- 1 -iTTi
m •
m a m • I r r m u r m ~ i f i u r i m nr • ' r i n n i i r n 'ittt> a r m i m p h t a n i r « i - r • u r i m m m m u m m « i m
m
m mi m m
u m i
AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT MÉG NÉHÁNY TANULSÁGA A KRITIKÁRÓL É S EGYEBEKRŐL IRTA VÉGH GYULA AZ ERZSÉBETEMLÉKMŰPÁLYÁZAT MÉG NÉHÁNY TANULSÁGA
2 7 4
' apisajfónkat — a közvélemény tükrét — ezúttal a megszokottnál többet foglalkoztatta a nagyfontosságú művészeti esemény : az Erzsébet-emlékmű-pályázat. Magában véve örvendetes tüneménynek tekinthetnénk ezt, különösen a mai háborús izgalmak közepette. Csakhogy nem mindég volt benne köszönet. Tisztelet a kivételeknek, a laikus nagyközönség számára írt tárgyilagos, szakszerű kritikáknak ; de bizony a lapok hasábjain megjelent hozzászólások egy része túlment a hozzánemértés megengedhető határain. Olvastunk például — még pedig egészen komoly újságban — az alagút fölött színes majolikából építendő „hatalmas rózsatorony"ról (?), melyhez gyönyörű, majolikából tervezett fiatornyokkal szegett kígyózó utak vezetnek föl. A toronyban volna a királyné emlékműve — mozaikfestmények és reliefek között —, de már a hozzávezető utak kis gloriettjei is kultuszát táplálnák". Olvastunk a várhegy oldalán fölvezető szerpentin-útról, „melynek minden egyes fordulóján Erzsébet királynénak születésétől kezdve minden egyes ránk, magyarokra nézve nevezetesebb mozzanata lenne megörökítendő", vagyis „Mártirkirálynénk kálváriájáról", melyen nyolc-tíz szobrász fülkékben, kápolnákban, oszlopok között, ugyanannyi festő freskóban, mozaikban dicsőítené a királyné életét. Olvastuk, hogy a várhegy az egyedül alkalmas hely az emlékmű felállítására, mivel a királyunk szobra helyéül kijelölt Ferencz-József-tér „látókörébe esik". Olvastuk, hogy „kupolánál szebb és fönségesebb kifejezője valamely emlékműnek nincs". Olvastunk vitákat afölött, hogy az emlékmű anyaga bronz legyen-e, vagy márvány, majolika, elefántcsont (mintha bizony mindezen elemekből szépet is, de förtelmes csúnyát is alkotni nem lehetne!) stb. stb. Igaz, hogy a napisajtó nem lehet hivatva szakkérdések eldöntésére. De éppen ezért a művészet nevében szót kell emelnünk a közvélemény ilyetén irányítása, vagyis helyesebben : megtévesztése ellen, kivált ott, ahol a sokat olvasott, előkelő lapok nem mint egyes buzgó olvasó különvéleményét, hanem mint a saját „leszögezett álláspontjukat", mint
végérvényes ítéletet, mint dogmát tálalják föl a sok badarságot, ridegen elzárkózva minden ellenvélemény elől. A művészetnek, a szépnek, nincsenek írott törvényei, mint valamely tételes tudománynak, technikának. Mégis a művészeti hozzáértésnek vannak bizonyos szubjektív feltételei, melyek nélkül az ítélkezés — ha mégoly jóhiszemű is — hatásköri túllépést jelent a szépnek birodalmában. Nemcsak az a lényeges, hogy m i tetszik valakinek, hanem épp oly fontos az is, hogy k i n e k és m i é r t tetszik valamely művészeti a l k o t á s ? A balhit, hogy művészethez mindenki ért, sajnos, nagyon elterjedt; de ott, ahol a sajtó előkelő képviselői ex offo engedik meg maguknak az ily elmélet gyakorlati alkalmazását, ott menthetetlenül reányomják a provinciáiizmus, az elmaradottság, a barbárság bélyegét a nemzet kultúrájára. Ezenfelül megakasztják az ízlés egészséges fejlődését, megrontják az emberek naiv, ártatlan ítéletét. Az ú. n. krilikák legtöbbje a jelen esetben nem is volt tulajdonképpeni kritika. Nem azt bírálta, ami, mint a pályázat eredménye, tényleg előttünk áll ; nem azt kereste, hogy ebben az anyagban mi a jó, mi az elégtelen, nem
A z O . M. Kir. I p a r m ű v é szeli Iskola grafikai o s z tálya: Hirdetés.
Graphische Abteilung der Kunstgewerbeschule : Anzeige.
AZ ERZSÉBETEMLÉKMŰPÁLYÁZAT MÉQ NÉHÁNY TANULSÁGA
Az O . M. Kir. I p a r m ű v é s z e t i Meghívó.
Iskola
grafikai o s z t á l y a :
kérdezte, hogy miért jó, miért nem jó egyikmásik pályamű — hiszen ehhez szakismeret kellene — ; hanem odavetve a kantárt saját szárnyaló képzeletének, azt a problémát feszegette, hogy milyennek is k é p z e l t e a kritikus az emlékművet, hogy milyennek is k e l l e n e lennie az emlékműnek? É s itt eszünkbe jut az egyszeri magyar ember esete, aki először járta a tengert. A hajó már messze a paritól ringott az óceán habjain ; köröskörül nem látszott egyéb víznél, égnél, végtelenségnél. Ekkor valaki megkérdezte tőle: nos, atyafi, mit szól a tengerhez ? Az atyafi pedig vállat vont, köpött egyet és kicsinylőleg válaszolt: nagyobbnak képzeltem ! Hát szép dolog a fantázia. Elhisszük szívesen, hogy az Erzsébet-emlékművet nagyobbnak képzelte a hazafias szatócs, kinek képzeletét nem korlátozza sem a kérlelhetlen valóság, a technikai kivihetőség, sem az ízlés legnemesebb mentora, jóltevője : a mértéklartás. Túlszárnyalja Phidiast és Michel Angelo-t a csodaalkotásban, melynek egyedüli hibája, hogy megvalósíthatatlan. Szerénytelensége diktálja a művészeknek, hogyan alakítsák a megálmodott remeket, de az eredmény nem felel meg — nem is felelhet meg soha a várakozásnak, ha mindjárt a legna-
Grapliische Abteilung d e r K u n s t g e w e r b e s c h u l e : Balleinladung.
gyobb géniuszt bízná is meg eszméinek megvalósításával. A hazafias szatócs lekicsinyl! mindazt, amit a művészi elme megkonstruált, amit komoly, életre szóló hivatásos munka és tudás megalkotóit ; lenézi a szakszerű, tárgyilagos bírálatot — kivált ha idegenektől származik —, ellenben hirtelen rajongásba esik a középszerűség, a silány kontármunka előtt, ha abban a saját eszméinek egy-egy töredékét megvalósítva látja. Az ő művészeti vezéreszméi pedig : hazafiasság, szenzáció, tömeghatás, óriási méretek (melyeket összetéveszt a monumentalitással), irodalmi tartalom stb. egyszóval minden, csak nem a forma tökélye, nem az arányosság, nem a művészi igazság és összhang, nem esztétikai érték, semmi abból, ami a művész alkotásának — és ezzel az emléknek is — örök életet biztosíthatna. De ő nem is tökéletes művészi remeket akar — hiszen nem is sejti, hogy az mi lehet —, hanem inkább látványosságot, mely elkábít, mely a tömeget vonzza és bámulatba ejti ; bármennyire hevüljön is a királyné emlékéért : tulajdonképpen nem őnéki, hanem a saját nemzetének, a saját korának, önmagának szeretne emléket emelni, egetverő Bábel-tornyot, mely harsányan hirdetné az emlékmű feláll!-
275
tójának nagyságát, dicsőségét. Belejátszik ebbe ősi pompakedvelésünk, mely szereti túlgazdag keretbe állítani az értékes tartalmat gyakran az értékes tartalom rovására ; faji hibánk, mely külsőségektől megittasodva, néha elveszti a lényeg iránti érzékét.
AZ ERZSEBETEMLÉKMŰPÁLYÁZAT MÉG NÉHÁNY TANULSÁGA
2 7 6
Ilyen és hasonló gondolatok önként támadnak bennünk a laikus kritikák olvasásánál. Ha a népies ítéleteket és azok indokolását összehasonlítjuk a tényállással és a komoly, szakszerű kritika okfejtésével, akkor tárul csak fel igazán előttünk a tátongó űr, mely az egészséges utakon haladó, romlatlan művészet törekvéseit ettől a szomorú dilettantizmustól elválasztja. É s mégis, be kell látnunk, hogy a művészietlen közvélemény oly tény, mellyel számolnunk kell s melynek leküzdése igen nagy erőfeszítést, munkát, összetartást igényelne. Kétségtelen, hogy művészetünk magát a közvélemény hatása alól egészen ki nem vonhatja, mert a művészet kenyérkereset s ettől eltekintve nem is állhatna meg sokáig elszigetelve, meg nem értve a nemzet kultúrájában. Ahol a kultúra nein képes felemelkedni a képnek intranzigenciájához, ott a művészetnek kell felvennie az irányt, melyet a tömeg ízlése néki előír. Hazánk falán e tekintetben nem is áll annyira a kultúrnemzefek mögött; ugyanazokat a jelenségeket megtaláljuk a Iegelőrehaladottabb nemzeteknél is, sőt talán még nagyobb mértékben. Ha itt-ott akad is még igazi tehetség, tudás, ízlés — mint ahogyan ez hál istennek nálunk sem hiányzik —, mégis mind több és több engedményt kell tenniök a tömegízlés követelményeinek, kivált ott, ahol közpénzen emelt monumentális alkolásokról van szó s ahol a művészek munkájába nagyon is beleszól a hivatal, a sajtó, a laikus közvélemény.
Az O . M. Kir. I p a r m ű v é s z e t i kai o s z t á l y a : Z á r ó d í s z .
I s k o l a grafl
Bizony ritka eset, hogy ilyenkor meg ne hamisítanák a szépet különféle hozzáadással, mellyel hatását kerülő utakon fokozni akarják, nem is szólva az elkerülhetetlen személyi és pártérdekektől, infrikákfól, melléktekintetektől, melyek ilyenkor a tulajdonképpeni feladatot elhomályosítani szokták. É s ma, midőn a világbirodalmak tömeg-súlya nehezedik a népcsaládokra, úgy mint az egyesekre, mikor a tömegnek csak óriási méretek, milliós számok, hihetetlen technikai csodák imponálhatnak, ugyancsak a még soha nem látottnak, a mértéktelennek kifejezését várják a művészettől is. É s létrejő a római Victor-Emánuel-emlék, mely sok ezerszerte nagyobb, díszesebb, drágább Titus császár diadalívénél ; felépül a lipcsei Völkerschlacht-Denkmal, melynek anyagából ezer sainothracei Niké kerülne ki; és a háború után keletkezni fog még ennél is nagyobbszerű megszámlálhatatlan emlékmű, melynek ünnepélyes leleplezésénél ezerszer többen fognak közreműködni, mint ahányan a háború alatt elpusztult műremekeken dolgoztak, építettek, faragtak. É s valószínű, sőt egészen bizonyos, hogy ez a világkiállításokon foganfaíoff, hivalkodó, kolosszális j-ekláminűvészet jobban kifejezi és megőrzi korunk szellemét, mint hogyha a régi hagyományokat követve, művészetünk szerényebben, de tántoríthatatlan hűséggel csak a szépnek, a tökéletesnek megközelítésére törekednék. Ez manapság talán anachronizmus lenne. Éppen a szertelenségben fog reánk ismerni az utókor ; lehet, hogy mégis csodálja művészeti hagyatékunkat egyszerű, nemes nagyságában, mint ahogyan mi tiszteleltei meghajlunk az egyiptomi gránitóriások előtt. Lehet. De mi, akik még ismertük azt, ami volt, fejcsóválva s kissé szomorúan kérdezzük magunktól: vájjon szebb lesz-e akkor a világ?
CZETTEL LÁSZLÓ, ŐRGRÓF PALLAV1CINI GYÖRGYNÉ
282
A F é n y ű z é s Ellenes Liga kiállításából. 282. Délutáni ruha, barna b á r s o n y . Tervezte : Czettel László. — 285. T o u p e - b á r s o n y r u h a . Tervezte: ó'rgróf Pallavicini Györgyné. Magyar Iparművészet. 1
283
A u s der Ausstellung der Liga für die Vereinrachung der Frauentracht. 282. Five-o'cIock-Kostüm a u s braunem S a m t . — 285. Velouranzug.
2 7 7
A Fényűzés Ellenes Liga kiállításából. K e r t é s z f f y n é Winkler Margit ö l t ö z é k v á z l a t a i .
284 — 286.
A u s d e r A u s s t e l l u n g d e r Liga f ü r V e r e i n f a c h u n g d e r F r a u e n t r a c h t . 284 —286. F r a u M. K e r t é s z f ï y : K o s t ü m s k i z z e n .
PATAKY KATALIN, SZTEHLO BISSINGEN VERA GRÓFNŐ
É
t?
A F é n y ű z é s E l l e n e s Liga kiállításából. R u h a t e r v e k . 287. P a t a k y Katalin : Otthoni r u h a . — 288. S z t e h l o L. : Estélyi r u h a . — 289. B i s s i n g e n Vera g r ó f n ő : Estélyi ruha.
Kosfiimskizzen a u s d e r A u s s t e l l u n g d e r Liga f ü r V e r e i n fachung der Frauentracht.
2 7 9 9
L„
2 8 0
290. K o z m a
Lajos
Faragással
díszített
üvegszekrény.
290. L. K o z m a : G e s c h n i t z t e r
Glasschrank.
KOZMA LAJOS
:çi
291—292. pamlag.
Kozma
Lajos:
Ebédlőbe
vaió
szekrény
és
291—292. L. K o z m a : Zimmers.
Schrank
und Divan
e i n e s Speise-
281
BÜHÜgä
LESZNAl ANNA
295
294
295 —294. L e s z n a i A n n a : S z í n e s
hímzések.
293—294. A. L e s z n a i : B u n t e
Stickereien
LESZNAI ANNA
295 —296. L e s z n a i A n n a : S z í n e s h í m z é s e k .
295 —296. A. L e s z n a i : B u n t e S t i c k e r e i e n .
2 8 3
MELLER DEZSŐ
297
298
2 8 4
297—298. Meiler D e z s ő : L a k á s hall-ia. Készítette Antal é s B r a u n Mór.
Héber
297—298. D. M e i l e r : Hall e i n e r von A. H é b e r u n d M. B r a u n .
Wohnung.
Ausführung
MELLER DEZSŐ
299
Meiler Dezső 299.. Női szalon részlete. Készítette : Héber Antal é s Braun Mór. — 300. Úri hálószoba részlete, régi bútorokkal. Magyar Iparművészet.
D. Meiler: 299. Teil eines D a m e n s a l o n s . A u s f ü h r u n g von A. Héber und M. Braun. — 300. Teil eines H e r r e n s c h l a f Zimmers mit alten Möbeln. 3
CIQK 2 ö U
IPARMŰVÉSZETI ISKOLA GRAFIKAI OSZTÁLYA
nAursi AGYÄUUHÄZ
Ótt^MTMlL c/ÀliOÙCLpCSjL ÁíjájHCÍ. jOciÎi-THCtli,!.
A & T K G y Z É K H lcjitf
301
t t, ^
.
jv-Jfí mli/i Jwâzit:díóitáj^aJwíJáfcikáf,táfcák(it. kèsztetefat, cvéiöz-kőzökeféá
,
ezüötgc/ára -pUca-10-ózám.. kávé éâ ieauerjenydióztár^i/akal-
303
301—304. H i r d e t é s - t e r v e z e t e k . Készültek az O . M. kir. Iparm ű v é s z e t i Iskola grafikai o s z t á l y á b a n .
304
301—304. E n t w ü r f e f ü r A n z e i g e n : A u s der F a c h k l a s s e f ü r G r a p h i k d e r königl. K u n s t g e w e r b e s c h u l e B u d a p e s t .
3
A
„MOTOR"
HIRDETÉSEIBŐL
O ío
288
309 —310. S z e m e l v é n y e k a „Mofor" c. s z a k l a p hirdetéseiből.
309—310. A n z e i g e n a u s d e r F a c h z e i t s c h r i f t „Mofor".
