AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA XXV. évfolyam 16. szám. 2014. augusztus 15.
Ára 0,80 lej
Sepsiszentgyörgyön július 10-én a 7. Magyar Református Világtalálkozó kiemelt rendezvényére került sor, melynek keretében felavatták Kálvin első egész alakos köztéri szobrát Erdélyben. Az egész napos program keretében az érdeklődőket kulturális műsorok várták, egyházkerületünk pedig hároméves szerződést kötött a svájci HEKS segélyszervezettel. Összeállításunk a 4., 5. és 6. oldalon olvasható.
Erdélyi református egyház: erős közösség Kató Béla püspök a református világtalálkozóról, az egyforma távolságokról, az áldozatvállalásról és a szolidaritásról – Minden világtalálkozó seregszemle, ahol arra is kapunk választ, hogy mit tud felmutatni református egyházunk – jelentette ki a püspök úr a világtalálkozó előtt. Ennek tükrében mit tudott felmutatni egyházunk, hogyan értékeli a világtalálkozót? – Fontos, hogy értékeljük magunkat, de ennél még lényegesebb, hogy mások mit mondanak rólunk. A visszajelzések egyértelműen azt mutatják, hogy programsorozatunk bebizonyította: erős közösséget alkotunk. Hiszen tömegek indultak el egy hétköznap, hogy együtt ünnepeljenek. Olyan események zajlottak, amelyeket egy erőtlen kö-
zösség nem ért volna el. A román posta például lepecsételte az aznapi Kálvint ábrázoló, egyházkerületünk által kiadott képeslapokat: ezzel „világgá kürtölték” az eseményt. Összetett rendezvény volt, a svájci protestáns egyházszervezet képviselői is jelen voltak, tehát az ünnepség a Kárpát-medencén is túlmutatott. – Milyen programokat látogattak a legtöbben? – A kimutatásunk szerint több mint 160 ezer emberhez jutott el az üzenet a rendezvényről a digi(Folytatása a 4. oldalon)
Igehirdetés: kincs és feladat A református világtalálkozó előtt két nappal Kovásznán ünnepi istentisztelet keretében tizenegy lelkipásztort szenteltek fel az egyházkerületi közgyűlés keretében. Az ünnepi eseményt követően, másnap a Református Székely Mikó Kollégiumban folytatta munkálatait a közgyűlés. A kovásznai belvárosi templomban Kató Béla püspök a felszentelendő lelkipásztorok előtt az igehirdetés fontosságáról beszélt. Pál apostol egyik leveléből idézett: tetszett Istennek, hogy az igehir-
detés bolondsága által üdvözítse a híveket. – Nagy kíváncsiság előzte meg az apostol jövetelét egy gyüleke(Folytatása a 3. oldalon)
Mennyei és földi kenyerünk A 19. Kárpát-medencei presbiteri konferencia Az Úri Ima kenyérre vonatkozó kérése állott a 19. Nemzetközi Presbiteri Konferencia középpontjában. Áhítatok és előadások szóltak a mennyei és a földi kenyérről a szép számban egybegyűlt presbiterek körében,
akik Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról és magyarországi gyülekezeteinkből jöttek a három napra Budapestre.
(Folytatása a 7. oldalon)
Barangolások bibliai tájakon Samária (III.) A fogság ideje alatt azok a népek, amelyeket az asszírok telepesekként idehoztak, a későbbiek során sok gondot okoztak. Ez már a fogságból való visszatérés után, a templomépítés idején kezdődött. Mert ahol Isten dolgozik, ott a Sátán sem alszik. Ő pontosan tudja, hogy milyen eszközökkel lehet az építést megakadályozni. Itt azzal próbálkozik, hogy a samaritánusok kérik, ők is építhessenek, nyilván azzal a szándékkal, hogy a munkát majd belülről tudják akadályozni. De ha belülről nem lehet, akkor próbálkoznak kívülről is. Így van ez ma is. Minket is olyan emberek vesznek körül, akiknek nem szívügye Isten országának építése. Vagy teljes közömbösség, vagy pedig ellenséges indulat jellemzi őket. Ők nekünk is ilyeneket mondanak: azt az időt, pénzt, amit Istenre szánsz, másra is költheted. Vagy: látod, mások sem járnak templomba, ma már más idők járnak, az egyház ideje lejárt. Vigyázzunk ezekre, mert nekünk az Úrra kell néznünk, és folytatnunk Isten országának építését. Jeremiás a fogság előtt élt. Megjövendölte, hogy a nép bűne elkerülhetetlenül a fog-
Szegény Julcsa Magányos volt. Mindig egyedül járkált, mióta a testvére meghalt. Sem gyereke, sem férje nem volt. Árvácska volt, akit senki sem szeret, senkinek sem kell. Néha megálltam beszélgetni vele a templom előtt, de türelmem véges volt, amikor panaszai végtelen sorát elkezdte feltárni. Szegényke néha kereste a társaságot, de mindenki menekült előle, míg végül teljesen magára maradt. De kinek volt ideje e rohanó életben őt sajnálni? Bele is pusztult az egyedüllétbe. Bukaresti kis garzonját egy román szomszédasszony örökölte, aki özvegy lévén, néha még felkereste őt. A megírt testamentum értelmében szegény Julcsa eltemettetését magára vállalta. Ortodoxként legfontosabb kérdése az volt, hány gyertyát hozzon a temetésére, és hogy a koporsóban levő halott meghintésére fél vagy egész liter borra van-e szükség? Nem hallott a reformációról, így nem tudhatta, hogy reformátoraink e ceremóniákat már rég kiiktatták, azért, hogy figyelmünk központja az élet, a halál és a feltámadás legyen – a Szentírás tanítása szerint.
2
sághoz vezet, hogy Isten ítélete be fog következni. De nemcsak a fogságról beszél, hanem arról az időről is, ami a fogság után lesz. Mert abban Isten népe számára nagyszerű dolgokat készít. A jövő szépségére Jeremiás különös képet használ. Samária hegyén újra szőlőket fognak plántálni, és a plántálók ehetnek annak gyümölcséből. Különös élmény volt számomra tizenhat évvel ezelőtt, hogy Samária hegyén én is elplántálhattam egy szőlőtövet, s így én is érezhettem, hogy részt vehettem Isten ígéreteinek beteljesedésében. De ennek mind részesei lehetünk azáltal, hogy munkálkodhatunk abban a lelki szőlőskertben, ahol az igazi szőlőtő Krisztus. Ennek gyümölcseit mi is megláthatjuk és érezhetjük, s örülhetünk, hogy ez a munka az Úrban nem hiábavaló. Ámos próféciáiban is találkozunk Samáriával. Ő is kemény üzenetet hirdet, ami olyan, mint az oroszlán üvöltése, mint a kürt zendülése. Miért ordít az oroszlán, és miért fújnak kürtöt Samáriában? Azért, mert az erőszak és igazságtalanság napirenden vannak. A nép vezetői a szegények kihasználása által gazdagodnak meg, mert elnyomják és sanyargatják őket. Isten ezt már nem tűri tovább, s beavatkozik. Ez az ige figyelmeztet minket: vigyázzunk Istennel való kapcsolatunkra és embertársunkhoz való viszonyunkra is. Hogy bánunk a beosztottunkkal, a munkatársunkkal, a szegénnyel? Nehogy miközben másoknak bizonyságot teszünk, e dolgokban híjával találtassunk. Samária Nehémiás könyvében is szerepet játszik. Nehémiás folytatja a munkát, Jeruzsálem falainak a helyreállításával. Itt is azt látjuk, mint Ezsdrásnál: az ellenség nem nyugszik, és meg akarja akadályozni a munkát. Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Nehémiás és társai a legnagyszerűbb fegyvert használják az ellenség ellen: az imádságot. Isten országát csak imádJulcsa édesanyja a két világháború között ment a fővárosba munkát keresni. Egy gazdag család alkalmazta, és nagyváradi születésű férjét cselédlányként ismerte meg. Szülei korán meghaltak, így Julcsa nővérével egyedül maradt. Egy ideig napsugarasnak ígérkezett életük, de a gyár, amelyben dolgoztak, leépítette az alkalmazottak egy részét, s egy szép napon állás nélkül maradtak. Ezután alkalmi munkából tartották fenn magukat. Egy kora délelőtti nap Julcsa feketébe öltözve, kisírt szemmel állított be a lelkészi hivatalba, és elmondta, nővére tragikus körülmények között meghalt: egy sebesen száguldó személygépkocsi halálra gázolta. Nővére temetése után Julcsa megtört testben és lélekben. Nagy fájdalmát szomorú tekintetéből is ki lehetett olvasni. Már csak az a kérdés foglalkoztatta: „Mi keresnivalóm van még nekem az élők között?” És nap mint nap fogyott életereje, mint a gyertyaláng… Szegény Julcsa, te kis árvácska, példája vagy a kisebbségi sorsnak, a szórványban élőknek. És még hányan vannak hozzád hasonlók?! Bányai László
Lőrincz József
Újzsenge előtt Isten lelke lebeg a vetések fölött, Isten-kép izzik a búzaszemeken. Egy ösvényt visz a ringó áldás A határ legmagasabb pontja felé. Megérett a mező, hogy belőle Isten teste legyen. Szeretnék én is Jézus Krisztus Értünk megtöretett teste lenni. Mag vagyok, aki már megértem. Szembekap a fény, Amikor a tetőre fölérek: Égi szántások intenek, fehéren.
kozva, könyörögve, harcolva és tusakodva lehet építeni. Így volt ez a régi időkben, így van ez most is. Mikeás könyvében is ítéletes prófécia van Samáriáról. Ugyanaz, mint Ezékielnél és Ámósnál. Miért kellett ennyiszer Samária ellen szólni? Azért, mert Isten nem tűr meg életünkben maga mellett bálványokat. Csakhogy Mikeás különös látomásban részesül. Látja Istent a földre szállni. A hegyek megolvadnak, a völgyek széthasadoznak, Isten Samáriát romhalmazzá teszi. A város helyén csak a csupasz föld marad. Ez a prófécia sokat mond el nekünk Istenről. Mikeás neve azt jelenti: kicsoda olyan, mint az Úr? Nagyszerű hitvallás ez, imádásra szólító hang. Számunkra ez azt jelenti: Isten szavát komolyan kell venni. A golgotai kereszt megmutatja, hogy Isten igazságos, de azt is, hogy Ő irgalmas. Végül hadd szólaljon meg Ézsaiás is Samáriával kapcsolatban. Láttuk, hogy az ítélet szavával Isten imádatra akarja vezetni népét. Ézsaiás azt akarja elérni Samária felé mondott próféciájával, hogy a nép megalázkodjon. Mert ez a város olyan nehezen tud megalázkodni, pedig annyi minden történt már ebben. Az ellenség elfoglalta és elpusztította a várost, de annak lakói nem tudnak megalázkodni. Azt mondják, a téglafalak helyett faragott kőből fognak házakat építeni, s a fügefák helyére cédrusokat ültetni. Emberi látás szerint azt mondhatná valaki: micsoda erős jelleműek ezek. De Isten nem így látja. Szerinte az emberek semmiképp nem akarnak megtérni. Olyan sokszor látjuk ezt ma is az emberek életében. Isten jelét adja ítéletének és kegyelmének is, de az ember nem tud és nem akar meghajolni előtte, hanem büszkén és önfejűen megy a maga útján. Hogy van ez a mi életünkben? Megaláztuk-e már magunkat Isten hatalmas keze alatt? Tegyük meg, amíg nem késő! Olvasandó igék: Ezsd 4,4; Neh 4,2; Jer 31,5; Ez 23,33; Ám 3,9; Mik 1,6; Ézs 9,8–9; 1Pt 5,6; Jel 12,4. Lőrincz István
Énekeljünk! Énekeljetek új éneket az Úrnak…, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Zsolt 96,1–2 Nem titok: ha új munkahét kezdődik, vannak, akiket éppen hét elején fog el egyfajta félelem és szorongás. Nyugtalansággal tölthet el a gondolat, hogy mennyi elintéznivaló vár egész héten az emberre. Hogy olyan emberekkel kell találkoznunk, akik packázhatnak velünk, megalázhatnak minket. Valaki így mondta: görcsbe rándul a gyomrom, ha főnökömre és a munkahelyemre gondolok. Lehet-e tenni valamit a mindenkori rossz közérzet ellen?
Pánikbetegséggel érkezett egy külföldi etnográfus a lelkigondozóhoz. A beszélgetés rendjén kiderült: népdalokat gyűjteni érkezett Erdélybe, de váratlanul előállt betegsége valósággal megbénította. Képtelen volt ellátni feladatát. – Biztos sok nehéz sorsú emberrel találkozott már munkája során – indította a beszélgetést a lelkipásztor. – Igen, nagyon sokkal – jött a felelet. – Mit tapasztalt, mit tesznek az egyszerű emberek, ha félnek, ha szorongásaik vannak? – Hát énekelnek – hangzott a válasz. – Akkor énekeljünk mi is – javasolta a lelkipásztor. – Mi a kedvenc éneke? Énekeljük el együtt! Milyen eddig ismert ének új változatát sikerült feljegyeznie? Tanult-e új éneket? Néhány ének eléneklése után kisimult az elgyötört arc, felüdült a szenvedő. Milyen sokat-
Igehirdetés: kincs és feladat Kovásznán ülésezett az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlése (Folytatás az 1. oldalról)
zetben. Az emberek kíváncsiak voltak Pál apostol igehirdetésére. De ugyanolyan kíváncsisággal hallgatták azt is, amikor az apostol levelét felolvasták egy-egy közösségben – mondta a püspök. – A templomok, amelyeket elődeink évszázadokkal ezelőtt felépítettek, mindig megteltek, mert az igehirdetés olyan volt az emberek számára, mint a szívdobbanás. Ma viszont milyen a helyzet? – tette fel a kérdést Kató Béla. – Az igehirdetésnek ma is szívdobbanásnak kell lennie az egyházban. Ahol nem az, ott elfogynak a hívek – először a templomból, utána az egyházból is.
Isten reánk bízta az igehirdetés szolgálatát, amely hihetetlen kincs és feladat is egyben. Ezért a szószéken nem szabad öncélú
teologizálást folytatni, politizálni, hanem csak Isten Igéjét hirdetni – figyelmeztetett a püspök. – Ami-
Az egyházkerületi közgyűlés alkalmával felszentelt lelkipásztorok és szolgálati helyük Csákány Antal László Cseh Zoltán Éles Ferenc István Fodor Örs Gilyén Levente Imreh Jenő László Iszlai Béla Jári Zsolt Marosi Árpád Oláh Mátyás Paizs József
Alsórákos Magyarpalatka Melegföldvár Dés Nagyenyed Marosvásárhely III. – Alsóváros Parajd Brassó – Belváros Sepsiszentgyörgy III. – Belváros Kercsed Segesvár
mondó: a beteg tudta a megoldást, csak a maga életében éppen nem alkalmazta. A Szentírás ősi bölcsességével én is arra biztatok mindenkit: énekeljen! Több mint kéttucatszor olvassuk ezt a felhívást a Szentírásban. Az éneklés oldja a félelmet, örömmel tölt el, és így vidám szívvel indulhatunk neki az új feladatoknak. Énekeljünk többször, mint eddig: magunkban vagy családunkkal együtt. Énekelj új éneket az Úrnak! – szól a Biblia felhívása. Tudatosan zengjünk, dúdoljunk olyan énekeket, amelyek Isten hatalmáról szólnak. És akkor Ő, aki soha sincs távol tőlünk, megérezteti közelségét a legfontosabb helyen, lényünk középpontjában, a szívünkben.
kor arról beszélünk, hogy egy gyülekezet erős-e vagy gyenge, akkor nem a lélekszámát, az adakozást, az anyagi helyzetét, a területén felépített intézményeket kell megemlíteni, hanem azt, hogy miként élik meg az Igét, hogyan teljesítik Isten parancsát a mindennapokban. A felszentelt lelkészek nevében Oláh Mátyás kercsedi lelki-
pásztor köszöntötte a megjelenteket. Elmondta: a sok gond és megpróbáltatás között arra kell törekedniük, hogy erőtlenségüket felismerve alázattal tudjanak dolgozni; „ha így teszünk, akkor a mai nap nem az elbizonytalanodásról és az aggodalomról szól, hanem sokkal inkább a háláról és a reményről”. Az istentisztelet a kovásznai gyülekezet énekkarának műsorával zárult, majd a templomkertben leleplezték a felszentelt lelkészek nevét tartalmazó kopjafát, Kovács János munkáját. Másnap a közgyűlés munkálatai a Református Székely Mikó Kollégiumban folytatódtak. A
Veress László
közgyűlési tagok meghallgatták a püspöki és missziói beszámolót, valamint több bizottsági jelentést. A püspöki jelentésben elhangzott, hogy szomorúságra és aggodalomra ad okot az, hogy nemcsak a számbeli, hanem a lelki fogyás is jelentős. – A kérdés az, hogy lelkek nélkül, akik előbbutóbb elfogynak, fenntartható-e a mi egyházunk? S ha igen, akkor van-e annak értelme, hogy 500 „múzeumőr” vigyázza templomainkat? – fogalmazott Kató Béla. – Olyan lelkipásztorokra van szükség, akik szeretik közösségüket, és a gyülekezet megmaradását tartják szem előtt. A püspök nehezményezte, hogy az egyház közösségi vagyonának egy részét továbbra sem kapta vissza, az anyagi tartalékok pedig végesek. Ezért a hangsúlyt a tanulásra kell helyezni. Ennek értelmében az egyházkerület a Kolozsvári Református Kollégiumban ősztől szakiskolát indít be, az orvosképzést segítendő, a Marosvásárhelyi Bod Péter Tanulmányi Központot orvosi szakkollégiummá akarja átalakítani, hogy a fiatal magyar orvosok ne menjenek külföldre, hanem maradjanak Erdélyben. Nagyon fontos szórványvidéken az anyanyelvi oktatás is, itt az egyház nem konkurensként, hanem partneri viszonyban kíván hathatós anyanyelvmentő munkát kifejteni a többi magyarnyelvű oktatási egységgel. Somogyi Botond
3
Erdélyi református egyház: erős közösség (Folytatás az 1. oldalról)
tális média alapján. Egy másik adat: a Kálvin könyvjelző mintegy tízezer példányban kelt el. Számos világtalálkozós póló és más tárgyi emlék lelt gazdára, amely később is emlékeztetni fogja a résztvevőket a rendezvényre. Sokan jelezték, hogy ötletes és mélyen kifejező az a póló, amelyen a következő felirat olvasható: Isten kegyelméből református. – Erdélyben először avattak egész alakos, köztéri Kálvin-szobrot. Sokáig nem volt engedély. Mivel magyarázták? – A szoboravatás előtt a bukaresti műemlékvédő bizottságnak valóban voltak kérdései, amelyek nem feleltek meg a valóságnak (Kálvin keze állítólag aránytalan volt). Úgy érzem, ezek mondvacsinált dolgok, a művész nem első szobrát készítette Erdélyben. Ám a szoborral elsősorban a helyieknek kell egyetérteniük, azok viszont elfogadták. Ma már tény: a Kálvin-szobor arányos, szép művészi alkotás. Remélhetőleg a tér is mielőbb megújul. A rendezvény idejére sajnos ez nem sikerült, mert a tervek elkészítése, a pályáztatás és a licit időbe került. – A világtalálkozó előtti sajtótájékoztatón püspök úr azt mondta, hogy Magyarország is ugyanolyan messze van Székelyföldtől, mint Székelyföld Magyarországtól. Ezért várja a határon kívüli vendégeket is. Debrecenbe több mint 1500 erdélyi ünneplő ment május 24-én, a nőszövetség által szervezett bonyhai kastélynapon is ezrek vettek részt. Ehhez képest a hivatalos meghívottakon kívül senki nem érkezett szervezett kirándulás keretében Sepsiszentgyörgyre,
sem a határon túlról, sem Királyhágómellékről. Egyesek szerint az egység csak a deklaráció szintjén létezik. Így gondolja? – Az eseményen „nem olvastunk névsort”. Nem kívánok abba a hibába esni, mint amikor a lelkipásztor arról beszél, hogy a hívek nem járnak templomba, és közben épp azokat szidja, akik a templomban vannak.
Csak sajnálni tudom azokat, akik nem tudnak „megfürödni” abban az örömben, amelyet egy közösségi rendezvény jelent. Ők maguk maradnak szegényebbek ezáltal. Mi csak keretet biztosítottunk arra, hogy az emberek megerősödjenek, jól érezzék magukat, közösséget alkossanak. Falun ma is úgy van, hogy ha egy család huzamosabb ideig nem veszi ki részét a közös munkában, előbb-utóbb nem tartják őket közösségi embereknek. Időt, energiát, pénzt kell áldoznunk azért, hogy hosszú utakat tegyünk meg, mert valóban minden irányban egyforma távolságok vannak.
Mi erdélyiek valóban tartjuk a rokonságot, a barátságot, szívesen látunk vendégeket, és szívesen megyünk vendégségbe is. – A Generális Konvent plenáris ülésén mindenki megdöbbenéssel hallgatta a Zán Fábián Sándor püspök beszámolóját arról, hogy milyen nehéz helyzetben vannak Kárpátalján a magyarok. Hogyan lehet segíteni rajtuk? – Elsősorban az érintetteknek kell jelezniük azt, hogy miben kérik a segítségünket. Sajnos a háborús övezetben – ezt tapasztaltuk a balkáni háború idején is – nagy a bizonytalanság és a félelem, ez pedig az elvándorláshoz vezet. Próbálunk minél több embert a helyben maradásra biztatni, s azokat erkölcsileg, szellemileg és anyagilag is segíteni. Ha pedig gyűjteni kell számukra, akkor azt mi természetesen minél hamarabb közzétesszük és kihirdetjük gyülekezeteinkben. Reméljük, hogy erdélyi közösségünk nagylelkűségét, szolidaritását majd ismételten bizonyítani fogja. – Szerződést írtunk alá a svájciakkal. Milyen területekre terjed ki a támogatás? És mit jelent ez az erdélyi gyülekezetek számára? – A szerződés értelmében egymillió svájci frankkal támogatják az egyházat, amelyet az együttműködés alkalmával folyósítanak. Ha azt veszszük, hogy egyházkerületünk a gyülekezetektől minden évben 200-250 ezer eurót kap központi célokra, akkor láthatjuk, nem kis összegről van szó. Ez jó jelzés munkánk elismerésére, hiszen nem is olyan régen még az volt a svájciak terve, hogy a kelet-európai uniós országokat többé nem támogatják. De sikerült meggyőzni őket abban, hogy az egyház mindennek az alapja. Ebből nőnek ki a tervek, alapítványok (pl. a diakónia terén), karitatív intézmények. És ha nincs alap, akkor a tervek sem valósulhatnak meg. Fontos, hogy a képzés, a kis gyülekezetek, a diakónia terén támogassanak minket, mert ezek azok a területek, amelyeken szükségünk van a segítségre. – A kis gyülekezetek szempontjából ez mit jelent? – Azokon a helyeken, ahol látjuk, hogy a lakosság nagymértékben csökken, ott erőteljesebben támogatjuk az egyházközséget. Például vásárolunk autót, hogy a lelkipásztor könnyebben eljusson a szórványokba. Próbáljuk az igehirdetést minél hosszabb ideig fenntartani a kis közösségek számára is.
Kató Béla püspök külföldi vendégek gyűrűjében
4
– Mikor és hol lesz legközelebb világtalálkozó? – A Generális Konvent plenáris ülésén – amelyet minden második évben tartunk – erről nem esett szó. Abban viszont megegyeztünk, hogy minden évben valamelyik egyházkerület ünnepséget, rendezvényt szervez, ahol találkozni tudunk, és hitet tehetünk az egység elve mellett, hogy ezáltal is támogassuk a kisebb létszámú (például délvidéki) egyháztesteket.
Legyenek láthatóvá tetteid 7. Magyar Református Világtalálkozó Sepsiszentgyörgyön Jean Calvin – vagy ahogy mi, magyarok emlegetjük, Kálvin János – születésének 505. évfordulóján, július 10-én, a 7. Magyar Református Világtalálkozó keretében felavatták a reformátor egész alakos szobrát. A sepsiszentgyörgyi rendezvényen számos kulturális program várta a résztvevőket, a svájci protestáns egyházak segélyszervezete pedig szerződést kötött erdélyi református egyházunkkal, amelyben támogatásáról biztosít.
meghívottakon kívül csupán erdélyiek vettek részt az eseményen. – Különös öröm számunkra, hogy ezen a mai napon itt, Sepsiszentgyörgyön találkozhatunk a Kárpát-medence és az egész világ református magyarjaival. A történelem folyamán sok-sok fal épült, még a keresztyén gyülekezetek közösségében is. Az első világháború kitörése után azonban egy olyan fal emelkedett a
A rendszerváltást követően megnyílt a lehetőség arra, hogy a református egyház világtalálkozót szervezzen. A kilencvenes évektől kezdődően négyévente került rá sor (1992, 1996, 2000), majd azt követően, 2006-ban Kolozsváron találkozott a világ reformátussága. 2009. május 22-én Debrecenben a néhány évvel korábban megalakult Generális Konvent mondta ki a Kárpát-medencei Református Egyház egységét. Az idei világtalálkozó rendhagyó módon nem egynapos vagy egyhetes, hanem fél évig tartó rendezvénysorozatok összessége volt. A szervezők célul tűzték ki, hogy segítsék a különböző országokban élő reformátusok közötti kapcsolatok elmélyülését és gazdagodását, ezért is döntöttek úgy, hogy az előző világtalálkozóhoz hasonlóan nem egy programot, hanem májustól novemberig a Kárpát-medence számi magyar reformátusaink közé, amelyet nem mi alkottunk. Amikor ma itt együtt vagyunk, azért adunk hálát Istennek, hogy ez a fal leomlott. A reformáció adta meg azt a lehetőséget, hogy az egy nyelven beszélők anyanyelvükön hallgatták Isten Igéjét, és ez a küzdelem hozta el azt, hogy ma nem vagyunk szétválaszthatók: az anyanyelv és a közös kultúra az, ami bennünket összetart – hangsúlyozta a világtalálkozó nyitóünnepségén Kató Béla. Majd hozzátette: – Falak ma is épülnek, és a kapcsolattartás nem mindig könnyű, de mi minden áldozatot meghozunk és mindig küzdeni fogunk azért, hogy ez a kapcsolat ne szűnjön meg. A világtalálkozó egyúttal a Kálvin-emlékévek (2009-ben születésének 500., idén ha(Folytatása a 6. oldalon)
mos pontján különböző találkozási lehetőségeket szerveznek. – Minden világtalálkozó egyben seregszemle, ahol arra is kapunk választ, hogy mit tud felmutatni a református egyházunk – vallja Kató Béla püspök. Idén a több program között két kiemelt helyszín volt: az egyik Debrecenben, május 24-én, a másik Sepsiszentgyörgyön, július 10-én. Ebben a háromszéki városban indult el ugyanis a kezdeményezés, hogy a Kálvinemlékévek zárásaként a nagy reformátor egész alakos szobrát avassák fel, ráadásul az ötletet a helyi önkormányzat is támogatta.
Leomlott a fal a reformátusok között A református világtalálkozó keretében Sepsiszentgyörgy belvárosában egész napos programra került sor, amelyre a szervezők nemcsak a helyieket, hanem az erdélyieket, valamint a Kárpát-medence többi régiójának a képviselőit is várták. Sajnos, hogy a hivatalos határon túli A világtalálkozó leghangosabb sátra: Szegedi László fennhangon reklámozza Kálvint és tanait
5
Legyenek láthatóvá tetteid (Folytatás az 5. oldalról)
lálának 450. évfordulója) lezárását is jelentette. A megnyitó után ugyanis a résztvevők a Kálvin térre vonultak át, ahol mintegy kétezer ember jelenlétében leleplezésre került Bocskay Vince szovátai művész egész alakos Kálvin-szobra. „Kálvin János tanítása búvópatakként volt jelen a magyar református egyház több mint négy és fél évszázados történetében. Ő volt az, aki talán leghitelesebben és legérthetőbben tolmácsolta számunkra Isten szavát, a megváltás Igéjét, amely a székelyek, a várakozó őrállók számára a reményt, a világosságot és a békét jelentette” – fogalmazott a szoboravatás alkalmával Kató Béla. Hozzátette: a háromszéki parókiákon és a HEKS és az egyházkerület vezetősége szerződést írt alá, amely hároméves partneri kapcsolat kialakításáról szól. Ennek értelmében a kantonok országának segélyszervezete az erdélyi egyházat három területen fogja segíteni: a diakónia, a továbbképzés és a kisgyülekezetek támogatása témakörében. A rendezvényen kulturális programokkal várták a résztvevőket, lehetőség volt a Székely Nemzeti Múzeum vagy a Vadászati Múzeum ingyenes látogatására is. A belvárosban a református egyház intézményei (Diakónia Alapítvány, Presbiteri Szövetség, Misztótfalusi Sajtóközpont stb.) mutatták be tevékenységüket, a többi sátorban református népművészek kiállítása nyílt meg. A program részét képezte számos kórus bizonyságtétele, fellépett a híres rétyi Kovács András fúvószenekar. Meghívott vendégként a tavalyi Csillag születik nyertese, Mészáros János Elek is koncertezett. Ezt követően többórás maratoni koncertsorozat vette kezdetét, amelyen a főtéri színpadon erdélyi magyar református fiatalokból álló együttesek léptek fel. az iskolák könyvtáraiban ott voltak, sok helyen pedig még ma is megtalálhatók Kálvin négyszáz éve napvilágot látott könyvei, amelyeket lelkipásztor-generációk drága kincsként adtak kézről kézre egymásnak, hogy azokat segédeszközként használják az igehirdetésben. A vásártér sarkán felállított Soli Deo Gloria sátor különös portékát kínált a nézelődők számára. Szegedi László missziói előadó és csapata Kálvin Jánost ajánlotta a látogatók figyelmébe.– Tessék Kálvinról tájékozódni, de nem Calvin Kleinról, a divattervezőről – hangzott a humoros hívogatás. A svájci reformátor tiszteletére a sátrat egész napos Kálvin-információpontként működtették: lehetett kapni képeslapot, amelyre Kálvint ábrázoló postai pecsét került, vagy könyvjelzőt a reformátor rövid élettörténetével. Aki kíváncsi volt Kálvin életére, munkásságára, lehetősége adódott teológiai tanárokkal, lelkészekkel beszélgetni, és „reformátori” kérdéseit feltenni. A világtalálkozón jelen voltak a Svájci Protestáns Egyházszövetség segélyszervezetének képviselői (HEKS) is. Ennek keretében
6
A Kálvin téri szoboravatást ünnepi istentisztelet követte, amely úrvacsoraosztással ért véget
Mennyei és földi kenyerünk (Folytatás az 1. oldalról)
Az egész konferencia lelki alaphangját adta meg dr. Nagy Antal Mihály sárospataki professzor megnyitó áhítatában, aki a vándorló népnek adott parancsolatokról, a „nem csak kenyérrel él az ember” intéséről bontotta ki a sokrétű üzenetet 5Móz 8,1–3 alapján. „Ha megtartjuk az Úr parancsolatait, akkor élni fogunk – mondta az igehirdető. – A kenyér az istenkapcsolat függvénye is. Ha az Úr akarja, elveheti, de van hatalma arra is, hogy az égen ablakot nyisson, s mannahullás legyen. Az igazi mennyei kenyér Jézus, Róla szól az Isten szájából származó Szentírás. Aki megtartja Isten parancsolatait, az nem az események után kullog, hanem Jézussal egy vagy ezer lépéssel az események előtt jár.” Szabó Dániel, a szövetség elnöke rámutatott: e konferencia nagy felkiáltójel, a földi és mennyei kenyér drága értékére tanít. Kérésére a „nagyhaza” területéről érkezettek köszöntötték a konferenciát: Pályi József az erdélyi, László Kálmán a királyhágómelléki, Gyúrkó Miklós a kárpátaljai, s egy presbiter a nemrég megalakult felvidéki testvérszövetség nevében. Szász Bálint Róbert szilágysámsoni lelkipásztor az élet kenyerével, az élő Krisztussal gyakorolt közösségünkről színesen, bibliai és irodalmi példákkal tanított. Csak az Úr Igéje utáni éhségben elégül meg szeretetéhségünk, jutunk igazi békességre, s arra a közösségre, amiben gazdagon „fakad föl számunkra a kegyelem forrása”. Dr. Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára tudós alapossággal mutatta be az ó- és újszövetségi asztalközösségeket. Az ószövetségi étkezés, asztalközösség a hálaadás alkalma volt, istentiszteleti ranggal. A kenyér, a pászka Isten áldásának volt a jele. Isten volt a házigazda, ami Urunknál az utolsó vacsorában teljesedett be. Az Ószövetségben a hasonló étkezett a hasonlóval, Jézus ezt is kibővítette, s olyanokat hívott meg asztalához, akik nem tudják viszonozni, s ez mindig nyitottságot is jelentett. Jézus asztalközössége Isten irgalmát közvetíti minden embernek. A jézusi vacsora Isten országáról szólt, de átformáló ereje is van, senki nem marad az, aki volt, s egyben az öröm forrása is. Az esti áhítatokat Tőkés Attila gegesi lelkész tartotta. Az 1Sám 17-ből vett történettel azt hangsúlyozta, hogy a kenyér nem elég a győzelemhez, valami több kell. A kérdés: kire nézünk? Góliát önmagára nézett, ez lett a veszte, Saul Góliátra, s félt. Dávid Istenre, és győzött. Szólt az „anyaországi kenyér” értékéről, amit egykor szülei vittek neki, s aminek mindennél jobb íze volt. Ez az élmény a mennyei kenyérrel együtt sok erdélyi református életében az összetartozás forrása lett.
Elmosódott határok A vasárnapi munka kérdését vizsgálta előadásában dr. Szűcs Ferenc budapesti teológiai
professzor, rámutatva: mára elmosódtak a határok ünnep és hétköznap, szent és profán között, aminek egyik következménye lett az ember önkizsákmányolása. Így fordult át a hetedik nap megszentelése egyfajta végtelenített kihasználásba. Márpedig az őskeresztyének a hét első napját, a vasárnapot kezdték megszentelni, ami az új teremtés kezdete, a feltámadott Úr napja. A vasárnap az örökkévalóságra nyitott ablak, amikor csöndben lehet elkezdeni az új hetet, ott lenni Isten előtt, majd tenni a dolgunkat. Ahol a
kezdeni–lenni–tenni sorrend felborul, elvész a vasárnap eredeti értelme is. Dr. Békefy Lajos, a Presbiter lap felelős szerkesztője vetített képes előadásában nemcsak az ökomozgalmakkal és a lehetséges partneri viszonnyal foglalkozott, hanem kibontotta a Biblia „zöld” üzeneteit. A zöld már a Biblia első fejezetében megjelenik, s húszszor fordul elő pozitív, de intő értelemben is. Az Ige a teremtett világról, nem a természetről szól, ennek védelmére adta Istenünk a „műveld, gondozd” második mandátumot az embernek. De az „uralkodj” parancsát félreértve, a kizsákmányoló attitűd sok környezeti ártalomhoz vezetett. A jövő útja a teremtéstársi viszonyt megcélzó „műveld, őrizd” isteni parancs.
Tudósok a keresztyénségért Csodák soráról számolt be dr. Katkó László, a nagydobronyi (Kárpátalja) gyermekotthon igazgatója. A holland Stichting Osteuropa támogatásával 1,4 millió dollár értékben hozták
létre a páratlan gyermekotthont, ahol ma már teljes önellátásra rendezkedtek be. A testi fogyatékkal élő gyermekek felkarolásának példaértékű intézetévé váltak. 11-féle kenyeret és nyolcféle pékárut is sütnek. A hazai csodák sorában mutatta be az egyháztáji mozgalmat Pál Sándor, a Református Szeretetszolgálat igazgatója és dr. Kocsis Attila projektfelelős. Céljuk a kistermelők helyi bevonása az ellátásba, a vidékfejlesztés sajátos lehetőségeivel. Alapelveik között szerepel a bizalom és a jó sáfárkodás. Piaclehetőségeket nyújtanak, vetőmagot osztanak, szakmai programokat szerveznek. Kleknerné dr. Nyitray Réka professzornő nagy ívű előadásban ismertette azt a sokrétű tevékenységet, amit a tudomány a kenyérért tesz. Gondolatébresztő mondandója végén üzenetet fogalmazott meg, ebből idézünk: „Nem elég teológiai szinten síkraszállni a keresztyén értékrend elismertetéséért. A tudományos eredmények megfelelő felhasználásának meghatározását csak keresztyén tudósok tudják hatékonyan képviselni. A társadalmi felhasználás formáit csak keresztyén közgazdászok és politikusok tudják meghatározni. Ha az Atyától kapott tudományunkat keresztyén formában szeretnénk az emberiség javára fordítani, akkor a keresztyén iskolák, egyetemek és posztgraduális képzési helyek támogatásáért és a keresztyén értelmiség kiműveléséért mindent meg kell tenni. A református egyház ebből a szempontból élen jár. Az energiák hatékonyságának fokozása már csak egyetlen módon lehetséges: az elitképzést kell fókuszba állítani. Csak így juthatnak református erkölcsi elveket magukban hordozó keresztyén emberek döntéshozó pozícióba.” Az idei konferencia, ami valóban „kenyérbe” vágó kérdések és válaszok sokaságával kínálta meg a résztvevőket, a Kálvin téri templomban úrvacsoraosztásos istentisztelettel zárult. Ezen a „nem csak kenyérrel él az ember” igei üzenetét erőteljesen szólaltatta meg Szegedi László lelkipásztor, erdélyi missziói előadó. Mennyei és földi kenyerünkért, a teremtett világért hordozott felelősségünk tudatosításáért egyedül Istené a dicsőség! (DRBL)
7
Hírek – Események Súlyos a helyzet Kárpátalján Már kárpátaljai magyarokat is kivitt a frontra az ukrán hadsereg – derült ki Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök beszámolójából a Generális Konvent sepsiszentgyörgyi ülésén. Az ukrajnai helyzet kárpátaljai hatásairól a Generális Konvent plenáris ülése előtt Zán Fábián Sándor számolt be. A püspök elmondta: a Kárpátaljai Református Egyház Kijevtől még az államtól átvállalt oktatási és szociális feladatok ellátásáért sem kap semmiféle támogatást. Az állam ennek ellenére golyóálló mellények, repeszálló szemüvegek és sisakok, valamint katonai csizmák beszerzését kérte a reformátusoktól. Az állami szervek a menekültek ellátásában is számítanak az egyházra. „Az
utóbbi kérésre keresztyénként már másképp tekintünk, hiszen küldetésünk van az üldözöttek felé, ugyanakkor magyarként ambivalens érzéseket kelt bennünk, hiszen a keletről érkező szláv lakosság megváltoztatja vidékünk etnikai arányait” – világított rá dilemmáikra az egyházi vezető. „Nincsenek utak, nincsenek közművek, nincs közvilágítás, de az adóterheinket emelik” – adott hangot felháborodásának Zán Fábián Sándor. A püspök kifejtette: az ingatlanadó ez év második felétől már nem csupán az ingatlanok lakóterületére, hanem az egész területre kiterjed. Az is kedvezőtlenül érinti a református egyházat, hogy a kommunizmus évtizedeiben elkobzott és lerombolt, majd az egyház által nyugati és magyarországi segítséggel felújított parókiákra az állam luxusadót vet ki. Nemcsak az egyházat, az embereket is sújtja az óriási infláció: az ukrán nemzeti valuta az
elmúlt hónapokban elvesztette értékének negyven százalékát, az üzemanyag literenkénti ára pedig már az egy eurót is elérte. Az orosz gázcsapok elzárása is komoly fejfájást okoz, hiszen a tél közeledtével gázkazánok helyett vegyes tüzelésű kazánokat kellene beállítani, de a csere óriási költségekkel jár. Az oroszországi munkalehetőségek a konfliktus miatt ugyanakkor megszűntek, ráadásul számos magyar családfőt is kivittek a keleti frontra. Akik pedig tehetik, a behívó elől Magyarországra menekülnek. A családok, az otthon maradó asszonyok, gyerekek és idősek nyomorúságos helyzetét a református egyház a tél közeledtével ingyenkonyhák felállításával és tűzifa biztosításával tervezi enyhíteni. „Az egyre növekvő gondok közepette egyre nagyobb jelentősége van a Magyar Református Egyház közösségének” – hangsúlyozta a kárpátaljai püspök, aki köszönetét fejezte ki azokért a támogatásokért, amelyeket a Kárpátmedencei református egyesületek, segélyszervezetek juttattak Kárpátaljára.
Az egység jegyében Generális Konvent Sepsiszentgyörgyön A 7. Magyar Református Világtalálkozó keretében Sepsiszentgyörgyön tartotta plenáris ülését a Generális Konvent. A mintegy 150 tagú testület – amely a Kárpát-medencei 64 egyházmegye, valamint az egyházkerületek vezetőségének (püspök, esperes, főgondnok) tagjaiból áll – megemlékezett a konvent elmúlt tíz évéről, a zárónyilatkozatban pedig kiáll a Kárpát-medencei egység, a Mikó Kollégium ügye, valamint a kárpátaljai testvérek mellett. Az ülést Kató Béla püspök nyitotta meg, aki beszédében hangsúlyozta: a jövőtervezésben a gyerekvállalás kulcskérdés, és ebben a szemléletváltásban az egyházaknak óriási felelőssége van. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere is, aki köszöntőjében elmondta: a Magyar Református Egyház egyfajta úttörő szerepet tölt be a nemzet jövőjének életében. A református egyház ugyanis eddig is számtalanszor bizonyította a történelemben jövőteremtő munkáját. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Zsinat elnöke beszámolt a református egység megvalósulásának néhány konkrét lépéséről az elmúlt tíz év alatt, és kijelentette: a konventnek a továbbiakban is ennek az egységnek a megvalósulásán kell munkálkodnia. Az ülésen a jelenlevők meghallgatták a bizottsági jelentéseket. Kocsis Márta az Egyházalkotmányi Bizottság tevékenységét ismertette: az egyik legnagyobb kihívás az egyházfegyelem kérdése, mivel a részegyházak egyikében sincsen olyan szabályozás, amelyet teljes egészében a többi tagegyház átvehetne. A Református Káté Bizottság munkájáról Szabó István dunamelléki püspök számolt be: készül egy egységes vallásoktatási anyag. A konvent költségvetését Csomós József püspök ismertette, aki felhívta a figyelmet a közös és arányos te-
Csoportkép a Generális Konvent tagjaival: a Kárpát-medence 64 egyházmegyéjének és 10 egyházkerületének vezetői
herviselésre, hiszen a befizetési fegyelem a folyamatos és jól végzett munkát garantálja. Beszterczey András a Magyar Református Szeretetszolgálat munkájáról tájékoztatott. Kiemelkedőnek nevezte az erdélyi Diakóniai Alapítvány és a Szeretetszolgálat közötti kapcsolatot. Napjainkban a Kárpát-medencében a diakónia keretében a szeretetszolgálat 35 ezer embert lát el intézményesített formában, mely önmagában is csoda. Pál Sándor, a Szeretetszolgálat kuratóriumi elnöke fontosnak nevezte, hogy a szervezet munkája ne csak szükség és katasztrófa idején, hanem a mindennapokban is jelen legyen. Ismertette a teljes Kárpát-medencére kiterjedő Nyilas Misi Ösztöndíj, Iskolatáska, Megtört Kenyér, Szeretethíd programokat. Tussay Szilárd a magyar református ifjúsági munkát mutatta be. Ifjúsági munka minőségi javulása végett jött létre az Ifjúsági Egyeztető Fórum, mely lehetőséget teremt az információáramlásra, ugyanakkor egymás programjai által fejlődhetnek a tagegyházak ifjúsági szervezetei. Az egységes oktatásügyi stratégiákról Ábrám Tibor tájékoztatott, valamint beszámolt arról, hogy igen jelentős és szoros a tagegyházak oktatási intézményeinek kapcsolata. A Generális Konvent zárónyilatkozatát Tarr Zoltán ismertette, aki azt is elmondta, hogy a Kálvin emlékévek hivatalos, formális
lezárásaképpen őszre megjelenik az Institutio új fordítása. A Generális Konvent zárónyilatkozatában az aláírók kiállnak a Székely Mikó Kollégium ügye, valamint a kárpátaljai református testvérek mellett, ugyanakkor támogatásukról biztosítják a Kárpát-medencei egyházi oktatást. Hírösszefoglaló ISSN–1223–8848
ÜZENET Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja A szerkesztőség címe: 400079 Kolozsvár Király utca (str. I. C. Brătianu) 51. sz. Telefon: 0731 019404 Drótposta:
[email protected] http://www.reformatus.ro/uzenet.html Főszerkesztő: Somogyi Botond Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Készült az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában. Felelős vezető: Dávid Zoltán Olvasószerkesztő: Sztranyiczki Mihály Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos Tördelés: Czirmay Ágnes
