AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA XXV. évfolyam 24. szám. 2014. december 15.
Ára 0,80 lej
Áldott karácsonyi ünnepet kívánunk minden kedves olvasónknak! Karácsonyi pásztorlevél A 21. század embere számára lassan minden nap egyforma, hiszen mindig dolgozhat. Nem kell ünneplőbe öltöznie, és ha úgy kívánja, akkor éjjel-nappal mehet vásárolni. Azért is várunk egy-egy nagy ünnepnapot olyan nagy buzgósággal, mert úgy gondoljuk, hogy ekkor pótolhatunk be mindent. Ismét karácsony van, de vajon fel tudtunk-e készülni erre az ünnepre? A Hóseás 9,5-ben az Isten azt kérdezi: „Mit fogtok készíteni az ünnepnapra, az Úr ünnepnapjára?” Ha őszinték vagyunk, akkor bevalljuk, hogy nagyon nehéz a készülődés. Régebben a társadalom is segített, hiszen áhítat töltötte el még a városokat is. A társadalom ma nem segít, inkább gátol. A külső feltételek hiánya sok embert megakadályoz abban, hogy a karácsonyi romantikát megélhesse. Azok, akik Amerikába vándoroltak ki Európából, sokszor elmondják: hogyha tehetik, karácsonykor délről északra húzódnak, mert hó nélkül nem igazán karácsony a karácsony. Vajon ez a karácsony? Sok családban, ahonnan kirepültek a gyermekek, vagy meghalt az élettárs, mindent elhagynak, ami korábban elengedhetetlen kelléke volt az Kató Béla püspök (Folytatása a 3. oldalon)
Rogier van der Weyden: Krisztus születése
Amikor Vásárhelyen nem volt karácsony
Ó, jöjjetek, hívek…
(Történt 1848-ban)
Nem csak ez a régi, szép karácsonyi ének hív minket a betlehemi jászolba ünnepelni. Magától az Úr Jézustól is halljuk a meghívást: „jöjjetek énhozzám mind, akik megfáradtatok, és megterheltettetek…” Majd újra hangzik meghívása: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyon.” Most karácsony alkalmával szóljunk családtagjainkhoz, barátainkhoz, szomszédjainkhoz a betlehemi pásztorok módján: menjünk el mind…, lássuk meg e dolgot, melyet az Úr megjelentett nekünk. Mert már sok olyan gyülekezete van az egyházkerületünknek, amelyben – ha a pásztorokhoz hasonlóan karácsonykor mind elmennek a templomba – akkor sem telnek meg a templom padjai, a gyülekezet lé-
Két napja nagy pelyhekben hull a hó, és sűrűn, mintha kárpótolni akarná a tél késését. Már jól benne van az idő a decemberi hónapban, s csak a karácsony előtti napokban kezdett el havazni, de most legalább kipótolja a lemaradást. Rövid idő alatt fehér takaró lepi be a Klastrom utca emelkedőjét, betakarva a sáros utat és az álmos házakat, a mintegy két hónapja tartó félelmet és szorongást. Már hat hete fosztogatnak a városban a császári csapatok, német és román szó uralja a székely város utcáit. A vártemplomba is császári zsoldosokat szállásoltak be, s a pimaszok még azt is elrendelték, hogy a város lakói fát hozzanak
nekik, mert ők az erdélyi hideghez nincsenek hozzászokva. A császári hadtest rendeletének és a városi elöljáróság tehetetlenségének a besei erdő látta a kárát: majdnem az egészet letarolták. Ó, csak legyen vége már a fosztogatásoknak! Fodor Róza még sötétedés előtt kiáll a kapu elé havat seperni. Így tanulta gyermekkorában abban a Felső-Maros menti faluban, ahonnan férjhez jött ide. Nyírág seprűjével egyenletes mozdulatokkal sepri az utat, s szép tartásában nem látszik életének ideje, sem özvegyÖtvös József (Folytatása az 5. oldalon)
lekszáma úgy megfogyatkozott. De az üres templompadok nemcsak erről beszélnek, hanem arról is, hogy gyenge az Úr Jézusban való örvendezésünk. Erősen megfogyatkozott bennünk a készség és erő arra, hogy másoknak is megmutassuk, hol található meg Jézus. Pedig Ő ott van bizonnyal, ahol a benne hívők és a reá várók együtt vannak. A szép, áldásos ünnepléstől elválasztó fal azonnal leomlik, amikor Jézust fogadjuk el életünk Urának. Sajnos nem úgy van, hogy „mind elmegyünk”. Mert a 21. századi ember hitének ereje már nem elég arra, hogy az őt fogva Székely József (Folytatása a 4. oldalon)
Barangolások bibliai tájakon Tiatira Ez a város Kis-Ázsia Lídia nevű tartományában feküdt, mintegy 80 km-re a mai Izmirtől. Kereskedő- és iparváros volt, itt gyártották a messzi földön híres bíbort. Nem véletlen, hogy Európa első keresztyén embere, Lídia ebből a városból származott. A városban sok juhot tartottak, s azok gyapjából sokféle kelmét készítettek, amivel bejárták az akkor ismert egész világot. A gyapjú- és bíborkereskedők céhekbe tömörültek, ami a mai szakszervezetnek felel meg, és ez a tény a város életét döntő módon meghatározta. Ha valaki el akarta adni a termékeit, annak feltétlenül csatlakoznia kellett e céhekhez. Akik ezt nem tették meg, azokat egyszerűen kiközösítették, s még szakmát sem tanulhattak. Ez a fajta szerveződés a helyi gyülekezet tagjainak komoly gondot okozott. Nem azzal volt gond, hogy a keresztyéneket nem vették fel a céhekbe, hanem az, hogy az összejöveteleik szöges ellentétben álltak a keresztyén tanítással. Ugyanis az ünnepélyeken pogány módon szórakoztak. Volt bálványáldozat, aminek egy részét megégették, a többi részét pedig a lakomáikon elfogyasztották. Ezzel még nem is lett volna baj, sokkal inkább a sok alkohol elfogyasztása után az ünnepség erkölcstelen orgiába fulladt. Így testi-lelki paráznaságot követtek el, egyaránt megcsalták Megváltó Urukat és hites feleségüket. Ezért a tiatirai gyülekezet tagjai számára égető kérdés lett: részt vehetnek-e ezeken az összejöveteleken, hogyan
Mit szoktunk egymásnak kívánni? Először is egészséget. A 2015-ös kalendáriummal a szerkesztő is ezt kívánja az olvasónak; ebben segít a Házipatika rovat, amelyben egészségünk megőrzésével kapcsolatos írások olvashatók, a Diakónia rovat pedig az erdélyi református öregotthonokat veszi számba. Nem szabad elfeledkeznünk egyházi és történelmi nagyjainkról sem, akik munkájukkal, életükkel ma is szellemi táplálékot nyújtanak számunkra. A reformátor Farel Vilmos, az erdélyi püspök Abats János, az afrikai misszionárius Albert
2
egyeztethető össze az üzleti élet és Krisztus követése? Az üzlet és keresztyénség mindig komoly dilemma elé állította a keresztyéneket. Ma is sokan azt állítják: becsületesen nem lehet üzletelni, mert akkor felkopik az állunk. Be kell hódolni az üzleti élet kőkemény szabályainak azért, hogy megélhessünk. Aki benne él az üzleti életben, az tudja, milyen nehéz kérdések ezek, és sokan buknak el ezen dolgokban. A gond az volt, hogy e kérdésben nem tudtak egységes álláspontot kialakítani. A megalkuvók táborát és gondolatait egy asszony képviselte, aki bátorította a férfiakat: éljetek nyugodtan szabadságotokkal, elvégre a keresztyének szabad emberek. Az asszonyt Jézabelnek nevezi a levél, aki Aháb király felesége volt. Szidonból került Izráelbe, s felforgatta a vallási és az erkölcsi életet. Vigyáznunk kell, mert a keresztyénség ma is két táborra oszlik. Vannak, akik azt mondják, hogy a Biblia elavult, a hitvallások is, s a keresztyéneknek is alkalmazkodniuk kell a modern világhoz. De hála Istennek vannak olyanok is, akik Krisztushoz, a hitvallásokhoz ragaszkodnak. A kérdés csak az: mi melyik táborhoz tartozunk? A levél írója nem elsősorban az asszonyt vádolja, hanem az egyházat, amely ezt beengedte a maga életébe. A gyakorlat az egyház történelme során azt mutatja, hogy amelyik egyház a hamis tanítást és életfolytatást eltűri, az halálra van ítélve. Ennek a városnak a megrázó üzenete a mi számunkra az, hogy ne legyünk túl türelmesek. A keresztyén szabadság nem jelenti azt, hogy elfogadhatjuk, ami ellentmond Isten Igéjének és egyházunk hitvallásainak. A gyakorlat azt is mutatja, hogy az egyházat sokkal könnyebb belülről tönkretenni, mint kívülről. Még a diktatúrák és keresztyénüldözés sem tudták úgy megrontani az egyházat, mint a szabadosság és a bűn iránti tolerancia. A mindenkori gyülekezetet Krisztus harcba szólítja. A régiek a földön élő egyházat „küzdő, harcoló” egyháznak nevezték. Krisztus a harcoló és győzedelmeskedő egyházának hatalmat ígér, olyan hatalmat, amivel minden csalárdságának ellene állhat. Krisztus jó vitézei felülről mindig erőt, segítséget kapnak, hogy hűségesek tudjanak maradni. A győzteseknek Jézus a hajnalcsillagot ígéri, aki Ő maga. Ha Krisztus valakinek a szí-
Csanádi Imre
Karácsony fája A Karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép – nem is sárba, latyakba... Ropog a hó alatta. Hegyek hátán zöld fenyő, kis madárnak pihenő – búcsúzik a madártól, őzikétől elpártol. Beszegődik, beáll csak szép karácsony fájának – derét-havát lerázza, áll csillogva, szikrázva. Ahány csengő: csendüljön, ahány gyerek: örüljön, ahány gyertya: mind égjen, karácsonyi szépségben.
vében él, az világosságot fog árasztani maga körül. Nekünk Jézus Krisztusra kell mutatnunk és hirdetnünk, hogy Ő jön, és országa beteljesedik. Ez a város és ennek gyülekezete szüntelen arra figyelmeztessen, hogy legyünk éberek, a kívülről és belülről jövő romlásra egyaránt vigyázzunk. E város lakóinak számára is van lehetőség a megtérésre, hogy rendezzék azokat a dolgokat, amikben elbuktak. Karácsony ünnepe, amit mi is minden évben megünneplünk, erre nagyszerű lehetőség. Ünnepünk ne külsőséges legyen, hanem belső, lelki. Szálljunk magunkba, vizsgáljuk meg életünket, és ha azt látjuk, hogy valami abban nem Isten akarata szerint való, akkor igazítsunk rajta. Ne vigyük át régi bűneinket az új esztendőbe. Tartsuk meg azt mi is, ami nálunk van: az evangélium tisztaságát és az abból fakadó Istennek odaszánt életet. Így lesz áldott a mi ünneplésünk. Olvasandó igék: 1Kir 16,28–34; Mt 6,24; ApCsel 16,14–15; Ef 6,11; Jel 2,18–29.
Schweitzer köszönnek ránk az oldalakról. Irodalmi nagyjaink közül József Attiláról, Szabó Dezsőről, Jókai Mórról emlékezünk meg. A művészetet Izsó Miklós szobrász, Székely Bertalan festőművész, Gy. Szabó Béla grafikus élete és munkái, valamint Bartók Béla jelenítik meg. Az Alfa és ómega fejezetben világhírű magyar tudósokról, feltalálókról olvashatunk. A Jubileum részben több templomról, gyülekezetről emlékezünk meg: Kovászna, Retteg, Beresztelke, Székelyudvarhely Bethlen-negyed, Csittszentiván, Nyárádselye,
Lőrincz István
Mezőbánd, Sövényfalva, Székelybő, Bácsi. A szórakozás is mindennapjaink része. Erre nyújtanak lehetőséget kiadványunkban a sport mellett viccek, rejtvények, sakkfeladványok, nyelvi játékok, amelyek próbálják megnevettetni, gondolkodásra késztetni, de egyben kikapcsolódásra ösztönözni a kedves olvasót. A Kalendárium érdekes olvasmány, de az ünnepek közeledtével értékes ajándék is lehet szeretteink, ismerőseink számára.
Karácsonyi pásztorlevél (Folytatás az 1. oldalról)
ünnepnek. Ha nincs család, akkor többé nincs értelme a karácsonynak? Nincs kinek örülni, fát díszíteni? Tele vagyunk bizonytalan érzelmekkel és önmagunkhoz kapcsoljuk a karácsonyt, pedig a karácsony lényege nem bennünk van. Minden emberi próbálkozás csak tökéletlen válasz arra a tényre, hogy Isten maga tette a karácsonyt ünneppé azáltal, hogy Ő emberré lett. Ez az első és legfontosabb üzenete ennek az ünnepnek. Isten azért lett érettünk emberré, hogy többé soha senki ne legyen magányos, még akkor sem, ha valami külső oknál fogva egyedül él. Karácsonykor ne essünk kétségbe, ha az ünnep minden hangulata ellenére nem tudunk eleget szeretni, mert nem kell önmagunkat megváltanunk, hiszen
Ki áll meg az autópálya parkolójában? 2012-ben a Magyarországi Református Egyház karácsonyi társadalmi kampányának részeként elkészült A Fiú című kisfilm, amely meglehetősen „szokatlanul meséli el a születéstörténetet”. Nyoma sincs idillnek, a történet szereplői a mai társadalom perifériáján vergődő személyek, kamionsofőrök, utcalányok. A film felzavarta az állóvizeket, vélemények feszültek egymásnak, egyesek betiltását követelték, mások kardoskodva védték. A középiskolás diákok – akiknek akkor levetítettem – tökéletesen értették, hogy miről van szó, nem hiányolták az idilli képeket, hanem éppen a nyers, kegyetlen valóság ragadta meg őket. Bennem viszont maradt egy kis hiányérzet: a filmből hiányoznak a betlehemi jászolbölcső előtt térdelő bölcsek, legalábbis 21. századi, tömjén- és mirhaillattól, valamint egyéb járulékos tényezőktől megszabadított sorstársaik. Hiányukat viszont nem a film alkotóin kell számon kérnünk. Vajon a parlamentből hazafelé tartó vidéki politikus, a köztársasági elnökhöz siető püspök vagy az állandóan utazó kutató megállt volna az autópálya parkolójában? Hol vannak a tisztességet tevő napkeleti bölcsek utódai? Korunk politikai, vallási vagy tudományos elitje ott állna-e a Fiú körül? Ott
Krisztus azért jött, hogy Ő váltson meg minket, és megtalálja mindazokat, akik elveszettnek érzik életüket. Köszönjük meg, hogy most újra karácsony van és újra felragyog a betlehemi csillag előttünk, s mi tudjuk, hogy ebben nekünk nemcsak gyönyörködnünk kell, hanem a fényénél tájékozódni is. Különféle utakról jövünk, különböző sorsokat hordozunk, különböző gondolataink vannak, de mindannyian szeretnénk az Ige fényéből egy csóvát kapni. Mindannyian valljuk a zsoltárossal együtt, hogy a „Te világosságod által látunk világosságot”. Ez csak akkor történhet meg, ha jó irányba tekintünk, mert az alagút végének háttal ülők nem láthatják azt a derengő kis fényt, amelyet a szemben ülők azonnal észrevesznek. Református magyar népünknek azt kívánom, hogy üljön át a helyes irányba nézők sorába, és akkor biztosan felragyog a Krisztus, aki a világ megváltója.
Nagykarácsony éjszakáján... Nagykarácsony éjszakáján, Jézus születése napján, ma örvendjünk, ma vigadjunk, ma született kis Jézusunk. Jézus ágyán nincsen paplan, megfázik a kis ártatlan. A szemei könnyedeznek, a könnyei esedeznek. Feljött már a hajnalcsillag, keljenek fel, kik alusznak! Vidám szellők lengedeznek, az angyalok énekelnek.
térdelünk-e a jászolbölcső mellett? Mert a napkeleti bölcsek mi vagyunk: a 21. századdal rohanó értelmiségiek. Lendületesek, céltudatosak, túlmotiváltak, jó kapcsolatokkal rendelkezők, akik nem akarnak lemaradni a versenyben, akik számára semmi sem drága, ha szakmai eredményekről van szó. Bizony-bizony felénk tart tükröt Máté evangélista. A bölcsekről nem tudjuk, Karácsonyi dugó. Ma már ezzel a kifejezéssel is meg kell barátkoznunk hogy önként indulnak el, saját „tudományos” ambíciójuk hajtotta, vagy Talán ez az utolsó jelenet hiányzik az éleküldetést, netán kémszolgálatot teljesítettek? És tünkből. Ne felejtsük, hogy Jézus Krisztus ez nem is lényeges, ahogy nem lényeges szá- nem a sürgölődő Márta szolgálatára, hanem a munkra az sem, hogy valaki a saját szakállára lábainál térdelő Mária igehallgatására mond dolgozik, vagy éppen mamutcég áll mögötte. A igent: Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra lényeg az, hogyan teljesítik, hogyan teljesítjük a igyekezel, de egy a szükséges dolog, és Mária feladatot. Ismeretekkel és a keleti ügyintézésben a jobb részt választotta, mely el nem vétetik évezredek óta megszokott „apró figyelmessé- őtőle. (Lk 10,41–42) Futunk, hajtunk, dolgogekkel” felvértezve elindulnak a csillag irányába. zunk a családért, a közösségért, a nemzetért, Van kapcsolati tőkéjük is, Heródes udvarában a az Anyaszentegyházért, és nincs időnk odaülni megbízható információért már-már életüket is Jézus lábai elé, nincs időnk, türelmünk, alázakockára teszik. Az eredmény pedig első látásra tunk odatérdelni a jászolbölcső elé. Mi talán ott lehangoló: Jeruzsálemben semmi sem történt, a is beszédeket írnánk, elemeznénk, lefotóznánk, csillag pedig Betlehemben, a barlangistálló fö- esetleg kidekorálnánk az istállót. lött áll meg. Az alaposan felszerelt expedíció A találkozás után a napkeleti bölcsek elinfordulhatna vissza: itt nincs dulnak hazafelé. Álomban viszont kijelentést semmiféle király, csak szegény, kapnak, hogy kerülő úton térjenek vissza haelcsigázott, nyomorult éhező zájukba. Máté Evangéliumában Isten Józseffel fiatal család. De nem fordulnak és a bölcsekkel kommunikál álomban. És az vissza. Tudományos prekon- álombeli kijelentés ezúttal életmentő. Védelcepcióik, feltételezéseik szap- met jelent egy olyan világban, ahol a Megváltó panbuborékként foszlanak szét, előtt leboruló ember nem mindig népszerű. Miközben hullafáradtan beesünk az ünők pedig nem idegesek, nem féltékenyek és nem türelmetle- nepbe, legyen erőnk sütés-főzés, fadíszítés, nek. Szempillantás alatt megér- angyalkodás, prédikációírás, próbák és üntik az események lényegét, tér- nepélyek mellett és alatt odatérdelni a bölcső dük koppan az istálló padlóján mellé, letelepedni az Úr Jézus lábaihoz és és az ajtónállóknak vagy éppen hallgatni Őt. Mert Isten kommunikálni akar uralkodóknak szánt „apró fi- velünk, el akarja mondani az Életmentő Üzegyelmességeiket” odateszik a netet. Meghalljuk? Ősz Előd Megváltó elé.
3
Akik befogadják Jézust Karácsonyra készülődve elgondolkodtunk-e már azon, hogy mi teszi ünneppé a karácsonyt? Talán az, hogy a vásárlásra, a szórakozásra nézve többet engedhetünk meg magunknak? Talán az, hogy több időt szakíthatnak a családtagok egymás számára? Vagy hogy a külföldön dolgozók úgy jöhetnek haza, hogy több időt tölthetnek a családjukkal? Bizonyára sokak számára a felsoroltak töltik be az ünnepet, de mindezek nem teszik karácsonnyá a karácsonyt. Talán hangulatossá, élvezetessé, különlegessé és netalán érzelgőssé teszik az ünnepnapokat, de nem teszik igazi karácsonynyá. Semmi és senki más nem lehet mérvadó és meghatározó számunkra, csak Jézus. Ő teszi igazi ünneppé a karácsonyt. Ha Ő nem jött volna közénk, karácsony sem lenne. A bibliai korban és utána néhány évszázadig nem ünnepelték a karácsonyt. Az első jeleket 354-ben találjuk. Mégis a lelki karácsony, Krisztus Urunk születése, földre jövetele fontos volt minden Istenre figyelő embernek. Azoknak, akik várták a Messiás eljövetelét, azoknak, akik látták Őt kisgyermekként, és hálát adtak érte. Azoknak is, akik emlékeztek arra, hogy Isten Fia a földre jött és mindenben hasonló akart lenni hozzánk emberekhez – kivéve a bűnt –, hogy semmi kivételt nem tartott fenn magának,
hanem úgy lépett be a világunkba, mint minden ember. Megszületett, méghozzá mostoha körülmények között. Józsefnek és Máriának a mostoha körülmények ellenére igazi karácsonyuk volt, mert számukra Jézus jelentette az ünnepet. Az Ő
születése ünnepet teremtett, és minden bajt másodlagossá tett. A pásztoroknak igazi ünnepük volt, mert az angyali szónak engedelmeskedtek, és elmentek megnézni a megszületett üdvözítőt. A keleti bölcsek sokkal később találkoztak a mennyei Királlyal, mert hosszú utat kellett megtenniük Betlehemig, de örömmel hódoltak, és királyhoz méltó ajándékokat vittek neki. Akiknek igazi karácsonyuk volt, azoknak Jézus által volt igazi ünnepük. Azok nemcsak elmentek megnézni, hanem hit által
Ó, jöjjetek, hívek… (Folytatás az 1. oldalról)
tartó láncokat, kötelékeket szétszakítsa. Ó, mily gyakran és könnyen tartanak minket fogságban a külső körülmények. Olyan események, amelyek megakadályozzák, hogy a karácsony igazi áldásában ré-
szünk legyen. Bizony gyakran van úgy, hogy valóban nem az akadály nagy, hanem nagyobb a közömbösségünk, a kishitűségünk. A hitben való meggyengülésünk miatt már semmit sem várunk, semmit sem akarunk átvenni abból, amit Isten Fia hoz nekünk. Pedig Ő minden
Az üzletek az ünnep alkalmával csillognak-villognak, a lelkek kevésbé
4
be is fogadták és a szívükben készítettek neki helyet. Milyen szomorú kép áll előttünk a mai keresztyén emberek többségéről: mindenki ünnepelni akar, de Jézus nélkül. Fontos az étel és ital, fontos a szórakozás, fontos a pazarlás, hiszen ilyenkor azt is megveszi az ember, ami nem is annyira szükséges számára, de nem gondol a nincstelenre, aki szegényesen készül az ünnepre. Fontos a karácsonyfa, fontos a túlzott ajándékozás. Mennyi minden fontos, s éppen az szorul az élet peremére, akit ünnepelni kellene. Legfeljebb annyi jut neki, amennyi egy díszgömbnek a karácsonyfán. Kiknek van igazi karácsonyuk? Azoknak, akik befogadták Őt, azoknak, akik Jézust ünneplik és nem önmagukat. Azoknak, akik nem a testi kívánságok futó bálványainak hódolnak, hanem teljes szívből azt imádják, aki azért jött, hogy népét megszabadítsa. A karácsony tulajdonképpen Jézus befogadásának ünnepe. Akik befogadják Őt, azoknak hatalmat ad arra, hogy Isten gyermekei legyenek. Imádkozzunk a következő verssel: Vágyva vágyunk, nagy király! Ünnepelni jöttödet, Nagy örömmel fogadunk. Jöjj, siess, te szent követ: Mi hideg jászol helyett Szívünkben adunk helyet.
ajtó előtt megáll és zörget, hogy önként nyissunk ajtót előtte, hogy új szívet és új lelket ajándékozzon. Ha nem nyílik meg szívünk Jézus kopogtatására, ha nem mondunk igent az Ő zörgetésére, akkor elmegy életünk mellett a békesség Fejedelme, és mi a karácsony áldása, lelki élmény nélkül maradunk. Menjünk el hát mind átélni a csodát, hogy Isten elküldte egyszülött Fiát. Menjünk el családtagjainkkal együtt örvendeni abban, amit Jézus tett értünk. Történjen meg végre bennünk a változás, keljen életre az új ember. Jöjjön létre Isten dicsőségét szolgáló jó rend otthonunkban, gondolatainkban, beszédünkben és cselekedeteinkben. A Betlehemben megszületett Úr Jézus meghívása most is hangzik: Jöjjetek! Menjünk együtt ünnepelni a karácsonyt, azaz együtt megtapasztalni valamit Isten ajándékából, amelyet a templom légkörében, a gyülekezet szent közösségében készít számunkra. Isten az Ő kegyelme és szeretete által létre akarja
Szép Eduárd
hozni szívünkben a karácsony igazi örömét. Menjünk el mind és nyissuk meg szívünket, fülünket és szemünket az Úr előtt, hiszen csukott szemek számára nem ér semmit a szép napfelkelte, és zárt füleknek Isten beszéde. Menjünk el az ige hallgatására, hogy megtapasztaljuk az irgalmas Isten szabaddá tevő kegyelmét Krisztusban. Mindenkinek szól a prófétai biztatás: „Kelj fel… eljött világosságod.” Ezzel akar Isten kimozdítni ünneptelenségünkből, közömbösségünkből és eljuttatni az Ő reményteljes világába. Vessük hát el a sokféle kifogást. Ne legyünk közömbösek azokra nézve, amiket Isten készített az övéinek. Aki egyegy világmegváltó esemény idején veszteg marad, az nem részesül a nagy örömben. Jézus megszületett, eljött, hogy meggyőzze a világot. Mennyünk el mind, kiáltsuk karácsonykor is: „áldott, aki jön az Úrnak nevében!” Hogy e karácsony örömteljes és boldog legyen. (A szerző egyházkerületünk missziói előadója volt)
Amikor Vásárhelyen nem volt karácsony
– Róza néne, karácsony van, ad-e nekünk egy pohár bort? (Folytatás az 1. oldalról) csak suttogva mondják egymásnak: közeledFodor Róza megszeppen a császáriak könek a Mátyás-huszárok, s lesz itt haddelhadd. zött tülekedő magyar katonától, aztán lassan, halkan megszólal: ségének súlya. Mióta két lánya férjhez ment, Majd rendet teremtenek ők. Már látják is ma– Gyertek, Janó, egy pohárral kaptok…, fiával ketten élnek a Klastrom utcai kétszobás guk előtt, ahogy lóháton érkeznek a huszárok mert karácsony van. házban. De a fia most valahol Déva körül van, karjukon a kis Jézussal, aki hozza a szabadsáA Fodor-porta szűk udvarú, a szobában egy négy hónapja nem látták egymást. A hulló hó got Vásárhelynek. Fodor Róza karácsony este is lecsúszkál a vaskályha tüze világít, Róza néni egy félig égett csendjében megszólal lelkének szép álma: az havas úton, fia nem jött haza, s olyan szegény gyertyát tesz az asztalra, egy másik gyertyával ünnepre hátha hazajön a fiam! elindul a pincébe borért, s míg öregasszoA Nagyerdő felől vidám kacagás és nyos lassúsággal felhozza a kancsó bort, csilingelés töri meg a csendet: császári a büszke osztrák járőrözők az egyszerű katonák lovas szánja ereszkedik alá, rajta szoba szép rendjét megcsodálják. hangoskodó németek, s még magyar is Szótlanul tölti a kancsóból a bort a van közöttük. Róza áll a kapu előtt, kepoharakba, amikor megszólal a pár lézében fogja nyírágseprűjét, s belehasít a pésre lévő vártemplom harangja. Mintha felismerés fájdalma: amíg ezek a császáitt szólna csak a ház padlásán, az osztriak itt vannak a városban, az ő fia szarák katonák koccintásra emelik pohabadon nem jöhet haza. Még karácsonyra rukat, mondanák is a megszokott Frohe sem, mert ellenségek. A száguldó lovas Weihnachten-t, de az egyiknek a keze szán most éri el a seprűjére támaszkodó megáll a levegőben, hirtelen elvöröasszonyt, akit az egyik katona ostorával södik, s Janó felé fordulva súg valamit célba vesz. Az ostorcsapás a seprűt találja neki németül. Janó is elpirulva teszi le telibe, s ahogy kicsúszik a keze alól, az Ma vajon milyen ünnepre készülünk? Karácsonyfa a 21. században poharát az asztalra, s akadozva mondja asszony nagyot esik a hóban. Jó mókának Marosvásárhelyen magyarul: tűnt a játék, mert a vár aljáig érve sem az ünnep egyedül. Hiába van karácsony, nem – Róza néne, a barátom azt kéri, bocsásson csitul el a nevetés a szánon. meg neki, hogy kiütötte maga alól a seprűt. Korai szürkülettel együtt Fodor Róza is örömhír érkezett a városba, hanem szomoPadlás közelben zúgnak a vártemplomi hanaponta lesétál a vár melletti havas úton. Ami- rú: újabb ellenséges csapatok jöttek be Várangok, valahol a harmadik szomszédban énekóta a szánozó katona ostorával kiütötte aló- sárhelyre. Siet is hazafelé a csúszós hóban, lik a kántálók: „elindult Mária szállást keresla a seprűt, felkötött karral, óvatos léptekkel felkötött karral lassú a járás. Az utca most gélni”. Róza néni hallja, s eszébe jut, hogy a ereszkedik lefelé. A vár mellett némán, szót- csendes, a vártemplomban karácsony estéjén templomozás elmaradt, a huszárok nem jöttek lanul mennek el egymás mellett az emberek. idegen katonák laknak, a templomozás elmameg, a fia sem érkezett haza, de a kicsi Jézus, Azt beszélik, benn a templomban alszanak a rad: itt ma nem születik meg a kicsi Jézus. a szeretet úgyis megszületett. Felkötött karral, kiscsergedi román lándzsások, talán még kará- Távolból szent éneklés dallama száll feléje, szomorúan szép tekintetével ránéz a császári csonyi templomozás sem lesz ebben az évben. szabálytalan kutyaugatás töri meg a csendet, katonára, s szemébe nézve mondja: Csak a harangok zúgása hirdeti estéről estére, s a bástya mögül járőröző katonák lépnek ki. – Janó, mondd meg a „barátodnak”: magyar mégis közeledik az ünnep: jön az isteni Gyer- Fodor Róza alázatos csoszogással kerüli ki asszony karácsonykor… megbocsát! mek, a betlehemi Jézus úgyis megszületik. A őket, amikor az egyik járőr hangosan megváros híreit öregasszonyok adják tovább, ők is szólítja:
Hova fogadjuk be Jézust? Karácsony van, Jézus Krisztus születését ünnepeljük. A Bibliából tudjuk: több mint kétezer évvel ezelőtt, miután József és Mária Názáretből fáradtan megérkeztek Betlehembe, sehol sem találtak szállást. A családoknál és a vendégfogadóknál minden hely foglalt volt a népszámlálásra érkezett utasok miatt. Józsefet és Máriát mindenhol elutasították, pedig láthatták, szállásra lett volna szükségük. Feltesszük a kérdést: ma 2014 karácsonyán befogadjuk-e Jézust? És ha igen, hova? Nem kell neki a lakásunkat átadni, hanem a szívünkbe kell befogadni. Sokan vannak ma is, akik nem készítenek advent idején helyet a szívükbe a születendő Megváltó számára. Nem veszik komolyan az Atya ígéretét, mely szerint „a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róm 6,23). Az első karácsony alkalmával ajándékba kaptuk Jézust, Isten egyszülöttjét, aki nem díszes királyi palotában, hanem istállóban született. Sokan viszont nem tudnak mit kezdeni Jézussal. Beteg a lelkük, nem is értik,
miért kell örülniük. Ebben a rohanó világban egyik napról a másikra reménytelenül élik életüket. Unalmasnak találják az életet, amelyet a mi Urunk ajándékozott nekünk. Sokan kiégtek és belefáradtak a mindennapi küzdelmekbe. Isten azért küldte el számunkra Jézust, mert tudta: rajtunk csak az ingyen kegyelemből kapott ajándék segíthet, mivel saját erőnkből nem lennénk képesek kiérdemelni a bűnbocsánatot és az üdvösséget. A belé vetett hittel viszont mindezt elnyerhetjük, ezért az arra alkalmas időben, az első karácsonykor elküldte egyetlen Fiát „az idők teljességében”. Jézus születése és eljövetele minden embernek szólt, és szól ma is. Minden csak attól függ, hogy hajlandók vagyunk-e igaz hit által befogadni az ajándékot, Jézust, vagy sem. Ha szívünket kellőképpen kitisztítottuk, előkészítettük a Szentlélek munkája által, akkor az idei karácsonykor is be tudjuk hittel fogadni Jézust, és így boldog életünk lehet, „mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen”, ne maradjon bűneinek fogságában, „hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Dr. Avornicului Mihály
Rubens: Mágusok imádása
5
Hogyan tegyünk tanítványokká minden népeket? Táborokkal a gyermekekért A Kolozsvári Egyházmegye PresbiteAz előadást követően a beszélgetések, ri Szövetségének (PSZ) mezőségi régiója a hozzászólások rendjén elhangzott: az uniós közelmúltban tartotta év végi találkozóját. normák bevezetése a mezőgazdaságot, álltaA magyarszováti templomban Tóth Árpád tenyésztést tönkretette. Vidéken egyre nehefőjegyző rövid áhítatát követően Nagy István helybeli lelkipásztor, majd Floriska István megyei PSZelnök köszöntötte a presbitereket. A részvevők Ágoston Palkó Attila szászfenesi lelkipásztor előadását hallgatták meg, amelyben arra a kérdésre kereste a választ: hogyan tegyünk tanítványokká minden népeket? – Példamutatással és önzetlen szolgálattal – Ágoston Attila szerint a feltett kérdésre röviden így lehet megadni a választ. Szerinte a presbiterek egyik legfontosabb feladata a családlátogatás. Nem kell várni, hogy az emberek maguktól jöjjenek a templomba, el kell értük menni – fogalmazott az előadó. – Fontos a törvények betartása is, de nem minden áron, hanem Krisztus békéjének megőrzésével. Hangsúlyt kell fektetni a hit tisztaságára, ezért a tévtanításokkal szembeni küzdelmet is folytatni kell. Ezt azonban csak úgy lehet elérni, ha a presbiterek jól ismerik a Szentírást és hitvallásainkat is. A gazdasági és pénzügyi kérdések is fontosak, de nem szabad elhanyagolni az egyházi épületek karbantartását, a gyülekezeti alkalmak megszervezését, a fiatalokkal való foglalkozásokat (kirándulás, tábor) – mindezt azonban úgy, hogy a lelkipásztorral és az egymással való együttműködés példamutató legyen.
zebb a megélhetés, az emberek elköltöznek, kivándorolnak, a gyülekezetek lélekszáma apad. A szomszédos gyülekezetekben (pl. Mocs és Kolozs környéke) rengeteg a cigány, helyenként 800–900 vagy akár ezres lélekszámú. Ilyen körülmények között nehéz dolgozni, egyházat építeni, de még mindig jobb a helyzet, mint városon, ahol az emberekből kiölték azt az igényt, hogy templomba járjanak. Szóba került a közmunka is, amely Nagy István lelkipásztor szerint nagyon fontos közösségformáló lehetőség, ezért ne hagyjuk kikopni a gyakorlatból. Szerinte sokat jelent az is, ha egy településen – ahogy Magyarszováton is – a polgármester egyúttal presbiter is,
Harangszentelés Magyarpalatkán Magyarpalatkán november 9-én vasárnap harangot avatott a református közösség. Az 1650-ben készült harang már tavaly novemberben elrepedt, a gyülekezet pedig elhatározta, hogy újat öntet. A kiróvás és az adományok szinte az egész költséget fedezték, amelyet kipótoltak, és Lázár Imre székelyudvarhelyi öntőmesternél megrendelték az új harangot. Erre még Szabó István János lelkipásztor idejében került sor, ezt követően azonban az állás megüresedett – meséli Cseh Zoltán, aki nemrég került a palatkai parókiára. A gondnok idén nyáron vetette fel annak ötletét, hogy a harangot – ha már kész van, és használatban van – fel kellene szentelni. Így került sor arra, hogy majdnem egy évvel a tavalyi harangöntést követően hálaadó istentiszteletet tartsunk – teszi hozzá Cseh Zoltán lelkipásztor. A palatkai templomban az ünnepi istentiszteleten Kató Béla püspök hirdette az igét
6
hiszen így az egyház munkáját sokkal jobban tudja segíteni. Tóth Árpád főjegyző felszólalásában külön köszönetet mondott azoknak a kolozsvári gyülekezeteknek, amelyek a kisebb református közösségeknek pályázati vagy más rendszer alapján anyagi segítséget nyújtanak. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a hagyományőrzés (népviselet, néptánccsoport, betlehemezés) fontosságára. Az együttlét végén Floriska István összegezte a találkozó tanulságait, és beszámolt az egyházmegyei PSZ éves munkájáról. – Idén kevesebb presbitertalálkozót szerveztünk, mert az egyházmegyében élő gyermekek, ifjak foglalkoztatására az egyházmegyével közösen több évre kiterjedő, hosszú távú stratégiát dolgoztunk ki. Kolozson három részletben mintegy száz szociálisan hátrányos gyermeket, a székelyudvarhelyi Ivóban pedig 150 gyermeket táboroztattunk – mondta Floriska. – Szükség van arra, hogy a gyermekek találkozzanak egymással, ismerkedjenek, érezzék, hogy az egyház számon tartja őket. Így próbáljuk meg elejét venni annak, hogy román iskolába írassák őket, vegyes házasságokat kössenek; ez utóbbi kettő miatt ugyanis vészesen apad a magyarság – magyarázta a PSZ megyei elnöke, aki szerint az egyházmegyében a kimutatások alapján mintegy tízezer nem regisztrált református él, s ez igencsak elgondolkoztató. Ezért összehangolt munkára van szükség a PSZ, az IKE, a lelkipásztori értekezlet, valamint a nőszövetség segítségével, s erre a két éve újjáalakult Kolozsvári Egyházmegyében dr. Bibza Gábor esperes vezetésével meg is van az esély. Somogyi Botond
Presbiteri segítség a nőszövetségnek
Lk 14,15–24 alapján. – A harangok története egyúttal az egyház története is, a harang újjáöntése ugyanis a gyülekezet életéhez kapcsolódik – mondta a püspök. – Sok minden elnyomja ma a harang hangját: otthon, az utcán vagy a szívünkben. Nekünk azonban arra kell törekednünk, hogy a hívó szóra válaszoljunk, és elmenjünk a templomba Isten Igéjét hallgatni. Igehirdetést követően dr. Bibza Gábor esperes köszöntötte az egybegyűlteket, aki egykor maga is a gyülekezet lelkipásztora volt. – Akkor, amikor a gyülekezet harangot öntet, azt jelzi, hogy meg akar maradni. Adja Isten, hogy a harang minél több ideig hívogassa Palatka templomos népét Isten hajlékába – fogalmazott az esperes. Ezt követően Cseh Zoltán helybeli lelkipásztor a település, valamint a harangöntés történetét ismertette a jelenlevőknek. Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult.
Idén ismét a marosvásárhelyi Szabadi úti gyülekezet adott otthont az egyházkerületi Presbiteri Szövetség (PSZ) évi közgyűlésének, amelyen a 15 egyházmegyéből 14 képviseltette magát. Szegedi László missziói előadó igehirdetését követően Pályi József, a szövetség elnöke beszélt a PSZ egyéves munkájáról. Másnap az egyházmegyék elnökei számoltak be az elmúlt év eseményeiről. Jó volt hallani, hogy mindenhol igyekeztek különböző tevékenységeket szervezni. Természetesen szakítottunk időt a felvetődő kérdések, problémák megvitatására is. Erősítve a két szövetség közti kapcsolatot, idén is Borsos Melinda, a kerületi nőszövetség elnöke köszöntötte a presbitereket. Megállapodtunk, hogy a tavasz folyamán önkéntes munkával segítünk asszonytestvéreinknek a bonyhai Bethlen-kastély környezetének rendbetételében. A lelki táplálékról Jakab István maros-mezőségi, Lőrincz János marosi esperes, valamint Bárócz Huba helybeli lelkipásztor gondoskodtak. Az év végéhez közelegve, megköszönjük szövetségünk tagjainak a hozzáállását és az elnökségi tagok szolgálatát. Szintén köszönetet mondunk mindazoknak a lelkipásztoroknak, akik támogatták, segítették munkánkat, igehirdetéseikkel, előadásaikkal tápláltak, tudásunkat gazdagították.
SB
Ferenci István
Összeállította: Könczei Katinka
Kedves Gyerekek! Képzeljétek el, mi lenne, ha nem lennének nevek. Micsoda összevisszaság lenne! Nem tudnánk egymást a nevünkön szólítani. „Gyere csak ide, te!” – csak ezt tudnánk egymásnak mondani. A nevek fontosak. A szülők általában sokat gondolkodnak azon, milyen nevet adjanak gyermeküknek. Gyakran már jóval a születés előtt döntenek a névről. A neveknek jelentésük is van. Jézus neve is jelent valamit. Erről a névről már jóval a születése előtt döntés született. Az Ézsaiás könyvében ugyanis az Immánuél név áll, ami azt jelenti: velünk az Isten! A Máté evangéliuma szerint az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és ezt mondta:
„József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: »Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek« – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1,20–23) „Velünk az Isten!”, csodálatos név ez. Nem vagyunk egyedül, Isten velünk van. Ő végtelenül szeret minket. Annyira szeret, hogy nem hagyott bennünket egyedül ezen a világon, hanem emberré lett. Gyerekként jött erre a földre. Majd felnőtt, tanított, gyógyított, és segített az embereken. Istenre, az Ő mennyei Atyjára mutatott. Életének célja az volt, hogy a kereszten meghaljon az emberek bűneiért. Sok ember
Labirintus Segítsetek a pásztoroknak megtalálni a Jézus jászolához vezető utat!
pontosan ezt utasítja el. Számukra sohasem nő fel az Isten Fia. Mindig az a kisgyermek marad a jászolban. Pedig fontos, hogy az Úr Jézus „naggyá legyen”, naggyá a mi szívünkben is! Az ünnep, a karácsony csodája ma sem múlt el, valódi tartalma ma is él! Míg az advent a reményteli várakozás ideje, a karácsony maga a megvalósult és beteljesedett csoda: Isten Fiának, Jézus Krisztus születésének napja! A Szentírás szavaival kívánok Nektek és családotoknak ÁLDOTT, BÉKÉS ÜNNEPET! „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
Titkosírás A szövegből kihagyva a P és az Y betűket, megkapjátok a megfejtést, ami egy bibliai Ige! „YPDICYPSŐSPYÉGPY YAPY YPMAYPGAPSSÁYGYPBAPN PISYPTEPNYNPEK, PYÉPS PAY FÖPLYDPÖNPY BPYÉPKYEPYPSSYPÉGPY, PYÉPYS YAPYZP EPMYBEYPREYKPHYEZP PJPÓYAKAPYRAPTY.”
Számkód Fejtsétek meg az alábbi számkódokat! Minden szám egy betűt rejt. A megfejtés egy bibliai Ige! „1320212383719 12132217177 411 1512712, 11210 118 59 2910127618, 11 2014211020 21149161814171115. ”
E 1
K 2
Í 3
SZ 12
Ü 13
Á 14
M 4 N 15
Ú 5 O 16
U 6 B 17
T 7 S 18
Z 8 Ő 19
D 20
R 9 V 21
I 10 L 22
A 11 Ö 23
Karácsonyfadísz Kellékek: A4-es színes papírlapok, olló, lyukasztó, madzag. Elkészítés: 1. lépés: Az A4-es lapokat függőlegesen, ujjnyi szélességűre felcsíkozzuk. 2. lépés: Egy dísz elkészítéséhez 5 csíkra van szükségünk. A csíkokat nem hagyjuk egyformán: a kép alapján – egy csík kivételével – mindegyikből kivágunk, így egyre rövidebb csíkokat kapunk. 3. lépés: A lyukasztó segítségével a csíkok mindkét végét kilyukasztjuk.
4. lépés: A kép alapján egymásra helyezzük a csíkokat. 5. lépés: Végül a madzag segítségével összekötjük a csíkokat!
7
Hírek – Események ● Megújult a körösfői templom. Hálaadó istentisztelet keretében köszönte meg Istennek
a körösfői gyülekezet, hogy az elmúlt évek során sikerült a templomát felújítani. A hálaadó istentiszteleten Kántor Csaba püspökhelyettes szolgált, a gyülekezet vallásórásai pedig énekkel örvendeztették meg az egybegyűlteket. A hálaadó istentisztelet végén Vincze-Minya István kalotaszegi esperes megáldotta a templomot, majd a templom előtti téren szeretetvendégségre került sor. ● Kálvin Idősek Otthona. November 8-án avatták fel Marosvásárhelyen a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézete által létrehozott Kálvin Idősek Otthonát. Az avatáson jelen volt mindkét egyházkerület püspökhelyettese, valamint Kató Béla püspök is. Az eseményen részt vettek az otthon alkalmazottai és lakói is. Kató Béla püspök áldása és a szalagvágás után a meghívottakat Jakab István, az otthon igazgatója vezette körbe. ● Hármas ünnep Abrudbányán. A rendezvényen megemlékeztek Kálvin János (1509–1564) reformátor halálának 450. évfordulójáról, ugyanakkor megünnepelték az 1848-as szabadságharc erdélyi polgárhábo-
rús szakaszában leégett református templom 125 éve történt újjáépítését. Az ünnepélyen megemlékeztek Alpár Ignác (1855–1928) neves magyar tervezőmérnökről és Szalay Imre (1840–1930) egyházkerületi főgondnok-mér-
nökről, akiknek az 1889-ben történt újjáépítés köszönhető. ● Institutio. Kálvin János halálának 450. évfordulójára ismét megjelent az Institutio. A genfi reformátor fő művét ezúttal dr. Buzogány Dezső teológiai tanár fordította magyarra. Szabó István dunamelléki püspök, a kiadvány szaklektora szerint Buzogány Dezső felbontotta Kálvin hosszú, „barokk körmondatait”, s ezzel elkerülte a latinos megfogalmazásokat is. A kiválasztás és predestináció terminusait a mai teológiai nyelvhez igazította, fordítása nyomán Kálvin érvelése több helyütt világosabb lett. Ha kellett, értelmezte az egyes kifejezéseket, s a magyar nyelv szinonimáival ügyesen érzékeltette a teológiai kifejezések különböző jelentésárnyalatait. ● Segítség a gyászban. Gyászfeldolgozó önsegítő csoport indult novemberben Sepsiszentgyörgyön és Baróton a szeretteiket elvesztett személyek részére. A Diakónia Keresztyén Alapítvány Családsegítő Program munkatársai szeretettel várják mindazokat, akiknek a közelmúltban kellett szembenézni a veszteség okozta fájdalommal, akiknek segítség, ha van kivel megosztani gondjaikat, bánatukat. ● Idősbarát program Baróton. A Diakónia Alapítvány feladatának tartja, hogy a még aktív életet élő nyugdíjasokkal is foglalkozzon. Ezért olyan programot szeretne nyújtani a nyugdíjasoknak, amely enyhíti az egyedüllét és a magány érzését, segítséget nyújt a társas kapcsolatok ápolásában. Családias klubja várja a csatlakozni vágyókat, mindazon személyeket, akik nyugdíjasként szeretnék mindennapjaikat színesebbé, tartalmasabbá tenni, akik szeretnének kulturális és szabadidős programokon részt venni. ● Testvérgyülekezeti kapcsolat jött létre a Görgényi Egyházmegyéhez tartozó Magyaró és az anyaországi Dunaszentbenedek református közössége között. Takács Malvin lelkipásztor szerint a kapcsolat azért fontos, mert az egymástól több száz kilométerre levő gyülekezetekben is vannak közös gondok, de közös örömök is; egymástól mindig lehet tanulni, és a nehezebb időszakokban egymáson kölcsönösen segíteni. A Takács lelkészházaspár által csendes hétvégének szervezett ünnepi eseményen Jakab István esperes A presbiter és családjának szolgálata a gyülekezet missziójában címmel tartott előadást. ● Egyház és valóság – Egyházi valóság címmel konferenciát és kerekasztal-beszélgetést tartottak a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán. A felvetett témák között többek között szó volt a megváltozott társadalom és az egyház viszonyáról, a keresztyén életvitelről és társadalmi etikáról, egyházi és társadalmi megbékélésről, egyház és politika viszonyáról, hagyomány és globalizáció viszonyáról, egyház és oktatás, változás és stratégia, többség–kisebbség, misszió, szórvány, szeretetszolgálat kérdéseiről. ● Generális vizitációt tartottak novemberben több egyházmegyében. A vizitációs bizottság Kató Béla püspök vezetésével Sepsiszentgyörgy-Belvárosban, Kézdimártonfalván (Kézdi-Orbai) és Vízaknán (Brassói) látogatta
meg a gyülekezetet, és találkozott az egyházmegye lelkipásztoraival. ● Gyermek-istentisztelet másképp. A Sepsi Egyházmegye gyülekezeteinek önkéntes munkatársai gyűltek össze nemrég az angyalosi gyülekezeti házban. A megjelentek a Diakónia Alapítvány képviseletében azzal a céllal találkoztak, hogy ötleteket szerezzenek gyermek-istentisztelet megtartásához. A résztvevők a „Young Children and Worship” nevű program által teljesen más jellegű tevékenységet ismerhettek meg. Istentiszteleti elemek bevonásával a vasárnapi igehirdetés ideje alatt egy külön helyiségben, külön „szakrális” teret kialakítva folyik a gyermek-istentisztelet. A különböző kellékek – az aranyozott példázatdoboz, a sivatagdoboz, a fabábuk, valamint a különböző színű terítők – segítségével a gyermekek átélhetik a bibliai történetek titokzatosságát, a Jézus-történetek csodáit, amelyek egységesen hozzájárulnak a gyerekek érzelmeinek fejlődéséhez. A képzést Roth Levente katekétikai előadó, valamint Jakab Éva vallástanár vezette. A gyakorlati bemutatókon kívül elkészítettük az eszközöket és kellékeket, Jakab Csaba zenei előadó vezetésével pedig tanultunk énekeket is. A képzés résztvevői lelki támogatást kaptak ahhoz, hogy a gyülekezeteikben megtarthassák a gyermek-istentiszteleteket, amihez Isten segítsége mellett szükség van a gyülekezet támogatására is. A munkához nagy alázat és belső késztetés szükséges, ami óriási felelősséggel is jár: hitelesen hirdetni Isten Igéjét a gyerekeknek, akiknek idővel templomba járó gyülekezeti tagokká kell válniuk. (Dr. Kinda Eleonóra) ● Lelkészbeiktatás Felvincen. Ünnepi istentisztelet keretében iktatták be új szolgálati helyén Lukács György lelkipásztort. A Nagyenyed melletti felvinci templomban dr. Gudor Botond esperes hirdetett igét. A gyülekezetet Lukács György lelkipásztor köszöntötte, aki korábban a Hunyad megyei Rákosdon, majd a mezőségi Visában szolgált. Az istentiszteleten
a szimbólumokat, a bibliát és az egyházközség pecsétjét Lőrincz Konrád, a Nagyenyedi Egyházmegye főjegyzője adta át Lukács Györgynek, majd Gábor Ferenc volt beszolgáló lelkipásztor, illetve Bilibók Géza plébános köszöntötte az egybegyűlteket. Az ünnepi alkalom a gyülekezeti házban tartott szeretetvendégséggel zárult. Hibaigazítás. Lapunk november 15-i számában Aki hisz Istenben, nem fut című írásban sajnálatos elírás történt: Bálint Árpád tanító nem 1990-ben, hanem 1950-ben érkezett Kalotaszegre. Az érintett szíves elnézését kérjük. ISSN–1223–8848
