Az 1946-os párizsi békekonferencia. Horváth Péter

Az 1946-os párizsi békekonferencia Horváth Péter

2011

Horváth Péter

Az 1946-os párizsi békekonferencia

I. Tóth Zoltán Kör

Bevezetés 1945. május 7-én Európában, Japán szeptember 2-ai kapitulációjával Ázsiában is véget ért az addigi történelem legnagyobb és legvéresebb háborúja, a Szövetségesek teljes győzelmet arattak a tengelyhatalmak felett. A világ fellélegzett, a hat éven át tartó vérontás véget ért, igaz óriási árat fizettek érte a világ népei, több mint 55 millió halott 72 hónap alatt. Az újrakezdés és újjáépítés csak éppen elkezdődött, az élet folytatódott, amikor is a világpolitikát irányító nagyhatalmak 1946-ban végérvényesen pontot tettek Párizsban a II. világháború végére. A szövetséges nagyhatalmak már a háború idején megfogadták, hogy nem követik el az I. világháború utáni hibákat, amiket a Párizs környéki békékben alkalmaztak a vesztes államokkal szemben. Igazságosabb és tartósabb békét szerettek volna létrehozni, hogy a jövőben senki se háborgathassa a világbékét. Párizsban, ezen a szimbolikus helyszínen akarták kijavítani a félresikerült és komoly következményekkel járó korábbi döntéseket. A francia főváros alkalmasnak tűnt arra, hogy a globális háborút lezáró békekonferenciának helyet adjon. Fontos szempont lehetett a három fő győztes számára, hogy a helyszín egy negyedik győztes városában legyen, Franciaország bár a győztesesek oldalán fejezte be a háborút, de mégsem ő irányította a tárgyalásokat.

A tárgyalások körülményei Az érdemi döntéseket a három nagyhatalom hozta, közülük is kettő, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió. Érthető, hogy Moszkvában, illetve Washingtonban nem rendezhették volna meg a békekonferenciát, mert a két győztes között már rögtön a háború befejeztével érezhető volt a feszültség és érdekkülönbség, a helyszín és a házigazda szerepe ebben az esetben a saját pozícióját erősítette volna az adott államnak, és ez egyik fél számára sem volt elfogadható. Nagy-Britannia ugyancsak másodlagos győztes volt, de mégis angolszász, ami a Szovjetunióban gyanút ébresztett volna, éppen ezért ideálisnak tűnt Párizs városa, ahol egyszer már lezártak egy világháborút. A békekonferencia üléseinek a francia főváros egyik legszebb reneszánsz műemléke, a 22 hektáros park szélén fekvő Luxembourg-palota adott otthont. Párizs ekkora még nem heverte ki teljes mértékben a háborút. Az utcákon amerikai és angol katonák vigyáztak a rendre, az áramellátás nagyrészt Németországból történt. A műemlékeket nem világították ki, csak ha egy delegáció érkezett a városba, akkor viszont régi pompájában díszelgett Párizs. A 1

Horváth Péter



küldöttségek közül az amerikai volt a legnagyobb, közel 100 fős. A delegációkat jobb szállodákban helyezték el. A magyar delegáció a Dél-afrikaiakkal a Champs-Élysées-n levő Claridge-ban kapott helyet.1 A diplomaták és politikusok mellett több mint kétezer újságíró és tudósító érkezett Párizsba.

A tárgyalások menete Az eredetileg tervezett 1946. május 1-je helyett július 29-én kezdte meg munkáját a békekonferencia.2 George Bidault francia miniszterelnök és külügyminiszter tartotta a nyitóbeszédet, amiben reményét fejezte ki, hogy a békekonferencia hosszú távon sikeres lesz. Az első világháború utáni rendezés kudarcát abban jelölte meg, hogy az USA és a Szovjetunió távol maradt tőle. Párizsban elsősorban az volt a lényeg, hogy a hitleri szövetséges államokat megbüntessék, azaz nem az összes vesztes államot, hiszen a két fő vesztessel, a két fő tengelyhatalommal, Németországgal és Japánnal nem foglalkoztak a békekonferencián. Ennek többek között a szövetségesek egymás közötti ellentétei voltak az oka. A nagyhatalmak tulajdonképpen egymással is igyekeztek békét kötni a konferencián. A 21 győztes állam öt vesztessel foglalkozott a tanácskozások alkalmával. A 21 győztes állam a következők voltak: Amerikai Egyesült Államok, Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína, Ausztrália, Belgium, Belorusszia, Brazília, Csehszlovákia, Dél Afrikai unió, Etiópia, Görögország, Hollandia, India, Jugoszlávia, Kanada, Lengyelország, Norvégia, Új-Zéland, Ukrajna. A vesztes államok: Olaszország, Románia, Bulgária, Magyarország és Finnország.3 Az eredetileg tervezett 5 hét helyett 79 nap alatt vitatták meg az öt békeszerződéstervezetet.4 Plenáris ülések, bizottságok és albizottságok körében folyt a munka. A konferencia angolul, oroszul és franciául zajlott. A volt ellenséges államokat plenáris ülésen hallgatták meg, majd a béketervezetek a bizottságok és albizottságok elé kerültek. A katonai ügyeket egy, a gazdaságiakat kettő, a területi-politikai ügyeket pedig öt külön bizottság tárgyalta. A vesztes államok a bizottságok munkájában nem vehettek részt, csupán indítványokat nyújthattak be abban az esetben, ha azokat legalább egy bizottsági tag támogatta.

1

ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 191. p. ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 189. p. 3 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 189. p. 4 FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. 147. p. 2

2

Horváth Péter



Fontos megjegyezni, hogy a békekonferencia nem hozhatott kötelező döntéseket a békeszerződésekre vonatkozólag, csupán ajánlásokat fogadhatott el a Külügyminiszterek Tanácsa részére. Az ajánlások elfogadásához kétharmados többség kellett. A plenáris üléseket a palota Clemenceau-ról elnevezett nagytermében tartották, 1946. július 29-én négy órára ide érkeztek a győztes államok delegációi és az újságírók. 5 Bidault francia miniszterelnök nyitóbeszéde után James F. Byrnes amerikai külügyminiszter szólt néhány szót, másnap Clement Attlee brit miniszterelnök szólalt fel. Vjacseszlav Molotov szovjet külügyminiszter július 31-én került sorra. 6 Augusztus elsején Jugoszlávia képviselője Edvard Kardelj kapott szót, aki Olaszországot támadta, augusztus 2-án Jan Masaryk beszélt, aki Magyarországot agresszornak minősítette. 7 Masaryk után a kanadai miniszterelnök beszélt, MacKenzie King, aki végleges és igazságos békében bízott. A volt ellenséges államok delegátusait a Potsdamban megállapított sorrend szerint 1946. augusztus 10-től hallgatták meg.8 A vesztesek közül először az olaszok kaptak szót, Alcide De Gasperi miniszterelnök beszélt,

a

románokat

a

külügyminiszter

Tatarescu

képviselte,

Bulgáriát

Kulisev

külügyminiszter, Magyarországot Gyöngyösi János külügyminiszter, és Finnországot Carl J. H. Enckell külügyminiszter.

A Magyarországgal kapcsolatos kérdések A magyar delegáció 22 főből állt, minden párt képviseltette magát benne. 9 A delegáció vezetője Gyöngyösi János külügyminiszter volt, aki augusztus 8-án érkezett Párizsba és a konferencia zárónapjáig, október 15-éig maradt.10 Gyöngyösi helyettese Gerő Ernő, s a kormány külön felkérésére Károlyi Mihály segítette a munkájukat. Károlyi nem ismerte a háború utáni Európa politikai viszonyait és nem értette Magyarország problémáit. Az 1918-as forradalom szellemét hozta magával, kommunista barát volt és Amerika ellenes. A delegáció főmegbízottai Sebestyén Pál a külügyminiszter adminisztratív helyettese, Auer Pál párizsi követ, Faragó László a pénzintézeti központból. Tanácsadóként vettek részt a delegációban Szekfű Gyula Moszkvából, Bede István Londonból, Szegedy-Maszák Aladár Washingtonból. A delegáció főtitkára Kertész István volt. A politikai és nemzetiségi csoport romániai szakértői Demeter Béla, Jakabffy Imre és Gáldi László egyetemi tanár. A csehszlovák 5

ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 193. p. ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 193. p. 7 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 193. p. 8 FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. 146. p. 9 BALOGH Sándor: Magyarország külpolitikája 1945–1950. 224. p. 10 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 190. p. 6

3

Horváth Péter



alcsoport tagjai Révay István és Vájlok Sándor voltak. A delegáció segédszemélyzete három fordítóból, négy gyors és gépírónőből és egy sokszorosítóból állt. Kilenc újságíróból álló információs és sajtószolgálat működött Boldizsár Iván vezetésével, akik minden bizottsági ülésre bejuthattak, és így fontos háttér-információkkal rendelkeztek a delegáció részére. Magyarország tulajdonképpen újságíróin keresztül volt jelen a békekonferencia ülésein. A delegáció szálláshelyén a Claridge-ban nem volt íróasztal, jobb híján, ágyakon folyt a munka. A munka általában reggel 9-kor kezdődött az adminisztratív ügyek megbeszélésével, ahol mindig Kertész István elnökölt. Gyöngyösi viszonylag passzív magatartást tanúsított. A külügyminiszter sem angolul, sem oroszul nem tudott, francia nyelvtudása is hiányos volt ezért Auer Pálra és Szegedy-Maszák Aladárra támaszkodott, akiknek viszont csak a nyugati diplomatákkal voltak jó kapcsolataik. Ez azért volt nagy baj a magyar érdekekre nézve, mert a Szovjetuniónak döntő szava volt a magyar politikai határ kérdésében, mint minden más magyar kérdésben a béketárgyaláson, a nyugati kapcsolatok szinte semmit nem jelentettek a magyar ügy szempontjából. A magyar béke-előkészítés a háború alatt és után is abból a feltevésből indult ki, hogy az Egyesült Államok meghatározó szerepet fog játszani a békekonferencián. Azonban a magyar kérdésben az USA-nak nem volt sok beleszólása, hiszen ahogy azt Puskin budapesti szovjet követ megjegyezte: „Magyarországot a Vörös Hadsereg szállta meg és szláv szomszédok veszik körül.”11 Ráadásul a Szovjetunió büntető magatartást tanúsított Magyarországgal szemben. A szovjetek a csehszlovák és román követeléseket előnyben részesítették, ezért a magyar delegáció jobban próbált támaszkodni a nyugatra. A szovjet fenntartások Magyarországgal szemben abból táplálkoztak, hogy Magyarország volt az első állam, amelyik csatlakozott

az

Antikommitern

paktumhoz,

hadseregének

létszámához

viszonyítva

Magyarország a keleti fronton katonailag többet segített Németországnak, mint akár Olaszország. Magyarország ráadásul a kiugrást is elmulasztotta, így Hitler oldalán végigharcolták a háborút. Magyarország megkapta a Hitler utolsó csatlós állama szégyenbélyegét. A földrajzi helyzet szintén meghatározónak bizonyult Magyarország balszerencséjében, mivel hazánk a német hatalmi szféra legbelső körében feküdt. Ez az oka annak, hogy Magyarország egy generáció alatt két katasztrofális világháborúban kétszer is a vesztes oldalon találta magát. 11

FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. 213. p.

4

Horváth Péter



A Szovjetunió a maga részéről a fegyverszüneti egyezmények alig módosított változatát kívánta elfogadtatni a békekonferencián. Magyarország esetében ez az 1945. január 20-i fegyverszüneti egyezmény, amely arra kötelezte Magyarországot, hogy az 1937. december 31-ei határokat állítsa vissza.12 Anthony Eden brit külügyminiszter világosan látta Magyarország helyzetét az orosz nagyhatalmi politikában: „Sztálin meglehetősen önkényesen jár majd el Magyarországgal szemben, mert az oroszok nem szeretik a magyarokat, és Sztálin nem tesz majd nekik engedményeket a békekonferencia asztalánál.”13 A magyar békekötés ügye egyébként is alárendelődött az olasz, román és bolgár békefeltételek kidolgozásának. Az egymással összefüggő békeszerződések tárgyalási sorrendje a következő: Olaszország, Románia, Bulgária, Magyarország, Finnország. Ez a Szovjetuniónak lehetővé tette, hogy az olasz béketárgyalások elhúzásával engedményekre kényszerítse szövetségeseit az ún. balkáni békeszerződések esetében. A Külügyminiszterek Tanácsa által előterjesztett magyar békeszerződés tervezetet 1946. július 28-án kapta meg a magyar delegáció. 14 Augusztus 13-án a román külügyminiszter, Tatarescu kapott szót. Beszédében hangsúlyozta, hogy Románia 385 ezer fős hadsereggel járult hozzá a szövetségesek győzelméhez Németország és a fasiszta magyar erők ellen. 15 Andrej

Visinszkij

szovjet

külügyminiszter-helyettes

elismerően

szólt

Románia

1944. augusztus 23-a utáni háborús erőfeszítéseiről. Masaryk megköszönte a román hadsereg hozzájárulását Csehszlovákia felszabadításához. Románia és Csehszlovákia között rendkívül szívélyes viszony alakult ki a békekonferencia idején.

A magyar küldöttség szereplése Magyarország meghallgatását előre hozták augusztus 14-ére, így Gyöngyösi beszédének véglegesítésére és lefordítására 24 óra maradt. Gyöngyösi francia kiejtését Boldizsár Iván francia felesége hajnali négyig korrepetálta. Augusztus 14-én délután négy órakor Byrnes beszédének megtartására szólította fel Gyöngyösit. 16 Gyöngyösi azzal kezdte beszédét, hogy reméli igazságosabb és tartósabb békét sikerül kötni Párizsban, mint 26 évvel ezelőtt. Ennek a biztosítékát abban látta, hogy két olyan hatalom hozza a fő döntést, amelyek igazából nem is tartoznak Európához, az Egyesült Államok és a Szovjetunió. Így vélhetően elfogulatlanok 12

KERTÉSZ István: Magyar békeillúziók 1945–1947. 20. p. KERTÉSZ István: Magyar békeillúziók 1945–1947. 34. p. 14 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 194. p. 15 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 198. p. 16 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 199 p. 13

5

Horváth Péter



lesznek az európai rendezésben, nem úgy, mint a franciák és a britek az első világháború után. Beszédében

hangsúlyozta,

hogy

Magyarország

szakított

múltjával,

a

Horthy-féle

revizionizmussal és békében kíván élni szomszédaival. Hiányolta a szabadságjogokat a szomszédos államokban (csehszlovák hatóságok magyarellenes intézkedései), a lakóhely és az oktatás nyelvének szabad választását akarta elérni a magyar kisebbségek számára. Visszautasította Románia Magyarországgal szemben támasztott jóvátétel követelését, ezen felül egy 22 ezer km 2 –es terület átengedését kérte Magyarország javára Romániától.17 Majd rátért a magyarok tervezett kitelepítésére, amit erkölcsi, politikai és gazdasági okokból egyaránt elfogadhatatlannak tartott. A román-magyar és a csehszlovák-magyar ellentét rendezéséhez nemzetközi bizottság kiküldését kérte. Beszéde után Masaryk kért szót, aki azzal vádolta Magyarországot, hogy még mindig nem mondott le a revizionizmusról, amely mint mindig, Csehszlovákia ellen irányul. Kiszelev belorusz küldött Masarykot támogatta és felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország milyen nagy erőkkel vett részt a Szovjetunió elleni hadjáratban. Gyöngyösi a beszédét követően számos vezető politikussal találkozott. Augusztus 16-án a jugoszláv Kardelj külügyminiszter helyettessel, aki megerősítette, hogy Jugoszlávia nem támaszt semmiféle területi igényt Magyarországgal szemben. Ugyanakkor kérte a Baja alatti vízművek közös használatát valamint 40-40 ezer főt érintő önkéntes lakosságcserét. Augusztus 19-én a jugoszlávok benyújtották ezeket az igényeket a konferenciához, amit augusztus 28-án visszavontak, mert

a

magyar kormány elfogadta a lakosságcserét.

Augusztus 19-én Gyöngyösi találkozott az amerikai külügyminiszterrel. 18 Amerikai tanácsra a területi követelést csökkentették Romániával szemben a későbbiekben. Augusztus végén a csehszlovákokkal

is

találkozott

Gyöngyösi,

Masarykkal

és

Vladimir

Clementis

külügyminiszter helyettessel. Augusztus 17-én megalakult a Magyar Politikai és Területi Bizottság, amelynek elnöke a jugoszláv Sinisa Stankovic, alelnöke a kanadai Alfred Stirling volt. Fontosabb tagok még Fedor T. Guszev, a Szovjetunió londoni nagykövete, Walter Bedell-Smith az USA moszkvai nagykövete, Hubert M. G. Jebb brit delegáció helyettes vezetője, Maurice Couve de Murville a francia külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, Frank Keith Officer, Ausztrália hollandiai követe, Vladimir Clementis csehszlovák külügyminiszter helyettes. Mellettük még a bizottság tagjai India, Új-Zéland, Dél-Afrika, Belorusszia és Ukrajna. A jugoszláv elnököt 17 18

ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. Században. 299. p. ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 20–203. p.

6

Horváth Péter



Kanada javasolta, a csehszlovák előadót pedig Ausztrália. A bizottság október 2-áig működött, 20 ülést tartottak, 19 módosító indítványt tárgyaltak meg. 19 A konferencia résztvevői ugyanis lehetőséget kaptak arra, hogy a békeszerződés tervezeteihez írásban módosító javaslatokat nyújtsanak be augusztus 20-i határidőig. A Külügyminiszterek Tanácsa által előterjesztett magyar békeszerződés tervezetet 1946. augusztus 6-án rendkívüli ülésen vitatta meg a magyar kormány. 20 A magyar delegáció az értekezlet titkárságától augusztus 19-én este kapta a felszólítást, hogy 20-án éjfélig tegye meg írásbeli észrevételeit, míg a hivatalos értesítés csak a határidő lejárta után érkezett meg. 21 Magyarország, Bulgária, Románia gazdasági kötelezettségeit egyetlen közös bizottság, a Balkáni Gazdasági Bizottság tárgyalta. A konferencia egyetlen közös Katonai Bizottsága pedig rövid idő alatt eldöntötte a magyar békeszerződés-tervezet minden katonai vonatkozású cikkelyét.

A területi kérdések és a lakosságcsere A legnagyobb viták a Politikai és Területi Bizottságban voltak. Clementis a Politikai és Területi bizottságban kérte Magyarország súlyosabb megbélyegzését háborús politikájáért, mondván a magyarok a szlovák partizánokat tömegesen végezték ki 1944. októbernovemberében. Avdo Humo jugoszláv delegátus pedig 3-4 ezerről 18 ezerre emelte a bácskai áldozatok számát és a magyar terrort ostorozta. Clementis végül visszavonta javaslatát.22 Területi kérdések a Bizottság negyedik ülésén, augusztus 28-án merültek fel először. A jugoszláv, szovjet, osztrák határral kapcsolatban senki sem nyújtott be módosító indítványt. A csehszlovák-magyar határra vonatkozólag két észrevétel is érkezett, a csehszlovákok stratégiai és fejlesztési okokból igényt tartottak a Pozsonnyal szembeni 5 magyar falura (Dunacsún, Horvátjárfalu, Oroszvár, Rajka, Bezenye). Az öt falu 1946. augusztus 11-én tiltakozott

a

Csehszlovákiához

csatolásuk

ellen

és

táviratot

juttattak

el

a

békekonferenciához.23 A magyar delegáció a csehszlovák-magyar trianoni határt pedig csak akkor fogadta el, ha a kisebbségi magyarok visszakapják állampolgárságukat. A románmagyar határhoz csak magyar részről nyújtottak be észrevételt, 22 ezer km 2 terület átengedését kérték. Azonban már korábban, a Külügyminiszterek Tanácsának május 7-i 19

ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 204–205. p. FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. 148. p. 21 FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. 154. p. 22 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 205. p. 23 BALOGH Sándor: Magyarország külpolitikája 1945–1950. 227. p. 20

7

Horváth Péter



ülésén döntöttek a nagyhatalmak a trianoni határ visszaállításáról a román-magyar határszakaszon.24 Ez a békekonferencia tárgyalásaira rányomta bélyegét. Mindazonáltal Magyarország meghallgatása mellett szavazott az ausztrál, az amerikai, a kanadai, a francia, a brit, a dél-afrikai és az új-zélandi küldött, ellene a Szovjetunió és Csehszlovákia.25 A bizottság augusztus 31-ei ülésén Auer Pál jelent meg Gyöngyösi helyett és amerikai nyomásra visszavonta a 22 ezer km 2 –es követelést, helyette egy 4 ezer km 2 –es sávra jelentett be igényt, Székelyföld számára pedig kiterjedt helyi autonómiát kért. 26 A román delegáció szeptember 2-án ismertette álláspontját ezzel kapcsolatban. 27 Tatarescu román külügyminiszter az 1920-as határt a legigazságosabbnak és legéletképesebbnek ítélte. A területi követelést elfogadhatatlannak tartotta, Székelyföld autonómiáját pedig fölöslegesnek. Majd ismét a nagy áldozatokról beszélt, amelyeket Románia hozott a győzelem érdekében, „14 teljesen felszerelt román hadosztály vett részt a harcban, amelynek a világot kellett megszabadítani a náci járomtól és Erdélyt a horthystákétól.”28 Tatarescu szerint 120 ezer román halt meg ezekben a harcokban. A románok nagyon magabiztosak voltak, feltétlen szovjet támogatást élveztek. A Groza-kormányt kommunista túlsúly jellemezte, és Románia már átengedte Besszarábiát a Szovjetuniónak. A magyar-román területi kérdésben a szovjet és az angol fél igyekezett a magyar kormány megmaradt illúzióit is eloszlatni. Dekanozov szovjet külügyminiszter helyettes Szekfűnek büszkén említette, hogy a magyar békeszerződés tervezetet ő készítette és nyíltan megmondta, hogy ragaszkodni fognak egész Erdély román kézen hagyásához.29 A szovjet külügyminisztériumban ezt így fogalmazták meg: „Románia Erdéllyel megfelelően kompenzálva volna Besszarábia és Bukovina visszaadásáért és rá volna utalva a Szovjetunió támogatására Magyarországgal szemben, amely sohasem fog belenyugodni Erdély végleges elvesztésébe.”30 A magyarok mellett Ausztrália szólalt fel a Román Politikai és Területi Bizottságban augusztus 29-én.31 A szavazáson egyedül Ausztrália és Dél-Afrika tartózkodott, a többiek megszavazták a trianoni határ visszaállítását. A határ helyreállítását végül a Román Politikai és Területi Bizottság szeptember 5-ei ülésén véglegesítették.32 24

KERTÉSZ István: Magyar békeillúziók 1945–1947. 305. p. ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 206. p. 26 BALOGH Sándor: Magyarország külpolitikája 1945–1950. 233. p. 27 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 207. p. 28 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 209. p. 29 FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. 159. p. 30 FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. 28. p. 31 KERTÉSZ István: Magyar békeillúziók 1945–1947. 345. p. 32 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. Században. 299. p. 25

8

Horváth Péter



A magyar delegáció miután egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a nagyhatalmak támogatását megszerezni a határkiigazításhoz nem tudják, a kollektív kisebbségi jogok védelmére helyezte a hangsúlyt. A magyar-román vita lezárulása után a csehszlovák-magyar határ ügye került a Magyar Politikai és Területi Bizottság elé. A magyar delegáció a cseh igényekre válaszul augusztus 27-én nyújtotta be észrevételeit. 33 Ebben a lakosság tiltakozását hangoztatták, illetve a Budapest-Bécs útvonal fontosságát, aminek forgalmát megnehezítenék, ha az öt falu Csehszlovákiához kerülne. A csehszlovák igényt Jugoszlávia és Ukrajna támogatta. Szeptember 9-ei ülésen az amerikai Bedell-Smith tábornok felvetette, hogy csak az északi három települést adják Csehszlovákiának.34 A Magyar Politikai és Területi Bizottság egy albizottságot hozott létre a kérdés eldöntésére. Az albizottság tagjai: Ausztrália, Kanada, ÚjZéland, Ukrajna, Csehszlovákia. Az albizottság elnöke az ukrán Ptucha, majd Baranovszki, előadója az új-zélandi Costello, a csehszlovákok nagy barátja. 35 Az albizottság csak javaslatokat tehetett a bizottságnak, döntést nem hozhatott. Az albizottság szeptember 28-án 3 falu Csehszlovákiának adása mellett tett javaslatot, egyedül Ausztrália tartózkodott, a többiek megszavazták.36 A 3 falu 43 km2 területveszteséget jelentett Magyarországnak Trianonhoz képest.37 A 20.000 szlovákiai magyar kiutasítására tett csehszlovák javaslat szeptember 16-án került a Magyar Politikai és Területi Bizottság üléseinek napirendjére. 38 A bizottság ezt a kérdést is az albizottságra bízta. Gyöngyösi elfogadhatatlannak tartotta a kitelepítést területátadás nélkül. Csehszlovákia a transzfer kérdését tekintette a legfontosabbnak a konferencián, a pozsonyi hídfő is csak másodlagos volt. Ragaszkodtak a Csehszlovák nemzetállam létrehozásához, amit csak a magyarok kitelepítésével oldhattak meg. Nagy Ferenc azzal tért haza Párizsból, ha Csehszlovákiának sikerül elfogadtatnia a területi és a magyarok kiutasítására vonatkozó javaslatát, akkor lemond a miniszterelnökségéről. Az albizottság október 2-ai ülésén arról hoztak javaslatot, hogy a két állam kezdjen kétoldalú tárgyalásokat egymással, és ha nem lesz eredményes, akkor a külügyminiszterek Tanácsa elé kerül az ügy. 39 A tárgyalások a két állam között eredménytelenek voltak. 1946 szeptember utolsó 33

ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 212. p. ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 213. p. 35 BOLDIZSÁR Iván: Don – Buda – Párizs. 342. p. 36 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 214. p. 37 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. Században. 299. p. 38 BOLDIZSÁR Iván: Don – Buda – Párizs. 359. p. 39 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 222. p. 34

9

Horváth Péter



harmadára a Külügyminiszterek Tanácsának nagyhatalmai csak az olasz békeszerződés tervezet és a transzfer ügyében nem tudtak megegyezést elérni. Magyarország szempontjából a transzfer megakadályozása volt a döntő kérdés. Az amerikai vétó sorsdöntő volt a transzfer megakadályozása szempontjából. Benes Steinhardt nagykövetnek felrótta, hogy az Egyesült Államok

„Magyarországot,

egy

tengelyhatalmat

támogatott

szövetségesével,

Csehszlovákiával szemben.”40 A méltányos és kedvező döntés a két angolszász nagyhatalomnak és szövetségeseiknek, elsősorban Ausztráliának köszönhető. A Magyar Politikai és Területi Bizottság október 5-én tartotta utolsó ülését. 41 A magyar békeszerződés plenáris vitájára október 12-én került sor. 42 Gyöngyösi két nappal korábban levelet írt Molotovhoz, amiben a magyarok mélységes csalódását ecsetelte Romániával szemben. Molotov válaszlevelében cinikusan válaszolt, mondván a két ország közti viták csak rájuk tartoznak.

A konferencia után A békekonferencia október 15-én tartotta záróülését. A magyar küldöttség október 17-én érkezett haza Budapestre.43 Gerő Ernő találóan jegyezte meg: „Csehszlovákia és Románia sokkal jobban előkészítette a saját dolgát, mint mi.”44 A magyar béke-előkészítés legnagyobb illúziójának az bizonyult, hogy minden politikai számításukat a Vörös Hadsereg közelinek vélt visszavonására alapozták. Valójában mindkét világháború után az történt, hogy a győztes nagyhatalmak kizárólag egymás között tárgyalták meg a békerendezés feltételeit, s a

végeredmény hatalmuktól, nemzeti érdekeiktől és

ideológiájuktól függött. Gyöngyösi János 1946. november 8-án a Külügyi Bizottság ülésén számolt be a békekonferencia lefolyásáról: „Sajnos... reménységeink nem váltak valóra. Kitűnt, hogy a béketárgyalásokon a szövetségesek által hangoztatott alapelvek gyakorlatilag nem érvényesültek, és helyüket tisztára hatalompolitikai szempontok és érdekek foglalták el..”45 1946. november 3. és december 12. között New Yorkban ülésező Külügyminiszterek

40

FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. 186. p. ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 222. p. 42 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 225. p. 43 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 225. p. 44 BALOGH Sándor: Magyarország külpolitikája 1945–1950. 244. p. 45 BALOGH Sándor: Magyarország külpolitikája 1945–1950. 246. p. 41

10

Horváth Péter



Tanácsa véglegesítette a párizsi békekonferencia ajánlásait. Az öt vesztes államnak 1947. február 10-én kellett aláírnia Párizsban a békeokmányokat.46 A magyar békeszerződés 8 részből állt, ezen belül 42 cikkelyt tartalmazott, amihez 6 melléklet tartozott. A bevezető részben felsorolták azt a 12 államot, amellyel Magyarország jogi értelemben hadban állt. Az első rész Magyarország határaival foglalkozott, a második politikai rendelkezéseket tartalmazott, a harmadik és negyedik rész katonai ügyekkel, az ötödik a jóvátétellel, a hatodik gazdasági rendelkezéseket, a hetedik a dunai hajózással, a nyolcadik rész pedig a záró rendelkezéseket tartalmazta. 47 Magyarország 65 ezer fős hadsereget tarthatott fenn, légierejét 90 repülőgépben határozták meg, amiből 70 lehetett harci gép.48 Atomfegyvereket és más fegyvertípust Magyarország nem gyárthatott. Az ország köteles volt 300 millió amerikai dollár értékben jóvátételt fizetni, ebből 200 millió a Szovjetuniónak, 70 millió Jugoszláviának, 30 millió Csehszlovákiának jutott.49 A sok negatívum mellett eredményként lehetett viszont elkönyvelni a pozsonyi hídfő területének megfelezését és a csehszlovákiai magyarok egyoldalú kitelepítésének elvetését. Gyöngyösi János 1947. február 6-án utazott Párizsba. Február 10-én, hétfőn írták alá a vesztes államok a békeokmányokat a külügyminisztérium óraszalonjában. Délelőtt Olaszország, délután 15 órától Románia, Bulgária, Magyarország és Finnország képviselői szignálták a dokumentumot.50 Magyarország nemzetközi jogi szempontból visszanyerte szuverenitását és elvileg a független államok sorába lépett.

46

ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 231. p. ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 232. p. 48 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. Században. 299. p. 49 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. Században. 300. p. 50 ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. 235. p. A szerződést törvényként is becikkelyezték, lásd: [http://1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8265] 2011. május 28. elérés 47

11

Horváth Péter



Bibliográfia 1. BALOGH Sándor: Magyarország külpolitikája 1945–1950. Bp., 1988. 2. BOLDIZSÁR Iván: Don – Buda – Párizs. Bp., 1982. 3. Ezer év törvényei. [http://1000ev.hu/] 2011. május 28. elérés 4. FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés 1947. Bp., 1994. 5. KERTÉSZ István: Magyar békeillúziók 1945–1947. Bp., 1995. 6. ROMSICS Ignác: Az 1947-es Párizsi Békeszerződés. Bp., 2006. 7. ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp., 1999.

12

Horváth Péter


Mellékletek A 22 ezer km2 –es területi követelés Romániától:

A békekonferenciára beterjesztett 4 ezer km2 –es magyar javaslat:

A pozsonyi hídfő: 13


Horváth Péter


14


Horváth Péter



Gyöngyösi János beszél a párizsi békeértekezlet előtt:

Gyöngyösi János aláírja a békeszerződést Párizsban 1947. február 10.-én:

15

Az 1946-os párizsi békekonferencia. Horváth Péter

Recommend Documents