Az ELTE Környezettudományi Centrum és a Környezettudományi TDK tisztelettel meghívja 2014. évi Kari TDK konferenciájára, a XXXII. Országos Tudományos Diákköri Konferenciára (2015) készülő dolgozatok bemutatására
A rendezvény helyszíne: ELTE TTK, Mauritz-terem (D.00.524.) 1117. Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C. A rendezvény ideje: 2014. december 5. (péntek) 9.00-16.00 óra
A diákköri konferencia programja A kari TDK Konferencia Zsűrije: Elnök: Homonnay Zoltán, egyetemi tanár, Kémiai Intézet Tagok: Bérczi Szaniszló, egyetemi docens, Fizikai Intézet Kalapos Tibor, egyetemi docens, Biológiai Intézet Kukolya József, osztályvezető, Nemzeti Agrárinnovációs Kutató Központ Tatár Enikő, egyetemi docens, Kémiai Intézet Weiszburg Tamás, egyetemi docens, Ásványtani Tanszék Az előadások ideje 10 perc, melyeket 10 perc vita követ. 9.00-9.10. A Kari Környezettudományi Konferencia megnyitója bevezető gondolatok: Homonnay Zoltán, egyetemi tanár a zsűri elnöke
1. szekció
9.10-9.30
Csumán András – Kommunális szennyvíziszap vermikomposztálásának laboratóriumi vizsgálata Gáti Péter: Témavezetők: Kardos Levente, adjunktus, BCE KeTK Kasza Gyula, egyetemi docens BCE ÉTK
9.30-9.50
Farsang Evelin Témavezetők:
Oxidációs eljárás kidolgozása talajvizek mikroszennyezőinek eltávolítására Záray Gyula, egyetemi tanár, Kémiai Intézet Dobosy Péter, PhD-hallgató, Kémiai Intézet
szerves
9.50.-10.10
Blumberger Zoltán Témavezető:
A légköri nukleációs esemény térbeli kiterjedése Salma Imre, egyetemi tanár, Kémiai Intézet Németh Zoltán, PhD-hallgató, Kémiai Intézet
10.10-10.30
Mihályi Dávid Krisztián
Mennyire „zöld” a napelem? A matt napelemek használata megoldás lehet a poláros fényszennyezés csökkentésére Horváth Gábor, egyetemi docens, Fizikai Intézet Kálmánchelyi-Farkas Alexandra, doktorjelölt, MTA ÖK Duna-kutató Intézet Száz Dénes, doktorjelölt, Fizikai Intézet
Témavezetők:
10.30-10.50
Kovács Réka Tímea A salgótarjáni acélgyár salakhányójának környezeti – Lengyel Blanka – állapotfelmérése és előzetes vizsgálata Koczur Szilvia Témavezetők: Szabó Csaba, egyetemi docens, Földrajz-Földtudományi Intézet
Völgyesi Péter, doktorjelölt, Földrajz-Földtudományi Intézet Angyal Zsuzsanna, tanársegéd, Környezettudományi Centrum 10.50-11.10
Karlik Máté
11.10-11.30
KÁVÉSZÜNET
Városi talajminták toxikus fémtartalmának vizsgálata környezetfizikai módszerekkel Budapest XI. kerületében Angyal Zsuzsanna, tanársegéd, Környezettudományi Centrum
2. szekció 11.30-11.50
Aszalós Júlia Margit Témavezetők:
11.50-12.10
Kari András Témavezetők:
12.10-12.30
Nagy Hajnalka Témavezető:
12.30-12.50
Korponai Kristóf Témavezető:
12.50-13.10
Zsolnai Pálma Témavezető:
13.10-13.50
Extremofil baktériumközösségek diverzitása az Ojos del Salado vulkán (Száraz-Andok) magashegyi tavainak üledékében Borsodi Andrea, Biológiai Intézet Terméshozam növelést fokozó talajoltó baktériumok savanyú kémhatású mezőgazdasági talajokban történő nyomon követése egy 16 hetes vizsgálati periódus során Romsics Csaba, tudományos segédmunkatárs, Biológiai Intézet Nagymáté Zsuzsanna, tudományos segédmunkatárs, Biológiai Intézet A Szent Anna-tó üledékének baktériumközösségi profilja Felföldi Tamás, adjunktus, Biológiai Intézet Szabó Attila, doktorjelölt, Biológiai Intézet Különböző karakterű szikes baktériumközösségeinek összehasonlítása Felföldi Tamás, adjunktus, Biológiai Intézet Szabó Attila, doktorjelölt, Biológiai Intézet
tavak
Biofilm kolonizáció követése molekuláris mikrobiológiai módszerekkel szennyvíztisztító rendszerben Felföldi Tamás, adjunktus, Biológiai Intézet
EBÉDSZÜNET
3.szekció 13.50-14.10
Németh Brigitta
Széncinegék (Parus major) ragadozóval szembeni viselkedésének vizsgálata az élőhely-urbanizáció
Témavezetők:
függvényében Vincze Ernő, doktorjelölt, Limnológiai Intézet
Pannon
Egyetem,
A fumonizin B1 idegrendszeri hatásának vizsgálata Világi Ildikó, egyetemi docens, Biológiai Intézet Varró Petra, tanársegéd, Biológiai Intézet
14.10-14.30
Soós Rebeka Témavezetők:
14.30-14.50
Páles Mariann – Agyagásványok reaktivitásának vizsgálata széndioxiddal telített vízben nagynyomáson és Sendula Eszter hőmérsékleten Témavezető: Falus György, osztályvezető, MFGI Szabó Csaba, egyetemi docens, Földrajz-Földtudományi Intézet
14.50-15.10
Ringer Marianna – Egy észak-magyarországi téglagyár fluorleválasztójának környezetásványtani vizsgálata Schimek Éva Témavezető: Weiszburg Tamás, egyetemi docens, FöldrajzFöldtudományi Intézet
15.10-15.30
Benyó Judit Témavezető:
15.30-15.50
Ringer Marianna Témavezető:
Bioaeroszol és ásványok kölcsönhatásának vizsgálata beltéri környezetben Tóth Erzsébet, muzeológus, Természetrajzi Múzeum Felföldi Tamás, adjunktus, Biológiai Intézet Ásványi differenciáció réti talaj genetikai szintjei között Szalai Zoltán, egyetemi docens, FöldrajzFöldtudományi Intézet Kiss Klaudia, doktorjelölt, MTA CSFK
15.50-16.00 A konferencia értékelése, zárszó Homonnay Zoltán, egyetemi tanár, a zsűri elnöke Angyal Zsuzsanna, tanársegéd, a Környezettudományi kari TDK elnöke
A beadott TDK dolgozatok rövid összefoglalója 1. szekció Kommunális szennyvíziszap vermikomposztálásának laboratóriumi vizsgálata Csumán András – Gáti Péter 2. III. Környezetgazdálkodási agrármérnök BSc Témavezetők, tanszék: Dr. Kardos Levente, BCE KeKT Dr. Kasza Gyula, BCE ÉTK A kommunális szennyvíziszapok megfelelő kezelése a mai környezetvédelem egyik kiemelt feladata. A lehetséges technológiák között a kommunális szennyvíziszap vermikomposztálása az egyik környezetileg fenntartható szennyvíziszap kezelési technológia lehet. A sikeres üzemi szintű vermikomposztálás előtt elengedhetetlenül szükséges laboratóriumi körülmények között vizsgálni a vermikomposztálás folyamatát. A vermikomposztálást műanyag dobozokban valósítjuk meg. A vizsgálatokat két különböző giliszta törzsállománnyal végezzük, mindkét esetben három kontroll mellett három-három párhuzamos laboratóriumi szintű vermikomposztálást hajtunk végre. A kísérletet két eltérő környezeti feltétel között végezzük. Az egyik egy zárt környezet, valamint egy külső, az aktuális meteorológiai viszonyoknak kitett környezet. Mindkét eltérő környezeti feltétel mellett a két törzsállomány kontroll melletti, három párhuzamos vizsgálatára kerül sor. A legfontosabb meteorológia adatokat is mérjük. Összesen 18 ládában folyik a kísérlet. Az iszap összetételén nem kívánunk változtatni, nem használunk fel egyéb, szerves anyagot tartalmazó, kevert iszapot. Munkánk során vizsgáljuk a legfontosabb, a komposztot jellemző fizikai és kémia jellemzőket, ezek a következők: pH(H2O), térfogattömeg, száraz anyag tartalom, szerves anyag tartalom, összes sótartalom, összes nitrogén tartalom, foszfor tartalom (P2O5), kálium tartalom (K2O), humusz tartalom (H%), humuszminőség, valamint a bakteriális sejtek össze aktivitását jellemző dehidrogenáz enzimaktivitás. Két naponta ellenőrizzük a ládák hőmérsékletét és az oxidációs-redukciós folyamatokat jellemző redoxipotenciál értékeket is.
Oxidációs eljárás kidolgozása talajvizek szerves mikroszennyezőinek eltávolítására Farsang Evelin Vegyész MSc, II. évfolyam Témavezetők: Dr. Záray Gyula, Dobosy Péter, Analitikai Kémia Tanszék A ferrát a vasat hatos oxidációs állapotban tartalmazó vegyület, amely rendkívül nagy elektronszívó kapacitással rendelkezik. Oldatfázisban lévő szerves molekulák esetében megtámadja az elektronokban gazdag szubsztitúciós csoportokat és ezáltal inaktiválja a biológiailag aktív molekulákat. Vízkezelésben való felhasználását tekintve egyaránt alkalmazható biológiailag tisztított szennyvizek kezelésére, ezen belül gyógyszer- és kozmetikai szerek maradványainak eltávolítására, valamint szerves oldószerekkel szennyezett talajvizek tisztítására. Egyéb oxidálószerekkel szemben különleges jelentőséggel bír a használata során keletkező vas(III)-hidroxid vagy vas-oxi-hidroxid csapadék, amely nagy fajlagos felülete révén lehetővé teszi az oxidációs melléktermékek adszorpcióját, ily módon a folyadékfázisból való eltávolítását. Kísérleti munkám során triklór-etilénnel adalékolt desztillált vízzel végeztem kísérleteket headspace technikát alkalmazó gázkromatográf-tömegspektrométer (HS-GC-MS) rendszerrel. Tanulmányoztam a pH és az oxidálószer koncentráció változtatásának hatását a TCE eltávolítására.
Ezen
vizsgálataim
során
szilárd
fázisú
mikroextrakciós
(SPME)
mintaelőkészítést követően GC-MS technikával mértem a folyadékfázisban maradt TCE koncentrációját. Igazoltam, hogy a HS és SPME módszerrel nyert eredmények gyakorlatilag azonosnak tekinthetők, és 100 ppb TCE koncentrációjú oldat esetén 92%-os eltávolítási hatásfokot lehet elérni 50 ppm ferrát adagolásával. Bomlástermékként mind a gáz-, mind a folyadékfázisban csak kloroform volt detektálható. Környezeti talajvíz minta vizsgálatával megállapítottam, hogy az abban kimutatható TCE, vinil-klorid, 1,1-DCE, 1,2-cisz-DCE, 1,2-transz-DCE és benzol szennyezők esetében 7-es pHnál rendre 42, 87, 54, 75, 72 és 17 %-os eltávolítás érhető el 50 ppm ferrát koncentráció alkalmazásával.
A légköri nukleációs esemény térbeli kiterjedése Blumberger Zoltán III. környezettan BSc Témavezetők, tanszék:
Dr. Salma Imre, Analitikai Kémiai Tanszék Németh Zoltán PhD, Analitikai Kémiai Tanszék
Légköri nukleációnak hívjuk azt az elsőrendű fázisátmenetet, amely új aeroszol részecskéket eredményez a levegőben. A nukleáció és következményei befolyásolhatják a Föld éghajlatát, illetve egészségügyi többletkockázatot is jelenthetnek. A nukleációs esemény horizontális kiterjedésének meghatározása hozzájárul az aeroszol jelentőségének és hatásainak alaposabb megértéséhez. A légköri nukleáció azonosítása a részecskeszám méreteloszlás mérésével megvalósítható. A méréseket differenciális mozgékonyság részecske szeparátorral (DMPS) végeztük a 6–1000 nm átmérőtartományban Budapesten 2008. 11. 03. és 2009. 11. 02. között, illetve 2012. 01. 19. és 2013. 01. 18. között folyamatosan jelleggel. A kiértékelésekhez a Kpusztán (Kecskemét mellett) a PE/Helsinki Egyetem munkatársai által, azonos időszakban mért adatokat is felhasználtuk. A napokat a nukleációs események előfordulása szerint osztályoztuk: mindkét helyszínen történt esemény, csak az egyik helyszínen valósult meg, illetve egyik helyszínen sem azonosítottunk nukleációt. A légtömeg áramlását a helyszínekre HYSPLIT terjedési modell segítségével határoztuk meg visszaszámolt trajektóriák formájában. A helyszíneken mért szélsebesség adatok és nukleációs események kezdetei közötti időkülönbségek alapján megvizsgáltuk a nukleációs események időzítését. A nukleációs napokra vonatkozóan két trajektória típust vizsgáltunk. Az első esetben a légtömeg az egyik mérőállomásról a másik felé mozgott. Számításaink azt mutatják, hogy a nukleáció ebben az esetben sokkal korábban elkezdődik a másik mérési helyszínen, mint ahogy a légmozgással a másik helyszínről odaérhetne. A másik esetben a mérőállomásokat összekötő egyenesre merőlegesen érkezett a légtömeg. Ebben az esetben túl nagy időbeli eltérés van a két helyszín között, pedig a légmozgás alapján a nukleációnak azonos időben kellene kezdődniük. Mindkét esetben arra a következtetésre jutottunk, hogy a Kárpát-medence térségében elsődlegesen nem a légtömeg mozgása, hanem a meteorológiai jelenségek, illetve a prekurzor kémiai vegyületek jelenléte együttesen határozzák meg az újrészecske-képződést. A nukleáció egy nagyobb területen, lokális hatásoktól függően kezdődhet el.
Mennyire „zöld” a napelem? A matt napelemek használata megoldás lehet a poláros fényszennyezés csökkentésére Mihályi Dávid Krisztián I. Környezettudomány MSc Témavezető, tanszék: Horváth Gábor, ELTE Biológiai Fizika Tanszék Kálmánczhelyi-Farkas Alexandra, MTA ÖK Duna-kutató Intézet Száz Dénes, ELTE Biológiai Fizika Tanszék Az elmúlt 10 évben végzett vizuális ökológiai kutatások rámutattak, hogy különböző mesterséges felületekről (pl. sötét aszfaltutakról, folyóparti üvegépületekről, fekete mezőgazdasági műanyagfóliákról) visszaverődő poláros fény megzavarhatja egyes vízi rovarok (pl. kérészek, szitakötők, bögölyök) viselkedését, amit poláros fényszennyezésnek nevezünk. A fényes, sima, fekete felületű napelemtáblák és napkollektorok is erősen és gyakran vízszintesen poláros fényt tükröznek, éppen úgy, mint maguk a természetes vízfelszínek, így a fenti felületekhez hasonlóan ezek is vonzzák a vízkereső vízi rovarokat, viselkedésükben megtévesztik őket. Napjainkban egyre terjednek azonban a matt fekete borítású szolárpanelek (napelemtáblák és napkollektorok) is, melyek felülete mikroszkopikus méretű kiemelkedéseket vagy légpórusokat tartalmaz. E pórusok csapdába ejtik a beérkező fénysugarakat, így nagyobb hatásfokkal működnek, mint fényes, sima felületű társaik. Mivel a matt felületekről diffúzan visszavert fény már kevéssé vagy egyáltalán nem poláros, felmerült, hogy a matt szolárpanelek poláros fényszennyezése esetleg kisebb lehet, mint a fényeseké. Ennek ellenőrzésére 2014 nyarán terepkísérletet végeztünk, mely során azt vizsgáltuk, hogy két egyforma méretű fényes/sima és matt/érdes felszínű, a napenergia-hasznosító felületek fedésére használt borítás mennyi (poláros fényre reagáló, azaz polarotaktikus) bögölyt vonz. Kísérleteink során a matt borítású felületek esetében valóban szignifikánsan kevesebb bögölyreakciót (körözés, érintés, leszállás) figyeltünk meg, így e felületek poláros fényszennyezése a vártnak megfelelően jóval kisebb, mint a fényes, sima felületűeké. Képalkotó polarimetriai mérések elkészítésével, kiértékelésével és értelmezésével az eltérő vonzóképesség fizikai, optikai okait is feltártuk. Eredményeink fontos gyakorlati alkalmazása, hogy az anti-reflektív napelemtáblák és napkollektorok elterjesztésének így már nemcsak energetikai indokai vannak, hanem azon környezetvédelmi érv is, hogy a vízi rovarokat veszélyeztető poláros fényszennyezésük jóval alacsonyabb, mint a hagyományos, sima, fényes felületű társaiké. 2015 tavaszán újabb terepkísérletek során további polarotaktikus fajok (szúnyoglábú legyek és kérészek) reakcióit is vizsgálni kívánjuk a fenti felületek közelében.
A salgótarjáni acélgyár salakhányójának környezeti állapotfelmérése és előzetes vizsgálata Kovács Réka Tímea1, Lengyel Blanka1, Koczur Szilvia2 1 Környezettan BSc., 2Környezettudomány MSc. Témavezetők: Szabó Csaba, Ph.D. ELTE TTK Kőzettani és Geokémiai Tanszék Litoszféra Fluidum Kutató Labor Völgyesi Péter, doktorjelölt ELTE TTK Kőzettani és Geokémiai Tanszék Litoszféra Fluidum Kutató Labor Angyal Zsuzsanna, Ph.D. ELTE TTK Környezettudományi Centrum Közvetlen környezetünk és annak anyagi összetételének ismerete kiemelten fontos az emberek által lakott települések közelében, ennek vizsgálatához nyújthatnak hasznos eszközt az urbán geokémia által kínált lehetőségek. Az általunk vizsgált területen, Salgótarján városán belül több salak- és meddőhányó is létrejött az 1800-as évek óta, amelyek rekultivációja napjainkig nem történt meg. A város ipari tevékenysége a 19. század közepén kezdődött a barnakőszén-bányászattal, majd fűtőerőmű, vasötvözet-gyár, acélgyár, sík- és öblösüveggyár települt a városba. Ezen üzemek nyersanyagait elsősorban a közeli természeti kincsekből nyerték. A Salgótarjáni Acélárugyár elődje 1868-ban alakult meg, majd 1871-ben kezdte meg a kísérleti termelést. A 20. század kezdetén a magyar nyersvas-termelés 43,5 %át, vasfinomításnak 44 %-át és a hengerelt acéltermelésnek 36 %-át tartotta kézben. Az acélgyárban keletkezett salakot és páclevet évtizedekig a gyár melletti területen, a Kucordhegyen helyezték el a város határán belül. A terepbejárás során GPS segítségével feltérképeztünk a kutatott területet, a hat általunk megtalált salak- és iszapterasz összesen mintegy 3000 m2 nagyságú. A hat terasz közül ötből vettünk talaj és/vagy fúrómag-mintát, ebből két helyen 2 méternél mélyebbre tudtunk fúrni. Ezek részletes elemzésére a későbbiekben kerül majd sor. Felmértük a lerakó terület növényzetét, amelynek során számos, a területre jellemző fajt (nyír, fenyő, akác) határoztunk meg. A pácléből kiülepedett iszappal közvetlenül érintett teraszfelszínekre a növényborítottság nem jellemző, a legtöbb helyen a felszínen szabadon látható a narancssárga vagy – a páclé semlegesítése miatt meszezett – fehér színű réteg. A dolgozatban bemutatjuk a város ipartörténetének alakulását a kezdetek óta, kitérünk az acélgyártás technológiájára és az annak során képződött salak és páclé összetételére, ismertetjük a terepi felmérés megfigyeléseit, valamint az első mintavételezés során vett minták előzetes vizsgálatának eredményeit. A meghatározott növényfajok ökológiai értékelésével felmérjük a terület környezeti, ökológiai jellemzőit, amely adatok reményeink szerint hasznos információkkal szolgálnak a későbbi, környezetgeokémiai vizsgálatokhoz is. Munkánk végén kitérünk további terveink bemutatására. Kutatásunk célja, hogy felmérjük a Salgótarján környezetében lerakott salak környezeti hatásait mind ökológiai, mind emberi szempontból.
Városi talajminták toxikus fémtartalmának vizsgálata környezetfizikai módszerekkel Budapest XI. kerületében Karlik Máté II. Környezettudomány MSc Témavezető: Angyal Zsuzsanna, Környezettudományi Centrum A környezetünk egy rendkívül komplex rendszer, melyben folyamatos anyag és energiaáramlás valósul meg. A városi talajok vizsgálatát az indokolja, hogy népesség több mint fele mind hazánkban, mind a fejlett országokban városokba tömörülve él, ezáltal magas népességsűrűséget elérve az adott területen. A magas népességsűrűségből kifolyólag egy esetleges szennyezés, káros hatás nagyságrendekkel több személyt veszélyeztet, mint ugyanazon szennyezés egy alacsony népességű területen, továbbá a városi kertészkedés terjedésével az itt termesztett haszonnövények új veszélyeket hordozhatnak a lakosság számára. Dolgozatom keretein belül betekintést nyújtok az elmúlt időszakban végzett kutatási eredményeimbe és célkitűzésembe. Vizsgálataimat előzetesen megvett Budapest XI. kerületéből származó talajmintákon végeztem, melyeken korábbi mesterszakos hallgató számos előzetes vizsgálatot végzett szakdolgozata keretein belül. Ezen vizsgálatok első sorban talajtani jellegűek voltak. Célom a minták toxikus fémtartalmának meghatározása és azon pontok beazonosítása, ahol a toxikus fémtartalom meghaladja a jelenlegi jogszabályi határértéket, ezzel esetlegesen felhívva a döntéshozók figyelmét az ebből fakadó potenciális veszélyforrásokra.
A
toxikus
fémek
kimutatásához
röntgen
fluoreszcens
analízist
alkalmaztam, ebből kifolyólag kutatás gerincét hullámhossz diszperzív röntgen fluoreszcens spektrométerrel végzett vizsgálatok eredményi adja. A kapott talajminták elemi összetételét határoztam meg (oxidos formában), mely kiindulási alapja lehet későbbi, más jellegű kutatásoknak. Az eljárással kimutathatóan szennyezett mintákat térképi vetületben is megjelenítem, ezzel elősegítve az olvasó számára a térbeli elhelyezést, eredményeimet továbbá összehasonlítom hazai, illetve nemzetközi hasonló jellegű kutatások eredményével. Kísérletet teszek a kapott eredményim függvényében néhány mintán a szennyezés formájának felderítésére röntgen diffrakció és a pásztázó elektromikroszkópia segítségével. Továbbá javaslatokat teszek a kutatás lehetséges folytatására.
Extremofil baktériumközösségek diverzitása az Ojos del Salado vulkán (Száraz-Andok) magashegyi tavainak üledékében Aszalós Júlia Margit Biológus M.Sc., II. évfolyam
Témavezető(k), tanszék: Borsodi Andrea, Mikrobiológiai Tanszék Az Atacama sivatag száraz környezete a Száraz-Andok területén felnyúlik a magashegyi régióba, létrehozva a Puna de Atacama fennsík hegyi sivatagát, ahol számos rétegvulkán, köztük a világ legmagasabb vulkánja, az Ojos del Salado is magasodik. A hegyi sivatagot szélsőségesen száraz klíma, extrém mértékű napi hőingás, nagy intenzitású szoláris UV sugárzás és 4500 m fölött örökfagy jellemzi. Az örökfagyott üledék felső deciméterei nyáron felengednek, az ebből származó olvadékvíz a lefolyástalan területeken felgyűlik, és a világ legmagasabban fekvő sekély tavait hozza létre. A magashegyi tavak olyan tápanyagban szegény oligotróf élőhelyek, ahol szélsőséges környezeti tényezőkhöz alkalmazkodni képes extremofil mikroorganizmusok jelenléte valószínűsíthető. Munkám során az Ojos del Salado magashegyi tavaiban és azok környezetében előforduló baktériumközösségeket vizsgáltam. A 3770 és 6500 m közötti tengerszint feletti magasságban fekvő tavak vizéből és üledékéből 2014 februárjában történt mintavétel. A baktériumközösségek diverzitását a 16S rRNS gén vizsgálatán alapuló tenyésztéstől független molekuláris módszerrel tártam fel. Az összesen 17 környezeti minta baktériumközösségeinek szerkezetét egy molekuláris ujjlenyomat módszerrel (DGGE) hasonlítottam össze. A világ legmagasabban fekvő tavának és az azt tápláló melegvizes patak üledékének részletes bakteriális diverzitás vizsgálatát molekuláris klónkönyvtárak létrehozásával végeztem el. A klónkönyvtárak elemzésével 7 filogenetikai törzs (Acidobacteria, Actinobacteria, Aquificae, Bacteroidetes, Cyanobacteria, Proteobacteria, TM7) képviselőinek jelenlétét mutattam ki, melyek eloszlása a két mintában nagymértékben különbözött. A molekuláris klónok a legnagyobb mértékű egyezést hasonló környezetekből származó szekvenciákkal mutatták. Az extremofil szervezetek közül mindkét módszerrel kimutattam szervetlen anyagok (vas, kén) oxidálására képes litotróf anyagcseréjű, továbbá hidegkedvelő (pszichrofil) vagy acidofil baktériumfajokkal rokon szekvenciákat.
Terméshozam növelést fokozó talajoltó baktériumok, savanyú- kémhatású mezőgazdasági talajokban történő, nyomon követése egy 16 hetes vizsgálati periódus során Kari András II. biológia MSc Témavezetők: Romsics Csaba, Nagymáté Zsuzsanna, ELTE, TTK, Mikrobiológia tanszék A fenntartható mezőgazdaság a környezet minőségének és a természeti erőforrásoknak (levegő, talaj, víz) a megőrzése és növelése mellett képes kielégíteni az emberiség egészséges élelmiszer- és rostigényét. A környezettudatos gyakorlat részét képezi a növényi növekedést serkentő rizobaktériumok (PGPR) használata a mezőgazdasági terméshozam növelés érdekében. A PGPR mikroorganizmusok anyagcsere sajátságaik révén, mint például N2-én fixáció, hormonok (auxin) és sziderofórok termelése által, jótékony hatással vannak a növény növekedésére, illetve különböző stressz (víz, szárazság, patogén) állapotok leküzdésére. A talaj szerkezete, fizikai- és kémiai tulajdonságai, a környezeti tényezők és a talaj mikrobiótája együttesen befolyásolja a PGPR baktériumok megtelepedését és túlélését. Célunk volt, hét különböző baktérium törzs jelenlétének, illetve az autochton baktérium közösségen belüli arányaik változásának nyomon követése az oltást követő 16 héten keresztül. A vizsgálatba vont törzsek detektálását és a teljes bakteriális közösség szerkezetének feltárását egy ujjlenyomat módszer alkalmazásával, a Terminális Restrikciós Fragmenthossz Polimorfizmussal (T-RFLP) végeztük. A különböző törzsek elkülönítése céljából egy modell rendszert hoztunk létre, mellyel olyan primer pár és restrikciós endonukleáz kombinációt kerestünk, melyek az adott törzsekre, egyedi terminális fragmenteket (T-RF) eredményeznek. Elsőként meghatározásra került a törzsek teljes 16S rDNS bázissorrendje. Ezt követően in silico megkerestük a 16S rDNS legvariábilisabb ~500 bázis pár hosszúságú régióját közre fogó primer párt. A különböző törzsek egyedi terminális fragmentjeinek megtalálása céljából a kiválasztott génszakaszon- in silico számos restrikciós endonukleáz hasító helyét vizsgáltuk. Végül egy primer pár és 3 restrikciós endonukleáz bizonyult alkalmasnak, a vizsgált baktérium törzsek elkülönítésére. Eredményeink alapján az eltérő kezelést kapott, illetve a kezeletlen (kontroll) talajok, közösségszerkezetük alapján, elkülönültek egymástól. Továbbá a baktérium közösség összetételében egy időbeli változás is tapasztalható. A 16 hetes vizsgálati periódus alatt, az egyes törzsek közösségen belüli aránya számos esetben növekedést mutatott a kezelésnek alávetett területeken. A projekt „Hatékony talajoltó baktériumokat kiválogató rendszer (ESMS) kifejlesztése és instant por talajoltó anyag formula (ESSI) előállítása” (KMR 12-1-2012-0200) a Kutatási és Technológia Innovációs Alap finanszírozásában valósul meg.
A Szent Anna-tó üledékének baktériumközösségi profilja
Nagy Hajnalka
II. Biológus Msc Témavezetők, tanszék: Felföldi Tamás, Szabó Attila, Mikrobiológiai Tanszék A Szent Anna-tó a romániai Hargita megyében, a Keleti-Kárpátokhoz tartozó Csomádhegységben található kráter tó. Lefolyástalan, esővíz által táplált víztest. A Nagy-Csomád a 42-10 ezer év közötti időszakban aktív vulkán volt, valószínűleg az utolsó kitörése következtében jött létre a Szent Anna-tó, mely kezdetben sekély volt, majd az idő múlásával a vízszintje egyre inkább emelkedett, néha átmenetileg csökkent. A tó vize a vulkanikus eredetnek köszönhetően általában enyhén savas, Ca2+ ionokban szegény. Kutatásunk célja a Szent Anna-tó üledékében lévő baktériumközösség meghatározása volt egy új molekuláris módszer, az újgenerációs szekvenálás alkalmazásával. Ez egy nagy áteresztőképességű módszer, ami azt jelenti, hogy nagy mennyiségű DNS nukleotid sorrendjét lehet vele meghatározni egyszerre, így sokféle bakteriális taxon azonosítható egyidejűleg az adott mintában. A koruknak megfelelően zónákra osztott üledékrétegekből vett minták közül mi azt a mintát választottuk ki, amelynek a kora 5194 évre becsülhető. Az iszapmintából DNS-t izoláltunk és megfelelő primer pár használatával, PCR segítségével felsokszoroztuk a bakteriális 16S riboszomális RNS gén egy meghatározott szakaszát. Ez a szakasz elég hosszú és változékony régiókat is tartalmaz, melyek alapján a DNS szekvenciák nemzetség szinten is azonosíthatóak. A szekvenálás során nyert adatokat bioinformatikai elemzésnek vetettük alá. A minőségi szűrést követően összesen 1877 szekvenciát kaptunk, ezek a Bacteria doménen belül 28 különböző baktérium törzshöz tartoztak. Mi azokat a taxonokat elemeztük részletesebben, melyeknek az aránya elérte az 1%-ot az összeshez viszonyítva. A baktérium törzsek között a Chloroflexi törzshöz tartozott a legtöbb szekvencia, összesen 820 darab. Ezt követte a Proteobacteria törzs 415 darab szekvenciával. A baktérium nemzetségeket tekintve a legtöbb szekvenciával rendelkező nemzetségek a Chloroflexi törzs GIF9, VadinBA26 és GIF3 osztályának tagjai. A Chloroflexi törzs tagjai a komplex növényi polimereket bontják le, ezáltal fontos szerepet játszanak az ökológiai rendszerek szén-körforgalmában. Kutatásunk további célja, hogy a Szent Anna-tó üledéke többi rétegeinek baktériumközösségi összetételét is meghatározzuk.
Különböző karakterű szikes tavak baktériumközösségeinek összehasonlítása Korponai Kristóf Biológus MSc, másodév Témavezetők, tanszék: Felföldi Tamás, Szabó Attila - ELTE TTK Mikrobiológiai Tsz. A szikes tavak a Kárpát-medence jellegzetes felszíni formái, különleges és értékes élőhelyei. Közülük a legjobb állapotban a kiskunsági szikes tavak maradtak fent. Különlegességük alkalikus vizükben, időnkénti kiszáradásukban, ionösszetételükben, fotikus viszonyaikban rejlik elsősorban. Dolgozatomban 2012 novemberétől kezdődően több hónapos időskálán hasonlítottam össze egy fehér (Zab-szék) és egy fekete vizű (Sós-ér) szikes tavat DNS-alapú, nagyfelbontású molekuláris módszerrel. Az újgenerációs szekvenálást segítségül hívtam a 2014 áprilisában egy harmadik víztestben megfigyelt bíborbaktérium-tömegprodukció vizsgálatához is, amelyet ezzel párhuzamosan a klasszikus mikrobiológia elsődleges módszerével, tenyésztéses technikával is vizsgáltam. A mintánként többezer 16S rDNS szekvenciát referencia-adatbázishoz rendeltem hozzá a taxonok azonosításának érdekében. Az eddigi eredmények alapján a két tó alapvetően elkülönül egymástól, valamint a bíborbaktérium
tömegprodukció
bakteriális
együttesétől
is.
Utóbbi
esetben
az
Ectothiorhodospira és a Rhodobaca genusok képviselői alkották a közösség közel 60%-át. Aerob
módon,
háromféle
táptalaj
felhasználásával
összesen
46
törzset
sikerült
kitenyésztenem, amelyek 15 nemzetségbe tartoznak, ezek közül a közösségben nagyobb arányban előfordulók az Aquiflexum, a Rhodobaca, a Loktanella, és a Porphyrobacter. A Sósérből jellemzően kisebb fajszámot (48-120 OTU) mutattunk ki, mint a Zab-székből (175-184 OTU), viszont itt jellemzően néhány genus kerül időszakosan domináns helyzetbe, míg a Zabszékben a nemzetségek arányai lényegesen kiegyenlítettebbek. A Zab-székre egyedileg elsősorban a Nitriliruptor, a Balneola, az Aquiflexum, a Belliella, a Methylophilus és az Ulvibacter nemzetségek jellemzőek, míg a Sós-érre a Flavobacterium, az Algoriphagus és a Hydrogenophaga. Az eddigi eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a szikes vizeken belül is jelentős eltérés mutatkozhat a baktériumközösségek összetételében, melynek okai alapvetően a tavak eltérő fizikokémiai jellemzőiben gyökereznek.
Biofilm kolonizáció követése molekuláris mikrobiológiai módszerekkel szennyvíztisztító rendszerben Zsolnai Pálma II. Biológia Bsc Témavezető, tanszék: Felföldi Tamás, Mikrobiológiai Tanszék A biofilmek jelentős szerepet töltenek be a szennyvíztisztításban. A jelentőségüket az adja, hogy a felületen megtapadó baktériumok képesek számos szennyezőanyag (például szerves szén- és szervetlen nitrogénvegyületek) lebontására, átalakítására. Én az Organica Zrt. kísérleti szennyvíztisztító telepén zajló biofilm kolonizációs kísérletsorozatban vettem részt. A szennyvíztisztító nyolc, egymással sorosan kapcsolt 2 m3 térfogatú reaktort jelent, melyek közül a 2., 4., és 8. számút vizsgáltam. Ezekbe kétféle 5×30 cm-es polipropilén („A” és „B”) alapú hordozót telepítettek, 1 m2-es szövött struktúrájú „A” hordozó mellé, kolonizációs vizsgálat céljából. Célom a kolonizációs folyamat nyomon követése mindhárom hordozó esetében a komplex biofilm struktúra kialakulása során, a kaszkádsoron térben és időben, 16S rDNS alapú terminális restrikciós fragmenshossz polimorfizmus (T-RFLP) technikával, valamint az eredményeim összevetése a korábbi kémiai vizsgálatok során nyert adatokkal. A T-RFLP mintázatok alapján készített főkomponens analízis (PCA) eredményeiből megállapítottam, hogy a minták a reaktorsoron elfoglalt helyük alapján csoportosulnak. Ez összhangban van a szennyvíz kémiai oxigénigényének (KOI) változásaival. Az első reaktorba beérkező szennyvízben a KOI értéke tág határok között (600-1200 O2 mg/l) mozog, míg a 8. reaktorra az értéke is és a fluktuáció mértéke is lecsökken (100-300 O2 mg/l). A szennyvíz összetételének állandósulása mentén a bakteriális közösség is egyre jobban állandósul. Mindhárom típusú hordozó esetében elmondható, hogy a 2. és a 4. reaktorban a 42. és a 62. napon stagnálás figyelhető meg a közösségszerkezet változásában, majd a kiindulási állapotba való visszatérés beindulása látszódik. Ez összefüggésbe helyezhető a biofilm tömegének változásával, amiből úgy tűnik, hogy a stagnálás idején biofilm leválás, majd később fokozatos regenerálódás történt. Mindeközben a 8. reaktor nagyméretű hordozóján fokozatos biofilm-tömegnövekedés és időben viszonylag állandó szerkezetű közösség figyelhető meg. Jól látni tehát azt a tendenciózus folyamatot, ami a közösségszerkezet fokozatos kialakulását mutatja összhangban a szennyezőanyagok eltávolításával.
Széncinegék (Parus major) ragadozóval szembeni viselkedésének vizsgálata az élőhely-urbanizáció függvényében Németh Brigitta Környezettudomány MSc II. évfolyam Témavezető(k), tanszék: Vincze Ernő, Pannon Egyetem, Limnológia Intézeti Tanszék Az urbanizált környezet számos jellemzőben eltér a természetes élőhelyektől. Az élőlényeknek alkalmazkodniuk kell a megváltozott környezethez, melynek egyik módja lehet a ragadozókkal szembeni csökkent félelem. Célunk annak a vizsgálata, hogy a különböző urbanizáltságú élőhelyeken hogyan viselkedik a préda a predátorral szemben. Ehhez azt figyeltük meg, hogy a városokban, illetve természetes erdőkben fészkelő széncinegék (Parus major) utódgondozó viselkedése hogyan változik meg az egyik természetes ragadozójuk, a karvaly (Accipiter nisus) jelenlétében. A madarak viselkedését körülbelül egy órás videofelvételekről figyeltük meg, melyek mesterséges odúkban költő széncinegékről készültek 2013-ban, két városi és két természetes, erdei helyszínen (Veszprém és Balatonfüred, illetve Szentgál és Vilma-puszta). A kamera közvetlen az odú bejárata mellé lett kihelyezve, így a felvételekről nyomon lehet követni, hogy melyik szülő mikor érkezik etetni a fiókákat. A teszt során, standard protokoll szerint előbb kontrollként egy kitömött balkáni gerle (Streptopelia decaocto), majd egy kitömött karvaly került kihelyezésre. A videók elemzése során feljegyzésre került az etetési frekvencia és latencia. Az így kapott adatmennyiséget ezután az R statisztikai programban, ANOVA-val és lineáris kevert modellekkel értékeltük ki. Első kérdésként megvizsgáltuk, hogy van-e különbség az élőhelyek között a széncinegék utódgondozásában, amit a gerle kihelyezését megelőző etetési frekvenciával és latenciával jellemeztünk. A második, fő vizsgált kérdés pedig, hogy a széncinegék ragadozókra adott válasza függ-e az urbanizációtól, azaz a városi és a vidéki helyszíneken különböző módon változik-e meg az etetési viselkedés karvaly jelenlétében a gerléhez képest. Eredményeink azt mutatják, hogy a vidéki Szentgál és a városi Veszprém helyszínen szignifikáns különbség van a szülők etetési gyakoriságában és latenciájában is. Azonban adataink nem támasztják alá, hogy a karvalyra adott válaszban különbség lenne az egyes helyszínek között: a városi és vidéki széncinkék a ragadozó válasz szempontjából egyaránt érzékenyek erre a stimulusra. A vidéki és városi helyszín közötti etetési különbségeket okozhatja az élőhelyen található táplálék mennyiségének és minőségének eltérése, vagy a madarak ismeretlen stimulusoktól való eltérő félelme. Annak, hogy a karvalyra adott válaszban nem találtunk szignifikáns különbséget, az lehet a magyarázata, hogy a karvaly vidéken és városban is jelentős ragadozónak számít.
A fumonizin B1 idegrendszeri hatásának vizsgálata Soós Rebeka II. biológus MSc Témavezető(k), tanszék: Dr. Világi Ildikó, Dr. Varró Petra, ELTE, Élettani és Neurobiológiai Tanszék A mezőgazdaságnak régről ismert, de mai napig aktuális problémája a gabonák penészgombával való megfertőződése. Ez különösen a kedvező csapadék-ellátottságú területeken jellemző, mivel a nedvesség és pára kedvez a gombás megbetegedések terjedésének. A legtöbb penészgomba az emberre és az állatokra veszélyes méreganyagokat termel, így a fertőzött gabonából készült élelmiszerek fogyasztása népegészségügyi problémákhoz vezethet. A penészes takarmánnyal etetett haszonállatok megbetegedése súlyos gazdasági következményekkel jár, húsuk, tejük fogyasztása veszélyes lehet. A gabonafélék egyik legfontosabb gombás betegsége a fuzáriózis. A fuzárium toxinok, vagyis a Fusarium gombanemzetség néhány faja által termelt szekunder metabolitok, humán-egészségügyi és ökológiai jelentőségük miatt egyre inkább a kutatások céltábláját képezik. A nemzetség három, leggyakrabban kimutatható toxinjai a zearalenon, a trichotecének és a fumonizinek. Vizsgálataim a fumonizinek közé tartozó, e toxinok közül a természetben legnagyobb mennyiségben termelődő fumonizin B1-re (FB1) irányulnak. A FB1 egy hosszú szénláncú, metil- és hidroxilcsoportokat tartalmazó poláros vegyület. Hatásmechanizmusa a szfingolipid bioszintézis egy alapvegyületéhez, a szfinganinhoz való hasonlóságának tulajdonítható, mely révén gátolja a ceramid-szintáz enzim működését. Mivel a neuronok esetében különösen nagy a jelentősége a sejtmembrán felépítésének- és működésének, ezért e toxinok idegrendszerre gyakorolt hatásait mindenképpen érdemes vizsgálni. Míg a régebbi kutatások az FB1 hosszú távú hatásaira fókuszáltak – például összefüggésbe hozták többek között a velőcső záródási rendellenességek, valamint a nyelőcsőrák kialakulásával – addig az újabb eredmények szerint közvetlenül az idegsejtekre kifejtett rövid távú hatásai is jelentősek, melyek hátterében a mitokondrium membránpotenciáljának depolarizációja illetve az intracelluláris Ca2+-szint megemelkedése áll, növelve ezáltal az idegsejt ingerlékenységét. Kutatásaim során az FB1 idegrendszeri hatásait ex vivo, hím patkányokból származó, 400 µm vastag, túlélő agyszelet preparátumok segítségével vizsgáltam, elektrofiziológiai módszerekkel. A szakirodalomban fellelhető adatok alapján a toxin 50 µM-os koncentrációban került alkalmazásra, melyben az agyszeletek a mérések elvégzése előtt 30 percig inkubálódtak. Az inkubálási idő letelte után elektromos ingerléssel kiváltott mezőpotenciálokat regisztráltunk a szomatoszenzoros (érző-) kéregben. Ezt követte a szeletek spontán görcsaktivitásának vizsgálata Mg2+ -mentes oldatban. Az FB1- előkezelés hatására a kiváltott potenciálok amplitúdójának növekedését tapasztaltuk, ami összhangban áll a fentebb leírt háttér információkkal. A spontán aktivitással kapcsolatos mérési adatok elemzése jelenleg még folyamatban van.
Bioaeroszol és ásványok kölcsönhatásának vizsgálata beltéri környezetben Benyó Judit III. Környezettan BSc Témavezetők, tanszék: Dr. Tóth Erzsébet, ELTE TTK Természetrajzi Múzeum Dr. Felföldi Tamás, ELTE TTK Mikrobiológiai Tanszék A dolgozatomban azt vizsgáltam, hogy befolyásolják-e az ásványok a légterük mikrobiális élővilágát, azaz, magasabb-e a csíraszám olyan ásványok környezetében, ahol a kristályok elemösszetétele egyes mikrobák számára anyagcsere szempontjából előnyös vagy éppen gátló hatással bír. A vizsgálathoz szedimentációs elven működő mintázási módszert alkalmaztam. Ennek lényege, hogy a levegőből gravitációs hatásra ülepedő bioaeroszol részecskéket a légtér felé vízszintesen elhelyezett, nyitott, steril, táptalajjal töltött Petri-csészén fogjuk fel meghatározott ideig, majd adott idő után a kitenyésztett telepek számát meghatározzuk. A mintavételhez összesen 100 darab nutrient alaptáptalaj állt rendelkezésemre, melyeket részben a mintavétel körülményeinek optimális meghatározásához használtam fel. Összehasonlításként az ELTE TTK Természetrajzi Múzeum Ásványtárában, a 00.614-es ásványraktárban és a 00.706-os gyakorló-ásványgyűjteményben, azonos ásványosztályonként (szulfidok, oxidok, oxihidroxidok, arzenátok, karbonátok) történt a kihelyezés. Az ülepedő bioaeroszol részecskék térbeli eloszlásának vizsgálata érdekében táptalaj került szintenként az Ásványtár két legtávolabbi pontjára is. Speciális kontrollvitrinek (üres, szalmát és homokot tartalmazó vitrin, filccel borított polc, uránérc) is vizsgálat alá kerültek. A kapott értékeket 1 órás inkubációs időre számoltam át, kimutatási határnak <10 db átlagos telepszámot vettem. Csak a légmozgás által érintett, földes ásványok közelében kihelyezett táptalajokon indult meg a telepképzés. Ilyen helyeken a légáramlat hatására leváló (ásvány)szemcsék és mikrobák a táptalajok felszínére kerülhetnek, megindítva ezzel a telepképzést. Az Ásványtár többszintes légterében, a magasság növekedésével folyamatos telepszám csökkenés tapasztalható. Ennek oka lehet, hogy a nagyobb (10 µm
Egy észak-magyarországi téglagyár fluorleválasztójának környezetásványtani vizsgálata Ringer Marianna Schimek Éva Környezettudomány MSc, II. évfolyam Témavezető, tanszék: Weiszburg Tamás, Ásványtani Tanszék A fluorid fogszuvasodásra gyakorolt pozitív hatását már a 19. század óta ismerjük, ám a 20. század során felismerték a túlzott bevitel egészségkárosító hatásait is. Bár a fluorid elsősorban vulkáni tevékenység és kigőzölgések során kerül a környezetbe, különböző antropogén tevékenységek (pl. alumínium-feldolgozás, tégla- és kerámiaipar) is jelentős forrást jelenthetnek. Mivel ez egészségügyi kockázatot okozhat, az egyes ipari tevékenységek megengedett fluoridkibocsátásának mértékét jogszabályban rögzítik. Mi egy olyan téglagyárat vizsgáltunk, ahol – feltehetőleg geológiai okok miatt – korábban határérték fölötti volt a fluoridkibocsátás. Ennek megoldására egy olyan fluorleválasztó készüléket helyeztek üzembe, amely mészkőgranulátummal köti meg a füstgáz fluortartalmát. A reakció során fluorit (CaF2) keletkezik. Vizsgálataink során az itt végbemenő ásványtani folyamatokat kívánjuk feltérképezni. Ezek egy része technológiai szempontból kívánatos, ezáltal jól ismert, de ezeken kívül több mellékfolyamat is végbemegy, amely kevésbé vizsgált. Ehhez a fluorleválasztó belsejéből üzemen kívül vettünk mintákat, üzemelés során pedig a leválasztóból kikerülő maradék anyagot mintáztuk. A mintákat pedig röntgendiffrakcióval és pásztázó elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. Célunk, hogy pontosabb képet kapjunk a fluor eredetéről és a fluorleválasztóban lejátszódó konkrét ásványtani folyamatokról.
Agyagásványok reaktivitásának vizsgálata szén-dioxiddal telített vízben nagy nyomáson és hőmérsékleten Páles Mariann1, Sendula Eszter2 1: Környezettan Bsc IV. évf.; 2: Geológia Msc III. évf. Témavezetők: Falus György Ph.D., MFGI-Geokémiai és Laboratóriumi Főosztály; Szabó Csaba Ph.D., ELTE-Kőzettani és Geokémiai Tanszék A klímaváltozásért felelős egyik fő üvegházhatású gáznak, a CO2 nagymértékű kibocsátásának csökkentésére jó megoldást jelenthet a CO2 sósvizes tárolókba történő geológiai elhelyezése. A szakirodalom az elmúlt néhány évben egyre intenzívebben foglalkozik a CO2 biztonságos geológiai tárolásához szükséges fedőkőzetek tanulmányozásával, hiszen ezen kőzettestek kell, hogy meggátolják a besajtolt CO2 felszín felé való migrációját. Így a fedőkőzetek fizikai-kémiai tulajdonságainak széleskörű tanulmányozása és ismerete elengedhetetlenné vált a biztonságos tárolási körülmények megteremtéséhez. Az ideális fedőkőzet kis porozitással és permeabilitással, nagy szorpciós és ioncserélő képességgel rendelkezik, agyagásvány tartalma nagy (kb. 20-80 %), aminek egy része duzzadó-képes. A fedőkőzetekben található nagy agyagásvány tartalom miatt fontos ezen ásványok viselkedésének kiterjedt ismerete CO2-os környezetben. A CO2-pórusvízagyagásvány rendszer megismerésére a nemzetközi szakirodalom egyre több laboratóriumi kísérlet és geokémiai modell eredményével szolgál. TDK dolgozatunk célja az ebben a rendszerben történő változások pontosabb megértése, amelynek érdekében összefoglaltuk a témával kapcsolatos eddigi publikációk eredményeit. Mindezeket összehasonlítottuk az általunk végzett nagy nyomású (70-180 bar) és nagy hőmérsékletű (85-105 °C) laboratóriumi kísérletek és geokémiai modellek eredményeivel. Dolgozatunk kísérleti körülményei magyarországi viszonylatok mellett kb. 1500-1800 m mélyen található tároló, illetve fedőkőzet paramétereinek felelnek meg (50 °C-os geotermikus gradiens figyelembe vételével). A kísérletek során nemzetközi agyagsztenderdeket (illit, kaolinit, montmorillonit) vizsgáltunk, amelyeket desztillált vízbe helyeztünk, majd CO2-dal telítettük és 85-105 °C-ra termosztáltuk, melynek hatására a rendszer nyomása 70-180 bar lett. A kísérletek időtartama 1-2 hét volt. TDK munkánk során 3 kísérlet eredményét mutatjuk be, amelyekből az egyik kísérlet során több időpontban is vettünk folyadékmintát. A kísérletek befejezése után a szilárd és folyadék fázisokat minden esetben külön elemeztük és a kísérletben részt nem vett kontroll mintákra szintén elvégeztük ugyanazon vizsgálatokat. A szilárd fázis elemzéséhez csillapított totálreflexiós Fourier transzformációs infravörös spektroszkópiát (ATR-FTIR) és röntgenpordiffrakciót (XRD) használtunk. A kísérlet során a folyadék fázisban oldódott kationokat induktív csatolású plazma atomemissziós spektrométer (ICP-AES) segítségével mutattuk ki. TDK dolgozatunk további célja, hogy geokémiai modellek segítségével megpróbáljuk értelmezni a kísérletek során kapott eredményeket.
Ásványi differenciáció réti talaj genetikai szintjei között Ringer Marianna II. Környezettudomány MSc Témavezető: Dr. Szalai Zoltán, ELTE TTK Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék Konzulens: Kiss Klaudia, MTA CSFK Földrajztudományi Intézet
A vízhatású (hidromorf) talajok kialakulását és fejlődését elsősorban a hosszú időn keresztül fennálló víztelítettség határozza meg. A talajvíztükör szintjének éves ingadozása nyomán a redox és pH viszonyok dinamikus változása, ehhez kötődően pedig intenzív ásványos átalakulás játszódik le a talajszelvény mentén. A dolgozat egy, a Gerje-síkon, a hatvanas években végrehajtott rónázást követően kialakult réti talaj (meszes homokon kialakult típusos réti talaj) ásványtani vizsgálatának eredményeit mutatja be. Célom annak felderítése, hogy a hidromorf viszonyok mellett lejátszódó talajképződés bő fél évszázad alatt milyen mértékben képes átalakítani az ásványi fázist, valamint, ezzel párhuzamosan a talajszelvény mentén milyen vertikális differenciáció megy végbe. A munka rutin talajtani vizsgálatok (karbonáttartalom- és pH mérés), szelektív kioldásos módszerek (amorf és kristályos fázis Fe és Mn tartalma), röntgendiffrakciós fázisanalízis (ásványos összetétel), lézerdiffrakciós szemcse-elemzés (szemcseméreteloszlás), röntgenfluoreszcencia spektroszkópiás mérések (elemi összetétel) eredményeit veti össze terepen végzett egyszerű kémiai vizsgálatokkal (kimutatási tesztek), helyszíni Eh-pH monitoring adatokkal, valamint morfológiai megfigyelésekkel. Az eredmények alapján elmondható, hogy a vizsgált talajszelvényben két emberöltő alatt is jól fejlett szintezettség alakult ki. A talajképződés hidromorf körülmények fennállása esetén, a nem vízhatású talajokkal kapcsolatosan elérhető szakirodalmi források által közöltekkel ellentétben (évszázados lépték), sokkal nagyobb sebességgel zajlik.
