AZ ALTERNATÍV VITARENDEZÉSI MÓD KÉRDÉSEI AZ ÓKORBAN (az ókori római és az ősi héber választottbíráskodás hasonlóságai és eltérései) ETIKA PROGRAM
Dr. Kubisch Károly doktorandusz-hallgató Károli Gáspár Református Egyetem Doktori Iskola 2015.
Bevezetés Röviden áttekintem a nemzetközi kereskedelemben alkalmazott alapvető, modern, alternatív vitarendezési formákat, melyek közül részletesebben a választottbíráskodást létrehozó történeti környezetet szeretném körbejárni a dolgozat keretei között. Az alternatív vitarendezés egyes módozatai lényegüket tekintve nagyon közeliek, az eltérések jellegüket tekintve általában a felek pozíciójától, magatartásától, a vita mélységétől függ. A modern alternatív vitarendezés egyes fajtái tekintetében az első és legfontosabb a tárgyalás (negotiation) melynek során egy facilitátor segítségével és irányításával megkezdődik a felek között a bemerevedett álláspontok feloldása, majd a helyes pozíció megkeresését követően, maga rögzíti az egyezségi megállapodást. A mediáció olyan alternatív vitarendezési módszer, amelynek alkalmazása ott lehetséges, ahol a felek között folyamatos párbeszéd van. Egymás álláspontját önként keresik, ehhez a mediátor segítséget nyújt. Feladata csupán az felek közti párbeszéd megfelelő (nem feltétlenül csak szakmai, lehet jogi is) mederben tartása, irányítása. A mediátor által életre segített egyezséget nem ő rögzíti. A békéltetés, mint az alternatív vitarendezés alapvető lényeges eleme az, hogy a felek előzetesen kötelezően megállapodnak abban, hogy a jövőben létrejövő békéltető egyezség ajánlásait, döntéseit milyen mértékben fogadják el magukra nézve kötelező erejűnek. A conciliation ebben a formában tehát egy kettős szerkezetű alternatív vitarendezési eljárás. A conciliátor által kimondott tanácsok, döntések állami úton nem kényszeríthetők ki. A legfontosabb alternatív vitarendezési mód a választottbíráskodás, az arbitration. A felek előzetesen egy vagy több - általában három - arbitert választanak ki. A felek között létrejött consessus alapján megválasztott bírók levezetik az eljárást, meghallgatják a feleket, értékelik a rendelkezésükre álló bizonyítékokat, végül ítéletet hoznak. A választottbírósági határozatban foglalt döntés állami úton kikényszeríthető. A nemzetközi választottbírósági határozatok elismerését és végrehaj2
tását az e tárgyban hozott, New Yorkban 1958. június 10-én kelt Egyezmény1 rendezi. Az egyezményhez csatlakozott államok előre garantálják, hogy egymás területén hozott választottbírósági határozatokban foglalt döntést elismerik és a végrehajtást kérőknek az állami kikényszeríthetőséget biztosítják. Magyarország az Egyezményben foglaltak esetében csak azokat a választottbírósági határozatot fogadja el, melyeket más szerződő állam területén hoztak és kereskedelmi jogviszonyból eredő vitás ügyben született. A választottbíráskodás előnyei a következőkben foglalhatók össze: a rendes bíróságok eljáráshoz képest a határidők rövidebbek, valamint kevesebb jogorvoslati lehetőség van, ennek eredményeképpen az eljárás gyors befejezése adott. Olcsó, mivel az eljárás - főszabály szerint - egyfokú és nem nyilvános. Egy gazdasági társaság esetében - amely piaci magatartást tanúsít - kalkulálni kell azzal a nem elhanyagolható ténnyel, hogy a nehezen megszerzett piaci pozíciót egy évekig elhúzódó nyilvános bírósági tárgyalás végzetesen lerombolhatja. A választottbíró általában szakértője is az adott a vitás kérdésekből származó pénzügyi, műszaki kérdéseknek, így nem jogkérdések, hanem szakmai szabályok mentén születik a határozat. A végrehajtás is rendkívül gyors és egyszerű a New Yorki elismerési és végrehajtási Egyezmény létrehozása óta. Míg egy polgári eljárásban hozott határozat végrehajtása egy másik állam területén akár éveket is igénybe vehet, addig egy nemzetközi választottbírósági határozat, néhány hét alatt végrehajtásra kerül. Ezen érvek alapozzák meg Sárközi Tamás professzor által megfogalmazott álláspont jogosságát, miszerint a választottbírósági rendszer a „big business” világához tartozik. A jogirodalomban mára elfogadottá vált egyebek mellett Újlaki László2 által a Jogtudományi Közlönyben megjelenő fejtegetésében is megfogalmazott paradigma, miszerint a modern választottbíráskodás - az arbitration alapjait egyenesen ókori Rómában kialakult arbiter jogintézményéhez köthetjük. 1
Az Egyezményben foglalt szabályokat az 1962. évi 25 törvényerejű rendelet hirdette ki hazánkban. ÚJLAKI László: A választottbírósági szerződés jogági elhelyezkedése és tipológiája. Jogtudományi Közlöny, vol. 46. 1991. 217.o. 2
3
I. Az ókori itáliai választott bíró (arbiter) abban különbözik a rendes bírótól (iudex), hogy személyét, szakértelmét és határozatát a felek magukra nézve kötelezően és előre elfogadják. A felek - az ügyükben eljáró arbiter személyét illetően – az összeférhetetlenség3 szabályait figyelembe véve viszonylag szabadon dönthettek. A kölcsönös megállapodás alapján kiválasztott arbiternek a felkérést el kellett fogadnia (receptum arbitri). Az ókori Rómában a bíráskodás magánjogi perekben lényegében három szakaszból állt: 1. Az állami főhatalom képviseletében eljáró magistratus, előtti in iure eljárással kezdődött. 2. Ezt követően (a rex, később a consulok, majd Kre. 366-tól a praetor) által kijelölt esküdt bíró előtt folyt le az apud iudicem eljárás, amelyben ítélet született. 3. Az ítéletben foglalt rendelkezés kikényszerítése volt a végrehajtás, ami kezdetben személyi4 később vagyoni5 jellegű volt. Ez kezdetben az adós egész vagyonára kiterjedő (universalis), később az adós csak egyes vagyontárgyaira kiterjedő (singularis) végrehajtás volt. Földi András és Hamza Gábor6 szerint az ókori római bíró funkciója szerint lehetett: 1. iudex, aki egyesbíróként eljárva a praetor által és a felek közös megegyezése alapján a contradictorius eljárást lefolytatta és a jogvitát eldöntötte. 2. Az arbiter esküdtbíró, aki leginkább hármas tanácsban járt el, és a jogvitában felmerült szakkérdésekben szakértőként (becslő, felmérő, földmérő stb.) vesz részt. a. arbiter lehetett arbiter datus, akit elsősorban szakértelme miatt vettek igénybe, b. valamint az arbiter ex compromisso, akinek személyét a felek compromissum aláírásával fogadták el. 3. A recuperatores-t a praetor sorsolás útján nevezte ki és államközi szerződések alapján, gyors eljárásban jártak el Rómának okozott vagyoni, személyi károk kérdésében. 3
BOÓC Ádám: Észrevételek az arbiterről. Állam és Jogtudomány LI. évfolyam 2010. 523.o. „Antonius császár abban az esetben, ha a választottbíróról nyilvánvaló volt hogy elfogult ellenséges és a felek kifejezett kérése ellenére a jogvitás ügyben ítéletet hozott, exeptio doli mali-val lehetett élni ebben az esetben.” 4 Kr.e. 326. Lex Poetelia Papiria véglegesen megtiltotta az adós megölését vagy a Tiberisen túlra való eladását, ami státusváltozással járó capitis deminutio maxima-t jelentett és a libertatis elvesztésével járt együtt. . 5 FÖLDI András - HAMZA Gábor: A Római jog története és institúciói: Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó 1996. 193.o. 6 FÖLDI András - HAMZA Gábor: uo. 161.o.
4
A választottbírói jogintézmény funkciója szerint nem csupán az ókori Róma bírósági rendszeréhez kötődik. Molnár István János tanulmánya megjegyzi,7 hogy az alternatív vitarendezési módok már az ősi Kínai társadalomban is megtalálhatóak, melynek alapja a Konfucianizmus és a Taoizmus filozófiájához kötődött. A legfontosabb közös metszet a jog megkerülésével járó olyan aktus, amely az említett kínai filozófiák alapján az érdekellentétek feloldását a közös harmónia megtalálását a megegyezésben találta meg. A jogi szféra autonómiájának hiánya, a kínai jogi kultúra egyik meghatározó eleme, ami értelmet ad annak, hogy a jog nem úgy fejlődött, mint a nyugati civilizációkban. Ebből következően Kínában nem alakult ki önálló jogászi tevékenység és ebből következően a jog sem izolálódott olyan formában, mint a nyugati kultúrákban. „A kínai jogász egy állami hivatalnok volt, aki nyomozott, vádat emelt és ítéletet hozott, az igazságszolgáltatás a közigazgatás részeként működött.”8 Az ókori görög szépirodalmi töredékekben is találhatunk utalásokat a választottbíráskodásra. Miroslav Bohácek egyenesen azt állítja, hogy „a görög szövegben fellehető istor kifejezés választottbírót jelenthet.”9 Boóc Ádám egyetért Roebuck-kal abban, hogy „a görög antikvitásra is jellemző volt az, hogy a felek a választottbírói eljárást egyfajta természetes vitarendezésnek tekintették, amely időben megelőzhette, pótolhatta a bírósági eljárást illetve, a korai archaikus társadalmakban az önhatalmú jogérvényesítést is.”10 Az ókori Izrael esetében, a Talmud11 - mely a Tórának autentikus rabbinikus magyarázata - negyedik rendjébe tartozó Szanhedrinben - a Törvényszékről szóló traktatusban -, is találhatunk rendelkezéseket a peres eljárást megelőző egyezkedésről. Izraelben háromféle törvényszék létezett, a 71
7
MOLNÁR István János: választottbíráskodás és más alternatív vitarendezési módok a nemzetközi kereskedelemben. Budapest, 2013. 8 KORMÁNY Attila: A kínai jogi kultúra vázlata. ELTE ÁJDI 2014. 8.o. 9 BOHÁCEK Miroslav: Arbitration and State-Organized Tribunal in the Ancinet Procedure of the Greeks and Romans. Iura vol. 3. 1952. 196.o. im BOÓC Ádám: Észrevételek az arbiterről. Állam- és Jogtudomány SZEMLE, LI. évfolyam 2010. 252.o. 10 BOÓC Ádám: Észrevételek az arbiterről. Állam- és Jogtudomány SZEMLE, LI. évfolyam 2010. 253.o. 11 MOLNÁR Ernő: A hagyomány gyöngyei a Talmud könyvei: Paginarum – Saxum kiadó. Budapest, 1977.
5
tagú nagy Szanhedrin12, a 23 tagú kis Szanhedrin13 és a három tagú bíróság. Ez utóbbi főként egyszerűen megítélhető kisértékű perekben döntött. Rabbi Józsua véleménye szerint kötelessége a bírónak, hogy egyezkedésben kísérelje meg a jogvita rendezését. Az egyezkedés még nem jogvita, hanem egy permegelőző állapot. Ennek alapjaként Zakariás könyvének 8. rész 16 versében ezt olvashatjuk: „igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban.” (A kapu itt Jeruzsálemi templom bejáratánál működő törvénykezésre utal.) Olvasva e szöveget felmerül a kérdés: vajon hol és hogyan érvényesülhetne együtt az igazságos jog és békesség? Prima facie úgy tűnhet, hogy ahol az igazságos jog érvényesül, ott nincs békesség, mert jogvita van. Ahol pedig békesség uralkodik, ott nincs (mert nem kell) jog. Hasonlót eredményt találhatunk, ha a fenti normát összevetjük az ókori római regulával „ubi ius incertum, ibi ius nullum” vagyis, ahol a jog bizonytalan, ott nincsen jog.14 A jog bizonytalanságát a felek közti diszkréció, valamint az önálló ügyleti képességből fakadó rugalmas szabadság okozza, melyhez a merev jogszabály nem tud alkalmazkodni. A megegyezés permegelőző elemként nem igényli az államilag kikényszeríthető jog alkalmazását. Abból kiindulva, hogy a megegyezés esetében nincs jogvitarendezés, nem indulhat jogérvényesítés sem, így nincs szükség jogra. A tétel eredményeképpen a megegyezés békességes úton megy végbe - a felek akaratának megfelelően -, a jogon kívül. A Talmud úgy fogalmaz, hogy (…) „amiképpen az ítélethozáshoz három bíró kell, akképpen a per békés elintézéséhez is. A bírói ítélet meghozatala után ily békés elintézésnek (törvényszék útján) már nincs helye.” 15 Az ókori szövegrészlet abban foglal állást, hogy egy bíró által
12
A 71 tagú nagy Szanhedrin alapját - Mózes IV. 11 rész 16 verse adja: „Monda azért az Úr Mózesnek: Gyűjts egybe nékem hetven férfiút Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy vénei a népnek és annak előljárói, és vidd őket a gyülekezet sátorához, és álljanak ott veled.” (hetvenegyedik maga Mózes volt.) 13 A 23 tagú kis Szanhedrin alapját Mózes IV. 35 rész 25. verse adja: „Mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezéből, és küldje vissza azt a gyülekezet az ő menedékvárosába (… ).” A mentő gyülekezet 10 tagú. A jogszolgáltató gyülekezet (aki visszaküldi a gyilkost) szintén 10 tagú. A gyülekezetek tagjainak számát Mózes IV. könyve 14. rész 27. verse adja: „Meddig engedjem meg e gonosz községnek, hogy ellenem zúgolódjanak”? A haftárák pedig ezzel kapcsolatban a következő magyarázatot adja: „egy község (minján) legalább 10 férfiból kell, hogy álljon. (Szanh. 74. b.)” A kis Szanhedrin tehát 20 tagja mellé további három tagot Mózes II. könyvének 23. részének 2 verse alapján választják „Ne indulj a sokaság után a gonoszra, és peres ügyben ne vallj a sokasággal tartva, annak elfordítására.” Vagyis mind a mentő gyülekezet és a jogszolgáltató gyülekezet egy-egy taggal összesen 22 főre gyarapszik, amely együttes döntéshez - további egy fő - összesen 23 főnyi tagsággal lesz döntésképes. 14 NÓTÁRI Tamás: a jognak asztalánál… 1111 jogi regula és szentecia latinul és magyarul. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó. Budapest, 2008. 193.o. 15 MOLNÁR Ernő: u.o. 338. o.
6
hozott ítélet végleges, alaki és anyagi jogereje további egyezkedést már nem tesz lehetővé. Ahogy az ókori Római szabály is rögzíti: „absolutus sententia iudicis praesumitur innocens”16 illetve Ulpianus által megfogalmazott tétel: „res iudicata pro veritate accipitur.”17 Vagyis az ókori Izrael bíróságának tárgyalását megelőző szakaszában lehetett egyeztetést kezdeményezni a bíró közvetítésével. Izraelben a bíró személyére vonatkozóan nincs szükség consensusra, mert a bíró nem a felek választása és megállapodása alapján kerül kijelölésre. A bírói tanács alapját a senexhez hasonlóan a gyülekezet (község) véneinek tanácsa szolgáltatja. II. A vir bonus kifejtésével Marcus Tullius Cicero, De officiis (Kötelességek) című művében, melyet Kr. e. 44 őszén írt -, az ideális római államférfi tulajdonságait írja le. A műben az állam válságáról értekezik, és látszólag a fiához intézi sorait, igazából kortársai a címzettek. Elsősorban a mos maiorumot hozza elő egy olyan időszakban, amikor a jognélküliség, a rokonság és barátok amititia és clientela - stallumhoz juttatása voltak az állam irányításával megbízott személyek magatartására jellemzőek. Ciceró helyettük derék férfiakra viri boni és a legjobbakra optimates-re bízná a res publica vezetését. Szekeres Csilla szerint „a sztoikus filozófiában a vir bonus, azonos a bölcscsel”.18 E filozófia szerint a bölcs tehát az a személy, aki egész élete során, mindvégig maradéktalanul birtokában van az erénynek, vagyis helyesen ítél, ép értelmének köszönhetően mindig helyesen cselekszik, jól választ. Ilyen emberek az ókori Rómában nem léteztek, ezért Ciceró ezt a sztoikus filozófián alapuló bölcsességet elveti és felállítja „az elődök, ősök normáit követő derék férfiak” mint a vir bonus egy emberi kategóriáját. Celsus19 által megfogalmazott, Ulpinanus által továbbadott, végül a iustinianusi Digesta átvett alapelv értelmében „ius est ars bona et aequi” a jog a jó és a méltányos művészete. A Digesta nyitógondolata szerint „aki joggal akar foglalkozni először tudnia kell, hogy honnan származik a jog
16
NÓTÁRI Tamás: a jognak asztalánál… 1111 jogi regula és szentecia latinul és magyarul. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó. Budapest, 2008. 10.o. 17 NÓTÁRI Tamás: a jognak asztalánál. u.o. 171.o. 18 SZEKERES Csilla: a Filozófia és Politika Cicerónál. http://okorportal.hu/wpcontent/uploads/2013/06/2008_3_szekeres.pdf (2015.12.15. 23 óra) 19 HAUSMANINGER Herbert: P. Iuventius Celsus In: Studien zum römischen Recht in Europa I. Budapest, 1992.
7
kifejezés; A jog ugyanis az igazságosságról (iustitia) kapta nevét.”20 Az fentebb idézett regulák által vezérelt személy alkalmas az állam vezetésére és egyben az esküdtbírói feladatok ellátására is. Ulpianus szerint „a jogászoknak mintegy papi hivatásként kell foglalkozásukat gyakorolniuk, hiszen az igazságot kell tisztelniük, a jó és a méltányos ismeretét terjeszteni, a jogost a jogtalantól, a megengedettet a tilostól elválasztva.”21 Ulpianus mindennek velejét megadó erkölcsi alapelveket megfogalmazó gondolatokban mondja ki azt az állandó igyekezetet a tekintetben, hogy az őt megillető jogot részére megadjuk: „Iustitia est constans et perpetua voluntas ius suum cuique tribuendi. Iuris praecepta sunt haec: honeste vivere, alterum non ladere, suum cuique tribuere.” 22 (Ulp. D. 1, 1, 10.) A méltó bírákról Mózes II. könyvének 20. fejezete 20. verse így szól: „ne készítsetek mellettem ezüstisteneket és aranyisteneket ne készítsetek magatoknak.”23 A kijelentés hangsúlyosan utal a bálványimádás tilalmán túl az olyan bíróra, aki feladatainak ellátása érdekében - Isten mellé csak ezüst kedvéért jön bíráskodni. Itt ismét megjelenik az a lényeges és fontos elem, hogy Izraelben a bíró felelősségteljes munkáját Isten mellett, mintegy az Ő felügyelete alatt végzi. A római jogtól eltérő a Tóra erkölcsi és morális szerkezete, melyet a bíró által követendő magatartási normaként láthatunk. A Talmud értelmezésében a Tóra vertikális rendszerben képzeli el a bölcs bíró személyiségét. „A bíráknak tudniuk kell, kin bíráskodnak, ki előtt bíráskodnak, és ki bíráskodik együtt velük (…)”24 Itt az értelmezés úgy hangzik, hogy körükben Isten a bíró. „Szólt pedig a bírákhoz: ügyeljetek, miképpen bíráskodtok, mert nem embereknek bíráskodtok, hanem az Istennek.”25 E szerint minden cselekedet, melyet a bíró tenni szándékozik, már akkor megítélésre kerül, amikor még az a külvilágban, mint még nem érzékelhető. Míg az ókori héber bíró Isten előtt ül, és bíróként Isten alárendeltjeként jár el, addig az ókori római bölcs arbiter egy horizontális szerkezetű viszonyrendszerben az őt kiválasztó consenssus-t aláíró felekre és az általa aláírandó 20
NÓTÁRI Tamás: a jognak asztalánál… 1111 jogi regula és szentetia latinul és magyarul. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó. Budapest, 2008. 251.o. 21 NÓTÁRI Tamás: a jognak asztalánál… u.o. 251.o. 22 NÓTÁRI Tamás: a jognak asztalánál… u.o. 23 HERMAN Hertz Joseph: Mózes öt könyve és a haftárák. EMIH. Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség Budapest, 2013. II. Exodus/Smot 228.o. 24 MOLNÁR Ernő: A hagyomány gyöngyei a Talmud könyvei: Paginarum – Saxum kiadó. Budapest, 1977. „Isten vele van a bíróval és tanuval” 340.o. 25 MOLNÁR Ernő: u.o.
8
receptum arbitri-re koncetrál. Nincs felsőbb transzcendes hatalmasság, Mózes V. 1. rész 17. vers. (bírák) „ne féljetek senkitől, mert az ítélet (a jog) az Istené.” Ami nem egzegétikus értelmezésben azt jelenti, hogy a bíró személye és döntése - a már felhozott vertikális rendszerben felülről lefelé halad. Az Izraeli bíró személyiségére más jellemzőket találunk, mint amelyeket Ciceró részéről megfogalmazott bonus vir, illetve Cato26 de agricultura c. művében említett a bonus et diligens családfő kapcsán: „pater familias vendacem, non emacem esse oportet”, azaz a pater familias inkább eladásra hajló, ne pedig vásárló kedvű legyen. Ehhez képest a törvényszékre induló ókori Izraeli bíró így szól: „önkéntesen megyek, hogy akár meg is öljenek: nem gondolok házam vágyaival és üres kézzel térek haza; Bárcsak olyan lenne a visszatérés amilyen az odaindulás!”27 III. Összegzésképpen kijelenthetjük, hogy az ókori társadalmak által kívánatosnak tartott a bíró, egy a közösség kiemelkedő tagjaként magas erkölcsi nívón álló személy. Az ókori Izraeli Talmudban megfogalmazott hagyomány azonban egy további kánont illesztett a fent említett mos maiorum politeista alapú erkölcsi és morális rendszere mellé. Ez a többlet pedig a bátor Istenfélelem, amely nem oximoron, hiszen a bátorság, a jog megkerülésének emberi csábításával szembeni következetes ellenállás, amely egészséges Istenfélelemből táplálkozik. Az ókori római választott szakértőbírója - az arbiter datus és az esküdt bíró - az arbiter ex compromisso közti eltérés abban mutatkozik meg, hogy a szakértő bíró részt vett az eljárásban és szakmai szempontokon alapuló mérlegelést, értékelést végzett. Munkája a modern peres eljárásokban a szakértő, szakhatóság feladatainak feleltethető meg. „a szakértő nem bíró és nem is tanú, hanem olyan személy, aki különleges szaktudásánál fogva bizonyító eszközt szolgáltat.” 28 Büntetőeljárásról szóló törvényünk 1998. évi XIX. tv. 99. § (1) bekezdése így rendelkezik: „Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni.” Ez a szakértői funkció képes eldönteni egy jogkérdést - gondoljunk csak a kóros elmeállapot megállapításának esetére -, melyet csak igazságügyi elmeszakértő mondhat ki, objektív
26
CATO Marcus Porcius Censorius: De agri cultura. Lipcse, 1882. MOLNÁR Ernő: A hagyomány gyöngyei a Talmud könyvei: Paginarum – Saxum kiadó. Budapest, 1977. „Isten vele van a bíróval és tanuval” 341.o. 28 SZÉKELY János: Szakértők az igazságszolgáltatásban, Magyar Jog 9/1979. 824.o 27
9
szakmai kritériumok alapján. A felhozott példa arra mutat rá, hogy az ókori római arbiter datus előképe lehet a bíróság mellett működő szakértőnek, aki meghatározza, hogy a terhelt büntethető, avagy csupán gyógyításra szorul. Az arbiter ex compromisso, egy speciális megállapodással létrejövő jogviszony alapján, főként vagyonjogi vitákat a rendes peres eljárás kikerülésével folytatta le. Ez utóbbi forma tekinthető leginkább a mai modern választottbíráskodás elődjének. Azonban ma, nehezen tudjuk meghatározni azokat a morális, erkölcsi és tartalmi feltéteket a bíró személyére vonatkozóan, melyeket ókori vizsgálódásunk kapcsán már fentebb körüljártunk. Az összeférhetetlenség29 pontos meghatározása30 valamint magas szakmai végzettség előírása31 lényegében nem érinti, nem érintheti a választottbíró belső morális és erkölcsi felkészültségének állapotát. Abban bízunk, hogy az íratlan erkölcsi és morális szabályokhoz való igazodást az eljáró választottbíró lelkiismerete, szakmai felkészültsége, és a vonatkozó jogszabályok betartása együttesen garantálják.
29
BOÓC Ádám: http://www.kelemenlawfirm.hu/sajto_media_hirek/dr_booc_adam_a_valasztottbiro_megvalasztasarol_es_kizarasarol (2015.12.15. 17 óra) „Nyilvánvaló módon a független és pártatlan választottbírák megválasztása mindegyik félnek, és értelemszerűen magának az eljárásnak is alapvető érdekét szolgálja. Nem véletlen, hogy a nemzetközi kereskedelmi választottbírósági eljárási szabályzatok – például a párizsi ICC vagy a londoni LCIA választottbírósági szabályzata –, illetve számos állam választottbírósági törvénye részletes szabályokat tartalmaz a választottbíró megválasztása és kizárása tekintetében”. 30 LCIA Draft Rules 2014: addressing emergencies, efficiencies and ethics 31 BOÓC Ádám: http://www.kelemenlawfirm.hu/sajto_media_hirek/dr_booc_adam_a_valasztottbiro_megvalasztasarol_es_kizarasarol#3 (2015.12.15. 18.óra) „A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI törvény (Vbt.) egyébként relatív kevés feltételt szab ahhoz, hogy kiből lehet választottbíró. Negatív fogalommeghatározással kiemeli, hogy nem lehet választottbíró az, aki büntetőbírósági ítélet hatálya alatt áll, akit jogerősen gondnokság alá helyeztek, vagy akit jogerős ítélet eltiltott a közügyektől. Az alsó életkori határ 24 év, és az egyetemi végzettség nem előfeltétel. Részletesebben lásd: HORVÁTH É.: A választottbíráskodásról szóló törvény gyakorlati alkalmazása. Jogtudományi Közlöny, 54 (1999). 337. o.”
10
Irodalomjegyzék CATO Marcus Porcius Censorius: De agri cultura. Lipcse, 1882 BOHÁCEK Miroslav: Arbitration and State-Organized Tribunal in the Ancinet Procedure of the Greeks and Romans. Iura vol. 3. 1952. CICERO Marcus Tullius: De officiis – kötelességek BOÓC Ádám: http://www.kelemenlawfirm.hu/sajto_media_hirek/dr_booc_adam_a_valasztottbiro_megvalasztasarol_es_kizarasarol#3 (2015.12.15. 18. óra) BOÓC Ádám: Észrevételek az arbiterről. Állam és Jogtudomány LI. évfolyam 2010. BOÓC Ádám: http://www.kelemenlawfirm.hu/sajto_media_hirek/dr_booc_adam_a_valasztottbiro_megvalasztasarol_es_kizarasarol#3 (2015.12.15. 18.óra) FÖLDI András - HAMZA Gábor: A Római jog története és institúciói: Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó 1996. HAUSMANINGER Herbert: P. Iuventius Celsus In: Studien zum römischen Recht in Europa I. Budapest, 1992. HERMAN Hertz Joseph: Mózes öt könyve és a haftárák. EMIH. Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség Budapest, 2013. KORMÁNY Attila: A kínai jogi kultúra vázlata. ELTE ÁJDI 2014. MOLNÁR István János: választottbíráskodás és más alternatív vitarendezési módok a nemzetközi kereskedelemben. Budapest, 2013. MOLNÁR Ernő: A hagyomány gyöngyei a Talmud könyvei: Paginarum – Saxum kiadó. Budapest, 1977. NÓTÁRI Tamás: Cicero össze perbeszédei. Lectum kiadó Szeged. 2010. NÓTÁRI Tamás: a jognak asztalánál… 1111 jogi regula és szentecia latinul és magyarul. Magyar Közlöny Lapés Könyvkiadó. Budapest, 2008. SZÉKELY János: Szakértők az igazságszolgáltatásban, Magyar Jog 9/1979. 824.o SZÉKELY János: Szakértők az igazságszolgáltatásban, Magyar Jog 9/1979. ÚJLAKI László: A választottbírósági szerződés jogági elhelyezkedése és tipológiája. Jogtudományi közlöny, vol. 46. 1991. SZEKERES Csilla: a Filozófia és Politika Cicerónál. http://okorportal.hu/wpcontent/uploads/2013/06/2008_3_szekeres.pdf (2015.12.15. 23 óra) 11
