Az érettségi, mint életfordulópont a Belvárosi Tanodában

Az érettségi, mint életfordulópont a Belvárosi Tanodában

Készítette: Bősze Szilvia, Győrik Edit

...Le akarok érettségizni, és mikor már leérettségiztem, egy normális munkahelyre elmenni. Visszalépni abba az életbe, amiből én valamikor kiestem. Nekem ez most már hiányzik. Én az életem során valahol kicsúsztam, de elég szépen. Persze ez a kicsúszás, az akkori kicsúszás meg a mostani Tanoda az már nem ugyanaz, mert a Tanoda az abszolút pozitív. Volt egy kicsúszás, aztán jött egy váltó, én arra átmentem, jöttek hegyek. Utána elkezdett jönni a Himalája. Ez nagyon hülyén hangzik, most pont ez az emelkedő. A Tanoda most pont ezen van, majd mikor felérek a csúcsára akkor, fogok leérettségizni, az lesz a mennyország. Már mióta várok arra, hogy legyen egy érettségim. Ott fogok állni 8848 m magasan az érettségi papírommal, és akkor utána leereszkedem a valós igazi életbe, ahol már dolgozni kell keményen. Lásd például a T. Tök jó. Keményen dolgozik, nincsen párja, nem szalad oda senkihez, megáll a saját lábán. Lemegyek, és akkor kezdődik a szép, göröngyös, mindenképpen izgalmas. Leérettségizem, munkahely keresés, beilleszkedni egy teljesen új közegbe, és ez egy kicsit izgalommal tölt el, és ezt már nagyon várom. (részlet egy Nappali Tagozatos diákkal készített interjúból)

Az érettségi vizsga különleges jelentősége a Belvárosi Tanodában Diákjainkat középiskolai kudarcaik arra kényszerítették, hogy egy időre lemondjanak az érettségi bizonyítvány megszerzésének esélyéről. Legtöbbjük - sorozatos próbálkozásai ellenére egyre mélyülő kiegyensúlyozatlansága, zaklatott életvitele, lelkiállapota miatt teljesen képtelenné válik arra, hogy folytassa megszakított tanulmányait. Miután tankötelezettségük 16 éves koruk után megszűnik, az idő multával túlkorosságuk miatt eleve nincs lehetőségük tanulmányaik folytatására nappali tagozaton. Az ifjúsági-, és esti tagozatok szerkezetüknél, jellegüknél fogva nem felelnek meg az egyébként is nagyobb személyes odafigyelést igénylő, elhanyagolt pszichés és fizikai állapotban lévő fiatalok számára. A Tanodába kerülők utolsó esélyüknek tekintik ezt az iskolát ahhoz, hogy tanulni, és életvitelükön változtatni tudjanak. A tanodás fiatalok számára az érettségi jelentősége sokkal nagyobb, mint a hagyományos középiskolába járó - tanulmányaikat ott befejező - diákok számára. A Tanodába jelentkezés pillanatában a több középiskolából már kimaradt, tanulási és életvezetési kudarcokkal teli fiatal számára az érettségi olyan - szinte elérhetetlen - vágy, ami nem egyszerűen külső, családi, társadalmi elvárás. Belső igény is, ami egyfajta bizonyítása lehet életképességének, és annak, hogy

ő is képes arra, amire kortársai nagy része. A hagyományos iskolai pályafutásból való kiesés önmagában sok pszichés konfliktust, szorongást, önértékelési zavart vált ki. Egyfajta alkalmatlanság érzetét kelti. Alkalmatlanságot a normális életre, tanulásra, munkára és ennek következtében kapcsolatteremtésre. Diákjaink közül sokan szégyellik, hogy 18-20 évesen még nincs érettségi vizsgájuk. Félnek találkozni régi iskolatársaikkal, kerülik azok társaságát, akik zavarok és problémák nélkül teljesítik ezeket az akadályokat, elvárásokat. Ez sok esetben elmagányosodáshoz vezet, ami tovább növeli az önértékelési zavarokat, a depressziót, és egyre kilátástalanabbá teszi az érettségi megszerzésének esélyét. Eközben pedig a tanulás nélkül elmúló évek fokozatosan rombolják a tanulási képességeket. A Tanodába jelentkező fiatalok érzik és tudják, hogy nem képesek tanulni, mert soha nem tanították meg őket arra, hogyan kell; ugyanakkor szégyellik tájékozatlanságukat, tudatlanságukat, lemaradásukat. Nem is szívesen beszélnek erről, de sokuknál tapasztaljuk a tudás vágyát, a szellemi élmények keresését, majd az örömöt, amikor a tanórákon ennek újra részesei lehetnek. A tanulás számukra önmaguk újra-felfedezésének, megtalálásának, életük megváltozásának útja is. Az érettségi vizsga pedig e folyamat egyfajta lezárása. Az érettségi vizsga megszerzésének vágya tehát a tanodás fiatalok esetében a tudásvágyon túl újabb esély a rendezett életvitel kialakítására is. Az, hogy az érettségi vizsga megszerzése erős vágy, még nem jelenti azt, hogy diákjaink tisztában lennének avval, milyen nagy munkát kell befektetni ennek eléréséhez. Ez a vágy nem elegendő motiváció a napi fegyelmezett munkához éveken keresztül. Mivel önértékelésük nem reális és valójában soha nem tanultak rendszeresen nem is tudhatják milyen sok és kitartó munka szükséges e vágyuk eléréséhez. A feladatok nehézségével, a kihívás igazi erejével az első tanulási periódus és osztályozó vizsgák idején szembesülnek először. Ilyenkor kezdeti fellángoló lelkesedésük alábbhagy, újra képtelenségnek érzik az érettségi megszerzését. Ráadásul sok esetben zavaros életvitelük nem is teszi lehetővé a rendszeres tanulást. Az érettségire való felkészülés a Tanodában tehát csak párhuzamosan történhet a lelki problémák kezelésével, a személy megerősödésével, önismeretének mélyülésével, életvitelének rendezésével, a felmerülő konfliktusok kezelésével, s a tanulás megtanulásával. Ez a folyamat válságokkal és buktatókkal teli, sok kifáradást és nehézséget tartalmazó személyiségfejlesztés. Mindezek következtében az érettségi a Tanodában nem egyszerűen egy záróvizsga, ahol számot kell adni az addig megszerzett tudásról. Fontosabb, hogy egy hányatott életszakasz lezárása; olyan fordulópont, ami azt jelképezi a végzett fiatalok számára, hogy megváltoztam, felnőttem, megerősödtem, képes vagyok éretten viselkedni, van jövőm, vannak céljaim, tudom, ki vagyok, mit szeretnék, mit kell tennem ezért és mire vagyok képes. Ugyanakkor ezzel a záróvizsgával életük Tanodában töltött korszaka is befejeződik. Ki kell lépniük ebből a védelmet nyújtó és számukra oly sokat jelentő környezetből, ahol megértés,

támogatás és szeretet vette körül őket. Pontosan tudják, hogy az érettségi megszerzésének pillanatától önállóan, egyedül kell boldogulniuk, problémáikat megoldaniuk. Ezért ennek az eseménynek az érzelmi töltése is nagy. Az érettségi vizsgát gyakorta egy utolsó, nagy ajándéknak szánják, amit segítőiknek és a Tanodának utoljára, mintegy közös munkánk eredményességének igazolásaként adhatnak ők, akik minden egyéb gondjuk mellett nagyon komoly tanulási problémákkal is megküzdöttek. Az érettségire való felkészülés utolsó időszaka a Tanodában egy fájdalmas válás folyamata, de ugyanakkor egy új időszak örömteli kezdete is.

Kik érettségiznek a Belvárosi Tanodában? A Tanoda érettségi vizsgáin nemcsak saját diákjai vesznek részt. Minden évben sok olyan fiatal fordul a Tanodához, akik nem kérik felvételüket valamelyik tagozatunkra, csak annak a lehetőségét, hogy nálunk vehessenek részt az érettségi vizsgán. Ehhez pedig különböző mértékben igényelnek szaktárgyi segítséget. Olyan fiatalok ők, akik pótérettségi teljesítéséhez választják a Tanodát, mert helyzetüket volt iskolájukban kilátástalannak ítélik; akik negyedik osztályban maradtak ki addigi iskolájukból, nem sokkal az érettségi előtt, negyedikes zárójegyek nélkül, és vannak olyanok is, akik megkapták a negyedikes végbizonyítványt, de érettségiztetésüket nem vállalja iskolájuk. Ők furcsa helyzetben vannak: majdnem végigjártak egy középiskolát, és az utolsó pillanatban mégis történt valami baj. A háttérben általában valamilyen tanár-diák konfliktus áll, melynek következtében a fiatalt "eltanácsolják" az iskolából. Tekintsünk el most e helyzetek elemzésétől, bár sokszor felmerül bennünk a kérdés: vajon kinek a kudarca egy ilyen esemény? A diáké vagy az iskoláé? És bár a Tanoda számára, ahol oly sok minden múlik - az érettségi szempontjából is - a személyes, emberi kapcsolatokon, egymás megismerésén, a hosszú ideig tartó közös munkán, nagy kockázat ezeknek az "ismeretlen" diákoknak a felvétele, mégis mi, a kimaradók iskolája csak ritkán mondhatunk nemet az ilyen helyzetekben, hiszen pontosan tudjuk, hogy egy ilyen esemény egy deviáns életút kezdőpontja lehet. Az érettségi lehetőségének biztosítása ezekben az esetekben megelőző funkciót tölthet be. Így ezek a fiatalok lesznek az úgynevezett "külsős érettségizők" a Tanodában. Bekerülésük módja hasonló a Tanoda felvételi folyamatához. Először az Ügyeleten jelentkeznek. Itt megtörténik az Első Beszélgetés, ahol kiderül, milyen segítséget kér a jelentkező, és a Tanodának módjában áll-e ezt nyújtani (l: nem késte-e le az érettségire való jelentkezés határidejét, megfelelő-e a hozott bizonyítványa, szükség van-e különbözeti vizsgákra, ezt vállalja-e, stb.) Ha megoldhatatlan adminisztratív akadály nincs, a jelentkezőt meghívjuk egy stábülésre, ahol a felvételinkhez hasonló ismerkedő és a segítés lehetőségeit tisztázó beszélgetésre kerül sor. Itt vele együtt döntünk együttműködésünk kereteiről, a feltételekről és a feladatokról. Természetesen a "külsősöknek" is teljesíteniük kell minden olyan elvárást, ami a Tanoda érettségijéhez szükséges (pl. előérettségi vizsga, lásd. lejjebb). Nagyon fontos az itt megszülető megállapodás, hiszen mindkét fél számára - a Tanoda és a fiatal - világossá teszi a közös munka kereteit és határait. Itt

dől el az is, hogy a stábtagok közül ki lesz segítő párjuk, akivel a kapcsolatot tartják, aki képviseli és tájékoztatja őket. A megállapodások tartalmazzák azt is (természetesen az egyéni esettől függően), hogy a külsős diák részt vehet-e tanórákon, konzultációkon mint hallgató vagy pedig egyénileg készül fel a kapott tételsorok alapján, hogy mikor és milyen tananyagból kell osztályozó vizsgát tennie, ha bizonyítványa még hiányos. Ez a lehetőség nem meghirdetett szolgáltatásunk, mert valójában az ilyen felkészülés eltér alapmódszereinktől és kapacitásunk sincs rá. Energiáinkat meghaladja a külsős vizsgázók fogadása, ugyanis tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a látszat ellenére ők is nagyon sok törődést és támogatást igényelnek, s helyzetüknél fogva rengeteg plusz feladatot jelentenek a stáb számára. Így hát azok kapcsolódnak be munkánkba ily módon, akik kétségbeesett helyzetükben ránk találnak.

A Tanoda érettségi vizsgájának rendszere A Belvárosi Tanodában tanévente kétszer, júniusban (a dolgozók gimnáziumával egy időben), illetve októberben (az országos pótérettségikkel egy időben) tartunk érettségi vizsgákat. A két időpont azért fontos, mert diákjaink egyéni haladási ütemben - akár tantárgyanként is más -, egyéni tanmenetek szerint tanulnak és készülnek fel. Az őszi érettségi vizsga ennek megfelelően a Tanodában nemcsak pótvizsga-lehetőség, hanem egyenrangú vizsga a tavaszival. Vannak, akik egyéni tanmeneteiknek megfelelően - erre az időpontra jutnak el a végső vizsga letételéig. A Tanodában a dolgozók gimnáziumának érettségi rendszerét alkalmazzuk. Ennek értelmében a kötelező érettségi tantárgyak a következők: magyar nyelv és irodalom, történelem és matematika. E három tantárgyon kívül a diákoknak még két választott tantárgyból kell vizsgázniuk. Választani a természettudományok (fizika, kémia, biológia, földrajz), idegen nyelv (angol, francia, német), valamint a rajz- és műalkotások elemzése tantárgyak közül tudnak. Az érettségi vizsga kötelező tantárgyi követelményrendszere semmiben nem különbözik a hagyományos gimnáziumokétól, hasonlóan az érettségi vizsga menete és szabályai sem. A Tanoda diákjai az érettségi vizsgát egy független vizsgabizottság előtt teszik. A vizsgabizottság tanárai a diákokat a felkészülési időszakban nem tanították, felkészítésükben közvetve sem vettek részt. A bizottság tanárai hagyományos középiskolákban tanítanak, őket a vizsgáztatásra a Tanoda munkatársai kérik fel. A vizsgabizottság három éve gyakorlatilag állandó tagokból áll. Ez a független vizsgabizottság elsősorban a diákok, másrészt a segítők védelme miatt szükséges. A diákokkal évekig szoros érzelmi kapcsolatban dolgozó segítő-oktatók egyfelől alkalmasak az érettségi vizsgáztatás lebonyolítására, ugyanakkor "elfogultságuk", érzelmi befolyásoltságuk az átlagos tanár-diák kapcsolathoz viszonyítva jóval nagyobb. Túlságosan jól ismerik és beleélik magukat diákjaik helyzetébe. A diák életére, felkészülési periódusára vonatkozóan az összes háttér-

információval rendelkeznek, együtt élték át annak nehézségeit, buktatóit és örömeit is. Ily módon a segítők maguk legalább annyira érintettek a diákjaik számára oly fontos és hallatlanul nagy jelentőségű érettségi vizsga sikerében vagy sikertelenségében. Legalább annyira, ha nem jobban izgulnak ezen a vizsgán, mint tanítványaik, diák párjaik. Átélik és átérzik a diák egész életvezetésének, napi gondjainak ismeretében e vizsga hallatlan nagy jelentőségét. Ez a helyzet - az érettségi alkalmával - nagyon megnehezíti az objektív viszonyulást, elbírálást, ami ugyanakkor mindannyiunk (diákok és segítők) számára egyaránt fontos. (Érdemes megjegyezni, hogy ez az elfogultság, érintettség soha nem a teljesítmények felülértékelésében nyilvánul meg, inkább a keményebb követelményekben, elvárásokban. Gyakran tapasztaljuk, hogy a független érettségi bizottság bizonyos helyzetekben elfogadóbb, mint mi magunk lennénk vagy vagyunk a Tanoda osztályozó vizsgáin.) A diákok szemszögéből nézve szintén túl nagy érzelmi terhet jelentene, ha az érettségin a segítőik vizsgáztatnák őket. Az ő értelmezésükben az érettségi vizsgán való szereplésük a Tanodához és segítőikhez fűződő szeretetük, emlékeik, ragaszkodásuk utolsó kifejezése. Mindannyian szeretnék ezen a vizsgán a képességeikből és tudásukból adódó maximumot adni. Ez az érzelmi háttértöltés sok esetben blokkoló lehet, és a független bizottság védelmet nyújthat e helyzetben. A Tanoda érettségi vizsgarendszere lehetőséget ad arra, hogy diákjaink osztott érettségi vizsgát tegyenek. Ez azt jelenti, hogy a diák - általában segítő párjával közösen - állapotától, tudásszintjétől, haladási ütemétől függően - megválaszthatja, hogy mely tantárgyakból érettségizik az adott időpontban (például a júniusi időszakban), a maradék tantárgyakból pedig az azt követő ősszel vagy esetleg a következő év végén szerzi meg végbizonyítványát. Az osztott érettségi a Nappali Tagozaton problematikusabb és ritkábban alkalmazzuk, mert az egyes tantárgyakból már érettségizett, de a maradék tantárgyakból tanulmányaikat továbbra is a Tanodában folytató diákok nappali időbeosztása túlságosan "laza" lesz. Ezzel a helyzettel nagyon nehezen tudnak a fiatalok megbirkózni: tartoznak is még a Tanodához meg nem is. Ennek a szituációnak a feldolgozását nem is lehet tőlük elvárni. Ennek ellenére minden évben vannak olyan fiatalok, akik ezt a lehetőséget választják, ami egyrészt az osztott vizsgák miatt bizonyos szempontból könnyíti terheiket, másrészt sokkal nehezebbé teszi a leválás feldolgozását, és a következő évi iskolai létüket. A segítők szempontjából pedig az ilyen fiatalok iskolában töltött idejének a legmegfelelőbb megkomponálását, az iskolai programokhoz való igazítását követeli meg az "osztott érettségiző". Az Egyéni Időbeosztású Tagozaton többször élnek evvel a lehetőséggel. Ez abból adódik, hogy ott a diák órarendje eleve hasonló egy osztott érettségi után következő, már csak bizonyos tantárgyakat magába foglaló időbeosztáshoz.

Az érettségire történő felkészítő munka részei és folyamata Ahhoz, hogy egy tanodás diák sikeres érettségi vizsgát tegyen, egy rendkívül komplex, az egyénre minden értelemben figyelő felkészítő munkára van szükség. A cél az, hogy az érettségi idejére diákjaink a rájuk váró terhelésnek megfelelő pszichés és fizikai állapotba kerüljenek, lehetőségeikkel élni tudjanak. A megoldandó feladatok a következők: szaktárgyi felkészülés - felkészítés; az érettségi vizsgahelyzet gyakorlása; az életvezetés megszervezése; az elválás feldolgozása, ráhangolódás a Tanoda utáni életre; jövőkép, tervek megfogalmazása és az evvel kapcsolatos teendők elvégzése. Az alapcél az önállóságra nevelés, amely értelmében az érettségire való tantárgyi felkészítés önmagában kevés, hiszen a fiataloknak a felkészülés időszakában lelki és életvezetési problémáikat is meg kell oldaniuk, fel kell dolgozniuk az elválás nehéz élményét, és meg kell tervezniük Tanoda utáni életüket. Az érettségi évében az érintett diák sok plusz figyelmet követel segítőjétől. Érettségiző diákjaink ily módon mindig kicsit "kivételezett" helyzetben élnek a Tanodában alsóbb évfolyamos társaikhoz képest. Különösen az érettségit közvetlenül megelőző időszakban több a heti elfoglaltságuk, tanóráik száma, szükség esetén egyéni foglalkozásokban is részesülnek, gyakrabban vizsgáznak. Többet beszélgetnek segítő párjukkal. Sok energiát igényel Tanoda utáni életük kezdődő szervezése is. Az eddigiekhez képest - részükről is - nagyobb energia-befektetést igényel ez az időszak, nagy a terhelésük. Egyszerre sok feladatot kell megoldaniuk, többfelé kell figyelniük.

Szaktárgyi felkészülés A Tanoda nem évfolyam- és osztálystruktúrában, hanem személyre szabott tanulási programokban és ennek megfelelő tanulócsoport-rendszerben működik. A bekerülés utáni négy hetes ismerkedő és tudás-, képesség- valamint érdeklődésfelmérő időszak lezárultával minden diákunkkal közösen megtervezzük tanulmányi munkáját és elkészítjük annak időütemezését (lásd. 1. sz. melléklet: Alapszerződés). Ez a program tartalmazza az érettségi tervezett időpontját (a bekerüléstől számított min. 1 - max. 3 év) és ehhez képest tantárgyanként az adott időkereten belül lehetséges vizsgaidőpontokat és szinteket (melyek a hagyományos struktúra osztályszintjeinek felelnek meg). Ez a terv biztosítja, hogy diák és tanárai egyaránt előre lássák a rendelkezésre álló időhatárokon belül elvégzendő feladatokat. Ennek alapján készül el minden egyes diák tantárgyankénti személyre szabott tanmenete és tananyaga, melynek kerete minden esetben az

érettségi törzsanyag. Ez a tervezett tanulási program természetesen módosulhat a haladási tempó, a tanulási képességek, a lelkiállapot, az életvezetési problémák alakulásának függvényében. A fontos, hogy a diák aktív részese ennek a tervezésnek, és időről időre teljesítménye értékelésének is. Minden fiatal esetében figyelmet fordítunk arra, hogy - a bekerülés pillanatától kezdve folyamatosan a számára legmegfelelőbb tanulócsoportba kerüljön minden tantárgyból, hogy a kezdetektől képességeinek megfelelő ütemben haladhasson tanulásában. A folyamatosan (évente négyszer) változtatható tanulócsoportok biztosítják ennek a megfelelő haladási ütemnek a fenntartását a teljes felkészülési periódus alatt (a bekerüléstől az érettségiig). A tanulócsoport személyi összetételét tantárgyanként a hozott vagy elért tudásszint, a tanulási képességek, a tantárgy iránti érdeklődés mértéke és minősége, valamint a diákok egymással való kapcsolatai, együttműködési szintje határozza meg. A cél, hogy a lehetőségekhez mérten mindig minden diák olyan tanulócsoport tagja legyen, mely számára a leghatékonyabb tanulási ütemet, tempót és módot biztosítja. A tanulócsoport rendszer az egyik alappillére az érettségire való felkészülés folyamatának tanulmányi szempontból. A tantárgyi elvárásokat és vizsgafeltételeket, a követelményrendszert tanulócsoportonként állítjuk össze minden tantárgyból és azt minden diák az adott tanulmányi időszak megkezdésekor írásban is kezébe kapja és megbeszéli tanáraival, valamint szükség esetén segítő párjával is (2. számú melléklet: Tantárgyi követelmények). Így minden időszakban mindannyian előre ismerik az elvégzendő feladatokat, a határidőket és a nem teljesítés következményeit, ugyanakkor lehetőségük van azok megváltoztatására is, amennyiben ezt időben kezdeményezik. Előre látják a következő tanulási időszak időbeosztását, tantárgyi anyagait és az ehhez kapcsolódó elsajátítandó fogalmak összesítését, a vizsgatételsort is, és azt, hogy az adott időszak tananyaga hogyan kapcsolódik az érettségi követelményekhez, témakörökhöz. A Tanodában fontos, hogy szinte hétről hétre tudatosítsuk: minden elvégzendő feladat a vágyott végcélt, az érettségi vizsga megszerzését segíti. A segítő-oktatók számára nem könnyű feladat - a diákok egyéni különbözőségeinek megfelelően - mindig megtalálni a legmegfelelőbb, a diák gyengébb oldalainak erősítését szolgáló, ugyanakkor az érdeklődését is felkeltő, fenntartó, személyre szabott feladatokat és módszereket. Gyakran ez csak hosszú, közös kísérletező munka eredményeképpen sikerül. A tanodai első tanóráktól kezdve a segítő-oktatók legfontosabb feladata, hogy a diákokat elsősorban a tantárgyi követelményeknek megfelelő tanulási technikák elsajátításában támogassák, fejlesszék. Megtalálják azt a területet, a tananyagnak azokat a részeit, elemeit, amelyeken keresztül a közös munka legkönnyebben kezdhető és jobb alapot adhat a további tanuláshoz. Folyamatosan hangsúlyos része e munkának - természetesen itt is az egyéni különbségek szerint - a megfelelő segédanyagok magabiztos, önálló használatának állandó jellegű tanítása (3. számú melléklet: Magyar tanítás a Nappali Tagozaton - részlet). A stábmegbeszélések (segítő-oktatók heti rendszerességű megbeszélése) a tantárgyi munka szempontjából is nélkülözhetetlenek, hiszen ez a személyre szabott oktatás és követelményrendszer - alakítás feltételezi és megköveteli az állandó visszajelzéseket a diákok és a munkatársak részéről

egyaránt, valamint a rendszeres közös módszertani ötletbörzét (4. számú melléklet: Matematika tanítás a Nappali Tagozaton). Természetesen - bár az érettségi tananyag meglehetősen kötött - lehetőség van egyéni vizsgaill. érettségi tételsorok összeállítására, ami nem azt jelenti, hogy valamiféle ravasz módon anyagrészeket hagynak ki a segítő-oktatók, hanem azt, hogy a diák képességeihez és a követelményekhez is messzemenően igazított tételsorokat próbálunk alkalmazni (5. számú melléklet: Érettségi tételsorok). (Gyakran pl. egy új, más, a diák lényéhez jobban igazodó megfogalmazási mód is segítheti, vagy ennek figyelmen kívül hagyása éppen hátráltathatja a diákot egy feladat teljesítésében.) A felkészítés szerves részének tartjuk a Tanodában azt, hogy diákjaink már jóval az érettségi vizsga előtt tisztában legyenek az érettségi dolgozatok és szóbeli feleletek formai és tárgyi követelményeivel. Ezt nem elsősorban a tájékoztatással, hanem rendszeres gyakorlással érjük el. A Tanoda osztályozó vizsgái minden alkalommal az érettségi vizsgát modellezik és a vizsga sikerének része e formai és tartalmi követelmények teljesítése is. Az írásbeli beszámolók, dolgozatok minden alkalommal az érettségi írásbeli feladatok mintájára készülnek. Ez nem csak az érettségi dolgozatok formai követelményeinek követésében, hanem a választható témákban, a megírásra fordítható időben és a vizsga ideje alatti viselkedési szabályokban is megnyilvánul. (Pl.: a Tanodában külön gyakorlást igényel és az érettségi idejére megtanulandó feladat, hogy a diák 3-4 órát legyen képes ülni, a feladatra koncentrálni és ez idő alatt csak egyszer gyújtson rá) Külön tanítjuk a szóbeli feleletekkel kapcsolatos elvárásokat, a tételek felépítéséhez és elmondásához segítséget nyújtó jó és használható vázlatok elkészítését, azt hogy a vázlat alapján hogyan kell felépíteni a feleletet. Gondot fordítunk arra is, hogy hogyan, milyen technikákkal lehet kikerülni az esetleges bizonytalan hátterű területeket, és mi az, amit mindenképpen említeni kell, mert különben megkérdezik. A folyamatos, a konkrét tantárgyakhoz kapcsolódó kondicionálás diákjaink számára az érettségi vizsgaszituációban egy biztonságosabb, szorongásoktól mentesebb viselkedést tesz lehetővé. Fontosnak tartjuk, hogy a diákokban kialakuljon önmaguk reális értékelése, saját munkájuk, teljesítményeik elfogadása. A diákok tantárgyankénti egyéni haladási üteme megkönnyíti a tárgyi felkészülést az érettségi vizsgára, hiszen már az osztályozó vizsgák megfelelő ütemezése is csökkenti terheiket, ugyanakkor a vizsgahelyzet többszöri gyakorlását teszi lehetővé.

Az érettségi vizsgahelyzet gyakorlása A Tanoda diákjai az éves időbeosztásnak megfelelően, az őszi és a tavaszi műhelymunka időszakot követő konzultációs vizsgaidőszakokban szereznek tantárgyi érdemjegyeket az osztályozó vizsgákon. Ennek ellenére az osztályozó vizsgák elsődleges célja nem a diákok

tudásának felmérése, hiszen ez a folyamatos stábmunka, a személyre szabott tanulási programok, a heti és időszakonkénti közös értékelések és a segítő párrendszer működése miatt gyakorlatilag tanóráról tanórára megtörténik. A segítő-oktatók tisztában vannak a diákok tudásszintjével. A vizsgák legfontosabb célja és feladata e helyzet és a benne való viselkedési módok tanulása, az önkontroll fejlesztése, a tudás megmutatásának, visszaadásának gyakorlása. Ezeken az osztályozó vizsgákon a részvétel tantárgyanként különböző vizsgafeltételekhez kötött (lásd. 2. sz. melléklet). Itt azok a segítő-oktatók vizsgáztatnak, akik az adott tantárgyakat egész évben tanítják. A lehetőségekhez képest a vizsgákon nem csak az adott tantárgyat tanító szaktanárok vesznek részt, hanem mások is, például a diák párja, az őt még tanító és nem tanító segítő-oktatók. A diákok minden esetben egy bizottság előtt vizsgáznak. Ezek a vizsgák a körülményeket tekintve minden szempontból az érettségi vizsgát, az ott várható helyzeteket igyekeznek modellezni. A tantárgytól függően - szintén alkalmazkodva az érettségi vizsga követelményeihez - írásbeli és/vagy szóbeli vizsgák. A szóbeli vizsgákon a diákok tételeket húznak, külön asztaloknál felkészülnek, a feleletükhöz kötelezően vázlatokat készítenek a megfelelő segédanyagok felhasználásával, ezután szóban beszámolnak tudásukról. A vizsgákon a megjelenésre, öltözködésre is figyelmet fordítunk, úgy a segítők, mint a diákok. Ezek az osztályozó vizsgák a diák teljes Tanodában töltött ideje alatt mindig ugyanilyen szisztéma szerint zajlanak. Így az érettségi formai követelményei, menete, a bizottsági asztal, a felkészülés, a segédanyagok használatának lehetősége és módja, a szóbeli vizsgázás technikája, a sok ember előtti felelet mint helyzetek nem érik váratlanul diákjainkat. Fontos és gyakorolni kell azt is, hogy diákjaink képesek legyenek az érettségit jelentő egy napos kemény szellemi és fizikai igénybevételre, a várakozások izgalmainak, szorongásainak elviselésére. A szóbeli osztályozó vizsgákon a létszám egy napon általában 12-15 fő. A diákok egymást is végighallgatják, mint az érettségin, a vizsgák befejeztével pedig eredményhirdetés van, szóbeli értékeléssel zárul egy-egy tantárgyi vizsganap. Diákjaink szereplése a félévről félévre ismétlődő osztályozó vizsgákon egyre változik. Legelső vizsgáikon rendkívül félnek és szoronganak, a helyzet gyakran blokkolja őket, úgy érzik nem képesek teljesíteni, legszívesebben elmenekülnének, már bánják, hogy érettségizni szeretnének. Sok a krízis, a "kiborulás". Ezeken az első vizsgáikon nagyon nagy támogatást, megértést igényelnek. Ilyenkor a vizsgázást segítő fortélyokat sem ismerik még. De ezekre nem is tudnának figyelni a nagy lelki teher miatt, ami előző iskolai kudarcaik során alakult ki bennük. Ráadásul valamiféle túlteljesítési igény jellemzi őket. Mindenáron a maximumot szeretnék nyújtani, ha képesek rá, ha nem, ami szintén blokkoló. Ezeknek az első vizsgáknak a feladata inkább e múltból hozott kudarcok, terhek, rossz tapasztalatok legyőzése, kezelése és pozitív, megerősítő élmények szerzése. S ha ez sikerül, megtörtént az első fontos lépés az érettségi felé! A tanulmányi időszakokban és az ismétlődő vizsgákon később sokat változnak. Egyre nagyobb biztonsággal vesznek részt ezekben a helyzetekben, megtanulnak vázlatot írni, alkalmazzák a különböző vizsgázást segítő technikákat, az értékelésekkor egyre reálisabban képesek önmagukat bírálni és adott esetben még dicsérni is. Szükséges éppen ezért minden diákkal minden vizsgája után a

tantárgyat oktató segítővel illetve a saját párjával a vizsga értékelése, az újragondolás, a további feladatok a javítanivalók megbeszélése, illetve annak megerősítése, ami már jól megy. Egyre önállóbban gondolják át saját teljesítményüket, azt, hogy hol tartanak a felkészülés folyamatában, melyek gyenge és mik erős pontjaik. A legutolsó, érettségi előtti vizsgáikra gyakorlatilag eltűnik a helyzettől való szorongás, ami nagyon nagy eredménynek tekinthető, hiszen még mindig izgulnak, de nem a helyzettől magától, hanem a félelmek és a szorongás helyett megjelenik az önmagukkal szembeni reális elvárás miatt jelenlevő izgatott várakozás. Viselkedésük is sokat változik. Fegyelmezettebbé válnak, képesek az adott feladatra koncentrálni, nem nyafognak a hosszú várakozási idő miatt, türelmesebbek magukkal és társaikkal, elfogadják a vizsgahelyzet szabályait, megtanulják hogyan kell viszonyulni a vizsgabizottsághoz. Ezek hasznos útravalók későbbi életükhöz is. Sok olyan viselkedési módot sajátítanak el vizsgázásaik során, ami használható lesz majd továbbtanuláskor, munkakereséskor, munkába álláskor, vagy egyszerűen hétköznapi életükben. Ez is érettségük és érettségi vizsgájuk része a Tanodában. Tapasztalataink azt az elhatározást érlelték meg, hogy az érettségi előtt néhány hónappal a végzős diákok számára szükség van egy előérettségi vizsgára. Az 1994/95-ös tanévben rendeztünk először ilyen vizsgát, ami elsősorban a diákok véleményének és visszajelzéseinek tükrében hasznos és szükséges kezdeményezésnek bizonyult. Ez a vizsga minden érettségiző diáknak kötelező és érettségijük előtt 2 hónappal, március végén zajlik. Az előérettségi lehetővé teszi, hogy a diákok (és a segítő párok) mindannyian (és együtt) felmérjék, hogy az érettségi előtt állók milyen állapotban vannak, meddig jutottak a felkészülésükben a pszichés és a tanulmányi szempontokat egyaránt figyelembe véve. Ez az első olyan vizsgájuk, ami pontosan úgy zajlik, mint az érettségi, tehát egy napon kell 5 tantárgyból felelni. Itt véglegesen kiderül, hogy ki, hogyan bírja az egész napos lelkiés fizikai igénybevételt, az óhatatlanul bizonyos szorongással járó várakozásokat. Ugyanakkor az előérettségi vizsga is komoly téthelyzet, maximális erőbedobást igényel, mert itt dől el végérvényesen, hogy ki mehet és ki nem érettségizni. Ezt a döntést a tagozat stábja hozza a vizsgákat követő napon. E döntésről diákjainknak közös értékelő megbeszélésen számolunk be. Ekkor kapnak újabb instrukciókat további munkájukhoz is. Az előérettségi - a vizsgabizottságot kivéve - mindenben olyan, mint a két hónap múlva következő "igazi". Itt azonban még a segítő-oktatók vizsgáztatnak, a tagozat teljes stábja jelen van minden diákunk vizsgáján. Érdekes módon tapasztalataink szerint az értékelésben ez a belső bizottság talán még szigorúbb is, mint az érettségi független bizottsága. Ez az értékelés nem elsősorban a diákok egyes tantárgyakból mutatott tárgyi tudása szerint és nem érdemjegyekben történik. Az értékelés fő szempontja az, hogyan tud viselkedni, dolgozni egész nap diákunk egy ilyen szituációban, hogyan hat rá - egyelőre számára jól ismert emberek között - az érettségi vizsgát modellező téthelyzet.

Az elválás feldolgozása, ráhangolódás a Tanoda utáni életre Az érettségire való felkészítő munka fontos része, hogy az érettségi pillanatára elérjük, hogy a tanodás fiatalok képesek legyenek életük szervezésére, vezetésére segítő párjuk és a Tanoda nélkül. Megnehezíti és fájdalmassá teszi ezt a feladatot az, hogy az érettségi egyben az elszakadást is jelenti, a fiatal nem a Tanoda diákja többé. Erre az el- vagy leválásra történő felkészítés már a segítő pármunka megindulásától - a Tanodába kerülés pillanatától - elkezdődik. A diáknak mindvégig tisztában kell lennie azzal, hogy ittléte nem örök időre szól, pusztán átmeneti időszaka életének. Az érettségi vizsga időpontja felé való közeledés a pármunkában egy új időszakot jelent: az elválásra, a Tanoda utáni életre készülés egy hosszú folyamat, állandó erről szóló, őszinte beszélgetésekkel, tervezgetésekkel. Ugyanakkor az érettségi előtti időszak időbeosztása nagyon sűrű, a fiatalok terhelése nagy, fokozott odafigyelést igényelnek úgy érzelmi, mint tanulmányi és életvezetési téren. Az elválás feldolgozása elsősorban a pármunka keretei között történik. Mindkét félnek diáknak és segítőjének egyaránt - készülnie kell erre az eseményre. Hiszen a közös munka, a sok együtt átélt válság, probléma, öröm és siker szoros kötődést eredményez. A végcél azonban mégis az érettségi, az önálló életvezetés, a leválás. Az erre való konkrét készülés folyamatának első pillanata, amikor eldől, hogy az érintett diák az adott tanévben érettségi vizsgára bocsátható. A pármunka szempontjából ez az az állapot, amikor a bekerülés indokaként megfogalmazott problémák megoldódtak, vagy legalábbis a fiatal együtt tud azokkal élni, képes azokat önállóan is kezelni. Ettől kezdve az egyénizések fő témája a Tanoda utáni önálló életvezetés tervezgetése. A beszélgetések témája az eltelt időszak átgondolása, a problémakezelés tudatosítása, közös értékelése valamint az, hogyan valósítható meg majd mindez egyedül, segítő pár és környezet nélkül. Szükség esetén szóba kerülhetnek az érettségi utáni együttműködés keretei is. Az érettségi idejének közeledése nagyon megviseli lelkileg a tanodás fiatalokat. A vizsga azt jelenti számukra, hogy elhagynak egy helyet, amit szeretnek és ahol szeretik őket, ahol sikerült bizonyítaniuk, elfogadták őket, sikerült együttműködniük a tanáraikkal és diáktársaikkal, ahol ők "valakik, akik számítanak". Biztonságos terepen és helyzetben élhettek itt. Nem kívánják, nem kívánhatják az elválást. Természetes, hogy bár nagyon sokat változtak, megtorpannak az előttük álló új, önálló élettől. Sok esetben ezért olyan játszmákat kezdeményeznek, melyek célja az itt maradás, az itt tölthető idő megnyújtása. Néha annyira erős ez a vágy, hogy képesek szándékosan megbukni vizsgáikon. A segítők feladata e játszmák átlátása, kezelése. Gyakran nehéz megállapítani, hogy egy ilyen kezdeményezés indokolt vagy indokolatlan-e. Érdemes a fiatalokat ezekben a helyzetekben tudatosan szembesíteni viselkedésükkel, cselekedeteikkel; együtt gondolkodni a valós okokon és teendőkön.

Külön feladat az érettségit jelentő krízishelyzetre való felkészítés is. Az év vége közeledtével, sőt már jóval korábban is jellemző a diákok visszatérő szorongása, félelme amiatt, hogy mégsem lesznek képesek e vizsga teljesítésére. Ez a szorongás bénítólag hat a tanulás szempontjából is, hiszen a fiatalok gyakran érzik úgy, hogy összeroppannak a tananyag, az egy időben sok elvárás, valamint a lelki terhek súlya alatt. Beláthatatlannak érzik, hogy valaha képességeikhez mérten biztonsággal mozoghatnak a megtanult fogalmak, összefüggések között. Természetesen nyilvánvaló, hogy ezek az érzések nemcsak a Tanodába járó fiatalokon hatalmasodhatnak el, hanem más középiskolák diákjainál is, de a tanodás diákok előző iskoláikban átélt kudarcélményei a végletekig felerősítheti ezeket a szorongásokat. A fiataloknak állandó megerősítésre van szükségük abban, hogyan viseljék ezeket a pszichés terheket. Segíteni kell őket időbeosztásuk tervezésében, meg kell értetni velük, hogy képesek a rájuk váró nehéz helyzeteken túljutni, a feladatokat teljesíteni. Újra és újra tudatosítani kell az érettségi jelentőségét és jelentését. Azt, hogy reális esélyük van annak megszerzésére, hogy ezért jelentkeztek hozzánk, hogy ezért dolgoztak annyit és már képesek annak megszerzésére, hogy nem ez a legnagyobb feladat, hanem azon már túljutottak az eddig eltelt időben, és hogy nem szabad megfutamodni ebben az utolsó pillanatban, a cél elérése előtt. A sikeres érettségi vizsga az utolsó nagy feladat és egyben a kezdetben megvalósíthatatlannak tűnő cél elérése, a legnagyobb közös öröm munkánkban. Az érettségiző fiatalok szinte teljesen lefoglalják a stáb "lelkét" ebben a periódusban. Minden segítő-oktatóval külön is rendezni kell kapcsolatukat. Mindenkitől külön el kell "köszönni" a kapcsolatra jellemző módon, vagy rendezni kell a munka során felmerült konfliktusokat. Ugyanakkor a stábtagok is - hasonlóan a diákokhoz - átélik az elválás nehézségeit. Fontos ebben az időszakban egymás támogatása, a visszajelzések azokban a helyzetekben, amikor a segítő kezdeményez kapcsolat-megtartó magatartást, viszonyulást. A segítő kapcsolat megtartásának igénye önmagában nem baj (sőt bizonyos helyzetekben indokolt), de az elválás tanulását akadályozhatja. Hiszen a stáb ebben is minta. Az érettségire készülés folyamatának része egy kapcsolat harmonikus lezárásának tanulása-tanítása, ami fontos képesség a mindennapi életben. Ebben mindenképpen a segítők gyakorlata a nagyobb és az ő feladatuk tapasztalataik átadása, az elválási folyamat irányítása. Meg kell említeni, hogy az intenzív "együttélés" a Tanodában kialakíthat segítők és diákok között nagyon szoros, akár életre szóló kötődéseket. Ez természetes és önmagában véleményünk szerint nem probléma. A feladat ezekben az esetekben az, hogy tisztázni kell a kapcsolat tartalmát, vagyis azt, hogy továbbra is segítő kapcsolatként működik, vagy más tartalommal telítődik. A cél a tiszta, mindkét fél számára egyértelmű helyzet kialakítása.

A jövőkép megfogalmazása és az evvel kapcsolatos teendők elvégzése

Az elválást nagymértékben segítő tényező diákjaink Tanoda utáni életének tervezgetése az érettségire való készülés időszakában. A jövő átgondolása egyrészt eltereli a figyelmet a fájdalmas elválásról, másrészt biztonságot ad. Hiszen az érettségi megszerzése egyfelől végcél - a tanodás életszakasz szempontjából -, másfelől csupán egy kezdet. Az érettségi értéke manapság igen ambivalens, hiszen nélküle boldogulni szinte lehetetlen (továbbtanulás, munkavállalás), ugyanakkor praktikus értéke csekély. S különösen így van ez a tanodás diákok esetében, akik számára oly sokat jelent lelkileg, ugyanakkor azt is látják, hogy az egyetemre vagy főiskolára való felvételizésen túl ami csak igen kis százalékban jellemző iskolánkra - használhatósága nem túl jelentős. Ezért is különösen fontos Tanoda utáni életük megtervezése és előzetes szervezése. Segítőiktől az érettségi előtti időszakban minden lehetséges támogatást megkapnak Tanoda utáni életük kezdeti szakaszának átgondolásához és az evvel kapcsolatos teendők elvégzéséhez. Közösen keresünk és intézünk továbbtanulási lehetőségeket, munkahelyet, adott esetben lakhelyet. Tanuljuk az ügyintézéssel kapcsolatos viselkedési módokat és praktikus ismereteket. Egyre több feladatot kell önállóan megoldaniuk, próbálgathatják felnőtt szerepeiket egyelőre még a segítők háttértámogatásával. Ez sok esetben "csak annyit" jelent, hogy elmesélhetik, kibeszélhetik magukból a hivatalokban szerzett rossz élményeket, bizonytalanságaikat. Ezek a helyzetek az első krízisek az elfogadó légkörből való kikerülés folyamatában. Jó felkészülés ez arra az időszakra, amikor már nem lesz mód és idő minden rossz élmény megbeszélésére. Ügyeiket egyre önállóbban kell intézniük. Érdekeiket képviselniük kell az olyan terepeken is, ahol nem számíthatnak megértésre, bizalomra. A legfontosabb az, hogy a diákokban az érettségi idejére kialakuljon egy pontos elképzelés a közeli jövőről, a "hogyan tovább"-ról és ez képességeikhez, erejükhöz és tudásukhoz igazodó reális elgondolás legyen. Nem kell és nem is lehet mindenkinek továbbtanulnia (mint ahogy ez nem is cél a Tanodában), sőt van, akinél a tanulás szempontjából az érettségi a maximálisan elérhető képzettségi szint. Tapasztalataink szerint a legfontosabb, hogy kialakuljon a reális önértékelés és önismeret. Ez az egyetlen garancia a továbbiakban is rendezett életvitel elérésére. Hogy ez kinél mit jelent, arról nem lehet általánosságban beszélni, mert minden tanodás diák esetében más és más. Egy valami általánosítható és fontos eredmény: diákjaink nagy része bekerülési állapotához képest megerősödve, problémáival szembesülve hagyja el a Tanodát. Ezt ők maguk gyakran fogalmazzák meg később így: "itt embert faragtak belőlem".

A ballagás és a bizonyítványosztás: az elválást szimbolizáló ünnepek Az, hogy a Tanoda érettségije különleges jelentőséggel és nagy érzelmi töltettel bír, talán a ballagáson, a vizsgát követő bizonyítványosztáson és az ehhez kapcsolódó banketten nyilvánul meg leginkább. Hogy mennyiben mások ezek a hagyományos ünnepek, mint a többi középiskolában,

nehezen leírható, hiszen elsősorban belső, lelki történések tekintetében nagy a különbség. Valami mégis érezhető még egy kívülálló számára is, hiszen a ballagáson résztvevő vendégek, szülők, rokonok, barátok mindig elmondják, mennyire meglepte őket az ünnepség bensőséges és őszinte hangulata, beszámolnak arról, hogy ilyen ballagáson még soha nem vettek részt, és hogy mennyire más ez, mint eddigi tapasztalataik. A legfontosabb élményként azt szokták megfogalmazni, hogy a tanodás ünnepeken szikrája sem tapasztalható az egyébként jellemző formalitásoknak. Itt érezni és tapasztalni lehet az őszinte és mély emberi kapcsolatokat, az elválás fájdalmát és a közös munka örömét. A ballagásra a Tanodában mindenki készül. Formájában nem különbözik a hagyományos rendezvényektől: műsorok, apró meglepetések, ajándékok, virágok, séta, éneklés. Az ünnepség tartalma azonban itt mindenki számára meglepetés. Diákok, tanárok és a ballagók is titokban készülnek, és a műsor először és gyakran spontán csak a ballagás pillanatában áll össze. Nincsenek beszédek és köszöntők, felolvasások. Mindenki azt adja, amire képes: énekel, szaval, néhány rögtönzött mondatot mond, ajándékot készít, és van, aki életében először öltözik fel szép ruhába, s ez az egyetlen ajándéka társainak és az iskolának. Sok apró történés, találkozás és elválás teszi széppé ezt az ünnepet. Ez az utolsó közös együttlét, ahol mindenkitől el kell búcsúzni. Az évek során a ballagás lezárásaként kialakult egy rendhagyó rítus. A Tanoda épületében egy tanuszoda üzemel, melyet nem használhatunk. Az épület körbejárásának mindig ez az utolsó állomása, és a ballagás egy közös fürdőzéssel zárul. Az érettségi bizonyítványok kiosztása különösen megható esemény a Tanodában. Ezt mindig egy beszélgetés keretében rendezzük. Körbeülünk, és utoljára beszélünk együtt a vizsgáról, közös múltunkról és a már érettségizett diákjaink jövőjükről. Felidézzük emlékeinket, közös élményeinket, és még egyszer megerősítjük diákjainkat abban, hogy ez a pillanat nem veszteség, csak egy korszak lezárása és új életük kezdete. Mindig megható és gyakran hihetetlen látni azt, mennyire lehet örülni egy olyan dokumentumnak, mint az érettségi bizonyítvány. Sokan diákjaink közül még ilyenkor sem hiszik el egészen, hogy tényleg kezükben van, megszerezték ezt a számukra oly fontos papírt. Arcukon a boldogság a legnagyobb ajándék, amit tőlük kaphatunk. E beszélgetés után éretten és bizonyítványokkal "felszerelkezve" minden évben máshol és máshogyan egy nagy közös bulit rendezünk.

A Tanoda érettségijének értéke A Tanoda érettségijének értéke nem mérhető pusztán a megszerzett osztályzatok átlagával vagy a tudásszintekkel. Mint a fentiekből kiderült, az érettségi nálunk egy összetett, tanulmányi és személyiségfejlesztő munkát egyaránt magába foglaló folyamat. Így értékét is ebben a kontextusban lehet csak vizsgálni.

Bár munkánkban valódi végcélként nem az érettségi vizsga megszerzését jelöltük meg, hanem a bekerülő fiatal képességeinek megismerését és az e képességekhez mért életút közös kialakítását, ami adott esetben nem az érettségi vizsga, az elmúlt hét év során mégis diákjaink 99 százaléka sikeres érettségi vizsgát tett. Úgy véljük, ez elsősorban a nagyon intenzív személyre figyelő módszerünk és munkánk eredménye. Gyakran talán túl nagy energiát is fektetünk egy-egy diák érettségire való felkészítésébe, rengeteg külön foglalkozással, de nehéz lenne a sok évi közös munkát félbehagyni vagy megszakítani. Fejlődésük, változásaik, életvezetésük lassú rendeződése mindig újra és újra energiát és hitet ad a további munkához. A sok hátrány, mellyel a Tanodába érkeznek, fokozatos leküzdése mindig meggyőző érv a munka folytatása mellett. A legfontosabb pedig, hogy megtanulnak és sokan meg szeretnek tanulni, igényük alakul ki a szellemi munkára. Úgy gondoljuk, ez talán fontosabb eredmény az aprólékos tárgyi tudásnál, hiszen ha a művelődés iránti igény az életvezetés részévé válik, fokozatosan pótolhatók a hátrányok, a tanulási képesség pedig fontos része a munkavállalásnak napjainkban. Nem is beszélve arról, hogy bármilyen területen dolgozzék is valaki, a művelt, vagy arra igényt formáló ember nyitottabb, toleránsabb, s kreatívabb: ez pedig a mindennapi élet minőségét formáló tényező. Fontos megemlíteni azt is, hogy minden Tanodában érettségizett diák úgy látja, máshol képtelen lett volna erre a teljesítményre. Ez annyit jelent, hogy egy deviáns életút, munkaképtelenség helyett - ami a társadalom szempontjából az emberi tényezőkön túl, konkrét anyagi kár is - önálló életvezetésre, tanulásra és munkára képes emberekké válnak. Tapasztalataink és a vizsgabizottság véleménye szerint is a Tanoda érettségije tudásszint tekintetében egy átlagos magyar gimnázium eredményeihez hasonló (7. számú melléklet: Érettségi vizsga jegyzőkönyvek). Vannak kiemelkedő tudással rendelkező diákok és olyanok is, akik éppen hogy megfelelnek az érettségi követelményeknek. Gimnáziumi tanulmányaik befejezése után diákjaink nagy része érettségihez kötött szakképzésben vesz részt illetve munkába áll, néhányan pedig felsőoktatási intézményekben folytatják tanulmányaikat. A Tanoda nem vállalja és nem is vállalhatja diákjai egyetemi vagy főiskolai felvételire való felkészítését. Legalábbis csak igen keveseknek van arra esélye, hogy az érettségi évében sikeres felvételi vizsgát tegyenek. Ennek fő oka, hogy már a Tanodába óriási tudás és képességbeli hátrányokkal érkeznek, s az itt töltött idő nem elegendő e hátrányok leküzdésére. A tanulási képességek és tudás tekintetében a maximálisan elérhető végcélnak az érettségi vizsga tekinthető. A felvételi vizsgára való készülés külön foglalkozást és időt igényel. Általában azoknak sikerül, akik már az érettségi évében készülnek erre, majd még egy évet rászánva a következő évben újra próbálkoznak. Sikeres felvételi vizsgájuk még így is nagyon nagy eredmény és öröm. Az érettségi vizsga utáni beszélgetéseken diákjaink mindig értékelik a maguk teljesítményét és elmondják, mit jelent számukra ez a vizsga, valamint azt, hogy mit kaptak, mit tanultak tanodás éveik alatt. Úgy látják és mi, akik itt dolgozunk is ezt tekintjük a legnagyobb eredménynek és a tanodás érettségi fő értékének, hogy az itt végzett fiatalok az érettségi idejére reális önismerettel rendelkező emberekké válnak. Tudják, mire képesek, vagy mire nem és céljaikat hogyan érhetik el.

A kilátástalanság, életképtelenség, az unalom, a problémákba fulladás és az önpusztító viselkedésmódok helyett tenni és élni akarás, az önbecsülés, a tervezgetés jelenik meg. Az emberi kapcsolatokat tiszteletben tartó és azt nagyra értékelő, bizalommal és elfogadással teli légkör hitet ad. Ez fontos útravaló, mert segít a felmerülő problémák leküzdésében. A segítő, toleráns magatartás személyiségük részévé válik. Nyitottabban és őszintébben kezdeményeznek és alakítanak kapcsolatokat. S talán kortársaikhoz és az átlagos viselkedési módokhoz képest is toleránsabban viszonyulnak a mássághoz, vagy az emberi problémákhoz. Ugyanakkor megtanulják, hogy bizonyos szabályokat akkor is be kell tartani, ha azok nem kedvükre valók, s érdemes fegyelmezetten és elfogadón viselkedni olyan helyzetekben, melyek nem feltétlenül szimpatikusak számukra, mert ez saját boldogulásuk feltétele is.

Az érettségi, c. fejezethez

mint

életfordulópont

a

Belvárosi

Tanodában

BTA Ny/ 5. ALAPSZERZÕDÉS Név: ..................................................... Választott érettségi tárgyak: ........................................................... ........................................................... Az iskola elvégzésének tervezett határideje: ....................................... Tantárgyak- vizsgák időütemezése: 1.vizsga

2.vizsga

3.vizsga

4.vizsga

5.vizsga

6.vizsga

d.:............... d.:............... d.:............... d.:............... d.:............... d.:............... ... ... ... ... ... ... Terv. Végl. Terv. Végl. Terv. Végl. Terv. Végl. Terv. Végl. Terv. Végl. Irodalom Magyar nyelv Történelem Angol nyelv ............. nyelv Matematika Fizika Kémia Biológia Földrajz Rajz és műalk. elem. Társadalomismer et Számítástechnika Fakultáció A Belvárosi Tanoda Alapszabályát tudomásul vettem. A személyi adataimban történő bármilyen változást azonnal az iskola tudomására hozom. Budapest, 199.. ................................... hó ................ nap

..................................................... segítő

................................................... diák

A matematika tantárgy általános követelményrendszere Belvárosi Tanoda Alapítványi Gimnázium A matematika kötelező érettségi tantárgy Ennek megfelelően a matematika-oktatás célja, hogy a Tanodában tanuló diák legalább az érettségi minimum követelmény teljesítésére felkészülhessen. Ennek érdekében minden diáknak biztosítunk: - a műhelymunka időszakban: - hetente három órarendi matematika órát. - hetente egy olvasószobai példamegoldási lehetőséget - hetente 10 db gyakorló feladatot, ezek folyamatos kijavításával, értékelésével - hetente egy feladatlapot, mely általános ismeretek kapcsán segíti a matematikai gondolkodás fejlesztését - a vizsgaidőszakban: - három vizsgázási lehetőséget (UV-val együtt) - az előre rögzített pontrendszer szerinti javított dolgozatok személyenkénti értékelését, megbeszélését - egyéni igények szerint, külön megállapodás alapján konzultációs lehetőséget - a tanuláshoz szükséges eszközök közül - lehetőségeinkhez mérten biztosítjuk a számológép, példatár (zöld könyv), függvénytáblázat, számítógép ( minimum heti egy óra üzemidő) használatát. Minden diáktól elvárjuk, hogy gondoskodjon a saját munkájához szükséges felszerelésről. ( "kockás" füzet, írószer ) Órák, vizsgák, érettségi Tanév közben nincs osztályzás. Félévente vizsgán kell az érdemjegyet megszerezni. Vizsgára az bocsátható, aki a feltételeknek megfelel. Érettségizni az mehet, akinek négy tanév végi záróosztályzata legalább elégséges. A másik iskolákban szerzett érdemjegyeket elfogadjuk, a diák javítási lehetőséggel élhet. A vizsgára bocsátás feltétele A műhelymunka időszakban minden héten 10 db leadandó matematika példa és egy feladatlap egyéni és/vagy csoportos megoldása a követelmény. Ezek matematikatanulócsoportonként a tudásszintnek megfelelőek. Az adott hét pénteki matematika óráján a 10 példából tetszés szerint kiválasztott 8 példát kell a saját füzetben vagy saját floppyra kidolgozva bemutatni. Aki a műhelymunka időszak utolsó matematika tanóráján az összes leadandó példa 75%-át kidolgozva és a heti feladatlapok 50%-át nem tudja bemutatni, vizsgára nem bocsátható.

A záróosztályzat megszerzésének feltételei: - a vizsgára bocsátás feltételeinek teljesítése - a vizsgaidőszakban kiírt három vizsgaidőpont közül legalább kettőn pontos megjelenés - a két leadott értékelhető vizsgadolgozat átlaga legalább 1,5 Minden vizsgaidőszakban, az egyéni haladástól függően lehet félévi-, illetve év végi záróosztályzatot szerezni. Minden diáknak joga mindhárom kiírt vizsgán részt venni, és az elért legjobb két dolgozat alapján kérni a záróosztályzatot. Két elégtelen dolgozat után a harmadik vizsga már utóvizsgának számít.

A vizsgadolgozatok értékelése: A vizsgadolgozat 7 db feladat megoldásából áll. A feladatok nehézség szerint pontozottak, az összpontszám 80. A megoldásra felhasználható idő 3 óra, egyszer lehet szünetet tartani, amikor a dolgozatot le kell adni. Minden példa kidolgozása a pecsétes papírra kerüljön. 0-17 pont : 18-32 pont : 33-46 pont : 47-59 pont : 60-80 pont :

- elégtelen - 1 - elégséges - 2 - közepes - 3 - jó - 4 - jeles - 5

Az egyik vizsgadolgozat megírása alól mentesül az, akinek a heti leadandó példái 90 % -ban , valamint a heti feladatlapok összessége 50%-ban hibátlanul, pontosan határidőre elkészült. A zárójegy kiszámításánál az így meg nem írt dolgozatot jelesnek minősítjük. A matematika-tanulócsoportokat az egyéni tudásszint függvényében, igény szerint alakítjuk ki. Minden vizsgaidőszak után átszervezzük. Az általános követelményrendszertől való bármilyen eltérést az egyéni szerződések határozzák meg. Papp Péter

A történelem tantárgy követelményrendszere Belvárosi Tanoda Alapítványi Gimnázium Mivel a történelem kötelező érettségi tantárgy, ezért a négy évfolyam zárójegyével mindenkinek rendelkeznie kell. Ezeket a jegyeket a félévenkénti vizsgaidőszakban szóbeli vizsgákon lehet megszerezni. A vizsgán való megjelenés feltételei: - a műhelymunka időszakban az órákon való részvétel kötelező. -hetente feladatlap kitöltése, leadása - konzultációs időszakban az órákról maximum egy alkalommal lehet hiányozni. A második hiányzás megtörténte esetén a diák nem tehet vizsgát abban a félévben. A vizsga a műhelymunka időszak elején kiadott és mindenkivel megbeszélt tételsorból történik. A konzultációs időszak elején a tételsort mindenkivel újra átbeszéljük és az esetleges változtatásokat megtesszük. A vizsgán mindenkit önmagához képest értékelek és 1-5-ig osztályzok. Amennyiben a vizsgán valaki megbukik, abban az estben a konzultációs időszak ötödik hetében pótvizsgát tehet. Az ezen elért jegyet nem befolyásolja az előző bukás. Aki a vizsgán számára, vagy számomra nem ér el megfelelő eredményt, ebben az esetben közös megegyezés esetén, az utóvizsga hetében javítóvizsgát tehet. Ennek a vizsgának az eredménye kerül a bizonyítványba. Ez a jegy természetesen jobb, de rosszabb is lehet, mint az előző jegy. A vizsga időpontját halasztani nem lehet. A vizsga két részből áll. Térképismeret, valamint a tételsor egy kihúzott tételének ismerete. Aki valamely részből nem mutat megfelelő tájékozottságot, azzal az utóvizsgán ismét találkozunk.

Kollár László

A történelem tantárgy követelményrendszere Belvárosi Tanoda Alapítványi Gimnázium

A tantárgy célja, hogy az egyetemes és magyar történelem főbb eseményeivel és összefüggéseivel, valamint a napi politika történéseivel minden érettségi előtt álló diák tisztában legyen. Történelemből a próbaérettségi és az érettségi kötelező! Az érettségiig félévenkénti eredményes szóbeli vizsgákat kell tenni. A vizsgán való részvétel feltételei a következők: -a megtartott tanórák 3/4-én való részvétel -egy írásbeli leadandó dolgozat elkészítése a megadott határidőre -részvétel a vizsgát megelőző konzultációk mindegyikén A vizsga tételsora egyénre szabott és az érdemjegyek is az egyén képességeihez igazodnak. Az eredményes szóbeli vizsgák követelményei: -folyamatos és összefüggő beszéd a témáról -a témával kapcsolatos személyek és évszámok pontos ismerete -helyes térkép használat Minden egyéb felmerülő kérdést személyes megállapodás szabályoz.

Jó munkát és eredményes évet !

Tajta Gábor

Magyartanítás a Belvárosi Tanoda Nappali Tagozatán (részlet) AZ IRODALOMTANÍTÁS CÉLJA A TANODA NAPPALI TAGOZATÁN Olvasó, felfedező, gondolkodó, kommunikatív, önmagát és a világot ismerni és érteni képes valamint kifejezni tudó, "életképes", boldogabb emberek formálása. Mindehhez az irodalom csak eszköz: a tanulás, az érettségi vizsga konkrét cél, mellyel könnyebb kapcsolatba kerülni az érintett fiatalokkal, és az irodalom tantárgya pedig olyan konkrét eszköz, mely a segítő kapcsolat és folyamat része. Ezzel nem szeretnénk csökkenteni vagy akár teljesen megszüntetni jelentőségét, megkérdőjelezni fogalmi tárát és azok pontos és szakszerű ismeretét. Csupán arról van szó, hogy a Tanoda felfogásában a tananyagfelépítés és a módszerek megválasztása függ a diák/ok aktuális pszichés-fizikai állapotától, olvasmányélményeitől, általában életbeli élményanyagától és tapasztalataitól, jelenlegi helyzetétől és lehetőségeitől. Minden ember, különösen a fiatalok ebben a fogékony életszakaszban azt tanulják meg a legkönnyebben, ami személyesen is érinti őket. A szövegeket sokszor mintegy "tárolóként" használják saját érzelmeik-hangulatuk számára, amelyeket gyakran a szövegek (műalkotások) váltanak ki véletlenszerűen, vagy esetleg teljesen a szövegen kívülről erednek. Eco fogalomrendszerében a fiatalok általában empirikus olvasók, és mi támogatjuk is ezt. A műalkotások által élőhívott életproblémák figyelembe vétele fontos a tananyag és a módszerek megválasztásában. Ez mélyen átélt önismereti, élmény-feldolgozásbeli vagy más érzelmi konfliktusokat (ezek természetesen lehetnek pozitívak is!) idézhetnek elő. Ezek kimondása, megfogalmazása, megbeszélése, lereagálása, az ezekről való gondolkodás és beszélgetés az irodalomórák gyakorlata. A tapasztalat azt mutatja, hogy a diákok aktuális helyzetéből és olvasmányélményeiből történő indulás nem a fiatalok befogadási szintjéhez való egyszerű alkalmazkodás. Az eredeti tantárgyi elképzelésváz görcsösebben ragaszkodott a valóságos olvasmányokhoz, ami ebben az életszakaszban gyakran a tömegkulturális termékeket (detektívtörténet, krimi, horror, stb.) foglalja magába. A diákok elutasították ezek megbeszélését a tanórákon, ezen olvasmányaikat nem tartják "műveknek", igazi alkotásoknak, és funkciójukat abban látják kizárólag, hogy evés, utazás vagy az egyedüllétek unalmaiban jó időtöltésül szolgálhatnak. Bár ezeket olvasták, a klasszikus irodalmi alkotásokra vágytak, és azokat akarták megfejteni, megbeszélni, ismerni. A fiatalok ugyanis önismereti (Ki vagyok én? Mi a helyzetem, szerepe, dolgom a világban? Hova tartozom? stb.), erkölcsi, értékrendbeli (Mi a helyes és mi a helytelen viselkedés? Mi a jó és mi a rossz? stb.) kérdésekre keresik a választ. Az irodalmi alkotásokból ezekre kaphatnak válaszmorzsákat - és vetődhetnek fel új, már megválaszoltnak tűnő kérdések. További cél annak megértése és elfogadása, hogy "minden szöveg ... egy lusta gépezet, amely az olvasóval végezteti el a maga munkájának egy részét" (Eco, 1995.), vagyis a művek nyitottak, az értelmezés és a hozzáférés számára végtelenek, nincs megoldás, csak befejezetlenség, újabb kérdések és csak válaszmorzsák. Ez lehet nyugtalanító, de lehet termékeny is. Számunkra fontos ennek a "létezésnek" megkínálása, megmutatása, a benne rejlő örömök feltárása. AZ IRODALOMTANÍTÁS MÓDSZERE Az irodalomtanítás társas tanulási folyamat. A Tanoda Nappali Tagozatán minden diák a számára - aktuális pszichés-fizikai-tudásbeli állapotának - legmegfelelőbb (a lehetőségekhez képest) tanulócsoportba kerül. A csoport létszáma változó: általában 7-10 fő, de előfordulnak ennél kisebb (3 fős) illetve nagyobb (15-20 fős) csoportok is. A csoport biztosítja a közös tanulás

keretét, ez adja az együttműködés lehetőségét. A tanulócsoportban állandó és folyamatos a kommunikáció, hiszen az irodalomtanítás alapmódszere a beszélgetés. Az ütemezés két szinten valósul meg: egyrészt csoportszinten tervezünk, másrészt azonban személyenkénti fejlesztést és figyelmet próbálunk biztosítani, illetve személyenkénti tanulási technikákat, stratégiákat megfogalmazni. Így a segítőnek a napi, konkrét gyakorlatban egyrészt "fejben kell tartania" a csoport haladási ütemét mind ismeretszinten, mind pedig együttműködési, kapcsolati szinten; másrészt állandóan figyelemmel kell kísérnie a személyenkénti működést, változást, segítést. Ez másfajta tanári attitűdöt kíván. A tanár így nem egyszerűen ismeretádó és értékelő, hanem valójában segítő, aki a tanulási folyamat szervezésével segít megtanulni a diáknak azt, amit bár szeretne megtanulni, egyedül - a segítő (tanár) és a társak nélkül - nem képes. A segítő (tanár) legfontosabb feladata egy olyan légkör megteremtése, amely lehetővé teszi kapcsolat létrejöttét, alakítását (diák-diák, segítő-diák között), az egymásra történő állandó figyelés és segítés szándékát; hogy a csoport a problémák megfogalmazására és megbeszélésére alkalmas terep legyen. A segítő (tanár) a közös tanulás során egy valóságképet közvetít (amennyiben a tanulás a valóság definiálása), melynek eszköze saját személye, létezésének teljességében. Így saját szakmai és emberi elfogadása biztosítja, hogy más emberekhez mennyire tud szerettel, odafordulással, -figyeléssel, együttműködéssel, vidámsággal közeledni. A Tanoda Nappali Tagozatán a magyartanítás-tanulás folyamatában kulcsfontosságú a személyesség, az érzelmi elkötelezettség. Ezen túl a segítő (tanár) órai, napi magatartásában fontos a rugalmasság, az innovációs készség. Ha ilyen légkört teremtünk, a fiatalok azonnal visszajeleznek, elmondják véleményüket az óra menetéről, a közös munka megvalósulásának színvonaláról, a segítő (tanár) munkájának, jelenlétének eredményességéről. Ezt mindig komolyan kell vennünk, hiszen a további munkamenetben, a változtatásokban ez nagy segítséget nyújt. Ilyen légkör és a diákok aktivitásának állandó indukálása mellett ugyanis nem lehet egy módszert, egy sémát, technikát stb. huzamosabb ideig alkalmazni, hiszen az unalmassá válik, és eredeti célja, rendeltetése elvész. Sajnos - vagy hál' Istennek! - nem lehet több éves jegyzeteket változtatás nélkül használni, hiszen ami jó volt a néhány évvel ezelőtt a Tanodában tanult deviáns fiatalok számára, az mára már alkalmatlanná vált. Ezért mindig az újításra, változtatásra törekszünk. A segítő (tanár) állandó jelenléte, a személyesség képes nyújtani azt az erőt, energiát, ami értelmet, jelentőséget adhat mind a tanulási folyamatban, mind pedig azon kívül, az "életben". Hiszen az iskola is maga az élet, nem előkészítés az életre, mint ahogy néhányan gondolják. Az állandó biztatás, a pozitívumok kiemelése, a megerősítés, a bátorítás olyan források, amelyek biztosíthatják a továbblendülést, a továbbhaladást. Ez minden ember szüksége, és szívesen veszi társától, a másik embertől. Az egyes órák menete A Tanodában - mint minden iskolában - a tanórák kezdete és vége kötött. Az egyes tanórák 55 percesek, de a konkrét tartalmi munka ennél természetesen kevesebb. Ez az idő személyenként változhat az aktuális állapot, a ráhangoltság, a "tanulásra kész állapot" és a "tanulásra való készenlét" miatt. A "tanulásra kész állapot" jelenti azt a jelenlétet, amikor a diák különböző drogoktól mentes (hosszú távon!), kipihent, aktív, megfelelő ottléte a figyelmi szinten az ismeretek befogadására, rendszerezésére, valamint önálló, koncepciózus munkára képes. Ennek támogatása a Tanoda egész segítő munkájában döntő. A "tanulásra való készenlét" függ az előző iskolai tapasztalatoktól, a tanulás során szerzett kudarcoktól, sikerektől. Valójában a diákban a tanuláshoz való viszonyt , az egyedi érzékenységet és motiváltságot jelenti; a vágyat és annak erősségét a még ismeretlen felfedezésére, a tudás megszerzésére, valamint annak tárgyiasult formája, az érettségi bizonyítvány

"elnyerésére"/birtoklására; és nem utolsó sorban az önálló tevékenységhez, munkavégzéshez szükséges feltételek meglétét. Az óra megkezdésekor a segítő (tanár) minden egyes diák esetében gyorsan felméri e két szempont meglétét vagy hiányát, hiszen további munkaszervezése, reagálása e "helyzetkép" birtokában lehetséges. Érzéseit, tapasztalatait verbalizálja és megosztja a csoporttal. Ha a csoport már néhány hónapja együtt tanul, a fiatalok már önállóan és őszintén is közlik aktuális állapotukat. Míg a "tanulásra kész állapot" az adott órán nehezen változtatható, addig a "tanulásra való készenlét" formálható, mozdítható. A tanórára való ráhangolódás a taneszközök elővételével szöveggyűjtemény, füzet (mindenkinek kötelezően kell vezetnie az órai vázlatokat, jegyzeteket!), toll stb. kezdődik. Majd szervezési kérdésekre kerül sor: az aktuális vizsgafeltétel határidejének közeledtére való figyelmeztetés, az ezzel kapcsolatos problémák megvitatása, a vizsgán való részvétel lehetőségnek újbóli elmagyarázása, ezzel kapcsolatos konkrét, személyenkénti kérdések elrendezése. A vizsgafeltételeket Az irodalom és magyar nyelv tantárgyi követelményei című írás tartalmazza, amelyet a diák a félév kezdetén, a műhelymunka időszak legelején kap kézhez. Ez csoportonként illetve személyenként, határidőkkel tartalmazza az adott időszakra vonatkozó tantárgyi követelményeket és a vizsgán való részvétel feltételeit (10. számú melléklet). Bár a vizsgafeltételek és tantárgyi követelmények megfogalmazása egyértelműségre törekszik, ezt szinte óráról órára el kell magyarázni, még "régi" tanodásoknak is. Ezen túl mindig akadnak egyéni eltérések, nélkülözhetetlen határidő-módosítások, feladatváltoztatások. Ez utóbbira lehetőség van (lehet például más memoritert tanulni, de a memoriterek "kiválthatók" közösen megbeszélt regények elolvasásával is), hiszen mindennek lényege a sok, kicsi, állandó és folyamatos tantárgyi munka, feladat, valamint a határidő betartása. A Tanoda fontos célja, hogy a diák értelmes, konkrét munkával töltse ki idejét. Lehet mást választani, lehet mást olvasni-tanulni, de mindenképpen kell valamit csinálni, nem lehet szótlanul ücsörögni, elbújni. A ráhangolódás két fontos tényezője tehát a taneszközök előkészítése és a konkrét feladatok, a majdani vizsgák ismertetése. Ez minden órán szóba kerül, és minden órán a segítő (tanár) kedvesen, türelmesen és alaposan próbálja elmagyarázni ezeket. A konkrét órai munka egyik alapja, hogy a látszólagos vagy a számunkra mindenképpen annak tartott evidenciákat óráról órára mindig ugyanolyan alaposan, fáradhatatlanul és türelmesen vázoljuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy a segítőnek (tanárnak) nem lehet rossz napja, és éppen akkor úgy érzi, hogy érthetetlen, hogy mindezt miért nem lehetett eddig megjegyezni? Ilyenkor azonban lehet számítani a diákok megértésére, illetve konkrét segítségére is (válaszol társa kérdésére egy másik diák). Hasonló a helyzet más, a segítő (tanár) által megfogalmazott problémák esetében is. A műismereti teszt határideje előtt a csoport 80%-a jelezte, hogy a megadott időre személyes gondjai és életvezetési ügyei miatt nem tudja elolvasni az általa választott művet. A műismereti teszt megírásának időpontjában a segítő (tanár) elmondta ezzel kapcsolatos érzéseit, gondjait, a műismereti teszt lényegét és az egész irodalomtanítás koncepcióját, az érettségi vizsgára történő felkészülés állomásait. A fő kérdés az volt, hogy vajon sok illetve teljesíthetetlen-e a félév feladatsora? A diákok nemleges válasza után a csoport egy új időpontot jelölt ki a teszt megírására, majd azt a kontrollt is vállalta, ha valaki a megadott új időpontban nem lesz ott, most már valóban nem mehet vizsgázni. A ráhangolódás harmadik eleme az előző órai ismeretanyag összefoglalása. Ugyanis a lehető legritkábban történik meg az, hogy a csoport összes tagja minden egyes - vagy legalábbis az egymást követő órák nagy többségén - jelen van. Ez persze felvetheti azt a problémát, hogy az a diák viszont, aki jelen volt az előző alkalommal, háborog, hogy miért kell neki ugyanazt százszor végighallgatnia, ő már az előző órán mindent megértett. Ugyanez a diák természetesen egy másik alkalommal hiányozhat, és akkor számára lesz nagyon fontos az előző alkalommal történt munka ismertetése. Ezt a háborgó diák türelmének kérésével elmagyarázzuk, esetleg felkérhetjük, hogy ő foglalja össze a múltkori tananyagot.

Ezután kerül sor az "új anyag" felvetésére. A segítő (tanár) megajánlja a következő kérdéskört, amin érdemes gondolkodni. Közben állandóan és személyenként figyeli és reagálja az érzelmi és a figyelmi szintet. Miután a figyelem és az emlékezet kapacitása adott időben véges, többször ún. "pihentető beszélgetéseket" iktat a tanóra menetébe. Ezt megajánlhatja a segítő (tanár), illetve "jól” működő csoportoknál maguk a diákok. Az óra minden egyes percében legfontosabb szempont a diákok aktivitásának előidézése, szinten tartása, fokozása. Ezt gyakran "provokáló kérdésekkel" lehet indukálni. Ezek lényege, hogy a diákot nem személyében provokálja, hanem a "gondolkodj!" szempontjából. Mindezek miatt az órák hangulata gyakran szenvedélyes. A segítő (tanár) akkor értékeli jónak az adott tanórát, ha elsősorban nem ő beszél, nem frontális az okítás, és nem csendes, hallgatag diáksereg veszi körül. Sokkal boldogabb, ha - bár a külső szemlélő számára látszólag fejetlenség, hangoskodás, egyszerre beszélés történik - a diákok akár erőteljesen is közlik véleményüket, érzéseiket, gondolataikat, ha akár kirohannak az óráról egy gyors egyénizésre (a diák és segítője heti rendszerességű beszélgetése), ha messze elkalandozunk a témától, de a beszélgetésben mindenki aktívan részt vesz, hiszen mindez az érzelmi megérintettséget bizonyítja (11. számú melléklet). Ezeken az órákon nagy energiák mozognak, cserélődnek, és ezek visznek közelebb önmagunk és a világ jobb megértéséhez.

TANULÁSI SEGÉDESZKÖZÖK

A Tanodában csak igen ritkán használjuk a középiskolák számára megajánlott tankönyveket, segédanyagokat. Diákjaink számára gyakran érthetetlenek ezek a szövegek vagy fogalmazásmódjuk, esztétikai kategóriák miatt (pl. a Szegedy-Maszák Mihály-félét), vagy "túlmagyarázósnak", "szájbarágósnak" (Mohácsy-félét) kevés önállóságot engedőnek érzik ezeket. Használjuk azonban a szöveggyűjteményeket, és most, hogy megjelent az Irodalmi szöveggyűjtemény érettségizőknek című négykötetes munka, ennek készségszintű használata és ismerete igen fontos a tanórákon illetve a vizsgákon. Diákjaink azonban elsősorban személytől/személyektől tanulnak, ahol mindkét/több ember jelenléte és együttes gondolatai fontosak. Ez persze nem jelenti azt, hogy szövegből egyáltalán nem készülnek. Sőt, célunk az is, hogy ezzel a tanulási technikával is megismertessük őket, hiszen további életük során erre is szükségük lesz (nem beszélve arról, ha például sikerül továbbtanulniuk). Ezért minden vizsgaidőszak előtt fénymásolt, több helyről összegyűjtött illetve általunk megírt anyagokat osztunk ki, amely mind érdekesség, mind különbözőség, mind pedig megfogalmazásmód tekintetében közelebb áll fiataljaink lényéhez, gondolkodásához. Ezeket a fénymásolatokat egy idő után jól és szívesen használják. Ez persze gyűjtőmunkát igényel a segítő (tanár) részéről. Itt is igaz az a tétel, hogy a tavalyi vagy tavaly előtti diákok számára még megfelelő "tanulási csomagok" már nem igazán jók vagy alkalmasak mostani diákjaink számára. Ezért állandó olvasást, gondolkozást, gyűjtögetést is igényel az ilyen típusú tanítás-tanulás. Mészáros Mercedes

AJÁNDÉK A BALLAGÓKNAK RÉMDRÁMA II. '96. Magyaróra a Tanoda Nappali Tagozatán Szereplők: Ég+Éok csoport tagjai, név szerint Bari Bözsi, Dobi Imó, Molnár Gyula, Salánki Richmond, Tóth Verocs, Feövenyessy Matyi, Juhász Benő, Keczeli Gábor, Lindner Dávid, Nagy Peti, Hajdú Zsófia Csenge, Marx Dóri, Oláh Zoltán, Palásti Anita, Fügedi Feri, Ignéczi Margaréta, Molnár Tamás, Pernek Dóra Színhely: a Tanoda 2. emelete Idő: bármikor Szerzői instrukció: mindenki egyszerre beszél, és persze mindenki mást mond, talán érvényesül a csehovi "víz alatti áramlás"

Én: Hol tartottunk az előző órán? Bárki-mindenki: Hol a füzetem? Hol a fénymásolatom? Mikor lesz a vizsga? Mikor lesz az érettségi? Tényleg egyszerre kell vizsgázni irodalomból és magyar nyelvből? Hány jegyet kapunk... stb. Én (próbáltam mindegyik kérdésre egyenként válaszolni): Na jó, akkor legyen József Attila. Marx Dóri (kibújva Keczeli ölelő karjaiból): Én így nem tudok tanulni, ha egyszerre beszél. Hogy lehet ennyi gonoszság a földön?

mindenki

Nagy Peti (kibújva az előtte fekvő, általa írt verssorok kuszaságából): Itt most nem arról van szó, hogy hogy lehet ennyi gonoszság... Az ember ösztönlény. Feövenyessy (aki már tudja, ki volt József Attila, félmosollyal): Petikém, az ösztönmechanizmus hierarchiájának paradoxonredukciója integrációjáról beszélsz? (Egyelőre nem jut eszébe több idegen szó.) Juhász Benő (kibújva a legújabb fantasy bestseller mögül): Én már csak azt nem értem, hogy a fantasyról miért nem tanulunk? Az is irodalom, igenis! És egyáltalán: a világirodalomban miért nincs benne a magyar irodalom? Bari Bözsi (kicsit félreértette, amit Benő mondott, ezért nagyon mérges): Hogy mondhatsz ilyet, hogy József Attila pszichopata?! Hogy gondolod ezt?! Nem bírom tovább! (Kirohan dohányozni, de azért félig a teremben van.) Dávid (tanulni szeretne): Ha nem hagyjátok abba, mindjárt befordulok! Csófatt egy társaság! Nagy Peti: Én sem tudok így tanulni! Okok: 1. a Marx Dóri dekoltázsa; 2. a Marx Dóri azt mondta, hogy Hegel hülye!

Feövenyessy (nyugtatólag): A Thomas Mannra is azt mondta! Fügedi (ki tudja, hol járt eddig?): Merci, a matador és a torreádor egy és ugyanaz a személy? Dávid (már csapkod): Most már tényleg befordulok! Óz (réved és szótlan): ...................................................................................... Molnár Gyula (ő is szeretne tanulni): Nem értem, nem értem, nem értem! Pedig már írom a Molnár-Mészáros szótárt! Azt hittem, teljes, de nincs benne józsefattila. Most ez mit is jelent?! Feövenyessy (szokásos félmosoly, pillahunyás, magyarázat): Gyula, figyelj: józsefattilát próbáld szegmentumaira bontani, és máris megkapod egy magyar poéta halhatatlan nomenját, ami determinálja sorsát is a Nomen est omen alapján. Molnár Gyula (most már nagyon megijedt): Pedig én tanulok, reggeltől estig, estétől reggelig, nincs más az én életemben, csak a tanulás meg az edzés, meg az edzés és a tanulás... (Zokog.) Óz (dühös): Én abszolút figyelek, Merci, nem értem, miért mindig engem szúrsz ki... (Visszaréved.) Fügedi (most már irodalmi kérdéssel áll elő): Vajon miért hívta Balassi Céliának kedvesét? Vajon a névben benne van a "cél" szó? Dávid: Papposz!!!!!!! Befordultam!!!!!!!!! (El.) Nagy Peti: Merci, én rájöttem valamire! Én tulajdonképpen romantikus költő vagyok! Dobi Imó (most érkezik): Kér valaki valamit a Pizzázóból? (Rendelések felvétele után el.) Palásti Anita (ő is most érkezik): Lemaradtam valamiről? Tóth Verocs (még meg sem érkezett): Merci, nekem nem adtál fénymásolatokat, holnapra mindenképpen szedd össze őket, mert így nem tudok felkészülni a vizsgára. Keczeli (elmerülve Dóri szeme kékjében): Én tudok így is figyelni. Csak jegyzetelni nem tudok. De figyelni igen. Palásti Anita (most már teljesen megérkezett): Lehet, hogy én vagyok hülye meg fáradt, de tulajdonképpen miről van szó? Marx Dóri (megigazítja ruházatát): Ez a Nagy Peti olyan gyerekes. Nagy Peti (ő is befordult, remegő kezeivel cigarettát kotor elő, miközben szemébe hulló rakoncátlan hajtincseit rendezgeti): Merci, ez így nem megy. Én csak úgy tudok magyart tanulni, ha külön órákban foglalkozol velem, csak velem, ahol nem kell a többiek hülyeségeit hallgatnom. (Remegő lábakkal botladozik a Lacához egyénizni.)

Juhász Benő (helyesel): Azon túl, hogy még mindig nincs Juhász Gyulás pólóm, én is szeretném közölni, hogy a csoport létszáma már egy rendes iskolai osztályhoz közelít. Így tényleg nem lehet tanulni! (De azért tanul.) Molnár Tamás (ki tudja, mire gondol?) ................................................................. Fügedi (evilági közlése): Vége az órának! Margaréta (nem érti, mi folyik itt, hisz oly' sokat hiányzott):............................... Salánki Richmond (feléled): Hát ö... ö... tényleg vége az órának. Csenge (aki végig, folyamatosan jegyzetelt, figyelt és tanult): Máris? Hirtelen csönd. Az éppen hiányzó Pernek Dóri angyalként szállt el felettünk. Én (lemondóan, ugyanakkor az új lehetőség reményében): Hát akkor következő órán innen folytatjuk. Mindenki szétszéled EGYÉNIZNI a párjához, miszerint így nem lehet tanulni! Ezekkel az emberekkel... "ÉS MINDIG ELÖLRŐL." De azért mindenki tanult és mindenki le fog érettségizni!!!!!!!!!!!!!!!! SZERETETTEL: Merci

"Nem én nem szeretem a matematikát, hanem ő nem szeret engem." A matematika tanítása a Belvárosi Tanoda Nappali Tagozatán Tartalom

1. Diákjaink néhány gondolata a matematikáról 2. Én és a MATEMATIKA 2.1. Negyvenháromból huszonegyen megbuknak... 2.2. Csak a diákokban lenne a hiba? 3. Alapelveink 4. A tananyag összeállítása 5. A matematika tantárgy általános követelményrendszere 6. A csoportbeosztás 7. A tanítási-tanulási folyamat

A matematika tanítási programjának kidolgozása a Belvárosi Tanoda szemléletéből következően a diákok érdekei, szempontjai alapján történt. Nagy többségüknek ugyanis eddigi iskoláiban gondot okozott a matematika tanulása; szinte nem is jelentett mást számukra, csak kudarcok sorozatát. Elvesztették az érdeklődésüket és a kedvüket ennek a gondolkodási módnak a tanulmányozására. Ez az ellenérzés azonban nemcsak a gondolkodási módra vonatkozik, hanem minden "matekórával" kapcsolatos dologra. A tantárgyra vonatkozó gondok feltérképezésére minden diákunk véleményét kikérjük a témáról. Ezekből jól láthatók azok a kulcsproblémák, amelyek a matematika tantárgyat a legutáltabbá teszik. 1. Diákjaink néhány gondolata a matematikáról "Már általános iskolában sem szerettem a matekot. Ott kezdték megutáltatni velem. Soha nem értettem, és nem tudtam soha megcsinálni a feladatokat. A gimiben a matekkal fenyegetőztek, hogy abból meg lehet könnyen bukni. Ha az embernek sokat mondják, hogy "hülye" a matekhoz, előbb-utóbb az is lesz. El is hiszi ezt, és eleve úgy fog hozzáállni. Nem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy nincs semmi értelme szerintem. Nem akarok matekot tanulni később, és akkor miért kell nekem tudni a másodfokú egyenletet? Szóval semmi értelme, nem is értem, nem is igazán világos." (P. Borbála) "Matematika 1. Összeadás, kivonás, osztás, szorzás 2. Háromszög, négyszög, sokszög, kör 3. Vonalzó, körző 4. Nullszög, hegyesszög, derékszög, tompaszög, egyenesszög, teljesszög 5/a. alfa, béta, gamma 5/b. a, b, c 6. 376, 1640, 5, 96 7. Zöld könyv, négyjegyű függvénytáblázat 8. Papposz " (N.Péter) " A matematikát csak akkor szeretem, ha értem, és ha nem frusztrálnak előtte kétszer. De ezzel, gondolom, mindenki így van. Az iskolák többségében a matek a szigorú tantárgyak közé tartozik, és ráadásul a lányokat hátrányban részesítették ( matematikai képességek ). Néha idegenek a számok meg a különböző képletek. De ha az elmélet tetszik, és közel kerül mondjuk Pitagorasz, akkor a példákat is jobban értem. Az összefüggéseket szeretném megérteni, és az már elég. Gondolom, aki nem akar matematikus lenni, annak azért kell a matek, hogy logikusan tudjon gondolkodni, és párhuzamot tudjon vonni az élet bármely területére. Fel tudjon építeni valamit, folyamatában lásson dolgokat, mint egy levezetett egyenletet. " (T. Anna) " Érdekel a matek, amely érdeklődésemet még az általános iskolában és a gimnáziumban sem tudták lerontani, legfeljebb időszakosan. Az a bajom vele, hogy néha nem világosodnak meg nekem olyan összefüggések, amelyek másoknak igen... "

(Sz.Balázs) " Utálom, mert nem tudom beleverni a fejembe. Nem értem. Nem látom a logikát benne. Csak csomó szar szám. A sorozatos bénáskodásom miatt egyre jobban gyűlölöm. Semmi értelme. Tök fejem van. Nincs matek felfogó érzékem. Általános iskolában a tanárom mindig kokit adott. Mi közöm van nekem ahhoz, hogy ha egy turista nézi a hegyet, mekkorát lát, vagy Pista bácsi mennyi sót merít a tengerből? És ha a végén megtudom, akkor mi van? De jó neki! Nekem ez nem fontos, persze ha érteném, lehet, hogy boldogabb ember lennék. Á nem. Mitől lesz valaki matektanár? Szerintem ki kéne iktatni, legalábbis az én életemből. Utálom. " (B. Anikó) " Mindig is érdekelt a matematika tudománya és a matematikai gondolkodásmód. Hála istennek, a matematika tanáraim általános iskola után elég jó pedagógusok voltak, és megszerettették velem ezt a tantárgyat. Fontosnak érzem elsajátítani a logikus gondolkodást, mert hiszem, hogy a nélkül csak a NŐK tudnak boldogulni csökött kis agytekervényeikkel... " (B. Balázs) " Mert szakállas a matek tanár. Mert identitászavarom van: nem tudom, hogy kockás vagy négyzethálós a füzet. Rúpia a logika. Mindig figyelni kell. Időpazarlás: nem lehet gyakorlatban visszaélni vele, társaságban nem lehet elsütni. Egzakt. " (F.Benedek) " Nehézségeim fő okai abban rejlenek, hogy sok mindent nem értek. Az, hogy nem értem, köszönhető annak a tanárnak, aki általános iskolai tanulmányaim folyamán tanította a matematikát, aki annyira rosszul tanította, hogy nem csak elvette a kedvem a feladatok megoldási élvezetétől, hanem minden reményemet elvette attól, hogy azokat valaha meg fogom tudni oldani. Ezért hát agyam teljesen leblokkol, mikor ezzel a tantárggyal foglalkozom... " (H.Ferenc) "Ha értem a matekot, akkor szeretem, mert meg tudom csinálni, és az nekem sikerélmény. De ha nem értem, akkor nem szeretem, mert nem tudok vele mit kezdeni, és az kudarc." (L. Ágota) "Bírom a matekot, mert megpróbálja csigalassúságú gondolataimat felgyorsítani, és számomra eddig ismeretlen dimenziókat nyit meg a gondolkodás világában. Ha rájövök néhány összefüggésre, esetleg párhuzamot találok addig idegennek hitt dolgok között, az boldoggá tesz. Mindez persze csak akkor van így, ha szellemem elég friss, akaratom sziklaszilárd... Szóval szeretem a matekot. Időnként hatalmas szellemi magasságokban boldogan kószálok, de sajnos, vak nyomulásom az ismeretlenbe időnként szörnyű kudarccal jár: önnön tudatlanságom ködében könnyen zuhanok feneketlen mély butaságomba. S a felfelé út lassú és fáradságos.

Szóval az egészből azt akarom kihozni, hogy fontosak az alapok. A legalapvetőbb ismeretek nélkül elindulni olyan, mint... Felesleges és kudarcokkal teli próbálkozás. Talán ez lehet az oka, hogy sokan utálják ezt a tantárgyat. Pedig mindenki tudhatná: szarból nem lehet várat építeni. Bocs a stílusért, de azt hiszem, így a jó." ( S. Krisztián ) "Viszonyom a matematikához annyiban nem megfelelő, amennyiben a matematikai példák megoldásához szükséges intelligencia és találékonyság még részben sem alakult ki bennem. Ez a fogyatékosságom különösen a geometriai anyagrész tárgyalásakor zavaró..." (D.Dániel ) "A matematikával való viszonyom erősen érzelmi jellegű. Nem én nem szeretem, hanem ő nem szeret engem... Azt hiszem, ebből a tantárgyból soha nem remekeltem, de nem törtem még meg. Remélem, együttműködésünk sikerrel fog járni. Üdvözlettel" ( K. Gábor ) 2. Én és a MATEMATIKA Diákjaink őszinte írásaiból képet kaphatunk a matematikához való viszonyukról. Kiderül ezekből, hogy előző iskolai tapasztalataik alapján mára már elhiszik, hogy "hülyék": nem rendelkeznek a tantárgyhoz szükséges megfelelő képességekkel, nem intelligensek, nem találékonyak. Félnek bemenni az órára és félnek a problémákat megszemélyesítő tanártól is. Rettegésüket csak erősíti a fenyegetőzés (Nem fogod érteni, ha nem figyelsz! Meg fogsz bukni! Még egyszer nem mondom el, kitől fogod megtanulni? stb.). Ilyen lelkiállapotban a kudarc és frusztráció kísérte munka eredménye nem is lehet kérdéses. A diákok megalázott és kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek: csoda, hogy nem rajonganak a matematikáért?! 2.1. Negyvenháromból huszonegyen megbuknak... Diákjaink szubjektív véleményével összhangban a következő statisztikai adatok is azt bizonyítják, hogy újra kell gondolni a matematikatanítást. Az iskolánkkal eddig kapcsolatba kerülő diákok közül találomra kiválasztott negyvenháromnak megnéztük az előző iskoláiban szerzett év végi jegyeit. Ezek a jegyek egy diák esetében is származhatnak több iskolából, az évismétlések miatt azonos osztályból is. Összesen 85 osztályzat alapján készítettük az alábbi táblázatot. 1-es

2-es

3-as

4-es

5-ös

fő

21

49

14

1

-

%

24,6

57,7

16,5

1,2

0

A táblázatból a következők olvashatók ki: -A kiosztott osztályzatok 24,6%-a elégtelen, 57,7%-a elégséges, vagyis 82,3% még a közepes szintet sem éri el; -a negyvenhárom diák első osztályos átlaga 1,995;

-a negyvenhárom diák közül huszonegy (a diákok 24,6%-a) valamelyik év végén bukott a tárgyalt tantárgyból. 2.2. Csak a diákokban lenne a hiba? Minden emberben megvan az a képesség, hogy használja a fejét, józan paraszti eszét. Óvodás és alsó tagozatos korban a gyermekek többé-kevésbé harmonikusan élnek a számokkal és ezzel a gondolkodásmóddal: ugyanúgy szeretik a "matematikát"- a tárgyak megszámolását, a játékot a számokkal, a geometriai alakzatok rajzolását stb. -, mint a világ szemlélésének más módjait. A gyermekekben meglévő képességek fejlesztésével, megfelelő kondicionálással kialakulhatnának azok a készségek, melyek szükségesek a matematika megismeréséhez, megértéséhez és megszeretéséhez. Aztán elvégzik az iskolát és utálják a matematikát. Vajon miért? Az iskolai matematika-oktatás nem követi a természetes megismerési folyamatot. A tananyag szerkezete, fejezetekre tagolása, merev keretei, a téma és az idő kötöttsége miatt nem teszi lehetővé a belső logikai összefüggések megismerését. Nincs tekintettel a fogalmi gondolkodás fejlődésének nehézségeire, valamint arra, hogy a gazdag tartalmú fogalmak elsajátításához hosszabb és tartalmilag változatosabb úton kell eljutni. A tananyag egyik legnagyobb problémája, hogy a tanulókat nagyon nagy gondolati ugrásokra kényszeríti. (Például az analízis fejezet határértékekben történő gondolkodásában, ami kétségkívül egy magasabb szinten zajlik, egyik napról a másikra kell a tanulóknak otthonosan mozognia.) Az ilyen ugrás idegen a matematikától, mert fogalmai a hosszú, problémákkal teli úton, pontosan a problémák megoldásával mélyülnek el, kristályosodnak ki. Ez a szerkezet azonban nemcsak azért vitatható, mert a tanulók képességeit meghaladó gondolati ugrásra kényszerít, hanem azért is, mert hamis képet alakít ki a matematika fogalmi építkezéséről. Sajnos, a sok ígéretes és magas szintű próbálkozás (Varga, Dienes, Pólya) ellenére a tanárok többsége nem szakított a megszokott gondolkodási, tanítási móddal. A diákokat nap mint nap sorozatos sikertelenségek érik. Az ismeretek elvontak, gyakorlati alkalmazásuk és a tanult szimbólumokkal történő "jó megoldás" között többségüknek átjárhatatlan szakadék tátong. Sikertelenségük szükségszerű, mert az emberi megismerési folyamattal szöges ellentétben levő úton kellene ismeretekre szert tenniük. Ezek a rájuk kényszerített kudarcélmények egyre magasabb gátak kiépülését eredményezik a matematika tanulásával szemben. Ennek "eredménye" életesélyük csökkenése, amely abban nyilvánul meg, hogy egy nagyon hatásos gondolkodási módot megutáltatnak velük, és ez a gyakorlatban is rengetegszer használt eszköz hiányzik a fegyvertárukból. Végül olyan tényeket is természetesnek tartanak, hogy egy humán egyetemet végzett, nagy tudású szakember egy eloszlási görbe felvételéhez matematikus segítségét kéri. Következménye ennek a kondicionálásnak a hibás önértékelés kialakulása, legalábbis ezen a téren. Az állandó frusztráció negatívan hat a személyiség fejlődésére, különösen ebben az érzékeny életszakaszban. Nyilvánvaló, hogy ez a lelkiállapot gyakran teremt ellenséges hangulatot a diák és a reménytelen helyzetet megszemélyesítő tanár között. Ezért alakul ki az a helyzet, hogy valóban képtelenség az igazi feladat, a matematikai gondolkodásmód megismertetése és megszerettetése, sőt az érettségi dolgozat megírása is a szükségesnél nagyobb nehézséget okoz. Ilyen kedvezőtlen helyzetben kell segítenünk diákjaink felkészülését az érettségi vizsgára. A siker érdekében, és azért, hogy a matematika

tanulmányozásával eltöltött idő hasznos és kellemes legyen, újragondoltuk elképzeléseinket a tanítási-tanulási folyamatról.

3. Alapelveink A tanítás olyan szolgáltatás, ami csak akkor létezik, ha a diák igénybe veszi. Ezért pontatlan a matematikatanítás kifejezés, csak tanítási-tanulási folyamatról beszélhetünk. A tanítási-tanulási folyamat alapja szóbeli megállapodáson alapuló szerződés. Megállapodunk a diákjainkkal, hogy céljuk elérése érdekében (érettségi megszerzése) együtt, egyenrangú szerződő felekként dolgozunk. A tanulási-tanítási folyamat kölcsönös, és mindig emberek között jön létre. Ha én meghallgatom, amit a diák mond, ő is meg fog hallgatni engem. A kapcsolatot egyrészt a személyes tapasztalatok, másrészt a stábon elhangzottak folyamatosan alakítják. A matematika-tanár (is) ismeri a diák többi tantárgyból történő előrehaladását, változását, valamint életevezetési nehézségeit. Ez lehetővé teszi, hogy támogatni tudjuk diákjaink tanulási folyamatát, ezen túl pedig segítsünk megtalálni személyes motivációjukat a matematika tantárgy tanulmányozásához/ra. A tanítási-tanulási folyamat célja, hogy diákjaink olyan állapotba kerüljenek - ráhangoltság, tanulástechnikai készségek, tudásszint, vizsgarutin, jövőkép szempontjából -, hogy a megállapodásban rögzítetteknek meg tudjanak felelni. Ennek érdekében a következő feladatok várnak megoldásra: - a matematikával szemben meglévő gátak, frusztrációk csökkentése, megszüntetése; - képességek és készségek fejlesztése; - ezen képességek, készségek gyakorlati használata, a matematikai gondolkodás tanulmányozásában; - az érettségi dolgozat sikeres megírása; - megfelelő hangulat és légkör kialakítása a közös munkához. Elgondolásunk szerint elsősorban azt a hiányt kell pótolnunk, ami a rossz kondicionálás miatt a logikus gondolkodás, térlátás, analizáló, szintetizáló képességek fejlesztésében tapasztalható. A mindenkiben meglévő képességeket készségekké kívánjuk fejleszteni, melyeket nemcsak a matematikaórán, hanem további életükben is tudnak a diákok használni. A matematikai fogalmakat is úgy kell birtokba venni, ahogy azt az ember más esetben is teszi. A természetes megismerési folyamatot követve kell a fogalmakat megtapasztalni, és a sok tapasztalat után lehet azokat definiálni. A megtapasztalás természetes útja a próbálkozás. A diákoknak maguknak kell próbálkozásaik során rájönni összefüggésekre, elvekre, mert ez a tanulás módja. Ennek megfelelően az órák az önálló problémamegoldásra épülnek. Az önálló munka mellett nagyon lényeges, hogy a diákok segítsék egymást. A közös problémamegoldás a maguktól kialakuló párokban, kiscsoportokban többletmotivációt eredményez. A tanítási-tanulási folyamat mindkét szerepét megtapasztalhatják, és ez sikerélményt jelenthet nekik. A fogalmak birtoklásának már magasabb szintje, amikor a társnak kérdésekkel segíthet a megértésben, vagyis ezt a közös munkát mindenképpen támogatni és nem tiltani kell.

4. A tanagyag összeállítása

A gimnazisták számára megszerkesztett "bevezető fejezetek" korántsem fedik le a matematika összes ágát és területét. Ez nem is lehet követelménye egy mindenki számára összeállított ismeretanyagnak. A válogatás célja tiszteletreméltó: reális képet kialakítani a fiatalokban a matematikáról. A túl sok, egymáshoz alig kapcsolódó fejezetekben felhalmozott ismeretanyag azonban ezt lehetetlenné teszi. A "rohanás" miatt nincs elég idő a próbálkozásra, saját tapasztalatok szerzésére, a fogalmak, összefüggések elsajátítására, vagyis a matematikai megismerésre. A reális képet e megismerési, fogalomalkotási, gondolkodási folyamat bemutatásával lehet kialakítani, nem pedig a folyamat eredményének hiányos és vázlatos közlésével. Természetesen az lenne az ideális, ha a diákok a matematika minél több területén járnák végig ezt az utat. Az alapos gondolati építkezés igénye és a rendelkezésre álló idő rövidsége azonban a tanulmányozandó területek csökkentésére kényszerített bennünket. Emellett szólt az is, hogy külön időt kell biztosítani diákjainknak a matematikával szembeni gátlásaik csökkentésére, megszüntetésére is. A tananyagot négy témakörbe csoportosítottuk, melyeket az érettségi vizsgán leggyakrabban előforduló feladatok témái határoztak meg. Ezek a következők: - Algebra, egyenletek - Háromszögtan, trigonometria - Számtani és mértani sorozatok - Koordinátageometriai alapok. E négy témakör tanulmányozása során próbáljuk a tanítási-tanulási folyamat célját elérni. 5. A matematika tantárgy általános követelményrendszere A matematika kötelező érettségi tantárgy. Ennek megfelelően a matematika-oktatás célja, hogy a Tanodában tanuló diák az érettségi vizsga minimumkövetelményének teljesítésére felkészülhessen. Ennek érdekében minden diáknak biztosítunk: - a műhelymunka időszakban: - hetente négy órarendi matematika órát; - hetente 10 db gyakorló feladatot, ezek folyamatos javítását, értékelését; - a vizsgaidőszakban:

- három vizsgázási lehetőséget; - az előre rögzített pontrendszer szerint javított dolgozatok személyenkénti értékelését, megbeszélését.

Ezen túl: - lehetőség van egyéni igények szerint, külön megállapodás alapján konzultációkra; - a tanuláshoz szükséges eszközök közül biztosítjuk a számológép és a példatár (zöld könyv), valamint a függvénytáblázat és a számítógép (minimum heti egy óra üzemidő) használatát. A diákoknak maguknak kell gondoskodniuk a munkájukhoz szükséges felszerelésről ("kockás" füzet, írószer). Az értékelés

Tanév közben nincs osztályzás. Félévente vizsgán kell érdemjegyet szerezni. Érettségizni az mehet, akinek négy tanév végi záróosztályzata legalább elégséges (a másik iskolákban szerzett érdemjegyeket elfogadjuk, a diák javítási lehetőséggel élhet). Minden vizsgaidőszakban, az egyéni haladástól függően lehet félévi, illetve év végi záróosztályzatot szerezni. A záróosztályzat megszerzésének feltételei: - a vizsgaidőszakban kiírt három vizsgaidőpont közül legalább kettőn pontos megjelenés; - a két leadott értékelhető vizsgadolgozat átlaga legalább 1,50. Minden diáknak joga van mindhárom kiírt vizsgáján részt venni, és az elért legjobb két dolgozat alapján kérni a záróosztályzatot. Két elégtelen dolgozat után a harmadik vizsga már utóvizsgának számít.

A vizsgadolgozatok értékelése: A vizsgadolgozat 7 db feladat megoldásából áll. A feladatokat nehézség szerint pontozzuk, az elérthető maximum összpontszám 80. A megoldásra felhasználható idő 3 óra, amely alatt egyszer lehet szünetet tartani. A terem elhagyásakor a dolgozatot le kell adni a felügyelő tanárnak. Minden példát pecsétes papírra kell kidolgozni. 0-17 pont : 18-32 pont : 33-46 pont : 47-59 pont : 60-80 pont :

- elégtelen - 1 - elégséges - 2 - közepes - 3 - jó - 4 - jeles - 5

Az egyik vizsgadolgozat megírása alól mentesül az a diák, akinek a heti leadandó példái 90 % -ban hibátlanul, pontosan elkészültek. A zárójegy kiszámításánál az így meg nem írt dolgozat jelesnek minősül. A műhelymunka időszak minden hétfőjén 10 db leadandó matematika feladat kerül ki a faliújságra. Ezek matematika-tanulócsoportonként a tudásszintnek megfelelőek. Az adott hét pénteki óráján a 10-ből tetszés szerint kiválasztott 8 feladatot kell saját füzetben vagy saját lemezen kidolgozva bemutatni. Aki a műhelymunka időszak utolsó matematika tanóráján az összes leadandó példa 75%-át megoldva nem tudja bemutatni, vizsgára nem bocsátható. A matematika-tanulócsoportokat az egyéni tudásszint függvényében igény szerint alakítjuk ki. Minden vizsgaidőszak után átszervezzük. Az általános követelményrendszertől való bármilyen eltérést az egyéni szerződések határozzák meg. A matematika tantárgy általános követelményrendszerét minden diák a tanév kezdetén írásban megkapja. Ez a közös munka kereteit határozza meg, mert lényeges, hogy mindenki mindig tisztába legyen az érdekeivel, lehetőségeivel, jogaival és kötelezettségeivel. 6. A csoportbeosztás "A tanulócsoport a Tanoda értelmezésében egy tudatosan kialakított referenciaközeg (normák, énkép, mások értékei, csoportértékek). Kialakításakor a következő szempontokat vesszük figyelembe: pszichés állapot, csoporton belüli szociometrikus helyzet, tantárgy szerinti egyéni tudásszint, tanulási képességek. A tanulás - siker - közérzet - belső motiváció - életvezetési kihatások rendszerében gondolkozva a tanulócsoportok szervezése a segítő munka lényegi része, miközben a diák tanulási teljesítménye optimális szintű." (Részlet....... a honnan?) 7. A tanítási-tanulási folyamat Amíg a tanóra kezdete és vége kötött (55 perc), a tartalmi munka megkezdése és befejezése a diákok ráhangoltságától függően rugalmas.

A tanulást akkor lehet elkezdeni, ha a diák ráhangolódott, felkészült, motiválódott az elkövetkező munkára. Ehhez mindenkinek más-más időre van szüksége. Van, akinek elég az az első 2-5 perc, amíg összegyűlünk, helyet keresünk, ahol körbeülhetünk, előszedjük a munkához szükséges eszközöket. Van, akiknél ennél több időre, személyes beszélgetésre van szükség. Azoknál a diákoknál, akiknél a matematikával szembeni gátlás alaposan rögzült, vagy aktuális életvezetési problémái súlyosabbak, természetesen egy hosszabb, feszültségoldó, az aktuális érdeklődést személyre szabottan felkeltő időszak szükséges. Csak a látszat az, hogy ez a matematikától veszi el az időt, mert valójában az ismeretszerzés alapjait kell elsődlegesen megteremteni. Amennyiben ez a "befogadó" állapot csak öt percig tart, akkor is többet ér, mintha az egész órán csak ülne, feleslegesen töltené az időt és nulla percet venne részt a tanulási folyamatban. A konkrét ráhangolás személyenként más és más. Ezekhez az egyedi "stratégiákhoz" természetesen a személyes ismeretség és a stábon a diákokról elhangzottak nyújtanak segítséget. A tartalmi munka úgy kezdődik, hogy minden diák megkapja a neki megfelelő feladatot. Feladata megoldásához segítséget kérhet a tanártól illetve diáktársaitól. A tanár szempontjából így az óra hasonlít egy sakk-szimultánhoz. A külső szemlélőnek a kibejárkálás, a más témáról folyó beszélgetés fejetlenségnek, káosznak tűnhet. A diák terhelése azonban személyreszabott, a saját példáinak megoldása közben pihenhet, egy másik példamegbeszélésbe kapcsolódhat be. Az ő szemszögéből beszélgetés folyik, ahol figyelnek rá és ő is figyel másokra. A problémapélda-megbeszélések folyamatosak: sokszor előfordul, hogy egy másik diák csatlakozik a tanár-diák/ok beszélgetéséhez, majd ő válik társa tanítójává. A formális óra vége nem jelenti azt, hogy ezek a beszélgetések befejeződnek. Ez az óraszervezés hatékonyságát tekintve optimális, hiszen a tanulási folyamat minden szintje működik, és a tanítás több formája közvetíti az ismereteket. Lehetővé teszi diákjaink számára a pontos, reális és folyamatos önértékelést, amely nemcsak a tanár visszajelzésein alapul. A kevésbé hatékony félévközi osztályzás így szükségtelen. Általában azonos képességű diákok alakítanak tanulópárokat, így a tanító-tanuló szerep állandóan cserélődik. Ezek a szerepcserék is a reális én-értékelést segítik: mindenki jó valamiben, valaki ezt tudja jobban, valaki azt. Elképzelésünk gyakorlati megvalósításának sikeréről-sikertelenségéről diákjaink jövőbeli írásai adnak képet, melynek elkészülése és melléklet formájában történő csatolása folyamatban van.

Záróértekezlet Jelen vannak: Nagy Sándorné Győrik Edit Bucher Éva Jáki Gábor Walkovszky Attila Molnár Mónika Szabó Fanni

- elnök - igazgató - magyar nyelv és irodalom - történelem - földrajz - biológia - jegyző

Nagy Sándorné, elnök Az érettségi dolgozatok jó benyomást keltettek bennem a jelöltekről. Egy angol nyelvi elégtelen dolgozat kivételével valamennyien megfeleltek az írásbeli érettségi követelményeinek. Dicsérendő, hogy mindhárom témát választották magyar nyelv és irodalomból. A novella illetve a regény kiválasztása sikeres. A Szerelem című novella elemzése jól sikerült, különösen Feövenyessy Mátyásé. A Csokonai dolgozatok közül Márton Ildikóé dicsérendő. A Szózat elemzésével birkóztak meg a legnehezebben. A dolgozatokon érezhető, hogy a tanár jól tanította a korstílusokat, a stílusirányzatokat, a műfajokat. A jelöltek mindegyike tudja, hogy Vörösmarty a romantika képviselője, de egyik sem elemezte a verset a romantika jellemzői szerint. Még a legjobb dolgozatokból (Auer Miklós, Szaplonczai Gergely) is hiányzik az idő- és értékszembesítés. A dolgozatokban általában jellemző, hogy csak a jók látják a tényeket, a többiek elvesznek a részletekben vagy nagyon felületesek. A felkészítő tanár a dolgozatok szerkesztésére is tanította a jelölteket. Tiszta, áttekinthető munkát követelt tőlük. Kár, hogy többen vázlat helyett piszkozatokat írtak s így nem maradt idejük a tisztázásra. Egy apró formaságra hívnám fel a figyelmet: valamennyi cím leírandó a dolgozat elején. A javító tanár munkája igen gondos és lelkiismeretes. A szóbeli tételsorokat illetően javaslom az Egyéni időbeosztású vizsgázók magyar nyelvtan tételeinek átdolgozását, ill. a Nappali és Egyéni tagozat tételsorának egységessé tételét, ha ez lehetséges. Ezt egyébként minden tantárgyra értem. Ha ez nem lehetséges, akkor azt javaslom, hogy a következő érettségi vizsgán az Egyéni időbeosztású tagozat diákjai ne vizsgázzanak egy napon a Nappalisokkal, így egy napon csak egy tételsorból húznának a jelöltek. Ez a vizsgabizottság munkáját is megkönnyítené és elkerülné az esetleges anomáliákat. Matematika és fizika Csak felsőfokon lehet nyilatkozni dr. Vancsó Ödön egyetemi adjunktus javítótanár munkájáról. 30 tanuló írt iskolai érettségi dolgozatot matematikából, egy tanuló, Keczeli Gábor pedig fizikából. Lajta Eszter matematikából, míg Kondás József Dávid fizikából írt közös felvételi-érettségi dolgozatot. A matematika érettségi feladatsor nem volt különösebben nehéz, az előző évek

nehézségével összemérhető. Az első feladatot mind a 30 tanuló megoldotta. A második feladat egy mértani sorozattal kapcsolatos nem túl nehéz kérdés. 14 tanuló kifogástalanul megoldotta. A harmadik feladat megoldásában egy igen érdekes tendencia volt megfigyelhető. Hatan lényegében jól megoldották, de kilencen megtalálták legalább az egyik helyes megoldást - indokolva, hogy miért jó -, találgatással. Ez a diákok kreativitását mutatja, józan ésszel dolgoznak. Ha még indokolnák is, akkor már nagyon jó eredmény volna. Mindenesetre a szaktanárok tényleg gondolkodásra, kísérletezésre nevelik őket. A térgeometria feladat sikere is dicséri a tanárokat, pedig ez a téma általában nehezebb szokott lenni, még ha most nem is volt nehéz a feladat. Sajnos az elméletibb, definíciókat igénylő ill. a bizonyításos feladattal, mint már a korábbi években is, ezúttal sem boldogulnak. A felkészülésben erre már nem jut idő, mint a szaktanárokkal történt beszélgetésen kiderült. A kompromisszum, hogy inkább a problémamegoldás ebben a helyzetben nem rossz. Az eredmények is igazolják. Most van egy terv, hogy esetleg a jövőben még ez is bekerülhet az anyagba. Külön kiemelendő, hogy jeles dolgozatok is akadtak. Elégtelen dolgozat sincs, ami szintén a felkészülést dicséri. A csoport átlaga 48%. Az iskolai fizika érettségi jól sikerült, a tanuló komoly érzékről s fizikai ismeretekről tett tanúságot. A közös felvételi-érettségi dolgozatok természetesen nagyobb igénybevételt jelentenek, de itt is helyt álltak a jelöltek. Gratulálok a felkészítő tanárok munkájához s a diákok tisztességes felkészüléséhez. Ezek voltak az észrevételeim az érettségi dolgozatokról. Az érettségi vizsga szaktárgyankénti értékelésében tisztelettel kérem a vizsgáztató kollégák segítségét. Bucher Éva, a magyar nyelv és irodalom tanára 17 Nappali és 15 Egyéni tagozatra járó diák írt dolgozatot. A témaválasztás arányai érdekesek: csak a Nappali tagozatosok között voltak (heten), akik a XX. századi magyar irodalmi mű elemző bemutatását választották. A Szózat-elemzést hatan, a Csokonai-témát négyen dolgozták ki, tehát egyenletes a megoszlás a témaválasztás szempontjából. Az Egyéni tagozatosok közül a legtöbben a Szózat-elemzést írták és csak öten a Csokonai-témát. Az eredmények nem témafüggők, mindhárom témáról született jeles és elégséges dolgozat is. Összességében a dolgozatok rendezettsége, külalakja és tartalmi értéke is javult az előző évekhez képest. Ez mindenképpen a felkészítő tanárok munkáját dicséri. A műelemzések egy része tankönyvből szerzett ismeretekre épül, de sok jó önálló gondolat, értelmezés tükrözi az értő olvasást. Véleményem szerint a megadott tételcím közül a Szózat elemző bemutatása nem szerencsés választás. Egyszerűnek tűnik, mégis könnyű “elcsúszni” vele, nem ad sok lehetőséget önálló, eredeti gondolatok megfogalmazására, inkább általánosságok, kicsit közhelyszerűvé vált, nemzeti érzésről szóló mondatok, a vers prózában való ismertetése került a dolgozatokba. Méltóbb feladat lett volna vagy egy alaposabb, önállóbb elemzésre lehetőséget adó költemény, vagy például a Himnusszal való összehasonlító elemzés. A szóbeli vizsga előkészítése a Nappali tagozaton nagyon alapos, az Egyéni tagozaton ez csak az irodalomról mondható el. A tételsorok kialakítása rendben és időben megtörtént. Sajnos évek óta visszatérő probléma az Egyéni tagozatosok magyar nyelvi tételsora. Csak a szóbeli vizsga előtti héten kaptam meg, így a vizsgázók helyzetét könnyítő változtatás már nem volt lehetséges. Nem egyenletes a tételek nehézségi foka, ez elsősorban abból adódik, hogy a feladatlapokból és az elméleti kérdésekből a választási lehetőség nem egyformán adott, nem is mindig egyértelmű a vizsgázó részére, hogy mire vonatkozik a választás lehetősége. Zavaró, hogy tételszám és a témakör száma is szerepel a tétellapon. Külsőség, de tartalmi jelentősége is van, hogy rossz minőségű, alig olvasható, helyenként kézírással javítgatott tételekből húznak a vizsgázók. Jó lenne, ha új tételek

készülnének a következő vizsgaidőszakra és szeretném, ha a két tagozaton egységes tételből vizsgáznának a jelöltek. Ehhez szükség van a tanító és tételsort összeállító tanárok hatékony együttműködésére. A szóbeli vizsgán mindenki vázlattal jött felelni, nem kellett noszogatni senkit, ha néha halkan is, de nyugodtan, bátran elmondták, amit tudtak, a kérdésekre igyekeztek felelni. Kedvesen, mosolygósan, nagyon rokonszenvesen vizsgáztak a gyengébb teljesítményt nyújtók is. Ez mindenképpen köszönhető annak, hogy a felkészítés, a vizsga előkészítése során nagyon sok bátorítást kaptak, a vizsgahelyzet nem érte őket váratlanul, így nem volt kínos hallgatás, ha küszködtek is néhányan a gondolataik megfogalmazásával, nem adták fel. Sokan felszólítás nélkül is beszéltek művekről, értelmezve, elemezve, nem pusztán a cselekményt ismertetve. Ez azt jelzi, hogy a műelemzés szempontjait, módszereit, szakkifejezéseit ismerik és tudják alkalmazni, van egyéni olvasmányélményük és vállalkoznak is gondolataik kifejtésére. Gratulálok a felkészítő tanárnak a munkájához. Jáki Gábor, a történelem tanára A diákok történelemből igényesen összeállított tételekből “húztak”, az idei érettségi vizsgán mindkét tagozaton azonos kínálatból. A témakörökön belül két-három lehetőségből választhatták ki a jelöltek, hogy melyik kérdésre válaszolnak, vagy fejtik ki. A tételek összeállítása az előírásoknak megfelelő, bizonyos esetekben javasoljuk a B tételek cseréjét, hogy az A és B tétel anyaga időben és térben távolabb essen egymástól. A tanulók alapos felkészültségről tettek tanúbizonyságot, ez különösen feltűnő a korábbi évek általános teljesítményéhez képest. A történelmi folyamatokat átlátó, összefüggéseket feltárni képes vizsgázókat hallgattunk. Érdemes két dologban nagyobb figyelmet fektetni a tanulók képzésére, az egyik a térképek rendszeres használatára késztetés, a másik a tanulók vázlatkészítése és alkalmazásának gyakorlata. A sok jó, néhány dicséretes felelet a jelöltek alapos felkészítésének köszönhető, mely az iskola tanárait dicséri. Kiemelésre érdemes, hogy a vizsga történelemből is nyugodt, derűs légkörben folyt, a jelöltek megszerették ezt a tudományágat, ha tárgyi tudásuk néhány esetben még fejlesztésre szorul is. Molnár Mónika, a biológia tanára Az elmúlt évekhez képest mind a Nappali, mind az Egyéni tagozat tételsora megváltozott. A tételsorok konkrétak és érthetőek. A gyerekek felkészültsége változó, általában a gyakorlati feladatokat (növény- és állathatározás) jól oldják meg. Az elméleti kérdések előadásában javulás tapasztalható. Walkovszky Attila, a földrajz tanára Általánosan jellemző, hogy a gazdaságföldrajzi tételek bemutatásánál nem illesztik bele a kérdéskört a természetföldrajzi alapokba: pl. a mezőgazdaságnál az éghajlat és a talajviszonyok rövid ismertetésével kellene kezdeni a feleletet. Ez azért is célszerű, mert minden felelet így épülhet fel. Az ipar ismertetésénél pl. nem mennek sorba az egyes ágazatokon: bányászat, energia, nehéz-, könnyűipar, stb. A természetföldrajzi felelet-felépítések általában jók. Az ismeretek néha kimagaslóak. A tételek megfogalmazása helyenként nem célszerű (pl. a víz körforgása helyett jobb a körforgalom elnevezés, a levegő mozgásai megfogalmazás félrevezető).

Az elmúlt évekhez viszonyítva színvonal-emelkedés látszik. Fábián Noémi, a rajz és műalkotások elemzése tantárgy tanára 13 jelölt vizsgázott, valamennyien sikeresen. Az a tény, hogy a tételek egy-egy nagy művészettörténeti korszakot fognak át, lehetővé teszi, hogy a vizsgázók általánosságban beszélhessenek az adott témáról. Alapvető tájékozottság minden felelő esetében jellemző, a művészeti korszakok általános jellemzőivel minden vizsgázó tisztában van. Pontos adatok, konkrétumok egy-két kivételtől eltekintve hiányoztak a feleletekből. A művészettörténeti korszakok között kapcsolati összefüggést nehezen találtak a felelők. Nagy Sándorné, elnök Köszönöm szépen, hogy a kollégák segítséget nyújtottak az érettségi vizsga szaktárgyankénti értékelésében. Köszönöm a vizsgabizottság minden tagjának a négynapos kitartó munkát. A kollégák kérdéskultúrája igen imponáló. Értékelő munkájukban helyes arányban jelenik meg a szakmai igényesség és a humánum, a pedagógiai tapintat. Az előző évekhez képest óriási és pozitív változást tapasztaltam a vizsgázók külső megjelenésében, magatartásában. Valamennyien ünnepi öltözékkel tisztelték meg az érettségi vizsgát, nyugodtan, fegyelmezetten, udvariasan viselkedtek. Gratulálok és elismerésemet fejezem ki a Belvárosi Tanoda dolgozóinak nevelő munkájukért. Örömmel láttam a kollégák érdeklődését az érettségi vizsga iránt. Részvételükkel és észrevétlen háttérmunkájukkal kiszolgálták mind a vizsgázókat, mind az érettségi vizsgabizottságot, és ezzel nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a vizsga nyugodt légkörben, gördülékenyen zajlott. Külön köszönöm Győrik Edit iskolavezető munkáját, aki egy kamarazenekar karmestereként irányította és segítette a vizsgázókat és a vizsgáztatókat egyaránt. Úgy gondolom, hogy a Belvárosi Tanoda megérdemelne egy külön épületet, egy saját iskolát. Győrik Edit, iskolavezető Az érettségi vizsga a Tanodában a sajátos személyreszabott tanítási módszerek és tanmenetek miatt nehéz és bonyolult szervezési és pedagógiai feladat. Ugyanakkor diákjaink számára - úgy tapasztaltuk - az átlaghoz képest sokkal nagyobb jelentőséggel és jelentéstartalommal bír, életük igazi fordulópontja. Az idei vizsgán véleményem szerint diákjaink az előző évekhez képest felkészültebben és kiegyensúlyozottabban vettek részt. Különösen nagy eredménynek és fontosnak ítélem azt, hogy az óriási szorongás és izgalom ellenére nagyon fegyelmezetten, minden hisztériától mentesen, mindannyian igazi felnőtt, érett emberként dolgoztak ezen a vizsgán. Sokat fejlődött kifejező, előadó készségük és viselkedéskultúrájuk. Minden vizsgázó diáknak szívből gratulálok teljesítményéhez. A diákok munkáját segítette, hogy az érettségi vizsga szervezett, fegyelmezett, nyugodt és ugyanakkor vidám légkörben és körülmények között zajlott. Szeretném megköszönni a Tanoda mindazon munkatársainak, akik részt vettek az érettségi vizsga előkészítésében és lebonyolításában most is, mint mindig önzetlen, figyelmes, szakszerű és diákjaink igényeit és támogatását mindenekelőtt figyelembe vevő munkáját és magatartását. Külön köszönet Mészáros Mercedesnek, Papp Péternek és Gulyás Péternek az érettségi szervezésében és lebonyolításában vállalt sok-sok plusz munkájáért és mindenre kiterjedő figyelmükért. Nagy öröm számomra és az idei év egyik legfontosabb eredményének tartom a Nappali és az Egyéni tagozatok közti munkakapcsolatok elmélyülését ill. az ez irányú kezdeményezéseket. Erre

utal a közösen és igen színvonalasan összeállított történelem tételsor, vagy az irodalom témakörök egységesítése. Ez az érettségi vizsga lebonyolítását mindenképpen könnyíti. Javaslom ezen együttműködések mélyítését és szélesítését a többi tantárgyban is. A vizsga sikerében mindig kulcsszerepe van a vizsgáztató bizottságnak is. Szeretném a bizottság minden egyes tagjának hálás köszönetemet kifejezni kitartó, türelmes és együttműködő munkájáért, a segítő kérdéseikért és azért a toleranciáért, amit a nehéz vagy szokatlan helyzetekben is képviselnek. Úgy vélem, nagyon fontos az érettségi vizsgán a bizottság hangulata, ami mindig mintaadó a diákok számára. Köszönöm a mindig jókedvű, támadhatatlan és támogató magatartást. Remélem, hogy sok sikeres vizsgán tudunk még együtt dolgozni. Külön köszönet Nagy Sándorné elnöknek, aki igazi pedagógiai érzékenységgel és nem hivatali feladatként ügyel a vizsga törvényes és szakmailag korrekt lebonyolítására. Megértő habitussal támogatta úgy a diákokat, mint munkatársait. Juhász Benedek az érettségi vizsgát megkezdte, a szóbeli vizsgán indokolatlanul nem jelent meg, ezért a vizsga megismétlésére kötelezem, melyet a következő vizsgaidőszakban tehet meg.