dr. Balog Ádám helyettes államtitkár Nemzetgazdasági Minisztérium Budapest Tárgy: törvénytervezet véleményezése
Tisztelt Helyettes államtitkár úr! Az egyes adózást érintő törvények módosításáról szóló 2012. évi … törvény-tervezet 13. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosítása és a 18. Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény eltérő szöveggel történő hatályba léptetéséről szóló részéhez a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesülete nevében az alábbi véleményt és javaslatot teszem.
I. Általános megállapítások 1. Elfogadjuk, hogy kibocsátott számlák áfa tartalmának be nem vallása, de az abban lévő áthárított adó levonásával elkövetett áfa csalások számát az intézkedés csökkentheti. 2. Ugyanakkor a tervezett szabályozás véleményünk szerint legfeljebb arra lesz alkalmas, hogy létrehozzon egy adózói adatbázist, amely segítheti a NAV ellenőrzésre kiválasztó rendszerét, de konkrét intézkedéseket (pl. adóvisszatartást) nem alapozhat meg. Hatástanulmány hiányában (ha van, az számunkra ismeretlen) nem lehet mérlegelni a várható hasznok/ráfordítások arányát. 3. Véleményünk szerint a törvény a tervezett szöveggel a vállalkozások adminisztrációját még a javasolt formában is jelentősen növeli, és a vállalkozásoknak többletköltséggel jár, mind a szoftvermódosítások, mind a folyamatosan történő könyvelés során. 4. Javasoljuk, hogy rendszer bevezetésének költségei ellentételezésére a szükséges adózási nyilvántartó szoftvermódosítások, új szoftverek vásárlására az adózási nyilvántartást, bevallást végzők (könyvelők, könyvelő irodák) kapjanak egyszeri (de minimis) társasági adó/szja kedvezményt.
1
5. A tervezett szabályozás sajnálatosan még csak említést sem tesz arról, hogy az adózókat hogyan fogja segíteni a NAV által feldolgozott számlánkénti nyilatkozat. 6. Arra sem tartalmaz semmit a tervezet szabályozás, hogy a NAV milyen eljárások mentén fogja az adatokat felhasználni, így nem látható, hogy mennyiben fog ez a jogkövető adóalanyoknál a számlaszámok tömeges hibái, valamint az eltérő áfa bevallási időszakok miatt indokolatlan ellenőrzéseket kiváltani, növelve ezzel adminisztrációs terheiket, mert
nem írja elő az adóhatóság azonnali reagálási kötelezettségét, csak az adózóktól várja el a hatalmas többletköltséggel járó adatszolgáltatást,
az adatszolgáltatás során létrejövő adatbázist nem teszi nyilvánossá, ezáltal elzárja a tisztességes adózókat a vele szerződő partner ellenőrzésétől,
nem szabályozza az eladói és vevői oldal által szolgáltatott adatok közötti ellentmondások jogkövetkezményeit, így az adóhatóság intézkedései az adóalanyok számára előre nem kiszámíthatóak (hiszen annak kigondolását a NAV vezetésére bízták), emiatt a nagy „nekirugaszkodás” célja is homályban marad, és ez fokozza a jogbizonytalanságot.
7. Az adatbázisnak véleményünk szerint nyilvánosnak kell lennie, vagyis az adóalanynak biztosítani kell, hogy „rákeresve” a saját adószámára, megtekinthesse, hogy az eladója/vevője mit közölt rávonatkozóan a nyilatkozatában; ez nem ütközik az adótitokba, ugyanakkor a jogkövető magatartást erősíti. 8. A rendszer zavartalan működése érdekében szabályozni kell a szakmai körökben vitatott, és a NAV állásfoglalásokban1 is ellentmondásosan értelmezett számlázási kérdéseket: sztornírozás, helyesbítés (érvénytelenítés-módosítás), az előlegszámla és a végszámla egymáshoz való viszonya. 9. Úgy véljük, hogy tervezett szabályozás nagy költségráfordítással csak arra lesz alkalmas, hogy az adóhatóság nagyságrendi vizsgálattal azt ellenőrzési kiválasztásához használja. Félő azonban, hogy kellő szabályozás hiányában ez lehetőséget teremt majd az adózók indokolatlan hiánypótlásra kötelezésére is. 10. Az intézkedés adminisztráció növelő, és megvalósítási költség hatása miatt a nyilatkozatra kötelezett számlák esetében a 500.000 Ft-os értékhatárt alacsonynak tartjuk, és véleményünk szerint annak indokolt lenne az jelentős emelése, a II. pontban kifejtett jelentős szabályozási ellentmondás, hiányosság, alkalmazhatóság-hiány okán is. II. Részletes vélemény és javaslat 1. Felesleges adatnak tartjuk az adóalap nyilatkozatba történő bekérését, különösen úgy, hogy azt azoknál a számláknál nem követelik meg, ahol az 500.000 Ft-ot több számlára bontva jelenti a számlabefogadó. Javasoljuk, hogy az adó alapja nem kerüljön a nyilatkozatba. A tervezett szabályozás szerint minden értékhatárt elérő számláról, amiben áthárított forgalmi adó összege eléri az értékhatárt, nyilatkozatot kell tenni. A szabályozás szerint azonban a számla befogadónál csak arról a számláról kell nyilatkozni, amely 1
A NAV akkor is ragaszkodik az önellenőrzéshez, ha a számla módosítása következtében csökken az adókötelezettség.
2
számla alapján adólevonási jogot gyakorol. Ezen szabályozás alapján soha nem lesz egyezőség, ha a számlabefogadó adóalany nem jogosult adólevonásra (pl. adómentes tevékenység esetében), vagy a levonási jog csak arányosítással gyakorolható. Ezáltal meghiúsul az, hogy a felek számlázásának egyezőségével megbízható informatikai ellenőrzés történjen. [Persze, ha nem ez a cél, hanem egy általunk nem ismert ellenőrzési kiválasztás megalkotása, akkor ez az észrevételünk tárgytalan]. 2. Ha cél az értékhatár alatti áfa számlázások több számlában történő érvényesítésének megakadályozása is, és ezzel a nyilatkozat kikerülése, akkor teljesen értelmetlen az a tervezett szabályozás, hogy csak a számla befogadónak kell jelentenie, ha ez beállt. Ugyanis pont attól az várja el a jelentést a szabályozás, aki/amely az áfa levonásban érdekelt lehet egy fiktív számla esetén, de nem teremti meg a kontrolt a számlakibocsátó oldalán ezek nyilatkozatba állításával. Ezért javasoljuk –még ha ez többlet adminisztrációval is jár–, hogy a nem valós több számlázás megakadályozására, hogy ha a) több számla kibocsátásával elérik az értékhatárt, akkor minden ugyanazon vevő részére kibocsátott további bármilyen összegű áfa tartalmú számlán kötelező legyen az adószám feltüntetése az áfa tv. 169. § d) pontja szerint, és b) a vevőnek a több számláról a számlakiállító adószámával is nyilatkozatban kelljen jelenteni a több számlát tételesen, és c) a számlakibocsátónál is elő kel írni, hogy ugyanezt tegye az általa kibocsátott számlákkal; a számlakibocsátónak is rendelkezésre állna (be kellene kérnie) ugyanis az értékhatár elérésekor a vevője adószáma, és így informatikai szempontból nem jelent különösebb problémát a jelentése (mivel adatbázisában ekkor rögzítenie kell az adószámot). 3. Ellenvethető, hogy ebben az esetben értékhatár alatti áfás számlákra bontják bevallási időszakonként, és nem lépik azt túl egy-egy bevallási időszakban, és így fognak csalni. Ennek megakadályozására a szabályt úgy lehetne változtatni, hogy nem csak adómegállapítási időszakonként, hanem adóévben göngyölítve is kellene a több számlára bontást figyelni, és az értékhatár elérése esetén –amikor a vevő adószámát már fel kell tüntetni a számlán- visszamenőleg kellene mint vevői, mint eladói oldalon jelenteni ezeket (az éppen soros nyilatkozatban), és ezt követően minden további ugyanazon vevőnek kibocsátott számlát áfa tartalmától függetlenül. Ez kétségtelenül bonyolultabb, de informatikailag könnyen megoldható, automatizálható (vagyis nem jelent többlet adminisztrációt a tervezett szabályozáshoz képest), és megakadályozza a több számlával történő nyilatkozat be nem adását, és az ezen keresztüli adócsalást (bár bevon a körbe olyakat is, akik nem több számlára bontást alkalmaznak, hanem rendes üzletmenetükhöz tartozik a több számla kibocsátása, és részben adminisztráció növelő is). 4. A bolti kiskereskedelmi forgalomban történő értékesítések esetén jellemzően készpénzes fizetések történnek. Ezek esetében az azonos cég több boltjában, illetve azonos boltjában különböző pénztáraknál történhet ugyanazon vevő általi több beszerzés, aminek az összege egyenként értékhatár alatti. A több beszerzés esetén az elkülönült fizetőhelyek, integrált
3
rendszer hiányában, nem tudják, hogy már elérték az értékhatárt. Ezért célszerű megfontolni az értékhatár alatti készpénzes kiskereskedelmi ügyletek esetén a nyilatkozat mellőzését (tervezett szabályozás változatlan bevezetése, illetve az általunk javasolt II. 2.-3. pont szerinti eset megvalósulása esetén is). 5. A számla sorszám nyilatkozatban történő feltüntetése csak problémákat fog jelenteni, de nem segíti az elérni kívánt célt. Véleményünk szerint az adószámok alapján történő nyilatkozat lehet csak az a mód, ami biztosítja a viszonylag hibamentességet, és megfelelő információval is járhat az adóhatóság számára a fiktív számlák, illetve a számla kiállító és a számla befogadó adóalany egybevágó bevallásának informatikai úton végzett ellenőrzéséhez. 6. Mivel a számla sorszámozásokra nincs kötelező formátum és hossz előírás –és véleményünk szerint ezt nem is lehetséges megoldani még középtávon sem–, ezért ez nem lehet megbízható alapja a számlák kibocsátója és befogadója egyező jelentésének az alapja, így ennek elhagyását,vagy csak tájékoztató adatként való közlését javasoljuk a nyilatkozatban, mert ennek alkalmazása tömeges elírási hiba miatt beláthatatlan hiba javítást fog generálni, ráadásul úgy, hogy mind a számla kiállítója, mind annak befogadója megkeresésre kell, hogy kerüljön, mert nem tudható, hogy melyik fél volt a hibásan nyilatkozó. 7. A számlaszám helyett célravezetőbb lenne, ha az áfa teljesítés időpontja kerülne a nyilatkozatban bekérésre, mert az mindkét oldalon azonos (kell, hogy legyen), és ha ezt kellene megadni, akkor sokkal előbb tudná az adóhivatal is egyező lekérdezéseket végrehajtani. Ez a bevallási időszak utolsó napja, ill. azt megelőzően bármilyen nap lehet, akár több hónappal korábbi, vagy előző naptári évi is. (Ha pl. 5 hónappal később kerül csak a bevallásba, akkor sincs gond, a párját a rendszer a teljesítés időpontja szerinti bevallásnál megtalálja az eladó oldalán.) Nem kellene külön jelölni, hogy a számla 2013. január 1-je előtti, hiszen a dátumból minden kiderül. Annak, hogy nem kerül beállításra a 2012. évi bevallásba az adott számla több elfogadható oka is lehet, pl.: egyszerűen az adózó így dönt, pl. nem szeretne visszaigénylő pozícióba kerülni, és elteszi későbbre, amikor nagyon bevétele lesz, a számla késve kerül a könyvelőhöz, a számla elveszett és hiteles másodlatot várunk, amit későn küldenek meg. akár helyesbítő számla, akár előleg, vagy előleg beszámítás, akár sztornó számla készül, a teljesítés időpontja egyértelműen kiderül a számlából, tehát azonos adattal kerülne be mindkét oldalon a nyilatkozatba, nincs gond a karakterekkel, egy dátum hossza pontosan meghatározható. Könyvelői oldalon az is többletfeladatot jelent, ha nem az eredeti teljesítési időpontban kívánjuk érvényesíteni a levonható áfát, mert akkor egy újabb dátumra rögzítésére lesz szükségünk a könyvelő programban. De ez még mindig egyszerűbb lehet bármelyik szoftvernél, mint azt biztosítani, hogy a számlaszámok elegendő karakterrel rendelkezzenek és mindenféle betűjelet és egyéb karaktert is elfogadjanak, illetve kitenni a vállalkozásokat eltérés esetén a hibajavítási munkának, egyeztetésnek.
4
8. A nyilatkozatban közölt adatok ellenőrzési gyorsaságát véleményünk szerint jelentősen rontani fogják az eltérő bevallási időszakok, ezért megfontolandónak tartjuk a bevallási időszakok egységesítését (havi bevallás). 9. Azonban még a bevallási időszak egységesítése esetén sem lesz lehetséges a nyilatkozatok célnak megfelelő használata, mert az adóalanynak joga, hogy az előzetesen felszámított áfát az elévülési időn belül bármikor levonja, és a nyilatkozatba is csak ekkor kell beállítania. Ebből adódódóan a nyilatkozatok sohasem fognak megbízható egyezőséget mutatni még a jogkövető adózóknál sem. 10. Ugyancsak problémának látjuk, hogy az adózónak nem kötelezettsége a rá áthárított adó levonása, így a számlakibocsátó által nyilatkozott áfa ezekben az esetekben hosszabb távon sem fog egybe esni.
Budapest, 2012. május 2.
Üdvözlettel: Zara László elnök Adótanácsadók Egyesülete
5
