Az első magyar nyelvű liturgiafordítás Lupess István 1814-es kéziratában

Az első magyar nyelvű liturgiafordítás Lupess István 1814-es kéziratában

nyiran_onallo_kotet.indd 1

2011/3/1 10:22:36


2011/3/1 10:22:36

Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola „Görög Katolikus Örökség” Kutatócsoport

Nyirán János

Az első magyar nyelvű liturgiafordítás Lupess István 1814-es kéziratában

Nyíregyháza 2011


2011/3/1 10:22:36

Kiadja a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Felelős kiadó:

Soltész János, rektor H-4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 13–19. Tel. +36/42/597–600 www.atanaz.hu www.byzantinohungarica.hu e-mail: [email protected] A kötet a Norvég Finanszírozási Mechanizmus és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok 78739. sz. kutatási projektje keretében jelent meg.

© Nyirán János 2011

ISBN 978-615-5073-05-2


2011/3/1 10:22:36

Tartalom

1. A magyar nyelv „oltárra emelésének” rövid áttekintése 7 1.1. Bevezetés 7 1.2. Kiváltó okok 8 1.2.1. Árpád-kori emlékek 8 1.2.2. Valódi kiváltó okok 10 1.2.3. Összegzés 10 1.3. 19. század végi fellángolások és csalódások 11 1.3.1. Fellángolások és lehűtő csalódások 11 1.3.2. Eredmények 14 1.4. A Hajdúdorogi Egyházmegye megalapítása 15 1.5. Utórezgések 16 1.5.1. Az 1920-as Liturgikon 16 1.5.2. Róma utolsó próbálkozásai 17 1.6. A magyar nyelv hivatalosan is az oltárra kerül 18 2. A Krucsay Mihálynak tulajdonított liturgia-fordítás fennmaradt kézirata és más liturgia-fordítások 21 2.1. Történeti háttér 21 2.1.1. Bevezetés 21 2.1.2. Bacsinszky András püspök kora 21 2.1.3. Célkitűzés 22 2.2. A kézirat ismertetése 22 2.2.1. Kódextani leírás 23 2.2.1.1. Általános információk 23 2.2.1.2. Díszítés 24 2.2.1.3. Tartalom 25

2.2.2. Kézirattani leírás 26 2.2.2.1. Általános megfigyelések 26 2.2.2.2. Nyelvészeti megfigyelések 2 7

2.2.3. Tanúságok a kéziratról 28 2.2.4. Krucsay és Lupess, avagy a fordító és a másoló 28 2.2.4.1. Krucsay Mihály 28 2.2.4.2. Lupess István 29

2.2.5. A fordítás eredetije 30 2.2.6. A kézirat útja 31 2.2.6.1. Murányi Miklós 31 2.2.6.2. Timkó Imre 32

2.3. A liturgia-fordítások egymáshoz való viszonya 32


2011/3/1 10:22:36

2.3.1. Status quaestionis 32 2.3.1.1. Kritsfalusi, majd Krucsay 33 2.3.1.2. Krucsay, majd Kritsfalusi 35 2.3.1.3. Kritsfalusi, majd Krucsay 35

2.3.2. A liturgia-fordítások összehasonlítása 35

2.3.2.1. Az összehasonlítás szükségessége 35 2.3.2.2. Problémafelvetés 36 2.3.2.3. A három liturgiaszöveg összehasonlítása 37 2.3.2.4. Következtetések 38

3. Lupess István 1814-es kéziratában fennmaradt Szent Liturgia szövegének átírása 43 3.1. Előzetes megjegyzések 43 3.1.1. Bevezetés 43 3.1.2. Jelmagyarázatok 44 3.2. A Szent Liturgia szövegének átírása 45 4. Liturgikus kommentár Lupess István kézirata és az 1920-as Liturgikon összehasonlító elemzése alapján 97 4.1. Bevezetés 97 4.1.1. Általános megjegyzések 97 4.1.2. Fogalomtisztázás: a Szent Liturgia felosztása 97 4.2. Igeliturgia 98 4.2.1. A nagy ekténia 99 4.2.2. Az antifónák 100 4.2.3. Kisbemenet 101 4.2.4. Triszághion 102 4.2.5. Az olvasmányok 102 4.2.6. Ekténiák 103 4.3. Az Eucharisztikus Liturgia 104 4.3.1. Nagybemenet 104 4.3.1.1. Az oltár körüli teendők a Nagybemenetben 104 4.3.1.2. Az előkészületi asztalnál végzett teendők 105 4.3.1.3. Visszatérés az oltárhoz 105 4.3.2. Hitvallás és Anafora 106 4.3.3. Miatyánk előtt és után 107 4.3.4. A fractio (megtörés) és elegyítés 107 4.3.5. Áldozás 109 4.3.6. Konszumáció 110 4.3.7. Amboni ima és antidór 110 5. Konklúzió 110

6


2011/3/1 10:22:36

Első fejezet

A magyar nyelv „oltárra emelésének” rövid áttekintése1

1.1. Bevezetés „A történelmi philosophia a nyugateurópai és keleteurópai népek egyházának társasági berendezésére nézve két egészen ellentétes fejlődési irányt állapít meg. A nyugoti keresztény-egyház a latin liturgikus nyelv által az egységesség elvén mintegy monarchikus egyetemességre törekszik; a görög szertartású keleti egyház ellenben, kezdettől fogva inkább lélektani motivumoknak engedve tért, a nemzetegyedek foederalis szövetségének alakját vette föl. Teljesen megfelel ez az alakulás a nyugoti és keleti nemzetek politikai és műveltségi életétől megszabott körűlményeknek és azok etnikai jellemének: ott románok, germánok és kelták laknak, emitt meg görögök és szlávok. A keleti szertartású egyházban emiatt a foederalisztikus hajlandóság miatt az egyes népegyedek, mihelyt kedvező körűlmények segítségével nemzetekké alakultak, mindenütt érvényesíteni tudták nemzeti egyéniségüket azáltal, hogy úgy egyházi életük, mint egész művelődésük nyelvéül a maguk nemzeti nyelvét fejlesztették ki.” 2

Ezen szavakkal kezdi Sztripszky Hiador tájékoztatóját, amelynek megírására, sőt egy teljes kötet megszerkesztésére az Országos Bizottság elnöki tanácsának felkérésére tett eleget. A felkérés alapját az szolgáltatta, hogy a híres Emlékkönyvből3 kimaradt okiratokat, elhallgatott igazságokat, fontos tényeket, mint igazi közkincseket a magyar olvasóközönség elé akarták tárni, persze már a dicsőséges fordulat után, mivel az egyik nagy kitűzött álom 1912-ben valósággá vált a Hajdúdorogi Egyházmegye megalapításával. E nevezetes álom 1868-ban egy nemzetiszínű zászlóra is felkerült Magyar Püspökség felirattal, amelyet egy másik, nyugodtan mondhatjuk: álomzászlóval együtt, melynek felirata Magyar Liturgia volt, ajándékként kapott meg Hajdúdorog városa a magyar ajkú görög katolikus hívektől. Érdekes módon három évtizedig a

Kutatásaimat a Norvég Finanszírozási Mechanizmus és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok által finanszírozott NNF-78739. A Kárpátok Eurorégió görög katolikus kulturális örökségének kutatása és megőrzése: a történelmi munkácsi egyházmegye bizánci szertartású katolikus közössége kialakulásának és fejlődésének kutatása (1646−1818) és magyarországi tárgyi emlékeinek feltérképezése című projekt keretében végeztem. A támogatóknak ezúton is köszönetet mondok. 2 Sztripszky Hiador: Tájékoztató, in Szabó Jenő: A Görög-Katholikus magyarság utolsó Kalvári-útja 1896–1912, Budapest 1913, III. (A következőkben e könyvben megjelenő cikkek szerzője és címe után csak Szabó nevét és a megfelelő oldalszámot adom meg.) 3 Emlékkönyv a görög szert. katholikus magyarok római zarándoklatáról, Budapest 1901. Következőkben Emlékkönyv (és a megfelelő oldalszám). 1


2011/3/1 10:22:36

fő zászlóvivő mégsem görög katolikus volt, hanem egy református, név szerint György Endre, akit 1898-ban Szabó Jenő váltott le.4 Sztripszky bevezető mondata a két álom közül nem egészen a Magyar Püspökségre, hanem inkább a Magyar Liturgiára, vagyis a magyar nyelv liturgikus nyelvként való elismer(tet)ésére irányul, még ha nagyon le is egyszerűsíti azt a bonyolult történelmi folyamatot, amely a latin rítusú egyházban a latin nyelv, a bizánci rítusúban pedig a különböző nemzeti nyelvek elfogadásához vezetett. Mégis kifejezőnek tartom ezt a mondatot (leszűkítő látásmódja ellenére is), mert számos szerző cikkek és könyvek sokaságát ontotta, melyek ihletője a történelmi események leírása mellett a magyar nyelv oltárra emelésének gondolata volt. Igen, ez az a vezéreszme, ami felfűzi az írásokat, legyen azok mögött nemzeti kérdés, vagy nemzetiségi: más népek (szláv, szerb, román, stb.) iránti irigység és féltékenység, vagy éppen a hívek igényeinek kielégítése. A Magyar Liturgia zászlaja bizony 1912-ben a Hajdúdorogi Egyházmegye megalapításával sem került komoly és őszinte meglengetésre, mivel e probléma végső megoldása még több mint fél évszázadot váratott magára. Ebben a fejezetben éppen az a célom, hogy ezt a hosszú és nehézkes folyamatot szemléltessem, ha nem is teljes részletességében, de néhány fontosabb momentumot kiemelve.

1.2. Kiváltó okok 1.2.1. Árpád-kori emlékek A magyar nyelv liturgikus használatáról többféle elmélet létezett és létezik mind a mai napig. Egyesek szerint őseink a honfoglalástól kezdve magyar nyelven végezték szertartásaikat, amit igyekeztek is megtartani, mások viszont egyértelműen cáfolják ezt az álláspontot, különösen a folytonosság elvét, amely szerint elődeink több mint 1000 éven át megtartották magyarságukat és bizánci rítusukat. A honfoglalás-kori bizánci rítusú magyar emlékek összegyűjtésére és e kultúra folytonosságának fennmaradásáról a legelső és legösszeszedettebb kísérletet az György Endre, a hajdúk országgyűlési képviselője kálvinista létére tiszteletbeli görög katolikusnak számított (Vö.: Petronius: Hajdudorog két zászlaja, in Szabó: 31.). 1896-ban Farkas Lajos Egy nemzeti küzdelem története című könyvét sajtó alá rendezte és tájékoztatóval látta el, majd 1897-ben Petrus Jenő A magyarság önvédelme... című könyvéhez ő írta a bevezetőt. A későbbiekben azonban változott a helyzet, és sokan támadták a hajdúdorogiakat György Endre tevékenysége miatt (ld. Petronius: V. B. T. T., in Szabó: 85.), sőt azt követelték tőlük, hogy helyette más, görög katolikus, tiszta magyar férfiút válasszanak (ld. Petronius: Hajdudorog két zászlaja, in Szabó: 31.). A helyzet tovább súlyosbodott György Endre megítélésével kapcsolatban, mivel 1896-ban a magyar liturgikus nyelv használatának betiltására vonatkozó pápai intézkedést az ő illetéktelen beavatkozása eredményeként könyvelték el. Erre vonatkozóan ld. bővebben: Szabó Jenő: Nyilt levél György Endre volt o. gy. képviselő és miniszter úrhoz, in Szabó: 245−247.; Idem: A gör. kath. magyarság ügye, in Szabó: 261−263.; Nyílt válasz György Endre úrnak a hozzá intézett levelemre adott válaszára, in Szabó: 265−269. (György Endrét egyébként azért emelem ki a sok-sok elkötelezett személy közül, hogy az isteni gondviselést még jobban felfedezhessük történelmünkben. Tevékenysége pozitív vagy negatív voltának megítélése legyen a történészek dolga, azt azonban be kell látnunk, hogy Isten más vallás fiain keresztül is képes előrébb vinni egy ügyet, jelen esetben segíteni a görög katolikus egyházat.) 4

8


2011/3/1 10:22:36

Emlékkönyv a görög szert. katholikus magyarok római zarándoklatáról című könyvben találjuk. Ez a könyv, ahogy a címe is sugallja, egy római, egészen pontosan az 1900-as jubileumi zarándoklat eredménye, az említett történeti bizonyságok pedig azt a célt szolgálják, hogy a két püspök (Vályi János eperjesi és Firczák Gyula munkácsi) által is kísért zarándokút lelki haszna mellett a magyar görög katolikus hívek még nagyobb lelki épülésére a Szentszék egyházmegyét állítson fel, és engedélyezze a magyar liturgikus nyelv használatát. Az Emlékkönyvben fölsorakoztatott elméleteket és Petronius 1901-ben írt érveléseit5 a magyar nyelv honfoglalás-kori emlékeiről és fennmaradásáról Rajner Lajos, későbbi esztergomi segédpüspök, szinte pontról-pontra megcáfolta egy, a Katholikus Szemlében megjelent cikkének második fejezetében.6 Ugyanezen folyóiratban, ugyanezen év második füzetében, Melles Emil válaszol a Rajner által felvetett néhány kérdésre, különös tekintettel a bilingvizmus7 és a missa solemnis8 problémakörét illetően, de a magyar liturgikus nyelv eredetével kapcsolatosan nem száll vitába. Szabó Jenő is megfogalmaz egy ellencikket a Magyar Állam 1902. január 9-i számában, amelynek ingerült hangvétele miatt a következő számban exkuzálta is magát. 1907-ben Vitinius álnév alatt már elismeréssel szól a kérdéses cikkről.9 Végül Sztripszky Hiador az, aki nem is annyira Rajner ellen, bár nevét többször is említi művében, hanem a tudományos alapokra helyezés igényével egy teljes könyvet ír Jegyzetek a görög kultura Árpádkori nyomairól címmel.10 Sztripszky ebben az összeállításban nemcsak a görög kultúra Árpád-kori nyomait tárja elénk – külön fejezetben a Halotti beszéd és könyörgés mint a görög szertartás emléke11 –, hanem Kritsfalusi György liturgiafordítását is ismerteti,12 melyet a következőkben még alkalmunk lesz behatóbban is szemügyre venni.

Petronius: Küzdelem a magyar liturgiáért, in Szabó: 1−30. Rajner Lajos: A görög szertartású katholikus magyarok mozgalma a magyar liturgia ügyében, in Katholikus Szemle 16 (1902) 26−39. (Következőkben: Rajner). 7 Rajner felfogása szerint a bilingvizmus nyugati egyházban szokásos rendjét be lehetne vezetni a keleti egyházban is (ld.: Rajner: 20−21.), de minthogy ez a módszer csak az extraliturgikus funkciókra vonatkozik, és a szorosan vett liturgiát nem is érinti, ezért Melles egyértelműen elveti e lehetőséget. (ld.: Melles: 102−103.). Vö. még: Emlékkönyv, 6.; Grigássy Gyula: A magyar görög katholiusok legujabb története, Ungvár 1913 (Következőkben: Grigássy), 69.; Sztripszky: Tájékoztató, in Szabó: XIV; Petronius: Küzdelem a magyar liturgiáért, in Szabó: 7., 28−30.; Vitinius: Bilingvizmus a görög ritusban, in Szabó: 129−133.; Szabó Jenő: A görög katholikus magyarság és a nemzetiségi kérdés, in Szabó: 171.; Szabó Jenő: Vagy magyar liturgia, vagy külön magyar egyházmegye, in Szabó: 311. 8 Rajner a diakónusok hiányára hivatkozva levezeti, hogy missa solemnis nem is végezhető (ld.: Rajner: 22−23.), amit Melles nem tud elfogadni, mivel a hívek jelenlétében a pap diakónus nélkül is teljes, az előírásnak megfelelő liturgiát végez (ld.: Melles: 101.). 9 Vitinius: A latin szert. főpapság és a magyar liturgia, in Szabó: 119−128. 10 Sztripszky Hiador: Jegyzetek a görög kultúra nyomairól az Árpádok korában, in Szabó: 374−501. E művet egy kicsit más címmel szintén 1913-ban különállóan is megjelenteti: Idem: Jegyzetek a görög kultura Árpádkori nyomairól, Budapest 1913. (Következőkben: Sztripszky). 11 Szabó: 403−419.; Sztripszky: 49−71. A Halotti beszédről Sztripszky ez utóbbi könyv bevezetőjében is ír néhány szót, vö.: Idem: Tájékoztató, in Szabó: VIII. 12 Sztripszky Hiador: A görög liturgia legrégibb magyar fordítása, in Szabó: 451−501. Sztripszky: 111−175. 5 6

9


2011/3/1 10:22:36

1.2.2. Valódi kiváltó okok Az Árpád-kori görög kultúra nyomait nem adták fel történészeink,13 a kontinuitás elvét azonban már nem tartják annyira meghatározónak, mint korábban.14 Nagy valószínűség szerint nem ebben a tényezőben kell keresni tehát annak okát, hogy már a 18. században, de a 19. században még hatványozottabban jelenik meg egy tendenciózus igény a magyar nyelv oltárra emelését illetően, vagyis a magyar ajkú görög katolikusok egyre inkább ragaszkodtak saját nyelvük használatához. A magyar nyelv liturgikus használatának előretörését Grigássy Gyula három kiváltó okra vezeti vissza.15 Először is önvédelmi mechanizmusról beszél, amit az ortodoxok visszatérítő politikája eredményezett, véleménye szerint ugyanis az ortodoxok a magyar nyelv terjesztésével és népszerűsítésével akarták visszacsábítani elvesztett híveiket. Ezen lépésre ellenreakcióként értelmezi a görög katolikus papok azon tevékenységét, miszerint ők is magyar nyelven kezdték végezni a szertartásokat, ami magyarázatot ad a fordító munkák megkezdésére is. Másodszor Grigássy nemzeti felbuzdulásról is beszél, amelyet az 1791-es pozsonyi országgyűlés váltott ki, mivel az törvénybe iktatja, hogy a magyar nyelvet ezután tanítani fogják az iskolákban. Grigássy itt is felfedezi a hatás-ellenhatás törvényét, arra hivatkozva, hogy mindezt II. József erőszakos politikája váltja ki, amely erős németesítést terjesztett a birodalom területén. Ennek következtében a magyar ajkúak oly annyira a saját nyelvüket részesítik előnyben, hogy Bacsinszky András püspök 1797-es körlevelében már azt kifogásolja, hogy lelkészeinek papi pályára készülő fiai nem tudnak ószlávul.16 A harmadik ok Grigássy szerint, ami a magyar nyelv egyházi berkekben való terjedését előmozdította, nem más, mint a rituális féltékenység vagy irigység, mely szerint a magyar hívek irigylik a ruténokat és az oláhokat, hogy ők a saját, nemzeti nyelvükön dicsérhetik az Istent. Mindezt nagyon közelről is megtapasztalhatták a hívek, hiszen léteztek olyan városok, falvak, ahol a román és rutén közösségek egymás mellett éltek a magyarokkal. 1.2.3. Összegzés A magyar nyelv oltárra emelésének gondolata és mozgalma véleményem szerint sokkal inkább tehát ez utóbbi korszakhoz köthető, mégpedig leginkább a 18. Ld. bővebben pl.: A magyarság és a kereszténység kapcsolatainak kezdetétől az Árpád-kori bizánci szertartású kolostori közösségek megszűnéséig. Pirigyi István: A magyarországi görögkatolikusok története I, Nyíregyháza 1990, 7−60. (Következőkben: Pirigyi, I–II). Hajdúdorog történetében vizsgálva ld.: B. Papp János: Hajdúdorog küzdelme a magyar görög katolikus egyházmegye felállításáért, Hajdúdorog 1996, 9−11. (Következőkben: B. Papp). 14 Nb.: valójában már Sztripszky is ír erről 1912-ben a következőképpen: „Ne keresse senki sem azt, hogy ez a görög katholikus tisza-vidéki magyarság hogyan lett magyar. Árpád óta él-e folytonos magyarságában? A honfoglaló magyarság egyenes ivadéka-e ez, avagy csak elmagyarosodott másnyelvű nép-e, avagy mindakét félének keveréke? Máma, amikor a tudomány már megállapíthatja, hogy az u. n. tiszta fajiság elmélete egyszerű ábrándkép – mert hiszen ezer év óta történő folytonos keverődés miatt ilyen faj a világon nincs is – az ilyen keresgélés, avagy vetélkedés mind hiú dolog.” (Sztripszky: Tájékoztató, in Szabó: XI.). 15 Grigássy: 35−43. 16 1997. március 14-én kelt 71. számú körlevél. Vö.: Emlékkönyv 79.; Rajner: 7. 13

10


2011/3/1 10:22:37

század végétől kezdődően.17 A kiváltó okokat Grigássy Gyula találóan rendszerezi, bár az első elméletét, vagyis az ortodoxok elleni önvédelmi mechanizmusból fakadó magyarosítást, nem tartom annyira jelentős tényezőnek a kiváltó okok között, mint a nemzeti és a nemzetiségi kérdést. Igen, bátran merem a kiváltó okokat nemzeti és nemzetiségi kérdésnek nevezni, hiszen a második kiváltó ok valójában a magyar nyelv nemzeti használatát célozza meg, és a harmadik szintén a magyar nyelv szentesítésére irányul, de már nem állami, hanem egyházi vonalon, ahol viszont mindezt a különböző nemzetiségek között kellett megélni. Manapság 100−150 év távlatából persze könnyű egy-egy elmúlt, vagy megoldódott problémát nemzetinek vagy akár nemzetiséginek nevezni, de abban a korban, az akkori Magyarországon nem volt túl ildomos ilyen kérdéseket feszegetni. Nem véletlen, hogy egyházi hőseinknek nem egyszer nyilvánosan ki kellett jelenteni, hogy a magyar nyelvű liturgiáért folytatott küzdelmüket nem politikai vagy nemzetiségi érdekek fűtik, hanem csakis a magyar ajkú görög katolikus hívek lelki üdvösségét szolgálják. Igen, ez ebben a formában nagyon szép elv, de ahogy Rajner Lajos némi szkepticizmussal elemzi e gondolatot,18 úgy mindenki más fejében megfordulhat ugyanez, hiszen az egyházmegye felállítása vagy a magyar nyelv engedélyezése érdekében írt folyamodványok egyike sem hagyja ki az érvelés során, hogy a magyar hívek számban is vannak annyian, mint pl. a románok. Ha pedig a többi nemzetiség is saját nemzeti nyelvén dicsérheti Istent, így ez a jog a magyar nyelvű görög katolikusokat is megilleti. Ez utóbbi gondolatmenet kapcsán mindenképpen szükséges kihangsúlyoznunk, hogy a magyar nyelv liturgikus nyelvként való bevezetésében igenis fontos kiváltó ok volt a hívek igénye, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy saját nyelvükön hallják és kapcsolódjanak be az istentiszteletekbe.19

1.3. 19. század végi fellángolások és csalódások 1.3.1. Fellángolások és lehűtő csalódások A 19. század második felétől igen komoly mozgalom bontakozik ki Hajdúdorog központtal a magyar egyházmegye felállítása és a magyar liturgikus nyelv elfogadtatása érdekében. A 18. század végén is voltak már bizonyos próbálkozások e Ennek bemutatására, különös tekintettel a liturgiafordításokra a következő fejezetben kerül sor. Rajner: 4. kk. 19 A magyar ajkúak valóban nem értették az ószláv nyelvet, ami jelentős probléma volt, de mindezt tetőzték azzal, hogy el is ferdítették az ószláv mondatokat. Ezzel kapcsolatban több anekdotát is lehet olvasni, amelyek közül itt csupán kettőt emelek ki: „kimutattuk, hogy a keleti szertartás corresponsiones természete feltétlenül megköveteli a nép együtt müködését, s az ismét a szolgálat értését, nehogy, – mint a Magyar Állam julius 5-i értékes czikkében olvassuk: – a vesperálás alkalmával a «Prisedsu szolacu na zapad» (Nyugvóra szállván a nap...) helyett egész nyugodt lélekkel énekeljék: «Présed s a szent szén az apád», s a póni magyarok szláv éneklése a husvéti kilenczedik Irmosznál átalános legyen...” (Petrus Jenő: A magyarság önvédelme a keleti ritusu egyház idegen nyelveinek beolvasztó hatása ellen, Debrecen 1897, XII. Következőkben: Petrus). Avagy egy másik helyen szintén Petrus Jenő jegyzi meg: „Ilyen volt a többek közt a Viruju = hiszegy szóval kezdődő Apostoli hitvallás, melyet a nép Vi-riju = Kiturok értelmü szóval helyettesitett, továbbá: atcza ë szëna helyett ez a magyarossa: adsza-e szénát stb.” (Petrus: 21.). 17 18

11


2011/3/1 10:22:37

magasztos cél elérésére, de leginkább 1863-tól20 datálható az az eseménysor, ami aztán, mintegy fél évszázad alatt a Hajdúdorogi Egyházmegye felállításához vezetett. Magát a folyamatot nem áll szándékomban részletesen ismertetni, mivel azzal több neves szerző is foglalkozott már, csupán a jelentősebb irányvonalakról és a magyar liturgikus nyelv bevezetése elé gördülő akadályokról számolok be. Az 1866-as dorogi közgyűlés21 és az 1868-as országos kongresszus22 következményeképpen megindul a hivatalos levelezés is a fentebbi eszmék realizálása végett. Az országos kongresszus kéréseire azonban csak 1873-ban érkezett válasz, oly módon, hogy a király létrehozott egy hajdúdorogi külhelynökséget.23 A dorogiak, bár felterjesztéseikben a püspöki helynökség felállítását, ha nem is a legkedvezőbb, de járható útnak tartották, annak megvalósulásakor nem voltak túlságosan elégedettek, mivel ezáltal még távolabbinak tűnt az egyházmegye megalapításának lehetősége. Arról nem is beszélve, hogy helynöknek nem szeretett papjukat, Szabó Györgyöt nevezték ki 1875-ben, hanem Danilovics János kanonokot, akinek (személyétől elvonatkoztatva) nem is volt nagy joghatósága. A dorogiak tehát hamar rájöttek arra, hogy ez a helynökség nem egy jelentős előrelépés, a magyar nyelv terjesztésére pedig teljesen alkalmatlan, sőt a Szentszék felől sem fújtak kedvező szelek,24 ezért 1881-ben elégedetlenségüknek hangot adva ismét megkezdték kérésekkel ostromolni a különböző fórumokat. Írtak a királynak, a kultuszminiszternek, a képviselőháznak.25 Majd 1896-ban a millennium kapcsán újrakezdik a próbálkozásokat, és eljutnak egészen az Apostoli Székhez is,

1863-ban a dorogi hívek kéréseiket Popovics Bazil munkácsi püspök elé terjesztették, aki nemcsak szívesen fogadta azokat, hanem ígéretet is tett a nagy magyar kívánságok kedvező teljesítésére, közeli halála azonban megakadályozta törekvéseinek megvalósításában. Popovics Bazil munkácsi püspökhöz intézett felirat az 1863. évben. Megszólítás: Nagyméltóságu megyés püspök úr! Krisztusban szeretett lelki főpásztorunk! Incipit: A haza, melynek gyermekei vagyunk... Megtalálható: Farkas Lajos: Egy nemzeti küzdelem története, Budapest 1896, 19−22. (Következőkben: Farkas); Petrus: 26−29.; Grigássy: 103−105.; B. Papp: 111−113. 21 A hajdudoroghi képviselőtestület 1866. évi felirata a királyhoz. Megszólítás: Császári királyi apostoli Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Incipit: Nem lehet egy nemzetiségét forrón szerető népre... Megtalálható: Farkas: 24−26.; Petrus: 32−35.; Grigássy: 106−108. A hercegprimáshoz intézett felirat az 1866. évből. Megszólítás: Főmagasságu és főtisztelendő Hercegprimás úr! Krisztusban szeretett legkegyelmesebb lelki főpásztorunk! Incipit: Az igazak kiáltanak és az Ur meghallgatja őket... Megtalálható: Farkas: 27−30.; Grigássy: 109−112.; B. Papp: 113−114. 22 A magyarországi magyarajku görög katholikusok egyetemes országos ülésének jegyzőkönyve rövid kivonatban. Az 1868. év április hó 16-ikán Sz.-H-Dorog városában a magyarajku görög kath. hivek egyházközségi küldöttei és lelkészei a gyűlés tanácskozásának vezetésére Farkas Lajos főhadnagyot választják meg. Megtalálható: Farkas: 46−56.; Grigássy: 112−116. 23 Petrus: 77. A külhelynökség történetére vonatkozóan ld.: Janka György: A Hajdúdorogi Külhelynökség története, in Ivancsó István (szerk.): Liturgikus örökségünk I. Az első magyar nyomtatott Liturgikon megjelenésének 120. évfordulójára 2002. április 18-án rendezett szimpozion anyaga, Nyíregyháza 2002, 7–16. 24 XIII. Leó pápa Pászthélyi János munkácsi püspöknek írt rendelkezésében betiltja a magyar nyelv liturigkus használatát, amit az 1883. március 5–10. között tartott egyházmegyei gyűlés el is fogadott és felvette a fegyelmi szabályai közé. Vö.: Petrus: 82. 25 Petrus: 84−108.; 20

12


2011/3/1 10:22:37

kérvén, hogy engedélyezzék a magyar nyelv liturgikus használatát. Sőt ugyanebben az évben Budapesten magyar nyelvű Szent Liturgiát is végeztek.26 E két esemény olyannyira felkavarta a kedélyeket, hogy 1896. szeptember 2-án a Hitterjesztés Kongregációja megtiltotta a magyar nyelv liturgikus használatát. A Rómából érkező hír Petrus átiratában ekképpen szól: „Kelt Rómában 1896. szept. 26. Congregatio de propaganda fide. Protokoll. 5893. — Betiltatott a magyar Ritus, a további fordítások, és az eddig nyomtatásban megjelent ritualis könyvek megsemmisitése rendeltetett el. A püspök felelősségre vonatott a pápa rendeletére. Ledochowszky elnök”.27 Ugyanezen bíboros szeptember 26-i keltezéssel értesítette Vályi János eperjesi püspököt a dekrétumról, mely szerint Róma mind a magyar nyelv liturgikus használatát, mind a liturgikus könyvek magyar nyelvre történő átültetését megengedhetetlennek tartotta, és tudomására hozza, hogy az elutasító választ XIII. Leó pápa is jóváhagyta.28 Majd a bíboros tovább folytatja a püspökhöz intézett intelmeit: „a fennebbi rezolucziókat a legnagyobb gondossággal és pontossággal kösse papjai szivére, a tudomására jövő visszaéléseket irtsa ki, a könyvek leforditását tiltsa meg, a kinyomottakat semmisittesse meg; ha találkoznak megyéjében papok, kik ilyen könyveket használnak, vakmerőségüket fékezze meg, hogy csakis az egyháztól elismert szláv idiomban végezzék a liturgiát. Adja azt is tudtul papjainak, hogy ha ez intelemnek foganatja nem volna, a Congregatio további eljárást fog ellenökbe érvényesiteni. Egyúttal elvárja a püspök idevágó válaszát. Ezen leiratát a Propag. Fide Congregationak az eperjesi püspök az október 3-án tartott szentszéki ülésben tárgyaltatta s papjaival körlevélben tudatta.”29 Kemény szavak ezek. A rendelkezés hangneme olyan kíméletlen, hogy akár egy eretnekség megszüntetését is előírhatta volna. Nincs szó természetesen eretnekségről, de a Vatikán egyértelműen nem nézte jó szemmel a nemzeti nyelv bevezetését az istentiszteletekbe. A szigorú felszólítás mégsem ijesztette meg túlságosan az elkötelezett görög katolikusokat, és annak dacára már a következő évben ismét próbálkoztak Rómában, hogy elérjék rég óhajtott céljukat. Ezen alkalommal a román görög katolikusokat hozták fel példaként, akik nemzeti nyelvükön végzik szertartásaikat, de kérésüket 1897 februárjában negatívan bírálták el. Ugyanezen év szeptemberében is volt még egy hasonló kísérlet, amelyre ugyancsak elutasító választ kaptak.30 Nagy volt az elkeseredés, különösen a háromszoros elutasítás miatt, ami viszont nem talált igazán komoly meghallgatásra, és nem egy egyházközségben továbbra is magyar nyelven végezték az istentiszteleteket.31 A fő probléma az volt, hogy a magyar nyelvű Szent Liturgia hangja egészen Rómáig eljutott, amelyre reagált is Ledochowszky bíboros, vö.: Petrus: 185−186. 27 Petrus: 174. „E rendelet a mily megdöbbentő, leverő volt, ép oly hihetetlen, megfoghatatlannak látszott. Azok a magyar liturgikus forditások, azok a könyvek, melyekre a magyar kormány annyi ezret áldozott, hogy hihetetlennek tünt fel többek előtt, megsemmisithetők?!! Hogy lehetne az istenházából kitiltani egy közel félszázad óta oltáron gyakorlott, hangoztatott nyelvet, még ha az nem a magyar nemzeté volna is, mely nemzet épen ez évben üli ezredéves fennállásának, dicsőségteljes multjának ünnepét?! Hogy lehet a püspököt felelőségre vonni azért, mert magyar, mert megtüri, megengedi, hogy a nemzettest, a vérbeli magyar, nyelvén imádja istenét...” (Petrus: 174−175.). 28 Vö.: Petrus: 185. 29 Petrus: 186−187. 30 Pirigyi: II, 98−99.; B. Papp: 64., 99.; Botlik József: Hármas kereszt alatt. Görög katolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig (1646−1997), 163−164. (Következőkben: Botlik). 31 Nyíregyházán pl. már 1900-tól magyar nyelven végezték a liturgiát. Vö.: Botlik: 166−167.; 26

13


2011/3/1 10:22:37

A nagy csalódás ellenére görög katolikus elődeink nem adták fel a küzdelmet az egyházmegye felállításáért sem, továbbfolytatták szervező tevékenységüket, és a Szent Évben (1900-ban) nagyszabású zarándoklatot szerveztek Rómába, amint már fentebb is említettem, melynek eseményei, okiratai szintén a már néven nevezett Emlékkönyvben kerültek megörökítésre. 1.3.2. Eredmények A magyar egyházmegyéért és liturgikus nyelvért folytatott küzdelemben a fellángolásokat lehűtő csalódások, a nagy esélyeket kudarcok követték, de egy kis remény mindig felcsillant, ami elég volt ahhoz, hogy őseink tovább vigyék a megvalósítás felé kitűzött céljaikat. Ha a 19. század végére, a 20. század elejére visszaugranánk, és csak az említett eseményeket néznénk, bizony lenne okunk a csüggedésre: sem egyházmegye, sem magyar liturgikus nyelv, helyette egy leszűkített joghatóságokkal rendelkező külhelynökség, és a magyar nyelv folyamatos betiltása Róma részéről. Mégis, van-e valami eredménye ennek az erőt próbáló küzdelemnek, vagy csupán szélmalomharc az egész? A feltett kérdésre a válasz mégis pozitív: igen, van eredmény, hiszen Danilovics külhelynök, akit a dorogiak kezdetben nem nagy bizalommal fogadtak, nagyon fontosnak tartja a liturgikus könyvek magyar nyelvre való lefordítását, s ennek, sőt kiadásuk érdekében meg is tesz minden tőle telhetőt. De szóljanak erről a források. „A munkácsi és eperjesi egyházmegyék főhatóságai a mult század második felében b. e. Danilovics János hajdudorogi püspöki külhelynök elnöklete alatt egy kilenc tagból álló bizottságot alakítottak avégből, hogy szertartási könyveinket magyarra fordítsa.32 A bizottság 1879-ben elkészítette, s 1882. április havában Debreczenben kinyomatta «Aranyszájú Szent János Liturgiája» fordítását. Később, 1890-ben Nagy Szent Vazul s az előszenteltek liturgiáinak magyar szövegét a többi nyilvános isteni tiszteletekkel kiegészítve rendezte sajtó alá. E könyvek segítettek fenntartani s fejleszteni több mint félszázadon át a kétszázezernyi görög katolikus magyarság hitéletét.”33

Ez utóbbi mondat igen nagy jelentőségű, mert abban a nehéz korszakban, amikor már valóban megfáradtak, s kicsit megtörtek a hívek, akkor olyan komoly liturgikus könyvek jelennek meg, amelyekből magyarul lehet végezni a szertartásokat (itt csak a legfontosabbakat említettük). Van tehát, ami fenntartsa a „kétszázezernyi görög katolikus magyarság hitéletét”, amire szükség is van, mivel 1910-ben még egy leirat érkezett a Hitterjesztés Kongregációjából, amelyben a budapesti

Budapesten a mai Rózsák-terén alapítástól kezdve (1905.) szintén hasonló volt a helyzet. Vö.: Botlik: 170. 32 A fordító bizottság tagjairól, eredményeiről és tevékenységéről ld. bővebben: Ivancsó István: Az 1879-es hajdúdorogi liturgikus fordító bizottság és tevékenysége, Nyíregyháza 1999, Athanasiana füzetek 1. 33 A görög szertartásu katholikus egyház Szent és Isteni Liturgiája. A legszentebb áldozat bemutatását megelőző imákkal s isteni tiszteletekkel kiegészítve, Nyíregyháza, 1920, 309. (Következőkben: Liturgikon).

14


2011/3/1 10:22:37

templomban betiltja a magyar liturgiavégzést.34 Ez volt az a fordulópont, amikor belátták, hogy az egyházmegye és a magyar liturgikus nyelv bevezetése egyszerre nem megy, így előtérbe helyezték az egyházmegye ügyét.35 A hitélet mellett meg kell említenünk a kulturális élet fellendülését is. 1898. június 20-án megalakul a Görög Szertartású Katolikus Magyarok Országos Szövetsége, vezetője Szabó Jenő nyugdíjas miniszteri tanácsos. Megindulnak a görög katolikus újságok is: 1900-tól ungvári kiadásban megjelenik a Kelet, amely mellett meg kell említenünk egy másik, kisebb nagyobb megszakításokkal és átalakulásokkal máig terjesztett lapot, a Görögkatolikus Szemlét. 1902. december 3-án Szabó Jenő vezetésével megalakul a Magyar Görögkatolikusok Egyesülete, amely 1903ban magyar nyelvű folyóiratot indít Görögkatolikus Hírlap címmel.36 Mindezek a kezdeményezések egyértelműen a mozgalom lelki és kulturális pozitív irányvonalát konstatálják. Ezek alapján már nyugodt szívvel ki lehet jelenteni az 1900-as évek elején, hogy a főcélok még távolinak tűnnek, de van fejlődés, és a megvalósítás felé jó úton haladnak.

1.4. A Hajdúdorogi Egyházmegye megalapítása A hosszú kálváriút − ahogyan Szabó Jenő fogalmazott − 1912-ben ért véget, amikor Ferenc József megalapította a Hajdúdorogi Egyházmegyét. Ezzel az egyik zászló küldetése beteljesedett, ahogy azt már fentebb is említettem. A másik zászló küldetése még mindig homályba vesző, mivel a magyar liturgikus nyelv használatáról a Christifideles graeci kezdetű bulla ezt írja: „Ad linguam liturgicam huius novae erectae dioecesis quod attinet, praecipimus ut sit graeca antiqua, vernacula vero in functionibus tantum extraliturgicis toleretur eodemque modo quo in ecclesiis latini ritus iuxta Sanctae Sedis decreta illa uti fas est. Quo vero memoratae novae dioecesis sacerdotibus tempus suppetat antiquae linguae graecae addiscendae, tribus tantum annis decretam huius dioecesis erectionem proxime sequentibus in singulis paroeciis ea lingua liturgica uti poterunt, quae hucusque usitata est, vetita prorsus hungarica lingua, quam, quum non sit liturgica, in sacra Liturgia nunquam adhibere licet.”37

A görög nyelv bevezetésének kötelező mivoltát Rafael laodiceai érsek, apostoli nuncius 1912. november 17-én a következőképpen hozta az újonnan megalapított Hajdúdorogi Egyházmegye papjainak tudomására: „Nem kezdődik meg azonnal, hogy ugy mondjam, az uj irányzat, mert, mint jól tudjátok, három évig megengedtetik minden parochián ama liturgikus nyelv használata, melyet eddig használni szoktak, kizárva mindig a magyar nyelv használatát, melyet a liturgikus cselekményekben soha sem lesz szabad használni. Eme három Pirigyi:II, 102−103. Vö.: Pirigyi: II, 105.; Botlik: 173., B. Papp János viszont a fordulatot Szabó Jenő 1911. június 30-i felsőházi beszédéhez köti, vö.: B. Papp: 72−73. 36 Pirigyi: II, 104−105.; Botlik: 167−168. 37 AAS Annus IV, (1912) 12, 432–433.; Grigássy: 137.; Timkó Imre (szerk.): A Hajdúdorogi Bizánci Katolikus Egyházmegye Jubileumi Emlékkönyve 1912−1987, Nyíregyháza 1987, 242−243. 34 35

15


2011/3/1 10:22:37

év elteltével a liturgikus cselekményekben a klasszikus görög nyelv fog használtatni, mely, mint tudjátok, a ti tiszteletreméltó szertartástok első nyelve volt. Ezt a nyelvet, ha már nem ösmernétek, ez idő alatt Isten segitségével tanuljátok meg és nem kételkedünk, hogy gondotok lesz arra is, hogy a liturgikus ténykedésekben feleleteikkel résztvevő laikusok azt legalább olvasni megtanulják. A nép nyelve a liturgián kivüli ténykedésekben, mint azelőtt, ugy ezentul is megengedtetik és még inkább a privát könyörgésekben, a szentbeszédekben és a nép tanitásában, mely szentbeszéd és tanitás azon a nyelven végzendő, melyet mindnyájan használnak, sőt különböző nyelveken is, ha egyesek a többi közül nem értené.”38

A magyarországi görög katolikusok nem rendelkeztek azonban görög nyelvű liturgikus könyvekkel, amelyek beszerzése igen komoly gondot jelentett a magyar ajkú papság számára, nem is beszélve a görög nyelv fentebb előírt kötelező elsajátításáról. A három év sajnos nem sok mindenre volt elég, így 1915-ben Miklósy István püspöknek kénytelen-kelletlen nem volt más választása, mint a Szentatyához fordulni. 3141/1915. szám alatt kelt levelében arra kéri a pápát, hogy a görög nyelv bevezetésének kötelező dátumát 1920. január 1-jére helyezze át. A válasz a Bécsi Apostoli Nunciatúrán keresztül érkezik, igaz csak 1916. szeptember 30-án (5416/1916. szám alatt), amelyben viszont Róma egyértelműen elutasítja a kérést, és a görög nyelv bevezetésére szólítja fel az immár negyedik évét is betöltő egyházmegyét.

1.5. Utórezgések 1.5.1. Az 1920-as Liturgikon Az egyházmegye a római felszólításnak bizonyos mértékben eleget téve, csakis 1920-ban tud valami újat felmutatni, mégpedig az új Liturgikon kiadásával, amelyben az Aranyszájú Szent Jánosnak és a Nagy Szent Bazilnak tulajdonított Szent és Isteni Liturgiákban az anafora szövege (ha nem is egészében) görög nyelven jelenik meg.39 Erre a kiadásra nemcsak a felszólítások foganatosítása miatt volt szükség, hanem amint a Liturgikon emlékeztetőjéből megtudjuk, a korábbi kiadások már el is fogytak. „A sajtó alá rendezés munkáját a püspöki iroda vállalta magára. Az előbbi fordításokat az eredeti görög szöveg figyelembevételével, csakis a legszükségesebb javitásokra szoritkozva átdolgoztuk, a szent liturgiával kapcsolatos szertartásokkal, imákkal s énekekkel kibővítettük és az eddigi két külön kötetet egybefoglaltuk. Az egyházmegye főpásztora, Miklósy István püspök úr Őméltósága a ft. Káptalan közrevonásával a revízió munkáját személyesen vezette, 1235–1920. sz. jóváhagyó intézkedésével40 a mű kinyomtatását engedélyezte s a technikai kivitelt

Grigássy: 141−142. Aranyszájú Liturgiában: Liturgikon 134−144. (páros oldalak); Bazil Liturgiában: Liturgikon 240−260 (páros oldalak). 40 Az 1920-as Liturgikon jóváhagyása: Melles Géza püspöki irodaigazgató és Szemerszky János püspöki iktató aláírásával készült a következő levél (GKPL 1235/1920): „Méltóságos és Főtisztelendő 38 39

16


2011/3/1 10:22:37

irányította. Ebbe az uj kiadásba a szent liturgiák kánoni részét görög szöveggel is befoglaltuk, hogy a lelkészkedő papságnak addig is, amig Rómából megfelelő számú liturgikont hozathatunk, módjában álljon a szt. liturgia leglényegesebb részét egyházunk őseredeti nyelvén végezni.”41

1.5.2. Róma utolsó próbálkozásai Róma belátta, hogy a görög liturgikus nyelv bevezetése szinte lehetetlen a magyarországi görög katolikus közösségekben, ezért politikát vált, és az ószláv nyelvet igyekszik előnyben részesíteni a göröggel szemben, amire 1922-ben, majd 1938-ban is sor kerül még. Először Miklósy István püspöknél, másodszor Luttor Ferencnél, a Vatikáni Nagykövetség kánonjogi tanácsosánál, ám a megkérdezettek mindketten a görög liturgikus nyelv mellett tették le voksukat.42 Figyelemre méltó a fentebb említett két időpont közötti, egészen pontosan 1932-ből származó beszámoló, amelyet a keleti katolikusok statisztikai adatait és rövid történetét összefoglaló vatikáni kiadású kötetben találunk. A magyarok címszó alatti részből csupán a liturgikus nyelvről szóló, tömör, lényegre törő ismertetőt idézem: „A Christifideles bulla elrendelte a liturgiában a görög nyelv használatát, a magyar nyelvét pedig csak úgy, mint a római ritus extraliturgikus funkcióinál, – engedte meg. Három évi időtartamot adott a papságnak a nyelvváltozás keresztülvitelére. Az ujítás azonban nem valósulhatott meg, részben, mert a görög nyelv nem eléggé ismert, részben mert szükségképen el kellett volna fogadtatni a reuchlianus, azaz keleti kiejtést, az erasmianus, azaz ó-kiejtés helyett, mely egyedül ismeretes Magyarországon, részben mert a görögöknél használt éneklés, – ámbár az is ugyanazon byzantin forrásból ered, mint amely a szláv, román és így a magyar egyházaknál is használatban van – ma kissé eltérő és azonkívül középkori hangjegyrendszere van, mely különösen nehéz azoknak, kik ifjú korukban nem szereztek benne gyakorlatot. Ezenkívül helytelen lett volna megkísérelni, hogy megfosszák a népet a liturgikus imádságokra való karbani felelés szokásától, lehetetlen volt rászoktatni őket arra, hogy ezt egy előttük teljesen ismeretlen és a magyar nyelvtől nagyon elütő hangzásu nyelven tegyék. A hajdudorogi Ordinariusnak jóváhagyásával 1920-ban Nyiregyházán nyomatott egy Liturgikon (missale), amelyben Chrysostomus Szent János és Szent Vazul két Liturgiájának Anaforája és Canonja a magyar szöveggel átellenben görög nyelven is kinyomattatott, anélkül azonban, hogy ezért használatba került volna. A liturgikus könyveknek le nem fordított része helyett ma is az ószláv szöveget használják, melyet a kántorok úgy olvasnak, ahogy tudnak.”43 Püspök Úr, Kegyes Atyánk! Magas szóbeli intézkedése Méltóságodnak a szent liturgiai szöveg átjavításakor adott útbaigazításai szerint, a szentmisét megelőző összes szertartásokat is átjavítottuk s a szükséges pótlásokat megtettük. A nyomdamunka megkezdése érdekében mély tisztelettel kérjük Méltóságodat, kegyeskedjék a mű javított és bővített kiadását magánhasználatra jóváhagyni és ennek kinyomását engedélyezni. Szentelő jobbját csókolva vagyunk Nyíregyházán, 1920. augusztus hó 20-án Krisztusban engedelmes fiai...” A püspöki válasz csupán indorzában olvasható: „Jóváhagyatik s kinyomtatásra engedélyeztetik.” aug. 22. 41 „Nyiregyháza, 1920. Karácsony hava. Melles N. Géza kanonok, püspöki irodaigazgató.” Vö.: Liturgikon 309−310. 42 Vö.: Pirigyi: II, 166−167. 43 Statistica con cenni storici della Gerarchia e dei Fedeli di rito Orientale, Vatikán 1932, 224−225. A fordítást Szántay-Szémán István készítette, ld.: Idem: A görög ritus liturgikus könyvei s magyar nyelvre való

17


2011/3/1 10:22:37

A beszámoló alapján kijelenthetjük, hogy a Vatikán politikája megenyhült, az 1930-as években már nem annyira elutasító a magyar nyelvet illetően, mint a 19. század végén, vagy a 20. század elején. Az idézet utolsó előtti mondatának a zárlata – „anélkül azonban, hogy ezért használatba került volna”, mármint a görög nyelv az anaforában – pedig egyenesen arra enged következtetni, hogy feladták a magyarok elleni „harcot”, belátták, nincs értelme erőltetni a különféle idegen nyelveket, ezért hadd végezzék akár a saját nemzeti nyelvükön is a liturgiát. A fentebb említett 1938-as megkeresés (a görög helyett az ószláv nyelv bevezetésével) viszont nem egészen erre enged következtetni. Ennek az lehet az oka, hogy a beszámoló elkészítésére a magyar püspököt, Miklósy Istvánt kérhették fel (ahogyan az ma is szokott lenni), aki ezt a feladatot kiadta egy olaszul tudó történész papjának, aki túl buzgó módon tárta fel az igazságot. Ha ez a feltételezésem meg is állja a helyét, még akkor is rejtély marad számomra, hogy ez a szöveg miként mehetett át a vatikáni „cenzúrán”. Az elkövetkező három évtized egyébként nem arról tanúskodik, hogy minden rendben a Vatikán részéről, vagyis, hogy nyugodtan lehet végezni a liturgiát magyar nyelven, akár az anaforát is, hisz akkor nem lett volna szükség arra, hogy Dudás püspök 1954-es Szent Liturgiára vonatkozó általános rendelkezéseiben44 az anaforában a görög szövegeket is feltüntesse,45 helyesebben kötelezően előírja papjai számára.

1.6. A magyar nyelv hivatalosan is az oltárra kerül A Vatikáni Zsinat előtti, fentebb is említett három évtized nem volt egyszerű Magyarországon sem az egyház számára, bár általánosan elfogadott, hogy kisebb volt a politikai elnyomás, mint a környező országokban, de mégis... Persze, mindenütt vannak problémák, de Magyarországon még a nemzeti nyelv használata is gondot okoz, ami még mindig nem engedélyezett, holott az első magyar nyelvű liturgiafordítás lassan 200 éves is lesz – nyugodtan gondolkozhattak így a görög katolikus magyarok, amikor végre valahára elérkezett a Vatikáni Zsinat. Igaz, még annak is meg kellett várni a végét, hogy a magyar nyelv hivatalosan is az oltárra kerülhessen, amikor is Dudás Miklós püspök 1965. november 19-én a Szent Péter-bazilikában teljesen magyar nyelven végezte a Szent Liturgiát, mégpedig a zsinaton jelenlévő egyházi vezetők jelenlétében. Magyarországra hazaérve e jelentős eseményről nagy örömmel számol be Nyíregyházán 1965. december 21-én, majd a rá következő napon Miskolcon, de élményét körlevélben is megosztotta papjaival, sőt ezáltal ránk is hagyományozta. A körlevélben külön kiemeli, hogy „... véget ért a magyar liturgiáért századokon át folytatott munkánk és küzdelmünk kálváriaútja. Most teljesült be az, amire őseink századok óta vágyakoztak, most érlelődött be az ő és a mi átültetésük” in Keleti Egyház V. évfolyam 2−3. sz. (1938) 43. 44 Dudás Miklós: Szertartási utasítások Aranyszájú Szent János liturgiájának ünnepélyes bemutatásához, in Ivancsó István: A magyar görögkatolikusság körlevélben közölt liturgikus rendelkezéseinek forrásgyűjteménye, Nyíregyháza 1998, 188−207. 45 Ibidem, 200−202.

18


2011/3/1 10:22:37

reményeink legszebb gyümölcse”.46 Az örvendetes szavakat követően a papság a Szent Liturgiát teljes mértékben magyar nyelven végzi.47

1965/VII. számú körlevél, ld.: Ivancsó István: A magyar görögkatolikusság körlevélben közölt liturgikus rendelkezéseinek forrásgyűjteménye, Nyíregyháza 1998, 239. 47 Valójában a II. Vatikáni Zsinat alkalmával sem kaptak a magyar görög katolikusok külön engedélyt a nemzeti nyelv használatára, mivel az Orientalium Ecclesiarum dekrétum 23. pontja kimondja ugyan, hogy egy-egy részegyház legfőbb vezetője a főpásztori tanácsával dönthet a nyelv használatáról a liturgia szent cselekményeiben, de jelentést kell küldenie az Apostoli Széknek, hogy az jóváhagyja a szövegek anyanyelvű fordításait. Ez nem történt meg 1965-ben, sőt, azóta sem, mégis e fenti eseménytől datáljuk a magyar nyelv hivatalos bevezetését a Szent Liturgiába. A zsinat hatástörténete – beleértve a Sacrosanctum Concilium kezdetű liturgikus konstitúció idevágó pontjait is (36., 39., 54., 63., 76., 78., 101.) – egy külön tanulmányt érdemel, melynek jelen tanulmányban már nem tudunk keretet biztosítani. 46

19


2011/3/1 10:22:37

A Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Könyvtárában őrzött liturgia-fordítás címlapja 20


2011/3/1 10:22:38

Második fejezet

A Krucsay Mihálynak tulajdonított liturgia-fordítás fennmaradt kézirata és más liturgia-fordítások

2.1. Történeti háttér 2.1.1. Bevezetés Az előző fejezetben szemléltetett történelmi áttekintés több szempontból is szükségesnek bizonyult. Elsősorban azért, hogy folyamatában lássuk azt a hosszú-hosszú éveket és emberfölötti erőt próbáló harcot, amelyet a magyar görög katolikusok saját nyelvük oltárra emeléséért megvívtak. Másodsorban pedig annak felismerése végett, hogy az 1965-ben beteljesült álomnak nagyon konkrét elgondolásai voltak már a 18. század végén, még pontosabban az 1790-es években, amikor a tudomány jelenlegi állása szerint két liturgiafordítás is készült. A liturgiafordítások közül jelen fejezetben a Krucsay Mihálynak tulajdonított munkát48 áll szándékomban bemutatni, amit persze óhatatlanul össze fogok hasonlítani másik két fennmaradt emlékkel.49 2.1.2. Bacsinszky András püspök kora Még mielőtt a kézirat konkrét bemutatásához kezdenék, szólnom kell egy olyan korszakról – amelyet az előző fejezetben szándékosan kihagytam –, amikor ténylegesen megkezdődnek a komoly magyar nyelvi munkák. Bár a 17. század végén már léteztek bizonyos magyar nyelvű szövegek Izaiás szerzetes jóvoltából,50 ám De Camillis püspök (1640–1706) korában teljes fordítások még valószínűleg nem készülhettek, ami viszont már elképzelhető volt, mintegy száz évvel később, Bacsinszky András (1732–1809) idejében.51 B. Papp János szerint Bacsinszky püspök (1772–1809) hivatalos levelezésében is használta a magyar nyelvet, sőt dorogi paróchus korában pedig liturgikus szö Fakszimile kiadásban is megjelent Ivancsó István gondozásában: Lithurgia – Krucsay Mihály munkács megyei kanonok 1793-ban készült munkája, Nyíregyháza 2003. 49 A Görög Anya-Szent-Egy-Háznak Liturgiája vagy-is isteni-tisztelete Arany-szájú Szent János szerént (ford.: Kritsfalusi György) Ungvár 1795.; Aranyszájú Sz. János Liturgiája (Gombos István hajdudorogi egyh. gondnok régi kéziratából másolta Papp Antal), Hajdúdorog, 1854. 50 Emlékkönyv 78.; Petrus: 14.; Sztripszky Hiador: Bibliographiai jegyzetek az ó-hitű magyarság irodalmából, in Szabó: 423. = Sztripszky: 76. Ivancsó István: A magyar görögkatolikusság liturgikus könyveinek anyanyelvi fordításai és kiadványai, in Timkó Imre (szerk.): A Hajdúdorogi Bizánci Katolikus Egyházmegye jubileumi emlékkönyve 1912–1987, Nyíregyháza 1987, 158. 51 Vö.: Emlékkönyv 79.; Sztripszky Hiador: Bibliographiai jegyzetek az ó-hitű magyarság irodalmából, in Szabó: 435, = Sztripszky: 91. 48


2011/3/1 10:22:38

vegeket fordított magyarra, amelyeket énekeltetett is a templomban. A magyar anyanyelv használata egyébiránt olyan nyilvánvaló volt számára, hogy ahhoz semmilyen engedélyt nem kért.52 Farkas Lajos egyenesen Szent Pál apostolhoz hasonlítja Bacsinszky személyét és a magyar nyelv bevezetése iránti buzgalmát: „Bacsinszky András püspökké lévén, Dorog egész bizalommal fordult hozzá, kérvén, hogy főpapi hatalmánál fogva intézkedjék, miként az egyházban a magyar nyelv nagyobb tért nyerjen. A nagyhirü és mélytudományu püspök nem volt siket hívei kérelme iránt, és Szent-Pál apostollal tartva, hogy hívei Istenöket értelmesen, saját anyanyelvökön imádhassák, azt jogosultnak nemcsak beismerte, hanem már szükségét is belátta annak, hogy lythurgiális könyvek magyarra fordíttassanak, s megengedte, hogy a nagy községekben az egyházi beszédek csakis magyarul tartassanak, az egyházi meneteknél magyarul énekelhessenek, a papok is az epistolát és evangéliumot mise közben magyarul mondhassák, hogy a nevezett püspök úr a magyar nyelvnek az egyháztani jogosságát nemcsak beismerte, hanem minden utógondolat nélkül annak az oltárra tételére is törekedett...”53

Ami pedig ez irányú tevékenységét még jobban bizonyítja, az nem más, mint a püspöksége idejében történt liturgiafordítások, amelyek közül az egyik, Farkas Lajos szerint, az ő buzdítására készült el.54 A források tanúsága szerint létezett ugyanebben az időben egy másik liturgiafordítás is, amelyet Krucsay Mihálynak tulajdonítanak, de valójában csak Lupess István átírásában maradt meg kéziratos formában. 2.1.3. Célkitűzés A következőkben az utóbb megnevezett, vagyis Krucsay Mihálynak tulajdonított liturgiafordítás Lupess István átiratában fennmaradt kéziratát fogom ismertetni (2. pont), majd a már fentebb is említett fordítások egymáshoz való viszonyát vizsgálom részletesebben (3. pont).

2.2. A kézirat ismertetése55 Vö.: B. Papp: 17. Farkas: 12. 54 Vö.: Farkas: 12–13. 55 A kézirat ismertetésével Ivancsó István igen sokat foglalkozott már, ám a teljesség kedvéért ezeket a leírásokat nekem is feltétlenül el kellett készítenem. Vö.: Ivancsó István: Legelső magyar nyelvű liturgiafordításunk – 200 éves Krucsay Mihály munkája, in Athanasiana 1 (1995) 53–76. (Következőkben: Ivancsó: Legelső); Idem: Utószó az első kéziratos liturgia-fordításunkhoz, in Lithurgia – Krucsay Mihály munkács megyei kanonok 1793-ban készült munkája, Nyíregyháza 2003, I–XI. (Következőkben: Ivancsó: Utószó); Idem: Lupess István, az első liturgiafordításunk másolója, in Liturgikus örökségünk II. A Krucsay-féle liturgiafordítás fakszimiléje kiadásának alkalmából 2003. október 30-án rendezett szimpozion anyaga, Nyíregyháza 2003, 15–32. (Következőkben: Ivancsó: Lupess); Idem: Egy fontos tanúság Krucsay Mihály 1793-ban készített liturgiafordításáról, in Athanasiana 23 (2006) 195–200. (Követekzőkben: Ivancsó: Egy fontos tanúság); Idem: Az áldozár tevékenysége a szent áldozványi szolgálatban a Krucsay-fordítás alapján, in Liturgikus örökségünk X. A papságról a papság évében 2009. november 26-án rendezett szimpozion anyaga, Nyíregyháza 2009, 31–56. 52 53

22


2011/3/1 10:22:38

2.2.1. Kódextani leírás 2.2.1.1. Általános információk A Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Könyvtárában Ant. 10292. szám alatt található egy kézirat56, mely a következő címet viseli: Lithurgia az az Isteni Sz(ent) Szolgálat, vagy Mise, mely Arany Száju Sz(ent) János munkáiból magyar nyelvre által tetetett, és e könyvetskébe F(ő)t(isztelen)dő Lupess István Timári Parochus Urtól le irattatott 1814. Egy 1814-ben írt „könyvecskéről” van tehát szó, amelynek első leírását Ivancsó István készítette 1995-ben57, ám nem fordított nagy gondot a kézirat kodikológiai ismertetésére. Ez a tény nem is lenne olyan nagy probléma, ha a kéziratot 2000ben nem restaurálták volna58, ami miatt viszont ma már képtelenség pontosan ismertetni a restaurálás előtti jegyeket. Ennek értelmében nem adhatunk pontos információt a kézirat borítójáról, kötéséről, ugyanis a restauráció után nem látszik a fűzés (és/vagy) ragasztás nyoma, de nem látszik ezáltal az ívek struktúrája sem. A kézirat a restaurálás után barna műbőr kötést kapott, remélhetőleg a restaurátor legalább színben igyekezett az eredetivel megegyezőt készíteni. A könyv papírja az idők folyamán besárgult, a tinta, amellyel arra írtak, vélhetően fekete volt, de az idő teltével, a restaurálás miatt és a besárgult laptól most inkább sötétbarnás árnyalatot mutat. A könyv mérete: 195 x 115 mm. A kéziratban eredetileg nem volt számozás, ami arra enged következtetni, hogy Lupess István az átmásolás után hamar be is köt(tet)hette, egyébként fennállt volna a lapok keveredésének veszélye. A mű csak a restauráláskor kaphatott számokat, mégpedig kézirathoz illően, fólió szerint. A számozás grafitceruzával történt a jobb alsó sarokban, a kézirat egészében így 50 számozott lapot találunk. (Az 50. lap rektóján fejeződik be a kézirat). A legelső lapot a restaurátor tehette bele a kéziratba, (ugyanúgy, mint a fakszimilében van). A második lap lehetett eredetileg az előzék, ami még a restaurálás után is jól mutatja, hogy roncsolt volt. A harmadik lap rektóján, vagyis ahol a díszes címet találjuk, kezdődik a számozás 2. számmal. Ahogy már említettem, ez a számozás a restaurátor műve lehetett, mivel 1995ben Ivancsó István kijelenti, hogy „a fordítás egy előzéklap után 93 oldalt tesz ki”,59 és nem említi, hogy lenne benne más számozás. Igaz, a számozásról 2003-ban sem számol be a fakszimile utószavában sem, sőt a corpusba nem is kerül be semmilyen számozás, mégis találunk némi módosítást, mivel itt a következő szöveg áll: „A fordítás egy előzéklap után 94 oldalt tesz ki.”60 Többször is átszámoltam a lapokat és (Következőkben: Ivancsó: Az áldozár). 56 A kéziratnak fénymásolata is készült a Szent Atanáz Görög katolikus Hittudományi Főiskola Könyvtárában, melynek leltári száma: BT 898. A fénymásolatban grafit ceruzával bejegyzett, oldal szerinti számozás található, amelyet Ivancsó István is követ műveiben. 57 Ivancsó: Legelső, 53–76. 58 Ivancsó: Utószó, III. 59 Ivancsó: Legelső, 61. 60 Ivancsó: Utószó, VII.

23


2011/3/1 10:22:38

oldalakat, de egyik számot sem találtam helyesnek. Amennyiben az előzéklap után nem számolom a címlapot, akkor 95 oldalból, ha pedig azt is beleveszem, akkor 97 oldalból áll a mű. Az efféle elszámolásokat elkerülendő, ha a kézirat tartalmát nemcsak felsoroljuk, hanem azokhoz oldalszámokat is rendelünk, az előírásoknak megfelelően (ld. lentebb). A fakszimile kiadója a leírásokban a következetlenség hibájába is beleesett, mivel a fentiek alapján láthatjuk, hogy az oldalszámozást részesítette előnyben, mégis az előzéklap és a címlap verzójáról beszél,61 ami egyértelműen a fólió-számozás sajátossága. A kéziratban lévő szöveget a másoló egy oszlopban, mégpedig egy nagyjából 180x95 mm-es keretben helyezte el. A keret szélessége és hosszúsága néhány mm-t ingadozik, és nem mindig szabott ténylegesen határt az írott szövegnek. A teljesen teleírt keretekben (vagyis az előzéklap, a címlap, stb. kivételével) általában 20–25 sort helyez el a szerző, amitől csak nagyon ritkán tér el. (A sorokat egyébként ötösével feltüntettem a 3. fejezetben, vagyis a kézirat átírásánál). Lupess a megrajzolt keret jobb alsó sarkában helyezi el az őrszót, ami a következő oldal kezdő szavát vagy szótagját jelzi előre. 2.2.1.2. Díszítés A kéziratban nem jellemző sok díszítőmotívum, nincsenek szépen kidolgozott iniciálék, mint ahogy miniatúrák sem. A másoló egyedül a címlapon bontakoztatta ki alkotóvágyát, ami részletesebb leírást is érdemel. A címlapon két, egymáson 45 fokban elfordított négyzet található62. Igaz, csak jó indulattal nevezhető négyzetnek a két négyszög, amelynek eredményeképpen az elkészült nyolcágú csillag, vagy a belső nyolcszög sem teljesen szabályos, de ezt tudjuk be a szabadkézzel történt rajzolásnak. A két négyzet szélein két párhuzamos vonal fut, amelyet Lupess néha feketére satírozva kitöltött, máshol szabadon (fehéren) hagyott. A nyolcágú csillag körvonala többnyire kitöltött, a belső nyolcszögé viszont változó, mivel a függőleges és vízszintes körvonalak be vannak satírozva, amelyek középen fehér hullámvonal fut, a többi szára viszont fehéren maradt. A belső nyolcszög tartalmazza a címet: „Lithurgia az az Isteni Sz(ent) Szolgálat...”, amelyet Lupess arányosan helyezett el, (a Lithurgia szót nagyobb betűkkel írta), de egyébként minden alakzatban ábrázolt valamit. A szimmetriára nagyon odafigyelt a rajzoló, így a felül található két oldalsó háromszögbe két szárnyas kerubot illesztett, igaz szárnyaik kilógnak a háromszögekből. Az alul lévő két oldalsó háromszögbe pedig emberi fejeket rajzolt. A fenti háromszögben egy szem kapott helyet, amelyet még szaggatott kettős vonallal körbe is rajzolt, úgy hogy a körök nyolcszögbe nyúló részeit lehagyta, és a háromszög kitöltött körvonalait mindenütt behullámozta, ezzel is kifejezve, hogy ez a legfontosabb része az alkotásnak, mivel ez az Istenséget szimbolizálja (latin minta alapján). Az alsó háromszögbe csupán az 1814-es évszám került, amely mellesleg a legszűkösebb háromszögre Ivancsó: Legelső, 62.; Ivancsó: Utószó, VIII. Ivancsó István leírása szerint 90 fokban történt az elfogatás (Ivancsó: Legelső, 61–62), de egy négyzet 90 fokos elforgatással önmagába fordul vissza. 61 62

24


2011/3/1 10:22:38

sikeredett. A két oldalsó háromszögben csupán szárak és indák vannak, szintén szimmetrikus elrendezésben, egészen pontosan egy-egy virág (vélhetően tulipán) szára és egy levele, amelyet keresztez egy lelógó tökszerű növény indája, mindkét oldalon. A tulipánok és a tökök kívül esnek a nyolcágú csillagon, a szárak és indák viszont a háromszögek oldalaiból nőnek ki. Az ábrázolás nagyon szimbolikus, középen áll a liturgia, a felső részen az isteni (háromszögben a szem, a két angyal), az alsó részen pedig az emberi (emberi fejek és az évszám, vagyis az embernek oly fontos időszámítás) motívumok dominálnak. Véleményem szerint ez a rajz nagyon jól szemlélteti a mennyei és a földi liturgia összekötését, ami pontosan akkor történik meg, ha a kéziratunkban lévő szöveget komolyan imádkozzuk... Ivancsó István a címlap leírásakor több kérdést is feltesz a rajz eredetével kapcsolatban, hogy az Lupesstől, Krucsaytól, esetleg valamilyen ószláv kéziratból származik. A rajz eredetének eldöntésében sokat segített egy másik, Lupess Istvántól származó dokumentum, pontosabban egy protocollum63, amelyben szintén rajzolásra adta fejét a szerző. A protocollum címlapjának részletes ismertetése ezen a helyen nem szükséges64, de a két rajz közötti hasonlóságok, mint a háromszögben lévő szem, a tökszerű növények, négyzet-, ill. itt rombuszalakzatban a szöveg elhelyezése mind-mind arra engednek következtetni, hogy a liturgikus kéziratunkban lévő rajz kidolgozása és megvalósítása Lupess Istvánnak tulajdonítható. A szerző a Szent Liturgia átírásának befejezésekor (38v), annak végső lezárásaként, és valószínűleg örömét is kifejezve, hogy elkészült egy fontos résszel, egy egyszerű díszítést alkalmaz, amely úgy néz ki, mint egy fektetett nyolcason lévő hurok. 2.2.1.3. Tartalom Lupess István kéziratában nemcsak Aranyszájú Szent János liturgiáját írta át, hanem egyéb imádságokat is, amelyek a 39r oldaltól egészen a kézirat végéig (50r) tartanak. Jelen műben ezeket az imádságokat nem elemzem, de itt fontosnak tartottam oldalszámszerű pontossággal is ismertetni azokat65. 1r 1v 2r 2v 3r–38v

Emlékeztetés. Bejegyzés. Címlap. Emlékeztetés. Aranyszájú Szent János Szent és Isteni Liturgiája.

GKPL III – 1 – b. Timár 1822–1934 (évkör). A függelékben megtalálható a címlap digitalizált változata. A 19. századi timári protocollum bemutatását forráskiadványban tervezzük megjeleníteni a Görög Katolikus Püspöki Levéltár gondozásában, amelyben a címlapról is készítünk majd bőségesebb leírást. 65 Az imádságok bőségesebb elemzését egy következő tanulmányban tervezem, ahol már nem a Szent Liturgiát, hanem görög katolikus egyházunk magyar nyelvre fordított, kéziratos euchológiáit vonom majd vizsgálat alá. 63 64

25


2011/3/1 10:22:38

39r–50r 39r–40r 40r–v 40v–41r 41r–v 41v–42r 42r–v 42v–44v 44v 45r–v 45v–46r 46r–v 46v–48r 48r–50r

Beteg embernek halálra való elkészétése, az az vele mondandó sok ájtatos imádságok. Szokásos kezdet. Nitzenumi hitnek formája. A beteg embernek gyónása előtt imádsága. Gyónás. Gyónás után imádság. A bűnös ember fohászkodásai. Az Ur vétele előtt imádság. Ur vételekor, Ur vétele után. Imádság. A Boldogságos Szűzhöz imádság. Örökké való Hazánkhoz kívánkozás. Nehéz betegnél való imádkozás: az Atya Istenhez, A Fiú Isten hez, A Szentlélek Istenhez, A Szűz Máriához. Három Isteni fő jóságok: Hit, Reménség, Szeretet indulati.

2.2.2. Kézirattani leírás 2.2.2.1. Általános megfigyelések A nagy kezdőbetűket általában szépen megformálja Lupess, ritkábban külön hurkokat is alkalmaz, erre jó példa a címlapon található Isteni szó, ahol a nagy I felső szárából kiindulóan két ellipszist rajzol a betű felső része köré. Hasonlóan kacifántos a címlap verzóján látható Emlékeztetés szó kezdőbetűje is, mely bőven kiemelkedik a többi betű közül, és alakját tekintve olyan, mint egy spirál. Lupess írásképe ezektől eltekintve egyszerű, igyekszik szépen megformálni a betűket, amelyek minimális dőlésszöggel rendelkeznek, mintegy 10–15 fokot dőlnek jobbra. Lupess néhány betűt nagyon jellegzetesen ír, amelyekről más helyen is fel lehetne ismerni írását. A d betű írásakor legyen az kis- vagy nagybetűs, annak szárát balra mindig meghosszabbítja, és a végét néha behurkolja, ezáltal a kis d betűt szinte sohasem köti össze a jobbján lévő betűkkel. A kis f betű alsó hurkában gyakran nyolcast ír le, és megtörténik ritkábban, hogy a felső rész is hasonlít egy nyolcashoz. A g betű alsó szárának a dőlésszög miatt balra lent kellene elhelyezkednie, ennek ellenére nem egyszer (mondhatnám rendellenesen) jobbra lent találjuk a hurkot. A szerző k betűjét akár a görög ábécé tanításakor is mintául lehetne venni, egyetlen különbséggel, hogy a jobb felső szárát mindig félkörívben megnyújtja. A p betű szára általában zárt hurkot képez. Az r betű megformálása nagyon hasonlít a z-hez, különösen kitűnik ez az irgalmazz szóban, amit jó néhányszor le is kell írnia a másolónak. A t betű a szó végén mindig, de a szó belsejében is olyan, mint egy írott r, a szó végén a jobb oldali szára kicsit ívesen megemelkedik, de függő-

26


2011/3/1 10:22:38

leges szára nem magasabb, mint egy a betűé, tehát négyvonalas rendszerben a két középső között helyezkedik el66. A betűk összekapcsolásakor a legtöbb variációt az s betűnél találhatjuk. Két s betű összekötése úgy néz ki, mint két egyes szorosan egymás mellett, amelyek szára lenyúlik a vonal alá. Az s és t betűk találkozását a szerző egy lendületből megoldja, és az összekapcsolás egy olyan írott nagy A betűt „eredményez”, amelynek a bal oldali szára jóval a vonal alatt kezdődik. Az sz betű esetében az s általában aránytalanul megnövekszik a z mellett, szinte mind a négy vonal közötti részt kitölti, és olykor a felső és alsó szára bezárul, és ilyenkor egy nagyon vékony, kicsit jobbra dőlt nyolcast eredményez. Meg kell még említeni a két t összekapcsolását, amely sokszor egy görög kis π betűhöz hasonlít. Az y nem egységesen kapcsolódik az előtte álló (lehetséges) mássalhangzókhoz, olykor ugyanazt a méretet ölti, mint az előtte lévő betű, máskor csak annak lelógó szárán találjuk, mint egy arra ráragasztott hármas számot. A szöveg kiemelését a betűk megnagyobbításával oldja meg a szerző. Az aláhúzást eleinte a rubrikákra alkalmazta, de később a fontosabb részek kiemelésére is, ennek használatában tehát nem következetes a másoló. A szöveg második részében az egyes címeket kettős vonallal húzza alá, de itt sem mindig, és nem is az egész címet. 2.2.2.2. Nyelvészeti megfigyelések Molnár Nándor nyelvész 1966-ban szövegünk nyelvezetéről azt írja (persze a Kritsfalusiéról is egyben), hogy a Szatmár megyei népi stílust tükrözi, vagyis a felső-tiszai és északkelet-magyarországi nyelvjárást.67 Udvari István már nem an�nyira a népi stílusjegyeket emeli ki, hanem azt, hogy egy igazi kultúrnyelvet követ a kézirat nyelvezete, egyenesen azt, amin Kazinczy is alkotott, és amelyre a magyar irodalmi nyelv épült.68 Udvari ugyanezen írásában különbséget tesz kéziratunk két nagy fejezetének (a Szent Liturgia és az imádságok) írásmódja között. Ezt a részt szó szerint is idézem, mivel egy nyelvésztől jobban úgysem tudnám e fontos megfigyeléseket átadni. „A Lithurgiában pl. a szóelemző helyesírási elv dominál (pl. állapotjáért, elmondja, engedj, stb.) az imákban pedig a kiejtés elve gyakrabban érvényesül (pl. megszabadullyak, áldozattyáért, bocsánattyára stb.). A c hangot a Lithurgiában következetesen cz betűkapcsolat jelöli, az imákban pedig előfordul a tz is. A Lithurgiában és az imákban egyaránt előfordulnak í-ző és é-ző formák, de pl. a Lithurgiában az idvezéts, emléts, tekénts, egyeséts, szólétjuk stb. é-ző formák domi Az írott kisbetűket négyvonalas rendszerben szokták elhelyezni, amit én is hasznosnak ítélek, és alkalmazok is itt, és a következőkben. (Természetesen kéziratunk nincs ilyen módon bevonalazva.) 67 Vö.: Molnár Nándor: Perevodii cerkovnoszlavjaszkih liturgicseszkih teksztov na vengerszkij jazik, in Studia Slavica 12/1–4 (1966) 273–281. 68 Vö.: Udvari István: Aranyszájú Szent János Liturgiájának első magyar nyelvű fordítása: Gálszécsi fordító, timári másoló, nyíregyházi értékápoló, in Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 39. évf. 2. sz. (2004) 229–231. (Következőkben: Udvari: Aranyszájú). 66

27


2011/3/1 10:22:39

nálnak, az imákban pedig az í-ző alakok: tisztitsd, gyógyitsd, idvezits, szabadits, erősíts, stb. Mint látjuk hangtanilag több észak-kelet-magyarországi vonás tükröződik a Lithurgiában, melyek közül markánsan jelentkezik az e-zés: pl. temjén, fertelmesség, stb. A Lithurgiában következetesen idvezétsed, idvezítő az imákban üdvözítsed, üdvözítő, tehát az elsőben az e-ző formák dominálnak, az utóbbiakban pedig az ö-zők. A fordítót és a másolót ért különböző nyelvi, művelődési hatásokra utalnak az ilyen párhuzamok: szolgálat – mise; áldozó – mise mondó pap; diakónus – káplány; evangeliom – evangyeliom; evangeliomos könyv – evangyeliumos könyv; karnak fővebbike–kántor; stb. ...a Lithurgia egyházi szláv nyelvből készült fordítás, melyben a forrásnyelv hatását is érezhetjük, az imák egy része pedig római katolikus és református imaszövegek hatását tükrözi. A fordítás a magyar nyelvű görög katolikus egyházi-vallási szakszókincs kialakulásának útjára-módjára is ráirányítja a figyelmet. Már a Krucsay által magyar nyelvre átültetett Lithurgiában is tetten érhetők a görög és egyházi szláv eredetű szavak, mely jelenség, mindmáig megfigyelhető a görög katolikus egyházi-vallási szókincsben. (Vö.: diakónus; antifóna (egyházi ének); orár (ruhadarab, az angyalok szárnyait szimbolizáló, 10-12 centiméter széles, keresztekkel díszített szalag), prokimen, (egyházi ének, zsoltárrészlet); kerubim (kerub); szerafim (szeráf) stb. ...A penitencia, pátronus, fundáló, konfeszor; stb latin eredetű szavak alkalmazása a Lithurgiában a Magyar Királyság lakossága atyai nyelvének, a latinnak nemcsak a fordító általi ismeretére utal.”69

Az Udvari István által leírt észrevételek igen nagy jelentőséggel bírnak, mivel előtte komolyabban még senki nem foglalkozott a kéziratunk második részében található imádságokkal. Nyelvészeti megállapításai pedig iránymutatóak a többi fordítással való összehasonlítás esetében is. 2.2.3. Tanúságok a kéziratról A Lupess István átírásában fennmaradt kéziratra többen és többször is hivatkoztak az elmúlt másfél évszázadban (érdekes módon leginkább a századfordulók környékén), de sohasem a benne foglalt imádságok, hanem a benne található első, vagy a második (?) teljes liturgiafordítás miatt. A két (Kritsfalusi és Krucsay nevéhez fűződő) fordítást szinte mindig együtt említik meg a különböző szerzők, ezért bemutatásukat is együtt, a 3. fejezetben végzem el a status quaestionis (2.3.1.) címszó alatt. 2.2.4. Krucsay és Lupess, avagy a fordító és a másoló 2.2.4.1. Krucsay Mihály Krucsay Mihály életére vonatkozóan nem sok biztos adatunk van, talán a legtöbbet a kéziratunkba beíró Roskovics Ignác kanonok szolgáltatja (2r), miszerint: „Forditotta Krucsay Mihál[y] munkács megyei kanonok 1793-ban, elhalt 1814-b[en]. Udvari: Aranyszájú, 230.

69

28


2011/3/1 10:22:39

Parochus antea Gálszécsensis, tum Parochus et Archidiaconus S(átor) A(lja) Ujhelyiensis, denominatus in Cano|nicum 1804. obiit 1814.” Ivancsó István Krucsay életrajzi adatait megvizsgálta a különböző sematizmusokban, amelyek közül a következő tényeket emelhetjük ki. Az 1792. évi munkácsi egyházmegyei sematizmusban azt találjuk, hogy Krucsay Mihály Gálszécsen volt paróchus70. Az 1814-es sematizmus tanúsága szerint pedig már kanonok: „Cartophilax, seu Cancellarius: R-mus D. Michael Krucsay, C. E. Canonicus Cartophilax”.71 Az 1816-os sematizmusban viszont nem szerepel a neve, ami azt jelenti, hogy ekkor már nem élt. A sematizmusok mellett meg kell említeni Sztripszky Hiador leírását, aki szerint: „Krucsay Mihály gálszécsi, majd s.-a.ujhelyi lelkész 1804–1814 kanonok”,72 valamint Bendász István tanúságát, mely szerint Gálszécsen 1777-től 1801-ig volt paróchus73. Az eddigi kutatások figyelmét némileg elkerülte Petrus Jenő rövid ismertetése, amelyben az áll, hogy Krucsay Mihály dorogi születésű volt, amit aztán később B. Papp János is megerősít74. Ez az információ a következőkben még sok mindenre adhat magyarázatot. A fenti tanúságok alapján, amelyek közül biztosnak csak a sematizmusok adatai bizonyulnak, Krucsay életútját a következőképpen foglalhatjuk össze. Hajdúdorogon született (amennyiben Gálszécs volt az első szolgálati helye,) az 1740-es évek közepén, ahol (többek között) Bacsinszky András volt a paróchusa (még szentelésekor is). 1771–1801 gálszécsi paróchus, majd 1801–1804 sátoraljaújhelyi paróchus és főesperes, 1804-től pedig haláláig, 1814-ig Munkács megyei kanonok. Ha valóban Gálszécsre nevezték ki legelőször, akkor 43 év papi szolgálat után, kb. 70 évesen adta vissza lelkét Teremtőjének. 2.2.4.2. Lupess István75 A liturgiafordítás lemásolójáról kéziratunk címlapja szintén szolgáltat bizonyos életrajzi adatot. A címlap tanúsága szerint 1814-ben, amikor a másolást elvégezte, Timáron volt paróchus. Ettől azonban jóval többet tudunk személyéről. Lupess István 1768-ban született, felesége Makranczay Julianna (szül.: 1776). Papi szolgálatát a bűdi (tiszavasvári) paróchián kezdi 1795-ben, először adminisztrátor, majd paróchus (1799). 1804-ben Timárra kap paróchusi kinevezést. A sematizmusokban egyéb életrajzi adatait is felfedezhetjük. Az 1814-es sematizmusban természetesen ugyanazt találjuk, mint könyvecskénk címlapján.76 Az Bendász István–Koi István (szerk.): A Munkácsi Görög katolikus Egyházmegye lelkészségeinek 1792. évi katalógusa, Nyíregyháza 1994, 98. 71 Catalogus venerabilis cleri almae diocesis Munkatsiensis sede episcopali vacante pro anno MDCCCXIV, Kassa 1814, 5. 72 Sztripszky Hiador: Bibliographiai jegyzetek az ó-hitű magyarság irodalmából in Szabó: 438, = Sztripszky: 95. 73 Bendász István: Részletek a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye történetéből, Ungvár 1999, 188. 74 Petrus: 16.; B. Papp: 18. 75 Vö.: Ivancsó: Lupess, 15–32. 76 Catalogus venerabilis cleri almae diocesis Munkatsiensis sede episcopali vacante pro anno MDCCCXIV, Kassa 70

29


2011/3/1 10:22:39

1816-os és az 1821-es sematizmus szintén timári paróchusként beszél Lupessről.77 Az 1825-ös sematizmus tanúsága szerint Lupess Istvánt timári paróchusként kerületi esperesi rangra emelték.78 A későbbiekben, de még mindig Timáron az egyházmegyei szentszéki bíróságban is tisztséget kapott,79 ám ugyanezen év március 7-én eltávozott az élők sorából, amiről az 1835-ös sematizmus számol be.80 Családjának tragikus sorsát is meg kell említenem, hiszen öt gyermeke közül a legidősebb is csak hat évet élt, és feleségét is fiatalon, 33 éves korában veszíti el. 2.2.5. A fordítás eredetije A kéziratunkban lévő szöveg csupán másolás eredménye, de mindenképpen biztosak lehetünk abban, hogy Lupess István nagyon ragaszkodott a szó szerinti átmásoláshoz. Ezt igazolja Udvari István kimutatása is a kézirat első részében található Szent Liturgia és a második részében lévő imádságok eltérő nyelvészeti sajátosságait illetően, hiszen teljesen elképzelhetetlen, hogy ugyanaz a személy a könyv első és második részében ugyanazokat a szavakat tudatosan más nyelvészeti és helyesírási szabályok szerint vesse papírra, hacsak nem azért, mert féltő gondossággal akarja átmásolni a kiválasztott szövegeket. Mindezek alapján Lupess szövegét tekintve is rákérdezhetünk, hogy mi is volt a korábban történt fordítás eredeti nyelve? Válaszként e kérdésre mindenki egyértelműen az ószláv nyelvet jelöli meg, de ezt nemcsak a fentebb vázolt történelmi jellegzetességek miatt, hanem filológiai meggyőződésből, mint ahogy azt Udvari is teszi, avagy éppen a bizánci rítusban meglévő szláv hagyomány specifikusságainak visszatükröződését vizsgálva, ahogyan a 4. fejezetben többször is utalást teszek erre. Ószláv nyelvből történt tehát a fordítás, már csak az a kérdés, hogy milyen könyvből. Ez az a kérdés, ami jelentős elbizonytalanodáshoz vezet. Naivan azt feltételezné az ember, hogy Kritsfalusi vagy Krucsay kézbe vett egy, a Munkácsi Egyházmegyében használatban lévő liturgikont, és átültette azt magyar nyelvre. Én is így kezdtem a kutatást, de hamar rá kellett jönnöm, hogy a közvetlen közelben nem létezik olyan ószláv nyelvű liturgikon, ami szó szerint azt tartalmazná, mint az első liturgiafordításunk. A 4. fejezetben különösen a zeon szertartásának vizsgálata kapcsán válik nagyon nyilvánvalóvá, hogy a Munkácsi Egyházmegyében használatos könyvek szinte szóba sem jöhetnek, származzanak azok Lembergből, Unevből, vagy Pocsajevből. 1814, 174. 77 Schematismus venerabilis cleri graeci ritus catholicorum dioecesis Munkacsiensis,ad annum MDCCCXVI, Cassoviae 1816, 118–119. Schematismus venerabilis cleri graeci ritus catholicorum dioecesis Munkacsiensis, pro anno Domini MDCCCXXI. ab effectuata dismembratione anno primo, Budae 1821, 93. 78 Schematismus venerabilis cleri graeci ritus catholicorum dioecesis Munkacsiensis, pro anno Domini MDCCCXXV. ab effectuata dismembratione anno primo, Budae 1825, 97. 79 Schematismus venerabilis cleri graeci ritus catholicorum dioecesis Munkacsiensis, pro anno Domini MDCCCXXXIII, Cassoviae 1833, 5. 80 Schematismus venerabilis cleri graeci ritus catholicorum dioecesis Munkacsiensis, pro Anno Domini MDCCCXXXV, Cassoviae 1835, 199.

30


2011/3/1 10:22:39

Érdemes ezen a ponton Udvari véleményét is meghallgatni, aki azt állítja, hogy a fordítás nyelvezetét ortodox kéziratok és kiadványok is befolyásolhatták, ami szerinte érthető is, mivel az első magyar nyelven megjelent bizánci liturgikus könyvek ortodox kiadásban jelentek meg.81 Mindemellett egy nagyon érdekes tényre mutat rá Szőke Lajos egyik cikkében, melyben többek között kijelenti, hogy a 16. században már léteztek ószláv nyelvű liturgikus kiadványok, amelyeket lassanként be is szereztek a Kárpátok túloldalán lévő gazdagabb paróchiákon, amire viszont nem volt lehetőség a kárpátaljai szegény vidékeken. A könyvnyomtatás terjeszkedésével fölöslegessé váltak az említett gazdagabb helyeken a kéziratos formában lévő liturgikus könyvek (másolatok), amelyeket aztán sokkal olcsóbban át tudtak adni a kárpátaljai szegényebb paróchiáknak, és így mindenki jól járt...82 Roppant érdekes ez az álláspont, és nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy valóban létezhettek a 17–18. században olcsó kéziratos liturgikus könyvek is a Munkácsi Egyházmegyében. Ha pedig első liturgiafordítóink éppen egy ilyet vettek volna a kezükbe, akkor világossá válna, hogy miért különbözik a nyomtatásban megjelent kárpátaljai liturgikus könyvektől, és egyben magyarázatot adna arra is, hogy miért nem sikerült eddig a fordítás alapjául szolgáló ószláv nyelvű liturgikont beazonosítani.83 2.2.6. A kézirat útja A következő részben kéziratunk fennmaradási történetének néhány ismert állomását ismertetem. Lupess István 1833-ban bekövetkezett halálával az átírásában fennmaradt könyvecskének két lehetősége volt: vagy a paróchián marad, vagy a Lupess család tulajdonában, ám közvetlen leszármazottai halálakor nem voltak, így nagy valószínűség szerint a paróchián maradhatott az értékes átírás. Mindennek ellenére viszonylag hamar magántulajdonba (vagy levéltárba, könyvtárba) kerülhetett a kézirat, mert komoly liturgikus használat jegyeit nem viseli magán. Valószínűleg Ungváron hosszabb időt is töltött a kézirat, de erről a későbbiekben, Roskovics Ignác személyével társítva fejtem ki hipotézisemet. Most azonban azt a két valós magántulajdonost ismertetem, akiket már az eddigiekben sikerült beazonosítani. 2.2.6.1. Murányi Miklós Az 1944-es Máriapócsi Naptárban84 fontos információt közöl: „Murányi Miklós ungvári püspöki titkár úr könyvei közül került elő legújabban az a kéziratos könyv, melyet

Udvari: Aranyszájú, 230. Szőke Lajos: A magyarországi görög katolikusok liturgikus könyveinek múltjáról, in Könyv és Könyvtár 27 (2005), 219. 83 Ez csupán egy hipotézis, de eddig még jobb magyarázatot nem találtam a megfogalmazott kérdésekre. 84 Papp György (felelős kiadó): Máriapócsi Naptár a magyar görögkatolikus hivők részére az 1944. szökő évre (Tizenhatodik évfolyam), Nyíregyháza 1944. A Máriapócsi Naptárt kéziratunkkal való összefüggésben ismerteti: Ivancsó: Egy fontos tanúság, 195–200. 81 82

31


2011/3/1 10:22:39

a Krucsay Mihály által 1793-ban, tehát pontosan 150 évvel ezelőtt készült fordítás alapján 1814-ben másolt le az akkori timári lelkész”.85 A bejegyzés két szempontból is nagy jelentőséggel bír, egyrészt azért, mert felfed az elveszettnek tűnt kézirat múltjából egy időszakot. Másrészt, teljes mértékben elterjed (ha másképp nem, a naptár által) a címlapon lévő, Roskovics Ignác kanonok által 1880-ban készített kiegészítés. A bejegyzéssel kapcsolatban megjegyezhetjük még, hogy a 150 év pontos dátumnak látszik, mivel az 1944-es naptárt – ha már készülhetett ilyen jellegű mű a háborús évek viszontagságai közepette – illett az előző évben megszerkeszteni, vagyis 1943-ban, így helytálló a másfél évszázados datálás. Murányi Miklós személyéről több minden is ismeretes, ami nem nagy csoda, hisz a 20. század gyermekéről van szó. 1911-ben született és 1979-ben halt meg. Már 1933-ban pappá szentelik, és igen hamar, 1934-ben kinevezik püspöki titkárnak. Az 1944-es naptár készítője még ebben a minőségében ismeri a kézirat „őrzőjét”. Amennyiben Murányi nem családi örökségként birtokolja a kéziratunkat, akkor nagy valószínűség szerint püspöki titkár korában juthatott hozzá az értékes műhez, amit nem is sokáig tartott magánál, ha már 1943-ban tudvalévő, hogy az ő birtokában volt. 2.2.6.2. Timkó Imre Miután Murányi lemond a drága kincsről, annak ismét „lába kél”, s végül a budapesti Központi Antikváriumban köt ki, ahol Timkó Imre püspök még akadémiai tanár korában talált rá, és meg is vásárolta, bár pontosan nem lehet tudni, hogy arra az 50-es vagy 60-as években kerülhetett sor. Azt, hogy Timkó Imre a kéziratot püspöksége alatt (1975–1988) nagy becsben tartotta, közvetlen munkatársai megemlékezéséből tudjuk86, és azt is, hogy még halála után sem volt könnyű útja a könyvecskének a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Könyvtáráig. Az immár majdnem 200 éves kézirat útját sajnos nem tudjuk ettől bővebben rekonstruálni, azt azonban mindenképpen kijelenthetjük, hogy viszontagságos helyzeteket élt meg, néha féltő kezek tartották nagy becsben, máskor gondatlan kezek még áruba is bocsájtották. A leglényegesebb azonban az, hogy fennmaradt és mi magunk is kezünkbe vehetjük, olvashatjuk és tanulmányozhatjuk azt.

2.3. A liturgiafordítások egymáshoz való viszonya 2.3.1. Status quaestionis Amint azt már fentebb is megjegyeztem, a Lupess István kéziratában fennmaradt, Krucsay Mihálynak tulajdonított liturgiafordítást szinte mindig együtt említik Máriapócsi Naptár, 66. (1. lábjegyzet). Ivancsó: Utószó, III.; Pregun István: A Krucsay kézirat fakszimiléjének bemutatása, in Liturgikus örökségünk II. A Krucsay-féle liturgiafordítás fakszimiléje kiadásának alkalmából 2003. október 30án rendezett szimpozion anyaga, Nyíregyháza 2003, 8.; Ivancsó: Egy fontos tanúság, 198. 85 86

32


2011/3/1 10:22:39

meg a szerzők Kritsfalusi György fordításával, éppen ezért tartottam fontosnak, hogy a két műről készült tanúságokat együttesen mutassam be (vö.: 2.2.3.). Természetesen, ha nem is sokan, de vannak szerzők, akik egyedül csak a Kritsfalusi fordításról tudósítnak,87 ám semmi esetre sem ez az általánosabb felfogás. 2.3.1.1. Kritsfalusi, majd Krucsay Az első bizonyságok arról adnak hírt, hogy az első, magyar nyelvű teljes liturgiafordítást 1795-ben Kritsfalusi György ungvári gimnáziumi tanár készítette, amelyet valamikor utána követett Krucsay Mihály fordítása, amely Lupess István kéziratában maradt fenn. Vegyük most sorra a tanúságtevőket. A rendelkezésre álló forrásaink közül legelőször Farkas Lajos beszél e sorrendről: Bacsinszky püspök „buzdítására már Szent-János egész lythurgiája magyar nyelvre fordíttatott s nevenapjára 1795-ben ungvári tanár, Kricsfalusi György által ezzel ajándékoztatott meg. De volt ezenkívül más fordítás is, mit Lupes István, timári lelkész, lemásolt kéziratban mutatott be, melyet állítólag Krucsay Mihály, előbb gálszécsi, később ujhelyi lelkész, 1804-től 1814-ig kanonok, fordított volna”.88 Petrus Jenő tanúsága: „...Ezek között van Kricsfalussy György ungvári görög nyelvprofessor Szent János szerinti mise forditása, melylyel az érdemes tanár püspökének András napjára, névünnepére kedveskedett: ezek közt vannak Krucsay Mihály dorogi születésü kanonok fordításai is...”89 Az Emlékkönyvben ezt találjuk: „Kricsfalussy György, ungvári tanár magyarra forditotta Aranyszáju Szent János miséjét és Bacsinszky András püspököt 1795-ben, a nevenapján, azzal ajándékozta meg. [...] Krucsay Mihály előbb gálszécsi, később sátoralja-ujhelyi lelkész, majd 1804-től 1814-ig, kanonok, szintén leforditotta magyarra a szent misét”.90 Grigássy Gyula egy kicsit eltérő módon ír Kritsfalusiról a törzsszövegben: „Kricsfalusi György ungvári tanár minden felsőbb megbizás nélkül magyarra forditja aranyszájú szent János liturgiáját és Bacsinszky András püspököt 1795-ben nevenapján ezzel ajándékozza meg”, Krucsayról pedig csak egy lábjegyzetben közöl információt: „Még egy liturgiai forditásról van tudomásunk, melyet Lupes István timári (Szabolcsm.) lelkész kéziratban mutatott be s melyet állítólag Krucsay Mihály, előbb gálszécsi (Zemplénm.) később s.-a.ujhelyi lelkész, 1804–1814-ig pedig kanonok forditott volna”.91 Talán legprecízebben Sztripszky Hiador fogalmaz, aki Bibliographiai jegyzetek az ó-hitű magyarság irodalmából cím alatt sorra veszi a magyar nyelvű emlékeket, amelyek közül a 8. szám alatt ez áll: „Kritsfalusi György. A Görög Anya-szent-egy-háznak Liturgyiája vagy-is Isteni-tisztelete Arany-száju Szent János szerént. Magyarra fordittatott Ungvárt 1795-dik esztendőben. Folio kézirat 42 őrszavas számozatlan lap, a püspöki levél Vö.: Hierotheus (Gedeon Kupár Rezső): A görög katholikus magyarság ügyéről, in Szabó 348.; Miklósy István püspök 1921. április 25-én kelt 1021/1921. számú körlevelében, a Szentség a Szenteknek magyarázatakor beszél Kritsfalusi fordításáról. Szántay-Szémán István: A görög ritus liturgikus könyvei és magyar nyelvre való átültetésük, in Keleti Egyház 2–3 (1938), 44. 88 Farkas: 12–13. 89 Petrus: 16. 90 Emlékkönyv, 79. 91 Grigássy: 38. 87

33


2011/3/1 10:22:39

tárban, Ungvár (Egész terjedelmében lásd hátrább.)”.92 A 15. szám alatt pedig Krucsay Mihály fordítására utal: „Krucsay Mihály gálszécsi, majd s.-a.-ujhelyi lelkész, 1804–1814 kanonok lefordította a liturgiát magyarra. Mikor? Nem tudjuk”.93 Az idézett szövegek a nevek tekintetében elég nagy változatosságot mutatnak, de szinte mindegyik teljes meggyőződéssel kijelenti, hogy Kritsfalusi a fordítását Bacsinszky András püspöknek ajánlotta, ahogy ez persze a mű előszavában is szerepel. Kritsfalusi esetében érdemes még megjegyezni, hogy a fordítás motivációja nem egységes a fenti tanúságok alapján, mert míg Farkas Lajos szerint a püspök buzdítására, addig Grigássy Gyula leírása alapján minden felsőbb megbízás nélkül készítette a fordítást. Bár, úgy tűnik, ez az egyetlen kérdéses pont Kritsfalusira vonatkozóan, Krucsay személyét és fordítását illetően azonban több kétely is felmerül, amit jól szemléltetnek az „állítólag..., fordított volna..., Mikor? Nem tudjuk” szavak, mégis mindenki mechanikusan másolja, hogy gálszécsi paróchus, majd sátoraljaújhelyi lelkész, aki 1804–1814 között még kanonok is volt. Ezek az életrajzi adatok igazából Roskovics kanonok bejegyzését visszhangozzák, de a fordítás dátumáról senki semmit nem tud pontosan megjelölni. Ez akkor kétségkívül azt jelenti, hogy a rövid életrajzi leírást Roskovics Ignác egy ismeretlen latin nyelvű forrásból emeli ki, amit aztán tőle függetlenül a többiek is alkalmaznak, de már magyar nyelven, és természetesen dátum nélkül. Máskülönben a datálás szintén megér néhány szót. Ha figyelmesen megnézzük az 1793-as évszámot, rögtön észrevesszük, hogy javított a benne lévő 7-es szám. Nem nehéz kitalálni, hogy előtte 8-as állt ott, amit a jobb felső részén való kötés is igazol, amit már nem tudott átsatírozni a javító. A 8-as szám hasonló jellegű összekötését megfigyelhetjük még a címlap rektóján az 1804-es évszámon, vagy akár a verzóján a 880-as dátum esetében. A 8-ast tehát Roskovics gyakran kötötte jobbra, persze inkább az ívesebb számokhoz (0, 8, stb.), de az 1-eshez soha, ezt kétszer is látjuk a rektón. Az 1800-as években élő ember könnyen elírhat egy 1700-as évszámot, mivel automatikusan írja második számjegyként a 8-ast. Valószínűleg itt is ez történhetett, bár némi gyanú felmerült még bennem a harmadik számjegyet illetően, főként a 9-es lenyúló szárának idegen megkettőzése miatt.94 Mindemellett furcsa tény, hogy Krucsay neve mellett nem mindig és szükségszerűen szerepel a másoló Lupess István neve. Bár, ez nem túlságosan zavaró Petrus Jenő, vagy az Emlékkönyv esetében, de Sztripszkynél már igen. Sztripszky, aki féltő gondossággal összegyűjtötte a magyar nyelvű liturgikus emlékeket, miért hagyja ki Lupesst? Mire enged ez következtetni? Egyszerűen csak nem látta, nem ismerte Lupess kéziratát, ahogy Ivancsó és Pregun feltételezi95, avagy nem is lát a kettő között összefüggést? E kérdésekre közel 100 év távlatából nagyon nehéz Sztripszky Hiador: Bibliographiai jegyzetek az ó-hitű magyarság irodalmából, in Szabó: 437. = Sztripszky: 93. 93 Sztripszky Hiador:Bibliographiai jegyzetek az ó-hitű magyarság irodalmából in Szabó: 438. = Sztripszky: 95. 94 A rendelkezésemre álló nagyítási technikákkal nem lehet igazolni, hogy ez a szám is javított lenne. 95 Ivancsó: Legelső, 57.; Pregun: 9. 92

34


2011/3/1 10:22:39

válaszolni, de az ezáltal is felmerülő problémákra a későbbiekben próbálok válaszolni. 2.3.1.2. Krucsay, majd Kritsfalusi A fentebb vázolt nézőpont – vagyis Kritsfalusi 1795-ben, majd valamikor később Krucsay is elkészítette fordítását – uralkodik egészen a legújabb időkig, így majdnem azt mondhatjuk, hogy hiábavaló volt Roskovics Ignác kanonok 1880-as datálása, miszerint a Krucsay fordítás két évvel is megelőzi a Kritsfalusiét, hiszen kortársai közül senki nem vette figyelembe. Ezt megmagyarázza az, hogy a kézirat nem is forgott közkézen, valamit tudtak róla, de Roskovics datálásáról csak a Máriapócsi Naptár tudósít 1944-ben, majd később Timkó püspök és kiemelt vendégei, közvetlen munkatársai szereznek róla kézzelfogható bizonyítékot, és lassan elterjed a fordítás 1793-as évszáma, ami alapján a szerzők megfordítják a korábbi sorrendet, és immár a Krucsay fordítását követi a Kritsfalusié.96 2.3.1.3. Kritsfalusi, majd Krucsay Érdekes módon mégis marad néhány szerző, akik ismerik ugyan a különféle kutatások eredményeit, a két liturgiafordítás idézésekor mégis a korábban kialakult sorrendet követik.97 Igaz, erről a néhány tanúságról is nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy e sorrendet nem azért változtatták vissza, mert nem tartják a fentebbi álláspontot helyesnek, hanem mindketten Bacsinszky András püspökségét tárgyalják, és azzal összefüggésben említik meg a liturgiafordításokat, amelyek közül érthetően a névnapi ajándékként készültet részesítik előnyben. 2.3.2. A liturgia-fordítások összehasonlítása 2.3.2.1. Az összehasonlítás szükségessége Az eddigiekben megtekinthettük a két liturgiafordítás szoros összekapcsolódását, amelyek összehasonlítására mind a mai napig nem történt komolyabb próbálkozás, pedig a fennmaradt emlékek összevetését már Sztripszky Hiador is buzgón szorgalmazta: „Kritsfalusi fordítása bizonyára hatással volt korának egyházi embereire. Hogy azonban ezt a hatást megmérhessük, ismernünk kellene valamennyi, kéziratban maradt, liturgia-fordítást, amelyek 1795 és 1879 között készültek. Ezeknek az összegyűjtése magyar vidékü egyházainkból és magánosoktól tehát nagyon kívánatos. Az eddig ösmert néhány darab ilyen egybevetések tételére nem alkalmas, mert még nincs elegendő számban kezünk között. Igen Vö.: Timkó Imre: Keleti kereszténység, Keleti egyházak, Budapest 1971, Ivancsó István számtalan helyen értekezik erről, ld. 8. lábjegyzet; Pirigyi: II, 83.; Pregun: 9.; Janka: A magyar liturgikus nyelv, 61. 97 Vö.: Udvari István: Bacsinszky András püspök (1732–1772–1809) a ruszin felvilágosodás képviselője, 200.; B. Papp: 18. Az idézett művekben egyikőjük sem datálja Krucsay fordítását, de Kritsfalusi neve után beszélnek róla, igaz, Udvari aztán csak megemlíti, hogy korábbi a Krucsayé. 96

35


2011/3/1 10:22:39

hálásak volnánk azért, ha vidéki egyházaink és magánosok a kezük alatt lévő, már amúgy sem használatos régi kéziratokat a budapesti gör. kath. egyház számára akár végképpen, akár csak használatra megküldeni volnának szívesek.”98 Az összehasonlításra mindenképpen szükség van, de nemcsak Sztripszky indoka miatt, hanem liturgiatörténeti szempontból is. Az összehasonlító elemzést még inkább elősegíti egy harmadik, szintén másolatban fennmaradt „névtelen liturgiafordítás”, amit 1854-ben másolt át Papp Antal Hajdúdorogon. Rendelkezésünkre áll tehát három fennmaradt emlék is a Szent Liturgia szövegével, amelynek részletes bemutatása a 3. fejezetben található, a Lupess kézirat átírásához fűzött kommentárokban. 2.3.2.2. Problémafelvetés A korábban leírtak alapján kijelenthetjük, hogy egy összehasonlító elemzésre nehezen is kerülhetett sor, mivel a három iratot egy helyen csak ritkán lehetett látni. Kérdéses, hogy egyáltalán Timkó püspök halála (1988) után, vagyis a Lupess kézirat könyvtárba kerülésekor bent volt-e még Papp Antal kézirata, – ha bent is volt, már nem igen sokáig – vagy már korábban kikerült Hajdúböszörménybe. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy 2008 júniusától mindhárom dokumentum megtalálható a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Könyvtárában. A Krucsaynak tulajdonított liturgiafordítást egészen hosszú ideig homály fedte, annak köszönhetően, hogy a Lupess-féle átirat hivatalos magángyűjteményben volt mind Murányi, püspöki titkár, mind Timkó püspök idejében, de a köztes időszakban is biztos helyen hevert, ahol tudós ember nem juthatott hozzá, és így semmiképpen nem hasonlíthatta össze azt más emlékekkel. A Papp Antal által átmásolt fordításnak is igen kalandos útja volt: járt Hajdúdorogon, majd Papp Antal állomáshelyein: Nagykálló, Napkor, Nyírkarász, Fábiánháza, s végül Hajdúböszörmény, majd megfordult Ungváron, Nyíregyházán a Hittudományi Főiskola könyvtárában már két különböző alkalommal is, miközben visszatért egy időre Hajdúböszörménybe.99 Szóval, a Lupess-féle kézirathoz hasonlóan nehéz lehetett „utolérni” ezt a kis kéziratos könyvecskét is. Talán a Kritsfalusi-féle fordítás volt mindig is a legelérhetőbb, hiszen Kritsfalusi Ungváron fordította, majd átadta a püspökének, ami után lehet, hogy egyenesen a Püspöki Levéltárban kapott helyet, ahol pedig Sztripszky „betűhíven” átírta100, két kötetben megjelentette, s ezáltal mindenki számára elérhetővé tette. Ivancsó István volt az első szerencsés, aki mindhárom dokumentumot egyben láthatta (nem annyira fizikailag, hanem liturgiatörténetileg értve), mégsem készített egy komolyabb összehasonlítást a három műről, de még a Kritsfalusi Sztripszky Hiador: A magyar liturgia legrégibb magyar fordítása, in Szabó: 461. = Sztripszky: 124. 99 Ld. bővebben: Ivancsó István: A «Hajdúdorogi névtelen» liturgiafordítás Papp Antal 1854-es kéziratában, Athanasiana füzetek 14., Nyíregyháza 2008. 100 Sztripszky Hiador: A magyar liturgia legrégibb magyar fordítása, in Szabó: 459. = Sztripszky: 121. 98

36


2011/3/1 10:22:39

Krucsay vonatkozásban sem, hanem megelégedett Roskovics Ignácz megállapításával, miszerint a két liturgiafordítás teljes mértékben megegyezik, csupán a Kritsfalusi „Uram, könyörülj rajtunk!” kifejezése helyett „Uram, irgalmazz minékünk!” áll a Krucsayéban101. Ezt az álláspontot vették át Ivancsótól (Roskovicstól) sokan mások, és senki nem kérdezett rá mind a mai napig, hogy létezik-e két fordítás bármilyen nyelven, bármilyen terjedelemben, ami ennyire megegyezik. A kérdésre a válasz egyértelműen negatív. Ennek alapján viszont meg kell vizsgálnunk a származási irányt, vagyis melyik volt ténylegesen fordítás és melyik csupán másolás, sőt ezt a kérdést a Papp Antal-féle másolatra vonatkoztatva is ki kell terjesztenünk. 2.3.2.3. A három liturgiaszöveg összehasonlítása Amint az alcímből is látszik, ezek után nem áll szándékomban három különböző liturgiafordításról beszélni, hanem inkább liturgiaszövegeknek hívom azokat, mindaddig, amíg a származási irányt nem konkretizálom. Van tehát három iratunk: egy fordítás és két másolat. A másolatok természetesen fordítás(ok)ból származnak, immár csak a számukat kell meghatározni, ami persze nem könnyű feladat, s a források hiányában mindenképpen csak hipotetikus megoldást lehet találni. Vizsgálatunkat kezdjük egy biztos pont felől, ami nem más, mint Kritsfalusi fordítása. A mű minden külső és belső próba szerint 1795-ben készült el, és Bacsinszky püspöknek ajánlotta a fordító. Tekintsük meg ezt az ajánlást: „Nagy Méltóságu Kegyelmes Uram! Nem kételkedem én, hogy nagy számmal légyenek, a’ kik Excellentiádnak e’ mai napon szivekből örvendeznek, hogy Excellentziád e’ napot szerentsésen ülheti; de engedje meg Excellentziád, hogy én-is szivemből mondhassam, hogy ezen örvendezök közzűl vagyok egygyik, a’ kinek szerentséje vagyon, Nemzetinek olly Nagy Nemű Lelki Fő-Pásztorát tisztelni, a’ ki a Vallás tellyes volta ki-tapogatására nézve sem a’ költségnek, sem a’ fáradságnak éppen tellyességgel semmit sem enged-meg. Ezen Excellentziád szivbéli buzgósága tehát leg-föbb és leg-elsö oka, hogy ezen: Görög Anya-szent-egyház Liturgyiája nevet viselö Isteni Tiszteletnek Magyarra lett forditásáhozz fogtam, más oka pedig az, hogy nem tsak a’ miólta ezen Ungvár várossábann szerentsém vagyon lakni, hanem máshelyüt-is némelly jóakaróimtól ezen Munkának fel-vállalására minden módon ösztönöztettem. Melly munkáhozz végre, ha bár félelemmel is, hozzá fogtam, és azt, ha szintén talán tán tétovázva-is, végre hajtottam, bizonyos lévén benne, hogy ha nem kedvére-is, leg-alább kedvetlenségére bizonyoson nem fog-lenni Excellentziádnak. Ezen tsekély igyekezetemet tehát, mint munkáim első zsengéjét bátorkodom Excellentziádnak mai napon, midőn Nagy-nemű Neve Szent Pátronussának napját üli, mint Nemzetem Lelki Fő-Pásztorának mély, ’s alázatos tiszteletem zálogául béajánlani, de nem más, hanem tsak azon okból egyedűl, hogy Kegyessége szerént ne a’ dolgot, melly Excellentziád előtt nem ujság, hanem egyedűl az igyekezetet Mél Roskovics kanonoknak egyébként nem volt teljes mértékben igaza, amikor a különbségeket ilyen egyszerűen vázolta, de a különbségek valóban nem jelentősek, amelyekre egyébként a 3. fejezethez írt kommentárban mutatok rá. 101

37


2011/3/1 10:22:40

tóztassék Excellentziád kegyes grátziájába fogadni. Légyenek ezen szivet meg-ható könyörgések a’ Felséges egy örök Isten előtt olly hathatósok, hogy Az engedje meg Excellentziádnak Nagy-nemű Nevenapját a’ Haza, ’s a’ Király hasznára, úgy Nemzetünk boldogittatására több számos esztendők el-forgása alatt-is vidám, fris és kivánt egészségbenn, testi ’s lelki boldogságbann el-érni, végre pedig kedves nyájával egygyüt a’ minden nap vér nélkül fel-áldoztatni szokott Bárányhozz el-jutni. A’ kiis midőn ezeket tellyes tiszta szivböl kivánom, vagyok Excellentziádnak alázatos szolgája: Kritsfalusi György, Ungvári Gyimnáziombéli Magyar nyelv Tanitó.”102

A szöveg magáért beszél, de jelen helyzetben a legfontosabb mondanivalónak azt tartom, hogy itt nem egy másolásról, nem egy szövegkorrekcióról, vagy egy lefordított szöveg átdolgozásáról, magyarosításáról van szó, hanem egy igazi, komoly munkát igénylő fordításról, amelyre többen is felkérték már. Egyébként is, egy ehhez hasonló, püspöknek címzett levélben miért is ne mondana igazat a köszöntő személy?103 Véleményem szerint ezt az evidenciát, vagyis hogy Kritsfalusi György 1795-ben készített egy teljes liturgiafordítást, nem lehet megkérdőjelezni. Sokkal labilisabb a helyzet Krucsay fordítását illetően, nem csupán a korábban említett bizonytalan szavak, de Lupess hallgatása miatt is. Miért hagyja ki, hogy kinek a fordítását másolja, amikor minden más adatot precízen lejegyez? Esetleg, már ő is egy másolatot másol? Ezenkívül az előzéklap verzóján található négy sor még nagyobb aggodalomra ad okot: „1. Popovics András azt mondja, hogy │ Tarkovics dorogi parochus fordította │ azt [...] tanár adta. │ 2. Peles Kereszturi [...]”, ugyanis a benne szereplő András, parochus, forditotta és tanár szavak megtalálhatóak a címlap rektóján és verzóján (2r–v) is, sőt írásképük teljesen azonos. Ez viszont azt jelenti, hogy ezt a bejegyzést is Roskovics kanonok készítette. Meg kell még említeni, hogy az eredeti műben az elemzett helyeken három külön színnel történt írás található a Lupessén kívül. Az írások, mint mondtam, nagyon hasonlítanak, s ha valóban mindegyik Roskovics szerzeménye, az két dolgot is jelenthet, egyrészt ő maga sem volt biztos a datálásban és a fordító személyében, másrészt, ha háromszor is volt alkalma beleírnia, akkor lehetséges, hogy az ő tulajdonában is volt a kézirat. Roskovics Ignác (1822–1895) egyébként 1875–1892. között többnyire Ungváron tartózkodik, mivel ott szemináriumi elöljáró, tiszteletbeli kanonok, majd később teológiai tanár, székesegyházi kanonok és egyházmegyei tanfelügyelő. 1892-ben lett pesti nagyprépost. 1880-ban Ungváron tartózkodott tehát, és ezek szerint ott volt Lupess kézirata is, vagy a püspöki levéltárban, vagy saját tulajdonában, s ez utóbbi a valószínűbb, mivel egy levéltári könyvbe nem illik csak úgy beleírogatni. Ez a feltételezés adalékul szolgálhat a kézirat útjának leírásában is, de mivel ez nagyon hipotetikus, ott nem akartam ezzel terhelni a biztosnak látszó információkat. Az biztos viszont, hogy Roskovics Kritsfalusi György köszöntőlevele Bacsinszky püspök névnapjára (Sztripszky Hiador átírásában), in Szabó: 465–468. = Sztripszky: 127–130. 103 Lehetne persze erre is indokokat kitalálni, pl. hogy saját magának nagyobb elismerést szerezzen, na de ilyen esetekben ez igen veszélyes, mivel könnyen kiderülhet az igazság, hogy nem ő az igazi fordító. 102

38


2011/3/1 10:22:40

Pestre nem viszi magával a könyvecskét, mert akkor Sztripszkynek tudomására jutott volna, és Murányi titkár tulajdonába is könnyebben kerülhetett Ungváron. Nem hagyhatjuk szó nélkül az előzéklap verzóján lévő sorokat sem, főként azt az információt, amit Popovics András szolgáltat, miszerint Tarkovics dorogi parókus végezte a fordítómunkát. Tarkovics Gergely egyébként az első eperjesi püspök (1818–1841), aki 1793–1798 között valóban hajdúdorogi paróchus volt104. A következő sor viszont ismét csak bizonytalanságot szül, mivel azt neki egy meg nem nevezett tanár adta, s ez a mondat ismét kétségbe vonja, hogy valódi fordításról lenne szó. Ki lehet ez a tanár? Csak nem Kritsfalusi György? Ha viszont Hajdúdorogon járunk, beszéljünk a harmadik „fordításról” is. A szövegek összehasonlítását elvégezve (ld. 3. fejezet) röviden összefoglalva arra a megállapításra jutottam, hogy a Papp Antal másolatában fennmaradt kézirat szintén nem egy fordítás eredménye, hanem a sok másolás miatt torzult a szöveg, bár ez is csak a rubrikákra érvényes, mivel azok jelentős megnyirbáláson mentek keresztül, de az imádságok szövege nagyon kicsi eltérést mutat a Kritsfalusi és Lupess verziójához képest. Feltételezésem szerint nem a Gombos István átírásában torzult a szöveg, hanem vagy előtte, vagy éppen Papp Antal másolásakor, hiszen őt, a végzős papnövendéket már nemigen érdekelték a rubrikák, vagy az, hogy mit és hogyan kell tennie egy diakónusnak, hanem csupán az, hogy papként milyen szövegeket kell mondania, s szerintem ez lehetett másolásának igazi indítéka. Gombos Istvánról nem sokat tudunk105, de ő maga nem volt klerikus, így az is kérdéses, hogy miért is volt szüksége egyáltalán egy liturgiamásolatra. Csakis két dolog jöhet számításba: vagy örökségként (esetleg ajándékként) kapta meg, vagy a magyar nyelv oktatásában alkalmazta, bár erre vonatkozóan nincs megbízható információnk. Hogy a Gombos István példányát miből írták át, az igazi rejtély. Természetesen jól hangzik a „hajdúdorogi névtelen” fordítás, bár, amint mondtam, az is inkább csak másolás lehet, de mégis, kihez köthető? A fenti kutatásoknak köszönhetően már két személy is szóba jöhet, egyrészt az előbb említett Tarkovics Gergely, aki dorogi paróchus korában lemásolhatta Kritsfalusi fordítását. Ungvárral és Bacsinszky püspökkel elég szoros volt a kapcsolata, hiszen az ungvári szemináriumból ment Dorogra 1793-ban, majd onnan ismét Ungvárra tért vissza 1798-ban. Így nem kizárt, hogy ismerhette Kritsfalusi fordítását, de hogy művét le is másolta, azt csupán a Lupess kézirat előzéklapjából vezethetjük le hipotetikus formában. A másik személy, akitől szintén hipotetikusan származtathatjuk a dorogi „névtelen fordítást”, az nem más, mint a már oly sokszor emlegetett Krucsay Mihály, mindezt pedig azért, mert néhány forrás – amint azt már meg is jegyeztük – érde Tarkovics személyét Udvari István rehabilitálta, minthogy korábban jelentősen lebecsülték a magyar nyelvben való jártasságát és aziránt megnyilvánuló tiszteletét. Vö.: Udvari István: Tarkovics Gergely hajdúdorogi éveiről, in Idem: Ruszinok a 18. században. Történelmi és művelődéstörténeti tanulmányok (Vasvári Pál Társaság Füzetei 9.), Nyíregyháza 1994, 193–195. 105 Vö.: Ivancsó: A «Hajdúdorogi névtelen». 104

39


2011/3/1 10:22:40

mesnek tartja megemlíteni, hogy Krucsay dorogi származású, tehát ugyanúgy ő is lehet az a bizonyos dorogi névtelen liturgiafordító. 2.3.2.4. Következtetések Az előző pontban bőségesen kifejtettem, hogy a források hiányában mennyire sok hipotézist állíthatunk fel, amelyek arra szolgálnak, hogy liturgiatörténetileg is megkíséreljük rekonstruálni a múlt liturgikus fejlődését, mindamellett arra is jó, hogy őseink buzgóságát kicsit reálisabb mederbe tereljük. Őseink buzgóságának nevezem, mivel a magyar nyelv oltárra emelésének küzdelmében igen előnyös volt azt hangoztatni, hogy két teljes liturgiafordítást is készítettek már a magyar ajkú görög katolikusok, vagy netalán, aki még a dorogi névtelent is ismeri, az már három komoly liturgiafordításról is beszélhet. Igen, ez abban a harcban, ahol a magyar nyelv előretörését célozták meg, ott igenis ez volt a feladat, hogy még a liturgiamásolásokat is liturgiafordításoknak titulálják, de ma, egy egészen nyugodt időszakban, amikor a görög katolikus egyházunknak leginkább pasztorációs és szociális feladatokban kell jeleskednie, akkor érdemes-e még továbbra is fenntartani olyan álláspontokat, hogy több liturgiafordítás is született a 18. század végén ugyanazzal a szöveggel? Nem, teljesen szükségtelen, és ezt ma már nem is hinné el senki, ha valaki részletesebben hozzálátna azok tanulmányozásához. Kutatásaim eredményeképpen itt kell hangot adnom annak a véleményemnek, hogy a 18. század végén egyetlen teljes liturgiafordítás készült el, ami Kritsfalusi Györgynek köszönhető. Ezek után az ő kéziratát másolgatták egészen az első könyv formában megjelent liturgiafordításig, ami az 1879-es fordító bizottság műveként jelent meg. Kritsfalusi fordítása a fennmaradt kéziratok szerint két irányban indult el (bár sokkal több irány is létezhetett), s az egyik a Lupess, a másik a Papp Antal átírásának irányába mutat. A három dokumentumot könnyű lenne egymásból is levezetni, mivel a Kritsfalusi fordítását némileg megváltoztatja Lupess, amiből aztán a rubrikákat leegyszerűsítve, kivágva elkészíti Papp Antal is a másolatát. Ez persze így túlságosan egyszerű lenne, s meggyőződésem, hogy a történelem biztosan rakott bele néhány vargabetűt, amit nagyjából a következőképpen tudok elképzelni. Kritsfalusi és Lupess között mindenképpen lennie kellett egy közvetítőnek, mivel véleményem szerint Lupess szóról szóra átmásolta az előtte lévő szöveget és nem módosított azon, amit a szöveghűséghez való ragaszkodásából vezetek le, amint azt már Udvari professzor „segítségével” be is mutattam (a Lithurgia és az imádságok különböző nyelvezetével kapcsolatban). Kritsfalusi és Papp Antal között is reálisnak mondható a két másolás, mivel a rubrikák jelentős változáson mentek át az eredetihez képest. Mindezek fényében a „timári vonalon” elképzelhetőnek tartom, hogy a 18. század végén, vagy a 19. század elején Krucsay Mihály lemásolta Kritsfalusi fordítását, és akkor már a bevettebb formulákat igyekezett beleilleszteni a szövegbe, amit Lupess szó szerint átvett, helyesebben átírt 1814-ben. A Kritsfalusi szövegétől eltérő módosításokat – amit semmiképpen sem tulajdonítok tehát Lupess 40


2011/3/1 10:22:40

Istvánnak –, még ha nem is jelentősek, az említett, magyar nyelvért folytatott mozgalomban egy kis túlzással el lehetett könyvelni, mint egy új liturgiafordítást. Lehetséges, hogy a „dorogi vonal” is Krucsaytól indul, de ott több másolás is történik, ami által az „Uram, könyörülj rajtunk!”-ból 1854-re már csak „Uram, irgalmazz!” marad, ahogy azt Papp Antal másolatában nem egyszer megtaláljuk, és mind a mai napig énekeljük. Ebben a folyamatban persze teljesen köztes állapotot mutat Lupess „Uram, irgalmazz minékünk!” formulája. A „dorogi vonal” részletesebben: Kritsfalusi fordítását lemásolja Tarkovics Gergely dorogi paróchusként (vagy esetleg Krucsay Mihály), 1785–1789 között, amit később lemásol valaki a 19. század első felében, ami Gombos István neve alatt marad fent, amit aztán 1854-ben átír magának Papp Antal, végzős papnövendék is. Feltételezésem szerint ez tehát a két vonal vázlatos leírása, ami mellett sokkal több másolat is létezhetett, egyébként nem nagyon tudták volna miből magyar nyelven végezni papjaink a Szent Liturgiát. Krucsay Mihály érdemeit egyébként semmiképpen sem akarom kisebbíteni, mivel a források elismeréssel beszélnek róla, és ha bizonytalanul is, de szinte kivétel nélkül tanúskodnak egy Krucsay-féle fordításról. Következésképpen, ha nevét a fenti körökből teljesen kihagyom, – s Tarkovicséval helyettesítem – és személyét nem degradálom egyszerű másolónak, akkor azt kell feltételeznem, hogy Krucsay Mihály fordítása elveszett, és még nyomaiban sem maradt fent az utókor számára.

41


2011/3/1 10:22:40

FORDÍTÁS ? FORDÍTÁS ? Tarkovics Gergely Hajdúdorog 1795-1798. ???

Kritsfalusi György fordítása Bacsinszky András püspök nevenapjára Ungvár 1795. Nyomtatott formában (Sztripszky)

MÁSOLAT „dorogi vonal” Tarkovics Gergely (vagy Krucsay Mihály) „fordítása” (Papp Antal kézirata alapján) Tarkovics: Hajdúdorog 1795-1798. Krucsay: Gálszécs 1795-1801.

MÁSOLAT „dorogi vonal” Gombos István Hajdúdorog Kb. a XIX. század második negyede

? FORDÍTÁS ? Krucsay Mihály Gálszécs 1771-1801. ???

MÁSOLAT „tímári vonal” Krucsay Mihály vagy Tarkovics Gergely „fordítása” (Lupess kézirata alapján) Krucsay: Gálszécs 1795-1801. Tarkovics: Hajdúdorog 1795-1798.

MÁSOLAT „tímári vonal” Lupess István Tímár 1814. Kéziratban fennmaradt.

MÁSOLAT „dorogi vonal” Papp Antal Hajdúdorog 1854. Kéziratban fennmaradt.

Az első ismert magyar nyelvű liturgiafordítás és másolatainak viszonyát szemléltető ágrajz 42


2011/3/1 10:22:40

Harmadik fejezet

Lupess István 1814-es kéziratában fennmaradt Szent Liturgia szövegének átírása

3.1. Előzetes megjegyzések 3.1.1. Bevezetés Az előző fejezetben kifejtett következtetéseimre alapozva ebben a részben Kritsfalusi György liturgiafordításának egyik fennmaradt másolatát, egészen pontosan Lupess István, timári paróchus 1814-es kéziratában található Szent Liturgia szövegét írom át, és összehasonlítom az eredeti fordítással, valamint egy másik kéziratos liturgiamásolattal, mely a „dorogi vonalon” Papp Antal nevéhez fűződik. Az átírás megkezdése előtt fontosnak tartok néhány gondolatot előzetes megjegyzésként megfogalmazni. A törzsszövegben tehát Lupess István kéziratát írom át, melynek szövegét összevetem a másik két fennmaradt liturgikus dokumentummal, és az ezzel kapcsolatos megjegyzéseimet, kommentárjaimat a lábjegyzetekben tüntetem fel. A három liturgikus szöveget az adott szerzők vezetékneveivel (Kritsfalusi, Lupess, Papp) fogom fémjelezni. A lábjegyzetekben a vezetéknevek mellett a szövegváltozatok találhatók majd, és különböző megjegyzések, ha az egyes szavak, kifejezések, mondatok valahol hiányoznak, vagy másként szerepelnek. Amennyiben más szó szerepel valamelyik szövegben, a megegyezést egyenlőségjellel (=) tüntetem fel, majd leírom a harmadik szöveg eltérését. A Lupess-féle írásjelek rendszerét csak azokban az esetekben javítottam, ha a szöveg azt megkívánta, vagy ahol az eredeti fordítás átírásának szövege sugallta. A kis- és nagybetűket is csak ott cseréltem, ahol nagyon szükségesnek találtam. A törzsszövegben lévő rubrikák jelölésére nem a Lupess által használt aláhúzást alkalmaztam, minthogy már említettem is, hogy azok alkalmazásában nem volt mindig következetes, mivel először a rubrikák jelzésére, később pedig a szövegek kiemelését is ezzel a módszerrel oldotta meg. A törzsszövegben jobbnak láttam, ha a rubrikákat dőlt betűvel írom át, mivel így jól elkülönülnek a liturgikus szövegektől. A lábjegyzetekben viszont a szó szerint idézett szövegeket írtam kurzívval, hogy azokat könnyen meg lehessen különböztetni a kommentároktól. Lupess a rövid és hosszú magánhangzók lejegyzésében igen gazdag változatosságot hagyományozott ránk, különösen igaz ez az ö-ő, ü-ű, de még az i-í magánhangzópárosokra is. Valójában nemcsak a 19. század elején, hanem


2011/3/1 10:22:41

a 19. század második felében is jelentkezett ez a probléma, nevezetesen Papp Antal kéziratában. Miután valóban nem találtam koncepciót a megnevezett magánhangzók használatában, de még a gyakrabban előforduló szavak, mint pl. a „füstölő” vagy „környös körül” esetében sem, ezért az ékezeteket a mai helyesírásnak megfelelően írtam át a törzsszövegben. Ritkábban ugyan, de a többi magánhangzópáros is rászorult olykor egy kis korrekcióra, amit szintén a fenti szövegben eszközöltem, legfőbbképpen azért, hogy ne szaporítsam az így is bőségesnek mondható lábjegyzeteket. Javításra került még a törzsszövegben a névelő és a személyes névmás téves egybeírása is (ate-a te, ami-a mi, stb.), amely a három szerző közül leginkább Lupess Istvánra jellemző. Kritsfalusi fordítás átírásának jellegzetességei közé tartozik az igekötők és az ige viszonyának szorosabbá tételére törekvő kötőjeles megoldás, ami nemcsak az előrevetett, hanem a hátravetett igekötőket is érintette. A másik két kéziratban az igekötők szinte soha nem kapcsolódnak az igéhez, legyenek azok elöl vagy hátul. Erre a különbözőségre szintén csak itt tudok utalni, mert teljes képtelenség az egyes eseteket mind-mind megjelölni a lábjegyzetekben. Léteznek olyan összetett szavak is, amelyeket hasonló módon kezelnek a szerzők, és amelyek szintúgy nem kerülnek bővebb kifejtésre. 3.1.2. Jelmagyarázatok A kézirat átírásakor a következő jeleket használom: = a folium első oldala, = a folium második (vagyis hátsó) oldala, ( ) = a rövidítések feloldása, | = a sorok elkülönítése, [ ] = hiányzó vagy olvashatatlan szöveg, < > = a szövegben nem szereplő, de értelmileg hozzátartozó betű vagy szó, { } = a másoló által szándékosan kihagyott rész, « » = őrszó. r

v

44


2011/3/1 10:22:41

3.2. A Szent Liturgia szövegének átírása

1r Emlékeztetés:106 | [It]ten mind107 elh[agyatna]k azon készü|[letek], mellyeket az Áldozó Papnak ten|[nie] kell, minek el[őtte] ezen Isteni szol|5gálathoz108 fogna, [mely itten el hagya] |tott készületek[et minekutána] meg|[tett],109 ő így kezdi a Szent Lythurgiát, | [a]mint k[övetkez]ik. 1v 1. Popovics András azt mondja, hogy | Tarkovics dorogi parochus fordította | azt [...] tanár adta. | 2. Peles Kereszturi [...]110 2r Lithurgia, | az az | Isteni Sz(ent) Szolgálat, vagy | Mise, mely Arany Száju Sz(ent) | 5János munkáiból magyar nyelv|re által tetetett, és e könyvetské|be F(ő) t(isztelen)dő Lupess István | Timári Parochus Ur|tól le irattatott | 101814.111 | Forditotta | Krucsay Mihál[y] | munkács megyei kanonok 1793.ban Elhalt 1814.b[en] | Parochus antea Gálszécsensis, tum Parochus et | 15Archidiaconus S(átor) A(lja) Ujhelyiensis, denominatus in Cano|nicum 1804. obiit 1814. | Ezen forditást össze hasonlítván a | «Kritsfa-» 2v Kritsfalusy György ungvári gymnaziumi | magyarnyelv tanárnak 1795. évben tett, | és Bacsinszky András püspöknek ajánlott | forditásával, – attól egyébként alig különbözik | 5minthogy az „Uram, irgalmaz mi nékünk” helyett | abban [...] „(Uram,) könyörülj rajtunk” van. | Ezen észrevételt jegyezte Ungvártt 880 apr. 24 | Roskovics Ignácz kanonok | Emlékeztetés! | 10Itten el hagyattatnak mind azon ké|születek, mellyeket az Áldozó, a vagy | Mise mondó Papp szokott meg tenni, | minek előte a Sz(ent) Lithurgiat, el kez|gye.

Lupess átírásában kétszer is szerepel „Emlékeztetés”, az első – annak ellenére, hogy több betű és szó is az enyészet martaléka lett, – nagyobb hasonlóságot mutat a Kritsfalusi-féle emlékeztetővel, ezért a szövegkritikai összehasonlítást ezen a ponton végzem el. Kritsfalusi egyébként a címmel kezdi: Aranyszáju Szent János Liturgyiája. Papp-ban kimarad az emlékeztető, ami lehetett éppen az első lapon, amely az idők folyamán elveszett a kéziratból. Részletesen ld.: Ivancsó: A «Hajdúdorogi névtelen». 107 Helyette Kritsfalusi: rövidités kedviért. 108 Kritsfalusi: szolgálathozz. Kritsfalusi-ban egészen gyakori a főnévhez kapcsolódó rag utolsó mássalhangzójának megkettőzése, Lupess kéziratában csak ritkábban kerül erre sor. 109 Utána Kritsfalusi: igy kezdi a’ Diákonus, vagy-is KÁPLÁNY. Vö.: 3r kezdete. 110 Ivancsó István ezt a négy sort kihagyja a fakszimiléből, annak ellenére, hogy máshol készített már róla leírást. 111 Eddig tart a díszes cím, az ezt követő szöveg már Roskovics Ignác kanonok későbbi betoldása. 106

45


2011/3/1 10:22:41

3r Diákonus, vagy is Káplány:112 | Adj áldást Uram! | Az Áldozó Pap:113 Áldott az Atyának, Fiúnak,114 és Szent | 5Léleknek115 országa, most is mindenkoron, | és mind örökkön116 örökké. | A kar: /:Chorus:/117 Amen.118 | D(iákonus):119 Kérjük békes<s>égben az Urat. | Kar:120 Uram, irgalmaz minékünk.121 | 10Diá(konus):122 A feljülről123 való békes<s>égért, és a lel|keink124 idveségekért125 kérjük az Urat. | Uram, irgalmaz mi126 nékünk. | Diá(konus):127 Az egész világ békességiért,128 az Is|ten Szent egyháza boldog állapotjáért, és | 15mindnyájának129 A diakónus szó legelterjedtebb használata a Diákonus, mind a Kritsfalusi fordításban, mind a Lupess másolatban. Sztripszky Hiador átirásában szinte kivétel nélkül mindig a Diákonus szót használjuk, Lupess azonban többször is lehagyja az ékezetet és a Diakonus szót szerepelteti, rövidítései mellett, amelyek gyakran a Dia:, ritkán a Diá: formát veszik fel. Papp a Diakonus szót jelöli meg az elején, amelyet Diakon-ra, vagy Diákon-ra is módosít művében. Helyette Papp: Diakonus mondja. 113 Helyette Papp: Áldozó M: = Áldozó mondja. Mindhárom szerző az Áldozó, Áldozó Pap szavakat használja, sokszor rövidített formában is: Áld. 114 A Fiú (második isteni személy) szó és annak ragozott alakjainak leírása nagyon változatos a két kéziratban, de még a Kritsfalusi nyomdai változatában is, néha rövid u, máskor hosszú ú váltakozik teljesen szabálytalanul. Ezért az átírásban a vizsgált iratokban szereplő, és a mai helyesírási szabálynak megfelelő Fiú alakot hagyom meg itt, és javítom a következőkben, de csakis a törzsszövegben. 115 A Szentlélek szó és annak ragozott alakjai Lupess kéziratában általában külön írva, nagy betűkkel szerepelnek: Szent Lélek. Ezt az írásmódot követi Papp is, Kritsfalusi viszont leginkább a Szent-Lélek kötőjeles formát alkalmazza. 116 A kis doxológiában található mindörökkön szó Lupes és Papp kéziratában különírva (mind örökkön) jelenik meg, Kritsfalusi viszont az egybeírt formát (mindörökkön) preferálja, persze nem egy esetben éppen az ellenkező példát is megtalálhatjuk. A törzsszövegben a Lupess által leggyakrabban használt mind örökkön verziót hagyom meg és javítom is, ahol attól eltért. Jelen esetben másik kettő hibásan: Kritsfalusi: mindörökön; Papp: örökön. 117 A zárójeleket a másoló ezen a módon használja: /:szöveg:/, amit meg is tartunk az átírásban, mivel a hagyományos zárójeleket: () a rövidítések feloldására alkalmazzuk. Kritsfalusi: kar, vagyis Chorus; Papp: A Kar vagy Kántor. 118 Kritsfalusi: Ámen; Papp: Ammen. Lupess kéziratában az Amen formát részesíti előnyben, én is ehhez ragaszkodom az átírás folyamán 119 Papp többlet: Diakonus oltár előtt mond. A másik két szövegben sajnos nem találunk részletes leírást erre vonatkozóan, de nyilvánvaló, hogy a diakónus az ekténiákat az ikonosztázion (általában a királyi ajtó) előtt mondja, éppen ezért teljesen érthetetlen Papp rubrikája. 120 A következő kérések után a másoló nem tartja fontosnak a Kar további feltüntetését az Uram, irgalmazz minékünk előtt, a Kritsfalusi neve alatt fennmaradt fordítás és átírásban azonban minden egyes kérés után szerepel. Papp többlet: énekli. 121 Kritsfalusi: Uram, könyörülj rajtunk. Ez az a különbség, amit Roskovics Ignác kanonok is megjegyez a mű elején. Papp viszont a Lupess-féle formulát alkalmazza, amit a későbbiekben le is rövidít, először Uram, irgalmazz nékünk, majd a ma is használatban lévő forma szerint: Uram, irgalmazz. 122 A rövidítésben Dia szerepel ugyan, de a rövidítés feloldásakor Diá(konus)-t fogok használni, mivel a másoló is ezt a formát használja legtöbbet (ld. fentebb). Papp a Diakonus szót használja itt. 123 Papp: fölülről. 124 = Kritsfalusi; Papp: Lelkünk. 125 Papp: üdvösségéért. 126 Hiányzik Papp-ban. 127 Papp: Diakonus M(ondja). 128 Kritsfalusi, Papp: békességéért. 129 Papp: mindnyájunk – későbbi áthúzás ceruzával. Papp Antal kétféle javítást alkalmaz szövegében, az első korrekció még a szöveg átírásakor történt, amikor ugyanazzal a tollal áthúzta, besatírozta a hibás szövegeket, ez az egész kéziratot végigkíséri. Egy második korrektúra is történt, de már csak ceruzával, a folyamat ezúttal azonban csak a 24. oldalig tart, tehát nem vizsgálta át az egész művet. 112

46


2011/3/1 10:22:41

egyesülésekért130 kérjük | az Urat.131 | Uram, irgalmaz minékünk | Diá(konus): Ezen Szent egyházért, és azokért | «akik» 3v akik hittel, ájtatossággal, és Isteni féle|lemmel járnak abba kérjük az Urat.132 | Uram, irgalmazz minékünk. | Diá(konus): Az Isten félő133 Püspökünkért | 5N:134 a tisztelendő135 Áldozó Papokért, a’ | Kristus136 egyházi137 szolgáiért,138 az egész | Papi Rendért, és népért139 kérjük az U|rat. | Uram, irgalmazz mi nékünk. | 10 Diá(konus): A kegyes, és140 Istenfélő Királyun|kért N:141 az egész háza népiért,142 és | hadi seregiért143 kérjük az Urat. | Uram, irgalmazz mi nékünk. | Diá(konus): Hogy meg verje, és meg alázza | 15minden ellenségét,144 kérjük az Urat. | Uram, irgalmazz mi nékünk.145 | Diá(konus): Ezen városért /:vagy Helységért:146/ | és minden városokért?147 ’s tartományért | és a bennek lakó148 hivekért kérjük az | 20 Urat. | Uram, irgalmazz mi nékünk | «Diá(konus):» 4r Diá(konus): A levegő égnek149 kellemetessé|giért,150 a földnek termékenységiért, és | békességes időkért kérjük az Urat. | Uram, irgalmazz mi nékünk. | 5Diá(konus): A hajókázókért, utazókért, bete|gekért,151 munkálkodókért, foglyokért, | és ezeknek idveségekért152 kérjük az Urat. | Uram, irgalmazz minékünk. | Diá(konus): Hogy Az oldalszámokat mellesleg ceruzával utólagosan beírva az oldalak alján, középre helyezve találjuk. 130 Papp: egyesülésékért – későbbi áthúzás ceruzával. 131 Utána Papp: Kar M(ondja). 132 A teljes könyörgés hiányzik Papp-ban. Már a harmadik oldalon ilyen hibát véteni, hogy egy teljes könyörgés kimaradjon, elég súlyos. Feltehetjük a kérdést, hogy miért ennyire figyelmetlen a másoló, főként, ha a többi tévedését, elírását is figyelembe vesszük. Valószínűleg azért, mert diákmunkáról (kispapként írja át) van szó. Mindemellett, ha elképzeljük egy hajdúdorogi papnövendék sorsát, akkor tudjuk, hogy az esetleges paróchiai szolgálat bőven kiegészül kerti munkákkal (abban a korban még inkább). A fiatal másoló mentségére szolgálhat, hogy a Szent Litrugia szövegét csak magánhasználatra készítette és nem egy közösség számára. 133 Kritsfalusi: Istenfélő, de Papp: Istent félő, amelyet később ceruzával össze is kötött. 134 Kritsfalusi: N: Püspökünkért; Papp: NN. 135 Utána Papp: p. 136 Lupess itt használja először a Kristus szót, amelyet művében végig, tudatosan ebben a formában használ, éppen ezért én sem módosítom azt a fenti szövegben, mindamellett meg kell jegyezni, hogy Kritsfalusi és Papp a ma is használt módon írják, vagyis: Krisztus. 137 Pappban is eredetileg egyházi állt, de aztán később ceruzával egyháza alakra módosította. 138 Papp: szolgaiert, de később ceruzával valaki belejavított, felrakta az ékezetet az e betűre, majd utána vesszőt tett, és lehúzta a tévedésből kiírt és kötőszót. 139 Kritsfalusi: és a népért. 140 Hiányzik Papp-ban. 141 Kritsfalusi: N: Királyunkért; Papp: N.N. 142 Kritsfalusi: népéért. 143 Papp: serediért, majd ceruzával Hadi-seregeiért-re módosította. 144 Papp többlet, ceruzával bejegyezve: és lázzadót. 145 Papp rövidít.: min. 146 Papp: v(agy) tartományért v(agy) helységért. 147 Kritsfalusi: városért és helységért. A helység ismételt említése teljesen kimarad a Lupess-féle szövegből; Papp csak: városért. 148 Papp: benne lévő. 149 Kritsfalusi: levegőégnek; Papp: levegő-Ég, de az összekötés ceruzával történt. 150 Papp: kellemetes sergiért, majd ceruzával kijavítva, mint fent. 151 Papp: betegekert, de ceruzával javítva, mint fent. 152 Kritsfalusi: idvezségekért; Papp: üdvösségökért, de a t betű ceruzás pótlás.

47


2011/3/1 10:22:41

mentek légyünk153 minden | 10nyomorgatástól, haragtól, és szükség|től kérjük az Urat. | Uram irgalmazz minékünk. | Diá(konus): Oltalmazz, idvezéts,154 kegyelmezz | és tarts meg Isten bennünket kegyel|15meddel. | Uram, irgalmazz minékünk | Diá(konus): Boldogságos, Szeplőtelen, leg | áldottabb ditső Királynénkat az Isten | Anyát155 és mindenkoron Szűz Máriát | 20minden Szentekkel egygyüt156 emlét|vén157 minnen magunkat,158 és egy mást | «’s az» 4v ’s az egész159 életünket a Kristus Istennek | ajánljuk | Kar: Te néked160 Uram. | Az Áldozó Pap fen szóval161 | 5Mert téged illet162 minden ditsőség, | betsület, és tisztelet, az Atyát, Fiút, és | Szent Lelket, most és mindenkoron, és | mind örökkön örökké. | Kar: Amen. | 10Ez után163 a kar énekli az első Antifo|nát,164 az Áldozó Pap pedig165 az első Anti|fonához tartozandó könyörgést mondja166 | el, a Diákonus ellenben meg hajtván | magát, helyéről ki lép, és az Idvezi|15tőnk képe előtt meg áll tartván az | orár nevezetű magán lévő ruhának | végét jobb kezének három ujjaival.167 | Az 1ső Antifonához tartozandó168 | Könyörgés | 20Ur Isten!169 kinek Méltósága meg | «magya-» 5r magyarázhatatlan, és ditsősége meg fogha|tatlan:170 kinek kegyelme véghetetlen, és az | emberi szeretete ki mondhatatlan! Tennen | magad,171 Uram, a Te kegyességed szerént | 5tekénts172 reánk, és ezen Szent egy házra,173 | és árazd174 reánk, ’s a velünk esedezőkre | bő kegyelmidet, és irgalmasságidat. | El végezvén

Kritsfalusi és Papp: legyünk. Kritsfalusi: idvezits 155 Kritsfalusi: Annyát; Papp: Anját, majd ceruzával Anyát-ra javítva. 156 Hiányzik Papp-ban. 157 Papp: említvén. 158 Papp: Önnmagunkat. 159 Papp: egyész, de javítva. 160 Kritsfalusi: Tenéked; Papp: Te neked. 161 Kritsfalusi: fenn-szóval. Papp: Áldozó M: 162 Kritsfalusi: illett – hiba. 163 Bal oldali margón: NB kétszer áthúzva. 164 Kritsfalusi az Ántifona, Papp pedig az Antifon (vagy rövidítve az Antif.) kifejezést alkalmazza. 165 Papp rövidítése: pg. 166 A következőket, vagyis a diakónusra vonatkozó részt teljesen kihagyja Papp, rögtön az imádságra ugrik, amelyet csupán a bal margón jelöl 1ör (először) felirattal, amelyet majd a későbbiekben is folytat, megszámozva a papi imádságokat. 167 Lényegét tekintve nem, de tagmondataiban különbözik a Kritsfalusi fordítása: Ez utánn a’ Kar énekli az Első Ántifonát, az Diákonny ellenbenn meg-hajtván magát, helyérűl ki-lép és a’ Krisztus képe előtt meg áll, tartván az orár nevezetű magán levő ruhát jobb kezének három ujjaival, az Áldozó-Pap pedig az első ántifonához tartozó könyörgést imádkozza. Rendhagyó módon most ebben a szövegben fedezhetünk fel több hibát. 168 Kritsfalusi: való. 169 Kritsfalusi: Mi Ur Istenünk! 170 Kritsfalusi: meg-mérhetetlen; Lupesstől meg-foghatatlan szavától ez teljesen eltér, a Papp kifejezése viszont sokkal közelebb áll: megfoghatlan. (A különbség lehet elírás is). 171 Kritsfalusi: Tennenmagad; = Papp, de csak ceruzás összekötéssel. 172 Papp: tekints. 173 Kritsfalusi: egy-házra. 174 Papp: erezd, majd ceruzával: ereszd – az ellenőrzést nem a másolt kézirat szerint, hanem saját kútfőből javította. 153 154

48


2011/3/1 10:22:41

a Kar az Antifonát, | a Diákonus előbbeni hellyére álván175 | 10meg hajtya176 magát, es fenn szóval mondja.177 | Diá(konus):178 Ismét, és ismét kérjük békes|ségben179 az Urat. | Kar: Uram, irgalmazz minékünk.180 | Diá(konus): Oltalmazz, idvezéts,181 kegyelmezz, | 15és182 tarts meg Isten bennünket kegyel|meddel. | K(ar): Uram, irgalmazz minékünk. | Diá(konus): Boldogságos, Szeplőtelen, leg ál|dottabb183 ditső Királynénkat Isten An|20nyát, a mindenkoron Szűz Máriát min|«den-» 5v minden Szentekkel együt184 emlétvén min|nen magunkat, és egymást és az egész | életünket a Kristus Istennek ajánljuk. | K(ar): Te néked Uram.185 | 5 Áldozó Pap:186 | Mert tiéd a Méltóság, és Tiéd az | ország, hatalom, és ditsőség az187 Atyá|é, Fiúé, és Szent Léleké,188 most, és minden|koron, és mind örökkön, örökké. K(ar): Amen. | 10Ez után189 a Kar énekli a második | antifonát: a Diákonus pedig hellyéből190 | ki lépvén191 a Boldogságos Szűznek képe | eleibe192 áll; az Áldozó ellenben193 ezen kö|nyörgést mondja:194 | 15A 2dik Antifonához való könyör|gés.195 | Ur Istenünk!196 idvezétsd197 népedet, és | áld meg örökségedet; a te Egyházad|nak tellyességét198 oltalmazd, szenteld | 20meg azokat, kik a te Házad tisztaságát | szeretik. Te viszontag ditsőitsed199 őket | a Te Isteni hatalmaddal, és ne hágy | el200 bennünket, akik201 te benned reménylünk. | «Diá(konus):» Kritsfalusi: helyire áll. Kritsfalusi: meg-hajtja. 177 Papp: a Diákon helyére ál meghajtván magát. Úgy tűnik, hogy Papp a diakónusra vonatkozó részeket szándékosan rövidíti, ezt a törekvését a későbbiekben is megfigyelhetjük. Ebből arra következtethetünk, hogy a Szent Liturgiát a szentelés előtt álló ifjú papságára (nem diakónusságra, nem is asszisztenciára!) készülve másolta át. 178 Hiányzik Papp-ban. 179 Papp: kegyességben, és a szórend is más: kegyességben kérjük az Urat. Nem lehet tudni, hogy Papp honnan vette a kegyesség szót, mivel máshol ő is a békesség főnevet használja. (Figyelmetlenség lehet az oka). 180 Papp rövidít: Uram irg. 181 Kritsfalusi: idvezits; Papp: üdvözíts. 182 Hiányzik Papp-ban. 183 Krits: leg-áldottabb. Papp: s.a.t. 184 Kritsfalusi itt: egygyütt, ám legtöbbször egy t-vel írja, a gy kettőzését viszont általában ezen a módon végzi: egygyüt. Papp: az együtt és eggyütt alakokat is használja. 185 = Papp. Kritsfalusi: Tenéked Urunk. Papp Lupess egyes számát követi. 186 Kritsfalusi, Papp: Áldozó. 187 Utána Papp: Az, de ceruzával kihúzza. 188 Kritsfalusi: Szent Lélekké – hiba. 189 Kritsfalusi: utánn. 190 Kritsfalusi: helyiből. 191 Kritsfalusi: kilépvén. Hiányzik Papp-ban: hellyéből ki lépvén. 192 Kritsfalusi: elibe. 193 Kritsfalusi: pedig; = Papp, csak rövidítve: pg. 194 Papp többlet: magában. 195 Papp: csupán ennyit ír: 2ik. 196 = Papp (a 2ik jelzés a sor elejére került és nem a margóra); Kritsfalusi: Mi Ur Istenünk. 197 Kritsfalusi: idvezitsd; Papp: üdvözítsd. 198 Papp: telyességét. 199 Kritsfalusi: ditsőitsd; Papp: dítsőítsed. 200 Kritsfalusi: hagygy-el; Papp: hadj el. 201 Kritsfalusi, Papp: a’ kik. 175 176

49


2011/3/1 10:22:42

6r A Diákonus hellyére202 menvén fenn szó|val mondja. | Diá(konus): Ismét, és ismét kérjük békes|ségben az Urat. | 5K(ar): Uram, irgalmazz minékünk. | Diá(konus): Oltalmazz, idvezéts,203 kegyelmezz | és tarts meg Isten bennünket kegyel|meddel. | K(ar): Uram, irgalmazz minékünk. | 10Diá(konus): Boldogságos, Szeplőtelen, leg ál|dottabb, ditső Királynénkat Isten|Annyát a mindenkoron Szűz Máriát | minden Szentekkel együt emlétvén | minnen magunkat, és egy mást,204 és az | 15egész életünket a Kristus Istennek | ajánljuk. Kar: Te néked Uram.205 | Áldozó Pap:206 | Mert kegyes és ember szerető Isten | vagy, és Tenéked adjuk a ditsőséget,207 | 20az Atyának, Fiúnak, és Szent Léleknek | most, és mindenkoron és mind örök|kön, örökké. – Kar: Amen. | Ezek után énekeltetik vagy ol|«vas-» 6v olvastatik a harmadik Antifona, vagy | is208 nyoltz boldogság, melly alatt az Ál|dozó magában209 könyörög. | A harmadik Antifonához tar|5tozó210 könyörgés:211 | Aki212 ezen köz, és együt hangzó kö|nyörgéseket adtad nékünk,213 és aki214 a|zoknak kik nevedben ketten, vagy hár|mon215 öszve gyúlnek,216 kéréseiket meg | 10adni igérted: Tennen magad mostis217 a | Te szolgáid esedezéseiket hasznokra | töltsd bé218 adván minékünk e jelen|lévő életbenn219 a Te igaságodnak220 meg | ösmérését,221 és a jövendőben örök éle|15tet engedvén.222 | Ez alatt223 a Diákonus bé mégyen | a Szent helybe,224 ’s225 az Áldozó226 kezébe adja né|ki227 az Evangyéliomos228 Kritsfalusi: helyire. Kritsfalusi: idvezits. 204 Lupess az egymás szót általában külön írja. 205 Kritsfalusi: Tenéked Urunk. 206 Kritsfalusi: Áldozó. 207 Kritsfalusi: dicsőséged. 208 Kritsfalusi: vagyis. 209 Kritsfalusi: magábann. 210 Kritsfalusi: való. 211 A második antifóna imádsága utáni rubrikális részt Papp teljesen kihagyja a kis ekténiával együtt, és csak ennyit ír: a Kar elvégezvén a 2ik Antifont a 3ikat énekli, melly alatt az Áldozó könyörgése ez:. 212 Kritsfalusi: A’ ki = Papp (A 3ik jelzés a sor elején az imádság előtt látható). 213 Papp: nekünk. 214 Kritsfalusi, Papp: a’ ki. 215 Kritsfalusi, Papp: hárman. 216 gyűlnek. De Kritsfalusi: öszve-gyűlvén; Papp: összve gyülnek. 217 most is = Krits, Papp. 218 vessző x alakban áthúzva. =Papp; Kritsfalusi: töltsd-bé,. 219 Kritsfalusi: jelen levő életben; Papp: jelen lévő életben. 220 = Krits; Papp: igazságod. 221 Kritsfalusi: meg-ösmérését; Pap: meg esmerését. 222 Papp ezután teszi helytelenül a következő szöveget: a Kar elvégezvén a 3ik Antifont Diakonus helyére fentebb szóval mondja ezen єкmєніаm: Ismét és ismét kérjük békességben az Urat. Oltalmazz, Üdvözíts, s. a. t. Boldogságos Szeplőtelen s. a. t. Áldozó: Mert Kegyes és ember szerető Isten vagy és te néked adjuk a Ditsőséget az Atyának Fiunak és Sz(en)t Léleknek mos és minden koron és mind örökkön örökké Ammen. Papp az ekténia szót ószláv betűkkel írta, és a tárgy ragját (-t) minden további nélkül hozzákapcsolta. 223 Papp: Ezalatt. 224 Kritsfalusi: Sanctuariomba (szent helybe); Papp: Szt. helyhez. 225 Hiányzik Papp-ban. 226 Kritsfalusi: Áldozó-Pap. 227 Hiányzik Papp-ban. 228 Kritsfalusi: Evángyéliomos. 202 203

50


2011/3/1 10:22:42

könyvet,229 az oltárt | környül menvén, a bal részén lévő ajtón | 20ki jövnek,230 és a közepső231 ajtó előtt meg | állván ’s meg hajtván magokat a Diá|«konus» 7r konus tsendes szóval232 mondja:233 Kérjük | az Urat. Akkor az Áldozó ezen imád|ságot mondja el: Imádság:234 | Uralkodó Ur235 Istenünk! Ki a | 5Mennyekben236 Rendeket és237 Angyalok|ból238 Arkangyalokból239 sereget240 álitot|tál241 a Te ditsőséged szolgáltatására, | engedd, hogy a mi bé menitelünkkel242 | Szent Angyalok bé menetele lehessen, | 10a kik szolgáljanak velünk együt, | és ditsőitsék a Te kegyességedet: Mert | Téged illet minden243 ditsőség, tisztes|ség, és tisztelet,244 az Atyát, Fiút, és Sz(ent) | Lelket, most, és mindenkoron, és mind | 15örökkön örökké.245 | Ezen246 könyörgést el végezvén | a Diákonus mondja az Áldozónak247 | tsendesen:248 Áld249 meg Uram a Sz(ent) | Bé menetelt.250 Melyre251 az Áldozó mond|20ja:252 Áldott a Te Szenteid Bé menete|lek,253 mindenütt, most, és mindenkoron | és mind örökkön örökké.254 | «Ekkor» 7v Ekkor a Kar el végezvén az éneklést,255 | vagy olvasást,256 a Diákonus az Áldo|zó eleibe áll, és egy kevéssé a könyvet | fel emelvén fenn szóval mondja:257 | 5Diá(konus):258

Papp: Evangyéliomot, majd rövidít: sat., ami valójában csak ennyire utal: az oltárt környül menvén, a. Kritsfalusi: jönnek; Papp: kijönnek. 231 Kritsfalusi: középső; Papp: nagy. Ez igen furcsa elnevezése a királyi ajtónak. 232 Kritsfalusi: tsendesen. 233 Papp-ban más a szórend: meg hajtván magokat és meg álván csendes szóval mondja a Diakonus. 234 Papp-ban kimarad a rubrikális rész. 235 = Papp (Az imádság előtt pedig a számozás: 4ik); Úr = Kritsfalusi. 236 Papp: menyekben. 237 Helyette Papp-ban: az, és csak az Angyalokból szó után következik az és kötőszó. 238 Angyalokból szó után áthúzás x alakban. 239 Kritsfalusi: angyalokból, ’s-arkangyalokból. 240 Pap: seregeket. 241 = Kritsfalusi; Papp: állítottál. 242 Kritsfalusi: bémenetelünkkel; Papp: bé menetelünk. 243 Papp: mind. 244 Hiányzik Papp-ban. 245 Utána Papp: Ammen. 246 Hiányzik Papp-ban. 247 Hiányzik Kritsfalusi-ban és Papp-ban is. 248 Papp: csendesen. 249 Áldj volt a szövegben, amit a másoló javított Áld-ra, majd egy későbbi kéz egy d-t is hozzáfűzött: Áldd. Kritsfalusi: Áld-meg. 250 Kritsfalusi: Bémenetelt; Papp: be menetet. 251 Kritsfalusi: mellyre = Papp. 252 Kritsfalusi: hiányzik; Papp: felel. 253 Kritsfalusi: Bémenetelek; Papp: be menetelek. 254 Papp hiba: öröké. 255 Papp: éneklését. 256 Papp hozzáteszi: a 8 boldogságok olvasását. 257 Papp az Evangéliumos könyv felemelését így írja le: az Evangyéliumot Kereszt formára fel emelvén fen szóval mondja. 258 Ilyen esetekben Kritsfalusi mellőzi a diakónus szó ismételt kiírását. 229 230

51


2011/3/1 10:22:42

Böltsesség fenn állók.259 | Ez után260 bé mennek a Sz(ent) helybe,261 és a | Diákonus teszi a könyvet a Sz(ent) Asz|talra, a Kar pedig kezd énekelni:262 | Kar:263 Jertek imádjuk, és le borul|10junk264 a Kristus eleibe: idvezits265 ben|nünket halattaiból266 fell támadott267 | Isten Fia,268 midőn269 mondjuk: álleluja, | alleluja, alleluja.270 | Ez után271 még vagy két, három | 15ének következik,272 mellyek után273 a Di|ákonus kezében274 tartván az orár | nevezetű ruhát,275 mondja tsendes szó|val:276 Áld meg Uram a háromszori277 | Sz(ent) éneklés idejét.278 Ekkor279 az Ál|20dozó fenn280 szóval kezdi:281 | «Mivel» 8r Mivel Sz(ent) vagy Istenünk, és téged di|tsőitünk az Atyát, Fiút, és Sz(ent) Lelket, | most, és mindenkoron: | a Diákonus pedig a Sz(ent) ajtóhoz282 | 5közel283 járulván, és fel emelvén ujjaival | orár nevezetű ruháját a Kristus ké|pe felé tekéntvén284 tsendes szóval mond|ja:285 _ _ És mind örökkön örökké. | +Kar:286 Amen.287 |

Kritsfalusi: Böltsésség Fenn-állók – ez valószínűleg nyomdahiba. Papp eredetileg: fenn állok, majd ceruzával korrigálva: fenn-állók. 260 Kritsfalusi: utánn; Papp: Ezek után. 261 Kritsfalusi: Szenthelybe. 262 Papp egyszerűbben írja le, a bé mennek után így fogalmaz: az Evangyéliumot helyére tévén és meg hajtván magokat állanak a Kar pedig énekli. 263 Hiányzik Kritsfalusi-ban és Papp-ban. 264 Kritsfalusi: boruljunk le; Papp: leboruljunk. 265 Papp: üdvözíts. 266 halottaiból = Papp, de Kritsfalusi: halottaidból, ez utóbbi a helyes. 267 Kritsfalusi: fel-támadott; Papp: fel támadott. 268 Kritsfalusi: Isten-Fia; = Papp, de csak a ceruzás összekötés után. 269 Kritsfalusi: a’ kik. 270 Kritsfalusi: álleluja, álleluja, álleluja; Papp csak kétszer: Aleluja Aleluja. 271 Kritsfalusi: Ezutánn. 272 Papp itt jobban részletezi: Ezek után énekeltetnek a feltámadás vagy ünnepi és Szentek Тропарі vagy Kondákjai. 273 Kritsfalusi: utánn; Papp: végével. 274 Papp: a kezében. 275 Papp egyszerűbben: orárt. 276 Kritsfalusi: tsendesen; Papp: lassan. 277 Kritsfalusi: háromszerű; Papp: Három Szeri. 278 Kritsfalusi: ideit. 279 Hiányzik Papp-ban. 280 Papp: fent – elírás. 281 Hiányzik Kritsfalusi-ban; Papp: mondja. 282 Kritsfalusi: ajtóhozz. 283 Kritsfalusi: közzel. 284 Kritsfalusi: tekintvén. 285 Kritsfalusi: Uram, idvezétsd a’ kegyeseket, és hallgass meg minket. Az utánn fenn szóval mondja: – Ez mind kimaradt a Lupess-féle átiratból, de Papp-ból is. Ez utóbbi ismét rövidíti a diakónusi funkciót: s mind fordulván fent szóval mond a Diakon. 286 Papp ezt kivételesen bővebben fejezi ki: Kar felel Énekkel. 287 Amen után x alakban pont áthúzása. 259

52


2011/3/1 10:22:42

Ekkor288 a Kar289 énekli a290 három|szori291 Szent292 éneket, úgy mint:293 | Szent Isten! Szent Hatalmas! Szent | Halhatatlan! Könyörülj mi rajtunk.294 | Ez alatt az Áldozó ezen könyör|15gést mondja el:295 | Szent Isten! Ki a Szenteken nyu|got meg,296 ki Háromszori297 Sz(ent) hangzat|tal a Szerafimok298 által tiszteltetel, és | a299 Kerubimok300 által ditsőitettel,301 és | 20minden Mennyei302 Hatalmoktól303 imád|tatol; Ki a nem lételből lételre hoz|«tál» 10

8v hoztál mindeneket, és az304 embert a mag|ad képére, és hasonlatosságára terem|tetted,305 és minden kegyelmeddel fel éke|sítetted:306 ki az előted307 esedezőnek adsz | 5böltsességet,308 és okosságot, ’s meg nem | veted a bűnöst, hanem idvezségére309 | penitentziát310 rendelsz; ki méltóz|tattál minékünk alázatos311 és mél|tatlan szolgáidnak ezen órában312 is | 10azt meg engedni, hogy meg jelenhes|sünk Sz(ent) oltárod ditsősége előtt, | és köteles tiszteletet, ’s ditsőitést | mondhassunk Te néked.313 Te Uram! | fogadd314 a mi ajakinkból is,315 akik | 15bűnösök vagyunk a Háromszeri316 | Szent éneket; és tekints317 reánk ke|gyességeddel,318 botsásd meg nékünk | szánt szándékkal, és szándék el|len

Papp: Ez után. Ekkor a Kar helyett Kritsfalusi: és. 290 Papp: ezen. 291 Kritsfalusi: háromszerű. 292 Hiányzik Papp-ban. 293 Kritsfalusi: úgymint. Hiányzik Papp-ban. 294 Kritsfalusi hozzáfűzi: háromszor. 295 Papp egyszerűbben: Áldozó pedig ez alatt imád(kozza): | 5ik. Ez utóbbi az imádságok számozására utal a sor elején. 296 Kritsfalusi: nyúgodol meg; Papp: nyugodol meg. 297 Kritsfalusi: háromszerű; Papp: a három szeri. 298 Kritsfalusi: Szeráfimok. 299 Hiányzik Papp-ban. 300 Papp eredetileg: Kerubim, később ceruzával Kerubimok. 301 ditsőittetel = Krits; Papp: ditsőitetel. 302 Papp: menyei. 303 Hatalmaktól = Kritsfalusi, Papp. 304 Hiányzik Papp-ban. 305 Papp: teremtéd. 306 Kritsfalusi: fel-ékesítetted; Papp: ékesítéd. 307 = Kritsfalusi; hiányzik Papp-ban. 308 Kritsfalusi: böltseséget. Kritsfalusi igen gyakran ezt a formát (böltseség) használja, a két kéziratban viszont általában a mai helyesírási szabályoknak jobban megfelelő böltsesség alakot találjuk. 309 Papp: üdvösségére. 310 Papp: Penitentiát, de aztán ceruzával aláírja a z betűt is. 311 alázatos után x alakban áthúzás. 312 Kritsfalusi: órábann. 313 Papp felcseréli a szórendet: te neked mondhassunk. 314 Papp: fogadj. 315 Kritsfalusi: ajakinkból-is, de Papp tévesztése: ajándékinkból is. 316 = Papp; Kritsfalusi: háromszerű. 317 = Papp; Kritsfalusi: tekénts. 318 Papp: kegyelmességeddel. 288 289

53


2011/3/1 10:22:43

tett319 minden vétkeinket: Szen|20teld meg lelkeinket, és testeinket, | és engedd meg hogy igazán szol|gálhassunk Te néked életeinknek320 | «minden» 9r minden napjaiban321 a Szentséges Isten Szülőinek,322 | és a világ kezdetétől323 Te né|ked kedvedben járó Szenteknek esede|zések által. Mivel324 Sz(ent) vagy Istenünk | 5és Téged ditsőitünk325 az Atyát, Fiút, | és Sz(ent) Lelket, most, és mindenkoron, és | mind örökkön326 örökké. | Ezek után327 maga328 az Áldozó is, a Diáko|nussal329 háromszor el mondja a Három|10szerű Szent éneket.330 – ezzel meg hajtván | magokat a Sz(ent) Asztal előtt mondja a Diá|konus: Parantsolj Uram! Ekkor az Asz|taltól a Szent helynek331 hátulsó részére | mennek, menvén pedig az Áldozó mond|15ja:332 Áldott aki333 jöv334 az Urnak335 nevében. | Ez után336 a Diáconus337 mondja: Aldj338 | meg Uram a felsőbb széket. Az Áldo|zó mondja:339 Áldott vagy a Te országod | ditsőségének Királyi székében,340 ki a | 20Kerubimokon341 ülsz, mindenüt most, | és mindenkoron, és mind örökkön342 | örökké. | «Ezek»

Papp: lett – figyelmetlenség. Papp: életeink. A birtokos szerkezetekben Papp a birtokos -nak, -nek ragját legtöbbször elhagyja, ellentétben Kritsfalusival és Lupessel. Ezt tudatos javításnak is minősíthetjük Papp részéről. 321 Kritsfalusi: napjaibann. 322 Kritsfalusi: Isten-Szülőinek. Papp: szülőjének, majd ceruzával nagy kezdőbetűsre javítva. 323 Kritsfalusi: kezdetitől. 324 Kritsfalusi: Mert. 325 = Kritsfalusi, Papp: ditsőítü-tünk – figyelmetlenség. 326 Papp: örökön – hiba. 327 = Papp; Kritsfalusi: Ez utánn. 328 Hiányzik Papp-ban. 329 Papp: az Áldozó és Diak. 330 Helyette Papp ószlávul: Трізаринтa. Ezen a ponton meg kell említenem Ivancsó István értékelését Papp Antal ószláv tudását illetően (vö.: Ivancsó: «Hajdúdorogi névtelen», 45). Szerinte a közbevetett ószláv szavak (hét alkalommal) az igazolják, hogy Papp Antal kitűnő ismerője volt az ószláv liturgiának, és az ószláv kifejezéseket gondolkodás nélkül beírta a szövegbe. Engem azonban éppen az ellenkezőjéről győztek meg e bejegyzések, mivel ha hét (valójában csak öt) jól ismert kifejezés leírásakor is hibázik a másoló, az azt jelenti, hogy nem áll nagy barátságban az ószláv nyelvvel. Nem csak az itt leírt Трізаринтa szóra gondolok, ami a Трисвятая szóra utalhat, bár egészen felismerhetetlen módon, hanem a későbbiekben leírt Kik a kerubok... három különböző „ószláv nyelvű” átírására is. 331 Kritsfalusi: Szent-hely. 332 Kritsfalusi többlet: ezeket. Papp viszont a hosszú rubrikát leegyszerűsíti: Meg hajtván magokat elmennek az Áldozó ezeket mondja. 333 Kritsfalusi: a’ ki = Papp. 334 Papp: jön. 335 Papp: Úr. 336 Kritsfalusi: utánn. Papp: Ezek után. 337 Diákonus = Kritsfalusi. 338 Kritsfalusinál: Áld = Papp, de helyesen Áldd. 339 Papp rövidíti: Áld. m. l. = Áldozó mondja lassan. 340 Kritsfalusi: székibenn. Papp először székeiben, majd az első e betűt kihúzta. 341 Papp: Cherubimokon. 342 Hiányzik Papp-ban. 319 320

54


2011/3/1 10:22:43

9v Ezek alat a Kar éneklését el végezvén, a | Diákonus a közép ajtóhoz343 járul,344 ’s345 fen szó|val mondja:346 Figyelmezzünk. Az Áldozó | pedig:347 Békesség minnyájának.348 Erre a | 5Karnak fővebbike349 /:kántor:/ tsendes szó|val felel:350 És a Te lelkeddel351. A második | Diákonus fen szóval:352 Böltsesség353 figyel|mezzünk. Minek utána354 itt a Kar egy | Prokimen nevezetű éneket el énekel,355 | 10mondja a Diaconus356 fen szóval:357 Böltses|ség.358 Itten a második Diákonus, ha | ketten vagynak jelen, vagy ha tsak359 egy | vagyon, tehát más valaki olvasni kez|di az Apostolok Leveleikből360 azt, a | 15mellyet olvasni361 szükséges, mondván | p(éldának) o(káért): A Romaiakhoz irtt362 Sz(ent) Pál | Apostol Levelének olvasása.363 Az | első Diákonus mondja:364 Figyelmez|zünk. Itten a Levél olvasása foly|20tatik melynek365 vége lévén fen szó|val mondja az Áldozó: Békesség | néked.366 A levelet olvasó pedig ma|«gában» 10r gában felel: És a te lelkednek. Az első | Diákonus pedig: Böltsesség367 figyelmez|zünk. Ennek utána a Kar énekli há|romszor: alleluja368. Ez alatt pedig az el|5ső Diákonus vévén a füstölőt és a | temjént az Áldozóhoz369 járul és mond|ja: Áld370 meg Uram az

Kritsfalusi: ajtóhozz. Kritsfalusi: jövén. 345 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 346 Papp mindezt ismét egyszerűbben: Ez alatt a Kar el végzi az Éneklést, Diak. felkiált. 347 Papp csak: Áldozó. 348 Kritsfalusi: mindnyájának. Papp: mindeneknek. 349 Kritsfalusi: fövebbike. 350 Papp egyszerűen: Kar. 351 Kritsfalusi, Papp: lelkednek. 352 Kritsfalusi: fenn szóval helyett ismét. Papp egyszerűen: Diakon. 353 Kritsfalusi: Böltseség. 354 Kritsfalusi: Minekutánna. 355 Papp egyszerűsít: Kar énekli a прокіменtt. A félig magyar, félig szláv betűkkel való írással Papp ezúttal sem győz meg ószláv tudásáról. 356 Diákonus = Kritsfalusi. 357 Papp: melly végével 1ső Di(ákonus) m(ondja.) 358 = Papp; Kritsfalusi: Böltseség. 359 Kritsfalusi: hatsak. 360 Kritsfalusi: leveleiből. 361 Kritsfalusi: olvasnia. 362 írt = Kritsfalusi. 363 Papp: A második pedig olvassa az Apostolok leveléből, a mi szükséges. 364 Papp egyszerűen: 1ő Diakonus. 365 Kritsfalusi: mellynek. 366 Kritsfalusi: te néked. 367 Kritsfalusi: Böltseség. 368 Kritsfalusi: álleluja. Papp: Aleluja Aleluja Aleluja. 369 Kritsfalusi: Áldozóhozz. 370 Kritsfalusi: Áld-meg. 343 344

55


2011/3/1 10:22:43

illatnak va|lót. Az Áldozó pedig meg áldván371 e|zeket mondja:372 Füstöt373 ajánlunk374 Te|10néked Kristus Istenünk375 lelki kedves | illat gyanánt,376 mellyet végy bé377 Uram | Mennyei, és értelmi378 oltárodra, és küld | le379 nékünk kegyelmét a Te Szent Lelked|nek.380 – Midőn ezzel a Sz(ent) Asztalt kör|15nyül füstöli az első Diákonus az | Áldozó ezen könyörgést mondja:381 | Hints sziveinkbe ember szerető | Urunk, Istenséged meg ösmérésére382 | szolgáló tiszta világosságot, és a Te | 20 Evangyeliumod383 hirdetésének384 még385 ér|tésére nyisd fel386 elméinknek387 | «szemeit» 10v szemeit: öntsd belénk a Te Sz(ent)388 paran|tsolatidnak389 szeretetét, hogy minden390 te|sti kivánságokat meg győzvén, ’s min|deneket a Te Sz(ent) akaratod szerént ren|5delvén, és tselekedvén,391 lelki életet vi|seljünk. Mert Te vagy lelkeinknek,392 | és Testeinknek393 meg világositója Kri|stus Isten, és Téged ditsőitünk a | Te kezdet nélkül való394 Atyáddal, | 10és Szentséges Szent, ’s kegyes és élte|tű395 Lelkeddel, most, és mindenkoron, | és mind örökkön396 örökké. Amen. | El végezvén pedig az első397 Diákonus | a közép ajtóban398 a füstölést, le teszi a füs|15tölőt, ’s vévén az Evangyeliomos399 könyvet | az Áldozóhoz400 mégyen, ’s meg hajtván Kritsfalusi: meg-áldja és. Sem Lupess, sem Kritsfalusi nem beszél olyan részletesen a tömjénezés mozzanatairól, mint Papp: vevén a füstölőt körül járván az Oltárt, az ajtóhoz áll vége lévén az olvasásnak. Áldozó m(ondja): Békesség Neked. Az olvasó: És a te Lelkednek. Diakon füstölvén az ajtón m(ondja): Böltsesség Figyelmezzünk. A Kar mondja háromszor: Aleluja Aleluja Aleluja. De midőn a füstölőre áldást kérvén ezeket mondja. 373 Papp: Füstött. 374 Papp eredetileg: ajánljuk, majd ceruzával helyesbít. 375 Papp: mi Istenünk. 376 = Papp. Kritsfalusi: gyalánt, de valószínűleg nyomdahiba. 377 = Kritsfalusi. Papp: végy be. 378 Papp értelmi előtt oltári szót írt, melyet később ceruzával áthúz. 379 Kritsfalusi: küld-le; Papp: küldjed. 380 Papp más szórendet használ: Sz(en)t Lelked kegyelmét. 381 E rubrika helyett Papp: Áldozó m(ondja) lassan. 382 Kritsfalusi; Papp: meg ismerésére. 383 Kritsfalusi: Evángyéliomod; Papp: Evangeliomod. 384 Hiányzik Papp-ban. 385 meg, Kritsfalusi: meg-értésére; Papp: meg értésére. 386 Először nyisd meg, majd a másoló áthúzta a meg igekötőt és fel igekötővel helyettesítette azt. Kritsfalusi: nyisd-fel. Papp először: nitsd fel, majd ceruzával átjavítja: nyisd fel. 387 Papp: elménk. 388 Helyette Kritsfalusi: boldog. 389 Kritsfalusi: parantsolataidnak; Papp: parantsolataid. 390 Papp: mindeneket a te Sz(ent) – ceruzával besatírozza a törölni kívánt részt. 391 Papp: cselekedvén. 392 Papp: Lelkünk. 393 Papp: testünk. 394 Kritsfalusi, Papp: lévő. 395 éltető = Kritsfalusi, Papp. 396 Hiányzik Papp-ban. 397 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 398 Kritsfalusi: ajtóbann. 399 Kritsfalusi: Evángyeliomos. 400 Kritsfalusi: Áldozóhozz. 371 372

56


2011/3/1 10:22:43

fej|ét mondja:401 – Áld meg Uram Szent N:402 | Apostol, és Evangyelista403 hirdetőjét. | Az Áldozó pedig ezeket mondja:404 | 20Az Isten, Szent, és ditsőséges405 N:406 Apo|stol, és Evangyelistának407 esedezése ál|«tal» 11r tal adjon Te néked hirdetőnek408 igét a | maga kedves Fia Jesus409 Kristus Evan|gyeliomának410 hathatós hirdetésére. | A Diákonus mondja magában:411 Amen. | 5Ekkor meg hajtván magát az Evan|gyeliomos könyvel együt a Sz(ent) ajtón | kimégyen, ’s ott a szokott helyen meg álván | által adja a könyvet a máso|dik Diákonusnak, a kihezz két fe|10lül állanak gyertyát hordozó két | egyházi szolgák. – Ekkor a könyvet | tartó Diaconus412 mondja:413 Böltses|ség414 fenn álva halgassuk a Sz(ent) Evangye|liomot.415 Az első Diákonus pedig: Sz(ent) | 15N: Evangyeliomából416 való olvasás. | A Kar felel:417 Ditsőség tenéked, U|runk, ditsőség Tenéked.418 Az Áldo|zó pedig tsendes szóval mondja: Bé|kesség te néked hirdetőnek, s a köny419 | 20az után420 a könyvet tartó Diákonus | mondja: Figyelmezzünk. Az első pedig | kezdi az olvasást mondván: Az | időben.421 ’s, a’, t, | «Vége» 11v Vége lévén az Evangyeliom422 olvasásá|nak a Kar énekel:423 Ditsőség Te néked | Urunk, ditsőség te néked.424 Az Áldo|zó pedig tsendes szóval mondja: Bé|5kesség Te néked hirdetőnek.425 ’s a köny|vet kezéből el vévén, és meg tsókolván, | a Sz(ent)

Papp: Diakonus pedig az Oltárhoz megyen vévén az Evangyeliumot áldást kér lassan. Hiányzik Papp-ban. 403 Papp: Evangyélísta. 404 Kritsfalusi többlet: fenn szóval; Papp: Áldozó pedig lassan m(ondja). 405 Hiányzik Papp-ban. 406 Papp: NN. 407 Kritsfalusi: Evángyelistának. Papp: Apostola és Evangelista. 408 Papp: hírdetőjének. 409 Lupess latinosabb formában a Jesus, Kritsfalusi és Papp viszont a magyarosabb Jézus változatot részesíti előnyben. Az átírásban a Lupess által következetesen használt Jesus alakot hagyom meg. 410 Kritsfalusi: Evángyeliomának; Papp: Evangeliumának. 411 Kritsfalusi: magábann; Papp rövidít: magáb., de az Ámen-t elhagyja. 412 Diákonus = Kritsfalusi. 413 Papp kicsit másképp: Ekkor meg hajtván magát kimégyen és a szóllott helyre megállván által adja a másik Diakonusnak az Evangeliumot, kihez állván a ministrálók és a könyvet tartó Deák mondja fent szóval. 414 Kritsfalusi: Böltseség. 415 Kritsfalusi: Evángyéliomot; Papp: Evangeliumot. 416 Kritsfalusi: Evangyéliomából – ez nála már a harmadik verzió. 417 Papp: énekli. 418 Papp: Ditsőség te néked Uram. 419 A másoló tévesztése. 420 Kritsfalusi: utánn. 421 Kritsfalusi: időbenn. 422 Kritsfalusi: Evangyéliom. 423 Papp másképpen fogalmaz: 2ik Diakon kezdvén az olvasást p(éldának) o(káért): Szent János Evangeliumából való olvasást v(agy) Lukáts. Könyv tartó Deak fen hangon: Figyelmezzünk. Az olvasó Deak: Az időben. Kar énekli az olvasás végével. Papp hibázik, amikor azt írja le, hogy a második diakónus olvassa az Evangéliumot. 424 Papp csak: Ditsőség te neked Uram! 425 Papp kicsit másképp: Az Áldozó pedig megcsókolván az Evangeliumot s’ mondja lassan: Békesség néked hírdetőjének. 401 402

57


2011/3/1 10:22:43

asztalra le teszi,426 azonban a könyvet | tartó427 Diákonus a Sz(ent) ajtót bé teszé,428 az | Evangyeliomat429 olvasó430 Diákonus pe|10dig meg álván a Sz(ent) ajtó előtt mondja.431 | D(iákonus): Mondjuk mindnyájan tellyes432 | lelkünkből, és tellyes433 elménkből mond|juk.434 | Kar: Uram, irgalmazz minékünk.435 | 15Diá(konus): Mindeneknek meg tartó Ura, | a mi Atyáinknak436 Istene, kérünk | Téged halgas<s> meg minket,437 és könyörülj.438 | Kar439: Uram, irgalmazz minékünk.440 | Diá(konus): Könyörülj441 rajtunk mi Istenünk442 | 20a Te nagy irgalmas<s>ágid443 szerént, ké|rünk Téged halgas<s> meg, és könyörülj.444 | «Kar:» 12r Kar: Uram, irgalmazz minekünk.445 3szor.446 | Diá(konus): Efelett447 esedezünk a kegyes, és448 Isten fé|lő449 Királyunkért Név450 az ő hatalmáért, győ|zedelmiért,451 meg maradásáért,452 békességé|5ért,453 egészségéért,454 idveségéért,455 és hogy a mi | Urunk456 Istenünk vele edgyüt457 munkálkod|jon,458 és igazgassa őtet mindenekben,459 és lá|bai alá vessen minden ellenségeket. | Kar: Uram, irgalmazz

Utána Kritsfalusi többlet: azt. könyvet tartó helyett Kritsfalusi: Második. 428 Kritsfalusi: be-teszi. 429 Evangyeliomot. 430 Evangyeliomot olvasó helyett Kritsfalusi: első. 431 Papp másképpen fogalmaz: Ekkor helyekre menvén mind az oltárhoz, és az 1ső Diakon kimegyen a nagy ajtón eleibe, mond(ja) fen hangon. 432 Papp: telyes. 433 Papp: telyes. 434 Hiányzik Papp-ban. 435 Papp csak: nékünk. 436 Papp: mi Atyánknak, majd ceruzával javít: Atyáinknak. 437 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 438 Papp: könyörüly – tévesztés. 439 Papp többlet: Ének. 440 Papp csak: Uram irgalmazz. 441 Papp: Könyörüly, utána mi áthúzva. 442 Papp: mi Istenünk – ceruzával javítva. 443 = Kritsfalusi, Papp: irgalmaid. 444 Papp: könyörüly. 445 Papp csak: Uram irgalmazz. 446 Kritsfalusi: (Háromszor.); Papp: 3or. 447 Papp: E’ félét, majd ceruzával áthúzza, és a következő szót nagy kezdőbetűsre javítja. 448 Papp-ban ceruzával áthúzva: a kegyes és. Helyette: még. 449 Papp: Istentfélő. 450 Kritsfalusi: N.; Papp: NN. 451 = Kritsfalusi; Papp: győzedelmeért. 452 Kritsfalusi: megtartattásáért; Papp: meg maradásáért, majd később ceruzával összeköti. 453 Kritsfalusi: békességiért; Papp: békességeért, majd az egészségéért és üdvözségért szavakat kihagyja. 454 Kritsfalusi: egészségiért 455 Kritsfalusi: idvezségéért. 456 Papp: Ur. 457 együtt = Kritsfalusi, Papp. 458 Kritsfalusi: munkálódjon. 459 Kritsfalusi: mindenekbenn. 426 427

58


2011/3/1 10:22:44

minékünk.460 3.461 | 10Itt az Áldozó ezen könyörgést magá|ban462 mondja el:463 | Ur Istenünk! ezen buzgó fohászko|dást fogad el szolgáidtól, és könyörülj464 | rajtunk a te könyörületességednek465 so|15kasági466 szerént, ’s a te irgalmassági|dat467 küld el reánk, és minden népid|re,468 a kik kegyelmességednek469 bőségét,470 te471 | tőled várják. | Diákonus: Efelett esedezünk az Is|20tenfélő Püspökünkért Név:472 a mi lel|ki Atyáinkért, atyánk fiaiért, Bára|tinkért,473 és a Kristus szerént minden | barátinkért.474 «Kar:» 12v Kar: Uram, irgalmazz minékünk. 3.475 | Diákonus: Efelet476 esedezünk477 a boldo|gult örök emlékezetű ezen Szent egyház|nak Pátronusáiért,478 és az ez előtt479 el nyu|5gott480 minden Atyáinkért, a Téged ditsé|rőkért481 és rokoninkért,482 akik itt, és | az egész világon feküsznek.483 | Kar: Uram, irgalmazz minékünk. 3.484 | Diá(konus): Efelett esedezünk485 azokért, akik | 10ezen Sz(ent) és Tiszta486 Egyházba gyümöl|tsöket hoznak, és minden némű487 jót | tésznek;488 a fáradozókért, a489

Papp csak: Uram irgalmazz. Majd ezt kezdi: Efélét Esedezünk még az Istentfélő Püspökünkért a mi lelki Atyáinkért barátinkért és Krisztus szerént minden Barátinkért testvérinkért és. – A kézirat e mondatában rengeteg áthúzás és javítás található. 461 Kritsfalusi: (Háromszor.); Papp: 3or. 462 Kritsfalusi: magábann. 463 A szöveg végén x alakú áthúzás található. Kritsfalusi-ban más a szórend: Itt az Áldozó magábann ezen könyörgést mondja el. Papp-ban más a szöveg: Ezek alatt az Áldozó lassan ezen könyörgést mondja az Oltár[nál]. Majd megjelöli az imádság számát: 7ik. 464 Papp: könyörüly. 465 Papp: könyörületességed. 466 Papp: sokassági. 467 Papp: Irgalmidat. 468 Papp: népeidre. 469 Papp: kegyességed. 470 Papp: bővségít. 471 Hiányzik Kritsfalusi-ban és Papp-ban is. 472 Kritsfalusi: N. Püspökünkért. 473 barátinkért, vagy Kritsfalusi: barátainkért. 474 Kritsfalusi: barátainkért. 475 Kritsfalusi: (Háromszor.). 476 Papp: Efélét áthúzva, majd Esedezünk nagy kezdőbetűvel és még pótlással. 477 Kritsfalusi: esedezzünk. Jobb a felszólító mód. 478 Kritsfalusi: Pátrónussaiért. Papp: gyámjaiért, de a szórend más: Esedezünk még a boldogult ezen egyház gyámaiért örök emlékű gyámjaiért. 479 Papp: és ezelőtt. 480 Kritsfalusi: el-nyúgodott. Papp: el nyugodt. 481 A másoló áthúzása. 482 Kritsfalusi: rokonaikért, ebben az esetben helyesebb: rokonainkért. 483 Papp: kik itt feküsznek, s szét az egész világon. 484 Kritsfalusi: (Háromszor.). Papp: Uram irgalm: 3or. 485 Kritsfalusi: esedezzünk. Papp: E’ félét Esedezünk még. 486 Hiányzik Papp-ban. 487 Kritsfalusi, Papp: nemű. 488 Kritsfalusi: tesznek. 489 Helyette Papp: és. 460

59


2011/3/1 10:22:44

Téged dítsé|rőkért,490 és a jelen lévőkért,491 kik492 Tőled493 | nyerni ohajtanak494 bő495 kegyelmet,496 min|15den barátinkért,497 és minden igaz498 | keresztényekért. | Kar: Uram, irgalmazz minékünk 3.499 | Áldozó Pap500: | Mert kegyelmes,501 és ember szerető502 Is|20ten vagy, és Téged ditsőitünk az Atyát,503 | Fiút, és Sz(ent) Lelket most és mindenko|ron, és mind örökkön örökké. K(ar): Amen. 13r Jegyzet:504 Itten ha valami meg holtért vol|na emlékezett,505 az arra készettetett506 könyör|gések el mondatnak az Áldozó, vagy Di|ákonus507 által. Ha pedig semmi holtért | 5nints emlékezett508 a második Diáko|nus509 a Sz(ent) ajtó előtt meg álván mondja.510 | Diá(konus): Esedezzetek az Istennek511 Katekume|nusok.512 | Kar:513 Uram, irgalmazz mi nékünk.514 | 10Diá(konus): Hivek a515 Katekumenusokért516 ese|dezzünk,517 hogy az Ur518 irgalmazzon nékiek.519 | Kar: Uram, irgalmazz mi nékünk.520 | Diá(konus): Töltse bé őket az igazságnak521 igéivel. | Kar: Uram, irgalmazz mi nékünk.522 | 15Diá(konus): Fedezze fel nékiek523 az Evangyeliom524 | az x alakú áthúzás Kritsfalusi: ditsérőkért; Papp: ditsőítőkért. = Papp; Kritsfalusi: jelenlévőkért. 492 Kritsfalusi: a’kik. 493 Papp: tőlled. 494 Kritsfalusi: óhajtanak. Papp: akarnak. 495 Papp: bőv. 496 Kritsfalusi-ban más a szórend: bő kegyelmet nyerni óhajtanak. 497 Kritsfalusi: barátainkért. 498 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 499 Kritsfalusi: (Háromszor.); Papp csak: Uram irgalm. 500 Kritsfalusi: Áldozó-Pap; Papp csak: Áldozó. 501 Papp: kegyes. 502 emberszerető = Kritsfalusi; Papp: Embertszerető. 503 Papp: Attyát. 504 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 505 emlékezet = Kritsfalusi. 506 készéttetett = Kritsfalusi. 507 a vagy Diákonus hiányzik Kritsfalusi-ban. 508 emlékezet = Kritsfalusi. Papp kihagyja a holtakról való megemlékezést. 509 Kritsfalusi: Diákony. 510 Papp: A másik Diakonus ki jövén ennek helyére Emez p(edi)g bé megyen az olt[árhoz]. Második Diakonus m(ondja). 511 Kritsfalusi: Istennél. 512 Kritsfalusi: Katekumenhok. Papp kihagyja. 513 Papp: Kar m(ondja). 514 Papp csak: Uram irgalmazz. 515 Hiányzik Papp-ban. 516 Kritsfalusi: Katekumenhokért; Papp: Katechumenusokért. 517 Papp: esedezzetek. 518 Papp: Ur Isten. 519 Kritsfalusi: könyörüljön rajtok. Papp: irgalmazzon nekik. Lupess és Papp itt is az irgalmazzon formát részesítik előnyben. 520 Papp: Uram irgalm. 521 Papp: irgalmasságnak. 522 Papp: Uram irgalm. 523 Papp: nékik. 524 Kritsfalusi: Evangyéliom; Papp: Evangelium. 490 491

60


2011/3/1 10:22:44

igazságot.525 | Kar: Uram, irgalmazz mi nékünk.526 | Diá(konus): Egyesétse527 őket a maga Szent kö|zönséges, és Apostoli Egy házával.528 | 20Kar: Uram, irgalmazz mi nékünk.529 | Diá(konus): Idvezétsd,530 irgalmazz nékiek,531 ól|«tal»532 13v oltalmazd,533 és tartsd meg őket Isten ke|gyelmeddel. | Kar: Uram, irgalmazz minékünk.534 | Diá(konus): Katekumenusok535 fejeiteket haj|5tsátok meg az Urnak. | Kar: Te néked Uram.536 | Itt a Katekumenusokért537 így fohászkodik | az Áldozó:538 | Mi Ur539 Istenünk! ki a magosság|10ban540 lakozol, és az alázatosakra tekén|tesz,541 ki az emberi Nemzetnek542 idvez|ségül543 küldötted a Te egy Szülött fiadat | és Istent a Jesus Kristust, mi544 Urun|kat. Tekénts a Te Katekumenus545 szol|15gáidra, kik Te Néked fejeiket meg haj|tották, és tedd méltóká őket alkal|mas546 időben547 a Szent Lélekben548 ujjonan549 | való születésre, a bűnöktől550 való meg | tisztulásra, és az emészthetetlen ruhá|20zat el nyerésére. Egyesétsd551 őket a Te | Sz(ent) közönséges, és Apostoli Egyházad|dal, és számláldd552 őket a Te el válasz|tatt553 Seregedhezz.554 | Fenszóval

Helyette Papp: igazságát. Papp: Uram irgalmazz. 527 Kritsfalusi: egyesitse, de helyesen egyesítse = Papp. 528 Kritsfalusi: egy-házával; Papp: Egyházával. 529 Papp: Uram irg. 530 Papp: Üdvözítsd. 531 Kritsfalusi: könyörülj rajtok; Papp: irgalmazz mi nékünk. 532 oltal(mazd). 533 Kritsfalusi-ban megelőzi az előtte lévő két felszólítást. 534 Papp: Uram irgalm. 535 Kritsfalusi: Katekumenhok; Papp: Katechumenusok. 536 = Papp; Kritsfalusi: Tenéked Urunk. Míg Kritsfalusi az Urunk, addig Lupess és Papp az Uram alakot használják. 537 Kritsfalusi: Katekumennhokért. 538 Papp kicsit más: Az Áldozó így könyörög Katech. Majd a sor elején megjelöli a papi imádságot 8ik számjelzéssel. 539 Papp: Urunk. 540 Kritsfalusi, Papp: magasságban. 541 Papp eredetileg: tekints, majd ceruzával kiegészítve: tekintsz. 542 Papp: nemzet. 543 Papp eredetileg: üdvösségül, majd ceruzával javítva: üdvösségeül. 544 Kritsfalusi: a mi. 545 Papp: Katechumenus. 546 Papp: alkalmatos. 547 Kritsfalusi: időbenn. 548 = Papp; Kritsfalusi: Lélekbenn. 549 Kritsfalusi: újonnan. 550 Kritsfalusi: bűnöktül. 551 Papp: eggyesítsd, de helyesen egyesítsd. 552 Számláld = Papp, Kritsfalusi többlet: számláld meg. 553 választott, Kritsfalusi, Papp: elválasztott. 554 Papp: seregeidhez. 525 526

61


2011/3/1 10:22:44

14r Áldozó:555 | Hogy ők is velünk együt556 ditsőitsék | a Te felséges, és ditsőséges557 Nevedet, az | Atyában, Fiúban,558 és Szent Lélekben,559 most | 5és mindenkoron, és mind örökkön560 ö|rökké. – Kar: Amen. | Első Diákonus:561 Katekumenusok562 | mindnyájan ki mennyetek.563 | Második Diá(konus): Katekumenusok564 ki mennyetek.565 | 10Első Diá(konus): Katekumenusok566 mindnyájan | ki mennyetek.567 | Második Diá(konus): Senki a Katekumenusok568 | közzül569 jelen ne légyen,570 egyedül minden | hivek571 ismét, és ismét kérjük békességgel572 | 15az Urat. | Kar: Uram, irgalmazz mi nékünk.573 | Jegyzett:574 Ha az Áldozó egyedül575 vagyon, | mind a két Diákonus576 részét maga mond|ja el, és amiak utána577 ezen fohászko|20dást folytattya,578 melly Hivek fohászkodá|sának neveztetik. | Fohászkodás:579 | Hálát580 adunk Te Néked Égi Seregek|«nek» 14v nek Ura Istene, ki méltókká tettél ben|nünket arra,581 hogy most is a Te Szent | oltárod előtt meg jelenhettünk,582 és ese|dezhetünk583 a mi bűneinkért, és a Nép|5nek584 tudatlanságáért. Vedd jó neven | oh585 Isten ezen mi könyörgésünket,586 tégy | méltókká bennünket arra,587 hogy néked | mutathassunk bé kéréseket,

Az őrszó nem ismétlődik. Papp: Áldozó mondja fen szóval. Hiányzik Papp-ban. 557 Hiányzik Kritsfalusi-ban; Papp: ditső. 558 Kritsfalusi: Fiubann. 559 = Papp; Kritsfalusi: Szent-Lélekbenn. 560 Papp: örökön – hiba. 561 Papp: Diakon 1ső. 562 Kritsfalusi: Katekumennhok; Papp: Katechumenusok. 563 Papp: menjetek. 564 Kritsfalusi: Katekumenhok; Papp: Katechumenusok. 565 Papp: menjétek. 566 Kritsfalusi: Ketekumennhok; Papp: Katechumenusok. 567 Papp: menjetek. 568 Kritsfalusi: Katekumennhok; Papp: Katechumenusok. 569 Kritsfalusi: közül; Papp: közöl. 570 Papp: legyen. 571 Papp: a hívek. 572 Kritsfalusi: békességbenn; Papp: békességben, de más szórenddel: békességben kérjük. 573 Papp: Uram irgalmazz. 574 Jegyzet, hiányzik Kritsfalusi-ban. 575 Kritsfalusi: egeydül – gépelési hiba. 576 Kritsfalusi kivételesen: Diákonny. 577 Kritsfalusi: annakutánna. 578 Kritsfalusi: folytatja. 579 Papp-ban a jegyzet rész kimarad, majd így vezeti be az általa 9ik-nek jelölt imádságot: Ez alatt az áldozó könyörög. 580 Papp: Hálákat. 581 Papp előtte ezt írta: azzá, majd áthúzta ceruzával, és javította: arra. 582 = Kritsfalusi; Papp: meg jelenhetünk. 583 Kritsfalusi: esedezheünk – gépelési hiba. 584 Papp: Nép. 585 Kritsfalusi: ó; Papp: óh. 586 Papp: könyörgéseinket. 587 Papp eredetileg: azzá, majd ceruzával kihúzta. 555 556

62


2011/3/1 10:22:45

és esede|zéseket, és vér nélkül való588 áldozatto|10kat589 minden népeidért, és tégy alkalma|tossokká bennünket,590 a kikket591 szolgáid|dá592 tettél a Te Szent Lelkednek ereje | által, hogy fedhetetlenül, és megbán|tás nélkül lelkünk esméretinek593 tisz|15ta bizonyságában594 segitségül hivhas|sunk Téged minden időben595 és helyen, | hogy így meg halgatván bennünket, | irgalmazzál mi nékünk irgalmas<s>á|gidnak596 sokasági597 szerént. | 20Diá(konus):598 Oltalmazz, idvezéts,599 irgalmaz600 | és tarts meg Isten bennünket kegyel|meddel. | Kar: Uram, irgalmazz mi nékünk.601 | «Diá(konus):» 15r Diákonus: Böltsesség.602 | Áldozó: | Mert téged illet603 minden ditsőség, | betsület,604 és tisztelet az Atyát, Fiút, | 5és a Szent Lelket most, és mindenko|ron, és mind örrökkön örökké.605 | Kar: Amen. | Diá(konus)606: Ismét, és ismét békességgel607 | kérjük az Urat. | 10Kar: Uram, irgalmazz minekünk608. | Az Áldozó ekképpen fohaszkodik:609 | Ujjolak,610 és többször is le borulunk611 | előted, és Téged kérünk óh612 kegyes | és kegyelmes,613 hogy könyörgéseinket614 | 15meg Papp: vér nélküli. áldozatokat = Kritsfalusi, Papp. Utána x alakú kihúzás. 590 Papp: benünket – hiba. 591 kiket = Kritsfalusi, Papp. 592 A bal oldali margón egy szám található: 3. 593 Kritsfalusi: ösméreteinek; Papp: esméretének. 594 Kritsfalusi: bizonyságábann. Papp először: tisztaságában, majd föléírva javít: tiszta bizonságában. 595 Kritsfalusi: időbenn. 596 Papp: az irgalmid. 597 Kritsfalusi: sokasága; Papp: sokasságával, majd javítva: sokassága szerént. 598 Papp: Diakon m(ondja). 599 Kritsfalusi: idvezits; Papp: üdvözits. 600 Kritsfalusi: könyörülj. Lupess, s vele megegyezően Papp olykor kicseréli a könyörülj szavakat irgalmazz-ra, de nem mindig következetesen. 601 Papp: Uram irg. m. 602 = Papp; Kritsfalusi: Böltseség. 603 Kritsfalusi: illett. 604 Papp: betsütsület. 605 Helyette Papp: most és mind örökké. 606 Papp: 2ik Diak. 607 Kritsfalusi: békességben. 608 Áthúzás x alakban a szó közepén, valószínűleg minenkűnk-et írt a másoló, majd a felesleges n betűt kihúzta. Máskor: minékünk. Papp: Uram irgalmazz. Majd rögtön utána: Diakon: Oltalmazz, üdvözits irgalmazz s. a. t. Kar: Uram Irgalm. Lupess és Kritsfalusi a papi imát hozzák előtte. 609 Kritsfalusi: Itt az Áldozó így könyörög. Papp: Ez alatt az Áldozó ezt mondja. 10ik, vagyis a 10. papi imádság következik. 610 Kritsfalusi: ujjolag, és ezt a javítást találjuk kéziratunkban is, egy későbbi kéz a k betűre halványabb színnel g betűt rajzolt, ami nem egyezik meg Lupess g betűivel. Feltehetjük a kérdést, hogy az efféle javítások utalhatnak-e a kézirat liturgikus használatára? Erre a kérdésre nem lehet egyértelműen megerősítő választ adni, mivel a fennmaradt kézirat komoly használat jegyeit nem viseli magán. Papp: Ujolag. 611 = Kritsfalusi; Papp: leborulunk, de a le és az egybeírás későbbi, ceruzával való javítás eredménye, és a szórend is más: előtted leborulunk. 612 Kritsfalusi, Papp: oh. 613 Hiányzik Papp-ban. 614 Papp: könyörgéseink. 588 589

63


2011/3/1 10:22:45

halgatván tisztitsd meg615 lelkein|ket,616 és testeinket,617 minden testi, és lelki | fertelemtűl,618 és enged meg, hogy minden | bűn, és fedhetetlenség nélkül meg | álhassunk619 a Te Szent Oltárod előtt. | 20Engedj620 a velünk együt esedezőknek | is előmenetelt a Szent életben,621 hit|ben,622 és lelki értelemben.623 Engedd meg624 | nékiek, akik625 Tenéked626 mindenüt | «félelem» 15v félelemmel, és szeretettel szolgálnak, | hogy minden,627 és meg ítéltetés628 nélkül | részesülhessenek a Te titkos Szentsé|gidben,629 és a Menybéli630 Országod elnye|5résére méltók631 lehessenek.632 | Diá(konus): Oltalmazz, idvezéts, irgal|mazz,633 és tarts meg Isten bennünket | kegyelmeddel. | Kar: Uram, irgalmazz minékünk. | 10Diákonus:634 Böltsesség.635 | Áldozó:636 | Hogy hatalmad által mindenüt | még637 oltalmaztattak Téged ditsőit|hessünk az Atyát, Fiút, és a Szent | 15Lelket most, és mindenkoron, és mind|örökkön638 örökké,639 – – Kar: Amen. | Kerubimi Ének.640 | Akik641 által titkon a Kerubimok | képzeltetnek,642

Kritsfalusi: tisztétsd-meg. Papp: Lelkünket. 617 Papp: testünket. 618 Kritsfalusi: fertelemtől; Papp: fertelmeinktől. 619 = Kritsfalusi; Papp: meg állhasson. 620 Eredetileg Egedj, de egy n betűt beszúrt a másoló. 621 = Papp; Kritsfalusi: életbenn. 622 = Papp; Kritsfalusi: hitbenn. 623 = Papp; Kritsfalusi: értelembenn. 624 =Kritsfalusi; Papp: Engedj meg. 625 Kritsfalusi: a’kik; Papp: a kik. 626 Papp: neked. 627 Kritsfalusi többlet: hiba; Papp: hiba nélkül. 628 = Kritsfalusi; Papp: meg ítélés. 629 Kritsfalusi: szentségeidbenn; Papp: szentségeidben. 630 Papp: menybeli. 631 Utána Papp többlet, ami értelmetlenné teszi a mondatot: részesek. 632 A szó végén két párhuzamos hullámvonal található. 633 Kritsfalusi: könyörülj. 634 Papp: Midőn így fohászkodik az Áldozó a Diakon m(ondja). 635 Kritsfalusi: Böltseség. 636 Papp: Áldozó mond. 637 meg. 638 Kritsfalusi: mind örökkön – kivételes eset, mert máskor mindig egybeírja, Lupess pedig külön. 639 Papp: most és mind örökön örökké. 640 Helyette Kritsfalusi: Ekkor a’ Diákonus bé mégyen, a’ Kar pedig ezen éneket kezdi énekelni. Papp: Kar énekli ЇЖЕ Херубіми. Alatta díszítés található Papp kéziratában, majd ez következik: Ezek után kezdődvén Izsecherubimi Ének. 641 Kritsfalusi: A’kik. 642 Papp másként kezdi: Kit a Kherubímok titkon képzeltetnek. 615 616

64


2011/3/1 10:22:45

és akik643 az éltető644 Sz(ent) | 20Háromságnak három szerő645 Szent646 | éneket647 mondunk,648 most minden vi|lági gondokat tegyünk le,649 hogy650 | «min-» 16r mindeneknek Királyát fel vehessük,651 | kinek652 az653 Angyalok rendje szem|lélhetetlenül szolgál.654 Alleluja. | Alleluja. Alleluja.655 | 5Ez alatt az első Diákonus vévén | az előbeni mód szerént a füstölőt, | füstöli a Sz(ent) Helyet körös környül | el mondván tsendes szóval az 50ik | zsóltárt.656 Az657 pedig mondja el ezen | 10 könyörgést:658 | Senki sem méltó659 azok közzül,660 a | kik661 le köteleztettek662 a testi kiván|ságokhozz,663 és gyönyörüségekhezz664 | hogy hozzád járuljanak, vagy nyúl|15janak,665 vagy szolgáljanak Te néked666 | Ditsőségnek667 Királlya.668 Mert Te néked669 | szolgálni még az Égi Hatalmasságok | előtt is nagy, és rettenetes dolog. De | még is670 az emberek eránt viseltető | 20ki mondhatatlan, és véghetetlen Kritsfalusi: a’kik; Papp: a kik. Papp: a véghetetlen. 645 háromszerű = Krits; Papp. 646 Hiányzik Papp-ban. 647 Papp: énekét. 648 Papp: felajánljuk. 649 Papp-ban más a szórend: Minden világi gondokat mostan le tegyünk. 650 Krits többlet.: a’, ami Lupess-ben a jobb oldali margón későbbi betoldásként szintén megtalálható. Papp viszont már a szövegbe illesztette. 651 = Kritsfalusi; Papp: bé fogadjuk. 652 Utána egy nagy F betűhöz hasonló jelzés látható Lupess-ben, ami megfigyeléseim alapján arra utal, hogy a lapszélén jegyzet található, amit viszont a fakszimile készítője nem jelentetett meg. 653 Helyette Kritsfalusi: dzidákkal fel-fegyverkezett. Ez egy furcsa kifejezés Kritsfalusiban, amit nem is vesz át sem Lupess, sem Papp. Egyébiránt egy nagyon nyilvánvaló eset, amikor a fordítás és a másolások szövege eltér egymástól. Érdekes, hogy a jobb oldali margón éppen ez a kifejezés szerepel mégpedig Roskovics kanonok karaktereivel, előtte pedig a szövegtörzsbe is beszúrt nagy F jelzés. Ebből arra következtethetünk, hogy Roskovics kanonok tényleg összevetette a Kritsfalusi fordítást és a Lupess másolatot, s nem csak annyi különbséget vett észre, amit a címlap verzóján megjegyzett. 654 Papp más: Kit az Angyalok szemlélhetetlenül körül véve szolgálnak. Papp nagy valószínűség szerint az 1850-es években használatban lévő Kik a kerubok... szövegét rögzítette, amely némi eltérést mutat az eredeti fordításhoz képest. 655 Kritsfalusi: Álleluja, álleluja, álleluja. Papp csak egyszer: Aleluja. 656 Kritsfalusi: 50-dik zsoltárt. Papp az egészet egyszerűbben fogalmazza meg: Ez alatt a Diakon füstöl, Mondván magában: az 50ik Zsolt. 657 Kritsfalusi többlet: Áldozó. 658 Kritsfalusi-ban más a szórend: az Áldozó pedig ezen könyörgést mondja el. Papp eltér: Áldozó pedig így imádkozik. 11ik (imádság). 659 Utána Papp többlet: arra. 660 = Kritsfalusi, de helyesen: közül = Papp. 661 Kritsfalusi, Papp: a’kik. 662 = Papp, Kritsfalusi: leköteleztettek. 663 Papp: kívánságokhoz. 664 Papp: gyönyörűségekhez. 665 Kritsfalusi, Papp: nyuljanak, De Papp-ban felcserélődi a nyuljanak és szolgáljanak. 666 = Kritsfalusi; Papp: néked. 667 Papp: Ditsőség. 668 királya = Kritsfalusi, Papp. 669 = Kritsfalusi; Papp: néked. 670 = Papp; Kritsfalusi: mégis. 643 644

65


2011/3/1 10:22:45

sze|retetedért, semmi változást nem | szenvedvén emberé671 lettél, és nékünk672 | «Fő673» 16v Fő Pásztorunk674 valál, ’s ezen jeles, és | vér nélkül való Áldozatnak ki szol|gáltatását által adtad675 nékünk, | mint mindeneknek676 Ura. Mert e|5gyedül Te, mi Ur677 Istenünk uralko|dol a Mennyeieken, és földieken, ki | a Kerubimok678 Királyi Székén hor|dattatol,679 ki a Szerafinok680 felett U|ralkodó, és Izraelnek681 Királlya682 vagy; | 10ki egyedül vagy Szent, és683 Szentekben684 | nyugodol meg. Téged kérlek tehát, | ki egyedül jó, és a685 könyörületességre686 | önként hajlandó vagy, tekénts687 re|ám bűnös, és haszontalan688 szolgádra, | 15és tisztitsd meg689 lelkemet, ’s szive|met690 a ros<s>z lelki ismérettől,691 és engem, | aki692 egy áldozó Papnak693 kegyelmével | fel ruháztattam, a Te Szent Lelkednek | ereje által694 tégy méltóvá695 arra, hogy | 20ezen Szent asztalodhozz696 járuljak, és | Te néked áldozhassam fel a Te Szen|«tséges» 17r tséges Szent Testedet, és drágalátos697 Vé|redet. Mert meg hajtott fővel hozzád | járulok, és esedezem előted, ne forditsd | el698 tőlem699 orczádat, se fiaid közül700 ki ne | 5rekeszsz,701 hanem méltóvá tégy702 engem | bűnös, és méltatlan emberré = Kritsfalusi, Papp, de kéziratunkban az r fölött található egy nyitott ellipszishez hasonló alkazat, ami az r megkettőzésére utal. 672 Hiányzik Papp-ban. 673 Az őrszó alatt de már a kereten kívül egy számsor látható az eredeti kéziratban (a fakszimilén nem szerepel): 6 567891011. 674 = Kritsfalusi; Papp: fő pásztor. 675 Papp: adád. 676 Papp: mindenek. 677 Papp: Urunk. 678 Papp: Kherubimok. 679 Papp: hordoztatol. 680 Kritsfalusi: Szeráfimok; Papp: Szerafímok. 681 Kritsfalusi: Izraëlnek; Papp: Izrael. 682 = Kritsfalusi, de helyesen Királya = Papp. 683 Kritsfalusi többlet: a’. 684 Papp: szenteken. 685 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 686 Papp: könyörülésre. 687 Papp: tekints. 688 Papp: hasztalan. 689 = Papp; Kritsfalusi: tisztétsd-meg. 690 Papp: szívemet. 691 Kritsfalusi: ösmérettől; Papp: ösmérésből. 692 Kritsfalusi: a’ki; Papp: a ki. 693 Papp: pap. 694 Utána áthúzás található a kéziratban. 695 = Kritsfalusi, Papp: mél méltóvá, de nincs kijavítva. 696 Kritsfalusi: asztalodhoz, Papp: áldozathoz – figyelmetlenség. 697 Utána Papp többlet: szent. 698 Kritsfalusi: fordétsd-el; Papp: fordítsd el. 699 Papp: tőllem. 700 Kritsfalusi, Papp: közzül. 701 Papp: rekessz engem. 702 Hiányzik Papp-ban. 671

66


2011/3/1 10:22:45

szolgádat ezen a|jándékok Te néked való bé mutatá|sokra: mert Te vagy a Bé mutató, és | a Bémutatandó, Bé Vévő,703 és a ki704 a|10dattandó705 Kristus Istenünk, és Téged | dicsőitünk706 a Te kezdet nélkül való | Atyáddal, és a Te Szent707 kegyes, és élet | adó Lelkeddel, most,708 és mind örökkön | örökké.709 | 15/Ezek alat710 a Diákonus a füstölést | el végezvén viszsza mégyen711 az Áldo|zóhozz, és magok is együt el mondják | háromszor a712 Kerubim Énekét,713 mellynek | vége lévén által mennek a már előre el | 20készéttetett Szent ajándékokhozz: eze|ket meg füstölvén az Áldozó mond|ja magában:714 Uram, légy irgalmas | énnékem715 bűnösnek, háromszor.716 | «Az» 17v Az után mondja a Diákonus: Vedd fel, | Uram. Az Áldozó pedig fel vévén a | Kehely fedező ruhát teszi azt a Diáko|nus bal vállára, vagy ha717 két Diákonus | 5vagyon jelen, a másodiknak adja kezé|be ezeket mondván: Emeljétek fel keze|iteket a Szentségekhezz, és áldjátok718 az | Urat. Az után719 vévén720 a Diákonus a | Szent ajándékokkal721 lévő722 tányért fel | 10emeli azt magának fején feljül tart|ván ujjain a füstölőt is; maga pedig | az Áldozó a Kelyhet fel vévén723 az é|szak felűl724 való szélső ajtón kimen|nek, a midőn is az első Diákonus fen | 15szóval így könyörög:725 |Róllatok726 minden igaz keresztények|ről emlékezzen meg az Ur Isten a ma|ga727 országábann,728 mindenüt, most, és

= Kritsfalusi; Papp: bé vevő. Kritsfalusi: a’ki. 705 Kritsfalusi: adattatandó; Papp: ki adó. 706 Papp: ditsőitünk. 707 Hiányzik Papp-ban. 708 Kritsfalusi, Papp többlet: mindenkoron; Papp: mos – figyelmetlenség. 709 Végén áthúzás. 710 Kritsfalusi: Ez alatt. 711 Kritsfalusi: visszamégyen. 712 Kritsfalusi többlet: feljebb jegyzet. 713 Kritsfalusi: éneket. Papp eltér: Ez alatt a Diakon meg füstölvén a szokott helyeken visza tér az oltárhoz és mindnyájan el mondják az Izse Cherubimot. 714 Kritsfalusi: magábann. Papp eltér: Az Áldozó füstöl és mondja. 715 Papp: nekem. 716 Ezután Papp eltér: Meg csókolván a Keresztet mennek az áldozatnak valókért. A Lupess és Kritsfalusi által hozott pap és diakónus között zajló párbeszéd és a többi rubrika is kimarad Papp-ban. 717 Utána x alakban erőteljes (vastag) kihúzás. 718 Áldjátok után / jel, melynek alja az aláhúzásra illeszkedik, teteje viszont nem nyúlik az előtte levő k betű fölé. 719 Kritsfalusi: Azután. 720 Kritsfalusi: vevén. 721 Kritsfalusi egyes számot használ: Ajándékkal. 722 Kritsfalusi: levő. 723 Kritsfalusi: vevén. 724 Kritsfalusi: felől. 725 Papp csak: Diakon. 726 = Papp; Kritsfalusi: Rollatok. 727 Hiányzik Papp-ban. 728 Lupess csak itt használja az országábann alakot, máskor Papp-hoz hasonlóan nem kettőzi az utolsó mássalhangzót (országában). Kritsfalusi viszont kivétel nélkül a fent található formát hozza (országábann), így erre már nem térek ki a következőkben. 703 704

67


2011/3/1 10:22:46

| mindenkoron, és mind örökkön729 orökké. | 20Az után730 az Áldozó így folytatja | könyörgését:731 – – – – – | «Az» 18r Az igaz hitben732 lévő733 kegyes és fel|séges Királyunkról /:Nről:/734 és a Kri|stust tisztelő egész hadi népéről; az | Istenfélő Püspökünkről /:Nről:/735 Tisz|5telendő Áldozó Papokról; a’ Kristus|ban736 való737 Egyházi Szolgákról, ’s az | egész Papi Rendről; ezen Szent738 egy|háznak739 nagy nemű740 Fundalóiról,741 | ’s védelmezőiről;742 és róllatok743 minden | 10igaz keresztényekről emlékezzen meg | az Ur Isten a maga országában min|denüt most, és mindenkoron, és mind | örökkön örökké. | Kar: Amen.744 Jegyzet: | 15A Püspök a Római Pápának | emlétéséről kezdi a maga könyör|gését.745 | Ezen fohászkodásoknak vége | lévén, a Kar az előbb ki tett Kerubi|20mok énekének utolsó részét: | Hogy746 mindeneknek Királyát747 ’s a’ t. ének|li, | «mivel» 18v mivel az előtt tsak két részét énekelte | volt el: az Áldozó pedig a Diákonus|sokkal bé mégyen a Szent Helybe, ahol|is,748 ha két Diákonus vagyon jelen, két | 5felűl749 meg állanak, úgy hogy a Sz(ent) tányért | vévő jobb kész750 felől áll.751 – Midőn az Ál|dozó bé jőv mondja a Diákonus: Emlé|kezzen meg az Ur Isten Szentségedről | a maga Országában. Az Áldozó pe|10dig: Emlékezzen meg az Ur Isten fel | szentelt Diakonságodról752 a maga Or|szágában753 mindenüt most, és minden|koron, és mind örökkön

Hiányzik Papp-ban. Kritsfalusi: utánn. 731 Papp egyszerűen: Áldozó. A megemlékezéseket pedig nem a királlyal, hanem a pápával kezdi: Szentséges fő Pásztorunkról a Római Pápáról (NN), Királyunkról (NN), Püspökünkről (NN), Áldozó papokról... 732 Kritsfalusi: hitbenn. 733 Kritsfalusi: levő. 734 Kritsfalusi: N.-ről. 735 Kritsfalusi-ban: Istenfélő N. Püspökünkről. 736 Kritsfalusi: Krisztusbann. 737 Hiányzik Papp-ban. 738 Hiányzik Papp-ban. 739 Kritsfalusi: Szent-Egyháznak. Papp: Egyház. 740 Kritsfalusi: nagynemű. Hiányzik Papp-ban. 741 Kritsfalusi: Épittetőiről; Papp: fundálóiról. 742 Papp: Jót tevőiről. 743 Kritsfalusi: rollatok; Papp: rólatok. 744 + alakban áthúzás. 745 Ez az ún. jegyzet hiányzik Kritsfalusi-ban. 746 H betű előtt alsó indexben egy p betű látható – későbbi betoldás. 747 Kritsfalusi: Királlyát. 748 Kritsfalusi: a hol-is. 749 Kritsfalusi: felől. 750 kéz. 751 úgy hogy... áll mondatrész hiányzik Kritsfalusi-ban. 752 Kritsfalusi: Diákonságodról. 753 Kritsfalusi: országábann. 729 730

68


2011/3/1 10:22:46

örökké754. Az | utánn755 le tévén756 a Kelyhet a Szent|15asztalra, veszi a Diákonustól757 a Szent | tányért, és teszi azt a Kehelynek bal ol|dalára758 mondván:759 | A sirban760 tested szerént, a pokol|bann761 lelkeddel mint Isten, a Para|20ditsombann762 pedig a latorral, és a | Királyi széken763 az Atyával, és Lélek|kel valál, le irhatatlan Kristus, | mindeneket bé töltvén.764 | Mint elevenitő, ’s bizonyára a | 25«Paradi» 19r Paraditsomnál szebb, és minden Királyi Pa|lotánál fényesebb lett, oh765 Kristus, a766 si|rod mi fel támadásunk kezdete. | Az után767 vévén a Diákonustól a ke|5hely fedező ruhát bé takarja mind a | kettőt mondván:768 | Az769 Isten félő770 József771 le vévén772 a | fáról Szentséges Szent testedet, és773 tiszta | gyóltsba774 bé takarta775 azt, és drága kene|10tekkel bé kenvén új sirba le tette.776. | Ezzel vévén a füstölőt a Diákonus|tól meg füstöli a le tett Szent ajándé|kot mondván:777 | Tselekedjél kegyesen, Uram,778 jó aka|15ratodból Sionnal: hogy meg épüljenek | a Jerusalem779 kő falai. Akkor ked|veled780 az igazság áldozatját,781 az aján|dékokat, és éppen egő áldozatokat, | akkor tésznek782 a te oltárodra borjukat. | 20Ez után783 által Jegyzet, rubrika valamint a pap és diakónus közötti párbeszéd kimarad Papp-ban. Papp: Ezek után. 756 = Kritsfalusi; Papp: le tevén. 757 veszi a Diakónustól Papp-ban kimarad. 758 Ez az aláhúzás halványabb a szokásosnál, valószínűleg későbbi keletkezésű. Papp: és a tányért a Kelyhet bal oldalra – értelmetlen, Papp újabb figyelmetlensége. 759 Papp: mondja. A bal oldali margón halvány ószláv szöveg található. A fakszimilében csupán egy szó van: гробѣ, ám az eredeti kéziratban több is látható: Во гробѣ, vagyis A sírban. A margón lévő megjegyzés tehát a törzsszöveg részét képező imádság incipitje. Valószínűleg az imádság ószláv beazonosítására szolgált e két szó, máshol viszont nem találunk hasonló utalásokat, így csakis arra gondolhatunk, hogy a kéziratot tanulmányozó (Roskovics Ignác?) rácsodálkozott az ima jelenlétére, és fontosnak tartotta, hogy legalább a margón készítsen róla egy rövid feljegyzést. 760 Kritsfalusi: sirbann; Papp: sírba. 761 Kritsfalusi, Papp: Pokolban. 762 Papp: Paradicsomban. 763 Kritsfalusi: székbenn. 764 = Kritsfalusi; Papp: be töltvén. 765 Kritsfalusi: ó; Papp: óh. 766 Hiányzik Papp-ban. 767 Kritsfalusi: utánn. 768 Papp eltér: takarván a Kelyhet Áldozó m(ondja). 769 Helyette Papp: A’ sirban – tévedés. 770 = Kritsfalusi; Papp: Istent félő. 771 Papp: Jósef. 772 = Kritsfalusi; Papp: le vevén. 773 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 774 = Papp; Kritsfalusi: gyoltsba. 775 = Kritsfalusi; Papp: be takarta. 776 = Kritsfalusi; Papp: lé tette, de előtte letétetvén, a – amelyet tollal áthúzott. 777 Papp egyszerűsít: vevén a füstölőt és füstöl. Mond. 778 Hiányzik Papp-ban. 779 Papp: Jeruzsálem. 780 Papp: kedvelled. Majd Papp többlet: Uram. 781 Papp: Áldozatát. 782 Papp: tesznek. 783 Kritsfalusi: utánn. 754 755

69


2011/3/1 10:22:46

adván a füstölőt | a Diákonusnak, ’s meg hajtván fejét | mondja: Emlékezz meg rólam784 Atyám|fia, és Szolga Társom.785 – – – – | «a Diáko» 19v A Diákonus mondja: Emlékezzen | meg az Ur Isten Szentségedről a ma|ga országában. – Az után786 a Diáko|nus meg hajtván fejét mondja: Ese|5dezz érettem Szent Atya. Az Áldozó: | A Szent Lélek Száll te reád, és a Ma|gosság bélinek ereje meg árnyékoz | téged. A Diákonus: Ugyan azon Szent | Lélek munkálkodjon velünk életünk|10nek minden napjaiban.787 Az után788 tsak | ugyan a Diákonus: Emlékezzél meg ról|lam789 Szent Atya. – Az Áldozó: Emlé|kezzen meg róllad790 az Ur Isten a maga | országában mindenüt, most, és min|15denkoron, és mind örökkön, örökké. A791 | Diákonus mondja: Amen. és meg tsókolván az Áldozónak kezét, az Északi részről lévő ajtón ki megyen,792 és a szokott helyen meg álván mond|20ja:793 | Tellyesétsük794 imádságainkat795 | az Ur előtt. | «Kar» 20r Kar: Uram, irgalmazz minékünk.796 | Diá(konus): Az előtünk lévő drágalátos797 a|jándékokért kérjük az Urat. | Kar: Uram, irgalmazz mi nékünk.798 | 5Diá(konus):799 Ezen Szent egyházért,800 és azokért, kik | hittel, ájtatossággal, és Isteni félelem|mel járnak abba, kérjük az Urat.801 | Kar: Uram, irgalmazz mi nékünk.802 | Diá(konus): Hogy mentek legyünk minden nyo|10morgatástól, haragtól, es szükségtől, | kérjük az Urat. | Kar: Uram, irgalmazz mi nékünk.803 | Ez alatt804 az Áldozó ezen könyörgést | mondja el:805 | 15Mindenható Ur Isten! ki egyedől806 | Szent vagy, ki bé veszed a ditséretnek807 | áldozatját az előted egész szivből Kritsfalusi: rollam. Kritsfalusi: Szolgatársom. 786 Kritsfalusi: utánn. 787 Kritsfalusi: napjaibann. 788 Kritsfalusi: utánn. 789 Kritsfalusi: rollam. 790 Kritsfalusi: rollad. 791 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 792 Utána x alakban áthúzás. Kritsfalusi: mégyen. 793 Kritsfalusi többlet: Diákonus. Papp a diakónusra vonatkozó részletes rubrikákat, a pap és a diakónus között zajló párbeszédet kihagyja, helyette ennyit ír: Ezek után a Diakon végezvén mindeneket ki megy a nagy ajtó eleibe. Diakon. 794 Papp: Telyesitsük. 795 Papp: imádságunkat. 796 Papp rövidíti: mn. 797 Papp: drága. 798 Papp csak: Uram irgalmazz. 799 Hiányzik Papp-ban. 800 Kritsfalusi: Szent-Egyházért. 801 Papp más szórendet használ: Ezen Sz(en)t Egyházért és azokért kik hittel és ájtatossággal járnak abba, és isteni félelemmel kérjük az Urat. 802 Papp: Uram irg. 803 Papp: Uram irgalm. 804 Helyette Kritsfalusi: Itt. 805 Papp: Ez alatt az áldozó imádkozik ezen imádságot. 12-es szám alatt im. A szám most a margóra esik, és nem a szokásos ik végződést kapja, hanem im-et, ami az imádságra utal, hiszen ez a 12. papi imádság Papp számozása szerint. 806 egyedül = Kritsfalusi, Papp. 807 Papp: dicséretek – figyelmetlenség. 784 785

70


2011/3/1 10:22:46

ese|dezőktől, fogadd el mi tőlünk808 is bű|nösöktől ezen könyörgéseinket,809 és | 20 tedd azokat a te Szent oltárodra, ’s | tégy bennünket alkalmatossokká810 ar|ra,811 hogy Te néked812 ajándékokat, és lel|«ki» 20v ki áldozatokat, a mi bűneinkért, és a | Népnek813 tudatlanságáért mutathas|sunk bé.814 Méltóztassál adni kegyel|met nékünk arra, hogy a mi áldoza|5tunk kedves légyen815 előtted,816 és a Te | kegyelmednek Lelke lakozzon ben|nünk,817 és az előttünk lévő ajándékok|ban,818 és az egész Népedben.819 | Diá(konus): Oltalmazz, idvezéts,820 kegyelmez,821 | 10és tarts meg Isten bennünket ke|gyelmeddel. | Kar: Uram, irgalmaz mi nékünk.822 | Diá(konus): Egész tökélletes, Szent, békessé|ges, és vétek nélkül való napot kér|15jünk823 az Urtól. | Kar: Adj minékünk, Uram.824 | Diá(konus): Békesség Angyalát, hiv tanitót, | testi, és lelki oltalmazót, kérjünk az | Urtól. | 20Kar: Adj minékünk, Uram. | Diá(konus): Bűneink, és vétkeink botsá|natját, ’s engedelmét kérjünk825 az Urtól. | «Kar» 21r Kar: Adj minékünk, Uram.826 | Diá(konus): Lelkeinknek827 jó, és hasznos dol|gokat, és a világnak békességet828 kér|jünk az Urtól. | 5Kar: Adj minékünk, Uram. | Diá(konus):829 Életünknek hátra lévő830 részét831 | békességben,832 és

Papp csak: tőllünk. Papp: imádságainkat. 810 Papp: alkalmasokká. 811 Kritsfalusi-ban más a szórend: tégy alkalmatosokká arra bennünket. 812 = Kritsfalusi; Papp csak: néked. 813 Papp: nép. 814 Kritsfalusi: mutathassunk-bé, ami a tagmondat elejére kerül nála: „hogy mutathassunk-bé Tenéked ajándékokat...”; Papp: bé mutathassunk. 815 Papp: legyen. 816 Kritsfalusi: lőtted – gépelési hiba. 817 Papp: mi bennünk. 818 = Papp; Kritsfalusi: ajándékokbann. 819 = Papp; Kritsfalusi: Népedbenn. 820 Kritsfalusi: idvezits; Papp: üdvözits. 821 =Papp, de Kritsfalusi: könyörülj. 822 Papp: Uram irg. 823 Papp: kérjük – helytelen. 824 Kritsfalusi csak itt használja az Adj minékünk, Uram. formát, a következőkben Adj minékünk, Urunk. (Ezt lentebb nem is áll szándékomban mindig megjegyezni.) Papp általában, mint itt is: Adj Uram, ritkábban: Adjad Uram. 825 kérjük = Kritsfalusi. 826 A fentebbi két könyörgés és a válasz kimarad Papp-ban. 827 Papp: Lelkünknek. 828 Papp: békét. 829 Hiányzik Papp-ban. 830 Papp: levő. 831 Kritsfalusi többlet: , hogy. 832 = Papp; Kritsfalusi: békességbenn. 808 809

71


2011/3/1 10:22:46

penitentzia833 tartás|ban834 való835 el tölthetését836 kérjünk837 az | Urtól.838 | 10Kar: Adj minékünk, Uram. | Diá(konus):839 Életeinknek840 keresztényi,841 gyötrő|dés, és szégyen nélkül való ’s békes|séges végezetet,842 és a843 Kristus rettenetes itéletén helyes feleletet kérjünk | 15az Urtól. | Kar:844 Adj minékünk, Uram. | Diá(konus): Boldogságos, Szeplőtelen, leg|áldottabb ditső Királynénkat, Is|ten Annyát, a mindenkoron845 Szűz | 20Máriát minden Szentekkel együt846 | emlétvén847 minnen magunkat,848 és egy|mást, és az egész életünket a Kris|tus Istennek ajánljuk. | «Kar» 21v Kar: Te néked Uram.849 | Áldozó: Békesség mindnyájának.850 | Kar: És a Te Lelkednek. | Diá(konus):851 Szeressük egy mást,852 hogy egy lé|5lekkel valhassuk. | Kar:853 Az Atyát, Fiút, és Szent Lel|ket, egy lételő,854 és el válhatatlan855 Sz(ent) | Háromságot. | Ekkor az Áldozó856 meg hajtván | 10magát mondja magában:857 Szeretlek | Téged, Uram, én858 erős<s>égem, az Ur859 én | erős<s>égem, és oltalmom.860 Kritsfalusi, Papp: penitentia. = Papp; Kritsfalusi: tartásbann. 835 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 836 Kritsfalusi: el-tölthessük; Papp: el töltesét. 837 kérjük = Kritsfalusi, Papp. 838 Értelmetlen a mondat. 839 Hiányzik Papp-ban. 840 Papp: Életünk. 841 Eltérés a szórendben: Kritsfalusi a keresztényi szót a végezetet elé helyezi. 842 Papp: végzetét, de az előtte lévő rész (keresztényi, gyötrődés, és szégyen nélkül való ’s) kimarad. 843 Hiányzik Papp-ban. 844 Papp kétszer írja le egymás után a Kar szót. 845 Papp: mindenkor. 846 Az együt fölött majdnem bezáródó kör alakzat, írott s betűhöz hasonló, ami megfigyeléseim szerint a gy megkettőzésére utal, valószínűleg úgy, ahogy Kritsfalusinál is találjuk: egygyüt. Papp: együtt. 847 Papp: emlitvén. 848 Papp: önmagunkat. 849 Kritsfalusi: Urunk; Papp-ban más a szórend: Uram Tenéked. Utána Kritsfalusi többlet: Egy szülött Fiadnak könyörületessége által, a’ kivel áldott vagy a’ Te Szent, és Jó, és Éltető Lelkeddel most, és mindenkoron, és mind örökkön örökké. Kar: Ámen. Papp sem hagyja ki ezt a mondatot: Áldozó: Egy Szülött Fiad Kegyelmei által a kivel áldott vagy a Te Szt: Jó és éltető Lelkeddel most és mindenkor és mind örökön. Kar: Ammen. Az ilyen és a hasonló helyek bizonyítják, hogy Papp Antal nem a Lupess kéziratból másolt. Lupess eredeti kéziratában a 21v első és második sora között találunk egy halvány beszúrást, ami éppen az ekténia papi fennhangjának kezdő sorát tartalmazza, valószínűleg szintén Roskovics bejegyzése (nagyon jellegzetes a p betűje): Pap: Egyszülött Fiadnak könyörületessége által, a’. 850 Pappnak a sor végén margóból is kifutva ennyi fért ki: mindnyájnk. 851 Papp téveszt: Áldozó. 852 egymást = Kritsfalusi, Papp. 853 Papp többlet: ének. 854 Kritsfalusi: lételü; Papp: létü. 855 = Kritsfalusi; Papp: elválhatlan. 856 Utána Kritsfalusi többlet: háromszor. 857 Kritsfalusi: magábann. Papp: Áldozó 3at meghajtva mond lassan. 858 Papp: és. 859 Utána Kritsfalusi többlet: az. 860 Kritsfalusi, Papp: otalmam. 833 834

72


2011/3/1 10:22:47

Ez alatt pe|dig a kehely fedező ruhát két helyüt | meg tsókolja, úgy mint861 elsőben a Sz(ent) | 15Tányér, másodszor a kehely felett, | és harmadszor a Sz(ent) Asztal szélét. | Ha hogy pedig több együt szolgáló | Pap volna, tehát mindegyik862 meg tsó|kolja ezt, és egy más863 vállát; a fő | 20Áldozó pedig mondja hozzájok: | Mi közöttünk a Kristus. Felelnek: | «vagyon» 22r Vagyon, és,864 lesz is. – Ugyan ezt tse|lekszik a Diákonusok is, ha többen | vagynak jelen. A kivül lévő Diáko|nus hasonló képpen865 meg hajtván | 5magát háromszor866 meg tsókolja az | orar867 nevezetű ruháját, és fenn szó|val mondja.868 | Diá(konus): Az ajtókat, az ajtókat, Böl|tseséggel figyelmezzünk.869 | 10Az Áldozó pedig a kehely fedező | ruhát fel vévén, és fel tartván el | mondja magában870 a néppel együt az | Apostoli hit vallást,871 melynek872 vé|ge lévén mondja a873 | 15Diá(konus):874 Áljunk betsesen, áljunk fé|lelemmel,875 figyelmezzünk a Szent aján|dékok békességes bé mutatásokra.876 | Kar: Békes<s>égnek877 kegyelmét, ditsé|retnek áldozatját. | 20Itt az Áldozó öszve rakván878 ke|hely fedező ruhát, le teszi azt, a Diako|nus879 pedig bé mégyen,880 az után881 mondja. | «Az»

Kritsfalusi: úgymint. Kritsfalusi: mind egygyik. 863 Kritsfalusi: egymás. 864 Kritsfalusi: Vagyon-is. 865 Kritsfalusi: hasonlóképen, de helyesen hasonlóképpen. 866 Feltehetjük a kérdést, hogy mit kell tennie a diakónusnak háromszor? Meghajtani magát, vagy megcsókolnia az orárionját? Sztripszky átírásában Kritsfalusi az orárion megcsókolására értelmezi. 867 Kritsfalusi: orár. 868 A Szeretlek Téged Uram után Papp teljesen kihagyja a papok és diakónusok egymás között váltandó békecsókjára utaló rubrikákat, és leegyszerűsítve csak ennyit ír: és meg tsókolja először a tányért, az után a’ Sz(en)t Kelyhet 3or az oltár szélit. 869 Papp rövidít: figyelm! 870 Kritsfalusi: magábann. 871 Kritsfalusi: Hit-vallást. Papp eltérő a szövegben: Áldozó: feddő ruhát fen tartván lassan elmondja az Apost(oli)H(it)v(allást). A Nép pedig fenszóval a h(it)v(allást). 872 Kritsfalusi: mellynek. 873 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 874 Papp: ennek végével Diakon. 875 Papp: figyelemmel – Papp ismételt figyelmetlensége. 876 = Kritsfalusi; Papp: bé mutatásakor. 877 = Kritsfalusi; Papp: békesség. 878 Utána Kritsfalusi többlet: a. 879 Diákonus = Kritsfalusi. 880 Papp egyszerűsítve: ennek végével be megy a Diakon. 881 Kritsfalusi: utánn. 861 862

73


2011/3/1 10:22:47

22v Az882 Áldozó: | Az Ur Jesusnak883 kegyelme,884 az Atya | Istennek szerelme,885 és886 Szent Léleknek | veletek887 való közösülése légyen888 mindnyá|5jatokkal.889 | Kar: És a Te Lelkeddel. | Áldozó:890 Emeljük fel sziveinket. | Kar: Fel vagynak az Urhoz.891 | Áldozó: Hálákat adjunk az Urnak. | 10Kar: Illő, és méltó imádni az Atyát, | és a892 Fiút, és a Szent Lelket az893 egy lételű,894 | és el válhatatlan, Sz(ent) Háromságot. | Ezalatt895 az Áldozó ezen könyör|gést mondja el:896 | 15Illő, és méltó Téged ditsérni897, Téged | áldani, Téged ditsőiteni, Tenéked há|lát adni, Téged imádni a Te uralko|dásodnak898 minden helyén:899 Mert Te | vagy a meg magyarázhatatlan, tapasz|20talhatatlan, láthatatlan900 Isten, Te | és901 a Te egy Szülöt Fiad, és a Te Sz(ent) | Lelked. Te a nem lételből lételre hoz|tál bennünket, és minek utána902 le es|«tünk»903 23r tünk volt,904 fel támasztattál905 ujjolag906 | bennünket,907 és meg nem szüntél min|deneket tselekedni, méglen908 bennün|ket a Mennyekbe909 bé nem vezettél, és | 5a jövendő országot910 nem ajándékoz|tad nékünk. Mind ezekért hálákat | adunk Te néked,911 és Egy Szülött Fiad|nak, és a Te Szent Lelkednek,

Hiányzik Kritsfalusi-ban és Papp-ban is. Kritsfalusi: Jézus Krisztusnak; Papp: Istennek. 884 Utána Kritsfalusi többlet: ’s. 885 Kritsfalusi: szeretete. 886 Utána Kritsfalusi és Papp többlet: a. 887 Papp: vélletek. 888 Papp: legyen. 889 Papp: mindnyájatokkol. 890 Papp: Áld. 891 Kritsfalusi: Urhozz. Papp: Fel vagynak emelve az Urhoz. 892 Hiányzik Kritsfalusi-ban, Papp-ban. 893 Papp: és. 894 Papp: létü. 895 Kritsfalusi: Ez alatt. 896 Papp kicsit eltér: ez ének alatt áldozó igy imádkozik. Majd félig a margón megjelöli a 13. papi imát: 13ik. 897 Papp: dicsérni. 898 Papp: uralkodásod. 899 Kritsfalusi: hellyén. 900 Kritsfalusi többlet: meg-foghatatlan, örök, és változhatatlan. Papp is tartalmazza e többletet, de az utolsó szó: változhatlan. 901 Hiányzik Papp-ban. 902 Kritsfalusi: utánna. 903 = Papp. Kritsfalusi: el-estünk. Úgy tűnik, vannak olyan hibák, amelyeket egy rossz másolás után mások is átvettek, vö.: le estünk. 904 Kritsfalusi: volna. Papp kihagyja. 905 Kritsfalusi: fel-támasztottál; Papp: fel támasztottál. 906 Kritsfalusi: ujjólag; Papp: ujolag. 907 Papp: benünket – hiba. 908 Papp: miglen. 909 Kritsfalusi: Menyekbe; Papp: menyei égbe. 910 Kritsfalusi, Papp: országodat. 911 Papp: neked. 882 883

74


2011/3/1 10:22:47

minde|nekért, valamik tudtunkra, és va|10lamik tudtunk kivül vagynak;912 a913 | nyilván, és titkon reánk árasztott jó | téteményeidért. Hálát adunk Te né|ked ezen áldozatért is, a mellyet ke|zünkből el fogadni méltóztatol, no|15ha Te néked sok ezer Arkangyalok, | és sok tiz ezer Angyalok szolgál|nak is,914 Kerubimok,915 és Szerafimok,916 Hat | szárnyuak, sok szeműek, felségesek, | szárnyasok.917 | Áldozó fen szóval:918 Mellyek919 győ|zedelmi920 éneket énekelnek, kiálta|nak, és mondják. | «Kar» 23v Kar: Szent, Szent, Szent Szabbaot921 | Ur, tellyes az ég és a föld ditsőséged|del, Hozanna922 a magosságokban áldott, | aki923 jő924 az Ur nevébenn, Hozánna925 a ma|5gosságban.926 | Ez alatt az Áldozó így | könyörög:927 | Ezen boldog Hatalmasságokkal mi | is928 kegyelmes929 Urunk, kiáltunk, és | 10mondjuk: Szent vagy, és leg szentebb, | Te, és a Te egy Szülött Fiad, ’s a Te Sz(ent) | Lelked; Szent vagy, és leg szentebb, és | nagy voltú930 a Te ditsőséged, ki a vilá|god931 olly932 annyira szeretted, hogy az | 15egy Szülött Fiadat el küldenéd,933 hogy | minden, a ki934 ő benne hiszen el ne vesz|szen, hanem örök élete légyen,935 kiis | minek utána936 el jött,937 és az érettünk938 fel | vett Sáfárkodását bé töltette939 volna, | 20 azon éjtszakán,940 mellyen el árultatik941 | vala, vagy is inkább maga által ad|ja

Papp: vannak, de előtte kihagyja: és valamik tudtunk kívül – figyelmetlenség. Hiányzik Papp-ban. 914 Papp: és. 915 Papp: Cherubimok. 916 Kritsfalusi: Szeráfimok; Papp: Serafimok. 917 Papp többlet: két (darab) és kötőszó a két-két szó között. 918 Papp rubrika ismétlése: Ezeket fen szóval. Áldozó m(ondja) f(enn) szóval. 919 M betű fölött hullám = diszítés, valószínűleg a Háromszorszent ének miatt. Hiányzik Papp-ban. 920 Papp: győzedelmü. 921 Kritsfalusi: Szábbáot; Papp: a Szabaot. 922 Kritsfalusi: Hosana; Papp: Hossanna. 923 Kritsfalusi: a’ki. 924 Kritsfalusi: jöv. 925 Kritsfalusi: Hosanna. 926 = Papp. Kritsfalusi: magosságokban. 927 Papp: Áldozó az alatt igy fohászkodik. És baloldalon félig a margón feltünteti: 14ik im, vagyis a 14. papi imádság. 928 Kritsfalusi, Papp: miis. 929 Papp: kegyes. 930 Kritsfalusi: Nagyvoltu; Papp: nagy voltu. 931 Kritsfalusi, Papp: világodat. 932 Hiányzik Papp-ban. 933 = Kritsfalusi; Papp: elküldenél – hiba. 934 =Papp; Kritsfalusi: a’ki. 935 Kritsfalusi, Papp: legyen. 936 Kritsfalusi: minekutánna. Papp: minek utánna. 937 = Kritsfalusi; Papp: eljött volna. 938 Papp: mi értünk. 939 Papp: betöl- be töltötte. 940 Kritsfalusi: éjtszaka; Papp: éjszakán. 941 = Papp; Kritsfalusi: elárultatik. 912 913

75


2011/3/1 10:22:47

vala942 magát a világ életiért,943 vé|vén944 a kenyeret, a maga Szentséges | Szent és tiszta kezeibe, hálákat | 25«adván» 24r adván meg áldá, meg szentelé, meg | szegé azt ’s945 adá a maga Szent Tanit|ványinak946 és Apostolinak mondván:947 | Vegyétek, egyétek, ez az | 5 én testem, melly ti érettetek948 meg tö|retik a bűnök bocsánatjára.949 | Kar: Amen. | Áldozó950 tsendes szóval mondja.951 | Hasonló kép
en952 a poharat minek u|10tána953 vatsorált volna, mondván:954 | Igyatok ebből mindnyá|jan, ez az én vérem, az uj Testamen|tomé,955 melly ti érettetek, és sokakért | ki ontatik a bűnök bocsánatjára.956 | 15Kar: Amen.957 | Az áldozó tsendes szóval így fo|hászkodik:958 | Emlékezvén tehát ezen idvezsé|ges959 parantsolatról,960 és mindenekről, | 20mellyek érettünk löttenek, a kereszt|«fáról» 24v fáról,961 sirodról, harmadnapi fel támo|dásodról,962 Mennybe meneteledről963, jobb kéz | felől964 való ülésedről, második, és ditső|séges el jöveteledről. | 5Fenn szóval:965 | Tieidet966 a Tieidből967 Te néked mind|nyájokért,968 és mindenekért bé mutatván. | Itt a Diákonus valamint a Szent | tányért, úgy a kelyhet is kereszt formá|10ra tévén kezeit fel emeli egy keveset.969 | Kar: Téged ditsőitünk, Téged áldunk, | Te néked hálákat adunk mi Urunk, | és esedezünk előtted, mi Istenünk. | Az Áldozó folytatja

Hiányzik Papp-ban. Papp: életéért. 944 Papp: vevén. 945 azt ’s hiányzik Kritsfalusi-ban és Papp-ban is. 946 = Kritsfalusi; Papp viszont kihagyja a Szent szót. 947 Utána Kritsfalusi többlet: Fenn szóval. Papp: Fen szóval meg hajtva. 948 Papp: értetek. 949 Kritsfalusi, Papp: botsánatjára. 950 Kritsfalusi: Az Áldozó. 951 Hiányzik Kritsfalusi-ban. Papp többlet: Áldozó tsendesen. 952 Kritsfalusi: Hasonlóképenn. 953 Kritsfalusi: minekutánna. 954 Kritsfalusi többlet: (Fenn szóval). Hasonló szóval mondja midőn vacsorált volna mondván, fenszóval. 955 Papp: Új Testámentomé. 956 Kritsfalusi, Papp: botsánatjára. 957 Papp: Amen Amen. 958 E rubrika hiányzik Papp-ban. 959 Papp: üdvösséges. 960 Papp többlet: szavakról s parantsolatokról. 961 Papp: Keresztfádról. 962 Kritsfalusi: Fel-támadásodról; Papp: fel támadásodról. 963 Kritsfalusi: Menybe-meneteledről. Papp: menybe meneteledről. 964 Papp: felül. 965 = Kritsfalusi; Papp: E’ következendők f(enn) sz(ó)v(al). 966 = Papp; Kritsfalusi: Tiéidet. 967 Kritsfalusi: Tiéidből; Papp: és Tieidből. 968 = Papp; Kritsfalusi: mindnyájakért. 969 Kritsfalusi: kevéssé. Papp egyszerűbben: Ez alatt föl emeli mind a kettőt. 942 943

76


2011/3/1 10:22:47

fohászko|15dásit970 mondván:971 | Efelett bé mutatjuk972 Te néked973 ezen | szóbéli, és vér nélkül való szolgálatot, | és kérünk, esedezünk, és fohászkodunk | küld reánk, és ezen előttünk lévő Sz(ent) | 20ajándékokra974 a Te Szent Lelkedet. | Itt a Diákonus közelébb975 álván, | együt így fohászkodnak:976 | Uram, ki a Te Szent Lelkedet az Apo|«stoloknak» 25r stoloknak három órakor küldötted-el, ezt | mi kegyesünk, ne vedd el tőlünk, hanem | ujjits977 meg minket esedezőket. | Tiszta szivet teremts bennem Isten, | 5és igaz lelket ujits belső részeimbenn.978 | Uram, ki a Te Szent Lelkedet az A|postoloknak három órakor küldötted | el, ezt mi kegyesünk, ne vedd el tőlünk, | hanem ujits meg ’minket esedezőket.979 | 10Ne vess-el engem orczád980 elől,981 és Sz(ent) | Lelkedet ne vedd el tőlem. | Uram, ki a Te Szent Lelkedet az Apo|stoloknak982 három órakor küldötted-el, | ezt mi kegyesünk, ne vedd el tőlünk, | 15hanem ujits meg minket esedezőket.983 | Az után meg hajtván fejét a Diá|konus, ’s mutatván a Szent kenyérre | mondja tsendesen: | Áldd984 meg Uram a Szent kenyeret; | az Áldozó pedig meg áldván985 kereszt | jellel986 háromszor987 a Sz(ent) kenyeret mondja:988 | «És» 25v És ugyan ezen kenyeret tedd Kris|tusodnak989 drágalátos Szent Testévé. | Diákonus mondja: Amen. Ugyan | tsak a Diákonus tsendes szóval: | 5Áldd meg,990 Uram, a Szent poharat.| Áldozó: Ami991 pedig a992 pohárban993 | vagyon Kristusodnak drágalátos Sz(ent) | vérévé. Diákonus: Amen. Azután994 | mutatván a Diákonus mind a ket|10tőre, mondja: Áldd meg995 Uram mind | a kettőt. – Az Áldozó pedig meg | Kritsfalusi többlet: tsendes szóval. Papp egyszerűbben: Áldozó pedig igy fohászkodik. Majd következik a 19. papi imádság megjelölése: 19ik. 972 = Kritsfalusi; Papp: be mutatjuk. 973 Hiányzik Papp-ban. 974 = Papp eredetileg, majd elég csúnyán javítja át: ajándékodra. 975 Kritsfalusi: közzelébb. 976 = Kritsfalusi. Papp-ban viszont kimarad ez a rubrika. 977 újíts, Kritsfalusi: ujits. 978 Kritsfalusi: részeimben; Papp: részeibe – hiba. 979 Papp nem ismétli a refrént. 980 Kritsfalusi: ortzád; Papp nagyon figyelmetlen: Országod. 981 Papp: elül. 982 A következőket Kritsfalusi rövidíti: s. a. t. 983 Papp most sem ismétli a refrént. 984 Kritsfalusi: áld. 985 Kritsfalusi: megáldván. 986 Kritsfalusi: keresztjellel. 987 Kritsfalusi-ban megelőzi az előző szókapcsolatot. 988 Papp egyszerűsít, kihagyja a diakónusi felszólítást is: És meg áldván 3or a Szentséget, mond. 989 = Papp, de Kritsfalusi: Krisztusnak; 990 Kritsfalusi: Áld-meg. 991 Kritsfalusi: A’ mi. 992 Kritsfalusi: e’. 993 Kritsfalusi: pohárbann. 994 Kritsfalusi: Az utánn. 995 Kritsfalusi: Áld-meg. 970 971

77


2011/3/1 10:22:48

áldván996 mind a kettőt mondja:997 | El váltóztatván998 azokat a Te Szent | Lelked által. Diákonus mondja: | 15Amen. Amen. Amen999. ~ ~ Meg | hajtván az után1000 fejét a Diákonus | mondja: Emlékezzél meg róllam1001 | Sz(ent) Uram. Az Áldozó: Meg emlé|kezik róllad1002 az Ur Isten a maga | 20országában mindenüt, most, és min|denkoron, és mind örökkön, örökké. | Diákonus: Amen. Az után1003 a Diá|konus az1004 előbbeni helyére áll; | «az» 26r az Áldozó így fohászkodik:1005 | Hogy légyen az azzal élőknek lelki | józanodásra,1006 bűnök botsánatjára, a Te | Szent Lelkedben1007 való részesülésre, a | 5Men�nyek országának1008 tellyesitésre,1009 | a Te benned való bizakodásra, nem | a meg itéltetésre, és kárhozatra. | Efelett1010 bé mutatjuk1011 Te néked1012 e|zen szóbéli1013 szolgálatot a hitbenn1014 | 10el nyugodott1015 Nagy-Atyáinkért, Atyá|inkért,1016 Patriárkákért,1017 Prófétákért, | Apostolokért, Hirdetőkért, Evangye|listákért,1018 Mártirokért,1019 Konfessoro|kért,1020 Szűzekért, és a hitben1021 el nyu|10godott1022 minden hiv1023 lelkekért.1024 | A Diákonus1025 vévén a füstölőt | a Szent asztalt környül füstöli, és | emlékezetet tészen azokról, akikről1026 | akar, élőkről vagy halottakról;1027 az |

Kritsfalusi: megáldván. Papp tudatosan kihagyja a diakónusi felszólításokat, de véletlenül a kehely megáldását is. 998 Kritsfalusi: El-változtatván; Papp: El változtatván. 999 Kritsfalusi: Ámen, Ámen, Ámen. 1000 Kritsfalusi: azutánn. 1001 Kritsfalusi: rollam. 1002 Kritsfalusi: rollad. 1003 Kritsfalusi: Az utánn, de helyesen azután. 1004 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 1005 A diakónus három Ámen-jét, és a párbeszédet is kihagyja Papp, s csupán ennyit ír: s folytatja fohászát. 1006 = Papp. Kritsfalusi: lelki-józanodásra. 1007 Kritsfalusi: Szent-Lelkedbenn. 1008 Papp: Menyország. 1009 Kritsfalusi: tellyesitésére; Papp: telyesitésére. 1010 Papp: E’ felett. 1011 = Kritsfalusi; Papp: bemutatjuk. 1012 Papp csak: Néked. 1013 Kritsfalusi; Papp: szóbeli. 1014 Papp: hitben. 1015 Kritsfalusi: el-nyúgodott; Papp: elnyugodt. 1016 Papp fordítva: Atyáinkért, Nagy Atyáinkért. 1017 Papp: Patriarchákért. 1018 Kritsfalusi: Evangelistákért. 1019 Papp a fentieket rövidített formában hozza: Profért, Aposért, Hirdetőkért, Evangért, Martért. 1020 Papp: Confeszorokért. 1021 Kritsfalusi: hitbenn. 1022 Kritsfalusi: el-nyúgodott; Papp: elnyugodt. 1023 Kritsfalusi: hív. 1024 Kritsfalusi: lélekért. 1025 Utána Kritsfalusi többlet: ez alatt. 1026 Kritsfalusi: a’ kikről. 1027 Kritsfalusi: holtakról. 996 997

78


2011/3/1 10:22:48

Áldozó ellenben nagy szóval mondja:1028 | Kiváltképpen1029 Boldogságos, Szep|lőtelen, leg áldottabb1030 ditső Király|nénkért, az Isten Anyáért,1031 és mind|enkoron Szűz Máriáert. | 25«Kar» 20

26v Kar: | Méltó, hogy valóban áldjunk Téged, | Istennek mindég boldogságos, és | leg tisztább Szülőit, és a mi Istenünk|5nek Annyát.1032 | Ki a Kerubimok1033 felett nagyobb tisz|teletre méltó, és egybe vetés kivül | a Szerafimoknál1034 ditsőségessebb vagy, | ki változás nélkül az Isten Igéjét | 10szülted, Istennek1035 valóságos Szülőit,1036 | Téged magasztalunk. | Itten a Diákonus magában1037 el|mélkedik a hallottakról, az Áldo|zó pedig így folytattya1038 előbbeni buz|15góságat: | Keresztelő Sz(ent) János Prófétának; | Szent, ditsőséges és nagy nemű1039 A|postoloknak; Szent /:N:/ kinek|ma1040 ünnepit1041 üljük, és1042 minden szen|20teidnek1043 esedezések által óltalmaz1044 | meg bennünket Isten, és emlékez|zél meg minden halottakról, kik | a jövendő örök életre való fel támo|dásnak1045 reménységében1046 nyugottak1047 | 25el, és adj nékik1048 nyugodalmat,1049 ahol1050 | ortzádnak1051 fényessége1052 világoskodik. | «Efelet»

Papp rövidít: füstölvén mond f(enn) sz(ó)v(al). Papp: Kivált képen. 1030 Papp még hozzáfűzi: leg drágább. 1031 = Papp; Kritsfalusi: Annyáért, egyébként Lupess is az ny betű fölött a szokásos, majdnem bezáródó kör alakzattal jelzi a kettőzést. 1032 Papp-ban más a szórend: Boldogságos és leg tisztább Szülőit és Istenünk Annyát. 1033 Papp: Cherubimok. 1034 = Papp; Kritsfalusi: Szeráfimoknál. 1035 Papp: Isten. 1036 Papp: Szülőjét. 1037 Kritsfalusi: magábann. 1038 Kritsfalusi: folytatja. 1039 Kritsfalusi: némű. 1040 kinek ma = Kritsfalusi 1041 Kritsfalusi: innepét. 1042 A Valóban méltó befejezésétől eddig Papp mindent kihagy, ezúttal viszont nem csak a diakónusra vonatkozó részeket, hanem az imádság elejét is: Keresztelő Sz(ent) János Prófétának..., ám Papp egyértelműen itt jelöli meg az imádság kezdetét a margóra bőven kicsúszva: 16ik im(ádság). Az imádság felvezetésére pedig csupán ennyit ír: Áldozó fohászkodik igy. Mindenkor emlitvén az ünep ülését. 1043 Papp: szenteknek. 1044 oltalmazz = Kritsfalusi, Papp. 1045 Kritsfalusi: támadásnak; Papp: feltámadásnak. 1046 Kritsfalusi: reménységébenn; Papp: reményében. 1047 Kritsfalusi: nyúgodtak; Papp: nyugodtak el. 1048 Kritsfalusi: nékiek; Papp: néküek. 1049 Kritsfalusi: nyúgodalmat. 1050 Kritsfalusi: a’hol. 1051 Papp: orczádnak. 1052 Papp: fényje. 1028 1029

79


2011/3/1 10:22:48

27r Efelett1053 kérünk Téged,1054 emlékezzél meg, | Uram, minden igaz keresztény Püspökök|ről, kik1055 a Te igazságodnak1056 igéit1057 helye|sen1058 igazgatják: minden Áldozó Papok|ról, a Kristusban1059 való1060 Egyházi Szolgák|5ról, és minden Papi rendről. | Efelett1061 bé mutatjuk1062 Te néked ezen | szóbeli1063 szolgálatot1064 az egész világért;1065 | a1066 közönséges Apostoli Annya1067 Szent | 10egyházért,1068 és azokért, akik1069 tisztaság|ban,1070 és tiszta életben1071 töltik életeket.1072 | A1073 Felséges Királyunkért /:N:/1074 az | egész Háza,1075 és Hadi Népiért,1076 engedj | néki1077 Uram, békes<s>éges országlást, hogy | 15miis az ő nyugodalmában1078 tsendes, | és békességes életet élhessünk minden | ájtatosságban,1079 és tisztaságban.1080 | Itt el végezvén a Kar az éneklést1081 | az Áldozó fenn szóval folytatja:1082 | 20Áldozó:1083 – Kivált képpen1084 emlé|kezzél meg Uram a mi1085 Isten félő1086

Kritsfalusi: E’felett; Papp: E felett. Papp: kérünktéged – hiba. 1055 Papp: a kik. 1056 Papp: igazságod. 1057 Papp: igéjét. 1058 Papp: hellyesen. 1059 Kritsfalusi: Krisztusbann. 1060 Helyette Kritsfalusi: az; Papp-ban hiányzik. 1061 Kritsfalusi: E’felett; Papp: E felett. 1062 = Kritsfalusi; Papp: be mutatjuk. 1063 Kritsfalusi: szóbéli. 1064 Ezen szóbeli szolgálatot helyett Papp: ez áldozatot. 1065 Kritsfalusi: világ-ért – tördelési hiba. 1066 Helyette Papp: és azokért, de ez még csak később következik, miután ezt észrevette a másoló, bekeretezte a zokért részt. 1067 Anya = Kritsfalusi 1068 Papp: Anyaszentegyházért. 1069 Papp, Kritsfalusi: a’ kik. 1070 = Papp; Kritsfalusi: tisztaságbann. 1071 Kritsfalusi: életbenn. Papp-ban hiányzik: és tiszta életben. 1072 Papp: élteket. 1073 Helyette Papp: Szentséges Atyáért, Rom(ai) Pápáért. 1074 Papp: N.N. és. 1075 Papp: haza. 1076 Papp: népért. 1077 Papp: neki. 1078 Kritsfalusi: nyugodalmábann. 1079 Kritsfalusi: ájtatosságbann; Papp: ajtatosságban. 1080 = Papp? Kritsfalusi: tisztaságbann. 1081 Kritsfalusi: éneket. 1082 Papp egyszerűbben: és mond(ja) az Áldozó fen szóval. 1083 Hiányzik Kritsfalusi-ban, Papp-ban. 1084 Kritsfalusi: Kiváltképpen; Papp: Kiváltképen. 1085 a mi hiányzik Kritsfalusi-ban. 1086 = Krits; Papp: Istent félő. 1053 1054

80


2011/3/1 10:22:48

Püs|pökünkről1087 /:Nról:/,1088 kiis,1089 engedd, | hogy igazgathassa1090 a Te Szent egy|házidat1091 békességben1092 hiba nélkül, | 25«betsületes» 27v betsületesen,1093 egészségesen,1094 hoszszas élet|ben1095 a Te igazságodnak igéit1096 helyesen1097 i|gazgatva.1098 | Kar: És mindnyájokról,1099 és mindenekről. | 5Itt a Diákonus emlékezetett1100 tészen az | élőkről, az Áldozó pedig fohászkodik:1101 | Emlékezzél meg, Uram, ezen város|ról /:Faluról:/1102 a melyben1103 lakunk, és min|den városról, és Tartományról, ’s azok|10ról, kik azokban1104 hittel élnek. Emlé|kezzél meg, Uram, a hajókázókról, u|tazókról, betegeskedőkről, munkál|kodókról, foglyokról, és ezeknek is1105 id|vezségekről.1106 Emlékezzél meg, Uram, | 15azokról a kik1107 gyümöltsöt hoznak,1108 | és jó tselekedeteket1109 tésznek1110 a Te Sz(ent) | egyházidban,1111 és akik1112 meg emlékez|nek a szegényekről, ’s mindnyájunk|ra1113 küld1114 te irgalmasságidat.1115 | 20Fenn1116 szóval: És engedd meg1117 né|künk,1118 hogy egy szivvel,1119 és egy1120 lélek|kel ditsérjük, ’s ditsőithessük1121 Felsé|ges, és Kritsfalusi: N: püspökünkről. N-ről. Papp: N.N. 1089 Papp: ki is. 1090 Papp: igazgassa. 1091 Kritsfalusi: Egy-házidat; Papp: egyházadat. 1092 = Papp; Kritsfalusi: békességbenn. 1093 Hiányzik Papp-ban. 1094 Papp: egésségesen. 1095 Kritsfalusi: életbenn; hoszszas életben hiányzik Papp-ban. 1096 Papp: igéjét. 1097 Papp: hellyesen. 1098 Hiányzik Papp-ban, s így a vége lezáratlan. 1099 Kritsfalusi: mindnyájakról. 1100 emlékezetet. 1101 Eltérő Kritsfalusi-ban: Itten, ha a’ Püspök szolgál, a’ Romai Pápáról tészen emlékezetet. A Diákonus pedig elmélkedik az élőkről és az Áldozó így fohászkodik. Papp mindezt kihagyja, csupán a margón jelzi, hogy a 17. im(ádság) következik. 1102 Kritsfalusi: (vagy faluról). Papp-ban kimarad. 1103 amelyben, de Kritsfalusi: a’ mellyben; Papp: mellyben. 1104 Kritsfalusi: azokbann. 1105 Hiányzik Papp-ban. 1106 Papp: üdvösségekről. 1107 = Papp; Kritsfalusi: a’kik. 1108 Papp: gyümöltsöznek. 1109 Papp: tselekedetet. 1110 Kritsfalusi, Papp: tesznek. 1111 Kritsfalusi: Egy-házidbann; Papp: Egyházadban. 1112 Kritsfalusi: a’kik; Papp: a kik. 1113 Papp eredetileg: mindnyájunkról, majd mindnyájunkra javította. 1114 Papp: küld le küld le – figyelmetlenség. 1115 Papp: irgalmaidat. 1116 Papp: fen. 1117 = Kritsfalusi; Papp: engedj. 1118 Papp: nekünk. 1119 = Papp; de Kritsfalusi: szívvel. 1120 Hiányzik Papp-ban. 1121 Hiányzik Papp-ban. 1087 1088

81


2011/3/1 10:22:48

nagy voltú1122 nevedet az Atyá|ban,1123 Fiúbann,1124 és Sz(ent) Lélekben,1125 most, és | 25mindenkoron,1126 és mind örökkön,1127 örökké. | «Kar» 28r Kar: Amen. | Áldozó fenn szóval:1128 És legyen1129 a | Felséges Istennek, és a mi Megváltónk | Jesus Kristusnak1130 kegyelme mindnyá|5jatokkal.1131 | Kar: – És a1132 Te Lelkeddel. | Itt, ha két Diákonus vagyon jelen, a máso|dik ki mégyen, ’s a szokot helyen meg ál|ván, ’s meg hajtván magát mondja:1133 | 10Minden Szentekről emlékezetet | tévén1134 ismét, és ismét békességben1135 | kérjük az Urat. | Kar: Uram, irgalmazz mi nékünk.1136 | Diá(konus): A bémutatott, és meg szentelt | 15drágalátos1137 ajándékokért kérjük | az Urat. | Kar: Uram, irgalmazz mi nékünk.1138 | Diá(konus): Hogy a mi kegyelmes1139 Istenünk, | a ki1140 elfogadta azokat a maga Szent,1141 | 20Mennyek1142 felett való, és értelmi1143 oltá|rára, kedves lelki illat gyalánt,1144 küld|je le viszontag nékünk1145 az Isteni ke|gyelmét, és a Szent Lélek malasztyát,1146 | könyörögjünk. | 25Kar: Uram, irgalmazz mi nékünk.1147 | «Dia» 28v Diákonus: Hogy mentek legyünk min|den nyomorgatástól, haragtól, és szük|ségtől, kérjük az Urat.1148 | Kar: Uram, irgalmazz mi nékünk.1149 | 5Itt az Áldozó tsendes szóval így | fohászkodik:1150 | Te néked ajánljuk egész1151 életün Kritsfalusi, Papp: Nagyvoltu. = Papp; Kritsfalusi: Atyábann. 1124 Papp: Fiuban. 1125 = Papp; Kritsfalusi: Szent-Lélekbenn. 1126 Hiányzik Papp-ban. 1127 Papp: örökön. 1128 Hiányzik Kritsfalusi-ban. Papp: fenszóval Áldozó. 1129 Kritsfalusi, Papp: légyen. 1130 = Kritsfalusi; Papp: Krisztus. 1131 Papp: mindnyájotokkal. 1132 A másoló először valami mást írt: Az..., amit próbált eltűntetni, majd a fenti szavakkal helyettesítette azt. 1133 Utána Kritsfalusi többlet: Diákonus. Papp egyszerűbben: Diakon kimenvén a maga helyére. 1134 Papp: tevén. 1135 = Papp; Kritsfalusi: békeségbenn. 1136 Papp: Uram Irgalm. 1137 Hiányzik Papp-ban. 1138 Papp: Uram irgalm. 1139 Papp: kegyes. 1140 = Papp; Kritsfalusi: a’ki. 1141 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 1142 Papp: mindenek – figyelmetlen. 1143 Papp: ertelmi – hiba. 1144 Papp: gyanánt. 1145 Papp: nékünk nekünk – figyelmetlen. 1146 Kritsfalusi, Papp: malasztját. 1147 Papp: Uram irgalmazz. 1148 kérjük az Urat helyett Papp: könyörögjünk. 1149 Hiányzik Papp-ban – figyelmetlenség. 1150 Papp egyszerűbben: Áldozó tsendes szóval. Majd félig a margón, feltünteti, hogy a 18ik im(ádság) következik. 1151 Hiányzik Papp-ban. 1122 1123

82


2011/3/1 10:22:48

ket, | és reménységünket, kegyelmes Urunk, | és kérünk, ’s esedezünk , és fohászko|10dunk, méltókká tégy bennünket1152 | arra, hogy részesülhessünk1153 a Te Menyei1154 | és rettenetes titkaidbann,1155 ezen Szent | és lelki asztalon1156 tiszta lelki ösmé|rettel bűnök bocsánatjára, vétkek | 15el törlésére, a Szent Lélekben1157 való | részesülésre, a Menny ország1158 el nye|résére, a Te benned való bizakodás|ra, nem a meg itéltetésre, és kárho|zatra. | 20Diá(konus):1159 Oltalmazz, idvezéts,1160 kegyel|mezz,1161 és tarts meg, Isten, bennünket | kegyelmeddel. | Kar: Uram, irgalmazz mi nékünk.1162 | Diá(konus): Egész, tökélletes,1163 Szent, békes|25séges, és vétek nélkül való napot | kérjünk az Urtól. – – – – | «Kar» 29r Kar: Adj mi nékünk, Uram.1164 | Diá(konus): Békesség1165 Angyalát, hiv tanitót, | testi és lelki oltalmazót, kérjünk az | Urtól. | 5Kar: Adj minékünk, Uram.1166 | Di(ákonus): Bűneink, és vétkeink botsánat|ját, ’s engedelmét1167 kérjünk1168 az Urtól. | Kar: Adj mi nékünk, Uram.1169 | Diá(konus): Lelkeinknek1170 jó, és hasznos dol|10gokat, és a világnak békességét1171 ker|jünk1172 az Urtól. | Kar: Adj mi nékünk, Uram.1173 | Diá(konus): Életünknek1174 hátra lévő részét bé|kes<s>égben1175 és penitentia tartásban1176 va|15ló el tölthetését1177 kérjünk1178 az Urtól. | Kar: Adj mi nékünk, Uram.1179 | Diá(konus): Életeinknek1180 keresztényi1181 fájda|lom1182, Papp: tégy méltókká minket. Papp: részesek lehessünk. 1154 Az ny betű fölött látható a majdnem bezáruló kör alakzat, vagyis: mennyei = Kritsfalusi. 1155 Papp: titkaidban. 1156 Papp: asztalodon. 1157 Kritsfalusi: Lélekbenn. Papp: és a te Sz(en)t Lelkedben. 1158 Mennyország, de Kritsfalusi: Meny-ország; Papp: Menyország. 1159 Kritsfalusi többlet: Ez alatt a Diákonus folytatja fohászkodását, mondván. Papp: Diakon ez alatt folytatja. 1160 Papp: üdvözíts. 1161 Kritsfalusi: könyörülj. Hiányzik Papp-ban. 1162 Papp: Kar kimarad, majd: Uram irgalmazz. 1163 Papp: tökéletes. 1164 Kritsfalusi: Urunk. Papp: Adj Uram. 1165 = Kritsfalusi; Papp: Béke. 1166 Kritsfalusi: Urunk; Papp: Adj Uram! 1167 Papp: engedését. 1168 = Papp; kérjük = Kritsfalusi 1169 Kritsfalusi: Urunk. Papp: Adj Uram. 1170 Papp: Lelkünknek. 1171 békességet = Kritsfalusi, Papp. 1172 kérjünk = Kritsfalusi 1173 Kritsfalusi: Urunk. Papp: Adj Uram. 1174 Papp: Éltünk. 1175 = Papp; Kritsfalusi: békességbenn. 1176 Kritsfalusi: penitentzia-tartásbann. 1177 = Kritsfalusi; Papp: el töltését. 1178 kérjük = Kritsfalusi 1179 Kritsfalusi: Urunk. Papp: Add meg Uram. 1180 Papp: életünknek. 1181 Hiányzik Papp-ban. 1182 Papp: fájdalomi. 1152 1153

83


2011/3/1 10:22:49

és gyalázat nélkül való, ’s béke|s<s>éges végezetét,1183 és a Kristus rettene|20tes itéletén1184 helyes1185 feleletet kérjünk | az Urtól. | Kar: Adj minékünk, Uram.1186 | Diá(konus): Hitnek egyesülését, és Szent | Lélekben1187 való részesülést1188 minen1189 | 25magunknak,1190 és egymásnak kiván|«ván» 29v ván az egész életünket a Kristus Is|tennek ajánljuk. | Kar: Te néked, Uram.1191 | Áldozó: És méltókká tégy arra ben|5nünket,1192 Uram, hogy bizodalommal | meg itéltetés1193 nélkül mérészeljünk1194 | Téged, Mennyei1195 Atya Istent segítsé|gül hivni, és mondhassunk.1196 | Az egész Nép:1197 Mi Atyánk, ki | 10vagy1198 a Mennyegben.1199 Szenteltessék | a Te Neved;1200 Jöjjön Te Országod, légyen | Te akaratod, mi képpen Mennyben, | azon képpen itt a földön-is. ’s. a’. t’. | Áldozó: Mert Tiéd1201 az ország, és1202 | 15a hatalom, és a ditsőség,1203 az Atyáé, | és a Fiúé, és a Szent Léleké, most, és | minden koron,1204 és mind örökkön,1205 örökké. | Kar: Amen. | Áldozó: Békesség mindnyájának.1206 | 20Kar: És a Te lelkednek. | Diá(konus): Fejeiteket1207 hajtsátok meg az Urnak. | Kar: Te néked,1208 Uram.1209 | Ez alatt1210 az Áldozó magában1211 így | «könyö»

Kritsfalusi kicsit más: Életeinknek gyötrődés, és szégyen nélkül való, ’s békességes, keresztényi végzetet. Papp: végzetet. 1184 Papp: ítéletén leendő. 1185 Papp: hellyes. 1186 Kritsfalusi: Urunk. Papp: A(dj) Uram. 1187 = Papp; Kritsfalusi: Lélekbenn. 1188 Papp: részesülését. 1189 n betű fölött a majdnem bezárt kör alakzat, vagyis minnen = Kritsfalusi. 1190 Papp: önmagunknak. 1191 = Papp; Kritsfalusi: Urunk. 1192 Papp más szórend: és méltókká tégy minket Uram. 1193 = Kritsfalusi; Papp: meg itélés. 1194 merészeljünk = Kritsfalusi, Papp. 1195 Papp: menyei. 1196 mondhassuk = Kritsfalusi; Papp: mondani. 1197 Papp: Kar és egész nép. 1198 Papp csak eddig hozza a szöveget, utána: s.a.t. 1199 Mennyekben, de Kritsfalusi Mennyekbenn. 1200 Kritsfalusi ettől kezdve rövidít: ’sat. 1201 Papp: tied. 1202 Hiányzik Papp-ban. 1203 Papp innen így folytatja: most és mind örökké. 1204 mindenkoron = Kritsfalusi 1205 Kritsfalusi: örökkén – gépelési hiba. 1206 Papp: mindnyájatoknak. 1207 Papp: Fejeteket. 1208 Papp csak: Néked. 1209 Kritsfalusi: Urunk. 1210 Más a szórend Kritsfalusi-ban, Az Áldozó után következik. 1211 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 1183

84


2011/3/1 10:22:49

30r könyörög:1212 | Hálákat adunk Te néked látha|tatlan Király, ki véghetetlen1213 hatal|maddal mindeneket alkottál,1214 és | 5irgalmasságit1215 sokaságával1216 a nem | lételből1217 lételre hoztál1218 mindeneket. | Tennen1219 magad, Uram, a Mennyegből1220 | tekénts1221 azokra, a kik1222 Te előted1223 meg | hajtották fejeiket,1224 mert nem a test, | 10és vér előtt1225 hajtották1226 meg: hanem | Te előtted, rettenetes Isten előtt. = | Azért is Te, Uram, az előttünk lé|vőket1227 jóvá forditsd mindnyájunk|nak, kinek kinek1228 a maga1229 szük|15sége szerént: a hajókázókkal egy|gyüt hajókázz, az utazókkal egy|gyüt utazz, a betegeket gyógyitsd | fel, ki lelki és testi orvos vagy. | Áldozó fenn szóval:1230 | 20A Te egy Szülött Fiadnak kegyel|me, és könyörületességi,1231 és kegyes<s>ége1232 | által, kivel áldott vagy a Te1233 Szen|tséges Szent,1234 és kegyes, és éltető Lel|keddel, most, és mindenkoron, és mind | 25örökkön, örökké.1235 Kar: Amen. | «Itt az» 30v Itt az Áldozó tsendes szóval így | fohászkodik.1236 | Figyelmezz Ur Jesus Kristus, mi Istenünk | Szent Lakó helyedből, és a Te országod di|5tsőségének1237 Királyi Székéből, és jöjj el,1238 | szentelj meg minket, ki a magasságban1239 | az Atyával együt1240 lakozol, ’s itt látha|tatlanul velünk együt1241 jelen vagy, és mél|tóztassál hatalmas kezeddel nékünk | 10által adni Szentséges Szent Testedet, és | drágalátos Szent Véredet, és mi ál|talunk az egész népnek. | Ez alatt a Papp egyszerűsít: Áldozó fohászkodik, és most kivételesen előtte helyezi el a 19ik im(ádság) megjelölését. 1213 Papp: végetlen. (végettlen). 1214 Kritsfalusi: alkattál – gépelési hiba. 1215 irgalmasságid = Kritsfalusi; Papp: irgalmid. 1216 Papp: sokasságával. 1217 Kritsfalusi: Nem-lételből; Papp: nemlételből. 1218 Kritsfalusi: létrehoztál. 1219 Papp: Te. 1220 Mennyekből = Kritsfalusi; Hiányzik Papp-ban. 1221 Papp: tekints. 1222 Kritsfalusi: a’kik. 1223 = Kritsfalusi; hiányzik Papp-ban (Te előtted). 1224 Papp: fejeket. 1225 Papp: elott – hiba. 1226 Papp: hajlottak meg. 1227 Kritsfalusi: levőket. 1228 = Papp; Kritsfalusi: kinek-kinek. 1229 Hiányzik Papp-ban. 1230 Papp csak: Fent szóval. 1231 Könyörületessége. 1232 = Kritsfalusi; Hiányzik Papp-ban. 1233 Hiányzik Papp-ban. 1234 Szent, és hiányzik Papp-ban. 1235 Papp leegyszerűsíti a doxológia zárlatát: most és mind örökké. 1236 = Kritsfalusi. A rubrika helyett Papp csak ennyit ír: kéz mosás, majd megjelöli a következő papi ima számát: 20ik im. 1237 Kritsfalusi: ditsőséginek. Hiányzik Papp-ban. 1238 = Papp; Kritsfalusi: jőj-el. 1239 = Papp; Kritsfalusi: magosságbann. 1240 Hiányzik Papp-ban. 1241 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 1212

85


2011/3/1 10:22:49

Diákonus /:ha kettő | vagyon, mind a kettő:/ kereszt formán | 15veszi vállaira az orar1242 nevezetű ruhát, | az után1243 mindnyájan meg hajtván ma|gokat háromszor mondják:1244 Uram, | tisztits1245 meg engem bűnöst, és könyö|rülj én1246 rajtam. Midőn pedig ész|20re veszi a külső Diákonus, hogy az | Áldozó ki nyujtván kezét az Urat | fel mutatni akarja, fenn szóval mondja:1247 | «Figyel» 31r Figyelmezzünk. | Az1248 Áldozó fenn szóva:l1249 A1250 Szen|tségeket Szenteknek.1251 | Kar:1252 Egy1253 Szent, egy az Ur Jésus ~ | 5Kristus az Atya Istennek1254 nevébenn.1255 | Amen. | Itt a Kar némelly ide tartozandó | énekeket kezd énekelni, a Diákonus | pedig bé menvén az Áldozó mellé áll | 10a maga hellyére, az után1256 mondja az Ál|dozónak tsendes szóval: Törd fel, U|ram, a Szent kenyeret. Az Áldozó | pedig fell1257 töri tellyes ájtatossággal1258 | mondván tsendesen:1259 | 15Fel töretik, és fel osztatik az Isten | Báránya, ki meg töretethetik1260 ugyan, | de fel nem oszthatódik,1261 mindenüt | evődhetik, de soha meg nem emészt|hetődik, hanem azokat, akik1262 vele | 20élnek, meg szenteli. | Ez meg lévén mondja a Diákonus: | Tellyesitsd,1263 Uram, a Szent Poharat. | Ekkor az Áldozó vévén egy negyed | «részt»

orár = Kritsfalusi Kritsfalusi: utánn. 1244 Papp mindezt egyszerűbben: Álmélkodik az Áldozó, Diákon p(edi)g Kereszt formát tes az ofert. Áldozó lassan. A diakónusra vonatkozó rész teljesen értelmetlen, valószínűleg ezt akarta írni: kereszt formában teszi az orárt. Az ofert szóból Ivancsó István ofort-ot olvas, amiből arra következtet, hogy a szerző omofort akart írni (vö.: Ivancsó „Hajdúdorogi névtelen”, 30.), de véleményem szerint bármennyire is figyelmetlen volt Papp Antal (ahogy erre már többször is utaltam), ekkorát nem igen tévedhetett, ezért inkább az orár szó elírásának tartom a téves szöveget. 1245 Kritsfalusi: tisztéts. 1246 Hiányzik Papp-ban. 1247 Papp másként: és ki nyujtván kezét kezébe veszi az Urat fel emelvén. Diakon. 1248 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 1249 Papp csak: Áldozó. 1250 Hiányzik Papp-ban. 1251 Különböző színnel két bejegyzést is találunk. Az egyik a kereten belül, a törzsszöveg fölött található, és a Figyelmezzünk. A Szentségeket Szenteknek. ószláv eredetijét tartalmazza: вонмим с(в)ѫтаѫ c(вѫ)тым. A jobb oldali margón lévő pedig az említett mondat második részét próbálja más szavakkal megfogalmazni: Szent dolog szentek számokra való. A fakszimilében egyik mondat sem szerepel, a kiadó mindkettőt kitörölte a szövegből. 1252 Papp többlet: énekli. 1253 Utána Kritsfalusi, Papp többlet: a. 1254 Papp: Isten. 1255 Helyette Papp: az ő ditsőségében. 1256 Kritsfalusi: utánn. 1257 fel. 1258 Kritsfalusi: ajtatossággal. 1259 Papp itt is egyszerűbben (ismét kihagyja a diakónusi felszólítást): Kar az ide tartozandó énekeket énekli a Diakonus be megy az oltárba a maga helyére. Áldozó p(edi)g lassan nagy ajtatossággal mondja. 1260 Kritsfalusi: meg-törethetik; Papp: meg törethetik. 1261 Papp: fen nem osztódhatódik. 1262 Kritsfalusi: a’kik; Papp: a kik. 1263 Kritsfalusi: Tellyesétsd. 1242 1243

86


2011/3/1 10:22:49

31v részt az oltári Szentségből kereszt jelet for|málván azzal a Szent poharán1264 felül1265 mond|ja: Szent Léleknek tellyesitése, és ezzel | teszi azt a Szent pohárba. a Diákonus | 5pedig mondja: Amen.1266 Azután1267 vévén | kezébe a meleg vizet mondja: Áld | meg, Uram, a melegséget. Az Áldozó | pedig1268 meg áldván azt mondja: Ál|dott1269 a Te Szenteid hivségek minde|10nütt,1270 most, és mindenkoron, és mind | örökkön örökké, Amen. ’S azután1271 | egy tseppet botsátván, a Sz(ent) pohár|ba mondja: Hitnek hivsége tellyes | Szent Lélekkel. Az után,1272 ha áldo|15zik a Diákonus, tellyes ájtatosság|gal1273 kezébe ád annak egy részets|két, melly különösen1274 arra rendel|tetik, úgy maga is az Áldozó vévén, | a magának rendeltetett részetskét | 20mondja tsendes szóval:1275 | Az Ur Isten, és a mi Idvezitőnk1276 | Jesus Kristusnak Felséges, és | Drágalátos Szent Teste adatta|tik én nékem /:Nnek:/1277 felszenteltt1278 | 25«Papnak» 32r Papnak bűneim botsánatjára, és az | örök életre. | Az után1279 meg hajtván fejét mond|ja1280 Diákonussal egygyüt.1281 | 5Hiszem Uram, és vallom, hogy | Te vagy valóban1282 a Kristus, az élő | Istennek1283 Fia, ki e világra azért1284 jöt|tél, hogy idvezétsed1285 a bűnösöket, ~ | kik közzül1286 Én vagyok az első. ~ | 10E felett hiszem, hogy ez tulajdon | a Te Szentséges Szent Tested, és ez | tulajdon a1287 Te Szentséges Sz(ent) Véred. | Esedezem1288 azért1289 előted, könyö|rülj rajtam, Kritsfalusi: poharan. Kritsfalusi: feljül. 1266 E rubrikális rész helyett (természetesen a diakónusi párbeszédet is kihagyva) Papp ennyit ír: és egy negyed részét az Ol(tári) Szentségből Kereszt formát tevén reá a pohárban és mondja lassan. Majd Papp rögtön kezdi: Hiszem Uram és vallom... Lupess és Kritsfalusi ezután leírja a zeon szertartását, majd a diakónus és a pap kezükbe veszik a nekik „rendeltetett” részecskéket. Egyértelműen felszentelt diakónushoz méltó módon történik ez az aktus, szóba sem jöhet az asszisztencia áldoztatása. 1267 Kritsfalusi: Az utánn. 1268 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 1269 Kritsfalusi: Áldot. 1270 Kritsfalusi: mindenüt. 1271 Kritsfalusi: az utánn. 1272 Kritsfalusi: utánn. 1273 Kritsfalusi: ajtatossággal. 1274 Kritsfalusi: különössen. 1275 Más a szórend, Kritsfalusi: tsendes szóval mondja. 1276 Kritsfalusi: Idvezétőnk. 1277 Kritsfalusi: N. 1278 felszentelt = Kritsfalusi. 1279 Kritsfalusi: utánn. 1280 Utána Kritsfalusi többlet: a. 1281 = Krits, de helyesen együtt. A fentebbi rubrikák teljesen kimaradnak Papp-ban. 1282 = Papp; Kritsfalusi: valóbann. 1283 Papp: Isten. 1284 Hiányzik Papp-ban. 1285 Papp: üdvözitsd. 1286 Papp: közzől. 1287 Hiányzik Papp-ban. 1288 Papp 54. oldal alján és az 55. oldal tetején is kiírja az esedezem szót, ami nem volt eddig rá jellemző. 1289 Papp: azert – hiba. 1264 1265

87


2011/3/1 10:22:49

és botsásd1290 meg nékem | 15minden bűneimet, mellyeket akár1291 | szánt szándékkal, akár szándék | kivül, akár1292 szóval, akár1293 tseleke|dettel, akár1294 látással, akár1295 hallás|sal el követtem, és méltová tégy | 20arra, hogy meg itéltetés nélkül ré|szesüljek a Te Szentséges Szent-|Titkaidban1296 bűneim botsánatjá|ra, és az örök életre. | «Titkos» 32v Titkos vatsorádban1297 való részesülővé fo|gadj bé1298 engem ma Istennek1299 Fia, mert|meg1300 nem mondom ellenségidnek1301 a Tit|kot,1302 sem tsókot nem adok Te néked,1303 | 5mint Judás, hanem mint1304 Lator | meg vallak Téged:1305 emlékezzél meg | rólam1306 Uram országodban.1307 | Uram, ne légyen meg itéltetésemre, | a vagy1308 kárhozatomra a Te Szent Titka|10idbann1309 való részesülés, hanem lelki, | és testi gyógyulásomra. | Ez után1310 áldozik a Diákonussal | együt tellyes ájtatossággal,1311 melly1312 u|tán1313 vévén kezébe a Szent1314 Kelyhet, ab|15ból minden ájtatossággal1315 háromszor | áldozik mondván:1316 | Az Ur Istennek,1317 és a mi Idve|zitőnknek1318 Jesus Kristusnak1319 Felsé|ges, és Szentséges1320 Szent vérében ré|20szesülök én Istennek szolgája fel | szenteltt1321 Pap /:N:/ bűneimnek bo|tsánatjára, és az örök életre. Amen.1322 | «Ezzel» Papp: bocsásd. = Kritsfalusi; hiányzik Papp-ban. 1292 Papp: akar. 1293 Papp: akar. 1294 Papp: akar. 1295 Papp: akar. 1296 Kritsfalusi: Szent Titkaidbann; Papp: Sz(en)t Titkaidban. 1297 = Papp; Kritsfalusi: vatsorádbann. 1298 Kritsfalusi, Papp: be. 1299 Papp: Isten. 1300 mert meg. 1301 Kritsfalusi: ellenségednek. 1302 Papp-ban más a szórend: titkot ellenségeidnek. 1303 = Kritsfalusi. Hiányzik Papp-ban. 1304 = Papp; Kritsfalusi többlet: a’. 1305 Papp többlet: s kiáltok. 1306 = Papp; Kritsfalusi: róllam. 1307 = Papp; Kritsfalusi: országodbann, és más a szórend is: ...Uram róllam országodbann. 1308 = Papp; Kritsfalusi: avagy. 1309 Papp: tikaidban. 1310 Kritsfalusi: utánn. 1311 Kritsfalusi: ajtatossággal. 1312 Kritsfalusi: mely. 1313 Kritsfalusi: utánn. 1314 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 1315 Kritsfalusi: ajtatossággal. 1316 Papp egyszerűsít: és áldozik töredel(mesen). 1317 Papp: Isten. 1318 Kritsfalusi: Idvezétőnk; Papp: Üdvözítőnk. 1319 = Kritsfalusi; Papp: Krisztus. 1320 Papp: drágalátos. 1321 szentelt. 1322 Papp eltér: Az Ur Isten és a mi Üdvözitőnk Jézus Krisztus Fel-séges és Drágalátos szent teste adatik nékem, N. N. fel szentelt papnak bűneim botsánatjára és az örök életre, az Üdvözitőnk Jézus 1290 1291

88


2011/3/1 10:22:49

33r Ezzel1323 meg törülvén ajakit mondja: | Imé1324 ez illette az ajakimat, és el veszi az | én1325 hamisságimat, és az én bűneimet meg | tisztitja.1326 | 5Az után1327 áldoztatja a Diákonust | is, ha arra készült, mellynek vége lévén | fel nyittatik a Szent ajtó, ’s a Diákonus | vévén kezébe a Szent Kelyhet mondja | fenn szóval. | 10Diá(konus):1328 Isteni félelemmel, és hittel1329 járul|jatok ide. | Kar: Áldot aki1330 jöv1331 az Urnak ne|vében,1332 az Ur Isten, és1333 meg jelent nékünk.1334 | Itt a nép közzül, ha valakik lenné|15nek1335, szoktak áldozni, melly utánn vé|vén a Diákonus a Szent tányért tészi | azt a kehelyre mondván tsendes szó|val.1336 | Kristusnak fel támodását1337 lát|20ván1338 imádjuk Jesust a Szent Urat, | ki egyedül vétek nélkül vagyon. Tisz|teljük Ó1339 Kristus a Te Sz(ent) keresztedet, | «és a» 33v és a Te1340 Fel-Támodásodat énekeljük |, ’s ditsőitjük: Mert Te vagy a mi Istenünk, | Te kivülled mást nem ésmérünk,1341 és | Nevedet szóllétjuk.1342 Jöjjetek minden hi|5vek, üljük a Kristus Szent1343 Fel-támo|dását,1344 mert imé a kereszt által meg | jöve az egész világnak öröme: minde|nüt áldván az Urat üljük az ő fel|támadását, mert a ki1345 meg feszéttetést1346 | 10szenvedett, a halált halállal meg győzte. | Világosulj, világosulj uj Jerusa|lem, mert az Ur ditsősége rajtad tá|madott fel. Tapsolj ma, és örvendezz | Sion, Te pedig Szeplőtelen Istennek | 15Szülője1347 vidulj a Te születésed léte|lén. | Oh Kristus! mi nagy vol-

Krisztus vérében részesülök én Isten Szolgája N. N. Fel Sz(entelt) P(ap) bűne-im botsánatjára és az örök üdvösség és élet el nyerésére. 1323 Helyette Papp: és. 1324 Papp: Ime. 1325 Helyette Papp: minden. 1326 = Papp; Kritsfalusi: meg-tisztétja. 1327 Kritsfalusi: Azutánn. 1328 Papp kihagyja a diakónus áldozását, és rubrikaként csak ennyit tüntet fel: és befedi a poharat és kifordulva mond az Áld(ozó). 1329 Hiányzik Papp-ban, de csak véletlenül maradhatott ki, erről tanúskodik az és kötőszó. 1330 Kritsfalusi: a’ki; Papp: a ki. 1331 Papp: jő. 1332 Kritsfalusi: nevébenn. 1333 Hiányzik Papp-ban. 1334 Papp: nekünk. 1335 Kritsfalusi: tennének – gépelési hiba. 1336 Papp eltér: Itten a ki el volna készülve a nép között áldozik mondván az a felül irtat: Hiszek és vallom hogy... El végezvén az Áldozat osztást ezeket mondja ezek felett az Áldozó. 1337 Kritsfalusi: feltámadását; Papp: fel támadását. 1338 Hiányzik Papp-ban – hiba. 1339 = Papp; Kritsfalusi: O. 1340 Utána Kritsfalusi, Papp többlet: Szent. 1341 Kritsfalusi: esmérünk; Papp: ismerünk. 1342 Papp: szólitjuk. 1343 Hiányzik Papp-ban. 1344 Kritsfalusi: Fel támadását; Papp: feltámadását. 1345 Kritsfalusi: a’ki. Hiányzik Papp-ban. 1346 = Kritsfalusi; Papp: meg feszittetett. 1347 Kritsfalusi-ban más a szórend: Istennek Szeplőtelen Szűlője.

89


2011/3/1 10:22:50

tú, és | leg szentségessebb Husvétunk!1348 Oh | Böltsesség1349, és Istennek Igéje, ’s Hatal|20massága!1350 engedd meg nékünk, hogy | benned igazán reszesüljünk orszá|godnak alkanyadás1351 nélkül való napján. | Az utánn meg törli a Sz(ent) tányért | «mondván:» 34r mondván: Törüld el, Uram, bűneiket a|zoknak, akik1352 itten emléttettek, a Te | Sz(ent) véreddel, és szenteidnek esedezése|ikkel. – Ez1353 utánn bé takarja valamint | 5a Sz(ent) tányért, úgy a kelyhet is, áz1354 Ál|dozó pedig magában1355 így könyörög:1356 | Hálákat adunk Te Néked1357 ke|gyelmes1358 Urunk, lelkeink1359 jó tévője,1360 | hogy e mái1361 napon is méltóztattál | 10bennünket a Te mennyei,1362 és hal|hatatlan Titkaiddal részeséteni.1363 ~ | Igazgasd ösvényeinket,1364 erősits1365 meg | mindnyájunkat a Te félelmedben, | őrizd meg életünket, tégy bátrok|15ká1366 bennünket lépéseinkben Isten | ditsőséges1367 Szülőjének,1368 és mindenko|ron Szűz Máriának, és minden | Szenteidnek1369 esedezések, és közben | járások1370 által. | 20Az utánn az Áldozó áldást ad|ván a népre mondja fen szóval: | Áldozó:1371 Idvezitsd1372 Istenem1373 a | «Te-»

Kritsfalusi: Húsvétünk. Kritsfalusi: Böltseség. 1350 Kritsfalusi: Hatalma. 1351 alkonyodás = Kritsfalusi 1352 Kritsfalusi: a’ kik. 1353 Kritsfalusi: Az. 1354 az = Kritsfalusi 1355 Kritsfalusi: magábann. 1356 Papp-ban kimarad: Világosulj, világosulj..., Törüld el, Uram... és a rubrika is. 1357 = Kritsfalusi; Papp csak: neked. 1358 Papp: kegyes. Kegyelmes helyett többször is ezt használja Papp. 1359 Kritsfalusi: lelkeinknek; Papp: lelkünk. 1360 = Kritsfalusi; Papp: jótevője. 1361 mai = Kritsfalusi, Papp. 1362 Papp: menyei. 1363 részesíteni. Hiányzik Kritsfalusi-ban; Papp: igazitani, de figyelmetlenség miatt, mivel így az utána lévő igazgasd ige marad ki. 1364 Papp: ösvényeidet. 1365 Papp: erősitsd – az ösvényeidet-tel egyezteti. 1366 bátrakká = Kritsfalusi, Papp. 1367 Papp: ditső. 1368 Kritsfalusi-ban más a szórend: ditsőséges Isten-Szülőjének. Papp: Szülőinek. 1369 Papp: szenteinek. 1370 = Kritsfalusi; Papp: közbejárások. 1371 Hiányzik Kritsfalusi-ban. Papp kicsit eltér: Áldozó meg ford(ulván) mond(ja). 1372 Kritsfalusi: Idvezétsd; Papp: Üdvözitsd. 1373 Kritsfalusi, Papp: Isten. 1348 1349

90


2011/3/1 10:22:50

34v Te Népedet,1374 és áldd1375 a magad örög|ségét.1376 | Kar: Sok esztendőket ély,1377 Uram.1378 | Itt az Áldozó magábann1379 mondja:1380 | 5Magasztaltassál az egek felébe1381 Isten: | és az egész földön a Te ditsőséged. | Kar: Tapasztalván1382 az egész1383 vi|lágosságot, el fogadván1384 a Mennyei1385 | Lelket, fel találván az igaz Hitet, | 10imádjuk az el válhatatlan Szent | Háromságot, mert ez idvezitett1386 min|ket. | Az utánn az Áldozó vévén a | Szent tányért teszi1387 azt a Diákonus | 15feje felébe,1388 kiis1389 meg fogván azt min|den ájtatossággal1390 elfordul, ’s el vi|szi a maga helyére,1391 az Áldozó pedig | vévén a Szent Kelyhet mondja ma|gában:1392: Áldott a mi Istenünk,1393 az | 20utánn1394 fenn szóval:1395 | Mindenütt,1396 most, és mindenko|ron, és mind örökkön1397 örökké. | Kar: Amen. | Itt az Áldozó a Szent kelyhet an|«nak»1398 35r nak helyére1399 viszi, és ott a hátra lévő | részt meg emészti a Szentségből, az | alatt1400 pedig a Kar énekel.1401 | Kar:1402 Teljenek meg Uram ajakink | 5ditséreteddel, hogy énekelhessük1403 a | Te ditsőségedet, hogy méltóztattál | bennünket1404 részesekké tenni a Te | Sz(ent) Isteni, halhatatlan, és éltető1405 Tit|kaidbann:1406 oltalmazd1407 a Te Népedet helyett Papp: népeidet. Kritsfalusi: áld-meg; Papp: áld meg. 1376 örökségét = Kritsfalusi; Papp: a te örökségeidet. 1377 élj = Kritsfalusi 1378 Papp eltér: Számos esztendők. 1379 = Kritsfalusi, de helyesen: magában. 1380 Papp eltér: vissza fordulván mondja lassan. 1381 Kritsfalusi, Papp: felibe. 1382 Papp: Látván. 1383 Kritsfalusi, Papp: igaz. 1384 = Kritsfalusi; Papp: és elfogadván. 1385 Papp: Menyei. 1386 Kritsfalusi: idvezített; Papp: üdvözített. 1387 Kritsfalusi: tészi. 1388 Kritsfalusi: felibe. 1389 Kritsfalusi: ki is. 1390 Kritsfalusi: ajtatossággal. 1391 Kritsfalusi: hellyére. 1392 Kritsfalusi: magábann. Papp egyszerűsítve: Mindeneket öszve rakván viszi a Szt kelyhet helyére és mondja lassan az Áldozó. 1393 Papp: Urunk. 1394 Helyette Papp: és. 1395 = Kritsfalusi; Papp: fent szóval. 1396 Kritsfalusi: mindenüt. Hiányzik Papp-ban. 1397 Papp: örökön. 1398 Helyette Kritsfalusi: a szokott. 1399 Kritsfalusi: helyire. 1400 Kritsfalusi: ezalatt. 1401 Papp az előzőekből csupán ennyit ír: Kar énekel. 1402 Hiányzik Papp-ban. 1403 Papp-ban kisebb-nagyobb eltérések az ének elején: Teljenek be ajkaink ditséretiddel énekeljük Uram. 1404 Hiányzik Papp-ban. 1405 Hiányzik Papp-ban: halhatatlan és éltető. 1406 Papp: titkaidban. 1407 oltalmazz = Kritsfalusi, Papp. 1374 1375

91


2011/3/1 10:22:50

meg bennün|10ket a Te Szentségedbenn,1408 hogy egész | nap a Te igazságodat kövessük. | Alleluja, Alleluja, Alleluja.1409 | Ez utánn a Diákonus le botsát|ván válláról az orar1410 nevezetű ru|15hát ki mégyen az éjtszak felől | való ajtón, ’s1411 szokott helyén1412 meg | álván mondja fenn szóval. | Diá(konus):1413 Fenn álva1414 részesülvén a | Kristusnak Isteni, Szentséges, drá|20galátos, halhatatlan, mennyei, és | éltető rettenetes Titkaibann1415 mél|tó kép
en1416 áldjuk az Urat. | «Kar» 35v Kar: Uram, irgalmazz mi nékünk.1417 | Diá(konus):1418 Oltalmaz, idvezits,1419 kegyelmez1420 | és tarts meg Isten bennünket ke|gyelmeddel. | 5Kar: Uram, irgalmazz minékünk. | Diá(konus): Egész tökélletetes, Szent békes<s>é|ges, és vétek nélkül való napot kér|vén minnen magunknak,1421 és egy más|nak, az egész életünket a Kristus | 10Istennek ajánljuk. | Kar: Te Néked, Uram.1422 | Áldozó: Mert Te vagy a mi1423 meg | Szentelésünk, és Te néked adjuk a | ditsőséget az Atyának, Fiúnak, | 15és Szent Léleknek, most, és minden | koron,1424 és mind örökkön örökké. | Kar: Amen.1425 | Diá(konus): Békeséggel mennyünk ki. | Kar: Az Urnak nevében.1426 | 20Diá(konus): Kérjük az Urat.1427 | Kar: Uram, irgalmazz mi nékünk. | «Ekkor» 36r Ekkor az Áldozó ki menvén ezen kö|nyörgést mondja el:1428 | Uram, ki meg áldod azokat, akik1429 Téged | áldanak, és meg Szenteled azokat, akik1430 | 5Te1431 benned biznak, idvezétsd1432 a Te1433 Népe|det, és áld meg amagad1434 örökségét, a |

Papp: Szentségedben. Papp: Aleluja, Aleluja, Aleluja. 1410 orár = Kritsfalusi 1411 Kritsfalusi többlet: a’. 1412 Kritsfalusi: helyen. 1413 Papp leegyszerűsíti: ez alatt Diak(onus) le botsátja az Orárt és mondja. Diak(onus). 1414 = Papp; Kritsfalusi: Fennálók. 1415 titkaidbann volt, de a d betűt lehúzta a másoló. Papp: tikaidban. 1416 = Kritsfalusi; Papp: méltóképen. 1417 Papp: Uram irgalmazz. 1418 Hiányzik Papp-ban. 1419 Papp: üdvözitsd, majd egy hullámvonal és két dőlt betű, amely rövidítésre utalhat, mert a megkezdett ekténia többi részét kihagyja. 1420 Kritsfalusi: könyörülj. 1421 Kritsfalusi: magunkat. 1422 Kritsfalusi: Tenéked Urunk. 1423 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 1424 mindenkoron = Kritsfalusi 1425 Az ekténia vége hiányzik Papp-ban, ahogy fentebb is jeleztük. 1426 Kritsfalusi: Nevébenn. 1427 Papp összevonja a két ekténiát: Békességel kérjük az Urat, menjünk. 1428 Utána Kritsfalusi többlet: fenn-szóval. Papp eltér: Ki menvén a nagyajtón Áldozó fent szóval. 1429 Kritsfalusi: a’kik; Papp: a kik. 1430 Kritsfalusi: a’kik; Papp: a kik. 1431 Hiányzik Papp-ban. 1432 Kritsfalusi: idvezitsd; Papp: üdvözitsd. 1433 a Te hiányzik Papp-ban. 1434 a magad = Kritsfalusi; Hiányzik Papp-ban. 1408 1409

92


2011/3/1 10:22:50

Te egyházodnak1435 tellyességét oltalmazd, | szenteld1436 meg azokat, kik1437 a Te1438 házad tisz|taságát szeretik. Te viszontag ditső|10itsed1439 őket a Te Isteni hatalmaddal, | és ne hagygy1440 el bennünket,1441 akik1442 Te1443 ben|ned bizunk.1444 Engedj békes<s>éget a Viág|nak, Szent egyházidnak,1445 Áldozó Papja|idnak, a mi1446 Felséges Királyunknak | 15/:Nnek:/1447 hadi népének,1448 és minden Né|peidnek, mert minden jó adomány, | és minden tökélletes1449 ajándék feljül|ről1450 adattatik1451 Te tőlled1452 a világosság|nak1453 Atyátol,1454 és Te1455 Néked adjuk | 20a dicsőséget, hálaadást, és az imá|dást, az Atyának, Fiúnak, és Szent | Léleknek, most, és mindenkoron, és | mind örökkön1456 örökké. Kar: Amen. | «Légyen» 36v Légyen áldott az Ur Neve mostan|tól fogva, és1457 mind örökké. háromszor | Az utánn el mondja a Kar a | 33ik Zsoltárt:1458 | 5Áldom az Urat1459 minden időben,1460 az | ő ditséreti mindenkor az én számbann. | Az Urban1461 ditsekedik az én lelkem, | hallyák1462 meg ezt a szelidek, és vigadnak1463: | ’s, a’, t. | 10Ezen Zsoltárnak olvasása alatt az Áldozó bé mégyen a Szent helyre mondván ezen könyörgést:1464 | A Törvénynek, és a Prófétáknak1465 tel|lyesitése tennen1466 magad vagy Kris|15tus,

Kritsfalusi: Egyházadnak; Papp: házad –hiba. Kritsfalusi: szentelt – elírás. 1437 = Papp; Kritsfalusi: a’kik. 1438 Hiányzik Papp-ban. 1439 Papp: ditsőitsd. 1440 Papp: hagyj. 1441 Papp: benünket. 1442 Kritsfalusi: a’kik; Papp: a kik. 1443 Hiányzik Papp-ban. 1444 Kritsfalusi: bizűnk – elütési hiba. 1445 = Kritsfalusi; Papp: Sz(en)t egyházadnak. 1446 = Kritsfalusi; Papp: és a mi. 1447 Kritsfalusi: N. Más a szórend is a Kritsfalusi-ban: N: Királyunknak. Papp: N. N. 1448 = Papp; Kritsfalusi: Népnek. 1449 Papp: tekélletes. 1450 Pap: felülről. 1451 Papp: adatik. 1452 = Papp; Kritsfalusi: tőled. 1453 Papp: Világosság. 1454 Attyától = Kritsfalusi, és a kéziratban a ty felett lévő majdnem zárt kör alakzat szintén erre utal. Papp: Atyjától. 1455 Hiányzik Papp-ban. 1456 Papp: örökön. 1457 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 1458 Más a szórend és szóhasználat a Kritsfalusi-ban: Az utánn a’ Kar kezdi olvasni a’ XXXIII-dik zsoltárt. Papp csak: 33. Zsoltár. 1459 Papp csak ennyit ad meg a zsoltárból. 1460 Kritsfalusi: időbenn. 1461 Kritsfalusi: Urbann. 1462 hallják lenne a helyes, de Kritsfalusi: halják. 1463 Kritsfalusi: vigadjanak. 1464 Papp rövidebben: az Áldozó lassan bemenvén mondja. 1465 = Kritsfalusi; Papp: Próféták. 1466 Papp: Te. 1435 1436

93


2011/3/1 10:22:50

mi Istenünk, ki bé tellyesétet|ted1467 az Atyádnak minden sáfárko|dásit:1468 töltsd bé örömmel, és örven|dezéssel a mi1469 sziveinket, mindenüt | most, és mindenkoron, és mind örök|20kön1470 örökké.1471 | Az utann1472 ki mégyen az Ál|dozó a Diákonussokkal1473 együt, és | «oszto-» 37r osztogattya1474 a Nép között azon kenyeret, | mellyből ki vétetett a vér nélkül való | Áldozatra készettetett1475 részetske1476, melly|nek vége lévén áldást ád a Népre ~ | 5mondván:1477 | Az Urnak1478 áldása reátok, an|nak kegyelméből, és kegyességéből, | mindenüt, most, és mindenkoron, | és mind örökkön örökké.1479 | 10Kar: Amen.1480 | Áldozó: Ditsőség Te Néked Kris|tus Isten mi reménységünk, ditső|ség Te néked. | Kar: Ditsőség az Atyának, és | 15Fiúnak, és Szent Léleknek, most, | és mindenkoron, és mind örökkön | örökké. Amen. Uram, irgalmazz | mi nékünk1481. Uram, irgalmazz mi | nékünk. Uram,1482 Áldj meg. | 20Áldozó: A Kristus a mi1483 való|«ságos» 37v ságos Istenünk a maga szeplőtelen | Annyának esedezése, drágalátos | és elevenitő1484 keresztnek ereje által, | a mi Arany Száju Szent János | 5Atyánknak, és minden Szenteknek | esedezések által könyörülni fog, | és idvezit minket, mint kegyes | és kegyelmes. Kar: – Amen. | Vége a Sz(ent) Lithurgyi|10ának.1485 | Ezzel az Áldozó bé mégyen a Sz(ent) | Helybe, ’s le vetkezvén mondja:1486 | Most botsátod el Uram a Te Szol|gádat a Te igéd szerént békes<s>égben.1487 | 15Mert látták az én Kritsfalusi: bétellyesitetted; Papp: be teljesítetted. Papp: végzéseit. 1469 Hiányzik Papp-ban. 1470 Hiányzik Papp-ban. 1471 Papp többlet: Ammen. 1472 után, de Kritsfalusi: utánn. 1473 Kritsfalusi: Diákonussal. 1474 osztogatja = Kritsfalusi, de ez is elfogadható forma. 1475 Kritsfalusi: készíttetett. 1476 Az ékezet halványabb színű, valószínűleg később került fel. 1477 Papp csupán ennyit ír: Meg fordul és meg áldja a népet. 1478 Papp: Ur. 1479 Papp egyszerűsít: most és mind örökké. 1480 Ezután Papp már csak ennyit ír: az Áldozó le vetkezik a hozzá Imádságokat mondja. Vége. Majd a következő bejegyzés található még: Lemásoltam H(ajdú) Dorogon, a Gombos István egyh(ázi) gondnok kéziratából 1854. évi nagy szünidő alatt. diák koromban. (A szöveg alatt ez található: Az Urnak áldása reátok az ő embersz(eretetével)...) Papp Antal fábiánházai esperes lelkész. 63 Az utolsó oldalon ceruzával bejegyezve: Aranyszájú Sz. János Liturgiája Gombos István kéziratából másolta Papp Antal 1854. A ceruzával történt beírás miatt feltehetnénk a kérdést, hogy ugyanez a kéz számozta-e be a kéziratot, vagy végezte az elején a javításokat, de a válsz egyértelműen negatív az írásképek összevetése után. 1481 Helyette Kritsfalusi: Uram, könyörülj rajtunk. Amit háromszor ismétel meg, Lupess pedig csak kétszer írja le. 1482 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 1483 Kritsfalusi csak: mi. 1484 Kritsfalusi: éltető. 1485 Hiányzik Kritsfalusi-ban. 1486 Utána Kritsfalusi többlet: tsendes szóval. 1487 Kritsfalusi: békességbenn. 1467 1468

94


2011/3/1 10:22:50

szemeim a Te | idvezitődet,1488 kit1489 szerzettél minden Né|pek szine eleibe; világosságul a | Pogányoknak meg világositására,1490 | és ditsőségül a Te Népednek Iz|20raelnek. | «Szent» 38r Szent Isten! Szent Hatalmas! Sz(ent) | Halhatatlan! irgalmazz mi nékünk.1491 3.1492 | Ditsőség az Atyának, és Fiúnak, | és Szent Léleknek, most, és minden|5kor, és mind örökkön örökké. Amen. | Szentséges Szent Háromság, könyö|rülj rajtunk. Uram, tisztitsd meg vét|keinket. Uralkodó, bocsásd1493 meg | bűneinket: Szent, látogasd, és gyó|10gyitsd meg a mi erőtlenségeinket | a Te nevedért. | Uram, irgalmazz mi nekünk.1494 3szor | Ditsőség az Atyának, és Fiúnak, és | Szent Léleknek, most, és mindenko|15ron, és mind örökkön örökké. Amen. | Mi Atyánk ki vagy a Mennyekben.1495 | Szenteltessék a Te Neved:1496 ’s, a’, t. | Ajakid1497 tündöklő kegyelme, mint | a tűznek fényes<s>ége, a föld kereksé|20gét meg világositotta, fösvénysé|get nem ösmérő kintset hagyott | «a vi-» 38v világnak, midőn az alázatosságnak méltóságát meg mutatta: de a ki1498 minket igéiddel tanitol Arany Száju János Atyánk, kérjed a Kristus Istent, hogy idvezitse lelkeinket. | Ditsőség1499 Atyának ’s. a’. t’.:1500 | Ki1501 az Egekből vettél Isteni kegyelmet, és ajakiddal mindeneket tanitasz, a Szent Háromságban egy Istent imádni, leg boldogabb, ’s igaz Arany Szájú1502 Szent János méltán ditsérünk téged, mert Tanitó vagy, ki Isteni dolgokat nyilatkoztatol ki.1503

Kritsfalusi: idvezségedet. Helyette Kritsfalusi: mellyet. 1490 Kritsfalusi: világosításokra. 1491 Kritsfalusi: könyörülj rajtunk. 1492 Kritsfalusi: (háromszor). 1493 Kritsfalusi: botsásd. 1494 nékünk. Kritsfalusi: Uram, könyörülj rajtunk. 1495 Kritsfalusi: mennyekbenn. 1496 Kritsfalusi többlet: jőjjön el a’ Te országod. 1497 Kritsfalusi: Ajakidnak. 1498 Kritsfalusi: a’ki. 1499 Kritsfalusi többlet: az. 1500 Kritsfalusi végig kiírja a doxológiát. 1501 Kritsfalusi: A ’Ki. 1502 Kritsfalusi: Aranyszáju. 1503 Kritsfalusi még ezzel nem fejezi be: Keresztények szégyent nem ösmérő oltalmazója... Uram, könyörülj rajtam. (tizenkétszer.) Ki a Kerubimok felett nagyobb tiszteletre méltó... Ditsőség... És ezzel áldván az Istent, ki mégyen. VÉGE. 1488 1489

95


2011/3/1 10:22:51

•

Lupess István rajza a tímári protocollum címlapján 96


2011/3/1 10:22:54

Negyedik fejezet

Liturgikus kommentár Lupess István kézirata és az 1920as Liturgikon összehasonlító elemzése alapján

4.1. Bevezetés 4.1.1. Általános megjegyzések Az Athanasiana folyóirat két számában is foglalkoztam már Lupess István kéziratának és a jelenleg használatban lévő, 1920-ban kiadott Liturgikon összehasonlításával.1504 A két cikket egybefoglalva kisebb módosításokkal itt is közzéteszem, s nemcsak a teljesség kedvéért, vagyis hogy a Lupess-kézirattal kapcsolatos tanulmányaim együtt legyenek, hanem azért is, mert a 2. és 3. fejezetben kimutatott eredmények értelmében némileg helyesbítenem is kell azokat. A következőkben tehát egy rövidebb fogalomtisztázás után a Lupess-féle kézirat Igeliturgiáját, majd Eucharisztikus liturgiáját hasonlítom össze a gyakorlatban lévő liturgikonunkkal, miközben papírra vetem azokat a liturgikus kommentárokat, amelyeket a 3. fejezetben, vagyis a kézirat átírása során nem volt alkalmam. 4.1.2. Fogalomtisztázás: a Szent Liturgia felosztása A Szent Liturgia felosztását teljesen tudományos alapokra helyezve követem. Ennek következtében a hagyományos és a görög katolikus papok által jól ismert hitjelöltek és hívők liturgiája terminológiát tudatosan kerülöm, és azokat az igeliturgia és eucharisztikus liturgia kifejezésekkel helyettesítem. Mindezt azért teszem, mert a liturgiatudósok egyre inkább idejétmúltnak tekintik a korábban említett felosztást, és a latin rítusban meghonosodott igeliturgia és eucharisztikus liturgia megnevezéseket részesítik előnyben. A terminológia-váltáshoz, nem csupán a katekumenátus intézményes jellegének 7. századi megszűnése vezetett,1505 hanem a Szent Liturgia egyes részeinek a keveredése, vándorlása is. Példaként álljon előttünk a nagy ekténia (békességi ekténiának, vagy nagy szinaptinak is szokták nevezni), amely az első évezred folyamán a hívők liturgiájának képezte szerves részét (a nagybemenet előtt hangzott el), és csupán a 13. századot követően került véglegesen Nyirán János: A diakónus szerepe a Szent Liturgián, különös tekintettel a Krucsay Mihálynak tulajdonított fordítás alapján. I. Igeliturgia, in Athanasiana 30 (2009) 151−167.; Idem: A diakónus szerepe a Szent Liturgián, különös tekintettel a Krucsay Mihálynak tulajdonított fordítás alapján. II. Eucharisztikus Liturgia, in Athanasiana 32 (2010) 71−97. 1505 Vö.: Robert F. Taft: Cathecumenate, in The Oxford Dictionary of Byzantium I, (ed. A. Kazhdan et alii), New York−Oxford 1991, 390−391. 1504


2011/3/1 10:22:54

a Szent Liturgia elejére.1506 Természetesen mondhatnánk, hogy a nagy ekténiában nincsen semmilyen titkos rész, amit ne hallhatnának a katekumenek, de ezt helytelen következtetésnek tartom, mivel az ún. hívők liturgiájában számtalan olyan rész van, ami szintén nem sértené egy hitjelölt fülét. Sőt, ha ezt a gondolatmenetet követjük, akkor megengedhetjük a hitjelölteknek, hogy nyugodtan maradjanak ott a hívők liturgiáján is, (ami aztán meg is történt az idők során), de ekkor már végképp értelmetlenné válik a hitjelöltek és hívők liturgiája megkülönböztetés. A nagy ekténia tehát, eredetileg egy olyan könyörgéssorozat volt, amit nem a katekumeneknek „szerkesztettek”, konkrétan nem róluk szól, elő sem fordul benne a nevük, így nem is vehettek részt azon. Görög katolikus egyházunkban már hosszú évek óta létezik egy olyan tendencia, amely a vatikáni dokumentumokhoz igazodva igyekszik görög katolikus szertartásainkat megtisztítani a rárakódott latinizmusoktól. Ez a törekvés a szertartások tekintetében igen megbecsülendő, de messze nem helytálló a liturgiatudományra vonatkoztatva. Hogy miért írom ezt? Azért, mert a bizánci liturgiatörténet nagy művelői mindeddig nem a görög katolikusok, nem az ortodoxok, hanem latin rítusú tudósok voltak. Ők természetesen a latin szakkifejezéseket részesítették előnyben, és nemcsak eredeti rítusukhoz való ragaszkodásképpen, (ami nem is állt fenn minden esetben), hanem főként azért, mert a latin liturgiatudományban ebben az időben már bevett terminusok léteztek, amiket nem lett volna célszerű felülírni. Mindezek értelmében gondolom, mindenki számára evidens, hogy a Szent Liturgia két fő része tudományos megközelítésben nem más, mint az igeliturgia és az eucharisztikus liturgia. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy a nemrégiben kiadott Liturgikus kézikönyv, még ha igyekezett is tudományos alapokon magyarázni a Szent Liturgiát, a félreérthetőség és a hosszas magyarázkodás elkerülése végett a régi terminusokat alkalmazza a Szent Liturgia részeinél.1507 E fogalomtisztázás után visszatérek saját „liturgiatudósainkra”, akik nem számos nyelven beszélő jezsuita liturgiatörténészek, akiket fentebb említettem, mégis tudtak maradandót alkotni görög katolikus egyházunk számára, akár egy liturgiafordítással (Kritsfalusi György), vagy éppen egy másolással (Lupess István), ahogy azt az előző fejezetekben láthattuk.

4.2. Igeliturgia Az igeliturgiát hat általam felosztott részében vizsgálom, amely során Lupess István kéziratát összevetem az 1920-as Liturgikon szövegével, majd mindkettőt magyarázva igyekszem levonni a következtetéseket.

Robert F. Taft: Evoluzione storica della liturgia eucaristica di rito bizantino e cenni sul rito armeno (pro manuscripto), Pontificio Istituto Orientale, Roma 19912, 20. 1507 A Hajdúdorogi Egyházmegye és a Miskolci Apostoli Exarchátus Liturgikus Tanácsa: Papi kézikönyvek I. Útmutatások a Szent Liturgia végzéséhez, Nyíregyháza 2010, 13. oldal és a hozzátartozó végjegyzet a 21. oldalon. 1506

98


2011/3/1 10:22:54

4.2.1. A nagy ekténia1508 Az 1920-as liturgikon tartalmazza a proszkomídia szertartását, valamint a Szent Liturgiát közvetlenül megelőző pap és diakónus között zajló párbeszédet is,1509 ami azonban teljes mértékben kimarad Lupess István kéziratából, mint ahogy Kritsfalusi fordításából és Papp Antal másolatából is. Kritsfalusi utal rá, hogy rövidítés miatt hagyja el a proszkomídiát,1510 Lupess viszont csak a kimaradás tényét jegyzi.1511 A valódi indok meggyőződésem szerint az lehetett, hogy a magyar nyelv oltárra emeléséért küzdő papok és hívek számára a legfontosabb a Szent Liturgia magyar nyelven való végzése volt, ami mellett elhanyagolható volt az előkészület szertartása, mivel azt a pap úgyis csak csendben és magában végezte. Ennek alapján elképzelhető, hogy Kritsfalusi ezáltal csak a további fordításoktól kímélte meg magát. A Lupess-féle átírás közvetlenül a diakónus Szent Liturgia előtti áldáskérésével kezdődik, amely kapcsán a rubrika a diakónust káplánnak nevezi. Egészen szokatlannak tűnik ez a szinonima, mivel a káplán szó már felszentelt papot, segédlelkészt jelent, és semmi esetre sem diakónust. Messzemenő következtetéseket ezzel kapcsolatban nem lehet levonni, bár gondolhatunk arra, hogy a diakónus hiányában nem egyszer megtörtént, és nemcsak Magyarországon, hogy egy áldozópap végezte a diakónusi tevékenységeket, adott esetben diakónusnak is öltözve. Ez egy teljesen helytelen gyakorlat, de továbbgondolva feltevésünket arra következtethetünk, hogy nagyobb paróchiák esetében valóban a káplán lehetett az, aki „szükséges helyzetekben” magára vállalhatta a diakónus szerepét. Sajnos az a tény, hogy az egész műben csakis itt szerepel a káplán szó, valóban feltevésünket látszik igazolni, mivel nem egy olyan szinonimáról van szó, amit a fordító, vagy éppen a másoló felváltva alkalmazna a szövegében. A liturgikus kéziratok és könyvek tanúsága szerint a nagy ekténiát a diakónus végzi, ahogy azt a Lupessnek tulajdonított műben is láthatjuk, az 1920-as Liturgikon viszont másképpen rendelkezik: „Az áldozópap, vagy a diákonus énekli a következő ekténiát”, és nem csupán a Szent Liturgia elején fogalmaz így a Liturgikon, hanem a továbbiakban is ez a leggyakoribb bevezetése a diakónusi feladatoknak. Csak ritkábban találkozhatunk a következő, vagy ahhoz hasonló megfogalmazásokkal: „Ha van diákonus, ez folytatja; ha nincs, az áldozópap”.1512 Az igazat megvallva, ezt a megfogalmazást sokkal szerencsésebbnek, sőt helyesebbnek tartom, ha már ennyire ki akarja valaki emelni azt, hogy diakónus hiányában az őt illető részeket Az alfejezetek címénél megjelölöm, hogy az adott részeket hol lehet megtalálni. A Lupess kézirat idézett helyeit a 3. fejezetben lévő fólió-számozás szerint, az 1920-as Liturgikonból vett részeket pedig annak oldalszámai alapján jelzem. Vö.: Lupess 3r–4v; Liturgikon 110−111. 1509 Liturgikon 103−109. 1510 Kritsfalusi György (ford.): A Görög Anya-Szent-Egy-Háznak Liturgiája vagy-is isteni-tisztelete Aranyszájú Szent János szerént magyarra fordittatott Ungvárt 1795dik esztendőbenn, in Szabó: 469.; Sztripszky: 131. 1511 Lupess 1r; 2v. 1512 A Szent Isten, Szent Erős... kezdetű ének előtti papi fennhangot a diakónus fejezi be: „És örökön örökké.” (Liturgikon, 117). 1508

99


2011/3/1 10:22:54

a pap végzi el (vannak természetesen kivételek is, amikor egyszerűen csak el kell hagyni, mint pl. az Evangélium előtti áldáskérés esetében). „Az áldozópap, vagy diakónus énekli, mondja” stb. kezdetű rubrikák azonban azt sejtetik, hogy az áldozópapnak kellene mondania a következő szöveget, de ha mégis úgy gondolja, akkor átadhatja azt a diakónusnak. 4.2.2. Az antifónák1513 A Lupess-féle kézirat igen részletesen tárja elénk, hogy mi a diakónus feladata az antifónák éneklése alatt, ami viszont az 1920-as Liturgikonban szinte teljesen kimarad, sőt a rubrikák azt sugallják, hogy a pap és a diakónus egymás közelében vannak, esetleg egymás mellett. Erre a többes számban lévő igék utalnak: „keresztet vetnek (csendesen)”, „mondják” (a következő imát). Ha valóban egymás mellett állnak, akkor viszont a szentélyben kell lenniük, ami valamelyest megmagyarázza az első kis ekténiához tartozó rubrika értelmét is, amelyet az áldozópap, vagy a diakónus halkan mond. Ez arra utalhat, ha nem is egymásnak, de a szentélyben tartózkodó ministránsok is válaszolhatnak a könyörgésekre. A „halkan” szó miatt következtethetünk erre, mivel a papra és a diakónusra vonatkozó egyéb rubrikák a fennhangon, ill. a csendesen szavakkal jelzik, hogy hangosan, vagy magában kell mondania az adott imádságot. Vizsgáljuk meg most, hogy hol és hogyan kell állnia helyesen a diakónusnak az antifónák éneklése alatt. Egészen biztos, hogy nem a szentélyben. A Lupess-féle leírás alapján az első antifóna alatt a Krisztus-ikon, a második antifóna alatt pedig az Istenszülő képe előtt. Ha elidőzünk egy kissé e problémakör fölött, akkor láthatjuk, hogy a diakónus antifónák alatti helyének meghatározását illetően a különböző liturgikus könyvek egészen bőséges repertoárt tárnak elénk. Elegendő, ha a legutóbbi római kiadású, görög nyelvű Szent Liturgiát tartalmazó liturgikus könyvekben megkeressük a megfelelő helyeket. Az 1873-ban görög nyelven kiadott Nagy Euchologion szerint a diakónusnak mind az első, mind a második antifóna alatt a Krisztus-ikon előtt kell elhelyezkednie. Ezzel szemben az 1950-ben kiadott Ieratikon, majd az 1967-ben kétnyelvű változatban megjelenő liturgikonok szintén mindkét anaforára azonos helyet jelölnek meg, de nem a Krisztus-, hanem az Istenszülő-ikon előtt, egészen pontosan így fogalmaz: az első antifóna éneklése alatt „a diakónus meghajlik, elindul helyéről, és az Istenszülő ikonja előtt áll meg, Krisztus ikonja felé nézve (fordulva), jobb kezének három ujjával tartva orárionját”.1514 Az efféle részletes leírás nem jellemző minden liturgikus könyvre, és itt nem csupán az 1920-as Liturgikonra gondolok, hanem a Szent Liturgia velencei kiadásaira is,1515 amelyek a 18. század végén, de még a 19. század közepén is csak szembetűnően keveset tárnak szemeink elé. Lupess 4v−6v; Liturgikon, 112−115. ΙΕΡΑΤΙΚΟΝ, Róma 1950, 109.; Η ΘΕΙΑ ΛΕΙΤΟΥΡΓΙΑ ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΙΩΑΝΝΟΥ ΤΟΥ ΧΡΥΣΟΣΤΟΜΟΥ, Róma 1967, 50. 1515 A Velencében kiadott liturgikonok közül a következő évek kiadásait sikerült tanulmányoznom: 1644, 1785, 1790, 1793, 1805, 1817, 1830, 1841, 1845, 1865, amelyek valóban elenyészően kevés rubrikális részt tartalmaznak. A felsorolt kiadások főcímükben nem különböznek: ΑΙ ΘΕΙΑΙ 1513 1514

100


2011/3/1 10:22:54

A második antifónát illetően említésre méltó az a tény, hogy a Lupess-féle szövegben nincs benne az Istennek egyszülött Fia kezdetű énekünk. Ennek ellenére mégsem feltételezhetjük azt, hogy a mindenki által jól ismert, Jusztiniánosz császárnak (527–565) tulajdonított bizánci himnusz ne alkotta volna szerves részét a 18. századi liturgiáknak. 4.2.3. Kisbemenet1516 A kisbemenetre vonatkozóan jóval bővebb leírást találunk a Lupess-féle szövegben. A diakónus bemegy a szentélybe (szó szerint a szent helybe, ami nagyon szépen kifejezi a szentély mivoltát), a pap kezébe adja az evangéliumos könyvet, körbemennek az oltár körül, és annak a bal oldalán lévő ajtón jönnek ki... Az oltár bal oldalán lévő ajtó több problémát is felvethet, és nem csak azok számára, akik kevésbé ismerik a bizánci liturgiák sajátosságait. Először is feltehetjük a kérdést, mit jelöl ez a kifejezés: az oltár „bal részén lévő ajtón”, mivel az oltárnak négy oldala van, és szinte bármelyik oldalára állva találhatunk ajtókat, az apszis kivételével, nem beszélve arról, hogy szembe vagy háttal állunk az oltár elé. Ez természetesen csak a bizánci rítusban járatlan embereknek okoz problémát, mivel híveink mindannyian tudják, hogy a kisbemenetben az ikonosztázion északi ajtaján keresztül jönnek ki a szolgálattevők, majd a királyi ajtón keresztül viszi vissza a diakónus vagy a pap az evangéliumos könyvet. Az oltár bal oldali részének megnevezés egyébként a pap szokásos helyéhez viszonyítva jelöli az irányt, mivel a pap az oltárral szemben, a híveknek háttal, keleti irányba tekintve végzi a szertartásokat. A bizánci liturgiát jól ismerő ember viszont más problémát vethet fel. Az északi ajtó helyett, miért áll ez a nemcsak bonyolultabb, de nem is egészen egyértelmű megfogalmazás: az oltár „bal részén lévő ajtón”? Csak nem arra akar utalni, hogy a szerző által ismert templom esetleg nem keletelt? Ezzel a problémával sajnos ma is találkozunk, de az ebbéli aggályainkat eloszlatja az a tény, hogy elemzett művünk a nagybemenet leírásakor, amikor a körmenet az ikonosztázion ugyanazon ajtaján halad át, mint kisbemenetkor, akkor az északi ajtó megnevezést olvashatjuk. Ennek értelmében csupán változatosan megfogalmazott rubrikákról beszélhetünk, de szabálytalanságról semmiképpen. Érdemes még itt megjegyezni a Lupess-rubrikák egyértelmű tanúságát arról, hogy a kisbemenet előtt az evangéliumos könyvet a pap emeli fel az oltárról, és adja át a diakónusnak, oda vissza azonban már maga a diakónus helyezi. Ez ellentétben áll azzal a nézettel, miszerint a diakónus sem fel, se le nem teheti az evangéliumos könyvet egyedül, csupán a pap az, aki fel- ill. lehelyezheti azt az oltárra. Ezt azonban nemcsak a jelen rubrikák cáfolják meg, hanem az evangélium felolvasása előtti és utániak is, amelyekből azt olvashatjuk ki, hogy az evangélium-olvasás ΛΕΙΤΟΥΡΓΙΑΙ ΤΩΝ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΕΡΩΝ ΗΜΩΝ, sőt lényegileg az alcímben sem, csupán az előremegszentelt áldozatok liturgiájának a neve változik, Aranyszájú János és Nagy Bazil neveinek megemlítése után, de általánosságban elmondhatjuk, hogy a három liturgia szövegeit tartalmazzák. 1516 Lupess 6v−7v; Liturgikon 115−116.

101


2011/3/1 10:22:55

előtt maga a diakónus veszi fel az evangéliumos könyvet, utána pedig a pap helyezi az oltárra. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a Lupess-féle liturgikon, és feltehetőleg annak ószláv eredetije, nem teóriákat állít fel, hanem praktikus oldalról közelíti meg a cselekményeket, vagyis kisbementkor a pap áll az evangéliumos könyv előtt, ő emeli fel, a kisbemenet végén a diakónus helyezi le az oltárra, mivel a pap előtt vonul be az evangéliumos könyvvel. Az evangéliumolvasás előtt a pap az oltár mögött van, a diakónus fejezi be a tömjénezést az oltár előtt, így ő az, aki felemeli a könyvet, az evangélium felolvasása után viszont a pap megcsókolja az evangéliumos könyvet, ekkor ő áll közelebb az oltárhoz, így átveszi a könyvet a diakónustól, és ő teszi vissza azt szokásos helyére. 4.2.4. Triszághion1517 A Triszághion előtt a Lupess-kézirat – immár mondhatom szokásos módon – precízen meghatározza a diakónus mozgását, sőt még a kezében tartott orárionra vonatkozóan is pontos előírást ad: áldáskéréskor csupán a kezében tartja az oráriont, amikor pedig a nép felé (Krisztus-ikon felé) fordul, akkor pedig meg is emeli azt. Az 1920-as Liturgikon nemcsak ezeket a részeket mellőzi, hanem a diakónus magas trónusra vonatkozó áldáskérését is. 4.2.5. Az olvasmányok1518 Az olvasmányokkal kapcsolatban szintén a Lupess-féle másolat sajátosságaira hívom fel a figyelmet, különösképpen pedig a második diakónus szerepére, mivel ez az a rész, ahol először említésre kerül a szövegben. Valójában a második diakónus a mai liturgikus gyakorlat szerint már hamarabb is szerepet kap, főként akkor, ha a kis ekténiákat is hangosan végzik, ahogy azt az elemzett fordításban is olvashatjuk. Itt azonban egészen szokatlan feladatot kap a második diakónus a prokimen elterjedt intonálása („Első diakónus: Figyelmezzünk! Pap: Békesség mindnyájatoknak! Második diakónus: Bölcsesség, figyelmezzünk!”) után, mivel kéziratunk szövege szerint ő olvassa fel az apostoli szakaszt. Egy másik különlegességet is találunk, mégpedig az evangéliumi szakasz felolvasásakor, amikor egy könyvet tartó diakónus is megjelenik a szövegünkben. A könyvet tartó diakónus esetében szintén a második diakónusról van szó, – hacsak nem szolgál egyszerre kettőnél is több diakónus –, mivel az első diakónus az evangéliumot olvassa. A megemlített két feladat valójában nem sorolható a diakónus megszokott teendői közé, mivel az apostolt a kántor olvassa fel, helyesebben énekli, az evangéliumos könyv tartása pedig az asszisztencia dolga, bár igen közkedvelt és elterjedt, hogy evangéliumtartó állványt használnak erre a célra. Meg kell jegyezni, hogy ez utóbbira nem, de az első esetre, vagyis hogy diakónus olvassa az apostoli szakaszt, az ószláv nyelvű liturgikus könyvekben viszonylag könnyen találhatunk példát.1519 Lupess 8r−9r; Liturgikon, 116−118. Lupess 9v−11v; Liturgikon, 118−120. 1519 Vö.: Литургия, иже въ святых отца нашего Иоанна Златоустаго (из Литургиариона великаго 1517 1518

102


2011/3/1 10:22:55

4.2.6. Ekténiák1520 A bizánci rítusú egyházakban a legtöbb helyen – kivételek természetesen ebben az esetben is vannak – nem éneklik hangosan a hitjelöltek ekténiáját, az általunk vizsgált két szöveg ennek ellenére másképp rendelkezik. Az 1920-as Liturgikon igen sok helyen előírja, hogy ezt és ezt a pap csendesen, esetlegesen halkan mondja (ahogy azt a kis ekténiára vonatkozóan már megjegyeztük), és a hitjelöltek elbocsátásánál is hasonló rubrikát várunk, mivel a katekumenátus intézményének 7. századi megszüntetése, valamint a gyakori gyermekkeresztelések miatt az évszázadok során egyre inkább háttérbe szorult a Szent Liturgiának ez a része, különösképpen pedig a hitjelöltek elbocsátásáról szóló szöveg. Természetesen ma is vannak templomainkban kereszteletlen emberek, jobb esetben éppen keresztelésre készülők. Mindennek ellenére eszünkbe sem jut, hogy a buzgó keresztelendőket, vagy a szertartásainkkal ismerkedőket a Szent Liturgia közepén, másként fogalmazva az Igeliturgia végén csak úgy kiküldjük a templomból. Valamilyen módon erre mégis fennhangon kellene felszólítania a papnak vagy a diakónusnak az 1920-as Liturgikon tanúsága szerint. A Lupess-féle liturgikon nem tesz utalást arra, hogy hangosan vagy halkan kellene elbocsátani a hitjelölteket, a diakónusok váltakozó felhívása azonban szintén arra enged következtetni, hogy igenis fennhangon történő felszólítást ír elő, mivel ha ez a párbeszéd csak a diakónusok között hangzana el,1521 akkor semmi értelme nem lenne. Az efféle elbocsátás egyébként nem megszokott a bizánci egyház mai gyakorlata szerint, és az Szent Liturgia korai (első évezredi) állapotában sem volt az, mivel a felváltott éneklés legfőbbképpen az antifónás zsoltározás sajátossága, ahol nemcsak a két kórus, hanem az előénekesek is felváltva énekelték el a rájuk eső részt.1522 Azt azonban meg kell jegyezni, hogy léteznek olyan 18–19. századbeli lembergi kiadású, ószláv nyelvű liturgikonok, amelyekben ugyanezen a módon történik a hitjelöltek elbocsátása.

изъятая), Лвов 1899, 313. Abban az esetben, ha nincs második diakónus, akkor az Apostolt a felolvasó olvassa, ekkor azonban az olvasmány előtti felszólításokat (Bölcsesség! Figyelmezzünk!) az első diakónus mondja. 1520 Lupess 11v−15v; Liturgikon 120−124. 1521 Slendrián módon fogalmazva ez a párbeszéd csendesen így hangzana el a két diakónus között: „Első diakónus: Menjenek ki a hitjelöltek! Második diakónus: Jó, menjenek! Első diakónus: De most már tényleg menjenek ki!” Az ilyen jellegű beszélgetés azonban, hála Istennek, nagyon-nagyon távol áll liturgiánk lelkiségétől. 1522 Erre vonatkozóan ld. Taft, Robert F.: L’analisi strutturale delle unità liturgiche. Un saggio di metodologia, in Idem: Oltre l’oriente e l’occidente. Per una tradizione liturgica viva, Roma 1999, 201−218.; Idem: Christian Liturgical Psalmody: Origins, Development, Decomposition, Collapse, in Harold W. Attridge–Margot E. Fassler (cur.), Psalms in Community. Jewish and Christian Textual, Liturgical, and Artistic Traditions, Society of Biblical Literature Symposium Series Number 25, Atlanta 2003, 7−32.

103


2011/3/1 10:22:55

4.3. Az Eucharisztikus Liturgia 4.3.1. Nagybemenet1523 4.3.1.1. Az oltár körüli teendők a Nagybemenetben A két elemzett dokumentum Nagybemenet-leírásának tanulmányozása után kijelenthetem, hogy a Lupess-féle kézirat olyan elemeket tartalmaz, amelyek szinte teljesen ismeretlenek görög katolikus egyházunk papjai, hívei előtt. Az első liturgia-fordításon1524 kívül erre való utalást a zsolozsmáskönyvben1525 lehet még találni (már amelyik tartalmazza a Szent Liturgia szövegét is), de ennek bővebb tárgyalására itt nem kerül sor, mivel (ahogy azt már említettem is) csakis a Lupessféle és az 1920-as Liturgikonok összehasonlítását tűztem ki célul. Lupess teljes részletességgel írja le a pap és a diakónus között zajló párbeszédeket, amelyek közül az 1920-as Liturgikonban csupán az utolsó található meg. A pap és a diakónus közötti párbeszédek bemutatása előtt néhány szót kell ejtenem a tömjénezésről. Lupess másolata a tömjénezést a Senki sem méltó... imádság elé helyezi, ami szokatlan leírás, mivel a liturgikus könyvek azt a megnevezett imádság után szokták általában említeni,1526 még akkor is, ha a gyakorlatban a diakónus ténylegesen azalatt tömjénez, amíg a pap a Senki sem méltó...-t imádkozza. Valójában egy jelentős különbséget kell ezen a ponton megjegyezni a görög és a szláv egyházak szokásainak eltéréséről, minthogy a görögöknél a Nagybemenet előtt maga a pap tömjénez (természetesen a Senki sem méltó... után), a szlávoknál viszont a diakónus (az említett imádság alatt). A két elemzett szöveg közül a Lupessnek tulajdonítottban ez utóbbi, vagyis a diakónus tömjénezése, s főként az erre felhívó, Senki sem méltó... előtti rubrika a szláv hagyományt erősíti. Valójában az 1920-as Liturgikonban is hasonló gyökereket lehet felfedezni, mert „a pap vagy a diakónus” rubrikális opció, nem a görög ill. szláv hagyomány közötti választásra utal természetesen, hanem arra, ha nincs jelen a diakónus, akkor a pap tömjénez. Mindkét liturgikon felhívja a figyelmet, hogy tömjénezés közben az 50. zsoltárt kell recitálnia magában a tömjénező személynek. Majd a diakónus és a pap együtt mondják el a Kerubéneket, az 1920-as Liturgikon szerint egyszer, a Lupessmásolatban pedig háromszor. Ezt a nem lényegi eltérést azért érdekes megjegyezni, mert míg a használatban lévő liturgikonunk 1920-ban nem tartja fontosnak a Kerubének háromszori megismétlését, addig Dudás püspök 1954-ben elrendeli a Vö.: Lupess 15v−21v. Liturgikon, 125−129. Kritsfalusi György (ford.), A Görög Anya-szent-egyháznak Liturgyiája vagy-is Istentisztelete Aranyszájú Szent János szerént. Magyarra fordíttatott Ungvárt 1795-dik esztendőben, in Szabó: 463−501.; = Sztripszky: 113–175. 1525 Dicsérjétek az Úr nevét! Görögszertartású katholikus ima- és énekeskönyv, Miskolc 1934, 287−293.; (Következőkben: Zsolozsmáskönyv). 1526 ΙΕΡΑΤΙΚΟΝ, Róma 1950, 124.; IEPATIKON, Athén 1962, 126.; Η ΘΕΙΑ ΛΕΙΤΟΥΡΓΙΑ ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΙΩΑΝΝΟΥ ΤΟΥ ΧΡΥΣΟΣΤΟΜΟΥ, Róma 1967, 84−86.; MIKPON IEPATIKON, Athén 2003,8 103.; Η ΘΕΙΑ ΛΕΙΤΟΥΡΓΙΑ ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΙΩΑΝΝΟΥ ΤΟΥ ΧΡΥΣΟΣΤΟΜΟΥ, Fuentes Litúrgicas S.E.L.M., Mendoza 2004, 58. 1523 1524


2011/3/1 10:22:55

háromszori ismétlést.1527 Az „Isten, légy irgalmas, nekem, bűnösnek.” rövid imádságot használatban lévő liturgikonunk szerint a pap és diakónus is mondja, a másik elemzett mű azonban egyértelműen papi szövegként említi. 4.3.1.2. Az előkészületi asztalnál végzett teendők Az oltárcsók után a pap és a diakónus az előkészületi asztalhoz mennek, ahol a proszkomídiában előkészített adományok vannak. A pap leveszi az adományokról az aériont (Lupessnél kehelyfedező ruha, az 1920-as Liturgikonban nagyobb kehelytakaró), majd a diakónusnak adja át. Ezt a mozzanatot Lupess jóval részletesebben írja le. Egyrészt a pap csak a diakónus „Vedd fel, Uram!” felszólítása után emeli fel az aériont, majd egy diakónus esetén annak bal vállára helyezi, ha ketten vannak, akkor a másodiknak adja át, mivel az első diakónus feladata a diszkosz s a rajtalévők átvitele, ellentétben az 1920-as Liturgikonnal, amelyben a diakónus csak az aériont viszi a nagybemenetben, miközben a „Mindnyájatokról...” megemlékezést énekli, mindkét dokumentum tanúsága szerint. A Lupess-féle kézirat nagyon precízen határozza meg a szentélyből való kivonulás útját: „az Áldozó a Kelyhet fel vévén az észak felűl való szélső ajtón kimennek”. Az efféle, talán túlzóan precíz megfogalmazások, amelyeket már a korábbiakban is tapasztalhattunk, és még lesznek is hasonlóak, különböző kérdéseket vethetnek fel, de főként azt, hogy miért van szükség ennyire „szájbarágósan” leírni a pap mozgását, erre azonban a tanulmány végén próbálok válaszolni. 4.3.1.3. Visszatérés az oltárhoz A megemlékezések után a pap és a diakónus(ok) bemennek a szentélybe, és a Lupess-féle verzióban az adományok oltárra való lehelyezése előtt röviden imádkoznak egymásért, a diakónus a papért, a pap pedig a diakónusért. Ezt követi az adományok oltárra helyezése, betakarása, majd megtömjénezése, majd egy olyan párbeszéd, szintén a pap és a diakónus között, amelynek közzétételét az 1920-as Liturgikon összeállítói is fontosnak tartották. A két szöveg alapjában véve megegyezik, mégis említést érdemel, mivel a történelem folyamán a hozzáértő liturgikus szakemberek szövegmódosítást végeztek azon.1528 Az ún. „Orate Fratres” dialógus szövegét az elterjedtebb és ismertebb 1920-as Liturgikon szerint ismertetem: „Pap: Emlékezzél meg rólam testvér és szolgatárs! Diakónus: Emlékezzék meg az Úristen a te áldozópapságodról az ő országá ban. Imádkozzál érettem, uram! Pap: A Szentlélek száll tereád és a magasságbeli ereje megárnyékoz téged.

1527 Dudás Miklós: Szertartási utasítások Aranyszájú Szent János liturgiájának ünnepélyes bemutatásához, 1954, 16. 1528 Erről bővebben ld. Robert F. Taft: The Great Entrance. An History of the Transfer of Gifts and other Pre-anaphoral Rites. (A History of the Liturgy of St. John Chrysostom, Vol. II), OCA 200 (20044) 285−310.

105


2011/3/1 10:22:55

Diakónus: Maga ezen Lélek működjék velünk életünk minden napjaiban. Emlékezzél meg rólam, uram. Pap: Emlékezzék meg rólad az Úristen az ő országában mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké.”1529

Ez a szöveg valójában a textus receptus, vagyis az, ami a nyomtatott verziókban eredetileg megjelent Velencében,1530 Konstantinápolyban1531 és Athénban is.1532 A szöveg idegen nyelvű korrekcióit1533 2010-ben követte a magyar nyelvű javítás is, igaz, még csak ajánlás és nem rendelkezés formájában a Papi kézikönyvek I. Útmutatások a Szent Liturgia végzéséhez című műben. A hozzáírt kommentár egészen pontosan így hangzik: „Ezt a dialógust két különböző formában hozza több liturgikon, görög és ószláv nyelvűek egyaránt. Régebbi kéziratokból azonban bizonyítható, hogy a dialógus egy helyen elcsúszott. Nem a diakónus kéri ugyanis a papot: «Imádkozzál érettem, uram», hanem a pap kéri a diakónust: «Imádkozzál értem, szolgatársam». Ennek megfelelően módosul az egész párbeszéd. Mivel ezt a dialógust a Liturgikonunk az említett helytelen formában tartalmazza, ahol diakónus szolgál, ott a javított formában érdemes végezni:1534 Pap: Emlékezzél meg rólam testvér és szolgatárs! Diakónus: Emlékezzék meg az Úristen a te áldozópapságodról az ő országában. Pap: Imádkozzál érettem, testvér és szolgatárs! Diakónus: A Szentlélek száll tereád és a magasságbeli ereje megárnyékoz téged. Pap: Maga ezen Lélek működjék velünk életünk minden napjaiban. Diakónus: Emlékezzél meg rólam, uram. Pap: Emlékezzék meg rólad az Úristen az ő országában mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké.”1535

4.3.2. Hitvallás1536 és Anafora1537 A Hitvallás szövegét az 1920-as Liturgikonnal ellentétben Lupess nem írja le, csupán azt tartja fontosnak megjegyezni, hogy a pap magában, de mégis a néppel együtt mondja el azt. A Hiszekegy utáni békecsókot illetően kihangsúlyozandó, hogy a diakónusok egymást közt is váltanak békecsókot, de az ikonosztázion előtt maradt diakónus Liturgikon 127. Η ΘΕΙΑ ΛΕΙΤΟΥΡΓΙΑ ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΙΩΑΝΝΟΥ ΤΟΥ ΧΡΥΣΟΣΤΟΜΟΥ, Velence 1687, 22. 1531 ΑΙ ΘΕΙΑΙ ΛΕΙΤΟΥΡΓΙΑΙ..., Konstantinápoly 1875, 98. 1532 Η ΘΕΙΑ ΛΕΙΤΟΥΡΓΙΑ, Athén 1896, 44.; Η ΘΕΙΑ ΛΕΙΤΟΥΡΓΙΑ, Athén 1902, 47. 1533 Vö. pl.: ΕΥΧΟΛΟΓΙΟΝ ΤΟ ΜΕΓΑ, Róma 1873, 58−59.; IEPATIKON, Róma 1950, 126−127. Η ΘΕΙΑ ΛΕΙΤΟΥΡΓΙΑ ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΙΩΑΝΝΟΥ ΤΟΥ ΧΡΥΣΟΣΤΟΜΟΥ, Róma 1967, 90−92. 1534 A Hajdúdorogi Egyházmegye és a Miskolci Apostoli Exarchátus Liturgikus Tanácsa: Papi kézikönyvek I. Útmutatások a Szent Liturgia végzéséhez, Nyíregyháza 2010, 22−23. 1535 Ibidem, 38. 1536 Lupess 22r; Liturgikon 130−131. 1537 Lupess 22r−28r; Liturgikon 131−145. 1529 1530

106


2011/3/1 10:22:55

csupán az orárionját csókolja meg háromszor a Lupess-féle szöveg tanúsága szerint. Az anaforában nincsen sok rubrika sem a Lupess-kéziratban, sem az 1920as Liturgikonban. Lupess kéziratában az anafora igazi jelentősége az, hogy teljes egészében magyarul van. Mindezt már nem lehetett megtenni a több mint száz évvel későbbi liturgikonban, vagy Dudás püspök 1954-es rendelete után, mivel az anaforát görögül kellett végezni, ahogy arra már utaltam az első fejezetben. Az epiklézisbe beékelt, a harmadik imaórából származó, pap és a diakónus közötti dialógus sajnos mindkét elemzett verzióban szerepel, a legújabb görög kiadások azonban már kihagyják e késői betoldást.1538 Hasonló ajánlást fogalmaz meg a Papi kézkönyvek I. Útmutató a Szent Liturgia végzéséhez címet viselő összeállítás is.1539 Mindemellett meg kell jegyezni, hogy a pap és a diakónus között minden egyes párbeszéd szerepel Lupess kéziratában, az 1920-as Liturgikonban viszont csak szelektíven vannak jelen. Érdemes még megemlíteni szintén a diakónusra vonatkozó rubrikákat, amelyek szerint kétszer is meg kell emlékeznie az élőkről, ill. a halottakról is, miközben a pap az anaforát imádkozza.

4.3.3. Miatyánk előtt és után1540 A rubrika, amelyben azt találjuk, hogy a diakónusok „kereszt formán” veszik vállukra az oráriont, a Lupess-féle liturgikon egy sajátossága, mivel a liturgikus könyvek általában nem szokták ennyire részletezni az ún. felövezés pillanatát,1541 annak ellenére, hogy egy olyan mozzanatról van szó, amit a diakónusoknak jól kell ismerni.

4.3.4. A fractio (megtörés) és elegyítés1542 A két liturgikon egybevetése alapján felismerhetjük, hogy ezen a ponton igen nagy a hiányosság az 1920-as Liturgikonban, mivel teljes mértékben kimarad belőle a zeon rítusa, vagyis az a rövid szertartás, amikor az áldozás előtt a diakónus forró vizet önt a szent kehelybe.1543 Ivancsó István a Lupess-féle bőséges leírásból és az aktuális liturgikonban tapasztalható információhiányból kiindulva azt a Η ΘΕΙΑ ΛΕΙΤΟΥΡΓΙΑ ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΙΩΑΝΝΟΥ ΤΟΥ ΧΡΥΣΟΣΤΟΜΟΥ, Róma 1967, 108.; MIKPON IEPATIKON, Athén 2003,8 113.; Η ΘΕΙΑ ΛΕΙΤΟΥΡΓΙΑ ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΙΩΑΝΝΟΥ ΤΟΥ ΧΡΥΣΟΣΤΟΜΟΥ, Fuentes Litúrgicas S.E.L.M., Mendoza 2004, 73. 1539 A Hajdúdorogi Egyházmegye és a Miskolci Apostoli Exarchátus Liturgikus Tanácsa: Papi kézikönyvek I. Útmutatások a Szent Liturgia végzéséhez, Nyíregyháza 2010, 27. és a hozzátartozó végjegyzet: 39. 1540 Lupess 28r−30v; Liturgikon 146−149. 1541 Valójában a görög nyelvű liturgikus könyvekben ritkább, ám a szláv nyelvűekben gyakrabban előfordul az ilyen részletes leírás. 1542 Lupess, 31r–v; Liturgikon, 150. 1543 A zeon szertartásának ajánlását ld.: A Hajdúdorogi Egyházmegye és a Miskolci Apostoli Exarchátus Liturgikus Tanácsa: Papi kézikönyvek I. Útmutatások a Szent Liturgia végzéséhez, Nyíregyháza 2010, 29−30. 1538

107


2011/3/1 10:22:55

következtetést vonja le, hogy „a fordításnak ez a része (tehát) arról tanúskodik, hogy a magyar görög katolikusságban is megvolt kétszáz éve a meleg víznek a szentségbe való beleöntése”.1544 A szituáció azonban mégsem ennyire egyszerű. Elsősorban tudatosítanunk kell azt a tényt, hogy Lupess István kézirata mögött (valószínűleg egy közvetítővel) egy fordítás áll, mégpedig ahogy kimutattuk az előző fejezetekben Kritsfalusi György fordítása, ami mint minden fordítás arra törekszik, hogy az eredeti szöveget minél hűségesebben adja át egy olyan nyelven, amit az olvasó- (imádkozó/ hívő) közönség sajátjának tud. Eszerint nem igazán a magyar szokások, hanem az ószláv nyelvű liturgikon – amelyből a fordítás készülhetett – szövegei tükröződnek vissza. Emellett nem elhanyagolható az a konkrét tapasztalt sem, miszerint a liturgikus könyvek kiadásaiban vagy fordításaiban megjelenő ideális állapotot csak nagyon kevés bizánci egyház tudja hiánytalanul megélni. Sőt, azt is ki merem jelenti, hogy a folytonos imádságban élő szerzetesközösségeken kívül más helyütt nem realizálódik az összetett szertartások komplett végzése. A mai gyakorlat szerint, s ez hatványozottan vonatkozik a Szent és Isteni Liturgia szövegeire, szinte minden egyes bizánci egyház elhagy valamit az előírt szövegekből.1545 Másként fogalmazva az egyes liturgikonokban létező teljes verzió, ahogy már említettem is, valóban ideális, de a gyakorlatban nem megvalósuló. A konkrét helyzetre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a zeon szertartása szerepel ugyan az 1795-ös fordításban, sőt Lupess István másolatában is (Papp Antaléban már nem!), de ez nem szükségképpen jeleníti meg az akkori liturgikus gyakorlatot. A magyarországi gyakorlatban pedig akár ennek az egészen fordított esetét is igazolta már a történelem, s hogy argumentumunktól ne térjünk el, maradjunk a zeon példájánál. A 20. század végén, 21. század elején a mindenki által használt (1920-as) liturgikonban nem szerepel ugyan a zeon rítusa, ami mégsem jelenti azt, hogy e szertartás teljesen ismeretlen lenne papjaink előtt, hisz én magam is ismerek jó néhány paróchiát, ahol a paróchus az áldozás előtt igenis önt forró vizet a kehelybe. Ezenkívül, ha megvizsgáljuk a fordítás történelmi hátterét, akkor beláthatjuk, hogy egy egészen különleges időszakról van szó. Egy olyan korszakról, amikor a magyar hívek komoly óhaja, hogy a Szent Liturgiát anyanyelvükön végezzék, ugyanakkor sok helyen egymás mellett éltek a betelepített vagy bevándorló román vagy szláv hívekkel, akik szintén saját nyelvükön igényelték a liturgikus szövegeket. Éppen ebből kifolyólag a magyar nyelven végzett szertartások faluról falura, városról városra változhattak, de akár parókusról parókusra is, mivel egy-egy egyházközség történetében jól kimutatható, hogy egyszer román papot, máskor magyart, vagy éppen szlávot kapott, akik természetesen mindig is saját nyelvüket Ivancsó István: Legelső magyar nyelvű liturgiafordításunk – 200 éves Krucsay Mihály munkája, in Athanasiana 1 (1995) 72. 1545 A rövidítésekre való törekvés nem feltétlenül jelen korunk hozománya, hanem mindig is tapasztalhatók voltak az efféle áramlatok. A legnagyobb baj azonban akkor történt, amikor az általában szerzetesi közösségekben felduzzasztott liturgikus szövegekből nem a legfrissebben csatolt részeket távolították el, hanem az ősi elemeket, ahogy ezt a liturgiatudósok meg szokták említeni. 1544

108


2011/3/1 10:22:55

preferálták. Mindehhez járulhatott egy olyan tendencia is elképzelésem szerint, hogy a magyar hívek igyekeztek a szlávos elemektől tartózkodni, amelyek végső megszűréséhez (szintén csak hipotézisemet folytatom) az 1920-as Liturgikon kiadása vezetett – bár már jól elő volt készítve az út az 1879-es fordítóbizottság kiadásaival –, amelyből többek között kimaradt a zeon szertartása, ami valószínűleg éppen ebbe a kategóriába eshetett, bár ezeket a kijelentéseket történelmi dokumentumokkal egyelőre nem tudom igazolni. Igaz, ez utóbbi kijelentést jól alátámasztja az 1720-ban összehívott Zamoscsi Zsinat rendelete, amely II. (Szentségekről szóló) fejezetének IV. (A liturgia végzéséről című) paragrafusában nemcsak a szivacs (6. pont) használatát, hanem a zeonét (10. pont) is betiltja a rutén egyházakban.1546 Mindezek alapján arra a megállapításra jutottam, hogy nagy valószínűség szerint a 18. század végén nem volt elterjedt gyakorlat a zeon használata. Ezt tovább erősíti az a tény, hogy a Zamoscsi Zsinat utáni Szluzsebnyikok lembergi (1759, 1780), pocsajevi (1755, 1791), vagy unevi (1747) kiadásaiba nem került bele a zeon rítusa, ami azt jelenti, hogy az 1720-as tiltást igen komolyan vették.1547 Hogyan lehetséges akkor, hogy 1795-ben mégis megtalálható a zeon szertartása a magyar nyelvű liturgia-fordításokban? Ez csak úgy magyarázható, ha a fordító egy 1720 előtti görög katolikus, ószláv nyelvű liturgikont vett alapul, vagy egy akár 1720 után is datálható ortodox Szluzsebnyikot, amelyekben szerepel a zeon szertatása is, és természetesen nem felejthetjük el a már korábban kifejtett ortodox kéziratokról szóló Szőke Lajos elméletet, s annak továbbgondolását (ld.: 2.2.5.).1548

4.3.5. Áldozás1549 Érdemes megjegyezni, hogy Lupess István kézirata két helyen is megdöbbentő információt hordoz a szentáldozásról. Először a diakónusra vonatkoztatva jelenik meg ez a mondat: „Az után áldoztatja a Diákonust is, ha arra készült...”, majd a híveket illetően írja ezt: „Itt a nép közzül, ha valakik lennének, szoktak áldozni...” Különösen a hívek áldozásával kapcsolatban tűnik igen kritikusnak ez a megfogalmazás, hogy „ha valakik lennének”. Igen, a mai szentáldozáshoz való járulás gyakorlatát tekintve roppant nehéz elképzelni magyarországi viszonylatokban, hogy az áldozók száma A Zamoscsi Zsinatról ld. Mansi, Joannes Dominicus: Sacrorum Conciliorum nova et amplissima collectio, vol. 37, (1720−1735), Parisiis 1905, 105−108. A rendelkezésekről részletesebben ld.: De Clercq, Charles: Histoire des Conciles d’aprés les documents originaux, Tome XI. Conciles des Orientaux Catholiques, Paris 1949, 166. 1547 A Zamoscsi Zsinat rendelkezéseinek egészen biztos, hogy a Munkácsi Egyházmegyére is volt hatása, amit az is megerősít, hogy a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola könyvtárában egészen sok ószláv nyelvű liturgikus könyv fennmaradt. Ez arra enged következtetni, hogy az egyházmegye területén igen szép számban elterjedtek; talán leginkább a lembergi kiadásúak, amelyekben viszont egyértelműen fel lehet fedezni a zsinati rendelkezések érvényesítését. Ezen a ponton azt is fontos megjegyezni, hogy az említett liturgikus könyvek használatban is voltak, amire a bennük lévő elszíneződések, foltok, elszakadt és elhasznált lapok utalnak. (A könyvtárban található görög nyelvű liturgikus könyvek között csak ritkán találhatunk hasonlóan igénybevetteket). 1548 Mindezek ellenére ezzel kapcsolatban a tanulmányokat még tovább kell folytatni, de már ez is komoly támpontot jelent az eredeti (ószláv) szöveghez való közelítésben. 1549 Lupess 31v−34v; Liturgikon, 150−152. 1546

109


2011/3/1 10:22:56

annyira csekély legyen, hogy külön rubrikális felhívás szerepeljen ezzel kapcsolatban. Ha azonban az ortodox gyakorlatot vesszük górcső alá és az ószláv nyelvű liturgikus könyveket, amelyekben szintén nem ritka az efféle rubrikális megjegyzés, akkor bizony arra a következtetésre juthatunk, hogy az ószláv eredeti híven tükrözi az 1795 előtti állapotot. Sőt, könnyen lehet, hogy a fordítás és másolás időszakában Magyarországon is hasonló lehetett a helyzet, hisz a mai, viszonylag gyakoribb szentáldozáshoz való járulás csak későbbi latin hatásra valósul meg a századforduló (19–20. sz.) környékén. Érdemes még megjegyezni, hogy a felsorolt imádságok, amelyeket a diakónusnak kell recitálnia, ismeretlenek az 1920-as Liturgikonban, olyan feltámadási énekekről van azonban itt szó, amelyek a szláv hagyomány részét képzik.

4.3.6. Konszumáció1550 A Lupess-féle liturgikon ezen a ponton is részletesebbnek bizonyul, mivel aprólékos leírást ad arról, hogy miként kell a diakónusnak a diszkoszt az előkészületi asztalhoz vinni, avagy hogyan kell átcserélnie az orárionját az átvitel után. Figyelemreméltó, hogy az 1920-as Liturgikonban az Igazhívők kezdetű ekténiánál már fel sem merül, hogy azt esetlegesen a diakónus is végezheti, hanem az áldozópap mondja azt csendesen, és az „oltárszolga” (ministráns) válaszolgat neki. Ezzel szemben a Lupess-féle szövegben a helyes gyakorlatot találjuk, miszerint a szóban forgó ekténiát a diakónus végzi (természetesen hangosan).

4.3.7. Amboni ima és antidór1551 A Szent Liturgia végén találunk egy érdekes megjegyzést Lupess kéziratában a diakónus szerepét illetően, egészen pontosan azt, hogy kikíséri a papot a nép közé, ahol a pap az antidórt osztja szét.

5. Konklúzió Összefoglalásképpen kijelenthetjük, hogy az ősi liturgikus könyvek tanulmányozása mindig nagyon hasznos, mivel lehetővé teszi a jelen liturgikus valóság alaposabb megértését. Mindemellett nagyban segítenek az új liturgikus kiadványok összeállításában és megszerkesztésében is, ami aktuális problémaként vetődik fel azon bizánci rítusú egyházak esetében, melyek az elavult szövegeket igyekeznek naprakésszé tenni. Jelen elemzés során tanúi lehettünk, hogy a Kritsfalusi-féle ősi liturgikon és Lupess másolata nagy mennyiségű információt szolgáltat a pap, de különösen a diakónus liturgikus tevékenységéről. Ennek nagy jelentősége van a magyarországi Lupess 34v−35r; Liturgikon, 153. Lupess, 36r−37v; Liturgikon, 154−155.

1550 1551

110


2011/3/1 10:22:56

görög katolikus egyház életében, mivel egyre többen szeretnék életüket diakónusként, az egyház szolgálatában élni. A Lupess-féle liturgikonban lévő rubrikák magas száma és az egyes liturgikus tevékenységek igen részletes leírása több kérdést is felvet. Egyrészt miért van szükség ilyen sok előírásra? Másrészt ez az információhalmozás mire enged következtetni? A sok előírás véleményem szerint általában akkor szükséges, ha valamilyen újat akarnak bevezetni, vagy ha valamilyen szakadás áll fenn, és részletesen tisztázni kell a különbségeket. Ugyanakkor a rubrikák mennyiségének növekedése eddigi tapasztalataim alapján természetes folyamat is, mivel egyre egyszerűbbé és olcsóbbá válik a könyvkiadás, aminek van egy olyan hatása is, hogy a nagyobb terjedelmű művek megjelentetése is viszonylag könnyen elérhető. Ha megfigyeljük a rubrikák számát a Velencében kiadott első, görög nyelvű liturgikus könyvekben, akkor beláthatjuk, hogy a 16. század első felében igen csínján bántak azok beillesztésével. A későbbiekben megnövekszik a rubrikák száma úgy Athénban, mint Rómában, és a 19–20. századi kiadásokban már szép számban vannak jelen. Az ószláv nyelvű liturgikus könyvek esetében az ezen irányú fejlődés még korábbra datálható és még bőségesebbnek mondható. Elég kézbe venni a fentebb már említett lembergi liturgikus könyveket. A legrészletesebb leírások azonban szinte kivétel nélkül mindig az óhitű imádságos könyvekben találhatók. Ezek a megállapítások azért is lényegesek, mert a rubrikák magas száma miatt egyesek arra következtetnek, hogy az 1795-ös liturgiafordítás és annak 1814-es másolata a magyar nyelv oktatására is szolgálhatott,1552 persze nem intézményes keretek között, egyrészt az időpont, másrészt a másolatok csekély száma miatt. Erre vonatkozóan nincs biztos információnk, az azonban biztos, hogy Kritsfalusi György fordításának Lupess István átírásában fennmaradt példánya nem volt agyonhasználva sem papok, sem tanulók által. A benne lévő rubrikák száma viszont átlagosan megfelel (a fenti kategóriák szerint) a kortárs ószláv nyelvű (görög katolikus) liturgikonokban lévőkkel.1553 Zárszóként kiemelném görög katolikus őseink hihetetlen szellemi harcát és tevékenységét, amelyet a magyar nyelv oltárra emelésének ügyében folytattak. Az első fejezetben egy átfogó képet akartam adni a magyar ajkú görög katolikusok erőfeszítéséről, amelyet az egyházmegye felállításáért és a magyar liturgikus nyelv elismertetéséért és bevezetéséért végeztek, majd korban visszaugorva ismét a 18. század végi 19. század eleji törekvésekre tértem vissza a második fejezetben, ahol a Lupess kézirat részletes ismertetése mellett feltártam hipotézisemet a liturgiafordítások és liturgiamásolások viszonyáról. Ennek kibővítését folytattam a harmadik fejezetben, de már teljes mértékben a szövegek vizsgálatával, amit a negyedik fejezetben ismét időben előrehaladva kiterjesztettem az aktuális Liturgikonnal való összehasonlításra. Volt erre példa görög katolikus egyházunkban, vö.: Melles Emil: Vasárnapi és ünnepi apostolok és evangéliumok a Gör. Szert. Kath. Egyházban, Eger 1882. E könyvnek a belső címlapján is szerepel, hogy a szerző „iskolai és magán-használatra” szánta azt. 1553 Ugyanezt persze nem állíthatjuk a zeon szertartásáról, amint azt már korábban is kimutattuk. 1552

111


2011/3/1 10:22:56

Ez a folyamat azonban nem áll meg ezen a ponton, hanem még inkább előre mutat, egészen pontosan egy újabb Liturgikon felé. Igen, hiszen az 1920-as Liturgikon bizonyos szinten visszalépést jelentett az 1795-ös fordításhoz és az 1814-es másolathoz képest, egyrészt a rubrikák visszaesése szintjén, másrészt az áldozópap és a diakónus között történő párbeszédek leredukálása, valamint bizonyos szavak elferdítése miatt, amelyek az első liturgiafordításban jobban sikerültek. Végezetül ki kell jelentenem, hogy a 18. század végi és 19. század eleji szellemi mozgalom eredménye valójában nem is abban mutatkozik meg, hogy egy, két, három, vagy még több liturgiafordítás készült abban az időben, hanem, hogy kitartó munkájuk gyümölcseként 1912-ben megalapították az egyházmegyét, és 1965ben elfogadták a magyar nyelvet a Szent Liturgia teljes végzésére kiterjesztve.

112


2011/3/1 10:22:56

Az első magyar nyelvű liturgiafordítás Lupess István 1814-es kéziratában

Recommend Documents