Az 1: es földtani térkép jelkulcsának és a FAO rendszer talajképző kőzet kódrendszerének javasolt megfeleltetése

A G R O K É M I A É S T A L A J T A N 63 (2014) 2

189–202

Az 1:100 000-es földtani térkép jelkulcsának és a FAO rendszer talajképző kőzet kódrendszerének javasolt megfeleltetése BAKACSI Zsófia, LABORCZI Annamária, SZABÓ József, TAKÁCS Katalin és PÁSZTOR László MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Talajtani és Agrokémiai Intézet, Budapest

Bevezetés A talajtakaró több környezeti elem eredőjeként alakul ki, melyeket talajképződési tényezőknek nevezünk, s jellemzőjük, hogy együttesen, egymással szoros kapcsolatban és egymást nem helyettesítve alakítják a talajokat. A földtani tényező a földfelszín anyagának és morfológiájának kialakulását és módosulását eredményező folyamatok együttese. A talajképző kőzet a talajfejlődés szubsztrátuma, amely anyagával, fizikai és kémiai tulajdonságaival a talajképződés menetének egyik fontos tényezője. A talajképző kőzet – mint a talajképződés passzív földtani tényezőjének (STEFANOVITS et al., 2005) tulajdonságai – minőségbeli változásai közvetetten érvényesülnek a talajszelvény kialakulásában. A „kőzethatás” csak olyan szélsőséges feltételek mellett válik uralkodóvá (pl. csupasz karsztos felszínen), ahol a talajképződés biológiai tényezője kevéssé érvényesülhet. A felszínre kerülő kőzetek a képződési körülményeiktől eltérő környezetbe kerülésükre anyaguk és szerkezetük megbomlásával, átalakulásával reagálnak, vagyis megindul a kőzetek mállása (BIRKELAND, 1984). A mállás során fizikai, kémiai és biológiai folyamatok hatására az „üde” kőzetanyag átalakul. A fizikai aprózódás elősegíti a kőzetalkotó ásványok kémiai mállását, a felszabadult és helyben maradt alkotóelemek pedig a kialakuló talaj jellemzőivé válnak. A földtanban a litoszféra legfelső, mállott burkát összefoglalóan regolitnak nevezzük (BALOGH, 1991). Anyaga kevésbé ellenálló az erózióval szemben, mint az ép kőzetfelszín, ezért a mállással párhuzamosan megindul a regolit anyagának lepusztulása, szállítása és áthalmozása. A talajképző kőzet „földtani értelemben” a regolit talajképződéssel összemérhető ideig „megpihenő” anyaga, mely nem feltétlenül az alatta lévő ép alapkőzet in situ mállásterméke, de amely jelenlegi helyén kedvező körülményeket nyújt a talajképződés biológiai tényezőjének érvényesülésére. Az agrogeológiában elterjedt nevezéktan szerint a különböző talajképző folyamatok hatására talajosodott felszíni laza üledéket ún. talajképző üledéknek tekintik. Ez származására nézve lehet helyben maradt, vagy (elsősorban a hegy- és dombviPostai cím: LABORCZI ANNAMÁRIA, MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Talajtani és Agrokémiai Intézet, 1022 Budapest, Herman Ottó út 15. E-mail: [email protected]

BAKACSI et al.

190

dékeken) áthalmozott (KUTI et al., 2007; KUTI, 2009). A talaj–alapkőzet–talajvíz rendszert vizsgáló agrogeológiai szemléletű megközelítés (KERÉK et al., 2008; KUTI, 2009) is felveti a felszíni földtani képződményeknek a talajtani nevezéktan számára elfogadható megfeleltetését. Az ország felszíni földtani képződményeit feltáró térképezési munkálatok a hegyvidékeken nagyobb méretarányban folytak (GYALOG & SÍKHEGYI, 2005), mint a sík- és dombvidékeken, s ez a különbözőség a MÁFI 1:100.000-es méretarányú egységesített eredmény térképén is észrevehető. Mivel a talajtani felvételezések által szolgáltatott, hazai adatbázisokban elérhető adatok a talajképző kőzet (üledék) szempontjából gyakran elnagyoltak, a földtani adatok hasznos kiegészítő adatként szolgálhatnak a meglévő adatrendszerekhez. Az 1:1 M méretarányú SOTER adatbázis térképi elemeihez DOBOS és munkatársai (2013) MODIS és SRTM adatok alapján, digitális térképezési eszközökkel rendelték hozzá a talajképző kőzetre vonatkozó, hierarchikus rendszerbe foglalt információkat. A rendelkezésre álló hazai talajtani adatok nemzetközi rendszerekhez illesztése, a korreláció feltételeinek kidolgozása, illetve a lehetséges kapcsolódások leírása módszertani megközelítés a hazai gyakorlatban is (MICHÉLI et al., 2006; LÁNG et al., 2013). A talajképző kőzetek FAO-féle kódrendszere (FAO, 2006) a korábbi SOTER (ISRIC, 2005) besorolás továbbfejlesztett, illetve kibővített változata. A FAO-féle talajleírási módszertan széles körben ismert és elfogadott elveket követ, ezért választottuk ennek kódrendszerét a megfeleltetés alapjául. Az alábbiakban javaslatot adunk az 1:100.000-es méretarányú Magyarország földtani térképének (a továbbiakban: FDT100) litológia és fácies alapján elkülönülő képződménycsoportok FAO nevezéktant követő, talajképző kőzet típusokba sorolására, valamint a képződési körülményeket is figyelembe vevő, de részben kiegészített, részben új típusainak megnevezésére. Áttekintjük, hogy az így elkülönített típusok területi megoszlása mennyiben tükrözi a középtájakra (részben kistájakra) jellemző, ismert változatosságot. Anyag és módszer Az AGROTOPO Adatbázisban (VÁRALLYAY et al., 1979; AGROTOPO Adatbázis, 1994) a talajtípusok és azok fizikai-kémiai tulajdonságainak jellemzése jóval részletesebb, mint a talajképző kőzetek változatosságának leírása. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a talajtani ismeretek adott időpontban történő szintézise során nem álltak rendelkezésre a talajképző kőzetet megfelelő mértékben részletező, az AGROTOPO-hoz illeszthető források az ország egész területére. Az AGROTOPO Adatbázisban megkülönböztetett talajképző kőzet típusokból a legnagyobb területi elterjedésben „glaciális és alluviális üledékek”-nek, illetve „löszös üledékek”-nek nevezett üledékek találhatók. A hegyvidékeken kívül, jellemzően e két üledékcsoport váltakozik az ország területén (1. ábra). A Magyar Állami Földtani Intézetben (a mai Magyar Földtani és Geofizikai Intézet egyik jogelődje) az Egységes Országos Földtani Térképrendszer (EOFT) kialakítása és a „Magyarország földtani térmodellje” informatikai rendszer fejlesztése során, 2005-ben készült el Magyarország 1:100.000-es méretarányú fedett földtani

1:100000-es földtani térkép jelkulcsa és a FAO rendszer talajképző kőzet kódrendszere 191

1. ábra Talajképző kőzet AGROTOPO szerinti két legnagyobb területi kiterjedésű típusa. Fehéren: vízfelületek és egyéb talajképző kőzet típusok elterjedési területe

térképe (GYALOG & SÍKHEGYI, 2005). A munka magába foglalta egy egységes, a teljes országra kiterjedő földtani jelkulcsrendszer kialakítását, valamint a szelvényezetten ábrázolt képződmények leírását is. Az egész országot lefedő térképet és a hozzá tartozó magyarázókat az Intézet az oktatás–kutatás számára nyíltan hozzáférhetővé tette. A földtani foltok a „fdt100_elterjedes” nevű, ArcGIS shape formátumú fedvényként érhetők el. A hozzá kapcsolt adattábla az egyes foltokat azonosító [geo_ndx] kódokat és a földtani képződmények egyéb tulajdonságainak leírását [formáció, litológia (azaz kőzettani összetétel), kor, fácies (azaz képződési körülmények)] tartalmazza. A talajképző kőzetek FAO-féle besorolása főcsoport/csoport/típus hierarchikus rendszerben 4 főcsoportot (magmás, metamorf, konszolidált-, ill. laza üledékes kőzetek) különböztet meg, melyeket főcsoportonként eltérő részletességgel, összesen további 22 csoportra, majd ezek alatt 62 típusra bont. A talajképződés szempontjából hazánkban elsődleges laza üledékes („U” kóddal jelölt) főcsoport felosztásának alapját a képződési körülmények adják. Eszerint a főcsoporton belül 11 csoport különböztethető meg: mállási reziduum, folyóvízi, tavi, tengeri és torkolati, kolluviális (lejtőn áthalmozott), eolikus (szélfútta), glaciális, kriogén, szerves, antropogén és technológiai, valamint az „egyéb”, nem specifikált eredetű üledékek. Az egyes csoportokat tovább osztják, az idetartozó – főként törmelékes – üledékeket az uralkodó szemcseméret szerinti típusokba (pl. agyag, homok, kavics stb.), külön kiemelve az elsősorban genetikájuk által meghatározott üledékeket (pl. lösz, tőzeg stb.).

BAKACSI et al.

192

A FAO-féle csoportba soroláshoz a földtani térképhez kapcsolódó adattáblában a kőzetek keletkezési viszonyaira utaló „fácies” áll tartalmilag legközelebb. A földtani fáciesek leírása a FAO-féle besorolásnál részletesebb, mert az alaptípusok kombinációit is tartalmazza. A kőzetösszetétel a „litológia” oszlopban jelenik meg az adattáblában és jól használható a FAO-féle rendszer legrészletesebb típusbesorolásában. A litológiai leírások egy része általánosít (pl. „folyóvízi üledékek összevontan”), illetve néhány leírás több FAO-féle típust is magába foglal (pl. „meszes aleurit, agyagos aleurit, homok és homokkő váltakozása”, vagy „törmelékes és karbonátos üledékek”), ami a mélyebb osztályozási szinteken okoz nehézséget. Eredmények A FDT100 50163 poligonból álló térképi fedvényében (a közel 100 poligonszilánkot leszámítva) a legkisebb feltüntetett képződmények alig több mint 100 m² kiterjedésűek (gránitporfír telérek a Velencei-hegységben). A legnagyobb kiterjedésű, több ezer km²-es foltok a Nyírségben és a Duna–Tisza közén található homokterületek. Az ország területének legnagyobb részét fiatal, negyedidőszaki képződmények borítják. A földtani térkép részletessége nagytájanként kissé eltérő. A 10 m²nél kisebb „szilánkoknál” nagyobb poligonok alapján, a BARITZ és munkatársai (2012) által javasolt módszer szerint számított méretarányt mutatja az 1. táblázat nagytájanként, illetve a teljes országra. Először a FAO-féle főcsoportok, majd csoportok szerint soroltuk be a képződményeket a [litológia] oszlopban szereplő leírások alapján. A litológiai leírások nagy része (közel 95%-a) egyértelműen besorolható volt a főcsoportokba, az osztályozás alsóbb szintjein azonban jelentkeztek megfeleltetési nehézségek. A továbbiakban a recens talajképződést leginkább meghatározó és legnagyobb területi kiter1. táblázat Az 1:100.000 méretarányú Magyarország földtani térképének (FDT100) számított átlagos poligon mérete (ASA) és számított méretaránya (kerekítve) nagytájanként és a teljes térképre vonatkozóan, a 10 m²-nél kisebb poligonszilánkok, illetve a Balaton területének elhagyásával (1)

Nagytáj a) Alföld b) Kisalföld c) Alpokalja d) Dunántúli-dombság e) Dunántúli-középhegység f) Északi-középhegység g) Teljes térkép

ASA (m²)

Számított méretarány (1: )

4 021 833 1 340 216 1 665 865 1 411 157 533 951 1 082 308 1 859 082

200 500 115 800 129 100 118 800 73 100 104 000 136 300

(2)

1:100000-es földtani térkép jelkulcsa és a FAO rendszer talajképző kőzet kódrendszere 193

jedésben megtalálható, elsősorban negyedidőszaki laza (konszolidálatlan) üledékek csoportba sorolásának problémáira fókuszálunk. A képződmények többségére litológiai és fácies leírás is van (ezek mintegy 91 ezer km²-t tesznek ki). A földtani táblázat [fácies] oszlopának összesítése 164-féle különböző megnevezést eredményez, ebből 20 olyan típus van, amelynek előfordulási gyakorisága meghaladja a 100-at, míg 62 típus csak 1–10 esetben fordul elő a térképen. A [litológia] szerinti összesítésben – leszámítva a be nem sorolt, adathiányos, vagy „víz”-ként definiált elemeket – 461-féle megnevezést találunk, melyekből 68 típus fordul elő 100-nál gyakrabban, míg 162 típus csak alárendelten (1–10 közötti gyakorisággal, melyek összes területe 300 km² alatti) jelenik meg. 14 litológiai típus kiterjedése éri el, vagy haladja meg az 1000 km²-t, melyek összes területe több mint 50.000 km². A tájegységekre jellemző képződmények az osztályozás „csoport” szintjén (FAO-féle rendszerben „G”-group) különülnek el először, de néhány esetben a jelenlegi keretbe nem illeszthetők, illetve azok kiegészítését tennék szükségessé. A laza üledékek csoportszintű elkülönítésében szereplő egyik FAO csoport, pl. a „tavi üledékek” (UL) kiegészíthető a mocsári képződményekkel, mélyebb osztályozási szinteken pedig a „mésziszap” és „kovaföld” típusokkal. A FDT100-ban előforduló képződmények által érintett FAO-féle típusokat (rövidített névvel), ill. a besorolást megkönnyítő kiegészítési javaslatokat mutatja be a 2. táblázat. Durvaszemcsés (uralkodóan homok, kavics) folyóvízi, valamint eolikus, illetve ahhoz kapcsolódó kevert genetikájú üledékek 41 litológiai leírásban jelennek meg, melyek közül 10 előfordulási területe 100 km²-nél nagyobb. A legnagyobb kiterjedésben, több mint 8000 km²-en, a „folyóvízi üledékek összevontan” kategória jelenik meg, ebben a durva- és finomszemcsés üledékek nem különíthetők el, s ez szükségessé teszi önálló megjelenítésüket (UF1-2). Agyag és agyagos üledékek folyóvízi, tavi (mocsári), hidroeolikus és eolikus környezetben is képződtek, illetve gyakori alkotói a lejtőüledékeknek. A legna2. táblázat A FDT100-ban előforduló képződmények által érintett FAO típusok (rövidített névvel)

I

(1)

(2)

(3)

Főcsoport

Csoport

Típus (releváns)

magmás

IA

savanyú

II IB

intermedier bázikus

IU IP

ultrabázikus piroklasztit

IA2 IA4 II1 IB1 IB2 – IP1 IP2 IP4

granodiorit riolit andezit gabbró bazalt – tufa, tufit breccsa ignimbrit

(4)

Terület, km² 31 123 824 3 118 – 829 176 14

BAKACSI et al.

194

2. táblázat folytatása

M

S

U

(1)

(2)

(3)

Főcsoport

Csoport

Típus (releváns)

MA

savanyú

metamorf MB

bázikus

üledékes (konszolidált)

MU

ultrabázikus

SC

törmelékes

MA1 MA2 MA3 MA4 MB2 MB3 MB4 MB5 –

kvarcit gneisz pala, fillit csillámpala zöldpala gneisz márvány amfibolit –

SC1 konglomerátum SC2 homokkő SC3 iszap-, agyagkő SC4 pala *alsóbb osztályozási szinten tovább nem bontható, törmelékes (SC1-2-3) SO karbonátos, szerves SO1 mészkő, dolomit SO2 márga SO3 szenes összlet **SO4 radiolarit *alsóbb osztályozási szinten tovább nem bontható, törmelékes és karbonátos (SC-SO) SE evaporit – –

(4)

Terület, km² 42 6 4 18 3 1 11 0,1 – 41 1040 963 107 663 1736 290 311 15 8 –

üledékes UR reziduum UR1 bauxit 53 (konszo- UF folyóvízi UF1 homok, kavics 9313 lidálatlan) UF2 agyag, iszap, vályog 18729 *alsóbb osztályozási szinten tovább nem bontható, folyóvízi 8684 (UF1-2) UL tavi/*mocsári UL1 homok 433 UL2 iszap, agyag 2520 **UL3 mésziszap 752 **UL4 kovaföld 10 UM tengeri esztuárium UM1 kavics, homok 42 UC kolluviális UC1 lejtőüledék 3217 **UC11 homok, kavics 707 **UC12 agyag, aleurit 1789 UE eolikus UE1 lösz, *lösszerű üledék 17210 UE2 homok 13627 *UEh hidroeolikus **UEh1 lösz (hidroeolikus) 5926 UG glaciális – – – UK kriogén – – – UO szerves UO2 tőzeg 576 UA antropogén UA1 feltöltés 48 UA2 technológiai mellékt. 27 UU egyéb UU5 kavics, kőzetomlás 1 Megjegyzés: * alsóbb osztályozási szinten adathiány miatt be nem sorolható képződmények, ** a besorolást megkönnyítő kiegészítési javaslatok a FAO-féle rendszerhez illesztve.

1:100000-es földtani térkép jelkulcsa és a FAO rendszer talajképző kőzet kódrendszere 195

gyobb kiterjedésben folyóvízi-tavi kevert genetikájú képződményekben vannak jelen (meghaladva a 10.000 km²-t). A fácies leírások alapján sok esetben durvább szemcséjű üledékekkel váltakozva jelenik meg. Lösz, vagy löszös laza üledékek 10 litológiai típusban fordulnak elő. A lösz a szélfútta üledékek csoportjának (UE) egy típusát jelenti (UE1), de a csoport bővítése (javaslat: UEh, mint hidroeolikus) nélkül a hazai környezetben jelentős összterületű ún. infúziós lösz képződmények elkülönítésére nem lenne lehetőség (3. táblázat). 3. táblázat Az 1:100.000 méretarányú Magyarország Földtani Térképben (FDT100-ban) előforduló lösz, vagy löszös képződmények besorolási javaslata (1)

(2)

(3)

(4)

Litológia

Összterület (km²)

Fácies

FAO típus

a) lösz b) infúziós lösz c) barna lösz d) löszös homok e) agyagos lösz f) homokos lösz g) aleurit (részben lejtőlösz) h) homokos barna lösz i) homokos lösz, löszös homok j) kavicsos aleurit (részben lejtőlösz)

13673 5292 2233 1407 1089 728 297 121 11 1

k) eolikus l) hidroeolikus k) eolikus k) eolikus m) *hidroeolikus/eolikus k) eolikus n) deluviális k) eolikus k) eolikus n) deluviális

UE1 UBh1 UE1 UE2 UEh1/UE1 UE1 UC12 UE1 UE2 UC12

Megjegyzés: *Agyagos lösz képződmények hidroeolikus és eolikus fáciesben is megjelennek

Az AGROTOPO térkép jelenlegi folt-struktúrájának megőrzésével, egy-egy folt alatt a legnagyobb területi kiterjedésben lévő FAO típus hozzárendelésével, finomíthatjuk a térkép tematikus felbontását. A síkvidékeken az AGROTOPO szerint jellemzően előforduló két talajképző kőzet kategóriát felválthatják az adott tájegységre specifikusabb képződmények. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a FAO típus hozzárendelések eredményét az egyes tájegységeken belül. Azokat a kis- és középtájakat láttuk el zárójelben számozással, melyeket a térképi kivágatokon is bemutatunk. A „glaciális és alluviális üledékek”-ként eddig egybefüggő Nyírség (1.10 középtáj) és a Felső-Tiszavidék tájegységei elkülönülnek, a Nyírség UE2 (eolikus homok), a Felső-Tiszavidék kistájai UF2 (finomszemcsés folyóvízi üledékek) típusba sorolhatók, míg a Szatmári-síkon belül elkülönül az Ecsedi-láp területe (UO, „szerves” csoport). A korábban nagy kiterjedésű, de mára eltűnt, vagy eltűnőben lévő tőzeges foltokat, mint a Nagy-Sárrét (1.12.12) és Kis-Sárrét (1.12.22) a Beretytyó-Körösvidéken (1.12), a Sárrét és a Fertő-Hanság területe, illetve kisebb foltokat (a Zala mentén, illetve Izsák mellett) is ábrázoltuk a térképen. Az e területekre jel-

196

BAKACSI et al.

lemző mai talajképző üledékek reális ábrázolására új térképi forrásokat kell majd bevonni. A Berettyó–Körösvidéken a Bihari-sík (1.12.21) alluviális képződményei is differenciáltabb képet mutatnak (2. ábra). A Sebes-Körös hordalékkúpjának finom- és durvaszemcsés folyóvízi üledékei egymástól elkülönülnek, a terület északi, az Érmelléki löszös hát (1.12.14) felé eső részén pedig megjelenik a hidroeolikus lösz.

2. ábra A „talajképző kőzet” tematika geometriai változatossága az AGROTOPO foltokhoz rendelt FAO típusok alapján – kivágat a DK Alföldre. A középtájak jelzése: 1.7. Közép-Tiszavidék, 1.10. Nyírség, 1.11. Hajdúság, 1.12. Berettyó–Körösvidék, 1.13. Körös–Maros köze. Az érintett kistájakat lásd a szövegben

A Duna–Tisza közi síkvidék és a Duna menti síkság AGROTOPO Adatbázis szerinti összefüggő „alluviális” képződményei elkülönülnek, a durvaszemcsés üledékek eolikus (UE2), illetve fluviális (UF2) eredetű homokként jelennek meg. A Bugaci- és a Dorozsma–Majsai-homokhát AGROTOPO-n megjelenő löszös „szigeteit” nem hozza vissza a FDT100 (a térképen ugyan megjelennek, de a kisebb foltok geometriailag nem fednek át), viszont a buckaközi mélyedések átfedő poligonjaiban megjeleníthető a mésziszap, ha elfogadjuk a FAO-féle tavi üledékek kiegészítését ezzel a típussal (UL3). A Belső-Somogy és a Balaton-medence „alluviális”-ként kezelt üledékei is széttagolódnak, a Kisbalaton és a Nagyberek tavi/mocsári üledékei jól elkülönülnek. A FDT100 szerint mind a Kelet-Belső-Somogy, mind a Nyugat-Belső-Somogy területét kisebb-nagyobb foltokban, változatosan borítják fluviális (UF1), fluvio-eolikus és eolikus (UE2) homok üledékek, valamint – elsősorban a völgyekben – „összevontan” jelölt, finom- és durvaszemcsés üledékek váltakozásából felépülő képződmények (UF1-2). Ezeken a területeken az AGROTOPO térkép foltstruktúrájának megőrzése mellett nem jellemezhető jól az üledékes változatosság. A foltok alatt a legnagyobb területi aránnyal szereplő képződmények szerint a keleti terület az UF1 típussal (durvaszemcsés folyóvízi), a nyugati terület az UE2-vel (eolikus homok)

1:100000-es földtani térkép jelkulcsa és a FAO rendszer talajképző kőzet kódrendszere 197

jellemezhető. Hasonló jelenséggel szembesülünk a Zalai-dombvidéken, a Kerkavidék és a Göcsej területén, ahol a FDT100-ban jelentkező változatosság (fluviális, eolikus, tavi és kolluviális üledékek) érvényesülését akadályozza a foltok elnagyolt geometriája. A 3. ábrán szereplő térkép azt mutatja, hogy a Győri-medencében (2.1) a korábbi egységes megjelenés helyett elkülönülnek a finom- és durvaszemcsés folyóvízi üledékek (Szigetközben (2.1.11), Kapuvári- (2.1.31) és Csornai- (2.1.32.) síkon). A Fertő-medence (2.1.21) és a Hanság (2.1.22) területén tavi üledékek, valamint tőzeg

3. ábra A „talajképző kőzet” tematika geometriai változatossága az AGROTOPO foltokhoz rendelt FAO típusok alapján – kivágat az ÉNy-i országrészre. A középtájak jelzése: 2.1. Győrimedence, 2.2. Marcal-medence, 2.3. Komárom–Esztergomi-síkság, 3.1. Alpokalja, 3.2. Sopron–Vasi-síkság, 3.3. Kemeneshát, 5.1. Bakonyvidék. Az érintett kistájakat lásd a szövegben

foltok is megjelennek. Az AGROTOPO szerint a Mosoni-síkság (2.1.12) magasabb térszíneit „löszös üledék” borítja, de a FDT100-ban többségében nem löszös képződmények jelennek meg, helyette folyóvízi kavics, homokos kavics üledékek a jellemzőek. Finomabb szemcseméretű, folyóvízi (részben lejtőüledékkel megjelenő) ún. aleurit képződményeket az óholocén térszíneken találunk. [A földtani nevezéktanban az „aleurit” egy uralkodóan kőzetliszt méretű szemcsékből álló törmelékes üledék. A hazai gyakorlatban 0,06–0,02 mm a durva kőzetliszt, 0,02–0,002 mm a finom kőzetliszt szemcseméret tartománya, ami nagyjából az „iszap” frakciónak felel meg a talajtanban (0,05–0,002 mm).] Az AGROTOPO Adatbázis szerinti „löszös üledék”, mint talajképző kőzet az Alföld és a Dunántúl nagy részét jellemzi. Amennyiben megjelenítjük a FAO-féle rendszerben nem szereplő hidroeolikus lösz képződményeket is (UEh1), a Hajdúságban a Körös–Maros közén és az Alföld északi peremén jelentős területek különülnek el a löszös üledékeken belül. A Békési-síkon (Körös–Maros köze északkeleti kistáján) a legnagyobb területi részaránnyal finomszemcsés folyóvízi üledékek tűnnek fel (UF2), mert a FDT100-on meglévő infúziós lösz területek a foltonkénti összesítés után, széttagoltságuk és kis kiterjedésük miatt „elvesznek”.

198

BAKACSI et al.

Az Észak-Alföldi hordalékkúp-síkság (1.9), a Közép-Tiszavidék (1.7) és a Berettyó–Körös vidék (1.12) AGROTOPO szerint megjelenő egységes löszös üledéke finomszemcsés folyóvízi üledékekre (UF2), tavi üledékekre (UL2), eolikus homok (UE2) és hidroeolikus lösz (UEh1) képződményekre bonthatók (4. ábra). A Gyöngyösi- (1.9.21) és Hevesi-síkon (1.9.22) jól körvonalazódnak azok a területek, ahol a talajképző kőzet lösz.

4. ábra A „talajképző kőzet” tematika geometriai változatossága az AGROTOPO foltokhoz rendelt FAO típusok alapján – kivágat az É-Alföldre. Az alföldi középtájak jelzése: 1.2. Duna–Tisza közi síkvidék, 1.7. Közép-Tiszavidék, 1.8. Alsó-Tiszavidék, 1.9. Észak-Alföldi hordalékkúpsíkság, 1.12. Berettyó–Körös vidék. Az érintett kistájakat lásd a szövegben

A Bácskai-síkvidék kétosztatúsága stabilan megmaradt a FAO típusok figyelembe vétele után is, az Illancs homokterülete nem változott (UE2), a Bácskai löszös síkságon viszont feltűnnek a löszterületet tagoló kisebb homokhátak. Az AGROTOPO-n a Duna menti síkság tengelyében végigfutó löszös üledékeket finomszemcsés folyóvízi üledékek váltják fel (UF2), a peremeken homok és kavics üledékekkel (UF1). A Dunántúli-dombság területének „löszös üledékei”-t jellemzően nem érinti nagymérvű változás a FAO-féle típusok hozzárendelése után sem. A nyugati határon a Kerka vidék „glaciális és alluviális” és az Alpokalja (3.1) „harmadidőszaki és idősebb üledékei”-nek sorolt területeinek egy része a FAO-féle típusok alapján löszös üledékként jelenik meg (UE1). A Komárom–Esztergomi-síkságon (2.3) az Igmánd–Kisbéri-medence (2.3.12) Ny-K-i kétosztatúsága hangsúlyosabbá vált a korábbiakhoz képest, a keleti részén megmaradnak az eluviális löszös üledékek (UE1), míg a nyugati felén folyóvízi kavics, homok (UF1), illetve tavi-mocsári finomszemcsés képződmények (UL2) jelennek meg a korábbi egységes „löszös üledékek” helyett.

1:100000-es földtani térkép jelkulcsa és a FAO rendszer talajképző kőzet kódrendszere 199

Összefoglalás A felszíni földtani képződmények talajképződési szempontból történő értékelése gyakorlati célú közelítés, amely a területen legvalószínűbben előforduló talajképző kőzet leírását szolgálja. A talajtani felvételezések hazai adatbázisokban elérhető, talajképző kőzet adatai a sík- és dombvidéki mezőgazdasági területeken sűrűsödnek, azonban tematikusan nem részletesek és kevés osztályt jelenítenek meg. A Magyar Állami Földtani Intézet 1:100.000-es méretarányú földtani térképének (FDT100) adatai jól hasznosíthatók a talajképző kőzet (talajképző üledék) jellemzésére, ha az arra utaló tartalmi elemeit a FAO-rendszer nevezéktanának alkalmazásával egységesen kezeljük. A földtani térképen jelölt képződmények litológia és fácies szerinti leírása, több-kevesebb egyszerűsítéssel lehetővé teszi a talajképző kőzetekre alkalmazott FAO-féle hierarchikus rendszerbe illesztést. A korreláltatott FDT100 képződményeket középtájanként áttekintve megállapítható, hogy azok elterjedése az eddigi ismereteinknek nem mond ellent, sőt esetenként a tájegységek specifikumait jobban kiemelő részleteket hangsúlyoznak. A tematikai felbontás növelése lehetőséget ad a talajképző kőzetnek az AGROTOPO Adatbázisban foglaltnál részletesebb leírására. Az AGROTOPO térkép poligonjai geometriailag sok helyen erősebben generalizáltak, mint a FDT100-ban feltüntetett képződményhatárok. Ennek viszonylag könnyű és gyors feloldását jelentheti a nagyobb poligonok felbontása (lásd PÁSZTOR et al., 2013), de leginkább a megfeleltetett talajképző kőzet tematikát is magába foglaló, digitális térképezési alapokon megújított „agrotopográfiai” jellegű térkép létrehozása mutat a megoldás felé. A jelenleg is tőzegesként számon tartott, de valójában már átalakult területeken új térképi adatforrások bevonása is szükséges. Kulcsszavak: földtani térkép, negyedidőszaki üledékek, talajképző üledék, FAOrendszer Munkánkat az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA- K105167) és a Bolyai Kutatási Ösztöndíj Program támogatta. Irodalom Agrotopo Adatbázis, 1994. Spatial Soil Information System. RISSAC HAS. Budapest. http://www.mta-taki.hu/en/departments/gis-lab/databases BALOGH K., 1991. Szedimentológia. Akadémiai Kiadó. Budapest. BARITZ, R., HUDSON, G. & WILLER, J., 2012. GS SOIL-Assessment and Strategic Development of INSPIRE Compilant Geodata-Services for European Soil Data. D4.3 Data Harmonization Best Practice Guidelines. http://www.gssoilportal.eu/Best_Practice/GS_SOIL_D4_3_Final.pdf. BIRKELAND, P. W., 1984. Soils and Geomorphology. Oxford University Press. New York.

200

BAKACSI et al.

DOBOS, E. et al., 2013. Soil parent material delineation using MODIS and SRTM data. Hungarian Geographical Bulletin. 62. (2) 133–156. DÖVÉNYI Z. (szerk.), 2010. Magyarország kistájainak katasztere. Második, átdolgozott és bővített kiadás. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. Budapest. FAO, 2006. Guidelines for Soil Description. 4th edition. FAO. Rome. GYALOG L. & SÍKHEGYI F. (szerk.), 2000. Magyarország földtani térképe, M=1:100 000. Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa. Budapest. ISRIC (International Soil Reference and Information Centre), 2005. Updated Global and National Soils and Terrain Digital Databases (SOTER). http://eusoils.jrc.ec.europa.eu/projects/soter/index.htm KERÉK, B. et al., 2008. Studying the role of soil parent rocks from an agricultural point of view. In: 33rd Internat. Geological Congress, Oslo, 6–14 August 2008. CD. KUTI L. (szerk.), 2009. Agrogeológia. Dura Stúdió. Budapest. KUTI L. et al., 2007. Talajképző kőzet és talajtermékenység. In: „Földminőség, földértékelés és földhasználati információ a környezetbarát gazdálkodás versenyképességének javításáért” című országos konferencia kiadványa. 91–96. LÁNG, V. et al., 2013. Soil taxonomic distance, a tool for correlation: As exemplified by the Hungarian brown forest soils and related WRB Reference Soil Groups. Geoderma. 192. 269–276. MICHÉLI, E. et al., 2006. Classification of the major soils of Hungary and their correlation with the World Reference Base for Soil Resources (WRB). Agrokémia és Talajtan. 55. 19–28. PÁSZTOR, L. et al., 2013. Elaboration and applications of spatial soil information systems and digital soil mapping at Research Institute for Soil Science and Agricultural Chemistry of the Hungarian Academy of Sciences. Geocarto International. 28. (1) 13–27. STEFANOVITS P., FILEP GY. & FÜLEKY GY., 2005. Talajtan. Mezőgazda Kiadó. Budapest. VÁRALLYAY GY. et al., 1979. Magyarország termőhelyi adottságait meghatározó talajtani tényezők 1:100 000 méretarányú térképe I. Agrokémia és Talajtan. 28. 363– 384. Érkezett: 2014. augusztus 7.

1:100000-es földtani térkép jelkulcsa és a FAO rendszer talajképző kőzet kódrendszere 201

Proposed correlation between the legend of the 1:100.000 scale geological map and the FAO code system for soil parent material Z. BAKACSI, A. LABORCZI, J. SZABÓ, K. TAKÁCS and L. Pásztor Institute for Soil Sciences and Agricultural Chemistry, Centre for Agricultural Research, Hungarian Academy of Sciences, Budapest

S um ma ry Parent material, belonging either to autochthonous or allochthonous sediments, is formed by various physical and chemical processes that change the bedrock and represents one of the key factors in soil-forming processes. The 1:100,000 scale AGROTOPO Database (VÁRALLYAY et al., 1979; AGROTOPO Adatbázis, 1994) clearly describes the soil types and their main physical and chemical properties in Hungary, as classified soil data and connecting map units. When the database was compiled, sufficient information on parent material was probably not available in appropriate form for the whole country, which explains why this section is less detailed than others in the AGROTOPO Database. Consequently, most of the country is classified in two main parent material classes (“glacial and alluvial sediments” and “loess sediments”; Fig. 1). The 1:100,000 scale geological map compiled in the Geological Institute of Hungary (GYALOG & SÍKHEGYI, 2005) contains 50,163 map units and the joint description of the given formations (age, lithology, etc.), with slightly different optimum scales for regions (Table 1). The legend, based on litho- and stratigraphy, was elaborated according to a uniform concept; the quaternary deposits were classified on a genetic basis. The greatest part of Hungary is covered by unconsolidated quaternary sediments. It is thus thought that, if suitably correlated, the map could serve as a valuable source of background data for the thematic refinement of the parent material section of the AGROTOPO Database (Figs. 2, 3 and 4). The FAO three-level hierarchic code system (FAO, 2006) was used to achieve correlation between the geological formations and the relevant parent material classes (suggestions: Table 2). The focus was on the unconsolidated parent materials, because of the extensive area of quaternary sediments (e.g. loess sediments, Table 3). Due to the lack of data or the alteration of fine and coarse sediments within a mapping unit, some formations, most of them fluvial, were not taken into consideration at the lowest level of the FAO code system (Table 2). To give a better reflection of the local specificities of the soil parent material, it was proposed to add some extra types to the FAO system (e.g. UEh1, representing hydroeolic loess material, which is present on quite a large area). Table 1. Mean polygon size (ASA) and calculated optimum scale (rounded value) for the main geographical regions and the whole of the 1:100,000 scale geological map of Hungary (FDT100). Polygons smaller than 10 m² and the territory of Lake Balaton were omitted. (1) Main geographical regions. a) Alföld (Great Hungarian Plain); b) KisAlföld (Small Hungarian Plain); c) Alpokalja (Foothills of the Alps); d) Dunántúlidombság (Transdanubian Hills); e) Dunántúli középhegység (Transdanubian Moun-

202

BAKACSI et al.

tains); f) Északi-középhegység (Northern Mountains); g) Whole map. (2) Calculated scale (1: …. ). Table 2. FAO types corresponding to formations occurring on the 1:100,000 scale geological map of Hungary (FDT100) (abbreviated names). (1) Main class. (2) Class. (3) Types (relevant). (4) Area (km²). Remark: *Formations that cannot be classified at lower classification levels due to lack of data, **Suggested additional FAO types to facilitate further correlation. Table 3. Proposed classification for loess or loess-like formations occurring on the 1:100,000 scale geological map of Hungary (FDT100). (1) Lithology. a) Loess; b) Infusion loess, c) Brown loess; d) Loessial sand; e) Clayey sand; f) Sandy loess; g) Aleurite (partially slope loess); h) Sandy brown loess; i) Sandy loess, loessial sand; j) Gravelly aleurite (partially slope loess). (2) Total area (km²). (3) Facies. k) Aeolian; l) Hydroaeolian; m) *Hydro-aeolian/aeolian; n) deluvial. (4) FAO type. Remark: *Clayey loess sediments occur in both hydro-aeolian and aeolian facies. Fig. 1. The two most widespread types of parent material according to the AGROTOPO Database: glacial and alluvial sediments, and loess sediments. In white: water surfaces and areas covered by other parent material types. Fig. 2. Geometric variability of parental material based on the AGROTOPO map units and the FAO types corresponding to them. South-east Alföld region. Fig. 3. Geometric variability of parental material based on the AGROTOPO map units and the FAO types corresponding to them. North-west Hungary region. Fig. 4. Geometric variability of parental material based on the AGROTOPO map units and the FAO types corresponding to them. Northern Alföld region.