Az elektronikus média és az új Szerzői Jogi Törvény Az új Szerzői Jogi Törvény fő szabályozási elvei 1999. június 22-én az Országgyűlés elfogadta a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényt (a továbbiakban: új Szjt.), amely az 1970. január 1-től majdnem három évtizeden keresztül hatályban volt 1969. évi Szjt-t váltotta fel. Az új törvény egyes speciális rendelkezései kivételével 1999. szeptember 1-én lépett hatályba. Az új Szjt. szabályozási elveiben részben a jelentős magyar szerzői jogi hagyományokra épít, részben pedig - különösen a jogok átruházhatósága terén - fontos változásokat hoz. Emellett a védelem tárgyát képező jogok bővülése, a felhasználási jogok eddiginél sokkal részletesebb szabályozása és részbeni átstrukturálása is megfigyelhető. Fontos az ún. szabad felhasználások körének bővülése és újraszabályozása, továbbá a felhasználási jogok átruházására, illetve a felhasználási szerződésekre vonatkozó elvek és szabályok koncepcionális újragondolása. Mindezek eredményeként egy, a több mint százéves hazai szerzői jogelmélet és joggyakorlat hagyományain alapuló, ugyanakkor a nemzetközi jogfejlődés követelményeihez igazodó modern szerzői jogi törvény jött létre. Az új Szjt. megalkotása során a jogalkotó a következő vezérlő elveket tartotta szem előtt1:
a) a nemzetközi jogharmonizáció követelménye; b) a technikai fejlődés adta kihívásoknak való megfelelés, elsősorban a digitális technika és a távközlés korszerű módszereinek terjedésére tekintettel; c) egyensúly biztosítása a jelentősen megváltozott hazai gazdasági és társadalmi helyzetben a jogosulti csoportok érdekeinek érvényesülése, valamint a jogosultak és a felhasználók érdekei között; d) a szerzői jog minél szélesebb körű érvényesülésének biztosítása, a jogsértésekkel szembeni fellépés hatékonyságának fokozása, az ún. szerzői és szomszédos jogi közös jogkezelés fenntartása, illetve megerősítése. A fenti szempontok különösen jelentősek az elektronikus médiumokra, a rádió- és televíziószervezetekre, valamint a kábeltelevízió-szervezetekre, továbbá az Információs Társadalom új kommunikációs csatornáira, az ún. information society szolgáltatásokra (pl. Internet) vonatkozó szerzői jogi szabályozás szempontjából. Az elektronikus médiára vonatkozó nemzetközi szerzői jogi szabályok és azok átültetése a magyar jogba A hazai szerzői jog fejlődése mindvégig igyekezett szorosan lépést tartani a nemzetközi szabályozással. A technológiai fejlődés adta kihívásoknak való megfelelés szempontjából szerzői jogunkra sok esetben inkább volt jellemző a nemzetközi jog megelőzése, mint a 1
Indokolás a szerzői jogról szóló törvényjavaslathoz Általános indokolás I/3. pont 1
megfelelő szerzői jogi válaszok kialakításával való késlekedés. Igaz volt ez pl. a számítógépi programalkotások (szoftverek) vagy az elektronikus adatbázisok szerzői jogi védelmének biztosításakor, de megfigyelhető a korszerű hazai szerzői jogi gondolkodás a most lezajlott szerzői jogalkotás esetében is. Az új Szjt. számos olyan új jogintézményt, szabályozási módot tartalmaz, amely még az európai jogra vagy a külföldi jogok többségére sem jellemző. Megemlíthetjük pl. a nyilvánossághoz való közvetítés körében az új Szjt-ben megjelenő interaktív, ún. on-demand lehívásos műfelhasználást2, amelyet lényegében új jogként biztosít a törvény az előadóművészeknek, a hangfelvétel-előállítóknak és a filmek előállítóinak, megelőzve ezzel számos külföldi nemzeti jogot és az európai jogfejlődést is. Hivatkozhatunk továbbá a többszörözési jog modern, a művek digitális rögzítését és az azokról való digitális másolatkészítést is magában foglaló szabályozására is3. A szerzői jogfejlődés talán az elektronikus média területén a leglátványosabb. Ma már közhelynek számít, hogy a kommunikációs rendszerek technológiai átalakulása, fejlődése folytán a tömegkommunikáció globálissá vált. Két szempontból is megfigyelhető ez a jelenség: a tájékoztatás, a szórakoztatás, a szerzői alkotások közönséghez közvetítése jellemzően átlépte az országhatárokat, kibővült és globálissá vált az a közönségkör, amely a kommunikáció részese, amely a globális tájékoztatási csatornákon közvetített művekhez hozzáfér. Másrészt a közölt információtömeg a világ minden tájáról származó közléseket, szerzői műveket tartalmaz. Nemcsak Észak-Amerikára, Nyugat-Európára jellemző ma már az ún. Információs Társadalom kiépülése, jelentős átalakulások következtek be ezen a téren Magyarországon is. Lépésről lépésre megjelennek itthon is az új és új kommunikációs rendszerek: a külön díjfizetéshez kötött műsorszolgáltatások, az előfizetéses rádió- és televízió-műsorok, az Internet és az egyéb interaktív (on-demand) rendszerek. Lássuk, ha vázlatosan is, hogy milyen szerzői jogi kodifikációs folyamatok játszódtak le hazánkban az elektronikus média területén a mostani kodifikációt megelőzően, az 1969. évi Szerzői Jogi Törvény ideje alatt: Az 1994. évi törvénymódosítás 1994. tavaszán sor került az 1969. évi szerzői jogi törvény átfogó módosítására4. Az 1994. június 1-étől hatályos törvénymódosítás elsősorban a szerzői joggal ún. szomszédos jogi jogosultakat megillető jogokat érintette. Megtörtént az ezen a területen lezajlott nemzetközi kodifikáció szabályainak a magyar jogba való átültetése5. Az előadóművészek, a 2
Az ún. making available right nemzetközi szinten az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezete által megalkotott 1996. decemberi genfi, ún. WIPO Szerzői Jogi Egyezményben, illetve WIPO Előadóművészi és Hangfelvétel Egyezményben jelenik meg. Ezen egyezményeknek megfelelően épült be a nemzeti szerzői jogok közül az elsők között az új magyar Szjt-be a szerzők, illetve az előadóművészek, hangfelvétel-előállítók és filmelőállítók azon kizárólagos joga, hogy műveiket, védett előadásaikat, hangfelvételeiket és filmalkotásaikat vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy tegyék a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg (pl. Internet), továbbá, hogy erre másoknak felhasználási engedélyt adjanak. 3 A többszörözési jog kibővült fogalmát nemzetközi szinten első ízben szintén az előzőekben említett WIPO nemzetközi egyezmények vezették be. 4 Lásd: 1994. évi VII. törvény. 5 Az 1994. évi VII. törvény lényegében megteremtette a szomszédos jogi jogosultaknak az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók, valamint a rádió- ás televízió-szervezetek jogainak védelméről szóló 1961. évi ún. Római Egyezményben foglaltakkal egyenlő szintű védelmét. A Római Egyezményt Magyarországon az 1998. évi XLIV. törvény hirdette ki. 2
hangfelvételek előállítói, valamint a rádió- és televízió-szervezetek jogait az 1994. évi VII. törvény átfogó módon szabályozta, biztosítva számukra saját védett teljesítményeik tekintetében a jogosulatlan felhasználásokkal szembeni védelmet, valamint a törvényben meghatározott felhasználások ellenében a díjazás jogát. A törvénymódosítás az ún. védelmi időkre vonatkozó európai szabályozás6 nyomán 1994. július 1-i hatállyal megnövelte mind a szerzői művek, mind pedig a szomszédos jogok védelmi idejét, a szerzői művek esetében a szerző halálát követő 70 évre, a szomszédos jogok esetében 50 évre. Az 1994. évi törvénymódosítás - figyelemmel mind az európai uniós harmonizációs követelményekre, mind pedig hazánk egyéb nemzetközi jogi kötelezettségvállalásaira e téren7 - részletesen szabályozta a művek, műhordozók néhány új típusú felhasználását. Ezek közül a média szempontjából a műholdas rádió- és televízió-sugárzásra, valamint a kábeltelevíziós műsor-továbbközvetítésre vonatkozó szabályok érdemelnek elsősorban említést. A törvénymódosításnak megfelelően a régi Szjt. 1994. július 1-től a műholdas sugárzásra és a kábeles műsor-továbbközvetítésre vonatkozó európai irányelvnek megfelelően egyértelműsítette, hogy a műholdas sugárzás szerzői jogi értelemben a hagyományos földi sugárzással egyenértékű felhasználásnak számít, amennyiben a műholdas sugárzás a nyilvánosság körében közvetlenül fogható8. Lényegében tehát valamennyi műholdas adás esetén, amelyet a kereskedelmi forgalomban kapható vételi berendezéssel a nyilvánosság fogni képes, függetlenül az egyéb távközlési szempontoktól, fennáll a szerzők kizárólagos joga műveik sugárzásának engedélyezésére. A műholdas irányelvvel összhangban ugyancsak egyértelművé vált, hogy az olyan kódolt műsor sugárzása, melynek vétele a kereskedelmi forgalomban az eredeti műsorszolgáltató által vagy engedélyével terjesztett kódoldóval (dekóderrel) a nyilvánosság számára lehetséges, szintén a nyilvánosság körében közvetlenül fogható sugárzott adásnak minősül9. A vezetékes (kábeles) műsor-továbbközvetítés szempontjából az 1994. évi törvénymódosítás lényegében szintén az előzőekben hivatkozott európai irányelvben foglaltakkal azonos szerzői jogi védelmet ír elő10. Az irányelv a szerzői és szomszédos jogosultak jogainak gyakorlását ún. közös jogkezelés keretébe utalja. Lényeges jogalkotási követelményt támasztott ugyanakkor az irányelv, amikor az ún. törvényi engedélyi rendszerek megszüntetését írta elő,
6
Az Európai Unió 93/98/EEC számú tanácsi irányelve a szerzői jog és a szomszédos jogok védelmi idejének harmonizálásáról 7 Az Európai Unión belül érvényes védelemhez hasonló szintű szerzői jogi védelem biztosítását írja elő Magyarország 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Társulási Megállapodásának 65. Cikke, amely a legfontosabb nemzetközi egyezményekhez való csatlakozást kötelezővé teszi Magyarország számára, ezen túlmenően pedig közvetett módon előírja a szellemi tulajdonra vonatkozó uniós jogszabályok beépítését a belső jogba. Az egyéb nemzetközi kötelezettségvállalásaink szempontjából megemlítendő az USA kormánya és a magyar kormány között 1993. nyarán létrejött szellemi tulajdonról szóló megállapodás, amely pl. a szerzői művek és műhordozók, valamint a szoftverek bérletére és haszonkölcsönzésére vonatkozó szabályozás szempontjából hatott jelentős mértékben az 1994. évi törvénymódosításra. 8 Az 1994. évi VII. törvénnyel módosított 1969. évi III. törvény 34. § (6) bekezdése az Európai Unió 93/83/EEC számú tanácsi irányelve 1. Cikk 2. (a) pontjában foglaltakkal egyezően szabályozza a műholdas sugárzást, mint szerzői jogi értelemben a hagyományos sugárzással egyenértékű felhasználást. 9 Lásd: 93/83/EEC irányelv 1. Cikk 2. (c) pont 10 93/83/EEC irányelv 1. Cikk 3. pont, illetve 8. Cikk 3
illetve az eredeti műsorszolgáltató rádió- vagy televízió-szervezetek esetében a közös jogkezelést nem tette lehetővé11. Az 1997. január 1-i változások Legfőképpen a kábeles műsor-továbbközvetítés jogosításával és a törvényi engedélyezési rendszer tilalmával összefüggő előzőek szerinti uniós jogszabályi rendelkezésekre tekintettel módosult ismét a szerzői jogi törvény 1997. január 1-i hatállyal. Az újabb törvénymódosítást az 1996. évi Médiatörvény hajtotta végre12 kiemelve a közös jogkezelést ellátó ARTISJUS Szerzői Jogvédő Hivatal (ma: ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) feladatköréből a kábeltelevízió-rendszerek műsorátviteli tevékenységének szerzői jogi jogosítása során az eredeti műsorszolgáltató rádió-, illetve televízió-szervezetek engedélyezési és jogdíjjogának gyakorlását. E törvénymódosítás következtében nyílt meg a lehetőség a belföldi és külföldi műsorszolgáltató szervezetek számára, hogy licencia-szerződéseket kössenek a magyarországi kábeltelevízió-rendszerekkel műsoraik egyidejű változatlan vezetékes átvitelének jogosításáról és a műsor-továbbközvetítés ellenében az eredeti rádió-, illetve televízió-szervezeteket megillető jogdíjigény közvetlen érvényesítéséről. A szerzői és a szomszédos jogok közös kezeléséről szóló 146/1996. (IX.19) Korm. rendelet megalkotása, valamint a szerzői, előadóművészi, hangfelvétel-előállítói és a képző-, fotó- és iparművészet, továbbá a film műfajok jogosultjainak képviseletét ellátó egyesületek létrejötte szintén nagy mértékben közelítette szerzői jogi rendszerünket a nemzetközi normákhoz. Mindezeknek a kodifikációs folyamatoknak az eredményeképpen már az 1969. évi Szjt. ideje alatt lényegében megvalósult a magyar szerzői jognak a hivatkozott európai szabályozáshoz való igazítása. Az 1969. évi Szerzői Jogi Törvény ideje alatt az 1994. évi, valamint az 1997. január 1-től hatályos törvénymódosítások előzőekben említett pontjain túl lényeges változások történtek természetesen nemcsak a médiára vonatkozó szabályokban, hanem a magyar szerzői jog egészét tekintve is. Utalhatunk például az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében létrejött, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló ún. TRIPS Megállapodás elsősorban eljárási jogi szempontból fontos szabályaira, melyek a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény létrejöttét megelőző kodifikációs folyamat során kerültek be az 1969. évi Szjt. rendelkezései közé. A jelen témához szorosan nem tartozó jogszabályi rendelkezések elemzése helyett azonban lássuk inkább, hogy milyen nemzetközi szerzői jogi kodifikációs folyamatok előzték meg, illetve kísérték az új Szjt. megalkotását, ismét csak az elektronikus médiát érintő szerzői jogi szabályozás kérdéseire szorítkozva. Különleges hangsúlyt kell hogy kapjanak ehelyütt a tág értelemben vett elektronikus médiát, az Információs Társadalom egészét érintő nemzetközi dokumentumok.
11
93/83/EEC irányelv 8. Cikk 2. pont, valamint 10. Cikk A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 151. § (1) bekezdése, illetve 139. § (4) bekezdése folytán 1997. január 1-től módosult a régi Szjt. 50/G. §-a.
12
4
Az 1996. decemberi WIPO Szerzői Jogi Egyezmény, az 1996. évi WIPO Előadóművészi és Hangfelvétel Egyezmény, továbbá az Információs Társadalomra vonatkozó szerzői és szomszédos harmonizálásáról szóló Európai Parlamenti és Tanácsi Irányelv tervezete
jogi
szabályok
Az új Szjt. rendelkezései közül az elektronikus médiát, illetve az információs társadalmat érintő legfontosabb újdonságok a WIPO kereteiben létrejött, a Diplomáciai Értekezlet 1996. december 20-i ülésén elfogadott szerzői jogi és szomszédos jogi egyezményeken13 alapulnak. A több mint 50 ország által már aláírt egyezmények jelentősége elsősorban az információs társadalmat érintő legfontosabb nemzetközi szerzői jogi szabályok megalkotásában rejlik. A magyar szerzői jog szempontjából legfőképpen az ún. interaktív, on-demand lehívásos mű-, illetve műsorközvetítés jogának bevezetése, illetve a többszörözési jog új típusú meghatározása szempontjából volt példaértékű az 1996. évi WIPO szerzői jogi szabályozás. Az interaktív lehívásos felhasználás, illetve a nyilvánossághoz való közvetítés joga A WIPO Szerzői Jogi Egyezmény lényegében felülvizsgálja, újraértelmezi a nemzetközi szerzői jogban kialakult nyilvánossághoz való közvetítés fogalmát14. Az egyezmény értelmében a szerzőt megilleti az a kizárólagos jog, hogy engedélyezze műve bármilyen, akár vezetékes, akár vezeték nélkül megvalósuló nyilvánossághoz közvetítését; ideértve a mű nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételének engedélyezését is, amennyiben ez a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel oly módon valósul meg, hogy a nyilvánosság egyes tagjai a műhöz való hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. Az Előadóművészi és Hangfelvétel Egyezmény az említett alapjog speciális, az előző mondat második fordulata szerinti megvalósulását az előadóművészek és a hangfelvételek előállítói számára külön jogként biztosítja. A nemzetközi szerzői jogi irodalomban a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel angol nyelvű definíciója után egyre inkább csak making available right-ként hivatkozott jog minden olyan közvetítési mód esetében alkalmazandó, amikor a szerzői alkotás vagy az előadóművészi teljesítmény, illetve a hangfelvétel interaktív, „lehívásos” hozzáférhetővé tétele valósul meg. Ilyen pl. az Interneten történő hozzáférhetővé tétel, amikor a közönség saját számítógépével a hálózatra kapcsolódva oly módon jut el a műhöz, hogy azt elektronikus úton lehívja, letölti (download) valamely másik számítógép adatbázisából, szerveréről. Ugyancsak making available right-ról beszélünk az ún. pay per view műsorszolgáltatások mindenfajta megvalósulása esetén (pl. szállodai fizetős filmszolgáltatás, vagy kábelhálózaton történő egyenkénti, külön kódolt és előfizetői díj ellenében hozzáférhető filmközvetítés). Azáltal, hogy a WIPO egyezmények az interaktív, Internet típusú, illetve pay per view szolgáltatások útján megvalósuló felhasználást nyilvánossághoz közvetítési típusú jogként határozzák meg, alapvetően eldőlt az Információs Társadalom kommunikációs rendszereinek szerzői jogi megítélése. A korábbi bizonytalanság mind a jogalkotás, mind pedig a 13
Lásd: 4., 5. sz. lábjegyzetek A WIPO Szerzői Jogi Egyezmény 8. Cikke valójában újraértelmezi az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Uniós Egyezmény 11. és 11 bis cikkeiben szereplő nyilvánossághoz való közvetítési formák rendszerét, mintegy a hagyományos sugárzást, illetve a vezetékes vagy vezeték nélküli műsortovábbközvetítést is magába olvasztó alapjogként definiálva a szerző művének nyilvánossághoz való közvetítésére irányuló jogát. 14
5
jogalkalmazás területén világszerte megszűnt. Lényegében a WIPO egyezményekben szereplő megoldást fogadta el 1996. végére az Európai Unió is. Az Információs Társadalom meghatározott szerzői és szerzői joggal szomszédos jogi aspektusainak harmonizációjáról szóló Európai Parlamenti és Tanácsi Irányelv tervezete15 ugyancsak nyilvánossághoz való közvetítésként határozza meg az ún. making available jogot. Az interaktív, lehívásos felhasználás jogát mind a szerzők, mind pedig a szomszédos jogi jogosultak számára biztosítani rendeli az irányelvtervezet 3. Cikke. Fontos különbség a WIPO egyezmények szabályozásához képest ugyanakkor, hogy a tervezett európai szabályozás a szomszédos jogi jogosultak körében nemcsak az előadóművészek és a hangfelvételek előállítói részére biztosítaná a making available jogot, de filmalkotásaik, illetve sugárzott műsoraik tekintetében az ún. filmelőállítóknak és nem utolsó sorban a rádió- és televíziószervezeteknek is. A nyilvánossághoz való közvetítés joga szempontjából az európai irányelvtervezet kifejezetten kimondja, hogy önmagában a közvetítés fizikai lehetőségének megteremtése vagy a közvetítés lehetővé tétele nem valósít meg nyilvánossághoz közvetítést16. Ebből logikusan következik, hogy a digitális on-line rendszerek esetében a távközlési hálózatra történő felmenetet biztosító szolgáltató (access provider) szerzői jogi felelőssége majdhogynem kizárt, a szerverszolgáltató (service provider) felelőssége pedig erősen korlátozott bármilyen, a hálóra felvitt szerzői jogi védelem alatt álló műsortartalom felhasználásával kapcsolatban. A szükséges jogosítás megszerzéséért a tartalomszolgáltató (content provider) felel17. A többszörözési jog, ideértve a digitális többszörözés jogát A WIPO Előadóművészi és Hangfelvétel Egyezmény 7. és 11. Cikke kimondja, hogy az előadóművészek, illetve a hangfelvétel-előállítók kizárólagos joga hangfelvételen rögzített előadásaik, illetve hangfelvételeik bármilyen módon vagy formában történő, akár közvetlen, akár közvetett rögzítésének engedélyezése. Az Információs Társadalom szerzői és szomszédos jogának harmonizációjáról szóló európai uniós irányelv megfogalmazása szerint18 a jogosultakat védett teljesítményeik tekintetében megilleti a bármilyen módon és formában, akár egészben, akár részben történő közvetlen vagy közvetett, időleges vagy végleges többszörözés engedélyezésének joga. A definíciók alapján látható, hogy a nemzetközi szerzői jog a hagyományos, mechanikai rögzítés fogalmát egy, a digitális rögzítés és másolás valamennyi formáját is magában foglaló többszörözési jog fogalmával váltotta fel19. Azt is mondhatjuk, hogy a szerzői jogi értelemben vett hagyományos, dologiasult formában megjelenő többszörözött példányok mellett a hivatkozott nemzetközi szabályok értelmében a dologi példányok formájában meg nem 15
Az irányelvtervezet legfrissebb szövegét (COM(1999) 250 final) hosszas bizottsági és parlamenti egyeztetéseket követően 1999. május 21-én terjesztette elő a Bizottság. 16 EU Irányelvtervezet (COM(1999) 250 final) 3. Cikk 4. bekezdés 17 Szerzői jogsértés esetén a felróhatóság kérdése már nem bírálható el ennyire egyértelműen. Ilyenkor az adott esetre az általános polgári jogi kártérítési felelősség szabályai alkalmazandók. 18 EU Irányelvtervezet (COM(1999) 250 final) 2. Cikk 19 A digitális többszörözés leginkább a szomszédos jogi jogosultak szempontjából vet fel kérdéseket az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a rádió-, televízió-szervezetek jogainak védelméről szóló 1961. évi Római Egyezmény alapján, mert a Római Egyezmény a többszörözés fogalmát kifejezetten a felvételről készült dologi formában megjelenő másolatra alkalmazza. A szerzők jogairól szóló Berni Uniós Egyezmény 9. Cikke eredetileg is a bármilyen módon vagy formában történő többszörözés jogáról rendelkezik. 6
jelenő, digitális rögzítések készítése és másolása is a kibővült többszörözési jog hatálya alá tartozik. A többszörözés, mint felhasználás alapvető mozzanat mindenfajta jelátvitel szempontjából. Akár a hagyományos értelemben vett rádió-, televízió-sugárzást, akár a vezetékes vagy kódolt műsorátvitelt, akár az Információs Társadalom modern kommunikációs rendszereit (pl. Internet) említjük, a közvetítés mellett, illetve azt megelőzően mindenképpen megvalósul, legalább egy átmeneti időleges rögzítés. Amennyiben pedig digitális átvitelről van szó, úgy a rögzítés nem jelenik meg dologiasult másolatként, csupán bináris kódok formájában. A korszerű rádiós, televíziós stúdiótechnika, a műsorszerkesztés, készítés és lebonyolítás pedig ma már szinte kivétel nélkül a napi gyakorlat szintjén használja a digitális, számítógépi technológiát. A többszörözés fogalmának kibővült újraértelmezése a nemzetközi szerzői jogban alapjaiban érinti az információs társadalom szerzői jogi szabályozását, és rendkívül lényeges feladatokat ró a helyes jogértelmezés szempontjából a nemzetközi és a hazai joggyakorlatra is. Különösen fontos kérdés a helyes egyensúly megteremtése a jogosultak és a felhasználók, nem utolsósorban pedig a közönség érdekei között. A többszörözési jog túlságosan szigorú szerzői jogi szabályozása a jogosultak monopol helyzetének megerősítését idézi elő, ugyanakkor könnyen a tájékozódás és művelődés szabadságával kapcsolatos általános társadalmi érdekbe ütközhet, amennyiben a védett művekről, teljesítményekről történő másolatkészítés, a digitális rögzítés széles értelemben vett többszörözésként való értelmezése mellett nem alakul ki a jogosultak kizárólagos joga alóli kivételek, a szabad felhasználások megfelelő egyensúlyt biztosító rendszere. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény médiát érintő szabályai Az új Szjt. preambuluma hangsúlyozza a nemzeti és egyetemes kultúra értékeinek megóvását, továbbá a szerzők, más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei közötti egyensúly biztosítását, csakúgy mint az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás igényeinek figyelembe vételét, mint alapvető szabályozási célokat. Kiemelkedően fontos a fenti jogalkotási célok érvényre juttatása - ahogyan az előzőekben utaltunk rá - a digitális technika alkalmazásával, illetve a digitális rögzítést is magában foglaló többszörözés útján megvalósuló felhasználások megfelelő szabályozása terén, elsősorban is az Információs Társadalom szerzői joga szempontjából. A törvény alapvetően nem változtat a rádió- és televízió-szervezetekre, valamint a kábeles, illetve vezeték nélküli műsorátvitelt végrehajtó szervezetekre vonatkozó, az 1994. és 1997. évi szerzői jogi törvénymódosításokkal kialakult szerzői jogi szabályok rendszerén. A legfontosabb koncepcionális elem a szabályozás rendszerét illetően a fentiekben jellemzett nemzetközi szabályozásnak megfelelően a nyilvános közvetítési típusú felhasználások újracsoportosítása. A törvény a különböző felhasználások korszerű, logikus, a magyar szerzői jogelmélet hagyományait is figyelembe vevő rendszerét alakítja ki. Ezen belül az elektronikus média és az Információs Társadalom kommunikációs eszközei útján megvalósuló mű- és műsorközvetítéseket a nyilvánossághoz való közvetítés jogán belül, részjogokként szabályozza20.
20
Lásd: új Szjt. 26. § 7
A nyilvánossághoz való közvetítés joga magában foglalja a szerző kizárólagos jogát alkotása hagyományos értelemben vett sugárzásának engedélyezésére. A kialakult szabályozásnak megfelelően ideértjük a mű műhold útján megvalósuló, közvetlen vételre alkalmas sugárzásának21 engedélyezését is. A törvény ugyan külön nem említi, de az európai irányelvvel összhangban egyértelmű, hogy a nyilvános kereskedelmi forgalomban a közönség számára az eredeti rádió- vagy televíziószervezet által vagy hozzájárulásával beszerezhető kódoldóval (dekóderrel) fogható kódolt sugárzás is a hagyományos értelemben vett sugárzásnak felel meg abban az esetben is, ha a műsor közvetítési folyamatában az eredeti sugárzó szervezeten kívül más nyilvánossághoz közvetítő szervezet nem vesz részt. Az új Szjt. részletesen elemzi az eredeti rádió-, illetve televízió-szervezet műsorának közvetítésébe bekapcsolódó nyilvánossághoz közvetítő szervezet útján megvalósuló műsorközvetítés eseteit, amennyiben a közvetítési folyamat bármely szakaszában kódolás, illetve újrakódolás történik, és a kódoldást a közvetítési folyamatba bekapcsolódó nyilvánossághoz közvetítő szervezet végzi vagy arra az általa vagy a hozzájárulásával mástól beszerzett kódoldóval van lehetőség22. Kissé megbontja a kódoldás alkalmazása folytán kialakult felelősségi rendszer logikáját, hogy a törvény az eredeti műsorszolgáltató szervezet és a bekapcsolódó nyilvánossághoz közvetítő szervezet egyetemleges szerzői jogi felelősségét kimondó rendelkezést nem a kódolásra vonatkozó szabályok végén, hanem az első alapesetet követően helyezi el. Hiszen a leggyakrabban előforduló, általánosnak mondható esetben az eredeti televízió-szervezet kódolja a műsorát annak érdekében, hogy bármilyen okból (pl. külön előfizetői díj elérése érdekében) a műsor csak az arra jogosultak (pl. előfizetők) számára legyen hozzáférhető. Ezt követően természetesen előfordulhat, hogy a közvetítési folyamatba bekapcsolódó kábeles szervezet feloldja a kódolást és a műsor ezt követően kódolatlan formában jut el a kábeles rendszerbe bekapcsolt háztartások vevőkészülékeihez vagy azok meghatározott csoportjához. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben az adott műsor külön kódoldó nélkül vagy anélkül, hogy a televíziónéző valamely, a közvetítésbe bekapcsolódó kábelrendszer előfizetője ne lenne, a közönség körében közvetlenül nem fogható. A műsor közönséghez történő eljuttatása ilyen esetben az eredeti műsorszolgáltató és a kábelüzemeltető közös felelősségvállalása és kontrollja mellett megy végbe, kölcsönösen biztosítva a műsor vétele szempontjából, hogy az csak ún. feltételes hozzáférés mellett legyen lehetséges a közönség számára. Szerzői jogi szempontból tehát indokolt a műsorban foglalt szerzői alkotások és egyéb védett teljesítmények felhasználásával kapcsolatosan az eredeti műsorszolgáltató és a kábeles szervezet egyetemleges polgári jogi felelősségének kimondása. A törvény által lefektetett második alapeset, amikor a műsort a nyilvánossághoz közvetítő szervezet (kábelszervezet) kódolja leginkább csak akkor fordulhat elő, ha a sugárzott műsor már eredetileg is kódolt és a kábeltelevíziós fejállomáson végbemegy a kódoldás. Ebben az esetben csupán újrakódolás történik, ami általában csak technikai jelentőséggel bír és ezért nem érinti az eredeti műsorszolgáltató és a kábelüzemeltető előzőek szerinti egyetemleges felelősségét. Indokolt lett volna ezért a törvény szerinti két kódolási alapesetet vagy együtt szabályozni, vagy mindkét esetre külön-külön kimondani az egyetemleges szerzői jogi felelősség fennállását. 21 22
Lásd: az 1994. Évi Szjt. módosítás kapcsán fentebb leírtak, és a 10., 11. lábjegyzetek Lásd: új Szjt. 26. § (3)-(5) bekezdések 8
Abban az esetben, ha az eredetileg nem kódolt (a nyilvánosság számára szabadon hozzáférhető) műsort kódolja a kábelüzemeltető, akkor erre minden bizonnyal az adott vezetékes rendszeren belüli hozzáférési korlátozás miatt van szükség, mert a kábelüzemeltető így alakítja ki a különböző műsorcsomagokat saját szolgáltatása keretében. Ebben az esetben a kódolás lényegében csak technikai jelentőséggel bír és azt a célt szolgálja, hogy a kábeles szolgáltatásba illetéktelenül kapcsolódó nézők a vezetéken keresztül ne juthassanak hozzá a műsort hordozó jelekhez. Ez a technikai megoldás nem változtat azonban azon, hogy az eredeti sugárzott műsor továbbra is, külön kódoldó alkalmazása nélkül a közönség körében közvetlenül fogható, ezért ebben az esetben nincs másról szó, mint a hagyományos sugárzott adás egyidejű változatlan vezetékes továbbközvetítéséről, amelyet a törvény nem sugárzásként, hanem külön, mintegy „másodlagos” felhasználásként szabályoz23. Az új Szjt. az előzőekben hivatkozott WIPO egyezményekkel, valamint az Információs Társadalomra vonatkozó európai irányelv tervezetével összhangban nyilvánossághoz való közvetítésként minősíti az interaktív lehívásos mű-, illetve műsorközvetítést (pl. Internet). A törvény 26. § (8) bekezdése értelmében a szerzőnek kizárólagos joga, hogy művét - másként, mint sugárzással - a nyilvánossághoz közvetítse és erre másnak engedélyt adjon. E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. Tanácsos lett volna talán a 26. § (8) bekezdést követően az európai irányelvtervezetnek megfelelően kimondani azt a fentiekben már hivatkozott elvet, amelyet egyébként a WIPO Diplomáciai Konferencia is elfogadott, mely szerint önmagában a közvetítés fizikai lehetőségének megteremtése vagy a közvetítés lehetővé tétele nem valósít meg önálló felhasználást24. A törvény a szerzőkön kívül - a WIPO Előadóművészi és Hangfelvétel Egyezménynek, valamint az európai irányelvtervezetnek megfelelően - az előadóművészeknek és a hangfelvétel-előállítóknak, továbbá a filmelőállítóknak is biztosítja az interaktív lehívásos közvetítés jogát, mint speciális új jogot25. Nem illeti meg ugyanakkor ugyanez a jog a rádióés televízió-szervezeteket. A törvény hiányosságának tekinthető, hogy éppen a műsorszolgáltató szervezetek esetében hiányzik az interaktív lehívásos közvetítési jog biztosítása, és ezáltal az ilyen típusú engedély nélküli felhasználásokkal szembeni védelem. Az egyes rádió- és televízió-műsorszámok internetes hozzáférhetővé tétele ma már általánosnak mondható, és ehelyütt most nem az egyirányú internetes pl. rádió-sugárzásra hivatkozunk, hanem arra az esetre, amikor egyes műsorszámok külön, interaktív módon hozzáférhetők azok számára, akik a hálóra kapcsolódnak. Külön felhívjuk a figyelmet a különböző televíziós pay per view szolgáltatások terjedésére világszerte, amely folyamat Magyarországon is hamarosan végbemegy. Arra az esetre gondolunk például, amikor az adott televízió által kizárólagos közvetítési jog alapján rögzített sportesemény külön előfizetés ellenében történő hozzáférhetővé tétele valósul meg az egyes televíziónézők számára, a hozzáférés helyének és idejének szabad megválasztásával, tehát interaktív módon. 23
Lásd: új Szjt. 28. § (2) bekezdés Lásd: 18. sz. lábjegyzet 25 Lásd: új Szjt. 73. § (1) bekezdés e) pont, 76. § (1) bekezdés c) pont, valamint 82. § (1) bekezdés c) pont 24
9
Azzal, hogy az előzőekben említett esetekben az új Szjt. nem biztosít kizárólagos jogot az eredeti műsorszolgáltatónak, a rádió- vagy televízió-szervezetnek nincs módjában szerzői jogi alapon megtiltani műsorának más által engedély nélkül történő interaktív közvetítését. (Természetesen nem teljesen védtelen ebben az esetben sem a műsorszolgáltató, hiszen a műsor engedély nélküli rögzítésével szemben, amely ezekben az esetekben is többnyire megvalósul, megilleti a kizárólagos szerzői jogi védelem. Emellett a televízió-szervezetek, saját audiovizuális (film-) alkotásaik tekintetében, mint szerzői és új, önálló szomszédos jogi jogosultak felléphetnek az esetleges jogosulatlan közvetítésekkel szemben.) Figyelemmel az európai irányelvtervezet előírásaira is, amelyek a rádió- és televíziószervezeteknek is biztosítják az ún. making available jogot, várható azonban, hogy ebben a tekintetben mindenképpen törvénymódosításra lesz szükség. A törvény alapvetően nem változtat az egyidejű vezetékes vagy egyéb módon megvalósuló műsor-továbbközvetítés mára kialakult szerzői jogi rendszerén. Továbbra is különálló felhasználási fázisnak minősül az eredeti rádió- vagy televízió-szervezet műsorában foglalt védett alkotások és teljesítmények kábeles vagy egyéb módon végbemenő egyidejű változatlan továbbközvetítése. Ide tartozik az előzőekben már hivatkozott műholdas, kábeles európai irányelv rendelkezéseinek megfelelően a vezetékes műsorátvitel esetkörén túl pl. a mikrohullámú (MMDS) rendszerek útján történő átvitel is (pl. AM mikro átvitel)26. Újdonság a sugárzással megvalósuló továbbközvetítés különválasztása a kábeles (vagy egyéb módon megvalósuló) egyidejű változatlan műsorátviteltől. Erre a megoldásra nyilvánvalóan a műholdas és kábeles európai irányelv szabályozására tekintettel volt szükség, amely a vezetékes átvitelen túl csak a mikrohullámú továbbközvetítést vonja az egyidejű változatlan műsorátvitelre vonatkozó külön jog hatálya alá, a sugárzással megvalósuló továbbközvetítést nem. A sugárzott műsor mindenfajta, az eredeti sugárzó szervezettől elkülönült szervezet útján történő egyidejű változatlan továbbközvetítésének engedélyezése és a jogdíjigények érvényesítése - az eredeti rádió-, illetve televízió-szervezetek jogain kívül - továbbra is közös jogkezelés keretébe tartozik. Megemlítendő, hogy az új Szjt. a szerzői és szomszédos jogok közös kezelésének mára kialakult rendszeréhez igazodóan műfaji szempontból sokkal részletesebben meghatározza az egyes jogosultakat a kábeltelevízió-üzemeltetőktől beszedett jogdíjakból megillető díjmértékeket, mint azt az előző szerzői jogi törvény tette, nagyobb teret engedve a különböző jogosulti csoportokat képviselő közös jogkezelő szervezetek közötti felosztási megállapodásoknak is27. További újdonság még a kábeles műsor-továbbközvetítés szabályozása terén, hogy a Médiatörvény által okozott korábbi rendezetlen jogi helyzetet, amely az ún. közszolgálati rádió- és televízió-műsorok kábeles átvitelét alapszolgáltatás keretében kötelezővé tette, és ezzel párhuzamosan a médiajogi szabályozás jogdíjmentességet biztosított ezen műsorok átvivőinek, az új törvény úgy oldja meg, hogy a magyar közszolgálati műsorszolgáltató rádió-
26
Lásd: 93/83/EEC sz. Irányelv 1. Cikk 3. pont, de a vezetékes műsorátvitelen túl a bármilyen eszközzel vagy módon történő egyidejű változatlan műsorátvitel fogalmát a Berni Uniós Egyezmény 11.bis cikke is tartalmazza. 27 A jogosultakat megillető díjhányadokra és a közös jogkezelés rendszerére lásd: új Szjt. 28. § (3)-(5) bekezdések 10
vagy televízió-szervezet műsorában sugárzott művek továbbközvetítéséért a jogosultakat az Szjt. alapján megillető jogdíjakat a Műsorszolgáltatási Alapból kell megfizetni. Az új Szjt-nek a többszörözési jogra vonatkozó szabályai28 alapvetően megfelelnek a WIPO egyezményekben, illetve az Információs Társadalom szerzői és szomszédos jogainak harmonizálásáról szóló európai irányelv tervezetében foglaltaknak. Fontos, hogy bár az új törvény kifejezetten nem rendelkezik a mű sugárzásába mintegy beleolvadó, ezért külön engedélyezési és díjfizetési kötelezettséget nem keletkeztető első, átmeneti célú rögzítésről, az ún. efemer rögzítésről29, a törvény sugárzási jogra vonatkozó rendelkezései azonban csak az ismételt sugárzást lehetővé tevő rögzítés tekintetében kívánják meg a jogosultak külön engedélyét30, az ismétlési (archiválási) célokat nem szolgáló, pusztán a sugárzást lehetővé tevő első rögzítés (többszörözés) külön nem engedélyköteles. Az új Szjt. éppen a többszörözési jog kibővített, a digitális rögzítésre és másolatkészítésre is kiterjedő szabályozására tekintettel jelentősen újraszabályozta, bővítette a szabad felhasználás esetkörét is. Az új szabályok között szabad felhasználásként minősíti a törvény az ideiglenes többszörözést, ha kizárólag az a célja, hogy megvalósulhasson a műnek a szerző által engedélyezett, illetve a törvény alapján megengedett felhasználása, feltéve, hogy az ideiglenes többszörözés az ilyen felhasználásra irányuló műszaki folyamatnak elválaszthatatlan része, amelynek nincs önálló gazdasági jelentősége. Az ideiglenes többszörözés ilyen módon történő szabályozása lényegében az Információs Társadalomra vonatkozó európai irányelv tervezetében alkalmazott kivételes szabálynak felel meg31. A rádió- és televízió-szervezetek sugárzási tevékenysége során megvalósuló efemer rögzítést ezen túlmenően az európai irányelvtervezet legfrissebb szövege külön is szabad felhasználásként minősíti. Azzal, hogy az új magyar törvény csak az ismételt sugárzást lehetővé tevő rögzítéshez (többszörözéshez) kívánja meg a jogosultak külön engedélyét, továbbá általában - bár szigorú feltételrendszerhez kötve - szabad felhasználásnak minősíti a valamely jogosított felhasználás megvalósítása érdekében végrehajtott, önálló gazdasági jelentőséggel nem bíró ideiglenes többszörözést, a rádió- és televízió-szervezetek által saját sugárzási tevékenységük során és céljából, saját eszközökkel készített átmeneti, efemer rögzítést lényegében kivételként, szabad felhasználásként értelmezhetjük, amelyre a jogosultakat megillető kizárólagos többszörözési jog hatálya nem terjed ki. Az európai irányelvtervezet általában véve szabad felhasználásként írja elő az ideiglenes, átmeneti jellegű többszörözést, ha az a mű, illetve egyéb védett teljesítmény valamely felhasználására irányuló műszaki folyamat elválaszthatatlan és fontos részét képezi, ideértve speciálisan a műsorátviteli rendszerek hatásos működését lehetővé tevő rögzítést (többszörözést). Különös jelentősége van ennek a szabálynak az Információs Társadalom kommunikációs rendszeri (pl. Internet) szempontjából, hiszen az ilyen műsorátvitel szinte minden esetben együtt jár valamilyen ideiglenes, többnyire digitális rögzítéssel, amely nélkül a közvetítés hatásosan nem valósítható meg. 28
A többszörözési jog részletes definícióját az új Szjt. 18. §-a tartalmazza, magában foglalva az időleges vagy végleges, közvetlen vagy közvetett, akár analóg, akár digitális rögzítés és másolatkészítés valamennyi lehetséges esetét. 29 Az efemer rögzítést a régi Szjt. 34. § (1) bekezdése lényegében a Berni Uniós Egyezmény 11.bis Cikkében megengedett módon külön jogosulti engedély nélkül lehetővé tette. 30 Lásd: új Szjt. 26. § (6) bekezdés 31 Lásd: európai irányelvtervezet (COM(1999)250 final) 5. Cikk 1. pont 11
A fentiekből látható, hogy az Információs Társadalomra vonatkozó nemzetközi kodifikáció szempontjai is némileg változtak néhány év alatt, a WIPO egyezmények megalkotása, 1996. óta eltelt időszakban a tervezett európai szabályozás is árnyaltabbá vált, különösen az interaktív lehívásos közvetítéssel kapcsolatos szerzői jogi felelősség, valamint a digitális felhasználási jogok (kizárólagos digitális többszörözési jog) alóli kivételek terén. Az európai szabályozás hátterében meglévő szempontok, elsősorban a jogosultak és a felhasználók, valamint a közönség érdekei közötti egyensúly megteremtése jelentős feladatot jelent az új Szjt. alapján kialakuló magyar bírói joggyakorlat számára. Nem kizárt továbbá, hogy az európai irányelv hatályba lépése további törvénymódosítást is szükségessé tesz majd a közeljövőben. Nem beszéltünk még a nemzetközi és hazai szabályozásban egységesen megjelenő két további fontos jogintézményről, az ún. műszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelemről, továbbá az ún. jogkezelési adatok védelméről. Az új Szjt. a WIPO egyezményekkel és az Információs Társadalom szerzői jogára vonatkozó tervezett európai szabályozással összhangban, meghatározott feltételek fennállta esetén, sui generis szerzői jogsértésként minősít minden olyan cselekményt, amely jogosulatlanul teszi lehetővé vagy könnyíti meg a szerzői jog védelmére szolgáló hatásos műszaki intézkedések megkerülését, ide értve minden olyan gyártási, forgalmazási cselekményt vagy szolgáltatás nyújtását, amely arra szolgál, hogy a szerzői jogsértés megelőzősére vagy megakadályozására szolgáló eszközök, termékek, módszerek, eljárások megkerülhetők legyenek, pl. jogosulatlan kódfeltörés, vagy illegális kódoldó gyártása, forgalmazása. Ugyancsak, meghatározott feltételek fennállta esetén, szerzői jogsértést valósít meg az új Szjt. szerint az ún. jogkezelési adatok (a mű, a szerző, illetve egyéb jogosultak azonosítására szolgáló adatok) jogosulatlan eltávolítása vagy megváltoztatása, továbbá az olyan mű jogosulatlan terjesztése, importja, sugárzása, nyilvános közvetítése, amelyről a jogkezelési adatokat eltávolították. Megemlítendő, hogy 1998. november végén időközben hatályba lépett az Erópai Unió 98/84. számú Parlamenti és Tanácsi Irányelve, amely az ún. feltételes hozzáférés (conditional access) rendszerén alapuló vagy ilyen tartalmú szolgáltatások jogi védelméről szól. Bár az Irányelv nem szerzői jogi tárgyú, mégis fontos, a műszaki intézkedések szerzői jogi védelmével részben kollízióban lévő szabályokat tartalmaz. Az egymással ütköző, illetve részben egymáshoz képest eltérő európai szabályok miatt nemzetközi szinten bizonytalanság várható az előfizetéses televízió- vagy Internet szolgáltatások kódjainak feltörésével kapcsolatos jogkövetkezmények alkalmazhatóságával kapcsolatosan. Az előzőek szerinti nemzetközi fejleményekre tekintettel várható, hogy belső jogalkotásunk szintjén is újra kell gondolni a műszaki intézkedések jogi védelmének kérdését és a különböző jogágaknak a műszaki intézkedések illegális megkerülése elleni védelemben betöltött szerepét. Dr. Sár Csaba Sár és Társai Ügyvédi Iroda
12
