Nyitnikék a párkányi Ady Endre Alapiskola diákjainak itt-ott megjelenõ lapja
2009 decembere
Nyitnikék
A D Y - N A P O K Iskolánk névadója Ady Endre, ezért minden évben szervezünk Ady-napokat. Az idei Adynapok számomra különösen nagy élmény volt. Ránk, ötödikesekre, zenei bemutató és táncház várt, és persze kézműveskedni is mehettünk. A táncházat Demeter Judit, esztergomi néptáncos vezette. Iskolánk tornatermében gyakoroltunk, tanultunk meg egy néptáncot. A zenei bemutató is nagyon tetszett, ahol a párkányi Varjos zenekar szintén népzenét játszott népi és klasszikus hangszereken.
Az Ady-hét csütörtökén nagyon sokat tanultam népzenéről, táncról, népviseletről. A zenebemutató után a táncház néhányunknak nehezen indult. Mi, fiúk, nem akartunk táncolni, de azt mondták, kötelező. Ennek utólag örülök, mert a végére nagyon belejöttünk! Most már azt gondolom, jó dolog a táncház. Szívesen és jó kedvvel emlékszem vissza az Ady-hét eseményeire. Mácsai Ádám, 5.c
Tapló Michaela, 5. c
Régiónk falvai Az Ady-napok témája az idén a néprajz, népművészet volt, ezért elhatároztuk, hogy évfolyamtársainknak bemutatjuk lakóhelyünket. Összegyűjtjük a faluban még élő népszokásokat. Újrahallgattuk nagyanyáink meséit, szülői segítséggel egy kis múzeumsarkot is berendeztünk, az interneten utánanéztünk a hiányzó ismereteknek. Osztályfőnökünk tesztet állított össze, hogy még érdekesebbé tegye előadásunkat. Kis édességgel kedveskedtünk közönségünknek. A gyerekek tapssal jutalmazták igyekezetünket. Cimer Patrik 6.d
Az első óra Tóth Valéria tanító nénivel zajlott. Szó volt a biztonságról és a balesetekről. Elmesélte, hogy amikor tűz van, mit kell cselekedni, és a különböző fajta balesetekről is beszélt. A második óra Szőcs Kornélia tanító nénivel a kurta szoknyás viseletről szólt. A tanító néninek volt egy segítője, Rebeka, rajta mutatta be ezt a bizonyos viseletet. Megtudtuk, hogy hat faluban volt használatos a kurta szoknya: Kőhígyarmaton, Barton, Garampáldon, Bényben és Kéménden. Ezen az órán nagyon sok dolgot megtudtunk. A harmadik óra a tánc és az ének keretében zajlott. Sukupčák tanító néni megtanított nekünk egy népdalt és egy táncot. A dal szövege a következő: Rojtos gatya…… Rojtos gatya, rojtos gatya, rojtos gatya, tulipános ing. Rojtos gatya, rojtos gatya, rojtos gatya, tulipános ing. A gatyának van ülepe, van is annak becsülete, becsülete. A gatyának van ülepe, van is annak becsülete, becsülete.
Ráncos péntő, ráncos péntő, ráncos péntő, tulipános ing. Ráncos péntő, táncos péntő, ráncos péntő, tulipános ing. A péntőnek nincs ülepe, nincs is annak becsülete, becsülete. A péntőnek nincs ülepe, nincs is annak becsülete, becsülete. Ugye milyen nagyszerű, hát még a táncca,l sokkal jobb! Az volt a legjobb, hogy amikor elkezdtünk táncolni, először csak a lányok mentek, de a végén már a fiúk is csatlakoztak. Az utolsó órára újra Tóth Valéria tanító néni jött be . A falusi ünnepekről volt szó. Először megmondta a hónapot és a napot, és mi tippeltünk. Nagyon sok mindent megtanultunk. Ez volt az Ady-napok első napja, melyen nagyon jól éreztem magamat. Urbán Emese, 5.a
Az Ady-napok utolsó napja a péntek, kalandos nap volt. Az első program során osztálytársaim különböző hangszeren játszottak. Első volt Kerekes Dániel gitármuzsikája. Miután végzett a számmal, kérdezgettünk tőle egyet s mást. Megtudtuk, hogy három éve jár zenére. A tanárnőnk elmondta, hogy gitáron játszani nagyon nehéz, úgyhogy becsüljük meg, amit Dani játszik. Másodikként Balla Dávid remekelt. Ő harmonikán játszott egy mulatós dalt. Nagyon élveztük. Kiderült, hogy a harmonika elég súlyos, s hogy Dávid egyszer sajnos már elesett a hangszerével. Nemsokára újat kap, mert a kicsit már kinőtte. A harmadik Dudás Beatrix volt. Ő is harmonikán játszott nekünk, sőt kotta nélkül
remekelt. Amúgy a mi kis zenészeink úgy olvassák a kottát, mint az ABC-t. Ezután igazi zenészek jöttek, a párkányi VARJOS együttes. Magyarország tájegységeinek zenéit szólaltatták meg. Majd bemutatták hangszereiket: dudát, klarinétot, furulyát, hegedűt, tamburát, dorombot, levélsípot, babylant. Ez nagyon érdekes volt. Tíz órakor lementünk a B pavilon folyosójára, ahol köveket, gyűrűket árultak. Ezen kívül különböző kézműves foglalkozásokkal próbálkozhattunk. Tizenegy órától táncházba mentünk. Itt egy néni tanított nekünk különböző tánclépéseket. Nagyon kellemes és szórakoztató volt ez a nap! Sádocky Noémi 5.a
2009 decembere
Nyitnikék
Iskolánkban minden évben már hagyományos módon megrendezésre kerülnek az Ady-napok. Így volt ez idén november 19-20-án is. Ilyenkor mindig új élményekkel gazdagodtunk. Nemcsak a tanulásmentes napoknak örülhettünk, hanem a sok új ismeretnek is. Az idei Ady-napok szintén sok új és érdekes eseményt tartogattak a diákok számára. Az első nap folyamán a 6.c-ben a játszás került előtérbe. A nap nagy részében társas játékokat játszottunk. Később a 6.d osztály tanulóinak előadását néztük meg, melyben a szomszédos falvakat illetve a falusi eszközöket mutatták be nekünk. Ezután megtekintettünk egy néprajzi kiállítást is. Pénteken reggel meglátogattuk a városi múzeumot. Itt a kender megmunkálásáról, hasznosításáról és a növényből készült ruhák tisztításáról tudtunk meg érdekes dolgokat. Érdeklődéssel fogadtuk a város múltját bemutató tárgyakat. Az iskolába visszaérkezve
A történelmi Magyarország Az Ady-napokra készülve a 7. és a 8. évfolyam osztályai feladatul kapták egy-egy beszámoló elkészítését. Ttéma: a történelmi Magyarország területeinek bemutatása. Igazgató nénink végigjárta az osztályokat és sorsolással dőlt el, hogy melyik osztály mely vidékről készít beszámolót. A feladat része volt egy plakát, ún. projekt elkészítése is. A mi osztályunk, a 7. b, a Csallóközt sorsolta ki. A kidolgozásra kb. 3 hetünk volt. Az igazgató nénitől is kaptunk egy kevés anyagot segítségül. Interneten kezdtünk el információkat keresni Csallóköz történelméről, városairól, nevezetességeiről, kultúrájáról, e vidék híres szülötteiről, népi hagyományokról, valamint a jellemző növényzetről és állatvilágról is. Böngészésünk során sok újat tanultunk. Anyaggyűjtésünk után elkészítettük plakátunkat, melyre térképet rajzoltunk és képeket ragasztottunk.
A történelmi verseny Idén, az Ady-napokon részt vehettünk egy történelmi versenyen. A téma a török uralom és a pákányi csata volt. A versenyre csütörtökön került sor. Reggel 9 órakor, a könyvtárban kezdődött a megmérettetés. 3 iskolai, 1 szalkai és 1 muzslai csapat indult. A feladatok egyszer könnyűek, máskor nehezebbek voltak. Török szavakat kellett lefordítanunk, időrendbe kellett állítanunk a
Elõadás Eloadás a rovásírásról 2009. november 20-án az iskolánkban a rovásírásról hallgathattunk meg egy előadást, melyen a magyarok igazi ősi írásával ismerkedhettünk meg. Ez az írásmód nagyon egyszerű volt. Szinte minden ember (a legegyszerűbbtől az előkelőig) ismerte ezt az írást. „Írni“ jobbról balra, alulról felfele lehetett. Minden használati tárgyra „írtak“ (róttak). Eme írásmód a 20. század elején lett hivatalosan a magyarok ősi írása, amely rengeteg változatban maradt fenn. Ezt az is bizonyítja, hogy kétféle K-betűt ismernek, vagy például szörnyen hasonlít a germán és angol írásmódhoz. A székely fajtában fennmaradtak a bogár alakú jelek, amelyek az egyiptomi hieroglifikus íráshoz hasonlítanak. Ez a tény sok elméletet bizonyít.
megnéztük az ásványkiállítást, majd meghallgattunk egy előadást a kristályokról. Akinek kedve és pénze volt, szebbnél szebb kristályokból készült csecsebecséket vásárolhatott Katona Mihály geológustól. Dél körül került sor az iskola B pavilonjának folyosóján a Léda-galéria megnyitójára, ahol minden osztály képviseltette magát. Mivel én is részt vettem a megnyitón, személyesen is elmondhatom, hogy a galéria tényleg nagyon szép és színvonalas. Így teltek az idei Ady-napok a 6.c tanulóinak. Gondolom, mindenki jól szórakozott, és szép élményekkel gazdagodott. Osztálytársaink így nyilatkoztak: Viki: Szerintem jó volt, tanulhattunk, szórakozhattunk. Meli: Nekem a múzeum tetszett a legjobban. Viktor: Király volt a kristálybemutató. Góra Regina és Barák Márta 6.c
Elkészült munkáinkat az Ady-napok keretén belül mutathattuk be. Két vagy három tanuló képviselt egy-egy osztályt. Mindegyik osztály szorgalmasan dolgozott, kitűnő plakátok születtek. A projekteket iskolánk „A” pavilonjában lévő biológiai laboratóriumban mutattuk be. A zsűri háromtagú volt. A zsűritagok a beszámolókat elhangzásuk után szóban értékelték. A hallgatók sok érdekességet megtudhattak pl. a Zobor-aljáról, a Dunántúlról, Erdélyről, a Felvidék és a mai Magyarország különböző területeiről. Nagy meglepetést okozott az egyik osztály, melynek tanulói az adott vidékre jellemző ruhákban adták elő beszámolójukat. Mások képek vetítésével és zenével színesítették előadásukat. Miután elhangzott az összes beszámoló, a zsűritagok közelebbről is szemügyre vették a plakátokat, melyeket aztán egyenként értékeltek. Hogy melyik osztály munkája volt a legjobb? Erre a kérdésre a választ csak másnap tudhattuk meg. A 3. helyezett a 8.d osztály lett, Erdélyt mutatták be. A 2. helyen a 8.b végzett, Bácska és Bánság volt a témájuk. A győztes pedig a 7.d osztály lett, ők a Zoborvidéket dolgozták fel. Az elkészített projektekből tervezett kiállításon Ti is megnézhetitek a csodálatos plakátokat. A szorgalmas munkáért minden résztvevő osztálynak dicséret jár. Balog Krisztián, 7.b
csatákat és elő kellett adnunk egy haditudósítást. Rajzot is kellett készíteni egy várról. Voltak, akik osztálytársuk segítségével oldották meg a feladatot. Egy kis szünet után a tanító néni felolvasta az eredményeinket. Az 1. helyezett a ,,hazai“ 8.b lett. Gratulálunk nekik. Jutalmuk egy oklevél és minden csapattag számára egy könyv volt. Mindenki jól érezte magát, reméljük, jövőre is lesz. Köszönjük a tanároknak, hogy felkészítettek a versenyre. Folk Nóra, 8.b
A rovásírás valószínűleg a kereszténység felvételével egy időben kezdett kihalni, mivel a kereszténység nyelve és írásmódja a latin volt. Ez az írásmód, amelyet mi is használunk, merőben különbözött a rovásírástól, mivel nem voltak benne hosszú magánhangzók. Példa erre a Halotti Beszéd és Könyörgés. A magyarok soha nem beszéltek így. Érdekesség még a rovásírással kapcsolatban: találtak egy piramist Székelyföldön, amely öregebb a Gizai piramisoknál is. Kiderült, hogy macskaköves út vezetett oda, és belül óriási telerótt megalit oszlopok álltak. Az előadás érdekes és megindító volt, melyen megismerkedtünk az ősi írásmódunkkal. Pásztor Ádám 7.b
2009 decembere
Nyitnikék
Beszélgetés Zsolt atyával
ki.
képek et
Lát h attunk
náci
külön f éle
jelekr ő l,
felvonulásokról, viseletekről és egyéb dolgokról. Ezeket November
20-án,
az
Ady-napok
ellátogatott hozzánk a kövesdi
keretén
belül
és helembai egyházközség
röviden
körbeírta,
felismerhettük
a
hogy
megmagyarázta.
nácik egyes
hírhedt drága
A
egyéneit
képek is.
ruhamárkák
között
Arról
is
neveiben
plébánosa, Farkas Zsolt atya. Az identitásról tartott nekünk
hallhattunk,
előadást, amely személyiségünk megismerésével függ össze.
megtalálhatjuk elrejtve a nácik jeleit. Ez alatt a rövid idő
Az előadás a negyedik óra elején kezdődött, és egészen délig
alatt számtalan érdekes téma került sorra, melyek sokunk
tartott. Zsolt atya a bemutatót érdekes képekkel egészítette
számára újak és elgondolkoztatók voltak. Liliske és Barby, 9.c
Radnóti-emlékverseny Az Ady-napok keretén belül 2009. november 19-én került megrendezésre az iskola aulájában a Radnóti-emlékverseny, a költő születésének 100. évfordulója alkalmából. A környékbeli iskolák tanulói is bekapcsolódtak a rendezvénybe, melyen kilenc csapat vett részt. Bevezetésként iskolánk irodalmi színpada adott elő egy rövid válogatást a tragikus sorsú költő verseiből. A vetélkedő feladatai Radnóti Miklós életére és költészetére vonatkoztak, játékos formában. A zsűriben a környékbeli iskolák tanárai értékelték válaszainkat, feladatmegoldásainkat. A versenyt Jakubík Teréz és Mikóczi Katalin tanárnők vezették. Az 1. feladatot szinte mindegyik csapatnak sikerült helyesen megoldani. Az így kapott sikerélmény erőt adott a további feladatok megoldásához. A hangulat kitűnő volt. Az 5. feladatig holtverseny alakult ki az 5-ös és 6-os csapatok között. Rövid szünet után folytatódott a verseny, ahol kezdett kiéleződni a harc, és csak 1 vagy 2 pont választotta el az egyes csapatokat egymástól, bár a jó hangulat megmaradt. Tanáraink a rendezvény alatt finom pogácsával és üdítővel kínáltak meg bennünket. Míg a zsűri összegezte a pontokat, a csapatok megnézhették az iskolánkban rendezett kiállításokat. A számos sikeres és sikertelen próbálkozás után, hogy az egyik csapat megelőzze a másikat, a verseny a 6-os csapat, azaz Köbölkút diákjainak győzelmével zárult. A 2. és 3. Helyen iskolánk csapatai végeztek a 9.c-ből. Minden versenyző emléklappal és kis figyelmességgel térhetett haza. Úgy gondolom, hogy érdemes volt részt venni a versenyen, hiszen sokat tanultunk és mindenki jól érezte magát. Gratulálunk minden nyertesnek és résztvevőnek! Bauer Réka 9.b, Majtényi Patrik 9.c
Drága Fannim ! (Radnóti levele Gyarmati Fanninak a fogolytáborból)
Köd száll le barakunkra, a táborban már esteledik, s én újra Rád gondolok. A körülmények borzasztóak: levelet, verset is alig tudok írni. Zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a láger őrei. Körülöttem szögesdrótok, férgek és megkínzott rabok, de fájdalmamat enyhíti a gondolat, hogy Te biztonságban vagy.
Kultúránk képekben-magyar mondókák, versek, mesék illusztrálása Az Ady-napok keretén belül iskolánk rajzpályázatot hirdetett. A nyertesek: Óvodások Tölgyesi Viktória Aranyszőrű bárány, Szent Imre Egyházi Óvoda Mácsai Rebeka Tündérek, Bartók utcai óvoda 1.évf. 1. helyezett: Takács Andor 1.c A hétfejű sárkány 2.évf. 1. helyezett: Novák Benedek 2.d Csodafa Viola Viktória 2.b Három kismalac
Szerelmed megerősít abban, hogy küzdjek, míg élek! Mikor láthatlak újra, már magam sem tudom. Hiányzik gyenge ölelésed, forró csókod és az édes pillantásod. S már öszül is. Csodákban hittem, de már napjuk elmúlt. Az emlékeket viszont sohasem feledem. Remélem, hogy két karodban megint boldogító percekre lelhetek. Nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár... Örökké szerető kedvesed: Miklós Abda, 1944. november 2. A Radnóti-verseny 9.a osztályos csapata
3.évf. 1. helyezett: 2. helyezett: 3.helyezett:
Fóthi Virág Mercédesz 3.a Becse Vanessa: Három kívánság Nyitrai Lea: Csiga biga Csizmadia Réka, A boldogság madara Szitás Bálint: A nagyorrú király
Különdíjat kaptak: Az 1.a osztály Meseváros Pinnel Mónika és Mészáros Anikó irányításával Az alkotókör csoportja Valasek Valéria vezetésével. Külön dicséret jár a 3. évfolyamnak, a legtöbb rajzot ők küldték be.
2009 decembere
Nyitnikék
I S K O L Á N K Egy vidám nap története Egy szerdai nap tanulmányi kirándulni indult a 4.b Budapestre. Az osztályban gyülekeztünk. Mikor már mindenki megérkezett, elindultunk az iskola előtt várakozó autóbuszhoz. Két tanító néni jött velünk: az osztályfőnökünk, Zalaba Szilvia és a napközis tanító néni, Sipos Tímea. Amikor felszálltunk az autóbuszra, minden gyerek elfoglalta helyét, és izgalommal várta az első megállót a fővárosban, ami a Csodák Palotája volt. Nekem nagyon tetszett az ugrálóvár, kipróbálhattuk a lassú autót is és a varázstükröt. Sok érdekes dologgal találkoztunk. Meghallgattunk egy fizikai kísérletről szóló előadást is. Ezután a Campónába igyekeztünk, ahol a Tropikáriumot tekintettük
É L E T É B O L meg. Az esőerdő elkápráztatott, és sok szép állatot néztünk meg. Megsimogattuk a rájákat. A Tropicárium bejáratával szemben forgatta az RTL Klub az élő telefonos játék adását, melyben mi is szerepeltünk. Elérkezett az ebédidő, éhségünket a Mc´ Donalds étteremben csillapítottuk. Az utolsó megállónk az Aréna Pláza volt. A tanító néni már előre megrendelte nekünk a jegyeket a 3D-s moziba, a pattogatott kukoricát és a kólát, amivel nagy örömet szerzett nekünk. A film címe Galapagos volt. Háromdimenziós változatban tekintettük meg. Mindenki kapott szemüveget, így a film látványos és csodálatos volt. Természetfilmet vetítettek, amely nagyon tanulságos volt mindenki számára. Este értünk haza. Ez a nap egy örömteli nap volt számunkra, melyet az osztályfőnöknek köszönhetünk. Sádovsky Veronika 4.b
Pozsonyi kirándulás
Kirándulás a Kacár-tanyán
Alig vártuk már, hogy elindulhassunk hazánk fővárosába, Pozsonyba. Első utunk a Szent Márton Dómba vezetett. Buda eleste után a magyar királyok koronázási temploma volt. 1563 és 1830 között 11 magyar királyt és 8 királynét koronáztak meg itt. A székesegyházban megtekintettük a kézzel faragott műtárgyakat. A Mihály-kapu alatt átsétálva eljutottunk Pozsony egyik legszebb terére, a Főtérre. A Roland-kúttal szemben áll a régi Városháza, mögötte a rózsaszínre festett, díszes Prímás-palota. Itt egy óra alatt körülnézhettünk, vásárolhattunk, majd elindultunk az állatkertbe. Kisebb csoportokban végigsétálhattunk az állatkert területén, moziztunk, rácsodálkozhattunk az eddig nem ismert állatokra. A Dínóparkban elég ijesztőek voltak az őslények. A végén elfáradva, de jókedvűen indultunk haza.
Június 16-án osztálykiránduláson vettünk részt a Börzsönyben. Először megnéztük a nógrádi várromot. Azután egy rövidebb túrát tettünk Nógrádból Királyrétre, így az erdőn keresztül eljutottunk a királyréti kisvasúthoz. A vonattal elmentünk Szokolyára, a Kacár-tanyára. A tanyán népi mesterségekkel ismerkedtünk meg. Sárból téglát készítettünk, vagyis vályogot vetettünk. A sarat először lábbal kellett megtaposni, majd formába öntöttük, és hagytuk száradni. Ezután kenyeret sütöttünk. A tésztát meggyúrtuk, és miután megsült, jóízűen elfogyasztottuk. A kirándulásról fáradtan és jó élményekkel tértünk haza.
Fóthi Levente Balázs 6.d
Erdei iskolában voltunk Dobogókő - 2009. szeptember 7-11.
Dobogókő egy kis település a Pilis hegység és a Visegrádi-h e gység találkozásánál. A települést az azonos nevű hegyen alapították,70 0 m tengerszinti magasságban. Erre a helyre indultunk szeptember 7-én erdei iskolába. Nagyon vártuk az indulás napját. Hétfőn reggel 8-ra érkezett a busz, és már 9-k o r meg is érkeztünk Dobogókőre. Elfoglaltuk a szobákat, és ebéd után elindultunk az első túrára a Zsivány-sziklákhoz. Nagyon szép látvány tárult elénk. Majd számháború következett, és papírgombákat gyűjtöttünk. Este a vacsora után rókavadászaton vettünk részt. Kedden reggeli után tájékozódási futást rendeztünk. Délután 7 km-es „zöld
Tóth Karina 3.c
túrán” bizonyítottuk kitartásunkat. Vacsora után megtekintettük a közeli szállót. Szerdán délelőtt elsétáltunk a kilátóhoz, ahonnan megnéztük a környező vidéket. Délután kézműveskedtünk Valika tanító nénivel és Annika tanító nénivel, majd kolbászt sütöttünk, és pitét ettünk. Meglátogatott bennünket Anikó tanító néni, aki fincsi kiflit hozott. Este „szentjánosbogár-túrára”indultunk. Csütörtökön erdei olimpiát tartottunk. Délután ismét túra következett. Vacsora után volt a Ki mit tud?, az erdei iskola kiértékelése és disco. Pénteken reggeli után bepakoltunk, még egy utolsót túráztunk, és ebéd után elindultunk haza. Nagyon jól éreztük magunkat, csodálatos élményekkel lettünk gazdagabbak. 4.a
2009 decembere
Nyitnikék
„Hosszú az út, kacskaringós, folyton visz a lábunk...” Iskolánkban különféle szakkörök működnek. Én ebben az iskolaévben a turisztikai csoportba jelentkeztem. 25 fős csapatunk a Pilis hegység tájegységeinek bebarangolását, természeti és kultúrtörténeti értékeinek megismerését tűzte ki célul. Novemberben Esztergom Kertvárosban voltunk, megnéztük a Strázsa-hegyet és a Sátorkőpusztai-barlangot. Reggel fél kilenckor találkoztunk a MáriaValéria híd lábánál. Átgyalogoltunk a hídon az áruházig, majd felszálltunk a buszra. Az autóút a Kis-Strázsa-hegy lábáig vezet, melynek a tetején álló kilátótoronyhoz tanösvény kapaszkodik fel. A terület 1990-ig szovjet katonák gyakorlótere volt, az árkok, bunkerek ma is jól megfigyelhetők. A Nagy-Strázsa-hegy délkeleti oldalában lévő Sátorkőpusztai-barlangot látogattuk meg. Mindenki kapott olyan sisakot, amelyet a bányászok viselnek. 40 méter
„... erdőn, mezőn, hegyen, völgyön Csuda dolgot látunk.” Októberi „felfedezőutunk” Dobogókőre vezetett. Mikor megérkeztünk a Pilis legmagasabb pontjára (700 m), mindenkinek tátva maradt a szája a csodálkozástól! Október elején néhány perc alatt hirtelen „átléptünk” az őszből a télbe. Fehér hó borította a tájat. Elindultunk az erdőbe. Turistautunkat a Zsivány-sziklákhoz és az Ördöglyukhoz terveztük. Kb. 14-15 km-t gyalogoltunk, kitartásból, leleményességből jelesre vizsgázott a szakkör minden tagja. Őszi túrára készültünk, így nem csoda, hogy rövid időn belül cipőink teljesen átáztak a hóban. Tízóraizacskót húztunk a lábunkra, hogy ne fázzon annyira a vizes cipőben. Hú, de tudtunk örülni! Egy zacskónak! A Zsivány-szikláknál különleges hangot hallottunk, az erdő sejtelmes csendjében sokan megijedtek. Jót nevettünk, mikor a fák sűrűjéből egy nyugdíjas bácsi jött elő, a kutyáját kereste, s ő fütyült olyan érdekes vijjogó hangon. Együtt örültünk, mikor megkerült Borisz, a kutya. Ági néni, a szakkörvezetőnk elmesélte, hogy a hagyomány szerint a Zsivány-szikláknál talált védelmet IV. Béla királyunk
mélységig kúsztunk-másztunk lefelé, létrákon, láncba, kötélbe kapaszkodva. Az egyik létra több mint 10 méter hosszúságú volt. Nagyon szép kalcit- és gipszkristályokat láttunk. A barlang kialakulása a hasadékok mentén egykor (12 millió éve) feláramló hévízes oldásnak köszönhető. Igen érdekesek voltak a gömbfülkék és az aragonitoszlopok. Csoportunk néhány tagja denevért is látott, de mivel a pelékkel együtt télen a repedésekbe bújva alszanak, a barlang állatvilágát csak képeken figyelhettük meg. Ittunk forrásvizet is a barlang mélyén, nekem nagyon ízlett. A barlangászok sok érdekes történetet meséltek, és persze segédkeztek átmászni egyik üregből a másikba ami bizony nem könnyű, de nagyon izgalmas, kalandos kihívás! Gyuri bácsi, a barlangász, látva lelkesedésünket elkísért sziklát mászni. Felkapaszkodtunk a Strázsa-barlang sziklaboltozatára (Tündérkapu), s onnan egy sziklahasadékon keresztül a hegytetőre. Sajnos a köd miatt a pazar kilátásban nem gyönyörködhettünk, de Gyuri bácsitól megtudtuk, hogy szép időben innen még a szlovákiai Fátra is látható. Hazafelé galagonyát, kökényt, sóskaborbolyát és csipkebogyót kóstolgattunk. Igen elfáradtam, de már nagyon várom a következő túrát. Szilva Ramóna, 5. C
a tatárok elől menekülve, s itt rejtette el kincseit. A későbbiekben ezeket kereső rablók búvóhelye, azaz zsiványtanya volt a komor sziklafalak között. A sziklacsoport 25-30 méter magas. A természet csodája, hogy fák nőnek a tetején, gyökérzetükkel a repedésekbe kapaszkodva. Az Ördöglyuk egy sziklafal aljában nyílik, törésvonal mentén feltörő hévizek alakították ki. Egy ideig víznyelő barlangként működött, ma már száraz barlang. Csak kötéllel, tapasztalt barlangászok számára járható. A feltárt járatok hossza kb. 100 méter. Sajnos a mélyben található cseppkőzuhatagot és az ott tanyázó denevéreket mi nem láthattuk, csupán a bejáratot csodáltuk meg. Az is elég félelmetes! Mire visszaértünk a Kilátóhoz, sántikáltunk a fáradtságtól, átáztunk, de nagyon jól éreztük magunkat. Buszindulásig a Matyi büfében forró csokit szürcsöltünk és z s í ro s - h a g y m á s k e n y e re t majszoltunk. Aki nem hiszi, járjon utána. Honlapunkon: www.evergreentour.estranky.sk havonta közöljük, képekben bemutatjuk, hogy merre jártunk. Nochta Anasztázia, 5. C
2009 decembere
Nyitnikék
XII. Felvidéki Szorobán Találkozó
Nyelvi tábor Kemence 2009. július 13-17.
2009. Július 13-án kezdődött el a kemencei nyári nyelvi tábor, melyen 29 diák és 3 tanító néni: Izsák Éva, Marcibál Márta és Ugrik Angelika vett részt. Kb. 30 perc utazás után megérkeztünk a Godóvár nevű turistaszállóba. Elfoglaltuk a szobákat, és egy óra pihenés után a strandra mentünk, ahol egész estig úszkáltunk. A napok gyorsan teltek. A következő nap meglátogattuk a vasútmúzeumot, túravezetőnkkel bejártuk a környéket, aki felhívta figyelmünket az érdekességekre. Délutánonként sportversenyeket rendeztünk, volt pingpongverseny, fociliga, kosárlabda-bajnokság. Esténként a tábortűz mellett jókat falatoztunk. A nyelvi feladatok megoldása nem okozott nagy gondot. Egy éneket is megtanultunk. Este diszkót rendeztünk, az udvaron sokáig hallgattuk a zenét és táncoltunk. Az utolsó nap a kisvasúttal kb. 5 km-es távot tettünk meg. Élményekben gazdagon tértünk haza, remélem, jövőre újra találkozunk. Gúdor Márk 6.d
Könyvtárbuli az 5. Évfolyamban
Sokak számára az olvasás nem a legkellemesebb időtöltés, sőt! Én is azok közé tartozom, akik még nem fedezték fel az olvasás szépségét. Ennek érdekében iskolánk „könyvtárbulit“ szervezett, hogy diákjait bevezesse az olvasás érdekes és hasznos rejtelmeibe. Mikóczi Katalin tanító nénivel beszélgettünk a könyvek eredetéről, a papír előállításáról és a
Az élményfürdö A szürke őszi ?szi napot egy szuper hír h?r aranyozta be. Az osztályfőnökünk oszt?lyf?nökünk megkérdezte, hogy szeretnénk-e részt venni egy kis kiránduláson kir?ndul?son az esztergomi élményfürdőbe. élményfürd?be. Én már m?r képzeletben ott is jártam. j?rtam. Ehhez persze szükséges volt a szüleim beleegyezése is… Igent mondtak, aminek nagyon örültem. Végre elérkezett a várva v?rva várt v?rt délután. délut?n. A párkányi p?rk?nyi MáriaM?riaV a l é r i a h í?d d n á? l t a l á? l k o z t u n k osztálytársaimmal, oszt?lyt?rsaimmal, valamint a hetedikes tanulókkal. Velük együtt vágtunk v?gtunk útnak ?tnak osztályfőnökünk, oszt?lyf?nökünk, Szilva Mónika és Gyetven Melinda tanító tan?tónéni kíséretében. k?séretében. Elindult a csapat. Átkeltünk ?tkeltünk a hídon h?donés pár p?r percen belül már m?r a fürdő fürd? bejáratánál bej?rat?n?l voltunk. A jegyek megvételekor
2009. november 23-án zajlott iskolánkon a szorobános tanulók hagyományos találkozója. Idén két hazai iskola: Párkány és Muzsla, valamint két magyarországi: Vác és Magyargéc 65 tanulója mérte össze erejét pontos és gyorsszámolásban. A szorobán egy japán golyós számolóeszköz, melynek segítségével a pénz átváltásának logikájával számolunk. Pl. ha nincs 19 euróm, adok 20-t és visszakapok 1-t. Így a számok közötti különbséget tanuljuk és gyakoroljuk. Nemcsak összeadunk és kivonunk, de osztunk is, szorzunk is is,, és ami a lényeg, időre. Öt évfolyam tanulói versenyeztek, az 1-4. és 7. čo osztályosok. A mi iskolánkról II. helyezett lett Van Vančo Anna 4.c osztályos tanuló, és I. helyezett lett Bréda Márton 8. b osztályos tanuló. A verseny sikeres megrendezéséért köszönetet mondunk többek között a Mária Valéria Nyelviskolának, iskolánk szülői szövetségének és a francia pékségnek. Drozdík Katalin
legjelentősebb könyvtárakról. Ha helyesen válaszoltunk egyegy kérdésre, tudásunkat csokitallérokkal jutalmazta. Németh Anita tanító néni felolvasott egy mesét, amit színdarabként el is játszottunk. Ennek valószínűleg az volt a lényege, hogy tudjuk-e értelmezni a történetet. Az olvasás nem a kedvenc időtöltésem, de vannak témák, melyek érdekelnek. Szívesen olvasok például a csillagászatról és az állatokról. Egyre inkább úgy gondolom, hogy fontos a könyvek szeretete és az olvasás. Tapló Michaela, 5.c
mindegyikünk kapott egy karórához karór?hoz hasonló szekrénykulcsot. Biztonságosan Biztons?gosan elhelyeztük dolgainkat, és irány ir?ny a víz. v?z. Volt sok érdekesség, ami élménytelivé tette napunkat. Idesorolnám Idesoroln?m a különböző különböz? medencéket, mint például péld?ul a pezsgőfürdőt, pezsg?fürd?t, a forgó-örvényes-, a csúszdáscs?szd?sés az úszómedencéket. ?szómedencéket. Az utóbbinál utóbbin?l megismerkedtünk egy tizennyolc éves Anna nevű nev? lánnyal, l?nnyal, aki már m?r több versenyt is nyert. Ne feledkezzünk meg a szaunáról szaun?ról sem. Öt perc elegendő elegend? a kellemes pihenéshez, és még sorolhatnám sorolhatn?m tovább. tov?bb. Kifelé menet elbúcsúztunk elb?cs?ztunk ZOZÓ-tól. Ő ? egy kicsi krokodil, aki egy akváriumban akv?riumban éldegél. Elröppent az idő. id?. Este negyed kilenckor hazasétáltunk. hazasét?ltunk. A szülők szül?k ill. nagyszülők nagyszül?k vártak v?rtak ránk. r?nk. Akinek volt engedélye, egyedül is hazamehetett. Feledhetetlen nap volt ez számunkra! sz?munkra! Penč?k Cyntia, 6.b
2009 decembere
Nyitnikék
Természetiskolában voltunk Vasárnap: A 4. b osztály tanulói már nagy izgalommal várták szeptember 20-át, mert hatnapos természetiskolába indultak. A szombat éjszakáját nem mindenki aludta végig, mert izgultunk, hogy milyen lesz ott, és még sokan nem voltak eddig kirándulni apu és anyu nélkül. Ez is egy plusz izgalom volt, hogy csak az osztálytársak, a tanító nénik és a nővérke lesz velünk. Elérkezett vasárnap reggel, az indulás napja Mlynkyre. Az első megállóhelyünk a Domica-barlang volt. A barlangban érdekesnél-érdekesebb cseppkő alakzatok voltak. A vezető elmondta, hogyan jött minden létre. Barlang látogatása után kis vonattal elutaztunk Aggtelekre. A határhoz közeli helyen fából készített játszótérre leltünk, itt az egész napos buszozás után jólesett a játszás minden gyermeknek. A második megállóhelyünk Krasna Hôrka vára volt. Gyalog mentünk fel a várhoz, amelyben nagyon szép régi tárgyakat, és gyönyörű szobákat láttunk. A várlátogatás után az utunkat Mlynky felé folytattuk. Este hét felé érkeztünk meg a szálláshelyünkre, egy igazán szép környezetbe. A szobáink négyágyasak voltak. Mikor mindenki megkapta a saját szobáját, kipakoltunk az utazótáskákból. Az étteremben meleg vacsora várt bennünket, utána mindenki lezuhanyozott, és nagyon fáradtan bezuhantunk az ágyba. A sok-sok izgalom, utazás és játszás után mindenki hamar elaludt. Sárai Barbara 4.b
Hétfő: A hétfői nap úti célja a Szlovák Paradicsomban található ša” volt, víztározó „Veľká Doma Domaša” közel a szállásunkhoz. Séta közben arról beszélgettünk, mi lesz a délutáni program, ugyanis minden este kultúrprogramot szerveztünk. A víztározónál a szép környezet elvarázsolt bennünket. Délután még sportrendezvényeken vettünk részt. Kellőképpen elfáradtunk, de az este közeledtével egyre lázasabban terveztük az énekversenyt. Mindenki a saját produkcióját gyakorolta. A zsűritagok a tanító nénik voltak, a közönség pedig a gyerekek. Szebbnél-szebb dalok hangzottak el. A nyertesek emléklappal és tapsviharral lettek gazdagabbak. Én a Rómeó és Júlia musicelből Az őrült világ c. dalt énekeltem, ez lett a nyertes dal. A másik “befutó” Gálik Ramóna volt, aki Hungária dalt énekelt. Az örömtől nehezen tudtunk elaludni, mert nagyon izgultunk azon, hogy milyen új dolgok várnak még ránk a hét folyamán. Sádovsky Veronika 4.b
Kedd: Reggel, mikor már mindenki felkelt és megreggelizett, elindultunk Lőcsére. Az utazás kb. egy és fél óráig tartott. Lőcsén az első utunk A Szent Jakab templomba vezetett. Megnéztük a Szent Jakab templomot, nagyon szép volt. Itt látható a kézzel faragott oltár „Az utolsó vacsora”, amit Lőcsei Pál mester készített , és a legnagyobb reneszánsz orgona. Majd a parkban megebédeltünk. A városházán a múzeumot is meglátogattuk. Sok érdekes műtárgyat láttunk, legjobban a kínzópad tetszett. A városháza előtt kiállítottak egy szégyenketrecet. Ide zárták be az embereket, akik valami rosszat tettek. Ezután felszálltunk a buszra, és útközben meglátogattuk a Szepsi várat, ahol csak a vár külső falai maradtak meg. Körbejártuk az egész várromot, megmásztuk a kilátót és nagyon elfáradtunk. Nekem nagyon
tetszettek ezek a történelmi helyek. Ferencz Réka 4.b
Szerda: Nagy izgalommal vártuk a szerdát. E napra terveztük az ún. „létrás” túrát. Reggel indultunk a nagy útra. A tanító nénik nagy odaadással és odafigyeléssel felhívták a figyelmünket, hogyan viselkedjünk útközben. A hegy alján szépen sorban egymás mögé állítottak bennünket. Így indultunk el a túrára. Útközben többször is létrán másztunk feljebb - feljebb, míg csak el nem értünk egy szép tisztásra a hegy csúcsán. Megerőltető volt és valójában nagy odafigyelést igényelt, de minden gyermek derekasan végigcsinálta. Megérte, a kilátás gyönyörű volt! A tisztáson megpihentünk, és elindultunk lefelé. Ez már könnyebb műveletnek bizonyult. Útközben sokat nevettünk, és nagyon jól érezte magát mindenki. A sok gyaloglás után este még táncoltunk és szórakoztunk is. Felejthetetlen élmény volt. Pálkovács Alexander 4.b
Csütörtök: Csütörtökön Č ervená Skala-ra mentünk vonattal. Az Červená út a víztároló mellett vezetett. A szállásunkhoz közeli állomáson 20 perces séta után felszálltunk a vonatra. Hét alagúton mentünk át. A táj, amerre utaztunk gyönyörű volt. Megnéztük a kutat is, ahonnan ered a Garam. Betértünk egy boltba is, ott kedvére vásárolhatott mindenki. Vi s s z a f e l é a j e g y k e z e l ő kikapcsolta a vonatban a villanyt, mikor az alagútba értünk, sötétség lepte el az egész kis vonatot, a gyerekek nagy meglepetésére. Persze a tanító néni indítványozta, de mi ezt csak később tudtuk meg. Este a kolbászsütés volt a nap fénypontja, és egyben szomorkás hangulat költözött a táborunkba, mivel elérkezett az utolsó este a szálláson. Kint tüzet gyújtottak a háziak, és sok finom kolbásszal és szalonnával láttak el bennünket. Mindenki nagyon boldogan sütött. Vacsora után volt a búcsúműsor, tánc és oklevelek kiosztása. Utána mindenki bepakolt a táskájába és szomorúan mentünk aludni. Még mindenki szeretett volna tovább maradni. Jól éreztük magunkat. Molnár Bence 4.b
Péntek: Reggel kivittük a csomagjainkat a buszhoz. Utána megreggeliztünk, majd elindultunk hazafelé. Volt még program egész napra. Először a Betléri kastélyt tekintettük meg. A kastély előtt egy nagy park és szökőkút van. A parkban egy menyasszonnyal is fényképezkedtünk. A kastélyban nagyon szép ruhákat, képeket, régi szerszámokat és kitömött állatokat láttunk. Azután felszálltunk a buszra és elmentünk a Gombaszögi barlangba. A barlangban sok szép és mókás alakzatokat láttunk. Mindenkinek nagyon tetszett. Este értünk haza, a szülők nagy örömére. Gálik Ramóna 4.b
Ezúton mondunk köszönetet a szülőknek, pedagógusainknak: osztályfőnökünknek Zalaba Szilviának, nevelőnőnknek, Sipos Tímeának, tanító néninek, Batta Jolánnak, nővérkénknek, Ferencz Renátának és sofőrünknek, Tóth Péternek. Sok történelmi hellyel ismerkedtünk meg, ezáltal is bővítettük tudásunkat. Köszönjük szépen! 4. b
2009 decembere
Nyitnikék
AMI
MINKET
A pályaválasztás Már több hónapja 9. osztályos diák vagyok, így időszerű a kérdés, hogy hol folyatom tanulmányaimat az alapiskola befejezése után. Tanáraink és szüleink igyekeznek nekünk segíteni a nehéz döntés meghozatalában. Ismernek bennünket, az elmúlt évek alatt megismerték képességeinket, érdeklődésünket. Tudják, ki szorgalmas, ki kevésbé az. A rólunk kialakított kép alapján szeretnének nekünk a pályaválasztásban segíteni. Miért olyan nehéz ez a döntés? Jómagam gimnáziumban szeretném folytatni tanulmányaimat. Álmom, hogy belsőépítész legyek, az egyetemre pedig az út a gimnáziumon át vezet. Gondot az okoz a számomra, hogy a helybeli intézményt válasszam, vagy egy távolabbi városban kollégista is legyek egyben. A döntés nem egyszerű, és egyre több fejfájást okoz nekem. Szeretem szülővárosomat, ide kötnek a barátaim, a családom. Talán túlságosan is szorongok a változástól, az új helyzettől, amelybe kollégistaként kerülhetek. A döntés azért is nehéz, mert a jövőm a tét. Szigorú, jó nevű iskola, és biztos bejutás a főiskolára, vagy még négy év idehaza, hiszen az érettségi még nagyon messze van... Ez az én nagy dilemmám, ezért nehéz a döntés, amelyet azonban tudom, hogy nekem kell meghoznom. Bízom azért mindezek ellenére abban, hogy bármelyik gimnáziumot is választom, következetes tanulással elérhetem a célom, és belsőépítész lehetek. Bauer Réka, 9.b
A kosárlabda története A legtöbb ma népszerű sportág eredete a múlt ködös homályába vész. A ritka kivételek egyike a kosárlabda. A kosárlabda kialakulása „feltalálója”, fejlődése jól dokumentált, hiszen egyike a legkésőbb kialakultaknak. Az egész 1891 decemberében kezdődött Springfieldben, Massachusetts államban. A YMCA tanárképzőjének diákjai arról panaszkodtak, hogy a sokoldalú szabadtéri játékok után a hideg New Englad-i telek alatt a teremben csak az unalmas tornagyakorlatok végzésére van lehetőség. Ezért De Gulick tanszékvezető megbízta a testület egyik tagját egy új, teremben több személy által játszható, izgalmas és bizonyos képességeket igénylő sportág kitalálására. A feladatot James Naismith kapta, a főiskola kanadai származású tornatanára. A legenda szerint Naismith besétált a főiskola tornatermébe és körülnézett. A földről felvette egy európai futball-labdát, majd a 10 láb, azaz 305 cm magas erkélyekre pillantott. A történet
ÉRDEKEL Diákok aranyköpései
Nyáron nő no a kalapos gomba, télen a kucsmagomba. Lincoln anyja már csecsemőkorában csecsemokorában meghalt. A Magna Charta kimondta, hogy ugyanazért a bűnért bunért senkit sem lehet kétszer megölni. A harangvirág a bimbambuszok családjába tartozik. Többféle kerek számot ismerünk, de a legkerekebb szám a nulla. Az emberiség nem győz gyoz hálát adni Edisonnak, akinek lángelméjéből lángelméjébol kipattant a villamos, amely szikrájával hajtja a kocsit és benne az utast. A végek vitézei többnyire nem éltek haláluk napjáig, mert már korábban elestek. Barbarossa seregében kitört a pestis, amely elől elol maga a császár is csak álruhában tudott menekülni. Shakespeare víg nőkkel nokkel élt Windsorban, és vígjátékként tévedéseket irt. II. József, a vaskalapos király, Mária és Terézia fia volt. Zrínyit a bécsi kamarilla által felbérelt vadkan ölte meg. Az őserdő oserdo olyan terület, ahová emberi kéz még nem tette be a lábát. Halászhálónak a spárgával összekötött lyukakat nevezik. Könnyen fejébe szállt a vér, mert a feje üres volt. A sós heringnek azért vágják le a fejét, hogy a só ne csipje a szemét. A sztetoszkóp olyan cső, cso, amelyen át az orvos a beteg mellébe néz a fülével. Az ebihal átmenet az eb és a hal között. Sűrű Suru erdő erdo homályában élt egy öreg remete, magányában, unalmában született egy gyereke. A fényt azért észleljük korábban, mint a hangot, mert a szemünk őbbre van, mint a fülünk. el elobbre
alapján ekkor született meg a kosárlabda „alapgondolata”, miszerint a labdát az erkélyen lévő célba kell dobni. Az elmélkedést tett követte. Kért az iskola gondnokától „Pop” Stebbinstől két darab 34x34 cm-es dobozt. Az, hogy ma nem „dobozlabdának” nevezzük a kosárlabdát annak köszönhető, hogy a gondnok a dobozok helyett 2 barackoskosarat hozott. Ezeket a terem 305 cm-es erkélyeire erősítette fel. A 13 szabály megalkotása után minden készen állt az első kosárlabda mérkőzésre. Naismith 18 hallgatót toborzott és kinevezett 2 csapatkapitányt. A hallgatókat két, kilencfős csapatra osztotta, majd a pálya közepén feldobta a labdát. A mérkőzés után az új játék nevéről vitatkoztak. Néhányan a Naismith-labda nevet ajánlották, de ezt ő elvetette. Ezután az egyik csapatkapitány, Frank Mahan javaslatára kosárlabdának nevezték el. Arni
2009 decembere
Nyitnikék
A DIÁKOK MUNKÁIBÓL Boldogkő vára
Karácsonyi ünnep
Szeptemberben beköszöntött az ősz. A mezőn már csak egy rég ottfelejtett rozoga traktor és pár szál kukorica árválkodik, melyek parányinak tűnnek a távoli messzeségben. A mező végén, egy óriási dombon egy hatalmas vár bámul ránk, mint sötét kísértet, melynek kőfalai az idő múlásával egyre jobban omladoznak. Ezt a várat régen Boldogkő-várának nevezték el, ami ma már egyáltalán nem illik rá. A vár ablakai kitöredeztek, és ami még nem tört ki, megette a rozsda. Ezeken a szellő kísértetiesen futkározik ki és be. A vár falépcsői kettérepedtek, a romos kőfalait belepte a moha, és ennek tetején szomorúan, de mégis büszkén lebeg Magyarország zászlaja, amit már alig lehet felismerni. Az égbolt mélykék, s egyetlen felhőt sem lehet látni, és a nap bíztatva süt Boldogkő-várának leomlott kőfalaira.
Már nagyon várom a karácsonyi szünetet és az ünnepeket. Az idei ünnep más lesz, mint eddig volt. Még boldogabb és meghittebb. Október végén kistestvérem született. Nagyon szeretem őt. Karácsonykor a családom együtt ünnepel, s most már egy családtaggal többen leszünk. Kishúgom egy igazi ajándék lesz a nagy és szép karácsonyfa alatt. Segítek főzni és sütni, vigyázok a kishúgomra, amíg anyuék előkészítik az ünnepi lakomát. Sokat játszom majd és tanulok is. Sétálni megyünk, pihenek, és vidám hangulatban búcsúztatom az óévet. Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!
Stambauer Friderika, 6a
Eszes Tamás 4.b
Emília /mese/ Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, akit Emíliának hívtak. Nagyon szerelmes volt a hercegbe, mert csinos volt. Emília egy szegény lány volt, és azt akarta, hogy a herceg elvegye őt feleségül. A herceg viszont egy másik lányt szeretett, aki Emília ikertestvére volt. Hemíliának hívták. Azért lett a herceg szerelmes Hemíliába, mert szépen öltözködött, szorgos volt, de szegény, és hát nem éppen jó természetű volt. Azt azonban a herceg nem tudta, hogy Hemília egy nagyon makacs lány. Egyszer az országban földrengés volt, ezért mindenki félt. Elment Emília világot látni, hátha szerencséje lesz. Elért egészen a varázsló házához. Nem tudta, hogy a varázsló az okozója a földrengésnek. Bement a varázsló házába, mert nagyon megéhezett. Körülnézett és betoppant a főbejáraton. Az előszobából 15 szoba nyílt. Emília pont a laboratóriumi szobába toppant. Ott a varázsló éppen egy titkos bájitalt kevert. - Ha valaki belekóstol, akkor teljesül 3 kívánsága mondta a varázsló. Bizony a varázsló nem mondott igazat. Emília tudta, hogy a varázsló gonosz, csak nem tudta, mi a következő terve. Bement a szobába, kért ennivalót. A varázsló odaadta a bájitalt, hogy Emília igya meg és kérjen magának ételt. Mindent elmondott a lánynak. Emília nem kért ételt, hanem a varázsitalt elvitte a hercegnek. A herceg kívánt három kívánságot, de nem teljesült. Nagyon mérges lett Emíliára. A herceg borzasztó csúnya szörnnyé változott a varázsitaltól. Emília ismét útnak eredt a varázslóhoz, hogy elhozza az ellenszert. Előtte még Emília a varázsló teájába öntötte a maradék varázsitalt, így a gonosz varázsló is szörnnyé változott, bánatában a kútba vetette magát, így most már az embereknek többé nem kellett félniük gonosz tetteitől. Emília megmentette a herceget az ellenszer segítségével. A herceg felesége lett, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Švolík Vivien 4.b
Megszülettem... Születésem követő éveit családtagjaim mind a maguk sajátos módján élték meg. Anyám felhőtlen boldogságát csak itt-ott törték meg hatalmas csattanások, jelezvén, hogy épp a konyhában tevékenykedem, de anyám nagyon örült annak, hogy „lányos“ dolgok iránt érdeklődöm. Apum is örült annak, hogy segítek őt „edzésben tarani“, főleg, ha a bejárat felé vettem az utam. Nos, nagyjából így teltek azok az éveim, amikor csak csúszvamászva tudtam közlekedni a lakásban. Amint betöltöttem második életévemet, úgy döntöttem, az ajtón túli világ kellőképpen felkészült fogadásomra. Apum nagy örömére őt szemeltem ki e különös világ kalauzának, ezért az ő dolga volt, hogy vigyázzon rám, jobban mondva a környezetem épségére. Miután észrevette, hogy érdeklődést mutatok az olyan férfias dolgok iránt, mint pár darab csavarhúzó és villáskulcs, kicsit magabiztosabban hagyott egyedül a homokozóban, mint kellett volna. Én ezt az alkalmat kihasználva a kerti úton menekülve igyekeztem megszabadulni az elcsent dolgoktól. Aput egy év altt sikeresen megszabadítottam szerszámai felétől, így eldöntötte, hogy itt az ideje óvodába mennem. Ekkor kezdődött életem egyik legcsodálatosabb időszaka, hiszen alkalmam nyílt rá, hogy megismerkedjem e nagy világ kis darabkájával. S ez az utazás ma is tart. Szilva Katalin, 9.a
Mese Három napig mentem, El is ment a kedvem. Leültem egy dombra, S legurultam róla. Eltörött a lábam, Ezért sírdogáltam. Odajött egy medve, S leült velem szembe. Tóth Karina, 3.c
Szépség Kinézek az ablakon, Látok L?tok sok fát, f?t, virágot, vir?got, madarat. Rád R?d nézek, nem tudom, ki vagy, de látom, l?tom, gyönyörű gyönyör? vagy. Očovsk? Mel?nia, 3.b
2009 decembere
Nyitnikék
Zsengécske Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy virág, akit Zsengécskének hívtak. Ez a virág gyönyörű volt. Éppen ezért az emberek elkezdtek veszekedni egymással, kié legyen. Zsengécskét ez nagyon elszomorította. Szerette volna, ha az
emberek ápolgatnák, de ők csak egymással viaskodtak. A végén el is feledkeztek róla. Zsengécske már nagyon sápadt volt. Nem törődött vele senki. Elmúlt így egy nap, kettő, három, és a negyediken meghalt. Akkor az emberek rájöttek, hogy meg kell változniuk. Azóta összefognak, és mindent együtt csinálnak. Milus Lilla 3.c
A madárijesztő Hol volt, hol nem volt, egyszer egy réten élt egy madárijesztő. Sokat búsult, mert nem tudott sehova menni. Irigyelte az embereket, akik mindenhova el tudtak jutni. Ő is nagyon szeretett volna világot látni, de csak a varjak repültek rá néha, és ők sem féltek tőle. Egyszer meglátogatta őt egy tündér, akinek hatalmas varázsereje volt. Meghallotta a madárijesztő pityergését. Megkérdezte tőle: - Miért sírdogálsz? - Mert sehová sem tudok menni, és már ijesztő sem vagyok. - Hát ezen könnyen segíthetünk. Csiribí, csiribá, bumm!... - Jé, tudok mozogni! Köszönöm, tündér! A madárijesztő bejárta a környéket, de két nap sem telt bele, hiányoztak neki a varjak és az otthona. Elment a tündér házába, hogy beszéljen vele. - Újra otthon szeretnék lenni, mint azelőtt! A tündér visszavarázsolta, és a madárijesztő boldogan élt tovább barátaival, a varjakkal. Bauer Dóra és Szelecky Fanny,3.b
(Gondolataim a versröl és korunk Magyarországáról) A költeményben Ady kifejezi elégedetlenségét a korabeli Magyarországgal szemben.. Elvadult tájjal, vad mezővel, ugarral azonosítja. Ez az ős, buja föld telve életerővel mást is tudna teremni, ám mégis gaz lepi. Valamikor nem volt ez így, ahogy ezt a régmúlt virágok illata is idézi. A költő tudja, hogy ez az ország többre hivatott. A dicső múlt tudata nem elég, a jelenben is tenni kellene valamit a haza felvirágoztatásáért. Ady talán ma sem tudna mást írni, ha Magyarországot jellemezné. A politikai csatározások mellett elsiklik a lényeg. A történelem is ezt bizonyította: összefogással lehet hazát építeni, de széthúzással sosem. Ez a föld ma is a nagy lehetőségeket rejti magában. Hogy az emberek megelégszenek-e a dudvával, muharral, vagy virágoskertté varázsolják-e, a jövő titka.... Baranovics Andor 8.b
Az erdőben Ősszel gazdag színekben pompázik az erdő. Sárga, barna, bordó árnyalatai határozzák meg az erdei hangulatot. A fák is megválnak leveleiktől, mint szarvas az agancsától. Az
Amikor én kicsi voltam . . . Amikor én kicsi voltam, teljesen másképp néztem ki, mint most. Szőkének születtem, dundi voltam és igen rosszacska. Egyszerre akár 5 dudlit is szorongattam a kezemben. Ahogy nőttem, úgy változtam külsőleg és belsőleg. Hol az apura hasonlítottam, hol az anyut formáztam. Nagyon hisztériásan viselkedtem, sokat ordítottam és sivalkodtam. Csoda, hogy a szüleimet az őrületbe nem kergettem. Ráadásul a pelenkát is sokára hagytam el. Már oviba jártam, amikor az anyu éjjelre alám rakta a pelust. Hát én ilyen pisis kislány voltam. Az óvodát sem szerettem. Sírva mentem minden reggel. Az egyik nap még el is szöktem. De az évek teltek - múltak. Az emberek változnak, így hát én is más lettem, de mindenre úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna. Mára a hisztériás kislányból komoly szófogadó nagylány lett. Azóta a dudlit és a pelenkát is kinőttem. Csákvári Patrícia, 7.d
A magyar Ugaron
összeölelkező fák koronái közül még megtalál a napsugár. A sokszínű avarban lépegetve a lábunk alatt reccsenek a gallyak. Az erdő lakói már előkészítették téli szállásukat. A levelek alatt meglapul a bogárraj. Nekik ez a takarójuk. A gombák is kidugják kalapjukat. Valahol messze-messze bagolyhuhogás hallatszik. Az erdőt belepi a köd, és lassan nyugovóra tér. Szebellai Dániel, 6.c
2009 decembere
Nyitnikék
Tájleírás Ameddig a szem ellát, hatalmas pusztaság, minden oldalon. Kisebb erdőkkel, ligetekkel, szántásokkal és búzatáblával szegélyezve. Csak egy apró, náddal és gyékénnyel körülölelt tavacska zavarja meg a síkság egyszínűségét, amelynek partján egy kis szalmatetős templom árválkodik, messze a falutól. A vadkacsák és hattyúk gyakorta látogatnak ide, de egy kitaposott ösvény kanyarogva mutat utat a lelki békére, nyugalomra szomjazó fáradt utazóknak és zarándokoknak is. A templomkertben mezei virágok sokasága illatozik. Kertészre nincs szükségük, hiszen locsolja őket az eső és a reggeli harmat, kényezteti őket a lágy szellő és a napfény. Az autók zaja sem zavarja a nyugodt, békés környezetet, hiszen út nincs a közelben. Szívesen ücsörgök itt a korhadó padon és nézem az eget, mert itt kékebb, mint máshol a világon, ettől pedig minden gondom elszáll. Novák Bálint, 6.a
Ti is tudjátok?
Téli táj
Osztályunkban legszebben Ricsi rajzol. Gyakran elhozza nekünk megmutatni, mit alkotott. Amikor megláttuk ezt a rajzát, azonnal beszélgetni kezdtünk. Az volt az érdekes, hogy mindenki azonnal bekapcsolódott, és csak úgy mondtuk. Hogy mit? Hát azt, hogy mit tudunk a madarakról, de aztán már az egész természetvédelemről beszéltünk egymást túlharsogva. Tanító néni ekkor lecsendesített minket minket,, és visszaterelte gondolatainkat a madarak etetéséhez. Megint egyre hangosabbak lettünk, mert mindenki „nagyon tudta” hogyan kell gondoskodni a madarakról, de elcsendesedtünk, mikor a tanító néni megkérdezte, hogy mi lesz azokkal a madarakkal, akiket most elkezdünk etetni, de januártól elfeledkezünk róluk? Bizony, azok a madarak elpusztulnak, mert odaszoktattuk őket és a madár azután nem megy más helyre ennivalót keresni, éhen hal. Ti is tudjátok? Kassai Veronika 4.c
Korcsolyázzunk! Minden gyerek szeret a jégen csúszkálni. Korcsolyával siklani pedig igazi élmény! Itt állok az iskola előtt. Körülöttem sok gyerek. A hátizsákjukban korcsolya. Tóth S z i l á rd t a n í t ó b á c s i , i s k o l á n k tornaszakosa számolgatja őket. Megszólítom őt: - Hová készülődnek ilyen nagy izgalommal? - Meglátogatjuk a táti korcsolyapályát. - Még nincs is fagy, hogyan lehet ott korcsolyázni? - Ez egy sátor alati műjégpálya. A gyerekek nagyon
Utazásom során megpillantottam egy gyönyörű kastélyt, melynek látványa rabul ejtett. A kastély sárga színe és a körülötte lévő táj gyönyörű látványt nyújtott számomra. A felső emeleti ablakok tárva-nyitva voltak, hogy a téli friss levegő elárassza a termeket. A hegyes tetőt pedig hó borította. Az épület körül óriási, kopár fák álltak szomorkásan. A téli évszak igen gyönyörű, mert ilyenkor az egész tájat beborítja a csillogó hó, mely a fák ágait is megszépíti. A kastély előtt bokrok sorakoztak. Azon túl erdő magasodott. A fák ágai, melyek egyre terebélyesedtek, itt-ott ráhajlottak a kastély bejárati ajtajánál lévő teraszra, amin ízléses asztalok és székek helyezkedtek el. Az égbolt gyönyörűen kéklett, melyen egyetlen-egy felhő sem látszott. Az ereszen megcsillantak a hatalmas lógó jégcsapok, s a nap hatására olvadni kezdtek. Olyanok voltak, akár az arany. Végül az elolvadt jégcsapokból csupán egy tócsa maradt. A kastélyba vezető lépcsőkre is ráfagyott a télen uralkodó hó. Ennél szebb látványban még soha nem volt részem. Németh Alexandra, 6.a
szeretik. - Milyen időközönként járnak Tátra? - Kéthetente péntekenként indulunk útnak a vidám gyereksereggel. - Mindenki mehet? Még az is, aki nem tud jól korcsolyázni? - Természetesen! Bárkit elviszünk, akinek kedve van. Gyertek el ti is! - Köszönöm szépen a beszélgetést! Örülök, hogy fény derült egy ilyen szuper lehetőségre! Csak biztatni tudok mindenkit, hogy próbálja ki, s csússzunk át jókedvvel korcsolyán az új évbe! Találkozunk 2010-ben! Sziasztok! Jakubík Dávid, 7.a
2009 decembere
Nyitnikék
Egy felejthetetlen vakáció Nyár van. Még járunk suliba, de már a tanítók sem veszik annyira komolyan a tanítást. Az egyik délután, amikor hazaértem a suliból, az anyu és az apu a térképet nézegették. Kiderült, hogy az idén Bulgáriába megyünk kirándulni. Örömömben legalább százszor megpördültem a tengelyem körül. Már eltervezték az útvonalat Románián keresztül. Először úgy volt, hogy repülővel megyünk, de aztán a családi tanács megváltoztatta a döntését. Autóval indulunk majd útnak, mert így sokkal több mindent láthatunk. Nagy nehezen vártam az indulást. Végre elérkezett augusztus és elindultunk. Az út odafelé szörnyen hosszú volt. Lényegében nem csináltam mást, csak ültem a kocsiban és néztem a tájat. Végre elértük a magyar román határt. Jupppííí! Először vettünk egy autópálya-matricát, amivel közlekedhettünk az utakon, mert különben megbüntetnek. Pár kilométer után Románia nagyon koszosnak tűnt. Az első megálló Marosvásárhely (Targu Mures). Nagyon szép város. A 4 csillagos Monika Panzióban szálltunk meg. Reggel svédasztal várt bennünket. Nyami! Reggeli után rögtön tovább is indultunk Sovátára (Sovata). Szállásunk egy bácsi kiadó emelete. Kicsit megpihentünk, aztán újra autóba ültünk, és megkerestük a sós tavat. Alig hittem a szememnek! Egy bácsi újságot olvasott a vízen, pedig a tó 10 18 m mély volt. Kicsit kisebb, mint a párkányi hullámmedence, de 65000 tonna só van benne. Nem tudsz elsüllyedni, mert fenntart a só a vízen, de amikor a szemedbe kerül a víz, oltárian csíp. Apuval versenyeztünk, hogy ki tudja megfogni az alját, de mind a ketten csak 2 méterig jutottunk. Ez a hasztalan próbálkozás teljesen elvette az erőnket, így éjszaka senkinek nem volt gondja az alvással.
Másnap egy székely segítségével a parajdi sóbarlangot is megtaláltuk. A barlangba busszal vittek le bennünket. Ott is minden sóból volt: a padok, a templomban lévő oltár, székek, falak, kivéve a pinpongasztalok, meg a gyorsbüfé. A barlangot elsősorban asztmás gyerekek és felnőttek látogatják. Itt azt is megtudtuk, hogy Parajdon rengetek sóhát van (sóból összetevődő hegyek, sóhegyek), amik 2 milliárd tonna sót tartalmaznak. Másnap folytattuk utunkat: Békás szoros, Gyilkos tó . . . A tóban lehetett csónakázni, de mi nem próbáltuk ki, inkább ettünk rablóhúst és továbbindultunk. Végre megláttuk a tengert. Egy tengerparti szállodában a nővérem franciául foglalt szállást. Átöltöztünk, és irány a tenger! A tengerpart nagyon kavicsos és sziklás volt. Tele voltam kék, zöld foltokkal. Este fáradtan tértünk volna nyugovóra, de a szomszédságunkban egészen hajnali 5ig dübörgött a zene. Másnap reggel a nővérem visszakérte a pénzt, és újra autóba ültünk. Meg sem álltunk egészen Bulgáriáig. Most körültekintően foglaltunk szállást, és itt maradtunk egy hétig. Sokat fürödtünk a tengerben, és sétáltunk a homokos parton. A városban is körülnéztünk, nekem vettünk egy övtáskát, a lányoknak meg ruhát. Szerettünk volna elmenni Albenába, de kiderült, hogy fizetni kell a városnak a nézelődésért, így hát Kranevóba mentünk. Méglátogattunk még egy arborétumot is. Nagyon szép volt! Gyorsan eltelt az egy hét, és indultunk haza. Útközben ismét megálltunk megpihenni Romániában. A maradék pénzünket Korondon költöttük el. Mindenki kapott egy kis emléktárgyat. Az utolsó megállónk Románia területén a Fogarasi havasokban volt. Ismét hosszú autózás következett, míg Magyarországra nem értünk. Szegeden megálltunk pihenni, de már csak az autóban aludtunk. Ajándékokkal és élményekkel gazdagon érkeztünk haza. Folk Roland, 7.d
Modern csalimese
A várrom Régen a várakat hegy tetejére építették. Innen belátták az egész környéket, és hamarabb észrevették az ellenséget. Manapság a legtöbb várra csak a romok emlékeztetnek. A köveket benőtte a zöld fű és a moha. A megmaradt várrészeket megpróbálják eredeti állapotukba újjáépíteni. Az ablakokra rácsot szerelnek, és a torony tetejére zászlót húznak. Némelyik várat vizes árok vett körül, ami mára már kiszáradt, és benőtte a növényzet. Kapunak a leeresztett híd szolgált, és szolgál ma is. A korhadt fakorlátot biztonságos facölöpökkel erősítik meg. A várromhoz vezető köves út hosszan kanyarog egészen fölfelé. Az utat lomblevelű erdő övezi. A kapunál még épségben áll az őrbódé. Beljebb a sziklás kövek között kivehető egy mély verem, ami valamikor talán börtön volt. A várudvarban valamikor kis kápolna állt, de mára már csak a körvonalai és a kereszt emlékeztet erre. A déli fal még viszonylag jó állapotban található. Innen az egész vidék látható. A zöld tisztáson szépen kivehető, ahogy a traktor szánt. A vidék a nyár színeiben pompázik. A várral szemben kukoricaföld terül el. Elképzelem, hogy amikor a vár még eredeti pompájában ragyogott, milyen lenyűgöző lehetett. Engel Mark, 6.a
Volt egyszer egy fiú, nagyon szeretett focizni. Hű, ha láttátok volna, mintha Zlatan Ibrahimovics lett volna! A leghőbb vágya az volt, hogy egyszer kirúgja a labdát a világűrbe. Próbálkozott, próbálkozott, de soha nem sikerült neki. Hívta segítségül apukáját, nagypapáját, keresztapját, a barátait, de nekik sem sikerült. Ha a labdát a világűrbe kirúgták volna, az én mesém is tovább tartott volna. Szitás Bálint, 3.b
2009 decembere
Nyitnikék
TÖRD A FEJED, ÉRDEMES! K
A
R
A
B
O
G
A
Z
Ö
B
Ö
L
L
I
A
É
N
E
K
E
K
É
N
E
K
E
E
Á
I
B
E
S
Ó
Z
Z
Ú
Z
M
O
N
T
B
N
A
O
O
S
Ő
Ú
O
G
B
L
G
E
R
I
P
O
S
Z
T
H
H
J
A
O
Y
K
Á
Z
Ú
A
Á
L
Á
I
E
Á
C
M
E
E
N
S
P
O
L
Y
Á
K
I
M
R
E
L
R
D
S
O
M
L
Ó
T
S
Á
R
Á
J
T
E
U
E
S
Ó
A
Í
S
E
Z
Í
T
K
Ó
D
L
B
G
R
V
Í
Z
I
Á
L
L
A
T
I
T
A
K
A
R
É
K
O
S
K
Ó
D
I
K
Nyolc irányban, ráadással Keresd meg az ábrában az alábbi szavakat. Azok nyolc irányban - vízszintesen balról jobbra és jobbról balra, függőlegesen felülről lefelé és alulról felfelé, valamint átlósan mind a négy irányban - rejtőznek. A felhasználatlanul hagyott szavakból az alábbi kérdésre kapott választ állíthatod össze. Miért nem vízisíel a rendőr? ABESSZÍNIA, A GÓLYÁHOZ, A PÚPOS, AROMO, BESÓZ, ÉNEKEK ÉNEKE, JÁRÁS, KABOS LÁSZLÓ, KARABOGAZ ÖBÖL, KIÁBRÁNDULT, KIHÚZ, KOLOMEJKA, LEJTŐS, LENGYELTÓTI, LETEKEREDIK, MERT, MAGUK, NEM, OBJEKTÍV, OLTÁRC, PASSZ, POLYÁK IMRE, RÁHÚZ, RIPOSZT, SOMLÓ, TAKARÉKOSKODIK, TALÁL, TAVAT, TÍZES, TŐZEG, VALLÁSOS, VÍZIÁLLAT, ZÚZMÓ
Az újság új email-címe, ahova a cikkeket küdhetitek:
[email protected]
Minden kedves olvasónknak jó egészséget, eredményekben és sikerekben gazdag új évet kíván az Ady Endre Alapiskola igazgatósága
