Az Állami Számvevőszék 0334 számú, 2003. szeptemberi keltezésű jelentésének 2. számú függeléke „A 2001. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS TELJESÍTMÉNYELLENŐRZÉSE A népszámlálás más adatgyűjtéssel ki nem váltható módon átfogó képet ad a népesség számáról, demográfiai összetételéről, iskolázottságáról, foglalkoztatottságáról, a lakáskörülményekről, a háztartások és a családok jellemzőiről, ezzel hosszú távra is információt szolgáltat az országos és helyi szintű döntésekhez. A népszámlálás 2001-ben is csak teljes körű adatfelvételen alapulhatott az adatbázisok szűk adattartalma, megbízhatósága, az összekapcsolás technikai nehézségei, valamint az adatvédelmi törvény korlátai miatt. Magyarországon 1870 óta – a helyi közigazgatási apparátusra támaszkodva – rendszeresen, általában tízévente végeztek teljes körű összeíráson alapuló népszámlálást.
1. A MINŐSÍTÉS SZEMPONTJAI A teljesítményellenőrzés során az eredményesség szempontjából minősítettük a feladatot, amely a felvételi tematika egyedisége miatt sem a korábbi (tizenhárom) magyar, sem más külföldi népszámlálással közvetlenül nem volt összehasonlítható. A minősítéshez vizsgáltuk, hogy a jogszabályok, a kormányhatározatok előírásai összhangban voltak-e a nemzetközi követelményekkel, ajánlásokkal a statisztikai gyűjtések népszámlálásra vonatkozó szakmai követelményeivel; a tervezés előkészítése során figyelembe vették-e a jogszabályi előírásokat; a szakmai és pénzügyi tervezést kellő körültekintéssel végezték-e (minden releváns és rendelkezésre álló információt figyelembe vettek-e); a végrehajtás a céloknak megfelelően, a határidők és a jóváhagyott költségvetési keretek betartásával történt-e; a népszámlálás során nyert adatokat hogyan hasznosították, előfordult-e nem hasznosítható adatokra vonatkozó gyűjtés. Az adatok hasznosítása a KSH szempontjából alapvetően azok közzétételét jelenti. Ebben az értelemben például az 1960. évi népszámláláskor felvett, állampolgárságra vonatkozó adatok nem hasznosultak, mivel nem kerültek – primer módon – publikálásra.
2. A FELADAT PÉNZÜGYI ÉS SZERVEZETI KERETEINEK BIZTOSÍTÁSA A népszámlálás feladataira a kormány a 2323/1999. (XII. 7.) határozatában a 20002003-as időszakra összesen 10,6 Mrd Ft összegű előirányzatot biztosított a KSHfejezet költségvetésében.
Az előirányzatok évenkénti összege: 2000-re 1,5 milliárd, 2001-re 9 milliárd, 2002-re 71 millió, 2003-ra 31 millió forint. Az összes előirányzatból a KSH-fejezetnél közvetlenül 4,9 Mrd Ft-ot terveztek felhasználni, a többit a települési önkormányzatok polgármesteri hivatalainál. A KSH-fejezetnél felhasználandó előirányzatból kellett fedezni az adatbeviteli feladatok megvalósíthatósági tanulmány- és tenderköltségét (2,3 Mrd Ft), melyekre közbeszerzési pályázatot kellett kiírni. A címregiszter létrehozását az önkormányzatok részére a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 7. §-a, illetve a törvény végrehajtásáról szóló 146/1993. X. 26.) Korm. rendelet 6. §-a írta elő.
Az Stt. módosításáról és a népszámlálásról szóló, 1999. XII. 16-án kihirdetett 1999. évi CVIII. törvény meghatározta a népszámlálás hatályát, a végrehajtás (helyszíni adatfelvételek és pótösszeírás) idejét és a felvételi tematikát, azon belül az önkéntesen megválaszolandó kérdéseket (egészségi állapot, vallás, anyanyelv). A törvény szerint a népszámlálás kiterjedt „a közösségi elhelyezést szolgáló intézetek (pl. diákotthon, kórház)” megfelelő adataira is, külön intézeti kérdőívek és intézeti épületívek alkalmazásával. Mivel a felvett intézeti kérdőívek (7 ezer) és az intézeti épületívek (10 ezer) száma viszonylag csekély volt, ezeket a kérdőíveket a KSH – külön költségek nélkül – saját fejlesztésű számítástechnikai alkalmazás segítségével maga vitte számítógépre.
A népszámlálás szervezeti-pénzügyi kérdéseiről, a feladatok és a felelősség KSH és önkormányzatok közötti megosztásáról a 76/2000. (V. 31.) Korm. rendelet intézkedett. A rendelet melléklete részletezte (a település népessége szerint differenciáltan) az önkormányzatok által ellátott népszámlálási feladatok (dologi és személyi) normatíváit és díjazási tételeit a népszámlálás szervezeti, technikai és személyügyi feltételei biztosításához az önkormányzatok részére. A KSH feladata volt a végrehajtás előkészítését és végrehajtását szabályozó módszertani útmutatók 2000. XII. 31-éig történő kiadása is. A KSH 2000. június-november között 4 kötetben adta ki az utasításokat a népszámlálással kapcsolatos gyakorlati feladatokra, azok pénzügyi elszámolására és ütemezésére vonatkozóan.
A KSH-fejezet 1999. évi költségvetésében a 2001. évi népszámlálás célelőirányzataként 180 M Ft került jóváhagyásra, amely fedezte a próbaszámlálás 41 757 EFt kiadásait is. A KSH-fejezet 2000. évi költségvetésében 1504,3 M Ft került célelőirányzatként jóváhagyásra. Ebből fizettek a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala részére a címállomány kiindulási adatbázisáért 40 M Ft-ot. A KSH-fejezet 2001. évi költségvetésében célelőirányzatként 9000 M Ft került biztosításra. 2002-ben és 2003-ban azonban már nem volt külön költségvetési előirányzat a népszámlálás adatainak publikálására, jóllehet erre a célra a kormányhatározat eredetileg 102 M Ft-ot írt elő. A KSH 2001 után már nem kezelte kiemelt feladatként a népszámlálást, nem mutatta ki külön az ezzel kapcsolatos kiadásait 2002–2003-ban.
A népszámlálás 2000–2003. évi tervezett kiadása 10,6 Mrd Ft volt, amelyből az önkormányzatok részesedése 53,6%-os (ebből 92% az adatfelvétel). A 2000–2001. évi kiadások összege 10,4 Mrd Ft (10 426 M Ft) volt, ebből az önkormányzatok aránya
csak 33,6%-ot tett ki, mivel az önkormányzatok felelősségi körébe utalt egyes feladatokat a KSH, illetve a megyei igazgatóságok végezték el (címkezelés, térképek biztosítása). A KSH megoldotta a népszámlálás szakmai-informatikai-pénzügyi területeinek koordinációs feladatait az előkészítés és a tényleges adatfelvétel során, egyben a népszámlálással egy időben a másik két cenzus, de különösen az ÁMÖ-erőforrás igényei összhangba hozását. Bár időben az ÁMÖ volt előbb, mégis a népszámlálások során felgyülemlett nagyobb tapasztalatok miatt a számlálóbiztosok szervezése, a területi előkészítés, a kérdőívre és a végrehajtási utasításokra vonatkozóan, míg az ÁMÖ a finanszírozással kapcsolatban nyújtott megoldásokat.
A népszámlálás és az ÁMÖ területi és feldolgozási munkáinak, valamint a népszámlálás szervezési kérdéseinek koordinálására a KSH elnöke Cenzus Bizottságot hozott létre, amely 1999 júliusa és 2001 novembere között működött. Tagjai az elnökhelyettesek (a koordinációs elnökhelyettes volt a bizottság vezetője), a cenzusok lebonyolításáért felelős két szakmai főosztály (Mezőgazdasági statisztikai és Népszámlálási Főosztály), valamint az Informatikai, a Pénzügyi és a Költségvetési-, továbbá a Területi és Koordinációs Főosztály vezetője, munkatársai, több megyei igazgató – rotációs rendszerben – és a KSH elnöke, összesen 30 fő.
A KSH szakértői bizottsága megvizsgálta és összevetette a hagyományos és az OCR (optikai kódfelismerés) technikájú feldolgozást. Megállapításuk szerint noha az ilyen jelentős volumenű feldolgozásnál, mint a népszámlálás (15 millió kérdőív), a fajlagos költségek már azonosak (például az OCR jobb minőségű, azaz drágább papírból készült kérdőíveket tesz ugyan szükségessé, de a kapcsolódó nyomdai munkák költsége már kompenzálja ezt a kisebb festékmennyiség) és a – jobb minőségből adódó – kevesebb számú technikai meghibásodási lehetőség miatt az OCR a hagyományos rögzítésnél – mivel a hibafelismerés és -kezelés „intelligensebb” – jobb adatminőséget eredményez. Az 1990. évi népszámlálás adatfeldolgozását végző SZÜV már nem rendelkezett stabil és megfelelő fejlesztői és rögzítő kapacitással, ezért a hagyományos rögzítés mellett szükség lett volna a megyei igazgatóságok gépparkjára is, mely esetben azok állományát nem lehetett volna más szakmai feladatokra (a kérdőívek átvétele-ellenőrzése, kódolás stb.) igénybe venni. A KSH – a szakértői bizottság javaslatát figyelembe véve – 2000. III. 16-án a népszámlálás „OCR technikájú adatbeviteli rendszerének kidolgozása, megvalósítása és működtetése” tárgyában közbeszerzési pályázatot írt ki, amelyen a második fordulóban egy külföldi számítástechnikai cég magyarországi vállalkozását (Kft.) hirdette ki győztesnek a KSH, a MEH és PM képviselőiből álló bizottság (2000. X. 27.). Ezt követően 2000. XI. 6-án kötötték meg a szerződést. A Döntőbizottságnál két pályázó 2000. VII. 25-én jogorvoslati eljárást indított. A kérelmezők szerint a KSH, mint ajánlatkérő, megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény több szakaszát: nem biztosította az ajánlattevők esélyegyenlőségét, eljárásjogi hibákat követett el, nem az előírtaknak megfelelően történt a bírálat, mert nem az ajánlati felhívásban meghatározott, legkedvezőbb ajánlatot tevő pályázót hirdették ki győztesnek. A Döntőbizottság megállapította, hogy a kérelem részben alapos volt, ezért az ajánlatkérő eljárást lezáró döntést megsemmisítette és kötelezte a KSH-t, hogy a kérelmezők részére 30– 30 000 Ft igazgatási szolgáltatás díjat fizessen meg. A Döntőbizottság döntését a Kft. a Fővárosi Bíróságnál megtámadta, amely a Döntőbizottság eljárását felfüggesztette. Az
ajánlatok újraértékelését követően ismét nyertesként kihirdetett Kft.-vel a szerződést megkötötték.
A Kft.-vel megkötött szerződés 15 millió kérdőív feldolgozására szólt, abban az adatok (bruttó) egységdíja 66,12 Ft, az archivált képeké 47,88 Ft, a megsemmisítésé pedig 1,00 Ft. A szerződés az előkészítés befejezésétől a feldolgozás befejezéséig szólt. Az OCR-technika használatának előkészítésekor hasznosították az 1999-es francia népszámlálás tapasztalatait. Ezek részben technikai jellegűek voltak (a leolvasás megkönnyítése érdekében csak egyetlen vakszín a kérdőíven és egységes toll használata), részben szervezési jellegűek (biztosítani a javítás, kódolás lehetőségét, az üzemszerű működés idejére a kiértékelő-beolvasó és javító-ellenőrző programoknak már készen kell állni és garantálni az adatfeldolgozó központban az állandó jelenlétet).
A vállalkozási szerződést 2001. VI. 22-én módosították az adatvédelmi biztos 2001. I. 12-ei és a II. 20-ai állásfoglalásai miatt (a lakáskérdőíveken a címet nem kell kitölteni, valamint a kérdőívek szkennelt képeit az azonosító adatoktól megfosztottan és az érzékeny adatokat tartalmazó oldalak nélkül kell tárolni, az eredetileg számított képviseleti mintát a megbízhatóság elérése érdekében növelni szükséges [5% helyett 12%]). Ennek következtében több kérdőívet kellett a képviseleti mintához feldogozni, így az eredeti szerződésben meghatározott két határidőt is módosították. Az adatfeldolgozást végző Kft. a szerződéses kötelezettségeinek eleget tett. A képviseleti minta feldolgozására vonatkozó határidőt napra pontosan, a végső feldolgozást a határidőnél két héttel előbb teljesítették. A Kft. részére 2001. VI. 18.–XI. 13. között 22 számla alapján 1691,2 M Ft került kiegyenlítésre (57,5% a kérdőívek feldolgozása, 41,6% a képek archiválása, a többi a kérdőívek megsemmisítése), valamint a szerződésmódosításban részletezett feladatokra további 35 M Ft, összesen 1726,2 M Ft. A közbeszerzéssel kiválasztott szakértői-konzultációs feladatokat ellátó rt. részére az OCR technikájú feldolgozásra vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány elkészítésével, a tender előkészítésével, valamint a monitoringgal és minőségbiztosítással kapcsolatos költségekre 1999. IX.–2001. XI. között kifizetett 150,2 M Ft-tal együttesen 1876,4 M Ft, ami a kormányhatározatban ezekre a célokra meghatározott 2,3 Mrd Ft alatt maradt. A népszámlálás szükségessé tett informatikai fejlesztéseket a Központi Igazgatásnál és a megyei igazgatóságoknál egyaránt (930 M Ft), mivel hálózaton kívüli munkaállomásokat kellett használni.
Az adatbevitel a módosított szállítási tervnek megfelelő sorrendben és ütemezésben történt, melyet a szakmailag felelős két főosztály (Népszámlálási és Informatikai) közösen határozott meg. Három kiemelten fontos határidőt kellett figyelembe venniük: a törvény előírása szerint a helyszíni adatfelvételt 2001. II. 1–21. között kellett végrehajtani (a pótösszeírást pedig II. 28-áig); az adatfeldolgozásra vonatkozó szerződésben meghatározott határidőket; a munkát úgy kellett ütemezni, hogy a KSH elnökének döntése szerint a képviseleti minta alapján a 176 egyéni országgyűlési választókerületre vonatkozó adatokat 2002. februárban, a megyék településsoros adatait pedig 2002 szeptemberében nyilvánosságra lehessen hozni. Módosításra egy alkalommal került sor (2001. július), a megyei igazgatóságok eltérő leterheltsége miatt, amelyet főleg a földhivatali regiszterek megbízhatatlansága miatti többletmunka okozott.
Az előkészítés és az adatfelvétel alatt meghatározott időszakonként (általában 3–4 naponta) a megyei igazgatóságok népszámlálási felelősei az adatfelvétel aktuális állásáról a Népszámlálási Főosztály részére jelentést küldtek. Azok alapján a KSH vezetése rendszeres tájékoztatást kapott. Az összeírási anyag beérkezésétől kezdve számítógépes monitoring rendszer működött, amely számlálókörzetenként (52,7 ezer) figyelte a kérdőívek beérkezését és feldolgozását. 3. A NÉPSZÁMLÁLÁS SZAKMAI ELŐKÉSZÍTÉSE ÉS VÉGREHAJTÁSA A 2001. évi népszámlálás felvételi tematikája az 1990. éviétől nagyobb mértékben tért el, mint az egymást követő korábbi népszámlálásoké. A 2001. évi népszámlálás adatfelvételi programja bővebb volt, mint a korábbi népszámlálásoké: a személyi kérdőív 25, a lakáskérdőív 15 kérdést – és további alkérdéseket – tartalmazott. A KSH a népszámlálás kérdéseinek összeállításánál a széles körű egyeztetetéseket hasznosítva vette figyelembe a KSH-n belüli szakmai szempontokat, a nemzetközi elvárásokat. Az adatvédelmi előírásokat betartották, ez a feldolgozásnál utólagos költségeket jelentett. Az összeírás kérdései meghatározásánál figyelembe kellett venni az alábbi – egymást átfedő – szempontokat: –
a népszámlálások „hagyományos” kérdéseit az összehasonlíthatóságra, az idősorok megőrzésére tekintettel;
–
a társadalmi-gazdasági fejlődésnek a korábbi – 1990. évi – népszámlálás óta jellemzővé vált jelenségeit;
–
az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (EGB) regionális ajánlásait és az EUROSTAT 2001. évi népszámlálások és lakásösszeírások közösségi programjához kiadott útmutatóját (3/1999/E/N10), amelyekben a nemzetközi összehasonlíthatóság fontos szempont;
–
a felhasználók igényeit, valamint
–
az adott kérdés lakossági fogadtatását és a válasz megbízhatóságát, a kitöltés idő- és költségigényét (egy összeírási helyen a számlálóbiztos legfeljebb háromnegyed órát tölthet – azt követően már jelentős adatromlásra lehet számítani).
A kérdések kialakításánál a szempontokat figyelembe vették. A kérdőívekre vonatkozó végleges döntést a KSH elnöke hozta meg. A kérdések közé felvették az EGB ajánlásait, így több, a megelőző népszámlálások során nem szereplő kérdés került – ismét – felvételre (például a felekezeti hovatartozás utoljára az 1949. évi népszámláláskor került felvételre). Az EU szerint kötelező témakör az állampolgárság, ezért felvételre került, jóllehet a magyar népszámlálásokban 1970 óta nem szerepelt. Új felvételként szerepeltek például a második tanintézetre/szakra vagy a munkáltató dolgozói létszámára/tulajdoni jellegére/külföldi érdekeltség jelenlétére vonatkozó kérdések.
A népszámlálást elrendelő törvénytervezet országgyűlési bizottsági vitáira (1999. október) már elkészült – a próbaszámlálás tapasztalatait is hasznosítva – a részletes, kérdőívmélységű felvételi tematika. Ennek ellenére a KSH-n belül még nem tekintették véglegesnek a kérdőíveket; a szakfőosztályok és a kutatóintézetek további (al)kérdéseket kívántak beállítani, a megyei igazgatóságok egy része pedig generálisan csökkenteni akarta azokat. A belső véleménykülönbségek egyeztetésére 2000. IV. 11-én a KSH Vezetői Kollégium és Igazgatói Értekezlet – ismét – napirendjére tűzte a kérdőívek megtárgyalását. Itt a (személyi) kérdőív kérdései
csökkentésre kerültek, elsősorban a kitöltés szempontjából legnagyobb időigényű oktatási blokk. A csökkentések lényegesen nem befolyásolták az adatminőséget. A végrehajtott próbaszámlálások eredményeként egyes kérdések elhagyásra kerültek, másokat lerövidítettek. Az összeírási kérdőív formátuma és terjedelme változott. Új módszer került bevezetésre a címkezeléssel kapcsolatban. A próbaszámlálásra 1999. VII–XII. között került sor egy – üdülőteleppel is rendelkező – városban (Hajdúszoboszló) egy városrészben (Eger) és 14 – heves megyei – községben, amely mintegy 50 ezer adatszolgáltatóra terjedt ki. A népszámlálás egy eszmei időpontra vonatkozóan készül, ezért a próbaszámlálás adatai nem kerülhettek közvetlenül felhasználásra.
A belső egyeztetéseken túlmenően megtárgyalták a felvételi tematikát az MTA illetékes bizottságai (a statisztikai és a demográfiai) és az OST is. Az adott területekre vonatkozóan az illetékes minisztériumokkal és országos hatáskörű szervekkel (például a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal) is egyeztettek a KSH szakemberei. A népszámlálás adatfelvételét hagyományosan a helyi közigazgatási szervek végezték, a feladatot a napi munkájukkal összeegyeztetve kellett ellátniuk. A helyi önkormányzatok kötöttek szerződést a mintegy 40 ezer számlálóbiztossal és minden 4 számlálóbiztos után 1 felülvizsgálóval. Az önkormányzatokkal pedig a megyei igazgatóságok – a Központi Igazgatás által kiadott minta alapján – szerződtek. Az összeírásban résztvevők utólag, a tényleges és elfogadott teljesítmény alapján kapták meg a díjazásukat. A helyszíni felvétel első lépéseként a népszámlálás előkészítésekor kialakított címállományból az összeírás körébe tartozó lakóegységek közül a törvény által meghatározott időszakban (2000. VII. 1.–VIII. 31. között, azaz üdülési időszakban) elvégezték az előzetes helyszíni adatfelvételt a – zárt tömbbe épített – üdülőegységekre vonatkozóan. Mivel a lakóépületek – az üdülőket is beleértve – összeírása a népszámláláskor történt, az önkormányzatok – az igazgatóságok javaslata alapján – maguk dönthették el, élnek-e az előzetes összeírás lehetőségével, vagy az adatok teljes körűségét úgy is képesek biztosítani, ha csak 2001 februárjában végzik el az üdülők felvételét. Kevesebb mint 300 önkormányzat élt az előösszeírással.
A KSH biztosította az adatfelvételkor és adatfeldolgozáskor egyaránt a teljes körűséget és a minőséget, beleértve az adatfeldolgozáshoz szükséges technikai minőséget is. 4. A NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAINAK HASZNOSÍTÁSA A népszámlálás adatainak publikálása (milyen adatokat, milyen sorrendben és milyen időben) alapvetően a korábbi népszámlálásokkal kapcsolatban kialakult gyakorlatnak megfelelően történt, a KSH saját döntése szerint. Az aktuális társadalmi elvárások miatt a nemzetiségekre vonatkozó adatok feldolgozása, nyilvánosságra hozatala prioritást kapott. A népszámlálás hasznosításával kapcsolatban kormányhatározat írta elő a településenkénti címregiszterre kormányrendelet kiadását, amelyre nem került sor. A népszámlálás területi előkészítése során kiderült, hogy az önkormányzatok általában nem rendelkeznek címregiszterrel vagy azok nem megbízhatóak. Az önkormányzatok esetlegesen fordultak a
KSH-hoz az ott rendelkezésre álló adatokért. A KSH az igényeket térítésmentesen kielégítette, ez azonban nem pótolja az intézményes megoldást.
A népszámlálási adatok standard publikálása az ún. számozott kötetekben történik. Elsőként – hagyományosan – a számlálóbiztosok által végzett külön kigyűjtésekből készült összesítések alapján. Előzetes adatok jelentek meg. A helyszíni ellenőrzés befejezéséig 7 kötet került kiadásra, további tizenöt kiadását 2003-ra, a maradék 10 kötetét 2004-re tervezik. Az 1980. évi népszámlálással kapcsolatban 36, az 1990. évi népszámlálásról pedig 27 számozott kötet jelent meg, a megyei kötetek külön számozás alatt kerültek kiadásra.
A 2001. évi népszámlálás adatait a KSH – összevetve a korábbiakkal – időben előbb, nagyobb adattartalommal, valamint – a legfontosabb kötetek esetében – angolul és CD-ROM-on/interneten is közzétette. Az előzetes adatok az 1990. évi népszámlálásról a felvételt követő 8. hónapban jelentek meg, míg a 2001. évi esetében már a 6. hónapban, kétszer akkora terjedelemben.1 (Ezenkívül a kiadvány egyidejűleg megjelent – magyarul és angolul – CD-ROM-on és felkerült az Internetre is.) A – kisebb – képviseleti minta alapján készült kiadványt az 1990-es népszámlálásról 19 hónappal később adták ki, míg a 2001. évi népszámlálás esetében – 70%-kal bővebb adattartalommal – már a 10. hónapban, egyidejűleg Interneten is hozzáférhetővé téve. A magyar és angol nyelven elkészült CD-ROM-ot 12 hónappal előbb adták ki, mint az 1990. évi népszámlálás esetében. A nemzetiségi kötődéssel kapcsolatos adatok az 1990-es népszámlálást követően 41 hónappal később jelentek meg, a 2001. évi népszámlálásról (70%-kal nagyobb terjedelem mellett) 18 hónappal később. A fővárosi és megyei kötetek esetében a megjelentetés időpontja 30, illetve – közel 20%-kal nagyobb terjedelem mellett – 24 hónap.
A képviseleti minta alapján az egyéni országgyűlési választókerületre vonatkozóan összeállított kiadvány a KSH elnöke által meghatározott – határidő előtt két hónappal, 2001 decemberében jelent meg. A 2002. évi önkormányzati képviselő választások idejére, 2002 szeptemberére nem sikerült kiadni a főváros és a megyék településsoros adatait a nagy mennyiségű adat KSH-n belüli kezelésével kapcsolatban felmerült informatikai, illetve a feldolgozás ellenőrzése során feltárt problémák miatt. (A fővárosi és megyei kötetek csak 2003. februárban kerültek publikálásra.) Ugyanakkor a nemzetiségi kisebbségi önkormányzati választásoknál hasznosítható, a nemzeti kisebbségekre vonatkozó adatokat a tervezettnél előbb, már 2002. júliusban kiadták, egyidőben a vallási helyzetet bemutató adatokkal. Az 1990. évi népszámlálásnál a 2%-os képviseleti mintát a teljes feldolgozás során még egyszer feldolgozták – a 102%-os feldolgozás növelte a költségeket. 2001-ben csak egyszeres adatelőkészítés (kódolás) és adatbevitel történt, így a képviseleti mintával kapcsolatban nem jelentkeztek pótlólagos nyomdai, másolási, előkészítési és adatbeviteli költségek.
A népszámlálás során elkészült 4,3 millió lakás- és több mint 11 millió személyi kérdőív, a lakáskérdőívekről 13 millió kép, és a személyi kérdőívek különleges adatokat nem tartalmazó oldalairól 33 millió, a különleges adatairól 11 millió kép, 1
A standard kötetek nyomdai formátuma az 1990. évi népszámláláséhoz hasonló volt, így a nagyobb terjedelem a nagyobb adatmennyiséget jelzi.
valamint a digitális térképek olyan adatállományt képeznek, amelyek a különböző célú elemzésekhez a piaci alapú értékesítéséhez megbízható alapot nyújtanak. A népszámlálás eredményei hasznosításának további lehetőségei: –
a közösségi elhelyezést és ellátást nyújtó intézetek regiszterének a helységnévtári adatbázisnak az összeállításánál;
–
a statisztikai nómenklatúrák (FEOR, TEÁOR) esedékes felülvizsgálatánál, a több év óta húzódó képzettségek egységes osztályozási rendszerének kialakításánál, véglegesítésénél.
A KSH szakmai irányításával, az önkormányzatokkal jól meghatározott feladatmegosztásban, a – részben törvényben is meghatározott – szakmai és a nemzetközi igényeknek, ajánlásoknak megfelelően, a törvényben előírt időben, a jogszabályokban rögzített, előre megtervezett költségkereteken belül került végrehajtásra a 2001. évi népszámlálás. A KSH ennek során a jogszabályokban részére meghatározott feladatait végrehajtotta. A felvett adatok a KSH által meghatározott módon és időben kerültek feldolgozásra. Mind a felvételi tematika, mind a felvétel előkészítése és végrehajtása, mind pedig az adatok feldolgozása biztosította, hogy a KSH minden adatot hasznosítani, azaz publikálni tudjon. Ugyanakkor a népszámlálás hasznosítása körében egyes célokat nem valósítottak meg maradéktalanul. Nem készült el a településenkénti címregiszterre vonatkozó, kormányrendelet szintű szabályozás. A megyék (főváros) településsoros adatait tartalmazó kiadványokat a 2002. évi önkormányzati képviselőválasztások idejére nem sikerült megjelentetni. Budapest, 2003. szeptember”