AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA XXVI. évfolyam 1. szám. 2015. január 1.
Ára 0,80 lej
Áldott új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak!
Hozzád, hozzád szállnak fohászink Az esztendő első reggelén, Buzgóságaink téged keresnek Ó, Nagy Isten! Trónod szent egén! Mert mi árnyék-éltünk szűk körébe A halálnak tántorgunk elébe: De te voltál, vagy s leszel jövőben, Te örök vagy az örök időkben. (Székács József: Újévkor)
Újesztendei gondolatok
Elég neked az én kegyelmem
Új év kezdetén többféle kérdés ver fészket az ember lelkében. Alig van ember, aki ne tenné fel esztendő elején a kérdést: mit hoz nekem az új év? Milyen feladatok, tennivalók várnak rám, milyen meglepetések érnek? Vannak, akik az előttük álló évet új tervek, új lehetőségek alkalmának tekintik. Vannak, akik reménységük, elvárásuk beteljesítőjének, ajándékozójának tekintik. Ezek olyan szerencsének a megérkezését várják, amelyben eddig még nem volt részük, hiányzott életükből. Másoknak az új esztendő a félelmet, a láthatatlan, ismeretlen vak jövőt jelenti. Ezek bizonytalanul lépnek az új évbe. Van, aki azt mondja: aminek jönnie kell, az eljön, akár akarom akár nem, akár félek tőle, akár nem. Boldog az, aki az új esztendő kezdetén és annak minden napján Isten nagy kegyelmére, az Ő soha
Lelkészi szolgálatom kezdetétől fogva az a szokásom újévkor, hogy az aktuális falinaptár vezérigéjét választom ki magyarázandó üzenetként. Év végén pedig ugyanerről az alapigéről beszélek abból a
el nem fogyó szeretetére, hatalmas erejére néz. Aki az új évben is kézen fog, vezet, el nem hagy, akinek ajándékai várnak ránk. Vele, félelem nélkül, nyugodtan mehetünk a számunkra ismeretlenbe, de számára jól ismert jövőbe, mert Ő az Ura minden jónak. Az idő nem a miénk, nekünk csak ajándékba adja azt az Úr. Az Ő kérdése egy lehet: „mit tettél a neked adott idővel?” Így az új esztendő kezdete lehetőség a visszatekintésre, a számbavételre és a válaszadásra. A további idő ajándéka attól is függhet, hogy milyen választ adunk. Ha az időt Isten kezében hagyjuk, akkor nem bizonytalan sors vár reánk, amelytől félni kell. Az idő az Ő kezében van, mert szeSzékely József (Folytatása a 2. oldalon)
megfontolásból, hogy az eltelt 365 nap átfogalmazta bennünk azt, amit Tunyogi Lehel (Folytatása a 3. oldalon)
Barangolások bibliai tájakon Sárdis A település Lídia tartomány fővárosa volt Kis-Ázsiában. Valamikor Krőzus király székvárosa, majd a perzsák tulajdona lett. Jézus korában a Római Birodalom része volt. Ma csupán rommező. E városról mindnyájunknak ez a döbbenetes mondat jut eszünkbe: az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Az is félelmetes, hogy e gyülekezethez Jézus egyetlen dicsérő szót sem intéz. Ijedve tesszük fel a kérdést: mi történhetett e közösségben? Hogy jutott ez a gyülekezet abba a helyzetbe, hogy egy kivágott fához hasonlít, aminek most még zöldek a levelei, de néhány nap múlva már minden el fog száradni? A ház, ahol Sárdisban a keresztyének öszszegyűltek, tele volt, a hívek adakoztak, kedvesek voltak egymáshoz. Valami fontos dolog azonban hiányzott az életükből: az élő Jézus Krisztussal való közösség. A város gyülekezete komoly önvizsgálatra indít bennünket. Álljunk oda őszintén Isten elé, és kérdezzük meg magunktól: van-e bennem igazi hit? Szeretem-e Istent teljes szívemből, lelkemből és minden erőmből? Komolyan veszem-e a bűn elleni harcot? Nehogy rólam is ezt a diagnózist kelljen kiállítani: az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy! Hogyan juthat egy gyülekezet ilyen állapotba? Az ige három dolgot említ, amire nekünk is jó lesz figyelnünk. Először: hogy a város Krőzus király székvárosa, s arról lett híres, hogy itt született meg a pénz. Nyilván, pénz volt elég,
Újesztendei gondolatok (Folytatás az 1. oldalról)
retete, bölcsessége minden értelmet felülhalad. Keze pedig nemcsak erősebb, hanem jobb is az emberekénél. Az Ő keze Jézus Krisztus, aki hív minket. Aki gyógyított, kenyeret tört meg, és halottat támasztott fel. A kereszten kitárt, kiszegzett kar, amelyből senki ki nem ragadhat minket. Az Ő kezében lesz nemcsak ez az esztendő, hanem az eljövendő esztendők is, „az Úr jókedvének esztendei”. Mi, keresztyének hisszük, hogy e földön csak vándorok vagyunk, akiknek nincs itt maradandó városunk. De vigyázzunk arra, hogy ne tegyük senkinek nehézzé a vándorutat. Mi-
2
és ez hamis nyugalmat adott az embereknek. De ez a lelki halál békessége volt. Őket nem lehetett ebből kimozdítani. Vigyázzunk mi is erre. Engedjük, hogy Isten Igéje kizökkentsen hamis békességünkből, közömbös keresztyénségünkből. Másodszor azt olvassuk, hogy itt mindenki csak magával törődött, s nem az embertársával. Jézus felszólítja őket, hogy élesztgessék a haló félben levőket. Ez komoly kérdést vet fel, amire vigyázni kell gyülekezeti életünkben. Minden közösségben élnek lelkileg éber, eleven tagok és vannak haló félben levők is. Ha valaki élő tagja a gyülekezetnek, annak segítenie, törődnie kell a többivel is. Ezt szoktuk mi missziónak, szolgálatnak, bizonyságtételnek nevezni. A kérdés az: ki fog elmenni az ilyenekhez, ki fogja elvinni nekik az evangéliumot? A lelkész erre egyedül nem képes, még a presbitérium sem, itt minden élő tagra szükség van. Jézus azért hív el, hogy mindenkit el tudjon küldeni az evangélium hirdetésére. A harmadik nyomorúsága a gyülekezetnek az volt, hogy számukra fontosabb volt a név, mint a valóság. Ők így gondolkodtak: fontos, hogy legyen meg a név, a becsület, hogy tiszteljenek bennünket az emberek. Beleestek abba a hibába, amibe Sámuel is: azt nézte, ami a szeme előtt van, de meg kellett tanulnia, hogy azt nézze, ami a szívben van. A sárdisiak jó nevű emberek voltak, de nem voltak hiteles keresztyének. Legyünk mi hiteles, példaadó emberek. Jézus nemcsak a bajt mondja el, hanem megadja a gyógyulás módját is. Két dolgot tanácsol. Az egyik így hangzik: ébredj fel a lelki halálból! Jézus soha nem tartott temetési prédikációt, Ő feltámasztotta a halottakat. Akik Jézus szavát igazán meghallják, azok élni fognak, azok a lelki halálból fel fognak támadni. Az igében megelevenítő erő van, ami az emberek életét ma is át tudja formálni. Oda lehet menni a közömbösekhez, és el lehet mondani Pállal együtt: támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus! A másik dolog, amit gyógyszerként ad: az emlékezés. A gyülekezetnek emlékeznie kellett az indulásra, az első szeretetre. Emlékezz vissza a konfirmációdra, amikor talán először komolyan megszólított Isten, amikor ifjúi hévvel megígérted, hogy Jézus Krisztus igaz követője és az egyház hűnél többet magunkévá teszünk Isten országának kincseiből, annál örömteljesebb, könnyebb lesz a vándorlás, még ha meredek utak is állnak előttünk. Ne siessünk Isten előtt menni, de el se maradjunk Tőle! Ha így teszünk, akkor az időt, amely előttünk áll, nem egy bennünket ideoda sodró áramlatnak fogjuk fel, hanem Isten csodálatos útjának, ahol az Úr szüntelenül előttünk halad és hívogat minket. Az Ő akarata legyen a mi akaratunk, az Ő szeretete a mi szeretetünk. Aki nem az új évtől, hanem Istentől vár és fogad el mindent, az bőséggel fog aratni, kévéit örvendve emelni. Azt semmi el nem szakítja az Úr szeretetétől. (A szerző egyházkerületünk missziói előadója volt)
Bibliaolvasó kalauz Január 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31.
Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo
Péld 5 Péld 6,1–19 Péld 6,20–35 Péld 7 Péld 8,1–21 Péld 8,22–36 Péld 9 Péld 10,1–17 Péld 10,18–32 Péld 11,1–16 Péld 11,17–31 Péld 12 Péld 13,1–14 Péld 13,15–25 Péld 14 Péld 15,1–19 Péld 15,20–33 Péld 16,1–15 Péld 16,16–33 Péld 17,1–12 Péld 17,13–28 Péld 18 Péld 19,1–9 Péld 19,10–29 Péld 20 Péld 21 Péld 22,1–16 Péld 22,17–29 Péld 23,1–28 Péld 23,29–35 Péld 24
Jn 3,22–30 Jn 3,31–36 Jn 4,1–10 Jn 4,11–18 Jn 4,19–26 Jn 4,27–30 Jn 4,31–38 Jn 4,39–42 Jn 4,43–45 Jn 4,46–54 Jn 5,1–9 Jn 5,10–18 Jn 5,19–23 Jn 5,24–30 Jn 5,31–36 Jn 5,37–47 Jn 6,1–15 Jn 6,16–21 Jn 6,22–27 Jn 6,28–34 Jn 6,35–40 Jn 6,41–51 Jn 6,52–59 Jn 6,60–65 Jn 6,66–71 Jn 7,1–13 Jn 7,14–24 Jn 7,25–30 Jn 7,31–36 Jn 7,37–39 Jn 7,40–53
séges tagja leszel. Vagy emlékezz vissza arra az úrvacsorázásra, amikor olyan közel voltál Istenhez, amikor megértetted Jézus áldozatát és elfogadtad a szent jegyekben bűneid bocsánatát. Utána lehet, hogy meglankadtál, megfáradtál. De emlékezz és menj vissza oda, s meglátod: Krisztus iránt életedben újra lesz öröm, lelkesedés. Ha a gyülekezet nem hallgat a szóra, nem ébred fel, és nem emlékezik, akkor jön a tolvaj, és mindent elvisz. Döbbenetes, hogy ezek a valamikor virágzó gyülekezetek eltűntek, s ma Sárdis csak egy romhalmaz. Életükben Jézus figyelmeztetése szó szerint teljesedett be. Most új évre indulunk Isten kegyelméből. Vigyük magunkkal az év minden napjára ennek az igének komoly figyelmeztetését. Legyen ebben az évben is sok győzelmünk hit által. S kapjuk meg azok jutalmát is és járhassunk megszentelt életben. A mennyei anyakönyvben ne apadás, hanem növekedés, gyarapodás legyen. S a legszebb ígéret: Jézus majd bizonyságot fog tenni rólunk is Atyja előtt. Mert ez az újabb év is arra figyelmeztet bennünket, hogy földi esztendeink elfogynak, s akkor ott állva Isten ítélőszéke előtt ez lehet majd legnagyobb boldogságunk. Legyen ez az év részünkről a bizonyságtétel éve, hogy Jézus is majd megemlékezzék rólunk. Olvasandó igék: 1Sám 16,7; Mt 10,32; Ef 5,14; 1Thessz 5,2; Jak 5,19–20; Jel 3,1–6. Lőrincz István
Egy könnycsepp a református székely Mikóért Minden közösségnek vannak emblematikus épületei, amelyek többet jelentenek a falaknál, az építészeti stílusnál. Egy közösség lelke van benne. Nekünk, reformátusoknak ilyenek a kollégiumaink. Pápa, (Sáros)Patak, Debrecen, a nevek hallatán szívek dobbannak meg, szellemi műhelyek gazdagsága árad a falukutató mozgalomtól a nyugati akadémiák tudásgyűjtögetéséig. Móricz Zsigmond Nyilas Misije nem is gondolkodott másban, minthogy Debrecen hiányában Patakon is lehet emberré a diák. Szabó Dezső bárhogy hányta dühét a szerinte hivatását vesztett magyar kálvinizmusra, örökségét mégis szeretett alma materére, a Kolozsvári Református Kollégiumra hagyta. Cs. Szabó László is, aki az angol eleganciánál csak Itália dómjait és Toscana kertjeit csodálta jobban, s esszéiben egyetlen lélegzetvétellel átfutott Nagy Károly Frank Birodalmának évezredes örökségén, földi porsátorának nyughelyéül a sárospataki temetőt választotta. Erdélynek is meg volt a hét bástyája, hét református kollégium, ahonnan Kőrösi Csoma szelleme Keletnek, Adyé Nyugatnak tartott. Nagyenyed, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Zilah, Szatmár és Sepsiszentgyörgy, és mellé a nevek: Bethlen Gábor fejedelem, Apáczai Csere János, a Bolyaiak, báró Wesselényi Miklós, Páskándi Géza vagy Makkai Sándor. Nem név és nem tudomány, szellem, nagyság, vállalás, hanem egy közösség megtestesülései ők. Ellopták. Először az épületeket, aztán lassan és szisztematikusan a tudatból a szellemet, amit nemcsak a géniuszok, hanem a nemzet napszámosai hagytak maguk után. Megtört a történelmi folytonosság az egyetlen Debrecen kivételével. Vesztesége volt ez a magyarságnak és a reformátusságnak. A diktatúrák bukásakor felcsillant a remény a régi szellem feltámasztására és az épületek visszaszerzésére. Csakhogy mindkettő elé aka-
dályt gördített az idő. A szellemébe a törést. Mint régi mesterek öreg szerszámok megbízhatóságára és a nemzedékről nemzedékre való továbbadott tudás minőségére, vagy az öreg kertészek a grófi kertek parkjainak szépségeire, úgy emlékeztek az öregdiákok a régi iskoláikra. Azt próbálták feltámasztani, másról nem is volt tapasztalat. Csakhogy időközben a szerszámokat szétlopták, a park fáit tűzre vetették,
virágágyásai helyén pedig betonjárdát építettek, és másfajta rend szerint, másfajta magokkal szórták tele a földet és savasították el a modern kor kemikáliáival. A régi szellem nehezen talált táptalajra, s még mindig a kísérletezgetés idejét éljük, merthogy bármilyen öreg fát percek kérdése kivágni, de egy csemete terebélyes fává évszázadok alatt lesz. Az épületek nemcsak vagyoni értéket, hanem biztonságot is jelentettek, különösen a kisebbségi sorsban élő magyarság számára, mert belül legalább szabadon használhatják jelképeiket, félelem nélkül szólhatnak anyanyelvükön és építhetik a közösségüket. Az épület ugyanakkor a jelenlét szimbóluma. Mind az egyházi, mind nemzeti jelenlété. Ezt nagyon is jól tudja az a hatalom, amelyik negyedszázad alatt kétezer hagymakupolás templomot épített fel állami pénzből, jelezve ezzel igényét a te-
Elég neked az én kegyelmem (Folytatás az 1. oldalról)
róla egy év eltelte után gondoltunk, belőle megéltünk. Hálás vagyok Kozma Zsolt professzornak, aki a falinaptárak textuáriumát – „alkalmas és alkalmatlan” időkre nézve – immár évtizedek óta állítja össze, hogy megkönnyítse a lelkészek szolgálatában a textusválasztás kihívásával szembeni megfelelést és a Bibliát rendszeresen olvasó híveink eligazodását a Szentírás üzenés-rengetegében. Az idei esztendő falinaptárának vezérigéje: „Elég neked az én kegyelmem...” (2Kor 12,9) Olyan
impulzus ez, amely nemcsak az előttünk álló évre, hanem egy egész életre kitart(hat). Viszont tudnunk kell: ez nem ünnepélyes körülmények között elhangzó köszöntő, amit felvillanyozott társaságban mond el egy túllelkesült szónok, hanem olyan mély, belső hang megszólalása, amit az apostol magányos vívódásában hallott meg és adott tovább akkor, amikor számot vetett élete küzdelmeiről. A számunkra kirendelt idő évekre szabdalt szakaszainak választóvonalánál egy pillanatra megállunk, és vissza-, illetve előretekintünk. (A rómaiak a kétarcú
rületre. És nem véletlenül igyekszik megakadályozni a formál jog minden eszközével, hogy az ő jelenlétének ellenpólusa sehol se jelenhessen meg. A Székely Mikó Kollégium ennek a játszmának esett áldozatul. Ma már világosan látszik, milyen kicsinyességnek köszönhető a háromszéki magyar református oktatás egyik fellegvárának eleste. Itt a szimbólumok rendszeréről és ütközéséről van szó. S ebben a történetben mégiscsak az szomorú, hogy van egy látszólag kívülálló harmadik fél, a román állam, amelyik röhög a markába, mert nemcsak egy vagyoni értékre tette rá a kezét, hanem besöpörte a székely virtus, jelen esetben amaz Ábeles bölcsességet nélkülöző gyümölcsét. Ez a – reméljük, nem elveszett – történet, lehet, hogy nagy áldozatok árán, de még jóra fordulhat. Szükség lesz minden testvéregyház imádságára, kapcsolatrendszerére, külföldi, mindenekelőtt nyugati partner segítségére, nemzetközi fórumok elé vitelére és egy olyan kényszerhelyzet támasztására, amelyben a református egyház viszszakapja jogos tulajdonát. És az egész háromszéki magyarság javára tudja majd fordítani. A református Mikó, a megmaradás és az új nemzedék formálásának új lelki, szellemi műhelye lesz. Jézus mondja: „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok”. (Mt 10,16) Ez a történet megmutatta, hogy az elkobzott javakat sem könnyű visszaszerezni kisebbségi sorsban, de azt is, hogy mennyire szükség van arra a szellemiségre, amit a református kollégiumok képviseltek, s amely gróf Mikó Imrében és kortársaiban, az akkori háromszéki magyarságban még a jövőnek hozott áldozatban és reménységben jelent meg. Ezért a szellemiségért ejtek egy könnycseppet.
Janus istenségről nevezték el ezt a hónapot „ianuarius”-nak.) Arra gondolunk, kaptunk-e s vajon még kapni fogunk-e „eleg”-et? Csakhogy nem mindegy, mit. „Elég” fájdalmat, megpróbáltatást, veszteséget, gyászt. Mert akkor erre a kérdésre csakis az Illés feleletét adhatjuk: „elég!” (1Kir 19,4). Szó szerint: „Sok!” (Manapság így is mondhatnánk: „Sokk!”) Vagy pedig „eleget” a „javakból” (összesítve: az „elégségesből”), a mindennapra kirendeltből, ami sosem elég (pedig elegendő lehetne/kellene hogy legyen). Újabban nálunk is szokás, hogy az év fordulójával tömegek gyűlnek össze tereken a tömege-
Jakab Bálint (reposzt.hu)
sen elmagányosodó emberek társaságában. Szólamok hangzanak el anélkül, hogy valaki meghallgatná. Mert mindenki arra gondol, úgysem neki szól. De a vezérigénk igenis „neked”, számodra hangzik el. S amit kapsz, illetve kapni fogsz, az nem valami szótagtalanított emberi hőzöngés SMS-e, hanem Istennek egészséges, életre kész – elég – ajándéka. Gyermekként kinevettem az „öregek” közhelyszámba menő mondását: „csak egészség legyen”. Most már nem mosolygok ezen, hanem elismerem: „csak” kegyelem legyen. Minél több, minél inkább – és mindenkinek.
3
Újévi köszöntők Eldöcögött már az óév szekere, Ez a szekér sok-sok gonddal volt tele. Pusztuljon hát nyikorogva-zörögve, Búját-baját felejtsük el örökre. Asztalunkon mindig legyen friss kenyér, Jó anyámnak mosoly legyen két szemén. S a Jó Isten, kit félünk és imádunk, Áldja meg két szent kezével családunk. * Ismét egy esztendő hanyatlik a sírba, Nézhetünk utána nevetve vagy sírva. Sokan biz örömest búcsúznak el tőle, Azt várják, hogy különb lesz a követője. Itt állok magam is, azt óhajtom itten, Jobb időket érjünk, mint az elmúlt évben. A mezőkön áldást, a hazában békét,
Az emberek szívében boldog egyetértést. Ezért fohászkodunk, ezért ver a szívünk, Adjon az Úr Isten Boldog Új Esztendőt nekünk. * Dicséret, dicsőség, tisztesség és hála Száll a szívünkből az egek urára. Aki minket kegyelmében tartott, És ez esztendőnek végére juttatott. Az új esztendőben vigyen át békével, Áldását közölje gazdaggal, szegénnyel. Ahol szánt az ember gyöngyös verejtékkel, Áldja meg az Isten, mind a két kezével. Határainkon drága kalász lengjen, Réteinken édes, kövér fű teremjen, Bortermő hegyeinken bő forrás eredjen. Az új esztendő eljövetelével áldjuk és Szenteljük sok szép szerencsével.
Az időmilliomos
Elesett volt és ruhái szakadoztak róla. Mégis, télbe forduló szürke szakálla valami titokzatos bölA belvárosban tombolt a divat. Ott volt a buti- csességet kölcsönzött lényének. Ott ült a forgalmas kok kirakataiban, és ott a járókelőkön. Mindenki utca közepén, a társadalom peremén, mint aki nem meg akart felelni valami titkos követelménynek, része a tömegnek. Csak nézett maga elé néma egyglobalizációs trendnek, tárkedvűséggel. Ráért. Hidesadalmi normának. gen hagyta a dollár aznapi Stressz, rohanás, köárfolyamesése, nem voltak zöny, balkán – mindenki sürgős, fontos elintéznivajátszotta a rá osztott szerelói, nem várta haza senki. pet és rázta a rongyot. Ruhái feneketlen bugyAz egyik lakóház ajtaraiból előszedett egy koszos pénzdarabot, azt forgatta, ja előtt egy hajléktalan ült nézegette. Talán az aznapi a járdára telepedve. Nem túlélésre futotta belőle… lehetett tudni honnan jött, Gondolatban madárés azt sem, mióta üldögél néma egykedvűséggel. Nem szemlélődött, nem távlatból szemléltem a belvárost. Az emberek, érdekelte a tömeg. Hidegen hagyta a dámák mint megannyi apró dolgos hangya nyüzsögtek és ficsúrok öltözete, hanglejtése, beszédtémá- és siettek tova. Egy biztos pont volt csak: az időja. Ott volt az utcán, de mégsem volt a tömeg milliomos, szakadt ruhájú, bölcs tekintetű, egyrésze. Arca vörös volt a fagytól, az alkoholtól, kedvűen üldögélő hajléktalan, ott a forgalmas a kinti levegőtől, az időjárás viszontagságaitól. belvárosban, a társadalom peremén… Fábián Tibor Az élettől.
A megszállott néma Mt 9,32–38
Különböző oka lehet annak, hogy valaki nem beszél, hanem hallgat, azaz néma. Hallgatni arany – tartja a magyar közmondás. Lehet, valaki azért hallgat, mert nem akar bajt magának. Van, aki születésétől fogva néma, és ahhoz, hogy kifejezhesse magát, szavak nélküli jelrendszert kell megtanulnia. Megtörténhet, hogy valaki az ijedségtől vagy a szégyentől némul el, de megjön a szava, ha a külső körülmények megváltoznak. Amikor Isten szólni akar, hallgatást kér, mert Őt csak csendben lehet meghallani (Jób 33,31; Zsolt 50,7). Máté evangélista azonban megszállott némáról beszél. Ne akadjunk fenn a régiesnek tűnő kifejezésen! Amiről itt hallunk, az hajszálpontos diagnózisa a mai embernek. Van, akiről azt mondhatjuk, hogy megszállottan dolgozik, sportol vagy tanul, de előfordul, hogy valaki konokul hallgat. Ijesztő, milyen sok elnémult házasság van! Ahol a házastársak nem beszélnek már egymással, mindent belep a
4
megszokás szürkesége. Ahol a félelmetes hallgatás miatt szenvednek. Vagy családok, ahol a visszafojtott harag gyilkos némasága uralkodik. Annyira elterjedt ez, hogy inkább az tűnik furának, ha arról hallunk, hogy hosszú ideje együtt élő házastársaknak még mindig van közös beszédtémája. Ha hiszünk abban, hogy sok helyen, ahol ma dörögnek a fegyverek, elcsitulna a harci zaj, ha tárgyalóasztalhoz ülnének az ellenfelek, úgy biztos az is, hogy sok beteg házasság meggyógyulna, ha a felek újra beszélnének egymással. Kérd az áldott orvost, hogy gyógyítson! Valahogy így: Uram, oldd meg nyelvem bilincseit, hogy állandó duzzogásommal, konok hallgatásommal ne törjem össze a boldogságát azoknak, akik körülöttem élnek! Taníts úgy beszélni, hogy szavam örömre derítsen másokat is! Aki így kezd el Jézussal beszélgetni, azt maga Jézus fogja tanítani olyan beszédre, amelyről az Írás ezt mondja: mindenkor kedves, sóval fűszerezett (Kol 4,6). Veress László
Meddig bírjuk? A román nemzeti ünnep előtt néhány nappal, adventre hangolódva a román bíróság vérlázító, felháborító döntést hozott. Igazat adott azoknak, akik szerint a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium nem az egyházé. A hosszú évek óta húzódó perben a visszaszolgáltatásról szóló papírt aláíró Markó Attila egykori államtitkárt és Marosán Tamás volt egyházkerületi jogtanácsost felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, a Mikó épületét pedig újraállamosították. Megdöbbentő és felháborító, de mégis mintha borítékolható lett volna a döntés. Ugyanis a hosszú évek alatt több romániai város bíróságán foglalkoztak az üggyel, így Bukarestben is. Onnan azonban viszszautalták Ploiesti-re, és ekkor már sokan tudni vélték, hogy negatív ítélet születik. – A fővárosi Legfelső Bíróság nem akarja lejáratni magát és ilyen horderejű ügyben ítéletet hozni, ezért átutalja egy vidéki ítélőtáblának, hogy ott majd „elintézzenek” minket – jósolták meg egyesek néhány hónappal ezelőtt. És igazuk lett. Elkeseredés, düh, szomorúság és a tehetetlenség érzése kavarog sok erdélyi magyar emberben. Kiszolgáltatottak vagyunk, és látjuk, hogy senki sem segít rajtunk. Uniós államban jogerős bírói ítéletet nem lehet megváltoztatni. Csak tudomásul venni. A református egyháznak egyetlen lehetősége maradt: a strasbourgi bírósághoz fordulni. Amely a nagyenyedi református kollégium vagyonával kapcsolatban már egyszer igazat adott a román államnak: a kollégiumhoz tartozó minden ingóságot és az összes épületet elvesztettük. A kilátások tehát lesújtóak. Jogi eszköz már nincs kezünkben, legfeljebb a polgári engedetlenség. Dávid király az ószövetségi iratok szerint mindent megtett annak érdekében, hogy fia ne haljon meg. Böjtölt, hamut szórt a fejére, de amikor mégis elvesztette gyermekét, megmosakodott, és új életet kezdett. Állítólag nekünk is így kellene cselekednünk. Csakhogy mi már száz éve folyamatosan ezt tesszük: porba döntenek, és felkelünk, majd megaláznak, s mi újra folytatjuk. Egyre gyakrabban, egyre kevesebben. Vajon még meddig bírjuk? Somogyi Botond
A román állam Isten vagyonát lopta el
felszólalásában elmondta, hogy Ceauşescut hiába végezték ki, mert szellemisége tovább él a román tárElvesztette a Székely Mikó tárni szívünket, el tudjuk mondani sadalomban. „Soha nem tudtuk volKollégium épületét az Erdélyi problémáinkat. Ugyanakkor tud- na elképzelni, hogy 12 évvel a viszReformátus Egyház. A sok éve juk, hogy az egyház nem a tagoké szaszolgáltatás után egy koncepciós húzódó per november végén ért vagy a papoké, hanem Istené. Ha- bűnügyi perrel azt is visszaveszik, véget, amikor a ploieşti-i ítélő- sonlóképpen az egyház vagyona is. ami már az egyház tulajdonába ketábla kimondta, hogy az ingatlan az állam tulajdonába megy viszsza. A döntés nagy felháborosát keltett az erdélyi magyarok körében. Az egyházkerület rendkívüli közgyűlésén Kató Béla püspök a kialakult helyzet miatt lemondott ugyan, de a jelenlevők egyhangúlag visszaválasztották, és körvonalazni próbálták az útkeresés további módozatait.
A kolozsvári Kétágú templomba összehívott közgyűlésen Pap Géza, a Romániai Református Egyház zsinatának elnöke hirdetett igét Zsolt 46,11–12 alapján. „Az egyházkerület megfújta a kürtöket, s mi eljöttünk. Jöttünk, mert baj van – kezdte az igehirdetést Pap Géza. Jöttünk, mert ismét elvették a hegyeinket. Mi mindig értékeket teremtünk, de azokat folyamatosan elveszik tőlünk. Trianon után több mint 500 iskolát elvettek az erdélyi magyarságtól, de Makkai Sándor püspök idején, az 1930-as években újabb 300-at építettünk. Az 1948as államosítással azonban ezeket is elvették. 1989 után ugyan születtek törvények, de 25 évvel a változásokat követően újra a visszaállamosítás tanúi lehetünk. Ezért Istenhez fordulunk, mert máshoz nem tudunk kiáltani. Az Úr pedig az Ő igéjén keresztül azt üzeni, hogy csendesedjünk el. Ebben a csendben tudunk az Ő üzenetére figyelni. Józanságra és bölcsességre van szükségünk – mondta Pap Géza. – Isten színe előtt fel tudjuk
Csűry István királyhágómelléki püspök felhívta az orrgazdák figyelmét arra, hogy szent vagyonra tették rá a kezüket, és a gazsággal szerzett vagyon átkot von maga után. Az eseményen jelen levő Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy pol-
Ezért méltán mondhatjuk, hogy a rült. A román igazságszolgáltatás ploieşti-i ítélőtábla Isten vagyonát ezer sebből vérzik – állította Kató lopta el. Béla –, hiszen a hosszú évek során Hinnünk kell azt, hogy Isten semmilyen bizonyítékot nem vettek mellénk áll. Lehet, hogy megpró- figyelembe, amely az egyházi tubál, és elmegy a végsőkig, de mi lajdont hivatott bizonyítani. – Szátudjuk, hogy a harcnak nincs vége, munkra a legnagyobb fájdalmat és Isten igazsága győzedelmesked- mégis az okozza, hogy bűnügyi perni fog – fogalmazott a volt a püs- re került sor, és a döntés nyomán az pök. egész egyházra mondták ki az ítéletet: csalt, hamisított és mások vagyonát ellopta. Ilyen körülmények Meghalt a román között az egyház vezetőjeként püsdemokrácia. pöki tisztemről lemondok” – zárta Háború kezdődik beszédét Kató Béla. „Romániában meghalt a demokA püspök lemondását követő rácia” – jelentette ki igehirdetést hozzászólásokban a közgyűlési takövetően Kató Béla püspök, aki gok kiálltak a püspök mellett, s ezt tükrözte a név szerinti szavazás is: az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlése egyhangúlag viszszautasította a lemondást, és megerősítette tisztségében Kató Bélát. A püspök ezt követően így fogalmazott: „minderre azért volt szükség, hogy tudja maga mögött az erdélyi reformátusságot. Ugyanis most háború következik, és a tábornoknak szüksége van a megerősítésre.”
Egyházkerületünk vezetősége (Fekete P. P. János és Dézsi Zoltán főgondnok, Kató Béla püspök, Markó Gábor főgondnok, Kántor Csaba püspökhelyettes, Szegedi László missziói előadó) együtt imádkozott a szószéken Igét hirdető Pap Géza zsinati elnökkel
gármestere, elmondta: a bírósági döntést követően ki lehet jelenteni, Románia nem jogállam. Ilyen körülmények között pedig fel kell tennünk a kérdést: lehetünk-e lojálisak a román államhoz? A polgármester szerint a magyar államnak is újra kell értelmeznie a román államhoz fűződő viszonyát. Az egyházkerület közgyűlésén felszólaló Veress Emőd szerint a döntés nemcsak igazságtalan, de jogszerűtlen is. Az ügyvéd elmondta: hattagú jogászbizottságot kell alakítani, amelynek három feladata lenne. Egyrészt részletes, többnyelvű anyagot kell készítenie a jogszerűtlen eljárásról. Másrészt beadványt kell benyújtania a strasbourgi emberi jogi bíróságra, és kérni a Mikó-ügy újratárgyalását. Harmadrészt pedig meg kell vizsgálni, maradtak-e kiskapuk annak érdekében, hogy a ploieşti-i ítélőtábla döntését az egyház megfellebbezze. A közgyűlés végén a jelenlevők hivatalos állásfoglalást fogalmaztak meg, Kató Béla püspök pedig kijelentette, a Mikó-ügy zöld utat adott mindenkinek arra, hogy belAntal Árpád: és külföldön, nemzetközi fóruRománia nem jogállam mokon kijelentse: Románia nem A Kárpát-medencei református jogállam, a tulajdonjogot nem egyházak részéről Bölcskei Gusz- tartják tiszteletben, és 25 évvel a táv elnök úgy nyilatkozott, hogy változásokat követően egy újraálarcpirító jogtalanság történt, ezért lamosítási folyamatnak a kezdetén a Generális Konvent tiltakozását vagyunk. minden nemzetközi egyházi fóSomogyi Botond rumra igyekeznek eljuttatni.
5
A Mikó-ügy másfél évtizedes kálváriája a tények tükrében Több évnyi tárgyalás után került pont a Mikó-ügyként elhíresült tulajdon-visszaszolgáltatási per végére. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatása miatt indult büntetőperben a ploieşti-i táblabíróság három-három év felfüggesztett szabadságvesztésre enyhítette Markó Attila és Marosán Tamás alapfokon kiszabott három-három év letöltendő börtönbüntetéséről szóló ítéletét. A testület eltörölte a buzăui bíróság alapfokú ítéletének azt a részét is, amely az Erdélyi Református Egyházkerületet 1,13 millió lejes kártérítésre kötelezte, ugyanakkor megerősítette az elsőfokú határozat legfontosabb részét: a református egyház elveszíti az ingatlan feletti tulajdonjogát. Összességében több mint tíz évnyi pereskedés után jutott el a jogerős ítéletig a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium ügye. Az ingatlant – a hajdani mikós tanári lakásokkal együtt – 1999-ben sürgősségi kormányrendelet révén kapta vissza az Erdélyi Református Egyházkerület. A lakásokat a kilencvenes években megvásároló két sepsiszentgyörgyi magánszemély azonban beperelte az egyházat azzal az érveléssel, hogy az ingatlanegyüttes tulajdonjoga nem az egyházé volt, hanem a város közösségéé. A korrupcióellenes ügyosztály (DNA) vizsgálódását követően bűnügyi per lett az ügyből, amelynek alapfokú ítélete hároméves letöltendő börtönbüntetéssel sújtotta a restitúciós bizottság három tagját, az ingatlan tulajdonjogát megvonta az egyháztól, és 1,1 millió lejes kártérítésre kötelezte. Az ügyet 2013. október 10-én tárgyalta a legfelsőbb bíróság, amely a ploieşti-i táblabíróság hatáskörébe utalta vissza.
Lakásgazdálkodási hibák Az ügy tulajdonképpen egy tizenöt évvel ezelőtti törvény (1995/112.) kibocsátásáig vezethető vissza, amelynek értelmében az önkormányzatok eladhatták a kommunizmus idején magánszemélyektől államosított ingatlanokat. A sepsiszentgyörgyi két tanári lakást 1997-ben vásárolta meg két magánszemély, mindketten bérlőkként laktak az ingatlanban. A Székely Mikó Kollégium igazgatósága ugyan hivatalos átiratban értesítette az ingatlankezelőt, miszerint a lakások az egykori Református Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatandó vagyonának részét képezik, de az eladást nem tudták megakadályozni. Az 1999/83-as sürgősségi kormányrendelet egy sor, korábban közösségi vagy egyházi tulajdonú ingatlan visszaszolgáltatásáról rendelkezett. Hogy kinek kell visszaadni, arról a visszaszolgáltatási bizottságnak kellett döntenie, amelynek tagjai voltak Silviu Clim (az igazságügyi minisztérium részéről), Markó Attila államtitkár, valamint Marosán Tamás, az egyházkerület akkori jogtanácsosa. A bizottság megállapította, hogy a visszaigényelt ingatlan a református egyházkerület tulajdonát képezte. 2002-ben pedig az egyház a Székely Mikó Kollégiumot az egyházkerület nevére telekeltette. A NATO-tagságra és az Európai Unióba pályázó román állam felgyorsította a visszaszol-
6
gáltatási folyamatot. Ráadásul az időközben életbe lépő 2002/501-es törvény lehetővé tette, hogy a korábban törvénytelen módon megszerzett ingatlanok adásvételi szerződését a jogos tulajdonos megtámadhassa. Ez alapján igényel-
te 2004-ben az egyház a tanári lakások adásvételi szerződésének törvényszéki megsemmisítését. 2006-ban végleges, megfellebbezhetetlen táblabírósági döntés szögezte le: az egykori Református Székely Mikó Kollégium vagyonának tulajdonosa az Erdélyi Református Egyházkerület, és visszautalta az ügyet alapfokra az adásvételi szerződések megsemmisítése céljából. A bérlők ekkor megfenyegették a püspököt, hogy ha az egyház nem hagyja meg nekik a tanári lakásokat, feljelentést tesznek. A kerület vezetősége úgy döntött, hogy az egyházat nem lehet zsarolni, a kollégium az egyházé, ezért elutasította a két személy megalkuvást jelentő ajánlatát. A bérlők ekkor a rendőrséghez, majd az ügyészséghez fordultak, az ügy végül a DNA-nál kötött ki. A feljelentés indoklásában az szerepelt, hogy az iskolaépület az iskola kizárólagos tulajdona volt, nem az egyház pénzéből épült, hanem állami alapokból, az egyház csak felügyelte az oktatási folyamatot, ezért az iskolának kellett volna azt visszaszolgáltatni, nem pedig az egyháznak. Markó Attila, Silviu Clim és Marosán Tamás ellen eredetileg okirathamisítás, később szolgálati visszaélés címén emeltek vádat, mivel bizottsági tagként tudniuk kellett volna, hogy az ingatlan nem az egyházé, mégis pozitív döntést hoztak. A DNA megállapította az érintett három bizottsági személy vétkességét, így bűnvádi eljárás indult ellenük.
Kié az iskola? Perektől és kivizsgálásoktól eltekintve az ügy lényege, hogy ki a tulajdonos. A rendelkezésre álló dokumentumok szerint az egyház. Ezt az állapotot támasztja alá az a minisztériumi engedély is, amelyet Constantin I. Anghelescu oktatásügyi miniszter bocsátott ki (1928/81.). Ebben a Mikó Kollégiumról a következő szerepel: această scoală este proprietatea Eparhiei Reformate din Ardeal (ez az iskola az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona). Az engedély 1928. augusztus 8-án megjelent a Hivatalos Közlönyben is. Az egyházi tulajdont látszik bizonyítani egy másik irat is, a magyar nyelvű telekkönyvi kivonat: sepsiszentgyörgyi ev. ref. székely Mikó Kollégium (az ev. ref. azt jelenti, hogy evangélium szerinti református, ezt a 19. században mindenhol így használták, az egyházi törvényekben, még a kommunista időkben is – szerk. megj.). Számos további korabeli dokumentum is arról tanúskodik, hogy a 19. század második felében alapított iskolát a reformátusok hozták létre. A sepsiszentgyörgyi kollégium a 19. század második felétől az 1948-as államosításig az Erdélyi Református Egyházkerület iskolájaként működött önálló oktatási központként, önálló vagyonkezelési joggal. Az államosítási rendelkezés nyomán született iratban (Decret nr. 176/2. aug. 1948) az iskola a következőképpen szerepel: Liceul reformat băieţi din Sf. Gheorghe, al. Bis. Ref. A dokumentum felsorolja az iskola vagyonát képező ingatlanokat – köztük a tanári lakásokat is –, azonosíthatóan, pontos címmel és házszámmal ellátva. Sipos Gábor egyházkerületi levéltáros a következőképpen fogalmaz: az államosított egyházi ingatlanok tulajdonjoga a telekkönyvi betétlapból deríthető ki, a birtoklapon az utolsó bejegyzés után vonalat húztak, ott szerepel a „nationalizat în favoarea Statului Român” szövegrész. Amely tulajdonos a vonal felett szerepel, az jogosult a visszaszolgáltatásra.
Fordulat, ítélet A DNA kivizsgálása – minden az egyház tulajdonjogát bizonyító dokumentum ellenére – megállapította: az egykori restitúciós bizottság tagjai törvénytelenséget követtek el, és vádat emeltek ellenük. Az ügy nagy felháborodást okozó fordulatot vett 2012-ben: a buzăui bíróság első fokú ítélete szerint hivatali viszszaélés miatt három-három év börtönbüntetésre ítélték a per vádlottjait. A bírói ítélet érvénytelennek nyilvánította a visszaszolgáltatási iratot, és elrendelte, hogy töröljék az Erdélyi Református Egyházkerületet, mint tulajdonost a telekkönyvből. Az ügyet közben Buzăuból áthelyezték a ploieşti-i ítélőtáblára, onnan Bukarestbe, majd újra Ploieşti-re, ahol rengeteg halasztást követően 2014. november 26-án hirdettek ítéletet. Somogyi Botond
Egyházzene – a zenei nevelés tükrében Egyházzenei konferenciát tartottak a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán. A résztvevő kántorok, lelkipásztorok, egyházzenészek, diákok, érdeklődők Berkesi Sándor Liszt-díjas karnagy, Székely Árpád, Gorbai Gabriella és Péter Éva előadását hallgathatták. A konferencia témája a zenei nevelés kérdése volt. Az előadók vázolták, hogy a különböző korosztályok egyházzenei oktatásában melyek azok a szövegi, dallami, ritmikai kritériumok, amelyeknek meg kell hogy feleljen a tanítás anyagát képező gyülekezeti ének,
gyermekének, kánon, kórusmű, zenemű. Az elméleti alapozást jó és rossz példák bemutatása, elemzése, éneklése követte. Az esti órákban karvezetői műhelymunkára hívták a résztvevőket. Az előadó, Berkesi Sándor Kodály Zoltán Norvég leányok és Bárdos Lajos Jeremiás próféta könyörgése című kórusművek vezénylési és előadási problémáira hívta fel a figyelmet. A művek közös éneklése a résztvevők számára igazi élmény volt. A zenepedagógia szak által szervezett esemény értékes színfoltja volt dr. Angi István: A harmónia marad című könyvének bemutatása. A könyv zeneesztétikai tanulmányokat tartalmaz, többek között a genfi zsoltárokról.
mény volt hallgatni a bacai, bálványosváraljai, dési, rettegi, sófalvi, szamosújvári, szentmátéi kórusok bizonyságtételét. Az együttlét a gyülekezeti házban tartott szeretetvendégséggel zárult, amelyen mintegy 150 atyafi foglalhatott helyet. Illesse köszönet a Dési Egyházmegyét, a Communitas Alapítványt, valamint a helybeliek szorgos munkáját, akik felejthetetlenné tették ezt a napot.
Az evangélikus egyházi zene nagyjai – Schütz, Bach, Händel és Brahms – mellett nemigen szoktuk számon tartani Felix Mendelssohn Bartholdy nevét. Pedig ez az alig 38 évet élt hamburgi születésű zeneszerző örökre beírta nevét a zenetörténetbe. Hétévesen keresztelték meg a berlini Új templomban húgával, Fannyval együtt. Kevesen tudják, hogy 13 évesen már megzenésítette a 66. zsoltárt, Magnificat és Glória tételekben. Később is fontosnak tartotta, hogy megzenésítendő szövegeit ő maga válassza ki a Bibliából. „Megengedhetetlennek tartom, hogy olyan szövegre komponáljak, amelyet tökéletesen át nem éreztem.” Később is előszeretettel fordult vallásos, biblikus témák felé. Pál és Illés címen oratóriumot szerzett, megzenésítette a 42. és a 114. zsoltárt, Op. 78-ában három zsoltármotettát dolgozott fel, második szimfóniája a csodálatos Dicsérő ének. Az Ágostai Hitvallás 200. évfordulójára írta a Reformáció szimfóniát. Evangélikus papcsaládba házasodott be, és már a szüleinél is híressé vált „vasárnapi muzsikálást” szinte vallásos kötelességei közé sorolta. Kortársai szemében is hívő embernek számított. Pár órával a halála előtt egyik legjobb barátja, a zongoraművész Moscheles így imádkozott: „Teremtőnk… egyikünk sem került közelebb Hozzád, mint akinek sorsáért most aggódunk”. A klasszikus zene mai kedvelői számára szinte elképzelhetetlen, hogy Bach művei ne szerepeljenek a hangversenyek műsorán. Hogy ez ma is lehetséges, azt szinte kizárólag Mendelssohnnak köszönhetjük, aki az elfelejtett mestert számunkra visszaadta.
Bányai Tímea-Ilonka
Bányai László
helyen. Adja Isten, hogy még több száz éven keresztül tartsa meg egyházkerületünket – zárta gondolatait Kató Béla püspök. Igehirdetést követően Tót Tibor helybeli lelkipásztor ismertette röviden a templom történetét. Elmondta, hogy a torony építését 1239-
háborút, valamint a fél évszázados kommunizmust is. A rövid ismertetés során elhangzott: a nagyenyedi vártemplom 1780 és 1849 között székhelye volt az Erdélyi Református Egyházkerületnek, 11 országgyűlés és 49 zsinatnak volt a helyszíne, 1896-ig pedig a református lelkészképzés fellegvárának számított. Gudor Botond nagyenyedi esperes előadásában az 1564-ben tartott zsinatról emlékezett meg. A történészi oklevéllel is rendelkező gyulafehérvári lelkipásztor szerint 1564 szimbolikusan az Erdélyi Református Egyház születési éve. Az előadó részletesen kitért a zsinat előzményeire, a történetírók beszámolóira, valamint hosszasan beszélt a zsinat következményeiről is. Az egyházmegye kórusának, valamint a Nagyenyedi Református Kollégium diákjainak műsorát követően Borosa Erzsébet népdalénekest és a Basa Anna kántor orgonajátékát hallgatták meg mindazok, akik az ősi, több mint 530 éves templomban az erdélyi egyház megalakulására emlékeztek.
Péter Éva
Egyházmegyei kórustalálkozó Rettegen A Dési Egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek kórusainak találkozóját tartották a közelmúltban a rettegi templomban. A Zsolt 81,1–5 alapján Bányai Csaba helybeli lelkipásztor hirdette Isten Igéjét. A prédikációban az egyházi éneklés fontosságát hangsúlyozta. „Az éneklés az élő Istennel való találkozás. Mert mit mondunk el énekkel? Azt, amit már nem tudunk szavakba önteni. Amihez több kell, mint egyszerű beszéd. Énekünkbe belefér hálaadás, ujjongás, örvendezés, magasztalás, Isten dicsőítése, imádása. De belefér bűnvallás, panaszének, bánat, sóhaj. Sőt tanítás és hitvallás is. Hangos ujjongás éppúgy, mint halk, csendes suttogás. És örvendezés, mert kegyelmes az Úr” – fogalmazott az igehirdető. Istentisztelet után nagy él-
Az egyházkerület születésnapja A nagyenyedi zsinat 450 éves évfordulója alkalmából tartottak hálaadó istentiszteletet nemrég a nagyenyedi vártemplomban. Az ünnepségen fellépett a Nagyenyedi Egyházmegye, valamint a város református kollégiumának kórusa is. Egyházunk születésnapját ünnepeljük, hiszen 450 évvel ezelőtt a nagyenyedi zsinaton választottak először püspököt Erdélyben – kezdte igehirdetését Kató Béla püspök. Erőnk sokszor abban mutatkozik meg, hogy mennyire tudunk visszaemlékezni a múltra, mennyire tartjuk számon a rég történt eseményeket, hogyan tudjuk felidézni emlékeinket. A fiataloknak is azért kell megtanulniuk a történelmet, hogy ne legyenek gyökértelenek – hangsúlyozta a püspök. Elsősorban nem a történelmi személyiségek nagy tetteit kell megjegyezni, hanem azt, hogy sok nehézség, megpróbáltatás és háború ellenére Isten mégis megtartott minket ezen a
A hívő Mendelssohn
ben fejezték be. A 775 éves építmény az elmúlt évszázadokban tanúja volt a tatárok, törökök dúlásának, a románok és labancok garázdálkodásának, gyilkosságainak, de átélte a két világ-
Somogyi Botond
7
Segítség a kárpátaljai testvéreknek
Hírek – Események Héjjasfalvi avató: gyülekezeti ház és ravatalozó Az ünnepi istentiszteleten Kató Béla püspök hirdette az igét Zsolt 31,6 alapján. Az igehirdetés során a püspök rákérdezett, vajon mi milyen hagyományokat akarunk továbbvinni, amikor a saját halottkultuszunkat gyakoroljuk? A püspök Polcz Alain Meghalok én is című könyvéből idézett, amelyben a szerző a gyermekek haldoklásáról ír, és azt mondja, hogy egyetlen mód van arra, hogy jól viszonyuljunk a gyermekekhez, amikor halálukon vannak: ülni mellettük, és fogni a kezüket. „Ha valakinek a szenvedésében meg tudjuk fogni a kezét, és meg tudjuk éreztetni velük, hogy nincsenek egyedül, az a legnagyobb segítség. Jézusnak senki sem foghatta a kezét, hiszen odaszegezték a keresztre. Jézus a 31. zsoltár szavait ismétli meg: a te kezedbe teszem le az én lelkemet. Jézus példája, hogy Ő az Atya kezébe tette le az életét, a gyülekezet számára is nagy lehetőség: van akihez fordulnunk.”
A püspök Bretter Györgyöt idézve elmondta: elveszítettük a haldoklás rítusát. Elfelejtettük a halott ellátásának rítusát is. „A héjjasfalvi ravatalozó kapcsán azt is meg kell gondolnunk, hogy ha ezután itt lesznek temetések, akkor mit veszítünk el. Figyelnünk kell arra, hogy ezzel az új lehetőséggel ne dobjunk ki minden hagyományt. Lehet új rítusokat kialakítani, amelyek folytán épül a közösség. A gyülekezet pedig addig él, amíg a közösség életképes. Isten adott nekünk javakat, de arra is tanít, hogyan kell e javakkal élni” – zárta igehirdetését Kató Béla püspök. Iszlai Kamill lelkipásztor elmondta: sok öröm és vigasztalás van Isten szeretetében, erre kell gondolni, amikor az öröm és a vigasztalás helyszínét együtt akarják a gyülekezettel igénybe venni. A megjelenteket Biró István küküllői esperes, Markó Gábor egyházkerületi főgondnok, Veress László egyházmegyei főgondnok, valamint Németh István Dezső gyülekezeti gondnok is köszöntötte. Az ünnepi istentisztelet után Kató Béla püspök megáldotta az új gyülekezeti otthont, amelynek kétnyelvű tábláját is leleplezték, majd átvonultak az otthon mögötti ravatalozóhoz, ahol a jelenlévő lelkipásztorok egy-egy igével kértek áldást a gyülekezet életére. Kiss Gábor
Gyerővásárhelyiek Őcsényben Isten kegyelméből a magyarországi Őcsényben ismét találkozhatott a kalotaszegi és a helybeli testvérgyülekezet. Az együttlét alkalmával ellátogattunk a közeli Pécsre, ahol
Úrvacsorai kelyhek készítésével és egyházi tárgyak restaurálásával foglalkozom. Elérhetőségek: 0264/433241; 0765/128601. Imrei Imre ötvösmester, Kolozsvár
a város történetével és főbb nevezetességeivel ismerkedhettünk meg. A város egyik fő jelképének számító török kori épület megtekintése után a székesegyházban a 6000 sípos Angster orgona gyönyörű hangját is megcsodáltuk, valamint a 4. században élt keresztények sírkápolnáit, sírjait láthattuk. A pécsi ókeresztény sírkamrák Európában egyedülálló régészeti leletek, és az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Ellátogattunk a pécskertvárosi modern református templomba, melynek fő büszkesége az idén készült, de a régi mintákat követő festett, kazettás menynyezet. Benéztünk a Zsolnay porcelángyárba is, ahol gyönyörű környezetben sétálhattunk és ismerhettük meg a Zsolnay család híres birodalmát. A többnapos együttlét végén úrvacsorai közösségben lehettünk együtt, amelyen Mihály János gyerővásárhelyi lelkipásztor hirdetett igét. Délután a gyerővásárhelyiek megtekintették Csapai János presbiter tájházát, az estét Parragh János szőlőhegyi tanyájában töltöttük. Adja Isten, hogy még sok ilyen találkozásban lehessen részünk Őcsényben is és Gyerővásárhelyen is. Csapai János
Az egyházkerület szeptemberben kiküldött felhívására több mint 34 ezer eurót gyűjtöttek össze az elmúlt hónapokban az erdélyi reformátusok. A Kárpátaljai Református Egyház a politikai instabilitás és az országban uralkodó háborús körülmények miatt azt kérte a magyar református testvér egyházkerületektől, hogy segítsenek a téli fűtésgondok megoldásában. Mivel a gázellátás nem stabil, ezért fatüzelésű kazánok és tűzifa megvásárlására kértek támogatást. Ebből a támogatásból a Kárpátalján mű-
Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök, Kató Béla erdélyi püspök és Nagy Béla kárpátaljai főgondnok az ukrajnai helyzetről tárgyalnak
ködő magyar intézményekbe (iskolák, kollégiumi bentlakások, szeretetotthonok) vásárolnak kazánokat és tűzifát. „A felhívás nyomán több mint 34 000 euró gyűlt össze, ez nagyon szép összeg. Erdélyi népünk mindig együtt érzett az összmagyarsággal. Örülök, hogy erre a hívó szóra ilyen pozitívan válaszoltak a híveink, és ezt köszönöm nekik, Istené legyen a dicsőség! Az összeget eljuttattuk a Magyar Johannita Segítőszolgálat közvetítésével a rászorulóknak. Az összeg felhasználását nyomon fogjuk követni, és azokról a helyekről, ahova ez a támogatás eljutott, fényképes beszámolót kérünk, amelyet a támogató gyülekezetekhez is eljuttatunk majd, hogy lássák: jó és nemes célra használják fel az adományokat” – nyilatkozta Kató Béla. ISSN–1223–8848
ÜZENET Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja A szerkesztőség címe: 400079 Kolozsvár Király utca (str. I. C. Brătianu) 51. sz. Telefon: 0731 019404 Drótposta:
[email protected] http://www.reformatus.ro/uzenet.html Főszerkesztő: Somogyi Botond Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Készült az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában. Felelős vezető: Dávid Zoltán Olvasószerkesztő: Sztranyiczki Mihály Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos Tördelés: Czirmay Ágnes
