FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3 4.2
Az azbeszt biztonságos helyettesítése Tárgyszavak: egészségvédelem; azbeszt; káros hatás; rákkeltő anyag; tüdőrák; helyettesítés; ásványi szál; kerámiaszál.
Az azbeszt súlyos öröksége Az azbeszt felhasználása az 1960-as években érte el a csúcsát, amikor széles körben alkalmazták építőipari termékekben és anyagokban, valamint az ipar számos ágazatában is. Az Egyesült Királyságban (EK) például a II. világháborút követően az azbesztet, amelyet értékes és sokoldalúan felhasználható ásványnak tartottak, szigetelőanyagként, szűrőként, kötő- és dörzsanyagként számos iparágban felhasználták. Könnyen megmunkálható lapok formájában alkalmas válaszfalnak bizonyult az építkezéseken is. Az 1980as éveket megelőzően háztartási gépek, fékek és kuplungok gyártásánál is általánosan használták az azbesztet. Sajnos csak jóval később terjedt el széles körben, hogy ez a „varázslatos ásvány” nagyon hatékony gyilkos is. Ez a széles körű felhasználás számos előre nem kalkulálható veszélyforrást hozott létre. Az EK-ban 1968 és 1998 között az azbeszt legalább 50 000 ember halálát okozta, jelenleg évente mintegy 3000 ember hal meg az azbeszt okozta foglalkozási megbetegedések – mezotelióma (mellhártyadaganat), tüdőrák, illetve azbesztózis – következtében. Ez a szám megegyezik a közúti balesetek miatt bekövetkezett halálesetek számával. Sok szakértő attól tart, hogy az áldozatok száma még sokáig tovább fog emelkedni, annál is inkább, mivel sok dolgozó még az 1980-as években is ki volt téve az azbeszt ártalmainak. Becslések szerint a csúcs 2015-re várható, amikorra évi 4000 halálesetet prognosztizálnak. A kék és a barna azbeszt importját és használatát az EK-ban csak 1985-ben, az általában legkevésbé veszélyesnek tartott fehér azbesztét 1999-ben tiltották be. A leginkább érintett területeknek azok a körzetek számíta-
nak, ahol a helyi ipar a 20. század során folyamatosan nagy mennyiségben használta az azbesztet. A kockázat részben a hosszú lappangási időnek, azaz az első hatás és a tünetek közötti időhézagnak tudható be, amely akár hatvan év is lehet. Annak is a következménye, hogy körülöttünk sok azbeszt van, mivel a betiltás nem követeli automatikusan a már használatban lévőnek az eltávolítását. A jó állapotban lévő azbeszt nem jelent kockázatot, de a villanyszerelő, a vízvezeték-szerelő, vagy az asztalos a házban végzett munka során sérülést okozhat, amitől az azbesztszálak töredeznek, és belélegezhetővé válnak.
A helyettesítés lehetőségei Az azbesztet használni és importálni ma tilos az EK-ban, és helyette más anyagokat használnak. De mennyire biztonságosak ezek? Hogyan helyettesíthetjük a „varázslatos ásványt” valamivel, ami ugyanolyan jó, de nem visel halálos árcédulát? Az azbeszt okkal kapta a fenti jelzőt. Olcsó, sokoldalú, vegyszerálló, sok más anyaggal kombinálható és kőzet létére, hihetetlen módon textillé fonható. Mindezek eredményeként, szinte mindenütt használták. Az épületszigetelések, hullámos garázstetők, villamos kapcsolótáblák, csatornacsövek mind tartalmazhatnak azbesztet. Egykor megtalálható volt még a WC-ülőkékben, sőt a fogkrémekben is. A gyártóknak gépi úton gyártott, mesterséges ásványi szálakkal (Machine Made Mineral Fibres = MMMF) kell helyettesíteniük az azbesztet. Ezek tűzálló kerámiaszálak (Refractory Ceramic Fibres = RCF), speciális célú szálak (Special Purpose Fibres = SPF), vagy egyéb hosszított, illetve gyapjúszerű szálak lehetnek. Ezeket általában a fenti MMMF kifejezéssel illetik, némely szál leírásához használható még a gépi úton gyártott, üvegszerű szálak (MMVF) kifejezés is. Ezek közé tartoznak az üvegszálak (üveggyapjú vagy szálas üveg, hosszított és speciális célú szálas üveg), az ásványgyapot (kőzet- és salakgyapot), a tűzálló és a kerámiaszálak. Mindezek a szálak nem kristályosak, hanem üvegszerűek.
A helyettesítő anyagok kockázatai A szálak lehetséges veszélyeinek vizsgálatakor három fontos tényezőt kell figyelembe venni.
Dózis Noha az MMMF-t a kék és a barna azbesztnél sokkal kevésbé károsnak, és a fehér azbesztnél kevésbé károsnak tartják, az egészségre gyakorolt hatásuk körül még sok a bizonytalanság. A káros hatásokat jelző humán vizsgálatokat gyakran zavarja az a tény, hogy az érintett személyekre más káros anyagok, így dohányfüst vagy azbeszt is hatottak. Emiatt a legtöbb szál esetében nem lehetséges világos dózisreakció összefüggés megállapítása. Ennek ellenére feltételezik, hogy kívánatos a dózist korlátozni. Méret A belégzés a szálak hatásának fontos expozíciós útja, ezért méretük és alakjuk kritikus. A károsodás okozásához a szálaknak belélegezhetőknek, azaz elég kicsinek kell lenniük, hogy elérhessék a tüdő mélyebben fekvő gümős részeit. Elég nagynak is kell lenniük ahhoz, hogy károsodást okozzanak, ha már odaértek. A legnagyobb károsító potenciálja a hosszú, vékony szálaknak van, (bár a túl hosszúak nem tudnak behatolni a mélyebb régióba). A belélegezhető szálak jellemzően 3,0–3,5 µm átmérőjűek és 200 µm-nél rövidebbek. A Stanton-hipotézis a szálak rákkeltő potenciálját a méretükkel hozza összefüggésbe. E szerint a legveszélyesebbek a 0,25 µm-nél kisebb átmérőjű és 8 µm-nél hosszabb szálak. Veszélyes a 3:1nél nagyobb hosszúság/átmérő arány is. A méretekkel kapcsolatban az azbesztszálak bizonyosan megfelelnek a károsodás kritériumának. Mivel kristályosak, hosszában hasadnak, így még vékonyabb, hosszú szálakat képeznek. Egyéb, természetes kristályos szálak is így hasadnak. Az MMMF szálak nem feltétlenül esnek a káros méretek kategóriájába. Mivel rendszerint nem kristályosak (amorfok), nem hasadnak hosszirányban, mint az azbeszt, hanem a hosszirányukra merőlegesen törnek. Ez rövidebb, de nem vékonyabb szálakat eredményez, tehát nem hoz létre potenciálisan károsabb szálakat. Természetesen az MMMF kifejezés különböző anyagokat takar, és az általánosítás veszélyes lehet. Egyeseknek közülük határozott potenciálja van belélegezhető szálakat létrehozni. A kockázat vizsgálatának a specifikus MMMF termékre kell összpontosítania, figyelemmel a biztonsági adatokra.
Tartósság és oldhatóság A tartósság a szál emberi testben maradásának időtartamára vonatkozik. Ugyanennek egy másik megnevezése a bioperzisztencia. Minél tovább marad a szál a testben, annál nagyobb a károsodás lehetősége. Néha eltérő a hasonló méretű szálak toxicitása, a különbség eltérő tartósságuknak tulajdonítható. A tüdő folyadékanyagában oldhatóbb szálak könnyebben kitisztulnak. Ha a szálak nem távoznak, a betegség tovább fejlődik még az után is, hogy az egyént kivonják a szálakkal való további érintkezésből. A gyártók most csökkentett bioperzisztenciájú szálakat fejlesztésén dolgoznak.
Az MMMF lehetséges kockázatai Az azbeszt hanyatlása oda vezetett, hogy hatalmas mennyiségű MMMF szálat építettek be a munkahelyekre és a lakóházakba. Nem meglepő, hogy felmerült a szálak biztonságosságának a kérdése. Az eddigi vizsgálatok nem mutattak semmilyen meggyőző kapcsolatot az MMMF és az azbeszt okozta betegségek humán előfordulásai között, de még sok e téren a bizonytalanság. Ennek az eredményeként az MMMF-t két csoportra osztották, az RCF-t és az SPF-t tekintik a veszélyesebbnek. A csoportok meghatározása az 1. táblázatban található. 1. táblázat A gépi úton gyártott, mesterséges ásványi szálak (MMMF) csoportosítása Tűzálló kerámiaszálak (RCF) és speciális célú szálak (SPF) Véletlen orientációjú, mesterséges, 18% vagy kevesebb alkálioxidot és alkáliföldfém-oxidot (Na2O + K2O + CaO + MgO + BaO) tartalmazó üveg- (szilikát-) szálak Gépi úton gyártott, mesterséges ásványi szálak (MMMF) (RCF és SPF kivételével) Véletlen orientációjú, mesterséges, 18%-nál több alkálioxidot és alkáliföldfém-oxidot (Na2O + K2O + CaO + MgO + BaO) tartalmazó üveg- (szilikát-) szálak Forrás: EH40/2005 – a foglalkozási expozíciós határértékek jegyzéke
A potenciálisan legveszélyesebb szálak Az eddigi adatok alapján a legnagyobb kockázatot az alábbi helyettesítők jelenthetik:
• A tűzálló kerámiaszál (RCF) a mesterséges üvegszál egyik formája. Főként alumínium-szilikátokból gyártják, és fő alkalmazási területe a kemencék bélése. Gyártása az 1960-as években kezdődött. A szilikátot 2000 °C-ra hevítik, majd szálakat pergetnek vagy fújnak belőle. Hőállósága ideális nagy hőmérsékleti szigetelőanyaggá teszi, nagy hőmérsékleteken azonban a viselkedése gondokat okozhat. 1000 °C felett kristályos anyaggá, például krisztoballittá alakul át. Az ilyen kristályos kvarc bizonyítottan gyilkos hatású, pora idővel szilikózist és rákot okoz. A kemencéket kiszolgáló vagy bontó munkások egészségi kockázata nagy. • A speciális célú szálak (SPF) ugyanabba a veszélyességi csoportba esnek, mint az RCF. Potenciálisan belélegezhető szálakat képeznek. Rendszerint nagyon finomak, sőt, néha szuperfinomként minősítik őket. Lángcsillapításos eljárással készülnek, amely 3 µm-nél kisebb átmérőjű szálakat képes gyártani. Nagy hatékonyságú szűrők, könnyű szigetelések, valamint különleges alkalmazások anyaga, például repülőgépek nagyteljesítményű hőés zajszigeteléséhez használják. Állatkísérletek szerint, laboratóriumi patkányokban elég nagy dózisok okoznak fibrózist, mezoteliómát és tüdőrákot. A sokkal kisebb emberi foglalkozási expozíció nem mutat meggyőző kapcsolatot e szálfajták és betegségek között. Az állatkísérletek mégis a hatékony ellenőrzés szükségességét mutatják. • A mesterséges gyapotokat olvadt kőzetekből, üvegből vagy salakból készítik. Sok olyan hasznos tulajdonságuk van, mint az azbesztnek. Egyik fő alkalmazásuk a szigetelés, az üreges falak mellett használatosak gipszkarton rétegelt anyagokban, csőszigetelésekben és üzemekben, valamint a hangszigetelésben is. Szálátmérőik nagyobbak az azbeszténél és így a belégzésük sokkal kevésbé valószínű. Mégsem egészen veszélytelenek, irritálják a bőrt és a felső légutakat. Ez tisztán mechanikus hatás, vegyi reakciók nem lépnek fel, mégis az új dolgozók 5%-ának gyors távozását okozza. A felsoroltak valamennyien biztonságosabbak az azbesztnél, főleg az üveggyapot, bár vannak kedvezőtlen vizsgálati eredmények is. Hoszszú szálakat használnak szövetekben és erősítésként műanyagokban. Ezek nem belélegezhetők és így veszélytelenek.
Kockázati besorolás 2. kategóriájú rákkeltőként sorolták be a RCF-t és SPF-t, (valamint a szilícium- és bór-szulfidokat és nitrideket). Ezek R49 veszélyt hordoznak, azaz a belégzésük rákot okozhat. R38 veszélyt is jelentenek, azaz irritálják a bőrt. A munkahelyi kitettségi határérték a szálak e csoportjában 5 mg/m3, ill. 1 szál/mm (nyolcórás súlyozott átlag). Ez utóbbit 2004-ben 2 szál/mm-re módosították, ami a jelenlegi bizonytalanságot tükrözi. Az MMMF alapbesorolása R40, azaz a rákkeltő hatás korlátozottan bizonyított. A gyakorlatban azonban csak kevés ilyen anyag viseli a figyelmeztetést a veszélyre. Ennek az az oka, hogy a gyártók és a szállítók enyhítéseket tudnak beszerezni a specifikus ásványgyapot termékeikre. Például derogáció adható olyan anyagokra, amelyek nem esnek a belélegezhető tartományba (a szálak átmérője >6 µm-nél), vagy a szálak nem bioperzisztensek a tüdőben. A kisebb kockázat a munkahelyi kitettség megengedett mértékében is tükröződik. Még sok a bizonytalanság az MMMF, különösen az RCF és az SPF által okozott veszélyek tekintetében. Egyes források szerint az RCF károsabb más MMMF szálaknál. További kutatás szükséges, mert a jelenlegi szabályozás óhatatlanul tükrözi a bizonytalanságokat. Összeállította: Szende György Cook, N.: A safe replacement. = The RoSPA Occupational & Health Journal, 36. k. 8. sz. 2006. p.22–26. Gates, E.: Asbestos: the bitter legacy. = The RoSPA Occupational Safety und Health Journal, 34. k. 9. sz. 2004. p. 20–24.
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánunk minden kedves Olvasónknak. Szerkesztőség
