AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA XXV. évfolyam 2. szám január 15

AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA XXV. évfolyam 2. szám. 2014. január 15.

Ára 0,80 lej

Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! (Ézs 43,18–19)

Újat cselekszem Minden anyagi természetű dolog idővel elavul, elpusztul. Ebben az egyetemes romlásban osztozik maga a föld is, sőt mi magunk is. Az idő – e csodálatos mérőeszköz – rostálja a

dolgokat és selejtezi. Folyamatosan hullatja ki azt, ami értéktelen, szemét. Amilyen mértékben hullnak el az értékét vesztett tárgyak és semmisül meg az élet, olyan arányban keletkezik, születik az új. Az egész világegyetem, benne mi magunk is, a szüntelen keletkezés, átformálódás állapotában vagyunk. Isten csodálatos

szervezése ez, amelyet beépített a világ fundamentumába. Elmúlik az óesztendő, jön az új – Istennek legyen hála!

A hit megvallása nemcsak lehetőség, hanem feladat is

Négy szócska üzenete

Beszélgetés egy magyar szívű svájci tudóssal

– Münk már öregek vagyunk, fiam. Nem foglalkozunk ilyesmivel – válaszolta nemrég egy idősebb házaspár arra a kérdésemre, kérték-e a magyar állampolgárságot? – Ha vesztésre állnak, akkor talán elmegyünk szavazni – mondta egy fiatalabb anyuka, amikor arról érdeklődtem, regisztráltak-e a szavazáshoz? – Különben nem kimondottan érdekel – tette hozzá rezignáltan a jó módban élő kémiatanárnő. Elgondolkoztam, hány hasonló választ kapnék, ha közvéleménykutatást végeznék Erdélyben. Bár újságíróként engem valószínűleg

A kelet-európai embert évszázadok óta csábítja a Nyugat. Százak és ezrek indulnak el innen, hogy egy nyugati országban dolgozzanak és tanuljanak. Mára teljesen megszokottá vált ez. Viszont azonnal felkapjuk a fejünket, ha arról hallunk, hogy Nyugatról ide hozzánk, Kelet-Európába jön el valaki tanulni és tanítani. Jan Andrea Bernhard castrischi (Svájc) lelkipásztor és egyháztörténész azon kevesek közé tartozik, aki Svájcból Kelet-Európába jött el, hogy tanuljon. A tudós lelkipásztorral abból az alkalomból beszélgettünk, hogy a Zürichi Egyetem Aulájában egyetemi székfoglaló beszédét tartotta a közelmúltban. – Svájcban születtél, Svájcban nevelkedtél. Honnan származik ez a szenvedélyes érdeklődés Erdély és a magyarság iránt? – Legkorábban 1993-ban, egykori fuvolatanáromtól, a márama-

rosszigeti Nagy Istvántól hallottam a vasfüggöny mögötti Romániáról Veress László (Folytatása a 5. oldalon)

Horváth Loránd (Folytatása a 3. oldalon)

sokkal jobban érdekel a politika, az állampolgárság, a választás kérdésköre, mint másokat. Az idősebbek mondhatják azt, hogy megették már kenyerük javát, leélték életüket román állampolgárként, minek kezdjék a sok utánajárást igénylő papírmunkát. Azt is sejtem, hogy a jómódban élők még gazdasági szempontból vagy más érdekből (például magyar útlevél, amellyel vízum nélkül lehet az Egyesült Államokba utazni) sincsenek rászorulva a magyar állampolgárságra. Tudom, vannak olyanok is – sajnos egyre többen –, akik már úgy beszélnek, hogy punga, şantier, calorifer, Somogyi Botond (Folytatása a 4. oldalon)

Barangolások bibliai tájakon Cézárea Palesztinai kikötőváros volt. Vigyázzunk, hogy ne tévesszük össze Cézárea Filippivel, amiről már szóltunk ebben a sorozatban. Egy föníciai eredetű erődítmény helyén épült, amit Pompeius vont római fennhatóság alá. Kr. e. 24-től a hírhedt Nagy Heródes építette kikötővárossá. Az ő idejében épült az akkori korban óriásinak számító, húszezer embert is befogadni képes amfiteátrum, egy pálya versenyhajtók számára, a helytartói palota és a fejlett vízvezetékrendszer. Itt volt különben a római helytartók székhelye. A bibliai idők után is fontos szerepet játszott a korai keresztyénség életében. Itt született Euszebiosz egyháztörténetíró, és egy ideig itt élt Origenész, a híres egyházatya. Pál apostol életében is fontos szerepet játszott ez a város. Az apostol hirtelen jött megtérése után nem volt könnyű a beilleszkedése a jeruzsálemi gyülekezetbe. Épp ezért először Cézáreában tudott közösségre találni. Milyen jó, hogy vannak nyitott, befogadó közösségek. Mi is ilyenek kell legyünk. Legyünk készek újabb és újabb személyeket befogadni, bármilyen múltúak is lennének. Ebből a városból származott az, aki a pogányok zsengéje lett: Kornéliusz. Katonatiszt volt, akit azonban nem elégített ki pogány vallása, és meglátott valamit az élő Isten szolgálatának szépségéből. Elkezdte komolyan keresni Istent, aki rendelt számára valakit, hogy a hit útjára elvezesse. Ez Péter volt, akit Isten előkészített, legyőzte előítéleteit, és megértette: a pogányok is megtalálhatják a helyes utat.

A mennybe vivő út Az első világháborúban történt. Gránát robbant mindenfelé. A lövészárokból egy ijedt kiáltás hallatszott. Szegény Lajos kidőlt mint egy fadarab. Marci beugrott melléje és a haldokló füléhez hajolt. „Meg tudod-e mondani a mennybe vivő utat?” „Sajnálom bajtárs, de én nem ismerem a mennybe vivő utat, azonban megkérdezem a többieket.” Sorról sorra járt, megkérdezte a katonatársait, de egyik sem tudott válaszolni a kérdésre. Végül a kis Zoltánhoz, a gépfegyvereshez érkezett. „Gépfegyveres, a csoportban egy bajtárs megsebesült, haldoklik és tudni szeretné a mennybe vivő utat. Meg tudod-e mondani?” „Igen. Én tudom az utat, amely a mennybe visz.”

2

Isten csodálatos találkozást készített számukra. A mi korunknak is megvannak a „pogányai”, akiket mi kívülállóknak is szoktunk nevezni, s akikről sajnos sokszor lesújtó véleménnyel vagyunk. De ez a cézáreai ember megtanít minket hinni abban, hogy Isten még az ilyeneket is megszólíthatja, és a gyülekezetbe vezérelheti. Csak épp legyünk mi azok, akik őket szeretettel befogadjuk. Keresztyén életünkben nemegyszer előfordul, hogy számot kell adni arról, amit tettünk. Sokszor megkérdezhetik tőlünk: miért tetted ezt? Önmagában nem rossz, hogy számon kérnek minket. Jó, ha beszélgetünk arról, hogy egy-egy cselekedetre mi is indított bennünket. Pétert is számon kérik a jeruzsálemi atyafiak: mi történt Céráreában, a Kornéliusz házában? Ekkor Péter bizonyságot tesz Isten cselekedeteiről, s elmondja azt, hogy őt mindenben Isten Lelke vezette. Ekkor a számonkérők is rádöbbennek: valóban Isten cselekedett, Ő nyitott ajtót a pogányok előtt is, hogy beléphessenek Isten országába. Ne féljünk hát mi se egymástól. Jó az, amikor keresztyének beszélgetnek egymás közt arról, ki miként végzi a bizonyságtevés munkáját. Azt, hogy mit hoz a jövő, senki sem tudhatja. A Szentírásban azt látjuk, hogy voltak olyanok, akik Isten kijelentése nyomán előre láttak bizonyos dolgokat. Agabus például megjövendöli, hogy Pálra nagy szenvedések várnak. Ha nekünk valaki ilyesmit mondana, biztos megrettennénk, és mindent megtennénk azért, hogy a rosszat elkerüljük. Különös, hogy Pált nem hatja meg a prófécia. Mert ő világosan látta Isten akaratát, vagyis hogy neki vállalnia kellett a szenvedést. Lehetnek nekünk is ilyen útjaink, amelyeken súlyos keresztet kell magunkra vennünk. Nagy dolog, ha ilyenkor ki tudjuk mondani: legyen meg az Úr akarata! Isten az övéit különös utakon vezeti. Sokszor onnan jön a segítség, ahonnan egyáltalán nem várnánk. Pál apostolt Cézáreába viszik a zsidók boszszúja elől, akik megesküdtek arra, hogy nem esznek és nem isznak addig, amíg el nem teszik Pált láb alól. Pedig ők milyen közel álltak hozzá, és ő mennyire szerette népének tagjait. Ebben a helyzetben a pogány, római felsőbbségtől kap segítséget. Igen, ha Isten valakinek útjához jóakarattal van, akkor még ellenségeit is barátjaivá teszi – áll a Példabeszédek könyvében. Merjünk tehát különös csodákat remélni Istentől, Ő onnan is küldhet segítséget, ahonnan mi azt nem várnánk. Pál Cézáreában börtönbe kerül. Védelmeznie kell magát, be kell bizonyítania, hogy neki van iga-

Kivette zsebéből az Újtestamentumot és kinyitotta a János evangéliuma 3. fejezetének 16. verséhez. „Ide nézz, bajtárs, ez a mennybe vivő út!” Marci gyorsan visszament a haldokló Lajos mellé és ezt mondta: „Megtaláltam, itt van a mennybe vivő út!” Szegény Lajos egy utolsó erőfeszítéssel felemelte a fejét és fülét, a Marci szájához tartotta. Marci könnyei patakként peregtek le az arcán, amint újra és újra az örök életet jelentő szavakat olvasta: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Békesség és öröm jelent meg a haldokló arcán, majd leírhatatlan mennyei dicsőség sugárzott le róla, amint elhaló hangon ismételte: Isten... szeretet... örök élet... Jézus Krisztus. Bányai László

Bibliaolvasó kalauz Február 1. Szo

Mt 12,31–37

1Sám 26,13–25

2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

V H K Sze Cs P Szo

Mt 12,38–50 Mt 13,1–9 Mt 13,10–23 Mt 13,24–30 Mt 13,31–35 Mt 13,36–43 Mt 13,44–52

1Sám 27 1Sám 28 1Sám 29 1Sám 30 1Sám 31 2Sám 1 2Sám 2

9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

V H K Sze Cs P Szo

Mt 13,53–58 Mt 14,1–12 Mt 14,13–21 Mt 14,22–36 Mt 15,1–9 Mt 15,10–20 Mt 15,21–28

2Sám 3,1–21 2Sám 3,22–39 2Sám 4 2Sám 5 2Sám 6 2Sám 7 2Sám 8

16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.

V H K Sze Cs P Szo

Mt 15,29–39 Mt 16,1–12 Mt 16,13–20 Mt 16,21–28 Mt 17,1–13 Mt 17,14–27 Mt 18,1–10

2Sám 9 2Sám 10 2Sám 11 2Sám 12 2Sám 13,1–19 2Sám 13,20–39 2Sám 14,1–20

23. 24. 25. 26. 27. 28.

V H K Sze Cs P

Mt 18,11–20 Mt 18,21–35 Mt 19,1–15 Mt 19,16–30 Mt 20,1–16 Mt 20,17–28

2Sám 14,21–33 2Sám 15,1–12 2Sám 15,13–37 2Sám 16 2Sám 17,1–14 2Sám 17,15–29

za. Nagy kérdés számunkra, ez hogyan lehetséges? Hogyan tudjuk mi a hitetlen világnak megmutatni, hogy nekünk van igazunk? Emberi erővel nem megy, ez lehetetlen vállalkozás. De amit megtehetünk, azt meg kell tennünk. Pál is megtette. Elment a végsőkig igazának bizonyításában, ezért ügyét a császár elé utalta. Neki, mint római állampolgárnak joga volt erre, és ő élt is ezzel a jogával. A császár nem adott neki igazat, és végül vértanú lett. De ő megtette a keresztyén hit védelmében, amit meg tudott tenni. Hogy nem adtak neki igazat, ez már nem az ő hibája volt, ezért majd a zsidóknak és a császárnak kell felelniük Isten előtt. Lehet, ránk sem fog hallgatni mindenki. Lehet, mi sem tudunk sok embert meggyőzni keresztyén hitünk igazságairól. De tegyük meg, amit megtehetünk, tanuljunk Pál bátorságából és bizonyságtételéből. Ő nem rettent meg helytartók, királyok, sőt még a császár előtt sem, hanem mindenkinek félelem és kertelés nélkül elmondta az igazságot. Isten minket ezért fog számon kérni, azokat pedig, akik nem hallgatnak a mi szavunkra, bizonyságtételünkre, szintén Ő fogja majd az utolsó ítéletkor számon kérni. Mi el kell mondanunk azt, amit Isten ránk bízott, hogy lehessen igaz az ének szava: egy lélekért se érjen vádja téged, hogy temiattad nem látta meg Őt. Ismét kaptunk egy újabb esztendőt a szolgálatra, bizonyságtételre. Éljünk vele. Olvasandó igék: Péld 16,7; ApCsel 9,30, 10,1.24, 11,11, 21,8, 23,33, 25,6. Lőrincz István

Újat cselekszem (Folytatás az 1. oldalról)

Kidobhatjuk elavult nézeteinket, félretehetjük múlt évi előítéleteinket, elhasznált szeretetünk helyébe kérhetünk újat Tőle. Jézus így fogalmaz: „Új szívet és új lelket adok belétek.” Isten meg akarja újítani életünket, hogy az újuló, megszépülő világban ne érezzük magunkat idegennek. Az ő szeretetéből akar adni. Ki kell tágítani szívünket, s gyermek módra rá kell csodálkoznunk az új dolgokra, bele kell mélyedni Isten terveinek a tanulmányozásába. Ő szüntelenül újat cselekszik, s a régi dolgokat is új fényben ragyogtatja fel. Ady Endre szavaival élve: Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek, Vagy marad régiben a bús magyar élet.

Isten szólít naponta, Ő maga kínálja fel a lehetőségeket a szeretetre – alkalmai által nekünk nem szabad fáradtságra, kényelemre hivatkozva elutasítani az Ő ajándékait. Ha Krisztust fogadjuk be szívünkbe, akkor újjászületik egész lényünk. Tele lesz házunk szerető lelkekkel, ki tudunk szakadni megunt környezetünkből, s ahogy Reményik Sándor írja „Álomfáidnak minden aranyágán / Csak úgy magától – friss gyümölcs terem. / Ez a magától: ez a Kegyelem.” Isten angyala ezzel köszöntötte Máriát: „Örülj, kegyelembe fogadott!” Isten kegyelmébe akar fogadni ebben az új évben minket. Azt szeretné, hogy 365 napon át végigjárnánk az Ő számunkra elkészített kincseskamráit. Egyik nap szeretetet, másik nap hűséget, azután megbocsátást, figyelmességet, előzékenységet, ajándékozó jó szívet, igét kereső, testvért kereső melegséget. Az év tele van kincseivel, és nincs az a nagyáruház, amelyik versenghetne Isten fantáziájával.

Protestáns jókívánság nyolcad 2014-re Őskeresztyén latin áldás nyomán Nem kívánom Neked, hogy a szenvedésnek halvány árnyéka se hulljon rád 2014-ben, hisz’ életed völgymeneteiben fájdalmat, homályt élsz majd át. Valaki, valami fájni fog Neked, Valakinek fájni fogsz nagyon.

Mindezeket nem kívánom Neked, hiszen lehetetlent nem kívánhatok. Te is tudod, én is tudom: az emberek minden év új fordulója ellenére legtöbbször óéviek maradnak. Nem szilveszteri fogadkozásaik változtatnak rajtuk, hanem Isten, ha formáló kezére bízzák magukat. Ennek első jeleként a könnyek megkönnyíthetik szívedet, a szenvedés megtisztíthatja lelkedet, a fájdalom és a szükség közelebb vihetnek a bethlehemi Gyermekhez, akire már rávetült a golgotai kereszt árnyéka, de legyőzhetetlen istensége, feltámadásos ragyogása is.

Nem kívánom, hogy minden napod csak sikerből álljon, mert ez lehetetlen. Azt sem kívánom Neked, hogy a bánat egyetlen könnycseppje se hulljon szívedre, amit senki sem lát, mert ezt elkerülni nem lehet. Még csak azt sem kívánom, hogy ne eméssze fájdalom lelkedet valakiért, akiről nem tudsz semmit, akitől vársz levelet, telefonhívást vagy skype-jelentkezést – mindhiába.

Rád derengő, gyengéd mosolyánál, mint égi harmat a szomjúhozó földre, vígasztalás fog hullni majd felizzott szívedre. Azt kívánom hát Neked, az új esztendőben is maradj bizakodó, mindennel dacolva higgy, kelljen bár nem várt kereszteket emelned, tűnjön bár olybá, hogy minden igyekezeted ellenére kicsúsznak kezedből a dolgok, szíved meginog, vagy lábad alatt szérporlik a szilárdnak vélt talaj, s egyre távolibb az óhajtott cél megvalósulása,

Ismerjük az újévi köszöntés kezdőbetűit: BÚÉK! Ezt a keresztyének így használják: Bízd életed újra Krisztusra! Ő veheti el aggodalmaidat, Ő gyógyíthat meg, általa kaphatsz felfrissítést. Ő új rendet teremt a földön, s bennünk új szívnek kell megszületnie. Csak ezzel az új szívvel lehet örülni az Ő új világában, imádkozzunk hát az ének szavaival: Új szívet adj, Uram, énnekem, Új szívet adj, én Istenem, Amely csupán csak teérted ég, S véled jár szüntelen, Csak véled jár szüntelen. Nyájas, vidám, szelíd új szívet, Mely Jézusom, te lakhelyed, Hol egyedül a te hangod szól, Mely veled van tele, Csak veled van tele.

amire annyira törekedtél. Szívből kívánom Neked, hogy a drága Ajándék értéke, amit Isten szeretett Fiában karácsonykor Neked is ajándékozott, napjaid számával fénylőbben növekedjék Benned. Ő segítsen, hogy az öröm hajnalhasadása színezze meg szíved szürke égboltját, s a felderengő, meleg fényből adj tovább azoknak, akiket szeretsz. Kívánván-kívánom Neked, hogy e hamis korban is legyen legalább egy igazi barátod, megértő testvéred, hű társad, aki előtt báran kitárod szíved, aki mindig érdemes barátságodra, aki felé bizalommal nyújtod ki kezed, amikor elgyengülsz, akár imára, akár támasztékra, akár símogatásra – akivel együtt szembeszegülhetsz Igével vértezetten még az ordító oroszlánnal is, s akivel a legmeredekebb utat is mered vállalni, akár lefele,

aká felfele vezet az. Legfőképpen azt kívánom Neked, hogy az újesztendő minden másodpercében maradjon Veled az emberré lett Isten gyermekien tiszta, lelkedet derűre áldó mosolya. Ővele pedig Te is maradj minden szempillantásban Atyád áldó kezében. Keresztyén eleinkkel szólva: Hitben akkor is nyugodt lesz az álmod, ha 365 napon át vihar dúl majd körületted. Ez sem fog vihart, félemet kavarni Benned, mert hittel isteni oltalom alatt állsz. Csak ezt el ne feledd! Ekkor derűs marad a szíved, arcod, szavad, „kisugárzásod“. Ennél többet, szebbet nem tudok kívánni Neked Krisztusban újjáteremtett, tiszta szívvel, Anno Domini 2014-re az év első napján. Dr. Békefy Lajos

3

Négy szócska üzenete (Folytatás az 1. oldalról)

akik házastársukkal vagy éppen gyerekükkel románul értekeznek. Nos, őket lehet, hogy ez az egész kérdéskör még inkább hidegen hagyja. Valamint azokat a makacs, sértődött személyeket is, akik a 2004. december 5-i népszavazás után azt mondták, őket már nem érdekli többet az anyaország. Való igaz, erdélyi magyarokként nem könynyű túltenni magunkat azon, amit sokszor itt Romániában elművelnek velünk, máskor ott, Magyarországon, végig kell hallgatnunk. Viszont azt is tudnunk kell, hogy ha kevesen vagyunk, senki nem vesz figyelembe. Sem itt, sem ott. Az állampolgárság egyrészt szimbolikus jelentőségű, másrészt viszont lehetőség arra, hogy hosszú évtizedek, vagy éppen egy évszázad után újra magyar állampolgároknak érezzük magunkat. A magyarországi parlamenti

választáson való részvétel is hasonló: érzelmi döntés, szimbolikus tett, de ugyanakkor tény is: 104 év után külhoni magyarokként újra részt vehetünk a magyar közéletben. Ám mindezeken túl mindkettő óriási lehetőség arra, hogy bizonyítsuk: sokan vagyunk. Még mindig lehet és kell számolni velünk. Jelzés a román politikum, de a magyarországi felé is. Ugyanakkor Európa felé is, amely kisebbségi önrendelkezési törekvéseinket az elmúlt évben sorozatosan seperte le az asztalról. Ne feledjük, a kontinens kisebbségben élő népei (baszkok, katalánok, dél-tiroliak) is csak úgy tudták az autonómia különböző formáit kivívni, amikor erőt mutattak fel, egységben léptek fel és sokan voltak. Most nekünk is ezt kell tennünk: megmutatni, hogy sokan vagyunk. Persze csak akkor, ha szívünkön viseljük népünk, hazánk sorsát. Talán ezért is olvasható a Honosítási okiratot tartalmazó iratgyűjtő kartonpapírján Kölcsey Ferenc 1833-ban írt intelme:

Czuczor Gergely Ítélőszék előtt Hogy hazámat ne szeressem, A bitorlót meg ne vessem: Hatalom nem teheti! Hogy hazámat megtagadjam, Megvetés jelét hogy adjam: Azt se követelheti! Főbe lőhet, nyakaztathat, Bitófára fölakaszthat, Most erősebb, tegye meg! De az érzelem honában, Keblem titkos templomában: Én urat nem ismerek!

„Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd örökül, ha kihunysz: a haza minden előtt!”

Sárközi Lajos élete és munkássága Sárközi Lajos (1884. január 26. – 1964. január 5.) református lelkész, egyházi író, Szatmárnémeti jeles közéleti személyisége születésének 130. és halálának 50. évfordulója időszerűvé teszi a megemlékezést. Igen gazdag és sokoldalú egyházi, irodalmi, közművelődési, közösségi, jótékonysági tevékenységet folytatott. Prédikációs- és imádságoskönyvek, saját maga által kiadott káté, elbeszélések és karcolatok, humoros írások szerzője, de írt mesejátékot és színművet is. Harmadmagában szerkesztette és kiadta a Protestáns Naptárt, valamint a Szatmári Református Híradót. Tucatnyi közéleti tisztséget töltött be: a Kölcsey Kör, a Magyar Párt, a Dalárda, a Jótékony Nőegylet elnöke, a Református Gimnázium igazgatótanácsi tagja, az Iparos Otthon vezetőségi tagja stb. Tanulmányait a Debreceni Református Teológián kitűnő minősítéssel végezte, ezért szenior lett, és ösztöndíjjal külföldi tanulmányokat végezhetett Berlinben és a Bázeli Teológián. Nagykolcs (1911–1919), Szatmárnémeti (1920–1953) és Szinérváralja (1953–1958) lelkésze. Szegénynek született, majd ígéretesen felfelé ívelő életpályáját megtörve, nélkülözve kellett leélnie élete utolsó

4

esztendeit. Bár harmadik letartóztatását követően is bebizonyosodott ártatlansága, ennek ellenére élete végéig szóló szolgálati helyéről eltávolították. Együttesen volt szüksége hitre, emberszeretetre és humorérzékre ahhoz, hogy az élet nehéz pillanatain túltegye magát. Gondviselő Atyja kegyeibe fogadta benne hívő szolgáját, mert egyik elbeszélését parafrazálva, „Sárközi Lajos nemzetsége” nem veszett el, nem pusztult el. „… most már az ő szívükön nyugszik a hitünk, a nyelvünk, az imádságunk, a megtartásunk, a jövőnk”. Egyházi és világi beszédei megszívlelendő gondolatokat, hitvallásokat fogalmaznak meg. Szatmárnémeti beiktatása során mondott prédikációjában a fő gondolat: az áldozatosságban is a szeretet a lelkipásztorkodás lényege. A Kölcsey Kör elnöki székfoglaló beszédében szép gondolatok sorakoznak a kultúráról, egyik-másik személyes vallomás: „Én a mi kisebbségi sorsunk borulatában is törhetetlen derülátó vagyok abban a tekintetben, hogy éppen a kultúra, a közös hazában élő valamennyi nép kultúrájának szent egységbe tömörülése hozza meg a belső és külső kiegyensúlyozódás sóvárgott boldogságát.”

A legjellemzőbb és legátfogóbb ábrázolás a palástos Sárközi Lajos. Aki leginkább olyan történelmi korokban szolgált, amikor a kisebbségi sorsban élő magyarság számára az egyház nemzetmentő és identitásmegőrző szerepe felértékelődött. Amikor színházainkban és társas összejöveteleinken csakis cenzúrázott szövegeket lehetett tolmácsolni a hallgatóság felé (ezt tette az irodalmár és közéleti tisztségeket elvállaló Sárközi Lajos is). Amikor lapszerkesztőinknek fanyalogva bár, de kötelező módon a Satu Mare hivatalos megnevezést kellett használniuk szülővárosuk megnevezésére. Ekkor a templomokban vasárnapról vasárnapra, alkalomról alkalomra és kiemelten ünnepeink alkalmával csorbítatla-

nul hangzottak el Jézus példabeszédei, költőink üzenetei, papjaink – akár madárnyelven kimondott – vigasztalásai Szatmárnémeti hívei számára. Az akkori nemzedékek a templom és az iskola holdudvarában tudták megtartani magyarságukat és emberségüket. A sziguránca, a szekuritáté emberei is jól tudták, hogy papjaink a nemzet óriásai, vagy legalábbis azok lehetnek. Ezért tartóztatták le és küldték vizsgálati fogságba három ízben. Sárközi Lajos életének a közelebbi megismerése, szavainak és gondolatainak a megértése a jövőbe mutat. Sokat tanulhatunk tőle. Értékeink megbecsülését, az áldozatkész feladatvállalás szükségességét és kihívásait, a közösség szolgálatának felemelő szépségeit. Élete és munkássága hitet, reményt és mindenekelőtt szeretetet sugároz. Halálának 50. évfordulóján, 2014. január 26-án Szatmárnémetiben, egykori szolgálati helyén emléktábla felavatásával és könyvbemutatóval összekötött megemlékezésre került sor. Ábrám Zoltán

A hit megvallása nemcsak lehetőség, hanem feladat is (Folytatás az 1. oldalról)

és Erdélyről, erről a többnemzetiségű országrészről. Tanárom úgy tudott mesélni az itteni viszonyokról, Erdély történelméről, hogy ezzel felcsigázta érdeklődésemet és szimpátiámat az itt élők iránt. Később, már egyetemi hallgatóként 1997–1998-ban Emidio Campi és Eric Bryner professzorok vezetésével a zürichi egyetememen Bullinger Henrik magyar gyülekezetekhez írott leveleit elemeztük. Akkor már javában írtam a graubündeni teológus és egyháztörténész, Rosius à Porta életéről és munkásságáról szóló disszertációmat, akiről ámulva fedeztem fel, hogy kitalálta a „fordított peregrinációt”. Németország és Hollandia helyett Magyarországon és Erdélyben tanult teológiát 1753–55 között. Ez már önmagában is erős ösztönzést adott ahhoz, hogy én magam is elinduljak elődöm – én is graubündeni vagyok – nyomdokain. Isten különös kegyelméből pontosan ebben az időben kaptam az első erdélyi meghívást egy Bod Péterrel kapcsolatos konferenciára, melyet Olthévízen tartottak 1999-ben. Miközben az előadásra készültem, döbbentem rá, hogy Rosius à Porta ismerte Bod Pétert, felkereste őt magyarigeni otthonában. Lehet ennyi égi jelet figyelmen kívül hagyni? Ezek után nem hozzáfogni és megtanulni magyarul? Ma is hálás vagyok az akkori olthévízi lelkipásztornak, aki 1997–1998-ban szintén Zürichben tanult, és akivel a Bullinger kollokviumon ismerkedtem meg, hogy meghívott arra a konferenciára. Itt találkoztam olyan erdélyi történészekkel és teológusokkal, akik sokat segítettek abban, hogy ma itt lehessek.

– Az elmúlt években kitartóan készültél a mai napra. Minden egyes előadásod és tanulmányod egy-egy mérföldkő volt azon az úton, amely a mai napon érkezett el céljához. Egyetemi székfoglaló beszédedben arról értekeztél, hogy milyen hatással voltak a graubündeni reformációra a zürichi hitvallások. Miért pont ezt a témát választottad? – Amikor először jártam Erdélyben, ámulva fedeztem fel, hogy a vallásos oktatásban milyen komolyan veszik a Heidelbergi Kátét. A hitvallások vészterhes időkben születtek, és segítettek abban, hogy az emberek hitükben megerősödjenek, hogy tisztán lássak: amiben hisznek, az nem valami új hit, hanem az, amit Jézus Krisztus örökségül ránk hagyott. A hit megvallása ma is nemcsak lehetőség, hanem feladat is. A katekizmusok, amelyeket Luther Márton a „laikusok Bibliájának” nevezett, a legfontosabb hittételeket foglalják tömören össze, bevonnak bennünket a mi elődeinkkel való közösségbe, és abba a „régi igaz hitbe”, amelyre a reformátorok oly gyakran hivatkoznak. Minket, lelkipásztorokat pedig segítenek megérteni azt is, hogy nem tőlünk függ minden… – Gyülekezeti lelkipásztorként készültél fel arra a feladatra, hogy tudásodat az egyetemen add át. Mit jelent számodra ma a hitet megvallani? – Azon túlmenően, hogy az Igét ma is tisztán kell hirdetni, a hit megvallása számomra azt jelenti, hogy a lelkipásztornak vállalni kell a közösséget azokkal, ahol a szolgálatát végzi. Az én életemben ez úgy jelenik meg, hogy mivel rétoromán vidéken vagyok lelkipásztor – és bár itt mindenki beszél németül is, megta-

nultam az itt élők nyelvét –, rétorománul prédikálok, és ide járatom gyermekeimet is iskolába. Még akkor is, ha az itteni vidéki iskolák oktatási színvonala sok kívánnivalót is hagy maga után. A rétoromán közösség Svájc legkisebb államalkotó nemzete, többségük igen kicsi falvacskákban lakik. A rétoromán nyelvet az ország lakosságának alig egy (!) százaléka beszéli. Számomra nemcsak kihívás, hanem Istentől kapott szép megbízatás is, hogy egy kicsiny faluban lehetek lelkipásztor és egyszerű embereknek szolgálhatok. – Bár már korábban is tartottál a Zürichi Egyetemen előadásokat, mától hivatalosan is az egyetem privátdocense vagy. Milyen változást hoz ez most az életedben? – Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy a kis faluból, ahol lelkipásztor vagyok, felköltözöm-e pezsgő életű egyetemi városba, akkor a válaszom határozott nem. Nyilván sokkal gyakrabban kell majd ezentúl Zürichbe utaznom. De számomra az igehirdetés, az egyszerű falusi emberekkel való törődés, röviden a lelkészi szolgálat a létező legszebb és legszentebb hivatás a világon.

Jan Andrea Bernhard Egyháztörténészként a magyar protestánsok történelmét kutatja. Számos erdélyi és anyaországi konferencián tartott előadást. Tudományos tanulmányokban elemzi és mutatja be a fejedelem kori erdélyi viszonyokat. Megtanulta a sokak által rettentően nehéznek tartott anyanyelvünket. Az évek folyamán szoros összeköttetést alakított ki magyarországi és erdélyi főiskolákkal és egyetemekkel, tanított a kolozsvári Teológián is. Baráti kapcsolatot ápol több magyar lelkipásztorral és református gyülekezettel. Gyülekezetében magyar estélyeket szervez, segélyeket gyűjt erdélyi református gyülekezetek és intézmények számára, és nem utolsósorban kertelés nélkül hozza a svájci közvélemény tudtára az erdélyi magyar kisebbséget ért jogsérelmeket. A zürichi egyetem

5

Mediáció, avagy a békéltetés módszertana A lelkipásztori szolgálat elsődleges teendője, rámutatni Krisztusra, aki megbékéltette Istennel a világot. Ő hordozta ennek a szolgálatnak minden terhét, és hűséges maradt a kereszt haláláig. Gyülekezeti mindennapjainkban a konfliktusok – legyenek azok bármilyen jellegűek – kezelésére három megközelítési lehetőség van. Mindenekelőtt az igehirdetés, annak valamennyi lehetősége és válfaja. Abból az előfeltételezésből táplálkozik, hogy ki-ki a maga számára, Isten Lelkének vezetésével, az Igében önmagára ismerve képes lesz konfliktusainak rendezésére. Hajlandó lesz megbocsátani, ahogy ő is bocsánatot nyert Istentől, sőt megteszi a második mérföldet is, a tanítvánnyá tétel érdekében. Mégis kevesen vannak, akik gyülekezeteinkben ezt meg is valósítják. Ők azok, akikről hosszú évek szelíd szolgálata tesz bizonyságot. A másik út a konfliktusok kezelése tekintetében a lelki gondozás. Minden igyekezetünk ellenére sem hallhatjuk a szemben álló felek véleményét, legfeljebb külön-külön. Atyánkfiai sosem érkeznek együtt, és ha tennék is, kicsoda tett bennünket bíróvá? Marad hát a félig végzett munka annál nagyobb reménye, hogy a külön elért egyháztagok képesek lesznek megbékélni önszántukból és Uruk, valamint lelkipásztoruk „nyomására”. Végül ott a fegyelmi eljárás, amely rút vétségek és törvénytelenségek végső bírálatát hozza, mély nyomot hagyva mind az elkövető életében, mind pedig az egyházi köztudatban. Mint alternatív konfliktuskezelési mód léphet be az előbb vázolt egyházi gyakorlatba a mediáció. Az igehirdetés lelkületével, a fegyelmi eljárás beindításának kényszere előtt, valahol az egyszemélyes lelki gondozás alternatívájaként. A közvetítés szolgálata ez, egyházi és civil vonatkozásban egyaránt. A mediátor szerepköre kiszélesítheti a lelkipásztori teendők körét, sőt az egyház keretein túl, ha erre nézve kialakul a gyakorlat, akár peres ügyek előtt vagy helyett, szükség lehet a békéltető jelenlétére. A módszer bár egyszerűnek tűnhet, komoly jártasságot igényel. Lépésről lépésre haladva, a szembenálló felek a kölcsönös tisztelet jegyében haladnak a meg-

oldás megtalálásában, a közös témák átbeszélése rendjén. Az eljárásnak 7 momentuma van. Mindenekelőtt, valamelyik érintett a mediátor tudomására hozza a közvetítés igényét, majd ezt követően a mediátor felveszi a kapcsolatot a másik féllel, ismerteti az igény hátterét és az eljárás jellemzőit, majd a találkozáshoz helyet és időpontot rögzítenek. A beszélgetés háromszöge így lehetőséget biztosít a szembenálló feleknek arra, hogy egy harmadik, semleges fél jelenlétében, néhány szabály mentén rendezzék a konfliktust. A szabályok egyszerűek, ám betartásuk egy érzelmileg terhelt légkörben komoly elkötelezést követel a megoldás érdekében. A titoktartás, a minősítések mellőzése, a múlt sérelmei ellenében a jövőre figyelő szemlélet, a kölcsönös tisztelet olyan meghatározói az egyeztetésnek, melyet önként vállalnak a felek, és amelyek betartását a mediátor jelenléte biztosítja. Íme, a békéltetés menete dióhéjban: Az elindítás szakaszban tehát, a felek találkoznak a mediátorral a megbeszélt helyen, háromszögben helyet foglalva, közbeékelt asztal nélkül. Elérhető közelségben van ivóvíz, papír zsebkendő. A flip chart tábla a mediátor mögött áll, hogy ülve lehessen írni rá. Ha már volt előző ismerkedés, akkor köszöntések után a mediátor felvázolja a találkozás fontosságát és néhány alapvető szabályát. Ismerteti, hogy a mediáció önkéntes alapon történik, és hogy a felek kinyilvánítják hajlandóságukat a közös megoldás keresésében, amelyet végül megállapodásban fogadnak el. Figyelmeztet a titoktartás követelményére, valamint arra, hogy a felek hallgassák végig egymást, a megoldásra koncentráljanak, és elsősorban nem a sérelmeikre, valamint igyekezzenek minősítések nélkül viszonyulni egymáshoz. Ezt követően a mediátor egy megszakítás nélküli beszédidőt enged a feleknek, melyben nem egymáshoz, hanem a közvetítőhöz szólva összegzik a maguk helyzetét a konfliktusban. Közben a kettéosztott papírívre címszavakat ír a békéltető, melyek a konfliktus főbb mozzanatait, az elvárásokat sűrítik, mindenki számára jól látható módon. Visszakérdezve, igyekszik

85 éve alakult az Ikafalvi Nőszövetség Tavaly év végén, december 15-én, megalakulásának 85 éves évfordulóját tartotta az Ikafalvi Egyházközség Nőszövetsége. Erre az alkalomra Ikafalvára látogattak a mikóújfalusi nőszövetség tagjai is Bálint Csongor lelkipásztor vezetésével. Beke Boróka karatnai lelkipásztornő istentisztelete nyitotta meg az ünnepséget. Az ember hajlamos arra, hogy csak a gondjait, nehézségeit vegye észre, de ha szüntelen csak lefelé, a problémáinkra tekintünk, akkor nem veszszük észre az Isten felénk kinyúj-

6

tott kezét. A tekintetünket az Isten felé kell irányítanunk, hogy észrevegyük segítő szándékát – mondotta a lelkipásztornő. Az istentiszteletet követően Nagyoláh Ilona, ikafalvi nyugdíjas tanítónő alkalomhoz illő szavalata és éneke következett. Bardócz Csaba helybeli lelkipásztor a korabeli jegyzőkönyvek alapján elevenítette fel a nőszövetség megalakulásának történetét. Az 1928. január 1-jei presbiteri jegyzőkönyv első napirendi pontja a nőszövetség magalakulásáról szól. A nőszövetségi munka iránti

saját érzéseikről beszéltetni a feleket, úgy, hogy felelősségtudat és bizalom szülessen és nem a polarizáció kerüljön előtérbe. Ezt követi az eszmecsere ideje, amikor a problémák megbeszélésére kerül sor, úgy, ahogy az felkerült az ívre. Ám a témák fontossági sorrendjét a felek állapítják meg. A felek elmondják elképzeléseiket a megoldás tekintetében is. A mediátornak vigyáznia kell, hogy ne sugalljon megoldást, és hogy teljesen pártatlan maradjon. A megoldás a felek beszélgetése során kell hogy kikristályosodjon. Ezek után részletes kidolgozásra kerül a megállapodás, melyet mindkét fél elfogad. Végül a záró megállapodás írott formában rögzíti a közösen vállalt megoldást, amelyet az érintettek aláírásukkal hitelesítenek. A mediáció utolsó szakasza a lezárás, melyben a békéltető megköszöni a felek igyekezetét a konfliktus megoldásában. Esetleg megbeszélnek egy újabb alkalmat, ha nem sikerült végérvényes megoldást találni. Mi sem lehet ennél egyszerűbb, kérdezhetnénk, ám szóra bírni a feleket az említett szabályok mentén, majd aktív hallgatásra és megoldáskeresésre sarkallni, jó felkészülést igényel. A 60 órás illyefalvi képzésen 21 lelkipásztor élhette meg ezt a kihívást. A mentorok vezetésével sor került egy-egy „otthonról” hozott konfliktus lehetséges mediálására, vagy éppen fiktív helyzetek szerepjátékokban való megélésére. Kipróbálhattuk magunkat a békéltető alakításában, vagy éppen egy sértett fél gondolatvilágát képviselve. A csoportbeszélgetések észrevétlenül igazi terápia színhelyeivé lettek. Lelkészekként is gyakorolhattuk az építő kritika megfogalmazását, ellenvetéseink, kétségeik őszinte tálalását. Rengeteg erő van egy ilyen közösségben. A csoportépítő játékok, lélektani tesztek vagy az esti filmek megbeszélése tovább segítettek a mediációhoz szükséges alaptónus belsővé tételéhez. Az előadóknak sikerült meggyőzni bennünket arról, hogy a közvetítés fenti módszere tovább vezet annak meggátolásában, hogy a konfliktusok elmérgesedjenek, és nagyobb csoportkohéziót teremtenek egy olyan világban, ahol az inkább vállalt „megoldás” az egyén bezárkózása és elszigetelődése. Máté István

lelkesedését mutatja az is, hogy már az első hónapban árván maradt gyerekeken segítettek, és az is, hogy abban az időben 68 tagot számlált a nőszövetség. A történelmi visszatekintés után az id. Bartos Erzsébet, Csorba Ibolya és Csorba Katalin nőszövetségi tagok által készített zászló bemutatására került sor. A nőszövetségi zászló világoskék alapon egy fehér galambot ábrázol, a másik oldalán a székely szimbólumok, a Nap és a félhold jelenik meg, a zászló készítőinek nevével. Ikafalvi Református Egyházközség Sajtószolgálata

Összeállította: Könczei Katinka

Kedves Gyerekek! Sokféleképpen hívhatjuk és szólíthatjuk meg egymást: nevén szólítjuk a másikat, telefonon beszélünk vele, üzenetet küldünk neki, vagy akár írhatunk levelet is. De vajon Isten is „hív és szólít” meg embereket? Ha igen, akkor hogyan?! Figyeljük meg a kis Sámuel történetét, hogy ő hogyan hallotta Isten hívását! Élt egyszer egy ember, Elkána, akinek két felesége volt: az egyik Anna, a másik Peninná. Peninnának voltak gyermekei, Annának viszont nem! Sokan azt gondolták, hogy Isten büntetésből tagadta meg Annától a gyermekáldást. Ezért Anna imádkozott Istenhez, hogy könyörüljön rajtuk, és áldja meg őket gyermekkel. Isten megkönyörült, és egy évvel később fiuk született, aki a Sámuel nevet kapta. (A Sámuel név jelentése: az Úrtól kértem őt!) Jól tudták, hogy minden gyermek Isten ajándéka, és különös módon akarták meghálálni Isten jóságát: megígérték, hogy kisfiuk Istennek fog szolgálni. Ezért Sámuelt még kicsi korában elvitték a templomba, és az öreg Éli pap nevelésére bízták, hogy Isten szolgálatára nevelhesse.

Betűháló Keressétek meg az alábbi szavakat a betűhálóban! A megmaradt szavakból összeolvasva Sámuel nevének jelentését kapjátok! SÁMUEL, ANNA, ELKÁNA, PENINNÁ, ÉLI, PAP, ELHÍVÁS, PRÓFÉTA, TEMPLOM, ISTEN, IZRÁEL, ÚR, JÉZUS, SZÖVETSÉG, IMÁDSÁG, HIT, BÉKE, BIBLIA, ÜZENET.

A Z T E M P L O M B I B L I A

B É K E Ú R T Ó L L E Á R Z I

S Á V Í H L E K É R T E M Ú R

A N N A S Z Ö V E T S É G Ő T

I S T E N I M Á D S Á G H P É

P R Ó F É T A J É Z U S I A L

S Á M U E L Ü Z E N E T T P I

Éli befogadta, de nem tudta, hogy Isten- Betűk és számok 4–ó 11 – m nek mi a terve a gyer5–o 12 – r Amikor Sámuel újra hallotta, mekkel. Ez azonban ha6 – d 13 – sz hogy nevén szólítja Isten, az Éli mar kiderült. Egyik éjjel által tanácsolt szavakkal így vá7–g 14 – t a kis Sámuel hallotta, laszolt: hogy valaki a nevén „134109, 1131214 81101091 szólítja: „Sámuel, Sá1 143 13510726.” muel!” Felkelt és Élihez sietett, gondolván, hogy Az adott számoknak megfeleő hívta. Felébresztette a lő betűk a következők: papot, aki megkérdezte, hogy mit szeretne 1–a 8–h tőle. Éli azonban visz2 – á 9–j szaküldte a kisfiút saját ágyába, mondván, hogy 3–e 10 – l ő nem hívott senkit. Sámuel visszafeküdt, de még kétszer megismétlődött a történet. Sámuel egész élete megváltozott, prófétává lett élete minden alkalommal Élihez futott, gondolván, végéig, mert Isten meghívása egy egész életre hogy biztos ő hívta. Éli csodálkozott, hogy a szól. De nem csak Sámuelt hívta el. Az Ószökis Sámuel miért ébresztgeti őt folyton. Végül vetségben sok elhívástörténetről lehet olvasni: megértette, hogy Isten szól Sámuelhez, ezért Ábrahám, Mózes, Illés, Ézsaiás, Jeremiás, Dáazt mondta neki, hogy ha még egyszer hallja a vid. Az Újszövetségben a 12 tanítvány, majd nevét, akkor így válaszoljon: „Szólj, mert hallPál apostol. ja a te szolgád!” (1Sám 3,10) Amikor Sámuel De vajon csak a Bibliában olvashatunk újra hallotta, hogy nevén szólítják, az Éli által azokról, akiket Isten hivatással ajándékozott tanácsolt szavakkal válaszolt, és Isten egy nameg? Nem! Ma is hívogat Isten! Mindengyon fontos üzenetet bízott rá. Egy idő múlva kit hív a Vele való szeretetteljes kapcsolatra, az egész nép megtudta, hogy Sámuelt Isten próhogy gyermekei legyünk, és hogy aszerint élfétájává választotta. jünk, ahogy Jézus tanított, hogy kapcsolatban Ez volt Sámuel elhívása! Más szóval: ez maradjunk Vele! Különböző szolgálatok által Sámuel hivatásának története. De mit is jelent tölthetjük be saját helyünket Isten tervében, és ez a szó: hivatás? Általában azt jelenti, hogy segíthetünk másoknak is megismerni a velük Isten meghív valakit azzal a céllal, hogy segítkapcsolatos isteni tervet. sen Neki tervét megvalósítani az emberek közt, Most még talán nem vagytok tisztában valamilyen konkrét szolgálat által. hivatásotokkal, de elkezdhettek készülni rá De vajon mi a terve Istennek az emberekkel? azzal, hogy megismeritek Jézust és tanítását: Az, hogy mindenki megismerje és szeresse Őt, hűséges gyermekei lesztek, akik rendszeresen hallgasson Rá, és ezáltal boldog lehessen Vele imádkoznak, rendszeresen járnak templomba! most, és majd a mennyországban is. Isten terKérlek, olvassátok el a Bibliából: Sámuel ve nagyon jó! Nagyon sokan nem tudják, hogy első könyvének 1. és 3. fejezetét! Isten a mi Atyánk, aki nagyon szeret bennünket, se- B – ízzátok „Adjatok hálát az Úrnak, gíteni akar, hogy helyesen Ú – jra mert jó, mert örökké tart éljünk. Sokan nem ismerik parancsait, nem foglalkoz- É – letetek szeretete!” nak a Bibliával, nem isme- K – risztusra! 1Krón 16,34 rik Isten Fiát, Jézust. Pedig Isten azért teremtette az embereket, minket, hogy Vele élhessünk, mint egy nagy család. Ez Isten terve, amelynek a megvalósításához munkatársakat hív, hogy ki-ki saját szolgálata által segítsen Neki. A hivatás személyes meghívás, és Isten szereSzeretettel köszöntelek... immár 2014-et írunk! tetének ajándéka. Sámuel

7

Egyházmegyei dalárdák Marosújváron

Hírek – Események Felújították a csíkszentmártoni imaházat

Gyülekezeti termet avattak a kórustalálkozón

Külsejében felújított imaházért adott hálát Istennek a Csíkszentmártoni Szórványmissziói Egyházközség 2013. december 8-án. A nagyrészt a Hargita Megyei Tanács támogatásával, de az Erdélyi Református Egyházkerület közalapi támogatásával, a közbirtokosságok, valamint a helyi önkormányzat segítségével felújított imaház hálaadó istentiszteletén igét hirdetett Kántor Csaba püspökhelyettes, a Székelyudvarhelyi Egyházmegye esperese. A felemelő, lelkeket erősítő igehirdetés után, a helyi lelkész beszámolója következett a javításokról, majd Borboly Csaba, a Har-

gita Megye Tanácsának elnöke, Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere és Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere szólt a gyülekezethez. Az alcsíki szórványból összesereglett több mint 120 református lélek számára megterítettük az Úrasztalát, amelyen Szatmári Szilárd csíkszeredai lelkész, a Székelyudvarhelyi Egyházmegye főjegyzője szolgált. A hálaadó istentiszteletet szeretetvendégség követte. Legyen Istené a dicsőség, hogy lehetővé tette ezt az ünnepet számunkra!

Drága, meleg, lelki kenyerünk

szükséges tanulmányozni. Az előadó, Délvidék szülöttje lévén, elmondta: szülőföldjén az Énekeskönyvben benne található a Heidelbergi Káté, így délvidéki testvéreink gyakrabban használják azt. Megfontolandó dolog! Az előadás második felében a káté tanulmányozási módszeréről esett szó. Fontos tudnunk református hittételeinket, mert az, hogy egyes szekták „hittérítőinek” azt mondjuk, hogy „ebbe a vallásba születtünk bele, ebben nőttünk fel, ebben akarunk meghalni” nem elegendő, hanem kötelességünk tudni, miben hiszünk, miért nem térünk át az ő „hitükre”. Baczoni Sándor házigazda lelkipásztor köszöntését szeretetvendégség követte, amely lehetőséget adott a személyes beszélgetéseknek. A vendégek megígérték, hogy lesz folytatása a találkozónak. Reméljük, még sok hasonló, építő alkalom lesz mind Sóvidéken, mind Egyházkerületünk többi részén.

Szovátán találkoztak a Sóvidék egyházközségeinek presbiterei. Alsó-, Felsősófalva, Parajd, valamint Szakadát testületei azért tettek eleget a szovátai presbiterek meghívásának, mert épülni akartak az előadó tanításai, egymás hite és tapasztalatai által, tudva: jó, ha a testvérek együtt vannak. Rövid áhítat után az előadó, Békefy Lajos A Heidelbergi Káté világhódító útja címmel beszélt a 450 éves Kátéról. Hitvallásunk eme fontos könyvecskéjét „drága, meleg, lelki kenyérnek” nevezte. Beszélt a történetéről, fontosságáról és a használatának szükségességéről. A káté tantételei azért fontosak, mert nem emberi gondolatok, hanem a Szentírás igéi által alátámasztott hittételek gyűjteménye. Nemcsak akkor kell kezünkbe vennünk, amikor konfirmálni készülünk, és aztán mehet porosodni, hanem a konfirmáció után is

A keresztyén élet rögtön induló élet A Presbiteri Szövetség Maros megyei vezetősége év végi megbeszélést tartott december 28-án. A helyszín a volt református leányiskola felújított épületrészében működő Ama Deus, hangulatos keresztyén cukrászda-teázó. E megbeszélésen részt vett meghívottként Pályi József, a szövetség kerületi elnöke, valamint Bende Sándor, a Marosi Egyházmegye főgondnoka. A találkozó kezdetén részleteket olvastunk fel Csiha Kálmán néhai püspök 1996. december 29-én mondott prédikációjából, melynek alapigéje Mt 2,13–15. Ennek az igehirdetésnek az egyik alapgondolata az, hogy amint Isten Józsefre bízta Jézus jövendőjét, úgy nekünk is, Jézussal a szívünkben, Isten irányítására figyelve kell tevékenykedni az elkövetkező időszakban. Röviden átgodoltuk, mi az, amit az eltelt évben sikerült megvalósítani, melyek a hiányosságok, és hogyan tudnánk ezen javítani. Az egyházmegye mindhárom körzetében megtartották a két-két konfrenciát. A szövetség megyei közgyűlésén megválasztották az új vezetőséget, amely-

Dósa Elek presbiter

Ferenczi István

ről az egyházmegye minden gyülekezetét írásban tájékoztattuk a vezetőségi tagok elérhetőségeivel. Az algyógyi presbiteri továbbképző táborban az egyházmegyét négy presbiter képviselte. Részt vettünk a köpeci, a marosvásárhelyi, valamint a Királyhágómelléki Egyházkerület által szervezett lugosi konferencián. Sajnos, a presbiterek anyagi hozzájárulása a szövetség munkájához nagyon kevés. Megbeszélésen téma volt még a kis létszámú gyülekezetek idős presbitereinek felkarolása, esetleg nagyobb gyülekezetek segítségével. Elhangzott: szükséges egy nyilvántartás vezetése, amely a gyülekezetekben történő változásokat követi. A jelenlevők a Szövetség tevékenysége kibővítésének lehetőségeiről is beszéltek. Megfelelő kapcsolattartó személyek révén szeretnénk az elkövetkezőkben hatékonyabbá tenni az információkapcsolatot a PSZ vezetősége és a gyülekezetek presbitériumai, valamint a különböző egyházi szervezetek között. Azt tervezzük, hogy évente egyszer a három körzet közös közgyűlést fog tartani. a Presbiteri Szövetség Maros megyei vezetősége

A Jó Isten szeretettel fogadja, ha énekkel dicsőítjük szent nevét. Református voltunk pedig megköveteli, hogy ismerjük, tudjuk és énekeljük a zsoltárokat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nyelvében, dalaiban él és érez a nemzet. A Marosújvári Egyházközség tavaly év végén szervezte az V. Egyházmegyei Kórustalálkozót. A nyitó istentisztelet után, amelyen Gudor Botond esperes hirdetett igét, nyolc egyházközség kórusa szolgált. Örvendetes, hogy kis lélekszámú gyülekezetek dalárdái is részt vettek az alkalmon. A Fórika Éva által vezetett Egyházmegyei Lelkészkórus és a marosújvári vegyes kar énekei szépen zengtek, a mezőbodoni vendégkórust Szántó Tünde tiszteletes asszony készítette fel. De mindegyik résztvevő dalárda lélekből és lelkesen énekelte a műveket. A jó szervezés Bartha Sándor lelkipásztornak és családjának érdeme. A templomi ünnepély után a kórusok a helyi presbitériummal együtt szeretetvendégségen vettek részt a közelmúltban felújított, szépen berendezett gyülekezeti teremben, melyet ez alkalommal avattunk fel. Az ötödik egyházmegyei kórustalálkozón mindenki kellemesen, jól érezte magát, az éneklés és együttlét áldásával töltekezhetett. Várjuk a következőt! Bán Gyula

Hirdetés Szeretettel értesítem lelkipásztor testvéreimet, hogy minden lelkészi szolgálatot szívesen elvállalok. Előnyben részesül a szórványban élő gyülekezet és a rendkívüli helyettesítő szolgálat. Bányai László nyugdíjas lelkipásztor Cím: Marosszentgyörgy (Sângeorgiu de Mureş), Pompaház utca 3. sz. (Pompelor nr. 3.), Maros megye, telefon: 0265-420241, 0759022212.

ISSN–1223–8848

ÜZENET Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja A szerkesztőség címe: 400079 Kolozsvár Király utca (str. I. C. Brătianu) 51. sz. Telefon: 0731 019404 Drótposta: [email protected] Főszerkesztő: Somogyi Botond Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Készült az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában. Felelős vezető: Dávid Zoltán Olvasószerkesztő: Sztranyiczki Mihály Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos Tördelés: Czirmay Ágnes