AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA XXVI. évfolyam 9. szám. 2015. május 1.
Ára 0,80 lej
Kié a gyermek?
Összefogás Kárpátaljáért
„Teremtek egy gyermeket! No, de szeretném, ha egy biztonságos otthonba kerülne. Azt hiszem, abba a családba helyezem. Biztosan örülni fognak neki, nagy gondoskodással veszik körül, törődnek azzal is, hogy a ruházat, étel mellett engem is megismerjen a gyermek. Remélem, nem felejtik el, hogy a gyermek az enyém. Emlékeztetnem kell őket, hogy egy időre kapták, s végig figyelem, hogyan nevelik, mit tartanak fontosnak átadni neki.”
A kárpátaljai háborús helyzet és az ott élők nyomorúsága volt a Generális Konvent elnökségének fő témája Beregszászon. „A városba érkezve, azonnal tapasztaltuk a szegénység, a
nyomorúság jeleit. Egyre többen állnak sorban a szükségkonyhák előtt. A pénz értéke a negyedére csökkent (az átlagfizetés nagyjából 200 lejnek megfelelő összeget ér, miközben az árak elérik a magyarországi szintet). A férfiak (Folytatása a 4. oldalon)
Isten rendszeresen tanít, emlékeztet arra, hogy úgy neveljem, szeressem gyermekeimet, hogy közben ne felejtsem el, kitől kaptam. Attól, hogy én hordoztam a méhemben, egyéves korukig én szoptattam őket, a párommal mi éjszakáztunk mellettük, naponta mi rágódunk azon, hogy miképpen lenne a legjobb irányítani, szeretni gyermekeinket, attól még ők drága kincsei az Atyának. S mi, szülők, arra vagyunk kiválasztva, Bántó-Tamás Csilla Andrea (Folytatása a 3. oldalon)
A kárpát-medencei református egyházak vezetői Beregszászon tanácskoztak a kárpátaljaiak megsegítéséért
Ha van hitünk, a poklok kapui sem vehetnek erőt rajtunk
Járás közben születik az út Kultúrák és vallások létfontosságú találkozásáról
Generális Vizitáció Nyárádszentbenedeken
Kocsisor kanyarog a Nyárádmentén. Az ákosfalvi útkereszteződés után néhány kilométerrel már körvonalazódik a nyárádszentbenedeki Toldalagi-kastély, amelyet éppen újítanak. Az ákosfalvi önkormányzat vette
Napjaink nyugtalanságainak ősforrásai bizonyos értelemben a vallások, illetve az, ahogyan emberek félremagyarázzák ezeket, viszszaélnek a vallásokkal. Szerzett vagy örökölt hitükkel. Pedig valójában a legtöbb vallásban ott van a békesség és a megértés tanítása.
bérbe 50 évre, ezért cserébe vállalta, hogy az épületet rendbe hozza. Kiss Gábor (Folytatása az 5. oldalon)
Járni. Egy úton járni. Ez volt az idei Testvériség Hetének a mottója. Magas követelmény, de életbevágó, történelemformáló feladat. Mert amit most látunk, az éppen sokszor, sok helyen az utak drámai szétfutása. Az utak diabolizálódása. Vagy az utak összekeverése, betemetése. Az emberek félrevezetése, semmibe, halálba, önrombolásba tájolása. Az ellentétek pusztító kiéleződése Keleten, Nyugaton, Ukrajnában, Szíriában és Irakban, de másutt is. Pakisztánban nemrég katolikus és protestáns templomot robbantottak szélsőségesek. Fundamentalista hinduk büntetlenül teszik emberéleteket követelő brutalitásaikat. Nem kell ehhez Boko Haram, nem kell ISIS, Iszlám Állam. Vallási elvakultság bőségesen
elég muníció ehhez a brutalitáshoz. Igaza lenne S. P. Huntingtonnak, aki már 1993-ban elindította ébresztő gondolatmenetét, s pár év alatt hatalmas irodalommá duzzasztotta a civilizációk 21. századi háborúiról szóló tézisét, melyben a világvallásoknak is komoly szerep jut? Vagy még korábban, nem látta szinte profetikusan és jól Hans Küng, a félreállított katolikus teológus, hogy a világvallások megbékélése nélkül nem lesz béke a földön? S nem lenne égetően szükséges megkeresni, tanítani világszerte kötelezően az iskolákban a hit- és erkölcstan keretében, Dr. Békefy Lajos (Folytatása a 6. oldalon)
Tanulságos igék Az elhívásról és kiválasztásról V. Ne szégyelld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az Ő foglyát. Hanem együtt szenvedj az evangéliumért Istennek hatalma szerint. Aki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az Ő saját végzése és kegyelme szerint, mely adatott nekünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte. Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és a halhatatlanságot az evangélium által. (2Tim 1,8–10) Az ige Pál utolsó levelében található. Az apostol bátorító levelet ír fiatal tanítványának, Timóteusnak. Közöttük szoros lelki kapcsolat alakult ki. Pedig különböző módon jutottak hitre: Pál egy szempillantás alatt a damaszkuszi úton, Timóteus pedig fokozatosan. Már gyerekkorában áldott hatások érték édesanyja és nagyanyja részéről, akiknek lelkileg nagyon sokat köszönhetett. Méltó, hogy mi is hálásan gondoljunk most, épp anyák napja körül az édesanyákra, nagymamákra, akiktől mi is sok áldást kaphattunk. Timóteus gyengének érzi magát: hogyan tudjon ő Efezusban, e nagyvárosban bizonyságot tenni a hitéről? Ekkor érkezik a levél, amit Pál a börtönben írt. Ez megszégyeníti Timóteust: miként lehet ilyen bizonyossággal írni a kiválasztás, az elhívatás felől, amikor
Fizetve…
az embernek még a puszta léte is veszélyben forog? De íme lehet, mert Isten ehhez is erőt és kegyelmet ad. Pál arra figyelmezteti a tanítványt, hogy ne emberekre nézzen, hanem minden figyelmét Istenre irányítsa. Ha ezt teszi, elnyeri lelke nyugalmát. Ő hívott el minket, és Ő is fog megtartani mindvégig a hitben. Amit Ő elkezdett, azt be is fogja végezni. Ebben a tervben mindnyájunknak helye és szerepe van. És ez a terv nem most készült el a 21. században, hanem örök időknek előtte létezett. Ezt mi nem tudjuk értelmünkkel felfogni, ezt csak hitben lehet elfogadni. De ha megtesszük, belső nyugalom és békesség költözik szívünkbe, hisz megértjük: üdvösségünk szilárd alapokon nyugszik. Ez a kiválasztás Jézus Krisztusban történt, Ő a kiválasztás tükre, mondja Kálvin. Kiválasztásunk egyedül benne van, az Ő áldozatában. Ez egyedül az Ő nagy irgalmából történt, ezt mi nem tudtuk volna sohasem kiérdemelni. Ez a kiválasztás Pál számára a halállal szemben óriási vigasztalást jelent. Neki sem könnyű szembenézni azzal, hogy nemsokára meg kell halnia, mégpedig nem is akárhogyan, hanem a vértanúk halálával. De olyan jó tudni, hogy a halál legyőzött ellenség, mert Jézus feltámadt a halottak közül. Ha meg is kell halnia, tudja, hogy ő akkor is Jézus tulajdona marad, és azt is, hogy a halálból fel fog támadni. Jézus feltámadásával világosságra hozta az életet és a halhatatlanságot. Ez nem más, mint a nagybetűs ÉLET, amin már nincs hatalma a halálnak. Tudjuk, hogy a biológiai halált nekünk is el kell szenvednünk, de ezt már Isten megváltott, hívő gyermekeiként szenvedjük el, s vallhatjuk, amit a káténk így tanít: a halál csak meghalás a bűnre nézve és átmenet az örök életre. Milyen nagy vigasztalás ez, mennyire másképp tudunk így készülni a halálunkra és e világból való elmenetelünkre. Pál apostolban nincs önsajnáltatás, hanem egy mély, csendes derű az örök élet és üdvösség drága bizonyossága. Amíg él, harcolja a hit szép harcát, megtartja a hitet, s a hit megtartja őt. Tudja, az örök élet koronája eltétetett számára s mindazok számára, akik hisznek Jézusban. A legnagyobb öröm számunkra, hogy mi is ezek közé tartozhatunk. Hogy mi is hihetünk abban, hogy Krisztus minket is elhívott és ki-
– mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 lej Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, – az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a tizenegy éves fia megjelent a konyhaajtóban betegágyad mellett töltöttem: 0 lej kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arc– a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0 lej kifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, – könnycseppjeid felszárításáért: 0 lej aki megtörölte kezét a kötényében, és elkezd– mindenért, amit nap mint nap tanítottam te olvasni azt: neked: 0 lej – a virágágyás kigyomlálásáért: 15 lej – minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, – a szobám rendbe rakásáért: 5 lej zsemléért, amit készítettem neked: 0 lej – mert elmentem tejért: 4 lej – az életemért, amit minden nap neked – mert 3 délutánon át vigyáztam a kishú- adok: 0 lej gomra: 20 lej Összesen: 0 lej – mert kétszer tízest kaptam az iskolában: 5 lej Amikor befejezte, anyja mosolyogva nyúj– mert mindennap kiviszem a szemetet: 3 lej totta át a cetlit a fiúnak. A gyerek elolvasta és Összesen: 52 lej két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Szívére szorította a papírost, és a saját számláRengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy jára ezt írta: FIZETVE. tollat, és egy másik cédulára ezeket írta:
Csorba Piroska
Mesélj rólam Mesélj, anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam? És tehozzád hogyan szóltam, amikor nem volt beszédem? Honnan tudtad, mit kívánok? Megmutattam a kezemmel? Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is karodba vettél, meleg tejeddel etettél? Akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem? Úgy neveztél: kicsi lelkem? És amikor még nem voltam, a hasadban rugdalóztam, tudtad-e, hogy milyen leszek, milyen szépen énekelek? Sejtetted, hogy kislány leszek? Mesélj, anya, mesélj rólam! Milyen lettem, amikor már megszülettem? Sokat sírtam vagy nevettem? Tényleg nem volt egy fogam sem? Ha én nem én lettem volna, akkor is szerettél volna?
választott az Ő szolgálatára. Mivel ez teljes bizonyosság a számunkra, ezért állhatatosak lehetünk, kitarthatunk mindazon kísértések, próbák között, amik között naponta élünk és küzdünk. A kiválasztás és elhívatás nem nyugvópárna számunkra, hanem ösztönzés a munkára, a szolgálatra. Pál apostol ebben az utolsó levelében is arra biztatja Timóteust és minket is, hogy bátran tegyünk bizonyságot az evangéliumról, hogy még sokan – akik mostanáig nem hallották meg Isten hívó szavát – meghallhassák, és elinduljanak a hitben járás áldott útján. Különös dolog az, hogy Jézus kicsiny nyájnak nevezi tanítványai seregét, és arra biztatja őket, hogy ne féljenek. Ne féljenek akkor, amikor úgy látszik, hogy az övéi ebben a világban kisebbségben vannak. De ugyanakkor a Jelenések könyve egy megszámlálhatatlan seregről beszél, vagyis egy nagy seregről. Itt a földön sokszor átéljük kicsinységünket, és úgy érezzük, hogy kevesen vagyunk. De ott majd egy hatalmas seregnek leszünk a tagjai. Higgyük ezt, és ami rajtunk áll, tegyünk meg mindent azért, hogy e sereg valóban megszámlálhatatlan legyen! Lőrincz István
2
Kié a gyermek? (Folytatás az 1. oldalról)
hogy egy időre befogadjuk őket, hogy örüljünk nekik, hogy próbáljuk nevelni őket, és közben mi is érlelődjünk általuk. Sok esetben velük és általuk tanulgatjuk, hogyan lehet sokkal alázatosabban, önzetlenebbül, nyitottabb szemmel és kíváncsisággal élni. Ha a gyermekeink nem lennének, könnyen elfásulnánk, nem próbálnánk ki új dolgokat, nagyon is felnőttek lennénk, túl komolyak és mindentudók. Mivel a gyermek mindvégig Istené marad, lassan-lassan rájövünk arra is, hogy egyedül Ő őrizheti meg a gyermeket minden helyzet-
Az én mamám Az én mamám öreg és megfáradt volt már, amikor elment. Tíz évvel élte túl nagytatámat, s erre az egy évtizedre azóta is úgy tekintek, mint valami égi kárpótlásra, tata korai haláláért. Kegyelmi időszak volt ez odafentről, amellyel egészen biztosan nem éltünk annyira, amennyire lehetett volna. Mamának olyan akaratereje volt, ami sok mai fiatalból hiányzik. Nem ledorongoló kritika ez, inkább csak ténymegállapítás. Hol leszünk mi az ő korukban?! – tesszük fel nemegyszer a kérdést, melynek hangsúlyában sokszor ott van a kíméletlen és nem túl sok földi jót ígérő válasz... A makacs tenni akarás szinte a sírig elkísérte Mamát. Megvallom, néha dühített is ez a realitást sokszor figyelmen kívül hagyó akaraterő. A földhöz kötődő szegény ember akaratereje volt ez, akit a sors nem kényeztetett el. Aki tudta: Istenen kívül csak a két kezére támaszkodhat. Nem is volt tétlen soha e két kéz... Ez a két gazdagon barázdált tenyér aztán már két botra is támaszkodott, a gyenge test egyre nehezebben vonszolta magát, mégis ez a sokszor idegesítő, már-már megmagyarázhatatlan makacsság és tenni akarás ott izzott
ben. Ó, pedig, hogy igyekszünk! Minden rizikófaktort kiiktatnánk az életéből, mindent ellenőrzésünk alatt tartanánk. S ezek ellenére sem vagyunk képesek megóvni őt. Gyermekünk Isten tenyerén van, s ez számunkra, szülők számára nagy békességet adhat. Milyen jó, hogy gyermekem Gazdája a mindenható Atya! S Ő azzal is törődik, hogy élete megváltott élet legyen. A gyermek bűneit egyedül Ő tudja megbocsátani. Ezért segítsem a gyermeket a bűnfelismerésben. Magamat semmiképpen ne tüntessem fel hibátlannak, makulátlannak. Láthassa, érezhesse, ha bánkódom a bűneim, mulasztásaim miatt. S ilyenkor eljuttathatom ahhoz az Atyához, aki elfogad, befogad minden nyomorúságunkkal együtt. Menjünk együtt is az Úr elé. Isten a Teremtője, Ura a gyermeknek. Ha pedig ránk bízza, azt is megtanítja nekünk, hogyan bánjunk vele. Ne okoskodjunk, hogy mi így meg úgy neveljük, s a maximumot kihozzuk belőle. Sámson szüleinek az alázatos kérdése legyen előttünk: Ha majd beteljesedik ígéreted, hogyan bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjünk vele? (Bír 13,12) Ha valami igazán értékeset, komolyat akarunk elérni a gyermekkel, jobb, ha azt először és rendszeresen a Gazdájával beszéljük meg, aki soha nem feledkezik meg teremtményéről.
benne. Talán a lelkéből fakadt. Még mindig menni akart a száz kilométerre fekvő kis faluba – ahogy én neveztem: a porfészekbe –, mert munka van. Ha nem is voltak már állatok, de ott volt a föld, ami művelésre várt, és ott volt a ház, ami a lakójára várt. Tata halála után egy évet a „porfészekben” töltöttem. Az egyszoba-konyhás, vályogból épült házikóban petróleumlámpa-világításnál, korai fekvésekkel és kelésekkel. Kakaskukorékolásos, csordakolompolós ébredéssel, csillagösvényes, mélységesen csendes estékkel. Ilyen csend városban nincs, sőt ma már sok faluban sem. Ezt a csendet vágni lehetett, bele lehetett merülni, mint valami vízágyba. Napközben a kertben szerencsétlenkedtem, pontosabban próbáltam utánozni a helyiek szokásait. Gereblyébe persze nem léptem, meg hát a helyi cimborák is kisegítettek az emberpróbáló munkákban. Ez az egy év volt a leghosszabb időszak, amit Mamával töltöttem. Jó iskola volt. Aztán jött még néhány év otthon, amit egészsége romlása miatt már köztünk – lánya és unokái között – töltött. Egy részét már ágyban fekvő betegként. A kínok, a betegség és a fájdalom ellenére is ragaszkodott az élethez. Vagyis hozzánk, akik az életet jelentettük neki. Mamának.
Cselédek és fiak De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében. (Zsolt 106,13)
Jómódú szülei házában a kis Natália megszokta, hogy a házimunkát bejárónők és háztartási alkalmazottak végzik: ők tartják rendben a lakást és a kertet, takarítanak és főznek, intéznek el különféle megbízatásokat. Egy ködös, szomorkás estén a kislány így siránkozott a nappaliban: „Anya, félek egyedül felmenni a lépcsőn!” Az anyuka kedvesen biztatta: „Kérd meg Jézust, hogy menjen fel veled!” A kislány engedelmesen összetette a kezét, és így imádkozott: „Kérlek, Jézus, gyere velem, félek egyedül!” E kis fohász után gyorsan felszaladt a lépcsőn. Fölérkezve aztán – nyilván a szülőktől eltanult hangsúllyal – így szólt: „Köszönöm, Jézus, most már elmehetsz!” Talán elmosolyodunk, vagy éppen jót nevetünk ezen a kis történeten. De legyünk komolyak: vajon nem így bánunk mi Istennel? Imádkozunk hozzá, ha nem boldogulunk egymagunk, a segítségét kérjük, ha bajban vagyunk, mintha Ő valamiféle háztartási alkalmazottunk lenne, akinek az a feladata, hogy elintézzen és megoldjon nekünk bizonyos gyakorlati feladatokat. Aztán, ha megoldódik az, amihez a segítségét kértük, legjobb esetben egy rövid imában megköszönjük a közreműködését, s a következő krízishelyzetig többé nem törődünk vele. A Bibliában olvashatunk arról, hogy így voltak ezzel az izraeliták is a pusztai vándorlás idején. Átélték, hogy Isten kimentette őket az egyiptomi szolgaságból. A Vöröstenger partján – sarkukban az üldözőkkel – kétségbeesetten kiáltottak segítségért. A túlsó parton még elénekeltek egy hálaéneket, aztán gyorsan megfeledkeztek a szabadító Istenről. Ne értsük félre: szabad nekünk gondban és bajban Istenhez fohászkodni. Ő maga biztat erre. Tény az is, hogy számára nincs lehetetlen, és sokszor be is bizonyítja ezt: kisegít a bajból. De ne feledkezzünk meg arról, hogy Ő a világmindenség Ura, aki arra is jogot formál, hogy egész életünknek is ura legyen. Nem a maga érdekében teszi ezt. Rá hallgatva, neki engedelmeskedve tulajdonképpen visszailleszkedünk abba a kozmikus rendbe, aminek egyedül a „teremtés koronája”, az ember szegülhet ellene. Hogy mi az ellenszegülés következménye, azt mind egyéni, mind társadalmi szinten érzékeljük. Mi lenne, ha kipróbálnánk a másik utat, az engedelmesség útját is? Legyen már a mai nap ennek a kezdete a te életedben is. Veress László
Fábián Tibor
3
Összefogás Kárpátaljáért (Folytatás az 1. oldalról)
közül sokakat elvittek katonának, többségükről azt sem tudni, életben vannak-e vagy fogságba estek, mivel nem adnak életjelt magukról. Az ukrán politikai helyzet képlékeny, az emberek nem tudják, mit hozhat a jövő. Mint mondják, nem kívánkoznak el innen, Kárpátalján szeretnének élni, azonban helyzetüket szinte kilátástalannak ítélik” – tájékoztatott Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. „A Generális Konvent elnökségében arról is döntöttünk, hogy közadakozást hirdetünk a Kárpát-medencében a kárpátaljaiak megsegítésére. Az összegyűjtött pénzt a református egyházmegyékhez juttatjuk el, hiszen ők látják leginkább, hol van a legnagyobb szükség. A konvent szeretné megköszönni azt a mérhetetlenül sok adományt, amit eddig nyújtottak magánszemélyek, gyülekezetek, különböző közösségek a kárpátaljaiaknak. Megindító látni, hogy összefogtak a magyar emberek, sokak szíve és pénztárcája megnyílt a válság láttán” – tette hozzá Bogárdi Szabó István. A helyzetet Kató Béla püspök is lehangolónak tartja. Elmondása szerint Kárpátaljáról a besorozások elől többen elszöktek az országból, másokat a frontra vittek. A háborús övezetekből pedig egyre több ukrán érkezik a kárpátaljai térségbe. A helyi oligarchák saját hadsereget toboroznak, hogy védjék vagyonukat. A magyar intézmények egy részét a magyar kormány támogatásával tartják fent, ám az emberek fizetése olyan kicsi, hogy megélni belőle nem tudnak. A fekete gazdaság és a csempészet pedig – ahogy a háborús helyzetekben szokott – egyre nagyobb méreteket ölt. „Ha a háború sokáig tart, a 80 ezres magyar reformátusság jövője nagyon szomorú. Még akkor is, ha az ország, Ukrajna, egyben marad” – véli a püspök. A konvent elnöksége tárgyalt a Kárpát-medencei református média együttmunkálkodásáról, a nyomtatott és elektronikus sajtó munkájának hatékonyabbá tételéről. A Kálvincsillag című egyházi magazinnal összefüggésben arról tájékoztatott, hogy nyárra eldől, mi lesz a 2014 novemberében pénzhiány miatt szüneteltetett
Segély a rászorultaknak. Egyre több segítségre van szüksége a kárpátaljai magyaroknak
periodika sorsa. Az elnökség reményét fejezte ki, hogy megmaradhat a színes magazin, de valószínűleg más struktúrában készülhet majd, mint eddig. A konvent feladata a közös alkotmány és közös törvények előkészítése, a közös ügyek koordinálása, az egység munkálása, ennek megfelelően folytatják majd a jogharmonizációt, tárgyalnak az új katekizmusról, valamint meghallgatják a liturgiai bizottság beszámolóját. Az ügyvivő testület tárgyalt a Magyar Református Egyház költségvetéséről, amelyet a legutóbbi ülésen elfogadott keretszámokkal erősített meg. A részegyházak befizetéseiből összeálló idei költségvetésből 34 millió forint fordítható működési költségekre és különböző programok támogatására. A szolidaritásvállalásban ezenfelül két – a Generális Konvent keretei közt működő és alapvetően önkéntes adományokra támaszkodó – Kárpát-medencei segélyalapnak van fontos szerepe: a lelkészsegélyezési alap a kárpátaljai nyugdíjas lelkészeknek, az oktatási alap a határon túli magyar református oktatási intézményeknek nyújt támogatást. A reformáció 2017-ben esedékes 500 éves évfordulójának megünneplésére előretekintve, az elnökség megállapodott abban, hogy az emlékévben a közös rendezvények mellett az egyházkerületek önálló programokkal is készülnek, amelyeket tartalmukban és időpontjukban igye-
Kórházlelkészek Erdélyben Kolozsvár Buzogány Emese, Megyei Sürgősségi Klinika Elérhetőség: e-mail:
[email protected], tel.: 0740/368663 Balogh Gyöngyi, Onkológia Elérhetőség: e-mail:
[email protected], tel.: 0740/295770 Brassó Magyari János, Megyei Kórház Elérhetőség: e-mail:
[email protected], tel.: 0721/564553 Marosvásárhely Lakatos Gabriella, Megyei Kórház Elérhetőség: e-mail:
[email protected], tel.: 0746/091941
4
Kóródi Csaba, Megyei Kórház Elérhetőség: e-mail:
[email protected], tel.: 0723/331317 Szászrégen Szép Ildikó, Városi Kórház Elérhetőség: e-mail:
[email protected], tel.: 0726/529977 Bánffyhunyad Lukács Margit, Városi Kórház Elérhetőség: e-mail:
[email protected], tel.: 0724/056691 Sepsiszentgyörgy Orbán Edit, Megyei Kórház Elérhetőség: e-mail:
[email protected], tel.: 0729/807973
keznek összehangolni. Egyes programok megvalósítását a magyar kormány által életre hívott Reformáció Emlékbizottság is támogatja majd. Az elnökség döntött arról, hogy a Generális Konvent következő közgyűlését a Dunamelléki Református Egyházkerület látja vendégül június 24-én és 25-én Budapesten. Kárpátalján a háború előtt is nehéz körülmények között éltek az emberek, ezért még nehezebb lesz a talpra állás, de bízni kell, és hinni, hogy „akik Istent szeretik, minden javukra van” – vallja Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke. Szerinte a természetbeni adományokat hálás szívvel megköszönik, de ezek csupán ideiglenes megoldást nyújtanak egyeseknek, a legelszegényedettebb rétegnek, és arra jók, hogy az ingyenkonyhákat fenn tudják tartani. Emellett olyan megoldásokat kell keresni, amelyekkel megtarthatják mindazt, amijük van. Így például magyar oktatási intézményeiket. A Kárpát-medencei pedagógustársadalom úgy segíthetne, ha például tízenként felkarolnának egy-egy kárpátaljai tanárt, s bizonyos összeggel kiegészítenék a bérüket, hogy a pedagógusok ne hagyják el szülőföldjüket a megélhetési gondok következtében. Mert különben a gyermekeket is elviszik magyarországi iskolákba, vagy ukrán iskolába íratják be, s elveszítik identitásukat. Vagy a mezőgazdasági termelőket kellene vetőmagvakkal, növényvédő szerekkel segíteni, hogy ne maradjanak parlagon a földek, üresen a fóliasátrak, mivel a hrivnya drasztikus romlása miatt szinte csődbe kerültek, nincs alaptőke a tavaszi munkák megkezdésére, s ha nem lesz vetés, nem lesz aratás sem, s ezáltal még inkább súlyosbodik a már most is katasztrofális helyzet. „Összeszorított fogakkal is ki kell bírnunk ezt a korszakot, ne hagyjuk, hogy elűzzenek bennünket szülőföldünkről, mert a megmaradás záloga az ittmaradás. Hiszem, hogy Isten megsegít, ha emberek maradunk ebben az embertelen világban” – mondja a püspök.
Ha van hitünk, a poklok kapui sem vehetnek erőt rajtunk (Folytatás az 1. oldalról)
A nyárádszentbenedeki parókia udvarán Lőrincz János esperes köszönti a Generális Vizitációt, majd Csenteri Levente lelkipásztor hívja be a parókiára a bizottság tagjait. A lelkipásztor áhítatában arról beszél, hogy Isten az ő Igéjét hirdető vezetőkké tett minket. A prédikáció során elmondja: az igaz vezetőnek hitben kell példát mutatnia, szolgálatában Isten Igéjének kell mérvadónak lennie. A jó vezetőt ugyanakkor valaki irányítja, ez pedig maga Jézus Krisztus. Vagyis nemcsak az a dolga, hogy a rábízottakat vezesse, hanem közben Istenre kell figyelnie és az ő akaratát követnie. Ha ez nem teljesül, akkor szolgálata öncélúvá válik, ami azért káros, mert Isten általunk válhat mások vezetőjévé. A bizottság ellátogat az ákosfalvi Polgármesteri Hivatalba. Osváth Csaba szívélyesen fogadja a vendégeket. Hosszasan beszélgetnek arról, milyen gondokat kell a jövőben orvosolni, ugyanakkor a polgármester dicséri a nyárádszentbenedeki gyülekezet lelkipásztorát. Elmondása szerint jól együtt tudnak dolgozni. Osváth Csaba is ugyanazt ígéri a bizottságnak, mint Disznajó polgármestere: az egyházközségnek azonnal visszaadnak minden földterületet, amint erre törvényes lehetőség nyílik. Kató Béla püspök ezt azért is tartja fontosnak, mert egy-egy gyülekezet gyakran ezekből a földekből tudja hosszú távon a fennmaradását biztosítani. A püspök azt is elmondja a polgármesternek, hogy a földeket az egyház nem adhatja el, így hosszú távon is a közösség szolgálatában maradnak. A beszélgetés során kiderül: az egyház épületei közül a kultúrotthont is az önkormányzat újította fel, amelyet a református közösség bármikor használhat, amikor arra szüksége van. Szintén az egyházközség tulajdonát képezi egy még vissza nem szolgáltatott iskolaépület, amelynek egy része már beomlott. Az elöljárót arra kérik, a közösség közmunkával tehesse rendbe a tetőzetet, hogy legalább a jelenlegi állapotában maradjon meg az épület. Ha viszszakerül a gyülekezet birtokába, akkor majd az egyházközség felújítja. Látogatás után a bizottság tagjai visszatérnek a nyárádszentbenedeki parókiára, és meglátogatják a gyenge állapotban levő templomot is. Csenteri Levente szerint már nem éri meg felújítani. Elmondása szerint a presbitériumban egy új ingatlan építéséről tárgyaltak, hiszen az 1830-ban épült hajlék is az eredeti templom átépítése nyomán született. Akkor azért kellett lebontani és újraépíteni, mert csúszott a domb, amely miatt az épület is veszélyessé vált. A bizottság a régi iskola épületét is megnézi, amely a parókia szomszédságában van. Kató Béla püspök azt is felveti, hogy
esetleg majd ennek az épületnek a helyére építsék a templomot, ha az iskolát és a hozzá tartozó telket viszszaszolgáltatják a közösségnek. Ebéd után a község fiataljaival beszélget a vizitációs bizottság, vallásórások és kátésok egyaránt A vizitációs bizottság tagjai a gyülekezeti tagokkal beszélgetnek beszámolnak arról, hogyan foglalkoznak velük, mit tanulnak, kozni lehet. Ha valami romlásnak indul és elmajd presbiteri ülésre kerül sor, melynek so- pusztul, már nehéz újraéleszteni. „Ha a temprán a püspök a törvény betartásának fontossá- lomra vagy a volt iskolára nézünk, akkor azok gáról beszél a presbitereknek. „A református javításra szorulnak. Azonban ha van összefogás egyház felépítése megköveteli a fegyelmet és és hit, akkor a poklok kapui sem vehetnek erőt a rendet. Mert ha az elöljárók meghajtják a fe- rajtunk. Az Ige is erről szól. Mintha-kereszjüket Isten akarata előtt, akkor ezáltal azt a fel- tyénséggel nem lehet a gyülekezetet építeni. adatot kapják, hogy másokkal együttműködve Mi, akik nem ebben a gyülekezetben élünk, tuaz egyház ügyét komolyan és fegyelmezetten dunk segíteni, de a problémákat csak helyben képviseljék.” A püspök szerint az elmúlt 25 lehet megoldani.” Az ülésen a presbitérium tagjai elmondják: amióta Csenteri Levente szolgál a gyülekezetben, újra beindult az élet, megnőtt a templom látogatottsága, újraindultak a gyülekezeti alkalmak, amit a presbiterek és a gyülekezet is pozitívan értékel. A presbiteri ülés után a bizottság a gyülekezet nőszövetségével is találkozik, amely nagy számban képviselteti magát. A Marosi Egyházmegye lelkipásztorainak részvételével tartott istentiszteleten Kántor Csaba püspökhelyettes hirdeti az Igét, majd Lőrincz János és Dézsi Zoltán esperes Ifjak műsora az ünnepi istentisztelet alkalmával köszönti az egybegyűlteket. Kató Béla püspök felszólaláévben megélt szabadságban sok mindent meg sában arról beszél, hogy amikor a lelkész és a lehetett tenni: volt, aki ezzel a lehetőséggel élt, gyülekezet két különböző irányba megy, akkor és sok szép eredmény született. Most azonban meghasad a templom fala. A kérdés pedig az, bizonytalanságban élünk, a közel került hábo- hogy ami szétszakadt, azt eggyé lehet-e még rús állapot felülírja, átalakítja életünket. Az forrasztani? A presbitérium feladata, hogy ne ország vezetése is másként cselekszik, és ha tűrjön el mindent, akadályozza meg a szakabennünket kockázatnak látnak, hogy erdélyi dást. „Megtanultam, számon kell kérni azokat reformátusokként megbontjuk az ország egy- a lelkipásztorokat, akik nem teljesítik hivatali ségét, akkor olyan események is bekövetkez- kötelességüket, mert az később súlyos követhetnek, amelyek eddig e szabadságban nem kezményekkel járhat. De ugyanúgy felelőssége történtek meg. Kató Béla szerint sokkal job- van a presbitériumoknak is.” ban kell ezután vigyázni magunkra. KárpátalCsenteri Levente az istentisztelet végén járól a fiatalok menekülnek, hiszen nem az ő megköszönte a bizottság látogatását, és annak háborújukat vívják az ukrán–orosz határon, és tanácsait, bátorítását. A lelkipásztor a gyülekeha Erdélyben véletlenül háborúra kerülne sor, zet előtt is megemlítette: a templomot valószíaz itteni fiatalok ugyanúgy Nyugatra menekül- nűleg le kell bontani, nagy feladat vár a híveknének. re. Csenteri szerint a gyülekezet számára azért A püspök szerint a lelkészek jönnek-men- volt jó a vizitációs nap, mert megmozgatta őket. nek, de a gyülekezet marad, és nekik kell min- „Rendkívüli alkalom volt a látogatás, láttam az dent megtenniük azért, hogy semmi ne menjen arcokon, hogy megerősített bennünket” – zárta kárba. Az egységből és a közösségből táplál- felszólalását a lelkipásztor.
5
Járás közben születik az út (Folytatás az 1. oldalról)
hogy mi a legkisebb közös többszörös a világvallásokban, ami összekötheti őket, s követőiket? Mert vannak közös ösvények! S ezeken közeledni lehetne egymáshoz!
Követés, keskeny ösvény, nem saját magánút A keresztyének számára a járás naponta ezt jelenti: nem a magam útjait járom, hanem Krisztust követem. Annyi valós emberi példa bizonyítja és ösztönzően adja tovább máig, hogy van pozitív, járható út. Még ha keskeny is. De a legnagyobb csúcsokra egyszemélyes utak vezetnek, nem tolongásra, tülekedésre csábító széles mezők! Járt utat járatlanért el ne hagyj! – nem véletlen az igei figyelmeztetés. A keresztyén ember a krisztusi keskeny ösvényen jár. És a követés során épül egy út, amiről megállapíthatjuk: ez valóban járható út. Az Ő követésében, s egyedül így vesszük észre vak gyűlölet és antiszemitizmus nélkül, hogy a názáreti Jézusban van járható út a zsidóság felé is és minden ember felé. Ezért jött létre egyebek mellett a Krisztushitű zsidók közössége, akik felismerték ezt, ők azok, akik zsidónak születtek, de megtértek, Krisztus-hitre tértek. Ők Krisztusban ismerték fel és fogadták el a Messiást. Akiket viszont, s ez nagyon fontos, sem Izráelben, sem másutt nem ölnek meg ezért, nem állítanak bíróság elé. Micsoda ellenpélda ez a fundamentalista iszlám országokkal ellentétben! Legalább ennyi toleranciát jó lenne, ha megtanulna a keresztyénség egy része, a pogányságba lassan visszasüllyedő vagy csak formálisan, de áradó előítéletekkel élő, vasárnapi keresztyén magyarság ezen része, és a vakhitben egyre vadabbá vedlő muszlimok jó része. Honnan kaptuk a Tízparancsolatot? Milyen zsoltárokat imádkozott Urunk Jézus földi zarándokútján, egészen a keresztig, ha nem Dávid zsoltárait? És nem a nagy prófétákat idézi? De úgy, hogy szétfeszíti a szemet szemért, fogat fogért parancsát az irgalom és a szeretet nagy parancsolatával, és kozmikus, planetáris túlélés alapelvvé teszi az egyetlen működési elvet: a szeretet és a megbocsátás örömhírét, távlatosságát!
ISSA, azaz Jézus neve közel 25 helyen a Koránban Az iszlám szent könyvében, a Koránban olvasunk Issa prófétáról, Isten küldöttéről, aki Isten szavát hozta a földre (kalima min Allah). A Koránban 12 helyen olvashatunk az evangéliumról, amit úgy említ, mint fényt és jogosságra vezetést. A szúrák, Korán-versek 19 helyen írnak Jézusnak Mirjamtól való születéséről, aki nem istállóban látta meg a napvilágot, hanem egy csodálatos patakparton a pusztai datolyapálma alatt. És tudósít Jézus csodatételeiről is: gyógyította a vakon szüle-
6
Keskeny út vagy széles út? Egyre nagyobb tömegek választják az utóbbit...
tettet, a leprást, bár hozzáteszi: Ez nem más, mint varázslás (Korán 5:110). A feltámadást tagadják, mint ahogyan Jézus megfeszítését is. Nem ismereten, hanem spekuláción alapszik mindez – teszi hozzá a Korán. Nem ölték meg Őt, hanem Allah ragadta fel magához. Viszont azt is tanítják és hiszik a muszlimok,
A világvallások között kevés az egyetértés
hogy Jézus majd visszatér a földre, legyőzi a hamis Messiást (ad-Daddzsal-t), és az emberek az igaz iszlámra térnek, s eljön a béke kora a földre. Majd ezután hal meg Jézus. Láthatjuk e rövid ismertetőből, milyen ellentmondások vannak a Koránban és a muszlim hívőkben Jézust illetően. Valójában nem tudják, mit tegyenek Vele – leírni, lenullázni nem lehet, isteni természetét elismerni Allah egyedüli istensége miatt nem tudják, nem merik. Varázslást, spekulációt húznak rá életére, ugyanakkor az iszlám számára mégis kisajátítják Őt, hiszen Allah ragadja el a földről mint igazat, majd visszajön a végső békesség helyreállításáért. Csodálkozhatunk, ha az egyszerű híveket is megtéveszti, s ezért manipulálhatja ez az ellentmondásos Jézus-kép?!
Ami a három világvallásban közös A járásban születik meg az út – de milyen út? Mindhárom világvallásban a szegények támogatása ott van – a zsidóknál alamizsnaként, ami megjelenik a Koránban is, Jézusnál pedig Máté 25,35–40-ben az irgalmasság útja: ha megcselekedtétek eggyel is ezt az én legkisebb atyámfiával, velem cselekedtétek meg. Írásértelmezésben soha nem lesz elméleti egyezés a három világvallás és tagjai között, de talán egy közös melegkonyhát a szegényeknek fel tudnak állítani. Ha nem lesz soha közös imakönyvük, de legalább a szolidaritásban kinyújthatják kezüket az elesett, rászoruló ember felé. Nem azért, hogy főbe lőjék, levágják a fejét, mint Irakban vagy Szíriában, s másutt is. Ahol pedig a keresztyének a jordániai herceg, Hasszan Ibn Talal szerint is az arab kultúra megalapítói voltak már 600 évvel az iszlám megjelenése előtt. Mi az a keskeny ösvény, amire nem lehet fegyvermarkoló kézzel, gyűlölettől túlfűtött vadászösztönnel rálépni, csak emberi eszközöket elengedő és imádkozó kézzel, szívvel?
Világvallások közös házai Tóra-iskolák, Korán-iskolák, evangéliumi iskolák már léteznek. De mikor épülnek olyan házak, ahol a vallási oskolások egymással is találkoznak? És megteszik az első lépéseket, elindulnak, s járni kezdenek a közös házba, és akkor majd közös utakat is kitaposnak – egymás felé. Csak az első lépés a nehéz, de ha ez sem történik meg, egészen biztosan lövedékállássá válhatnak az iskolák és a templomok, mecsetek, zsinagógák is – mint annyiszor a történelemben. Ez pedig csak tömegsírokhoz vezethet… Kezdjünk el közösen gondolkodni, tervezni, építeni, elindulni egymás felé, hogy megépüljenek a jövendő közös vallási házai, s így mentsük meg a jövőt... Annyira nehéz ez? Éppen ezért!
Összeállította: Könczei Katinka
Kedves Gyermekek! Még emlékszem, amikor kiskoromban ünnepre hívtuk az édesanyákat és nagymamákat a templomba. Virágcsokrot kötöttünk, verset szavaltunk... Még emlékszem, amikor az istentisztelet végén odaszaladtam anyukámhoz, és magához ölelt...
Minden évben van egy nap, amikor világszerte megemlékezünk az édesanyákról. Erdélyben ez a nap május első vasárnapja, ebben az évben május 3-a! Az anyák napja nem egyházi ünnep. A Biblia nem tartalmaz utalást az édesanyák ünneplésére, azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az anyaság adottsága Isten teremtő akaratának következménye. A nők különleges képessége és kiváltsága, hogy testük részese lehet a teremtés csodájának! A nők helyet, „átmeneti szállást” adnak egy új életnek, aki kilenc várakozással teli hónap elteltével világra jön. Anyák napi ünneplésünk legyen a szeretetünk kifejezése édesanyánk iránt. De ne csak ezen az egy napon, hanem az év minden napján köszönjük meg édesanyánk odaadó szeretetét, gondoskodását! Továbbá, legyen ünneplésünk a hálaadás alkalma is Isten iránt, azért a gondviselésért, szeretetért, amely felénk az anyai szíveken keresztül is megnyilvánul.
Virágos mécsestartó Minden édesanya megérdemel egy kis figyelmességet! Köszönetünket kifejezhetjük ajándékkal, melyet saját kezűleg is elkészíthetünk. Íme egy kis segítség...
1. lépés: A kartonpapír-csíkot végeinél öszszeragasztjuk. Ennek pontosan akkorának kell lennie, hogy a mécses beleférjen.
4. lépés: A szirmokat kissé meghajlítjuk. Végül behelyezzük a mécsest az elkészült mécsestartóba!
2. lépés: A színes lapot kettéhajtjuk és egy sziromformát rajzolunk az egyik felére. Ezt kivágva megkapjuk a szirom sablonját. Ez alapján a többi lapra elkészítünk 8 darab szirmot.
Édesanyák a Bibliában Kössétek össze! Kellékek: – színes papír – 10×7 cm-es téglalapok – papírcsík kartonból – 2,5 cm hosszú, 1 cm széles – olló, ragasztó – mécses
3. lépés: A szárat behajtva, a karikára ragasztjuk a szirmokat. (Egymás után mind a 8-at.)
1. Erzsébet 2. Éva 3. Betsábé 4. Anna 5. Ráhel 6. Mária 7. Rebeka 8. Sára
a) Jákób és Ézsau édesanyja. b) Káin és Ábel édesanyja. c) József édesanyja. d) Keresztelő János édesanyja. e) Jézus Krisztus édesanyja. f) Izsák édesanyja. g) Salamon édesanyja. h) Sámuel édesanyja.
7
IKE-csoport a Dési Egyházmegyében
Hírek – Események ● Mikó Imre-díjas Ősz Előd. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) nemrég tartotta évi közgyűlését a Kolozsvári Protestáns Teológia dísztermében. Az eseményen díjazták Ősz Sándor Elődöt, egyházkerületünk levéltárosát. A díjat az EME és a Gróf Mikó Imre Alapít-
vány ítéli oda elismerésként négyévenként. 2015-ben Ősz Előd a Bibliotheca Calviniana Transylvanica című forráskiadvány sajtó alá rendezéséért kapta. Az EME a kutatás iránt érdeklődők között igyekszik megtalálni mind a tapasztalt nyugalmazott egyetemi, mind az aktív oktatókat, kutatókat, akik révén a fiatal nemzedék is bevonható a tudományos élet vérkeringésébe. Az EME amellett, hogz kutatást végez, nevelői, oktatói szerepet is ellát, ugyanakkor közzéteszi és terjeszti a kutatási eredményeket, mindeközben tudományos közösséget épít a különböző szakterületeken. ● Strasbourgba kerül a Mikó-ügy. Tavaly decemberben a román hatóságok hosszas pereskedés után úgy ítélték meg, hogy a Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium nem illeti meg a református egyházat. Bár 15 évvel ezelőtt visszaszolgáltatták egyházunknak, 2014 végén újraállamosították. Kató Béla püspök a sajtónak nyilatkozva elmondta, Romániában az
Szolgáljatok az Úrnak örömmel! Elnökségi ülésre ültek össze a KézdiOrbai Egyházmegye Nőszövetségének tagjai Kisborosnyón. Orbán Judit vajnafalvi lelki-
ügy végleg le van zárva, és csak egy lehetőség maradt: az egyház az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul. Reményre ad okot, hogy a román bíróság ítélete nem a református egyház tulajdonjogát tagadja, hanem azt mondja ki, hogy a visszaszolgáltatás nem a megfelelő dokumentumok alapján történt – tette hozzá a püspök. A strasbourgi bíróság asztalára letett iratcsomóban az egyház arra törekszik, hogy világossá tegye a bírák előtt a nyugati irányultságú egyházak és az iskola több évszázados kapcsolatát, a protestáns oktatási rendszer működését. A püspök azt reméli, hogy megértik: a kollégiumok elidegeníthetetlen részei voltak az egyházaknak, még akkor is, ha önálló jogi személyiséggel rendelkeztek. – Ha ezt Strasbourg nem érti meg, akkor Romániában komoly veszélybe kerülhet a tulajdonhoz való jog – vonja le a szomorú következtetést Kató Béla püspök. ● Bővült a vártemplomi öregotthon. Holland segítséggel és a magyar kormány támogatásával újabb épületszárnnyal bővült a marosvásárhelyi vártemplom Jókai utcai Diakóniai Központjában működő öregotthon. Az intézmény három szinten, tizennégy szobával és több raktárhelyiséggel növelte kapacitását. Az új szárny átadása után a helyek száma huszonöttel nőtt, ezek közül már húszat be is töltöttek. Jelenleg csaknem félszáz személy áll a Lazarenum Alapítvány gondozásában, közülük negyvennyolc a diakóniai központ lakója, kettőt pedig saját otthonában látnak el. Az ünnepélyes avatón részt vett Orbán Viktor miniszterelnök felesége, Lévai Anikó jószolgálati nagykövet, illetve Kató Béla, az erdélyi egyházkerület püspöke is. „Ebben az elsivatagosodó világban az egyház az egyetlen, amely le tudja bontani az elidegenedés falát” – hangsúlyozta a püspök, utalva a vártemplomi gyülekezet és az alapítvány újabb emberséges lépésére. pásztor áhítata után Balogh Zoltán esperes köszöntötte az egybegyűlteket. Az éves programot Bardócz Tímea elnöknő ismertette a jelenlévőkkel. Az elnökségi ülések mellett részt vehetünk a Székelyföldi Régiós Konferencián Sepsiszentgyörgyön, a Kálvin-heti konferencián, a Bonyhai-kastély-napon, csendesnapon és a Kárpát-medencei imanapon. Eseménydús év előtt állunk, ezúton is hívjuk és várjuk alkalmainkra, találkozásainkra minden érdeklődő asszonytestvérünket. Az esemény végén Orbán Judit az Áldjad, én lelkem, az Urat című imádságoskönyvet mutatta be a jelenlévőknek, amelyet egyházkerületünk lelkésznői írtak. Az áldást Székely Róbert kisborosnyói lelkipásztortól hallottuk a Zsolt 100,2 alapján: szolgáljatok az Úrnak örömmel! Dezső-Csia Ibolya
A közelmúltban a Dési Egyházmegyéhez tartozó Magyardécsén ifjúsági találkozóra került sor, 16 egyházközségből jöttek el a fiatalok a tartalmasnak ígérkező együttlétre. Juhos János lelkipásztor áhítatát követően Bányai Csaba esperes köszöntötte az egybegyűlteket, röviden visszatekintett az ifjúsági egyesület alakulására, történetére. A kolozsvári központból érkezett IKE képviselőinek vezetésével megalakult az egyházmegyei IKE. Közösen választottuk ki azokat a fiatalokat, akiket alkalmasnak gondolunk a Dési Egyházmegye Ifjúsági Szövetségét képviselni, annak munkáját fellendíteni. Több jelölt közül kellett választani megfelelő embert a vezetői tisztségekre. Isten segítségét és áldását kérjük munkájukra! Az eseményen megemlékeztünk az 1848-as forradalomról és szabadságharcról. Vetítéssel tette színessé és tartalmassá a szabadságharcról tartott előadását Kerekes Zoltán és Kerekes Boglárka. Az előadás után vetélkedő következett.
A több mint száz jelenlevő hat csapatba szerveződött, mindenkinek az 1848-as forradalomhoz kapcsolódó összevágott képrésszel kellett megtalálni a csapatát és összerakni a bizonyos képet. A nyertes csapat tagjai egy-egy kokárdával, ágyúval díszített és feliratozott pólóval gazdagodhattak. Kiss Imola, Mezőköbölkút
ISSN–1223–8848
ÜZENET Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja A szerkesztőség címe: 400079 Kolozsvár Király utca (str. I. C. Brătianu) 51. sz. Telefon: 0731 019404 Drótposta:
[email protected] http://www.reformatus.ro/uzenet.html Főszerkesztő: Somogyi Botond Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Készült az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában. Felelős vezető: Dávid Zoltán Olvasószerkesztő: Sztranyiczki Mihály Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos Tördelés: Czirmay Ágnes
