AUSZTRIA 70. cikk - A nyilvánosságra hozott információk A tartási ügyekről szóló 4/2009/EK rendelet 70. és 76. cikke a következőképpen rendelkezik: A nyilvánosságra hozott információk A tagállamok a 2001/470/EK határozat által létrehozott, a polgári és kereskedelmi ügyekben működő Európai Igazságügyi Hálózat keretében az alábbi információkat szolgáltatják a nyilvánosság rendelkezésére bocsátás céljából: a) a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos nemzeti jogszabályok és eljárások leírása; b) az 51. cikk szerinti kötelezettségek teljesítése érdekében hozott intézkedések leírása; c) az igazságszolgáltatáshoz való, a 44. cikk szerint előírt tényleges hozzáférés garantálása módjának leírása, és d) a nemzeti végrehajtási jogszabályok és eljárások leírása, beleértve a végrehajtásra vonatkozó korlátozásokkal – különösen a kötelezettet védő szabályokkal és az elévülési időszakokkal – kapcsolatos információkat. A tagállamok folyamatosan frissítik ezeket az információkat. 76. cikk Hatálybalépés E rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. A 2. cikk (2) bekezdését, a 47. cikk (3) bekezdését, valamint a 71., 72. és 73. cikket 2010. szeptember 18-tól kell alkalmazni.
70. cikk a) pont - Nemzeti jogszabályok és eljárások 1.
Anyagi jogi szabályok: a) Tartási igény házastársak és bejegyzett élettársak között, valamint felbontott házasság/élettársi kapcsolat alapján
Fennálló házasság/bejegyzett élettársi kapcsolat esetén (ABGB 94. §): (1) A házastársak kötelesek lehetőségeik szerint és a házassági életközösség kialakításának megfelelően közösen hozzájárulni a megélhetési viszonyaiknak megfelelő szükségleteik fedezéséhez. (2) Az a házastárs, aki a közös háztartást vezeti, ezzel teljesíti az (1) bekezdés értelmében vett hozzájárulást; a másik házastárssal szemben tartási igény illeti meg, amelynek során saját jövedelmeit megfelelően figyelembe kell venni. Ez a közös háztartás megszüntetése után továbbra is fennáll az addig tartásra jogosult javára, amennyiben a tartási igény érvényesítése – különös tekintettel a közös háztartás megszüntetéséhez vezető okokra – nem jelentene joggal való visszaélést. A tartási igény azt a házastársat is megilleti, aki az (1) bekezdés értelmében vett hozzájárulást nem tudja teljesíteni. (3) A tartásra jogosult házastárs kérelmére a tartást fennálló életközösség esetén is részben vagy egészben pénzben kell teljesíteni, amennyiben az ilyen követelés, különös tekintettel a szükségletek fedezésére rendelkezésre álló eszközökre, nem lenne méltánytalan. A tartási igényről előre nem lehet lemondani.
•
A házasság/élettársi közösség felbontása után:
a) Tartási kötelezettség vétkesség alapján történő bontás esetén Vétkességi elv (EheG 66.§) A kizárólag vagy túlnyomó részben vétkes házastárs köteles a másik házastársnak a házastársak életkörülményeinek megfelelő tartást biztosítani, amennyiben a másik házastárs vagyonából eredő jövedelme, valamint az olyan keresőtevékenységből származó jövedelem, amely tőle az adott körülmények között elvárható, nem elegendő. Beneficium competentiae (EheG 67. §) (1) Ha a kizárólag vagy túlnyomó részben vétkes házastárs a 66. §-ban előírt tartás nyújtásával egyéb kötelezettségei figyelembevételével saját megfelelő tartását veszélyeztetné, úgy csak olyan mértékben kell teljesítenie, amely az elvált házastárs szükségleteire, valamint vagyoni és jövedelmi viszonyaira figyelemmel méltányos. Ha a tartásra kötelezett kiskorú gyermek, új házastárs vagy bejegyzett élettárs részére köteles tartást biztosítani, úgy e személyek szükségleteit és gazdasági viszonyait is figyelembe kell venni. (2) A házastárs az (1) bekezdésben rögzített feltételek mellett teljes mértékben mentesül a tartási kötelezettség alól, amennyiben a másik fél a tartást saját vagyonából biztosítani tudja. Méltányossági tartás (EheG 68.§) Ha a házasság felbontása mindkét házastársnak felróható, azonban egyiket sem terheli döntő mértékű felelősség, úgy annak a házastársnak, aki saját magát nem képes eltartani, a tartásához való hozzájárulás ítélhető meg, ha és amennyiben ez a másik házastárs szükségleteire, valamint vagyoni és jövedelmi viszonyaira tekintettel méltányos. A hozzájárulási kötelezettség időben korlátozható. A 67. § (1) bekezdésének második mondata megfelelően alkalmazandó. Rászorultság alapján nyújtott tartás (EheG 68a.§) (1) Amennyiben egy elvált házastárstól a közös gyermek gondozása és nevelése alapján, a gyermek javának figyelembevételével nem várható el, hogy önmagát eltartsa, úgy a másik házastárs a házasság felbontásában való vétkességtől függetlenül köteles számára megélhetési szükségleteinek megfelelő tartást nyújtani. Az önfenntartás elvárhatatlansága vélelmezett, amíg a gyermek az ötödik életévét nem töltötte be. Ha a tartási igényt bíróság állapítja meg, úgy azt időben megfelelően korlátozni kell, a legfiatalabb gyermek ötödik életévét követő legfeljebb három évre. Ha az ügy különleges körülményei alapján, különösen a gyermek különleges gondozásra szorulása miatt nem látható előre, hogy az elvált házastárs mikor lesz abban a helyzetben, hogy saját magát eltarthassa, úgy a bíróság az időbeli korlátozástól eltekinthet. (2) Ha a házasság alatt az egyik házastárs a házassági életközösség közös megegyezéssel történt kialakítása alapján a háztartás vezetésének, valamint adott esetben a közös gyermek gondozásának és nevelésének vagy az egyik házastárs egy hozzátartozója gondozásának szentelte magát, és a kereseti lehetőségek ebből adódó hiánya alapján, akár a szakmai képzettség vagy továbbképzés hiánya, a házassági életközösség tartama, vagy életkora vagy egészségi állapota miatt nem várható el tőle, hogy saját magát teljesen vagy részben eltartsa, úgy a másik házastárs a házasság felbontásáért való vétkességtől függetlenül köteles számára megélhetési szükségleteinek megfelelő tartást nyújtani. Ha a tartási igényt bíróság állapítja meg, úgy azt legfeljebb három évre kell korlátozni, amennyiben várható, hogy az elvált házastárs ezen időszak
elteltével abban a helyzetben lesz, hogy saját tartását – különösen elvárható keresőtevékenység révén – biztosítsa. (3) Az (1) vagy (2) bekezdés szerinti tartási igény csökken vagy nem áll fenn, amennyiben a tartás megítélése méltánytalan lenne, mivel a tartásra szoruló a házastársi kötelezettségeit egyoldalúan különösen súlyosan megszegte, vagy rászorultságát súlyosan felróható módon maga okozta, vagy hasonlóan nyomós ok áll fenn, a (2) bekezdés esetében akkor is, ha a házasság csak rövid ideig tartott. Minél súlyosabbak az okok, annál inkább követelhető a rászoruló féltől, hogy saját tartását az elvárható keresőtevékenységen kívüli tevékenységből származó jövedelemből vagy vagyonából biztosítsa. (4) A 67. § (1) bekezdése megfelelően alkalmazandó. b) Tartási kötelezettség a más okokból bekövetkezett bontás esetén (EheG 69. §) (1) Ha a házasság felbontására kizárólag az 50–53. §-okban megjelölt valamely okból került sor, és az ítélet vétkességet állapít meg, úgy a 66. és 67. § szabályai megfelelően alkalmazandók. (2) Ha a házasság felbontására az 55. § alapján került sor, és az ítélet a 61. § (3) bekezdése szerinti megállapítást tartalmazza, úgy azon házastárs tartási igényére, akivel szemben a bontópert megindították, a házasság felbontása után is az ABGB 94. § alkalmazandó. A tartási igény minden esetben kiterjed az alperes házastársnak a kötelező egészségbiztosítási rendszerben történő önkéntes biztosításához fizetett járulékok megtérítésére is. A tartási igény mértékének megállapítása során nem kell figyelembe venni a tartásra kötelezettet új házastárssal vagy bejegyzett élettárssal szemben terhelő tartási kötelezettséget, kivéve, ha ez az összes körülmény, különösen az előző és az új házastárs vagy bejegyzett élettárs életkora és egészségi állapota, a kötelezettel közös háztartásuk fennállásának tartama és gyermekeik java mérlegelése alapján, a méltányosság okán indokolt. (3) Ha az ítélet nem tartalmazza a vétkesség megállapítását, úgy az a házastárs, aki a bontást kérte, köteles a másik házastársnak tartást nyújtani, ha és amennyiben ez az elvált házastársak és a jogosult 71. § alapján tartásra kötelezett rokonainak szükségleteire, valamint vagyoni és jövedelmi viszonyaira figyelemmel méltányos. A 67. § (1) bekezdésének második mondata és (2) bekezdése megfelelően alkalmazandó. Tartási megállapodások (EheG 69a.§) (1) Az 55a. § (2) bekezdése szerinti megállapodás alapján nyújtandó tartás a törvényi tartással azonos megítélés alá esik, amennyiben az a házastársak életkörülményeihez képest megfelelő. (2) A házasság közös megegyezéssel történő felbontása esetén a házastársak tartási viszonyaira vonatkozó joghatályos megállapodás hiányában az egyik házastárs köteles a másik házastársnak tartást nyújtani, amennyiben ez az elvált házastársak és a jogosult 71. § alapján tartásra kötelezett rokonainak szükségleteire, valamint vagyoni és jövedelmi viszonyaira figyelemmel méltányos. A 67. § (1) bekezdésének második mondata és (2) bekezdése megfelelően alkalmazandó. A méltányossági elv alkalmazása (EheG 69b. §) A 68a. § megfelelően alkalmazandó, ha a házasság felbontására az 50–52. és 55. §-ban megjelölt okok valamelyikéből került sor, vagy ha közös megegyezéssel történő bontás esetében nincs a házastársak közötti, a tartási viszonyokról szóló hatályos megállapodás.
c) A tartás nyújtásának módja (EheG 70. §) (1) A tartást pénzbeli járadék fizetése útján kell nyújtani. A járadék havonta előre fizetendő. A kötelezettnek biztosítékot kell adnia, amennyiben fennáll a veszély, hogy megpróbálja kivonni magát tartási kötelezettsége teljesítése alól. A biztosítékadás módjáról a körülményeknek megfelelően kell dönteni. (2) Pénzbeli járadék helyett a jogosult kérheti az egy összegben történő kifizetést, amennyiben ezt fontos ok indokolja, és ez nem jelent aránytalan megterhelést a kötelezett számára. (3) A kötelezett a teljes havi összeggel tartozik akkor is, ha a jogosult a hónap során meghal. A kötelezettségek sorrendje (EheG 71. §) (1) A tartásra kötelezett elvált házastárs a jogosult rokonai előtt felel. Amennyiben azonban a kötelezett egyéb kötelezettségei figyelembevételével saját megfelelő tartását veszélyeztetné, úgy a rokonok az elvált házastárs előtt felelnek. Amennyiben az elvált házastársat nem illeti meg tartási igény a másik házastárssal szemben, úgy a jogosult rokonai a tartási kötelezettség általános szabályai szerint kötelesek tartást biztosítani. (2) A rokonok felelnek akkor is, ha a tartásra kötelezett házastárssal szembeni jogérvényesítés belföldön kizárt vagy jelentősen nehezített. Ebben az esetben a házastárssal szembeni igény átszáll arra a rokonra, aki a tartást biztosította. Az igény átszállása nem érvényesíthető a tartásra jogosult hátrányára. Visszamenőleges tartás (EheG 72. §) A múltra nézve a jogosult csak attól az időponttól követelhet nemteljesítés miatt teljesítést vagy kártérítést, amikor a tartásra kötelezett késedelembe esett vagy a tartási igényt peresítették. d) A tartási igény korlátozása vagy megszűnése • Önhibából bekövetkező rászorultság (EheG 73. §) (1) A tartásra jogosult, akinek rászorultsága saját erkölcsileg felróható magatartásának következménye, csak az alapvető megélhetéséhez szükséges tartást követelheti. (2) Az olyan többletigény, amely a jogosult súlyosan felróható magatartásának következménye, nem alapoz meg magasabb összegű tartásra való igényt. • Érdemtelenség (EheG 74.§) A jogosult tartásra érdemtelenné válik, ha a házasság felbontása után a kötelezettel szemben súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, vagy a kötelezett akarata ellenére tisztességtelen vagy erkölcstelen életmódot folytat. • A jogosult újbóli házasságkötése vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése (EheG 75. §) A tartási kötelezettség megszűnik, ha a jogosult újból házasságot köt vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít. • A kötelezett újbóli házasságkötése (EheG 76. §) Ha a kötelezett újból házasságot köt, úgy a polgári törvénykönyv 1604. §-ának a vagyoni helyzet tartási kötelezettségre gyakorolt hatására vonatkozó rendelkezései megfelelően alkalmazandók. • A jogosult halála (EheG 77. §) (1) A tartási igény a jogosult halálával megszűnik. Amennyiben múltbeli nemteljesítés miatt teljesítésre vagy kártérítésre, vagy olyan összegekre irányul, amelyek a jogosult halálakor esedékesek, a tartási igény a jogosult halála után is fennmarad. (2) A kötelezett köteles viselni a temetési költségeket, amennyiben ez a méltányosságnak megfelel, és a költségek az örökösöktől nem követelhetők.
• A kötelezett halála (EheG 78. §) (1) A kötelezett halálával a tartási kötelezettség hagyatéki tartozásként átszáll az örökösökre. (2) Az örökös a 67. § korlátozásai nélkül felel. A jogosultnak azonban el kell tűrnie a járadék olyan összegre való csökkentését, amely az örökös viszonyaira és a hagyaték jövedelmezőségére figyelemmel méltányos. (3) A 68. § alapján a házastársra rótt hozzájárulási kötelezettség a kötelezett halálával megszűnik. e) A gyermekek tartásához való hozzájárulás (EheG 79. §) (1) Ha egy elvált házastárs egy közös gyermeknek köteles tartást nyújtani, úgy a másik házastárs köteles vagyona jövedelméből és keresőtevékenységével szerzett jövedelméből a tartási költségekhez megfelelő hozzájárulást teljesíteni, amennyiben a tartási költségek a gyermek vagyonának haszonélvezete révén nem fedezhetők. Ez az igény nem átruházható. (2) Ha a hozzájárulásra kötelezett házastárs gondozza a gyermeket, úgy a hozzájárulást visszatarthatja a gyermek tartására való saját felhasználás céljára. f) Tartási szerződések (EheG 80. §) A házastársak a házasság felbontását követő időszakra vonatkozóan megállapodhatnak a tartási kötelezettségről. Ha az ilyen megállapodást a házasságot felbontó ítélet jogerőre emelkedése előtt kötötték, a megállapodás nem semmis pusztán amiatt, hogy a házasság felbontását megkönnyítette vagy lehetővé tette; semmis azonban, ha a házastársak a megállapodással összefüggésben fenn nem álló vagy már fenn nem álló válási indokra hivatkoztak vagy a megállapodás tartalmából vagy az ügy egyéb körülményeiből egyébként kiderül, hogy a megállapodás a jó erkölcsbe ütközik. b)
Szülők (nagyszülők) és gyermekek (unokák) közötti tartási igény
• A gyermek tartási igénye a szülőkkel szemben (ABGB 140. §) (1) A szülők kötelesek gyermekük megélhetési viszonyaiknak megfelelő szükségletei fedezéséhez – a gyermek adottságai, képességei, hajlamai és fejlődési lehetőségei figyelembevételével – lehetőségeiknek megfelelően arányosan hozzájárulni. (2) Az a szülő, aki a háztartást vezeti, amelyben a gyermeket gondozza, ezzel teljesíti saját hozzájárulását. Ezen túlmenően köteles hozzájárulni a gyermek tartásához, amennyiben a másik szülő a gyermek szükségletei teljes fedezésére nem képes, vagy többet kellene teljesítenie, mint ami saját megélhetési viszonyaira tekintettel megfelelő lenne. (3) A tartásra való igény csökken, amennyiben a gyermek saját jövedelemmel rendelkezik vagy megélhetési viszonyaira tekintettel saját magát eltartani képes. • Az unoka tartási igénye a nagyszülőkkel szemben (ABGB 141. §) § 141. Amennyiben a szülők lehetőségeik alapján nem képesek a tartás nyújtására, úgy azt a nagyszülők kötelesek biztosítani a gyermek szülők megélhetési viszonyainak megfelelő szükségletei szerint. Egyebekben a 140. § megfelelően alkalmazandó; az unoka tartási igénye azonban szintén csökken, amennyiben tőle saját vagyonának felhasználása elvárható. Ezen túlmenően a nagyszülő csak akkor köteles tartást nyújtani, amennyiben ezzel egyéb gondozási kötelezettségei figyelembevételével saját megfelelő tartását nem veszélyezteti.
• Tartási igény a tartásra kötelezett örököseivel szemben (ABGB 142. §) A szülő azon kötelezettsége, hogy a gyermeknek tartást nyújtson, hagyatéka erejéig átszáll az örököseire. A gyermek igényébe mindent be kell számítani, amit a gyermek az örökhagyó után szerződéses vagy végrendeleti juttatásként, törvényes örökrészként, kötelesrészként vagy közjogi vagy magánjogi szolgáltatásként kap. Ha a hagyaték értéke nem elegendő arra, hogy a gyermeknek járó tartást az önfenntartásra való képesség várható kezdetéig biztosítsa, úgy a gyermek igénye megfelelően csökken. • A szülők és nagyszülők tartási igénye a gyermekkel szemben (ABGB 143. §) (1) A gyermek saját életkörülményei figyelembevételével köteles tartást biztosítani szüleinek és nagyszüleinek, amennyiben a tartásra jogosult önmaga eltartására nem képes, és a gyermekkel szemben fennálló tartási kötelezettségét súlyosan nem hanyagolta el. (2) A gyermekek tartási kötelezettségét megelőzi a tartásra jogosult házastársát, volt házastársát, valamint felmenő rokonait és közelebbi leszármazóit terhelő tartási kötelezettség. Több gyermek a tartást arányosan, lehetőségeinek megfelelően köteles teljesíteni. (3) A szülő vagy nagyszülő tartási igénye csökken, amennyiben saját vagyonának felhasználása tőle elvárható. Ezen túlmenően a gyermek csak akkor köteles tartást nyújtani, amennyiben ezzel egyéb gondozási kötelezettségei figyelembevételével saját megfelelő tartását nem veszélyezteti. 2.
Eljárásjog: a) Tartási igény házastársak és bejegyzett élettársak között, valamint felbontott házasság/élettársi kapcsolat alapján Érvényesítés polgári peres eljárásban, a körzeti bíróságnál (Bezirksgericht) benyújtott keresettel. Amennyiben a pertárgyérték az 5 000 eurót (havi 138,89 eurót) meghaladja, a felek kötelesek ügyvéddel képviseltetni magukat. A kereseti kérelmet vagy kezdettől fogva összegszerűen meg kell határozni, vagy annak két lépcsőben a jövedelem közlésére és ezen közlés eredménye alapján teljesítésre kell irányulnia (ún. „Stufenklage”). A felek által felkínált bizonyítékokat tárgyaláson kell felvenni és vizsgálni. Harmadik feleket nem terhel különleges információszolgáltatási kötelezettség. A bíróság ítélettel dönt, amellyel szemben fellebbezésnek (Berufung) van helye. A fellebbezési határidő 4 hét, amely a határozat kézbesítésétől számítandó. A másik félnek lehetősége van arra, hogy a fellebbezés kézbesítésétől számított 4 héten belül fellebbezési ellenkérelmet nyújtson be. A fellebbezésről másodfokú bíróságként a tartományi bíróság (Landesgericht) fellebbezési tárgyalás tartása után vagy zárt ülésen határoz. A tartományi bíróság határozatával a megtámadott ítéletet helybenhagyja, módosítja vagy hatályon kívül helyezi. E határozat lényeges jogkérdés esetén és 5 000 eurót (= havi 138,89 eurót) kitevő értékhatár fölött még a Legfelsőbb Bíróság (Oberster Gerichtshof) előtt (felülvizsgálati kérelemmel (Revision)) megtámadható.
b) Szülők (nagyszülők) és gyermekek (unokák) közötti tartási igény Érvényesítés nemperes eljárásban, a körzeti bírósághoz (Bezirksgericht) benyújtott kérelemmel. Főszabály szerint a jogosultnak (illetve törvényes képviselőjének) az elsőfokú eljárásban nem kell ügyvéddel képviseltetnie magát. A gyermek által szülővel szemben érvényesített követelés esetén (és amennyiben az osztrák jog alkalmazandó) az eljárást bírósági ügyintéző (Rechtspfleger), ellenkező esetben bíró folytatja le. Az ellenérdekű felet jövedelme és vagyona tekintetében információszolgáltatási kötelezettség terheli. Információszolgáltatásra harmadik fél is felszólítható (elsősorban a foglalkoztató és a társadalombiztosítási szerv). Az eljárás megindításakor elegendő a nem meghatározott kérelem, amint azonban a követelés alapja megállapítást nyert, a követelést számszerűsíteni kell. Információk tárgyalás tartása nélkül vagy tárgyaláson (amelynek tartása nem kötelező) kívül is beszerezhetők, ezeket azonban a felekkel közölni kell, hogy arról állást foglalhassanak és további kérelmeket nyújthassanak be. A bíróság végzéssel dönt, amellyel szemben fellebbezésnek (Rekurs) van helye. A fellebbezési határidő 14 nap, amely a határozat kézbesítésétől számítandó. A másik félnek lehetősége van arra, hogy a fellebbezés kézbesítésétől számított 14 napon belül fellebbezési ellenkérelmet nyújtson be. A fellebbezésről másodfokú bíróságként a tartományi bíróság (Landesgericht) rendszerint zárt ülésen határoz. A tartományi bíróság határozatával a megtámadott végzést helybenhagyja, módosítja vagy hatályon kívül helyezi. E határozat lényeges jogkérdés esetén még a Legfelsőbb Bíróság (Oberster Gerichtshof) előtt (felülvizsgálati kérelemmel (Revisionsrekurs)) megtámadható. 70. cikk b) pont - A központi hatóságok egyedi feladatai 51. cikk A központi hatóságok egyedi feladatai (1) A központi hatóságok segítséget nyújtanak az 56. cikk értelmében benyújtott kérelmek tekintetében. Különösen: a) továbbítják és fogadják ezeket a kérelmeket; b) megindítják az ilyen kérelmekkel kapcsolatos eljárásokat, vagy elősegítik azok megindítását. (2) Az ilyen kérelmek tekintetében a központi hatóságok minden szükséges intézkedést megtesznek az alábbiak érdekében: a) amennyiben a körülmények megkívánják, költségmentesség biztosítása vagy annak elősegítése; b) segítségnyújtás a kötelezett vagy a jogosult tartózkodási helyének meghatározásához, különösen a 61., a 62. és a 63. cikk alkalmazása során; c) segítségnyújtás a kötelezett vagy a jogosult jövedelmével és szükség esetén egyéb anyagi körülményeivel – ideértve a vagyontárgyak helyét is – kapcsolatos megfelelő információk beszerzéséhez, különösen a 61., a 62. és a 63. cikk alkalmazása során; d) peren kívüli megegyezésre ösztönzés a tartásdíj önkéntes megfizetése érdekében, megfelelő esetben közvetítés, békéltetés vagy más hasonló eljárások útján; e) a tartási határozatok folyamatos végrehajtásának elősegítése, ideértve a hátralék végrehajtását is; f) a tartásdíjfizetések behajtásának és mielőbbi átutalásának elősegítése; g) az 1206/2001/EK rendelet sérelme nélkül az okirati vagy egyéb bizonyítékok beszerzésének elősegítése; h) segítségnyújtás a származás megállapításához, amennyiben az szükséges a tartási követelések behajtásához;
i) eljárás indítása vagy annak elősegítése olyan ideiglenes intézkedés meghozatala érdekében, amely területi jellegű, és amelynek célja az előterjesztett tartási kérelem eredményének biztosítása; j) az 1393/2007/EK rendelet sérelme nélkül a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítésének elősegítése. (3) A központi hatóság e cikkben foglalt feladatait az érintett tagállam joga által megengedett mértékben az adott tagállam illetékes hatóságainak felügyelete alatt álló közintézmények vagy egyéb szervek is elláthatják. Az ilyen közintézmények vagy egyéb szervek kijelöléséről, azok elérhetőségeiről, valamint tevékenységük hatályáról a tagállamok a 71. cikknek megfelelően tájékoztatják a Bizottságot. (4) E cikk és az 53. cikk rendelkezései nem kötelezik a központi hatóságot olyan hatáskörök gyakorlására, amelyeket a megkeresett tagállam joga szerint csak igazságügyi hatóságok gyakorolhatnak.
A kérelmek továbbítására és fogadására (51. cikk (1) bekezdés) a Bundesministerium für Justiz (Szövetségi Igazságügyi Minisztérium), Abt I 10 (cím: „Team Z“, e-mail:
[email protected]) lesz illetékes. Ezzel összefüggésben az 51. cikk (2) bekezdés b), c), g) és j) pontja szerinti feladatokat maga a központi hatóság, az 51. cikk (2) bekezdés a) és d) pontja szerinti feladatokat az illetékes körzeti bíróság (Bezirksgericht), az e), f), h) és i) pont szerinti feladatokat pedig a körzeti bíróság által kirendelt pártfogó ügyvéd vagy képviselő látja el. Történetileg a felek körzeti bíróság általi kitanításának gyakorlatára visszavezethetően helyénvalónak tűnik az alábbi (már a New York-i egyezmény után létrehozott) hagyományos rendszer megőrzése: a) A kérelmező kérelmét benyújthatja (írásban vagy jegyzőkönyvbe mondás útján) a tartózkodási helye szerinti körzeti bíróságnál. A körzeti bíróság a kérelmet továbbítja a Szövetségi Igazságügyi Minisztériumhoz mint központi hatósághoz. A külföldre irányuló ügyek alapvetően továbbra is bonyolíthatók az ENSZ-egyezménynek megfelelően. b) Az osztrák rendszer a beérkező ügyek esetében is a körzeti bíróságokra helyezi a hangsúlyt. A dokumentumok teljességének előzetes vizsgálata után, amely kijavítási kérelemhez vezethet, a központi hatóság ugyanis a körzeti bírósághoz továbbítja a beérkező ügyet. A körzeti bíróság dönt a költségmentességről (képviseletről). 70. cikk c) pont - Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés A 44. cikkből a következő kötelezettség adódik. 44. cikk A költségmentességhez való jog (1) Az ezen rendelet hatálya alá tartozó vitában érintett felek – az e fejezetben szereplő feltételek mellett – jogosultak egy másik tagállamban az igazságszolgáltatáshoz – egyebek között végrehajtási és jogorvoslati eljárásokhoz – való tényleges hozzáférésre. A VII. fejezet alá tartozó esetekben a megkeresett tagállam biztosítja az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést minden, a megkereső tagállamban tartózkodási hellyel rendelkező kérelmezőnek. (2) Az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés biztosítása érdekében a tagállamok e fejezetnek megfelelően költségmentességet biztosítanak, kivéve ha a (3) bekezdés alkalmazandó.
(3) A VII. fejezet alá tartozó esetekben a tagállam nem köteles költségmentességet biztosítani, amennyiben és amilyen mértékben az adott tagállamban alkalmazott eljárások lehetővé teszik a felek számára, hogy az ügyben eljárjanak anélkül, hogy költségmentességre szükségük lenne, és a központi hatóság térítésmentesen biztosítja a szükséges szolgáltatásokat. (4) A költségmentességhez való jog feltételei nem lehetnek szigorúbbak a hasonló belföldi ügyek során alkalmazott feltételeknél. (5) Semmiféle biztosíték, óvadék vagy letét – függetlenül annak elnevezésétől – nem követelhető a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos eljárások során felmerülő költségek és kiadások megfizetésének biztosítása érdekében.
Költségmentességben Ausztriában azok a felek részesülnek, akik e költségmentesség nélkül az eljárás lefolytatására nem lennének képesek anélkül, hogy ez ne veszélyeztetné saját tartásukat és azon személyek tartását, akikről gondoskodni kötelesek. A költségmentesség jelentheti a bírósági illetékek és költségek alóli mentesülést, de ügyvéd kirendelését is, akinek a szolgáltatásaiért a feleknek nem kell ügyvédi munkadíjat fizetniük. A határon átnyúló vonatkozású tartási ügyek esetében ez a következőket jelenti: • Nem áll fenn a bírósági illetékek fizetésére vonatkozó kötelezettség • Nem áll fenn a perköltségbiztosíték szolgáltatására vonatkozó kötelezettség • Minden természetes személy részére ügyvédet rendelnek ki – kivéve, ha a 21. életévét betöltött hitelező tartási igénye érvényesítésével járó eljárási költségek a jogosult jövedelméből és könnyen értékesíthető vagyonából (banki egyenleg stb.) viselhetők vagy a (még nem végrehajtható) igény érvényesítése rosszhiszemű vagy kilátástalan lenne. • Képviseletet közintézmények részére is biztosítanak.
70. cikk d) pont - Nemzeti végrehajtási jogszabályok és eljárások A végrehajtási eljárás a végrehajtást kérő hitelező kérelmére (soha nem hivatalból) indul, jóváhagyási szakasszal, amelyben megvizsgálják, hogy rendelkezésre áll-e végrehajtható okirat. Amennyiben igen, a bíróság a végrehajtást jóváhagyó végzést hoz, egyéb esetben a kérelmet elutasítja. E végzés fellebbezéssel (Rekurs) megtámadható (ennek határideje 14 nap, a végzés kézbesítésétől számítva). Más tagállamokból származó végrehajtható okiratok esetében az uniós jog alkalmazása elsőbbséget élvez. Az eljárás további menete attól függ, hogy a végrehajtást mely tárgyakra vezetik. Folyamatos tartás behajtása esetén a fontosabb végrehajtástípusok valószínűleg a következők lesznek: a) Követelésre vezetett végrehajtás: A harmadik fél adósnak (a tartásra kötelezett adósának, például munkáltatójának) megtiltják, hogy a kötelezett követeléseit a kötelezett részére kifizesse, a kötelezettnek pedig megtiltják az e követelésekkel való rendelkezést. Ez a megfelelő tiltások kézbesítését követő következő kifizetési időszaktól hatályos. Ettől kezdve a harmadik fél adós tartozását azzal teljesíti, hogy azt nem a kötelezett, hanem a követelést érvényesítő hitelező részére fizeti ki. Akinek nem áll fenn tartozása a kötelezettel szemben, legalább ezt közölnie kell a bírósággal. Munkaviszonyból eredő követelésre történő végrehajtás esetén természetesen nem utalható át a munkaviszonyból eredő teljes jövedelem a követelést érvényesítő hitelezőnek, mivel a kötelezettnek legalább a létminimumnak megfelelő összeggel továbbra is rendelkeznie kell. Az összeg kiszámítása elsősorban a harmadik fél adós feladata, a bíróság azonban szolgálhat tisztázással. Az évente változó létminimum a BMJ honlapján (www.bmj.gv.at) megtalálható. b) Ingóvégrehajtás: A tartási követelés behajtása céljából a bírósági végrehajtó ingóságokat is lefoglalhat és értékesíthet. Az értékesítésre (online módon is lefolytatható) árverés útján vagy szerződéssel kerül sor. A bevételt fel kell osztani a hitelezők között. Bizonyos ingóságok nem foglalhatók le (például a foglalkozás gyakorlásához szükséges tárgyak, gyógyászati segédeszközök, gyógyszerek, protézisek). A készpénz lefoglalására is az ingóvégrehajtás szabályai alkalmazandók (értékesítésre ebben az esetben nyilvánvalóan nincs szükség). Bizonyos összeget (létminimum a hónap hátralevő részére) itt is meg kell hagyni a kötelezettnek. c) Ingatlanvégrehajtás: Az ingatlanra vezetett végrehajtás történhet – puszta ranghelyőrző biztosítékként – jelzálogjog alapítása, az ingatlan kezelése keretében csak a hozam értékesítése vagy magának az ingatlannak kényszerárverésen történő értékesítése útján. d) Egyéb jogok: Adott esetben bérleti jogok, szabadalmi jogok és más értékesíthető jogok is igénybe vehetők. e) A végrehajtási eszközök nem vétkességi alapúak (pl. a kötelezett letartóztatása), nem járnak jogosultságok megvonásával (pl. gépjárművezetői jogosultság, iparűzési jogosultság, foglalkozás gyakorlására való jogosultság, pl. orvos joga a foglalkozás gyakorlására). A bankszámlán kezelt összeg lefoglalásának nincsenek külön szabályai. A kötelezettnek a bankjával szemben fennálló, a bankszámláról történő kifizetésre irányuló követelésére a követelésre vezetett végrehajtás szabályai alkalmazandók.
A felkutatásra vonatkozó lehetőségek: Ismeretlen harmadik személy adós esetében lehetőség van a végrehajtás iránti kérelem összekapcsolására a társadalombiztosítási szervek szövetségéhez (Hauptverband der Sozialversicherungsträger) intézett kérelemmel. Ingóvégrehajtás esetében a bírósági végrehajtó igénybe vehető az ingóságok felkutatására (a végrehajtást kérő hitelezőnek tehát nem kell előre megjelölnie a lefoglalandó vagyontárgyakat). A kötelezett ingatlanai a nyilvános ingatlan-nyilvántartásból megállapíthatók. A végrehajtásra vonatkozó korlátozások: Ehelyütt csak röviden utalunk arra, hogy a követelésekre és készpénzre vezetett végrehajtás során figyelemmel kell lenni a létminimum korlátaira, egyes („létfontosságú”) ingóságok nem vonhatók végrehajtás alá, lefoglalás csak kivételes esetben folytatható hétvégén vagy éjszaka, és természeti katasztrófák esetén a végrehajtások felfüggesztése rendelhető el. A részletek bemutatása meghaladná e dokumentum kereteit. A tartási követelések elsőbbsége? A tartási követelések csak nagyon korlátozott mértékben élveznek előnyt más követelésekkel szemben; általános elsőbbségről nincs szó. A hátralékok minden esetben más követelésekkel azonos módon kezelendők. E tekintetben az elsőbbségi elv érvényesül: a jóváhagyások sorrendje határozza meg a kielégítés sorrendjét. A tartási követelések csak a követelésekre vezetett végrehajtás rendszerében élveznek előnyt: A folyamatos tartás iránti követelésekkel szemben csökkentik a létminimumot. Így képletesen szólva három „kalap” keletkezik: (1) az általános létminimum mértékéig a rangsornak megfelelően minden hitelező sorra kerül. (2) az általános létminimum és a tartási létminimum közötti összegek csak a tartásra jogosultnak állnak rendelkezésére a folyamatos tartás kielégítésére, és (3) a „csökkentett” létminimum – a tartásra jogosulttal szemben is – meg kell maradjon az adósnál.
