Általános forgalmi adó a hazai és nemzetközi gyakorlatban
T A R T A L O M Bonácz Zsolt rovata Az áfatörvény 2014. évi változásai (2)
1
| A fizetendô adó utólagos csökkenésének elszámolása | Ellenszolgáltatás nélkül kapott pénzösszeg számlázása | Elôleg bekérése számlával, elôlegnek nem minôsülô pénzösszeg számlázása | Ellenérték kiegyenlítésének számlázása | Bizományi értékesítésre átadott termék számlázása | Az áfa levonása, utólagos korrekciója | Számla, nyugta kiállítása | Az áfatörvény által biztosított választás megváltoztatása
4
| Példa | Összefoglaló táblázat
Vira Sándor rovata Engedményezés és tartozásátvállalás az áfatörvény szerint
7
| Engedményezés | Követelés beszámítása az ellenértékbe két fél között | Példa a beszámításra | Engedményezés mint az ellenérték megfizetése | Követelés értékesítése mint engedményezés | Tartozásátvállalás | Ellenérték megfizetése tartozásátvállalással | Tartozásátvállalás mint önálló szolgáltatás
Van kalapja, nincs kalapja | Egyenesbôl fordított | Ingyenes ügyletek alóli kivételek
BONÁCZ ZSOLT ROVATA
Az áfatörvény 2014. évi változásai (2) Az elôzô számban foglalkoztunk az áfatörvény 2014. évi változásai közül az idôszaki elszámolás vonatkozásában 2014. július 1-jétôl bekövetkezô változásokkal, a termékexport utólagos adómentességével kapcsolatos új szabályokkal, valamint nem a termék eladója, a szolgáltatás nyújtója által biztosított pénz-visszatérítésre alapozható adóalap-csökkentéssel. A mostani cikkben a többi változást tárgyaljuk, továbbá az Art. három olyan változását, amelyek alkalmazása sok esetben az áfához kapcsolódóan vetôdik fel.
dr. Kelemen László rovata Az idôszakos elszámolás változása a gyakorlatban
V. évfolyam 1. szám, 2014. január
9
A fizetendô adó utólagos csökkenésének elszámolása 2014. január 1-jétôl az Áfa tv. 77. §-a azokat a tényállásokat ismerteti, amelyek az adóalap utólagos csökkentését eredményezik, az Áfa tv. 78. §-a az adóalap utólagos csökkenése elszámolásához szükséges teendôket határozza meg. Az Áfa tv. 153/B §-a pedig – mint új jogszabályhely – azt szabályozza, hogy az adóalap és a fizetendô adó, illetve az adóalap változása nélkül a fizetendô adó csökkentését mely idôponttól kezdôdôen lehet elszámolni. Ha a korábban bevallott fizetendô adó bármely ok folytán utólag csökken, a különbözetet legkorábban attól az idôponttól kezdve lehet elszámolni, amikor a kibocsátott korrekciós (módosító, illetve érvénytelenítô) számla a címzett rendelkezésére áll. E szabály következtében az adózónak nem kell vizsgálat tárgyává tenni, milyen okok folytán csökkent az adóalap és/vagy a fizetendô adó, attól függetlenül az elôbb említett szabálya az irányadó. Ebbôl adódóan nem fordulhat elô, hogy a fizetendô adó csökkentésének elszámolása önellenôrzés benyújtását követeli meg. Nem lehet alkalmazni a fizetendô adó csökkentésénél az említett szabályokat, ha az adófizetési kötelezettség az Áfa tv. 55. § (2) bekezdése alapján
áll fenn. Az Áfa tv. 55. § (2) bekezdése értelmében adófizetési kötelezettség keletkezik abban az esetben is, ha teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik, feltéve, hogy a számlában áfa került áthárításra, azaz a számla áfa-összeget és/vagy olyan áfa-mértéket tartalmaz, amelybôl áfa számítható. Az adófizetési kötelezettség a számlán a termék értékesítôjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplô személyt terheli, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a) a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy b) teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette, és ezzel egyidejûleg a kibocsátott számla érvénytelenítésérôl is haladéktalanul gondoskodik, illetôleg – nevében, de más által kiállított számla esetében – az a) vagy b) pontban meghatározottak fennállásáról haladéktalanul értesíti a számlán a termék beszerzôjeként, szolgáltatás igénybevevôjeként szereplô személyt, szervezetet. Tehát az érvénytelenítô számla alapján a bevallott fizetendô adó csökkentését abban a bevallási idôszakban kell elvégezni önellenôrzés útján, amelyben az érvénytelenített számlában felszámított adó bevallásra került. Ha a számla érvénytelenítésére a bevallás benyújtását megelôzôen sor került, akkor az eredetileg kibocsátott
A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja
2
áfa&számlázás
számlában felszámított adó tekintetében nem keletkezik adófizetési kötelezettség, tehát az abban felszámított adót nem kell bevallani. Ha a számlát nem az azon kibocsátóként feltüntetett személy, hanem megbízása alapján más személy állította ki, akkor az önellenôrzést azt követôen lehet benyújtani, ha az érvénytelenítés okára vonatkozóan a címzett értesítése is megtörtént. A címzett értesítése az érvénytelenítés okáról akkor is szükséges, ha az érvénytelenítésre a bevallás benyújtását megelôzôen sor került. Tehát az eredetileg kibocsátott számlában felszámított adót akkor nem kell bevallani, ha a bevallás benyújtását megelôzôen a címzett értesítése is megtörténik. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a 2013. december 31-ig hatályos szabályozás is ilyen módon rendelkezett. Ezt nem tételes szabályozás útján tette, hanem közvetett módon. Ugyanis az Áfa tv. 77. §-a alá nem lehetett sorolni azt az esetet, amikor a számla az áfatörvény szerinti teljesítés hiányában került kibocsátásra. Ebbôl adódóan nem volt lehetôség az Áfa tv. 78. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltak alkalmazására, tehát a bevallott fizetendô adó csökkentésére az érvénytelenítô számla alapján kizárólag önellenôrzés útján nyílt lehetôség. A számla kibocsátójának az Áfa tv. 55. § (2) bekezdése szerint adófizetési kötelezettsége alapvetôen három okra vezethetô vissza: • ténylegesen meg nem történt gazdasági eseményt, illetve nem a számla kibocsátója által teljesített gazdasági eseményt tartalmazó – ún. fiktív – számla kibocsátása; • tévedésbôl nem a tényleges vevô részére történô számlázás; • olyan események számlázása, amelyek az áfatörvény tárgyi hatálya alá tartozó termékértékesítést, illetve szolgáltatásnyújtást nem valósítottak meg. A következôkben a harmadik csoportba tartozó – a gyakorlatban jellemzôen elôforduló – esetet nézzük meg részletesebben.
Ellenszolgáltatás nélkül kapott pénzösszeg számlázása A kapott pénzösszeg ellenszolgáltatás nélkül kapott pénzösszegnek minôsül az áfatörvény rendszerében, ha nem tekinthetô meghatározott termékérté-
kesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértékének. A termékértékesítésnek és a szolgáltatásnyújtásnak minôsülô ügylet teljesítése gazdasági tevékenységnek minôsül. Gazdasági tevékenység valamely tevékenység üzletszerû, illetôleg tartós vagy rendszeres jelleggel történô folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. Az áfatörvény meghatározza az ellenérték fogalmát is, mely szerint ellenérték bármely vagyoni elôny, ideértve a meglévô követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést. Ha a fizetett összeg nem minôsíthetô az áfatörvény szerinti ellenértéknek, nem lehet szó adóköteles termékértékesítésrôl, illetve szolgáltatásnyújtásról. Akkor tekinthetô az áfatörvény tárgyi hatálya alá tartozó termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás ellenértékének a kapott pénzösszeg, ha közvetlen összefüggés (jogcím) mutatható ki a pénzösszeg átvevôje által végzett tevékenység és az átadó által teljesített fizetés között. Tehát kötelmi jogviszonynak kell fennállnia a pénzeszköz átadója és átvevôje között, amely alapján átvevô az adott tevékenységet végzi, azaz a pénzösszeg átadója megrendelôként lépett fel, tehát a pénzösszeg átvevôje terméket értékesít vagy szolgáltatást nyújt az átadó megrendelése alapján. Amennyiben a pénzeszköz átadója annak átvevôjétôl az átvett pénzeszköz fejében ellenszolgáltatást nem vár el, a felek között nem jön létre termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, az átadott pénzösszeg nem tekinthetô termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás ellenértékének, így a pénzmozgás áfaösszeget és/vagy áfa-mértéket tartalmazó számla kibocsátását semmiképpen sem vonhatja maga után. Az áfatörvény rendszerében ellenszolgáltatás nélkül kapott pénzösszegnek minôsül az a kapott támogatás is – függetlenül annak forrásától –, amely áfa alapját nem képezi, mivel nem minôsül termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértékének. Nem tekinthetô ellenszolgáltatásnak – ezáltal az átvevô nem teljesít szolgáltatást az átadó részére –, ha az átvevô az átadót köteles informálni a pénzösszeg felhasználásának módjáról, a felhasználással összefüggô kö-
rülményekrôl, valamint az átvevô köteles a „külvilág” tudomására hozni a pénzösszeg átadását, az átadó személyét és a pénzösszeg felhasználásával elért, elérni kívánt cél(oka)t.
Elôleg bekérése számlával, elôlegnek nem minôsülô pénzösszeg számlázása Elôleg esetében az adófizetési kötelezettség keletkezése az elôleg átadásának (jóváírásának) idôpontjához kötôdik, tehát ennek idôpontját megelôzôen teljesítésrôl nem beszélhetünk. Ennek következtében az átvétel (jóváírás) idôpontját megelôzôen kibocsátott számla, illetve egyszerûsített számla nem alapul az áfatörvény által értelmezett teljesítésen. Elôleg fizetésérôl az áfatörvény rendszerében akkor beszélhetünk, ha a teljesítés elôtti fizetésben a felek kifejezetten megállapodtak, a fizetett összeg az ellenértékbe feltétlenül beszámítható, valamint a fizetésre a teljesítést megelôzôen ténylegesen sor is került. Bármely említett feltétel hiányában a fizetett összeg nem tekinthetô elôlegnek, így az átvevô a pénzösszeg átvételérôl (jóváírásáról) áfa-összeget és/vagy áfa-mértéket tartalmazó számlát nem állíthat ki. A fizetett összeg a polgári jog szabályai szerint óvadéknak minôsül. A polgári jog szabályai szerint az óvadék csak akkor számítható be az ellenértékbe, ha a kötelezett nem szerzôdésszerûen teljesítette fizetési kötelezettségét. Az ügyvédi letétbe adott összeg akkor fog elôlegnek minôsülni, ha • a pénzösszeg ügyvédi letétbôl történô kiadására az áfatörvény szerinti teljesítés idôpontja elôtt került sor, valamint • a pénzösszeg ügyvédi letétbôl történô, az áfatörvény szerinti teljesítési idôpont elôtti kiadásában a felek kifejezetten megállapodtak, továbbá • az ügyvédi letétbôl kiadott pénzösszeg az ellenértékbe feltétlenül beszámítható. Nem tekinthetô elôlegnek az a pénzösszeg, amelyet a jogosult részére a fizetésre kötelezett saját elhatározásából fizet meg az áfatörvény szerinti teljesítési idôpontot megelôzôen. Ellenérték kiegyenlítésének számlázása Az ellenérték kiegyenlítése nem minôsül szolgáltatásnyújtásnak (sem ter-
áfa&számlázás
mékértékesítésnek), feltéve, hogy az ellenérték megtérítése pénzzel, készpénzhelyettesítô fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítô eszközzel történik. Az Áfa tv. 10. §-a szerinti termékértékesítésnél [e jogszabályi rendelkezés hatálya alá tartozik a zárt végû – lízingbe vevô biztos tulajdonszerzésével járó – pénzügyi lízing is, amelynél a lízingtárgy birtokba vehetô dolog (termék), valamint a lízingbevevônek fizetési kötelezettsége keletkezik a termék birtokba adását követôen] az áfatörvény szerint a teljesítés a termék birtokba adásakor valósul meg. A termék átadója az átvevô részére a teljes ellenértékrôl egy számlát bocsáthat ki, valamint a teljesítését megelôzôen fizetett elôleg(ek)et is köteles számlázni. Azonban a teljesítés idôpontját követôen számla már nem bocsátható ki, hiszen az átvevô részérôl az ellenérték megfizetésére történik (a teljesítést követôen elôlegfizetésrôl sem lehet szó).
Bizományi értékesítésre átadott termék számlázása Eladási bizományi szerzôdés (a megbízó tulajdonát képezô terméket a bizományos saját nevében, de a bizományos javára értékesíti) esetében a megbízó terméket ad át a bizományos részére. Eladási bizománynál a megbízó és a bizományos viszonylatában a teljesítés idôpontja az a nap, amikor a bizományos saját nevében, harmadik személy részére a termékértékesítést teljesítette (a teljesítés idôpontját az áfatörvény rendelkezései szerint kell meghatározni). Ez az idôpont általában idôben nem elôzi meg a termék átvételét. Elképzelhetô az az eset, hogy a bizományos a terméket az átvétel napján saját nevében, de a megbízó javára értékesíti. Azonban ebben az esetben is a termék bizományos általi átvétele nem értelmezhetô egyben a harmadik személynek történô értékesítés teljesüléseként, ezért a megbízó számlát nem állíthat ki. A termék átadásáról a megbízó szállítólevelet vagy más olyan számviteli bizonylatot köteles kiállítani, amely dokumentálja a termék(ek) átadását-átvételét. Elôfordulhat, hogy a bizományostól eltulajdonítják a megbízótól átvett terméket, vagy az átvételt követôen az átadott termék a bizományosnál bármilyen okból fizikailag megsemmisül, vagy értékesítésre alkalmatlanná vá-
lik. Ekkor a bizományos által harmadik személy részére a megbízótól átvett termék értékesítésére nem kerülhet sor, ezért teljesítés sem valósulhat meg a megbízó és a bizományos között, ezért teljesítés hiányában a megbízó a bizományos részére az átadott termékekrôl számlát nem állíthat ki.
Kapott kártérítés számlázása A kapott kártérítésrôl sem bocsátható ki áfa-összeget és/vagy áfa-mértéket tartalmazó számla, mivel nem tekinthetô termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértékének. Az áfa levonása, utólagos korrekciója Az Áfa tv. 135. § (4)–(5) bekezdése alapján abban az esetben, ha az apportálás és a jogutódlás folytán a tárgyi eszköz átadása év közben történik meg, akkor az Áfa tv. 135. § (1)–(3) bekezdéseiben foglalt korrekció szabályai mindkét fél (apportáló és apportot fogadó, jogelôd és jogutód) esetében irányadó, amelyet idôarányosan kötelesek teljesíteni. 2013. december 31-ét követôen beszerzett, a gazdasági tevékenységet éven túl szolgáló vagyoni értékû jog esetében is a levonható adó utólagos korrigálásánál az Áfa tv. 135. §(1)-(3) bekezdéseiben foglalt szabályok irányadóak. A figyelési idôszak ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékû jog esetében 20 év, nem ingatlanhoz tartozó vagyoni értékû jognál 10 év, amelyet a szerzés hónapjától kezdve kell számítani. Az adózó a 2014. január 1je elôtt beszerzett vagyoni értékû jogok esetében is alkalmazhatja az Áfa tv. 135. §-át, ha döntését adónyilvántartásában rögzíti, a terhére megállapított különbözetet tartalmazó önellenôrzés esetében önellenôrzési pótlék megállapítási és fizetési kötelezettség nem terheli. Számla, nyugta kiállítása 2013. január 1-jétôl az Áfa tv. 158/A §-a szabályozza, hogy a számla kiállításánál mely tagállam rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni. 2014. január 1-jétôl e kérdés megítélése során nem tekinthetô releváns körülménynek, ha a számlázásra kötelezett személy a teljesítés helye szerinti tagállamban rendelkezik gazdasági letelepedéssel (székhellyel és/vagy állandó telephellyel), de az ügylet teljesítése nem a legközvetlenebbül érin-
3
tett teljesítés helye szerinti tagállamban fennálló gazdasági letelepedéséhez kötôdik. 2014. július 1-jétôl nyugta elektronikus úton is kibocsátható az eredet hitelességének, az adattartalom sértetlenségének és olvashatóságának biztosításával. A nyugtán a kelet helyett fel lehet tüntetni azt az idôpontot, illetve idôszakot, amelyben a szolgáltatás igénybe vehetô, feltéve, hogy a nyugta az abban feltüntetett szolgáltatás igénybevételére is jogosít.
Fordított adózás A mezôgazdasági termékek fordított adózására vonatkozó – 2012. július 1jétôl hatályba lépett – szabályozás 2014. június 30-a helyett 2018. december 31-ig hatályban marad. A fordított adózás irányadó – feltéve, hogy annak egyéb feltételei is fennállnak –, akkor is, ha az ingatlan bôvítésének, átalakításának nem tekinthetô megváltoztatása építésihatóságiengedély-köteles vagy építési hatóság tudomásulvételi eljárásához kötött. Mentesülés az áfa-alanyként történô bejelentkezési kötelezettség alól Ha az értékesítés tárgyát olyan termék képezi, amely belföldön adóraktározási eljárás alatt áll, és az értékesítés következtében e státusza megmarad, vagy azt az értékesítés következtében a vámhatóság belföldrôl harmadik országba lépteti ki, akkor a belföldön nem letelepedett, illetve gazdasági letelepedésre nem kötelezett eladónak nem kell a magyar adóhatóságnál adóalanyként bejelentkeznie. [Art. 20/B § (2)] Esedékesség elôtti önellenôrzés A határidô elôtt benyújtott bevallás az adóbevallás benyújtására elôírt határidôt megelôzôen is helyesbíthetô önellenôrzéssel. Annak sincs akadálya, hogy az esedékesség elôtt benyújtott bevallás esedékessége elôtt történt önellenôrzését követôen még úgyszintén az esedékesség elôtt újabb önellenôrzés(ek) kerüljenek benyújtásra. A bevallás benyújtására elôírt határidô elôtt benyújtott önellenôrzésben bevallott fizetendô adót az esedékesség idôpontjában kell megfizetni, az önellenôrzésben bevallott visszaigényelhetô adót köteles az adóhatóság kiutalni. Az esedékesség elôtti önellenôrzésre e rendelkezés alapján elôször a határidô elôtt benyújtott, 2014. év valamely
4
áfa&számlázás
idôszakára vonatkozó áfa-bevallások esetében van mód.
Az áfatörvény által biztosított választás megváltoztatása 2014. január 1-jétôl az adóbevallás kijavítására vonatkozó jogszabályi rendelkezések között hatályba lépett az Art. 34/A §-a, amely szerint, ha törvény az adózó számára választási lehetôséget (lásd a felsorolást) biztosít, az adózó kezdeményezheti – az adó megállapításához való jog elévülési idején belül – a választása módosítását, az adóhatósághoz benyújtott kijavítás iránti kérelem útján, amennyiben a módosítás az adó, adóalap, költségvetési támogatás összegét – a beadott bevallását figyelembe véve – nem érinti. Az Art. 34/A §-a alapján benyújtott kérelemmel az adózó jogszerûvé teheti azt, hogy nem az adóhatóság felé tett bejelentésének megfelelôen – azaz nem választása szerint –, hanem az áfatörvényben foglalt alapszabály szerint állapította meg és vallotta be fizetendô adóját, annak ellenére, hogy az áfatörvényben biztosított választási jogával jogszerûen élt. Az áfatörvény az alábbi esetekben biztosít választási lehetôséget az adózó számára: • az egyszeres könyvvitelt vagy bevételi nyilvántartást vezetô adózó, illetve költségvetési szerv választása szerint jogosult az adófizetési kötelezettség halasztására, ha a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértéke pénzzel, készpénz-helyettesítô fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítô eszközzel történik [Áfa tv. 61. §]; • ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, akkor belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkezô hitelintézet deviza-eladási árfolyama helyett elôzetes bejelentés alapján választható az MNB vagy az EKB hivatalos árfolyama [Áfa tv. 80. § (2) b); 80/A §]; • az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) és k) pontjában említett termékértékesítés, illetve az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés l) pontjában említett szolgáltatásnyújtás esetében elôzetes bejelentés alapján az adómentesség helyett választható az adófizetési kötelezettség [Áfa tv. 88. §]; • az áfatörvényben elôírt feltételek fennállása esetén alanyi adómentesség választható [Áfa tv. 188–196. §];
• az általános szabályok szerinti adózás helyett elôzetes bejelentése alapján a pénzforgalmi adózás választható, feltéve, hogy az adózó annak választására jogosult [Áfa tv. 196/A–G §]; • mezôgazdasági tevékenységet folytató adózó elôzetes bejelentés alapján a speciális adózási szabályok helyett választhatja az általános szabályok szerinti adózást [Áfa tv. 197. § (1)]; • utazásszervezô az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer helyett elôzetes bejelentés alapján a fizetendô adóját az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alapján határozhatja meg [Áfa tv. 212/A § (2)]; • használt ingóságokat, mûalkotásokat, gyûjteménydarabokat és régiségeket viszonteladóként értékesítô az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer helyett elôzetes bejelentés alapján a fizetendô adóját a globális nyilvántartáson alapuló módszer alapján határozhatja meg [Áfa tv. 220. §];
• befektetési arany elôállítója vagy más aranyat befektetési arannyá átalakító a befektetési arany értékesítésére vonatkozóan elôzetes bejelentés alapján az adómentesség helyett választhatja az adókötelessé tételt. [Áfa tv. 237. §] Az Art. 34/A §-a nem biztosít lehetôséget önellenôrzésre, valamint arra sem, hogy a fizetendô adót az általánostól eltérô szabály alapján határozzák meg. Önellenôrzés esetében az bevallott adóalap és/vagy az adó módosításra kerül, míg a bevallás 34/A § szerinti kijavítása esetén a bevallott adóalap és adó összege nem változhat meg. Továbbra sincs lehetôség önellenôrzésre, ha az adózó a törvényben biztosított választási lehetôségével jogszerûen élt, s ennek megfelelôen állapította meg és vallotta be fizetendô adóját. Ekkor a bevallott fizetendô adót tartalmazó bevallás kijavítása nem kérhetô a 34/A § alapján, mivel a bevallott adó a 34/A § alapján benyújtható kérelem útján nem változtatható meg. Bonácz Zsolt
DR. KELEMEN LÁSZLÓ ROVATA
Az idôszakos elszámolás változása a gyakorlatban 2014-ben nemcsak január 1-jétôl, hanem július 1-jétôl is módosul a forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény. A legfontosabb változás is 2014. július 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit a 2014. június 30-át követôen kezdôdô idôszakokra kell elôször alkalmazni, amennyiben a fizetési esedékesség is 2014. június 30-át követô idôpontban áll be. Azaz az új szabály alkalmazásának kettôs feltétele van: (i) az idôszak 2014. június 30-át követôen kezdôdik, és (ii) az erre az idôszakra vonatkozó fizetési esedékesség is 2014. június 30-át követôen áll be. A jelenleg alkalmazandó szabályok alapján a „termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott idôre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.” Ezen rendelkezés gyakorlatilag pénzforgalmi szemléletet vezetett be az áfatörvénybe, hiszen akkor állt be az értékesítô/szolgáltatásnyújtó adófizetési kötelezettsége, amikor az ellenérték esedékessé vált. Ugyanakkor ezen rendelkezés is számos jogértelmezési
kérdést vetett fel: egyrészt a jogszabály hatálybalépésekor (2008) nem volt egyértelmû, hogy mely ügyletekre vonatkoztatva kell alkalmazni ezen speciális szabályt. A jogértelmezések (állásfoglalások, adózási kérdések) alapján az az értelmezési gyakorlat rajzolódott ki, hogy azon ügyletek tartoznak a szabályozás alá, amelyben elsôsorban idôhöz kötött az elszámolás. Ha például egy hosszabb teljesítésnél teljesítési egységekben (ún. mérföldkövekben) állapodnak meg a felek, a teljesítési egységek megvalósulásával áll be a teljesítés, de ha a szerzôdés azt tartal-
áfa&számlázás
mazza, hogy félévente számolnak el a teljesítésrôl, akkor az ügylet az Áfa tv. 58. §-a alá tartozott. Ezen szabály alá tartozó ügyleteknél a devizában meghatározott ellenértékre is speciális szabályok vonatkoztak, a forintban fennálló áfa-fizetési kötelezettségre nem a teljesítéskori, hanem a számlakibocsátáskori árfolyamot kellett alkalmazni. Fontos még megemlíteni, hogy az áfatörvény speciális, ellenérték megtérítésének esedékességét teljesítési idôpontként való meghatározására irányuló rendelkezései a számviteli törvénynyel nem voltak összhangban, hiszen a számvitelben fôszabály szerint az adott (teljesítési) idôszakban kell kimutatni a gazdasági ügyletek hatását. Ezáltal a számvitel és a forgalmi adózás kettôs kezelést mutatott. A pénzforgalmi adózás bevezetésével (amikor az adóalany bizonyos feltételek teljesülése esetén összes ügyletére választja, hogy az ellenérték megtérítésekor keletkezik adófizetési kötelezettsége) a fenti szabály részben okafogyottá vált, mivel a pénzforgalmi szemléletû adózást más dimenzióba helyezte a módosítás: nem egyes ügyletek, hanem adóalany-típusok szintjén kellett vizsgálni a pénzforgalmi szemléletû adózást. Azaz egyes feltételeknek megfelelô adóalanyok minden ügyletükre választhatják a fordított adózást, de a jogszabály-módosítás okaként ugyanakkor elsôdlegesen nem a pénzforgalmi adózás bevezetését, hanem a közösségi áfa-rendelkezéseknek való megfelelési igényt kell megemlítenünk. A Tanács 2006/112/ EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerrôl (áfa-irányelv) 64. cikke szerint: „(1) Amennyiben a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás során egymást követô idôszakonkénti elszámolásra vagy fizetésre kerül sor, a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás mindig azon idôszak lejártakor minôsül teljesítettnek, amelyre ezen elszámolások vagy fizetések vonatkoznak”. A fentiek ismeretében kijelenthetô, hogy a 2008–2014. július 1-je közötti idôszakban az áfatörvény nem felelt meg a közösségi szabályozásnak, mivel az uniós szabályok a teljesítési idôpontot egyértelmûen az elszámolási idôszak utolsó napjára (pontosabban az idôszak lejártára) datálják. Az elôzmények után vizsgáljuk meg a 2014. júliusától hatályba lépô
szabályok rendelkezéseit. A módosítás fôszabálya szerint „ha a felek az általuk kötött szerzôdés alapján a teljesített termékértékesítésrôl, a nyújtott szolgáltatásról idôszakonként számolnak el, vagy a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékét meghatározott idôszakra állapítják meg, a teljesítés idôpontja az érintett idôszak utolsó napja.” A rendelkezés szabályozási köre alapvetôen nem változott, továbbra is ezen szabály alá tartoznak mind a termékértékesítések, mind pedig a szolgáltatások, ha (i) a felek azokról idôszakonként számolnak el, vagy (ii) az ellenértéket meghatározott idôszakra állapítják meg. Érdemes kiemelni, hogy a „részletfizetés” már nem szerepel az adott rendelkezés szabályozási körében, ugyanakkor a „meghatározott idôszakra törtnô ellenérték-megállapítás” szerepel az új szabályozásban. Kérdésként merülhet fel, hogy a részletfizetés vonatkozásában az általános szabályok szerint kell-e megállapítani az adófizetési kötelezettséget, vagy a meghatározott idôszakra történô ellenérték-megállapítás lefedi-e a korábbi részletfizetésre vonatkozó szabályokat. Az általános szabályok szerint, ha a részletfizetés a teljesítést megelôzi, az adott részletet elôlegként kell kezelni, ha pedig az ügylet teljesítését követi, akkor már nem jár adófizetési kötelezettséggel az adott részlet, hiszen az adózási tényállás, az adóztatandó ügylet vonatkozásában a teljesítés már beállt, az adót már meg kellett fizetni. A részletfizetéssel kapcsolatos áfa-kérdések is értelmezésre szorultak/szorulnak 2014. július 1-jéig, hiszen hiába van egyetlen teljesítés, ha a felek havi részletfizetésben állapodnak meg, akkor az elérhetô jogértelmezés szerint – alapesetben az idôszak meghatározása miatt az Áfa tv. 58. §-a felülírja az általános teljesítési idôpont szabályát (kivéve a zárt végû lízing, illetve a részletvétel esetét). Ugyanakkor egyes szerzôdéstípusok mégis pénzforgalmi szemléletû adózás alá fognak esni 2014. július 1. napját követôen is. Ha a felek a 2014. március 15-én hatályba lépô „Ptk szerinti közszolgáltatási szerzôdés alapján teljesített termékértékesítésrôl, nyújtott szolgáltatásról, telekommunikációs szolgáltatásról határozott idôre történô elszámolásban állapodnak meg, vagy a termékértékesítés, szol-
5
gáltatásnyújtás ellenértékét meghatározott idôszakra állapítják meg, a teljesítés idôpontja az ellenérték megtérítésének esedékessége. A teljesítés idôpontja az ellenérték megtérítésének esedékessége azon termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás vonatkozásában is, amelyet a telekommunikációs szolgáltatás nyújtója a telekommunikációs szolgáltatás nyújtására szolgáló hálózat felhasználásával teljesít a telekommunikációs szolgáltatás igénybevevôje részére, feltéve, hogy e termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás felek közötti elszámolására a telekommunikációs szolgáltatás elszámolási idôszakának részeként kerül sor.” Azaz két típusú folyamatos teljesítésû ügyletet különböztet meg az áfatörvény 2014. július 1-jétôl; egyrészt a közszolgáltatásokat és a telekommunikációs szolgáltatásokat, amelyek adózása a jelenlegi szabályoknak felel meg, másrészt pedig az idôszakos elszámolású ügyleteket, amelyek vonatkozásában a teljesítés idôpontja, azaz az áfa-fizetési kötelezettség keletkezése az elszámolási idôszak utolsó napja. Amellett, hogy számviteli szempontból kétségkívül egyszerûsítést tartalmaz az új szabályozás, meg kell említenünk, hogy két tekintetben is negatív hatással fog járni az adóalanyok üzletmenetére. Egyrészrôl az utólagos elszámolások vonatkozásában finanszírozási költségeket jelent (kivéve a közszolgáltatásokat és a telekommunikációs szolgáltatásokat), az elôre történô ellenérték bekérése (elôre történô fizetések) esetén pedig a bizonylatok megsokszorozódását fogja jelenti az új szabály.
Példa Az utólagos elszámolások vonatkozásában célszerû egy példán keresztül megvilágítani a változást. Amenynyiben egy ügyvédi iroda ügyfeleinek folyamatos jogi szolgáltatást teljesít azzal, hogy hónap végén elszámolnak az egyes ügyfelek érdekében felmerült ügyvédi óradíjakkal, akkor ha az iroda az augusztus hónapot követô hónap 5. napjáig (szeptember 5-ig) végzi el az összesítéseket, majd 15 napos fizetési határidôvel állítja ki a számlákat, akkor a jelenlegi szabályok szerint a szeptemberi áfa-bevallásban kellett megfizetni az áfát, azaz (havi bevalló esetén) az áfa-fizetés október 20-ára
6
áfa&számlázás
esett. Július 1-jétôl viszont az áfa-fizetés esedékessége szeptember 20-a lesz, és ha az ügyvédi iroda ügyfelei részére 15 napnál hosszabb fizetési határidô áll rendelkezésre, akkor az ügyvédi iroda ténylegesen olyan áfát fog megfizetni a költségvetésbe, amelyet ügyfelei még nem egyenlítettek ki. (Természetesen az áfa levonására jogosult ügyfelek élhetnek az adólevonási jogukkal az ügylet teljesítési idôpontjában.) Sokkal gyakoribb ugyanakkor az az eset, amelyben a szolgáltatási díjat elôre fizeti az ügyfél. Ilyenek jellemzôen a bérbeadási vagy (nyílt végû) lízingügyletek. Ezen ügyletek vonatkozásában a szolgáltatást nyújtó eddig kibocsátotta a szolgáltatásáról szóló számláját, majd a fizetési esedékesség idôpontjában (amikor az ügyfél általában megfizette az ellenértéket) bevallotta és megfizette a forgalmi adót. Ugyanakkor 2014. július 1-jétôl ha az ügylet teljesítését megelôzôen kap ellenértékbe beszámítandó pénzt, azt elôlegnek kell kezelni. Az Áfa tv. 59. § (1) bekezdése szerint: „Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelôzôen pénz vagy készpénzhelyettesítô fizetési eszköz formájában ellenértékbe beszámítható vagyoni elônyt juttatnak (a továbbiakban: elôleg), a fizetendô adót az elôleg jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítani.” Azaz ha a teljesítést megelôzôen esedékes az ellenérték, akkor az adóalany elsôként az ügyfél felé elôlegbekérô bizonylatot bocsát ki, majd az elôleg kézhezvételét követôen elôlegszámlát, ezt követôen pedig – a teljesítés megvalósulása után – kerülhet kiállításra a végszámla. Egy bizonylat helyett tehát esetenként három kiállítása válik szükségessé. Az elôleg- és a végszámla viszonylatában ugyanakkor a 2013/24. számú adózási kérdés (elôlegszámla és végszámla kiállítása a teljes ellenértéknek elôlegkénti megfizetése esetén [az Áfa tv. 59. §-ához, valamint a 159. § (2) bekezdéséhez]) az alábbi módon rendelkezik: „Az áfatörvény 59. § (1) bekezdése alapján termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelôzôen pénz vagy készpénz-helyettesítô fizetési eszköz formájában ellenértékbe beszámítható vagyoni elônyt juttatnak (a továbbiakban: elô-
leg), a fizetendô adót az elôleg jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítani. Abban az esetben, ha az elôleg fizetése belföldi, egyenes adózás alá esô ügylethez történik, akkor az áfatörvény 59. § (2) bekezdése értelmében a jóváírt, kézhez vett elôleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendô adó arányos összegét is tartalmazza. Az elôzôekbôl következik az is, hogy amennyiben egy teljesítés ellenértékének nem csupán egy részét, hanem az egészét megfizetik a teljesítés idôpontját megelôzôen, akkor a teljes ellenérték az áfatörvény 59. §-a szerinti elôlegnek minôsül, amelynek átvétele, jóváírása áfa-kötelezettséget keletkeztet. Ilyen esetekben – ti. amikor a teljes ellenérték elôlegként megfizetésre kerül – a teljesítés napjával további – pénzügyi értelemben vett, az államháztartás felé rendezendô – áfa-fizetési kötelezettség nem merül föl. Mindez azt jelenti, hogy amennyiben a teljesítésre kötelezett adóalany felé az ügylet teljes ellenértékét – a teljesítést megelôzôen – elôlegként megfizetik, akkor az ügyletet terhelô áfa teljes összegének a megfizetési kötelezettsége az összeg átvételének, jóváírásának adómegállapítási idôszakában keletkezik, a teljesítés napját magában foglaló adó-megállapítási idôszakban áfa címén további – pénzügyi értelemben vett – fizetési kötelezettség az államháztartás felé nem merül föl. (...) Azokban az esetekben, amikor a teljes ellenérték egyösszegben elôlegként megfizetésre kerül, a bizonylatolás során két megoldás lehetséges. a) Az egyik megoldás az, hogy a 100 százalék elôleg átvételekor, jóváírásakor a teljesítésre kötelezett adóalany kibocsátja az elôlegszámlát (adóalap és adóösszeg bontásban, az ügyletre irányadó áfa-mérték feltüntetése mellett, feltéve, hogy nem egyszerûsített adattartalmú számláról van szó), jelölve az elôleg átvételének, jóváírásának napját, mint adófizetési kötelezettség keletkezési napot. Ezt követôen pedig majd a teljesítéskor – a teljesítés napjával – kibocsát egy ún. nullás végszámlát, amelyen a korábban átvett, 100 százalék elôleget kivezeti. b) A másik megoldás a teljes ellenérték elôlegként való megfizetése esetén az, hogy az elôlegszámla és a vég-
számla ugyanazon számladokumentumra kerül, azaz a kibocsátott elôlegszámlán a számlakibocsátó szerepelteti az elôlegként átvett 100 százalék összeget (adóalap és adóösszeg bontásban, az ügyletre irányadó áfa-mérték feltüntetése mellett, feltéve, hogy nem egyszerûsített adattartalmú számláról van szó), jelölve az elôleg átvételének, jóváírásának napját, mint adófizetési kötelezettség keletkezési napot, majd pedig ezen a számladokumentumon megjelöli az ügylet majdani teljesítési idôpontját is, jelezve, hogy ekkor már további ellenérték rendezésre nem kerül sor. Ezzel a megoldással nem történik kétszeres bizonylatkibocsátás (ti. az elôlegszámlát követôen egy ún. nullás végszámla kibocsátása), hanem csupán a 100 százalék elôleg átvételét, jóváírását kísérô – az elôzôek szerint ismertetett adatokkal történô – számla kiállítására kerül sor. Megjegyzendô, hogy ez utóbbi, ún. egybizonylatos megoldás azonban nem alkalmazható olyan esetekben, amikor a 100 százalék elôlegrôl szóló számla kibocsátásakor még nem ismert az ügylet majdani teljesítési idôpontja, ugyanis ez utóbbi esetben az elôlegszámlán az ügylet teljesítési idôpontjának feltüntetése, és így az áfatörvény 169. § g) pontjának való megfelelés nem lehetséges. Ilyenkor csak az a) pontban leírt megoldás (ti. elôlegszámla készítése a teljes ellenértékrôl és ezt követôen a teljesítéskor ún. nullás végszámla kibocsátása) alkalmazható.” [Nemzeti Adó- és Vámhivatal Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Fôosztály 3527733617; AVÉ 2013/5.] Azaz a gyakorlatban elfogadott az a megoldás, amely során a teljesítésre kötelezett elôlegbekérô számviteli bizonylatot követôen már csak egyetlen számlát állít ki az ügyletrôl. Érdemes ugyanakkor kiemelni, hogy egyes esetekben (különösen devizában kiállított számláknál, vagy méginkább olyankor, amikor a felek devizához kötötték a forintban megállapított ellenértéket) az elszámolás nem feltétlenül valósítható meg egy lépésben, hiszen az elôlegbekérô kiállításakor az adóalany nem tudja a számla kibocsátásakori árfolyamot, amely befolyásolhatja az ellenértéket. Érdemes megemlíteni, hogy a devizában kiállított számlák átváltási szabályai nem vál-
áfa&számlázás
elszámolási idôszak
elôlegbekérô/ fizetési bizonylatolási számla esedékesség módszer (tényleges fizetés)
augusztus 1–31. július
júliusban
(1) elôlegbekérô (2) elôlegszámla (amikor beérkezik az elôleg összege) (3) végszámla (amikor a teljesítés megvalósul)
augusztus 1–31. július
augusztusban
elôleg
augusztus 1–31. július
szeptemberben számla vagy azt követôen
augusztus 1–31. augusztus
augusztusban
augusztus 1–31. augusztus
augusztus 1–31. szeptember
elôleg (kivéve ha pontosan 31-én utal) szeptemberben számla (amennyiben vagy azt követôen a teljesítést megelôzôen kiállításra kerülhet) szeptemberben számla vagy azt követôen
toztak; továbbra is a számla kiállításának idôpontja fogja meghatározni az áfa-fizetési kötelezettséget (annak ellenére, hogy esetenként már a teljesítés idôpontját követôen kerül sor a számla kibocsátására). Kérdésként merül fel még az elôrefizetés és az elôleg megkülönböztetése. Amennyiben az elôre történt fizetést (elôrefizetést) a teljesítést megelôzôen átvett elôlegként kellene tekinteni, akkor igen kellemetlen helyzetbe kerülhet a teljesítésre kötelezett fél, ha a vevôje – akár pár nappal is – elôre fizeti a megállapodott ellenértéket. Ugyanakkor az irányadó jogértelmezési gyakorlat azt erôsíti meg, hogy nem tekinthetô elôlegfizetésnek az az eset, amikor az ügyletben részes fél saját döntése alapján elôre fizet, amennyiben a felek viszont errôl megállapodnak, az már szerzôdésmódosításnak tekinthetô, tehát ilyen esetekben valóban fûzhetô adózási következmény az elôrefizetéshez. Az alábbi táblázat foglalja össze a 2014. július 1-jén hatályba lépô jog-
7
javaslatok, kérdések, észrevételek
A 2013/24. adózási kérdés alapján az elôlegszámla és a végszámla egy számlában is megjelenhet: „a kibocsátott elôleg-számlán a számlakibocsátó szerepelteti az elôlegként átvett 100 százalék összeget (adóalap és adóösszeg bontásban, az ügyletre irányadó áfa-mérték feltüntetése mellett, feltéve, hogy nem egyszerûsített adattartalmú számláról van szó), jelölve az elôleg átvételének, jóváírásának napját, mint adófizetési kötelezettség keletkezési napot, majd pedig ezen a számladokumentumon megjelöli az ügylet majdani teljesítési idôpontját is, jelezve, hogy ekkor már további ellenérték rendezésre nem kerül sor”. Kérdés, hogy szükséges-e elôlegszámla, ha az áfabevallási idôszakban van az esedékesség, a teljesítést ebben az esetben a napok határozzák-e meg vagy az áfa-bevallási idôszak. A számla kerül kiállításra júliusban, amelyben a teljesítés augusztus 31-e, és a fizetési esedékesség szeptember. Itt merül fel kérdésként az, hogy szükséges-e bizonylathelyesbítés, ha esetleg mégis a teljesítést megelôzôen fizet az ügyfél (lásd fentebb). Kérdésként merül fel, hogy szükséges-e elôlegszámla, ha az áfa-bevallási idôszakban van az esedékesség. Itt jogértelmezési kérdés nem merülhet fel (legfeljebb az elôrefizetés és elôlegfizetés értelmezésében), de áfa-finanszírozási költséggel érdemes számolni az ügyletet teljesítô adóalany oldalán. Lásd fentebb.
szabály által rendezett eseteket, az irányadó bizonylatolási módszert és azokat a kérdéseket–észrevételeket, amelyek még a jogszabály hatálybalé-
pése elôtt megerôsítésre, illetve rendezésre szorulnak. Dr. Kelemen László
VIRA SÁNDOR ROVATA
Engedményezés és tartozásátvállalás az áfatörvény szerint Írásunkban az engedményezés, valamint a tartozásátvállalás eseteit vizsgáljuk áfa-kötelezettség szempontjából. Mivel a téma meglehetôsen alulszabályozott, különbözô példákon keresztül fogjuk az egyes eseteket tárgyalni. Engedményezés Engedményezésrôl akkor beszélünk, ha az adóalany egy bizonyos követelését egy másik adóalanyra ruházza át ingyenesen vagy ellenérték fejében. (Nyilván nem csak adóalanyok között lehet szó engedményezésrôl, de a té-
makör tárgyalása szempontjából az adóalanyok közötti engedményezést vizsgálom.) A Ptk. azt a személyt, aki átadja a követelését, engedményezônek, azt a személyt, aki átveszi a követelést, engedményesnek nevezi. A két személy közötti ügylet körülményeit
8
áfa&számlázás
kell vizsgálat alá vonni annak érdekében, hogy az ügylet adókötelezettségét megállapíthassuk. Az áfatörvény kissé mostohán bánik a kérdéskörrel, és ember legyen a talpán, aki eligazodik a törvényi szabályozáson, alulszabályozottságon. A következô értelmezhetetlen rendelkezéssel próbálta a jogalkotó az engedményezés áfa-kötelezettségét, illetve annak a hiányát megfogalmazni: 12. § (3) Nem minôsül szolgáltatás nyújtásának, ha a termék értékesítôje, szolgáltatás nyújtója a) részére az ellenértéket akár a termék beszerzôje, szolgáltatás igénybevevôje, akár harmadik fél megtéríti, vagy b) a teljesítésével keletkezett, követelésként fennálló ellenértéket harmadik félre engedményezi, feltéve, hogy az a) pontban említett esetben az ellenérték megtérítése, a b) pontban említett esetben pedig a követelésként fennálló ellenérték megvásárlása pénzzel, készpénz-helyettesítô fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítô eszközzel történik. Adóalanyok százaiban merült fel a kérdés, hogy az engedményezéssel kapcsolatos fenti jogszabályi elôírás mikor eredményez adófizetési kötelezettséget. Kijelenthetô, hogy az adóalanyok 99%-a nem tud olyan engedményezési ügyletbe bonyolódni, amikor tényleges adófizetési kötelezettsége keletkezne engedményezés jogcímén. Vizsgáljuk meg a három leggyakoribb ügyletet, amelyek leginkább elfordulnak a gyakorlatban!
Követelés beszámítása az ellenértékbe két fél között Amikor az ügyletben csak két fél szerepel, gyakorlatilag nem beszélhetünk engedményezésrôl, mivel az engedményezésnél három szereplô jelenik meg az ügyletben: az engedményes, az engedményezô és a kötelezett (adós). Két fél közötti ügylet esetében követelés-beszámításról beszélhetünk. Ha például „A” cég korábbi vásárlás miatt tartozik „B” cégnek, és „A” cég értékesít jelen esetben terméket „B” cégnek, valamint ennek ellenértékét úgy rendezik, hogy az „A” cég jelen értékesítésébôl származó követelését csökkenti a „B” felé fennálló kötelezettségével, akkor követelésbeszámításról van szó. Gyakorlatilag e beszámításra a csereügylet szabá-
lyait kell alkalmazni. Az ügyletnél megjelenik az általános forgalmi adó, de csak az adásvételek kapcsán, és nem a beszámítás mint gazdasági esemény okán. Gyakori hiba a beszámításos ügyleteknél, hogy az felek nettósítják az ügyletet – ez leggyakrabban akkor fordul elô, ha nem adószakember írja a szerzôdést, és nincs tisztában azzal, hogy sem az áfatörvény, sem a számviteli törvény nem engedélyezi a nettó elszámolást, ugyanakkor a polgárjogi követelések megfogalmazása során a szerzôdésben nettó összeget szerepeltetnek.
Példa a beszámításra „B” cég számviteli szolgáltatást nyújt „A” cégnek 127 000 Ft értékben. „A” cég nem fizeti meg a szolgáltatás értékét, de bruttó 150 000 Ft értékben gépjármû-javítási szolgáltatást nyújt „B” cégnek. Mind a két ügylet adóköteles, mind a két ügyletet számlázni szükséges. Az ügylet eredôje, hogy „B” cégnek 23 000 Ft-ot kell fizetnie „A” cég felé a követelés beszámítása okán. Maga a követelés beszámítása nem adóköteles, az alapügyletek viszont azok, amelybôl származtak a követelések. Az említett hibát gyakran úgy követik el, hogy csak „A” cég számláza az ügylet eredôjét (nettósítás), 23 000 Ft-ot „B” cég felé. Engedményezés mint az ellenérték megfizetése Az értékesítés ellenértékét bármilyen vagyoni érték átadásával megfizethetjük (feltéve, hogy az eladó hozzájárul). Amennyiben a vásárlásunkból adódó tartozásunkat oly módon egyenlítjük ki, hogy egyéb ügyletbôl harmadik személy felé fennálló követelésünket ráengedményezzük névértéken vagy az alatti összegben az eladóra, úgy az engedményezés mint ügylet nem minôsül adótárgynak, így áfa-fizetési kötelezettség sem keletkezik. Felhívom a figyelmet, hogy ez egyértelmûen nem olvasható ki a jogszabály idézett szövegébôl, mivel a jogszabály szövege szerint csak akkor nem minôsül az ellenérték megfizetése szolgáltatásnak, ha az pénzzel, készpénz-helyettesítô eszközzel vagy pénzhelyettesítô eszközzel történik – és a követelésátadás egyiknek sem minôsül. Azonban a hatóság gyakorlati jogértelmezése szerint ilyen esetben
adófizetési kötelezettség nem keletkezik az engedményezés miatt. Ha például „A” cégnek tartozik „B” cég 100 000 Ft-tal, és „A” vásárol „C” cégtôl egy számítógépet bruttó 127 000 Ft-ért, akkor kiegyenlítheti „A” cég a „C” felé fennálló tartozását oly módon, hogy átadja a „B” cég irányában fennálló 100 000 Ft-os követelését és pluszban 27 000 Ft-ot. Azon ügylet nem adóköteles, amikor a „B” cég felé fennálló követelés átadásra kerül „C”-nek. Amikor a követelés engedményezésére valamilyen ellenérték megfizetése okán kerül sor, nem beszélhetünk adóköteles engedményezési ügyletrôl. A gazdálkodók túlnyomó része e konstrukcióban találkozik az engedményezéssel, és az idézett jogszabályszöveg alapján nem tudja eldönteni, hogy keletkezik-e valamiféle adókötelezettsége, vagy sem. Az adóhatóság munkatársainak egyértelmû szakmai megnyilvánulásai alapján kijelenthetô, hogy nem kívánják az ügyletet adóztatni. Azonban nem kizárt, hogy a jogszabály nyelvi értelmezése alapján az eljáró adóellenôr megpróbálhatja adókötelessé tenni az ügyletet.
Követelés értékesítése mint engedményezés A követelésünket oly módon is engedményezhetjük, hogy annak ellenértékét közvetlenül pénzben kapjuk meg. Azt kell belátni az engedményezési ügyletben, hogy a szolgáltatást (ha van olyan) nem az engedményezô nyújtja, hanem az engedményes (ezt nem egyszerû belátni). Vagyis az ügylet mindaddig nem adóköteles, amíg az engedményes nem kap valamilyen ellenértéket az engedményezôtôl. Ha névértéken vagy az alatt adjuk el a követelésünket, akkor az ügylet nem minôsül adótárgynak, így adófizetési kötelezettség nem keletkezik. Ha az engedményesnek bármilyen jogcímen fizetünk díjat, úgy az engedményesnél a kapott díj valamilyen szolgáltatás ellenértéke lesz, és az adókötelezettség megállapítható. Ha például a 100 000 Ft-os követelésünket 98 000 Ft-ért értékesítjük az engedményesnek, az engedményes nem teljesít felénk szolgáltatást, az ügylet nem adóköteles. Ha az engedményesnek havonta díjat fizetünk, amíg a rá engedményezett követeléshez nem jut hozzá, úgy a havi díjak lesznek a szolgáltatás ellenértékei, és a díjak után fog felszámítani adót az engedményes.
áfa&számlázás
A gyakorlatban többnyire a követelést megvásárlók alacsonyabb összegért veszik meg a követelést, visszkereseti joggal (ha nem tudják behajtani, nekünk kell azt a pénzt visszafizetni, amit az engedményestôl kaptunk), így a követelés megvásárlása esetén rendre nem merül fel áfa-fizetési kötelezettség.
Tartozásátvállalás Ellenérték megfizetése tartozásátvállalással Amennyiben egy bizonyos tartozást annak okán vállalunk át, hogy a fennálló kötelezettségünket csökkentsük, az ügylet nem minôsül adótárgynak az adóhatósági jogértelmezôk szerint. Ha például tartozunk „B” cégnek 100 000 Ft-tal, de az összeget nem fizetjük meg, hanem „B” cég valaki más felé fennálló tartozását átvállaljuk, adókötelezettség nem keletkezik. Tartozásátvállalás mint önálló szolgáltatás Ha egy adóalany átvállalja egy másik adóalany tartozását, és ezért a tartozás
névértékénél magasabb pénzösszeget kap, akkor fôszabály szerint a tartozásátvállalás szolgáltatásnak minôsül. Amennyiben a tartozásátvállalásért kapott összeg magasabb, mint a tartozás névértéke, a különbözet a tartozásátvállalás mint szolgáltatás ellenértékének minôsül, és az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés b) pontja alapján adómentes. Például „A” cég átvállalja „B” cég 100 000 Ft-os tartozását, és a megállapodásuk szerint ennek a díját egy év után köteles „B” cég megfizetni 120 000 Ft összegben. Mint látható, a példában a 20 000 Ft gyakorlatilag hitelezési szolgáltatás ellenértéke, és ennek okán adómentes a tartozásátvállalás. Ha a tartozást olyan módon vállalják át, hogy azt nem kell a késôbbiekben megfizetni az eredeti kötelezettnek a tartozást átvállaló felé (néha kapcsolt vállalkozások esetében elfordul), vagyis ingyenesen vállalják át a tartozásunkat, akkor az ügylet ingyenes szolgáltatásnak tekinthetô, ha a szolgáltatás teljesítésével kapcsolatban valamilyen költség esetében az adó levonható
Van kalapja, nincs kalapja Sajnos nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy az adójogszabályok megalkotása során olyan szituációkat teremt fölöslegesen a jogalkotó, amely tényállások értelmezése spekulatív megfontolásokra készteti mind az adóalanyt, mind az adóellenôrt. Sokszor az az érzése az adójoggal foglalkozó szakembereknek, hogy szándékosan állítanak csapdahelyzeteket az adóalanyok elé, így biztosítva az adóellenôrzés számára azon tényállásokat, amelyekre a „van kalapja, nincs kalapja" elv érvényesíthetô egy adóellenôrzés során. Tényállás: egyenesbôl fordított 2013-ban a következô tényállás alapján írt elô több százmillió forint adókülönbözetet az adóhatóság: A külföldi beruházó ingatlant építetett Magyarországon. A beruházónak magyarországi adószáma nem volt a beruházás alatt, ennek okán a magyar kivitelezô áfa felszámításával számlázta (szabályosan) az építôipari munkákat, mivel a fordított adózás személyi feltételei vevô oldalon nem teljesültek. A külföldi beruházó a beruházás végén visszamenôlegesen adószámot igényelt, így kívánta a számára felszámított adót visszaigényelni. Az adóhatóság az áfa kiutalása elôtt ellenôrizte a külföldit, és megállapította, hogy szabálytalanul számí-
tottak fel számára adót, mivel utólagosan és visszamenôlegesen bejelentkezett Magyarországon adóalanyként, így a fordított adózás szabályait kellett volna alkalmazni. A megállapítás jogszerûsége elgondolkodtató, annak ellenére, hogy a külföldit visszamenôleg jegyezték be adóalanyként, de végül is nem mondható szabálytalannak az adóhatóság álláspontja az ügyben. Tanulságos viszont az ügy folyománya. A külföldi kérte a magyar fôvállalkozót, hogy helyesbítse a számláját fordított adósra, és térítse vissza a korábban általa megfizetett adót. A fôvállalkozó helyesbítette a számláját adókötelesrôl fordított adósra, és a különbözetet megpróbálta elszámolni fi-
9
volt az átvállalónál (például rezsi költség). Az ingyenes szolgáltatás esetében az adó alapja a szolgáltatás teljesítése érdekében felmerült közvetlen költség. A kérdés az, hogy az átvállalt összeg kifizetése ilyen költségnek tekinthetô-e, vagy sem. Egyes adóhatósági jogértelmezôk szerint nem tekinthetô a tartozás megfizetése olyan költségnek, amely beleszámítana a tartozásátvállalás adóalapjába. Megjegyzem, a kérdésnek túlzott jelentôsége nincs az adókötelezettség szempontjából, mivel a hivatalos álláspont szerint az adott módon történô tartozásátvállalás az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés d) pontja alapján adómentes (noha az álláspont vitatható). Felhívom a figyelmet, hogy a cikkben közöltekkel nem minden esetben értek egyet, azonban a kérdéskör szabályozatlansága folytán nem körbejárni akartam a témát, hanem az adóhatóság által elfogadott (tudomásom szerinti) jogalkalmazást kívántam közzétenni. Vira Sándor (Saldo Zrt. igazgatóhelyettes)
zetendô adót csökkentô tételként abban az idôpontban, amikor átadta a külföldinek a helyesbítô bizonylatot, az Áfa tv. 78. § (3)–(4) bekezdés rendelkezése alapján. Az adóhatóság a fôvállalkozót is vizsgálta kiutalás elôtt, és megállapította, hogy az esetben, ha adóköteles számlát helyesbítenek fordított adósra, úgy a különbség elszámolását nem a hivatkozott jogszabály alapján kell elvégezni az aktuális bevallásban, hanem önrevízióval kell a fizetendô adó csökkenését elszámolni. Az volt a hatóság indoka, hogy az Áfa tv. 78. § (4) bekezdése csak azt a szituációt szabályozza, amikor azért helyesbítik a számlát, mert a fizetendô adó csökken. Például az esetben, ha áfás számlát helyesbítenek adómentes számlára, akkor alkalmazható az a szabály, hogy a helyesbítô számla átadásakor kell a különbséget rendezni. Ha viszont adót tartalmazó számlát helyesbítenek fordított adózásúra, úgy az adóhatóság körmönfont logikája alapján globálisan nem csökken a fizetendô adó, csak az adófizetésre kötelezett személye változik meg, így a módosításra nem alkalmazható az Áfa tv. 78. § (4) bekezdése. Megjegyzem,
10
áfa&számlázás
a hivatkozott szakasz és annak környezete is kizárólag az eladó adókötelezettségérôl rendelkezik, és nem valamiféle globális adókötelezettségrôl, így az adott végeredményre egyetlen adóalany sem tudna eljutni a formális logika és a nyelvi jogértelmezés alapján. Az adóhatóság a spekulatív megfontolás alapján a kivitelezônél is megállapított néhány százmillió adókülönbözetet. Belátható, hogy a hatósági jogértelmezésnek nincs semmilyen fiskális haszna, célja. Már csak azért sem, mivel az adóalany önrevízióval korábban hozzájut a módosítás különbözetéhez, mint akkor, ha a folyó bevallásában számolja el. Vajon akkor milyen érdeket szolgál az adott jogértelmezés? Gyakorlatilag semmilyen igazolható jogos érdeket nem szolgál, azonban arra kiválóan alkalmas, hogy az adóalanyoknál adókülönbözetet lehessen megállapítani, javítva az ellenôrzési statisztikát. 2014-re a jogszabályt megváltoztatták, és az adott helyzetben, ha az adóalany adóköteles számlát módosít fordított adósra, úgy már nem kell (nem szabad) önrevízióznia. Az eladónak az idei évtôl csak akkor kell önrevízióval elszámolnia a fizetendô adó csökkentését számlamódosítás következtében, ha a módosításra annak okán került sor, hogy olyan számlát sztorníroz, amely mögött valóságos teljesítés nem volt [Áfa tv. 153/B § (2)]. E rendelkezés viszont újabb spekulációk elôtt nyitja ki a kaput. Az adóalanynak azon kell töprengenie, hogy az általa fölöslegesen kiállított és sztornózott számla valóban az Áfa tv. 52. § (2) bekezdésében említett „fiktív” számlának minôsíthetô-e, vagy sem.
Tényállás: Ingyenes ügyletek alóli kivételek Vizsgáljuk meg a következô esetet, amely tényállás és annak követeztében történô számlamódosítás a 2014. év slágere lesz. A Kúria az alábbi tájékoztatást jelentette meg a honlapján (lásd keretes rész). Tájékoztató: az Áfa tv. 11. § (1) bekezdés szerinti ellenérték fejében történô értékesítés csak olyan termékre vonatkozik, melyet az adóalany a saját vállalkozásából személyes vagy alkalmazottai szükségletei kielégítése végett vont ki.
Kfv.VI.35.633/2012. A felperesi gazdasági társaság az általa épített lakóparkhoz kapcsolódó kiépített utakat és közmûveket térítésmentesen átadta az önkormányzatnak, mely után az általános forgalmi adót bevallotta. Az elsôfokú adóhatóság határozatában áfa nemben nem tett megállapítást, a felperessel szemben 20 000 forint mulasztási bírságot szabott ki. Fellebbezésében a felperes kifogásolta, hogy a revízió elmulasztotta feltárni a javára fennálló adókülönbözetet, mivel az ingyenesen átadott eszközök után tévesen számított fel általános forgalmi adót. A másodfokú adóhatóság helybenhagyta az elsôfokú határozatot. A felperes keresete folytán eljáró törvényszék az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Kifejtette, hogy más jogalapon álló határozat meghozatal szükséges, az alperes tévesen értelmezte az Áfa tv. 11. § (1) bekezdését, amikor a vállalkozásidegen cél vizsgálatát szükségtelennek tartotta. Az alperes felülvizsgálati kérelmének elbírálása során a Kúria a törvényszék ítéletét az indoklás megváltoztatásával hatályában fenntartotta. Együtt értelmezte a Tanács 2006/112/EK irányelvének (a továbbiakban: Irányelv) 16. cikkét és az Áfa tv. 11.§ (1) bekezdését, valamint figyelemmel volt az Európai Bíróság C–184/04., C–371/07. és C–210/11. számú ítéleteire. Rögzítette, hogy amíg az adóhatóság, a felperes és a törvényszék az Irányelv 16. cikke és az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése értelmezése során három feltétel együttes fennállásához kötötte a termékértékesítés megállapítását, addig a Kúria értelmezése szerint ehhez két feltétel megléte szükséges. Így az Irányelv 16. cikk és az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése csak olyan termékekre vonatkozik, melyeket az adóalany a saját vállalkozásából személyes vagy alkalmazottai szükségletei kielégítése végett vont ki, más termékek nem vonhatók ebbe a körbe. Budapest, 2013. október 31. A Kúria Sajtótitkársága Az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése az ingyenes termékértékesítést határozza meg, az ingyenes termékátadást bizo-
nyos körülmények között adótárgynak minôsíti. Az Áfa tv. 14. § (1) bekezdése az ingyenes tevékenységet minôsíti adótárgynak, szolgáltatásnak bizonyos körülmények fennállása esetén. Fôszabály szerint [Áfa tv. 2. § a) pontja] csak az ellenérték fejében végzett tevékenység után kell adót fizetni. Az adóalap és adóbevétel biztosítása érdekében az említett különös szabályok ellenérték fejében történô termékértékesítésnek és ellenérték fejében történô szolgáltatásnak tekintik azt az ingyenes ügyletet, amely teljesítéséhez szükséges beszerzés esetében az adóalany jogszerûen élt az adólevonási joggal. Azonban az ingyenes termékértékesítés és ingyenes szolgáltatás adózását eltérô módon értelmezi az adóhatósági joggyakorlat. Ha a két rendelkezést összehasonlítjuk, akkor gyakorlatilag megállapítható, hogy mindkét esetben csak akkor minôsül az ingyenes ügylet (amellyel kapcsolatban korábban adót vontunk le) adótárgynak, ha az ingyenesség biztosítása nem a vállalkozás érdekeivel azonosan történik. 11. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetôleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg. 14. § (1) Ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából idôlegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen használja, illetôleg azt másnak ingyenesen használatba adja, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg. Mind az ingyenes termékátadás, mind az ingyenes tevékenység esetén a vastagon kiemelt törvényszöveg alapján csak akkor kell adót fizetni,
áfa&számlázás
Elôrendelhetô a február közepén megjelenô új szakkönyv:
ADÓZÁS/SZÁMVITEL 2014 A kiadványra a könyvelôk 2 kreditpontot elszámolhatnak! Szerzôk: Berkeiné Dobrocsi Beáta Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna Dr. Danicz Linda
11
Kiadvány címe: ADÓZÁS/SZÁMVITEL 2014 Szerzôk: Berkeiné Dobrocsi Beáta Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna Dr. Danicz Linda Farkasné Gondos Krisztina Dr. Futó Gábor Gottgeisl Rita Horváth Géza Dr. Sallai Csilla Suller Krisztina Vira Sándor Kiadó: Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11.
Farkasné Gondos Krisztina Dr. Futó Gábor Gottgeisl Rita Horváth Géza Dr. Sallai Csilla Suller Krisztina Vira Sándor Tartalmi felépítés: n SZTV – számviteli törvény n SZJA – személyi jövedelemadó törvény n TAO – társasági és osztalékadó törvény n ÁFA – általános forgalmi adó törvény n Helyi adók n ART – adózás rendjérôl szóló törvény n EHO törvény n TBJ – társadalombiztosítási és járulék törvény n SZOCHO – szociális hozzájárulási adó n KATA – kisadózó vállalkozások tételes adója n KIVA – kisvállalati adó n EVA – egyszerûsített vállalkozói adó n Cégautó adó n Illetékek
Megjelenés: 2014. február 14. Formátum: nyomtatott szakkönyv Terjedelem: 250 oldal Kiadvány ára: Elôrendelési akció kizárólag ügyfeleinknek! Ha 2014. február 14-ig elküldi megrendelését a Vezinfó Kiadó valamelyik elérhetôségére, akkor a kiadvány kedvezményes ára: 8.400 Ft + áfa helyett 5.000 Ft + áfa! Az áfa mértéke: 5%. Extra szolgáltatás: Ha ezt a témakört esetleg újabb törvénymódosítás érinti, akkor Önt errôl e-mailen, a Vezinfó-Klub online hírlevélben térítésmentesen tájékoztatjuk! További könyvek, elôadások: www.vezinfo.hu
Elôrendelési akció 2014. február 14-ig kizárólag ügyfeleinknek! Ha Ön 2014. február 14-ig elküldi megrendelését a Vezinfó Kiadó valamelyik elérhetôségére, akkor a szakkönyv kedvezményes ára: 8.400 Ft + áfa helyett 5.000 Ft + áfa!
12
áfa&számlázás
akkor lesz az ügylet adótárgy, ha az ingyenes ügylet nem az adóalanyiság érdekkörében merült fel, hanem valamilyen módon a gazdálkodásban részt vevô személyek (tulajdonosok, alkalmazottak) szükségleteinek kielégítését célozza. A korábbi évek gyakorlata alapján az ingyenes szolgáltatás csak akkor minôsült adóztatható ügyletnek, ha ténylegesen nem a vállalkozás érdekeit szolgálta. Ha például a festékgyár festékkeverôt adott a festék felhasználójának ingyenesen használatába, azzal a kikötéssel, hogy a keverôvel csak a tôle vásárolt festéket lehet a megfelelô színre kikeverni, úgy az eszköz átadása nem minôsült szolgáltatásnak a festékgyár részérôl, így az átadás után nem kellett adót fizetni. Eltérô volt a megítélése a termék ingyenes tulajdonba adásának. Ha a beszerzéskor jogszerûen levontuk az adót, de azt követôen másnak a terméket ingyenesen tulajdonába adtuk, akkor függetlenül attól, hogy a tulajdonba adás a vállalkozás érdekeit szolgálta-e, vagy sem, az adóhatóság szerint adófizetési kötelezettség keletkezett. Tipikus példa volt az ügyletre az útépítés. A vállalkozásoknak sok esetben utat kell építeni annak érdekében, hogy az egyéb vállalkozási célú építményeiket (üzlet, szálloda, lakóingatlan, gyárépület stb.) sa-
ját maguk vagy megrendelôik megközelíthessék. Hosszas egyeztetések után ezen útépítések költségeinél a hatóság engedélyezte az adó levonását. Amikor azonban a vállalkozás az utat átadta az önkormányzatnak, az átadás után adót kellett fizetnie a hatósági jogértelmezés szerint. Belátható viszont, hogy egy pláza esetében, ha lehajtót építenek hozzá az autópályáról a megközelíthetôség végett az önkormányzat tulajdonában lévô ingatlanon, akkor az esetben, ha az elkészült közforgalmú utat átadják az önkormányzatnak, az átadással kapcsolatban semmiképpen nem állapítható meg a vállalkozási céltól eltérô célú tulajdonba adás. Igazából nem az volt a kérdés, hogy a vállalkozások ki tudják-e harcolni a bíróságon jogorvoslati eljárás során, hogy a 11. § (1) bekezdését ugyanolyan módon kelljen értelmezni, mint a 14. § (1) bekezdését, hanem az, hogy erre mikor kerül sor. A Kúria elôzôekben idézett tájékoztatója alapján végül is sikerrel járt az egyik adóalany, bár megjegyzem, még rögös út áll elôtte álláspontjának érvényesítése során... Amennyiben az új eljárás olyan jogerôs határozattal végzôdik, amelyben a Kúria álláspontja gyôzedelmeskedik, úgy a hasonló ok miatt adót fizetô adóalanyoknak a korábban áfa-felszámí-
tással kiállított számláikat sztornózniuk kell, hiszen nem történt teljesítés, mivel az ingyenes átadás, ha az a vállalkozás érdekeit szolgálja, nem minôsül termékértékesítésnek. Kérdés viszont, hogy a sztornószámla hatását mikor kell elszámolni. Mondható-e, hogy az eredetileg kiállított számla az Áfa tv. 52. § (2) bekezdésében körülírt „fiktív” számlának minôsül? E kérdésre gyakorlatilag nem lehet válaszolni. Azért nincs erre válasz, mivel a korábban helytelenül, a hatósági jogértelmezés alapján kiállított számla mögött ténylegesen nincs teljesítés, így elméletileg a korábban kiállított számla megfeleltethetô a hivatkozott rendelkezésnek. Viszont a rendelkezést azért alkották, hogy a fiktívszámla-kiállítóknak mindentôl függetlenül adót kelljen fizetniük, de a hatósági jogértelmezés alapján kiállított számla semmiképpen nem nevezhetô fiktív bizonylatnak. Vagyis az adóalanyok tisztában lesznek azzal, hogy a számlát módosítaniuk kell, azonban fogalmuk sem lesz arról, mikor számolják el a fizetendô adó csökkentését, amely bizonytalanság ismételten „virtuális” adóhatósági megállapításokat fog eredményezni. Vira Sándor (Saldo Zrt. igazgatóhelyettes)
Új weboldalaink www.afa-szamlazas.hu Elkészült a szaktájékoztató önálló honlapja, ahol a 2010. április és 2013. június között megjelent számok ingyenesen letölthetôek, kinyomtathatóak. Ezen az oldalon, a szakmai cikkek archívumában, lehetôség van kulcsszavak alapján is keresni egy adott cikkre, szerzôre, témára, idôpontra. www.konyvelok-lapja.hu Elkészült a KÖNYVELÔK LAPJA havonta megjelenô szaktájékoztatónk weboldala is, ahol a korábbi számok szintén ingyenesen letölthetôek. A szakmai cikkek archívumában itt is lehetôség van cikkre, szerzôre, témára, idôpontra keresni. Az idei számok 2014. február 15-ig akciósan megrendelhetôek 19.800 Ft + áfa elôfizetési díjtól. www.vezinfoklub.hu Hírlevél-archívumunkban szabadszavasan is kereshetôek a 2008 óta bôvülô adózási, számviteli és munkaügyi aktualitásokról, változásokról szóló szakmai cikkek. www.vezinfokredit.hu A weboldal mérlegképes könyvelôknek, adótanácsadóknak, adószakértôknek, okleveles adószakértôknek és könyvvizsgálóknak nyújt segítséget a kötelezô kreditpontok gyûjtéséhez, rögzítéséhez és átláthatóságához. A nálunk szerzett pontokat a Vezinfó Kiadó automatikusan rögzíti ügyfeleinek.
Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635, Fax: (06-1) 236-0037 www.vezinfo.hu E-mail:
[email protected] Felelôs kiadó, fôszerkesztô: Tóth Csaba Szakmai szerkesztô: Horváth Géza Szerzôk, szerkesztôk: Bonácz Zsolt, dr. Csátaljay Zsuzsanna, dr. Kelemen László, Ruszin Zsolt, Vadász Iván, Vira Sándor Kiadói szerkesztô: Kövesdi Edit Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2010–2014 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-7275 Minden jog fenntartva! Az Áfa&Számlázás szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzé tett cikkek, hírek, információk másolása, többszörözése, fordítása, közreadása és publikációs célokra történô felhasználása csak a kiadó, illetve a szerzô írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenôrizzük; a megjelenés idôpontjában meglévô köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelôsséget nem vállalunk.
