AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA XXVI. évfolyam 8. szám. 2015. április 15.
Ára 0,80 lej
Ahol az ember csődöt mond, ott Isten maximálisat nyújt Generális Vizitáció Disznajón Mintegy húsz személy álldogál egy hétköznapi, keddi reggelen Disznajó határában. Mégis kiemelkedő ez a nap, mindenki ünneplőben várakozik. Nemsokára kocsisor áll meg, az autókból kiszálló férfiak palástot terítenek magukra. Generális Vizitáció érkezett Disznajóra, ebbe a Felső-Maros menti településre. Szász Attila görgényi esperes Igével köszönti a bizottságot, majd kaláccsal kínálják az érkezőket, és egyben figyelmeztetik is: a falu központjában még egyszer megállnak majd, a faluközösség ugyanis meglepetéssel készült. A disznajói turulmadár alatt, amely az első világháború áldozatainak emlékét szolgálja, népes gyereksereg áll őrt. (Folytatása a 4. oldalon)
Az egyházkerületi generális vizitáció a kisgyülekezetek számára mindig ünnepet jelent
A prédikáció nem mindig a fiataloknak szól
Felszámolódhat a Nyugat, mert nem keresi az igazságot
Újraalakulóban az IKE
Indiai filozófus bírálja a keresztyén Európát
Tussay Szilárd ifjúsági referenssel a szervezési nehézségekről, az ifjúsági munkáról és a gyakoribb reformációról
Vishal Mangawaldi 1949-ben született. Az indiai keresztyén filozófus és társadalomreformer több mint 40 országban tartott előadást a keresztyénségről, ennek befolyásáról a társadalmak történetére és a jövőre. 1976-ban feleségével, Ruth-tal keresztyén közösséget alapított az indiai szegény parasztok közötti keresztyén szolgálatra. „Senki sem képes megismerni az igazságot, amíg az Igazsággal nem találkozik, s Ő ki nem jelenti magát nekünk” – állítja a filozófus, aki a mai India egyik legbefolyásosabb gondolkodójaként most ezt az igazságot, Jézus Krisztust kéri számon Nyugaton.
– Mintegy 18 éve jelent meg egy gyermekversed az Üzenet Örömmondó rovatában. Úgy látszik, már akkor részt vettél az egyházi ifjúsági életben. Te mikortól számítod a munkádat? – A kolozsvári Farkas utcai gyülekezetben való konfirmációm óta, 2004-től. A konfirmációt kö-
vetően azonnal beavattak a tábor szervezésébe, egy évvel később már a gyülekezet ifjúsági alelnökévé választottak. 2007-ben elnök lettem. Később egy szinttel fennebb léptem, mert a kolozsvári gyülekezetek ifjúsági munkáját szerveztük. 2010-ben az IKE részéről érkezett egy megkeresés, elmennék-e Strasbourgba ifjúsági képzésre? Ezt követően a szervezet külügyi képviseletére kértek fel. Elvállaltam a II. Válts irányt! IKE-fesztivál szervezését 2012ben. A következő évtől már a szervezet programkoordinátoraként dolgoztam, majd másfél év után az IKE ügyvezetője lettem. – Január elsejétől fizetett alkalmazottként dolgozol az egyházkerületnél. Mivel foglalkozol? Somogyi Botond (Folytatása az 5. oldalon)
A fiatal Vishal friss szemmel, elfogulatlan szívvel és egy másfajta kultúrkör mentalitásával kezdte olvasni a Bibliát. Hamarosan eljutott arra a felismerésre, hogy a Biblia Isten kommunikációja a bűnös emberrel. Tanulmányozta a hindu guruk tanításait, a buddhista bölcseletet és a Koránt. Első kézből szerzett tapasztalatokat az elnyomott, szegény, paraszti indiai világról. Mindez a Biblia még mélyebb tanulmányozására indította. A hindu és buddhista bölcselet által felébresztett, de ki nem elégített igazságkeresés hatalmas vallási és kulturális szomjúságot ébresztett benne. Így talált rá az IGAZSÁGRA, Jé-
zus Krisztusra. Erről a hatalmas felfedezésről Amerikában is szólt tv-sorozatokban, amikor a millennium évében, 2000-ben feleségével együtt tv-sorozatot készítettek vele a Biblia szerepéről a modern világ alakításában címmel. Otthon Indiában és a nagyvilágban is. Mi az igazság? Ezt a kérdést pár ezer éve filozófusok, vallásalapítók feltették. Jézusnak is Pilátus (Jn 18,38), az európai, római hatalom képviselője, aki maga is vágyott az igazságra. Dr. Békefy Lajos (Folytatása a 6. oldalon)
Tanulságos igék Az elhívásról és kiválasztásról (IV.) A pogányok pedig ezeket hallván, örvendeztek és magasztalták az Úrnak igéjét, és akik csak örök életre választattak, hittek. (ApCsel 13,48) Egy Lídia nevű, Thiatíra városbeli bíborárus asszony, aki félte az Istent, hallgatott reánk. Ennek az Úr megnyitotta szívét, hogy figyelmezzen azokra, amiket Pál mondott. (ApCsel 16,14) Pál és Barnabás a pisidiai Antiókhiában (ez nem az az Antiókhia, amelyikben ők hosszú időn át munkálkodtak, s melynek gyülekezete kiküldte őket a missziói munkára), az ottani zsinagógában prédikálnak a zsidóknak és azon pogányoknak, prozelitáknak, akik hozzájuk csatlakoztak. Hirdetik, hogy Isten beteljesítette az atyáknak adott ígéretét Jézus halálból való feltámasztása által. Amit Isten évszázadokon át megígért, azt most beteljesítette. Hirdetik, hogy más nevében nincs megtartatás, csakis az Ő nevében, hogy csak egyedül Ő vezet el minket az üdvösségre. Csak a Krisztusban való hit által juthatunk el az örök életre. Pál és Barnabás nagy erővel kérik a hallgatóikat, hogy ezt az örömüzenetet ne vessék meg, hanem fogadják el és éljenek általa. Egyesek elfogadták az üzenetet, mások azonban elutasították. Mert az igehirdetés nyomában mindig döntések születnek. Vannak, akik meghajolnak előtte, mások azonban elfordulnak tőle. A Szentírás egyik legnehezebb kérdéséhez érkezünk el, a hit és hitetlenség, az elfogadás vagy megkeményedés kérdéséhez. A zsinagógából az emberek két irányba indultak el: vagy az üdvösség, vagy a kárhozat útján. Kik voltak azok, akik hittek? Az ige szerint azok, akik erre elválasztattak. Itt a predesztináció titkával állunk szemben, ami a keresztyén ember számára nem kevés fejtörést okoz. Mert valóban igaz: a Szentírás ebben a kérdésben kétféleképpen tanít. Megvannak benne az örök predesztinációt hirdető versek. De megvannak azok is, amelyeket olvasva úgy tűnik, minden az ember döntésén múlik. A fent idézett igében valóban az van, hogy Pál beszédének azok hittek, akik az örök életre választattak. Más helyeken viszont azt olvassuk, hogy az ember az oka hitetlenségének, a maga bűne miatt fog elveszni. E kettőség sok gondot okoz mind a mai napig a Bibliát őszintén olvasó embernek. Ennek az oka az, hogy a Szentírás az emberiség történetének elbeszélését és megítélését kétféle-
2
Raffaello Santi: Pál és Barnabás Lisztrában
képpen tárgyalja. Vagy Isten szemszögéből nézi az eseményeket, vagy pedig az ember oldaláról közelíti meg a dolgokat. Van isteni és emberi oldal. A mi számunkra ez két olyan párhuzamos, ami sohasem találkozik, csak Istennél. Az is nyilvánvaló, hogy Isten akarata kétféleképpen van jelen életünkben: egyfelől titkos, másfelől kijelentett formában. A kijelentett akarat a törvény és evangélium. Ez a mi keresztyén életünk zsinórmértéke. A titok pedig az a mód, ahogyan Isten a világtörténelmet és a mi személyes életünket irányítja. A kijelentett akaratot világosan látjuk és értjük, s igyekszünk ahhoz szabni az életünket. A titkos akarata rejtély marad számunkra, s abból csak annyit látunk, amennyit időnként Isten megmutat nekünk. Amikor a kiválasztásról beszélünk, akkor ezt a két vonalat szüntelen szem előtt kell tartanunk, mert minden félreértés onnan származik, hogy mi ezt a két vonalat folyamatosan összekeverjük és kijátsszuk egymás ellenében. Tudnunk kell, nem mi választottuk Istent, hanem Ő választott minket. Látjuk ezt Lídia példájából is. Ő eredetileg pogány asszony volt, aki zsidó hitre tért. Üzletasszony volt, gyönyörű bíborszövettel kereskedett. Hallgatta Pál beszédét, aki Isten kifejezett vezetése nyomán épp nemrég érkezett a városba. Lídia elmegy az összejövetelre a folyó partjára. Figyelmesen hallgat arra, amit Pál Jézusról mond. Közben Isten megnyitja szívét és Lídia szívébe fogadja az evangéliumot, hisz benne és már termi is a hit gyümölcseit, mert Pált és Silást napokon át házába fogadja. Isten tehát kiválasztotta őt, de ő maga is mindent megtesz ennek érdekében. Megy az istentiszteletre, figyelmesen hallgatja az Igét és hisz az evangéliumban. Világosan kell látnunk, hogy Isten az, aki minket kiválasztott az üdvösségre, de ez nem történik rajtunk kívül, a mi személyes felelősségünk és munkánk nélkül. Az ember nem játékszer, akit Isten ide-oda dob akarata és megkérdezése nélkül, hanem az Ő munkatársa. Végső soron azt teszi, amire Ő elrendelte, de nem kényszerűségből, hanem szabadon. Mi az általa meghatározott dicsőséges cél felé haladunk, s a mi feladatunk az, hogy igent mondunk e célra. Nem azért választott ki minket, mert mi ezt valamivel kiérdemeltük, hanem egyedül kegyelemből, Krisztus érdeme által, hogy az Ő di-
csőségét munkáljuk. Ha Isten engem elválasztott, akkor jó reménységgel lehetek afelől, hogy Ő ezt másokkal is meg tudja tenni. Vigyázzunk azonban arra, hogy mi csak a saját kiválasztásunkról legyünk meggyőződve, a másokénak eldöntése nem a mi dolgunk. Szolgáljunk hűségesen, hogy a választottak serege szüntelenül gyarapodjon és növekedjen. Lőrincz István
Bibliaolvasó kalauz Május 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31.
P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V
Józs 10,1–27 Józs 10,28–43 Józs 11,1–9 Józs 11,10–23 Józs 12 Józs 13 Józs 14 Józs 15 Józs 16 Józs 17 Józs 18 Józs 19 Józs 20 Józs 21 Józs 22,1–8 Józs 22,9–34 Józs 23 Józs 24,1–15 Józs 24,16–33 ApCsel 1,1–3 ApCsel 1,4–11 ApCsel 1,12–14 ApCsel 1,15–26 ApCsel 2,1–13 ApCsel 2,14–36 ApCsel 2,37–41 ApCsel 2,42–47 ApCsel 3,1–10 ApCsel 3,11–26 ApCsel 4,1–12 ApCsel 4,13–22
Kol 3,5–11 Kol 3,12–17 Kol 3,18–4,1 Kol 4,2–6 Kol 4,7–18 1Thessz 1 1Thessz 2,1–12 1Thessz 2,13–20 1Thessz 3,1–8 1Thessz 3,9–13 1Thessz 4,1–8 1Thessz 4,9–18 1Thessz 5,1–11 1Thessz 5,12–28 2Thessz 1 2Thessz 2,1–12 2Thessz 2,13–17 2Thessz 3,1–5 2Thessz 3,6–18 1Móz 1,1–25 1Móz 1,26–31 1Móz 2 1Móz 3 1Móz 4 1Móz 5,1–6,8 1Móz 6,9–7,24 1Móz 8 1Móz 9 1Móz 10 1Móz 11 1Móz 12
„Játék” egy falat kenyérrel A cigánygyerekek leugráltak a fékező villamos-szerelvényről. Az utasok néma gyűlölettel néztek utánuk, ők pedig elégedetlenül húzták össze magukon a rongyos ruhadarabokat. Már mindenki unta egyhangú, monoton éneklésüket, színpadias szereplésüket, képmutatóan siránkozó hangon előadott kéregetésüket. Tudták, ha a felszínen akarnak maradni, váltaniuk kell. Tudta ezt gazdájuk is, aki néhányuknak tán apjuk is volt. „Sebaj, közeleg a húsvét. Akkor majd aranyéletünk lesz pár napig” – próbálta felvidítani a többieket a legidősebb. Ez hatott. A kisebbek máris piros tojásokat törtek lelki szemeik előtt, és csak azért fohászkodtak, hogy idén se egyszerre ünnepeljék a „román” és a „magyar húsvétot”, mert így nekik is hosszabb időre biztosított az alamizsna. Az eső egész nap szemerkélt. De ez nem szegte kedvüket: ázott verebekként nyargalásztak a piszkos, elhanyagolt aluljárókban, ijesztgetve a lemerészkedő járókelőket. Késő délután egy kora szerint középkorú, de fizikailag már öreg hajléktalan lépett ki az élelmiszerboltból. A rajkóknak felcsillant a szemük. Ma először. Ismerték az öreget, de nem beszéltek vele. Az utcán élők kasztjában a hajléktalanok – kik között sokuk már csak emberi roncs volt, s megany-
A perselypénz a lelki életet is tükrözi Presbiteri találkozó Magyarlétán A Kolozsvári Egyházmegye Presbiteri Szövetsége a közelmúltban egyik régiójának kiskörű presbitertalálkozóját tartotta Magyarlétán. Bibza Gábor esperes igehirdetése után Tunyogi Lehel magyarfodorházai lelkipásztor tartott előadást Ef 4,1–16 alapján. Az előadás után Floriska István PSZ-elnök elmondta, hogy a válaszúti, szucsági és a negyedik kiskörű konferenciát is megszervezik. A nyár folyamán szeretnénk talákozókat tartani szombatonként két-két egyházközség presbiterei és csaladjaik részvételével. Ezeken az alkalmakon különböző témákról szólna a beszélgetés, a témát a belmissziós szövetségek javasolják. A cél az egymással, illetve a helyi gyülekezettel való is-
nyi madárijesztőként rótták az út porát – a legalsó fokon álltak. Nem voltak különösképpen éhesek, mégis ingerelte őket az öreg kezében tartott kenyérdarab – amit valószínűleg a boltban kaphatott. Valami állatias vadászösztön ébredt fel bennük, mint amikor a kutya macskát lát, vagy a macska egeret… Hangos zsivajjal kezdtek el körözni körülötte. Percekig csak róttak a köröket a tanácstalanul tébláboló férfi körül, aki nem tudta mire vélni a dolgot. A csapat kifárasztotta áldozatát, aki bár egy helyben állt, mégis beleszédült a látványba. Ekkor már tudta: a kenyér kell nekik. Az ő mai reggelije, ebédje, vacsorája. Ez volt egyetlen élelme, hát nem adta olcsón. Az öt kölyök jóval fiatalabb volt, mint ő, valamikor könnyűszerrel elbánhatott volna velük. Valamikor. De mostanra a nélkülözés, a hideg, az alkohol (s mi minden még?!) kilopta, kiharapta az erőt testéből. A körözésnek, rohanásnak, amit ijesztő kiáltozás kísért, hirtelen vége szakadt. Már csak anynyit látott, hogy szemben vele felsorakoznak és rárohannak. Nagyot csattant az aszfalton. A fürge tolvaj kezek még mielőtt elesett volna, kikapták markából féltett tulajdonát, a darab kenyeret. Gyorsan feltápászkodott és tehetetlenül, vékony hangon jajveszékelni kezdett. Siratta a kenyeret. A járókelők kikerülték, a szemerkélő eső azonban nem. Az csak esett rá némán, kitartóan. Együtt sírtak tovább. Fábián Tibor
merkedés, amelyről a helybeli lelkipásztor tartana előadást. A hozzászólások rendjén Bázsa Ferenc törökvágási gondnok a családlátogatás fontosságára hívta fel a figyelmet, majd kiemelte: ha nem fizetjük ki a szövetségi tagsági díjat, működésképtelenné válik a szövetség. Tordaszentlászlóról Balázs Attila lelkipásztor elmondta: összefogással nagyon sok mindent megoldhatunk. Példaként említette az AKSZA utcagyermek-missziónak juttatott több mint két tonna élelmiszeradományt, a kárpátaljai gyülekezeteknek pedig perselypénzt 1400 lej értékben. Kiemelte a szórványban élő magyar gyermekek támogatását is, akik másképp román iskolába járnának. Bódi Sándor egyházmegyei főgondnok a családi bibliaórák szükségességét hangsúlyozta, Balla Árpád egyházkerületi PSZ-titkár pedig arról beszélt, hogy a perselypénz nagysága tükrözi az egyházközség lelki életét. Horváth Sándor
Állati elmék Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is, és egyfajta lélek van mindegyikben, nem különb az ember az állatnál. (Préd 3,19) Ez ige hallatán még a legbigottabb ateisták is elsápadhatnak: évezredekkel Darwin előtt egy írástudó, tehát széles látókörű gondolkodó ember azt állítja, hogy alapjában véve nincs is különbség ember és állat között. Tényleg: mi különbözteti meg az embert az állattól? Mi teszi az embert emberré? Mi emeli ki – ha kiemeli egyáltalán – az „oktalan állatok” sorából? Krisztus előtt 300 évvel, nem kevés humorral, Arisztotelész arra hívta fel a figyelmet, hogy az élőlények közül egyedül az ember tud nevetni. Mintha azt mondta volna: az, hogy nevetni tudunk, egyike azon tulajdonságoknak, ami kiemel bennünket az állatok közül. Ma már tudjuk, hogy nem csupán egyes főemlősök, hanem a patkányok is képesek a nevetésre. Aztán: nagyon büszkék szoktunk lenni értelmünkre. Ám például a delfinek intelligenciája sokszor zavarba hoz bennünket. Kiderült például, hogy a füttyjelekkel kommunikáló mosolygós arcú tengeri emlősök több füttyjelet ismernek és használnak, mint ahány szót egy mai átlagos középiskolás diák ismer és használ. És a delfinek a maguk nyelvén mindig bemutatkoznak, ha egymással találkoznak, amire, bizony nem minden ember képes. Talán a kommunikáció lenne az, amire csak az ember képes nagyon magas szinten? – A méhek tánca, amivel jelzik egymásnak, hogy hol, merre, milyen távolságra milyen nektárforráshoz lehet jutni, újabb pironkodásra késztet bennünket. Sokáig sorolhatnánk a példákat, amiben az oktalannak nevezett állatok lepipálnak bennünket! Fel kell azonban figyelnünk egy valóban döntő különbségre! Képzeljük magunk elé az özönvizet lezáró jelenetet! Mit tesznek a bárkából kiözönlő állatok? Örülnek a szabadságnak, és rohan, ki merre lát. És mit tesz az ember? Leborul és hálát ad Istennek a szabadulásért. Olyan döntő mozzanat ez, amit még az özönvíz történetét szabatosan feldolgozó hollywoodi sikerprodukciók sem tudnak megkerülni. Mondjuk ki: az Istennel való kapcsolat lehetősége az, ami kiemel minket az élőlények közül. Ha még nincs gyakorlatod benne, kezdd el kis lépésekkel: naponta hálát adni neki valamiért. A kis lépésekből pedig előbb-utóbb személyes, valóságos, életet kiteljesítő kapcsolat lesz. Veress László
3
Ahol az ember csődöt mond, ott Isten maximálisat nyújt
Az esti istentisztelet előtt presbiteri ülést tartanak. Az egyházkerület vezetősége hosszasan faggatja a presbitereket, mi történt az utóbbi tíz évben, mennyire vannak megelégedve a lelki(Folytatás az 1. oldalról) Dézsi Zoltán főgondnok kérdéseire, aki nem- pásztor munkájával. A beszélgetés következtecsak a vallásos ismereteiket ellenőrzi, hanem jó téseit az istentiszteleten mondják el a gyülekeVelük szemben idősek és fiatalok várják a bi- pedagógus módjára hosszasan beszélget velük zet előtt. zottság tagjait, énekkel, verssel köszöntik őket. zenéről, kultúráról, irodalomról. Közben elkezd sötétedni, a parókia kaKató Béla püspök meghatottan beszél az egypuja előtt már gyülekeznek az egyházmegye házi örökség fontosságáról. Régen a vizitáció Példás összefogás lelkipásztorai is, akik palástban vonulnak be istentisztelettel kezdődött, a mai gyakorlat szea templomba. Az együttléten Szegedi László rint már este gyűlnek össze a templomban. Az Vallásóra után Gráma György lakása felé missziói előadó hirdeti az Igét, aki a csodáviszont örömteli, hogy ma is képesek az embe- indul a bizottság. Páll Botond lelkipásztor út- latos halfogás példájával mutat rá arra, hogy rek a falu központjában összegyűlni, és imával, közben elmeséli: a gondnok háza december Isten logikája nem olyan, mint az emberé. „Jéénekkel, verssel várni a bizottságot. folyamán leégett. Egy rövidzárlat miatt kigyúlt, zus nem egy régi történetet folytat, hanem telA Generális Vizitációt és a falu népét lovas és éppen csak annyi ideje volt a családnak, jesen újat kezd. Nem a halfogással akar példát vezeti a parókiáig, ahol Páll Botond lelkipász- hogy kimeneküljön, és az autót az udvarról ki- mutatni, nem jóléti társadalmat akar létrehoztor áhítattal kezdi a napot. Ne ni, hanem új fejezetet kezd a földi örömöket keressük, ne Péter életében: emberhaláa földi sikereknek örüljünk, szatra hívja el. A csodálatos hanem annak, hogy a neveink halfogás példája ugyanakkor fel vannak írva a mennyben – arra is rámutat, hogy ahol az hirdeti a lelkipásztor. Az áhíemberek csődöt mondanak, tat utáni beszélgetésen Kató ott Isten maximálisat tud Béla elmondja, hogy tíz évvel nyújtani” – mondja igehirdeezelőtt járt itt, szintén vizitátésében Szegedi László. ció tagjaként, és elsősorban Kató Béla püspök felszóazt akarja megnézni, hogy az lalásában örömének ad hanutóbbi tíz évben mennyit fejgot, boldogan látja, hogy tíz lődött a gyülekezet. év után van a közösségnek Miközben a tanácsosok pásztora, ez az, ami tíz évaz iratokat ellenőrzik, Páll vel ezelőtt még nem látszott. Botond lelkipásztor azt kéri Ugyanakkor hangsúlyozza: Kató Bélától, szakítson időt ahhoz, hogy a fiatalok, gyearra is, hogy áldja meg a gyürekek itthon maradjanak, lekezet gondnokának, Gráma biztonságot és szeretetet A gyülekezet ifjúságával Kató Béla püspök is elbeszélgetett (A szerző felvételei) Györgynek az újonnan felépíkell nyújtani nekik, ez az tett házát. A bizottság egy része Marosvécsre vigye. A tűzoltók késve érkeztek ki, a házat már egyetlen, ami itthon maradásra bírja őket. indul a község elöljárójával való találkozóra. nem lehetett megmenteni. Azonban egy biztos: A vizitáció jegyzőkönyvét Kántor Csaba Ördög Ferenc polgármester elmondja: az ön- Disznajón ilyen közösségi összefogást rég lát- püspökhelyettes, egyházkerületi főjegyző iskormányzat minden tőle telhetőt megtesz, hogy tak. A szerencsétlen baleset után a falubeliek, a merteti, hangsúlyozva, hogy bár a statisztikák az emberek életét megkönnyítse, munkát adjon gondnok munkatársai hetek leforgása alatt új- szerint a gyülekezet apad, mégis, Istenben van nekik, ugyanakkor hangsúlyozza a Diakónia raépítették a házat, amelyen ma már csak itt-ott jövője. Alapítvány munkájának fontosságát. A beszél- látszik a korom. getés során az elöljáró megígéri: a törvényes A házhoz érkezve, Kató Béla püspök a Jel Kevesen házasodnak kereteken belül igyekeznek visszaszolgáltatni a 21,1–3-at olvassa fel. „Minden munkánk azért Dézsi Zoltán kerületi főgondnok is aggodaföldeket, amelyek valamikor a Disznajói Egy- van, hogy hihessünk abban, hogy Isten velünk van. A nagy tragédia után ennél szebb visszajel- lommal beszél arról, hogy újra nehéz idők köházközségé voltak. A találkozó után a vizitáció tagjai a vallás- zés nem kell egy egyházközség gondnokának, vetkeznek. A rendszerváltás óta eltelt 25 év, és órás gyerekekkel és a nőszövetség tagjaival mint amikor a közösség összefog” – emeli ki az új idők nehézségeit legyőzni nehezen lehet, megélni is csak akkor, ha az, ami bennünket meg beszélgetnek. Kimondottan jóleső érzés a gye- a püspök. tud tartani, nem más, mint a lelkünkben élő hit, rekeket hallgatni, akik nyitottan felelgetnek szeretet és egymás iránti felelősségérzet. Az ünnepi istentisztelet végén Szegedi László figyelmeztet: húsz év alatt mintegy háromszázzal csökkent a lélekszám. Ami még nagyobb aggodalomra ad okot, hogy a házasulási kedv nagyon alábbhagyott. Egyre több az egyedülálló idős, akinek nincs társa, ezáltal pedig kiszolgáltatottabbá válik. Ezért kell nagyobb hangsúlyt fektetni a diakóniai munkára, hiszen egyre inkább szükség lesz a szakszerű ellátásra. Az ünnepi istentisztelet részeként rövid zenei műsor is elhangzik, Mozart egyik művét egy vonósnégyes játssza, a vallásórások kánonokat énekelnek. Páll Botond lelkipásztor az együttlét végén elmondja, hogy a következő időszakban felújítják a templomot. Ha ezt sikerül befejezni, szeretnék, ha a püspök is részt venne az ünnepi istentiszteleten. Kiss Gábor
4
A prédikáció nem mindig a fiataloknak szól (Folytatás az 1. oldalról)
– Nemrég az egyházkerület ifjúsági referensévé választottak a kerület missziói ügyosztályának keretében. A tavalyi egyházkerületi közgyűlés kimondta: az IKE az Erdélyi Református Egyházkerület ifjúsági szövetsége (a nőszövetséghez és presbiterszövetséghez hasonlóan – szerk. megj.). Az eddigi egyesület (IKE) támogató- és háttérintézményként továbbra is megmarad. A névhez természetesen mindenképpen ragaszkodunk, hiszen 95 év története tükröződik benne, ráadásul az erdélyi fiatalok körében a legismertebb ifjúsági szervezet volt eddig is. Ezt két kutatás is alátámasztja, amelyet Erdélyben végeztek a magyarlakta megyékben 2008 és 2013 között. – Az IKE az 1990-es újraalakulását követően az elmúlt több mint két évtizedben többször próbálkozott átszervezéssel. A jelenlegi átalakulás mintha a korábbiaknál alaposabb lenne. Miről van szó? – Az átszervezés azt jelenti, hogy a szövetség struktúrájában átalakul, és munkáját az egyházzal szorosabban képzeli el. Szeretnénk megértetni minden lelkésszel: mi is az egyházhoz tartozunk, hasonló struktúrában, és az ifjúsági munkát végezzük az egyházon belül. Átlapoztam az elmúlt két évtized jegyzőkönyveit, és azt láttam, hogy a kommunista rendszer után újraalakult IKE-t is a maihoz hasonló módon képzelték el: egyházközségi, egyházmegyei és kerületi szinten. Ám az évek során a közbelső szint mintha eltűnt volna. Az IKE sokáig úgy működött, hogy egyes gyülekezetek – ahol a lelkipásztor foglalkozott a fiatalokkal – ifjúsági csoportjai tömörültek, és az országos egyesületet alkották. A tavaly például 42 tagcsoport alkotta a kerületi egyesületet. Jelen pillanatban ebből indulunk ki. Az egész egyházkerületet viszont nagyon nehéz átlátni, a tapasztalat pedig azt mutatta: a munka sokszor nem volt elég hatékony. Az új struktúra szerint újra kell alakítani a gyülekezeti ifjúsági munkával foglalkozó egyházmegyei szinteket, ezeket pedig az egyházkerület koordinálja.
Divattá válhat az ifjúsági munka – Mintha ellentét feszülne a két adat között: egyrészt az IKE a legismertebb ifjúsági szervezet, másrészt az 500 erdélyi gyülekezetből csupán 42 tagcsoport létezett. – Valóban így van, amelynek több oka is lehet. Egyrészt, sajnos nincsenek minden gyülekezetben fiatalok. Másrészt, a fiatalok sokszor találkoztak a névvel vagy az IKE által szervezett programokkal, de intézményesen nem vettek részt a munkában. A másik az, hogy a fiatalok hamar „továbbállnak”: vagyis kikonfirmálnak a gyülekezetből, faluról hamar városra kerülnek, és elszakadnak az IKE-től. De a szervezet továbbra is ismert marad számukra. Lehet, sokakra a csoport tagsági díja is taszítólag hatott. Az új struktúrában ezt el is törölték. Viszont, ha egy élő és műkődő szervezet elkezdi, illetve folytatja tevékenységét egy jól meghatározott menet szerint, akkor hiszek benne, hogy
Rendhagyó úrvacsoraosztás egy csomakőrösi ifjúsági istentiszteleten
a fiatalok körében divattá válik az egyházi ifjúsági munka iránti elhívás. – Az átszervezés inkább strukturális vagy tartalmi is? – Jelen pillanatban a legfontosabb az új struktúra felépítése: a gyülekezeti, egyházmegyei szintek létrehozása. Az idei programokat is ennek rendeljük alá. A rendszer felépítése nyilván sok erőt, időt és energiát vesz igénybe. Hasonlóan az Emberhalász Napok, valamint az IKEtalálkozók, ezért ezek idén elmaradnak. Viszont megtartjuk a munkatársképző tanfolyamokat, amelyek továbblendíthetik munkánkat. Szeretnénk minél több egyházmegyei táborba elmenni, jelen leszünk a Tatán sorra kerülő Csillagpont ifjúsági találkozón. És nem maradnak el az Algyógyon szervezett programjaink sem: a gitárés az angoltáborok, amelyekre óriási igény van. Ezek nem feltétlenül az egyházi életben járatos fiataloknak szólnak, viszont a misszió célját előrelendítik. Az évek során több olyan fiatallal találkoztunk, aki nem konfirmált, de a tábor keresztyén hangulata döbbentette rá, milyen jó a református közösségben tevékenykedni. Az egyházmegye ifjúsági előadóját – aki a megye egyik lelkipásztora – a következőkben egy négytagú csapat fogja segíteni: az elnök, aki mindenképp laikus és a képviseletek mellett irányítja az egyházmegyét, az alelnök, aki programkoordinátor és az önkéntesek mozgatója, a titkár, aki ügyintéző és pályázatíró, illetve a pénztáros, aki a pénzügyvitelt vezeti. Sok esetben e személyek közül legalább egy MKT-t, azaz munkatársképző tanfolyamot végzett már, tehát rálátása van az ifjúsági munkára.
IKE-választások nyáron – Immár nem programkoordinátor, hanem ifjúsági referens vagy. Ez mit jelent a mindennapi munkában? – A régi struktúrában az IKE-nek volt titkára, programkoordinátora és utazótitkára. Ez a három most az ifjúsági referens személyében összpontosul, aki az egyesület ügyintézését is végzi egyházkerületi alkalmazottként. Valamint irodavezetője, aki a mindennapi irodai tennivalók mellett a pályázatírói megbízást is ellátja. Az új felállásban az egyházkerületi ifjúsági előadó egyben az IKE elnöke is. Június 6-án választások lesznek, addig egy munkacsoport
segít nekem a szervezésben, hiszen egyedül nehéz lenne mindent megfelelően ellátni. Nyáron választják meg az IKE tisztségviselőit. Továbbá az ügyvezető igazgató személyét is megerősítik, attól függetlenül, hogy az egyházkerület alkamazottja. Szeretném összefogni a kerületi munkát, segítséget nyújtani – például munkatársképző tanfolyamokkal, pályázatokkal, ötletekkel – a jövőben megyei szinten működő szervezeteknek, amelyeknek igényei régiónként változnak. – Azt mindenki látja és tapasztalja, hogy a templomba járók döntő többsége az idős korosztályhoz tartozik. Szerinted mi tartja távol a fiatalokat a templomtól? – Nem szeretnék általánosítani, de amit tapasztaltam, az a következő: a fiatalok szerint sok esetben a prédikáció nem nekik szól. A fiatalok mindig a szabadságra vágynak, a kötött keretek pedig – úgy érzik – gátolják őket. Ez lenne egy másik ok. Éppen ezért jók az ifjúsági istentiszteletek, ahol a fiatalok láthatják: lehet akár kivetíteni vagy éppen zenét hallgatni. A harmadik ok a vasárnapi viszonylag korai templomozás. Nemcsak a fiatalok, hanem már a 30-as, 40-es korosztálynak is. Átalakulóban van a társadalom, az életritmus. Sokat követelnek az iskolában, rengeteg az extratevékenység, a középkorosztályban sokan két-három munkahelyet vállalnak, szombaton is dolgoznak vagy különböző tevékenységeken vesznek részt, vasárnapra pedig elfáradnak, vagy éppen megszervezik a programjukat. A kilencvenes évek elején szerintem az egyház azzal fogta meg a fiatalokat, hogy sok olyan lehetőséget biztosított számukra, amit máshol nem kaptak meg. Ez ma már nem érvényes, az egyház nem tud anyagilag vetélkedni a különböző rendezvényekkel. Nem is kell versenyeznünk, hanem meg kell határozni, mit tudunk kínálni, s abban erősödjünk, és mi legyünk a legjobbak. Valamikor reformálták az egyházat, de azóta eltelt több száz év. Sokkal gyakrabban kellene ezt megtenni, tartani a lépést a modern világgal, mert hiába ragaszkodunk ahhoz, ami volt. Ha ugyanis az idős generáció kihal, a templomok kiüresedhetnek. Ez a próbálkozás új lendületet hozhat hoszszú távon az egyházi életbe, amelynek gyümölcsét a jövőben lehet lemérni.
5
Felszámolódhat a Nyugat, mert nem keresi az igazságot (Folytatás az 1. oldalról)
Jézus mindenki számára kivétel nélkül világossá tette: „Én vagyok az igazság.” (Jn 14,6) Mégpedig nem valamiféle filozófusi, elméleti igazság, hanem a megélt, valódi Igazság, azaz az élet és az út. Ő az igazságban és az igazságból részesülő, részesítő élet. Az egyértelmű, vitathatatlan, megélt, igazolt, elpecsételt igazság. Vishal Mangawaldi nem csak a kérdésig, kérdezésig jutott el egészen más módon, mint a főként bölcseleti úton keresett keleti igazságok grádicsán kapaszkodó, bukdácsoló vallásos milliók. Hanem a legmélyebb mélységekbe alászállott isteni kijelentés útján jutott fel a csúcsra. A Biblia útján. Kiváltképpen a protestantizmus volt az a vallástörténetben és az egyháztörténetben, amit az igazság keresése és megtalálása foglalkoztatott. Ezt bizonyítja könyveivel, előadásaival nagyon erőteljesen és hatásosan Mangawaldi.
A fegyverek mondják meg az igazságot Szerinte a nyugati világban nincs már meg a gondolkodás és a szólás igazi szabadsága. Még Amerikában sem. Ma az egyetemi tanár nem szólhat arról, hogy az azonos neműek házassága visszás dolog, mert hamar elveszítheti állását. Vagy ha valaki azt mondaná, hogy a klímaváltozás veszélyes, ez is menesztési ok lehet. Nem szólva arról, ha az evolúció elméletét nem tényként, hanem csak teóriaként kezelné valaki… Márpedig a demokrácia az indiai keresztyén filozófus szerint arról szól, hogy emberek az értelmüket használva értelmes vitákat folytatnak egymással, és bizonyítékokat keresnek arra,
hogy megismerjék: mi a jó, a helyes és az igaz. És ha közben valakik valami olyat fogalmaznak meg, ami nem igaz, akkor sem dől össze a világ, ez a vita természetes velejárója. Nem a megbélyegzésről kellene szólnia a vitának, hanem egymás meggyőzéséről érvekkel, nem agresszív fenyegetéssel, ellenlépésekkel, jogi és hatalmi válaszlépésekkel. Ha pedig azt gondoljuk, hogy az igazságot nem szabad, nem érdemes kimondani, ez a demokrácia végét jelenti.
„Ha vége van a szabad vita korszakának, akkor a hatalmon levők fogják majd hatalmi eszközökkel megmondani, mi az igazság. Olykor fegyverekkel. S ez minden demokráciának a vége.” Mangawaldi szerint Jézus elsősorban az igazságról akart tudni, azt tudatosította környezetében. Ezért az igazság keresése a legsajátosabb és leghatásosabb keresztyén tulajdonság.
Új reformáció kell „Európa és a Nyugat akkor omlik össze, ha az igazság keresését elveszíti. Pogánnyá lesz Európa, ha a történeteket és a mítoszokat fontosabbnak tartja az igazságnál” – mondja az indiai filozófus. Nyugat megint a nagy kérdés előtt áll: vagy visszatér keresztyén gyökere-
Az indiai keresztyén filozófus a világ több pontján tartott előadásában bírálta a nyugati világot
6
ihez, vagy a pogány hagyományok modern keveréke fogja elborítani. A keresztyénségnek is új reformációra van szüksége. És ez szükséges, meg lehetséges is, még akkor is, ha most rosszabb idők járnak. „A reformok az egyes emberekben kezdődtek, s kezdődnek el ma is. Azokban, akik valamit megértettek az igazságból, s aztán ki is állnak mellette.” Mózes és Luther is egyedül kezdte el nagy küzdelmét – az igazságért Istennel! Egyedül a Szentírás vezet el az igazsághoz. Ha ez a központi tengelyigazság megvan, akkor a Biblia valóban újra a fejlődés szellemi energiaközpontjává válik. Viszont bibliai igazságok nélkül nem beszélhetnénk emberi jogokról, technológiai haladásról, zenéről, építészetről, demokráciáról – igazolja sokoldalúan megállapításait az indiai keresztyén bölcs egyik könyvében. Száz évvel ezelőtt Heidelbergben Ernst Troeltsch írt nagyszabású, alapos munkát közel 1200 oldalon arról, melyek a keresztyén egyházak legfontosabb társadalom- és kultúraformáló tanításai. Hívő racionalizmusa miatt a kálvinizmust tartotta a legszimpatikusabbnak. Mangawaldi a lutheranizmus s a metodizmus reformáción keresztüli világformáló hatására helyezi a hangsúlyt. Troeltsch és Mangawaldi így egészítik ki egymást – 100 év különbséggel, 8000 kilométeres földrajzi távolságban.
Hiteles szavak Mi a titka ennek az átalakulást elemző látásmódnak? Többek között az, hogy mai indiai keresztyén bölcs írta. Miközben Európa elveszítette saját öröksége iránti megbecsülését, ha valami Keletről jön, az sokkal érdekesebb. Íme, az indiai görbe tükör kontinensünk kultúrájáról megérkezett. Szavai hitelesek, hiszen évtizedeken át vállalta hite miatt a többszöri börtönt, rokonsága még a gyilkosságot is elszenvedte emiatt a fundamentalista hinduk támadásai következtében. Ma Európa beleveszett a részletekbe. Fantasztikus részlettanulmányok tárják fel múltunkat, de hiányzik az összkép. Az indiai bölcs kitűnő egyensúlyt hoz létre az információözön, az olvasmányosság és az európai szellemi-lelki összkép között. Bibliailag megalapozott teológiája segítségégével lehánt mindenféle ideológiai elemet, réteget a reménység teológiájáról, s tisztán állítja a gondolkodás középpontjába a bibliai reményt, aminek jövőt formáló ereje messze kimeríthetetlen emberi erőforrás-tartalék Európa számára. Az indiai keresztyén bölcs útja a hinduizmuson, buddhizmuson, Korán-világon keresztül vezetett Jézusig. És Őbenne fedezte fel élete és a kultúrák láthatatlan és látható központját. Jó így nézni múltunkba, s előre a lehetséges jövőbe, a meszszi India keresztyén filozófusának, hívő emberének friss rálátásával és bölcs mélyelemzésével a megújulásra még képes Európára, jövő idejű keresztyénségünkre.
Európa már nem az „Európa azon életteret jelenti, amelyben mi, németek és svájciak, franciák és angolok, svédek és olaszok, mindannyian együtt vagyunk, és együvé tartozunk, mint egy olyan közösség vagy család, amelyet hosszú és tartalmas történelem kapcsol össze. A mai helyzetben úgy tűnik, mintha sok jel arra utalna, hogy Európa valamikor a világban elfoglalt politikai, kulturális és hitbéli vezető szerepét elveszítette. Nem a világ végét jelenti ez, hanem annak a világnak a végét, amelyet a mi Európánkból kormányoztak és határoztak meg. Az európai ember virágkorának vége ez. Európa valamikor a Római Birodalom volt – a Német-római Szent Birodalom, amint azt történelmének egy hosszabb szakaszában megnevezték, melynek alapjai az antikvitásban és a keresztyénségben gyökereztek, egy hatalmas, életerős, ragyogó politikai, kulturális és hitbeli egységet képviselve. Formájára nézve már igen-
Haldoklik a kontinens? Elgondolkodtató adatokat tett közzé a The Telegraph című brit konzervatív napilap hírportálja, amely Európa alacsony születési arányszámára hívja fel a figyelmet. Ezek szerint az európai országokban mért, 1000 főre eső születési arányszám jóval alacsonyabb a globális összképhez képest. Az öreg kontinens legproblematikusabb térsége Dél-Európa, Olaszországban például mindössze 8,4 születés jut 1000 főre. Beatrice Lorenzin olasz egészségügyi miniszter szerint az országa demográfiai értelemben gyakorlatilag „haldoklik”. 2010-ben 1,2 százalékon állt a világ népességi növekedési üteme az ENSZ szerint, s a Nyugat átlagosan 1 százalék alatti értékével jóval elmarad a fejlődő országokhoz képest. A 2008-ban kirobbant gazdasági krízis tovább súlyosbította a problémát, különösen azokban az országokban, ahol a válság legerősebben hatott: Görögországban és Spanyolországban a fiatalkori munkanélküliség elérte az 50 százalékot, ami a gyermekvállalási hajlandóságra is rányomta a bélyegét. Európa keletibb fele valamivel jobban áll: Közép-Európa és a Balkán 12,6 ezrelékes eredményt tud felmutatni.
Nem kell a bevándorlás Az EU 28 tagállamában a lakosságnak átlagosan 57 százaléka ellenzi a bevándorlást az Unión kívüli országokból, míg a más uniós tagországokból érkezőket csak a lakosság 41 százaléka nem látja
szívesen – idézi a német dpa hírügynökség az EuroBarometer felmérését. „A lakosság széles rétegeit foglalkoztató kényes témává vált az Európai Unióban a bevándorlás kérdése” – mondta a dpa hírügynökségnek Richard Kühnel, az Európai Bizottság németországi képviseletének vezetője. A harmadik országokból érkező bevándorlók integrációja mindannyiunk közös ügye – szögezte le. Az EuroBarometer felmérése szerint a leghevesebb ellenérzése a nem uniós tagországokból érkező bevándorlókkal szemben a letteknek van: körükben 79 százalékos az elutasítási arányszám. Erős ellenérzéseket táplálnak Görögországban is, a lakosság 75 százaléka ellenzi a bevándorlást. A legengedékenyebbek a svédek, körükben 25 százalékos az elutasítási arány. Görögország után 74 százalékos elutasítási aránynyal áll Olaszország, Ciprus, a Cseh Köztársaság és Szlovákia. Máltán a lakosság 73 százaléka, Észtországban 71 százaléka, Belgiumban és Magyarországon pedig 67 százaléka nem látná szívesen a nem uniós országokból érkező bevándorlókat. Bulgáriában 66 százalék, Németországban, Litvániában és Szlovéniában 61 százalék, Franciaországban és Nagy-Britanniában pedig 57 százalék az elutasítási arány. Ausztria 56 százalékkal 17. a rangsorban. Dániában és Luxemburgban 52 százalék, Finnországban 51 százalék, Hollandiában 50 százalék, Írországban 48 százalék, Lengyelországban és Portugáliában 44 százalék, Spanyolországban 42 százalék, Horvát-
csak korán hanyatlani kezdett, de ezen örökség birtokosaként Európa világmértékkel mérten is jelentős lehetett. Ilyenformán az európai ember évszázadokon keresztül abban a hitben élt (mely végső fokon a realitás erejével is bírt), hogy a hatalom és a jog, a tudomány és képzés, a vallás és az erkölcs szükségszerűen az, amit Európában annak nevezünk, az emberiség nagy szellemei természetesen azok, akiket mi azoknak tartunk, és ilyenekként tisztelünk, a szellem és a forma tehát az, amit mi ezalatt értünk. Ezen elképzelés mintha mára veszített volna erejéből. Valójában azonban titokban már régen elkezdődött ez a folyamat. Napjainkban azonban, minekutána Európa szívében két nagy világháború is elkezdődött, hogy aztán kezdetükhöz ide érkezzenek vissza, tehát a mi mai napjainkban úgy látszik, mintha Európa felhagyott volna az lenni, ami valamikor volt.” Karl Barth: Keresztyén igehirdetés a mai Európában (1946)
országban 41 százalék, Romániában 38 százalék, Svédországban 25 százalék az elutasítási arány. A más uniós tagországokból érkező bevándorlókat az EU-ban a lakosságnak átlagosan 41 százaléka nem látja szívesen. Hat tagországban azonban ebben a tekintetben is elutasító a lakosság többsége, és ebben is a lettek vezetik a listát 63 százalékkal. Csehországban és Cipruson 58 százalék, Olaszországban 56 százalék, Nagy-Britanniában és Szlovákiában 52 százalék az elutasítási arányszám. Az uniós tagországokból érkező bevándorlókat is a svédek látják a legszívesebben, kö-
(28), Finnország (27), Görögország, Horvátország és Svédország (25), Franciaország és Szlovákia (21), Ciprus és Lettország (20), Észtország, Olaszország és Szlovénia (19), Németország és Portugália (18), Belgium és Hollandia (17), Írország (15), Luxemburg, Lengyelország és Románia (13), Bulgária és Málta (11), Spanyolország (10) és Litvánia (8 százalék). A közös uniós bevándorlási politikát támogatják: Litvánia (84 százalék), Málta és Luxemburg (82), Spanyolország és Hollandia (80), Belgium (79), Bulgária (76), Németország és Ciprus (75), Írország,
A fegyveres konfliktusok miatt bevándorlók százezrei özönlik el kontinensünket
rükben mindössze 16 százalékos az elutasítás. A felmérés szerint a közös uniós bevándorlási politika alkalmazásának a gondolatát a legnagyobb arányban az osztrákok vetik el, 36 százalékos arányban, szemben a 20 százalékos uniós átlaggal. A közös bevándorlási politikát ellenzők: Ausztria (36 százalék), Cseh Köztársaság (33), Dánia (32), Nagy-Britannia (30), Magyarország
Görögország és Románia (74), Olaszország és Portugália (73), Szlovénia és Szlovákia (71), Franciaország és Lengyelország (70), Svédország (69), Lettország (68), Magyarország (66), Észtország és Horvátország (64), Dánia (63), valamint Finnország, Nagy-Britannia, Cseh Köztársaság és Ausztria (59 százalék). MTI nyomán
7
Hírek – Események ● Lelkészbeiktatás Harasztkeréken. A szilágysomlyói születésű, 35 éves Nagy István személyében új lelkipásztora van a harasztkereki gyülekezetnek. Nagy István 2003-ban végezte a teológiát, öt évet a szilágysági Menyőn, hat és fél évet a mezőségi Magyarszováton szolgált, és néhány hete érkezett Harasztkerékre háromgyermekes családjával. Az új lelkészt Lőrincz János marosi esperes iktatta be hivatalába, majd az eddigi beszolgáló lelkész átadta neki a Bibliát, kulcsot és pecsétet. A szimbólumok Isten Igéjét és az igehirdetést, illetve az egyház iránti és az adminisztratív felelősséget jelképezik. ● Egyházkerületi vizitáció. Egyházkerületünk vizitációs bizottsága Kató Béla püspök és Dézsi Zoltán főgondnok vezetésével Disznajóba (Görgényi Egyházmegye), Mezőbodonba (Maros-Mezőségi Egyházmegye), valamint Nyárádszentbenedekre (Marosi Egyházmegye) látogatott el.
● Bogárdi Szabó lett Bölcskei utódja. A közelmúltban tartotta alakuló ülését a Magyarországi Református Egyház XIV. Zsinata. Az első tanácskozáson megválasztották a testület vezetőit: a következő hatéves ciklusban Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök lesz a Zsinat lelkészi elnöke, Huszár Pál dunántúli főgondnok pedig a Zsinat világi elnöke. A Zsinat lelkészi alelnöke Fekete Károly tiszántúli püspök, világi alelnöke Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok lett. A korábban megtartott egyházkerületi választások eredményei alapján a Tiszántúli Egyházkerület püspöke Fekete Károly teológiai tanár, a Tiszáninneni Egyházkerület püspöke Csomós József, a Dunántúli Egyházkerület püspöke Steinbach József, valamint a Dunamelléki Egyházkerület püspöke Bogárdi Szabó István lett.
REV: fókuszban a kisebbség
kisebbségben élő tagegyházakkal vállalt sorsközösség. A nyugat-európai egyházak által sokáig tabuként kezelt, és – teológiai alapon – eleve elutasított nemzeti identitás és nacionalizmus kérdésének felvetése azt a célt szolgálta, hogy az eltérő tapasztalatokból megfogalmazott nyugat-, illetve kelet-európai álláspontok közeledhessenek egymáshoz. A meghívott főelőadó, Doug Gay skót lelkész, történészpolitológus amellett érvelt, hogy a nacionalizmus jelenségével szembe kell nézni, akkor is, ha a keresztyén identitás eleve nemzetek feletti és egyetemes. Antal János és Ballai Zoltán a román állam-nacionalizmus természetének bemutatásával árnyalták a képet, és a többségi–kisebbségi nacionalizmus aránytalanságairól szólva megköszönték a REV támogatását az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszerzéséért folytatott küzdelemben, külön méltatva a református világszervezet kiállását a visszaállamosított Székely Mikó Református Kollégium ügyében.
Belfastban ülésezett a Református Egyházak Világközösségének (REV) európai regionális bizottsága. A Romániai Magyar Református Egyházat Antal János királyhágómelléki, illetve Ballai Zoltán erdélyi előadó-tanácsosok képviselték. Az ülés központi témája a nacionalizmus volt, a nyugat- és kelet-európai küldöttek a kontinensünkön újjáéledő nemzeti érzés pozitív és negatív vetületeit, valamint az egyházak kapcsolatos szerepét vizsgálták. A szolidaritás nagy hangsúlyt kapott a tanácskozáson: Jan-Gerd Heetderks európai területi elnök jelentésében kiemelt helyen szerepelt a
Szeresd felebarátodat, mint saját magadat Közösségi élet a kézdivásárhelyi nőszövetségben Isten szeretetében munkálkodva végzi mindennapos tevékenységét a kézdivásárhelyi egyház lelkes nőcsoportja. Ez vezérli mindennapi útjukat, értelmet ad életüknek, erőt ad alkalomadtán a túléléshez és képessé teszi, hogy kitörjenek a bánatból, szomorúságból. Hetente találkoznak akár többször is, elsősorban saját lelkük táplálására, de embertársaik segítése érdekében is, mert hiszik és vallják: szeretetükkel és odaadásukkal csöppnyi fényt vihetnek embertársaik lelkébe, otthonába.
A március 5-i világimanap alkalmából is nagy volt a készülődés. Áhítat után az asszonyok a Bahamák szigetvilágát ismertették a lelkipásztor vetített szemléltetőanyagával egybekötve. Ezt követően a nőszövetség asszonyai a testre szabott világimanapi anyag alapján imádkoztak, énekeltek, igét olvastak a János 13-ból. A kézdivásárhelyi nőszövetségben továbbra is nagy gondot fordítanak a betegek állandó látogatására, kirándulásokat szerveznek, nem feledkeznek meg az asszonyok születésnapjairól sem, és részt vesznek minden egyházmegyei nőszövetségi tevékenységben. Példaértékű szolgálatuk alapján bátran állíthatjuk, hogy őket Isten és embertársaik iránti szeretetük vezérli. Márton Ilona, Papp Gyöngyike
Faraktárból lett olvasóterem Aki a Nagyszebeni Szórványkollégium és egyben református egyházközség udvarán járt, annak bizonyára felkeltette a figyelmét – az udvar hátsó felében – egy letűnt kornak utolsó „relikviája”: a faraktár, amelyet az idő vasfoga alaposan kikezdett. Tavaly a presbitérium beleegyezett, hogy a helyiséget felajánljuk a szórványkollégium számára: olvasó- és szabadidőterem felépítésére. A munkálatokban hathatós segítséget nyújtott a két gondnok: Orth István főgondnok, grafikusművész és restauráló muzeográfus, illetve Hunyadi István, akik az egyházközség utolsónak megmaradt lomtárából az érték átmentésére törekedtek. Így mentettük át az utókornak a stafírungos virágos ládákat, az évszázados íróasztalokat, gyönyörűen faragott székeket, feljavításra váró régi harmóniumot – az egyházközségünk történelmét végigkísérő darabokat. Ámbár próbáltunk a megadott alapokkal a lehető leggazdaságosabban bánni, nem sikerült mindent befejezni úgy, ahogy elterveztük. Sajnos a Bethlen Gábor Alap és az egyházközség hathatós támogatása ellenére sem tudtuk a helyiséget átadni a szórványkollégiumnak. Ámbár a munkálatok 80%-a elkészült, a terem jelenleg még nem tudja betölteni eredeti rendeltetését. Ennek ellenére reméljük, hogy idén sikerül befejezni az Olvasó- és szabadidőtermet, mely újabb értékes helyiséggel gazdagítja majd a nagyszebeni szórványkollégium épített örökségét. Meggyőződésünk, hogy a terem szellemi feltöltődést és fizikai kikapcsolódást is fog jelenteni a kollégium diákjainak és gyülekezetünk fiataljainak. Varró Sándor
ISSN–1223–8848
ÜZENET Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja A szerkesztőség címe: 400079 Kolozsvár Király utca (str. I. C. Brătianu) 51. sz. Telefon: 0731 019404 Drótposta:
[email protected] http://www.reformatus.ro/uzenet.html Főszerkesztő: Somogyi Botond Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Készült az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában. Felelős vezető: Dávid Zoltán Olvasószerkesztő: Sztranyiczki Mihály Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos Tördelés: Czirmay Ágnes
