Az első ponthoz azt kell elmondanunk, hogy a média minden társadalomban központi helyet foglal el, s viták kereszttüzében áll

A hír mint kommunikátum (2009/2010, őszi félév) Szemináriumvezető: Dr. Andok Mónika 1. sz. segédanyag: A hírek szerepe a médiában. Ajánlott irodalom: Császi Lajos: 2002 A média rítusai. Osiris Kiadó, Budapest (EKF Könyvtárban elérhető www.ektf.hu/konyvtar/hu/ jelzete:3 01 C 45) Gerbner, George: 2002 A média rejtett üzenete. Osiris Kiadó, Budapest pp 7-97 (EKF Könyvtárban elérhető www.ektf.hu/konyvtar/hu/ jelzete: 790 G 36) Kutatási módszerek és területek: a kultiváció A kultivációs elemzés a nagy üzenetrendszerek termelésében előforduló rendszerességek, az üzenetrendszerek összetételének, struktúrájának, képkultivációjának sajátosságait vizsgálja. Három kérdéskört emelhetünk ki: 1.

Hogyan viszonyul a tömegmédia más intézményekhez? Hogyan alkot üzenetrendszert, s ezek miként töltik be társadalmi funkciójukat?

2.

Az üzenetegységek miként válhatnak dinamikussá, vagyis olyanná, amelyeknek konkrét társadalmi következményeik vannak.

3.

Milyen közös előfeltevések, nézőpontok, képek és asszociációk kultiválódnak az üzenetrendszerek révén a nagy és heterogén közösségekben. S mi ennek a következménye a társadalom számára?

Az első ponthoz azt kell elmondanunk, hogy a média minden társadalomban központi helyet foglal el, s viták kereszttüzében áll. Szerepek és sorsok a televízió világában

1

1371 műsort elemeztek és 19642 szereplő sorsát követték nyomon. Innen származnak a következő adatok: A nők aránya

általában 45 százalék a műsorokban. a vetélkedőkben: 55 % főszereplőként: 18%

a hírműsorokban: 28 %

a gyerekműsorokban: 23%

valós aránya: 12 % a vetélkedőkben: 7 %

a televízióban 3%

a gyerekműsorokban:1%

Afroamerikaiak valós aránya: 12%

a televízióban 11%

a vetélkedőkben: 18%

Latin –spanyolok valós aránya 10 %

a televízióban 1 %

a vetélkedőkben: 5%

Ázsiaiak

valós aránya 3%

a televízióban 1%

A szegények

szereplése a televízióban: 1,3%

Az öregek

Az átlagéletkor a Fox csatornán: 31 év, a hírműsorban 41 év: idősebb férfi mellett (jóval) fiatalabb nő, amolyan „második feleség”

Férfiak Nők Afroamerikai Latin-spanyolok

1

Hírközlő személy 64% 36% 14% 1,5%

Idézett hivatalos személy 80% 20% 4% 1,5%

Híralany 82% 18% 8% * 1,5%

Gerbner, George: A média rejtett üzenete, 2002 Osiris Kiadó

1

A hírműsorokban szereplő személyek 6 % ellen indul bűnvádi eljárás. Az afroamerikaiak esetében 12%, latinspanyolok 5%, nők 2%. A valóságban a bűnözők 62% fehér. Gyilkosságba keveredik a főszereplők 10 %-a. 100 színes bőrűből 7-et megölnek, latin-spanyolok esetében ez 13, rokkantak, nők esetében 15 Erőszakos cselekménybe a főhősök fele keveredik. Férfiak 58 %-a, nők 41 %-a Egy átlagos héten: 21 bűnözőt látunk, 41 rendőrrel, detektívvel szemben, 14 orvost, 6 nővért, 6 ügyvédet, 2 bírót, 150 erőszakos cselekményt és 15 gyilkosságot.

100 sikerre átlagosan 40 kudarc jut, latin-spanyoloknál 60 kudarc, külföldi férfi esetében 100 sikerre 160 kudarc, idősebb férfiak 100 sikerre 8 kudarc, idős nők 100 sikerre 50 kudarc. A nős férfiak többször vallanak kudarcot (45) mint a nőtlenek (32), nők esetében a férjezettek (29) ritkábban mint a hajadonok (42).

Erőszak kérdése: mind a játékfilmekben, mind a hírműsorokban a hatalmat demonstrálja az erőszak. Inkább megfélemlít mint provokál, inkább megbénít mint cselekvésre ösztönöz. Aki sokat néz televíziót (minimum 4 órát vagy annál többet), az hajlamosabb az aggodalmaskodásra. Úgy vélik, erőszakos, rosszindulatú és szomorú világban élünk. Az ilyen emberek túlértékelik a veszélyt, hogy bűncselekmény áldozatai lesznek, úgy vélik, hogy lakókörnyezetük nem biztonságos. A gazdasági szál erősíti a médiában az erőszakos tartalmú filmeket. Mivel az amerikai filmgyártók nemcsak hazai, de külföldi piacra is termelnek, ezért fontos, hogy olyan legyen a dramaturgia, amelyet külföldön is megértenek. Erre a legjobb út az erőszak ábrázolása, mert ezt minden kultúrában értik. Érdekes még a rajzfilmekben látható erőszak, melyet vidám erőszakként szoktak aposztrofálni, mert nem láthatjuk a következményeit. Hiába megy át Jerry egéren az úthenger, utána felpattan és továbbmegy.

2

A hír mint kommunikátum (2009/2010, őszi félév) Szemináriumvezető: Dr. Andok Mónika 2. sz. segédanyag: Hírkutatás. A hírkutatás kommunikációelméleti beágyazottságának eltérő lehetőségei: a folyamat modell és a rituális modell alapján. A hírekkel kapcsolatos nemzetközi és magyar kutatások. A hír definíciói. Ajánlott irodalom: Andok Mónika: 2007 A hírek megközelítései a rituális modell alapján. In.: A médiahír mint rítus. Eger EKF Kiadó Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Sectio Scientiarum Medialium pp. 15-22 (EKF Könyvtárban elérhető www.ektf.hu/konyvtar/hu/ jelzete: 080 A 19) Andok Mónika: 2001 A sajtóhírek a tudományos diskurzusban. In.: Békési Imre – Petőfi S. János – Vass László (szerk.): Szemiotikai szövegtan 14. JGYTF Kiadó Szeged 2001. P.: 109-137 (EKF Könyvtárban elérhető www.ektf.hu/konyvtar/hu/ jelzete: 800 M 93) Nemesi Attila László: A hírszövegek jelentéskategóriákon alapuló elemzése. In.: A médiahír mint rítus. Eger EKF Kiadó Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Sectio Scientiarum Medialium pp. 49-58 (EKF Könyvtárban elérhető www.ektf.hu/konyvtar/hu/ jelzete: 080 A 19) Plauschin András: Az országos műsorszolgáltatók hírműsorainak tartalmi jellemzői. In.: A médiahír mint rítus. Eger EKF Kiadó Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Sectio Scientiarum Medialium pp. 58-72 (EKF Könyvtárban elérhető www.ektf.hu/konyvtar/hu/ jelzete: 080 A 19) 1. A hírkutatás kommunikációelméleti beágyazottságának eltérő lehetőségei: a folyamat modell és a rituális modell alapján. 2

A kommunikáció rituális elméletének megalkotója James W. Carey Communication as Culture című könyvében alapvetően fenomenológiai megközelítésben tárgyalja a kommunikáció kérdéskörét. Úgy véli, hogy a valóságra nem mint valami eleve adottra kell tekintenünk, hanem éppen a kommunikáció által létrehozott társadalmi jelenségre. Ugyanakkor kiemeli, hogy nemcsak a valóság létrehozására, de annak folyamatos fenntartására is szolgál a kommunikáció. „This particular miracle we perform daily and hourly – the miracle of producing reality and then living within and under the fact of our own production – rests upon a particular 3 quality of symbols: their ability to be both representations of and for reality.” (Carey, 1992. 29.) Idézett könyvében kifejti nézeteit a hírekről, a hír műfajról is, szembeállítva a transzmissziós modell hír szemléletét a rituális modellével. Carey szerint a transzmissziós modell azzal foglalkozik, hogy miként ad át információkat, tudást a hír műfaj. Azt vizsgálja, milyen hatással van a befogadók attitűdjére, miként tudja felfedni vagy elferdíteni a valóságot. Esetleg, hogyan tudja a társadalmi integrációt fenntartani. Ezzel szemben a rituális modell szerint hírt írni vagy olvasni egyfajta rituális cselekvés, rituális aktus, hovatovább drámai. Vagyis nem az információ megszerzésére összpontosít, hanem arra a drámai cselekvésre, hogy a hírekben az olvasó találkozik a világgal, csatlakozik a világhoz. Ezért a rituális modell nem fog foglalkozni azzal, hogy mi az egyszeri hír(műsor) funkciója, hatása, hanem azzal foglalkozik, hogy mi a reprezentáció szerepe az olvasó életében és hogyan épül be abba. Emellett Carey kiemeli, hogy a hír tulajdonképpen egy történelmi realitás, s úgy véli, pontosan meg lehet határozni annak időpontját amikor létrejött. Ezt Carey a 18-ik századra teszi, s a középosztályhoz köti. Szerinte ebben az időben a középosztály átalakuló életmódja, gazdasági körülményei hívtak létre egyfajta átélés éhséget, átélés igényt (hunger for experience) mindazzal kapcsolatban ami új, általános vagy egyedi, heroikus, stb. Általánosságban tehát: „… news is not information but drama. It does not describe the world but portrays 4 an arena of dramatic forces and action.” (Carey, 1992. 21.)

2

Carey, James W.: 1992 Communication as Culture. Essay on Media and Society. Routledge: London- New York 3 „Ez a különös csoda, melyet naponta és óránként létrehozunk – vagyis a valóság létrehozásának csodája és annak, hogy mi ebben a valóságban élünk, a szimbólumok különös minőségén nyugszik, azon, hogy képesek mind a valóság megteremtésére, mind annak reprezentálására.” 4 „… a hír nem információ, hanem dráma. Nem leírja a világot, hanem képet ad drámai erők és tettek kűzdőteréről.”

3

1. táblázat: Carey összevetése a hír műfaj eltérő kommunikációelméleti megközelítései alapján Transzmissziós modell

Rituális modell

A hír információt, tudást ad át.

A hír, dráma.

Az olvasó a hírek segítségével információt szerez.

Az olvasó a hírekben találkozik a világgal, csatlakozik a világhoz.

A hírek vagy hűen leírják vagy eltorzítják, hogy milyen A hír nem a világ leírása, hanem annak bemutatása, a valóság. hogy miként működnek bizonyos drámai erők.

Azt vizsgálják, mi az egyszeri hír(adás) funkciója.

Azt vizsgálja, hogy mi a reprezentáció szerepe az olvasó életében.

Vizsgálja a hírek hatását a befogadók attitüdjére.

Hogyan épül be az olvasó életébe a hír.

Ezen összevetés alapján dolgozatomban a színes híreket úgy tekintem tehát, mint egyfajta drámát. Remek illusztrációi ennek a katasztrófákról: árvizekről, tűzvészekről, földrengésekről szóló hírek. Ezekben a hírekben az olvasó szembesül / találkozik a világban lévő drámai erőkkel, amelyeket nem tud befolyásolni. Továbbvíve a gondolatot, a hír beépül az életükbe, mivel jótékonysági felhívás kapcsolódik hozzá, amihez csatlakoznak. Még egy elméleti alapvetés kívánkozik a bevezető végére. Jól látható, hogy Carey elméletében kitüntetett helye, kitüntetett pozíciója van az olvasónak / hallgatónak / nézőnek – egyszóval a befogadónak. Ezért itt kapcsolnám hozzá Paul Riceour szövegelméletét, befogadás-elméletét. Ugyanis Riceour is az olvasásra, a befogadásra helyezi a hangsúlyt, ez az az aktus, amely során a szöveg értelmet nyer, hatékonnyá válik. Az olvasásnak kettős dimenziójáról, ha úgy tetszik kettős referenciaszintről beszél Riceour. Az egyik az egyén dimenziójában ez egy dinamikus interakció, interpretációs folyamat. Kollektív dimenzióban pedig egy dialogikus viszonynak tartja, mely a művek által kibocsátott szövegjelzések illetve egy kollektíven osztott „elváráshorizont” között fennáll. Vagyis a szöveg jelentései az osztályozási kritériumoktól függenek, a referenciák korpuszától, azoktól az interpretációs kategóriáktól, amelyekkel a különböző közönségek rendelkeznek. (Riceour, 1997, 1999, 2000, Chartier, 2000. 310.) 2. A hírekkel kapcsolatos nemzetközi és magyar kutatások Leírások a sajtóhírekről, melyek nem tartoznak a tudományos diskurzus körébe  

Anekdotikus természetű leírások. Dokumentarista beszámolók.

Szociológiai megközelítése a sajtóhíreknek

5



A hírgyártás különböző szervezeti szintjeiről és dimenzióiról készített alapos leírások. Ezek az elemzések mutatják be a hírelőállítás folyamatában meglévő szervezeti vagy közösségi kontrol struktúráit, a szerkesztőségi hierarchiát. Három kiemelkedő kutatást emel ki van Dijk, melyek széles körben váltak inspirálóvá: Gans Deciding what’s news (1979) című kötetét, Tuchmantől a Making News-t (1978), illetve Fishman írását, a Manufacturing the News-t (1980).



Közönség-kutatások. Roger Silverston, a dán Klaus Jensen .



Tematizációs kutatások

5

Klaus Jensen Befogadásvizsgálatok: a jelentés társadalmi természete (In.: Replika 38. P. 55-62). 4

A hírek ideológiai elemzésektől a tartalomelemzésig:   

Az erőszak kérdése a hírekben. Kisebbségek kutatása, nők a hírekben. Szisztematikus tartalomelemzés.

Szemiotikai elemzések A hírgyártás folyamatának gazdasági elemzése Szövegnyelvészeti kutatások, diskurzus analízis  Módszertani munkák.  Diskurzus analízis Új irányok és lehetőségek a hírkutatásban:   

Szociális reprezentáció Szemiotikai textológia Kultúrakutatás

3.

Definíciós problémák a hírműfaj esetében

„A hír az emberek koponyájában létezik. Ez nem egy esemény, ez valami olyasmi, amit az esemény után fogunk fel. Nem azonos az eseménnyel, egy próbálkozás arra, hogy rekonstruáljuk az esemény lényegi szerkezetét. A lényegit olyan vonatkozási rendszerben határozva meg, amelynek rendeltetése, hogy az olvasó számára értelmezhetővé tegye az eseményt.” 6

A fenti idézet Wilbur Schramm -től származik, aki a hír műfajt vizsgálva jól érzékelte és ragadta meg azt a feszültséget, hogy két-három sorban, két-három mondatban kell a lehető legpontosabban és leghitelesebben leírni egy rendkívül összetett eseményt, ráadásul úgy, hogy a kellő műfaji attribútumokkal is rendelkezzék a létrejött szöveg. Tetézve mindezt azzal, hogy az újságíró maga a legritkább esetben szemtanúja annak az eseménynek, melyről majd „hírt ad”. A hír műfaj definiálására számos, ám eltérő példákat találunk mind a magyar mind a külföldi szakirodalomban. A szerzők más-más irányú megközelítése tettenérhető a definíciókban is; a hírközlő azt tekinti hírnek, ami elhangzik a rádióban, televízióban, amit kinyomtatnak a lapokban. A közönségnek az a hír, ami érdekli. Klaus Jensen írja egyik befogadás vizsgálatának előszavában: „Cikkem tartalmaz egy esettanulmányt, melyben a televíziós hírműsorok befogadás vizsgálatára adunk példát, e vizsgálat szerint komoly különbség van az újságírók hírei és a befogadók hírei között - ezzel bizonyítván, hogy még egy ilyen 7 realisztikus műfajnak is tág interpretációs keretei lehetnek.” Míg a történelem azokat fogja hírnek tekinteni egy adott korszakban, amelynek tartalma még sok év múlva is lényeges lesz. Vegyünk most sorra néhány definíciót!  A hír első sajtóértesítés egy legutóbb történt, társadalmilag számottevő eseményről, amely válaszol az 5 w+ h - who, what, when, where, why, how - képletben kifejezett kérdésekre. (Ebben a definícióban együtt 8 szerepelnek a tartalmi és formai kritériumok.)  A hírnek tartalmaznia kell, hogy mi történt, mikor, hol, hogyan és milyen szereplőkkel. (Itt csupán formai 9 szempontokat találunk.)  Hír mindaz, ami nyomtatásra méltó. (Ez a The New York Times definíciója.)  A hír beszámoló egy eseményről, egy tényről vagy egy véleményről, mely érdekli az embereket.  Egy kurrens eseményről való beszámoló a lapokban, periodikákban, rádióban vagy televízióban.  Hír az, amiről elég sok ember akar olvasni, és nem sérti meg a jó ízlést és nem rágalmazó, becsületsértő.  Hír minden, ami időszerű és sok olvasót érdekel, és a legjobb hír az, amely a legnagyobb érdeklődést váltja ki az olvasók legszélesebb körében.  Vagy egy tréfás megfogalmazás szerint: Hír az, amire a szerkesztő azt mondja.

10

6

Schramm, Wilbur: Journalism Quaterly 1949 Sept. Jensen, Klaus Bruhn: Befogadásvizsgálatok a jelentés társadalmi természete. In. Replika 38 szám 1999. December P.: 55. 8 Domokos Lajos: A nyomtatott és az elektronikus újságírás elmélete, Domokos Press Budapest 1994 Teleschola könyvek P.: 213 9 Szigethy András: Információs műfajok In.: Műfajismeret, MÚOSZ Sajtókönyvtár II. fejezet P.: 43. 7

5

 Egy szociológus szerzőpár - Harvey Moloch és Marilyn Lester - szerint a hír konstruált realitás. Olyan dolgokat mond el, melyekről nincs közvetlen tapasztalatunk. Nem észlelt dologról való beszámoló. Azt állítják, hogy az események társadalmilag konstruálódnak, hírértékük nem objektív jellemzőikben rejlik. (Vagyis ez az iskola szemben áll a híreket objektív hírértékük alapján szelektáló modellel.) A tömegkommunikációs eszközök hírtartalma szerintük nem más, mint a hírterjesztők, hírösszeállítók és hírfogyasztók gyakorlati, célirányos és kreatív tevékenységének eredménye.  Ugyanakkor hírnek tartjuk, azt, amikor valaki mond valamit, tehát nem cselekvésről, nem történésről van szó, hanem vélekedésről, megerősítésről vagy cáfolatról. Ez a vélekedés sem mai keletű, a Magyar Távirati Iroda elődjét irányító Kozma Miklós már az 1930-as években vallotta, hogy hírnek számít, ha „a 11 kormányférfiak vagy politikusok szájából elhangzó megnyilatkozások és beszédek is” . A közelmúlt nemzetközi kutatását nézve Glasgowi Egyetem Médiakutató Csoportja a hírek 20 százalékát ilyennek találta. John Austin nyelvilozófus terminológiájával ezek hír cselekvések, „news performativumok”. A propozíciós tartalom s az illokúciós erő ezekben az esetekben a mondó személyhez kötődik és nem az újságíróhoz. Például: Az elnök megígérte (illokúciós erő), hogy csökkenti az adókat (propozíciós tartalom). Az újságíró ilyenkor nem tesz mást, mint számot ad egy performativumról, ami azért érdekes, mert a performativumok nem lehetnek sem igazak, sem hamisak, csak sikerültek vagy sikerületlenek.  Eltérően vélekedik a hír műfajról a magyar kutatók egy csoportja, a populáris kultúrába ágyazottságuk mellett érvelnek. Császi Lajos szavait idézve: „... a médiahíreket a populáris kultúra egyik olyan alfajának tekintjük, amelyek a szociális melodrámák közé tartoznak. Hibrid műfajok, amelyek formalizált keretüket azoktól a populáris mítoszoktól kapják, , amelyeken keresztül az eseményeket történetekké változtatják át, ám az így megteremtett sztereotíp drámai kereteket tárgyilagos, valósághű részletekkel igyekeznek 12 kitölteni.” Hír: történelmileg létrejött, jól kommunikálható, társadalmi szimbólum. Értve ezalatt, hogy olyan szimbolikus formára képesek hozni a világ történéseit, egy nap alatt lezajlott események sokféleségét, hogy az az emberek vélekedéseibe, tudásába beilleszthető, azokkal harmonizáló legyen. Ez a szimbolikus forma történelmi folyamat eredményeként jött létre, a hírlapírás megjelenése előtt más elbeszélési formákat használtak arra a célra, hogy egy társadalmilag osztott világképet megfogalmazzanak és fenntartsanak (gondolok itt a prédikációkra, anekdotagyűjteményekre, stb.) A jól kommunikálhatóság létrejötte is, mármint nyelvi, szerkezeti formában, hosszabb folyamat eredménye, amíg kikristályosodott a ma is élő hírszerkezeti forma.

10

Harris, Julian - Leiter, B. Kelly - Johnson, Stenley: The Complete Reporter Macmillan 1985 P. 29. Idézi Kotroczó Róbert: A nemzet hírfőnöke, Kozma Miklós hírelvei 1920-42. In.: Sükösd Miklós - Csermely Ákos: A hír értékei, etika és professzionalizmus a mai magyar médiában Média Hungária Könyvek 2. 2001 P.: 97. 12 Császi Lajos: Katasztrófák médiareprezentációja In.: Jel-Kép 1999/3 P.: 25. 11

6

A hír mint kommunikátum (2009/2010, őszi félév) Szemináriumvezető: Dr. Andok Mónika 3. sz. segédanyag: A hírek kialakulása, a hírek története. A hírközlés folyamatának átalakulása a 18. század végétől napjainkig. Ajánlott irodalom: Buzinkay Géza: A szemafortól az MTI-ig. A sajtóhírszolgálat megszületése a magyar hírlapokban. In.: A médiahír mint rítus. Eger EKF Kiadó Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Sectio Scientiarum Medialium pp. 22-32 (EKF Könyvtárban elérhető www.ektf.hu/konyvtar/hu/ jelzete: 080 A 19) Barbier, Frederic – Bertho Lavenir, Catherine: 2004 A média története. Osiris Kiadó, Budapest A hírkereskedelem és a sajtóügynökségek című fejezet pp 171-173. (EKF Könyvtárban elérhető www.ektf.hu/konyvtar/hu/ jelzete: 790 B 32) Andok Mónika: 2008 A hír mint szövegtípus történeti kialakulása. In.: Szöveg, szövegtípus, nyelvtan. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához. (Szerk. Tátrai Szilárd, Tolcsvai Nagy Gábor) Tinta Könyvkiadó, Budapest 113- 126 A hitelesség és az objektivitás elvének alakulása a hírírás történetében A XIX. század közepéig hiányoznak a jól kiépített hírközlő, tudósítói hálózatok, amelyek már intézményként foglalkoznak hírgyűjtéssel és hírtovábbítással, s mint intézmények megfelelő presztizzsel és hitelességgel rendelkeznek. A hír olyan értelemben még nem „áru” mint amivé a XIX. század második felében, a hírügynökségek megjelenésével válik. A lapok maguk is küzdenek tekintélyükért, hogy az olvasók elfogadják pontosnak, hitelesnek a hírközléseiket. A befogadók, az olvasók oldaláról megvan az igény a hiteles tájékoztatásra, de a hírlapírói szakmának nincs nagy becsülete a XVIII században. A tudósok litterátus Harlekineknek tartják őket, az olvasók meg egyszerűen hazugnak. Csak a Kossuth-féle politikai újságíró megjelenésével változik a közhangulat, annál is inkább, mivel a reformkorban nem egy főnemes adta hírlapírásra a fejét. Az 1700-as évek végén tevékenykedő legtöbb magyar szerkesztő, így Rát Mátyás is Göttingában tanult, ahol August Ludwig Schlözer professzor úgynevezett újságkollégiumokat tartott az 1760-70-es években, s egy újságírói tankönyvet is írt (Entwurf eines Zeitungs Collegii 1777). Ebben a sajtó és az igazság kérdéséről azt írja, hogy az újságokat nem szabad többnek tekintenünk mint amik: hírek és ítéletek gyűjteményének. Nem szabad mindent elhinni nekik. A valótlan hírek megjelentetéséért nem az újságírót kell hibáztatni, hiszen a tudósítói levelek, különböző vidékek különféle embereitől jönnek, s az újságírónak nincs módjában meggyőződni igazságtartalmukról. (Kókay 1983. 104) Schlözer azt várta hallgatóitól, hogy az újságok híreit is a történeti forráskritika módszereivel elemezzék. Összefügg ez azzal az érveléssel, mely a hírlapok létét abból a perspektívából igazolja, hogy a majdani történetíróknak forrásául fog szolgálni.

Hitelesség kérdésében - a hírlapírás korai szakaszából - a legtöbbet idézett sorok 1793-ból valók. Pánczél Dániel írta őket a Bécsi Magyar Mercuriusban: az újságíró „ha hazudik is egyet-egyet, ... mert mit is tehetne egyebet ő tsak azt írja meg amit mások beszéllenek és gondolnak - ő Evangéliumot nem ír: sőt ha maga a tudós Lukáts Evangelista minden héten kétszer Evangéliumot írna, valyon lehetséges volna e, hogy tsupa igazságot írjon? ... 13 Ők az olvasóknak idő töltést szereznek.” (Kókay, 1983, 137.)

A szerkesztők, ha a hírt érdekessége miatt közlik, de a tartalmával kapcsolatban kételyeik vannak, akkor azt egyszerűen beleírják a szövegbe. Hogy nemcsak a magyarországi lapok küszködtek a hitelesség problémájával, azt az is mutatja, hogy a szerkesztők bizonyos fenntartásokkal kezelték a külföldi lapok azon híradásait is, melyeket közlésre átvettek. Révai Miklós írja a következőket: „... noha külső országi hírekkel bővölködjünk is, de hazánkat illetőket nagy későre idegen hírmondó levelekből kelletik kiszednünk, amelyeknek hiteles voltáért jót nem állhatunk.” (Kókay szerk. 1981, 71.)

13

Egy korábbi vélekedés Esterházy Antaltól, aki a Mercurius Veridicus írásairól mondta: „ha szintén mind igaznak nem találtatik is, azzal nem nagyot vétünk.” (Mercurius Veridicus 1705-10 Szerk.: Benda Kálmán Magyar Helikon 1979.)

7

Az újságírói hivatás kevéssé megbecsült voltáról tanuskodik a következő levélrészlet is, melyet Révai Miklós (aki a Magyar Hírmondó szerkesztője volt) írt 1785-ben Benkő Józsefnek: „Én az újságírást, melynek még sokaknál igen alávalóan vagyon lefestve az képe, magasabb és érdemesebb polcra akartam felemelni, annyival inkább, hogy a fösvény nyomtatósok visszaélnek azzal az alkalmatossággal kárunkra, mellyel az igaz megvilágosodásnak és nyelvünk gyarapodásának eszközeit, a közönségnek kimondhatatlan nagy hasznára egész ország szerte mennél könnyebben és mennél többekkel közöltethetnők, ha hazaszerető lélek ülne a kormányán.” (Közli: Fehér – Kókay, 1990, 11.) Épp ebben a korban, a felvilágosodás korában válik terhessé az újságírók számára a hazug bélyeg. Felvetve saját 14 felelősségük kérdését , próbálnak minél hitelesebbek lenni. Ezt azonban, nem elsősorban a kortársak minél pontosabb tájékoztatásával indokolják, hanem azzal, hogy ők a jövendő történetírók előmunkásai. Elsősorban a kései utódok miatt kell igazat írniuk. Az érvelésnek ez az iránya sokáig élt a hírlapírással, sajtótörténettel foglalkozók körében. Dezsényi Béla sajtótörténész 1941-ben írja: „A hírlap története szorosan összefügg az emberiség érdeklődésének központjában álló eseményekkel, tehát a történelemmel. ... Az események minden időben felkeltették az emberek kiváncsiságát, akár maga az ember, akár a természet erői változtatták meg a megszokott rendet, tudomást kellett venni a változásról s alkalmazkodni vagy védekezni.” (Dezsényi, 1941, 67.) Először Batsányi János gondol arra, a magyar publicisztikában, hogy a jelen olvasóinak is felelősséggel tartozik az újságíró, ő érvel elsőként azzal is, hogy a szerkesztők ereje - amivel használni és ártani egyaránt tudnak -, épp lapjuk széles körben való olvasottságában van. (A Magyar Museum utolsó számában írja ezeket, 1793-ban.) Kossuthnál is megjelenik ez a gondolat: „A napnak tömérdek szükségei között alig van egy-egy sürgetőbb, mint oly időszaki lap, mely a nemzet életének hű tükre legyen, közzé, nemzetivé tegye öröm s bánatnak, hűség s törvényességnek, bajnak s hiánynak minden érzetét. ” (Kókay, 1979, 668.) A szavahihetőség mellett már az 1780-as évektől kezdve jelen van az objektivitásra és pártatlanságra való törekvés, melyhez alapot a józsefi felvilágosult rendszer teremtett. Szacsvay Sándor 1791-ben írja a Magyar Kurírban: „az újságíró ... az ártatlanság köntösében küld mindent a közönség elébe, mintha sem vallása sem atyja és atyafia sem nemzete és hazája nem volna ... az újságírónak oly kétszínűség, megrögzött előítélet és részrehajlás nélkül valónak kell lenni, ki csak az igazságot szólja és követi.” (Ferenczy 1887 I/86.) A pártatlanság mint eszme továbbra is fennmarad a XIX. századi lapoknál. Erre jó példa Landerer mint kiadó szerződése Kossuth Lajossal a Pesti Napló szerkesztői tisztére: „csak azt az egyet kötötte ki a kiadó, hogy a belső érdemöknél fogva közlésre méltó, s illedelmes hangon írt oly czikkeket is tartozzék a szerkesztő fölvenni, a melyek véleményével nem egyeznek is meg, hogy a más véleményt kizáró egyoldalúság vádja a hírlap életének akadályul ne szolgáljon” (Ferenczy 1887 I/78) A gyakorlatban politikai téren eltűnik a pártatlanság, s csak felekezeti (pl. a zsidók emancipációja) s némileg nemzetiségi kérdésekben, témákban marad meg. Ennek két oka van. Az egyik, hogy nem különítik el egy íráson belül magát a hírt és az újságírói magyarázatot vagy kommentárt. Sőt, törekednek arra, hogy néhány erkölcsi vagy politikai állásfoglalást tartalmazó sort „odakanyarítsanak” a végére. A másik ok, hogy markáns álláspontja van magának az újságírónak is, programja, amit érvényesít az írásokban. Maguk a lapkészítők sokat foglalkoznak az újságírói felelősség kérdésével, s igyekeznek hitelessé tenni lapjukat az olvasók szemében. A korban hiányoznak még az intézményes hírgyűjtő szervezetek, s az olvasói tábor nem lépi túl a néhány ezret az egyes lapok esetében. S ez a bázis is heterogén, ahogy Pánczél Dániel írja: „Egyik olvasója patrióta, a másik respublikánus, a harmadik monarchista, és midőn az újságot olvassa, mindenki a maga gondolatja szerént káromkodik. Hazugnak, mindennek neveztetik a szegény újságíró.” (Kókay szerk. 1979, 187.) Az objektivitás iránti igény megfogalmazásával a XIX. században is találkozunk. A példát a Magyar Távirati Iroda létrejöttének időszakából mutatom be. Az első magyar nyelvű nemzeti hírügynökséget alapító két országgyűlési gyorsíró, Egyesy Géza és Maszák Hugó is az objektivitást jelöli meg szakmai alapkövetelményként. Fennmaradt az a levél, melyet 1880. november 23-án írtak Tisza Kálmán miniszterelnökhöz, kitől a kormány pénzügyi támogatását kérték vállalkozásukhoz, s melyben: „a valónak megfelelő objektív táviratok szerkesztését és szétküldését indítványozzák”. S ebben a levélben még azt is elpanaszolják, hogy a vidéki lapok tudósítói hézagos, hibás értesüléseket, legtöbbször szándékosan ferdén színezett, sőt ferdített tudósításokat küldenek a vidéki lapokhoz. (Pirityi, 1996, 34.) Nemcsak a hírírók, hanem maga a miniszteri kar is a pártatlanság meglétéhez kötötte anyagi támogatását. Az 1880. december 28-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve a következőket tartalmazza: „Minthogy országos érdek kívánja, hogy a vidéki közönség a közügyekre vonatkozólag történtekről a valóságnak megfelelő, lehetőleg objektívan szerkesztett tudósításokból értesüljön, a minisztertanács a szóban lévő vállalatot azon feltételek mellett, hogy a fentebb jelzett kívánalomnak megfelel, pártolandónak, s számára a kért táviratozási díjmentességet egyelőre egy évre megadandónak 14

Erről láds bővebben Batsányi János Vélekedés és javallás című írását, mely a Magyar Museumban jelent meg 1792-ben.

8

találta.” Hozzáfűzték még azt is, hogy az irodának mellőznie kell a pártérveket, valamint nem szabad 15 különbséget tennie a különféle pártszínezetű lapok között sem. (Pirityi, 1996, 35-36.)

15

Persze azt hozzá kell fűzni, hogy nem minden miniszeterelnök gondolta alapkövetelménynek az újságírói objektivitást a Monarchia idején, például Bánffy Dezső vagy Fejérváry Géza igen erőteljesen próbált beavatkozni a nemzeti hírügynökség munkájába.

9

Az újságírói szerepek változása a referáló sajtó korától napjainkig A következő fejezetben áttekintem az újságírói szerepek változását a magyar hírlapírás történetében, de nem sajtótörténeti igénnyel, mert a fejezet célja, hogy a társadalmi kommunikációs rendszer azon változásait mutassa be, melyek hatással voltak a hírszövegekre, mint kulturális formákra. Litterátus Harlekinek és aufklérista prédikátorok: 1780-1806 Az első, rendszeresen (heti két alkalommal) megjelenő magyar nyelvű hírlappal, a Magyar Hírmondóval a hazai újságírás a referáló sajtó színvonaláról áttér egy korszerűbb, a tájékozódást jobban segítő hírlapkészítés felé. A korszak jelentős lapjai a Magyar Hírmondó mellett a Hadi és más nevezetes történetek illetve a Magyar Mercurius voltak. Kiemelkedő újságíró személyiségei pedig: Rát Mátyás, Révai Miklós, Szacsvay Sándor, Görög Demeter és Pánczél Dániel. De hát kit is tartsunk újságírónak ekkortájt, hiszen ők is többnyire teológiai végzettségűek voltak. Nem élethossziglani hivatásuk volt a hírlap készítés, csupán néhány évet, maximum évtizedet működtek újságíróként, s aztán nevelőnek, lelkésznek álltak. Volt köztük, aki komoly programmal lépett az olvasók elé, s volt, aki csak szimpla pénzkeresetnek látta a lapkészítést, amibe munka közben vagy beletanult vagy nem. Szacsvay Sándor például a kalmár metaforájával él, amikor hivatásáról beszél: „... egy olyan kalmár, ki a portékáját úgy adja, amint van, t.i. megírja a dolgot úgy, amint hallotta, látta, olvasta és 16 másoktól értette, a hízelkedő csalárd színek politikájába nem megyen...” Általában elszegényedett nemesi családokból származtak, s a tanulás révén próbáltak kiemelkedni az otthoni viszonylagos szegénységből. Jellemző rájuk, hogy több évet tanultak, töltöttek külföldön, s az ott szerzett tapasztalataikat, társadalomról, gazdaságról vallott nézeteiket próbálták bemutatni lapjaikban. Tudományos és irodalmi témákat is szerepeltettek lapjaikban, mivel az évtized elején még hiányoztak a magyar nyelvű folyóiratok. Az említett újságírók mindannyian a felvilágosodás elkötelezettjei, bár megosztottak voltak atekintetben, hogy a felvilágosodás jozefinista - az ő felfogásukban kozmopolita - vagy nemzeti irányzatához tartoztak-e. A literátorok kora: 1806-1840 A korszakot elindító lap, Kultsár István Hazai Tudósítások című, Pesten kiadott újságja, mely 1808-tól már nem csak hazai, hanem külföldi hírekkel is szolgálhatott. Ekkoriban a napóleoni háború eseményei kötötték le az olvasóközönségét. Kultsárnak a lap kiadása saját vállalkozása volt, nem függött nyomdától, sőt saját munkatársakat alkalmazott. Volt segédszerkesztője (Légrády Imre, rövid ideig, Kölcsey Ferenc) és egy expeditor, aki a lap körüli adminisztrációt végezte. Ezen felül Kultsár, elsőként a magyar nyelvű lapok közül azoknak a költőknek is fizetett honoráriumot, akiknek verseit közölte a lapban. Újságíróként, szerkesztőként is irodalmár, irodalomszervező maradt. Jelentős szerepe volt abban, hogy Pest szellemi élete pezsgőbbé vált. A cenzúraviszonyok miatt igazi politikai lapot nem lehetett készíteni, ez is literátori vonalat erősítette a lapban. Hogy miért nem folyóiratot indított? Mert a korabeli folyóiratok száz körüli példányszámban jelentek meg, de a hírlapra majd ezren is előfizettek. Tehát gazdasági szempontból ez mindenképpen gyümölcsözőbb volt, a hatásról nem is beszélve. Irodalomszervező volt abban a tekintetben is, hogy a lapjából származó nyereségből pályázatokat írt ki, népdal, népmese gyűjtésre, stb A tudósítói hálózatát a korban szokásos módon építette ki, az előfizetési felhívásában levelezőket toborzott az ország minden részéről, s a tőlük vett cikkek kerültek a lapba. A Kultsárt 1894-ben értékelő Hindy Árpád írja: „A levelezők serege nagy volt, az ország minden részéből. Nagy tisztességnek vétetett akkor, ha bármily rövid értesítést is fölvettek a lapba. A vidéki levelezők között voltak nevesebb írók és a közéletben szereplő személyiségek, kik nem resteltek időváltozásokról, nagyobb égiháborúkról, balesetekről, lopásokról, mulatságokról, stb írni. Hasonlókat írt Széphalomról Kazinczy is, s egyik levelében érdekesen írja le, hogy mint telepedett meg vidékén két gólya, hol addig gólyák nem tanyáztak...” (Hindy, 1894, 645.) Kultsár és pályatársai a nagy reformkori országgyűlések előtt az irodalom segítségével próbálták az a népnevelő programot folytatni, amit még aufklérista elődjeik kezdtek. Alig tíz év múlva Kossuth Lajos már így tekintett vissza erre a nemzedékre: „... a szerkesztők s lapvezérek közt alig volt valaki, aki practico-politicus életet élt, mivel többnyire csak literátorok voltak, publicisták nem.” (Kókay, 1979, 368.)

16

Magyar Kurir 1791 november 1.

10

Az eszmehirdető journalista: 1840-1880 Az 1840-es évek elejére létrejött az a 40-50 fős réteg, akiket a kor professzionális újságíróinak nevezhetünk. Ekkora már jelentősen differenciálódott a kiadói, szerkesztői és újságírói munka. Akik erre a pályára adták a fejüket, ezt tekintették fő foglalkozásuknak, ebből éltek, tulajdonképpen nem is rosszul, mindenesetre jobban mint az akkori alkalmazotti réteg. Kiadóként visszatérnek a nyomdatulajdonosok, a hírlapírók tőlük kapják tiszteletdíjukat, ami nemegyszer komoly alku tárgya. Kossuth maga például úgy állapodott meg Landererrel 1840-ben, hogy a jövő évtől induló Pesti Hírlapnál Kossuth mint főszerkesztő 2500 előfizetőig évi 1200 forintot, majd minden száz előfizető után további 50 forintot kapott. Végül a lap mintegy 5000-et meghaladó példányban jelent meg, vagyis Kossuthnak sikerült megdupláznia az összeget. Ugyanebben az időben Jókai Mór havi 35 forintért írta a Jelenkorba az Újdonságok rovat cikkeit. A reporterek kora (1880-1930) Az 1880-as évek alapvető változásokat hoztak a hazai hírlapírás gyakorlatában. Eltűnt az eszmehirdető journalista és megjelent, népszerűvé vált helyette valami egészen más: a riporter. Ahogy 1882-ben olvashatjuk a Nemzetben: „az írók száma napról napra apad, a reporterek száma óráról órára nő ... ezeknek az uraknak nem 17 eszme: esemény kell.” Az idézetből láthatjuk, hogy mennyire más időegységekben gondolkodott a két korszak újságírója, az író még napokban, a reporter már órákban számol. A századfordulón ezt olvassuk Kálnoky Izidor könyvében: „Riport nélkül nincs újság. Mindent ki lehet hagyni a lapból ha muszáj: a vezércikket, a tárcát, a regényt, a rovást, de a riportot nem. … A riporter a legfőbb újságíró.” (Kálnoky, é.n. 45.) Míg korábban az elvonultan alkotó, alaposan tájékozott publicistának volt nagy becsülete, addig a 80-as években már a sürgőforgó riporterek színes anyagai teszik eladhatóvá a lapokat. Persze mindez nem önmagában álló változás, kíséri egy mélyebb átalakulás is. Egyrészt infrastrukturális szinten, hiszen ekkor jön létre az első telefonközpont Magyarországon, mely a gyorsabb hírgyűjtést lehetővé teszi, s egy átfogóbb-szélesebb hír-„merítésről” pedig a megalakuló Távirati Iroda gondoskodott. Ebben az időben a nyomdászat is korszerűsödött, jobb lett a betűkészlet, ami az olvashatóságot vizuális szinten is segítette. Nagyot nőtt az írni-olvasni tudók aránya: 1869ben a 6 éves kor feletti férfiak 40,8 százaléka, a nőknek csak 25,1 százaléka tudott írni-olvasni. Ez az arány 189018 ben a férfiaknál 66,2 százalékra, a nőknél 46,49 százalékra nőtt. A korszak három vezető lapja, a kormánypárti Pesti Hírlap, a mérsékelt ellenzéki Budapesti Hírlap és a független Budapest voltak, egyenként 10.000-et meghaladó előfizetői bázissal. Ez a helyzet csak akkor módosul, amikor 1896-ban Magyarországon is engedélyezik a lapok utcai árusítását, s megjelenik az első bulvárlap, az Esti Újság, mely már nem az előfizetőkre épít, sokkal inkább a rikkancsos terjesztésre. Műfaji szempontból is változnak a lapok, egyre kevesebb a szószerinti parlamenti tudósítás, inkább tartalmi összefoglalást adnak a lapok, s kiegészítik ezt a politikusok, közéleti személyiségek magánéletéről szóló hírekkel.

17

A magyar sajtó története II/2 Akadémiai Kiadó 1985 P.: 253. Magyarország története tíz kötetben 6/2. Akadémiai Kiadó Budapest 1987. Kovács Endre (szerk.) P.: 13991400. 18

11

A hír mint kommunikátum (2009/2010, őszi félév) Szemináriumvezető: Dr. Andok Mónika 4. sz. segédanyag: A hírkészítés folyamata. Az eseménytől a megjelenésig. A kapuőrök szerepe, feladatai és felelőssége. A hírérték és a hírérdemesség fogalma, jelentése és gyakorlata. A hírérték eltérő dimenziói. Ajánlott irodalom: McQuail, Denis: 2003 A tömegkommunikáció elmélete. Osiris Kiadó, Budapest. III-IV. rész Szervezetek, Tartalom pp. 215-311. (EKF Könyvtárban elérhető www.ektf.hu/konyvtar/hu/ jelzete: 659 M 49) Pach Ferenc: A hírek születése. In.: A médiahír mint rítus. Eger EKF Kiadó Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Sectio Scientiarum Medialium pp. 72-76. (EKF Könyvtárban elérhető www.ektf.hu/konyvtar/hu/ jelzete: 080 A 19) Aczél Petra: A hír mint értékrend reprezentáció. In.: A médiahír mint rítus. Eger EKF Kiadó Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Sectio Scientiarum Medialium pp. 32-44 (EKF Könyvtárban elérhető www.ektf.hu/konyvtar/hu/ jelzete: 080 A 19) Terestyéni Tamás: 2006 Kommunikációelmélet. A testbeszédtől az Internetig. AKTI- Typotext A Hírek című fejezet pp175-179 Kiss Zsolt Péter: 1993 A hírérték. Valóság 1993/9, 85-97 www.mediakutato.hu/cikk/2001_02_nyar/02_mibol_lesz_a_hir/08.html Jenei Ágnes: Miből lesz a hír? (Eredeti megjelenés: Médiakutató 2001 nyár) 1. Információtermelés, információs ipar Az információs ipar kiterjed az információ létrehozására, feldolgozására és a továbbítására is. Iparról azért beszélhetünk, mert tömegével állítják elő, emberek milliói fogyasztják a terméket, és az előállítás is ipari módszerekkel történik. Ma már az információ a forrástól szakemberek által feldolgozva, technikai közvetítők 19 útján jut el a nagyközönséghez. Minden olyan dolgot, amely tartósan és rendeltetésszerűen jelet hordoz, azt 20 információs terméknek nevezzük. 1.2. Információszükséglet Az információ funkciója, hogy a valóságra vonatkozó tudásanyagot pontosabbá, adekvátabbá tegye. Az információs társadalomban a tájékozottság, a jól informáltság státusz-meghatározó, s civilizációs elvárás. Hiányérzet alakul ki az új információ után, s ennek a hiányérzetnek a forrása, a környezet változása. Ugyanakkor a kommunikációs eszközök is jelentős szerepet töltenek be az információszükséglet kialakításában, tudatosításában, mozgósításában, tömegesítésében és befolyásolják az aktualitás formálódásának, kialakulásának mechanizmusait is. Az információszükséglet az egységesítés irányába halad, mert a médiumok által megfogalmazott kérdések és válaszok sokkal világosabbak és egyszerűbbek, mint a személyes kommunikációban elhangzók. Az információszükséglet szempontjából a periodicitás is döntő jelentőségű. Ma már folyamatosan nyomon lehet követni az eseményeket, a róluk szóló üzenetek egyre kisebb fáziskéséssel 21 követik őket, s természetesen gyorsabban is avulnak el. A tájékoztatás ritmusa egyre gyorsabbá válik. A középkor szóban terjedő hírei után megjelentek a hetilapok, majd a XVIII. században a napilapok, a XX. század elején a rádió már sűrűbben, óránként mondott híreket, majd a 90-es évek elején elindult a hír-televíziózás, mely folyamatosan sugározza azokat. 1.3. Információáramlás Az információáramlásnak három nagy területe van, a személyes kommunikáció, a csoportkommunikáció és a tömegkommunikáció. Mindnek van természetes (levegő) és mesterséges csatornája (térbeli pl. a kábel, időbeli pl. a könyv) Az információáramlás fő jellemzőit a következőkben foglalhatjuk össze:

19

Gálik Mihály: Médiagazdaságtan I. Aula Kiadó 1995. P.: 11 Szabó József - Dienes István: Gondolatok és elképzelések a magyar információgazdaságról, In.: Tanulmányok az információgazdaságról 1986. 21 Angelusz Róbert: Kommunikáló társadalom, Gondolat Kiadó Budapest 1983. 20

12

 Gyors: az eseményeket szinte azonnal követik a róluk szóló beszámolók, sőt helyszíni közvetítés esetén a dolgokat a történés pillanatában látjuk.  Bőséges: Hatalmas mennyiségű információ áramlik a kommunikációs rendszerben, de problémát okoz a releváns információk kiválasztása, illetve azok feldolgozása. Például az emberi érzékszervek másodpercenként tízmillió bit információt fognak föl, ám az agy csak 10-15 bit információt tud feldolgozni ennyi idő alatt.  Szabad: Az információ szabad áramlásának korlátozása is előfordul: főleg az Arab országokban és a TávolKeleten. Iránban és Szaúd-Arábiában 1995-től tilos parabolaantennákat használni. Szingapúrban a Time példányszámát 18.000-ről 2.000-re csökkentették, az Asiaweekét 9.000-ről 500-ra, az Asian Wall Street Journalét 5.000-ről 400-ra. A Reuters munkatársát kiutasították az országból. A vád általában az volt, hogy beleavatkoztak az ország belügyeibe.  Veszteséges: Minden kommunikációs rendszerben számolni kell némi „zajjal”, vagyis az üzenetek nem tökéletesen pontosan jutnak el a címzetthez, esetleg egyáltalán el sem jutnak. Például egy nagy nemzetközi hírügynökségbe befutó információk közül csak mintegy 2% jut el egy vidéki kisvárosi lap olvasójához, ha nem áll rendelkezésre más csatorna.  Egyirányú – információs asszimetria: A kiegyensúlyozatlanság összetett, egyaránt vannak minőségi és mennyiségi elemei. A MacBride jelentés hét elemet sorol fel: 1. Aránytalanság a fejlett és a fejlődő országok között. 2. Különböző politikai, társadalmi berendezkedésű országok között. 3. Ugyanahhoz a rendszerhez tartozó kisebb-nagyobb országok között. 4. A harmadik világ országai között. 5. Politikai, kulturális, társadalmi és gazdasági hírek között. 6. A jó és a rossz hírek között. 7. Az aktuális hírek és a mélyebb, átfogóbb információk között. 1.4. A hírek fajtái A) Terjedelem szerint: információ, mínuszos hír, címes hír B) Tematikusság szerint: belpolitikai, külpolitikai, gazdasági, kulturális, bűnügyi, sport, bulvár, környezetvédelmi, tudományos, technika-technológiai területről szóló hír, stb. 2. Szervezetszociológiai vizsgálatok Ehhez a körhöz sorolnám Kiss Zsolt Pétert, Jenei Ágnest, akik a magyar hírkészítést úgy vizsgálták, hogy a szervezetbe ágyazottságra, a szerkesztőségi munkára koncentráltak. Kitérnek ezek a kutatások a külföldi vizsgálatok eredményeinek bemutatására, felfedve a hírgyártás rendszerében lévő, de „nem szándékos, akarattalan” torzításokat, mely a rutinná vált hírszerkesztés során néha elkerülhetetlenek. Ezek a szervezetszociológiai vizsgálatok igyekeznek feltárni a hírkészítési folyamatban résztvevők kompetenciáit, szakmai kultúráját, s ami még lényegesebb, ezen elemek és a kész hírtermékek között igyekeznek kapcsolatot teremteni. (Kiss Zsolt, 1993 Jenei 1999) Ugyancsak ezzel a témával foglalkozik Tamás Pál is, ám konkrét történelmi helyzetbe ágyazva, s a leíráson túl ő is relációkat keres a kutatásban. Kitér például a következő elemekre: van-e kapcsolat a lapok politikai-gazdasági környezete és az újságírók belső mozgástere között. Kimutatható-e kapcsolat a lapok piaci helyzete és a szerkesztőségekbeli autonómia változásai között? Egyes ügyek intézése mennyire rutinszerű illetve egyedi, „alku” kérdése. Tamás a szervezeten belül a főszerkesztői szerepeket veszi sorra és tipizálja, mint a rendszer egyik legfontosabb elemét. (Tamás, 1997,) 3. A hírérték-kutatások A hírérték kutatásokat a szervezetszociológiai vizsgálatok leágazásának is tekinthetjük. A lapszerkesztők, akik kapuőrként viselkednek, s szelektálnak a hírek közül, ezt szakmai hitük alapján az események hírértékétől függően teszik. Tulajdonképpen a hírérték tesz egy szöveget hírré. Megfogalmazhatunk egy szöveget a hírszerkesztés szabályainak, formai követelményeinek megfelelően (5W+H), de ha nincs hírértéke, sosem fog megjelenni. Pl.: Józsi bácsi tegnap délután virágait öntözgette dorozsmai kiskertjében. A hírértéket többen próbálták már definiálni. Az újságíró szempontjából olyan műveleti szabályok együttes érvényesítése, amely a valóság szférájának tükrözését eredményezi. A szociológiai szakirodalom kevésbé idealisztikusan fogalmaz: a hírérték a hírszelekció vélt professzionális kritériuma. Úgy tűnik, hogy ez az egyik legnépszerűbb irányzat a magyar kutatásokban, az egyik első szigorúan szakmai leírást Kiss Zsolt Péter jegyzi, bemutatja egyrészt a felsorolást tartalmazó irányzatokat (milyen momentumok befolyásolják a hírérdemességet), másrészt utal más szociológiai megközelítésekre, Moloch-Lester-féle leírására a hírérték-kérdésnek. Ezt a részt azért emeltem ide, s nem a nemzetközi kutatásoknál tértem ki rá részletesebben, mert így jobban követhető, hogy a témában megszólaló magyar kutatók illetve gyakorló újságírók melyik irányzathoz tartoznak. Nézzük meg részletesebben ezt a területet!

13

A hírértéket befolyásoló tényezőket három fő csoportba sorolják: az esemény jellegéhez kapcsolódó, a hírfolyamatban és a hírszövegben lévő érték. Az esemény jellegéhez kapcsolódó, hírértéket befolyásoló tényezők:  A normasértés foka, a negativitás mértéke.  Azonnaliság: az idő alapdimenziója a híreknek.  Közelség: ez lehet kulturális, földrajzi, pszichológiai vagy ideológiai. Az utóbbira jó példa, hogy egy földrengésről szóló alaszkai hír fontosabb egy földrengéstől gyakran sújtott területen mint másutt.  Megegyezés, összhang: a történet ilyenkor megfelel annak a prekoncepciónak, amit arról a szociális csoportról vagy nemzetről gondolunk. A latin-amerikai kormányokról és puccsokról szóló híreket szokás ide sorolni.  Meglepetés, a történet váratlan volta: a postás megharapja a kutyát klasszikus példája. A lapolvasó nem arról akar információt kapni, amit már amúgy is tud, hanem arról, amit még nem.  Szuperlatívuszok: valaki vagy valami a „leg” a maga kategóriájában.  Relevancia: van hatása az olvasók életére, ide főleg a gazdasági hírek tartoznak.  Elit: hírességekről szóló hírek. Az amerikai tankönyvek ezt így fogalmazzák meg: „Names make news. Big 22 names make bigger news.” Érték a hírfolyamatban:  Folyamatosság: egy hosszabb eseményről folyamatosan küldenek híreket. Elhelyezik az események rendjében.  Megjósolhatóság  Verseny: minden hírösszeállítás exkluzív akar lenni. Érték a hírszövegben:  A hírek stílusának hatása van a hírértékre: érthetőnek, világosnak, rövidnek és színesnek kell lennie az írásnak. Ezek a tényezők persze nem függetlenek egymástól, hanem összeadódhatnak, s így erősíthetik egymást. 4. A hírek létrejötte: a hír mint cselekvés, célirányos viselkedés 23

A hírről mint célirányos viselkedésről Harvey Moloch és Marilyn Lester írt tanulmány. Kiindulási alapjuk az volt, hogy a hír konstruált realitás. Olyan dolgokat mond el, melyekről nincs közvetlen tapasztalatunk. Nem észlelt dologról való beszámoló. Azt állítják, hogy az események társadalmilag konstruálódnak, hírértékük nem objektív jellemzőikben rejlik. (Vagyis ez az iskola szemben áll a híreket objektív hírértékük alapján szelektáló modellel.) A tömegkommunikációs eszközök hírtartalma szerintük nem más, mint a hírterjesztők, hírösszeállítók és hírfogyasztók gyakorlati, célirányos és kreatív tevékenységének eredménye. A hírterjesztők: azok, akik egy esetet különlegesnek minősítenek, s ezzel megfigyelhetővé teszik mások számára. Pl.: Miniszterelnök, köztársasági elnök, ezek titkárai, szóvivők. Érdekek húzódnak meg a mögött, hogy valami nyilvánosságra kerüljön, vagy ne. (Legdirektebb módon a PR és a politika területén.) Egy eseményt előidézni és a róla szóló hírt terjeszteni ugyanannak a folyamatnak két oldala. Bár a hírterjesztők általában a saját maguk előidézte eseteket terjesztik, beszámolnak mások ellentétes célú tevékenységeiről is. Pl.: Egy ellenzéki honatya megvádol egy kormánytagot, hogy valamit el akar titkolni. A hírösszeállítók: A hírterjesztők által terjesztett események egy részét nyilvános eseménnyé alakítják. Pl.: Újságírók, szerkesztők. A tömegkommunikációban dolgozó emberek az objektív valóság visszatükrözői hírnökei - indikátorai. A befolyásos hírterjesztőknek módjukban áll összehangolni saját (nyilvános) eseményszükségletüket a hírösszeállítókéval. A hírterjesztők szankcionálhatnak is, ennek durva formája a reklám-bojkott, enyhébb formája például az újságírók kitüntetése. A hírterjesztők és a hírösszeállítók eseményszükségletei között párhuzamok vannak.

22

„Nevek teszik a híreket, még nagyobb nevek a még nagyobb híreket.” Molotch, Harvey - Lester, Marilyn: A hír mint célirányos viselkedés In.: Közléselméleti szöveggyűjtemény P.: 123-154. 23

14

Hírfogyasztók: akik hasonló módon viszonyulnak a tömegkommunikációs eszközök által rendelkezésükre bocsátott esetekhez, s egyfajta nyilvános időérzetet alakítanak ki magukban. Ők is folytatnak eseményképző tevékenységet, de a rendelkezésükre álló esetkészlet csonkított, s ráadásul nem tudnak híreket „sugározni”. Négyféle alapeseményt különböztetnek meg a következő két szempont alapján: - Az esemény mögötti történés szándékos vagy nem szándékos emberi tevékenység útján jött létre. - Ugyanaz a fél segítette-e elő az eset eseménnyé válását, aki eredetileg is előidézte a történést, amelyre az esemény épül. Ez alapján beszélhetünk: rutin eseményekről, véletlenekről, botrányokról és váratlan pozitív eseményekről. Kérdés akkor merül fel, ha kétféle használatmód van, ilyenkor kérdésessé válik, hogy mi történt valójában, küzdelem indul meg az eset természetének értelmezésében. (Mindez azt jelzi, hogy az esettel kapcsolatban ellentétes eseményszükségletek vannak a társadalomban.) 1. Rutin események: az esemény mögötti történés szándékos emberi tevékenység útján jött létre. Ugyanaz a fél segítette elő az eset eseménnyé válását, aki eredetileg is előidézte a történést, amelyre az esemény épül. Ide tartoznak például a sajtókonferencián tett kijelentések. a) A hírterjesztők hozzáférése a hírösszeállítók munkájához szokásos Pl.: elnöki sajtótájékoztatója. b) Az esemény terjesztőinek meg kell akadályozniuk, hogy más is hozzáférhessen a hírösszeállítókhoz, például azzal, hogy sokkot keltenek, rombolják a társadalmi rendet. Pl.: terrorista akciók c) A hírterjesztő azonos a hírösszeállítóval. Pl.: Az újságíró tanulmányozza a rendőrségi statisztikát, majd megállapítja, hogy „nő a bûnözés”. 2. Véletlenek: az esemény mögötti történés nem szándékos emberi tevékenység útján jött létre. Nem ugyanaz a fél segítette elő az eset eseménnyé válását, aki eredetileg is előidézte a történést, amelyre az esemény épül. Ilyenek akkor történnek, ha a valaki elszámítja magát, s a megszokott rend felborul. A véletlenek betörnek a szokásos hírpályákra. Eredménye ellentétes mint a rutin eseményeké: éppen azok szeretnék elhallgatni, akik a rutin-események irányítását a kezükben tartják. A véletlenekben van belső dráma, szokatlanság, szenzáció. Pl.: mongóliai tûzvész, Csernobil katasztrófája. 3. Botrányok: az esemény mögötti történés szándékos emberi tevékenység útján jött létre. Nem ugyanaz a fél segítette elő az eset eseménnyé válását, aki eredetileg is előidézte a történést, amelyre az esemény épül. Ezek is rejtett dolgokat tárnak fel, itt is az elitnek van erős pozíciója. Pl.: Bokros Lajos végkielégítése, Ted Kennedy balesete. 4. Váratlan pozitív események: az esemény mögötti történés nem szándékos emberi tevékenység útján jött létre. De megpróbálják úgy beállítani, mintha szándékos lenne. S ezért nehéz felismerni. Ugyanaz a fél segítette elő az eset eseménnyé válását, aki eredetileg is előidézte a történést, amelyre az esemény épül. 1. táblázat: A nyilvános események tipizálása Molotch-Lester szerint Szándékos történés Nem szándékos történés Az előidéző terjeszti Rutin-esemény Váratlan pozitív esemény Az informátor terjeszti Botrány Véletlen A magyar nyelvű szakirodalomban is akadnak olyan szerzők, akik úgy vélik, hogy a hírérték gazdasági, társadalmi és ideológiai értékeket tükröz. (van Dijk, 1988a, 120.) A legtöbb hírműsor szerkesztője ezt vallja (Idézve egy kerekasztal beszélgetésből: Hardy Mihály: ... minek alapján döntitek el, hogy mi kerül a napi adásba? / Bárdos András: - Kizárólag a hírérték alapján. A hírérték egy sorozat, hogy mi történt, kivel, mikor és hol, ennek a sorozata a hír. Az RTL híradóban más szempont nincs. Sükösd, 2001, 183) Arra több magyar szerző is utal, hogy a magyar médiahelyzetben sem beszélhetünk a hírértékek „vegytiszta” működéséről. A feldolgozott anyagokból két út tisztázódott. Az egyik, ha a gazdasági érdekekre tekintettel a vezetőség átáll „kézi vezérlésre”. Vagy egy lap, csatorna dönt úgy, hogy olyan módon módosítja a maga hírdefinícióját, hogy beleférjenek a más médiumokban esetleg mellőzött vagy háttérbe szorult elemek. Lássunk ezekre példákat, először a gazdasági érdekekre: Horvát János tollából „A piaci faktor felerősödése azonban jelentősen megváltoztatja a döntéseket. A lapok függenek az olvasók számától, a tévék a nézőszámtól, és elemi érdekük a közönség növelése. ... Háttérbe szorulnak a szakmai-etikai érvek, és mindent elsöpörhet az üzleti érdek.” (Horváth, 2001, 53.) Kotroczó Róbert: „Egy adott orgánum hírszelekciója függhet a médium tulajdonosi szerkezetétől is. A tulajdonos / támogató stb. ugyanis többféle módon beavatkozhat a médium híreinek a szerkesztésébe. Pozitív a beavatkozás, ha a tulajdonos, többségi résztulajdonos stb. azt mondja meg, hogy érdekének megfelelően milyen információ kerüljön még be a hírek közé. Ezek lehetnek gazdasági, politikai vagy kulturális hírek. Negatív a beavatkozás, ha a tulajdonos/támogató érdekének megfelelően bizonyos hírek és információk kimaradnak a műsorból.” (Kotroczó, 2001, 151.)

15

A másik út a hír klasszikus definíciójának átírása, erre Kereszty Gábortól hozok példát: „Nálunk a tv2-nél az a hír, amiről az emberek beszélnek vagy beszélniük kell. ... létezik egy műfaj, ... az infotainment. A tv2, a Tények vállalja, hogy szórakoztató hírműsort készít.” (Sükösd, 2001, 184.) Hírérték –Feladat: a helyi napilapban a következő hírekből lehet válogatni, a 20 hírből csak 10 jelenhet meg, s ebből a 10-ből 5 kezdődhet a címoldalon, a másik 5-re csak utalni lehet az első oldalon.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

Egy helybéli idős nő ma ünnepelte 106-ik születésnapját. Egy hároméves kisfiút elütött egy autó a házuk előtt, a gyermek a helyszínen életét vesztette. A városi önkormányzat úgy döntött, hogy eltávolítja az összes parkolóórát a belvárosból. Ingyenes lesz a parkolás. A város egyik forgalmas útját két órára le kellett zárni, mert egy munkagép éppen ott robbant le. A város egyik épületét, mely 1843-ban épült, nemzeti örökségünk részének nyilvánították, s erről elismerő oklevelet adtak át a polgármesternek. Egy helyi vállalkozót megbírságolt a szomszédos megye, mert oda hordta környezetszennyező ipari hulladékát. A közeli egyetem történész professzora este előadást tart Sobri Jóskáról, a bakonyi betyárról, este 7kor a helyi művelődési központban. Egy üzemanyag-szállító járműből 200 liter veszélyes vegyi folyadék ömlött ki a város egyik mellékutcájában. A helyi mezőgazdasági szervezet aggódik a szüretek miatt, melyet el kell halasztani az esőzésekre tekintettel. A város korábbi országgyűlési képviselője telefonált a laphoz, hogy rekord méretű, 3 méter magas napraforgó nőtt a kertjében. A helyi kamarazenekar Kínában turnézott egy kulturális csereprogram részeként. A helybéli Nőegylet jótékonysági vacsorát rendez ma este a Robinson Étteremben. A megyei önkormányzat rekord bevételre számít a következő pénzügyi évben. Egy közeli városban japán érdekeltségű autógyárat nyitott meg a megyei önkormányzat elnöke és az ottani polgármester. A megyében működő nagy főiskola jövőre 22 százalékkal kevesebb támogatást kap a költségvetésből. Tűzriadó volt az egyik helyi általános iskolában, az osztálytermeket egy órára ki kellett üríteni. Kár és személyi sérülés nem történt. Egy országgyűlési képviselő nem fizette be a parkolási bírságot a fővárosban. A helyi idősek otthonában 2 fővel többet tudnak ellátni mint eddig. Egy ismert jazz zongorista ad koncertet ma este a helyi zeneiskolában. A város Suzuki autókereskedése ma köszöntötte 500-ik vásárlóját.

16

A hír mint kommunikátum (2009/2010, őszi félév) Szemináriumvezető: Dr. Andok Mónika 5. sz. segédanyag: A hírek szövegszerkezetének vizsgálatai: Roland Barthes, van Dijk, Békési Imre, Tolcsvai Nagy Gábor kutatásai. A címek és a leadek eltérő típusai, gyakoriságuk a magyar hírlapírásban. Ajánlott irodalom: Barthes, Roland: 1971 A napihír struktúrája. In: Hankiss Elemér (szerk) Strukturalizmus I. 173-184 (EKF Könyvtárban elérhető www.ektf.hu/konyvtar/hu/ jelzete: 301 H 27) Békési Imre: 1974 Egy baleseti hír szerkezete. Nyelvőr 98. 414-421. Szövegszerkezeti alapvizsgálatok. Budapest, Akadémiai Kiadó Síklaki István: 1997 A főcímek demagógiája. Jel-kép 1997/2, 97-113. Tolcsvai Nagy Gábor: Történetelbeszélés és nézőpont a hírközlés szertartásaiban. In.: A médiahír mint rítus. Eger EKF Kiadó Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Sectio Scientiarum Medialium pp. 7-15 (EKF Könyvtárban elérhető www.ektf.hu/konyvtar/hu/ jelzete: 080 A 19) 1. A hírek szövegszerkezetének vizsgálatai Mind a magyar, mind az angol nyelvű szakirodalom, korán felfedezte magának a hír sajtóműfajt mint szövegtípust, s annak sajátosságait. A legtipikusabb jellemzője ennek a szövegtípusnak, amit az újságírói szaknyelv fordított piramis szerkezetnek nevez, vagyis a leglényegesebb dolgokat emeljük ki az első mondatban. Vagyis ez többnyire a történet vége. Más szóval az eredménnyel kezdjük mesélni a történetet, mert az a leglényegesebb mozzanata. 24

A nyelvtudomány művelői közül először Békési Imre írta le ezt a jelenséget a magyar szakirodalomban. Az 25 ő példáján bemutatva:

A valóságos esemény időrendje: „A hollandiai Groningen börtönéből egy másik börtönbe akartak átszállítani két rabot. Társaik ezért lázadást robbantottak ki: összecsaptak a börtönőrökkel, és felgyújtották az egyik emelet celláit. A biztonsági erőknek csak a késő esti órákban sikerült rábírniuk a lázadókat, hogy visszatérjenek celláikba.”

A hír forma időrendje: „Tegnap délután fegyenclázadás robbant ki a Hollandiai Groningen börtönében. A biztonsági erőknek csak a késő esti órákban sikerült rábírniuk a lázadókat, hogy visszatérjenek celláikba. A rabok azért lázadtak fel, mert két társukat egy másik börtönbe akarták átszállítani. Összecsaptak a börtönőrökkel, és felgyújtották az egyik emelet celláit.”

Feladat: írja át hír formájúvá a következő eseményt: Inke János 27 éves lakatos szakmunkás szeptember 20-án abaújvári lakásukon, heves szóváltás után, megfojtotta feleségét, Inke Jánosné 25 éves fodrászt, majd elmenekült a helyszínről. A rendőrség Inke Jánost a hidasnémeti vasútállomáson fogta el, tegnap délután. A Borsod megyei Rendőr-főkapitányság őrizetbe vétel mellett indított eljárást Inke János ellen. Egy amerikai újságíró tankönyv azt a magyarázatot adja a fordított piramis szerkezet megjelenésére, hogy 1861-65 között, az amerikai polgárháború idején a hadi tudósítók féltek attól, hogy leáll a távíró összeköttetés, 26 ezért az elején igyekeztek leírni az összes lényeges eredményt, eseményt.

24

Békési Imre: Szövegszerkezeti alapvizsgálatok. Akad. K. 1982. Békési Imre: i. m. P.: 56. 26 Friedlander, Edward Jay – Marsh, Harris – Masterson, Mike: Excellence in Reporting. West Publishing Company, 1987. P.: 50. 25

17

2. A „news schema” A nemzetközi szakirodalomban a diskurzuselemzés keretein belül készült el egy igen alapos hír-szerkezet. Az eredményeket egy több mint 100 országra kiterjedő esettanulmány hozta felszínre. El kell azonban mondanunk, hogy csak az esemény alapú hírekre helyes ez a szerkezet. A diskurzus globális szerkezetét a szuperstruktúra mutatja meg, mely hierarchikusan szabályozott kategóriák sorozatából áll. (Tehát kategóriákat és szabályokat egyaránt tartalmaz.) A mindennapi beszélgetéseink is ilyen sémákra épülnek, a köszönések, rendelés egy étteremben vagy akár a bemutatkozás. A hírek szuperstruktúrája a következő kategóriákat tartalmazza: összefoglalás, epizódok, következmények, verbális reakció és van Dijk ide sorolja az értékelést is. Ezek a kategóriák a szövegben újraírhatóak. Az összefoglalás vezércímből (headline) és leadből áll. A vezércím megelőzi a leadet, s mindkét kategória megelőzi a hír többi elemét. Feladatuk a hír fő témájának kifejtése. Vizuális szempontból elmondható, hogy mindkettő vastagon szedett, s több hasábot fog át. A vezércím betűmérete pedig nagyobb mint a hír többi részéé. Az összefoglalást követő történet a szituáció leírásából és az értékelésből áll. A szituációba beletartozik a epizód, vagy epizódok és a háttér. Az epizód tovább bontható fő eseményre és következményre, a háttér pedig környezeti / kontextuális részre és történeti részre. A kontextusba beletartoznak a körülmények és a korábbi események. A kommentár további részekre bontható: a verbális reakcióra és a konklúzióra. Van Dijk a konklúzión belül megkülönbözteti a várakozásokat és a kiértékelést. (Ezen persze nem az újságíró kommentárját, értékelését kell értenünk, hanem az ügyhöz hivatásuknál fogva hozzászólókét. Például egy brutális gyilkossági ügyhöz hozzászólhat egy krimninálpszichológus.) A könnyebb áttekinthetőség végett lássuk mindezt egy ágrajzon! 1. táblázat: A hír szövegének szuperstruktúrája:

27

Hírszöveg Összefoglalás Vezércím

Történet Lead

Szituáció Epizód Háttér

Fő esemény

Verbális reakció Konklúzió

Következmény Kontextus Történelem Körülmények

Kommentár

Várakozások Kiértékelés

Korábbi események

A hírek szerkezete tehát nem kronologikus sorrendben mutatja be az eseményt, hanem relevanciától függően, fentről lefelé épített sémában. Feladat: Elemezze a következő hírt van Dijk struktúrája szerint! (HVG 2003 szept. 20 P.: 11) „Kaliforniai káosz Fordulatot hozott a Grey Davis kaliforniai kormányzó visszahívásáról és esetleges utódáról döntő választás kampányában, hogy a San Franciscó-i fellebbviteli bíróság háromfős tanácsa hétfőn úgy döntött, az október 7re kiírt voksolást el kell halasztani. Az az indok: 52 kaliforniai megyéből 6-ban – ahol az állam lakosságának 44 százaléka lakik – még lyukkártyás szavazógépeket használnak, amelyeknél túl nagy a hibaszázalék, így nincs szavazati esélyegyenlőség. A határozat ellen egy hétig lehet fellebbezni a teljes – 11 fős - fellebbviteli bíróságnál, de a liberális Amerikai Szabadságjogi Unió által benyújtott kereslet eljuthat a washingtoni legfelsőbb bíróságig is. Republikánus vádak szerint a San Franciscó –i bíróság – amely tavaly alkotmányellenesnek minősítette az amerikai zászlóeskü szövegét, mert az Istenre hivatkozik – három demokrata tagja politikai indíttatású határozatot hozott, megakadályozandó, hogy Kalifornia irányítása republikánus kézbe kerüljön. A kommentátorok a jogi csűrcsavarba forduló küzdelmet a 2000. évi elnökválasztási csata visszavágójának tartják, amit jelez, az akkor Floridában alkalmazott lyukkártyás szavazógépre való hivatkozás. A legutóbbi közvélemény-kutatások alapján Davis visszahívása kétesélyes.”

2727

van Dijk, Teun A.: News as Discourse, Lawrence Erlbaum Associates, Publisher Hillsdale New Jersey 1988. P.: 55.

18

Feladat: Írja át a történetet időrendben haladva! 3. A címek A sajtóhírekkel foglalkozó magyar szakirodalomban legalább négy-ötféle tipologizáció is van a hírcímekre vonatkozóan, ezek a tanulmányok az 1970-es évektől kezdve vizsgálták a különféle címtípusokat. A tanulmány első részében ezeket a kutatásokat mutatnám be, melyek Pléh Csaba - Terestyéni Tamás szerzőpárostól illetve Kemény Gábortól valamint Róka Jolántól és Síklaki Istvántól származnak. 28

Először a Pléh Csaba és Terestyéni Tamás által kidolgozott tipológiát ismertetném, a szerzőpáros négy címtípust ismertet, melyet ők formai variációknak neveznek:

a) Leíró: a cím a tárgyalt témát egy teljes mondatban fejti ki, az esemény körülményeit, a helyét és az

b) c) d)

idejét, valamint a témát is pontosan megjelölve. Nyelvtanilag ezek ragozott igét tartalmazó kijelentő, bővített mondatok. Pl.: Tegnap este befejeződtek Londonban Wilson miniszterelnök és Schmidt kancellár tárgyalásai az egységes közös piaci nyersanyag-politikáról. Tömör: ezek a címek a téma körülményeit nem ismertetik, ezért rövidebbek, s nyelvtanilag ige nélküli hiányos mondatok Pl.: Wilson és Schmidt gazdaságpolitikai tárgyalásai. Kérdés: ezek is rövidebbek mint a leíró címek, általában egyetlen körülményt tartalmaznak, azt amelyikre rákérdeznek (általában az esemény okára, egyéb körülményeire). Többnyire kiegészítendő kérdő mondatok. Pl.: Milyen eredményekre vezettek Wilson és Schmidt tárgyalásai? Szenzációs: az esemény egy vonatkozását kiemelő szenzációkeltő kifejezéssel tálalják a témát, s nem egyértelműen lehet belőle megtudni, hogy tulajdonképpen mi is van a cikkben. Grammatikai szempontból azt lehet róluk mondani, hogy nincs a címben ragozott ige. Pl.: Pórázon a brit oroszlán.

Tartalmilag pedig 24 témát öleltek fel a címek az általuk vizsgált anyagban, ezt öt nagyobb csoportba vonták össze, s egyetemi hallgatókon vizsgálták, hogy az egyes témánál mely címek hatékonyak, ösztönöznek továbbolvasásra. A következő eredményt kapták a kutatók:     

Belpolitikai (gazdasági) hírek: tömör, kérdéses, szenzációs cím. Belföldi színes hírek: szenzációs, kérdés, tömör cím. Tragédiára utaló (belföldi) hírek: tömör, kérdés, szenzációs cím. Külpolitikai hír: tömör, kérdés, szenzációs, leíró cím. Külpolitikai agresszióról szóló hír: leíró, szenzációs cím.

A Pléh-Terestyéni cikk tehát a hírcímeket aszerint osztályozta, hogy formai szempontból mennyire illenek az adott témához a tekintetben, hogy felkeltsék az olvasó érdeklődését a cikk iránt. Kategóriáik között van némi átfedés - írja Kemény Gábor pontosabban kiegészíti az előbbit.

29

-, s egy másfajta felosztással áll elő,

A leíró címtípus válfajait sorolja fel:

a) Eseményközlő cím: nyelvtanilag teljes szerkezetű, jól formált mondat, többnyire igei állítmánnyal s b) c)

nyomatékos, vagy „rikkancs” szórenddel. Pl.: Lengyelország támogatja a fegyvermentes övezet gondolatát. Témamegjelölő cím: névszói alaptagú szerkezet, tájékoztatnak, de rhematikus (újságoló) mozzanat nélkül. Pl.: A japán kormánypárt főtitkárának tárgyalásai. Protokollcímek: Kemény csak annyit ír róluk definícióként, hogy nem ajzzák fel az olvasó figyelmét. Pl.: Magyar belügyi küldöttség megbeszélései Bulgáriában.

Szenzációs címtípusról nem ír kategorizációs jegyeket, csak megemlít három altípust:

a) Lakonikus cím: puszta igei állítmányok egymásutánisága jellemzi. Pl.: Gázolt, továbbhajtott. b) Felszólítást tartalmazó: ide csak példát említ: Töltse szabad idejét bombavetőben. c) Kérdést tartalmazó: Szintén csak példával megvilágítva: A Közel-Keletre csempészték a csodamént? Semmitmondó cím: ezek sikertelen címadások, mert a cikk tartalmáról sem tájékoztatnak és érdeklődésünket sem keltik fel. Pl.: Eredményes felvilágosítás, közérdekű javaslatok. Kemény Gábor, más, hasonló témájú cikkében, melyet Grétsy Lászlóval együtt jegyez, hasonló tipologizációt ad, ám ott nyolcféle címtípust különít 30 el. 28

Pléh Csaba - Terestyéni Tamás: Újságcímek - az olvasó szemével In.: Jel-kép 1980/2 113-117 Kemény Gábor: Milyen címen? Címszavakban a sajtónyelvi címadásról In.: Szaknyelvi divatok, Gondolat 1989 P.: 101-134 30 Grétsy László - Kemény Gábor: Címek a mérlegen In.: Jel - kép 1983/2 P.: 106-115. 29

19

Érdekes látni, hogyha a kutató más szempontot választ a tipologizációra, akkor teljesen más eredményre jut. 31 Kemény Gábor egy másik írásában szövegszervezési és stilisztikai szempontból vizsgálta meg a sajtóhírek címeit, s itt négy variánst kapott. Egyetlen elemzési pontot jelölt ki, nevezetesen, hogy a cím a cikk mely domináns helyén lévő képhez kapcsolódik, ha kapcsolódik egyáltalán. Vagyis figyelmen kívül hagyta mind a cím tartalmát, nyelvi formáját illetve figyelemfelhívó erejét is. Nézzük a négy típust:

a) Nyitás = cím. A szöveg a címből indul ki, az ott felvetett ötletet fejleszti tovább a cikk. Az ilyen b) c) d)

típusú cikkeknél az első néhány mondat a cím magyarázatául szolgál. Zárás = cím. A szöveg címe ez esetben a befejezést előlegezi, az utolsó mondatok leglényegesebb mozzanatára utal. Nyitás = zárás de nem egyenlő a címmel. Ez esetben a szöveg keretes szerkezetű, ugyanazzal a képpel kezdődik, mint amivel zárul, de a cím nem tartalmazza ezt a kulcsmotívumot. Kemény hozzáteszi, hogy ez a címtípus ritka az újságcikkekben. Nyitás = zárás = cím. Ez a módszer gyakran alkalmazott a címadásban, de a szerző úgy véli, csak akkor lenne helyénvaló, ha az eredeti ötlet annyira frappáns lenne, hogy elbírná ezt a gyakori ismétlést, ám az elemzett esetek többségében ez nincs így. 32

Hasonló elemzési szempontot választott magának Róka Jolán , amikor címtipológiáját kidolgozta, hangsúlyozva, hogy a címek sűrített információs értékűek. Ő a klasszikus retorika beszédtípusait (ünnepi, tanácskozó, törvényszéki) elegyítette az irodalmi stílusnemekkel (egyszerű, közepes, fennkölt), s így a következő kategóriákat kapta:

a) Epidektikus címek: ilyen például: Tanyák új köntösben. b) Tanácskozó címek, példaként említve: Budapestre érkezett Pjotr Gyemicsev c) Polemikus címek: pl.: Kinek szabad? 33

Síklaki István abból indul ki, hogy a főcím az egyik legfontosabb véleményformáló és hangulatkeltő eszköz a sajtóban, s az ennek hátterében álló szociálpszichológiai mechanizmusokat elemezve állítja fel saját tipologizációját. Négy mechanizmust ír le, melyek szerinte befolyásolják az olvasókat: a keretezést, a gondolkodás nélküli reagálást, az elaboráció valószínűségét és az érzelmek hatását a gondolkodásra. 







A keretezés fogalmán azt értik, hogy a megfogalmazás mikéntje módosítja az észlelésünket. Kétértelmű eseteket be lehet állítani nyereségként vagy veszteségként, s ez csak megfogalmazás kérdése, például: Elvesztettünk 50 kórházi ágyat vagy Megmentettünk 365 kórházi ágyat. A gondolkodás nélküli reagálást Síklaki azokra az esetekre érti, amikor a címben szereplő „hívó szóval” egy forgatókönyvet, egy sémát mozgósítanak az olvasóban, s ezzel egy olyan olvasta jön vagy jöhet létre a hírnek, ami félrevezető. Az elaboráció valószínűségének mérlegelésében az elemző kettébontja a kérdést. Az egyik így szól: motiváltak vagyunk-e az üzenet végiggondolásában? A másik, hogy motiváltak vagyunk-e a címben szereplő témáról gondolkodni? Ugyanis csak akkor kezdünk el ténylegesen gondolkodni az érveken, eseményeken - ami az attitűd változtatás fő útja -, ha az üzenet végigolvasásában vagyunk motiváltak és megvan a hozzá szükséges értelmi képességünk. Ám a hírek címeinél gyakran előfordul, hogy nem az üzenet, hanem a téma indítja gondolkodásra az olvasót. Negyedik szociálpszichológiai mechanizmusként az érzelmek hatásáról írt Síklaki István. Eszerint az érzelmekre ható megfogalmazással azt érik el a szerzők, szerkesztők, hogy növekszik az olvasó izgalmi szintje, s ez az ismerős, rutinszerű feldolgozásnak kedvez.

Végül a Grice-féle Együttműködési Elveket figyelembe véve a következő kategóriákat állítja fel a főcímek tekintetében:

a)   b)  

A főcímek megkonstruálásának együttműködő stratégiái: Objektív lényegkiemelő. Pl.: Lemondott az orvostovábbképző rektora Értelmező lényegkiemelő. Pl.: Megmenekülhet egy kórház / Veszélyben egy kórház A főcímek megkonstruálásának manipulatív stratégiái: Elfogult lényegkiemelő. Pl.: Egészségügy: cinizmus kontra szakma A valódi üzenetet elrejtő. Pl.: Sátáni ágyszám. (Mert 666 ágy van a kórházban.)

31

Kemény Gábor: Kép és kommunikáció In.: Nyelvészet és tömegkommunikáció I-II. Tömegkommunikációs Kutatóközpont Budapest 1985. Grétsy László (szerk.) Membrán könyvek II. kötet 119-205 P.: 195-198. 32 Róka Jolán: Az újságszövegek szerkesztési és stílustipológiája, Akadémiai Kiadó Budapest 1986. 33 Síklaki István: A főcímek demagógiája Jel-kép 1997/2 P.: 97-112.

20

A felosztások közül tulajdonképpen a Pléh - Terestyéni illetve a Síklaki István által felállított tipológiában, az ő nézőpontjukban látszik az, hogy a címeket nem önmagukban - értve ezalatt a közlési folyamatból kiszakítva -, hanem egy kommunikációs folyamatba ágyazottan vizsgálták. Ez nem jelenti azt, hogy ezekben a kutatásokban ne vették volna figyelembe a nyelvi, formai megjelenítést, sőt. Csak nem önmagában állva, hanem mint valaminek az eszközét. Tekintsük át egy táblázatban az eddig ismertetett kutatásokat: Kutatók Megközelítési mód

Pléh Csaba - Terestyéni Tamás A hatékonyság keresése, megfelelő nyelvi forma a különféle téma-csoportokhoz

Tipológia

1. Leíró, 2 Tömör 3. Kérdés, 4. Szenzációs Hatékonysági sorrend: Belpolitika: 2, 3, 4 Belföldi színes: 4, 3, 2, Tragédiára utaló: 2, 3, 4 Külpolitika: 2, 3, 4, 1, Külpol. agresszió: 1, 4

Kemény Gábor A cím tartalmi elemei, néha formai alcsoportok Leíró: eseményközlő témamegjelölő protokoll Szenzációs: lakonikus, kérdés, felszólítás

Róka Jolán

Síklaki István

Nyitás = cím

Retorikai beszédtípus és irodalmi stílusnem Epidektikus

Zárás = cím

Tanácskozó

Szociálpszicholó giai mecha nizmusok, s a Grice-i elvek Együttműködő a) objektív lényegkiemelő b)értelmező lényegkiemelő

Szövegstruktúrába illeszkedés

Nyitás = zárás Polemikus nem egyenlő cím Nyitás = zárás = cím

Semmitmondó

Manipulatív: a)elfogult lényegkiemelő b) A valódi üzenetet elrej tő

A tipográfiai elhelyezés szempontjából megkülönböztetünk CÍM / FŐCÍM FELCÍM ALCÍM BELSŐ CÍM Feladat. Állapítsa meg, mely típusba tartoznak a következő címek! 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

Nagy értékű csalás Jövőre az EU-ban aratnak Az őszi Balaton veszélyei „Elkenné” a kormány? Ököllel támadt a hivatalnokra Kevés alma termett az idén Egy alkalmazott bosszúja Székházeladás károkozással? Így már sok értelmét nem látják a vizsgálatnak Utópia az európai bérszínvonal Beszélgetés Dr. Kökény Mihály szociális és családügyi miniszterrel Nem győzik a takarítást Büntetőkkel dőlt el a kupa Négyévesen már motorozott Gyalog járj, tovább élsz! Birkapásztor lesz a herceg Faludy György kilencvenhárom Patthelyzet szoborügyben Vajon kit óv az óvadék? FTC, MTK, DVSC: lehet bizonyítani A szavak és a képek kiegészítik egymást

21

4. A lead A hírekkel foglalkozó tankönyvek nagy részletességgel foglalkoznak a lead-típusok kérdésével, s le is írják a különféle variánsokat. Az ezen könyvekben talált megkülönböztetések vagy jelentéstani vagy stilisztikai szempontból nevezik meg az egyes lead-típusokat: Összegző lead, eseményt előre jelző lead, esemény elmaradását bemutató lead, ellentétes lead, idézetet tartalmazó lead, véleményt tartalmazó lead, az esemény egy mozzanatát kiemelő lead.

22

A hír mint kommunikátum (2009/2010, őszi félév) Szemináriumvezető: Dr. Andok Mónika 6. sz. segédanyag: Hírek eltérő tematikus mezőkben: gazdasági hírek, politikai hírek, kulturális hírek, sporthírek. Infotainment. A bulvárosodás folyamatának összetevői és színterei a hírek esetében. A Hírek szerepe a populáris kultúrában. Ajánlott irodalom: Andok Mónika: 2003 A hír mint szövegtípus In.: Iskolakultúra 2003/11. P.: 68-77. Buzinkay Géza – Kókay György: 2005 A magyar sajtó története I. A kezdetektől a fordulat évéig. Ráció Kiadó A tömegsajtó felemelkedése 1890-1918. című fejezet pp 152 – 190 (EKF Könyvtárban elérhető www.ektf.hu/konyvtar/hu/ jelzete: 070 B 97) Buzinkay Géza:1997 Bulvárlapok a pesti utcán. Budapesti Negyed, 1997 nyár-ősz 31-44. Andok Mónika: 2005 A bulvár-tabloid hírek a magyar sajtóban 1780-tól In.: Ivaskó Lívia (szerk.): Érthető kommunikáció. Szegedi Tudományegyetem Médiatudományi Tanszék, Szeged, 2005. pp.: 4-14. Talán meglepő, hogy a legelső magyar nyelvű hírlapokban (1780 Magyar Hírmondó, 1806 Hazai Tudósítások) megjelenő témák mennyire megegyeznek azokkal, amelyekkel ma is minden nap találkozunk a XXI. század hírlapjainak hasábjain. Ma mi mindenről olvashatunk egy napilap híreiben: politikáról, kormányzatról, aztán bírósági híreket, gazdaságiakat, tudományos, egészségügyi, kulturális, egyházi híreket. Van ezen kívül időjárás, 34 sport, balesetek, tűzesetek, rendőrségi hírek, valamint besorolhatatlan bulvárhírek sztárokról, hírességekről. Hogy nézett ki mindez kétszáz évvel ezelőtt? Tematikus szempontból csaknem minden szerepelt, szinte egyetlen kivétel a sport - hiányának társadalmi okai vannak okai vannak - , de a XIX. század végén már az is megjelenik. Politikai hírek 35

Az újságokat megelőző forrásaik az évenként megjelenő kalendáriumok voltak . A kalendáriumoknak kezdetben, a XV-XVI. században – a hónapok felsorolásával – pusztán időjelző funkciójuk volt. Ez később bővült vásárjegyzékkel, illetve egy krónikával, eseményjegyzékkel. Ezen krónikák érdekessége, hogy a világtörténet kezdetétől, a Biblia alapján sorolták el az eseményeket, először nagy vonalakban, majd az utolsó 4-5 év történéseit részletesebben mesélték el. A krónikáról leváló hír két szempontból is érdekes, egyrészt abból, hogy korának eseményeit nem mint fragmentumokat észleli és mutatja be a krónikás, hanem mint egy folyamat részét, egy világmagyarázatnak a részét. Vagyis a hírekkel kapcsolatban nem annyira az aktualitás mint inkább a folyamat része kapott hangsúlyt. Ehhez kapcsolódóan él egy olyan érvrendszer végig a hírlapírásról szóló elemzésekben: hogy az újságíró a történelem első vázlatát adja, feladata az eljövendő koroknak megőrizni valamit a saját időszakából, mint a 36 történelemnek egy szeletéből . Mintegy átmenetet képezve krónika és újság között röviden utalnék II. Rákóczi Ferenc lapjára, a Mercurius Veridicusra, amelyben a hadi események, úgy vannak hírként prezentálva, hogy a történetben jelen van az isteni erő, elrendelés, mint történelemalakító tényező. Ilyen módon is pontosan illeszkednek ezek a történetek / hírek az Ádám-Évától való történetmondásba. Lássunk néhány példát: Nyitra, 1705. augusztus 16: „… egyszersmind annyira megzavarodott, hogyha ekkor a mieink megtámadják, egészen bizonyos, hogy most megsemmisülésüket gyászolná Ausztria. Ámde Isten másként rendelte, az ellenségnek sikerült szándékát valóra váltania.” Vagy 1708-ból: „… még szerencse, hogy ezt az egyet úgy 37 rendelte az isteni kegyelem, hogy a gyalogság nagyobb része … sértetlenül kerüljön ki a csatából.” A másik ezzel összefüggő érdekesség, az a média szocializáló funkciója, amit ez esetben, a hírek folyamatos történetmesélésbe illesztettségének pillanatában még sokkal jobban illusztrál, mint manapság, amikor töredezetten észleljük őket. Vagyis abban a korban úgy tanulták meg értelmezni a világot, a történelmet, hogy azok szoros, megbonthatatlan kapcsolatban álltak a jelenükkel. A politikai hírekhez soroltam mindazokat, melyek a belpolitikai élettel kapcsolatosak, uralkodók döntései, hadsereg hírei, külföldi események, hadi hírek. Természetesen mindig is ez a terület állt a legszorosabb cenzori Az elemzők közül többen használják a tabloid megnevezést erre a tematikus csoportra, s ide sorolják a bűnesetekről, katasztrófákról, balesetekről és sztárokról szóló, valamint szórakoztató híreket. Ld: Csigó Péter 2000. p. 3 35 A magyar sajtótörténet-írás, korában nem tekintette a sajtótörténet részének a kalendáriumok történetét. De a legutóbbi években, Kovács I. Gábor Kis magyar kalendáriumtörténe 1880-ig című monográfiájának hatására egyre több sajtótörténész hivatkozik rájuk. Ld.: Lipták Dorottya: Újságok és újságolvasók Ferenc József korában. L Harmattan Kiadó 2002. 36 Ezt a Neue Kurier aus Ungarn 1789. július 7-i számában olvashatjuk. Közli Kókay György: Könyv, sajtó és irodalom a felvilágosodás korában. Akadémiai Kiadó 1983. 137-144. 37 Mercurius Veridicus 1705-1710. Az első hazai hírlap hasonmás kiadása Kenéz Győző fordításával, Benda Kálmán bevezetőjével. Magyar Helikon 1979. P. 89, 107 34

23

ellenőrzés alatt, a XIX. század elején kifejezetten tilos volt forradalmakról, elégedetlenkedésekről szóló hírek közlése. Majd a politikai élet fejlődésével párhuzamosan fokozatosan megjelentek a vidéki élet, a vármegye politikai életének eseménye, a XIX. század második felében pedig a pártok életéhez kapcsolódó hírek. Néhány példa, szemelvényszerűen: Franciaországban is nagy az egyenetlenség, a parlamentumnak számkivettetése az egész nemzetnek szívére hatott, és ha a király gyengébb módokhoz nem nyúl, a hazafiúi háború elmúlhatatlan lészen. A Troyes-be igazíttatott parlament tagjai nagy tisztelettel fogadtatnak a városiaktól, kik a magok alkalmatosabb házaikat ingyen általadták a számkivetetteknek és maguk a felső contignatiokba költöztenek. A prókátorok és más parlamentum mellett törvényt űzők is utának mentek a parlamentumnak. Ide igazíttattak a tiszteletbéli tanácsosok is. Párizsban azonban a zenebona igen nagy. Magyar Hírmondó 1787. szept. 15. (M H P.: 297.) Az országgyűlési szabadelvű párt vasárnap du 6 órakor tartott értekezletét Gorove elnök megnyitván, figyelmezteti az értekezletet, hogy a közelebbi országos ülés napirendjére, az uzsorára, a szebeni árvaházra és a meg nem jelent képviselőkre vonatkozó törvényjavaslatok vannak kitűzve, továbbá, hogy egy tag választandó az elhalt Lovászy Miklós helyére a bíráló bizottságba, s midőn e kérdéseket az értekezlet napirendjére tűzi ki, megjegyzi, hogy a választandó tagra nézve a kijelölő bizottság bízandó meg. Ellenőr 1876. november 13. P.: 1. A politikai hírek a XX. században egy újabb típussal gazdagodtak, megjelentek a különféle politikai beszédek kivonatai is a hírek között. Először ez csak nagy nevű politikusok kiváltsága volt, majd egyre gyakrabban jelentek meg a parlamenti beszédek politikai híreknek álcázva a napi sajtóban. Ennek felismerése sem mai keletű, a Magyar Távirati Iroda elődjét irányító, nagy befolyással rendelkező Kozma Miklós már az 1930-as években vallotta, hogy hírnek számít, ha „a kormányférfiak vagy politikusok szájából elhangzó megnyilatkozások és 38 beszédek is” . A XX. század végén pedig megjelentek a sajtótájékoztatókon elhangzottakból született politikai hírek is. Gazdasági hírek Forrásuk – szövegtani szempontból – egyértelműen az üzleti levelezés volt. A nemzetközi szakirodalomban erre először Jürgen Habermas utalt A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása című könyvében: „Ezért a XIV századtól kezdve a régi kereskedői levél-összeköttetés a szakmai rendi levelezési rendszer egyik módjává épül ki. Az első meghatározott napokon induló futárjáratokat a kereskedő céhek szervezték saját céljaikra.” Ám ekkor még „az iparszerűen terjesztett híreket még nem hozták nyilvánosságra a szabálytalanul publikált újságok 39 még nem tárgyiasultak hírré.” (Csak a XVII. században.) A magyar hírlapírás esetében sem történt ez másként, az 1780-as évektől kezdve egészen a kiegyezésig csupán azok a témák merültek, merülhettek fel gazdasági hírként, amik a kereskedők levelezésében is megjelentek. Milyen termés várható szőlőből, milyen lesz a bor ára, milyen a gabona, a dohány. Illetve találunk még az uralkodó által kivetett vámtételekről szóló híreket. Kitüntetett helye van az Erdélyből jövő leveleknek, valamint a borvidékekről írtaknak. Ezen kívül kereskedelmi szempontból meghatározó Trieszt, a tengeri kikötő, s az onnan kapott információk. A gazdasághoz kapcsolódó intézményrendszer még nem épült ki a XIX. század elején. Ennek történelmi okai vannak, amíg a nemesi birtok elidegeníthetetlen (hitelválság kora), nagyon szűk az a polgári réteg, amely bankokhoz fordulhatna, nem is épül ki a bankrendszer, csak a szabadságharc után. A XIX. század elején még csupán néhány biztosítótársaság működik Magyarországon. Nézzünk néhány gazdasági hírt a korból: Az erdélyi levelek tele vagynak azon való panaszolkodásokkal, hogy sem a marhának sem a gabonának, sem pedig a bornak (noha szűkön termett) semmi keleti nincsen, és hogy a kereskedésnek fogyatkozása miatt rendkívül valóolcsóság és pénz szüksége vagyon. Ez egyrészént talám attól vagyon, hogy most Lengyelországból felesen hajtatik a marha a felső országokra. Magyar Hírmondó 1780. január 8. (M H P.: 86.) (Kereskedés.) A behozatali harmincadra nézve ujabban megállapított vámjegyzék, mi szerint részint a szomszéd tartományi vámdíjak mértékéhez alkalmaztatván, a honi kereskedés több ágaira tetemes könnyebbség háruland, ugy azon változások is, melyek némelly magyar áruczikkeknek az ausztriai

Idézi Kotroczó Róbert: A nemzet hírfőnöke, Kozma Miklós hírelvei 1920-42. In.: Sükösd Miklós - Csermely Ákos: A hír értékei, etika és professzionalizmus a mai magyar médiában Média Hungária Könyvek 2. 2001 P.: 97. 39 Habermas, Jürgen: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása, Századvég - Gondolat 1993. P.: 67-68 38

24

birodalombai kivitelére nézve a vámjegyzékben tétettek, felsőbb felsőbb rendelet szerént folyó évi Tavaszelő első napján menednek teljesedésbe. Pesti Hírlap 1841. (Diószegi P.: 172-173) A kiegyezés után megindult gazdasági fellendüléssel együtt jelentkezett az a szellemi irányzat, mely a közgazdaságtant valamiféle fő magyarázó elvvé kívánta tenni a korabeli társadalom számára. S ez együtt járt a gazdasági témák széleskörű differenciálódásával a napilapok hasábjain. Ha csak a címeket soroljuk fel egy napilapból, az is igen meggyőző. A Budapesti Hírlap 1893 április 11-i számában a következő hírek szerepelnek: járadéki birtokok hírei, az országos iparoktatási tanács ülése, száj- és körömvész egy temesvári hízlalóban, a chikagoi világkiállítás hírei, kereskedelmi forgalmunk Svájccal, a Hungarian Exporting Association cégről, a magyar kereskedelmi és hitelbank rt ülése, a világ kőszéntermelése, amerika gabonakivitele, a kőszénbánya és téglatársulat ülése, pezsgőipar Franciaországban. S ide sorolhatjuk még a tőzsdék híreit, valamint a csődökről szóló jelentéseket, közleményeket is. Rendőrségi hírek A bűnügyekről szóló hírek esetben kétféle alapforrást találtam, ahová vissza lehet vezetni őket. Az egyik a rendőrségi jelentések és jegyzőkönyvek. Az ilyenre épülő hírek mindig kiemelkednek pontosságukkal, ismertetik a helyet, az időt, az elkövető nevét, stb, ami a XIX. században még egyáltalán nem volt ennyire általános. A másik az elkövetés környékéről származó szóbeli majd levélbeli beszámoló. Bár ezek is meglehetősen pontosak, de tartalmaznak egy olyan mozzanatot, ami a rendőrségi jelentésnél sosincs: erkölcsi ítéletet. A nem ember Írtózik a pennánk, de kötelessége, hogy mind a kedves, mind a kedvetlen dolgokat megírja. Itt Posonban ma vala egy irtóztató tragédia, a theátrom volt egy álláson a Sz. Mihály piacán, és a fő aktorok egy asszony és két hóhérinas valának. Ez az asszony apját, anyját és ártatlan fiacskáját méreggel elvesztvén és utoljára férjét is megfojtván, arra ítéltetett, hogy három nap egymás után 50, 50 pálcát vágván fenekére, ha megél utána, az alsó tömlöcben vason, száraz kenyéren és vizen haláláig raboskodjék. Kikérem kedves olvasómtól, hogy minekutána elolvasták ezen emberi természet ellen való hallatlan cselekedeteket, azon igyekezzenek, hogy róla többé meg ne emlékezzenek. Mert ennek iszonyúsága a csendes, annyival inkább a gyenge asszonyi érzékenységeknek könnyen ártalmat szülhetne. N. B. A legelső aktor vala ezen asszonynak a szeretője, ki az asszony férjének halálában részes lévén, az asszony előtt 50 pálcát szenvede. Magyar Hírmondó 1787. aug. 7. (M.H. P.: 196.) Ugyanakkor az 1880-as évek jelentős változást hoztak a magyar hírlapírás történetében, ekkor tűnik le az eszmehirdető sajtó korszaka, s kerül előtérbe helyette egy újabb, a riport műfajára alapozó zsurnalizmus. Ennek hatása érzékelhető nemcsak a napilapok egészén, de különösen a rendőrégi híreken, annál is inkább, mert ezt a stílusbeli fordulatot a magyar sajtótörténet-írás egy bűnügyhöz szokta kötni. Nevezetesen ahhoz, amikor 1883ban meggyilkolták Majláth György országbírót, s ebben az ügyben már nemcsak híreket közöltek, de maguk az újságok, újságírók is nyomozásba kezdtek. Segítségükkel rövidesen sikerült elfogni a gyilkosokat is. Jellemző mozzanata még az ügynek, hogy az olvasók sem a rendőrségre mentek bejelentéseikkel, melyek a nyomozást segítették, hanem a szerkesztőségekbe. A XX. század első évtizedei meghozzák az új típusú bűnügyi híreket, ezeknek a szereplőik lesznek mások, kerülnek ki más társadalmi rétegből, mint az eddigiek. Legismertebb a frankhamisítási botrány 1926-ban, melyben végül elítélik Windischgraetz Lajos herceget, s felfüggesztik az országos főkapitányt. De beszámolnak kevésbé jelentős személyekről, akik szintén a fehérgalléros bűnözök közé sorolhatók. K. Huczik Elemér volt államtitkár büntetését 17 havi börtönre szállította le a Tábla. K. Huczik Elemér ügyvéd, volt szegedi államtitkár ellen az ügyészsé különböző bűncselekményekért eljárást indított. Huczik kijárásokra vállalkozott, kauciós alkalmazottakat közvetített és így egész sereg embert károsított meg. A törvényszék annakidején izgalmas tárgyaláson, - mert Huczik elmebetegséget szimulált – 23 rendbeli csalás címén ötévi szigorított dologházra ítélte. Ezt az ítéletet a Tábla Zachár tanácsa pénteken 17 havi börtönre mérsékelte és elrendelte Huczik szabadlábra helyezését. Az ítélet nem jogerős. Pesti Napló 1934. okt. 27. P.: 10.

25

Bulvárhírek Az ide vezethető elemzések (ezek mindig általában a hír műfajról szólnak, s nem egy szeletéről) azt mondják, hogy a hírekben a korábbi populáris irodalom – pikareszk regény – kedvelt történettípusai elevenednek fel újra és újra. Magyar médiaelemzők közül Császi Lajos képviseli ezt az irányzatot „… a médiahíreket a populáris kultúra egyik olyan alfajának tekintjük, amelyek a szociális melodrámák közé tartoznak. Hibrid műfajok, amelyek a formalizált keretüket azoktól a populáris mítoszoktól kapják, amelyeken keresztül az eseményeket történetekké változtatják át, ám az így megteremtett sztereotip drámai kereteket tárgyilagos, valósághű részletekkel 40 igyekeznek kitölteni.” S valóban, ennek a műfaji altípusnak is megtaláljuk a szerepeltetését 1780-tól a lapokban, s ráadásul eléggé változatlan formában. Azt is mondhatnánk, hogy minden kornak meg voltak a maga sztárjai, s mindig kerültek bele a lapokba szórakoztató esetleg meghökkentő hírek. Eszterházi fejedelem úrnak főmuzsikusa, Hayden József úr nemigen régen nevezetes ajándékkal tiszteltetett meg a spanyol királytól azért, hogy jeles kompozícióiból némelyeket őfelségének küldött vala. Az ajándék drágakövekkel kirakott arany tobáktartó. Ezt a bécsi udvarnál lévő spanyol követségnek szekrétáriusa maga adta Eszterházán a megnevezett fejedelmi muzsikusnak kezéhez, jelentvén egyszersmind nékie őfelségének hozzája való különös kegyelmességű jóakaratját. Magyar Hírmondó 1781. október 6. (MH P.: 116-117.) A görög hadügyminiszter lányát megszöktették. Az athéni előkelő társaságban most különös szerelmi botrányról suttognak. Smolensky kisasszonyt, a hadügyminiszter leányát, megszöktették, még pedig se kocsin, se kerékpáron, se automobilon, hanem – uszva. A szép leány egy ugyancsak szép estén fürdeni ment néhány barátnéjával a tengerbe és ezt az alkalmat felhasználta titkos szerelmese: Doktor Aposto Copoulo úr, hogy vele úszva megszökjék. Másnap levelet írtak a hadügyminiszter úrnak, bocsánatát és beleegyezését kérve az esküvőhöz. Csakhogy a bősz apa még áldását sem adhatja a kierőszakolt frigyre, mert az ifjú szökevények nem írták meg, hogy hová utaztak, azaz inkább, hogy hová usztak, ezúttal igazán a – szerelem tengerén. Pesti Napló 1904. aug. 22. P.: 3. Az első igazi magyar bulvárlapnak Az Est-et tartják, ahol már a jóízlést sértő, inkorrekt írások is megjelentek. A lap egyik elemzője Vásárhelyi Miklós idéz több korabeli kritikát, melyekből könnyen kiolvasható a nem éppen finomkodó elmarasztalás. „Gábor Andor 1920-ban így jellemezte Az Estet – Dideregve az agyoncsapás élelmétől, Miklós Andor a kufárkodás és a szétrohadás legutolsó stádiumában kukacosodó magyar sajtófekély lapjában Az Estben, e nemzetiszínű mérgezett klozettpapíron, mely már minden rendszer jegyében a használat után van, cikkel közöl, amiben Horthy kormányzó nyilatkozik…” (Vásárhelyi Miklós 2002 p. 82) Bár ebből sok minden a lap politikai állásfoglalására vonatkozik. Több elemző - szerző a tabloidok közé sorolja a katasztrófákról szóló híreket is. Ilyenekkel is sűrűn találkozunk a XVIII. századi sajtóhírek között, megjelentek hírek árvizekről, földrengésekről és tűzvészekről is. Sporthírek: Utolsóként említeném a sport témáját, mivel ez csak a XIX század legvégén jelent meg a lapokban. (Társadalomtörténeti oka pedig, hogy a szabadidő, a tömeges szabadidő csak ekkor jelent meg a társadalom „időrendjében”.) S ekkor már elég erős volt a napisajtó, kialakult az a módszer, ahogyan az újságírók saját szakmai szabályaik szerint a hírekben megkonstruálják a világot. S a sporthírekről először nem lehetett tudni miként fognak ide illeszkedni. Tehát, amikor elkezdtek sportról írni, még nem lehetett tudni, hogy abból a folyamatból, mi lesz a hír, mi tárgyiasul hírként majdan. Néhány évtized múlva eldőlt, hogy az eredmény lesz a legfontosabb. A XX. század elejéről származik ez az elmés kis leírása a fordulatnak: „Valamikor régen úgy volt, hogy a sporttudósítónak elég volt, ha jószemű, eleven tollú, színes írású legény volt … és szépen megírta amit látott. Néha egy kalapról, néha egy lóról, máskor az időről írt. … Ma azt akarják tudni, 41 hogy nem történt-e valami huncutság, nincs-e valahol valami istállótitok, mik a managerek titkos tervei.” Nagyon jól látszik ebből az a folyamat, melynek során a sporthírek végül is a „helyükre kerültek” a hírlapírásban. Némileg hasonlónak látom a mai helyzetet egy másik tematikus mező, a környezetvédelem tekintetében. Az újságírói hírkonstruáló szabályok a környezetvédelemmel kapcsolatos katasztrófák híreinek adnak zöld utat (tiszai ciánszennyezés, szivárgó veszélyes hulladék, stb). Ugyanakkor a globális vagy a kevésbé színes, érdekes ám társadalmilag mindenképpen fontos témák háttérbe szorulhatnak (globális felmelegedés,

40 41

Császi Lajos: Katasztrófák médiareprezentációja. In.: Jel-kép 1999/3 P. 25. Kálnoky Izidor (Vulpes): Újságíró – iskola. Atheneum P.: 76.

26

energiatakarékosság, levegőszennyezés). Ezen a ponton talán érdemes lenne újragondolni a bevett hírírási gyakorlatot a sajtóban.

27

A hír mint kommunikátum (2009/2010, őszi félév) Szemináriumvezető: Dr. Andok Mónika 7. sz. segédanyag: A rádiós hírek. A rádió mint médium jellegzetességei, az ebből fakadó szövegszerkezeti eltérések és hatásuk. A televízió és az internet hírei. Médiumok szerinti jellegzetességek. Kép és hírérték. A gonzó újságírás, a New Journalism fogalma: lehetőség vagy zsákutca. Ajánlott irodalom: Balázs Géza: 2005 Médiaismeret. DUE (EKF Könyvtárban elérhető www.ektf.hu/konyvtar/hu/ jelzete: 791 B 19) Andok Mónika: 2007 A rádiós hír mint szövegtípus. In.: Tanulmányok a kommunikációkutatás köréből (Szerk.: H. Varga Gyula) Líceum Kiadó, Eger 51–74. Gripsrud, Jostein: Médiakultúra, médiatársadalom. Új Mandátum Kiadó, 2007 Az új újságírás mint retorikai prxis és a Beszédhelyzet a tévé hír- és egyéb műsoraiban című fejezetek 154-158 Andok Mónika: 2007 Tipológiai sajátosságok a televíziós hírek esetében. A képi és a verbális összetevő elemzése. In.: Szemiotika és tipológia. A komplex jelek kutatása. Magyar Szemiotikai Tanulmányok 12-14. (Szerk.: Balázs Géza – H. Varga Gyula) Magyar Szemiotikai Társaság Budapest, Líceum Kiadó, Eger 33-45. Kolosi Péter: 2006 A kereskedelmi televíziózás Magyarországon. Corvina Kiadó, Budapest Hír- és információs műfajok című fejezet pp 46-49 1. A rádiós hírek Rádiós hírek kiterjedt vizsgálatával foglalkozott Allen Bell (Bell, 1991) és Ferenczy Judit (Ferenczy 2003), s sorra vették ennek a hírtípusnak a sajátosságait, kisebb tanulmányok jelentek még meg a rádiós hírekről (Deme, 1979). Az általam elemzett rádiós híreket a Melléklet tartalmazza, a Magyar Rádió Kossuth adóján 2006. március 10-én elhangzott Esti Krónikát a 2006 március 21-én 11 órakor elhangzott rövid hírösszeállítást és a Sláger Rádióban 2006. március 21-én délben elhangzott híreket rögzítettem és írtam le. Az itt szereplő anyagból nem elemeztem azokat a szövegeket, melyeket nem hírnek, hanem tudósításnak tartok műfaji szempontból, s így nem terjed ki rá a vizsgálat. Az esti krónikában hét hírt találtam, egy nekrológot és több hangképes tudósítást. A Kossuth adó 11 órai híradásában hét, míg a Sláger Rádióban 12 órakor kilenc hír szerepelt, az időjárás-jelentés mellett. Ezeket a híreket elemeztem a szövegtipológiánál már bemutatott szempontok szerint. Mivel minden hírnél – legyen az rádiós, televíziós, nyomtatott sajtóból származó, gazdasági, kulturális vagy politikai – megegyezik a nézőpont jelöletlensége, illetve az értelemszerkezet sem tér el, így három nagy terület maradt: A szövegszerkezet jellemzése, a stilisztikai jellemzés, valamint a kifejtettség / bennfoglalás mértékének alakulása.

2.1. A rádiós hírek szövegszerkezeti jellemzői 2.1.1. A hírszöveg mikrostruktúrája A szöveg mikroszintjénél Tolcsvai Nagy szétválasztja a nyelvtani, illetve a szövegtani formákat. Hozzáteszi, hogy a mikroszint nyelvtani formái csak lehetőséget adnak a mikroszintű kapcsolatra. (Tolcsvai Nagy 2001, 163,) Négy területet említ, amelyet vizsgálni érdemes, az első a határozottság kérdése, a második az igealakok ragjai, a birtokos személyjel és a névszók jelei, a harmadik a névmásítás, a negyedik pedig az egyeztetés. A négy szempont közül a második és a negyedik esetében azt találtam, hogy semmiféle jelentős különbség nincs hírszövegek és más szövegtípusba sorolt szövegek között. Azonban a határozottság és a névmásítás kérdésében tehetünk néhány észrevételt a hírszövegekről is. 1. táblázat: A hírszövegek mikroszintjén a határozottság kifejezésének és a személyes névmások kitehetőségének jellegzetes nyelvi sajátosságait:

Kötelező elem

Gyakori elem

Tulajdonnév: - Személynév - Intézménynév - Földrajzi név

Határozott névelő + főnév

Csak speciális helyzetben fordulhat elő, idézett szövegrészekben, vagy ezt követő idéző mondatokban. - Ezt, azt mutató névmás. - Kitett E/3, T/3 személyes névmás.

Ritka elem

Sosem fordul(hat) elő hírszövegben

Amelyet -E/1, E/2, T/1, T/2 mutató személyes névmás névmás. - E/1, E/2, T/1, T/2 igei személyrag

28

Ezután érdemes megvizsgálni a mikroszint jellegzetes szövegtani formáit, melyek közül Tolcsvai Nagy három jelentősebbet említ, a deixist, a névmási koreferenciát, illetve a fogalmi (szójelentésen alapuló) koreferenciát. Ha visszaidézzük, hogy a nyelvi kifejezőeszközök vizsgálatánál milyen eredményre jutottunk – vagyis névmási tekintetben szegényesek a szövegek, ám tulajdonnevekben és határozott főnevekben gazdagok -, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy a névmási koreferencia viszonylag ritka, ellenben a fogalmi annál gazdagabb. A hírszöveg deixis tekintetében is markánsan eltér más szövegtípusoktól. A deixis definiálása alapján a hírek esetében két területet kell elemeznünk: „A deixis rámutatás, amely a beszélgetésben résztvevők által feldolgozott fizikai környezetben mint a szövegvilág összetevőjében vagy a szövegben mint vehikulumban érzékelhető dologra utal.” (Tolcsvai Nagy 2001, 180) A deixis egyik lehetősége, amikor a szövegvilág valamely elemére utalunk. E tekintetben azt mondhatjuk el a hírszövegekről, hogy a deixis személyre, dologra, minőségre és módra gyakorlatilag nem fordul elő. Kizárólag tér- és időviszonyra történhet deiktikus utalás, de e kettő közül is gyakoribb az időviszony. A deixis másik formája, amikor a szövegre mint vehikulumra történik utalás. A koreferenciának két típusáról beszélünk, atekintetben, hogy előreutalásról (katafora) vagy visszautalásról (anafora) van-e szó. A rádiós (és a televíziós) vagyis az akusztikus befogadásra építő hírszövegek ebből a szempontból kataforával élnek. A fogalmi koreferencia egy érdekes altípusáról szeretnék még néhány gondolatot írni, s ez pedig az ún. tudáskeretből, forgatókönyvből levezethető fogalmi koreferens viszony, melyek tág szemantikai keretet képesek átfogni. Az effajta koreferencia viszonylag gyakran előfordul a hírekben, melynek oka, hogy általában „bevett” jól ismert eseményszerkezetű dolgok, események válnak hírré, melyek forgatókönyve jól ismert, sokszor szerepel a „típus” a hírekben. Összefoglalóan azt mondhatjuk a hírszövegek mikroszerkezetének szövegtani formáiról, összhangban a nyelvi elemek gyakorisági jellemzőivel, hogy a deixis két típusa közül a szövegre mint vehiculumra utalás gyakoribb, ennek megkülönböztethetjük a verbális és a nem verbális részre utaló típusát. Ennél ritkább a szövegvilágra utaló deixis. Itt az időviszonyokra utalás a leggyakoribb, esetenként a térbeli viszonyokra utalás is előfordulhat. A koreferencia-viszonyoknál a névmási eset ritka, a fogalmi viszont igen gazdag, melynek stilisztikai okai lehetnek. 2.1.2. A hírszöveg mezostruktúrája A szöveg mezoszintjének tárgyalását Tolcsvai két részre bontja. Az egyik részbe a szövegértelem, a másikba a szövegszerkezet formáit sorolja. Az előbbi esetében megemlíti a szövegfókusz-szövegtopik megoszlását, a tematikus progresszió kérdését, a mellérendelést, a fogalmi séma és a metafora mezoszintű szerepét. Az utóbbi esetében két szerkezeti formát említ, a bekezdést és a párbeszédet. Mielőtt az eredményeket bemutatnám, hozzá kell tennem, hogy a hírszövegek mezoszintű elemzése több szempontból is problematikussá vált számomra. A szövegértelem vizsgálata szempontjából a tematikus progresszió hírszövegeken való bemutatásának, működésének problematikus voltát már Tolcsvai Nagy is leírja (Tolcsvai, 2001, 244-249,). Az elméletet kidolgozó Daneš (1982) ugyanis alapvetően mondatpárokkal dolgozik, azokon mutatja be példáit. S amikor Tolcsvai ezt próbálja követni saját hírszöveg-elemzésében, akkor azt találja, hogy egyik Daneš által meghatározott típus sem jelentkezik tisztán a szövegben (a négy típus: egyszerű lineáris téma-ráma szerkezet, téma-réma szerkezet végigfutó témával, téma-réma szerkezet levezetett témákkal, többfelé elágazó réma). Sőt, sokkal gyakoribb, hogy a tematikus progresszióban a lánc megszakad. Ennek egyik oka lehet Tolcsvai szerint, hogy a mondattopik és mondatfókusz nem minden esetben egyezik meg a szövegtopik-szövegfókusz tagolással. Magam is azt tapasztaltam, ha Daneš elemzését követjük, a téma-réma lánc megszakad, nem lehet végigvezetni a teljes hírszövegen. A vizsgálat körét az is szűkítette, hogy metaforák a hírek szövegében nincsenek, nem is lehetnek. A fogalmi 42 sémák mezoszintű bemutatása és működése is problematikus, mert a hírszövegek túlságosan rövidek ahhoz, hogy a fogalmi séma mezoszinten megragadhatóvá váljék. Így igazán alapos elemzést csak a mellérendelések kapcsán tudtam végezni. Ugyancsak a hír szövegtípus sajátosságai miatt a mezoszinten említett két szövegszerkezeti forma körül csak a bekezdéssel lehet érdemben foglalkozni, a párbeszéddel nem, hiszen ez hírekben nem jelenhet meg.

42

A fogalmi sémák mezoszintű működéséről Tolcsvai ezt írja: „A fogalmi séma (tudáskeret, forgatókönyv) mint mentális modell, mint a tudás elmebeli összetett elrendezése a szöveg mezoszintjének koherenciájához hozzájárulhat a puszta említéssel, a fogalmi séma részleges kifejtésével (összetevőinek szövegbeli sorbavételével) és a fogalmi séma megnevezésével és egyidejű részleges kifejtésével.” Tolcsvai 2001, 280.

29

2.1.2.1. A mellérendelések a hírszövegben Elméleti kiindulópontként előre kell bocsátanom, hogy a mellérendelések típusait nemcsak egy összetett mondaton belül vettem figyelembe, hanem Békesi (1982) kutatásai alapján az egy mondattömbön belül megfigyelhető mellérendeléseket is ide soroltam, amelyet mondatok közötti mellérendelésnek neveznek. A saját elemzésemben azonban nemcsak ezeket, de az összetett mondatok közötti mellérendelés-típusokat is megvizsgáltam. Ennek oka, hogy az elemzett anyagban, nagyon estleges, hogy az adott híríró, hírszerkesztő egyben hagyja-e a mellérendelő összetett mondatot vagy két külön mondatra osztja. Sőt azzal kiegészítve, hogy a hangzó szövegben a mondathatárok megállapítása kétséges lehet. (Erre Kontra Miklós és Németh T. Enikő kutatásai kapcsán Tolcsvai is utal. Tolcsvai 2001, 111) A mellérendelések vizsgálatánál számba vettem a leggyakoribb kötőszavak előfordulási arányát is. Leggyakoribb mellérendelési forma a hírszövegek esetében a kapcsolatos mellérendelés lett, majd ezt követte az ellentétes és a magyarázó. Valamivel kevesebb következtetéses mellérendelést találtam, s elenyésző volt a választó mellérendelés a szövegekben. Táblázatban foglaltam össze a gyakoriságot a jellemző kötőszavak előfordulása alapján. A táblázatban szereplő számok a 100 elemű vizsgálati anyag szerinti hírsorszámot jelzik, az adatokat a melléklet tartalmazza. Kapcsolatos mellérendelés 8 volt a szövegekben, írott hírekkel szemben észrevehető a s kötőszó teljes elhagyása –akusztikai okokból. Ami az írott szövegben változatosságot jelent, az a rádiós hírekben hallhatatlan lenne. 2. táblázat: Kapcsolatos mellérendelések a hírszövegekben

Kötőszó megnevezése

És Meg Is

Gyakorisága 100-as mintán nyomtatott Rádiós hírekben hírekben (Mellékletben 23 hír) 65 % - 26 db 8 esetben (1, 2, 3, 17, 18, 19, 22, 23) 0% 5 % - 2 db -

Sőt S

0% 30 % - 12 db

-

Ellentétes mellérendelő kötőszó 3 esetben fordult elő. 3. táblázat: Ellentétes mellérendelések a hírszövegekben

Kötőszó megnevezése

De (megszorító) Ám (megszorító) Mégis (megszorító) Azonban (szembeállító) Ellenben (szembeállító) Viszont (szembeállító) Nem, hanem (kizáró)

Gyakorisága 100-as mintán nyomtatott Rádiós hírekben hírekben (Mellékletben 23 hír) 68,7 % - 22 db 3 esetben (1, 4, 23 hír) 9,4 % - 3 db 9,4 % - 3 db 6,25 % - 2 db 6,25 % - 2 db

-

Választó mellérendelő kötőszóból rádiós hírben nem találtam. Magyarázó mellérendelő kötőszóra 1 esetben bukkantam. 4. táblázat: Magyarázó mellérendelések a hírszövegekben

Kötőszó megnevezése

Ugyanis (okadó) Hiszen (okadó)

Gyakorisága 100-as mintán nyomtatott hírekben 20 % - 3 db -

Mert (okadó) Mivel (okadó) Azaz (kifejtő) Vagyis (kifejtő) Például (kifejtő)

40 % - 6 db 20 % - 3 db 20 % - 3 db -

Rádiós hírekben (Mellékletben 23 hír)

1 (15) -

30

S végül következtetéses kötőszóból 3-at találtam. 5. táblázat: Következtetéses mellérendelések a hírszövegekben

Kötőszó megnevezése

Gyakorisága 100-as mintán nyomtatott hírekben -

Tehát Ezért Így Emiatt

Rádiós hírekben (Mellékletben 23 hír)

33 % - 3 db

1 (4)

56 % - 5 db

2 (14, 20)

10 % - 1 db

Összességében mit mutat a gyakorisági vizsgálat? A hírekre legjellemzőbb mellérendelési mód a kapcsolatos, ami a hírszövegek azon tulajdonságából következhet, hogy történeteket, eseményeket mesélnek el – bár nem időrendi sorrendben. Emellett még ellentétes és következtetéses kapcsolattal találkozhatunk. Jóval kevesebb a mellérendelés az írott anyaghoz képest. Ami megint csak a médium sajátosságaiból vezethető le. Olyan mondatokból kell állnia a rádiós híreknek, melyek első hallásra megérthetők, nincs bennük többszörösen összetett szerkezet. 2.1.2.2. Speciális bekezdés a hírszövegben: a lead A szövegek mezoszintű szerveződésének egyik jól megragadható formája a bekezdés. A hírszövegek esetében találkozunk egy olyan bekezdéstípussal, mely kötelező része minden egy bekezdésnél hosszabb hírnek. S ez az ún. lead, vagyis az első bekezdés, amellyel indul a hír. A hírelemzésekkel foglalkozó egyik szövegtani munka így határozza meg a leadet: „The lead will include the main event, and possibly a second event. This necessarily entails giving some information on actors and setting involved in the event. The lead 43 may also incorporate attribution, and supplementary categories such as evaluation.” (Bell, 1991, 169) Nem véletlen, hogy Bell később a leadet mikro-story-nak illetve egy-bekezdésnyi-story-nak (one-paragraph-story) nevezi, s utal egy olyan kutatásra, melyben kizárólag csak a hírek leadjeit vizsgálták. Kniffka, 1980-ban egy 31 elemből, leadből álló anyagon végezett vizsgálata alapján megállapította, hogy a cselekvő és a cselekvés maga mindegyik leadben szerepelt, de egyetlen lead sem maradt meg ennél a minimumnál, valamely körülményt még kiemelt a történetből (Bell 1991, 176.) Saját vizsgálataiból Bell még hozzáfűzi, hogy az általa vizsgált anyagban a ki, mit mellett a hol is kötelező eleme volt a leadnek. S általában a cselekvő megnevezésével kezdődött a szöveg. Az általam vizsgált anyagban ez másként alakult. Itt legtöbbször egy bővítményt emeltek ki a mondat élére, mégpedig értelmileg mindig azt a bővítményt, amely a hír leglényegesebb (hírérték szempontjából legfontosabb) mozzanatát nevezte meg. 6. táblázat: Kezdő mondatszerkezeti összetevők gyakorisága a leadekben Kezdő mondatszerkezeti Gyakorisága 100-as összetevő mintán nyomtatott Előfordulása rádiós hírekben (23 hírekben hír) Állítmányi bővítmény 40 % (11 db) 8,6 % - 2 esetben (1, 12) Állítmány 21 % (6 db) 17,4 % - 4 esetben (14, 18, 19, 22) Alany (jelzővel) 21 % (6 db) 30,4 % - 7 esetben (2, 3, 4, 6, 20, 21, 23) Tárgy (jelzővel) 11 % (3 db) 4,3 % - 1 esetben (13) Helyhatározó 7 % (2 db) 13 % - 3 esetben (5, 10,11) Minden esetben külpolitikai hír volt. Időhatározó

-

26 % - 6 esetben (7, 8, 9, 15, 16, 17) Különösen gyakori a most, ma időhatározó.

43

„A lead tartalmazza a fő eseményt és talán egy második eseményt is. Ez szükségszerűen azzal jár, hogy néhány információt adunk a cselekvőkről és a környezetről melyet az esemény tartalmaz. A lead szintén magába foglalhatja a tulajdonságokat és olyan kiegészítő kategóriákat mint az értékelés.”

31

Arra, hogy a leadekben leggyakrabban azt a részt emelik ki, mely az újságszerkesztői szabályok szerint a hírértékét adja, jól rávilágít a hír kettős funkciójára. Mely egyrészt jelenti a történet összefoglalását, másrészt a hírszövegnek az elkezdését is, amely utal arra, hogy további információkra számíthatunk a szöveg későbbi részeiben. A vizsgálatból kitűnik, hogy alany és az időhatározó a leggyakoribb kezdés a hírek első mondatában. Ehhez hozzá kell még tenni, hogy az időhatározó minden esetben a hír friss, aktuális voltát támasztotta alá: Ma, most, megint. 2.1.3. A hírszöveg makrostruktúrája A legfontosabb szövegtipológiai sajátosságokat a szövegek makrostruktúrája tartalmazza. A szöveg mikro- és mezoszintje mintegy előkészítette, illetve tükrözte mind nyelvtani, mind szöveg-sajátosságaiban azokat az elemeket, melyeket makroszinten említenek a szövegelméleti tankönyvek. Ez a makroszint a hírek esetében – és minden jól megragadható szövegtípus esetében - erőteljesen szövegtípus specifikus. Ezért a makroszint szerveződését most általánosan érintem, s a következő szövegtipológiai fejezetben elemzem részletesen a híreket. A makroszint legfontosabb szövegösszetevői Tolcsvai alapján a szövegvilág, melybe beletartozik a nézőpont, valamint a szövegtopik és fókusz kérdése. Ide sorolja a tér- és időjelölést, valamint a szöveg általános szerkezetét, értelemszerkezetét, stílusát és címét is. A szövegvilág tárgyalása, meghatározása különösen fontos a hírműfaj esetében. Mert szükséges leszögezni, hogy „a szöveg nem tükrözi a világot, nem leképezi, hanem reprezentációk összetett rendszerében modellálja, a nyelvi interakcióban résztvevők számára többé-kevésbé hasonló módon.” (Tolcsvai, 2001, 121.) Újra aláhúzhatjuk, hogy az újságírók által emlegetett objektivitás (valóságtükrözés) elve nem más mint egy munkamenet leírása, s valójában nincs köze az ontológiai objektivitáshoz. A szövegvilág fogalmához még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy néhány társtudományban használják hasonló pozícióban a lehetséges világ megfogalmazást, de a szövegelmélet ragaszkodik a szövegvilág megnevezéshez. (A két elnevezésről ld. Petőfi, 1994, 49.) A szövegalkotás és szövegmegértés folyamatszerűségéből következően a szövegvilág nem lezárt rendszer. Tolcsvai példái között is szerepel egy hírszöveg, s ezzel kapcsolatban, makroszinten a nézőpontról (beszélőéről) illetve a térjelölésről és az időjelölésről a következő megállapításokat teszi: „Az író (hírfogalmazó) térbeli helyzete háttérbe szorul, viszonya az esemény helyéhez kikövetkeztethetően távoli.” (Tolcsvai 2001, 145.) Az idő esetében megállapítja, hogy nincs jelölve a beszédidő – ezt a szövegtípus sajátos vonásaként értelmezi. Megjelenik még a szövegben a beszédbeli esemény jelene, múlt időben. Mivel jónéhány hír tartalmazza e leírt esemény hátterét is, ezért Tolcsvai utal arra, hogy a hírszövegben nem csupán egyféle múlt időt találunk, hanem megemlíthetik a közvetlen múlt mellett a közeli illetve a régmúltat is. Tolcsvai ezen leírásából kimaradt egy hírtípus, mely jelen van a magyar napilapokban. Ezek pedig az előzetesek (főleg kulturális hírek esetében), vagy olyan hírek, melyek valamely esemény várható voltáról tudósítanak. S ezekben megtalálható a jövő idő is. S ráadásul nemcsak a szövegírás idejéhez képest jövő idő ez, hanem a szövegolvasás idejéhez képest is, hiszen különben a kulturális előzetes - melynek célja, hogy az érdeklődők elmehessenek az adott rendezvényre – nem felelne meg funkciójának. A hírek időszerkezetében fontos, hogy nem kronológiai sorrendben mesélik el a történetet. Egyes kutatók ebben látják a hír szövegtípus legfontosabb jellemzőjét. „Probably the most striking characteristic of news discourse comes from the non-chronological order of its elements: the nature of the lead, time structure, and what van Dijk has called the instalment 44 method, by which an event is introduced then returned to in more detail two or more times.” – írja Allen Bell (Bell 1991, 172,). A szövegvilág miatt fontos beszédhelyzetről az írja Tolcsvai, hogy az újsághír szövegtípusából eredően a hír írója semlegesen közvetít egy napihírt. A nyelvi cselekvések esetében úgy vélekedik, hogy csak a beszéd és a megértés fontos a hírek esetében, „más cselekvések itt nem lényegesek”. Ezzel annyiban vitatkoznék, hogy a hírszövegekben, az események leírásánál igenis találkozunk más nyelvi cselekvésekkel is. Igen gyakran találkozunk nyelvi cselekvésekről szóló hírekkel, vagyis olyanokkal, melyek nem egy történésről, eseményről szólnak, hanem arról, hogy valaki – általában magas társadalmi pozícióban lévő személy - mondott – sajtótájékoztatón, konferencián - valamit, aminek hírértéke van. Ezek mindenképpen nyelvi cselekvésként értelmezhetők. A nemzetközi szakirodalomban Bell is megemlíti, hogy a híreknek milyen nagy része áll beszédből: „Talk embedded within a story consists of the talk itself and the attribution to a speaker. The attribution names the source, and may specify time and space, … the verb used to describe the act of speech. 44

„A hír szöveg legszembetűnőbb jegyei valószínűleg abból származnak, hogy a történetmesélés sorrendje nem időrendben halad: a lead természete, időszerkezete és amit van Dijk beágyazási metódusnak nevezett, ami által egy eseményt bevezetünk, majd még részletesebben visszatérünk rá két- háromszori alkalommal.”

32

… We could call these groups in particular news performatives to adapt Austin's terminology. They perform the 45 act which they describe and are characteristic of news as talk. Performatives cannot be true or false.” (Bell, 1991, 206.) Vagyis a hírek mint szövegtípusok bemutatásánál nem feledkezhetünk el arról a hírtípusról sem, mely kifejezetten nyelvi cselekvést tartalmaz, erről tudósít. Fishman (1980, 99.) ehhez még azt is hozzáfűzi, hogy az újságírók kifejezetten szeretik ezeket a performatívumokat idézni politikusoktól, a diplomáciai élet szereplőitől. A news performative kifejezés nem egyedülálló Bellnél, McQuail is számos ilyen irányú kutatást említ, többek között a Glasgow-i Média Csoport és Morin elemzéseit. (McQuail, 2003, 301.) 2.2. A szövegtipológiai sajátosságok 2.2.1. A rádiós hírek általános szövegszerkezete A szövegtani szakirodalom a hírek szerkezetének bemutatásakor általában van Dijk szerkezeti ábrájára hivatkozik. Ezt az ábrát van Dijk szövegszerkezeti szempontból a rádiós hírek jelentősen eltérnek a sajtóban megjelent hírek szerkezetétől. Miben áll az eltérés? Tulajdonképpen a nyomtatott sajtó híreihez két típus - a külföldi politikai hírek és a sporthírek - igen közel állnak, ám többnyire nem annyira részletesek, mint a sajtóban megjelentek. A külföldi híreknél az esemény háttere szűkszavúbban van bemutatva, s teljesen hiányzik a várakozás, verbális reakció bemutatása. Hogy mindezek ellenére mégsem lehet azonos típusúnak kezelni a nyomtatott sajtó híreivel, az abban - a szövegszerkezeti szempontból igen jelentős - különbségben keresendő, hogy a rádiós híreknek nincs címük. Vagyis a van Dijk-féle sémában, az összefoglalás rész itt csak leadből áll, cím nincs. Ennek oka, hogy a rádiós hírműsoroknak van egy bevezető részük, amit angol kifejezéssel élve headlinesnak neveznek. S ebben a szerkezeti egységben tulajdonképpen a főbb hírek címeit mondják el. De nem az összes hírét, csak a 4-5 legfontosabbét.

7. táblázat: A hír szövegének szuperstruktúrája (van Dijk, 1988a, 55.):

Hírszöveg Összefoglalás Vezércím

Történet Lead

Szituáció Epizód Háttér

Fő esemény

Verbális reakció Konklúzió

Következmény Kontextus Történelem

Körülmények

Kommentár

Várakozások Kiértékelés

Korábbi események

2.2.2. A rádiós hírek stílusa Stilisztikai szempontból is jelentősen különböznek a rádiós hírek a nyomtatott sajtó híreitől. Az egyik, hogy bár felolvasott szövegről, de alapvetően élőbeszédről van szó, amely nemigen tűri a többszörösen összetett mondatokat. Az, hogy a rádiós híreknél élőbeszédről van szó, felveti a mondattagolás problematikusságát Ezt még azzal egészíteném ki, hogy a rádiós hírszerkesztők többnyire megvágják a felvett interjút, s előfordulhat, hogy két, a szövegben különálló mondatot „ragasztanak össze”, ami szükségszerűen azzal jár, hogy a mondat hangsúlyozása természetellenes lesz. Nemhogy támpontot nem ad a tagoláshoz, de adott esetben félrevezető is lehet.

2.2.3. A kifejtettség / bennfoglalás kérdése a rádiós hírek esetében

45

„Egy történetbe beágyazott beszéd magából a mondanivalóból és a beszélőnek való tulajdonításból áll. A tulajdonítás a források nevei és esetleg közelebbről az időpont és helyszín … az ige, melyet beszédaktusok leírására használunk. … Ezeket a csoportokat Austin terminológiája szerint hír performatívumoknak is nevezhetnénk. Végrehajtják azt az aktust, amelyet leírnak és a hírt mint szöveget jellemzik. A performatív kijelentések nem tudnak igazak vagy hamisak lenni.”

33

A kifejtettség bennfoglalás alakulásáról a rádiós hírek esetében a következőket lehet mondani. Itt sem teljesült az az újságírói szabály, miszerint a híreknek tartalmazniuk kell azt, hogy mi történt, ki tette / mondta / szervezte, hol, mikor, hogyan és miért. Sőt, még kevésbé teljesült ez, mint az írott sajtó hírei esetében. A rádiós híreknél is csak a ki és a mit tett, mondott, stb két pont volt a legtöbb esetben kifejtve. Kiegészíteném még ezt azzal, hogy a hol, inkább a külföldi hírek esetében volt beleírva a szövegbe. Több esetben az alany jelzőjéből következtethetünk a helyszínre: olasz egészségügyi miniszter, az amerikai MODISZ. Ugyancsak a külföldi hírek esetében fejtették ki gyakrabban a miért-et. Vagyis rávilágítottak az esemény okára. Végül egy táblázatban összegezve a kifejtettség mértékét a rádiós hírek esetében:

8. táblázat: A kifejtettség mértéke rádiós híranyagban

Hír eleme

Kifejtettség százalékban kifejezve

Kossuth adó Esti Krónika (7 hír)

Kossuth adó 11. Sláger Rádió órás rövid hírek (7 rövid hírek (9 hír) hír)

az összes elemzett hírben Ki

78 százalékban

100 százalékban

100 Százalékban

55 százalékban

Mit tett, történt

100 százalékban

100 százalékban

100 Százalékban

100 Százalékban

Hol

47,8 százalékban

28 százalékban

71,4 Százalékban

44 Százalékban

Mikor

39,1 százalékban

14 százalékban

57,1 Százalékban

44 Százalékban

Hogyan

17,3 százalékban

14 százalékban

14 Százalékban

44 Százalékban

Miért

52,1 százalékban

71,4 százalékban

28,5 százalékban

55 Százalékban

Összehasonlítva ezen adatokat az írott sajtó híreivel (kifejtve a 4.5.4. fejezetben) azt találjuk, hogy többször szerepelt a mikor kérdésre adott válasz, s kevesebbszer a hogyanra és a miértre. Az írott sajtónál az esetek felében szerepelt, míg a rádiós híreknél az egyharmadában, vagy kicsivel több, mint egynegyedében. Ez azt jelenti, hogy a rádiós hírek kevésbé kifejtők, mint az írott sajtó hírei. Elmondhatjuk tehát, hogy a rádiós hírek szövegszerkezeti szempontból nagymértékben különböznek az írott sajtó híreitől, s ezen szerkezeti különbségből levezethető a stilisztikai és a kifejtettségbeli eltérés is. 2.2.4. A nézőpont jelöltsége A hírek makroszerkezetének szövegelméleti vizsgálatakor a tér- és időjelölés rendszerét bemutatva írtam a nézőpont jelöltségéről. Megállapítottam, hogy a beszédidő nem jelölt a hírszövegben, csak az elbeszélt történet ideje. Ugyanígy háttérbe szorul a beszélő, a szerző térbeli helyzete is, nem releváns az elmondott hír szempontjából. A nézőpontra a hír szerzőjének nevével sem utalnak. Sőt, a hírszerkesztőségek szabályai szerint kifejezetten tilos megnevezni a hír íróját. A nézőpont jelöltsége szempontjából érdemes összehasonlítanunk a hírt a hozzá legközelebb álló másik sajtóműfajjal, a tudósítással. Előtte azonban röviden utalnék arra, hogy a sajtóműfajokat tipologizáló tankönyvek három nagy típusba sorolják a sajtóműfajokat. Az első csoportot objektív műfajcsaládnak nevezik, ide tartozik a hír, a tudósítás és a háttér. A másik csoportba a szubjektív műfajokat sorolják, mint a kritika, glossza, vezércikk, kommentár, publicisztika, jegyzet és tárca. Emellett megemlítenek egy átmeneti műfajcsaládot, ahová az interjút, portrét és a riportot szokás sorolni. (Bernáth szerk. é.n.) A hír szövegtípust összevetve a tudósítással a legfőbb különbséget éppen a nézőpont jelöltségében találjuk. A tudósítás pontosan attól lesz tudósítás, hogy a szerző beleírja, hogy a helyszínen van, az esemény pillanatában, szemtanúja a történteknek, így számol be az eseményekről. Kifejezetten törekszik saját maga pozícionálására a szövegben, emellett mindig névvel szerepel, aláírja a tudósítás szövegét. Úgy tűnik, hogy a nézőpont jelöletlensége sarkalatos ponttá válik a hír-féle szövegtípusok meghatározásában. (Andok, 2005)

34

A hír mint kommunikátum (2009/2010, őszi félév) Szemináriumvezető: Dr. Andok Mónika 8. sz. segédanyag: A befogadói oldal. A hírek hatása, hatásvizsgálatok Ajánlott irodalom: McQuail, Denis: 2003 A tömegkommunikáció elmélete. Osiris Kiadó, Budapest. V-VI. rész Közönségcsoportok, Hatások pp. 311-411. (EKF Könyvtárban elérhető www.ektf.hu/konyvtar/hu/ jelzete: 659 M 49) Martin József: Hírtípusok hatásmechanizmusai és metamorfózisai. In.: A médiahír mint rítus. Eger EKF Kiadó Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Sectio Scientiarum Medialium pp. 79-86 (EKF Könyvtárban elérhető www.ektf.hu/konyvtar/hu/ jelzete: 080 A 19) László Miklós: A híradó mint ifjúsági műsor. In.: A médiahír mint rítus. Eger EKF Kiadó Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Sectio Scientiarum Medialium pp. 86-93. (EKF Könyvtárban elérhető www.ektf.hu/konyvtar/hu/ jelzete: 080 A 19) 46

1. Média és a valóság reprezentációja

A bennünket körülvevő világról kialakított kognitív reprezentációk és értékítéletek egyik legfontosabb forrása a média – hiszen kevés dolgot van módunkban saját, személyes tapasztalataink segítségével megismerni. E plauzibilisnek tűnő feltételezés igazolását számos, főleg kvantitatív vizsgálat próbálta elvégezni. A fókusz csoportos felvételeken ez alkalommal, kvalitatív technikákkal próbáltunk rávilágítani a televízió közvetítette valóság és a világról alkotott személyes kogníciók közötti nagyfokú megfelelésre. A csoportokon úgynevezett montázs technikát alkalmaztunk, melynek során arra kértük a résztvevőket, hogy random módon választott képek, fotók (azaz végső soron vizuálisan motivált, megkönnyített asszociációk) segítségével próbálják meg szimbolikusan jellemezni azt a világot, kort, amiben élünk (illetve azt az országot, jelen esetben Magyarországot, amelyben élnek). Ezt követően arra is megkértük őket, a médiában nap mint nap látott világot próbálják hasonló eszközökkel jellemezni. A vizsgálat egyik fontos megállapítása, hogy e kettő jelentős mértékben összemosódik. Azaz a világról, vagy Magyarországról kialakított kognitív reprezentációk jelentős része egyértelműen olyan sztereotípia, séma, amely média-forrásból származik. Sok fiatal nem is tesz igazán különbséget a „világ amilyennek Te látod” és a „világ, amilyennek a média mutatja” között. A világról adott asszociációs jellemzés (azaz „jellemezd azt a világot, amelyben élünk”) alapelemei az alábbiak: 







 



A világot a folyamatos technikai fejlődés jellemzi – ennek legfontosabb szimbóluma a fiatalok számára a gépkocsi, a motorizáció és a számítástechnika: szívesen hivatkoznak a gépkocsi reklámokra és a híres emberek által használt, elérhetetlen luxus járművekre. A világ alapállapota a „folyamatos rohanás”, a krónikus időhiány, illetve a verseny, a lemaradástól való félelem: a reklámok egyik fontos, a fiatalok által is egyértelműen beazonosított jelentés-síkja az „éneladásra” való felkészítés. Ugyanebbe a kategóriába sorolható a média által kultivált test-kultúra is (wellness, egészséges életmód stb.). A jelen kor másik alapjellemzője a fogyasztás, melynek szimbólumai a bevásárlóközpontok és a reklámok: a fogyasztás egyfelől életcél, másfelől társadalmi elvárás (képes-e valaki csatlakozni a fogyasztói társadalomhoz, vagy leszakad). A kor – fiatalok által adott – negyedik jellemzője az erőszak. A „világ erőszakos”, „agresszív”, „kegyetlen” – ennek egyik kifejeződési formája a bűnözés, de ide kötik a rendőri erőszakot is, vagy a különböző, televízióban látott mozgalmakat, tűntetéseket. Ugyancsak a kor alapjellemzője a pénzközpontúság, amely egyben a világ amorális jellegének a szimbóluma: „piszkos”, „erkölcstelen világ”, ami „csak a pénzről szól”. Jellemzi még a korszakot a résztvevők meglátása szerint a konformizmus, az egyformaság – mely véleményük szerint, összefüggésben van a média által kultivált trendekkel – azaz a divatos életmód uralkodó formáival. Végül a kor alapjellemzője a média-orientáció: a média, mint igazodási pont, mint kiemelt értékközvetítő elfogadása.

A média közvetítette világot a felsoroltaktól nem különböztetik meg élesen: a „média világa” is erőszakos, fogyasztás- és pénz-központú, de sokszor mindennek az ellentéte, azaz „idillikus”, harmonikus is. A hírműsorok a fiatalok észlelése szerint az erőszakról és a politikáról szólnak – ez utóbbi ugyancsak a kor szimbóluma, mivel a harc, a verseny és a pénz a „lényege”. 46

Az alábbi részletek a valóság reprezentációja és a hírműsorokról szóló fejezeteket tartalmazzák.

35

Azt is vizsgáltuk, milyennek látják az országot, amiben élnek. Ahogy a fókusz szűkül, természetesen úgy nő a személyes tapasztalatok súlya a reprezentációkban. Ettől függetlenül itt is uralkodó szerepet játszanak a média által kultivált sémák. Az alábbi jellemző asszociációs dimenziók adódtak:           

Magyarország a nyugatot utánozza, „amerikanizálódás”, saját kultúra elhanyagolása. Nagy társadalmi egyenlőtlenségek, „sok a szegény és a nyugdíjas”, úgy érzik a gazdagságot sokat látni (a televízió miatt), míg a nyomort inkább elrejti a média. Magyarország leszakad, lemarad – bár fejlődik, de nem éri utol a nyugatot. Sok a megoldatlan, megoldás nélkül hagyott probléma, elhanyagolt ország, piszok, a rend hiánya. Fogyasztói társadalom – multinacionális cégek, bevásárlóközpontok (többnyire pozitív szimbólum), modernizáció – másfelől egyformaság, tömeggyártás, „kötelező” trendek. Politika = értelmetlen, céltalan harc, veszekedés. „Rohanó világ”, időhiányos hétköznapok. Erőszak, agresszív, egymáson átgázoló emberek, önzés, a szabályok megkerülése. „Értékek”: többnyire sport eredmények és természeti környezet. Pénz-központúság. Média-központúság: „nem elég jónak lenni valamiben, jól is kell kinézni”, „eladható külső”

A „média Magyarországát” is közel ilyennek látják, azzal a különbségtétellel, hogy a média középpontjában ma az ismert emberek, „sztárok” állnak, akik elsősorban a „pozitív” aspektusokat közvetítik. A média országa egyben azonban polarizáltabb, kontrasztosabb, mint a saját élményekkel kiegészített kép. Az idill és a fogyasztás kultiválása mellett / szemben a politika és a bűnözés (de nem a szegényég és a nyomor!) reprezentációja áll. Milyen a „média Magyarországa”, azaz milyennek mutatja a fiatalok véleménye szerint a televízió az országot:  



Fogyasztás, reklámok: idilli, konfliktusok nélküli világ, elvárás is a fogyasztás („a többség nem tudja megvenni azokat a drága autókat, mégis természetesnek mutatják be, mintha mindenkinek lenne”). Hírműsorok világa: politika, erőszak és bűnözés (többen azt is elmondják, hogy az „emberek nem érzik magukat biztonságban ahol élnek” és ebben a média világának is van szerepe). „A híradók az ország elmaradottságát mutatják be”. „A politikát egy komolytalan játéknak láttatják, aminek nincs is igazi tétje”. „A média meg is zavarja az embereket, sokszor nem tudják melyik információnak higgyenek”. „A külföldi árvizeket és szenvedést jobban bemutatják, mint a magyart”. „Afrikában nem tudom én kicsoda éhezik, de az, hogy pl. Magyarországon egy faluban esetleg valakik éheznek az nem fontos, mert arról nem kell tudni, csak a külföldről.” Sztárok, ismert emberek vannak a média középpontjában: „Azért, mert a televízió a sztárokról szól, tehát ugyanazok az emberek vannak nap mint nap a tévében. Ezt a képet meg azért választottam, mert szerintem egy hazug Magyarországot mutat be. Azt mutatja, hogy jobban élünk, mint ahogy valójában élünk. Tehát nem azt a réteget mutatja be, amiből több van Magyarországon. Inkább a felső tízezerből mutat többet, s egy szebb, jobb életet.”

A világ, ahogy mi látjuk, és ahogy a média láttatja A VILÁG

A VILÁG A MÉDIÁBAN

Technikai fejlődés

Idill, harmónia

Folyamatos rohanás, verseny

Politika, verseny, harc

Fogyasztás

Fogyasztás

Erőszak

Erőszak

Pénzközpontúság

Pénzközpontúság

Konformizmus

Sztárok, szerepmodellek

Média központúság

-

36

2. Hírműsorok és az erőszakos tartalom befogadása A hírműsorok nem tartoznak a fiatalok által kedvelt, tudatosan követett műsorok kategóriájába. Ennek ellenére szinte minden fókusz csoportos résztvevő arról számolt be: rendszeresen látja (főként az esti) híreket. Igaz, a csoport egy (kisebb) része kifejezetten kerüli a híreket, másik része követi rendszeresen, de nem tudatosan, inkább spontán, véletlenszerűen (reggel, vagy este). „Elkapcsolom, sosem nézem. Szinte soha.” „Naponta kétszer. Nem tudom, reggel felkelek, akkor bekapcsolom az RTL-t vagy a TV2-t, aztán este is mindig beleakadok.” „Nem szoktam nézni, anyuék szokták nézni, akkor belekukucskálok.” „Nálunk is család nézi, szülők, és ha ott vagyok, akkor nézem, ha nem vagyok ott, akkor nem.” A híreket a többség kereskedelmi adókon nézi. Jellemző az is, hogy a család többi tagjával együtt. A hírekben látottak megbeszélése is jellemző, de általában csak a kiemelkedő hírekről, botrányokról beszélgetnek, nem túl gyakori a „politizálás”. „Hogyha ilyen oktatással kapcsolatos, az biztos arról mindig beszélünk. Ezek régebben voltak, talán pár hónapja az új érettségivel kapcsolatos hírek, ilyesmi, erről beszéltünk. Mi volt még? Talán ennyi. Meg bármi más, ami ilyen kirívó, vagy felháborító, pont az a két éves gyereket megerőszakolt az apja, tehát ami tényleg olyan hír hogy Úristen, mindenkit megüt.” A híradóknál jobban kedvelik a fiatalok a bulvár magazinokat, pl. a Naplót. „Szívem szerint a Naplót vagy a Frei Dossziét. Azt azért, mert ott nem csak egy hírt közöl az emberrel, és elmondja hogy ez és ez történt, egy adott hírt tüzetesen átvizsgál és mélyen belemegy. Például a Napló azért jó, mert két szempontból világítja meg a dolgot és azután mondja azt, hogy döntsd el te hogy szerinted ez helyes, vagy nem. Én ott szoktam állni, hogy úristen, most akkor mit mondjak. Nem tudnék szavazni nagyon sok kérdésben miután, megnéztem a Naplót és mindkét álláspontot elmondták. Ez ezért jó, meg tök részletes.” A hírek értelmezésében is dominál a szórakoztató, bulvár jelleg. Egy átlagos híradóból úgy tűnik, nagyobb valószínűséggel emlékeznek a bulvár jellegű hírekre, azokat érdekesebbnek ítélik. A klasszikus belpolitikai híreket (azaz a „politikát”) kerülik, vagy sztereotípiák mentén szűrik („pártok sárdobálása” stb.). A fókusz csoportos beszélgetésen megtekintett, véletlenszerűen kiválasztott híradóból egy árvízre vonatkozó és egy szokatlan balesetet taglaló hír ragadta meg a résztvevők figyelmét. „A német turistás hír (amelyben valaki kiesett egy szálloda erkélyéről) ragadt meg a legjobban, mert az mondjuk egy kicsit viccesnek fogható fel, azonkívül hogy mondjuk az ő számára meg a rokonai számára talán szerencsétlen eset volt, de külső szemlélőként kicsit vicces. Végül is le volt védve korláttal, illetve be volt zárva az ablak és mégis ki tudta törni az ablakot és ki tudott esni.” „Szerintem nem ez a vicces. Ez a legérdekesebb hír szerintem is, de nem ezért, hanem azért hogy annak ellenére, hogy bukóablak volt, ami le volt zárva, tehát nem fér ki egy ember rajta, volt három korlát, és ennek ellenére kiszakította a korlátokat és kiesett. Na most egy ember ezt erő nélkül nem tudja megcsinálni. Hogyha ő öngyilkos akart volna lenni, akkor azt nyilván nem az ötödik emeletről teszi meg, hanem egy ház tetejéről, egy tizedikről, mert akkor biztosra megy. Ezt logikusnak gondolom.” „Az árvizes meg a kizuhanásos (volt a leginkább megragadó hír). Az azért érdekes, mert nem ilyen átlagos hír volt, nem pártok közti viszályok.” A hírműsorok is képesek az előző fejezetben elemzett média – értékrend önkéntelen kultiválására: „M: Még ezzel kapcsolatos vélemények? V1: Lemaradtam a ma esti híradóról. V2: Egyébként ügyesen csinálja a Szász Károly, és ezért tisztelem. Olyan, mint a Kulcsár. Nyolc általánossal a Kereskedelmi és Hitelbanknál mit tudom én hány milliárdot sikkasztott. V1: Mondjuk az a Kulcsár az…. V2: De nyolc általánossal! V1: Szegénynek részesedése van bankban, meg diszkóban.”

37

A hírműsorokkal szemben konkrét elvárásokkal rendelkeznek a fiatal nézők, egy híradóval szemben elvárják a direkt kommentárok hiányát (tulajdonképpeni pártatlanság: „ne mondjon véleményt, csak történést”), az izgalmas jelleget („a nézőt késztesse állásfoglalásra”), a objektivitást („járják körbe az esemény minden oldalát – minden szereplőt szólaltassanak meg röviden”, „ne éljen feltételezésekkel”), a tömörséget. A hírműsorok esetében teljesen természetesnek tartják, hogy erőszakos jelenetek szerepelnek bennük, „hiszen a világ is erőszakos”. Az erőszak és a szenvedés befogadásában, mint azt a balesetre vonatkozó hír értelmezésében láttuk, jellemző a távolságtartás, akár az áldozatok kinevetése formájában. A televízió elveszi az erőszakos események rendkívüliségét, csak egészen ritka, botrányos, vagy katasztrófa jellegű eseményeknél vált ki mélyebb értelmezést a felületes sztereotípiáknál. A fiatalok egyébként nem érzik úgy, hogy túl sok, vagy elviselhetetlen mértékű erőszak lenne a tévében. A legtöbb erőszak szerintük a híradókban, az esti filmekben, a rajzfilmekben van. Az erőszakot elsősorban a fizikai bántalmazás formájában értelmezik (pl. két ember verekszik). Elutasítják a jelentés nélküli erőszakot (erőszak az erőszakért), de ez az elutasítás inkább felszínes, illetve a társadalmi elvárásoknak való megfelelésből fakad. Az idősebbek valamivel erőszakosabbnak látják a médiát. Nemcsak a filmekben látnak erőszakot és az erőszak értelmezése is differenciáltabb: a durva testi erőszak mellett megjelenik a „lelki terror”. Ennek ellenére nem tartják ártalmasnak a televíziós erőszakot annak nézőire.

38