AZ ERBÉJ^STI VEGETÁCIÓKUTATÁS TÖRTÉNETE, JELENLEGI HELYZETE SS EREDMÉNYEI GYAKORLATI ALKALMAZÁSA* D r .Csapódy István
1* Magyarország erdészeti viszonyainak^rövid jellem zése Magyarország Európa kis országai közé tartozik. Terü lete 93 020 krf, pontosan 9 303 054 ha, tehát nem éri el Euró.pa területének 1 %-át, népesség pedig Európa lakosságának 2 %-a alatt marad'/10,o "millió/. Természeti földrajzi helyzetét KÖzép-Zuróűáb^n meghatározza az a körülmény, hogy a Kárpátok hegyláncával körülvett medencében fekszik, távol az Atlantióceántól, de még a Földközi tengertől is. Ennek megfelelően égha;l atácan a kontinentális vonások érvényesülnek l'eginkább; az cceánikus/atlantikus/ éghajlati jelleg c3ak időnként 03 k'iz-árJlag a hegyvidéki tájakon érzékelhető, űrig' az ország dé li részén - a Dunántúli Középhegységet elérve - szubmediterrán /adriativ/ klimahatások is jelentkeznek. 5 sok szálból összefonódott,•rendkívül bonyolult éghajlat a Duna vízgyűjtő területéhez tartozó Középduna-medéncében kedvező feltételeket teremtett a különféle alapkőzeteken /dolomit, mészkő, bazalt, andezit, csillámpala, gneisz, lösz;. *'-/> a pcsztglaciális óta megindult és egyre tartó talajfej lód -shez, ezen keresztül a változatos vegetáció és a gazdag erdőtenyészet kialakulásához.
x%z a tanulmány külföldi tájékoztatásra készült, Hágában je lenik meg a C-.Jahn szerkesztette Handbook cf Ye^etation XII. kötetében; a hazai 'közönség számára magyar nyelven itt kö zöljük. -Szerk.
6619 49
Az erdőgazdasági termesztési viszonyok kedvező volta főleg az állományalkotó fafajok gazdagságában mutatkozik m e g t Összesen 5 többé-kevésbé őshonos fenyőféle és 135 őshonos lom bosfa ill. cserjefaj,
továbbá számos más telepitett fafaj bo-
ritja az ország összterületéből azt az 1 558 434 ha
erdőte
rületet /1973* évi adat/, amely az ország 16,76 #-os erdő sültségét adja, Nagyon nehéz pontos statisztikát közölni ar ra nézve, hogy a főbb állományalkotó fafajok a fenti erdőte rületből milyen #-os arányban részesednek, még bizonytalanabb megbecsülni a főbb természetes vegetációegységek /asszociáci ók ill. erdőtipuscsoportok/ részvételi arányát. Legmegalapo zottabbnak az elsőre vonatkozóan az erdőgazdasági üzemtervek fafaj statisztikai adatai fogadhatók el, minthogy á magyar er dőknek 98,4 %-a Üzemtervezve van /1973./ E szerint Magyaror szág erdeinek fafaj megoszlása az alábbi:
K 0csányos tölgy /Quercus Robur/ ............. Molyhos V ö l g y /Quercus pubescens/ ......... Gyertyán /Carpinus betulus/.-......... ....... Bükk /Fagus silvatica/ ...................... Akác /Robinia pseudo-acacia/^................. Mézgás éger /Alnus glutinosa/.... ............ Kőris /Fraxinus sp./+ + + ...................... Hárs /Tilia cordata,T.platyphyllos a,T.argent e a / ... Juhar /Acer campestre,A#pseudo-platanus, A.platanoides,A#tatarica/............ Szil /Ulmus carpinifolia,U.glabra,U*laevis/. Egyéb kemény’lombfafaj ok .................... Nemes nyár /Populus x euramericana sp./.'.... Hazai nyár /Populus alba,P.canescens,P.nigra, P.tremula/ ............ Szil /Salix sp./ ............... ......... . Nyir /Betula pendula/..................... .'. ...................................... Fenyő
,14,4 13,0 10,0 0,7 8,4 7,3 22,1 1,9 1,6
%
% % % % % %
% %
0,8 % 0,6 0,4 11,0 4,6 2,3 0,8. 0,3 9,7
% % % % % % % %
Megjegyzések: T Incl. Quercus petraea s.str., Quercus polycarpa , Quercus Dalechampii# Incl. Quercus pubescens s.str. » Quercus virgiliana* ++tncl. Fraxinus O m u s , Fraxinus excelsior^ Fraxinus angustifolia Vahl.ssp.pannonica Soo et Simon. ++tícl# Pinus silvestris, Pinus nigra /cult./, Picea abies/ subspont. cult./Abies alba/subsp. et cult./j Larix decidua /cult*/
6619 50
A felsorolt fafajok természetes /potenciális/ vegetá cióegységekké /asszociációkká,
erdőtársulásokká/ szerveződve
— 25o-65o m. tengerszintfeletti magasságok között —
legna
gyobb mértékben zonális gyertyános-tölgyeseket / Querco petraeae-Carpinetum et Querco robori-Carpinetum/ alkotnak. /Sok helyen állományaikat akác-kulturerdőkkel váltották fel /. A gyertyános-tölgyesek- az acidofil gyertyános-tölgyesekkel /Luzulo-Querco-Carpinetum/ együtt - az erdőterületek 30 #-át teszik ki. /V.ö. Borhidi Attila: Magyarország klimazonális térképe, 1961./ A gyertyános-tölgyeseket azonálisan:
sikvi-
déken a tölgy-kőris-szil ligeterdő.k / Querco-Ulmetum s.l./ ki sérik /9 %/, termőhelyüket sok helyütt nyárral telepitve b e ! ; hegyvidéken a vízfolyásokat égerligetek /Alnion glutinosaeincanae/szegélyezik /2 %/• Az éger-, a kőris- és nyir-láperdők /Alnion/ száma erősen megfogyatkozott /I %/• A gyertyános-tölgyesek vertikálisan felfelé — magasságok között —
55o-8oo m tengerszint felettit
a bükkösök övébe mennek át /Fagion/. A
magyarországi, kevésbé atlantikus jellegű bükkösök /MelittiFagetum/ részesedése - az acidofil bükkösökkel /DeschampsioFagetum/ együtt - 8 %. A gyertyános-tölgyesektől a sikság felé —
5oo-25o m magasságok közt --- haladva, a zárt tölgye
sek övébe érünk. Utóbbi övnek zonális erdőtársulásai a cse res tölgyesek /Quercetum petraeae-cerris; 29 mészkedvelő tölgyesek /Orno-Quercetum;
,
valamint a
6 #/• övükben, kálci-
umkarbonát-talajokon extrazonálisan karsztbokor-erdők /CotinoQuercetum; 3 #/> őskőzeten pedig acidofil tölgyesek /CastaneoQuercetum ill. Genisto-Quercetum; 1 % / élnek. Acidolfii ter mőhelyeken, az Alpokalja gyertyános-tölgyes zónájában fenyő elegyes tölgyesek /Pino-Quercetum/ és mészkedvelő fenyvesek /Myrtillo-Pinetum/ is feltűnnek /I %/. Fentieken kivül a ho moki, sziki és ártéri termőhelyeket - a jelentéktelen kiter jedésű ősi erdős-sztyep erdőfoltjai mellett - kulturerdők fdglalják el /10 %/. /A közölt #-os értékek Csapodi I. 1 9 6 4 -ben, Magyarország erdőgazdasági tájainak jellemző adatai c. kimu tatásából, számitás útján kerültek ide; a vegetációegységek területi kiterjedését H. Niklfeld:, Natürliche Vegetation Mitteleuropas, Wien* 1973-azines térképe /M=l:2 000 000/ jól szem lélteti./
A nagyár erdők fafaj összetételen kivül jellemző erdőgazdasági viszonyokra az is, hogy az erdők 59 $-3. száler dő, 41
3&r j .
A sarjerdők szálerdővé való átalakítása folyamatos /Lanszky, 19 64 /. Xorviszonyok tekintetében fiatalos az
középkorú 44,4
.1 3 ,7 %-a,
idős állomány 12,9 %• Kezel*-;
állo
mányok korosztálymegoszlása 19 7 3 -ban az alábbi 1 - lo éves
2 2 ,6 % '
1 1 - '2 o éves
2o , 1 %
2 1 - 3 o éves
17,1 %
31- 4o éves
11,3 %
41- 60 éves
16 ,9 %
51- 80 éves
7
9,1 %
31-loc éves
2,9 %
loo év felfetti
0,9 %
Rendeltetés szerint, az összes erdőgazdálkodásra ki jelölt területből 84,4 % szolgálja a közvetlen fatermel est; 9 , 7 % egyéb rendeltetésű /vízügyi, termelőszövetkezeti,
mészetvédelmi
ter
stb./; 5 ,9 % pedig egyéb részletek /szántók
kert, udvar, stb,/ területéből adódik. A fatermeiésre kije lölt erdőterületből kb. 9 , 7 # /15 2 080 ha / rontott erdő /vagyis a gazdasági küszöb alá esik/: özek fátlmege
egy
hektárra eső átlagos folyóncvedéktcl / 4 i5/ messze elmarad. Magyarország összes erdeinek élő fakészlete 179 887 411 s? 3 ennek zöme /I 67 596 193 a?/ a fatermelésre kijelölt, nem rontott jellegű erdőállományok
r:é3zleté'c5‘!
kerül ki; - a ma rád ék 12 291 213 n? az' egyéb rendeltetésű er dőkben áll. Nevezett fakészletből a népgazdaság évente megkö zelítőleg 6 millió ti faanyagot termel. Az ország -^anyag-szük séglete /elsősorban iparijában/ azonban még Így is jelentős mértékben Importra szorul. Magyarország erdészeti viszonyairól
bizonyá
ra nem érdektelen aríftak megemlítése sem, hogy az ország csszes erdőterületének 7o,6 5S-án /I ICO COO ha/ 6Ó19
M-zTgazdasági és
Élelmezésügyi Minisztérium felügyelete alá>talrt.ccő 23 erdőgazdaság gazdálkodik. Az erdők 3*5 $$-a állami gazdaságokhoz /mezőgazdasági üzemek/, 1,5 %-a ^gyéb állami szektorhoz tar tozik# Mezőgazdasági termelőszövetkezetekhez tartozik az "er dők 23,o #-a, birtokossági társulásokhoz és magánosokhoz 1,5 A felsorolásból kitűnik, hogy a z ■összességében 75,16 $-bar. ál lami tulajdonben lévő erdőkben egységes központi -irányítás mellett következetes, üzemtervszerű gazdálkodás folyik* A gazdálkodás biológiai jellegű tevékenysége során fontos helyet foglal el: a/ az erdők természetes felújítása, b/ az erdőterület telepítéssel történő nevelése. ?./- az erdőművelési tevékenység racionalizálása, d/ a termőhelyszerü erdőgazdálkodás. Mindegyik tevékenységi körben a magyar erdészet, je lentős sikereket könyvelhet el; a feladatokat a Sopronban székelő "Erdészeti és faipari Egyetem /amely korábban Selmec bányán működött és Európa egyik•legrégibb erdészeti f-elsőok tatási intézménye volt/ erdő- és -faipari mérnökei, az Erdé szeti Tudományos Intézet kutatógárdája és az ország két. szak iskolájából/Sopron és Szeged/ kikerülő erdész-technikusok együttesen, törekednek megoldani,, Tevékenységükhöz biztos, ala pokat szolgáltatnak a m.gyar erdészeti vegetációkutatás 7 év tizedes eredményei is,
2, A ve;-:et-iojóisr;
erd'5:-ta::dasá~ 1 alkalmazásának
története I,
Magyarországon az erdészeti vegetációkutatás flo-
risztlka i-hö vény f c1dra;1z 1 kutatásokkal vette k-:-adétét és már az I. világháború előtt standard müvei jelentkezett. Ez a munka FEKETE LAJOS és 31 AT TI?Y TIBOR nagy- '.vállalkozása, az el ső magyar modern areálgeográfiái mü volt /magyarul 1913-ban, németül 1914**-ben/ a régi Magyarország ’’erdészetileg fontos fa- és cserjefajainak elterjedéséről.” Az ország" fiorisztikai-növényföldrajzi■felosztására ill. térképének.megrajzolásárais - szrr' 't magyar botanikus /pl.BORBAS, SIMQNÍCAI, 6619 •
53
•.
RAPAICS, stb./ mellett - erdészbotanikus is kisérletet tett: TUZSON JÁNOS erdőmérnök /később a Pázmány Péter Tudományegye tem botanikus professzora/ fontos részletekkel gazdagította /1933/ JÁVORKA SÁNDOR flóratérképét /1925/. Amikor a trianoni békeszerződés után /1920/21/ Ma gyarország legerdősültebb területei más államokhoz kerültek /Erdély Romániához, a Felvidék pedig Szlovákiához/, az erdé szeti szakérdeklődés fokozottan az erdőtlenné vált Alföld /Duna-Tisza köze, Tiszántúl/ fásítása felé fordult. Ekkior hivta fel elsőként a figyelmet KISS FERENC /1913, 1926/ egyes lágy szárú növényfajok talaj jelző értékére és kutatta a növényfa jok, az ökológiai viszonyok és az alkalmazható fafajok köl csönhatásait. Ezt követte a társulássá szerveződött fajok, azaz a növénytársulások /akkor még növényszociológiai egysé gek / gyakorlati hasznának felismerése* Az alföldfásitás bio lógiai alapjául ekkor kezdett alkalmassá válni a cönológiai növényföldraj z♦ 11*1. A cönológiai növényföldra.j z /fitocönológia/el ső eredményeit a J. BRAUN-BLANQUET zürich-montpelli'eri iskolá jának szellemében fogant debreceni geobotanikai iskola /Prof. SOŐ REZSŐ/ szolgáltatta /1928-30/. Ehhez csatlakozott az első magyar erdészcönológus: MAGYAR PÁL /később az erdőművelés professzora Sopronban/. MAGYAR kidolgozta a homokfásitás nö vényszociológiai alapjait /1933/a-b, 1936/a/, vizsgálta a buckatipusok növényzetének zonációit /1935/a, 1936/b/, megalko ta Hortobágy szikeseinek /ma Nemzeti Park/ vegetációtérképét /1928/, utóbb pedig a szikesek növénytársulásainak termőhelybe ző értékelésével megvetette a szikfásitás alapjait /1936/c/. MAGYAR PÁL- bár életműve szorosan az alföldfásitáshoz kapcsol ja, amelyet élete végén irt összefoglaló müve /1960./ jól szimbolizál - volt az első magyar erdész-botanikus, aki erdőtipus-vizsgálatokat'végzett a középhegységben /1933/d/, keres te a rendszeresen kezelt erdők tipusai és az erdészeti fatömegtáblák termőhelyi osztályai /bonitása/ közötti összefüggé seket /1936/d/, felhivta a növényszociológia és az erdőműve lés szoros kapcsolatára a figyelmet /1935/b, 1940/. 6619
54
MAGYAR PÁL úttörő munkásságát erdészkutatók csak a II. világháború után folytatták. Lehetővé tette ezt az, hogy a/ az erdők államosításával /1945/ egységes.központi erdésze ti irányitás érvényesülhetet; b/ a meglévő erdőállományok mi nőségi megjavításának és a termőhelyileg helyes fafajmegvá lasztásnak igénye fokozott mértékben jelentkezett; c/ fiatal erdészbotanikus-nemzedék növekedett fel; d/ a magyar geobotanikai iskola akkor már 20-25 éves eredményei széles körben váltak ismertté és alkalmazhatóvá; d/ lehetővé vált más orszá gok erdészeti vegetáció-kutatásainak, módszereinek és eredmé nyeinek adaptálása, ill.szintetizálása. /Közülük különösen je~ * lentős volt a szovjet erdőtipológiai iskola /M0R0Z0V, SZUKACSOV/ és termőhelytipológiai iskola /P0GREBNYÁK,V0R0BJ0V/ hatásá; a német A.SCAMONI-H.PASSARGE, a szlovák A .ZLATNIK, a MAGYAR révén már ismertté vált osztrák E.AICHINGER és a sváj ci E.SCHMIDT módszerei./;f/ Végezetül nagy lökést adott az erdészeti vegetációkutatásnak az ország növényföldrajzi térképezé ének geobotanikusok által kezdeményezett beindítása, utóbb egy magyar erdőtipológiai rendszer kidolgozása* 2, Ebbe az időszakba esik MAJER ANTAL /mö. az erdőmű velés professzora Sopronban/ erdőtipológiai pályakezdése a bükkösök természetes felújítása és az aljnövényzet közötti összefüggés elemzése alapján irt tanulmányával /1952/, vala mint további munkássága /1956, 1962, 1968./ Nevéhez fűződik az erdatipológiának mint az alkalmazott fitocönológiának a magyar erdőkre vonatkoztatott rendszere /1962/* Ehhez részeredményeikkel járultak hozzá BIRCK OSZKÁR-HORVÁTH ENDRÉNÉ /1955/, HÉDER ISTVÁN kopárfásitó erdőmérnök /1954> 1955/j JÁRÓ ZOLTÁN /1955/, ORLÓCZI LÁSZLÓ /ma Prof.ORLÓCZI Kanadában/, TUSKÓ JÓZSEF /1954/, PÁLL ENDRE gyakorlati erdőgazda /1953/, STEFANIK-SZILÁGYI LÁSZLÓ tudományos kutató /1952, 1954, 1958/, SZŐNYI LÁSZLÓ erdőmérnök /19-55/j TÓTH IMRE erdőmemök-erdőmüvelő a Duna-rártérre vonatkozó kutatásaival, /1953, 1958, 1959/ és TUSKÓ FERENC /1956/ az akácosok-külturtipusairól irt disszertációjával# /SZILÁGYI/STEFANIK/ LÁSZLÓ ekkoriban RÜDIGER KNAPP nyomán a vegetációismeret erdészeti alkalmazásával, 6619 55
felhasználásával, az- erdőművelés és erdészeti ökológia cöno- j lógiai hasznosításával foglalkozott, utóbb más munkaterületrei tért át. TALLŐS PÁL az erdészeti vegetációkutatás és a geob,o- ^ tanika összehangolásán fáradozott /1959/ és kitűnő felkészült-3 ■ségével mintát szolgáltatott a korszerű rét- és erdotipus-ta-| nulirányok megalkotására. Postnumus müve TÓTH 3ÍLÁ-val közösen 3 /1960/wa szentmargitai sziki-tölgyesek mintaszerű komplex fel«| dolgozása. SZODFRIDT ISTVÁN erdőmérnek,, tud. kutató iíAJER A. ? oldalán, majd TALLÓSsal együtt több publikációban az erdészeti vegetációkutatásnak erős termőhelyi /pedológiai-hidrológiai/ töltést adott /1961/a-b, 1964 /, később JÁRQ Z. mellett telje-, aen az erdészeti termőhelykutatás művelésére tért át. CSAPODY-s ISTVÁN erdőmérnök- jelen sorok irója - a magyar geobotanikai iskola szellemében feldolgozta a gyertyános - tölgyeseket /I9É és azelid gesztenyéseket /1972/, erdőgazdaságilag fontos új j csercs-kocsdnyos tölgyes asszociációt irt le /I974/; a Soproni ’iegyv.idák monografikus feldolgozása során /1962,1964/ érvé nyesítette az alkalmazott vegetációkutatás eredményeit; kidol gozta az erdészeti vegetációtérképezés/erdőtipológiai/ mód szerét /1964/, elkészítette két erdőgazdasági táj /Soproni-/ ’ hegyvidék-es Soproni-/dombvidék/ erdészeti vegetációs térké-'; pét. /Közülük az elsőé 1:10 OCO méretarányban, szines nyomat-'" mint az /első üzemtervi vegetációstérkép 1972-ben meg is jelent./ 3- Az erdőtipológiához /I.később/ szorosan kapcsolódó" erdészeti tsrmőhelytipológia alapjait pedológiai vonatkozásba. VÁGI ISTVÁN prof. /1931/, .^jd BOTVAY KÁROLY prof. /1944, 1954/ rakta le. Utánuk az agrár-vegyész STEPANCVITS PÁL prof., genetikai talajtipus-rendszerének erdészeti adaptálásával JA-. ’ RC ZOLTÁN erdőmérnök-kutató tűnt ki /I963,1966- napjainkig./ JÁRÓ erdészeti termőhelyfeltárás központjává az Erdészeti : Tudományos Intézetet tette. Száktársai közül BABOS IMRE a • homok /1955,2.957, stb./, TÓTH BÉLA a szik/ 1961, ' 1 9 7 /, SZODPRIDT ISTVÁN a homoki és a hegyvidéki erdőtalajok termő- 5 helyi problematikával, termőhelytérképezéssel stb. foglalkoz-i tak, JÁRÓ legújabban /I972/ új termőhelytipus-rendszert munkált ki, 6619
í 56
Felsoroltak /2. és 3* alatt/ valamennyien erdészku tatók. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a d/ . alatt említett magyar geobotanikusok közül a magyar erdésze ti vegetációkutatás különösen sokat köszönhet Prof.SOÓ REZSŐ és Prof.ZÓLYOMI BÁLINT korszakos tevékenységének, s mellet tük BORHIDI ATTILA, FEKETE GÁBOR, HORÁNSZKY ANDRÁS, HORVÁT A. ÖLI7ÍR, JAKüCS' PÁL, KÁRPÁTI ISTVÁN, PÓCS TAMÁS, SIMON TIBOR, SZU.‘ né-LACZA J.cönol hí munkásságának /V.ö. Excerpta Bo.tanica Sect.B. ás Soó R..szerk.: Bibliographia synoékologiae hungar icae.1S77/• III. A kísérletes vagy ökológiai növényf öldra,j-z első erdészeti nüvelője. ugyancsak ’a már említett MAGYAR PÁL volt. S tekintetben tanulmányaiban a sziki növények só- es szódatű rő képességével /1930/, párolgásával /stoma-raüköaés; 1935/, a talajtípusok vízhiányával és szivóerejével, majd a szikfásí tás élettani-ökológiai alapjaival /gyökértanulmányok/, később homoki növények párolgásával és feltételeivel /1935/b/ fog lalkozott. A aynök-ológia speciális területén, a talajmikrobioló giában a;; erdész FEHÉR DÁNIEL professzornak kutatásai világ hírűek. Publikációi /1935-től 1952-ig/ a talajok összetételé re, széndioxid-lélegzésére, táplálkozására és szervesanyagtermelésérs, a nitrogén körforgalmára, a foszfor- és kálium■’dálkoő'tsra, a talaj baktériumok biológiai folyamatainak periodicit?' /aciditás, humusztartalom/, annak az időjárási tényezőkké való kapcsolatára, a talajjelző növényfajok pH-haíárértékeire, az erdőtalajok-mikorhiza-kapcsolataira, stb. vo natkoznak. Az ugyancsak erdész Prof.BOKOR REZSŐ-vel dolgozta ki D. a homoki és sziki talajok mikrobiológiáját. FEHÉR Ta laj mikro biológiája 1951-ben jelent meg. - BOKOR R. a mikorhiza-gombákkal /1958, 1959/, a Rhizobium leguminosarum-mal /akkor még Bacillus radlcicola/ -foglalkozott behatóan /1936, 1938/ az aerob cellulózbontó baktériumok vizsgálata során uj fajként a Mycococcus cytophagus-t irta le /1929, 1930./ Jóval később s már szorosan a vegetációkutatáshoz kapcsolódva, egy másirányá synökológiai vizsgálódás terméke 6619 57
a fontosabb lágyszárú növényfajok ökológiai jel ének megállapítására vonatkozó első magyar kísérlet ‘ .rdészbotanil^us /CSAPODY, SZODFRIDT, TALLÓS/ és három 6;...ütanikus /HORÁNSZKY, SIMON, PÓCS/ összefogásából /1963/. Fentiek ismeretében, a fontosabb alkalmazási terüle tek /témák/ csoportositásában tekintjük át az erdészeti vege tációkutatás korszerű eredményeit.
3* Fő alkalmazási területek jyl Ti^olójgiai^r^endsz^erék Az erdőgazdasági üzemtervel^ készítésével kapcsolatban - különös tekintettel a fafaj megválasztásra - felmerült az erdőállományok, ill. a termőhelyek tipizálásának igénye'. Az *az álláspont alakult ki, hogy "többé-kevésbé természetes növénytakaróju területeken q fitocönózisból ill. az erdőtipusból való kiindulás a helyesebb, mig a természetes vegetáció tól többé-kevésbé megfosztott területen a termőhelytjlpusok felállítása indokolt J bár ott is segrl ,-3Ór;ül hívhatók termé szetes vegetáció maradványfoltjai/" /ZÓLYOMI 1954/55/* Ennek megfelelően természetes erdőállománnyal borított sík-, domb- és hegyvidéken az erdőtipológia, mig szélsőséges adott ságú kultúrtájakon /homok, szik, ártér, mezőgazdasági terület, stb./ a termőhelytipológia alkalmazására került Magyarorszá gon sor# 3*1.1. Erdőtipológía Az erdőtipológia a vegetáció tanulmányozásának ered ményeiből született; erdészeti célú alkalmazott fitocönológia* Feladata az erdők tipizálása; egysége - a fitocönölogia alapegységéhez, az asszociációhoz hasonlóan - az erdotipus. Az erdotipus azonos, v. közel azonos növényi összetételű,ha sonló termőhelyü /ökológiájú/ - következésképpen azonos gaz dasági viszonyok között azonos erdőgazdálkodást igénylő - erdá6619 58
állományok összessége* Nrdőtipusok a maguk jellegzetes nö vényi /fás és lágyszár:: -z etet elükkel nemcsak florisztikailag értékelhetők, hanem mindig bizonyos, meghatározott ter mőhelyi adottságokra is utalnak s ezért ökológiai tartalmuk van. Ha tehát ismert, hogy adott helyen melyik erdotipus mi lyen termőhelyet jelez,- akkor a direkt termőhelyfeltárás he lyett indirekt úton, a növényzet alapján kellő biztonsággal táj ékozódhatunk. Az erdotipus'. - ökológiai és gazdasági tartalma miatt nem azonosítható maradéktalanul a fitoconológia egyik kategó riájával sem; legközelebb a szubasszociációhoz áll. A rokon' erdőtipusokat MAJER' A. - aki a ma Magyarországon alkalmazott erdőtipológiai rendszert kialakította - erdőtipus-csoportokba foglalta. /Ezek az asszociációknak felelnek meg. /A^ erdőtipus-csoportokat eü/dőtársulás-csoportokbe /asszociációcsoport/ vonta össze. Utóbbiak száma 14 lucosok, erdei- és feketefenyvesek, 'bükkösek', sziklaerdők, gyertyános-tölgyesek, patakmenti ligeterdők, tölgyesek, erdősztyepp-tölgyesek, ár téri erdők, láperdők, nyiresek, nyárasok s akácosok. /Az el3Ő 3 ás az utolsó 2 csoport kultúrerdőket foglal magában./ Felsoroltak a talaj savanyúság alapján acidofil és basifil ágra válnak ezét, ezeken belül a talaj vizeliátottsága sze rint, vízgazdálkodási fokonként még tovább differenciálódnak. A 8 vízgazdálkodási fok /szélsőségesen száraztól vizesig/ bő lehetőséget nyújt a termőhelyi különbségek domináns növény fajjal történő megjelölésére. Az erdőtipusok megnevezése ugyanis a társulás uralkodó lágyszárú növényfajának és a fás erdüoipuscsoport /asszociáció/ nevének\összekapcsolásával tör ténik /Pl. Melica uniflora - bükkös, Vaccinium myrtillusmészkerulő tölgyes, stb.A Az egész r:ndszer szemléltetésére szolgáljon a bükkösök kiragadott sémája: *
6619 59
IV. Bükkösök A/acidofil/ Asszociáció ' . Deschampsio-Fagetum Mészkerülő bükkös Vizgazdasági f# 'perxerofil .raxerofi^ 3 .Xerofil
*r
Vaccindum myrtillus Dicranum-Polytrichum Luzula albida Calamagrostis arundinacea
4 *Subxerofil
5*Mesofil
-
Melica uniflora
Melica uniflora Carex pilosa Poa nemoraÜ 3 Festuca drymeia Asperu^a odorata Nudum' Oxalis acetcsella Mercurialis perennis A egopodium podagraria AI1 ium ur sinum Lamium &&leo iiio1 on ' Dryopteris filix-mas Athyrium filix-femina Impatiens noli^tangere Lunaria rediviva -
-
6 .Subhygrofil
7 #Hygrofil
8 .Ultrahygrofil
B/basifil/ Melitti-Fagetűm s.1 # Gyertyánelegyes bükkös
-
3*1.2 Termőhelytipológia \
A termőhelytipológia a termőhely /kiima + talaj + vizrajz + domborzat/ - de elsősorban a talaj - tanulmányozá sának eredményeként született. Feladata a tágabb értelemben Vett termőhely tipizálása; egysége - az eraotipológia er£őtipusához hasonlóan - a termőhelytipus, A termőhelytipus az erdőtenyészet tekintetében azonos hatású /vagyis a növényzet re ható természeti tényezők komplexuma tekintetében / azonos területrészek összessége /POGR'EBNJAK/. JÁRÓ Z. szerint - aki nek nevéhez a ma Magyarországon alkalmazott termőhelytipoló6619 60
gia fűződik - a termőhelytipus "közel azonos lelimája, hidro lógiáid és talajú termőhelyek átlaga, amely valamely növény társulási tipus életfeltételeit kielégíti”♦ A termőhelytipus megállapitása főként direkt módszerekkel /klimamérés, talaj profil vizsgálata, stb./ történik. A genetikai talajtípusok ismérvei közül a termőréteg vastagsága /sekélytől mélyig/ döntő jelentőségű. Külön hangsúlyt kapnak még a felszíni vizellátottság és a talajvjpviszonyok. A rendszer kísérletet t.esz *un. teszt- erdőtársulások beiktatásával a termőhely- és erdőtipolegia összehangolására /1970/. E szerint a Magyaror szágon előforduló négy klimatikus zónát blikkös, gyertyánostölgyes, kocsánytalan tölgyes, ill. cseres és erdősztyepp társulással jelöli. Ezeken túl a különböző hidrológiai adott ságok /vizhafástól független, változó vizellátású, szivárgó vizű,, időszakos v'izhatású, állandó vizhatású, felszínig nedveg/, a genetikai talajtípusok és a termőráteg-vastagság a döntő. Alkalmazása úgy történik, hogy az adott eraősóna jel lemző fafajával megjelölt klimatipuson belül meghatározást nyer a genetikai talajtípus, annak terrnőrétegvaatagsága fizikai talajfélesege; ezek pedig a rájuk ható hidrológiai tényezők függvényében kerülnek ábrázolásra. Minden gy megha tározott termőhelytipusnak egy több célállomány fölei meg* A(táblázatból a várható fatermés és célszerű vágáskor is ki olvasható. Például álljon itt a rendszerből kiragadva bük kös klimájd termohelytipusok és célállományaik egy csoportja: \
Bükkös klímájú termőhelytipusok és célállományaik Genetikai l.Többletvizhatás- 2. Változó víz- 3.Szivárgó talaj tip. tól független ellátású vizű
A^yagbemo-‘ KME.’V. PSZ soaásos barna er dőtalaj MELY V Ü. 43.ABE ÍME. V.tf.
LP - 80 EP - SO B -loo LP - So EGYP-7o B - 12o LP- 8o EGYP-70 B - 12o
6619 61
JKMÉ.V.tÍDS LF - 80 SGYP-70 3 - 12.0 MÉIyV.FN. LP- .So EC-YF-70 B - 12o IMÉ.V.Flíé LP- 8o EG 2GYP-70 E - 12c
Pseudo - KMÉ.V.FSZ.1F- 3o SE.AG.VLT.LF. Kíffl.V.Ü. LF- 80 glejes ' EF- 9o BF. EF- 80 barna erB -loo KST. B -loo dőtalaj MÉLY V.Ü. IF- 80 Kllá.AS."- 1F. MÉLY.V .FIIfLF- 80 44.PGBE 3'"12° f* f -8 0 AG.FSZ. LF- 80 a* —j-<20 B -12o 3 #2 Erdész et_l .ve£etáció-__é^ £rd őt.íjdu3 térkéj^ezég A vegetációs egységek /ill.^erdőtipusok/ térbeli ki terjedését már régóta ábrázolják térképen* Magyarországon az első vegetációs térképek 1928-1932 köztv születtek /MAGYAR P.: 1928, Hortobágy; M=l:75 000- ZÓLYOMI B.: 1930, Magyarország; M=1: 2 200 000- ZÓLYOMI 3.: 1931, Mohos tavak; M=l:2000SOÓ R.: 1932, Tihanyi félsziget; M=l:2000, stb./‘» Az ország ról az első átnézetes térképet SOÓ R./ 193.3, M=l: 210 000/, majd ZÓLYOMI B./1934, M=í:100 000/ készítették/, 3.2.1 A szorosabb értelemben vett erdészeti vegetáció térképezés környező államok analógiájára, az 50-es években, botanikusok kezdeményezésére indult meg. ZÓLYOMI irányításával JAKUCS ?., BARÁTH 2. és HORÁKSZKY A. késjitetták' el a Bükkhegység 1:10000 méretarányú két erdőtipustérképét /1954/> s tettek konkrét kísérletet az erdőrészletek erdőtipusok sze rinti elhatárolására. A mintát utóbb erdészbotanikusok kö vették. A Bakony hegységbe^ /Ugod/ és a Budai hegvekben /Bu dakeszi/ MA JER, A. é«s akkori munkatársai /SZODFRIDT I., TALLÓS P«/, a Bük?: hegységben /Bükkzsérc/ éS a Mátrában /Felsőtárkanyj, Tarnavölgy/ ^ÁITKY GY. , JÁRÓ Z. és SZŐNYI L., Dél-Bakonyban /Devecser, Széki-erdő/ TALLÓS P*, a Gödöllői dombvidéken TUSKÓ F. /Valkó/, Somogybán /Zákány/ RUMSZAUER J., Budakeszi körül KIRÁLY L, és SZOMBATHELYI, Zalában VÖLGYI L., I\TyűgatDunántúlon /Egervár/ és Somogyban /Karád/ SZODFRIDT I., a Pi lisben SZEPESI A., Sopron körül CSAPODY I. vegeztek erdészeti célú vegetáció - /ill.erdotipus-/ térképezést#' Felsoroltak munkái közül csak TALLÓS M= 1:20. OOO-es térképe /1959/j SZE PESI A. pilisi térképlapja /M=l:lo 000/ jelent meg /1966/, továbbá- CSAPODY I. szines, két vegetációs térképe /M=l:10 000/ a Soproni hegyvidékről /I963 , mint az érvényes üzemterv tar tozéka. /Utóbbiból egy részlet mint módszertani példa ie meg6619
jelent 1964-ben. /A. felsorolt térképek /térképezések/ a min denkori potenciális /természetes/ erd&társulásokat ábrázolják./ 3*2.2 Erdővel boritott területekről igen nagy számban' készültek elsősorban nem erdészeti célú, de erdőgazdaságilag azért jól hasznosítható .térképek botanikusok vegetációkuta tásainak eredményeképpen. Ezek 1951**ig csak szórványosan /különösen ZÓLYOMI/, utána a MTA‘szervezésében rendszeresen /különösen JAKUCS P./ folytak, ill. folynak. A legjelentősebb, erdőtársulásokat ábrázoló /tehát nyiJLt növénytársulásokat feltüntetőket nem/“megjelent térképek a következők: ^ BODROGKÖZ* GY. BORHIDI A.J.KOMLÓDI M. CSAPODY I.
1958. Tiszazug
M= 1: 10 000
Baláta-tó. 1: 15 OCO Soproni hg M= lí- 10 000 Vashegy lí 10 000 Váris/Sopron/' M= 1: 20 OOö BalatonfüredDEBRECZY ZS. ,M= ? Csqjpak FEKETE G. M= 1: 1964. Kelet-Bakony 5 000 M= 1: 10 000 1965. Gödöllő 1966. Pálházi^hegy M= 1: 5 000 M 1.: 20 000 HARGITAI Z. 1939. Longerdo H0RÁSS3KY A. 1957. Szen tm ih£ iyh 0 gy M= .1: 27 000 y 1 : 4 390 KORVÁT A.O. ■1954. Heesek hegység 1: ISO 000 1959. Mecsek hegység M= 1: 50' 000 1961. Kelet-Mecsek 1972. Mecsek .hegység M= 1: 50 000 M- 1: 25 000 1970. Kelet-Vértes ISÉPI I. 1950. Tornai Karszt M= 1: 10 000 JAKUCS P. 1: 25 000 M-- Ír 10 000 1954. Bükk hegység 1959. Gálya-völgy M=i 1: 10 000 /Bakony/ M= 1: 16 700 1961. Nyugat-Bükk 1961. Csdkvár /Vértes/ M-- 1:100 000 1961. R enieteszurd0k /Buda/ M= 1:100 000 ^ ■M= 1: 18 000 1966* Éadac3ony JÁRAI-KOMLÓDI M.«. 195o. Mad sneia-erdő M= 1: 25 000 /Turján vidék/ M- 1: 15 000 KOVÁCS M. 1964. Vá rh egy/Má tra/ M= 1: 25 000 KOVÁCS M.-MÁTHE 1.1960,.Nyugá t-Má tra 1962. Gyöngy ősi Sárh egy 'M-1: * 400 M= 1: 10 000 1958. SzŐca /Örség/ PÓCS M- 1:750 000 1960. OTy.-Dunántúl 1962. Vendvidék M= 1: 25 000 M= 1: 10 000 SIMON T. 1957. Észak-Alföld M= 1: 20 000 TALLÓS P. 19^9. Széki erdő 6619 1959. 1963. 1964. 1964. 197-5.
TÍMÁR Lé
ZÓLYOMI B.
194a. Tisza-sziget 1950* "Tiszaártér Sze ged és Szolnok között 1559. 'Tiszazug 1934. Hanság 1939. Bátorliget 1954. Bükk hegység 197 4.. Ifjszen tmarg1ta /196b/
M=
1:
1 650
M= M= M= M= M=
1: 5 1: 83 1:100 1: 20 1: 10
M=
1:
960 000 000 000 000
8 000
Nem publiká3.t térképek: CSAPODY I* /Soproni Laitaicum: Szár■halmi .erdő-. és-DudlesíZ erdő, -M=l-:10 000/, HORÁíí-SZKY A /Szerr endre-Viseg£ádi hegység/, JAKUCS P. 14 térképlapja. Kelet-Ma gyarország területeiről, továbbá a balatonielvidóki sziget hegyekről /Csobánc, Szt.György-hegy, Balatonarácsi Pétdrhegy sfcb./ a csákvári Kerekhegyről /Vértes/ stb. /?5=1: 200 000/; KÁRPÁTI I. /Balatonpart,“ Fertő-tó/, KOVÁCS M. /Mátra-Drávaártér/, SIMON T. /Csevharaszt/, stb. A nagyléptékű átnézetes térkepek közül erdészetileg értékesíthető adatokat tartalmaz BORHIDI A, Magyarországnak Walter-fele diagrammok alapján szerkesztett kiimazónáiig te: képe /1961; M= 1: 2 000 000/, SOÓ R, térképé Magyarország ve Rotációjáról /1962; M= l:t 2 600 000/ és ZÓLYOívMé /1967? M=l: 1 500 000/ Magyarország Nemzeti Atlaszéba-- Xczép-Europa HUECK-féla vegetációtérképén /1937; M 1: ,0 000/ és K*NIKLFELD atlaszán /I973; M=-l: 20C 000/ a magyar területeket ZÓ- ' LYOMI ábrázolta. /Utóbbinál Albánia /térkőé részben JAKUCS I * P. munkája/. v 3*2.3 A direkt termőhelyieltáráson alapuló termőhelytérképek közül az első BIRCK' O.-HORVÁTHNÉ-JÁRÓ Z. munkája a Gödöllői dombvidékről /Valkó. 1954/* A homoki tájakon BABOS I; ternőhelyláncok alapján ábrázolta a talajtípusok éa a növény-: zet elhelyezkedését* Eljárása során különös hangsúlyt kapót* ^ a talajvíztől való távolság. A termőhelyrészletek elhatáro- % 'A lását u.n. tesztfafajokkal /óriás nyár, akác, fehér nyár, erdei- és feketefenyő/ oldotta meg. Eredményeiről számos ■*; részlettérképet közölt /1962-től, ált.-bán M= 1: 5000-ben/. Babos térképezéséi közül különösen a bugaci volt nagy. je-< lentőségü, mert itt a IUFR0 1961-1 bécsi kongresszusának ha6619 64
tározata értelmében módszerét járásával
as N D K - b e l i D . K O P P k o m p l e x e l
v e t e t t e össze / I 964 /. A szikes
termőhelyek
térké
TÓTH B. i-Unt ki / P ü s p ö k l a d á n y , Ujs z e n t m a r g i t a , 1966, 1972/ terraohelyminősitéai térképlapot ia szer kesztett. kísérletek /JÁRÓ/, amelyek a termőhelyti pológia egyoidaiu alkalmazását a hegyvidékre is kitérjesztekivánták, csalódást- okoztak. pezésében
2*2 ^ái^erdőmüv^el^és^/^erdő^az^dagági. tájak/_ r.Iind az erdő- és termőhelytipológia, mind térképi áb rázolásuk megfelelő keretet kapott a táji erdőművelésben. Ma gyarország erdőgazdasági tájbeosztása BABOS I.-től származik /1954/. Azt "a célt szolgálja, hogy a természeti viszonyok tájanként összeegyez tethe.tő tényezői szerint” lehessen "ter vezni a csemetetermelést, legyenek megválaszthatok az ülte tésre fafajok és az agrotechnika." Beosztása szerint az ország 6 táj csoportra /Nyuga t-Dunántúl % Dél-Dunántúl, Kis alföld, i-iagyalföld, Dunántúli Középhegység és Északi Középhegység/ s ezeken belül összesen 50 erdőgazdasági tájra osz lik. S tájak és táj csoportok megnyugtató egyezést mutatnak egyéb természetföldrajzi tényezők alapján megvont határokkal, igy pl. Soó növénvfölarajzi tájbeosztásával /1940, 1964, stb./, BORHIDI klirnazonális térképével /1961/, SZÁNTÓ I. éghajlatjósági görbéivel /1949/, KREY3IG L. és STEFANOVITS P.»talaj térképével /1~956/ stb. BABOS tájbeosztáaát a gyakorlat elfo gadta és az erdészeti főhatóság ennek keretében dolgoztatta /1962-64 között/ a táji erdőművelés /erdőtel ités és er dőfelújítás/ irányelveit é3 eljárásait. 2.4. Az_erdőmüvelés_tjervezéae_ A "Magyarország erdőgazdasági tájainak erdőfelújitáai, erdőtelepítési- irányelvei és eljáráaai" 7 kötetben /337 iv terjedelemben, 2600 példányban/ DANSZKY I. szerkesztésében jelentek száznál több szakember közreműködése mellett. A sorozat tartalmazza az 50 erdőgazdasági táj termőhelyi ada661? 65
•tait, természetes vegetáció- ill. erclőtipusait, az a z o k o n a l kalmazható célállományokat, anyagszükségletüket / c 3 e m e t e m e n y nyiség/, az ültetés hálózatát, a'talaj előkészítés módjait, a pótlások és állományápolások típusonkénti technológiáját. A rendsi'.er sajátossága, hogy'l. a talaj előkészítéstől a vég használatig egyetlen műveletsornak fogja fel az egész e r d ő művelést; 2. a vegetációkutatás eredményeit nemcsak a fafaj megválasztásban, hanem egyéb technológiai előírásokban .is hasznosítja. A technológiai rend alapelvei 1972 után - a mó-* dositott "Erdőművelés I-II." megjelenése és a komplex termo helytipus-rendszer bevezetése ui:án - is érvényben maradtak. Az erdőművelés tervezésével megbízott szakember tehát direkt és indirekt feltárás után megállapítja az erdősítésre kerülő te rület helyét a rendszerben; megállapításait kódolt T-lapokra viszi és adatai alapján kiválasztja a termőhelynek megfelelő Jafajolcat. A T-lapok. továbbiakban pénzügyi bizonylatként sze repelnek es csak előírásainak maradéktalan betartása esetén kerülnek a költségek - műszaki átvételkor - a gazdálkodó szerv számára kiutalásra. 2*í Az.j&l^mángnjjsveies_raci°nalizálá:sa_
A táji erdőtelepitési és felújítási technológiai uta sítások alapot szolgáltattak arra, hogy termőhely- ül. erdotlpusonként egyszerűsített és gazdaságos erdőnevelési eljárá sok kerüljenek alkalmazásra. Az erdőállományok nevelésének ezeket a sajátos módszereit összefoglalóan aztállománynévelés racionalizálásának, nevezik ma Magyarországon. Bevézetését a korszerű vegetációkutatás ereclményein túl a fokozódó munkaerőhiány tette szükségessé. Alapja az a felismerés, hogy az er dőt ipusok nevelésének alakításában a természetes kiválasztó dásnak nagyobb" szerepet kell biztosítani*/MAJER 1965, 1968/, a szukcesszió progresszív tendenciáit elő kell segiteni, a ^regresszív szukcesszió pedig az időben és ésszerűen elvégzett állcmányneveléssel feltartóztatható /CSESZNAK 1965/* MAJER el sősorban optimális termőhelyen lévő bükkös fiatalosokban /Melitti-Fagetűm caricetosum pilosae/ kísérletezett; megálla-
pitotta, hogy el egyarány szabályozó *tisztításra nincs szük ség, a törzskiválasztó gyérítést /rudas korban/ pedig a kö zépső szintben kell erőteljesen elvégezni. SZAPPANOS A. /1964-65/ léces- és rudas körű gyertyáno3-kocsár.y talan tölgye sek /Querco- petraeae-Carpineaetum/ nevelése jutott ar ra a következtetésre, hogy "amint a főfafajnak töretlen növe kedést, fejlődést biztosítottunk, fokozatosan — de állandó felügyelet mellett - az állományt hagyjuk magára. Engedjülj:, hogy a biológia objektív törvényei a természetes kiválasztórévén érvényesüljenek11. Ugyanő /196b/ ezen erdotársulásokra nézve hosszabb természetes felújitási^ időszakot javasol. CSESZlíÁK E. a szukcesszió progresszív'tendenciáit /1363, 1969/, a fafajok természetes társulásképességét kívánja az ■állománynevelésben nagyobb mértékben érvényesíteni. Utóbbi már az állománycserére váró, u.n. "rontott erdők" átalakítá sához vezet. Ma 'Magyarországon az erdők 9,7 ebbe a kate góriába esik. Ezeknél az utódállományok megválasztása ^ csakis a vegetáció és vegetációfejlődés alapos-ismerő bében le hetséges /MAJER, 1953/. ^a^9j^rmaz_á3i. körz£tek__és_ £ én bánk-^a^dálkodás A táji erdőműveléssel rokon a niagsáármar.áni körzetek kialakítása. Erre vonatkozóan az első lépést MIHÁLYI/KAYEfí/ Z. már 1936-ban megtette. Javaslata a nyugat-magyarországi erdei fenyő /Pinus silves^ris/ más származású erdeifenye-állományok\ tói való elkülönítésére irányult. - az^1000 magsúly alapján# A II. világháború után ugyanőzz el kérdéssel WITT L. /1953, 1956/, majd különösen MÁTYÁS V.^ foglalkoztak. Utóbbi .emel kedő eredményeket ért el a magtermő állományok kijelölése /1949j 1952, 1958/, az állományalkotó fafajok származási kör zeteinek elhatárolása /1952, 1966./, és a hatósági súllyal ren delkező maggazdálkodási utasítás /1958/ elkészítése torén* Korszakos tevékenységének alapja, hogy magtermő állományok ki jelölése /1949j 1952, 1958/, az állományalkotó fafajok azárinazási körzeteinek elhatárolása /1952, 1966 /, 03 a hatósági súllyal rendelkező maggazdálkodási utasítás /1.958/ elké^aitá6619
67
ae terén. Korszakos tevékenységének alapja, hogy magterme ál lományok létesítése és fenntartása - származási kérdés. Gene tikailag megalapozott csakis notipus, az autochton állomány lehet. Ahol őshonos áij.ciuir.yok nincsenek, a nö vekedést és a fatömegprodukciót /fenotipus/, ill. extrém ter mőhelyen a termőhelyállást kell döntőnek tekinteni. A kérdéa gazdája- majd utóbb az erdéazeti ^én-bank létrehozója ia - £z Erdéazeti Tudományos Intézet volt. MATYÁS-rhoz idővel BÁNÓ I. /1955/ KOLTAY GY. /1956/, MAGYAR P. /1966/, MARJAI Z. /1963/ csatlakoztak. SZILÁGYI L. az egéaz maggazdálkodást növénycö nológiai alapon kivánta elméletileg, megoldani /1952/. Nekik köszönhető, hogy már 1957 végén a különböző fenyőfáiéiból 41S, tölgyekből 521, akácból 105, fehér- éa azürke nyárból 70, összesen 1114 magtermő állományt jelöltek ki 7002,04 ha terü lettel. Ez a szám 1963 -ig jelentősen nem változott. 1965 -tól a nagy kiterjedésű magtermő állományokat felülvizsgálták éa inkább a kisebb területüek részeaültek előnyben. Az addig alárendeltebb elegyfafajok /hárs, kőris, szil/ ia képviselet hez jutottak, ám az állományok száma csökkent. A fontoaabb őahonos éa akklinatizálcdott fafajokra azármazási éa felhasználási /egyesekre telepítési/ körzeteket különítettek el. így az erdeifenyőnek /Pinus silvestris/ BÁTYÁI 10 körzetét határolta el; közülük a P.silvestris ssp.pannonion praenoricumi és pannóniai-szigetelőfordulása genetikailag je lentős. A feketefenyő /Pinus nigra/ Magyarországon kultúrfa faj ; 8 körzet elkülönítése indokolt, a ssp. austriaca fejlő désénél a ssp.corsica^a-é jobb. A lucfenyő /Picea ablés/ csak rezervációként, Ny.-Dunántúlon igényel magtermő állományokat /SZŐNYI-UJV/.RI 1970/. A vörösfenyő /Larix decidua/ elitállo mányaival 2 évtizede TUSKÓ L* foglalkozik, kocsányos tölg nek /Quercus robur/ 7, a kocsánytalan tölgynek <^Qu. petraea s.l./ 5, a molyhos tölgynek /Qu.pubescens s.l./ 3 származási körze*-^ van. MÁTYÁSnak quercidqlógiai munkássága utóbbiak te,kintűtebon is a legkorszerűbb felismeréseket érlelte ki /pl. 1972, 1974/. A fehér és szürke nyár /Populus alba et canescens, 8 származási körzetét KOLTAY GY. /1956/ alakitott^ ki. Az akác /Robinia pseudo-acacia/ 7 származási-felhasználási kör6619 68
zete BABOS I.-től ered /1965/. /További részletek közlésétől helyszűke miatt el kell tekintenünk./ A maggazdálkodási utasitás megszabt^" hogy m^ly körzetekből származó magot mely körzetben kívánatos, ill.szabad felhasználni. Sajnos, e te kintetben még nagyon sok kívánnivaló van, s a fegyelem erő sen ^meglazult. Napjainkban a magtermő állományok ügyben génrezervációk, génbankok is, miután az erdőgazdálkodás speciális kö rülményei között a génállomány megőrzésének legkézénfekvőbb eszköze az értékes erdőállományok fenntartása. Távlatilag kb. 1000 ha-jiyi génrezervátóimmal -lehet Magyarországon szá molni. Ilyen rezervátumok kialakítására elsősorban az üdülő erdők és természetvédelmi területek alkalmasak. A génállomány megőrzésének másik két módja: az utódállományok létesítése és szelektált egyeaek, ill. .populációk fenntartása speciális ül tetvényekben /pl. plantázs,, ki ónarc hivujrr, stb./. KERESZTESI szerint /1971/ a szelektált egyeaek szám* Magyarországon 1652 db., a fajta - és klóngyüjtemények 3006, utódvizs gálati' területek kiterjedése 127,3 ha.
Az ökológiai megalapozású vadgazdálkodás /I969 , 1972/ fontosságát, a vadállomány és a környezet szoros kapcsolatát /1953/ hangsúlyozza BENCZE L. Tőle származik a vadéitartóké pesség fogalmai nAz erdő vadeltartó értékén - természetes vi szonyok között''fellelhető es a vad által fogyasztható olyan növények ill. növényi részék összességét’1 érti, "amelyek idő szakosan vagy egész évben a1vad számára hozzáférhetők.” Az erdők vadeltartó képességének megállapítására 5 osztályt állí tott fel gyakorlati szempontok figyelembevételével /1952/„ Ezeket CSAPODY I. /1972/ erdőgazdasági tájcsoportonként az erdőasszociációkkal hangolta össze, ill. a fitoconölógiaierdőtipológiai eredményeket adaptálta. Ennek köszönhető, hogy az erdőgazdasági üzemtervekben a vadéi tartóképesség:], .^ztályok mindenütt feltüntetésre kerülnek, egyes terülő pe6619
dig ilyen térképek is készültek /pl. SOPRON, UGCD, GYULA'JA, stb./.
BA-
Nem vadgazdálkodási, 'hanem általános, biccönolcgiai vonátkozásúak azok a modern törekvések, amelyek erdőtársu lásnak mint biotopnak é3 a benne él .latcsoportoknak /mada rak, rovarok,, 3tb./ kvalitatív és kvantitatív viszonyaid . . . 2 3 gálják. Mintaszerűek TALLÓS lepideptoro-cönolcgia? /195-V kutatásai, GYŐRI J. /I964/ abbanmaradt, és KÁRPÁTI L. likált vizsgálataié 2.8 Ve^etác i6-__é_a fajtermjai. kutatások CAJANDER óta /1906/ Európa-szerte kisért törek vés, hogy á vegetációkutatást bevonják az erdőtaxációba* az egyes erdőtársulások és azok fát’ omegprodukc lója szoros összefüggést állapítsanak, meg. Az erre irányuló első törekvésekkel Magyarországon I&A.GYAR FAL korai munkáiban ta lálkozunk. Később /1936/ az erdőtipuaok és az eraész-eti fatermési táblák termőhelyi osztályai /bonitáa/ kozott, össze függéseket kutatók egész sora vizsgálta /IA.-JER, CSAPOL*, PÁLLÁY, SZODFRIDT stb./. Az erre vonatkozó gazdag irodaimat CSAPODY "Productio silvarum” c. bibliográfiája /1977/ rolja fel /V.ö. Soó: Bibliographia synoecologica Hungáriáé/. Itt ‘ csak FEKETE Z. /1916, 1926, 19-37, 1946, l'S58, 1961/ es MAGYAR J./ 1953, 1957, 1966, 1961/ régebbi, valamint SOLYIűOS R./ ,1965> 1966, 1968-69, 1971/, SOP? L./ 1963/ és SZODRIDT I./ 1966, 1968, 1971/ újabb, a különböző .fafajok- fatermésére, szórásraezejére és növekedési viszonyaira vonatkozó -eredményeit említjük. /SOPP L. korszakos munkássága elsősorban fatcmeg;és nem faternlésí táblákkal kapcsolatos/. Fafajonként-fatermési vizsgálatokat folytattak az aláb biak: tölgyekkel /Quercus sp./: BSXY A,Jr./1969/, FEKETE 2. /1966/ HALUPA I. /19'67/, KISS R. /1966.1970/. ■•;kkel_ /Fagus stlvatica/: BIRCK 0. I3K'DLIK G. /1?6S/ 7SKETE Z. /1958., 1960/,'MAGYAR J. /1953, 1560/, MÁRKUS I. /1965, 1967/, M3HDLIK G. /19c7/, SOPP I). /1963/. , gyertyánnal /CarDiüus betulus/: BEKY A.jr. /19°9, 1970/, BIRCK 0. /1957 ,1959/• 6619
?o
c s e r t ö l g g y e l / Q u e r c u s cerris/: M Á R K U S L. / 1 9 66/, S O P P L. /1962/. vörös tölgg y e l / Q u . c p r e a l i a / : B I R C K 0. /1 9 6 2 / , J A R O Z. /1957/. szelíd g e s z t e n y é v e l / C a a t a n e a aativa/: B O N D O R A. / 1 9 6 7 ,1969 /. a k á c c a l / R o b i n i a pse u d o - a c a c i a / : B A B O S A I . / I 964 /, F E K E T E Z. 1931, 1937, 1949, 1961 / , K O V Á T S E. /1937/, T U S K Ó F. /1956/. nyárakkal /Pooulus sd./: HALUPA L. /1967, 1 9 69/, MAGYAR J. 7 1 9 53-54, 19 5 7 / S O P P L. /1959, 1 9 6 1 - 6 2 , / S Z O D R I D T I. ./1963, 1966, 1 9 6 3 - 6 9 - 1 9 7 2 / . füzekkel / S a l i x sd./: P A L O T Á S F. /1964, 1969/, S O P P L. / I 964 /, égerrei /Al n u s glutinősa/: A D O R J Á N J . - H A J D Ú /1965, 1969/. l u c f e n y ő v e l / P icea abies/: M A G Y A R J, /19ol/, S O L Y M O S R. 7 T 9 6 8 , 1 9 69/ er d e i f er:yével'/Pinus silves t r i s / : M A G Y A R J. /1961/, S O L Y M O S R. 7 T5c5 - 66, 1969, 1971/. , , * f e k e t e f e n v o v e l /Pin u s r.igra/: F A R A G Ó S. /I 9 6 9 - 7 0 / , K O V A T S E. / I 567/j M A G Y A R J. /1961/. vörösf aryjvel / L a r i x de c i d u a / : M A G Y A R J. / 1961/, T Ü S K Ó L t 7 1304/.
aterir.es /i}l. fatömegprodukció/ éa az egyes erdőter...c-halytípusok közötti összefüggések kimunkálásában BABOS I., CSAPODY I., JÁRÓ Z., MAJER A* , PALLAY M., SZODFRIDT TALLÓS ?., TUSKÓ F., ZÓLYOMI -/és munkatársai/ tevékenykedLenvegében az 1972. évi termőhelyséma fatömegadatai ia eir.l tfcek és a magyar erftomüvelő szakemberek összefogásából ülőiétt. SZODFRIDT részéről folyamatban van az egéaz or szágra ..-terjedő adatsor feldolgozása a terinohelytipuaok éa fatönegpr0aukc i6juk között. Xe£ e!á£i£kutatáa_és 1 ermé sz_et_védel_em_ A magyar tájak rendkívüli flóragazdagsága éa erdei nek tozatossága eredményezte, hogy már a legkorábbi botaníkai munkák is sok természetvédelmi kérdést vetettek fel# Az ország florisztikai feltárását kővetően /v.ö. FÖLDVÁRY MIKSA., KAAS KÁROLY munkáit: 1931/ minden növénytani természeti ér tek nyilvánvalóvá vált* SOÓ R. hevéhez fűződik az első te rület védetté nyilváníttatáaa /Bátorliget/ a két világháború között. A második világháború után védetté nyilvánitáai ja vaslatok özöne zúdult az Orazágoa Természetvédelmi Tanácsraj ill. jogutódjára, az 1972-ben átazervezéare került Országoa, Természetvédelmi Hivatalra. A Hivatal 1977. jan.1.-ig három nemzeti parkot és azámoa, tájvédelmi körzetet hivott életre, 6619
71
ezenkívül egyes értékek országos ill. megyei védettségét biz tosította. Ezek kozott nagyon sok botanikai érték /egyes nö vény, fa, facsoport, növénytársulás, stb./ van. Folyamatban van magyar flóra kb. 13 $-ának védetté nyilvánítása is /415 faj/.
I R O D A ]>0 M 1. Babos I. - 1953. A magyarországi erdők táj elhatárolása. Az Erdő. 2:253-265. 2. Babos - 1954. Magyarország táji erdőművelésének alak jai. Mezőgazdasági Kiadó, Bpest. 3. Babos I. - 1954. A termőhely-feltárás mai állasa, különös 'tekintettel a homokfásitás megoldásira. MTA Agrártud'. Oszt. Kh z I. 7:357-376. 4. Babos I. - .1954* Magyarország táji erdőművelése. Az Erdő: 3:372-376. Babos - 1955. A Duna-Tiszc. kczi homokhát termőhelyfel tárása. Erdészeti Kutatások 2:3-53. 6. Babos .1. - 1956. A telepités-fásitás tervezése homokon az ősnövényzet és a talajtípusok útmutatása alapján. In. "Erdészeti Kézikönyv",Szeri-:. A.iVíadaa, Budapest: 80-83. 7. Babos I. - 1956. Homoki termőhely-láncok. Erdész éti-Ku tatások ^4:33-98. 3. Babos I. - 1958. Szemelvények a homoki‘akácosok termőhely vizsgálati eredményeiből. MTA Agrártud. Oszt.Közi. 14:381-398. 9. Babos I. - 19-58. Akácosok termőhelyvizsgálata a Duna-Tisza x közi homoktáj erdőgazdasági táján. Erdé* szeti Kutatások 1-2:3-53. 10.Babos I. - 1960* A termőhelyfeltárás eredményei a kisal földi homoki erdőgazdasági -tájon. Erdé szeti Kutatások 1-3:105-150. lí.Babos I.- 1961. A tengelici homok erdőgazdasági táj ter mőhelyfeltárása. Erdészeti Kutatások 1-3: 18 ^-240.
12.Babos I. - 19ol. Magyarország-tájbeosztásáról. Az Erdő 10:187-193. 13. Babos I.- 1965. A maggvüjtésre kijelölt akácosok.-
In
"Akáctermesztés Magyarországon", Szerk. Keresztesi, B.Akad.Kiadó, Boest. 452-465. 14.Babos I.-Horváth._E.-Járó Z.-Király.L.-Ssodfridt i.-Tóth B. Í 966 . Erdészeti^termőhelyieltárás és térképe/ zés. Akadémiai Kiadó, Budapest. 15.Bánó I.-Mátyás C s .- 1973/1974/* A génmegőrzés helyzete és feladatai as erdőgazdálkodásban. Agrobotanika /Tápiószele/ 15:81-91. 6619
16. Bencze L. - 13‘ öl. A vadállomány és a környezet kapcso latai. Mezőgazdasági Kiadd, Bpest. 17# Bencze L.-1962. Egyes hazai erdőtipusok vadgazdálkodási vonatkozásai. Erdészeti Kutatások 1-3: 79-97.
sunk vadgazdálkodási vonatkozásai.- Az Erdő,^7:3 230-235. 20. Birck 0.-Horváth E.-né 1955. Erdőtipusvizsgálatok a gödöl lői erdőgazdasági tájon. Erdészeti Kutatá sok 2 :1 0 1 -1 2 0 . 21. Bodrogközy Gy. 1 9 ^8 . Die Kartierung dér Sandgebiet© des "Tiszazug" nach V/einbau-Standortstypen. Acta Agronordca Acad.Sci.Hung. 8:31-57. 22. Bodrogközy Gy. 1959* Die pflanzengeo: .raphiache Karte von Tiszazug. Acta Botanica Acad. Sci. Hung. 5:203-231. 23. Bokor R« Mycococcus cytophagus n*sp.l929. /Spirochaeta cytophaga Hutchison und Clayton 1913./-Inaugural 'Dissertation. Göttin gen. 24. Eokór R. 1933. Die Mikrobiologie dér Szik/Salz- oder' Alkali-/Böden mit besonaerer Berücksi.chuigung ihrer Fruchtbarmachung. In "Untersuchungen iiber die Mikrobiologie des Waldbodens", Ed.Fehér, D. Berlir 221 -258 . Bokor,R. 1936. Untersuchung íiber die Bodenimpflimg in dér Forstwirtschaft. IX. Congress of the Int. Un. Forest Research Inst. 26. Bokor R. 1938. Adatok az akác nitrogéngyüjtő baktériu mokkal való oltásához. Erdészeti Lapok, Klny. 27. Bokor R. 1956. Vizsgálatok a tölgyek valódi mykorrhizagombáinak meghatározása és az ezekkel va ló társulásuknak mesterséges létrehozása terén. Erdészettud.Közl. 1: 94-118. 28. Borhidi A.1957. Feketefenyveseink társulási viszonyai. Botanikai Közi. 45:275-285. 29. Borhidi A.1960 . Fagion-Gesellschaften und Y/aldtypen im Hügellana von Zselic /Süd-Transdanubien/. Annales Univ.Sci.Budapest.3:75-86. 30.Borhidi A. 1961/1962/. KIimadiagrammé und klimazonale Kar te Ungarns. Annales Univ.Sci.Budapest. 4 :21 -50 , 31.Borhidi A. I963 . Die Zönologie des Verbandes Fagion illyricurn.I. Allgemeiner Teil.-Acta' Botanica Acad.. Sci .Hung. 9:259-296.- II. Systematischer Teir.Ibid. 1965. 11:53^-102.^ 32. Borhidi A.I963 . A Zselic erdei. Kandidátusi értekezés. 33. Porhidi A.-J.Komiódi, M. - 1959. Die Vegetation des Naturschutzgebietes des Baláta-Sees.-Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 5:259-320. 34. Bctvay K. 1943/1944/ Talajaink, mint dinamikus rendszerek. In "Erdészeti Zsebnaotár". Szerk.Mihályi Z. A .I.: 53-177.
35. Botvay X. 1954. Talajtan, Erdoméraöki Főiskola Jegyzetei. Sopron* 36. Csapody,!. 1962.Vegetation-mapping and station-exploring in the Sogron-hilla. Acta Bioi. Acad.Sci. Hung.Suppi. ementum .4:6. 37* Csapody J. 1962.Termőhelyieltárás és vegetációtérképezés a Soproni-hegységben. Doktori értekezés. Csapody I. 1963.Hozzászólás Karacsi: "Az erdőt i’ pológia és erdőművelés" c.cikkéhez. Az Erdő 12:423428
.
39. Csapody,1.1964* Die V/aldgesellschaf ten des Soproner Berg-r lanaes. Acta Bot. Acad. Sci,Hung. 10:4385. 40. Csapody 1.1964- Magyarország erdőgazdasági tájainak jel lemző adatai. In: "Általános irányelvek. Erdő -és termőhelytipus térképezés" Szerk. Danszky I. Bpest, 23^- 285. 40. Csapody 1*1965. A Soproni-hegyvidék vegetációs térképe. M--1:10
0 0 0 *
,
41. Csapody 1,1964/1965/. Erdő- ás termőhelytipus térképezés. In. "Általános irányelvek. Erdő- és termőhelytérkéDezés" Szerk. Danszky I. Bpest. 1:183-191. 42. Csapody,1.1967. Eichen-Hainbuchenwálder Ungarns. Fedde*s Repertórium Berlin, 77245-269. 43. Csapodv,I.1969 . Kastanienwalder Ungarns. Acta Bot, Acad# Sci.Hung. 15: 253-279. 44 . Csapody,1.1974. Die Agrostic-Quercetum robori-cerris7/álder dér Kleinen Ungarischen Tiefebene. Acta Bot. Acad. Sci.Hung. 20:23-30 + 1 Tabc 45i Csapody 1.1975. Erdőgazdasági táj csoportok vadeltartó osz tályainak kialakitása a növénytársulások figyelembevételével. In "Vadgazdálkodásunk természeti adottságai", Szerk. Bencze L. ‘Bp.Mezőgazdasági Kiad, 25-51. 46 . Csapody,1 .-Horánszky,A.-Pócs,T.-Simon,T.-Szcdfridt,!•Tallós,?. 1963. Die ökologischen Artengruppen dér Wálder Uhgarns. Acta Agr. Acad.Sci.Hung. 12: 209-232,
47- Csapody I.-Szodfridt 1-1970. A természetes erdőtipusok vé delme. Az Erdő, 19:22-226. 43. Csesznák E, 196?. A Visegrádi-hegység erdőművelésének új iránya az erdők fejlődésének tükrében# Kan didátusi értekezés. 49- Csesznáki E,1968.A Visegrádi-hegység klimatikus viszonyai nak megnatározása fitocönoló^iai vizsgála tok segítségével. Erdészeti és Faipari Egyetem Tudományos Közi. 2:107-123. 50. Csesznák E.1969.A fafaj cserék oka^és törvényszerűségei. A fafajok társulásképessége. Erdészeti és Faipari Egyetem Tud. Közi. 2:57-74. 51. Csesznák E.1969.A fajok társulásképességének szerepe az elegyes állományok nevelésének racionali zálásában. Erdészeti és Faipari Egyetem jub.kiadv# 5:85-lcl. 8619. 74
Csesznák E .1969•Szukcesszió-vizsgálatok a Szentendre-Vis e g r á d i hegységben# Kandidátusi értekezés, Sopron. Kézirat, 53. D a n s z k y ,1#1962-64# M a g y a r o r s z á g e r d ő g a z d a s á g i t á j a i n a k ^ ■
54. D a n s z k y ,1.1972.
e r d ő f e l ú j í t á s ! , erdőtelep!tesi irányelvei és e l j á r á s a i . / I - V I I . E p * , O r s z á g o s E r d é szeti F ő i g a z g a t ó s á g k i a d á s a E-rdomüveles. I-II. M e z ő g a z d a s á g i K i a d ó
Epést 55 Defcreczy, Zs. 1967. tíber die Eichen - H a i n b u c h e n v v a l d e r des
56. 57.
53#
B a l a t o n o b e r l a n d e s neb s n . BalatoniLlred u nd Csopak# A n n a l e s r.Ius. Kát. Künn;. 5 :1 7 5 189. D e b r e c z y , Zs. 1963. D é r F a l u m e í c h e n , K o c h w a l d / Ö m o - Q u e r c e t u m p a n n o n i c u m / d es B a l a t o n o b e r l a n d e s # A c t a Bot. A c a d . S c i . H u n g . 1 4 : 2 6 1 - 2 8 0 . D e b r e c z y Zs. 1973. & Balatoni"elvidék-i P é t e r h e g y és k ö r nyéke cönológiai vizsgálata. Veszprém M e gyei M úzeumok Évkönyve. 12:191-221# Fehér,D# 1933. Unterauehungen über die IVíikrobidogie des
59. Fehér,D. 1 935*
bO. F e h é r D. 1935.
Waldboaecs. Berlin Un tersuchungei; über die bődenanz éigonden Y.'ert dér Pflanzenassotiazionen einigor Sand bödon. -eitschrift für Pflanzcnernahrung, 4o:129-141# Az a l f ö l d i h o m o k o s t a l a j o k b i o k é m i a i v 3.e s gála t a , t e k i n t e t t e l a f á s í t á s r a . Erdésze ti K í s é r l e t e k , 3 7 : 2 5 - 6 3 .
61# Fehér D. 1954. Talaj biológia. Akadémiai Kiadó, Budauest# 62-# Fehér D.-Kiss l.-Xissely Z. 1931
^
A szikfásitás talajbi-
cló^iai problémái# Erdészeti Lapok 993-1005 loG6-lo74#
63. Fehér D.-Kiss L.-Klszö 3y Z# 1932# Vizsgálatok néhány kö zönségesebb erdotipus növénvasszociációű viszonyairól, különös tekintőttel az er dőtalaj savanyúságának időszaki változá saira. Erdészeti Kísérletek 34:1-63. 1933 Eotanisches Archív, 36 # 64. Fekete G. 1964. A Bakony növénvtakaró.j.- /A Bakony növénycönológiai-növényf c ;.draj zí kepe/- A Ba kony természettudományos kutatásának ered ményei. 1 .Veszprém. Resultationeá investi*gationis rerum naturalium rnontium Bakony# 55 pp. 6p. Fekete G. lj65.,Die Waldvegetation i:n Godolloor-Hügelland. Vergleichende pflanzengeographische Stúdió über die 7/álder dér kühl-kontinen üalen Waldsteppe. Akadémiai Kiadó, .Bpcot. 66# Fekete G. 1966. Dér :-:erothe*rme Flaumeichen-Busohwald des nördlichen Bakony-Geürgo# Die Phytozörjoaen des Bakony-Gebirges. II. Annales Hist.~ Hat #Mus#Nat.Hung. 63:207-223. 67. Fekete 1#-Blattny T# 1914# - Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék a magyar állam területén, III# /1913/ Selmecbánya. Die Verbreitung dér forstlich wichtigen Báume und Str$ucher im Ungarischen Staate.Selmecbánya 6619
75
68. Győri J. 1364. 63. 70. 71. 72. 73.
74.
75. 76. 77. 78. 73. ( 80. 81. 32.
63. 84. 85.
.
86
87.
líékány kocsánytalan tölgy erdotipus^ma-v dártani vizsgálata. Doktori értekezés, Sop ron. Haracsi L. 1353. Hazánk természetes erdotipusai. Erdészettud.Xözl.l:7—47 4 Haracsi L.1363. Az erdőticologia és erdőművelés. i.rdc. 1 :1- 10. Hargitai Z. 1333.A Long-erdo és vegetációja. Acta Geocot. Húr.-. 2:143-149. Hargitai Z. 1342.A mogyorósiét5i forrásláp, Acta Geobot. Hung. 4:267-233. Héder I. 1354. A dolomit- és mészkőkopárokra telepített erdők hatásvizsgálata és a k i öregedő ál lományok felújítása. Erdészeti K u t a t á s o k 2: 83-lol. Héd 'Szilágyi/, L. 1355. A H.rnádvölgy keti oldalán a ezilikát kezeteken kislalt kooárok vizsgálata. Erdészeti Kuta sok 2:165-183. Hor . Mikrokiimame3sungen am Szentmihálvrg bei Nagymaros. Annales Univ. !;•lent :dapest.Sect.Biol. 1:33-131. Kor; 0 . Über áas Pro elem dér Bev;aldur.s: im idezitgebirge. Annales Univ.Scient. 3upest. Sect.Biol. 3:215-224. Hor’ \ Mecsek növénytakarója /A ncvényföldzi elemek és a hegvéoitő kő z e t e k kaolata/. Földrajzi Közi. 2: 1:3-162. Hon -3csek tölgyes erdő típusok. Janus Panius Múzeum Svk.Pécs, 131-14 6. Hor'. . Mecseki gyertyános-tölgyesek erd5isai.- Janus P.Múz.Évk. 137-154. Hor\ Mecsek bükkös erdotiousai. Jar:U3 ?. .Svfc. 31-48. Horv Pécs környéki szőlő- és gyumölcskereredeti vegetációja. Bot'. Közi. 93. Horv :ytozönologi3che Y/alakarsierur.g im ■sek-Gebirge bei Péc3 in Südurgarn. ^ht über das Internat.Symp für Veonskartierung vöm 23-26.^.1553. nau /Y.'eser. 245-253. Kc'rvi ieki erdőtiDustanulmányok. Janus P. ,vk. 1961, 33-51 p. Horví Keleti lűecsek északi részének erdei i ,‘énytársulásai. Series Geographica 15. nántúli Int.Évk. 1961. 33-Io6. Horví A mecseki tájak erdei növénytársulásai. Janus P. Múz. 3vk. 1963: 33-51. Horvs j. A^Keleti Mecsek déli részének erdei növénytársulásai. Serie9 Geographica 33:217-222. Horvs ;63. Die Flaumeichenwálder des Mecsek Gebirges. Vegetatio/Acta Geobotanica den Haag /13:256-263. /
6613 76
86. Kurvát , A. 3. 1 9 69. Syn ?:v_-:onomie •d&r 7/aIder in lecsók /Südungarn/-:;'i tt.Ostalpin.-dinarischArb eitsgém.Camerino ,9:301-30?. 89.Horvát, A.O. 1972. ^ie Vegetation de3 ^ecsekgebirges seiner Umgebung, Akadémiai Kiadó,^Bpst. 90. Isépy :I. 1968 . Szurdckerdők és törmeléklej erdők a Vértes-hegységben* Bot.Közi. 5 =.:199-2o4. 91. Isépy, I. 1970. Phytczcnologisclie Untersuchungen und Vegétationskartierung 'in südöstlichen Vértes-Gebirge.'Acta Sót. Acad.S^i.Hung. 16 : 53 -1 1 0 .'^ 92. Jakucs P. 1954. ^ikrokli^amérések Tornai Karsztos te kintettel a fatemegprodukcicra és karsztfásításra. Anna les us,a a t.-H ist .H un g • Kát. 5:149-273. 93* Jakucs ,?. 2955. Geobotanische Unterauchungen und die Karstauf-forstung in líordungarn. Acta Bet. Acad.Sci.Hung. 2: 89-232* 94. Jakucs ,P. 1957. ökologische Untersuchungen dér Mcsaikkomplexe von Quellmoor- und Sumpfgoselschaften durch ^asserCarbunc. Acta Boti Acad.Se ' • Hung. 3:19-27. 95. Jakucs , P.1953. Mikroklimn-Verháltnisse dór riaumeiciionBuscivAálder in Un garí-.-Acta Agr. Acad.Sci. v Hung. 9:209-236. 96.Jakucs, P.' 1961. Die phy10r/ónol0gi sch en Verhaltnisse d^r Flaumeichen-Euschwálder SUdos tm: 11 elSuropas. íúonographie dér FlaumeichenBuschwálder I. Akadémiai I’iiadc, Bpst. 97. Jakucs P. 1966. Légifénykép alapján történő vegetációtérképezé3 11agyarors zágon. B?1dacsór:y-h egy példáján. *3ot. Közi. 53: 43-49. 93. Jakucs P. /Szerk./ 1972. ^Magyarország 1:200 00Q ^rekonstru ált természetes vegetációs térképe. Ház ira t 99. Jakucs,,P. 1972. Dinami3 che Verbindungdér Y/alder und Rasen. Akadémiai Kiadó, Epést. 100.Jakucs j,P.-Fekete,G. 1957. Dér Karstbuschwald des nor&östlichen Ungarischen Mittelgebir ges/Quercus pubescens- Prumus máhaleb nov. áss./ Ácta Eot. Acad.Sci.Hung. 3: 252-253. A y.átra bükk-ördőtipusainak talajvizsgá 101.Járó Z*.1950# lata. Agrártud .Egyetem Erdőmérnöki Kar Svk. 1 :366 -3 8 1 . A lösz al&Dkőset talaj - és erdotipusai. 102.Jár<5 Z<- 1955* Erdészeti kutatások 4: ^87-lo7• A valkói termőhelytérképezés eredményei. 103.Járo Z, Erdészeti Kutatások 1954:3-29A termőhelyieltárás talajtani vonatkozá 104.Járó sai. MTA Agrártud.Oszt.Közi. 7:389-394. Az erdők termőhelytérképezése. MTA Agrár105.Jarc Z« •tud.Oszt.Közi.11:75-81. Alommennyiségek a magyar erdők egyes tí 106 .Járó Z«, 1953. pusaiban. Erdészettud. Közi. Sopron, 1:151-163. 6619 77
lo7. Járó Z. 1972. lo3. 109.
110. 111.
112. 113. 114. 115. 116.
117.
118. 119. 120.
121. 122. 123*
124. 125.
Az erdéazeti termőhelyértékel és rendsze re, 'in ,fÉrd5~J.velé3 11, Szerk. Da..szky I. Mezogazd.Kiadó, Bpest, í. ’45— 37. Jéró Z. 1974# A Duna-Tisza közi homokhát termőhely típu sai. Abst. Botanica ^ .1-34. Járó Z.-Keresztesi B. 1974. Az ereje- _ás növények gén bankjai. Az 1973- évi környezetvédelmi ku tatás eredményei. Káli Kiadása, Bsest. 1974: 137-148* Jávorka S. 1925* A Magyar Flóra' /Flóra Hungarica/. Studium, Bpe3t. Kárpáti,I.-K.V. 1958* Elm-ash- cak grove forest /Querceto-Ulmetum hungaricum Soó/vturning intő ' v/hite poülar aominated stands. Acta A^r. Ac ::.ScU Hung. 8:267-283. Kárpáti,I.-Tóth,I. Die Auenwaldtypen Ungarns. Acta Agr. Acad.Sci Hung. 1961, 11:421-452. Keresztesi, B. 1971. Porest tree imprevement ' Hungary. Erdészeti Kutatások,. 67:5-28. Kiss F. 1913* Az felföldi homokterüjetek erdosité&ének követendő újabb eljárásai. Erdészeti Laoo^ 45:296-318. Kiss P. 1931* Az alföldfásitás gyakorlati kérdéseihez. Erdészeti Lapok, 70:210-243. Komlódi, J.M. 1958. Die Pf lanzer.reoellschaf tón in dem Turjángebiet von őcsa-gabas /Donau-Theiss Zwischen - stromgebiet./ Act'.: Bet. Acad. Sci. Hung. 4:63-92. Komlódi, J.M. 1959. Suzessionastudien in Escben-ErlenBruch - waldern des Donau-Theiss Z'.visclíenstromsgebietes. Annales Univ.Schi.Buda-pest.Sect.Bioi. 2:113-122. Komlódi, J.M. 1960 . Beitráge zűr Kentniss dér Vegetation des Moorgebietes Hanság. Ann. Univ.Sciont. Budapest. Sect. Bioi.3: 229-234. Kopasz M. 1976. Védett ‘ter:njszeti értékeink. :.'ez5g:tzáasági Kiadó, ? t :. Kovács,M. 1955. Bie zönologi^oner. und ckologischen Yerháltnis3e ver: Cludietum mariséi in dér Gegend des Balaton-Sees. Acta Bot. Acad. Sci.Hung. 2:133-147. Kovács,M. 1962. Die Moorwiesen Ungarns. Die.Vegetation^ ungarischer Landwirtschaften Bd.3. 'kadémiai Kiadó, Bpest. Kovács,M. 19 6 4 . Zönologische und experimentall-ökologisché Untersuchungen in dér Umgobung von Párád. Acta Bot. Acad. Sci .Hung. 10:." 75-213. Kovács,M. 1966. Die Wirkung dér geomorphologischen, mik roki imát ischen und Boden-Faktoren auf die Entwicklung des Standortes dér azidophilen Walder im Mátra-Gebirge Acta Bot. Acad. % Sci.Hung. 12. K0vács M. /Szerk./ 1975. ;A környezetvédelem l *iai alapjai. Mezőgazdasági Kiadó, 3:: . 333 pp. Kovács M. «? Priszter Sz. 1974* A flóra és vegetáló vál tozása Magyarországon a.? utolsó száz év ben. Bot.Közi. 61:185-137.
126. Kovács M.-?riszter Sz. 1375. A növényfajok és biotópjaik veszélyeztetettsége és védelme Magyaror szágon. Kézirat. 127. Kreybig L. 1957* Magyarország talaj térképe. MTA Afcrártud* Oszt.Közi.1 1 2 7-19*
128. Magyar P. 1928 .Adatok a Hortobágy növényszociológiai és gecbotanikai viszonyaihoz. Erdészeti Kí sérletek 30 :26 -63 . ' — 129. Magyar P. 1329.Ssikes fásítási kísérletek a püspökladá nyi telepen. Erdészeti Kíséri* 31:24-62, 95-103. 130. Magyar P. 1930.ITövényökológiai vizsgálatok szikes tala jon. Erdészeti Kíséri. 32:75- 118, 237- 256. 131. Magyar ?. 1933. Természetes újulat és aljnövényzet. Erdé szeti Kíséri. 35:78-118. 132. Llagvar P. 1933.Ujabb vizsgálatok a természetes újulat és az aljnövényzet viszonyáról. Erdészeti Kí séri. 35;451-486. 133* Magyar P. 1933. A homokfásitás és növényszociológiai alapjai. Erdészeti Kíséri. 35:129- 227. 134. Magyar P. 1933.Erdőtipusvizsgálatok ^Börzsöny- ás a Blikk-hegységben. Erdéazeti Kíséri. 35:396-450. 135. Magyar ?. 19 3 3 .A homoki növényzet, mint a homokfásitás útmutatója. Erdészeti Lapok 72:281-312. 136. Magyar P. 1935.Párolgásmérések az Alföldön, ligetes ho noki erdőkben. Erdészeti Kíséri.37:76-12o. 137. Magyar P. 1936.Növényökológiai vizsgálatok az alföldi homokon# Erdészeti Kíséri. 38:115- 233# 138 . Magyar,P. 336 .Buciién- und Eichenwaldtypen in Ungarn. Veröff.IX.Kongr.Internat.Porstl.Porsch. Anst.Sopron. 139. Magyar,?. 1936.Die Sandaufforstung in Ungam und ihre pflanz ensoziologischen•Grundlagen.Veröff. ÍX.Kongr.Int ernat.Forst.Forsch.So pron t 140. Magyar, P.1936.Die Aufforstung des Szikböden in Ungarn. U.o. 141. Magyar,P. 1938.Aus den pflanzensoziologischen Beziehungen des ungarischen V/aldbaues. Zeitschrift für V/eltfortstwirtschaft. 7-228-241. 142. Magyar,P. 194o.Uövényszociológia és erdőgazdaság. Index Horti Botanici Budapest. 4 :1 1 4 -12 8 . 143. Magyar,P. 1949.A Hortobágy fásításának kérdéséhez. Er dészeti Lapok, 85:118-119* 144. Magyar,?. 1949.Az alfÖldfásitás növényszociológiai alap jai. Erdészeti Lapok, 85:13o-147# 145. Magyar,?. 1954*A homokfásitás mai helyzete és további feladatai. MTA Agrártud.Oszt.Közi. 4:63-lo8 « 146. Magvar r. 1959.Az erdő- és termőhely tipológia köréből-* Az Erdő, 8:267-283. 147. Magyar P.I960. /-1962/. Alföldfásitás. Akadémiai Kiadó, Bpest. I-II. 148. Majer A. 1952. Az aljnövényzet szerepe bükköseink fel újításába:: Erdészeti Tud.Kiskönyvtár, Bpest.
149. Majer A. 1955. A Magasbakony termőhelyfeltárásának ered ményeiből. Erdészeti Kutatások 2:55-74. 150. Majer A* 1956. A termőhelyieltárás és gyakorlat a Magas-1 Bakonyban. MTA Agrártud.Oszt.Kgzl. 8:434444. 151. Majer A. 1956. Kopáraink erdőtelepitésl tipusai. In "Er dészeti Kézikönyv” Szerk. Madas A. Mezőgazd.Kiadó, Bp.87 -9 3 * $ 152. Majer A. 1956. Erdőtipuscsoportjaink és erdőgazdasági hasznosításuk. Erdészeti Kutatások, 5:3-. 32. 153• Majer A. 1958. ^ükk-erdőtipusok gyökérszint vizsgálata. -MTA Agrártud.Oszt.Közi. 14:117-134. 154. Majer A. 1958. A rontott erdők átalakítása. Az Erdő 7:241-251. 155. Majer A. /Szerk./ 1962. Erdő- és termőhelytipológiai út mutató. Orsz.Érd.Egy.kiad.Bpest.1962:126 o -2.kiad.1963. 156. Majer A. 1963. Erdotipus vagy állománytípus? Az Erdő, 12:3'o4-3o8. 157. Majer A. 1965. Erdőművelési eljárások egyszerüsitése, különös tekintettel a bükkösök nevelésére. Érd. Faip. Egyetem Tud. Közi. 1-2:69-91. 158. Majer A. 1968. A kiválasztás és kiválasztódás es' az ál lománynév elés kaocsolata. Érd.Faip.Egye tem Tud.Közi. 2:35-45. 159* Majer A. 1968 . Magyarország erdőtársulásai /Az erdőmű velés alapjai/. Akadémiai ?Iiadc, Bpest. I 60. Máthé I. 1933. A hortobágyi Ohat-eraő vegetációja. Bot. Közi. 3c:163-185. .161. Máthé I. 1936. Növénvszocioló§iai tanulmányok a Körcsvidélci liget- és 3 zikes erdőkben. Acta Geobot. Kung. l:1 5 o-l66 . Í62. Máthé I. Kovács M. 1959. A Cserhát tőzegmohás lápja. . Botanikai Közi. 48:lo6-lo8. 163. Máthé,1.-Kovács,M. l^Go. Vegetationsstudien im Mátragebirge. Acta Bot. Acad. Sci.Kung. 6 : 343-382. , 164. Máthé I.-Kovács M. 1962. A Gyöngyösi fSárhegy vegetá ciója. Bot. Közi. 49:3o9-329. 165. Mátyás V. 1949. Adalékok a magvar erdeifenyő származási és telepítési kérdéseinek ma'gvizsgálati vonatkozásaihoz. Kézirat 1 6 6 . Mátyás V. 1949. Maggyüjtés, magtárolás, magvizsgálat. Erdészeti Tud.Int.Közi. Sopron 16?. Mátyás V. 1951.Erdei magvak. Mezőgazd.Kiadó,Bpest. 163. Mátyás V. 1 $5 2 .A bükk és magaskőris származási körzetei nek megállapítása. Kézirat. 169. Ötven esztendős a magyar erdészeti mag vizsgálat. Erdészeti Kutatások 1956. l:145-15o. I7o• Mátyás V. 1958. Magyarország magtermő állományai. Erdé szeti Kutatások, l:2o7-244. 171. Mátyás V. 195S.Erdészeti maggazdálkodási utasitás. Orsz. Érd.Főig. 1958. Bpest. 6619 80
172. Mátyás V. 196o#Magtermő állományaink célja, értelme és kezelése. Az Erdő, 3:183-191. 173* Mátyás V. 1966.FenyŐmagtermesztés. In "A fenyők termesz tése11* Szerk* Keresztesi B. Akad.Kiadó, Bpest* 166-187. 174. Mátyás V. 1969#A fajfenntartás, magtermelés módszerei, kö vetelményei és jeléntősege az erdészeti maggazdálkodásban. MTA Agrártud.Oszt.Közi. 28:335-346. 17?* Mátyás, V.197o. Taxa nova Quercuum Hungáriáé. Acta Bot. 4 Acad.Sci.Hung. 16:329-3ol. 17o. Mátyás, V.197o.Einführung in die Kenntnis dér Eichenarten Ungarns. Erdéazeti Kutatások. 66:61-68. . 177.Mátyás, V. 197o* Seed management in deciduo s forests.FAO Hungárián Nat.Com.Forestry and Wood Industry Espert’s Committee.Spec.paper No#l. 173. Mátyás, V.1971.Short taxonomic review of the oaks of Hungary. Erdészeti Kutatások, 67:55-68. 179. Máxyás V.-1972. - A szlavón tölgy /Quercus Robur ssp. slavonica /Gáy./Máty./ erdészeti jelentő sége Magyarországon. Erdészeti Kutatások, . 65:6 -77. 180. Mihályi /Mayer/~Z~l'1936. A csonkamagyarországi erdeifenyotelepitések származástani problémái a ragvizsgálat szempontjából. Erdészeti Kí sérletek, 38:1-93* 181 .Niklféld,H.1973* :itíirliche Vegetationskarte Mitteleuropas. Wien * 1S2. Orlóczi L.-Tuskö J. 1955. A Soproni hegyvidék fenyvesitésének érQdményeiből. Erdőmérn.Főisk. Közi. 41-52. 183.Pallay M. 1961. A Soproni-hegyvidék Melica unifloragyertyános- kocsánytalan tölgyesei. Az Erdő, lo:424-429. 184. Páll E. 1952. Zalai erdeifenyvesek rendszerezése és természetes felújításuknak kérdései. Érd. Tud. Kiskönyvtár 3*sz. Í85#?app,i;.-Szodfridt, I. 1966/67. Die Vegetation und die Ökologischen Verh<nisse dér Naturschutzareals bei Kunbaracs. Act Bot. Acad.Sci. Hung. 12. 186. Papp S.-né 1971. Magyarországi vegetációtérkének. /Szakdolgozat, kézirat/ 187. Pócs,T. 1960. Die zonalen Waldgesellschaften Südwestungarns. Acta Bot. Acad. Sci.Hung. 6:751°5. 182. Pccs ?. 1967. A magyarországi tűlevelű erdők cönológiá ja és ökológiai viszonyai. Kandidátusi kézi ra t. ?c-Gelencsér, ’l.-D. Nagy É*-Vida,G. 1958. Vegetötionsstudien in Őrs-'-. Akadémiai Kiadó, Bpest, 19o. gelencsér I.-Szodfriat ós P.-Vida G.: Szakonyfalu környú. vegetációtérképe. Egri Főiskola Évkönyve. Eger. 8:449-478. 6619. 81
191• Rakonczay Z . /Szerk./^1973. Erdőleltár I-III. MÉM Erdő-
192. 193. 194. 195.
196
.
197.
198
.
199.
200
.
2 ol.
2 o2 .
2o3 • 204. 205.
2 06 . 2o7.
2 08 . 209.
rendezési Főosztály kiadv. Rakonczay Z. 1 9 7 3 . A hazai tájvédelem célkitűzései és eredményei. Városépités, 7-9. Rakonczay Z. 1973* Természetvédelmünk helyzete és továb bi terveink. Búvár, 259-264. Róth Gy. 1953 Erdőmüvei éstan. III. A magyar erdőművelés különleges feladatai. Mezőgazd.Kiadó, Bpest. Simon T. 1955 Az erdő fogalmáról és osztályozásának elvégzéséről. Acta Univ. Debrecen. Deb recen. 2:211-218. Simon,T. 1957 Die Walder des nördlichen Alföld. Akadé miai Kiadó, Bpest. Soó, R. 193o. Vergleichende Vegetationsstudien - Zentralalpen, Karpathen, Ungarn - nebst kritischen Bemerkungen zűr Flóra dér Westkarpathen. Veröff.Geobot. Inst.Rübel. Zürich, 6:237-322. Soó, R. 193o. Magyarország erdotipusai. Erdészeti Kiséri. 32s439-475, 559 - 566 . összehasonlitó erdei vegetációtanulmányok Soó R. 193o. az Alpokban, a Kárpátokban és a Magyar' Középhegységben. Erdészeti Kiséri• 32: 439-475, 559 - 5 66 . Soó,R. 1936. Die Vegetation dér Alkalisteppe Horto bágy. Okologie und Soziologie dér Pflanzengesellschaften. Feddes Repertórium, Berlin, 39:352-364. Soó, B. 1 9 3 6 . Soziologische Waldvegetationsstudien in Ungarn besond. über die Walder jenseits Theiss.Veröff. IX. Kongr.Internat. Verband.Forstl.Forsch.Sopron Soó R. 1957. A Nyirség erdői és erdotipusai. Erdésze ti Kísérletek, 39,:337-38o. Erklarung zűr geobotanischen Karte dér Soó R. 1939. Halbinsel Tihany. Magyar Bioi.Kút.Int. I.Oszt.Közi.Műnk.V.112-121. Soó,R. 1940. Vergangenheit und Gegenwart dér pannonischen Land und Vegetation. Acta Leopoldina /Nova/, 56:1-49* Soó, R. 1948. Les associations végétalles de la Moyenne Transsylvanie. I.Les associations forestikres, Annál. Musei Nat.Hung. 41:33-lo2. Angewandte Pflanzensoziologie und KartogSoó,R. 1954. raphie in Ungarn. Aichinger Festband I. 337-345. Soó, R.-1958. Systematische Übersicht dér pannonischen Pflanzengesellschaften. IV. Die Walder des Alföld. Acta Bot. Acad.Sci.Hung. 4:351-381. Soó, R. 1959. Entwicklungsgeschichte dér Pflanzenwelt Ungarns. Phyton, Ss 114-129. Bibliographia phytosociologica: Hungaria*. Soó R. 1960. Excerpta Botanica Sect. B. 2:93-156.
6619 82
210. Soó R. 1960*
Magyarország uj floriszt ikai-növényf öld^rajzi beosztása. MTA Bioi.Csop.Közi* 4:19-38. 211. S06 R. 1 9 6 0 . Magyarország természetes erdőtársulásai nak és erdőtipusainak áttekintése. Az Erdő, 1 9 6 0 : 321-340. 212. Soó, R.1961. Neue floristischr-zönologischen Pflaazengeographie Ungarns. Ann. Univ.Scient* Budapest. Sect.Biol. 4 j 155-167. 213* Soo, R. 1964. Die régiónálen Fagion-Bánde und Gesellschaften Sűdosteuropas. Studia Biologica Hungarica 1. Akadémiai Kiadó, Bpest. 214. Soó, R. 1974. Die Pfl nzengesellschaften dér mitteleuropáischen Buchenwalder in Ungarn. Acta Bot. Acad. Sci.Hungr. 20:352-377. 215. Soó R. 1964-1973# A magyar flóra es vegetáció növényrendszertani-növényföldrajzi kézikönyve /Synopsis systematico-geobotanica florae vegetationisque Hungáriáé/ Akadémiai Kiadó. Bpest. 216. Soó, R.-Csapody, I.-Kovács, M. _ Pócs, T: Die Walder und Wiesen West- und Süd-Transdanubiens. Acta Botanica Acad.Sei.Hung. 15:134-165. 217. Soó R.-Zólyomi B. 195o/51. Növényföldrajzi térképezési tanfolyam jegyzete. Vá-crátót^-Budapest. 218. Stefanik /Szilágyi/,^!- 1952 - A növénycönológia erdő művelési vonatkozásai. IArmagszármazáskérdés. Erdőmérn. Főisk. Évk* Sopron-, 1951/52:195-216.219. Stefanovits P. 1956. Magyarország talajai. Akadémiai Kiadó, Bpest. 2..kiadv. 1963. 220. Stefanovits P.-Szűcs P. 1961. Magyarország genetikus ta laj térképe. OMMI kiadvány l.sz. 221. Szabó L.-Horváth Zs.-Pintér I. A természetes flóra gén tartalékai Magyarországon. Agrobotanika, Tápiószele. 1973: 89-lo2. 222. Szappanos A . '1963. A Carex pilosa- ^yertyános-kocsánytalan tölgyesek termeszetes felújításáról* Paip.Egyetem Tud.Közi. 1-2: 265- 278* II. U.o, 1964.1:195-217. 223*Szappanos A. 1 9 6 5 . Uj eljárás a léces és rudaskorú kocsánytalantölgyesek neveléséhez. Érd.és Paip. Egy. Tud.Közi.1-2:143-179. 224. Szappanos A. 1 9 6 6 . A Carex pilosa- gyertyános-^kocsánytalan tölgyesek termeszetes felújításának gazdaságossági kérdései. Érd. Faipari Egy* Tud.Közi. 1:19-38. 225. Szántó I. 194o. Erdőtenyészet, éghajlat és lecsapolás a .Kárpátok medencéjeben, az Alföldre való tekintettel. Orsz. Érd.Egy. kiadása, Bpest 226. Szántó I. 1949.Erdőgazdaságunk éghajlati adottságai* Er dészeti Kiserietek, 49:63-121* 227. Szilágyi/Stefanik/ L. 1958. A korszerű erdőművelés vegetációtani alapjai. Kandidátusi értekezés. 228. Szodfridt I. 1961. A Vendvidék erdőtársulásainak ökoló giai vonatkozásai. Az Erdő, 1961: 258264. 6619
229. Szodfridt I.- 1974. Erdőgazdasági tájak és termőhelyül- \ pusok, mint a korszerű erdőgazdálkodás ala jai. Földrajzi Értesítő, 23:471-473. 230. Szodfridt I. 1974* Termőhelytipusok és vegetáció kapcso lata a Duna-Tisza közi homokháton. ■ Abstracts Botanica /operum ex Inst.'Tax.- \ Óik.Plánt .nov .Sci L. Eötvös/ 3pest, 2:35-39. 231. Szodfridt I.-Tallós P. 1964. A Felsőnyirádi-erdo cserestől gyesei. Veszprém Megyei Múz.Közl. 2:423232. Szodfridt I.-Tallós P. 1964. Változó vizgazdálkodásű tölgyes erdotipus. Az Erdő, 13:85-9o. 233. Szodfridt I.-Tallós P. 1973- Vegetációtanulmányok a fel- \ sőnyirádi erdőben* Veszprémi Múz* Közi. \ 12:221-228. 234. Szőnyi L* 1954. A Mátra kőfolyásos termőhelyei. i*TA Ag rártud. Oszt. Közi. 9:153-159. 235. Szőnyi I*. 1955.Vizsgálatok a Mátra sekély talajú kőfo lyásos bükköseiben. -Erdészeti Kutatások, 3:109-127. .236* SzŐnyi L. 1956. Termőhelyfeltárás a kiskunhalasi homokfásitás területén. Erdészeti Kutatások, 4:9-64. 237. Szőnyi L.-Újvári F. 1970. International /IUFRC/ Norí way spruce provenance trial. Erdészeti Kutatások, 66 : 47-59. S 238* Szujkó-Lacza, J. 1962. Die Buchemválder des Börzsönyer- h und Mátra-Gebirges. Acta Bot. Acad.Sci. ,• Hung.8:441-471. ] 239. Szukó-Lacza, J. 19&4. Die Kalkholden und Eichsn-7 rreichen? walder des Börzsöny-Gecirges. Acta Bot. j Acad.Sci.Hung. 10:259-256. ; 240. Szujkó-Lacza,- J. 1967. Beitráge zűr Kentniss dér Pflanzengesellschaften des Börzsör.v-Gsbirf*s* | /Die Assoziationén Tillio-Fraxineturr ^ Mercuriali-Tilietum maőricum, Spiraestum -■ mediae/. Ann* Hist.-Nat*Mus.Kát.Hung.Bo. s 59:147-161. 241. Tallós P. 1954* A pápakovácsi láprét növénytársulásai és fásitás. Erdészeti Kutatások, 4:55-69. 242. Tallós P. 1958. Két fenyőfői erdotipus lepketársulásai nak vizsgálata, tekintettel a károsltok ra. Erdészeti Kutatások, 1-2:215-232. 243. Tallós P. 1959.Erdő- és réttipus tanulmányok a Széki er dőben. Erd.Kutl 2:3ol-352. 244. Tallós P.I960 . Az erdőtipológia és a növénytársulástan kapcsolatáról* Az Erdő, 9:205-213. 245. Tallós P.-Tóth B.. 1968* Az újszentmargitai erdő vegetá ciója* Vegetation of Ujszentnargita.-Kisérletügyi Közlemények, 61/C*; Erdőgazda ság és Faipar, 1968:7'5-lo7. 245. Timár L. 1948. Egy szolnoki szigetzátony benépesedése* Alföldi Tud.Int.Évkönyv, 2 :sep.l-6 . 246. Timár L. 195.0* A Tiszameder növényzete Szolnok és Szeged között* Ann. Bioi .Univ.Debrecen. 1:72-145-*
247. Timár L. 1954. Tiszazug növényfcldraja. Földrajzi Érte_ , aito 3:354-567. 243. Tímár, L. 1957. Die botanische Erforschung des Sees Fe hér-tó bei Szeged, Acta Bot. Acad.Sci. Hung. 3:375-391. 249* Timár, L.-Bodrogközy, C-y. 1953. Die pflanzengeographische Karte von Tiszazug. Acta Bot.Acad. Sci.Hung. 5:2o3-232. 250 . Tóth B. 1353 Termőhelyfeltárás és erdő tipológiai mód szereinek ^kialakítása szikes talajon. Kan didátusi értekezés. Adatok a nyárfáterinesztés lehetőségeihez 2 5 1 . Tóth B. a Tiszántúlon. Erdészeti Kutatások. 1-3: 59-87. 252 . Tóth B. 1371 Szikiásitás. Akadémiai Kiadó, Bpest Nyártermohelyek növénytársulásai In "A 253. Tóth I . 1353 nyárfa" Szerk, Koltav Gy. Mezőgazdasági Kiadó, ^Bpest, ±953:51*r62. Az Alsó-Dunaártér erdőgazdálkodása, A ter 254. Tóth I. 1358 mőhely és erdőt ipusok összefüggése. Er dészeti Kutatások. 1-2: 77-158. Ártéri erdőtiousok egyes erdőművelési vo 255. Tóth I. 1353 natkozásai. MTA Agrártud.Oszt .Közi. 15:31532o. 256. Tuskó F. 1955/57/ - Alföldi akácosok növénytársulás.i vizsgálata és művelésük egyes kérdései. Erdőmérn. Főisk.Közl. 2:21-52. 257. Tűzsón J. 1915. A Magyar Alföld növényföldrajzi tagoló dása. Math.Terintud.Ért. 33:143-22o. 258. Vági I. 1331. A talajtan elemei. M.kir. Bánya- és Er dőmérnöki Könyvkiadó Alap. Sopron 259* V/itt L. 1956. Javaslatok az erdeifenyő-erdőtipusok ki alakítására. Erdészeti Kutatások, 3:83-94. 26o* Witt L. 1953* A^fenyomagtermelő állományok törzskönyve zésének eddigi tanulságai. Az Erdő. 261. Witt L. 1956. Erdeifenyveseink magtermo állományainak berendezése. Az Erdő, 5:26o-264262. Zólyomi B.1934.A Hanság növényszövetkezetei. Fólia Sabariensia, Szombathely 1:146-174. 263. Zólyomi B.1936.Csonka-Magyaror3zág vázlatos vegetációtér'képe. Debrecen 264 . Zólyomi,B.1937. Die natürliche Vegetation Ungarns. In ,fAtlas des deutschen Lebensraumes Mitteleuropas" Szerk. Haeck, Leiüzig 265. Zólyomi, B.1939*Das Koszeger Sphagnumrsiche Moor. Bot. Közi. 318-325266. Zólyomi,B.195o.Fitocenozi i leszomelioracii obnazsennij gór Budi.Acta Bioi. Acad.Sci.Hung. 1:7-67. 267. Zólyomi B.1351.Kopárfásitás a növényszövetkezetek alapján. In "Erdőtelepités" Szerk.Babos I. Mezőgazd. Kiadó. Bpest Éra.Kiskönyvtár 4.sz. 268. Zólyomi,B.1354.Phytocoenologie et la sylviculturö en Hongrie. Acta Bot. Acad.Sci.Hung. 1 : 215- 222 . 6613
85
269. Zólyomi,B.-Jakuc^ ,P.-Baráth,Z.-Horánszky,A. 1955. Forstwirtschaftliche Ergebnisse d.pflan- ; zengeographischen Kartierung dér BükkGebirge. Acta Bot* Acad. ASci.Hung* \ 1*361-393.
270* Zólyomi,B.1957.Dér Tatarenahorn-Eichen-Lösswald dér zó náién Waldateppe. /Acereto tatariciQuercetum/. Acta Bot.Acad.Sci.Hung. \ 3:401-425. 271* Zólvomi B.1958.Budapeat és környékének természetes nö- '! vénytakarója. In "Budapest természeti ké-: pen Szerk* Pécsi M. Akadémiai Kiadó, Bpest. 272. Zólyomi,B. 1964. Methode zűr Ökologischen Charakterisiertj dér Vegetationseinheiten und zum Vergleicli d* Standorte. Matematisch-statistische Bearbeitung dér Beispiele von I.Précsényi. Acta Bot. Acad.Sci.Hung. 10:377-416* ^ , 273* Zólyomi B. 1967. Magyarország rekonstruált növénytakaró ja. In ,!Magya494szág Nemzeti Atlasza" i 274. Zólyomi B.-Jakucs P.-Baráth Z .-Horánszky A. 1954. A bükk-' hegységi növényföldrajzi térképezés erdogai dasási vonatkozású eredményei. Az Erdő, \ 78-83** 97-105, 160-171276* Völgyi L* 1964-65* Az erdőtipológia alkalmazása az erdő- ^ rendezésben* Az Erdő, 1964: 1964:8.
*
'á
i %
6619 86
