For English, please see below.
Az áldás ereje– Szvámi Dzsotirmaja Előzmények Sri Joshi Chungath, az indiai Kerala tartomány Trichur nevű városából, keresztény családba született Sri Tharyan úr és Rosily asszony másodszülött gyermekeként. Fiatal üzletember vált belőle, gondolkodásában és cselekedeteiben precíz. Emellett elszánt kommunista volt – és lázadó. Egy tehetős, szorosan összetartó család tagjaként mindene megvolt a világon. Ami a szívén, az a száján; munkáját gyakorlatiasan végezte. Tizennégy éves korában feladta a húsevést. Talán ez volt az első külső jele annak, hogy a spiritualitás felé fordult. Aztán fiatalsága teljében Sri Joshi meglátta Sri Sri Ravi Shankart, akit tanítványai csak Gurudzsinak hívnak, egy trichuri nagygyűlésen. Sri Joshi akkor nem volt más, mint egy kis csepp az óceánnyi tömegben, akik ott tolongtak azért, hogy egy pillantást vethessenek a Mesterre. De ez az élmény megérintette őt legbelül, és a szíve mélyéig hatolt. Ez volt az a pillanat, amikor a vízcsepp megértette, hogy része a nagy óceánnak. Innét indult el az útja. Rövid időn belül Sri Joshi elvégezte az Élet Művészete tanfolyamot, a módszer tanárává vált, majd Szvámi Dzsotirmaja lett belőle, a híres Áldásosztó. Szvámi Dzsotirmaja így emlékszik vissza útjára a Lélek felé.
Áldás Semmi más, mint Gurudzsi áldása az, ami lehetővé tette számomra, hogy áldást osszak. Az áldásnak három lépése van: a Felfedezés, a Megtapasztalás és a Kifejezés. Eleinte szükséges a vágy, hogy mindent megértsünk. Az Igazság keresőjévé kell válnunk. Az a vágy hajtson minket, hogy megismerjük a teremtést, az elmét, a lelket és a spiritualitást. Ez a Felfedezés – a vágy, hogy megértsünk mindent magunk körül. A második lépés az, hogy ezen a folyamaton keresztül megyünk – a Megtapasztalás. Ez nagyon fontos. Végül a Kifejezés – amikor a szerzett tudás kifejezésre jut. Ez az Áldás.
Élettapasztalatok Azokban a sűrű napokban, amikor Sri Joshi a vállalkozását vezette és közben Élet Művészete tanfolyamokra járt, Gurudzsi megkérte, hogy költözzön a bangalóri Ashramba. A család felháborodott ezen; csak édesanyja nem lepődött meg: ő már régóta érezte, hogy fia, aki tele volt Isteni Kegyelemmel, messzire fog jutni a spirituális fejlődésben. Amikor Sri Joshi megérkezett az Ashramba nagyon szívélyes fogadtatásban részesült. Mindent megkapott, amire vágyott. Saját szobája volt, Gurudzsival egy autóban utazhatott, és mindenki szeretettel és tisztelettel nézett rá! Mi más kellett volna? Öt hónap múlva Gurudzsi azt a feladatot rótta rá, hogy vegye ki a részét az Ashram háztartási részlegének munkájából. „Az egész világ láthatja a mosolyodat”, mondta Gurudzsi. Sri Joshi boldog volt. Végül is Gurudzsi akarta, hogy ezt csinálja. Amikor belépett a háztartási részlegbe, szolgálatot osztottak rá, sok szeretettel – ki kellett takarítania minden szoba mellékhelyiségét, vödörrel és seprűvel a kézben. Nagyon nehezen vette rá magát erre a munkára. Másnaptól kezdve a tiszteletnek, ami korábban csak úgy ömlött rá, nyoma sem volt. Az emberek még azt is letagadták, hogy ismerik. Minden megváltozott. Amikor már az is megfordult a fejében, hogy otthagyja az Ashramot, majdnem sírva fakadt. De aztán eszébe ötlött Gurudzsi mosolya, és hirtelen minden kétsége tovaszállt. Nem volt több kérdés. Ezután teljes erőbedobással végezte a szolgálatot. A WC pucolás élvezetessé vált. Érezte, hogy a lénye belsejében tisztulás kezdődött. Az elmélyét gúzsba kötő kötelékek meglazultak. Elkezdte megtapasztalni a tudást. Időközben a háztartási részleg vezetője lett. Azokban a napokban nem volt idő alvásra vagy evésre. Folyamatosan panaszokat hallott mindenfelől. Négy és fél évig folytatta ezt a munkát, minden pillanatát élvezve. Akkorra már elmerült a Guru nagyságában.
Egy nap kiderült, hogy az ő neve is ott van a kinevezésre felterjesztett szvámik listáján! Ez a Guru Kegyelme volt! Így vált Joshiból Sri Dzsotirmaja. Később, teljesen váratlanul, Gurudzsi érte küldetett, hogy hagyja abba munkát a háztartási részlegen, és azt mondta neki: „Menj, és áldj meg mindenkit”. Utasítást kapott a Gurutól. Nem volt mit tenni. Az áldásokat saját szülővárosában, Trichurban kezdte. Meglátogatta a város legnagyobb közösségi házát, és majdnem ezerkétszáz embert megáldott. A következő állomás Ernakulam volt, ahol háromezer embert áldott meg. Calicutban a szám tízezerre emelkedett. Ebben az időben alakult ki a kifejezés „Anugrahotsavam”, ami annyit tesz: az Áldások Ünnepe. Amikor Gurudzsi meghallotta ezt, elmosolyodott, és azt mondta: „Menj, álld meg az egész világot!”. Amikor a Kerala tartomány Pakkalad városából érkező küldöttség a bangalóri Ashramban arra kérte Gurudzsit, hogy engedélyezze, hogy Áldások Ünnepét szervezhessenek lakóhelyükön, Gurudzsi azt mondta nekik: „Úgy szervezzétek meg az eseményt, mintha én jönnék közétek”. Szíves örömest teljesítették kérését. Ennek eredményeképp emberek tízezrei vettek részt az Áldások Ünnepén Pakkaladban. Ez az esemény, amelyen számos az Élet Művészete mozgalmat nem ismerő ember is részt vett, minden addigit túlszárnyalt. Szvámidzsi: „Amikor az emberek azt mondják nekem, hogy az áldásokon keresztül megtapasztalák a Sudarshan Kriyát, a szívem eltelik hálával.”
Áldásosztás külföldön Az Áldások Ünnepe Oroszország, Mongólia, Tajvan, Dubai, Bahrain, Abu-Dzabi és Oman után felrázta Bulgáriát, Lengyelországot, Németországot és Franciaországot is. Ezen utak során háromszor annyian részesültek áldásban, mint előtte összesen. A Szvámi az egyik csodálatból a másikba esett.
Élmények Dubaj Szvámidzsi: Az áldás osztásra való felkészülés Dubajban nagyon körültekintően zajlott, mivel szigorú szabályokat és előírásokat kellett követni. Emiatt olyan rítuálék, mint a lábfej megérintése és hasonlók, teljesen ki voltak zárva. Az este hét órakor kezdődő Áldások Ünnepe csak éjfélkor fejeződött be. Amikor jöttem le a lépcsőn az esemény után, a szervezők csodálkozással vegyes meglepődéssel az arcukon álltak ott. Elmondták nekem, hogy az áldásosztás alatt megérkezett a rendőrség, és kikötötte, hogy a program nem tarthat tovább éjfélnél. De ők nem vették rá magukat, hogy átadják ezt az üzenetet nekem. Erről mit sem sejtve, pontban éjfélkor fejeztem be az áldásokat!”. Bangalór Egy ünnepséget szerveztek Bangalór tartomány Indira Nagar városában. Vendégként mentem az eseményre, Gurudzsi utasítása szerint. Amikor odaértem, még csak néhányan lézengtek ott. A szervezők nagyon feldúltak voltak. Azt hajtogatták nekem, hogy majd legközelebb szerveznek egy nagyszabású programot. A járdán álltam, amikor egy asszony odajött hozzám, és így szólt: „Szvámi, kérlek áldj meg.” Az áldás után boldogan távozott. Egy idő után még ketten érkeztek. Aztán fokozatosan áramlani kezdtek a helyszínre az emberek. Este fél tizenegy lett, mire az utolsó személyt is megáldottam. Teljesen meglepődtem, amikor a szervezők közölték velem, hogy több mint hatezren részesültek áldásban. Nem is voltam tudatában mi történik körülöttem. Elmondták, hogy közlekedési dugó alakult ki, és a rendőrségnek kellett rendet tennie. Még a rendőr-százados, aki a tömeg megrendszabályozására érkezett a helyszínre, is levette a kalapját, és áldást kért! Mi más ez, mint Gurudzsi kegyelme? – mondja Szvámidzsi. Tumkur Érdekes úti élményben volt részem Tumkurban, Bangalórhoz közel. Az ajándékok, amelyeket az áldásra érkezők hoztak, mindenkit megleptek. Zsákszámra volt ott gyümölcs, zöldség és rizs, virágfüzérek ezrei, ruhák, kókuszdió, pénz....! Minden képzeletet felülmúlt. Akkor egy felejthetetlen dolog történt velem. Az áldás osztás alatt odajött hozzám egy szegény fiú, aki cukornád-lét árult a közelben, hogy áldást kérjen. Miután megkapta az áldást, egy garast adott nekem adományként. Mivel nagyon szegénynek tűnt, visszaadtam neki a pénzt. Erre így szólt: „Szvámi, kötelességem, hogy ezt az adományt odaadjam, az Ön kötelessége pedig, hogy elfogadja azt.” Ezt hallva, el voltam ámulva. Az Ashramba visszaérve azt a pénzt külön adtam oda Gurudzsinak, szívem eltelve örömmel. Gurudzsi megérintette a pénzérmét, és megáldotta. Biztos vagyok benne, hogy abban a pillanatban a fiú részesült Gurudzsi áldásában”.
Minden Kegyelem Szvámi Dzsotirmaja: „Az áldásosztás képessége nem olyan erő, amit meg kell kapnunk ebben az életünkben. És szvámivá válni – nem kell, hogy ebben az életben megtörténjen. Ennek az erőnek a megtapasztalása teljes mértékben a Guru Kegyelmének köszönhető. Ilyen értelemben Szvámi Dzsotirmaja nem is létezik. Nagy szerencse ért, hogy megkaptam azt az áldást, hogy a Kegyelem áramoljon rajtam keresztül. Amikor először elvégeztem a tanfolyamot, az volt a vágyam, hogy Gurudzsi mindig velem legyen. Most is csak ez az egyetlen vágyam. Újra és újra hálás vagyok, hogy Gurudzsi teljesítette a kérésemet.”
The Power of Blessing – Swami Jyothirmajah History Sri Joshi Chungath, a native of Trichur, Kerala, was born into a Christian family as the second son of Sri Tharyan and Smt Rosily. He grew into a young businessman, precise in thought and action, in addition to being a staunch communist and a rebel too. Born into an affluent, close-knit family, he had all the comforts of the world. He would say what he wanted to say on the face, he would do his work in a no-nonsense manner. At the age of fourteen he had got attracted to vegetarianism. May be this was a prelude to his entry into spirituality. Anyway at the prime of his youth, Sri Joshi saw Guruji in an Anandotsavam at Trichur. Sri Joshi was then nothing but a small drop in the ocean of people who had thronged to have a glimpse of the Master! But that sight touched him deep in the core of his heart. It was a moment when the droplet understood that it was a part of the ocean. And then onwards the journey started. Within no time, Sri Joshi did the AOL course, became a teacher and finally the Swami Jyothirmayah, the renowned blesser. Swami Jyothirmayah here recollects his journey towards the Spirit. __________________________________________________________________________________________
Blessing “It is nothing but Guruji’s blessings that has given me the capacity to bless. Blessing works in three stages:Explore, Experience , Express. At the outset, there should be the desire to know everything. One should be a seeker of the Truth. The desire here is to know the creation, mind, soul, spirituality etc. The desire to know everything that is different--- Explore. The second step is going through it--- Experience. This is very important. Finally that gets expressed--- Experience. This is what blessing is. __________________________________________________________________________________________
Life’s Experiences During those hectic days of managing business as well as taking Art of Living courses, Guruji called Sri Joshi and asked him to stay in the Bangalore Ashram. The family was upset at this call; but to his mother, this was not a surprise since a great person had long ago predicted that her son who was filled with the Grace of God would attain spiritual heights. When Sri Joshi left home for the Ashram, he was received with a very cordial welcome. He had all that he wanted. He had his own room, he could travel with Guruji in the car and everybody looked at him with love and respect! What more was needed? After five months, Guruji assigned him the duty of looking after the housing matters of the Ashram. “The entire world can see your smile”, said Guruji. Sri Joshi was happy. After all, this was what Guruji wanted him to do. When he reached the housing department, he was allotted a Seva, with lots of love- he had to clean the toilet of every room, carrying the bucket and the broom in his hands. He accepted the work with lot of difficulty. From the next day onwards, the respect that was showered on him was no longer there. People even refused to recognize him. Everything had changed. He was almost in tears that he even thought of leaving the Ashram. But when Guruji’s smiling face flashed into his mind, it seemed that all problems had melted away. He was relieved. There was no second thought. He started doing Seva one hundred per cent. Toilet cleaning became a pleasure. He felt purification happening within him. The cords of entanglement in his mind were being loosened. He started experiencing knowledge. Meanwhile, he had become the HOD of the housing department. Those were the days when he would not get time to sleep or eat. He was constantly hearing complaints all around. He continued this work for four and a half years, thoroughly enjoying everything. By then, he was immersed in the maahaatmya of the Guru. One day he came to know that his name also was included in the proposed list of Swamis! It was the Grace of the Guru! Thus Joshi became Swami Jyothirmayah. Later, unexpectedly, Guruji sent word to him, asking to stop Seva in the housing department. Guruji then added, “Go and bless everyone”.
The Guru had given the word. He had nothing more to think. His starting point for blessing was none other than his home town, Trichur. He visited the main center there and blessed nearly 1200 people. The next was Ernakulam, where he blessed 3000 people. In Calicut, the number rose to 10000. It was then that the name Anugrahotsavam (celebration of blessings) was coined. When Guruji heard about this, he smiled and said “Go and bless the whole world”. When the organizers from Palakkad, Kerala, met Guruji at the Bangalore Ashram asking his permission to conduct Anugrahotsavam, Guruji told them “Organize the program as you do when I come to your place”. They followed it wholeheartedly. As a result tens of thousands of people participated in the Anugrahotsavam at Palakkad. This event, in which a number of non Art of Living people participated was really a record. Swamiji says “When people say that they experience Sudarshan Kriya through blessings, my mind is filled with gratitude”.
Blessings Abroad Anugrahotsavam rocked the European countries of Bulgaria, Poland, Germany and France in addition to Russia, Mongolia, Taiwan, Dubai, Bahrain, Abu Dhabi and Oman. The number who received blessings was three times more than what it was till then. Everything was a wonder.
Experiences Dubai Swamiji says ”The preparation for the blessing program at Dubai was organized with great care due to strict rules and regulations to be followed there. As a result, rituals like touching the feet etc were totally excluded from the program. The Anugrahotsavam which started at 7-00 pm, came to a close at 12-00 midnight only. Seeing me coming down after the event, the organizers stood with wonder writ on their faces. They told me that while the blessing was in progress, the police had come saying that the program should not go beyond 12 o’clock. They were reluctant to pass on this message to me. Unaware of all this, I had finished the blessings at sharp 12 midnight!” Bangalore “A padayaatra was organized at Indira Nagar, Bangalore. I went for the program as a guest as per the instructions of Guruji. When I reached there, only a few had arrived. The organizers were very upset. They told me that they would organize a grand program later. I was standing on the pavement, consoling the organizers when a lady came towards me and said “Swami, please bless me.” After the blessing she left happily. After some time two people came. Gradually it became a flow of people. It was 10-30 pm by the time the last person was blessed. I was amazed when the organizers told me that more than 6000 people had received the blessing. I was not aware of what was going on. I was told that there was a traffic jam and the police had to intervene. It seems the sub-inspector who had come to tackle the crowd, had himself removed his cap and received the blessing! What else is this, than Guruji’s Grace?” says Swamiji. Tumkur “A travel experience at Tumkur, near Bangalore, is quite interesting. The gifts which were given by those who came to receive the blessing, surprised everyone. There were bags and bags of fruits, vegetables and rice, thousands of garlands, dresses and coconut and money………! It was beyond one’s imagination. An unforgettable incident also happened. While the blessing program was going on, a poor boy who was selling sugar cane juice nearby, came to get the blessing. He received the blessing and gave Rs.5/- as dakshina. Since he looked very poor, I gave the money back to him. Then the boy responded, “Swami, my duty is to give you dakshina and your duty is to accept it.” Hearing this, I was stunned. On returning to the Ashram, I gave that money separately to Guruji with a heart filled with joy. Guruji touched the coin and blessed it. I am sure, at that moment, the boy would have experienced Guruji’s blessing.”
Everything is Grace Swami Jyothirmayah says, “The power to bless need not be a power received during the present life time. And being a Swami too, need not be of the present life. But experiencing that punya is wholly the Grace of the Guru alone. In such a situation, Swami Jyothirmayah does not exist. It is my great fortune that I have got the blessing, for Grace to flow through me. When I first did the course, my wish was that Guruji should always be with me. Now too, that is my only wish. Again and again, I feel grateful that Guruji has granted me my wish.”
