Az amerikai kongresszus érti Magyarország politikáját A kapcsolatok erősítése új eszközökkel A modern diplomácia világa már nem korlátozódik csupán a hagyományos bilaterális kapcsolatokra. Bár a hagyományos diplomácia még mindig a nemzetállamok közötti viszonyrendszer alakításának legfontosabb eszköze, az elmúlt évtizedek számos új szereplő feltűnésének volt szemtanúja. A külügyminisztériumok és a bekapcsolódó szaktárcák mellett már viszonylag régóta megjelennek egyéb állami szervezetek is, így például a kultúr- vagy éppen a tudománydiplomáciáért felelős intézmények – ezek azonban továbbra is az állam monopóliumát mutatják a diplomáciában. Az 1990-es évek hoztak igazi változást a diplomácia fejlődési irányában. Ezt a változást a nemzetközi szakma a public diplomacy kifejezéssel fedi le. A public diplomacy újdonsága abban rejlik, hogy számtalan nem állami szereplő, természetesen az állami szervekkel szoros együttműködésben, komplementer módon járul hozzá az ország külpolitikai céljainak megvalósításához. A public diplomacy rohamos fejlődését az a felismerés segítette, hogy mind a hagyományos diplomácia, mind az állami szervek bevonásával szervezett külpolitikai tevékenység viszonylag szűk keresztmetszetet jelent éppen a diplomácia írott és íratlan szabályai miatt. Ezért szükségessé vált olyan, nem állami szereplők bevonása, akik közvetlenül tudnak információkat eljuttatni a célország partnereihez, illetve felgyorsítják, szélesítik a kétoldalú információáramlás útját. A magyar–amerikai kapcsolatok minőségének elemzésekor a magyar fél felismerte, hogy a diplomáciai kapcsolatokat éppen a public diplomacy logikája mentén szükséges szélesíteni és segíteni. A korábbi időszak sok vitás pontja éppen a nem megfelelően célzott vagy csupán egyoldalú kritikai éllel bemutatott kormányzati prioritások miatt alakult ki. Éppen ezért igény mutatkozott egy, az amerikai törvényhozáshoz, illetve a közvéleményhez közvetlenül eljutni képes szervezettel való együttműködés kialakítására. Ennek jegyében 2014 szeptemberében, a Századvég Alapítvánnyal együttműködésben, a Miniszterelnökség megbízásából egy amerikai szakértői csapat végez lobbi-, illetve kommunikációs tevékenységet az Egyesült Államokban. A szakértői csoport vezetője Connie Mack IV, aki 2005 és 2013 között kongresszusi képviselő volt, és tagja az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa külügyi bizottságának. A Századvég Alapítvánnyal együttműködő két lobbicége mellett a Levick, az első
számú amerikai PR- és lobbicég alelnöke, ahol együtt dolgozik a demokrata Lanny Davisszel, Bill Clinton egyik volt főtanácsadójával. Az információáramlásnak természetesen nem pusztán a kormányzati szereplők között kell hatékonyan megvalósulnia, rendkívül fontos a széles közönség megszólítása is. A magyar kormány legfontosabb nemzeti prioritásainak meg kellett jelennie az amerikai mértékadó és véleményformáló sajtóban. Így például Orbán Viktor miniszterelnök szeptember 29-én interjút adott a mértékadó amerikai Wall Street Journal napilapnak. Kijelentette, hogy a tömeges migráció Európa destabilizálódásával fenyeget. A migrációs válság kezelésének legfontosabb módja az, hogy Szíriában kell a helyzetet stabilizálni, és békés állapotokat teremteni. Emellett felhívta arra is a figyelmet, hogy a migrációs kérdés megoldása nem csupán Európa feladata, a megoldásban a fejlett világ egészének részt kell vennie. Ugyanígy a gazdag arab országoknak is be kell fogadniuk menekülteket. A kormány prominensein kívül fontos volt, hogy Magyarország hangja egy olyan személyen keresztül is hallatszódjon, aki az átlag amerikai állampolgár számára ismerős stílusban tud megszólalni. Ezért vált szükségessé, hogy Magyarország amerikai „szószólójává” nevezzék ki Connie Macket. Feladata egy közvetlen kommunikációs csatorna biztosítása lesz az amerikai média és a döntéshozók, illetve Magyarország között. A szakember ebben a minőségében például hosszú interjút adott az amerikai politikai és televíziós újságírás legendájának, Larry Kingnek.
A lélektani fordulópont az amerikai kongresszusban Azt természetesen nem állíthatjuk, hogy általánosságban a magyar–amerikai kapcsolatok minden feszültségtől mentesek, illetve nincsenek a két ország között vitás pontok. Azonban az egyértelmű, hogy az Egyesült Államok Kongresszusában értik Magyarország politikáját, a képviselők pedig egyre inkább baráti módon viszonyulnak Magyarországhoz. Az igazi lélektani fordulópontot a májusi kongresszusi meghallgatás jelentette. Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusában tartott meghallgatás az elmúlt években megszokottakhoz képest lényegesen kiegyensúlyozottabb képet mutatott Magyarországról és a két állam kapcsolatáról. Az albizottság tagjai és a meghallgatás tanúi a korábbi években megfogalmazott kritikai pontok többségét már nem tartották valósnak. Mindemellett számos új pozitív területet említettek, amelyek a magyar–amerikai kapcsolatok fejlődésének irányába mutatnak. Világossá vált az is, hogy hazánk is számos és nagy horderejű lépést tett a transzatlanti szövetség iránti elkötelezettség bizonyítására. Az albizottság elnöke a meghallgatás összefoglalójában kijelentette, hogy Magyarországgal szemben kettős mércét alkalmaznak, a kormányt pedig politikailag motivált támadások érték az elmúlt időszakban. A magyarországi sajtó állítása ellenére a meghallgatásra nem magyar kezdeményezésre került sor. Ahogy a meghallgatást rendező külügyi albizottság elnöke, Dana Rohrabacher republikánus képviselő is elismerte, az amerikai fél részéről mutatkozott igény a meghallgatásra. Az albizottság tagjai viszont felhívták a figyelmet az Egyesült Államok felelősségére bizonyos témakörökben. Így például Albio Sires demokrata párti képviselő kifejtette, 2
hogy az Egyesült Államok az elmúlt években vajmi keveset tett hazánk, illetve a térség energiabiztonságának növeléséért és forrásdiverzifikációjának elősegítéséért. Ted Poe republikánus képviselő pedig azt kifogásolta, hogy Magyarországot, amely egy demokratikus államokat tömörítő szövetségi rendszer része, az államberendezkedése szempontjából bírálta az Egyesült Államok. Dana Rohrabacher albizottsági elnök a Magyarországgal szembeni kettős mércéről beszélt, és visszásnak nevezte, hogy egy szövetséges államot szinte bezzeg-országként, negatív példaként emelte ki az amerikai külpolitika. A meghallgatásra való felkészítésben Connie Mack és szakértői csapata is aktív részt vállalt. November 4-én ismét kongresszusi meghallgatásra került sor. Az európai menekültválságot tárgyaló albizottság, Magyarország kiemelt szerepéből adódóan, nem kerülhette meg hazánk politikájának értékelését. A meghallgatáson részt vevő kongresszusi képviselők elismerték azt a magyar érvelést, hogy a menekültügy nem csupán humanitárius vagy az európai egység kérdése, hanem nagyon fontos szuverenitási, biztonsági és jogi vonatkozásai is vannak. Dana Rohrabacher, az albizottság elnöke, illetve Ted Poe és Randy Weber képviselők egyetértettek abban a megjelent Bradley Lewis filozófiaprofesszorral, hogy Magyarország helyesen járt el, amikor határainak lezárása és megvédése mellett döntött. Az albizottság elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok is hosszas előzetes elbírálási folyamat végén dönti csupán el, hogy kit hajlandó befogadni. Jelenleg Európa igenis szembesül a gazdasági bevándorlók beáramlásával, ezt a szintén meghívott Gary Shiffman, a Georgetowni Egyetem Biztonsági Tanulmányok Központjának professzora is elismerte. Fontos, hogy el lehessen különíteni a gazdasági bevándorlókat a ténylegesen nemzetközi védelemre szoruló menekültektől. A professzor kiemelte azt is, hogy a migránsok tömeges érkezése destabilizálhatja Európát. Az albizottság arra is rávilágított, egy államnak, különösen egy olyannak, amely a menekültáradat frontvonalában volt, igenis fel kell vállalnia, hogy az állampolgárok széles értelemben vett biztonságának elősegítése megelőzi a humanitárius szempontokat – miközben teljesen negligálni sem lehetséges azokat. A meghallgatáson az albizottság tagjai nem kerülték meg Colleen Bell amerikai nagykövet bíráló megnyilatkozásainak értékelését sem. Ahogy az ugyanezen a napon lezajlott, a szíriai háborút értékelő meghallgatáson Jeff Duncan kongresszusi képviselő, úgy Rohrabacher és Poe is kontraproduktívnak és szerencsétlennek nevezték a nagykövet fellépését. Egyébként mind Dana Rohrabacher mind Ted Poe rendkívül tapasztalt kongresszusi képviselőnek számítanak. Rohrabacher már 13-ik ciklusát tölti az Amerikai Kongresszusban, Ted Poe pedig sikeres katonai majd igazságszolgáltatási és akadémiai karriert követően 2004-óta az amerikai törvényhozás alsóházának tagja.
3
A katonai együttműködés mint megbonthatatlan kötelék Az amerikai és a magyar fél közötti katonai együttműködés rendkívül szoros. A parlament április 14-én döntött arról, hogy Magyarország is csatlakozik az Egyesült Államok vezette, az Iszlám Állam ellen fellépő katonai misszióhoz. A döntés alapján legfeljebb 150 katona vesz részt az iraki misszióban, amelynek mandátuma 2017. december 31-én jár le. A Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár 112 katonájának elsődleges feladata a partnerképesség-építés, az őrzésvédelem, illetve a csapatkíséret ellátása. Ez a kurd területeken a kiképzést támogató erők biztonsági felügyeletét jelenti, illetve magába foglalja az objektumok és a kiképző erők védelmét is. A magyar katonák emellett az Erbíltől (az iraki kurdok fővárosa) távolabb folyó kiképzőbázisokon is feladatokat hajtanak végre, a magyar érdekeltségű olajkutak közelében. Magyarország már a tavaly kirobbant ukrajnai konfliktus során is egyértelművé tette, hogy a legfontosabb katonai szövetségese a NATO és különösképp az Egyesült Államok. Így teljesen evidens volt, hogy hazánk is aktív szerepet vállal a NATO kelet-közép-európai műveleteiben az Egyesült Államokkal együttműködve. Ennek egyik legkiemelkedőbb példája volt a Brave Warrior 2015 nevű gyakorlat. A célja az volt, hogy bemutassák, a NATO elvárásainak megfelelően képesek a magyar és az amerikai alegységek hatékonyan együttműködni. Egyúttal gyakorolták a manővererők és harci támogató erők együttműködését, illetve fokozták ezek hatékonyságát. A Brave Warrior 2015 hadgyakorlat különlegességét az adta, hogy magyar vezetéssel zajlott, vagyis az amerikai haderő is Horváth Gábor dandártábornok utasításait követte, aki a gyakorlat igazgatója volt. Az amerikai kontingens 550 katonából, 150 katonai gépkocsiból, valamint 54 szállítókocsiból állt. A gyakorlatra kilátogatott Colleen Bell amerikai nagykövet is, aki elmondta: „Több hónapja tervezzük ezt a gyakorlatot, amely a magyar–amerikai együttműködés újabb kiváló példája. A két nemzet között szoros a biztonsági együttműködés; Magyarország pedig erős, lelkes és megbízható partner, illetve szövetséges. Egyértelmű, hogy tovább kell folytatnunk ezt a munkát, már csak azért is, mert a NATO a történelem legsikeresebb katonai szövetsége.” Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára kijelentette: „A két ország hadereje már tizenhat éve dolgozik együtt, tehát hosszú úton keresztül jutottunk el a mai naphoz. Az elmúlt évek alatt hazánk mindent megtett annak érdekében, hogy fejlessze haderejének képességeit. Nagyon komoly jelzés, ha az amerikai szövetségeseink elismerően nyilatkoznak rólunk – márpedig a magyar katona belföldön és külföldön is erején felül teljesít.” Az amerikai fél a magyar katonai képességekről, illetve az ország elköteleződéséről is igen pozitívan beszélt az elmúlt időszakban. Így például a három év után leköszönő amerikai véderőattasé igen kedvező véleményt fogalmazott meg a Magyar Honvédségről. Mark Karas ezredes egy interjúban úgy fogalmazott, hogy szolgálati ideje alatt óriási fejlődést tapasztalt a honvédségnél. Az amerikai haderő tapasztalata is az volt, hogy a közös gyakorlatokra, illetve a továbbképzésre az Egyesült Államokba utazó állomány is kitűnt felkészültségével, és egyenrangú partnere volt az amerikai egységeknek. Az attasé kiemelte azt is, hogy a magyar altisztek 4
képzettségi foka egyedülállóan magas a régió többi országához képest. A tisztikar pedig rendkívül tapasztalt, külföldi missziókat is megjárt tisztekből áll. Ebben a tekintetben a Magyar Honvédség egy rendkívül modern európai haderő. Viszont rávilágított arra is, hogy a honvédség felszerelése modernizációra szorul, a Varsói Szerződés időszakából származó technikát mindenképp le kell cserélni. A magyar kormány a védelmi kiadások növelését illető vállalásait viszont rendkívül biztatónak nevezte. Sőt, ahogy fogalmazott, nem biztos benne, hogy az amerikai haderő hasonlóan korlátozott anyagi lehetőségek mellett is ilyen hatékonyan tudna működni. Fontosnak nevezte az amerikai haderő és a Magyar Honvédség együttműködését, amely az eddigi, kizárólag missziós tevékenység mellett immár európai hadgyakorlatok formájában is megvalósul.
A migrációs válság megoldása egy világméretű feladat A közelmúlt nagyon fontos momentuma volt az ENSZ-közgyűlés 70. ülésszaka. A szeptemberi New York-i esemény különleges volt abból a szempontból is, hogy az államfő, illetve a miniszterelnök is felszólalt a testület előtt. Orbán Viktor kormányfő beszédében egy világszintű migrációs kvótarendszer létrehozására hívott fel. A miniszterelnök fellépéséről egyébként az amerikai országos média is tudósított, így a Wall Street Journal mellett például a Washington Post is kiemelte Orbán Viktor beszédében tett főbb megállapításait. A miniszterelnök kijelentette, hogy Európa egyedül nem lesz képes kezelni a kialakult hatalmas migrációs nyomást, és fennáll annak a veszélye, hogy a kontinens destabilizálódni fog. Ezért arra kérte Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárt, hogy kezdeményezzen tárgyalásokat az Európára nehezedő teher globális elosztásáért. A miniszterelnököt elkísérte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, aki az ülésszak keretében hosszas tárgyalássorozatot folytatott. Szijjártó Péter kijelentette, hogy a már Irakban tartózkodó magyar kontingens a kurd pesmerga erők kiképzésében is részt fog venni. Úgy vélte, hogy ez is egy komoly előrelépés azon magyar vállalások sorában, amelyek az ISIS visszaszorítását és így az Európára nehezedő migrációs nyomás csökkentését célozzák. A külgazdasági és külügyminiszter az Adria és a Baltikum közötti közép-európai térség észak–déli infrastrukturális fejlesztéséről és a migráció globális kezeléséről tárgyalt. Szijjártó Péter elmondta, hogy a 12 országból álló, Kolinda Grabar-Kitarović horvát elnök kezdeményezésére létrejött adriai–balti–fekete-tengeri összefogás első ülésének résztvevői úgy döntöttek, fenntartják az együttműködésnek ezt a formáját, és következő találkozójukat 2016-ban Zágrábban fogják megtartani. A nap folyamán Szijjártó Péter megbeszélést folytatott Jeffrey Feltmannel, az ENSZ főtitkárhelyettesével, Paul Gallagher érsekkel, a Szentszék államközi kapcsolatokért felelős titkárával (külügyminiszter) és Peter Boehm kanadai külügyminiszter-helyettessel, alapvetően a bevándorlás kérdéséről. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának a közel-keleti és az észak-afrikai konfliktus rendezéséről, valamint a terrorizmus elleni harcról rendezett nyílt vitájában Szijjártó Péter is felszólalt. A miniszter hangsúlyozta: bebizonyosodott, hogy globális akarattal és együttműködéssel még a 5
legnehezebb nemzetközi problémákat is meg lehet oldani, de ez nem lehetséges Oroszország nélkül. Rámutatott arra, hogy a transzatlanti közösség és Oroszország kapcsolatainak gyors újragondolása nélkül lehetetlen lesz stabilizálni a helyzetet a polgárháborús Szíriában, amely pedig az Európába irányuló bevándorlási hullám legfontosabb forrása. A korlátlan utánpótlással bíró népvándorlást az Európai Unióban a megalapítása óta jelentkezett legsúlyosabb kihívásnak nevezte. Mint fogalmazott, a válságövezetekből 30–35 millió ember veheti Európa felé az irányt. Hangsúlyozta, a nemzetközi közösségnek közös érdeke elkerülni, hogy Európa a bevándorlási nyomás alatt destabilizálódjon, előbb a periférián, azután a középpontban. Mint mondta, ehhez meg kell szilárdítani a helyzetet a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Ezzel kapcsolatban az egyik alapvető feladatként nevezte meg a dzsihadista Iszlám Állam elleni fellépés erősítését.
6
