Seite 1
Seite 2 1
2
Seite 3
Seite 4 3
4
* Lásd - http://index.hu/tech/szoftver/goog0826/ Letöltés 08/10/05
Az eredeti tézis szerint a fizikában (különösen az elméleti fizikában) soha nem tudunk t d k egyetlen tl hipotézist hi té i t szembesíteni b ít i a valósággal, ló á l é és a szembesítés alapján ítélni a helyessége felől, mert elméleteink nem egyenként állnak a tapasztalat ítélőszéke elé, mindig csak egy csoportjukat tudjuk tesztelni. Ha egy elmélethalmaz következményét kísérlettel szembesítjük, és a tapasztalat nem lesz összhangban azzal, amit az elmélet alapján várnánk, csak annyit tudunk mondani, hogy valahol hiba van a rendszerben, pusztán logikai alapon nem állapíthatjuk meg, hogy hol pontosan.
„A Google kalkulátor nem konzekvensen hibázik, de mindig csak a nagyon nagy számoknál ront. Például simán lehet, hogy a 2,999,999,999,999,999 mínusz 2,999,999,999,999,998 eredménye helyesen 1 lesz, de az is lehet, hogy helytelenül nulla. Ez itt egy hiba Néhány további példa: 1 999 999 999 999 999 mínusz 1 1,999,999,999,999,999 1,999,999,999,999,995 999 999 999 999 995 helytelenül nulla nulla, de a 1,999,999,999,999,999 mínusz 1,999,999,999,999,993 helyesen hat. A 400,000,000,000,002 mínusz 400,000,000,000,001 helytelenül nulla, de a 400,000,000,000,002 mínusz 400,000,000,000,000 helyesen 2. De még a névadó googollal is hibás eredményt ad: az 1 googol +1 - 1 googol egyenlet neki 0, pedig valójában 1. ”
Seite 5
Seite 6 5
6
Ugyan Duhem nagyhatású munkája kifejezetten a fizikai elméletekkel f l lk foglalkozott, tt a h holizmust li té és aluldetermináltságot l ld t i ált á t kit kiterjeszthetőnek j th tő k tartotta t t tt minden olyan tudományra, ahol a törvények absztrakt szimbolikus nyelven fogalmazódnak meg. Érvelésében nagy szerepet kap annak a felismerése, hogy a fizikai kísérlet során a jelenségeket a kutató nem pusztán közvetlenül megfigyeli, hanem „a jelenség pontos megfigyelése a jelenség interpretációjához kapcsolódik, ez az értelmezés a megfigyelés során szerzett konkrét adatokat absztrakt és szimbolikus reprezentációkkal cseréli fel, ahol a kapcsolatot a megfigyelő által elfogadott lf d tt elméletek l él t k hozzák h ák lét létre”” (D (Duhem h 1954 1954: 147) 147). A Amilyen il mértékben é tékb más tudományok – elvileg akár a társadalomtudományok is – a fizika esetében leírt módszerekhez hasonlókat használnak, Duhem megállapításai ezekre is érvényesek lesznek. A tétel horizontális kiterjesztése tehát nem ellentétes Duhem elképzeléseivel – de mivel munkájának tárgya a fizika, erre nem fordít különösebb figyelmet.
Seite 7
Seite 8 7
8
Duhem bizonyos diszciplínák esetében – mint a kémia egyes területein vagy a fiziológiában – a megfigyelési állításokat problémamentesnek tekintette. Ezeken a területeken „a kísérletező közvetlenül a tényekből következtet és módszere a nagyon figyelmes józan ész ész, de itt a matematikai elmélet szimbolikus reprezentációi még nem kerültek bevezetésre” (Duhem 1954: 180). Tehát nem a kutatási terület, hanem az absztrakt és szimbolikus reprezentációkat bevezető módszer jelöli ki a duhemi érvelés érvényességét. A demarkációs kritérium a nyelv bizonyos speciális használata. Ez röviden úgy foglalható össze, hogy a „gyakorlati tényeket” le kell fordítani „elméleti tényekre”, és ezeket rendszerezik a matematikailag kifejezhető törvények. A törvényeket egy (fizikai) elmélet egyesíti. Duhem nemcsak aluldetermináltságról beszél, hanem „szimbolikus indetermináltságról” is azokban az esetekben, ahol a mindennapi élet „gyakorlati tényeit” absztrakt, szimbolikus nyelven megfogalmazott „elméleti tényekké” kell átalakítani, vagyis „lefordítani”. Az indetermináltság a fordítási folyamat problematikusságára utal, hiszen „a fordítás alattomos” (Duhem 1954: 133). Mivel egy gyakorlati tényt végtelen sokféle módon fordíthatunk elméleti ténnyé (és a folyamat empirikusan alulspecifikált), ez a probléma minden esetben fennáll, ahol a természetet „matematizáljuk matematizáljuk”. De ez a probléma ott nem jelentkezik, ahol a kísérletező „közvetlenül a tényekből következtet”. Fontos, hogy ebben az esetben Duhem szerint egy hipotézisnek közvetlen konzekvenciái vannak a megfigyelésekre nézve, valamint egy hipotézis véglegesen cáfolható a megfigyelés által. Mind az ún. szeparabilitás, mind a falszifikálhatóság jellemző ezekre a területekre. Pierre Duhem, tudománytörténész, termodinamika, 1916-ben halt meg „Duhem holista, azt tartja, hogy a fizika – szemben a gépekkel és óraművekkel, amelyek szétszedhetők és egyes alkatrészei a jobb működés érdekében kicserélhetők – valójában olyan, mint az emberi szervezet, amelynek nem lehet egyetlen megválasztott részletét működtetni anélkül, élkül h hogy más, á től tőle iigen tá távoll eső ő részeket é k t ne hoznánk h á k ugyanakkor kk működésbe. űködé b H Ha valami l i elromlik a rendszer (az organizmus) működésében, a fizikus (az orvos) nem szedheti szét az elméletrendszert, nem szigetelheti el és veheti ki az egyetlen hibás részt (nem vághatja fel a beteg hasát), az egészet kell, hogy megpróbálja rendbe rakni (meggyógyítani). Ha Duhem előre látta volna az orvostudomány 20. századi, közel sem ilyen holista fejlődését, valószínűleg más analógiát választ.”
Seite 9
Seite 10 9
10
Seite 11
Seite 12 11
12
Neurathnál keveredik a szemantikai és az ismeretelméleti holizmus, amelyet l t a későbbiekben ké őbbi kb választunk ál t k el.l
Seite 13
Seite 14 13
14
Duhem úgy gondolja, a fizikus józan eszére hallgatva gyakran mégis dö té döntésre jjutt afelől, f lől h hogy melyik l ik elméletet l él t t kkellll elvetni l t i vagy melyik l ik összetevőit cseréli le egy elmélethalmaznak, ebben azonban nem a szigorú logika fogja vezetni, hanem a józan ész és a kutatási tapasztalata. Duhem tehát, a gyakorló fizikus, fontos szerepet tulajdonít a kutató józan kompetenciájának, még akkor is, ha pontosan tudja, hogy különféle fizikusok különféle pontokon fogják helyesnek tartani az elmélet módosítását.
Ahogy a későbbiekből látszik ez egy globális ismeretelméleti holizmus, ahol a nyelvet átfogó elméletnek tekintjük tekintjük. Nem lehet egyetlen állítást szembesíteni a tapasztalattal, és a tapasztalat nem tud csupán egyetlen állításnak ellentmondani, hanem mindig állítások halmazáról lehet csak szó. (=holizmus) Hiába vizsgálunk egyetlen konkrét mondatot vagy állítást, sőt akár egyetlen egyszavas mondatot, valójában az abban szereplő szó automatikusan kapcsolatot teremt az összes többi, aktuálisan nem vizsgált mondattal (amelyeket már valaha állítottunk vagy valaha állíthatók lennének), és az ezekben szereplő további szavak még további mondatokkal stb.: a kiszemelt egyetlen, akár egyszavas mondatra vonatkozó döntésünknek lesznek további következményei, amelyek érintik mindazon mondatokat, amelyben az adott szó már szerepelt vagy elvileg szerepelhet, sőt még további mondatokat is érinthetnek. Azaz: sohasem csak egyetlen állítás egyezik vagy ütközik a tapasztalattal, hanem állítások halmaza. Az ismeretelméleti holizmus értelmében a tapasztalati állításoknak a tapasztalattal való ütközése esetén több lehetőségünk van az ütközés feloldásra: nincs i ké kézenfekvő, f k ő nincs i kitü kitüntetett t t tt feloldás f l ldá bármely állítás igazságához ragaszkodhatunk, ha készek vagyunk a rendszer egy másik részének, azaz más állítások igazságának megváltoztatásához, és nincs önmagában adott megoldás, hogy mely állítások igazságához ragaszkodjunk, és melyekét adjuk fel. Még az adott pontig a tapasztalatot egyféleképpen kezelő egyazon nyelvnek is adott pillanatban alternatív olyan kiterjesztései jöhetnek létre, amelyek az új, ellentmondó tapasztalatot különbözőképpen szándékoznak kezelni: különböző állításokat fognak igaznak g tartani,, különbözőképpen pp fogják gj tagolni g a világot. g
Seite 15
Seite 16 15
16
* Bármelyik jelentésegyezési (szinonimitási) viszonyt feladhatjuk a másik a rovására: á á a kkorábbi ábbi tapasztalatok t t l t k éppen é a jelentésegyezések j l té é k miatt i tt nem adnak támpontot abban, hogy melyiket tartsuk meg, és melyiket adjuk fel, miközben a döntésnek komoly (például jogi, házastársi örökösödése) kihatásai lehetnek: nincs olyan korábbi tapasztalat, amely segítene eldönteni, hogy a férj szót alatt csak és kizárólag a nős férfiakat értsük, amikor is a házasságban élő azonos nemű férfiak értelemszerűen nem lesznek férjek, vagy a férj szó alatt a tágabb házas férfi szót értsük, amikor is a férjek értelemszerűen nem lesznek nős férfiak. A férj szónak nincs i olyan l empirikusan i ik kitü kitüntetett t t tt jjelentése, l té vagy jjelentéskomponense, l té k amely vezetné ennek az új szituációnak a kezelését. Megint csak nem arról van szó, hogy nem lehet valamilyen szempont szerint dönteni, hanem arról hogy ez a döntés nem vezethető le, nem alapozható a korábbi tapasztalatnak való megfelelésre, hiszen a baj éppen az, hogy ez alapján mindkettő megoldás képviselhető.
Seite 17
Seite 18 17
18
* Minden további megfigyelés logikailag csak növeli a probléma alulhatározottságát. l lh tá tt á át Mivel Mi l minden i d esetben tb egy adat d t ((a kkonklúzió klú ió hamissága) alapján kellene több adatot (a premisszák között szereplő állítások igazsága, illetve a következtetési szerkezet alkalmazhatósága) meghatározni.
Seite 19
Seite 20 19
20
* Ez a globális szemantikai holizmus tétele. Ha az állításoknak a teljes nyelvnél l él ki kisebb, bb d de az egyedi di állítá állításoknál k ál nagyobb bb h halmazait l it helyettesítjük a nyelv helyére (pl. egyes elméleteket), akkor különböző mértékű holizmushoz juthatunk. Gyakran elegendő, ha az állítások szoros kölcsönös szemantikai összefüggését csak egy elmélet és az alkalmazási területére vonatkozó állításokon belül tételezzük fel, azon kívül pedig megelégszünk lazább kapcsolatokkal. Ez egy mérsékelt holista álláspont. ** A ffenti ti té tézis i semmii esetre t sem jjelenti l ti azt, t h hogy nyelven l kí kívüli üli tényezők té ők ne gyakorolnának befolyást a jelentésre. De a nyelven kívüli faktorok, a világ, a nyelvhasználók konvenciói és más hasonló tényezők csak a nyelv egészén keresztül működnek, és nem lehet őket egyes nyelvi elemekhez közvetlenül hozzárendelni függetlenül a többi nyelvi elemhez történő hasonló hozzárendelésektől.
Seite 21
Seite 22 21
22
* Ez a globális holizmus tétele. Ha az állításoknak a teljes nyelvnél kisebb, d az egyedi de di állítá állításoknál k ál nagyobb bb halmazait h l it helyettesítjük h l tt ítjük a nyelv l h helyére l é (pl. egyes elméleteket), akkor különböző mértékű holizmushoz juthatunk. Gyakran elegendő, ha az állítások szoros kölcsönös szemantikai összefüggését csak egy elmélet és az alkalmazási területére vonatkozó állításokon belül tételezzük fel, azon kívül pedig megelégszünk lazább kapcsolatokkal. Ez egy mérsékelt holista álláspont.
Seite 23
Seite 24 23
24
Seite 25 25
