A HULLADÉKHASZNOSÍTÁS ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI
1.4
Az elektromos és elektronikus készülékekben használt elemekre vonatkozó hulladékgazdálkodási szabályozás az EU-ban Tárgyszavak: akkumulátor; elem; EU; higany; hulladékgazdálkodás; kadmium; szabályozás.
Az elektromos és elektronikus készülékekben használt elemek sorsa Európában Mindennapi életünkben gyakran van dolgunk kisméretű elemekkel és akkumulátorokkal. Nélkülözhetetlenek a mobiltelefonokban, a walkmanekben, a zseblámpákban, a hordozható számítógépekben stb. Legtöbben tisztában vannak azzal, hogy ezek a galvánelemek nem kerülhetnek a háztartási hulladékba, mert értékes összetevőkön kívül a környezetre káros fémeket, higanyt és kadmiumot is tartalmaznak. Ennek ellenére, az EU tagországaiban ezeknek az elemeknek túlnyomó hányada a szemétbe jut. Országonként eltérő a használt elemek begyűjtési hányada. A begyűjtésben Belgium áll az élen, 59%-os aránnyal. Ezt követi Svédország (55%), Ausztria (44%), Németország (39%), Hollandia (32%) és Franciaország (16%). Egyes EU-tagországokban eddig vagy egyáltalán nem gondoskodtak az elemek begyűjtési lehetőségeiről, vagy csak úgy félvállról kezelik a problémát, és ennek megfelelően a begyűjtési hányad ott elhanyagolható nagyságú. EU szinten ezért évek óta intenzíven foglalkoznak egy olyan irányelv kidolgozásával, amely biztosítaná, hogy sem az egyszer használatos elemek, sem az újratölthető akkumulátorok ne kerüljenek a szemétbe. Bár ezek az elemek alig teszik ki az évente kiselejtezett, összesen 1,2 millió tonna mennyiségű villamos elem és telep egyötödét (800 000 tonna autóakkumulátor, 190 000 tonna ipari ak-
kumulátor és 160 000 tonna készülékekben használt elem), kis méretük miatt könnyebben kerülhetnek a szemétbe. A környezetvédők már régóta kifogásolják, hogy az elhasznált elemek túlnyomó részét háztartási szemét formájában távolítják el. Még Németországban is, ahol pedig az utóbbi években a begyűjtési arányt sikerült mintegy 40 százalékra emelni, az elemek több mint a fele a háztartási szemétbe kerül, ily módon mindenekelőtt higannyal, valamint kadmiummal károsítva a környezetet. Az utóbbi időkben a háztartási szemétben ugyan csökkent a higany mennyisége, ezzel szemben jelentős mértékben emelkedett a kadmiumé. A higanymennyiség csökkenése érthető, hiszen a gyártók kénytelenek voltak az elemek higanytartalmát erősen csökkenteni. 1991 óta érvényben van az EU 91/157/EWG számú irányelve, amelynek értelmében nem hozható kereskedelmi forgalomba 0,0005 %(m/m)-nál nagyobb higanytartalmú elem. Mivel az elemek gyártói arra számítanak, hogy az új EU-irányelv szigorúbb lesz, ezért intenzíven dolgoznak a higanytartalom további csökkentésén.
A kadmiumtartalmú elemekre vonatkozó környezetvédelmi előírások hiánya Egészen más a helyzet a kadmium esetében, amelyre egyelőre még nem vonatkozik külön környezetvédelmi előírás. Németországban 1999ben mintegy 2000 tonna kadmiumtartalmú elemet hoztak forgalomba, 2003-ban azonban már csak 1500 tonnát adtak el. Közelítő becslés szerint 2003-ban kb. 240 tonna kadmium került a háztartási szemétbe. További 200 tonna jutott egyéb gyűjtőtartályokba, vagy továbbra is a háztartásokban maradt. A környezetvédelmi problémákkal foglalkozó szakemberek az elmúlt években többször is felhívták a figyelmet erre a problémára. Megállapításuk szerint mindenekelőtt elemek révén kerül kadmium a környezetbe. Jól ismert a kadmium mérgező hatása az emberre: ez a nehézfém rákkeltő hatású. A környezetbe került kadmium csak bizonyos feltételek mellett bomlik le, tehát hosszú ideig károsítja a bioszférát. A környezetvédők meg vannak győződve arról, hogy a kadmiumot feltétlenül távol kell tartani a begyűjtött szemétből. Elsősorban a nikkel-kadmium (NiCd) elemek tartalmaznak kadmiumot. Feltételezhető, hogy a világszerte forgalomba hozott kadmium 72 százalékát NiCd-elemekben használják fel. A német Szövetségi Környe-
zetvédelmi Hivatal szerint a háztartási szemétbe kerülő kadmium 65 százalékáért a NiCd-elemek felelősek. A NiCd-elemek kadmiumtartalma mintegy 20 százalék. A lítium- és nikkelfémhidrid elemek fejlesztése ellenére a NiCd-elemek kereskedelmi forgalma 10 éve nagyjából változatlan. Az EU legtöbb környezetvédelmi politikusa szerint a leghelyesebb a kadmiumtartalmú elemek forgalmazásának betiltása volna, ezt a felfogást azonban eddig nem tudták érvényesíteni. Mind az EU Tanácsa, mind az EU Parlament tavaly először úgy határozott, hogy bizonyos felhasználási területeken betiltják a kadmiumtartalmú elemeket. Ezzel szemben az EU Bizottság a zárt anyagkörfolyamatot részesíti előnyben. Egyidejűleg azonban jelezte, hogy ennek nagy adminisztrációs ráfordításai miatt más megoldásokat is elfogadna, amennyiben azok begyűjtési és újrahasznosítási szempontokból minimum egyenértékűek a Bizottság javaslataival.
Túl nagy ellenőrzési költségek A Bizottság által javasolt, a kadmiumtartalmú elemek begyűjtésére és újrahasznosítására irányuló célokat azzal lehetne támogatni, ha ellenőriznék a maradék hulladékban a kadmiumtartalmú elemek részarányát. Az ellenőrzés célját egyértelműen meghatározták: a fokozott begyűjtési és újrahasznosítási törekvések ellenére mennyi környezetkárosító elem jut a hulladékba, és ez hogyan hat a környezetre? Csakhamar azonban kiderült, hogy az ezzel kapcsolatos adminisztrációs ráfordítások feltételezhetően nagyobbak lennének, mint ahogy azt a Bizottság feltételezte. A múlt év végén az EU-képviselőház második olvasatban tárgyalt a Bizottság javaslatáról. Néhány képviselő azt javasolta, hogy a kadmiumtilalmat tegyék teljessé, és terjesszék ki a villamos kéziszerszámokban használt elemekre is. Ezt az ajánlást elvetették. Ezzel szemben az EU Parlament jóváhagyta az EU tanácsnak azt az álláspontját, amely megtiltja a 0,002 százalékot meghaladó kadmiumtartalmú elemek forgalomba hozatalát. Ez alól kivételt képeznek a villamos kéziszerszámok, az orvosi készülékek, valamint a vészvilágítási és riasztó rendszerek. A parlament azonban úgy döntött, hogy ezt a kivételt lehetővé tevő szabályozást felül kell vizsgálni. Ennek megfelelően az irányelvek életbe léptetése után négy évvel jelentést kell benyújtani, és ismét felül kell vizsgálni, hogy melyek azok az elemek, amelyeket a kivételek közül ki kell emelni, és a továbbiakban nem szabad forgalomba hozni.
Azonban a higanyt tartalmazó galvánelemek sem kerülték el sorsukat. Az EU Parlament többsége úgy szavazott, hogy betiltják mindazokat az elemeket, amelyek higanytartalma meghaladja a 0,0005 %(m/m)-ot. Itt is vannak azonban kivételek: a kadmiumtartalmú gombakkumulátorokat még akkor is forgalomba lehet hozni, ha higanytartalmuk eléri akár a két tömegszázalékot. Ezen túlmenően az EU Parlament többsége a környezetvédő politikusok egy további ajánlását is lesöpörte az asztalról, amely szerint meg kellett volna tiltani a 0,004 százalék fölötti ólomtartalmú elemek forgalmazását. A tilalmak alóli kivételeknek azonban meg volt az ellentételezése is, ugyanis a Parlament úgy határozott, hogy az elemek begyűjtési részarányát meg kell növelni azzal az aránnyal szemben, amelyet eredetileg a Bizottság megkövetelt. Eszerint az új elemirányelv érvénybe lépte után már hat évvel a begyűjtési részarány legalább 25 százalék, tíz évvel pedig legalább 45 százalék kell, hogy legyen. Az európai akkumulátorgyártók fedőszerve első állásfoglalásában üdvözölte, hogy valamennyi EU-tagország köteles kiépíteni begyűjtő és értékesítő rendszert. A várakozásnak megfelelően kritizálták a nehézfémtartalomra vonatkozó megszorításokat, valamint a nem ólom- és kadmiumtartalmú elemek begyűjtési és újrahasznosítási részarányának emelését. Helytelenítették továbbá a nyilvántartási és kezelési összköltségek emelését. Összeállította: Dr. Barna Györgyné EU-Batterie-Richtlinie: Kompromiss in Sicht. = Recycling magazin, 61. k. 2. sz. 2006. p. 14–15. Nickel-Cadmium-Akkus belasten die Umwelt. = Recycling magazin, 57. k. 9. sz. 2002. p. 50–51.
Röviden A hulladék- és az energiagazdálkodás közötti kapcsolatok Az swb-Gruppe és a Holding Bremer Entsorgung (Brémai Hulladékkezelő Holding, HBE) volt 2005 augusztusának végén a házigazdája a Német Hulladékgazdálkodási Társaság (DGAW) észak-keleti regionális találkozójának, ahol a nyugati régióból érkezett vendégekkel együtt vizs-
gálták az energia- és a hulladékgazdálkodás közötti kapcsolódási pontokat. Az swb-Gruppe egyik képviselője ismertette az egykori városi közüzem átalakítását országos energetikai társasággá, amely a hulladékégetés terén is nyereséges. A brémai hulladékégető berendezés telepítése mellett projekteket dolgoztak ki a másod-tüzelőanyagok hasznosítására is. Az swb nem a hulladékok és primer energiahordozók ún. együttes égetését alkalmazza, hanem tudatosan ún. monoégető berendezéseket üzemeltet, és ezekben hasznosítja az üzemelő erőművekből adódó szinergiahatásokat; a Therko-projekt keretében pl. a pirolízisgázokat ipari kazánokban használja fel (termikus másodtüzelőanyag-kondicionálás). Az swb tevékenysége kiterjed Brandenburg tartományra is. A sonnei erőműben üzemelő biomassza alapú erőművet hulladék tüzelőanyagra állítják át. Az engedély már rendelkezésre áll, a tervezés folyamatban van. Az Abfallbehandlung Nord GmbH (ANO), a HBE leányvállalata az elmúlt években 94 millió eurót fektetett a brémai hulladékégető erőmű átfogó korszerűsítésébe és optimalizálásába: csak a sikeres átépítéssel lehetett a bezárással fenyegetett erőművet megmenteni. Kiemelten fontos volt a kazánok hatásfokának növelésére szolgáló berendezések korszerűsítése. Az ANO is feladatának tekinti a régióban az ipari hulladékok, illetve a mechanikai-biológiai hulladékkezelő berendezésekből származó, nagy fűtőértékű maradékanyagok értékesítését, és jelenleg telepít egy 100 000 tonna/év kapacitású másodtüzelőanyag-előkészítő berendezést. A Hollandiában vezető szerepet betöltő Essent Mileu energetikai konszern képviselője ismertette, hogy 1 millió tonna/év kapacitással Európa legnagyobb hulladékértékesítő központja működik a hollandiai Wijsterben, amelyben együttesen alkalmazzák a mechanikai előkészítést/feldolgozást és a rostélyégetést. Az Essent további telephelyein hulladékot vagy biomasszát használnak másod-tüzelőanyagként. 2005 közepéig a hollandok 4 millió tonna/év hulladékot és másod-tüzelőanyagot exportáltak Németországba, aminek azonban a hulladékok lerakását szabályozó rendelet és más előírások módosításával vége lett. Ennek ellenére egyre több szennyvíziszapot exportálnak Németországba. (Recycling magazin, 60. k. 18. sz. 2005. aug. p. 12.)
