Evangélikus Hittudományi Egyetem Doktori Iskola Vallás- és Társadalomtudományi Tanszék
Az egyezkedés lehetıségei Adalékok a keresztény-iszlám párbeszéd legújabb történetéhez
Doktori értekezés tézisei
Szent-Iványi Ilona
Témavezetı: Dr. habil. Szentpétery Péter, EHE tanszékvezetı egyetemi docens
Budapest, 2011
1
A kutatási téma elızményei Kereszténység és iszlám találkozása, a két vallás, a két kultúra együttélése napjaink egyik legfontosabb társadalmi, politikai, vallási kérdése Európában és a nyugati közgondolkodásban. Mivel magyarul – tudomásom szerint – errıl monografikus igényő összefoglaló tanulmány még nem született, ezért is választottam ezt a témát. Ettıl függetlenül is fontosnak tartom a kérdéskör lehetı legtöbb szempontból történı vizsgálatát. A II. világháború után nagy változások történtek Nyugat-Európa társadalmi-politikai szerkezetében. Míg korábban csak néhány országban, elsısorban a korábbi gyarmattartó országokban volt számottevı, de a maihoz képest nem túl népes iszlám közösség, a harmadik évezred elejére teljesen új képet nyújt Európa vallási megoszlása is. Részben az erıteljes migrációs folyamatok hatására, részben demográfiai okok következtében, részben pedig a nyugati társadalmakban elırehaladott szekularizáció miatt a vallásukat ténylegesen gyakorlók körében erıteljesen növekszik az iszlámhívık aránya. Ma már egyértelmően bizonyságot nyert, hogy a Vatikántól az Egyházak Világtanácsáig a nagyobb és kisebb lélekszámú történelmi keresztény közösségek mind-mind elkötelezettek a párbeszéd mellett. Vagyis a fısodor párbeszédpárti, még akkor is, ha kezdeményezı kedvük változó. Vannak közöttük azonban kétkedık is, akik saját hitük gyengülésétıl, netán feladásától féltik egyházukat.
Célkitőzések A keresztény-iszlám kapcsolódási pontokat igen sok szempontból lehet és kell is elemezni. Ennek a dolgozatnak elsıdleges célja a két világvallás közötti vallási párbeszéd lehetıségeinek vizsgálata. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy elıbbre viszi-e a dialógus a két kultúra, a két világvallás közeledését, csökkenti-e a meglévı feszültségeket. Hogyan jelentkezik ez a kérdéskör Európa vallási-társadalmi palettáján? Az egyik alaptézisem, hogy mindezek megértését megkönnyíti, ha a kereszténymuszlim
kapcsolatok
történetének
kontextusába helyezzük,
és
történetiségében
is
megvizsgáljuk a párbeszéd lehetıségét és értelmét. Megkönnyíti a megértést, ha ebbe a széles keretbe helyezve teszünk kísérletet a két vallás közötti párbeszéd hátterének megvilágítására és értelmezésére. A másik alaptézisem, amelybıl kiindulok, hogy a párbeszéd elsı körben mindig csak az adott vallások nyitott, dialógusra kész szárnyai között jöhet létre. A valódi kérdés az, hogy
2
a párbeszéd itt megreked-e, azaz marginális, illetve zárványjelenség marad, vagy érdemi hatást gyakorol az adott vallások mainstreamjére, elısegítve azok párbeszédkészségét. Módszerek Az elsı fejezet a vallásközi dialógus problematikáját, irányelveit vázolja fel, rövid összefoglalót nyújt az EVT, a II. Vatikáni Zsinat és nagyobb vallási világszervezetek vonatkozó dokumentumairól, állásfoglalásairól. A dialógussal foglalkozó vallási szervezetek egyetértenek abban, amit a 9. oldalon idézett EVT-dokumentum is megfogalmaz a több szinten folyó dialógus-értelmezésrıl: -
valláspolitikai dialógus, amikor egyházi-vallási vezetık folytatnak tanácskozást, erre példa a Vatikán VPPT (5.8.4.) dokumentumai, vagy a WCRP (1.2.4.) munkássága, (interreligious);
-
akadémiai/teológiai párbeszéd, melynek során a különféle vallási tradíciók képzett szakemberei, teológusai vitatnak meg egy-egy konkrét témát, ezt a dolgozat ötödik fejezete elemzi, (interfaith);
-
társadalmi/gyakorlati párbeszéd (ld. 4. fejezet), melynek során a pluralista társadalmak sokszínő közösségei keresik az együttéléshez szükséges emberi konszenzust, (multifaith).
A második fejezetben, a téma leírása mellett szükségesnek ítéltem egy rövid történeti áttekintés közreadását. Hiszen a kapcsolatok nem a 21. században kezdıdtek, hanem idestova másfél évezredes elıéletük van. Csak úgy lehet a mára érvényes következtetéseket levonni, ha a két világvallás kapcsolatát a múlt-jelen kontextusába helyezzük. Ezt a közös múltat sok nehéz konfliktus terhel, függetlenül attól, hogy békés korszakokat is találunk. A dolgozat írása közben a feldolgozott anyagok döbbentettek rá arra, hogy mennyire felértékelıdött a vallásközi dialógus szerepe. Ma már a vizsgált nyugati keresztény dokumentumok alapján biztosan állíthatjuk: nem az a kérdés, hogy egyáltalán van-e értelme a párbeszédnek, hanem sokkal inkább az, hogy miként lehet minél mélyebb tartalommal megtölteni. A harmadik fejezet vallásszociológiai szempontok alapján áttekinti Európa vallási helyzetét, a vallásszabadság kérdését és az Európában élı nagyobb muszlim közösségek hátterét. Európában az iszlám híveinek száma jelentıs mértékben növekedett az elmúlt évtizedekben. Az elmúlt években meggyızıdhettünk arról, hogy az iszlám világ, beleértve a távolabbi muszlim országokat is, minden egyes európai keresztény, vagy annak vélt megnyilatkozásra megkülönböztetett figyelmet fordít, és élesen reagál, ha úgy véli, hogy hitében vagy méltóságában akár a legcsekélyebb sérelem is éri. Jó példa az iszlám világ 3
érzékeny figyelmére a dániai Mohamed-karikatúrák ügye, vagy a minaretek építésérıl tartott svájci népszavazás eredménye által kiváltott heves reakció. Az európai iszlám sem homogén, hanem nagyon is sokrétő, amelynek mára Európában létrejött egy nyitott, talán nem túlzás azt mondani, hogy reform ága is. Az európai reformmuszlim irányzat egyik kiemelkedı, nagy hatású képviselıje Tariq Ramadan. Nézeteinek ismertetése és elemzése elengedhetetlen a kérdéskör vizsgálata során. A negyedik fejezet a német protestáns egyházak (EKD) 2006-ban megjelent vitaanyagát veszi górcsı alá. Címe: Klarheit und gute Nachbarschaft (Világosság és jószomszédi viszony). A tanulmány idınként kemény hangneme ellenére alaposan körüljárja a németországi keresztények és muszlimok együttélésébıl adódó, elsısorban gyakorlati problémákat. A protestáns egyházakon belül is többen kifogásolták a helyenként „lekezelı” hangvételt, a kioktató mondatokat. Teológiai tartalmát tekintve az irat többnyire inkluzivista, de a gyakorlatban pluralista megközelítést alkalmaznak a német protestáns szerzık a más vallásokhoz, az államhoz való viszony és a társadalmi szerepvállalás kérdésében. Németországban a muszlimok a vallásszabadság alapvetı alkotmányos jogából eredıen szabadon gyakorolhatják hitüket. Az állam semmilyen kontrollt nem alkalmaz a muszlim egyesületek bejegyzése során. Így néhány szélsıséges vallási szervezet is engedélyt kapott. Németországban a keresztény egyházak is kiállnak az alapvetı demokratikus jogok mellett. A protestáns tanulmány kiemelten foglalkozik a nık egyenjogúságának, valamint az emberi jogok és a vallásszabadság modern értelmezésének kérdésével. Nem mulasztja el, hogy ezeket számon kérje a muszlimoktól is. Néhány németországi muszlim szervezet közös választ fogalmazott meg. Ebben elsısorban sértettségüknek adtak hangot, és kifogásolták a benne foglaltakat, jelezve, hogy a helyenként erıs kritikát nem vehetik magukra a válaszoló szervezetek nevében, mert ık tiszteletben tartják az emberi jogokat, és örömmel vettek és vesznek részt a párbeszédben. Ebben az esetben, a párbeszédnek egy új formájával találkozunk. Nem szólnak a jelentıs teológiai különbségekrıl, mert nem elméleti síkon akarják feloldani a különbségeket, hanem a mindennapi életbıl veszik a példákat. A tanulmány másik célja, hogy felhívja a dialógus-partner figyelmét azokra a fontos európai demokratikus értékekre, amelyek az egyház számára is teljesen elfogadottak. A tanulmány szerzıi egyértelmően számon kérik ezek hiányát a muszlim közösségeken. Az ötödik fejezet a nyugati egyházi körökben sokat emlegetett, 138 muszlim tudós A Common Word (Egyezkedı szó) kezdető levelének és
az arra adott válaszoknak
rendszerezését és szövegkritikai elemzését tartalmazza. A muszlim kezdeményezés és az arra 4
adott válaszok globálisan, elméletben keresik a közös pontokat, a békés együttélés lehetséges feltételeit. Az irat széleskörő muszlim összefogásból született. Ennek elı- és utóéletét igyekeztem minél alaposabban megvizsgálni. Ez a dokumentum új mederbe terelte a párbeszédet, és megkérdıjelezte azt az általános egyházi-tudományos vélekedést, hogy a muszlimok nem tesznek lépéseket, nem szorgalmazzák a diskurzust. Az aláírók az úgynevezett mainstream muszlim irányzatok képviselıi, földrajzilag is különbözı területeken mőködnek. Több nyugati keresztény megszólaló történelmi jelentıségőnek nevezte a muszlim levelet,
amely
abban
az
értelemben
mindenképpen
az,
hogy
ilyen
széleskörő
kezdeményezésre és hasonlóan átfogó recepcióra még nem volt példa. A nyugati világ 2001 óta nagyon várta a muszlimok egyértelmő megszólalását az élet értékének védelmében. Ez a dokumentum nemcsak eleget tesz ennek az elvárásnak, hanem tartalmában túllép azon. Szerzıi a teológia és/ill. a vallásjog tudományának bevonásával keresték azokat a közös pontokat, amelyek jó alapot szolgáltatnak a további együttgondolkodásra. Mint láthatjuk, a szerzık érvelésében az írott kijelentés, a szent szöveg tekintélye mindenek felett áll. A levél címe is sokatmondó, hiszen egyezkedı szóra hívja a keresztényeket. Isten és a felebarát szeretete által a végsı cél a közjó közös munkálása, az összefogás, az együttmőködés. A levél teológiai megalapozottsága mélyebb, a célok viszont túl általánosak. Ezt a tanulmány továbbgondolói igyekeznek pontosítani. A feldolgozott téma interdiszciplináris területet ölel fel, ezért a dolgozat a teológiához kapcsolódóan a történettudomány, a filozófia és a vallástudomány, azon belül különösen a valláspszichológia, vallásszociológia legújabb eredményeit igyekszik figyelembe venni. A dolgozat
módszertani
szempontból
elsıdlegesen
kritikai
szövegelemzésen
alapul.
Tanulmányoztam az iszlám történetével, más vallásokhoz való kapcsolatával, a vallásközi párbeszédekkel foglalkozó, számomra elérhetı másodlagos irodalmat, és vizsgáltam a témában legfontosabbnak tartható hozzáférhetı elsıdleges dokumentumokat. Ezek közül is csak azokat az irodalmi anyagokat dolgoztam fel, amelyek nélkülözhetetlenek a téma alapos vizsgálatához. Kereszténység és iszlám kapcsolatának a történeti kontextus alapján végzett rövid történeti és vallásszociológiai elemzése, ezek napjainkra gyakorolt hatása is része a dolgozatnak. A kutatás módszertanának döntı része a vallásközi dokumentumok és az azokra adott válaszok feltárása, rendszerezése és szövegkritikai elemzése. A hatodik fejezet összegzi, hogy a vizsgált 36 dokumentumban foglaltak mennyiben járultak hozzá a két világvallás közeledéséhez. Végül röviden bemutatja, melyek azok a
5
gyakorlati és elméleti/teológiai szempontok, amelyekre alapozva reménység szerint egyre eredményesebben folytatódhat a párbeszéd. Eredmények 1. A vallásközi dialógus szerepe jelentısen felértékelıdött. A vizsgált nyugati keresztény dokumentumok alapján ma már biztosan állíthatjuk: nem az a kérdés, hogy egyáltalán van-e értelme a párbeszédnek, hanem sokkal inkább az, hogy miképpen lehet minél mélyebb tartalommal megtölteni. 2. Európában kezd erısödni az iszlámnak az a reformszárnya, amely leginkább kompatibilis az európai demokráciák értékeivel. Már a kutatás kezdetén feltételeztem, hogy jelentıs szellemi erıt képviselnek a nyugati reform-muszlim mozgalmak. A dolgozat befejezésének idıszakában pedig tudatosult bennem, hogy jövıbeni szerepük jelentısen befolyásolhatja a békés együttélés céljainak elérését. Számuk az iszlám világban elenyészı, de vallom, hogy a kereszténység érdeke is az lenne, ha ezek a mozgalmak saját vallási közegükön belül megerısödhetnének. Erre Európában van a legnagyobb esélyük. 3. Az integráció elsısorban társadalmi-politikai kérdés, de az iszlám bevándorlók esetében a többségében keresztény befogadó társadalomba való integrálódásnak vallási aspektusai is vannak. A német protestáns tanulmány szándékaiban nem kételkedhetünk. Keresztény szociáletikai alapokon kívánják elımozdítani az integráció sok nehézségbe ütközı folyamatát. Az egyházi dokumentum segítı kezet nyújt ebben a folyamatban. Ugyanakkor hiányosságként megemlíthetjük, hogy a szerzık saját nézıpontjukból indultak ki, és nem eléggé vették figyelembe mindazokat a nehézségeket, amelyekkel a muszlim bevándorlók szembesülnek. A vallásközi dialógus érzékeny terület, ahol mindig figyelembe kell venni a másik eltérı helyzetét, vallási-kulturális hagyományait. 4. Az európai keresztények hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megtalálják a jószomszédi kapcsolatok kialakításának, a békés együttélésnek a módját. Ebben nagy segítség lehet a párbeszéd. Feloldja az elválasztó különbségeket, a tudatlanságból, az ismeretek hiányából fakadó idegenkedést, győlölködést. Nem tagadhatjuk le azt a tényt, hogy – keresztény körökben is – sokan tartanak attól, hogy az iszlám elıbb-utóbb átformálja Európát, sıt egyesek Európa iszlamizációjáról beszélnek. Egyetértek azzal, hogy az iszlám erıs európai jelenléte kihívást jelent a társadalomnak, a keresztényeknek és más vallásúaknak egyaránt. Az egyházakban egyre inkább tudatosulnia kell annak, 6
hogy a keresztény hit erısítésével - Jézus példája nyomán - együtt jár a nyitottság a másik ember, a felebarát iránt. 5. A szeretet kettıs parancsának magyarázatához több nyugati keresztény teológus is hozzászólt, részletesen kifejtve, hogy a keresztények mit értenek Isten és ember szeretetén és a kettı viszonyán. Ez a párbeszéd-folyamat a legjobb bizonyítéka annak, hogy a mind három monoteista világvallás szent könyveiben található szeretetparancsolatoknak is teljesen különbözı az értelmezése, ezért nélkülözhetetlen azok tisztázása. A hitközi, vagy teológiai síkon folyó párbeszéd lényege a különbségek és félreértések tisztázása. 6. Míg a nyugati kereszténység és a nyugati társadalom vizsgálata során pozitív hangvételő recepciónak voltunk tanúi, addig a keleti kereszténység vagy ignorálta, vagy nagyon éles hangú kritikai megjegyzéseket főzött a muszlim levélhez. Ennek oka a keresztény-muszlim kapcsolatok mindmáig ható történetében keresendı. Ezek az okok olyan mélyre nyúlnak vissza, hogy nehéz lenne röviden artikulálni. A nyugati és a keleti keresztény közösségek benne élnek a társadalomban, amelynek sokáig formálói voltak. Ezt a szerepüket a muszlim többségő országokban nem gyakorolhatják. Egyház és társadalom viszonya Nyugaton is jelentısen átalakult a felvilágosodás óta, az egyházak jelentısen veszítettek intézményesített befolyásukból, de lelki hatásaikon, hagyományaikon, intézményrendszerükön keresztül ma is aktív szereplıi a nyugati létformának. 7. A változás nemcsak a két világvallás keretein belül, hanem a társadalomban is megindult. A vizsgált dokumentumok, felvázolt példák is bizonyítják, hogy a keresztény egyházak párbeszédkészsége milyen nagy változáson ment át az elmúlt évtizedekben. Hasonló pozitív változást tapasztaltunk a muszlim világban is. A konfrontáció elkerülése csakis párbeszéd útján lehetséges. A keresztény-muszlim kapcsolatok alakulása vallástudományi szempontból tekintve az igazsághoz való viszonyukban rejlik. A kizárólagosság elvéhez, a végsı igazság egyedüli birtoklásához való ragaszkodás mindkét fél részérıl akadálya a párbeszédnek. Az azonban már korántsem mindegy, hogy melyik fél milyen eszközöket vesz igénybe a vélt, vagy valós igazság iránti ragaszkodásának kifejezésére. Köszönetnyilvánítás Köszönetet szeretnék mondani Szentpétery Péter témavezetımnek, aki mindvégig kísérte, tanácsolta és ellenırizte kutatásom menetét, Jutta Hausmannak, aki több szakmai anyaggal és egyéb szempontokkal támogatta doktori értekezésemet, valamint Stefan Schreiner tübingeni 7
professzornak, aki kutatásomat nemzetközi tapasztalataival is segítette. Köszönöm az Evangélikus Hittudományi Egyetem által biztosított ösztöndíj-lehetıséget, és azt, hogy munkámat a teológiai tanárok és doktorandusz társaim is mindvégig támogatták.
A doktori értekezés témájához kapcsolódó publikációk Könyvfejezet Szent-Iványi Ilona: Az egyezkedés lehetıségei a keresztény-iszlám vallásközi párbeszédben, in: A vallásközi párbeszéd protestáns kitekintései, szerk.: Kovács Ábrahám, kiadja Debreceni Református Egyetem Doktorok Kollégiuma, Kálvin Kiadó, (várható megjelenés 2011. november) Szent-Iványi Ilona: A muszlim reformirányzatok és a kereszténység párbeszédének lehetıségei, in: A vallásközi párbeszéd a vallások szemszögébıl, szerk.: Nagypál Szabolcs, L’Harmattan, 2011. p. 94-117. Szent-Iványi Ilona: Az iszlámmal való párbeszéd lehetıségei, Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv, szerk.: Szécsi József, Budapest, 2008. p. 415-431. Folyóiratcikk Szent-Iványi Ilona: A muszlim reformirányzatok, Keresztény Magvetı, 2009/2.sz. Unitárius Egyház, Kolozsvár, p. 175-189. Szent-Iványi Ilona: Lelkigondozói kihívások a multikulturális, sokhitő társadalmakban, Lelkipásztor. Evangélikus lelkészi szakfolyóirat, Budapest, 84. évfolyam 2009/3. p.82-86. Szent-Iványi Ilona: Vallások és ideológiák közötti párbeszéd, Egyházfórum, 2008/3. p. 14-15. Fordítás A Common Word dokumentum fordítása angolból, (2010.) ld. Doktori értekezés 229-253. Prof. Dr. John Pawlikowski OSM: Defining Christian Identity against the Jews, EHE elıadás, 2009. (Elıadási jegyzet, sokszorosított változat) Hetilap Szent-Iványi Ilona: Iszlám vallási viták: fundik és reformátorok, hvg.hu 2006.szept. 08. http://hvg.hu/velemeny/20060908iszlam Szent-Iványi Ilona: Pápai példázat és a muzulmánok háborgása, hvg.hu 2006. szept. 25. http://hvg.hu/velemeny/20060925iszlam
8
