdődik, a második ütemben a vízszolgáltatás, a szennyvíz, a hulladék és a palackos gáz ára csökken majd – mondta lapunknak Bodó Sándor országgyűlési képviselő, aki úgy véli, ha elfogadják a törvényt, akkor július 1-jével 10 %-kal kell mérsékelni a lakossági víz-, csatorna- és a szemétszállítási díjakat, valamint a számlákat is egyszerűsíteni kell a szolgáltatóknak. – Az embereknek segíteni kell. Fogadóórámon, de az önkormányzati képviselők fogadóóráján is jönnek az emberek, és nagyon nagy probléma a rezsidíjak befizetése, már kezelhetetlenné válik nagyon sok családnál, ezért aztán nem valamiféle politikai elhatározás kérdése ez tulajdonképpen, hanem létszükséglet – mondja Bodó Sándor. Dombi Imréné városunk polgármestere is támogatja az újabb rezsicsökkentést. Riporterünknek elmondta: ezt a magyar családokért teszi a kormány, hiszen a gazdasági válság hatására rengeteg család került krízishelyzetbe. A rezsicsökkentés igazságos és jogos, egyrészt azért, mert egy magyar átlagcsalád fizetésének

körülbelül kétharmadát kénytelen rezsire fordítani. Az emberek érdekét védi meg a kormánytöbbség. – Itt, Püspökladányban, illetve a térségben mindenkinek nagyon pozitív volt ez a változás, hiszen az elmúlt időszakban mindig csak az áremelkedésről hallottunk. Én azt gondolom, hogy mindenképpen pozitív és támogatandó ez az elképzelés a kormány részéről. A Fidesz egy aláírásgyűjtési akcióba fog kezdeni itt Püspökladányban is, hiszen nagyon sok támadás érte a kormányt a rezsicsökkentés miatt – mondta a Ladányi Híreknek Dombi Imréné polgármester. Márkus Gábor alpolgármester is csak pozitívan beszélt a kormány rezsicsökkentési programjáról. Szerinte mindenképpen példaértékű Magyarországon ez a fajta árcsökkentés. Alpolgármester úr azt mondja, ő támogatja a kormány törekvését, s a választókörzetében élő lakosok nagyon örülnek a rezsicsökkentésnek. Dr. Felszeghy Szabolcs képviselő szerint is jó, hogy folytatja a kormány a rezsicsökkentést. A palackos gáz árának csökkentését is megvalósíthatónak tartja az év második felétől, valamint a kéményseprési díjak csökkenését is. – Azt gondolom, hogy ez egy olyan horderejű intézkedés, ami minden magyar embert érint, hiszen mindannyian a jövedelmünk egy jelentős részét, bizonyos szolgáltatások ellentételezésére, magyarul rezsire fizetjük. Ez emberenként és családonként változik. Tudjuk nagyon jól, én különösen az Egészségügyi és Szociális Bizottság elnökeként tudom, hogy milyen igények és elvárások vannak a püspökladányi emberek vonatkozásában, milyen segítségre, milyen segélyekre szorulnak, és ebből arra merek következtetni, hogy ez a rezsicsökkentés egy nagy horderejű lépéssorozat, ami megkönnyíti mindenki életét. Alapvető politikai igazságot is tartalmaz ez a bejelentett intézkedés, hiszen tudjuk, hogy a Horn- és a Gyurcsány-kormány idején ezen szolgáltatók olyan ígéretet tettek kormányzati szinten, hogy a privatizációval kapcsolatos kiadásokat busásan meghaladó jövedelemre és bevételre fognak szert tenni. Ezek a bevételek nagyságrendileg 1000 milliárd Ft-ot jelentenek. Tehát ilyen profitra tehettek szert a cégek, szolgáltatók, és ez azt is jelenti, hogy ezt az 1000 milliárd forintot a magyar emberek fizették meg. Éppen ebből kiindulva határozott úgy a kormány, hogy ezeket a 10 %-os rezsicsökkentéseket bevezeti. Véleményem szerint a kormány döntése és intézkedése ez ügyben teljesen szükségszerű és nyilvánvaló támogatni kell – mondta dr. Felszeghy Szabolcs képviselő. Ha a következő hetekben nem alakul ki együttműködés a kormány és a közműszolgáltatók között, a kabinet akkor is folytatja a rezsicsökkentést – közölte Orbán Viktor miniszterelnök. Azt mondta, a kormány szeretne együttműködni a szolgáltatókkal, ennek alapja azonban a további rezsicsökkentés, amelyet a miniszterelnök egész Magyarország sikerének nevezett. Bodó Sándor országgyűlési képviselő a további rezsicsökkentéssel kapcsolatban elmondta: a cél, a magyar emberek terheinek enyhítése, hiszen a magyar baloldal kormányzása idején háromszorosára emelte a gáz és közel kétszeresére a villany árát, és hagyta, hogy a szolgáltatók több mint 1000 milliárdos nyereséget tegyenek zsebre, miközben a magyar családok alig tudták kifizetni a rezsiszámlákat. Dienes Zoltán

4


Széchenyi Programiroda nyílt Püspökladányban A Széchenyi Programirodák rendeltetése az Új Széchenyi Terv célkitűzéseivel összhangban az uniós támogatások arányának növelése, valamint a lehívott források szabályszerű és hatékony felhasználásának biztosítása. A programiroda megnyitójára számos érdeklődő látogatott el a polgármesteri hivatalba, ahol Dombi Imréné polgármester köszöntötte a megjelenteket. A rendezvényen Bodó Sándor, a Hajdú-Bihar megyei Közgyűlés elnöke, Vitányi István országgyűlési képviselő, Buzás László regionális igazgató, valamint Schultz Gábor, a Széchenyi Programiroda

ügyvezető igazgatója is jelen volt. – Megnyitottuk a polgármesteri hivatalban a Széchenyi Programiroda egyik kihelyezett irodáját, ami nagyon fontos Püspökladány életében, hiszen Debrecen után Püspökladány az első, ahol ez megnyitott – tájékoztatta lapunkat Dombi Imréné polgármester. Kiváló a kapcsolata az iroda munkatársaival, az utóbbi időben pedig számos pályázatot nyert az a Széchenyi Programiroda segítségével Püspökladány Város Önkormányzata. Az Új Széchenyi Terv aktuális pályázatai között megtalálható az egészségre nevelő és

szemléletformáló életmódprogram, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatása, dohányzásról leszoktató program a tüdőgondozók bevonásával, valamint az ipari parkok és területek fejlesztésének lehetősége, mezőgazdasági termelők támogatása is. – A tanácsadók segítséget nyújtanak a pályázóknak többek között a leginkább megfelelő pályázati kiírás kiválasztásában, a pályázat beadásában, valamint ha adminisztratív nehézség lépne fel, segítséget nyújtanak ennek megoldásában is – tájékoztatta lapunkat Bodó Sándor országgyűlési képviselő. Aki kitért arra, is, hogy a Széchenyi Programirodák maguk is egy uniós pályázat keretében jöttek létre. Schultz Gábor, a Széchenyi Programiroda ügyvezető igazgatója lapunknak elmondta, a fejlesztési tanácsadók a projektötlet megfogalmazásától a pénzügyi elszámolás lezárásig a teljes pályázati folyamatot végigkísérik. Akár a pályázati dokumentáció benyújtásáról van szó, vagy a szerződéskötési folyamat támogatásáról. Kitért arra is, hogy a következő hét éves európai költségvetési ciklusban szeretne a Széchenyi Programiroda jelentős szerepet betölteni. – Országosan eddig 23 irodával rendelkeztünk, ez a 24. irodánk. 160 tanácsadónk van, és a jövőben tervezzük ennek a számnak a 180-ra való növelését. Tudtuk meg ügyvezető úrtól. Püspökladányban tehát megnyílt a Széchenyi Programiroda, melynek elsődleges feladata, hogy az európai uniós pályázati lehetőségekről korrekt és naprakész tájékoztatást nyújtson a Püspökladányban és környékén élő vállalkozóknak, önkormányzatoknak, gazdasági szereplőknek, valamint a civil világnak is. Ugyanakkor nemcsak tájékoztatja, hanem segíti őket a pályázattal kapcsolatos céljaik elérésében is.

Készül Karacs Ferenc szobra Györfi Lajos szobrászművésztől egy korábban készült interjúban hangzott el a következő mondat: „… legbüszkébbek a Nagy-Magyarország térképére vagyunk, amelynek réznyomatait és magát a térképet is a Karacs Ferenc Múzeum őrzi.” Miért van ennek az idézett mondatnak aktualitása? Azért, mert most van folyamatban Karacs Ferenc szobrának elkészítése. Korábban már többször felmerült a köztéri szoborállításnak terve. A kivitelezése azonban mind ez idáig nem sikerült. A régi terv most fog megvalósulni. 2012 októberében a Nemzeti Kulturális Alap Vizuális Művészetének Kollégiuma pályázatot írt ki, melyet a jelenlegi önkormányzat megnyert. A maximálisan nyújtható támogatást, 5.000.000 Ft-ot kapott a város erre. A fennmaradó részt, 2.500.000 Ft-ot az önkormányzat állja, amit a 2013-as költségvetés biztosít. 2014 tavaszán pedig – ha Isten is úgy akarja – megtörténik a szoboravatás. Karacs Ferenc 1770. március 16-án született Püspökladányban. Alsó osztályait itt járta. Majd elkerült Debrecenbe, onnan Budapestre, ahol folytatta tanulmányait. Hamarosan Európában elismert rézmetsző és térképkészítő vált belőle. Pesten élt családjával. A Karacs-ház a reformkori kulturális és szellemi élet székhelye volt. Pesti otthonában őrizte azt a képet, amit róla 1928-ban Szentgyörgyi János készített. Most ez a rajz szolgál alapul Györfi művész úrnak a félalakos portrészobor elkészítésében.

A szobrász azért választotta ezt kiindulópontnak művének elkészítéséhez, mert úgy találta, hogy ezen a képen Karacs Ferenc tartásában, tekintetében, ruházatában a reformkor szellemiségét tükrözi. A portrészobor talapzatául egy természetes szakítású andezit kősziklát választott, melyre szervesen rámintázza a figurát, hogy a tervezet ne tartó, hanem szerves része legyen a kompozíciónak. Karakterét kiemeli majd egyenes tartása, tudós homloka és bölcs emberi tekintete. A bronzszobor a Karacs Ferenc Gimnázium főépületének a Gagarin utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca levágott szegletébe fog elhelyezkedni. Bizakodva várjuk, hogy Karacs Ferenc 244. születésnapján átadják a szobrot, mely nemcsak Karacs Ferenc küllemét, hanem maga és a korának szellemiségét is ideidézi. Tódor Györgyné


Jegyzet

Nagyot csattant ez a pofon Minden hiába! Az MSZP továbbra sem képes visszaszerezni korábbi – minden bizonnyal ma már – igen csalódott híveit. Ez persze teljesen érthető, mert a vezetőik, a számukra óriási csalódást jelentő 2010-es választási eredményt valódi arculcsapásként élhették meg, amelynek nyomán gyakorlatilag széthullott a párt, a kezdeti sokkból felriadva, veszélyben érezték a párton belül megszerzett helyüket, és végül ez vezetett oda – mivel egy csárdában semmiképpen nem fér meg ennyi dudás – hogy különböző baloldalinak mondott formációkat hozzanak létre. Aztán persze mindenki bizonygatni akarta, hogy most rossz igazán a magyarnak, és már szó sem esett a korábbi, nyolc év kormányzásról, mintha azt mások követék volna el. Gyakran hallhatjuk is azt az MSZP vezetőitől, hogy ez már nem ugyanaz a párt. Ám a fő funkcionáriusok jó része megmaradt a helyén. Mégis hogyan gondolják így, hogy a választók komolyan veszik őket? Mitől újulna meg egy párt, ha ugyanazok a meghatározó emberei? Hogyan gondolják, hogy megváltozna az emberek véleménye így, ha már egyszer teljesen elfordultak tőlük? Mégis ezt gondolták! Mintha nem vennék komolyan az embereket, mintha azt hinnék, hogy a választópolgár csupán egy arcta-

RENDŐRSÉGI HÍREK Egy földesi férfi tett feljelentést február 7-én, mivel Sápról, egy lakóház udvaráról 42 db méhkaptárt loptak el ismeretlen személyek. A tettesek megbontották a kerítést, hogy bejuthassanak az udvarra. A lopással okozott kár 2.300.000 Ft. A bejelentést követően nagy erőkkel indult meg a nyomozás, melynek eredményeként két elkövetőt egy héten belül elfogtak a rendőrök, akik jelenleg előzetes letartóztatásban vannak. Harmadik társuk szökésben volt, ellene elfogatóparancsot bocsátott ki a Püspökladányi Rendőrkapitányság, mely hamarosan meghozta az eredményét, hiszen időközben ő is rendőri őrizetbe, majd előzetes letartóztatásba került. A nyomozás során beszerzett adatok tanúsága szerint az elkövetők – hogy megnehezítsék a rendőrség dolgát – másik megyébe adták el a kaptárakat. A rendőrök ennek ellenére rájuk találtak. A nyomozás, a bűncselekmény elkövetése részleteinek tisztázása jelenleg is folyamatban van. 6 rendbeli lopás elkövetőit derítették fel a Püspökladányi Rendőrkapitányság nyomozói. A négy felnőtt tolvaj Földesen követte el a bűncselekményeket, ahol lakatlan és lakott lakóházakat, és azok melléképületét fosztogatták hónapokon keresztül. Nem válogatták meg zsákmányukat sem, hiszen loptak tyúkot, pálinkát, élelmiszert, gázpalackot, kéziszerszámokat, villanymotort, ruhaneműt, konyhabútort. Az elkövetők kihallgatásuk során beismerő vallomást tettek. A nyomozás folyamatban van, az elkövetők szabadlábon védekezhetnek. Kábítószerrel visszaélés bűntettének megalapozott gyanúja miatt rendelt el nyomozást a Püspökladányi Rendőrkapitányság sápi fiatalok ellen. Március 21-én este egy sápi asszony tett bejelentést a Püspökladányi Rendőrkapitányságon, hogy feltételezése szerint lánya kábítószert fogyasztott. Az ügyben indított adatgyűjtésnek köszönhetően fény derült arra, hogy a lány barátnőjével fogyasztott tudatmódosító szert, melyet egy sápi fiatalembertől szereztek be. Az ügy részleteit a nyomozók szakértő

5 lan, tudattalan szavazótábor része. Ismét nagyot csattant a pofon! Március második felében két – korábban igen izmos baloldali szavazótáborral bíró – településen: Szentendrén és Dunakeszin időközi önkormányzati választás zajlott. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az MSZP súlyos vereséget szenvedett, ráadásul Dunakeszin még egy Bajnaiék által támogatott független jelölt és a Jobbik is több szavazatot szerzett. A kormánypártok mindkét településen meg tudták tartani a 2010 őszén megszerzett képviselői mandátumukat. Az bizonyossá vált az időközi választáson, hogy a baloldal markánsan megosztott. A helyzetükön még az sem segítene, hogyha ennek ellenére összefognának, mivel a vezetőiknek – akiknek irányítása mellett hasonlott meg a szavazóik pártba vetett hite – pozíciókhoz való ragaszkodása a legfőbb gátja a valódi megújulásnak. Természetesen ennek az időközi választásnak az eredményeiből messzemenő következtetéseket nem érdemes és nem is szabad levonni, de az mindenesetre elgondolkodtató, és meglehetősen szokatlannak számít, hogy a ciklus harmadik évében ilyen mértékű fölénnyel nyerjenek, hiszen ekkorra már általában kifulladnak a vezető pártok. A siker értékét csak növeli, hogy a jelenlegi szélsőséges gazdasági helyzetben a támogatottságuk, a nehézségek ellenére, egyáltalán nem csökkent. Rásó János

bevonásával vizsgálják. Diákok loptak gépalkatrészeket, vasnehezékeket február 21-én délelőtt a püspökladányi középiskola tanműhelyéből. Az alkatrészeket a közeli MÉH-telepen akarták leadni, hogy pénzhez jussanak, azonban egy tanár észrevette őket, amint az utcán a MÉH-telep irányába gyalogolnak. Ellenük szabálysértési eljárás indult.

24 órán belül voltak eredményesek a Püspökladányi Rendőrkapitányság nyomozói egy Püspökladányban elkövetett lopás ügyében. Március 21-én éjjel egy férfi Petritelep egyik lakóházának udvarára behatolt, és a nyitott garázsból sarokcsiszolót, húsdarálót, láncfűrészt vitt magával. A nyomozók adatgyűjtése eredményesnek bizonyult, felderítették az elkövetőt. A tettes kihallgatása során elismerte a bűncselekmény elkövetését. A rendőrség a tolvajt őrizetbe vette, majd a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte őt. Szilágyi Erika rendőrségi szóvivő

6


A város és a Sárrét biztonságos településnek, térségnek számít Egy éve nevezték ki dr. Tóth Ferenc rendőr alezredest a Püspökladányi Rendőrkapitányság vezetőjének. Az évforduló kapcsán az elmúlt 12 hónapban végzett munkájáról, a 2012-es év közrend és közbiztonsági adatairól kérdezte szerkesztőségünk a kapitányság vezetőjét. – Egy, a kinevezésekor készült riportban arról tájékoztatta az olvasókat, hogy határozott elképzelései vannak, milyen területeken kell változtatni, erősíteni a kapitányságnak. A kezdeti elképzelésekből, tervekből mi az, ami realizálódott az egy év alatt? – Valóban határozott elképzeléseim voltak és vannak jelenleg is. Ezek közül nagyon sokat sikerült is megvalósítani. Én azt gondolom, hogy a térség közbiztonsága a 2012-es évben javult. Ezt alátámasztják a statisztikai adatok is. Ám, ezek csak számok. Aki nem válik áldozatává a bűncselekményeknek, az természetesen úgy érzi, hogy jó a közbiztonság. Akitől viszont elloptak valamit, vagy akinek sérülést okoztak, az nem ezt fogja mondani. Nyilván nekünk az a célunk, hogy a bűncselekmények számát minél alacsonyabb szintre csökkentsük, és ott is tartsuk. Valamennyi munkatársammal ezen dolgozunk. – Milyen eredmények vannak ezen a területen? Mit mutatnak a 2012-es év adatai, és mi az, ami a számok mögött van? – Az ismertté vált bűncselekmények száma jelentősen csökkent. Több mint háromszázzal sikerült csökkenteni a 2011-es évhez képest. Ez azt jelenti, hogy Püspökladány illetékességi területén – ebbe beletartozik további 11 település is – 300-zal kevesebb bűncselekményt követtek el, ami ismertté vált számunkra. A látencia mértékéről, éppen a fogalmából adódóan, nem tudunk beszámolni, de biztosan vannak olyanok, akik nem jelentik be azt, hogy a sérelmükre bűncselekmény történik. Ami óriási eredmény még, hogy a baleseti helyzet az 1960-as években volt ilyen jó utoljára, mint most. Sokkal kevesebben halnak meg útjainkon, sokkal kevesebben sérülnek meg útjainkon, mint az előző években, és ez a tendencia, azt mondták a közlekedési szakembereink 2011 környékén, ennél tovább nem fokozható. 2012-ben azonban tovább sikerült javítani ezt a mutatót. – Milyen típusú bűnelkövetésekkel találkoznak Püspökladányban és a térségben? – Ha a bűncselekmények struktúráját vizsgáljuk, akkor az országos átlaghoz igazodik. Térségünkben is elmondható, hogy körülbelül a bűncselekmények számának 70%-a vagyon elleni. Amivel a térségünk küzd: az elszegényedés és az elvándorlás. Emiatt egyre több az elhagyatott ingatlan, az elhagyatott tanya, a védtelen melléképületek. A lakosságszám évről évre csökken. Elköltöznek a településeinkről az emberek, és itt hagyják a vagyontárgyaikat. És ezeket az épületeket bizony szabad prédaként használják a bűnelkövetők. Nagyon sok melléképületből történő lopásunk van. Kéziszerszámok, motoros gépek, különböző terménylopások, és természetesen ide sorolhatók a falopások kérdése is. – Püspökladányi számadatokat tudna mondani? – Igen. 760 ismertté vált bűncselekmény van Ladányban. És ennek, mint említettem, jelentős része a vagyon elleni bűncselekményekből kerül ki. – Mekkora az állomány, amivel a kapitányságon dolgoznak, a város és a térség közbiztonsága érdekében? – A létszámadatokról taktikai okokból nem szívesen beszélnék. Természetesen egy rendőrkapitány soha nem lehet elégedett a létszámmal. Mindig több és több kellene. Azonban ennyi van, ebből kell gazdálkodnunk. Igyekszünk minőségi munkatársakat kiválasztani a felvétel során. Nem az a célom, hogy eggyel többen legyünk, hanem az, hogy kész, érett, munkára képes és alkalmas

kollégát vegyek föl a rendőrség kötelékébe. – Milyen végzettséggel rendelkeznek a beosztottai? – Mindenki érettségivel rendelkezik legalább, és rendőrszakmai végzettséggel. Ez rendőr-szakközépiskolát vagy rendőrtiszti főiskolát jelent. Illetőleg van civil képzettségű kollégánk is, nem is egy. Különböző főiskolákra, és más jellegű egyetemekre kell gondolni. Ami problémaként jelentkezik, hogy az állományunk életkora nagyon fiatal. Az átlagéletkor 33 év. – Mivel tudja segíteni a lakosság az önök munkáját? – Elsősorban azzal, hogyha vigyáz a saját értékeire. Ha megtesz minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a sérelmére ne kövessenek el bűncselekményt. Legegyszerűbb példa: a lezáratlan kerékpárok esete. Azt gondolom, hogy felhívás, ha az utcán valaki a kerékpárját lezáratlanul hagyja. Egy végtelenül egyszerű megoldással, egy lakattal már meg lehet nehezíteni a dolgát egy bűnelkövetőnek. – A polgárőrség mennyiben tudja segíteni az önök munkáját? Milyen a kapcsolat a két szervezet között? – Nagyon jó kapcsolatot ápolunk a polgárőrséggel, és ezúton is hadd fejezzem ki őszinte nagyrabecsülésemet irányukba. Hiszen ők azok az emberek, akik a munkájuk mellett a szabadidejükből, esetleges anyagi áldozatokat is hozva, a köz érdekében tevékenykednek. Rendszeresen együtt járőrözünk, a szolgálatokat összehangoljuk, és azt gondolom, hogy nagyon nagy segítséget tudnak nekünk adni. Mind a bűncselekmények megelőzése, mind a felderítése terén, és nagyon sok rendezvénybiztosításban is részt vesznek. – A tavalyi évben egy régi-új kezdeményezést indított útjára kapitány úr azzal, hogy a gyalogos járőröket újra láthatjuk Püspökladány utcáin. Lehet, hogy eddig is volt ilyen, de talán ez intenzívebbé vált. Ezzel kapcsolatban milyen tapasztalatai vannak? – Ezáltal talán közelebb kerülünk a lakossághoz, és a lakosság is hozzánk. Nemcsak azt látják az itt élők, hogy elgurul egy rendőrautó, hanem személyesen is fel lehet venni a kapcsolatot a szolgálatot teljesítő rendőrrel. Oda lehet menni hozzá, lehet vele beszélgetni, lehet tőle kérdezni, lehet neki javaslatokat tenni. – A szabálysértési törvény, a büntető törvénykönyv is szigorodott a tavalyi évben. Van-e visszatartó ereje annak, hogy könnyebben szabhatnak ki a bíróságok elzárással járó büntetéseket? – Igen. 2012. április 15-én lépett hatályba az új szabálysértési törvény. És élünk a törvényben biztosított jogunkkal, azaz, az elzárással sújtható szabálysértések elkövetőinek tettenérése esetén, őrizetbe vesszük ezeket az embereket, és gyorsított eljárással bíróság elé állítjuk. Tavaly szeptembertől kezdtük el ezt a tevékenységünket. Összesen tavaly így 11 embert vettünk őrizetbe, és azt tudom mondani, hogy ez év első két hónapjában ez a szám már 12. Jelentős visszatartó erővel bír, hiszen egy falopás elkövetőjét, egy biciklilopás elkövetőjét, hogyha azt látják az emberek, hogy azonnal elviszi a rendőrség, és azonnal kap 5, 10 nap elzárást, én azt gondolom, hogy elgondolkodnak, hogy megkísérlik-e újra. – Hogyha lakosságszámarányt nézünk, akkor Püspökladányt viszonyítva a hasonló településekhez, mi állapítható meg, Püspökladány a bűnelkövetések szempontjából fertőzött vagy kevésbé fertőzött terület? – Vannak megyei és országos adataink is. Ha megnézzük a 2012. évi adatokat, akkor azt lehet majd látni, hogy a 100 ezer lakosra jutó bűncselekmények számát tekintve Püspökladány és a térség egy biztonságos településnek és térségnek számít. Ha megnézzük azokat az adatokat, hogy milyenek a felderítési mutatóink,

Püspökladányi Hírek 2013. április 10. mennyi a rendőri létszám, én azt gondolom, hogy Püspökladány megnyugtató helyzetben van. De igazából az adatok nem nagyon számítanak, mert addig, amíg egy embernek is ellopják a biciklijét, betörnek a tyúkóljába, és nem találjuk meg az elkövetőt, addig nem lehetünk nyugodtak. És még egyszer kijelenthetem, hogy ezen dolgozunk, hogy ez ne így legyen. – A tavalyi évben sajnos volt élet elleni bűncselekmény is Püspökladányban. Ez természetesen fölborzolta a kedélyeket. Men�nyire volt hatékony a kapitányság munkája ebben a nagy erőket megmozgató és feszültséggel teli időszakban? – A helyzetet nagyon gyorsan és nagyon hatékonyan kezeltük. Talán jellemző is a helyzetkezelésre, hogy igazából jelentős lakossági megmozdulás ezzel kapcsolatban nem történt. Az elkövetőt még az elkövetés napján őrizetbe vettük, és ellene természetesen megindult a büntetőeljárás. Teljesen természetes, hogy egy ilyen esemény egy város életét felborzolja. De én azt hiszem, az, hogy az elkövetőt nagyon gyorsan elfogtuk, és eljárás alá vontuk, intézkedésünk hamar csitította is ezeket a kedélyeket, és nyugtatólag hatott mindenkire. – Örök téma: fiatalság. Mennyire és milyen módszerekkel tudnak odafigyelni a rendőreink, a rendőrök a fiatalságra? És azokra a veszélyekre, amelyek rájuk leselkednek? – Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy a rendőrség a fiatalkorúak kezelésében csak egy szereplő. Sokkal fontosabbnak tartom a családot, és ezt első helyen említem. Talán második helyen az iskolákat és a nevelést, és majd valahol hátrébb van a sorban a rendőri jelleg, és a rendőrségnek a fiatalkorúakkal kapcsolatos intézkedéssorozata. Kiemelten figyelünk a fiatalokra. Ez megnyilvánul abban is, hogy a térség összes iskolájával együttműködünk, részt veszünk a különböző pályázati programoknak a megvalósításában, működik az iskolarendőr-programunk, folyamatosan baleset-megelőzési és különböző kerékpáros vetélkedőket és programokat szervezünk a fiatalok számára. – Ha a fiatalokról beszélünk, akkor egy kérdést semmiképpen nem lehet megkerülni. A kábítószer mennyire van jelen a városban, a fogyasztás, a terjesztés jelen van-e? – Ha egy szóval kell hogy válaszoljak, akkor igen, jelen van. Senki ne gondolja azt, semelyik szülő, semelyik tanár, semelyik pedagógus, hogy az általa irányítani próbált gyermeksereg közül nem találkozott senki kábítószerrel! Igen, van. Ez egy nagyon komoly jelenség. Ebben is tesszük a dolgunkat. Vannak terjesztők is. A terjesztőket megpróbáljuk elfogni. A fogyasztókat pedig szintén eljárás alá vonjuk, mert ez a szabály. De nem elsősorban a fogyasztókkal, hanem a terjesztőkkel van a probléma. Ha nem lenne terjesztő, akkor nem lenne fogyasztó sem. Azonban itt hadd jegyezzem meg, hogy nem csak kábítószerekről kell, hogy beszéljünk. Az alkohol az én szememben ugyanolyan drog. És fiatalként, fiatalkorúként, esetleg gyermekkorúként legalább akkora veszélyt jelent a gyermekekre, hogyha alkoholt fogyasztanak, vagy az alkoholért követnek el bűncselekményeket, vagy az alkohol hatása alatt követnek el bűncselekményeket, mint ha drogot, kábítószert, legyen ez könnyű vagy kemény drog, fogyasztanának. – Ezzel kapcsolatban milyen statisztikai adatokkal rendelkeznek 2012-re vonatkoztatva? – Jelentősen csökkent a kábítószer-fogyasztókkal szembeni eljárások száma. Ami tendencia, hogy olyan új csatornákat keresnek, elsősorban az internet segítségével, amelyek jelenleg nincsenek azon a listán, amelyet a törvény büntetni rendel. És ezek gyakorlatilag innentől kezdve legálisak. Tehát tudjuk nagyon jól, hogy kábítószereket rendelnek interneten keresztül, azonban nem tudjuk őket eljárás alá vonni, hiszen jelenleg még nincsenek a fogyasztott szerek a tiltólistán. – Hány személyt vontak mondjuk tavaly eljárás alá ezzel kapcsolatban? – 14 ember ellen indítottunk eljárást. Ezek között van fiatalkorú

7 is, és van terjesztő is. – Kapitány úr a napokban találkozott a térség vezetőivel. Volt egy közrend, közbiztonsági, közrendvédelmi fórum Kabán. Milyen igényeket, elvárásokat fogalmaztak meg az önök munkájával kapcsolatban a térség polgármesterei? –Igyekszem a térség településeinek polgármestereivel, intézményvezetőivel rendszeresen kapcsolatot tartani. Azt gondolom, hogy a közbiztonság nem kizárólag a rendőrség feladata. Nagyon sok összetevős. Ebbe beletartozik a lakosság, az önkormányzatok, a katasztrófavédelem, a társszervek. Beletartoznak a polgármesterek, a jegyzők, és természetesen a rendőrség is. Ezért szeretek ezekkel a vezetőkkel találkozni. És elmondom nekik, hogy mi mit tettünk, és várom az ő javaslataikat. Általában egyébként azt fogalmazzák meg, hogy elégedettek a rendőrség munkájával. De természetesen vannak negatív észrevételek is. Mint például, hogy több rendőrt szeretnének látni, szeretnék, ha gyorsabb és hatékonyabb lenne az intézkedés, szeretnék, hogyha magasabb lenne a felderítés, és szeretnék, ha a kármegtérülés is javulna. Praktikusan annyit jelent, hogy az ellopott, eltulajdonított értékeket a rendőrség megtalálja és visszaadja. Ezen leszünk. – A lakosság részéről van-e visszacsatolás az önök munkájával kapcsolatban? Milyen csatornán jutnak el önökhöz az információk a lakosságtól, hogyan jutnak információhoz a lakossági elégedettséggel, vagy annak ellenkezőjével kapcsolatban? – Rengeteg csatornán eljut hozzánk, hiszen mi is itt élünk, kollégáim is helyi lakosok. Természetesen a munkánk során kapunk visszajelzéseket, és nagyon sok fórumot tartunk, nagyon sokszor megyünk előadást tartani iskolákba, rendszeresen kapcsolatot tartunk a kisebbségi önkormányzatokkal. Illetőleg kérdőíven is gyűjtünk adatokat. Most is éppen ezt tesszük. Most is folyamatban van egy kérdőíves felmérésünk, amely arról szól, hogy a statisztikai adatok mutatóival kapcsolatosan van egy tapasztalásunk, de vajon ez ténylegesen így van-e, így érzik-e az emberek. És ezt elmondhatják – természetesen név nélkül – a kérdőív kitöltésével. – A kisebbséget említette. Milyen a helyi kisebbségi vezetéssel a rendőrség kapcsolata? – Majdhogynem napi rendszerességgel, vagy én, vagy kollégáim, beszélünk. Elmondjuk egymásnak azokat a gondokat, amiket tapasztalunk, megpróbáljuk ezeket megbeszélni. És nyilván kölcsönösen segítjük egymás munkáját. A térség lakosságának összetétele az egy adott szám. Ahhoz képest, hogy más, hasonló adottságú településeken milyen problémák vannak, ahhoz képest Püspökladány helyzete megnyugtató. – Kapitány úr! 2012-ről beszéltünk eddig. Tudunk-e még statisztikai adatokat? Van-e olyan része a munkájuknak, amit nem érintettünk? – Egy dologra szeretném felhívni vagy ráirányítani a figyelmet. Azt ígértem több fórumon, hogy egy kicsit katonásabbak, egy kicsit keményebbek, egy kicsit határozottabbak leszünk. És ezt alátámasztják az adataink. Tavaly 23 embert vettünk őrizetbe különböző bűncselekmények miatt. Ez gyakorlatilag a duplája a 2011-esnek. És azt tudom mondani, hogy ebben az évben az első kettő hónapban már 11 embert vontunk személyes szabadságot korlátozó eljárás alá. Hogyha ezt rávetítjük az idei évre, és ha a hasonló tendenciákat mutatunk, akkor ez meg fogja közelíteni a több mint 100-at. Elvem, vagy szakmai hitvallásom, hogy az egyik legjobb bűnmegelőzés, ha a notórius bűnelkövetőket a társadalomból kizárjuk. Ez a fajta program, ennek a megvalósítása látszik az adatokon is, hiszen valószínűleg ezért is csökken a bűncselekmények száma. Hiszen, aki nincsen kint, nincs szabadlábon, az nem tud bűncselekményt elkövetni. Az interjú alapján összeállította: Dienes Zoltán

8


A kétlábú kiskutya segített ladányi társain

Bármilyen adomány hozzásegíthet egy szerencsétlen sorsú kutyát ahhoz, hogy esélye legyen egy boldogabb, jobb élethez. Talán ezzel a gondolattal lehet a leginkább kifejezni azt az önzetlen adományt, amelyet a napokban kapott a püspökladányi Elhagyott Állatokért Első Sárréti Regionális Állatvédő Egyesület több németországi egyesülettől. Közel 1 tonna kutyaeledel, kb. 50 zsák takaró, törölköző, játékok és 10 kutyaház érkezett a püspökladányi menhelyen élő négylábúaknak. Két órán át tartott az adományok lepakolása, amit önkéntesek, a menhelyen dolgozók és az FMF Kft. munkatársai végeztek.

„Mesél a Sárrét”

„És abban, amit elvetsz, nem azt a testet veted el, amely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét vagy más egyébét.” (Pál I.lev.Kor. 15:37) Közeledik a tavasz. Ilyenkor már a vidéken élő ember gondolata a vetés körül forog. Elvetjük a magot a földbe, hogy az majd termést hozzon. Talán nem ilyen nyilvánvaló, de mi szülők, nevelők is elvetjük a magot, és nemcsak tavasszal, de mindennap, és mindennap várunk a termésre is. Csodálatos volt szembesülni 2013. március 26-án a „Mesél a Sárrét” című rendezvényén, hogy milyen bő termést hozott a mesékből elvetett mag. 107 kisdiák (6-13 éves korig) indult el a népmesemondó versenyen, amit immáron 9. alkalommal rendeztek meg a püspökladányi Petritelepi Általános Iskolai Tagintézményben. A rendezvény fő szervezője Griger Mihályné tanítónő, aki a teljes program szervezéséért és lebonyolításáért volt felelős. Természetesen olyan profi módon, ahogyan a rendezvényt megvalósították, csak szoros csapatmunkával lehetett megoldani. Örömmel konstatáltuk, hogy nemcsak a tanárok, de a kisdiákok is kivették a részüket a munkában, és hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. A verseny 9 órakor kezdődött, melyet Bodó Sándor országgyűlési képviselő úr nyitott meg. Majd A buták versenye című mese dramatizált változatát 2. osztályos tanulók adták elő Tóthné Kolozsi Ilona tanárnő rendezésében. A darab az asszonyi butaság bemutatásával derültséget csalt az arcokra. Ezután elkezdődött a verseny négy különböző csapatban, négy különböző zsűri előtt. A népmesék nagy része állatokról szóló mesékben, a szegény legény furfangosságában testesítette meg a népi bölcsességeket. Nagyon gyakran a humor forrása: a mesékben szereplő asszonyok, lányok ostobasága. (Valószínűleg férfiak lehettek ezen mesék kitalálói!) Érdekes megfigyelni a tendenciát, ami évről évre alakul, formálódik. Egyre többen vannak magyar népviseletben, nemcsak a Székelyföldről érkező gyerekek. Egyre többen előadják, testükkel eljátsszák a történetet, nemcsak gesztusokkal és mimikával erősítik a mondanivalót. Volt olyan – főleg az 5., 6. osztályosok között –, aki énekelt vagy citerázott közben. A mesék valóban magukkal ragadták a hallgatók figyelmét. Itt érezhettük kiteljesedni a mesemondást. A zsűri egybehangzó bírálata volt: a gyors beszédtempó, holott – a mesemondás műfajából adódóan – lassú vagy váltakozó tempójú az ismétlések miatt. A kisdiákok ezen a vidéken élő emberek beszédének minden ízét-zamatát elhozták: hiszen volt, aki Debrecen környékéről, de Makfalváról és

Az adományokat Németországban gyűjtötték össze a püspökladányi menhely számára. Az adománygyűjtés előzményeiről Joó Attiláné, az Elhagyott Állatokért Első Sárréti Regionális Állatvédő Egyesület elnöke mesélt lapunknak: – Tavaly kikerült az egyik német társszervezetünkhöz egy olyan kutya, ami úgy született, hogy nem volt két hátsó lába, és egy német család befogadta. Sőt, mindent megtett azért, hogy a kutyának újra négy lába legyen. Műtétek sora várt a kis kedvencre, és ezt a folyamatot a német VOX tv-ben le is adták. A tv-sorozatban kiderült, hogy Püspökladányból származik a kutya, és ezután egy gyűjtés indult kint, Németországban, a menhelyünk részére. A gyűjtést a Cooler Hund és a Tierhilfe ohne Grenzen egyesületek szervezték. Ezek a társszervezetek havonta, kéthavonta szállítanak ki kutyákat Németországba, ahol örökbe adják őket – mondja Joó Attiláné. Michele Calabro, a gyűjtést elindító egyesület vezetője a Ladányi Hírek riporterével megosztotta: nagyon hamar, négy hét alatt összegyűlt az adomány, és szeretnek Püspökladányba jönni, a Joó házaspár munkáját pedig példaértékűnek tartja. A Németországba szállított kutyákat az állatorvosi vizsgálat után viszik haza a német befogadócsaládok. Németországban felelősségteljesebb az állatokkal való bánásmód, így ott nem fordul elő, hogy egy kutyát utcára tesznek. A ladányi menhelyen jelenleg közel 100 kutyát gondoznak. Az étkeztetésük átlagosan havi 150-200 ezer forintba kerül. A most kapott adomány nagyon jól jött a menhelynek, hiszen egyre több kutyától válik meg a gazdája. Valamint egyre többen vannak olyanok is, akik nehéz anyagi körülményeikre hivatkozva szabadulnának meg hűséges négylábúiktól – tudtuk meg. RS Hármasfaluról is. Megint büszke lehettem szülőfalumra, Sárrétudvarira, ahonnan nem egy kisdiák ért el dobogós helyezést. A rendezvény délután 3 óra körül ért véget. Volt, aki boldog örömmel, mások szomorú szemmel távoztak, mert jobb eredményre számítottak. Egy bizonyos. Azon a délutánon minden jelenlévő gazdagodott a magyar néplélek kincseivel. A mesemondás hasonlítható az ég felé törő fához. Őseink lelke ott rejtőzik a gyökerekben. A föld fölött lévő törzs, mint a ma élő felnőttek (szülők, nevelők), akik továbbadják őseink lelkületét népmesékben megfogalmazva. A friss hajtások, a zöld ágak pedig, mint megannyi kisdiák, akik új életet lehelnek a régi mesékbe, így őrizve a népünk kultúrájához szorosan tartozó hagyományt: a mesemondást.

Az Erdélyből érkező kis csapat is egy fafaragással ajándékozta meg a szervező iskolát, melynek neve: Életfa. A faragott műalkotáson keresztény életünk jelképei elevenednek meg. Köszönjük nekik az ajándékot. Köszönjük a Petritelepi Általános Iskolának a szép napot, amit szereztek nekünk. A folytatást Nádas Imréné néptánctanár vállalta fel, amikor meghirdette Pünkösd vasárnapjára a néptánc, népzene és népmesemondás ünnepét. Minden elismerés azoknak, akik fontosnak tartják – a magyar kultúra egyik szerves részét – a népmesemondást életben tartani. Fontosnak tartják az erkölcsi nevelést, mert mi taníthat minket jobban igazmondásra, mint a mesék őszinte világa. Mert mi taníthat meg jobban az együttérzésre, mint a mesék világa. A mesék világa, ami varázslatos és egyben természetes. A mese szövete a szó. A szó, amelynek – a Bibliából tudjuk – teremtő ereje van. Ezért nem mindegy, hogy mi az a szó, az a beszéd, amit továbbadunk gyermekeinknek. Tódor Györgyné

9


Áprilisi jeles napok Április 1. IV. Károly, az utolsó magyar király halála, Kossuth Lajost eltemetik Budapesten Április 2. Thury György halála, Hans Christian Andersen születésnapja, Apor Vilmos vértanú püspök halála Ápriis 3. Gróf Teleki Pál miniszterelnök halála Április 4. Juhász Gyula születésnapja, Meghalt Carl Benz, az automobilok atyja Április 5. Örkény István születésnapja Április 6. Ybl Miklós születésnapja Április 7. Egészségügyi világnap Április 9. Bakócz Tamás esztergomi érsek keresztes hadjáratot hirdetett Magyarországon a török ellen Április 10. Nemzeti rákellenes nap, Pulitzer József születésnapja Április 11. A muhi csata , A költészet napja, József Attila születésnapja, Márai Sándor születésnapja

Paolo Uccello: Szent György és a sárkány

Április 25. Szent Márk napja Április 28. II. (Vak Béla) királlyá koronázása Április 30. Kivégzik Frangepánt, Zrínyit, Nádasdyt. A Wesselényi-összeesküvés

Szülők akadémiája a Kálvin Téri Általános Iskolában

Április 12. Befejeződnek a világháború harcai Magyarországon, Gyula napja, az esztendő századik napja, ezért száznapnak is nevezik. A Délvidéken féregűző nap, a nagytakarítás, mosás, tisztálkodás napja. Ilyenkor a teheneket, lovakat is leöntötték, lemosták vízzel. Április 13. II. József Bécsbe viteti a koronát Április 14. A Habsburg-ház trónfosztása Április 15. Illyés Gyula halála Április 16. Deák megjelenteti a Húsvéti cikket Katona József halála Áprils 18. I. Lipót utasítására letartóztatják Rákóczi Ferencet Április 21. Vitéz Somogyváry Gyula születésnapja Április 22. A Föld napja Április 23. A könyv napja Április 24. II. András kiadta az Aranybullát Szent György napja, a sárkányölőjé, aki a lovagok, katonák, fegyverkovácsok, vándorlegények védőszentje volt. A legenda szerint megölte a sárkányt és kiszabadította fogságából a királylányt. Az ókori Rómában ezen a napon ünnepelték a Paliliát, amely pásztorünnep volt. Magyarországon az állatok tavaszi legelőre hajtásának napja, ekkor álltak újra munkába a juhászok, kanászok. Számos hiedelem élt, melyekkel ezen a napon az állatok termékenységére, egészségére igyekeztek jótékonyan hatni. A döntően állattartásból élő népek életében kiemelt jelentőséget tulajdonítottak ennek a napnak, hiszen az állatok megóvása a betegségektől, a járványoktól, a rontó szellemektől rendkívül fontos volt az egyén és a közösség boldogulása szempontjából. Sok helyütt varázserejű füvek (gyógynövények) tűzre vetésével, füstöléssel igyekeztek megóvni az állatokat a rontástól. Az ország számos településén Szent Györgykor is gyújtottak tüzeket, amelyeket a legények körbetáncoltak, átugrottak.

Az iskolába lépő gyerekek szüleit érdeklő témákat választottunk az immár hagyományosnak mondható programunkra. Meghívott vendégünk az iskolaorvos, dr. Hegedűs Ilona gyermekorvos volt. A nyelvet tanító pedagógusok mellett két tanítványuk anyukája és az iskola logopédusa is megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel. Elsőként az iskolaérettségről esett szó, ennek testi, pszichés és szociális vonatkozásairól. A gyerekeknek fejlettségében megmutatkozó eltérésekről, ennek kezelési módjairól, a sikeres iskolakezdés feltételeiről. A gyógypedagógus kiemelte a nyelvi problémákat, a figyelem fejlettségének, a feladattudatnak, a szabálykövetésnek a jelentőségét. A doktornő napirend formájában mutatta be az egészséges életmód követését, kiemelve a kisiskolások igényét, szükségleteit. Kitért a táplálkozás, az időbeosztás, a pihenés és a tanulás idejének, arányának helyes megválasztására. A szabadidő eltöltéséhez is adott hasznos tanácsokat. Rámutatott a család, az otthoni nevelés és a sikeres iskolakezdés kapcsolatára. A nyelvet tanító kollégák a nyelvtanulás jelentőségéről, a nyelvválasztás szempontjairól beszéltek. Vázolták az iskolánk nyújtotta lehetőségeket, szót ejtettek az eredményekről. A meghívott elsős és másodikos anyukák az iskolaotthonos oktatás tapasztalatairól, a gólyatáborról, valamint a tehetséggondozó műhelyekről nyilatkoztak. A szülők érdeklődőek voltak, a jelen lévő pedagógusok, a doktornő és az igazgatónő is igyekezett választ adni a felmerülő kérdésekre. Az előadók a témához kapcsolódó könyveket, cikkeket is ajánlottak a megjelenteknek. Míg a szülők pedagógiai és egészségügyi témájú előadásokat hallgattak, addig a gyerekek játszóházban voltak. Lehetőségük nyílt kipróbálni az interaktív táblát, tojást színeztek, ragasztottak és barkácsoltak, közben ismerkedtek a tanító nénikkel. Örömmel tapasztaltuk, hogy gyerekek és szüleik egyaránt jól érezték magukat. Ágostonné Karacs Ida

10


„Földközelben” Szűcs Sándor-emlékkiállítás nyílt a Múzeumban Újabb időszaki kiállítást tekinthetnek meg a Karacs Ferenc Múzeumba látogatók. A kiállítás a Földközelben címet viseli, s a 110 éve született Szűcs Sándor életét, munkásságát tárja a látogatók elé. A Háromföld tudós kutatója, utolsó krónikása, Szűcs Sándor 1903. október 23-án született Biharnagybajomban, s gyermekkorától haláláig szülőföldjét, illetve annak környékét, valamint hiedelemtörténetét kutatta. A tárlat március 21-én színvonalas műsorral, köszöntőkkel vette kezdetét, és sok látogatót vonzott a múzeumba. Érdeklődő, helytörténettel foglalkozó ladányiakat, közéleti embereket egyaránt üdvözölhettek a házigazdák. A Néprajzi Múzeum igazgatója, Dr. Kemecsi Lajos is megtisztelte jelenlétével a megnyitót. A tárlat forgatókönyvét a Karacs Ferenc Múzeum anyagából Koticsné Magyari Márta, Vajda Mária, illetve Vargáné Szathmári Ibolya, a Szűcs Sándor Emlékbizottság elnöke állították össze. Elnök asszony lapunknak elmondta, ez egy kettős alkalom, hiszen a tavalyi évben volt Sándor bácsi halálának 30., ebben az évben pedig születésének 110. évfordulója. A Szűcs Sándor Emlékbizottság 2012-ben jött létre abból az indíttatásból, hogy méltó módon ünnepeljék a kettős évfordulót. Kitért arra is, hogy az emlékbizottság által szervezett első programok már 2012 tavaszán elkezdődtek, melyek fő színtere, Szűcs Sándor szülőfaluja,

Biharnagybajom volt, ám idővel Püspökladányban is szerveztek különböző rendezvényeket. Ebben az évben a megemlékezések helyszíne első alkalommal a Karacs Ferenc Múzeum, ahol megnyitották az időszaki vándorkiállítást. Vándor, hiszen több helyszínen is bemutatják majd, Berettyóújfaluban, Karcagon, végül pedig természetesen a biharnagybajomi Szűcs Sándor emlékházban is. A kiállítás megnyitójára ellátogatott Dorogi Farkas, aki elmondta, szívszorító érzés visszagondolni a múltra, szoros kapcsolat fűzte Szűcs Sándorhoz, hiszen a keresztapja volt. A látogatók érdeklődve nézték végig a kiállítást, az idősebb generációtól egészen a fiatalokig. A kiállított anyag segítségével szélesebb körben megismerkedhetünk Szűcs Sándor munkásságával. A kiállított tárgyak és dokumentumok mellett pedig számos olyan kiegészítő program fogja még kísérni a kiállítást, elsősorban diákok számára, amelyek közelebb viszik Szűcs Sándor életútját a közönséghez. A kiállítás megtekintésével a látogatók megismerhetik a Sárrét világát, történelmét, valamint néphagyományait egyaránt. A tárlat május 11-ig tekinthető meg a Karacs Ferenc Múzeumban. Rábai Sarolta

A gyékény napja a múzeumban

sával, és ez visszavezethető szüleire, nagyszüleire egyaránt, valamint Madarné Szőke Erzsébet csuhéfonó népi iparművész is jelen volt a családi napon. Míg a gyékényvágás férfimunka, a szövés, fonás előkészületeiben a család apraja-nagyja részt vesz, a szövést pedig leginkább asszonyok végzik. Így különböző méretű ponyvákat, szőnyegeket, szatyrokat készítenek. A gyékényfonás tehát egy régi mesterség, mellyel a Karacs Ferenc Múzeumba ellátogató gyerekek, valamint szüleik is megismerkedhettek, s közben régi sárréti meséket hallhattak. Kiváló alkalom volt arra, hogy a résztvevők közösen eltöltsenek egy kellemes, jó hangulatú délutánt, ugyanakkor felidézték a régi hagyományokat is.

A Karacs Ferenc Múzeumba látogatók március 23-án a gyékény napja alkalmából rendezett családi napon vehettek részt. A programot a jelenleg megtekinthető Szűcs Sándor – Földközelben című időszaki kiállításhoz kapcsolták a múzeum dolgozói, ugyanis A gyékény feldolgozása és eszközei a Bihar megyei Sárréten című könyvében leírta a technikát. Minden bizonnyal már a honfoglalás előtt értett hozzá a magyarság. Ahol a gyékény megterem, mindenhol akad néhány hozzáértő gyékényfonó is.

Újszülöttek 2013. február- március

A múzeumba látogató gyerekek és szüleik ez alkalommal egy gyékényből font asztaldíszt készítettek, amit nagy lelkesedés övezett. A program által megismertették a gyerekekkel a gyékény feldolgozásának egyik módját, valamint a hozzá kapcsolódó hagyományokat egy kézműves foglalkozás keretein belül. A gyékény a régi paraszti háztartások elengedhetetlen kelléke volt. Általában a sarlóval begyűjtött növényt 2-3 hónapig szárítják, ezt követően pedig szálanként szétszedik és vízzel locsolják, hogy kellően megpuhuljon és megmunkálható legyen. A gyékényből készült tárgyak már a régi Sárrét világában is jelen voltak, azonban napjainkban is megtalálhatóak minden ünnepi asztalon. A rendezvény meghívott vendége Szőke Imréné volt Sárrétudvariból, aki gyermekkora óta foglalkozik a gyékény megmunkálá-

Kovács Maja - 2013.02.12 Magyari Edina - Kovács Gergő Galánfi Aliz - 2013.03.14 Szabó Krisztina - Galánfi Gergő András Nagy Lilien - 2013.02.01 Kovács Nóra - Nagy Gyula Rostás Nimród Csaba - 2013.02.05 Ulveczki Beáta - Rostás Mihály Vas Liliána Amália - 2013.02.09 Papp Eszter - Vas Csaba Bozik Bianka - 2013.03.07 Bozik Beáta - Radics Károly Kalina Regina - 2013.02.07 Bodó Zsuzsa - Kalina Tibor Ádám Kovács Máté - 2013.03.04 Szakál Edit - Kovács István Ecsedi Nóra - 2013.01.21 Szilágyi Enikő - Ecsedi Attila Fórián Vince - 2013.02.06 Nagy Anita - Fórián Sándor Moldoványi Péter - 2013.02.25 Nagy Anita Ivett - Moldoványi Péter Tőzsér Hanna - 2013.02.27. Fórián Andrea - Tőzsér Lajos Fórián Attila - 2013.02.22. Rábai Renáta - Fórián Péter Lelesz Márton - 2013 02.23 Nagy Judit - Lelesz Balázs Szilágyi Ervin - 2013.02.20 Veres Szilvia - Szilágyi László Ferenczy Ajna - 2013.02.27 Csáki Annamária - Ferenczy Zsolt Ferenczik György - 2013.03.03 Szabó Orsolya Margit -Ferenczik György


Arcok a városból…

Portrésorozatunkban a fiatal ladányi világjáró

Szabó Tamás jelenleg Németországban, Stuttgartban élő és dolgozó, eredetileg püspökladányi fiatalember. Fiatal kora ellenére már számos országban megfordult, eközben kitüntetéssel diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen. Vele beszélgettem az életéről, a munkájáról és az érdekes hobbijáról. – Még nagyon fiatal vagy és máris rengeteg minden van a hátad mögött… – Huszonhárom éves vagyok, 1989ben születtem Debrecenben. A családom püspökladányi, én is itt nőttem fel, két idősebb testvéremmel együtt. Mára már ők is elkerültek a városból, de amikor csak tehetik, hazalátogatnak, ahogy én is. Hiszen ide köt a család, a rokonok és néhány jó barátom. – Püspökladányban kezdted meg a tanulmányaidat? – Természetesen. A Petőfi Sándor Általános Iskolába jártam nyolc éven át, majd a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumba nyertem felvételt. Már ekkor is a reál tárgyak felé éreztem mélyebb kötődést, így reál-informatika szakos voltam a középiskolai évek alatt. – Ekkor már volt kialakult terved az egyetemi tanulmányaidat illetően? – Eredetileg a Debreceni Egyetemre jelentkeztem volna informatika szakra, ez volt évekig tervben, de egy jó barátom édesapja felhívta a figyelmemet a Budapesti Műszaki Egyetem kiemelkedő előnyeire és lehetőségeire. Hosszú ideig mérlegeltem, mire meghoztam ezt a döntést, ami – utólag visszatekintve – az egész életemre kihatással volt. – Tehát a BME-t választottad? – Igen, és a biztos bejutás érdekében emelt érettségit tettem informatikából és matematikából is. Valamint még a gimnáziumi évek alatt megszereztem a középfokú nyelvvizsgát angol és német nyelvből egyaránt. A kedvenc tantárgyam egyébként a matematika és a testnevelés volt. – Honnan jött a trial szenvedély? Mesélnél erről az érdekes sportról? – Mindig is szerettem kerékpározni, a trial sporttal konkrétan tizedikben ismerkedtem meg. Debrecenben láttam először az ottani pályán gyakorolni a srácokat. Egyből megtetszett ez az extrém sport, amit azóta is űzök, az első nap óta nincs megállás. A trial egyéni sport, melynek lényege, hogy egy speciális kerékpár segítségével a versenyző egyensúlyoz és végigmanőverez az adott pályán. Ez lehet akár természetes vagy mesterséges is. A cél, hogy minél kevesebb földdel való kontaktussal jusson el a versenyző egy-egy szekció végére. – Aztán 2007-ben felköltöztél Budapestre és elkezdted az egyetemi tanulmányaidat… – 2007 szeptemberében kezdtem meg BSc szintű tanulmányaimat a Budapesti Műszaki Egyetemen, mérnök-informatika szakon, Informatikai Technológiák szakirányon. 2011 januárjában diplomáztam, majd szintén ez év februárjában folytattam az egyetemet, immár mesterképzésen. Az MSc-n Szolgáltatásbiztos rendszertervezést tanultam. Egyetemi tanulmányaimat 2013 elején fejeztem be véglegesen, mesterdiplomámat kitüntetéssel szereztem meg. – Az egyetem alatt köztársasági ösztöndíjban is részesültél, ami hatalmas renomé, hiszen kiemelkedő tanulmányi eredmények, valamint szakmai területen kimagasló munka szükséges az elnyeréséhez. Milyen elismerésekben volt még részed? – Az egyetemi éveim alatt sokszor kaptam tanulmányi ösztöndíjat, elnyertem a villamosmérnöki kari ösztöndíjat és az utolsó két félévben voltam köztársasági ösztöndíjas. Amire talán a legbüszkébb vagyok, az a Huawei ösztöndíj elnyerése. Ennek keretében két hetes tanulmányúton vettem részt Kínában. Itt betekintést nyertem a cég működésébe, meglátogathattam a vállalat központját, jártam Pekingben, Shanghaiban, Xianban és Shenzenben is. A legnagyobb élményt a tanulmányút során a Nagy Fal meglátogatása jelentette. Rengeteg tapasztalattal és hatalmas élményekkel tértem haza. – Eközben még dolgoztál is. Milyen volt a munkád a tudásközpontban és

11 milyen projektekben működtél közre? – 2009 júniusában kezdtem el dolgozni az Egészségügyi Mérnöki Tudásközpontban, amely az egyetem egyik tudásközpontja. Itt európai uniós kutatásfejlesztési projektekben vettem részt, ami az informatika és az egészségügy területeivel foglalkozik. A munkaidőm viszonylag kötetlen volt, úgy húsz órát dolgoztam egy héten. Itt tevékenykedtem egészen 2013 elejéig. Ezt a munkát nagyon szerettem, mert kitűnő csapattal dolgozhattam, na és persze volt lehetőség új dolgokat kitalálni, létrehozni. A munka révén kétszer jártam Németországban, projektpartnereknél. Rövidebb munkákon részt vettem Luxembourgban, valamint Eindhovenben (Hollandia) is, ahol előadást tartottam angol nyelven, 2012 őszén. A főbb téma, amivel foglalkoztam, az Ambient Assisted Living (életvitelt segítő rendszerek). Az MSc utolsó évében bekapcsolódtam egy kutatási projektbe a tanszéken, ahol a szakirányt végeztem. Ez a munka teljesen kötetlen volt a munkaidőt tekintve, így ezzel akár hétvégeken is tudtam foglalkozni. Később ehhez a témához kapcsolódott a diplomamunkám is, amit angol nyelven írtam meg, ráadásul társszerzője lettem több publikációnak is. – Jelenleg Stuttgartban élsz és dolgozol. Hogyan kerültél a külföldi céghez? – Egy ideje már foglalkoztatott a gondolat, hogy ki kellene magamat próbálni külföldön. Az őszi félévben elgondolkodtam, hogy ha eddig nem mentem ki hosszabb időre, akkor talán már csak akkor lenne érdemes, ha a kezemben van a mesterdiploma. Abban biztos voltam, hogy úgy szeretném befejezni az egyetemet, hogy addigra már aláírt szerződésem legyen valahol, külföldön. A céghez való jelentkezésem abból állt, hogy angol CV-t küldtem az oldalukon megjelölt címre, majd két hét múlva csörgött a telefonom; az első körös angol nyelvű telefonos interjú után azt mondták, szeretnék, ha kimennék hozzájuk Németországba egy személyes interjúra. A két órás, angol nyelvű technikai interjú december 12-én volt, 13-án repültem haza. A dolgot kicsit megnehezítette, hogy december 14-én két vizsgám is volt az egyetemen. Az interjú végén fel is ajánlották a pozíciót, én választhattam ki, hogy melyik városban szeretnék dolgozni. A cégnek Németországban hét irodája is van, Svájcban és Franciaországban pedig egy-egy. – Miért éppen Stuttgartra esett a választásod? – A döntés nem volt könnyű, de végül is figyelembe véve a város adottságait, a technikai lehetőségeket, utazást és a sportolási lehetőségeket, Stuttgartot választottam. Jeleztem a döntésem a cég felé, akiktől a következő héten meg is érkezett a szerződés. Március elsején kezdtem meg a munkát a városban. A munkatársaim nagyon segítőkészek és kedvesek voltak az első naptól kezdve. Segítségükkel sikerült például albérletet tálalnom, amit nehezen lehetett volna Magyarországról elintézni. – Milyenek a hétköznapjaid odakint? – Hétfőtől csütörtökig projekteken dolgozok a cég vevőinél, a pénteki napokon pedig kutatási projektekkel foglalkozom. A cég számos területen folytat alkalmazott kutatást. Egyébként rendesen napi nyolc órát kell dolgozni itt is, akárcsak otthon. A munkatársaimmal igen jó viszonyt ápolok, legutóbb éppen Bundesliga meccset néztünk közösen. A kommunikáció most még elég érdekesen zajlik, mivel a beszélt németem nem annyira erős. Viszont az angolom az, így a szakmai dolgokat általában angolul szoktuk megbeszélni, de sokszor van olyan, hogy németül beszélnek hozzám, én pedig angolul válaszolok. Elég megterhelő folyamatosan nyelvet váltogatni, úgyhogy most fejlesztem a némettudásom, hétvégenként ezzel foglalkozom többnyire. – Odakint is hódolsz a hobbidnak? Kint van veled a trial kerékpárod? – A bringa sajnos még nincs velem, de hamarosan itt lesz. Munkaidő után gyakran eljárok futni, de úszni is nagyon szeretek. Terveim közt szerepel, hogy beiratkozok egy itteni triatlon klubba. – Hiányzik a magyar konyha? – A német és a magyar konyha nem sokban különbözik egymástól, úgyhogy jelenleg nincs nagy hiányérzetem az étkezéseket illetően. A boltokban mindent pontosan ugyanúgy meg tudok vásárolni, mint odahaza, bár főzni általában csak hétvégén szoktam. Egyrészt, mert akkor van időm rá, másrészt, mert a főzés – legalábbis egyelőre – nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé. – Mikor látogatsz legközelebb haza, és mit tervezel itthonléted alatt? – Húsvétra tervezek egy hazalátogatást, úgy fest, öt napot töltök majd Magyarországon. Sűrű lesz a program, mert a budapesti barátaimmal is tervezünk egy összejövetelt, és persze Püspökladányba is hazamegyek majd, hiszen ott él a családom és természetesen a városban élő hölgybarátaimat is meg szeretném locsolni. Van Püspökladányban egy jó kis csapat, idén sem hagyom ki velük a közös nyaralást. A munkától függetlenül, nyáron ugyanúgy a Balaton mellett a helyem, mint minden évben. Dombi Katalin

12


„Fontos a jó csapatszellem”

A DEAC-ban focizó Gerda Péter

Tehetséges ladányi fiatalokkal foglalkozó sorozatunkban Gerda Péter, a DEAC védője mesélt a fociban eddig elért sikereiről. – Menjünk vissza kicsit az időben. Hány éves korodtól focizol? – Hétévesen kezdtem el Károlyi Albert edzőnél a focit. Vele U13-ban sikerült megyei második helyet szereznünk. Később Boruzs István irányításával U16-ban szintén megyei másodikok lettünk. 2009-ben bejutottunk a Győrben megrendezett országos diákolimpia döntőjébe, ahol az ötödik helyen végeztünk. – Ezek után kezdtél Debrecen-

ben játszani? – Igen, még 8. osztályos voltam a Kálvin téri iskolában. Félévtől kezdtem az edzéseket a Debreceni Honvéd Olasz Focisulinál. Itt Joó Zsolt edző keze alatt rengeteget fejlődtem. Hetente három, elég kemény edzés volt, s a bejárás is sok időt elvett. Ezzel a csapattal az U16-os, NB III.-as bajnokságban elsők lettünk. 2011-ben pedig sikerült megnyernünk az U17-es, NB II.-es bajnokságot, végig veretlenül, a DVSC-t is magunk mögé utasítva. – Közben elkezdted a középiskolát Debrecenben. – Az Irinyi János Gimnáziumba jelentkeztem, ahol most tizenegyedikes vagyok. A foci miatt is döntöttem így. Egyszerűbb, ha egy városban van az iskola és az edzések, és nem kell naponta beutazni. – Mikor kerültél a jelenlegi csapatodhoz?

Városvédő szemmel

Elfeledett határneveink – Kígyós-sziget

A karcagi határrészen volt megtalálható a Kígyós-sziget, amely a mai Bánfi területéhez tartozott. A félhold alakú terület két vége a püspökladányi, míg a középső része a karcagi határon terült el. Ez azonban gyakran változott, mert a középkor végére e határrész birtoklásáért a folytonos határperek voltak jellemzők a két település között. Ezekben a perekben mindig a tanúk vallomásai voltak a meghatározók, és kevésbé a papírra vetett „vonalak”. Persze ez érthető is, hiszen ekkor még nem voltak „megregulázva” a vizek, aminek következtében gyakran csak a „száraz lábbal járható” területek adták a határ ténylegesen értékes részét. Ámde ezekben az időkben is voltak szárazabb évek, amikor a korábban víz alatt álló legelőrész vált értékessé, amely sokkal hosszabb ideig üde maradt a száraz időszakban is. Na, ilyenkor kezdődtek az izgalmas perek, és jöttek a felülvizsgáló bizottságok, és lépkedték a határt széltében-hosszában, hogy igazat adjanak egyik vagy másik félnek. A legelők birtoklása mindig sarkalatos kérdés volt, mivel a vagyont jelentő állatállomány igényelte a jó minőségű táplálékot, és jóval hamarabb értékesíthetővé vált az üde legelőn hízott jószág. No persze ez is csak a következő árvízig tartott, mert a víz

– 2012 telétől a DEAC színeiben játszom. Az edzőim Kerekes Zsombor és a hajdani olimpikon Madar Csaba. Itt NB II.-ben a második helyet szereztük meg az U17-es csapattal. A nagypálya mellett a DEAC futsal csapatában is focizok Szalánczi Zoltán irányításával, és ez még plusz edzéseket jelent. Már most van annyi pontunk, hogy a 2013-as futsal országos döntőre el fogunk jutni. – Mennyi időt vesz el a szabadidődből és a családtól a foci? – Ha valaki versenyszerűen sportol, az sok időt igényel. Ezt csak úgy lehet, ha szereted. Hét közben, iskola után fárasztó edzések vannak, hétvégén pedig meccsek. Nyáron már július közepétől kezdődnek az edzések, szóval nekem a nyári szünet is csak fele olyan hosszú, mint másnak. A családom mindenben támogat, a szüleimnek sokat köszönhetek. Amikor még itthon laktam, és be kellett vinni az edzésekre, akkor is mindig számíthattam rájuk. – Mivel ez csapatjáték, mennyire számít a játékosok közti viszony? – Nagyon fontos a jó csapatszellem. Egy jó légkörrel rendelkező, összeszokott társaságnak meglátszik a pályán nyújtott teljesítményén, hogy figyelnek egymásra, s ezáltal a játékuk is sikeresebb lesz. Nekem az Olasz Focisuliban volt a legjobb csapatom ilyen szempontból. Ott a pályán kívül is mindenkivel jó, baráti viszonyban voltam, és szabadidőnkben is sok időt együtt töltöttünk. Persze a mostani csapatomban is nagyon jól érzem magam. Számít az edzővel való jó viszony, én felnéztem az eddigi összes edzőmre, és sokat köszönhetek nekik. – Milyen meccseket szeretsz megnézni kikapcsolódásként? – Szeretem a magyar focit, a kedvencem a Loki. De a külföldi mérkőzéseket jobban szeretem nézni. Izgalmasabb, színvonalasabb a játék, és meglátszik, hogy sokkal fejlettebbek nálunk. – Következő évben érettségizel. Mik a terveid a jövőre tekintve? – Most készülök testnevelésből előrehozott középszintű érettségire. Később célom emelt szinten is vizsgázni belőle. Utána valami sporttal kapcsolatos szakon szeretnék tovább tanulni. A focit illetően pedig próbálok minél többet elérni, s jó lenne külföldön is kipróbálni magam. Faragó Dávid aztán elmosta minden lépésnek a nyomát, és visszaállt a régi rend, amelyben a pereskedők közé mocsaras-lápos határt vont a Tisza vagy a Berettyó. A Kígyós-sziget, vagy ahogyan egykor még nevezték a Kígyósderék nevét onnan kapta, hogy gyakori volt és nagy tömegben fordultak elő rajta a nép által csak kígyónak nevezett állatok. Hogy végül is milyen fajok képviselték ezeket a hüllőket akkoriban itt, azt nehezen tudnánk megmondani, de minden bizonnyal előfordult és gyakori lehetett a ma már védett vízisikló, vagy nem kizárt, hogy a jelenleg e vidéken nem élő, de korábban valószínűleg gyakori, ma már szintén védett keresztes vipera. Mindenesetre mi, az utódok, legföljebb a vízisiklóval találkozhatunk elvétve, hiszen az egykori Kígyós-sziget területe ma már szántóföld. Rásó János

Hírek PÜSPÖKLADÁNYI

ISSN:0866-1375

Laptulajdonos : Püspökladány Város Önkormányzata Felelős szerkesztő : Dienes Zoltán Főszerkesztő: D. Sári Andrea Nyelvi lektor: Biróné Szabó Brigitta

Szerkesztőség : 4150 Püspökladány, Petőfi u. 5-7. Tel : 54/514-171 email:[email protected] Nyomdai előkészítés : multimedia design Nyomás : Hektográf Nyomda Püspökladány


Egy cigaretta ára

Zoli barátom egy szép napon egybõl elhagyta a cigarettát. Ez vajon hogyan esett? A téli fagyok s a nagy havak már oda lettek, de még foga volt a napnak. Éjszakánként is bizony még akár tíz fokra is lehûlt a levegõ, s jólesett odahúzódni a duruzsoló dobkályha mellé, ha az ember kintrõl érkezett. Zoli barátom erdész lévén egész nap az erdõt járta, s hogy lement a nap, a hûvösödõ alkonyatban jól át is fázott. S hogy azelõtt erdõt járva megizzadt, most szinte didergett a nedves alsónemûben. A kocsma barátságosan hívogató fényének nem tudott ellenállni, s úgy érezte egy korty lélekmelegítõt szívesen lehajtana. – Mit adhatok, erdész úr? – kérdezte a csapos, jól megnyomva az úr szót. – Egy felest adj, ha már így kérdezed! – válaszolta mogorván. Nem szenvedte, ha erdészezik, s azt még kevésbé, ha urazzák. Bár iskolázott embernek ismertük, ragaszkodott paraszti õseihez, azok szokásaihoz, értékeikhez. Most azonban itt, a kocsmában nem akart vitatkozni. Máskor, különösen baráti körben, mindig kikérte magának, hogy ne urazzuk, csak Zolinak szólítsuk, így egyszerûen. Letette az aprót a pultra, vette a poharát, és a kályha mellé húzódott. A padon ülõk arrább csusszantak, hogy helyet szorítsanak neki is. Jólesõen kortyolt egyet a borpárlatból. (Tudta a csapos, hogy ez a kedvence, s ebbõl töltött neki.) Aztán kigombolta bundakabátját, térdére tette a füles sapkáját, s nyúlt a lajbi zsebe felé cigarettáért, de a zseb csak valami kevés dohányport, meg más zsebkoszt tartalmazott. – Gyújtson rá, Zoli bácsi! – kínálta a pad másik végén ülõ ember. Hálásan nyúlt a cigarettáért, már a megszólítást is jó néven vette. Megnézte magának az embert, aki kínálta, s olyan ismerõsnek tetszett a borostás képe, a kajla kalap alatt. „Hol is láttam én ezt az alakot?” – tûnõdött, miközben mélyen leszívta a füstöt. Félig lehunyt szemhéja alól figyelte az emberét, aztán hirtelen rájött, honnan ismeri. Ott volt az õsszel, mikor bejegyezték a vágásra kijelölt fákat. A mérnök vezetésével járták az erdõt, és amelyikre rámutatott, azt a fejszével megcsapták, s a lerepülõ forgács fehéres helyére, a fára felírták kék festékkel a sorszámot. Zoli pedig beírta füzetbe a számot, s a fa jellemzõit, imigyen: - 125: bükk, kerülete 85 cm, – 126: gyertyán, kerülete 55 cm és így tovább. Ott volt ez az ember, s a neve is eszébe jutott Zoli barátomnak. Mihály Lõrinc, a szomszéd faluból. Nem volt semmi kifogásolnivaló a viselkedésében, de Zoli mégis valamiért viszolygott tõle. Hamisságot látott a szemeiben, ahogy soha nem néz a szemébe a hozzá beszélõnek. Egy hétig tartott a munka az erdõn – a bélyegezés. Így nevezték a fák megjelölését. Addig haza se mentek, ameddig nem végeztek. Szállást egy tisztáson felállított finnkunyhó biztosított számukra. Az egyre hosszabb õszi estéken kártyázással ütötték agyon az idõt a füstölgõ petróleumlámpa sápatag fényénél. A mérnökön és Zolin kívül három munkás, köztük Mihály Lõrinc, alkotta a csapatot. Elsõ este hatvanhatost játszottak, de másnap huszonegyet javasolt Lõrinc, amit a két másik munkás lelkesen fogadott. A mérnök és Zoli kivonták magukat a játékból, s a mérnök, mikor látta, hogy pénzt vesznek elõ, gyorsan közbelépett. A pénz helyett gyufaszálak használatát javasolta, amit fanyalogva el is fogadtak. Így kapott új nevet ez a kártyajáték – gyufásnak nevezték. Persze késõbb, mikor hazamentek, senki nem értette az új nevet, s az ki is kopott a használatból, kivéve Lõrincet és baráti körét. Ez mind átfutott Zoli gondolatain, amíg csöndben fújta a füstöt.

13 Aztán lassan felállt, köszönést biccentet, s kilépett a szürke alkonyatba. „Van itt még valami, amire tisztán emlékszem” – motyogta maga elé, s összébb húzta magán a kabát gallérját. Az utolsó este eseményei jutottak eszébe, mikorra minden szál gyufa Lõrinc zsebébe vándorolt. Csak kacagta az embereket, hogy nem tudtak se tüzet gyújtani, se dohányozni gyufa nélkül. A társai szidták, veszekedtek vele, de nem volt hajlandó adni egyetlen szálat sem. Zoli és a mérnök nem szóltak bele a vitába, csak várták, mi sül ki a dologból. – Adjál már tüzet! – tette szájába a cigarettáját az egyik munkás. – Már mért adnék? – Látod, rá akarok gyújtani, s a kályhában is meg kellene gyújtani a tüzet. – Miért kártyáztad el az utolsó száll gyufádat is? – Ne… ne csi.. csináld az eszedet! – dadogta mérgében a másik munkás. – Szóval, gyufát akartok? Rá akartok gyújtani? – Hát persze, te istenátka! – Én is, de nincs cigarettám. Adok nektek gyufát, és ti adtok nekem cigit. Jó? – Ve.. vegyél! – nyújtotta a megbontott csomagot a dadogós. Lõrinc röhögve elvette az egész csomagot. – Köszönöm! – mondta, s a zsebébõl kiszórta az asztalra az összes gyufát. Mintha villámfény világítaná meg, úgy villant fel a jelenet Zoli emlékezetének vetítõvásznán, a sötétre váltott kora estén, ahogy hazafelé bandukolt. Aztán a hét folyamán meg is felejtkezett az egészrõl, nem volt kedve a tavalyi dolgokon rágódni, elég gondot okozott a jelen is. Az elhúzódó hideg idõ miatt, meg egyébként is, elszaporodtak a falopások. Olyan ügyesen fosztogatták az erdõt, hogy csak a kivágott fák csonkjai árulkodtak ottjártukról. A mérnök és Zoli hiába járták az erdõt, hiába kértek segítséget polgármestertõl, mezõõröktõl, rendõrségtõl, nem sikerült kézre keríteni az igazi fatolvajokat. Rõzseszedõket, szárazággyûjtõket találtak naponta többet is, de azok vagy nem tudtak semmirõl, vagy ügyesen hallgattak. Teltek, múltak a napok, hetek, de eredményt nem hoztak. Az idõ közben lassan, lassan tavasziasodott, enyhült, de fûteni még kellett, s tûzifára továbbra is igény volt. Hiába mondták a tavaszváró versikét, hogy „Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget”, nem nagyon lehetett a beígért meleget érezni. Március végén történt, hogy az erdõn érte Zoli barátomat a szürkület, hogy már az út is alig látszott, csak a tapasztalat vezette a fák között a megfonnyadt tavalyi avaron. Lépte nem vert zajt, az ágak is halkan tértek ki útjából, ahogy óvatosan haladt. Már éppen feltûnt az erdõ széle, mikor a háta mögül szekérzörgést hallott. Megállt, lássa, ki jön ilyen késõn? Fával rakott szekér alakja bontakozott ki a félhomályban, mely már a tisztást is elborította. Zoli kilépett a fák alól, és odament a szekérhez. – Te vagy az, Lõrinc? – kérdezte meglepõdve. – Ki más? – válaszolta hetykén. – Aztán van-é bárcád? Fakitermelési engedélyed? – Miért kérdezed? Amikor a cigarettát adtam, nem kérdezted, van-é hozzá engedélyem?! – csattant a válasz. Késõbb Mihály Lõrinc az õrsön, hogy mentse magát, elárulta a társai nevét s a közvetítõket, akik átvették a lopott fát, de Zoli barátom soha többé nem vett cigarettát a szájába. Nos, így történt. Bige Szabolcs Csaba

14


Üzenet a szülőföldnek

Beszélgetés Cseh Imre középiskolai tanárral Több mint két évtizede él Nyíregyházán családjával Cseh Imre pedagógus. A nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanít matematikát, fizikát, informatikát, filozófiát és etikát. Saját bevallása szerint a püspökladányi évek meghatározóak voltak pályája és élete alakulásában. Kérésünkre szívesen megosztotta velünk egykori püspökladányi élményeit. – Beszélj, kérlek a gyermekéveidről! Milyen emlékek maradtak meg benned? Mire emlékszel legszívesebben vissza? – Szülővárosom Püspökladány. Igen,… persze ez nem teljesen így van, hiszen a születési bizonyítványomban Debrecen II. van megjelölve. 1968-at írunk, működik a szülőotthon, én mégsem ott születtem. Talán azért, mert igen kései gyerek voltam. Édesanyámat próbálták is lebeszélni rólam, de hála Istennek nem sikerült. Ha „jól emlékszem”, 10 napos koromig ott éltem a kórházban, aztán „hazatértem” Ladányba. (Erről jut eszembe, voltam vagy 10 éves, amikor szomorúan rádöbbentem, hogy nem mindenki úgy érti azt, hogy Ladányba, mint én. Találkoztam néhány hasonló korú fiúval – már nem is tudom, hogy hol – és mondtam, hogy én ladányi vagyok, ők is. – Melyik suliba jársz? – Petőfi. – Az nem lehet, akkor már láttalak volna. Szóval ők körösladányiak voltak, bennem pedig egy világ omlott össze, hogy valami más hely is bitorolja a világ közepének a nevét.) A Zrínyi utcai óvodában (mintaóvoda, mondta anyám, persze, hiszen én oda járok, gondoltam; na, ez is nagy csalódás volt, hogy nem azért) kötöttem az első nagy barátságom. Azután már nagycsoportosok voltunk, amikor elköltöztek. Soha nem felejtem el, hogy addigi életemnek az volt a legszomorúbb napja, amikor utoljára beszélgettünk a hinta mellett. Már elsős voltam, amikor még mindig az óvoda felé akartam hazamenni. (Teljesen logikusan, hiszen pont az ellenkező irányba laktunk.) Óvodás koromban még játszhattam a nádasban. A Rákóczi utcán laktunk, és a kert végében volt az Ördög-árok. (Persze gőzöm sem volt akkor, hogy azt így hívják. A bátyám leírta ennek a történetét valahol, onnan tudom én is.) A mostani „új” Petőfitől lefelé az állomás felé húzódott ez a számomra végtelennek tűnő nádas. Oda jártak a nagyfiúk indiánost játszani, köztük a bátyám is, aki pont 10 évvel idősebb nálam. Én a legtöbbször persze hadifogoly voltam, vagy őr. A leosztás időről időre változott, Seres Zoli játszótársammal felváltva (neki is volt jóval idősebb bátyja). Így ráztak le bennünket, de azért néha én is lőhettem az íjjal, és néha elmehettem a kettővel arrébb lakó szomszéd bácsitól szőlőt csenni. Aztán vége lett, mert jött az iskola, és mi költöztünk. Új osztású telkek, új házak – Szabó Pál utcába. Úgy esett, hogy sok-sok velem egykorú gyerek lakott a környéken. Bár nem vagyok egy fociőrült, de ott nagyon sokat fociztam, az úton. Bizony, egy-két órás foci közben volt, hogy egyszer sem kellett félreállni a kocsik miatt. Természetesen földút volt a környéken az összes. – Milyen emlékeid vannak az általános iskolai időszakból? – A Petőfibe jártam. Még állt a nagy fa az udvaron, Pápai igazgató bácsi ott lakott az épületben, és gyönyörű volt a kertje. Ez volt a „Nagy-Petőfi”. Kísérleti osztályba jártam. Persze akkor mi csak azt észleltük, hogy néha jönnek más tanító nénik, bácsik, akik beülnek az óránkra. Szoktam ezt emlegetni tanítványaimnak, a szóképes olvasás és az új matematika tanítási módszer eredményét: az osztály döntő többsége nagy léptekben haladt a tanulásban, de néhány társunknál nem vált be a módszer, és ők lemaradtak. Alsós korom legszebb emlékei mégis a Csenki iskolához kötnek. Ott volt a napközi harmadikban és negyedikben. Imádtunk oda járni, mert otthonos volt, és egy hatalmas üres udvarral volt szomszédos. Ráadásul mindennap át kellett sétálni a főépületből oda, és ez remek volt. Tulajdonképpen a „Csenki” udvarán lángolt fel kisiskoláskorom két nagy szerelmi lángja is, na ezért is feledhetetlen az a hely. Még egy érdekesség: az én második anyukám, a nővérem is volt napközis tanító nénim – 14 év van köztünk. Nagyon sok kivételes tanárral találkoztam ebben az iskolában, talán

ez volt az első indíttatásom a tanári pálya felé. Történt még valami ebben az időben. Érkezett egy fiatal tanárnő a gimnáziumba a Nyírségből, és elhatározta, hogy csinál egy úszószakosztályt. Talán nem teljesen így volt, lehet, hogy valaki megkérte, de én így képzeltem. Kinyik Évának hívták. Elkezdtem én is úszni, és idővel – talán nem szerénytelenség – a csapat egyik meghatározó tagjává váltam. Én itt tanultam meg mindazt, amit általában a sporttól meg lehet tanulni: kitartóan dolgozni, küzdeni, átélni a siker ízét. Remélem, Kinyik Éva neve fel van jegyezve a püspökladányi sporttörténelem lapjaira! – Aztán következtek a középiskolás évek, és te ekkor is megmaradtál „ladányinak”? – Igen, egy házzal odébb költöztem, és Karacsos lettem. Akkor még magam sem tudtam, hogy micsoda híres iskolába járok. És ez most komoly: elkerülve Ladányból, egyetemistaként, később tanárként is sokaktól hallottam ezt. Remek osztályom és legendás tanáraim voltak. Ma középiskolai tanárként dolgozom, tanárságom minden példaképével a Karacsban találkoztam. Diákjaim már tudják, mert sohasem felejtem megemlíteni, hogy tanított ott egy tanár: Dr. Szerdi János. Ma már emléktábla őrzi a nevét, és remélem a szellemiségét is az iskolában. Azt hiszem a szakmámból tőle tanultam a legtöbbet. Elképzelhetetlenül tehetséges tanár, tudós és nagybetűs pedagógus volt. Sok-sok személyes emlékem van tőle, amiből ma is mindig tudok meríteni tanárként és emberként is. Az Ő fizika szertárába meghívást kapni valamiért kivételezettséget jelentett, hiszen az maga volt a csodák birodalma. Ő volt az, aki délutánonként beengedett a számítógépek birodalmába. (Ha jól emlékszem, 3 db volt az iskolában.) Megtanított az alapokra, és engedett bennünket szárnyalni. Életem egyik legszebb szakmai pillanata volt, amikor egyetemista koromban megkért, hogy segítsek Tamás fiának egy programozási kérdésben. Azt mondta, hogy ehhez, Imre, te jobban értesz. Mai napig ez a legnagyobb szakmai elismerés, amit kaptam. Persze azt a kulcscsomót sem feledhetem, ami pontosan előttem landolt az asztalon, ha fizika fakton elbambultam. „Zavard el, Imre!” – mondta, és folytatta az órát. Van az iskola falán még egy emléktábla, Pénzes Lajos tanár úré. Ő volt a matek faktos tanárom. Ma is előttem van: fehér köpenyében belép a terembe, zsebében kréta (mert amit a többi tanár használ, az nem elég jó), kezében a zöld könyv (matematika feladatgyűjtemény). Ennyi elég is egy matematikatanárnak, minden a kisujjában volt, amit kellett tanítani, és ahogyan kellett tanítani. (Persze én is mindig magammal hordom a magam által beszerzett krétát.) Igazgatóhelyettes volt, és azt hiszem szigorú, bár én ezt nemigen éreztem. Ez a szigorú igazgatóhelyettes egyszer félrehívott, és azt mondta: „Tudod, Imre, jól oda lehet látni a külső mögé.” A külső terem (nem tudom, meg van-e még) mögötti rész volt a „nem hivatalos” dohányzóhelyünk. Van valaki, akinek nincs táblája, és remélem még sokáig nem lesz, mert még köztünk van. Bodnár Sándor tanár úr, osztályfőnököm. Ma már ötödik osztályfőnökségem derekán járok, de sokszor ma is az ő bölcsességét szeretném követni. Persze nem hagyhatom ki Nyirkos Tibor igazgató urat sem (ő is tanított egy rövid ideig), aki úgy gondolom, meghatározó személy a gimnázium történetében. De olyan „apróság” is meghatározó élmény lehet, hogy ODK-s voltam Sárvári tanár úr keze alatt. Biztos, hogy ezért is „van róla papírom, hogy eltévedhetek az erdőben”, azaz túravezetőként is tevékenykedek (bár közel sem annyit, amennyit szeretnék). Hálás vagyok neki azért is, mert ma tagja lehetek a Karacsos Öregdiákok Egyesületének. (Eléggé szégyellem, hogy még egy rendezvényen sem tudtam személyesen megjelenni.)


15

– Régóta nem élsz már Püspökladányban. Milyennek látod a várost, amikor „hazaérkezel”? – Miután jelentkeztem egyetemre (fizikusnak), katona voltam, egyetemre jártam, elkerültem Ladányból. Bár elvégeztem a fizikus szakot, nem lettem kutató. Elvégeztem még néhány tanár szakot (matematika, fizika, informatika, filozófia). Miközben dolgoztam, tanultam, vállalkoztam (azt is tanításra), családot alapítottam, bizony nem sokszor jutottam el Ladányba (pedig a szüleim és testvéreim ma is ott élnek). Amikor néha végigmegyek a Rákóczi utcán vagy a Petőfi utcán, észreveszem, hogy ez már nem teljesen az én városom. Ez az itt élőké. De azért egy kicsit az enyém is, hiszen annyi mindent tudok róla mesélni, életem annyi élménye kötődik ide, pedig „csak” 18 évig éltem itt. – Az egyetem után nem merült föl annak a lehetősége, hogy Püspökladányban maradj? – Volt aláírt szerződésem a Karaccsal, de kaptam egy nyíregyházi ajánlatot, ami a családom miatt visszautasíthatatlan volt. Így nem lettem újra ladányi. Manapság a családommal jókat mosolygunk,

amikor úton-útfélen tanítványaimba, szüleikbe botlunk. Kicsi város ez, még tanítok húsz évet, és mindenki ismerni fog. Vajon mi lett volna, ha visszamegyek Ladányba egyetem után, akkor talán már meg is lenne az egész város ismerősként. – Mit üzennél a püspökladányiaknak? Nem gondolom, hogy tisztem lenne üzenni távolról, azt azonban elmondhatom, hogy az utcáknál, tereknél maradandóbbak egy város életében az emberek tettei és emlékezete. Ahol jó iskolák vannak, annak a városnak van jövője, és ez fontosabb, mint a múlton merengeni. Lehet, hogy úgy tűnik, szinte csak az iskolára emlékszem szülővárosomból, de hát az én életem az iskola, a tanítás. Minden módon és formában (szaktanácsadóként, oktatási szakértőként, érettségi elnökként) a tanítás körül forog az életem, és örülök, hogy ehhez oly sok indíttatást kaptam ifjú éveimben, és oly sok remek pedagógussal találkozhattam Ladányban. Rásó János

Helytörténeti arcképcsarnok

A magyar színészet 1890-ben ünnepelte meg százesztendős fennállását. Maga a színművészet általában a szórakoztatás egyik eszköze volt minden korban, de a magyar színművészet a keletkezésének első percétől fogva jóval szentebb feladatok szolgálatában állt. A nemzeti gondolat, a hazafias érzés felkeltése és ébrentartása, a magyar nyelv pallérozása és terjesztése, a magyar drámairodalom megteremtése és erősítése voltak a feladatai. Ezeknek a magasztos céloknak az eléréséhez vezető úton találhatjuk a mi színészeinket is. Ábrányi Hlubovszky Mari színésznőt, aki 1862-ben született Püspökladányban. Színpadra 1881-ben lépett Krecsányi Ignác direktor társulatában. Kortársát, Horánszki Sándor színészt, aki 1860. március 15-én született Püspökladányban, és színpadra először 1882. október 1-jén lépett, Völgyi György színigazgatónál. Az 1873. szeptember 21-én Püspökladányban születő Krauczly Lajos színész már az első világégést megelőző időszakban, 1910-ben lépett színpadra első alkalommal. Nagyon rövid ideig játszhatott, mert 1911. október 12-én Makón érte a halál, mégis e pár évnyi játéka a halhatatlanok közé emelte őt is. Sajnos az említett színészekről nem áll rendelkezésemre fotográfia, ezek összegyűjtése még további kutatásokat kíván, ám azt gondolom, hogy így is méltó helyük van sorozatunkban. Rásó János

Biztosan többen is vannak, akiknek ismerősen cseng Ábrányi Hlubovszky Mari, Horánszki Sándor vagy Krauczly Lajos neve. Bevallom, egészen addig, míg kezembe nem került egy 1929-ben íródott almanach, előttem rejtve voltak e nevek. Pedig országszerte ismertek lehettek, ha bekerültek egy olyan műbe, amelynek előszavát nem kisebb személy, mint Gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter írta. Nos, az említett személyek színészek voltak. Színészek egy olyan korban – a kiegyezés után – amelyet gyakran „boldog békeidők”nek neveznek. Érdekes ez az elnevezés, mert nem volt éppen békés ez az időszak, hiszen nagyjából ekkor vívta Habsburg Ferenc József a legtöbb, a birodalom szempontjából kiemelkedően fontos – és jórészt vesztes – csatáját. Magyarországon az 1867. évi kiegyezés utáni időszakban új lehetőségek nyíltak a színészet fejlődése számára is. Egymásután emelkedtek a színházak. Pesten a Népszínház (1875) és a Magyar Királyi Operaház (1884). Vidéken Arad (1874), Temesvár (1875), Szeged (1883), Pozsony (1886), Pécs (1895), Kecskemét (1896), Kassa (1899), Nagyvárad (1900) szintén felépítette a maga gyönyörű színházait. Az új színházakban nagy fejlődéseknek indult a vidéki színjátszás is, amelyhez óriási segítséget adott az egyre sűrűsödő vasúti hálózat is.

Elődeink nyomában

Az üveg használata a Nagy-Sárréten Minthogy sem nyersanyagát, sem előállítási technológiáját a környéken nem ismerték, a néhány régészeti előfordulási esettől eltekintve, az üveg csupán a XVII-XVIII. században terjedt el igazán a Nagy-Sárréten. Korábban csak a templomok építésénél használtak üveget, de ezekre is jellemző volt, hogy kis darabokból álltak, és főleg sűrűn osztott ólomkeretekbe vagy fakeretekbe voltak foglalva. Az ablaküveg, a tárolóedények, a poharak és kancsók Püspökladányba is az úgynevezett hutás helyekről érkeztek: főleg a Felvidékről, illetve a bihari hutákból. Az igényekhez igazodva kétféle üvegáru került a településre: síküveg és öblösüveg. Az utóbbi korábban és nagyobb mennyiségben terjedt el Püspökladányban, mint a síküveg. Ennek oka, hogy a síküveget nagyon nehéz volt szállítani a XVII-XIX. század útjain. Ezzel szemben az öblösüvegeket a cserépedényekhez hasonlóan lényegesen könnyebben tudták továbbítani, ugyanis szekereken szénába, szalmába vagy hordókba öntött gabonába ágyazva viszonylag biztonságosan tudták azokat szállítani. Püspökladányban gyakran megfordultak az üveges tótok és az üveges oláhok, akik szekereikről gyakran csereáruként adták üvegtárgyaikat. Az üvegekért, poharakért, kancsókért, tálakért búzát, lisztet, kukoricát, szalonnát, kolbászt kértek. Bár némelyik vándor üvegárus síküveg szállítással és árusítással is megpróbál-

kozott, de ez kevés sikerrel járt, mivel az akkori eszközökkel csak kisméretű üvegtáblákat tudtak szállítani, és bármennyire is vigyáztak rájuk, még ha rámába is tették, azok gyakran összetörtek. A repedt, hasadt üveget pedig oda kellett adni a legelső vevőnek annyiért, amennyit ajánlottak érte, mert továbbszállítva még inkább károsodott volna. Püspökladányban az ilyen átvonuló vándor üvegárusok, akár Nagyvárad, akár Karcag, vagy Tiszafüred felől jöttek is, a református templom végénél álltak le, és ott fogtak az árusításba. A legutolsó ilyen vándor üvegárusok 1910 táján járhattak a településen. A síküveg biztonságos szállítására a vasút megépülése volt nagy hatással, amelyen nagytételben lehetett biztonságosan szállítani. Jellemzően főleg az asztalosok vásároltak nagyobb mennyiségű síküveget, mivel akkoriban ők foglalkoztak üvegezéssel. Az önálló üveges szakma csak az I. világháború után jött létre. Az öblösüvegeket, amelyeket főleg hengeres-, hasáb- vagy hos�szúnyakú formában használtak, eleinte főleg bor, petróleum, olaj és pálinka tartására alkalmaztak, majd később befőttek és lekvár eltevésére is. Ezekkel együtt a különböző méretű és használati funkciójú poharak is megjelentek, amelyek egy része a XIX. századtól folyamatosan alakult át díszített vagy formázott dísztárg�gyá, amelyeket szívesen adtak ajándékba is egymásnak a rokonok, ismerősök. A század végétől kezdtek elterjedni a tükrök és a színezett díszüvegtárgyak, majd a XX. század elejétől a beüvegezett képek és családi fotók. Az üveg ma már elválaszthatatlan része életünknek, és használatának, díszítésének csak a képzeletünk szabhat határt. Rásó János

16

SPORTHÍREK

Halmozták az érmeket a birkózók Kabán

Nem kevesebb, mint 18 érmet szereztek birkózóink a 12. alkalommal megrendezett Agrokaba-kupa területi versenyen. A 16 csapat 165 versenyzőjét felvonultató viadalon a mieink részéről Papp Melánia, Nádházi Gergő, Dodó Bence, Babik Máté és Turcsányi Tibor végzett aranyérmes helyen. Második lett Sárándi Bence, Gali István, Orbán Csilla, Kovács Adrián, Faur Zoltán, Kárai Barna, Kárai Péter, Turcsányi Zoltán és Dodó Lilla, míg a bronzérmeket Kóti Dániel, Szilágyi Aladár, Kovács Bence és Bárány Norbert szerezték. Ezzel együttesünk második lett a csapatversenyben.

Nyuszi-futás és sakkverseny eredmények

A 20. Narancs Nyuszi-futáson 147 induló teljesítette a futótávokat, a sakkversenyen 29 fő vett részt. A futóverseny eredményei: Óvodások: Fiúk: 1. Varga Zalán Zoltán, 2. Némethi Ákos, 3. Oros-Kovács Benedek. Lányok: 1. Ludányi Noémi, 2. Ludányi Janka, 3. Gali Tímea. 1-2. osztályosok: Fiúk: 1. Gerda Csongor, 2. Tomka István, 3. Némethi Alex. Lányok: 1. Kovács Zsófia, 2. Ludányi Lili, 3. Katona Eszter. 3-4. osztályosok: Fiúk: 1. Daróczi Péter, 2. Tomka Mózes, 3. Nádházi Gergő. Lányok: 1. Chrobák Lili, 2. Törő Adrien, 3. Czibi Orsolya. 5-6. osztályosok: Fiúk: 1. Varga Tibor, 2. Máté Norbert, 3. Tomka Boáz. Lányok: 1. Pusztai Sára, 2. Tóth Éva, 3. Károlyi Orsolya. 7-8. osztályosok: 1. Fiúk: 1. Tomka Joel, 2. Sápi Zoltán, 3. Szabó László. Lányok: 1. Szentpéteri Bianka, 2. Békési Annamária, 3. Varga Alexandra. 9-12. osztályosok: Fiúk: 1. Fülöp Attila, 2. Papp János Bence, 3. Szilágyi Ádám. Lányok: 1. Korponai Viktória, 2. Gombos Bettina, 3. Mészáros Judit. Felnőttek: Nők: 1. Dodó Lilla Nikolett, 2. Arnóth Judit, 3. Arnóth Katalin. Női szenior: 1. Tomka Erika, 2. Daróczi Etelka, 3. Kovácsné Bodrogi Borbála. Női versenyzői: 1. Gulyás Vera, 2. Szentpéteri Diána, 3. Szentpéteri Bianka. Férfiak: 1. Török Gergő, 2. Borbás Ádám, 3. Löchli István. Férfi szenior: 1. Daróczi Zsolt, 2. Tomka János, 3. Gombos Imre. Férfi versenyzői: 1. Chrobák Gyula, 2. Tomka Joel, 3. Szilágyi László. A sakkverseny eredményei: 2. osztályosok: 1. Szilágyi Norbert, 2. Széles Tibor, 3. Gencsi Gergő. 4. osztályos fiúk: 1. Tóth Lajos, 2. Lajtos Patrik, 3. Bárczi Roland. 5-6. osztályos fiúk: 1. Egri Zsolt, 2. Danka Dániel, 3. Pesír Gergő. 8-10. osztályos fiúk és 9. osztályos lányok: 1. Erdei Roland, 2. Balogh József, 3. Komódi Viktória. Felnőtt női amatőr: 1. Tóthné Szabó Ilona, 2. Tőke Ágnes, 3. Szilágyiné Lövei Ilona, 4. Dombi Imréné. Felnőtt férfi amatőr: 1. Bárczi József, 2. Schmidt József, 3. Kiss Zsigmond, 4. Tóth László. Felnőtt férfi 1700 élő pont alatt: 1. Nagy Szilárd, 2. Balota Viorel, 3. Horváth József. Felnőtt férfi 1700 élő pont felett: 1. Herczeg László, 2. Nádházi Imre, 3. Nemes Péter. Felnőtt férfi „profi”: 1. Magi Tibor, 2. Vass László, 3. Keserű Tibor.

Az időjárás keresztbe tett a focistáknak

A télies időjárás és a rengeteg lehullott csapadék alaposan keresztbe tett a focistáknak. Igaz, az első tavaszi forduló meccsét sikerült lejátszani, de ezt is csak azért, mert idegenben kellett pályára lépni. Az ellenfél az őszi első helyezett Komádi volt. A két együttes között ötpontos volt a távolság, így a mieinknek nagyon kellett volna a három pont bezsebelése. Ez azonban elmaradt, sőt még a döntetlenért járó egy pontnak is örülhettek a végén Boruzsék. A 17. percben ugyanis Mogyorósi Dávidot, majd a 86. percben a kapusunkat, Buczi Zsoltot is kiállította a játékvezető. Ekkor már 2-0 volt a hazaiak javára, akik ráadásul büntetőt rúghattak. Ezt azonban kihagyták, s ez szárnyakat adott csapatunknak. A 90. percben Pálmai Csaba szépített, majd a hosszabbítás 3. percében Karacs Zoltán egalizálta az állást, így 2-2-es döntetlennel zárult a megye II. rangadója. Sajnos azonban az ötpontos távolság megmaradt a két csapat között, ráadásul a pontvesztéssel a 4. helyre csúszott vissza a tabellán a PLE. A tavaszi 2. játéknapon aztán már tényleg elmaradt a meccs, ráadásul a havazás, majd az esőzés miatt az összes megyei találkozó el lett napolva. A futballpályánkon néhol 15 centiméteres összefüggő víz állt, s a játéktérnek több mint felét elborította.

PKE: már csak matematikai esély maradt

Öt fordulóval a bajnokság vége előtt 8 pontra áll a PKE férfi kézilab-

Püspökladányi Hírek 2013. április 10. dacsapata a még bennmaradást jelentő 9. helytől, s mivel a hátralévő meccseken maximum 10 pontot szerezhet csapatunk, így nyugodtan kijelenthető: már csak matematikai a mieink bennmaradási esélye. A legutóbbi két játéknapon – Makón és Kunszentmártonban - sem termett pont a Koncz-alakulat számára. Előbb Makón úgy kapott ki a társaság, hogy Kóti Győző és Cseke Zoltán kivételével tulajdonképpen a komplett kezdő csapat nem utazott el a meccsre. Így Mászáros Ádám, Darai Zoltán, Darai Márton, Arnóth Sándor és Elek István sem állt Koncz Tibor edző rendelkezésére. Egy-két kivételtől eltekintve tehát utánpótláskorú játékosok - no és a szerelést öltő Koncz Tibor - próbálták megakadályozni a hazaiak győzelmét. Ez nem sikerült, a vége 38-20 lett oda. Kunszentmártonban is akadtak hiányzók, itt azonban már sikerült szorosabb eredményt elérni, bár pontot ez sem eredményezett. Ott 32-27 arányban nyertek a vendéglátók. Junior csapatunk Makón 33-29-re kikapott, míg Kunszentmártonban 25-22 arányban nyert.

Az NB II-es kézilabda-bajnokság állása 1. Törökszentmiklós 17 13 1 3 501-443 27 2. Pick Szeged II. 16 12 1 3 542-415 25 3. Kunszentmárton 17 9 1 7 528-525 19 4. Szeged Algyő 16 8 2 6 417-417 18 5. Martfű 17 8 1 8 465-457 17 6. Makói 17 7 2 8 460-471 16 7. P&P Félegyháza 17 7 2 8 468-504 16 8. Újkígyós 17 7 1 9 501-474 15 9. Mezőtúr 17 7 1 9 469-514 15 10. Békéscsaba 17 6 2 9 437-453 14 11. Kiskunmajsa 17 6 1 10 438-456 13 12. Püspökladány 17 3 1 13 420-517 7

Hazai győzelem után rangadóvesztés

Hazai győzelemmel nyitotta a tavaszi szezont a PKE női kézilabdacsapata: a 4. helyen telelő együttesünk a 7. helyezett Komádit magabiztosan verte 27-18-ra. Igaz, nem kezdődött túl jól a mérkőzés, hiszen csak a 22. percben sikerült utolérni az addig vezető ellenfelet, ám 7-7-től már a mieink akarata érvényesült. Így a félidőben 11-7 volt ide, s ezt a négygólos fórt sikerült a végére kilenc gólosra növelni. A 7 gólt szerző Lajtos Boglárka és Kiss Ágnes mellett a 6 találatot jegyző Károlyi Anikó voltak csapatunk legeredményesebb játékosai. A 13. fordulóban aztán – az éremszerzés szempontjából – egy rendkívül fontos rangadó várt a mieinkre. A velünk azonos pontszámmal álló Létavértes vendégeként kellett volna egy idegenbeli bravúrt végrehajtani, ami azonban sajnos nem sikerült. A hazaiak a félidőben már öt találattal vezettek (13-8), és a folytatásban sem sikerült hozzájuk közelebb kerülni, sőt. A 30-23 arányú hétgólos hazai siker azt jelentette, hogy csapatunk továbbra is 4. a bajnokságban.

Ladányi sikerek a III. Rotary-futófesztiválon

A kellemetlen, hideg, szeles idő ellenére is sikeresen lezajlott március 24én a debreceni III. Rotary-futófesztivál, amelyen számos ladányi sportkedvelő is rajthoz állt. Így többek között futócipőt húztak a Futó Daru SE csapatának tagjai is. Eredményeikkel emlékezetessé tették az újonnan alakult egyesület első hivatalos versenyszereplését. A ladányi résztvevők közül a legnagyobb sikert a félmaratoni távon (21 km) Szentpéteri Diána könyvelhette el, aki a női mezőnyben elsőként szakította át a célszalagot. Ladányiak is rajthoz álltak a Rotary-futófesztiválon

Az eső sem zavarta a Nyuszi-futás résztvevőit

Recommend Documents