Az élısködés és az élısködı állatok (parasiták)

Az élısködés és az élısködı állatok (parasiták). I. Élısködınek (parasita) oly állatot vagy növényt nevezünk, amely valamely élı szervezeten lakik és abból táplálkozik. Úgy az élısködı, mint annak gazdája lehet állati vagy növényi szervezet. Én ez alkalommal csakis állatokon élısködı állatokkal foglalkozom, tehát az állatvilág állati élısködıivel s ezek közül is csak a hasznos házi állatok és az ember élısködıivel. Mely állatokat tekintsünk tehát élısködıknek? — E kérdésre megfeleltem volna az eddig mondottakban. Csakhogy az adott definitio nem kielégitı, s ha egyes concret példákat veszünk fel, arra a meggyızıdésre jutunk, hogy ahhoz a definitióhoz tenni kell még valamit, az még magyarázatot igényel, s hogy az élısködés minısége és fokozata szerint az élısködıket legalább is különböztetnünk kell. Vajjon élısködıknek fogjuk-e nevezni péld. azon legyeket, amelyek álczakorukat a házi állatok egy vagy más szervében élik át? s még inkább kérdhetjük ezt azon legyekrıl, melyeknek álczái rendesen piszokban és rohadó anyagban élnek, egyszer-egyszer azonban élı szervezetre kerülve, ezen élı szervezeten táplálkoznak, péld. az ember és házi állatok testfelületén, valamely nyilt seben. Vagy élısködıknek nevezzük-e a nadályokat, melyek kisebb állatokkal szemben mint ragadozók szerepelnek, ellenben nagyobb állatokra nézve, melyeket tápláléknyerés czéljából esetleg fölkeresnek, csak mint élısködık számitanak? Vagy miként fejezzük ki magunkat péld. azon férgekre nézve, amelyeknél az élısködés a legkifejezettebb, de amelyek éltök bizonyos szakát mégis a vízben vagy a nedves földben élik át? mert hiszen köztudomásu, hogy péld. az ember élısködı férgei közül egyedül az Oxyuris vermicularis azon féreg, mely ott szaporít, ahol kifejlett korában él, mely a tójásállapottól végesvégig minden fejlıdési szakát az emberi testben éli át. Vagy hova számítstik e tekintetben a Rhabdonema strongyloides-t (és a béka tüdejében élı hasonfejlıdésü Rh. nigrovenosát)? melynek hímnıs generatiója az ember bélcsövében él és szaporít; különivaru generatiója pedig csakis a szabadban jut ivarérettséghez s itt szaporít is. A mondott példák azt igazolják, hogy az állatokat az élısködık és nem élısködık két nagy csoportjára felosztani nem lehet s egyszersmind arra is utalnak, hogy az élısködésnek különbözı nemeit vagy fokait kell megkülönböztetnünk. Így péld. meg lehet különböztetni az ideiglenes és állandó élısködıket. Ideiglenesek nevezetesen azok, melyek csak rövid idıre látogatják meg gazdájukat, rendesen csak tápigényük kielégitése czéljából, mint péld. a ruhatetü, a bolha, a nadály stb. Állandónak pedig az olyan élısködıt nevezhetjük, amely hosszasabban tartózkodik és lakik is gazdáján. Ez utóbbiak közt ismét lehetne megkülönböztetéseket tenni; mert vannak élısködık, amelyek csak az élet egy bizonyos és határozottan körülirt szakában élısködnek (péld. a szarvasmarha bıre alatt élı Hypoderma bovis álczája), mások pedig, ha egyszer élısködésre jutottak, élethossziglan ezen életmódot követik (péld. az Ascdris lumbricoides nevü bélgiliszta vagy a lapostetü); továbbá egyesek változtatják gazdájukat az élet különbözı szakaiban (péld. a pántlikagiliszták vagy a mételyek), mások pedig nem. Különböztethetjük még az élısködıket külsı és belsı élısködıkre, péld. a tetü külélısködı, a pántlikagiliszta és trichina pedig belélısködı. I. Az elısködık elıfordulasa az általuk lakott gazdák és szervek szerint. Mint éppen elıbb mondottam, az élısködöket belsı és kiüsı élısködıkre is szokták megkülönböztetni; tehát azon szerv és szervek szerint, amelyeken, és amelyekben elıfordulnak. A szervek szerint azután még további megkülönböztetéseket is lehetne tenni. Vannak élısködık, amelyek csak egy szervben fordulnak elı, s vannak ismét olyanok, amelyek több szervben is élnek. Így péld. közönségesen ismert dolog, hogy a betokozott trichina (fiatal trichina) csakis az izmok között található, s ha másutt elıfordul, az csakis a legritkább kivételnek mondható (az ,,Orvosi Hetilap” 1879. évfolyama említ egy esetet,

melyben a trichina az ember mellsı szemcsarnokában találtatott); éppen úgy a Taenia coenurus tömlıalakja csakis az agyban fordul elı; ellenben a közönségesen borsókának nevezett Cysticercus cellulosae úgy az izomközti kötıszövetben, mint az agyban s a szemben stb. is elıfordul. Gyakoriság tekintetében a szervek közül a külbır és a bélcsatorna állanak legelıl, ezeket keresi fel a legtöbb élısködı, — kétségtelenül azért, mert ezen szervek legkönnyebben hozzáférhetık. A terimbeles szervekben (máj, tüdı stb.) élı élısködıknél fel kell emlitenem az élısködı tokját. Legtöbb esetben ugyanis egy hártyanemü tok (cysta) szokott itt képzıdni az élısködık körül, amely az élısködınek kiegészitı részét nem képezi, hanem az illetı szerv kötıszöveti elemeibıl alakul. Ugyanis az élısködı mint oda nem tartozó idegen test nyomást, izgatást gyakorol a szomszédos szövetekre, s ezen izgatásnak eredménye a létrejött tok; s ilyen tok — mint az általánosan tudva van — nemcsak az élı idegen szervezet körében szokott képzıdni, hanem más idegen testek jelenléte esetén is, péld. az izmok közt benrekedt puskagolyó körül stb. is, amire a hadi sebészet elég példát tud felmutatni. — Ilyen kötıszöveti tokok képzıdnek különösen az ú. n. hólyagférgek körül, kivéve azokat, melyek az agyban s a szemben foglalnak helyet. Ugyancsak a terimbeles szervek élısködıinél meg kell még emlitenem az elmeszesedést. Tudjuk azt, hogy az élısködık teljes kifejlıdése s ivarérettséghez jutása sok véletlentıl függ, nagyon sok közülök megakad a fejlıdés utainak különbözı távolán és sohasem jut teljes kifejlıdésre. Így péld. az ember husába jutott trichinák, rendkivül kivételes eshetıségeket leszámítva, sohasem juthatnak abba a helyzetbe, hogy a megfelelı állat által az ember husával együtt felvétessenek s így azokból sohasem lesz ivaros trichina. És vajjon mi lesz ott ezen betokolt fiatal trichinákkal? Kétségtelen, hogy elıbb vagy utóbb elhalnak azok, ott ahol vannak; de nemcsak elhalnak, hanem egyszersmind el is meszesednek. Ugyanezen sors vár az ember terimbeles szerveiben levı hólyagférgekre (hacsak az ember azok befolyása következtében vagy más okon hamarosan el nem hal), valamint az ember májában elég gyakran feltalálható Pentastomum-álczálcra. Az emberen kívül más állatoknál is fordulnak elı ilyen elmeszesedett élısködık, de aránylag ritkábban; mert minden más állat husa és egyéb szervei ki vannak téve az eshetıségnek, hogy megfelelı másik állat által felfalassanak. Vannak élıskööık, melyek csak egy gazdára vannak utalva; vannak ismét olyanok, melyel, több gazdán is megélnek. Így péld. a Taenia echinococcus pántlikaalakja csak a kutya beleiben él, a Taenia solium egyedül az ember beleiben, az Oxyuris vermicularis csak az ember belében, az Echinorhynchus gigas csak a disznóban, a Taenia crassicollis csak a macskában stb.;ellenben a Trichina spiralis elıfordul embernél, disznónál, nyúlnál, kutyánál, macskánál, vándorpatkánynál stb.; a métely kérıdzıknél, lónál, embernél stb. Ha azonban ezen több gazdáju élısködıknél az elıfordulási esetek számának statistikáját egybeállíthatnók: úgy annak a szüksége állana elı, hogy megkülönböztessünk gyakran és ritkán elıforduló élısködıket is. Így péld. az Eustrongylus gigas nevü féreg oly roppant ritkán fordulhat elı embernél, hogy mint emberi élısködı alig is vehetı számba, ellenben ragadozóknál, kivált némely menyét-családbeli fajoknál, egészen közönséges az; a Cysticercus tenuicollis elıjı embernél is, de igen ritkán, míg kérıdzıknél gyakran találkozik; a májban élı mételyférgek elıfordulása embernél vajmi ritkaság, talán azt mondhatjuk reá, hogy csak oda tévedtek, éppen úgy a lónál, gyakoribb a szarvasmarhánál, juhoknál pedig egészen mindennapias, s itt nemcsak hogy sok esetben fordul elı ezen féreg, hanem egyszersmind igen nagy számban. Az élısködık gyakorisága némely esetekben odáig is megy, hogy vannak élısködık, amelyek nélkül bizonyos állatokat alig is képzelhetünk, s amelyeknek elıfordulása bizonyos állatoknál szinte normálisnak mondható; ilyen péld., a bolha a kutyán, a kullancs a juhon, a Gastrus equi a falusi lovaknál stb.

Ugyanitt emlitem fel az esetleges vagy ál-élısködést is. Példa gyanánt emlitem a Leptus autumnalis nevü kis vörösszinü atka-álczát. Ez rendesen köszmétebokron (egres), gabonakalászon tartózkodik, de esetleg ráhull az ember kezére is s itt ideiglenes bırlobot létesít. Éppen ilyennek nevezhetı az is, mikor a macska liszt-atkától rühesedik meg, amire szintén van eset följegyezve. Némileg különbözı, de mégis ezen kategóriába sorolható az az eset is, mikor a házi állatok rühatkái esetleg az ember bırére jutnak; az illetı házi állatokra nézve ezen atkák valódi élısködık, de az emberre nézve csak esetleges vagy ál-élısködıknek lehet azokat nevezni. És lehetne még ilyen és hasonló eseteket igen nagy számmal elsorolni az állatvilág különbözı regióiból. Az élısködık és gazdáik zoologiai helyzetében bizonyos szabályoiság mutatkozik. Ugyanis, ha egy élısködınek több gazdája van, úgy ezek a különbözı gazdák a zoologiai rendszerben bizonyosan közel állanak egymáshoz, legtöbbször egy genushoz tartozó fajok, ritkábban egy familiának rokon genusai, s olyan példa pedig, minıt a trichinánál látunk, hogy t. i. egy élısködı egymástól zoologiailag annyira távolesı különbözı gazdáknál fordulna elı, — alig találkozik második. Hogy pedig valamely élısködı ugyanazon egy fejlıdési fokon majd egy emlısön, majd egy halon, majd egy gerincztelen állaton élne, olyan példa egyáltalában elı nem fordul. Éppen így bizonyos szabályosságra mutat azon körülmény is, hogy rokon élısködıknek gazdáik is rendesen megfelelı zoologiai rokonságban állanak. Egészen másként áll a dolog azon élısködıkkel, amelyeknek különbözı és pedig élısködésre utalt fejlıdési alakjaik vannak. Ezek a különbözı fejlıdési alakok nagyon is különbözı állatokat választanak gazda gyanánt. Így péld. a mételyférgek ivaros alakjai magasrangu gerinczes állatokban (juh stb.) élnek, míg egyéb fejlıdési alakjaik csigákban stb. találhatók fel; a Taenia cucumerina nevü pántlikagiliszta a kutya beleiben él, hólyagszerü alakja pedig a Trichodectes canis nevezetü szırtetüben. Élısködıje — úgy látszik — minden állatnak van, sıt az élısködıkben is találunk (másodlagos) élısködıket; éppen az elıbb emlitett szırtetü maga is élısködı a kutyán, de az ı testében megint egy másik élısködı üt tanyát. Sıt nemcsak másodlagos, hanem harmadlagos élısködés is fordul elı, mi tekintetben igen szép példákat szolgáltatnak a hernyókban és más rovarálczákban élısködı ú. n. fürkészı darázsok. Úgy látszik azonban, hogy a gerinczeseknek több élısködıjük van, mint a többi állatoknak, s éppen azért házi állataink jószámu élısködıvel rendelkeznek; maga az ember mintegy 50 élısködınek szolgáltat tanyát. Az ember élısködıinél azok féleségeit illetıleg is lényeges szerepet játszanak a különbözı climatikus, helyi s idıbeli körülmények, amelyek egyébként az állatok élısködıinél is számba jönnek; azonkivül embernél számba jı még a foglalkozás és életmód minısége is. Ismeretes dolog, hogy a trópusok alatt egyes oly férgek mindennapiak, amelyek nálunk nem fordulnak elı; Svájczban az emberek beleiben egy olyan pántlikagiliszta él (Botbriocephalus latus), amely hazánkban, legalább ezidıszerint, egyáltalán nem találkozik. A pántlikagilisztás beteg rendesen nyáron kerül az orvos kezére; Észak-Némethon lakóin ál gyakoribb a trichinabetegség, mint a dél-némethoniaknál; Island szigetén minden 5 — 6-ik ember echinococcus-tömlı miatt hal el, mert az ottani lakók sőrő érintkezésben állanak a kutyával; falusi gyermekeknél a bélgiliszta (Ascaris) sokkal gyakoribb, mint városiaknál. Zsidók, mohamedánok ritkán szenvednek pántlikagilisztával, mert nem esznek disznóhúst; szakácsnék, gazdasszonyok, hentesek gyakrabban jutnak a pántlikagilisztához s a trichinához; gyermekek, elmebetegek gyakran szenvednek bélgilisztával (Ascaris) és Oxyuris-sal. Az embereknél különösen ki kell emelnem egy körülményt, nevezetesen a civilisatiót. A civilisatióval vele jar bizonyos mértékü tisztaság az étkezésben, ruházkodásban, lakásban s az egész életmódban, s ez a tisztaság nagyban csökkenti úgy az inficiálás eshetıségeinek számát, mint a már megtörtént infectio után az élısködık megszaporodásának lehetıségét. Bátran mondhatjuk azt az emberre nézve: mentıl nagyobb foku civilisatio s azzal járó tisztaság,

annál kevesebb élısködı. Igazolja ezen állitásomat egy ugyanazon nép vagy vidéki lakosság különbözı mőveltségü rétegeinek e tekintetben nyujtott tapasztalati adatai; igazolja azon körülmény, hogy az európai népek egyáltalán kevésbé szenvednek élısködıkkel, mint más alsóbb mőveltségü népek. Felhozom péld. a benszülött abyssiniaikat, kik 6 — 7-éves koruktól kezdve rendesen pántlikagilisztások; felhozom a kelet-indiai négereket, akik, úgy mint a hinduk legnagyobb része, Ascarisokkal szenvednek. II. Az élısködık létrejövetele. Régen volt az az idı, mikor egy-egy féreg jelenléte a májban, az agyban, bonczolatoknál mint megfejthetlen talány tünt fel az orvosok és zoologusok szemében. Hogy a bélcsatornában férgek élnek, ez senkit sem lepett meg, mert az oda bejuthatás könnyen felfogható; de hogy oly szervekben éljenek élısködık, amelyekhez direct közlekedés nem vezet, ez kétségtelenül meglephetett mindenkit. Az ilyen esetek csak megerısitették az ısnemzés divatos hiedelmét, — lettek maguktól, lettek a piszokból, lettek a test rosz nedveibıl stb.; ez volt a legtöbb élısködınek magyarázata. Ma már senki sem hiszen az ısnemzésben; ma már tudjuk, hogy minden szervezet csak egy másik hasonló szervezet (apa, anya) nyomán keletkezik. Emlegetik ugyan az ısnemzést még ma is, de nem vonatkoztatják az élısködı állatokra, hanem csakis az egészen alsórendü szerveknélküli szervezetekre, amelyek Haeckel szerint a szerves élet legalsóbb képviselıi volnának (Bathybius). Az élısködık tanában boldogulunk ma már az ısnemzés kétesértékü hypothesise nélkül is, s azok fejlıdésével, legalább általánosságban, tisztában vagyunk, ha szinte egyes részletek földeritése még a jövıre vár is; megértjük most már, miként kerül a májba az echinococcus-tömlı, a húsba a borsóka s a trichina, az agyba a coenurus-tömlı stb.; megértjük (ha szintén teljesen nem is ismertük még meg a részleteket) a varju, a béka, a kutya s az ember vérében élı Filariakat stb.; bejutnak úgy, hogy a gazda a szabad szemmel láthatatlan mikroskopikus kis tojást vagy embryót beveszi a táplálékkal, az ivóvízzel stó. Az élısködık tehát mindig egy vagy más élıalakban jutnak gazdájukba és gazdájukra (tojás, embryo, álcza, ivaros alak), és pedig a külélısködık leginkább active, a belélısködık leginkább passive, s ez utóbbiaknál kiváló és fıszerepet játszik a véletlen. Hogy pedig ezek az élısködık is fen tudják tartani fajukat, daczára annak, hogy sorsuk és kifejlıdésük véletlen esélyektıl függ: ez csakis úgy történhetik, hogy ık roppant mennyiségü (százezernyi s milliónyi) tojásokkal birnak, s ha e tojások s a belılük kibujt embryók és álczák millió és millió számra pusztulnak is el, egy-egy közülök mégis csak kifejlıdik. III. Az élısködık orvosi jelentısége. Ha a XVII. és XVIII. század orvosi irodalmába betekintünk, azt fogjuk látni, hogy ott éppen oly nagy mértékben szerepelnek az élısködı állatok, mint korunkban a bacteriumok. — Az orvosi tudománynak alig van fejletlenebb és bizonytalanabb része, mint a kór-oktan; s ezen körülmény fejti meg azt, hogy a betegségek okainak keresésénél gyakran olyan föltevések szerepelnek, amelyek idık multával képtelenségük által ragadják bámulatra az objectiv szemlélıt. Ki ne álmélkodnék ma azon, ha olvassa, hogy a legtöbb betegséget képesek az élısködık, különösen a bélférgek elıidézni, — ha olvassa, hogy nemcsak féregbetegség, hanem féregláz, féregszülte ingerültség, féregkórra való hajlam is létezhet; ki ne csodálkoznék, ha a féregkórnak olyatén meghatározását olvassa, hogy a táplálkozás szerveiben felhalmozódik egy rakás olyan anyag, amely kedvezı viszonyok esetén férgekké alakul, de amelynek nem okvetlen kell férgekké alakulnia. A férgek tehát csak másodlagosan szerepelnek itt, s ez az universalis féregkórság fennállhat, tönkre teheti, megölheti az embert, anélkül, hogy testében egyetlenegy féreg is találkoznék.(!) Korunkban a férgek által létesitett betegségekkel meglehetısen tisztában vagyunk s ilyen betegségekrıl csak akkor beszélünk;

ha a féreg tényleg jelen van; a férgek nélkül való féregbetegségeket pedig ma már csak a mesék országába tartozóknak mondhatjuk. De ha nem is veszszük számba ezen meseszerü dolgokat, tény az, hogy az élısködık valósággal létesitenek betegségeket s nem egyszer pedig az illetı állatot vagy embert éppen halálhoz is juttatják. A betegségek létesitése háromféleképen történhetik. Egyik mód az, hogy az élısködı maga és ivadékainak — természetesen a gazda rovására történı — táplálkozása által teszi beteggé gazdáját; más esetekben az élısködık nagy teljedelmük s a környezı szervek és szövetekre gyakorolt nyomás és csatornák bedugaszolása által okoznak bajt; végre harmadszor úgy, hogy mozgásaik által fájdalmas lobosodásokat, mozgásaik közben átfuródásokat okoznak, egyes szerveknek vagy szervrészleteknek szétroncsolását eszközlik. Ami az elsı módozatot illeti, e tekintetben megjegyezhetjük, hogy ezen az uton csak fölötte ritkán létesül betegség. Minden élısködı táplálkozik ugyan gazdájából, ennek rovására, de ezen anyagveszteséget a gazda rendesen nem érzi meg, úgy hogy az élısködésnek ezen hátránya a gazdára nézve általában számba sem jöhet Így nevezetesen embernél csakis egyetlenegy élısködıt ismerünk olyant, amely gazdáját anyagvesztés folytán juttatja sulyos betegséghez és halálhoz, t. i. az Anchylostomum duodenale (Dochmius duodenalis). Ez a 10 — 18 m/m hosszu kis féreg nagy számban (százával) fordul elı az ember vékonybeleiben s úgy táplálkozik, hogy a belek nyákhártyáját keresztülrágván, a belek véredényeibıl vért szív, minek folytán az illetı gazda vérszegény lesz s gyakran el is hal. Ez a féreg eredetileg a nilusi tartományokban honos s ez okozza a Chlorosis aegyptiaca néven ismert betegséget. Elıfordul azonban Európában is, igy nevezetesen találtatik Olaszhonban; a szt-gotthardi alagút furásánál a munkások közt kiütött epidemikus betegséget is ez okozta, sıt hazánkban is észleltetett, nevezetesen a selmeczi bányákban dolgozó munkásoknál (selmeczi bányász-aszály), hova azokat valószinüleg olasz munkások hozták be. (Dr İrley: ,,A Rhabditisek magánrajza” s Dr Tóthnak az ,,Orvosi Hetilap” 1883. évf. megjelent czikkei.) Meg kell azonban az Anchylostomum szereplésénél is jegyeznem, hogy itt is nem pusztán az élısködı által felhasznált vér elvesztése teszi tönkre az embert, hanem inkább a rágott seben létesülı utólagos vérfolyás (utóvérzés). Gyakrabban létesülnek betegségek a második módon, t. i. azáltal, hogy az élısködık a környezı szervekre, szövetekre nyomást gyakorolnak és csatornákat bedugaszolnak stb. Ilyen módon kivált a nagyobb terjedelmü élısködık létesitenek betegségeket, a kisebb teljedelmüek csak akkor, ha fontosabb szervekben fordulnak elı. Így péld. az agyban levı élısködık, ha kisebbek is, jelentékeny bajt létesitenek. Fölemlitem e tekintetben a bárányok agyában élı coenurus-tömlıt, mely kergeséget és halált okoz; ez a féreg, melynek nagysága egy kisebb alma nagyságánál többre nem tehetı, nemcsak a bárányt képes tönkre juttatni, hanem megöli a sokkal nagyobb és erısebb szarvasmarhát is. Az általánosan ismert borsóka, melynek nagysága csak egy borsószemnyi, az emberi agyban jelentékeny kóros állapothoz vezethet (convulsiók, hődések s a szellemi mőködés zavarai), a szemben pedig ez a kis féreg vakságot okozhat. Egy esetrıl teszek itt emlitést, amelyben egy 22-éves erıteljes férfi hirtelen összerogyott és megbalt, az agyban a várolhidon levı egyetlen borsóka miatt. (,,Giornale veneto di Scienze med.” III. S. 24. köt. 1876. Idézve az ,,Orvosi Hetilap” nyomán.) A májban és tüdıben elıjövı tömlıférgek már csak akkor vezetnek az életet veszélyeztetı elváltozásokhoz, ha nagyterjedelmüek vagy igen nagy számmal találkoznak. Az embert tönkre teszi a májában élı echinocccus-tömlı, mert nagy terjedelme folytán elnyomja a máj szövetét, a máj miatta visszafejlıdik, elsorvad; ellenben a nyulak májában gyakran igen nagy számmal élı apró Cysticercus pisiformis nevü tömlık miatt ritkán döglik el egy-egy nyúl. Az izmok közt levı tömlıférgek rendesen legkisebb kellemetlenséget sem okoznak. A vesében, illetıleg a vesemedenczében élı Eustrongylus elsorvasztja a vesét, s ez egy nagy zsákká vagy tömlıvé duzzad meg, amely természetesen a vese physiologiai mőködését nem végezheti. A légcsıben élı férgek fulladáshoz vezethetnek; a bélcsatornában levı nagyobb féregtömeg

vagy az összegomolyodott pántlikagiliszta ideiglenesen olyanszerü tüneteket létesíthetnek, mint a bélcsavarodások vagy a kizárt sérvék, sıt bárányoknál elég gyakran még halálhoz is vezetnek (Taenia expansa); az epeutakban székelı vagy történetesen oda bejutó féreg (péld. Ascaris) embernél ikterushoz (sárgaság) vezet; a vérerekbe került élısködık érdugulást okozhatnak stb. Betegségeket létesitenek az élısködık mozgásaik, vándorlásaik által is. Ezen vándorlásoknál meg kell különböztetnünk az embryók és az álczák vándorlását, továbbá a kifejlett ivaros alak mozgását és vándorlását. Ami az embryók és álczák vándorlását illeti, e tekintetben úgy áll a dolog, hogy azon változásokat, melyeket ezek létesitenek, legtöbb esetben meg nem figyelhetjük; csakis etetési kisérleteknél történhetnék meg ez a megfigyelés, mert véletlenül történt infectiókról ritkán szerezhetünk tudomást. Nagyöbb mennyiségü pántlikagiliszta-tojásokkal történt etetéseknél már fordultak elı halálos kimenetelü megbetegedések; azonban az is tapasztaltatott, nevezetesen nyulakon a Taenia serratával, hogy az ennek tojásaiból százával kifejlıdı Cysticercus pisiformis-ok s azok vándorlása semmi bajt nem okozott. A coenurus-tömlı az etetés után számitott harmadik hétben agylobosodásra vezet, amelynek következtében a bárány eldögölhet, mielıtt még a kergeség nála kifejlıdnék. Trichinák etetésénél disznónál kisebb-nagyobb foku hashártyalob észleltetett. Pentastomumok hasonlóképen elıidézhetik a hashártyalobot, mikor a májból a hasüregbe kivándorolnak. Mindezen okozatok — mint már emlitettem — leginkább csak etetési kisérleteknél észlelhetık. Ha véletlen infectiók történnek, ily esetekben csak igen ritkán jöhetünk tisztába a kór-okkal; ha pedig csak kisebb számu élısködık vétetnek fel az ember vagy az állatok által, akkor a kórtünetek is rendesen oly csekély mérvüek, hogy azokból az infectióra biztosan következtetni legtöbb esetben nem lehet. Hozzunk fel néhány esetet az élısködık ivaros alakjainak mozgására és vándorlására is. A kutya orrüregében élı Pentastomum ivaros alakja mozgásai folytán lobosodást okoz az orrüregben; a juhok, kecskék légcsövében élı szırférgek (Strongylusok) a bronchusok lobját létesitik; a bélcsatorna trichinái embernél nagymérvő béllobot (enteritis) okoznak, amely tüneteiben typhushoz hasonlít és sokszor halálhoz is vezet; a Taenia expansa miatt el döglött bárányoknál a betegség létesitésében kétségtelenül ezen férgek mozgásának is jelentékeny része van. A bırben élı atkák hasonlóképen élénk mozgást követnek el, járatokat rágnak a bırben s az ismeretes rühességet létesitik. — Kivételesen némely élısködı oly vándorlást is követel, amelynek folytán rendes tartózkodási helyét el is hagyja. Így nevezetesen a bélgilisztáknál (Ascaris) fel van jegyezve, hogy — bár ezeknek semmi szuró-, furó- vagy rágószervök nincs — egy-egy esetben átfúrták a belek falát s így a hasüregbe jutottak, ott hashártyalobot létesítve. És ha ez megtörténhetett az Ascarisokkal, még inkább megtörténhetik az Echinorhynchusokkal, amelyek a fejen számos tüskés horgot viselnek. Miként constatálható az élısködık jelenléte? — E kérdésre általános feleletet nem adhatunk, s az az egyes élısködık természete szerint különbözıképen hangzik. Legkönnyebben megy természetesen a külélısködık constatálása és felismerése, még azon esetben is, ha az élısködı igen kicsiny. Így péld. az emberi rühatka jelenlétét az egészen jellegzı rühességi tünetek folytán constatálhatjuk, ha szintén magát az atkát meg nem kapjuk is; nem is szokta azt az orvos a diagnosis megállapitása czéljából kutatni, mert ezen mikroskopikus kis állat megtalálása még gyakorlott orvosoknak is sok fáradságot ad. Meglehetıs könnyen megy továbbá a bélcsatorna s más a külvilággal közlekedésben álló üregek élısködıinek constatálása is. Ezeknél ugyanis vagy egyes testrészletek, vagy pedig a tojások jutnak ki a külvilágba s ezek alapján határozhatjuk meg az élısködı miségét; így péld. az Oxyuris vermicularis embernél könnyen megállapítható a bélsárral kiürült tojások nyomán; a pántlikagilisztákat az orvos csak akkor veszi biztosra s csak akkor fog annak

gyógykezeléséhez, ha egyes izek üríttetnek ki a bélsárral. A juhok bélsarában megtalálható a métely-tojás, a kutya orrnyákjában a Pentastomum-tojások stb. , Nehezebben megy a dolog, legalább a legtöbb esetben, más szerveknél. Így péld. a szemben elıforduló borsóka csak szemtükörrel ismerhetı fel; az izmokban levı tömlıférgek már ha nem is ismerhetık fel biztosan, de legalább gyaníthatók; az ember májában levı echinococcus-tömlı sok esetben biztosan is felismerhetı részint tapintás, részint hallgatódzás útján (hydatidengerausdi). A juhok agyában levı coenurus-tömlı jellegzı tüneteket mutat, de a disznó agyában vagy az ember agyában levı borsóka már legfeljebb csak sejthetı, de biztosan meg nem állapítható. Az élısködık által okozott betegségek gyógykezelése csak akkor vezet biztos eredményre, ha az élısködıt megöljük s eltávolítjuk. Ez nagyon könnyen megy a külélısködıkkel, péld. a rühatkákkal, ahol ezeket különbözı kenıcsökkel megölhetjük; sikeresen léphetünk fel továbbá a bélcsatorna legtöbb férge ellen, mertezeket féregellenes szerekkel megölhetjük vagy legalább elkábíthatjuk s így azok a bélcsatornából kihajtatnak; terimbeles szerveknél azonban csak azon esetben igérhet a gyógykezelés biztos sikert, ha az illetı élısködı felületesen fekszik, s ekkor is csak egy módja van a gyógykezelésnek, t. i. a mőtevés (operatio). Az élısködık kórtanában legfontosabbnak tartom a profilaxist, azaz a baj megelızését. Házi állatainkat, amennyire lehet, védjük az infectio veszélyeitıl s maga az ember is önmagára nézve kell hogy védekezzék azok ellenében. Az ember maga-magára nézve meglehetıs erédménynyel gyakorolhatja ezt a védekezést, mit már azon körülmény is igazol, hogy a civilisatio magasabb fokán álló népek kevesebb élısködı által bántalmaztatnak. Dr Szaniszló Albert.