Az építészettörténettől az épületenergetikáig. Az egykori pécsi Megyeháza, a mai Modern Magyar Képtár rekonstrukciója és bővítése

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve

53

301-312

Pécs, 2015

Az építészettörténettől az épületenergetikáig. Az egykori pécsi Megyeháza, a mai Modern Magyar Képtár rekonstrukciója és bővítése Kistelegdi István - ifj. Kistelegdi István Pécsi Tudományegyetem, Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar H-7624 Pécs, Boszorkány út 2. e-mail: [email protected]; [email protected]

Épülettörténeti kronológia A török hódoltság megszűnése után lassan ébredezett az elnyomás alól felszabaduló nemzet, így Baranya vármegye ősi berendezkedése is. 1693-ban új megyei címeres pecsét készül, s az első megyei gyűlés 1693-tól hagy nyomokat, 1701-ből ismert az első választott alispán. A gyűlések helye az alispán háza, vagy a püspöki palota volt, ez természetesen nem volt megoldás a vármegye nemessége számára, így már 1710-ben keresik a megfelelő helyet az új megyeháza fölépítésére. Első helyszín a főtér volt, a hajdani „Török Fürdő” telkén, de itt végül is a fürdő átalakításával megyei börtön építtetett. Ezek után esett a választás a Papnövelde u. 5. számú házra és telekre, ahol a császári főmegbízott lakott, mint a kamarai hatalom képviselője 1722-től. 1731-ben már Madarász Sándor adja el a telket és házat Baranya vármegyének. Ez az évszám jelentős az épület életében, hiszen 1731-32-ben megépül az első vármegyeháza. A négyzetes főépület három szintes, a pincében börtön funkcióval, majd 1772-ben elkészül a déli kapuzat homokkő herma pillérekkel, törtvonalú címeres oromzattal. A déli homlokzaton való asszimetrikus elhelyezése erősen csökkenti építészeti hatását. Még a 18. században, annak is az utolsó harmadában, 1777-ben nyugati irányban földszintes bővítés épül börtön céljára. A 19. században már erősen „kinövi” funkcióját, így megvételre kínálja a vármegye az épületet a városháza számára, amit az nem fogad el, elutasítják az ajánlatot. Még ugyanebben az esztendőben, 1819-ben a megye árverésen megvásárolta a barokk, volt pálosrendi épületegyüttest, átköltözés indokával, de Szepessy püspök visszavásárolja, tiltakozásul a világi funkció és főként a börtön céljaira való átalakítás ellen, abból a célból is, hogy ott hozza létre a Lyceumot (tanítóképzőt és jogakadémiát). 1834-ben az eredetileg is szűknek bizonyult főépület kibővítésének, átalakításának tervét Piacsek József építész készítette klasszicizáló stílusban, Pollack Mihály hatása érződik rajta. Sajnos csak terv maradt, bizonyára pénzhiány miatt. 1885-ben Körösztös Imre elkészítette a nyugati irányú bővítés terveit, a barokkizáló eklektika jól harmonizál a meglévő főépülettel. 1886-ban Szántó Antal építész vállalkozó befejezi a bővítés építését, 1895ben megépül az udvari épület, amelynek déli homlokzata késő barokk eklektika jegyeivel rendelkezik. Elkészül az udvarban a főépület északi oldalán a közgyűlési terem is 1930-ban, igényes eklektikus térrel. 1950-től a Járási Tanács, illetve a Földhivatal hasz-

302

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015)

nálta az épületet. A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságaként 1970-től működött, majd 2001-től Modern Magyar Képtárként funkcionál az épület.

A közelmúlt és a jelen eseményei Eddig a történelem. Most ejtsünk néhány szót a közelmúlt és a jelen eseményeiről. Úgy tűnik, hogy napjaink gondolkodása és tettei őrzik az öreg, közel három évszázados épület történelmében gyakran előforduló lassúságot, vagy mondhatjuk úgy is, a vármegyei nemes atyák „megfontoltságát”. Gondoljuk csak meg, a török kiűzése után jó harminc évvel épül meg a már akkor is szűkre szabott vármegyeháza barokk főépülete, majd száz év elteltével bízzák meg Piacsek József építészt a bővítés és átalakítás terveinek elkészítésével, s rá ötven évvel épült csak meg a százötven éve áhított, kibővített Megyeháza. Világosítsuk meg továbbá a megyeházán uralkodó, haladónak éppen nem mondható szellemiséget azzal, hogy még 1895-ben is az egész épületben gyertyával világítottak, mikor is a városban már gáz- és villanyvilágítás létezett. S még mondják azt, hogy a történelem nem ismétli önmagát: a közelmúlt majd harminc éve alatt sem siették el dolgukat a megye és az ország kompetens atyái. 1978-ban született a gondolat a funkcióváltásra, Modern Magyar Képtár létrehozására, s már 1985-ben készültek is tervek a kitűnő művészházaspár közreműködésével (Várnagy Péter építész és Uherkovich Ágnes belsőépítész), de anyagi okokból nem valósultak meg. A múzeum létrehozását, szükségességét és jelentősségét a következő sorokban próbálom érzékeltetni. A Janus Pannonius Múzeum 20. századi gyűjteménye a magyar képzőművészet nemzetközileg számon tartott kincsestára. Festészeti, grafikai és szobrászati anyaga a magyar kultúrtörténet pótolhatatlan része. A korszak legjelentősebb vidéki kollekciója, melynek egyes fejezetei országos vonatkozásban is csak itt találhatók meg a maguk teljességében, összefüggéseiben. A 13000 darabos gyűjtemény több milliárdos érték. A modern magyar kultúra európai irányultságának dokumentálása mellett a nemzeti értékek egyetemes jellegét is bizonyítják a művek, melyek eddig méltatlan helyen és körülmények között voltak elhelyezve, hiszen a közönség számára nem voltak láthatóak, és a fűtetlen, műtárgyvédelmi szempontból nem megfelelő raktárakban állaguk menthetetlenül romlott. Nemcsak a kortárs gyűjteményi anyag, hanem a klasszikus avantgard, valamint a 18-19. századi történeti festmény- és grafikai gyűjtemény túlnyomó többsége is itt őrződött (Munkácsy, Benczúr, Ferenczy Károly, Rippl-Rónai, Gulácsy, Egry, Szőnyi, valamint Victor Vasarely műveinek állandó kiállításon nem szereplő kollekciói). Rendkívül fontos, sürgető feladat volt e hatalmas érték biztonságos elhelyezését, valamint válogatott részének bemutatását megoldani. A közel 170 000 lakosú Pécs, a kultúra városaként évről évre százezreket vonz külföldről és országhatáron belülről is. E regionális vonzáscentrum egyik legfőbb erejét a pécsi képzőművészeti kiállítások adják.

Az építészettörténettől az épületenergetikáig

1. ábra: A Megyeháza történeti ábrázolása a 19. század elejéről

2. ábra: A Megyeháza a felújítás előtt. (A szerző felvétele)

303

304


3. ábra: A felújítás és bővítés utáni udvari bejárat kapuzata. (Fotó: Szentendrei Antal)

4. ábra: A történeti homlokzat és a modern acél-üveg homlokzat találkozása – felvezető út az udvarba. (Fotó: Szentendrei Antal)


305

A terv Folytatván az értékes műemléki együttes akciótörténetét, 1999-ben került hozzánk a tervezési feladat – mivel Péter barátom eltávozott az élők sorából, igen-igen fiatalon –, s elkészítettük a többváltozatos tanulmánytervet, amelyből az udvar süllyesztett részének üvegtetővel való lefedésével bővített megoldás emelkedett ki. Az országos műemléki tervtanács is az előzőekben leírt változatot javasolta a megvalósításra, s a zsűri dicsérettel fogadta el a bemutatott tervváltozatot. Ezen változatban a műemléki együttes teljes értékű rekonstrukciója, hasznosítása új bővítéssel egészítődik ki az északi mélyudvar acélszerkezetes üvegtetővel történő lefedése révén, valamint az extravagáns, felújított és megerősített barokk tetőtér teljes felújításával. Mindkét építészeti akció hozzáadás, értéknövelő tényező: mind a belső tér funkcionális rekonstrukciójával, mind pedig az épület külső tömegbeli megjelenését illetően a múlt és a 20-21. századforduló szerves találkozásával állhatunk szemben. Nem véletlen, hogy ez a változat nyerte el a műemlékvédelmi, örökségvédelmi országos szintű tervtanács tetszését és javaslatát a megvalósításra. A bővítések kettős célt szolgálnak, egyrészt a nagymennyiségű műtárgy állomány kulturált raktározási feltételeinek javítását (ezáltal az értékes barokk terek bemutathatóvá válnak a közönség számára, s nem raktárként funkcionálnak), másrészt a mennyiségi bővítés egyben minőségi is, gondoljunk csak a különleges szépségű barokk tetőszerkezet látványára, vagy az északi üvegtető alatti kiállítóterek, galériák áttetsző tereire. A funkcionális hasznosítással egyben hosszú távon védetté válik a 270 éves barokk tetőszerkezet műemlék együttese. Az épület megközelítése két módon lehetséges, a Papnövelde utca irányából, a barokk kapuzaton át muzeológiai céllal, valamint a 2. emeleti szinten, az udvar felől, végighaladva az üveghomlokzat, s azon át felvillanó belső kialakítási értékek mellett, felvezetéssel a látogatói bejárathoz. Muzeológiai és szakmai szempontból is legteljesebb megoldást kínálja a terv, mely a meglévő épület teljes felújítását képviseli, az épület északi oldalán lévő mélyudvar alapterülete beépítésre kerül, kíváló lehetőséget kínálva egy korszerű tanulmányi műtárgy raktár kialakítására, új épületbővítéssel, kiállító termekkel, valamint a fogadótér „üvegházas” megfogalmazásával. A hosszadalmas financiális előkészítés során gyógyír volt a sebre, hogy 2000-2001ben a Nemzeti Örökség Program keretében az épület külső felújítása és a barokk tetőszerkezet és födém megerősítése elkészült. Bár az utcakép immár rendben volt, de a belső megújhodás továbbra is csak remény maradt. A remény 2005-ben vált valósággá, amikor is Pécs városa elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) címet és az uniós, valamint megyei önkörmányzati pénzügyi erők egyesülése biztosította a megvalósításhoz a biztos anyagi hátteret.

Az épület A megvalósítás tervei 2008-ban elkészültek, s a közbeszerzési pályázat 2009-ben eredményesen zárult a kivitelezői versenyen. A felújítást és bővítést követően a komplexum a meghosszabbított Múzeum utca új központja és legfontosabb attrakciójává vált, kisebb alapterülettel, de megvalósítva az EKF-programból elmaradt Nagy Kiállítótér

306


több olyan funkcióját, amelyek fontosak a korszerű, integrált múzeumegyüttes hatékony működéséhez: látogatóközpont, időszakos kiállítóterület, esetenkénti exkluzív, nagyszabású rendezvények helyszíne. Az új formációban a múzeum többféle funkciót képes ellátni, úgymint állandó és időszakos kiállító területet mintegy 1600 m2 méretben, esetenként kiegészülve a Megyei Közgyűlés nagy terével, csökkentvén az épület fenntartási terheit. Multifunkcionális térként közel 160 m2-en kiállítás, rendezvény és raktár többrétű funkciói valósíthatók meg. A látogatói bejárathoz kapcsolódván a múzeumi fogadótér látogatóközpont formában 290 m2 alapterületen a csoportos és egyéni látogatónak kiindulási pontot nyújt a pécsi múzeumok felfedezéséhez a második emleten. Az üvegbővítmény szintén 290 m2 hasznos alapterületű első emeletén és a földszintjén pedig 240 m2-en kiállítóterek valósultak meg. Természetesen a műtárgy raktározás funkciója közel 330 m2-es magas technikai formában való megfelelő elhelyezést nyújt a mintegy 13 000 darabos közgyűjteménynek, a régi épület felújításának, valamint az új bővítésnek köszönhetően. Egy adminisztrációs helységcsoport is bővíti a létesítményt, a Baranya Megyei Múzeum Igazgatóság (ma JPM Igazgatóság) Művészettörténeti Osztálya is itt nyert elhelyezést a kapcsolódó adattári és kutatási funkciókkal. A projekt teljes mérete 3085 m2 hasznos alapterület, melyben a műemlékvédelem alatt álló régi épületrész összesen 2265 m2, az új bővítés pedig 821 m2 hasznos alapterülettel rendelkezik. A következőkben a megújított épület szintenkénti funkcionális megosztását taglaljuk. A pince- és padlásszinten gépészeti tereket alakítottak ki, a földszinten pedig megvalósult az északi mélyudvar bővítése, illetve a keleti és nyugati tömbök felújítása. A nyugati tömbben az udvari bővítésben műtárgyraktár és a multifunkcionális kiállító teret helyeztük el, míg a keleti barokk tömbben kiállítótér valósulhat meg, a 20. századi magyar képzőművészet állandó kiállításának kezdő periódusa, illetve a klasszikus avantgárdot bemutató gyűjtemény. A raktárak kialakítása az új helyiségekben oly módon valósult meg, hogy kielégítse azt a tudományos és kutatási szempontból is egyre erőteljesebben jelentkező igényt, hogy a raktári anyag elérhető lehessen külső kutatónak is. A kihúzható rácsfalakra egymás mellé helyezett művek egyszerűen megtekinthetők, állapotuk jól ellenőrizhető. Hazánkban nem egy rokon intézményben sikerült megoldani e korszerű tanulmányi raktári rendet (Győr, Kecskemét, Székesfehérvár). Az első emeleten a keleti és nyugati tömbben kiállító terek kaptak elhelyezést – itt található a 20. századi magyar képzőművészet állandó kiállításának jelentős része. A második emelet szintjén megépült a mélyudvar fölött az „üvegház” többfunkciós galériaszintje, amely egyben a látogatói forgalom fogadásának is a színtere: a nyugati üvegházi szárnyban időszakos kiállítótéri és látogatóközpont funkciói egyesültek, míg a régi épület nyugati tömbjének déli sávjában munka- és kutatószobák, adattár és könyvtár létesült. A második emelet barokk szárnyát a képtár legújabb kori, a kilencvenes évek megváltozott közegéből született munkák foglalják el. A szint eklektikus épületrészén a muzeológusok irodái és a kutatók által látogatható szakkönyvtár, illetve az adattár kapott helyet. A 19000 kötetes szakkönyvtár a megye és a régió legjelentősebb szakirányú gyűjteménye. Létrejötte elsősorban annak a több évtizedes kiadványcsere programnak köszönhető, melynek révén 24 ország 250 múzeuma, kiállítóhelye és galériája küldi el rendszeresen legfrissebb kiadványait. Az adattár több tízezres tételből áll, részben helyi vonatkozású dokumentumok tára, ám igen érdekes, egyes életművekre vonatkozó dokumentumok is megtalálhatók benne. A rekonstrukcióval az egyetemi hallgatók, továbbá a külföldi és a hazai kutatók által erőteljesen jelentkező látogatói igény kielégíthető. A tervek alapján múzeumi előadások, diákok számára múzeumi órák megtartására alkalmas kis terem kialakítása is megvalósult. Az északi üvegtető alatti tér természetes fén�-


307

nyel látja el a második emelet irodai közlekedőterét, s lehetőséget kínál a szobrászati kollekcióból válogatott anyag bemutatására. E variáció messzemenően kielégíti azt az elképzelést, hogy ezt az értékes, elsőrangú műemlék épületet teljes egészében megismeri, bejárja a látogató oly módon, hogy a munkahelyek elkülönítése is megoldott. A kiállítások alapterülete az épület összterületének több mint 80%-át jelenti. Az időszaki kiállítások erősítik a szűkebb környezettel, a várossal való kapcsolatot, továbbá a hazai és külhoni művészeti centrumok, alkotók részére is lehetőséget kínálnak a megfelelő jelenlétre, amely számos előnnyel jár. A kiállítások kapcsolatot teremtenek és fejlesztenek, továbbá jelentős gyűjteményfejlesztési lehetőséget kínálnak. Gyakorlat ugyanis az, hogy a kiállító művész az intézménynek ajándékoz egy művet, melynek megvétele jelentős költsége miatt nem lehetne megoldható. A restaurálás az udvari épületben került kialakításra, elkülönülésük nyugodt munkafeltételeket biztosít.

Az udvar A műemlék együtteshez tartozó belső udvar szintén megújult a rekonstrukció során. Az értéktelen udvari épületek elbontásával kiszabadulnak és megnőnek a belső terek, így egyrészt megmaradnak, bővülnek a meglévő zöld területek és a faállomány, másrészt 35 db parkoló kialakítása válik lehetővé kiszolgálva az önkormányzati és múzeumi funkciókat. Az udvari rendezés kivitelezése a bontások révén az északi oldalon szabaddá teszi a középkori történeti városfalat, mely szituáció egy észak-déli irányú átközlekedés megoldását is felveti a polgárok számára. Az ötlet viszont költség- és műemlékvédelmi okokból sajnos csak elmélet maradt. Az udvari járófelületeken maradt a meglévő kiskockakő megújítása és bővítése, a parkoló területét kiselemes betonburkolattal fedték le.

Részletek A meglévő műemléki létesítmény falszerkezetei vegyes kő-tégla anyagúak, megerősítésük vasbeton szerkezetekkel, rejtett módon történt. A téglaboltozatok szintén vasbeton utólagos héjszerkezetekkel kerültek megerősítésre, a meglévő téglaboltozatot az új vasbeton héjazatra fölfüggesztve. A régi épületben utólagos fal- és padlószigetelés biztosítja a talajnedvesség elleni védelmet. Az északi új bővítés tartószerkezete acél harántváz, ferde pillérekkel és gerendákkal, s az erre kerülő acél szelemeneket fal és vasbeton pillérek támasztják alá. A fémvázon strukturált, háromrétegű függőleges és ferde üvegfalak határolják el a külső-belső teret. A szintén struktúrált, háromrétegű üvegezésű tető és a régi épület találkozásánál hőszigetelt fémlemez burkolatú „cezúra” csatlakozó szerkezet kapcsolja az újat és régit egységes tömeggé. Az üvegcsarnok nem eltakar, hanem sokkal inkább kiemeli, erősíti a nyugati épületszárny történeti minőségét és hatását, mintegy – a kiállítás részét képező – „ékszert” „üvegvitrinbe” helyezi a régi épületet.

308


Épületenergetika A komplex épület klíma- és energiakoncepciója egy egész évben fenntartható épületüzemeltetési és energiaellátási terven alapult. Mivel a középületek hűtése köztudomásúan sokkal problematikusabb és általában 2,5-szer nagyobb primer energiaigénnyel rendelkezik, mint a fosszilis energiahordozókat használó fűtés, a múzeum megoldásában optimális megoldásnak bizonyul a termo-aktív rendszerek, ill. az üvegcsarnok északi fekvésének előnye. Kihangsúlyozandó, hogy a múzeum középület funkció különösen magas komfortkritériumokat követel, melyek ennek megfelelő magas energiafogyasztást vonzanak magukkal. Az épület két különböző klímatikai zónaterületre lett osztva, egy normál komfortigénnyel rendelkező és egy emelt komfortnívójú szekcióra. Az emelt komfortszint (hűtési üzemmódban kb. 24°C, 55%) a nemzetközi, exkluzív vándorkiállítások esetében igényelt. A normál komfortszintet főként a felületi termo-aktív padlófűtés és mennyezethűtés, egy passzív-hibrid gépészeti-épületszerkezeti rendszer (fűtő-hűtő vízcsőhálózat vasbeton födémszerkezetekben) alakítja ki. Az épület hőtároló tömegeit aktiválva, alacsony hőmérsékletű felületi sugárzó hőátadó rendszer segítségével komfortos fűtés és hűtés biztosított, az élettani, egészségügyi pozitív hatások mellett megemlítendő a magas energiahatékonyság az alacsony előremenő és visszajövő hőmérsékletek szintje miatt (35°C /30°C) fűtési szezonban, illetve a magasabb hőmérsékletnívó (16°C /19°C) miatt hűtési szezonban. Hagyományos radiátoros hőátadó rendszerek esetében ezzel ellentétben jóval magasabb hőmérsékletet kell előállítani a fűtéshez, konvencionális hűtés esetén pedig alacsonyabb hőmérsékleteket szükséges előállítani, mint a múzeum normál komfortszintjének esetében. Ezt az energiahatékonyságot tovább fokozza a felületi sugárzó fűtő-hűtő (termikusan aktivált) épületszerkezetek pszicho-fiziológiai hatása, esetünkben magas hőtároló tömeggel rendelkező vasbeton szerkezetekben elhelyezett hidraulikus vízhálózat hőcserélő rendszer, mely hősugárzásával fűtési időszakban általában magasabb, melegebb szubjektív termikus komfortérzetet, hűtési időszakban pedig a fordítottját okozza. Ez a hatékony hőátadó rendszer eredetileg egy geotermikus szondahálózattal megtámogatott talajhő/víz hőszivattyús rendszerrel lett volna primer hőközponti oldalon meghajtva. A geotermikus forrásoldali rendszer több verzióban is kidolgozásra került, a szondák alternatívájaként geotermál nyerő és nyelő kutak is szerepeltek a tervekben. A szigorú költséglimit ebben az esetben is könyörtelenül meghúzta a határt, és ez a megoldás sajnos nem került megvalósításra. Az épület előírásoknak megfelelően mesterséges, gépi szellőzéssel is működik. Az emelt komfortszint esetében a felületi sugárzó rendszert konvencionális épületkondícionáló rendszer egészíti ki, alapesetben (normál komfortszint) pedig a légtechnika inkább a higiéniailag szükséges légcseréért felelős. Az üvegcsarnok északi tájolásának köszönhetően jelentősen alacsonyabb szoláris hőteherrel rendelkezik, mint egyéb tájolású elhelyezés esetében, továbbá a háromrétegű „passzívház” üvegezéssel ellátott tető- és homlokzat szerkezetek a téli hőveszteséget csökkentik nagymértékben. A tetőszerkezet fehér színű nyomtatott mintázatnak köszönhetően diffúz fényviszonyokat képes kialakítani az üvegcsarnok felső (2. emelet) és középső (1. emelet) szintjén, a kiállítások számára optimális fényviszonyokat kialakítva, egyben árnyékol, csökkenti a beltér hűtési energiaigényét. A homlokzat menti légtechnikai mesterséges frisslevegő befúvással a nagy üvegfelületek által diszkomfortot okozó hideglevegő esés megszüntethető, nyáron pedig a belső tér túlmelegedése eliminálható a hűtő födémszerkezeteket kiegészítő légbefúvással. Az üvegcsarnok egyfajta termikus burokként, pufferzónaként védi a történeti épületet északról, és felértékeli nemcsak annak építészeti, hanem energetikai minőségét is.


5. ábra: A műemlék együttes belső udvari esti felvétele az új látogatóközpont bejáratánál. (Fotó: Szentendrei Antal)

6. ábra: Az üvegcsarnok fogadószintje (2. emelet) a nyomtatott „diffúzor” üvegtetővel. (Fotó: Szentendrei Antal)

309

310


7. ábra: Az első emeleti kiállítóterek a bővítmény épületrészben – keleti sarok. (Fotó: Szentendrei Antal)

8. ábra: Az első emeleti kiállítóterek a bővítmény épületrészben – nyugati sarok. (Fotó: Szentendrei Antal)


Irodalom Madas J. 1978: Pécs, belváros telkei és házai. - Adatgyűjtemény, pp. 383–384. Baranya Megyei Műemlék Jegyzék: Kulich Gyula u. 5, 19. p . Bezerédy Gy. 1996: A vármegyeháza története I.-IV. - In.: Diskurzus 1996 április-június. 7/2006 (V. 24.) TNM rendelet az épületek jellemzőinek meghatározásáról

311

312


From the history of architecture to building energetics. The reconstruction of the former County Hall in 5 Papnövelde Street Pécs, and its development into the Modern Hungarian Gallery museum István Kistelegdi - J. István Kistelegdi: Jr Like a true milestone, the multifunctional building of the Modern Hungarian Gallery provides facilities for the preservation, storage, exhibition as well as historic and fine arts research of Hungarian and international works of art. In addition to performing the restoration works, a modern extension of the former building was also carried out, thus creating a new focal point in the form of a visitor centre of the museum street in the arts quarter of the historic downtown area. The solution that placed the protected monument into a glass capsule transforms the building itself into an organic part of the exhibition, with its steel-glass structural formation. The composition of baroque, eclectic and glasscovered high-tech building sections conveys the symbiotic fusion of the 21st century and our historic heritage both in the interior and exterior appearance of the building and its technical content. Besides creating optimal illumination by the glass house, the building also applies passive-hybrid energy efficient surface heating and cooling systems in its building technology, to comply with sustainability principles.

Az építészettörténettől az épületenergetikáig. Az egykori pécsi Megyeháza, a mai Modern Magyar Képtár rekonstrukciója és bővítése

Recommend Documents