augusztus-szeptember szeptember. XXI XI. évfolyam ELEKTRONIKUS KIADVÁNY A KÖRNYEZETTERHELÉS CSÖKKENT

® A KÖRNYEZETTERHELÉS CSÖKKENTÉSÉÉRT A KÖRNYEZETMINŐSÉG NÖVELÉSÉÉRT

ELEKTRONIKUS KIADVÁNY

XXI. évfolyam 08-09. szám, 2012. augusztus-szeptember

A FENNTARTHATÓSÁGÉRT

A válság hatásai a magyar kis- és középvállalati szektorban - 1. rész Szabó József - Farkas Szilveszter XXI. - Ökonomizmustól a bionómiáig Tóth Gergely A minőség a fenntartható fejlődésért Egy rég elfeledett teoretikus újrafelfedezése Tóth László - Tóth Csaba László

2012/08-09

HAZAI ELJÁRÁS - VILÁGSZINTŰ ELISMERÉS

Tanúsítási szolgáltatások Az MSZT az IQNet (Nemzetközi Tanúsító Hálózat) teljes jogú tagja, ezért az általa tanúsított cégek az MSZT tanúsítványával együtt a világ több, mint 60 országában elismert IQNet-tanúsítványt is megkapják. Az MSZT-t az irányítási rendszerek tanúsítása területén a NAT (Nemzeti Akkreditáló Testület) és a SNAS (Szlovák Nemzeti Akkreditáló Testület) akkreditálta. • • • • • • • • • • • • •

Rendszertanúsítás

Minőségirányítási rendszerek tanúsítása az MSZ EN ISO 9001-es szabvány szerint; Környezetközpontú irányítási rendszerek tanúsítása az MSZ EN ISO 14001-es szabvány szerint; A munkahelyi egészségvédelem és biztonság irányítási rendszerének (MEBIR) tanúsítása az MSZ 28001-es (BS OHSAS 18001) szabvány szerint; Élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek tanúsítása az MSZ ISO 22000-es szabvány szerint; Magyar Egészségügyi Ellátási Standardok (MEES) szerint végzett tanúsítás; Információbiztonsági-irányítási rendszerek tanúsítása az MSZ ISO/IEC 27001-es szabvány szerint; Informatikai szolgáltatás irányításának tanúsítása az MSZ ISO/IEC 20000-1 szerint; Fordítási szolgáltatások MSZ EN 15038 szerinti tanúsítása; Energiairányítási rendszerek tanúsítása MSZ EN ISO 50001 szerint; Kozmetikai termékek helyes gyártási gyakorlatának (GMP: Good Manufacturing Practice) MSZ EN ISO 22716 szerinti igazolása; IQNet SR 10 –Társadalmi felelősségvállalás irányítási rendszerének tanúsítása; Környezetvédelmi adatok hitelesítése; Integrált rendszerek tanúsítása (minőség-, környezetközpontú, munkahelyi egészségvédelem és biztonság, élelmiszer-biztonsági, információbiztonsági stb. irányítási rendszerek).

Terméktanúsítás • • •

Termékek és szolgáltatások szabványnak való megfelelőségének tanúsítása; Normatív dokumentumok szerinti terméktanúsítás; Játszótéri eszközök megfelelőségének tanúsítása, ellenőrzése;

TANÚSÍTÁSI TITKÁRSÁG

1082 Budapest, Horváth Mihály tér 1. Telefon: 456-6928 Fax: 456-6940; e-mail: [email protected] www.mszt.hu TANÚSÍTÓ NAT-4-044/2010 NAT-4-046/2010 NAT-4-050/2010 NAT-4-082/2010 NAT-4-086/2010

MAGYAR MINŐSÉG®

a Magyar Minőség Társaság havi folyóirata Elektronikus kiadvány Szerkesztőbizottság: Elnök: Sződi Sándor Tagok: dr. Ányos Éva, dr. Helm László, Pákh Miklós, Pongrácz Henriette, Rezsabek Nándor, Szabó Kálmán, Főszerkesztő: dr. Róth András Szerkesztőbizottsági titkár: Turos Tarjánné Felelős kiadó: Reizinger Zoltán

Szerkesztőség: Székhely: 1082 Budapest, Horváth Mihály tér 1. Telefon és fax: (36-1) 215-6061 e-mail: [email protected], portál: www.quality-mmt.hu A megjelenő publikációkban a szerzők saját szakmai álláspontjukat képviselik A hirdetések és PR-cikkek tartalmáért a Kiadó felelősséget nem vállal

Megrendelés: A kiadványt e-mailban megküldjük, vagy kérésre postázzuk CD-n Az éves előfizetés nettó alapára: 8.200,- Ft + 27% ÁFA/év A CD költsége: 4.950,- Ft + 27% ÁFA/év INTRANET licence díj: egyedi megállapodás alapján Megrendelő (pdf űrlap) HU ISSN 1789-5510 (Online) Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

ISSN 1789-5502 (CD-ROM) 3/81 oldal

MAGYAR MINŐSÉG XXI. évfolyam 08-09. szám 2012. augusztus-szeptember TARTALOM

CONTENTS

SZAKMAI CIKKEK, ELŐADÁSOK

PROFESSIONAL ARTICLES, LECTURES

A válság hatásai a magyar kis- és középvállalati szektorban - 1. rész – Dr. Szabó József – Dr. Farkas Szilveszter

The Effects of the Crisis in the Hungarian Small and Medium Size Enterprise Sector - Part1 – Dr. Szabó, József - Dr. Farkas, Szilveszter

Számítógépes munkahelyek ergonómiájának kapcsolata az irodai munka minőségével - Dr. Berényi László

Effect of Ergonomy of Computerised Workplaces on Quality of Office Work - Dr. Berényi, László

Tisztelt Olvasó!

Dear Reader!

Élet az ökonomizmus után - Dr. Tóth Gergely

Life Following Oekonomism - Dr. Tóth, Gergely

XXI.Ökonomizmustól a bionómiáig - Dr. Tóth Gergely

From XXI Oekonomism up to Bionomy - Dr.Tóth, Gergely

A minőség a fenntartható fejlődésért - Egy rég elfeledett teoretikus újrafelfedezése - Tóth László - Tóth Csaba László

Quality for Sustainable Development Part 1 Uncovering a Long Forgotten Theoretecal - Tóth, László - Tóth, Csaba László

A szállítóválasztási döntések és a minőség szerepe Esse Bálint

The Role of Decision of Supplier-Choice and Quality – Esse, Bálint

Jók a legjobbak közül - Beszélgetés Tarr Judittal - Sződi Sándor

The Best among the Best - Report with Tarr, Judit – Sződi, Sándor

A TÁRSASÁG HÍREI ÉS PROGRAMJAI XXI. Magyar Minőség Hét HAZAI ÉS NEMZETKÖZI HÍREK, BESZÁMOLÓK

NEWS AND PROGRAMS OF THE SOCIETY 21th Quality Week DOMESTIC AND INTERNATIONAL NEWS AND REPORTS

ISO 9000 FÓRUM - XIX. Nemzeti Konferencia

ISO 9000 FÓRUM - 19th National Conference

Pályázat Nemzeti Minőségi Díjra

Competition to Win National Quality Award

Pályázati felhívás az ipari parkok versenyképességi díj elnyerésére

Invitation to Win Competitiveness Award of Industry Parks

Gábor Dénes-Díj 2012

Denes Gabor Award 2012

„A Mikulás is benchmarkol 6” konferencia

Santa Claus Is Benchmarking as Well - 6th Conference

A TÁRSASÁG ÚJ TAGJAI Bemutatkozás Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

NEW MEMBERS TO THE SOCIETY Presentation 4/81 oldal

A válság hatásai a magyar kis- és középvállalati szektorban 1. rész Szabó József – Farkas Szilveszter A szerzők 2009-ben és 2010-ben vizsgálták, hogy a hazai vállalatok milyen veszteségeket szenvedtek, mit tettek ellene, és milyen várakozásokkal tekintenek előre. Felméréseik fókusza Győr és környéke volt. 2009-ben a válság első pusztító szakaszát regisztrálhatták, az előrejelzések is pesszimisták voltak. 2010-ben megállapították, hogy a várakozások beigazolódtak, a válság valóban mélynek bizonyult. A cikk értékelő részében az egyes vállalatok helyzetét, intézkedéseiket a válság által meghatározott átlagos mintázathoz képest határozták meg, nyertesnek ítélve azt a vállalatot, amelyik ennél könnyebben, vesztesnek pedig azt, amelyik nehezebben viselte el eddig a krízist. Kulcsszavak: válság, kis- és középvállalatok, változás mintázatai Az 1990-es évektől számos kisebb-nagyobb válság söpört végig a világgazdaságon: a skandináv bankválságon keresztül az elsősorban a feltörekvő piacokat érintő pénzügyi válságokon (Mexikó, Oroszország, ázsiai válság, Törökország, Argentína) át a 2000-es évek dot.com válságáig (Király et al., 2008). A 2008-as válságnak is voltak előjelei, aztán jöttek a kedvezőtlen fejlemények, majd elérkeztek a vállalkozókhoz a kétségtelen bizonyítékok. A közvetlen hatások elértek mindenkit, a pénzvilágot, a reálgazdaságot, befektetőket és adósokat, szervezeteket és személyeket, gazdagokat és szegényeket egyaránt. Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

A válság okainak megértése szempontjából két megközelítés érdemel említést: az egyik a pénzpiacok alulszabályozottságával, azaz szabályozási kényszerekkel foglalkozik, a másik megközelítés pedig éppen a pénzpiaci anomáliákkal, elsősorban az információs aszimmetriákkal (Krugman, 2000), valamint a piaci szereplők irracionális, fundamentumokat és belső értékeket figyelmen kívül hagyó viselkedésével magyarázza a válságot (Barberis – Thaler, 2003). Magyarország helyzete meglehetősen ambivalens a válság kapcsán: az egyik oldalról Magyarországon nem voltak jelen azok a „kreatív” subprime hitelből származtatott pénzügyi termékek, amelyek a válság közvetlen kirobbanását okozták, s ezáltal a hazai bankrendszer stabilitása nem került azonnali veszélybe (Losoncz, 2008), ugyanakkor a 2000-es évek első felének költekező gazdaságpolitikája miatti korrekciós, egyensúlyteremtő lépések a magyar gazdaságot legyengült állapotban találták. A reálgazdasági hatások tehát mélyek és hosszan hatók (Losoncz, 2009; 2009a). Különösen érdekes a kis- és középvállalati szektor helyzetének változása. A 2000-es évek első felében a kkvszektor működésének általános gazdasági feltételei ugyanis inkább javultak, és jelentősen bővült a külső pénzügyi forrásokhoz, hitelhez jutás lehetősége is (kkv-k helyzete, 2007). Az Európai Unióhoz való csatlakozás nyújtotta új lehetőségeket a hazai kkv-k jelentős része nem tudta kihasználni, éppen az ellenkezője történt: a külföldi vállalatok és az import által gerjesztett nyomás 5/81 oldal

növelte a versenyt, és megnehezítette a cégek további fejlődését. Az egyensúlyteremtő intézkedések első kárvallottjai is a kkv-k köréből kerültek ki. A csökkenő kereslet miatt megroggyant magyar kisvállalatokat mélyütésként érte a 2008-ban kiszélesedő pénzügyi válság. A fokozódó lánctartozás okozta likviditási problémák, a drasztikusan visszaeső és szigorodó hitelfelvételi lehetőségek és a pénzpiaci nehézségek tovább mélyítették a szektor válságát (Gyorsjelentés Magyar gazdaság, 2008/IV és 2009/4.). Az eddigi kutatásokból már ismert, hogy a kis- és közepes vállalatok különösen érzékenyek a külső környezet hirtelen és drasztikus változásaira, ezek ugyanis megváltoztatják a szereplői kör számára megválaszolandó problémákat, s ezáltal a környezeti szabályrendszert (Tushman – Romanelli, 1985; Wright – Filatotchev – Hoskisson – Peng, 2005). Azok a vállalatok, melyek képtelenek a megváltozott környezetben kiigazítani, vagy akár gyökeresen megváltoztatni üzleti stratégiájukat, alulmaradnak a versenyben, s véglegesen kiszorulnak a piacról (Fischer – Lee – Johns, 2004). A válságban azon vállalatok kitettsége a legnagyobb, amelyek olyan gazdaságpolitikai környezetben működnek, amely nem képez megfelelő intézményi „biztonsági hálót” a gazdasági szereplők számára (Sawyerr, 1993). Az elégtelen intézményi rendszeren túl a vállalatok szervezeti, irányítási, fejlettségi stb. problémái tovább mélyíthetik az esetleges összeomlásból adódó válságot. 2009-ben azért kezdtük meg a válság kkv-szektorra gyakorolt hatásának vizsgálatát, mert az ismert elemzéseket elsősorban fejlett gazdasági környezetben végezték el. Ezek eredményei ugyanakkor nem szolgálhatnak Magyarországon megfelelő tanulsággal, hiszen a fejlődő piacok kkv-szektora környezeti és vállalat-karakterisztikai Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

okok miatt mutat eltérést a fejlett országokétól (Hoskisson – Eden – Lau – Wright, 2000; Wright et al., 2005). Közismert, hogy a sikerről könnyebb információkat szerezni, mint a kudarcról: amikor jól mennek a dolgok, a vállalkozáskutató készségesen nyilatkozó vállalkozókkal találkozik (Rab – Szabó, 2001; Rab – Szabó, 2002). A kudarc kutatása sokkal nehezebb, az elzárkózás széles körű, az általános következtetésekre alkalmas nagyobb mennyiségű adat beszerzése, az interjúk elkészítése sokszor reménytelen vállalkozás. A 2009-ben a reálgazdaságra zúdult válság fejleményei mégis arra ösztönöztek, hogy ebben a kudarccal övezett korszakban meg kell próbálkozni a vizsgálattal, az elemzéssel. A válság kezdeti hatásai ekkor már kézzelfoghatóak, a további tendenciák pedig előrebecsülhetők, illetve a válság lefolyásával kapcsolatos várakozások rögzíthetők voltak. Az első, a válság hatásait mérő kutatási eredmények is megjelentek (Szonda Ipsos Válságmonitor, Publicus Research, GfK Hungária és a Corvinus Egyetem felmérése a Fogyasztói Bizalom Index, 2009, GKI- és Ecostat-felmérések). Tágabb területre tekintve is ez volt a helyzet: az Európai Unió kis- és középvállalkozói szektorára vonatkozó felmérések sem mutattak mást: a reálgazdasági visszaesés mindenütt nagyon jelentős, ahogy azt a SME Business Climate Index mutatta. A lehetséges kilábalásról is jelentek meg javaslatok. Két példa: Kiút a válságból. Export recesszió idején, Petrik Ritától a Business Provider Group honlapján (Petrik, 2009), illetve Védekezés a válság hatásai ellen címen a Deloitte könyvvizsgálói üzletága készített egy szempontrendszert. Javaslatuk: a vállalatok ez alapján vizsgálják felül működésüket, illetve a vizsgálat alapján hozzanak a megváltozott körülményekhez igazodó döntéseket. 6/81 oldal

A felmérések módszere

Milyen intézkedésekre kerülhet sor 2010-ben?

Felméréseink 2009 és 2010 tavaszán történtek. A tervezésnél kiderült, hogy a válságjelenségek vizsgálata nem kíván bonyolult módszertant. A vállalati teljesítmény visszaesése néhány tényadattal megragadható, a jövőre vonatkozó várakozások ugyanezeknek az adatoknak az előrebecslésével megismerhetők. Többféle kérdőívet állítottunk össze, ezeket próbakérdezéseken teszteltük. A vizsgálatokhoz használt végleges kérdőív viszonylag egyszerű lett, a kérdezés nem vett igénybe egy órát sem. Ez akkor megfelelt a gyors közlésre vonatkozó kutatói ambíciónak is (Szabó, 2009).

A harmadik rész kérdései:

A 2009-es kérdőív három fő részből állt. Az első rész kérdései a válsággal kapcsolatosak, a második részé a válság miatti azonnali és rövid távú intézkedésekre irányultak, a harmadik részben a vállalat alapadatait kérdeztük meg. A kérdőív témái a következők voltak: Mikor észlelte a válság első jeleit? Melyek voltak a válság első jelei? Mekkora visszaesés jellemző az iparágban? Mekkora volt a forgalom-visszaesés a cégnél a megelőző évekhez képest? Becslése szerint mikor fordul meg a csökkenő tendencia (cégnél, iparágban)? Becslése szerint mikor éri el a forgalom a 2008. évi szintet? A második rész kérdései: Milyen azonnali intézkedéseket tett a cég? Milyen intézkedésekre kerülhet sor 2009 első félévében? Milyen intézkedésekre kerülhet sor 2009 második félévében? Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

Tevékenység Fő termék/szolgáltatás Foglalkoztatottak száma Jellemző nettó forgalom az elmúlt években Jellemző nyereség a nettó forgalom százalékában A kérdőívek szerinti kérdésekre adott vállalati válaszok alapján rövid telefoninterjúk készültek. A kérdések spontán módon születtek, alapvetően azokat a pontokat kerestük, ahol a válaszok a felajánlottaktól eltértek, ellentmondásra, félreértésekre utaltak, illetve egyéb kiegészítésekre szorultak. A legfontosabb célkitűzésünk az volt, hogy a válság hatását plasztikusan bemutató grafikonok készüljenek. A tervezés során egyértelműen kiderült, hogy a vállalatok a válság hatásait elsősorban a forgalom alakulásával, a forgalom visszaesésével mérik. Ehhez igazodva a tényszámoknál és a várakozásoknál is ezzel mutatjuk be a válság hatásait. A tényszámokat a vállalatok természetesen ismerték. Az előrejelzéseknél más a helyzet. Nyilván a visszaesés tendenciája látható, de szükséges lenne a mértékek becslése is. Itt a rendkívül bizonytalan válaszok miatt olyan döntést kellett hozni, hogy a kérdések ne mértékekre, hanem tendenciákra vonatkozzanak. Ezért az előrebecsléseket úgy kértük a vállalkozóktól, hogy féléves pontossággal jelölje meg azt az időpontot, amikor a válság eléri mélypontját, illetve azt, hogy mikor éri el ismét a 2008-ban jellemző forgalmat. Ebből következik, hogy az egyes vállalkozók előrebecslési vonalai nem folytonosak ( 1. ábra).

7/81 oldal

A második részben a vállalati intézkedések jellegét kérdeztük meg. Itt a szakirodalomra támaszkodtunk, ezt igazolták a tesztkérdezések is. A gazdasági-pénzügyi válságok egyik fontos jellemzője, hogy kiszámíthatatlanok, a feltételek és a körülmények gyorsan változhatnak. 2010-ben ezért lefolytattunk egy második vizsgálatot, mintegy ellenőrizve, hogy a választott módszer megfelelőnek bizonyult- e. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy az első felmérés előrebecslései mennyire voltak helytállóak. Az eltelt egy év alatt a vállalkozások felmérhették helyzetüket és lehetőségeiket, válaszokat fogalmazhattak meg a válság kihívásaira, megkezdhették az alkalmazkodást, illetve a jövőbeli fejlődés feltételeinek megteremtéséért is tehettek lépéseket. A 2010-es kérdőív összeállítása során az alkalmazkodás és a jövőbeli fejlődés megismerésére helyeztük a hangsúlyt, változási mintázatokat kerestünk. A megismételt vizsgálat új célja volt, hogy kissé részletesebben elemezzük, hogy milyen károkat, esetleg esélyeket hozott a válság. Ennek érdekében a kutatási módszert nemileg átalakítottuk, de vigyáztunk arra, hogy a két vizsgálat eredményei egymással összevethetőek legyenek, lehessen idősoros adatokat közölni. A 2010-es kérdőív tartalma ennek megfelelően változott, a 2009-es kérdőívnek a forgalom változásaira vonatkozó kérdéseit megismételtük, természetesen az évszámokat módosítva és az előrejelzés időtartamát hosszabbra szabtuk. Ismét rákérdeztünk a válságkezelő intézkedésekre. A kérdőív harmadik részében a vállalkozás átalakulására, átalakítására vonatkozó kérdéseket tettünk fel. A 2010-es kérdőív harmadik kérdéscsoportja az első vizsgálatban nem szereplő kérdések: Milyen a vállalkozás helyzete most, 2010 első negyedévében (2008 véMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

géhez képest), illetve azonos kérdések 2011 végére vonatkozóan: Termék/szolgáltatási kör változása és összetétele Vevők, megrendelők változásai és összetétele Elmaradt, csökkenő igény, illetve új vevők Telephely mérete Berendezések, termelőeszközök korszerűsége (minőségi összetétel változása) Létszám változása, a munkatársak összetételének alakulása Vezetők létszáma, összetételének változása Nyereséghányad Gép- és energiaköltségek aránya Bérköltségek aránya Anyagköltségek aránya Alvállalkozói teljesítmények aránya Marketingköltségek aránya Egyéb igénybe vett szolgáltatási költségek aránya Ezek a kérdések a vállalati gazdálkodás egészét igyekeznek átfogni, hogy rögzíthessük a vállalati erőforrások felhasználásának helyzetét 2010 első félévében. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a gazdasági válsághoz történő alkalmazkodás hogyan befolyásolja a közeljövőben az erőforrások felhasználását, kirajzolódik-e a fejlődés feltételeinek alakítása. A kérdőívek gyors feldolgozhatósága érdekében a válaszadási lehetőségeket egyszerűen adtuk meg, három vagy öt válaszlehetőséget kínáltunk fel (pl. változatlan, csökken és nő, illetve erőteljesen csökken, csökken, változatlan, nő, erőteljesen nő). A megkérdezettek összetétele, kiválasztása több lépcsőben történt. A vizsgálatokat alapvetően Győrre és környékének vállalkozóira terveztük. A kiválasztásnál ko8/81 oldal

rábbi kutatásainkra támaszkodhattunk (Rab – Szabó, 2001; Rab – Szabó, 2002). Ebből a körből került ki mintegy húsz, a második évben harminc eredményes megkérdezés, itt a visszautasítás aránya 30%-os volt. A tágabb kör mindkét évben negyven céget és vállalkozót jelentett, szintén Győrből kiválasztva, a visszautasítás aránya ebben a körben 40–50%-os volt. Kontrollként hallgatóink segítségével véletlenszerűen is gyűjtöttünk válaszokat, itt még nagyobb visszautasítási arányról számolhatunk be. Az összetételt a következőképpen értékeljük: a vállalati nagyság magyarországi megoszlását jól leképezi (1 1. táblázat), az ágak szerinti megoszlás sem mutat jelentősebb aránytalanságot (2 2. táblázat), a területi eloszlás pedig tudatosan választott. A tevékenységre és a fő termékre, szolgáltatásra vonatkozó kérdések együttesen azt bizonyítják, hogy -néhány kivételtől eltekintve- a vállalatok a reálgazdaságban tevékenykednek, majdnem kivétel nélkül magyar tulajdonúak, és az ún. valódi vállalkozások közé tartoznak, a saját tulajdonukban levő vállalkozásban valódi termelést és szolgáltatást, tényleges értékesítést végeznek. A 2010-es felmérés összetétele az első, 2009-es vizsgálathoz hasonlónak ítélhető. A válaszadók területi elhelyezkedése szintén hasonló az első vizsgálathoz. Az első felmérésbe néhány szlovák, a másodikban a szlovákok mellett egy Romániában és egy Szerbiában működő cég is belekerült a csoportba. A feldolgozott minta száma 2010-ben azért nagyobb, mert a későbbi részben olvasható elemzésekhez nagyobb adatmennyiséget láttunk szükségesnek. A válaszolók összetételét összevont (és hiányos) nemzetgazdasági ág szerinti besorolásban mutatja a 2. táblázat. Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

A két felmérés közül az általános nemzetgazdasági vállalati összetételhez a 2010-es áll közelebb. Vállalati méret 2009 2010 2009 2010 Mikro-vállalkozások száma 104 255 Kisvállalkozások száma 24 55 Középvállalatok száma 4 6 Nagyvállalat 1 1 Összesen 133 317 1. táblázat A gyorsfelmérések vállalati méret szerint megoszlása (vállalatok száma) Ágazat Mezőgazdaság, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, halászat Feldolgozóipar Építőipar Kereskedelem, javítás, szálláshely szolgáltatás, vendéglátás Szállítás, raktározás, posta, távközlés Pénzügyi tevékenység, ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Oktatás, egészségügyi, szociális ellátás, közösségi, személyi szolgáltatás Összesen

2009 8

2010 10

16 14 56

40 36 150

12 14

38 28

13

15

133

317

2. táblázat A gyorsfelmérések ágazati megoszlása (vállalatok száma) A forgalom alakulása és előrejelzése A válság lefolyására vonatkozó tényadatokat és előrejelzéseket az adatbázisba rendezett adathalmaz alapján, ábrán mutatjuk be (1 1. ábra). Az ábrán a forgalom változásait index fejezi ki, ahol 2008=100%. Az ábra értelmezését segítik a következő adatok: a vállalatoknál a foglalkoztatottak száma átlagosan 91, az 9/81 oldal

alsó tizedben egyszemélyes vállalkozók vannak, itt az átlag 1, ugyanez a felső tizedben 68. Az egy évre vonatkozó forgalom átlaga 131 millió forint, az alsó tizednél 2,8, a felsőnél pedig 1.020 millió forint (1 1. ábra). Folyamatos vonal látható 2008 novemberétől 2009 februárjáig, ezek tényadatok. Az előrejelzési időszakra vonatkozó várakozásokat szaggatott vonal jelöli. A három vastag, kiemelt vonal közül a középsőt azonosíthatjuk a tényadatok és várakozások középértékével; ezt a vállalatok forgalmával súlyozott várható értékeként számítottuk. A másik két kiemelt vonal a felső és az alsó decilisbe eső vállalat adatainak szintén a forgalommal súlyozott várható értéke (2 2. ábra). A 2. ábrán a nemzetgazdasági ágak szerinti rendezésben adjuk meg a válság lefolyására vonatkozó előrejelzéseket. A vonal az előzőekhez hasonlóan szintén a forgalommal súlyozott várható érték, a részleteket, a vállalatok egyéni vonalait itt mellőztük. Ugyanilyen módon mutatjuk be a vállalati nagyság szerinti megoszlást a 3. ábrán, az egy nagyvállalat természetesen hiányzik (3 3. ábra). A két vizsgálat eredményeinek összevetésére alkalmas a 4. ábra. Itt a 2009-es és a 2010-es adatok együtt látha-

Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

tók. Az ábra segítségével összevethető a vállalkozások 2009-ben adott forgalmi előrejelzése a 2010 tavaszán megadott tényadatokkal. Az ábrában bejelöltük a kérdezések időpontját, fekete folytonos és szaggatott vonallal jelöltük a 2009-es tényadatokat és előrejelzéseket, szürke folytonos és szaggatott vonallal a 2010-ben közölt tényadatokat és a forgalom becslését (4 4. ábra). Megállapíthatjuk, hogy a tavalyi előrejelzések nem bizonyultak túlzottan pesszimistának, bár a forgalom csökkenése kissé enyhébb volt az előre jelzettnél, a válság lefolyásának karakterisztikája lényegében a vállalkozói várakozásoknak megfelelően alakult. A középső vonal a 2010-ben közölt forgalmi tényadatok kedvezőbb alakulását mutatja, mint az erre az időszakra 2009-ben adott becslés. A 2010-es előrejelzés viszont óvatosabb, mint a 2009-es. A felső decilis tényadatai 2009-ben rosszabbak, mint a 2009-es becslések, az optimistábbak rosszabb helyzettel szembesülhettek. Az alsó decilis tényadatai és előrejelzései változatosabb képet mutatnak. Az ábrák egyértelmű tendenciát mutatnak: 2009-ben erős forgalom-visszaesés, 2010-ben pedig stagnálás és kismértékű javulás, ritkábban további romlás figyelhető meg. A jövőre vonatkozó várakozások hosszan elnyúló válságot vetítenek elő.

10/81 oldal

1. ábra A forgalom alakulása a 2009-es felmérés szerint

2. ábra A forgalom alakulására vonatkozó előrebecslések tevékenység szerint Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

11/81 oldal

3. ábra A forgalom alakulására vonatkozó előrebecslések a vállalati nagyság szerint

4. ábra A két felmérés forgalmi indexeinek különbségei

Folytatása következik

________________________________________________________________________________________________ Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

12/81 oldal

Számítógépes munkahelyek ergonómiájának kapcsolata az irodai munka minőségével Dr. Berényi László Számítógéppel végzett munka ergonómiájának fontossága A számítógépes -irodai és otthoni- tevékenységeink hatékonysága számos tényezőtől függ. A technológia fejlődésével egyre gyorsabb, sokoldalúbb számítógépek segítik munkánkat és járulnak hozzá a magasabb színvonalú szórakoztatáshoz (játékok, filmek, zene). A számítógépes szolgáltatások fizikailag is egyre változatosabb formában érhetők el (netbook, táblagép, okostelefon). A billentyűzetek méretezése és designja, a kijelző minősége kulcskérdés a gyártóknál, viszont kevesebb figyelmet kap a használati körülmények átfogó ergonómiája. Számos példával találkozhatunk, amikor az ergonomikus kiegészítők külön termékként és szolgáltatásként szerepelnek a gyártók kínálatában. A hordozható számítógépek praktikusak, a legtöbb irodai-adminisztratív feladat elvégzése során azonban kompromisszumokat igényelnek a felhasználóktól: lassabb gépelési sebesség, kisebb kijelző, kevesebb funkciógomb, kényelmetlen testtartás a használat közben, stb. Természetesen kaphatunk ún. dokkoló egységeket, aminek segítségével „asztali géppé” alakíthatjuk a hordozhatót, ezek azonban drágák, nem mindenki engedheti meg magának használatukat.


A szervezeti működés hatékonysága szempontjából nem csak a kényelem és az egészség megőrzése miatt fontos, hogy figyelmet fordítsunk a számítógépes munkahelyekre. Két egymással részben összefüggő kutatási területet tudok meghatározni: •

•

a digitális kompetencia színvonala és fejlesztése, azaz az ember-szoftver együttműködésének vizsgálatát a tudás, képességek és készségek oldaláról, a munkahelyi ergonómia, közelebbről a fizikai munkahely-kialakítás lehetőségeinek és hatásainak vizsgálatát.

Tanulmányomban a második területtel foglalkozom, rávilágítva a gyakorlat kritikus pontjaira. A harmonikusan kialakított, célszerű munkahely fontossága jól illusztrálható a pszichológiából ismert ún. Kanizsa-ábrák segítségével (1 1. ábra). A körökön kirajzolódó háromszöget bizonyos torzulásáig még háromszögnek látjuk, azonban egyre zavaróbbá válik a kép, lassabbá válik az észlelés folyamata. Ha döntési helyzetben lassabb az észlelés, a reakció is később természetesen érkezik, amivel –leegyszerűsítve- értékes időt veszítünk. Ha közben az ügyfél vár, az üzlet számára az egyértelmű veszteség.

13/81 oldal

1. ábra Nem harmonikus rendszer hatásának illusztrálása Kanizsa-ábra segítségével (saját szerkesztés) A számítógépes munkavégzés minőségének vizsgálata Kutatásomhoz a 2. ábra szerinti modellt állítottam össze. A számítógépes munkavégzés alatt értek tágabban minden olyan tevékenységet, amit számítógépek segítségével közvetlenül végeznek el az emberek, jelenlegi kutatásomban azonban csak az irodai-adminisztratív jellegű elemekkel foglalkozok. A számítógépes munkavégzés éppúgy hozzájárul a vevői igények kielégítéséhez, mint az anyagmozgatás, megmunkálás vagy éppen a minő-


ség-ellenőrzés. A számítógépes munkavégzés ráadásul ma már átsző más területeket is (tervezés, termelésirányítás, raktári nyilvántartások, számlázás, stb.). A folyamatok nem-megfelelőségei megnyilvánulhatnak rosszul kiállított számlában és egyéb iratokban, elkésett tájékoztatásban vagy „legjobb esetben” nem esztétikus dokumentumokban és feljegyzésekben. Közös jellemzőjük, hogy vevői elégedetlenséghez vezetnek.

14/81 oldal

2. ábra A számítógépes munkavégzés hatékonyságának vizsgálati modellje (saját szerkesztés) A számítógépes munkavégzés minőségére vonatkozó elvárásokat a kapcsolódó termékkövetelményekből kell levezetni, szervezeti szinten pedig a szervezeti teljesítmény elérésének célrendszeréből. Azaz nem akkor érhető el jobb hatékonyság, ha a technika és tudás csúcsán tartja számítógépes munkavégzésének színvonalát a szervezet, hanem ha meg tudja határozni a vevői igények kielégítéséhez szükséges feladatokat, eszközöket, egyéni és szervezeti szintű kompetenciákat, majd ezeket biztosítani és fenntartani is képes. Tanulmányomban olyan tényezőkre fókuszálok, amelyek a szervezetek széles körénél, általánosan érvényesek. Ergonómiai szakmai háttér A számítógépes munkavégzéssel kapcsolatos ergonómiai tudományos eredmények és a kapcsolódó jogi szabályozás részletes ismertetése több ezer oldalra rúg, ezért itt azokat a forrásokat emelem ki, amelyek leginkább meghatározzák munkámat. Fontos kiindulási pontot Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

jelent az 3/2002. (VIII. 30.) ESzCsM rendelet, ami a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeit rögzíti. Valóban a minimális követelményekkel foglalkozik, az ember egészségének megőrzése és a hatékonyság növelése szempontjából ettől azonban többre lehet szükség. Woodson és Conover (1973) a kezelőszervek, kijelzők és feliratok elhelyezésének, a szék és asztal kialakításának alapvető kérdéseivel kapcsolatban segít eligazodni, még napjainkban is! Kroemer és társai (2001) az emberi adottságokból kiindulva a könnyű és hatékony munkavégzés érdekében végzett tervező munkához adnak széles körű útmutatást. Antalovics (in Klein 2004) ergonómiai szemléletmódot ad a munkapszichológia alaposabb vizsgálatához. Kifejezetten az irodai ergonómiával foglalkozik Kroemer és Kroemer (2001) könyve, amelyben részletesen foglalkoznak a helytelen munkahely-kialakítás negatív emberi hatásaival. 15/81 oldal

Az ülő testhelyzetben végzett munka tudományos vizsgálata iránti igény nem a számítógépek kapcsán jelent meg először. A munkahelyi vezetők továbbképzésének hasznos segédanyaga volt a Kiss (1975) által szerkesztett kiadvány, ami a dolgozó tárgyi környezetével és a baleset-megelőzéssel foglalkozott, vagy Béleczki és társai (1978) könyve az különböző típusú ülő munkahelyek kialakításáról, ide értve például a gépkocsivezető munkahelyeket is. Eredményeiket, alapelveiket ötvözve az informatika és számítástechnika aktualitásaival számos új kutatási lehetőség nyílik meg napjainkban. Az emberi oldal, az evolúció érezhetően lassabb, mint a technika fejlődése, ráadásul az ergonómia sajátos aszimmetriával tudja csak támogatni e területek összehangolását. Az 1990-es években széteső állami vállalatokkal az ergonómiai és munkaszervezési tudás is széthullott, kényszerűen háttérbe szorult. Ma is vannak olyan utódvállalatok, amelyek úgy használják öröklött eszközeiket és eljárásaikat, hogy annak indítékait és okait nem ismerik („régen is úgy csinálták”). Gondot az jelent, hogy a feladatok és követelmények időközben megváltoztak, ráadásul a problémák ritkán nyilvánulnak meg élesen, sokáig a háttérben maradnak az 1. ábrán illusztrált „kellemetlen érzést” okozva. Kutatási háttér A bemutatott empirikus eredmények alapját a Miskolci egyetem Evasys rendszerében közzétett tesztanyag szolgáltatja. Célja, hogy segítsen képet alkotni a számítógép használatával összefüggő legfontosabb kérdésekről, személyes benyomásokról és véleményekről. Kutatásom indítója a digitális kompetenciák vizsgálata volt, amit egy átfogó projekt részeként végeztem. A bemutatott kutató munka a „TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-20100001” jelű projekt részeként az Európai Unió támogatáMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

sával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Egyetemi hallgatókat kérdeztem meg az alábbi témakörökben: ‐ ‐ ‐ ‐ ‐ ‐

egyes számítógéptípusok és egyéb, hasonló célú eszközök használata, a számítógép használat céljai, egyes szoftvertípusok terén vélt kompetencia, a használt számítógép hardverének főbb jellemzői (ergonómiai, nem számítástechnikai szempontból!), a munkakörnyezet kialakítása (szék, asztal, gép és egyéb eszközök elhelyezése, színek, stb.), a felhasználók elégedettsége a számítógépes munkahelyükkel.

A tesztanyagot a tanulmány összeállításáig 137 levelező tagozatos hallgató töltötte ki, 92%-uk dolgozik a legváltozatosabb munkakörökben. A válaszadók 42,3 %-a 250 fő fölötti vállalatnál dolgozik, 19,7%-uk kisvállalatnál, 20,4%-uk pedig a közszférában. Az otthoni számítógépes munkakörnyezetre vonatkozó válaszaikat kontrollként használom arra, hogy a munkahelyi eredmények értékelését segítse az Olvasók számára. Munkaasztal és berendezése A számítógépes munkavégzéshez nem véletlenül terveznek évtizedek óta speciális asztalokat. A monitor elhelyezése és az optimális munkamagasság biztosítása -a billentyűzet vastagságának figyelembe vétele- kritikus kérdések. A lapos monitorok és az asztalok alá vagy mellé kerülő ún. álló házak minőségi ugrást jelentettek ergonómiai szempontból a korábbi, fél asztalt elfoglaló konfigurációkhoz képest, azonban nem oldottak meg minden problémát. Ideális a speciális, kifejezetten számítógépekhez készített asztalok használata lenne, mivel 16/81 oldal

helyes tervezés esetén azok antropometriailag és az emberi energiafelhasználás szempontjából is a legkedvezőbbek, így hozzájárulnak a hatékony munkavégzéshez. A hordozható gépek esetében a kijelző olvasási távolsága korlátozottan választható meg, ráadásul olyan „kényelemes” testhelyzetekben való használatra is ösztönöznek, mint fotelban ülve vagy éppen fekve. Ezek sem az elhízás elleni harcnak, sem a figyelem fenntartásának, sem -fekvő helyzetben- a könyök terhelésének nem kedveznek. A munkahelyen az íróasztalok használata a legjellemzőbb, dohányzó asztalon vagy fekvő helyzetben senki nem jelölte meg, hogy dolgozna. Hordozható számítógépet csak a válaszadók 26,7 %-a használ munkahelyén. Otthon ez az arány már 55,5%, ölben tartva vagy ágyban fekve pedig a válaszadók negyede számítógépezik. Az íróasztal berendezésével kapcsolatban összeállítottam egy listát az ott tipikusan előforduló tárgyakról (3-4. ábrák). Az ábrákon látható az otthoni és a munkahelyi asztalon adott dolgokat tartók aránya, illetve a munkahelyi csoportosítás betekintést ad a különböző méretű szervezetek számítógépes kultúrájának látható elemeiről is.


3. ábra Jellemző asztali tárgyak (válaszadók %-a, saját szerkesztés)

Ó 17/81 oldal

4. ábra Jellemző tárgyak munkahelyi számítógépes munkakörnyezetben (válaszadók %-a, saját szerkesztés)


18/81 oldal

Figyelemelterelő hatásuk mellett a korlátozottan rendelkezésre álló optimális munkaterületből vehetnek el értékes részeket az asztalon tartott, de nem -vagy csak ritkán- használt tárgyak. A nyomtatót nem csak az asztali elrendezés szempontjából kell kiemelten vizsgálni. Ha az nem a közvetlen közelünkben van elhelyezve és fel kell állnunk a nyomtatott anyagért, akár segíthet is megtörni a monoton munkavégzést, mivel mozgásra kényszeríti az embert. Egy lakossági bankfiókban, okmányirodában vagy nagy forgalmú ügyfélszolgálaton azonban (ahol a nyomtatás gyakori, ismétlődő művelet) nem célszerű így gondolkodni, mivel az értékes időt vesz el az ügyféltől is! Gazdaságossági szempontból a közös nyomtatók előnyösek, mivel bizonyítottan olcsóbb a fenntartásuk. A tesztanyagban vizsgáltam a vezeték nélküli billentyűzetek és egerek használatát is. Kényelmesebbé tehetik a munkát azzal, hogy kevesebb vezetéket kell rendben tartani, használatuk mégsem terjedt el igazán. Otthon a válaszadók 59,1 %-a kizárólag vezetéses eszközöket használ, a munkahelyen ez az arány már 88,8%. Az otthoni felhasználók az elemcserék költségeitől tartanak, a szervezetnél adatbiztonsági okokkal is magyarázzák hiányukat.

ként kapja meg a vásárló, akik jellemzően már nem költenek többet e perifériákra, „jó lesz az is” hozzáállással. Aki külön vásárol ilyen eszközöket, arra is általában jellemző az árérzékenység. A munkahelyen ez a probléma fokozottan jelentkezik: ha nem egy, hanem több tíz vagy száz perifériát kell vásárolni, a költségek szempontjából nagyra nőhet az akár 10-20-szoros árkülönbözet. Munkaszék A helyes üléspozíció kialakítása nem lehetséges megfelelő szék nélkül. A vonatkozó szakirodalmak részletesen tárgyalják, hogy a különböző feladattípusok milyen üléspozícióban végezhetőek el hatékonyan és kényelmesen. Irodai adminisztratív munkavégzésre alacsonyos háttámlás, állítható magasságú, forgó-guruló szék javasolt. A kereskedelemben olcsón elérhetők a főnöki szék néven ismert megoldások és egyéb magasított támlás székek. Ezek esztétikusak lehetnek, azonban gyakran nem felelnek meg az ergonómiai követelményeknek. Amennyiben a szék lapockát támasztja meg, hátradőlt üléspozíciót kínál, vagy éppen nem férünk el vele az asztalnál, akkor az nem segíti a hatékony munkavégzést. Otthon és a különböző munkahelyeken az 5. ábra foglalja össze a legfontosabb jellemzőket és eltéréseket.

A kutatás során azonban fény derült egy ettől fontosabb és általánosabb jelenségre is: új számítógép vásárlásakor az egeret és billentyűzetet gyakran a csomag része-


19/81 oldal

5. ábra Székek legfőbb jellemzői munkahelyi típusonként (válaszadók %-a, saját szerkesztés) A szék állítható magassága és gurulós kivitele (ami a statikus izomterhelés csökkentése miatt fontos) a vállalatok között jellemzően teljesül, azonban otthonukban az emberek kevesebb, mint fele használ ilyet. Az alacsony támlás kivitel lényeges alulmarad a rövid ideig kényelmes, de rossz testtartásra ösztönző magas támlásokkal Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

szemben. Hosszabb munkavégzésnél hajlamosak vagyunk lapockánkat megtámasztani a szék háttámlájával, esetleg előre csúszni a székben, ezzel jelentősen megnövelve a gerinc terhelését, továbbá a test lábbal megtámasztásának energiaszükségletét. A helytelen magasságú karfa eredménye a görnyedtség, illetve sokszor 20/81 oldal

szembesülünk azzal, hogy a fiókos szekrénnyel és billentyűzettartóval felszerelt asztalhoz nem is fér oda megfelelően. Elégedettség a számítógépes munkahellyel Az emberek szívesen ülnek le a számítógép elé, mert munkájukat -vagy éppen szórakozási szükségleteiket, kapcsolattartásukat- gyorsabban, egyszerűbben tudják megoldani. Időt, energiát és pénzt takarítanak meg vele. Az elégedettséggel kapcsolatban a kutatásom egy sajátos ellentmondást tárt fel: az emberek otthoni számítógépes munkahelyükkel elégedettebbek, pedig a munkahelyeken magasabb színvonalon érhetik azt el. A mun-

kaadókat kötik az idézett szabályok ergonómiai-egészségvédelmi követelmények betartására, az otthonokra vonatkozóan ilyen iránymutatás nincs. Arra jutottam, hogy a munkahely kialakításában a nagyobb szabadság még akkor is nagyobb elégedettséghez vezet, ha a kiválasztott megoldások ergonómiailag kedvezőtlenebbek. Az elégedettség vizsgált tényezőit a 6. ábra foglalja össze. A válaszadók 1-6 skálán értékelték a tényezőket, amit a könnyebb átláthatóság miatt 0..100 skálára alakítva mutatok be. Az ábra értelmezése szempontjából fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a 60-70 körüli értékek még közepes elégedettséget mutatnak!

6. ábra Elégedettség az otthoni és munkahelyi számítógépes környezettel (saját szerkesztés)


21/81 oldal

Az irodai munka minőségének fejlesztése A számítógépes munkavégzés közvetlenül és közvetve egyaránt hozzájárul a vevői (fogyasztói) megelégedettség fokozásához. Az ügyfélszolgálati feladatoknál a vevő-dolgozó-számítógép összhangja közvetlenül érezhető, sőt akár mérhető is. Az informatikai megoldások azonban egyre inkább behálózzák a szervezetek működésének háttérelemeit is. A kommunikáció, a nyilvántartási rendszerek és az elemzések is számítógépek segítségével futnak. Ezek tulajdonképpen -a motivációelméletekből ismert kifejezéssel- higiénés tényezők, azaz nem meglétük járul hozzá az elégedettséghez, hanem hiányuk vagy nem-megfelelőségük okoz elégedetlenséget. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a dolgozó a szervezet belső vevője, akinek szükségleteit ki kell elégíteni. Egy kiválóságra törekvő szervezet ebben a tekintetben nem elégszik meg a minimummal, inkább a stratégiai, hatékony együttműködés érdekében harmonikus kapcsolatot alakít ki dolgozóival. E gondolatnak csupán kis, ám fontos része a munkakörnyezet fejlesztése. Az eredmények rámutattak arra, hogy az emberek szívesen ülnek le a számítógép elé, „barátot” látnak benne, azonban a helyes munkakörnyezetre kevesen figyelnek oda. Láthatóak a munkahely sajátosságaiból adódó eltérések, leginkább azonban az otthoni és munkahelyi eredmények közötti különbség látványos. Érdemes minden eszközt lecserélni? Ha röviden szeretnék a címben felvetett kérdésre válaszolni, akkor a válasz: NEM. Sem a gazdasági fenntarthatóság, sem a hatékony munkavégzés szempontjából nem tartom jó ötletnek. A gazdasági ok evidens. A hatékonyságot egyrészt azért rontaná egy ilyen megoldás, mert az eszközök beszerzése, cseréje, majd annak megszokása rövidebb-hosszabb időre visszaveti a teljesítMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

ményt, ráadásul, ha nem sikerül az ideális eszközkombinációt elsőre kialakítani, a kör újrakezdődik. Másrészt az emberi sajátosságokban lehet magyarázatot találni: minden a dolgozó bizonyos mértékben (át)alakítja, testre szabja munkakörnyezetét, még ha az tudományosan a legjobb is, ezért nem célszerű mindent mérnöki pontossággal tervezni e területen. Azt sem tartom azonban célszerűnek, hogy az otthonihoz hasonló szabadságot adjanak a szervezetek dolgozóiknak számítógépes munkahelyük kialakításában. Az elégedettségi eredmények alapján első lépésnek javasolni tudom, hogy vonják be a dolgozókat a kapcsolódó fejlesztések tervezésébe. Akár a CSR (vállalatok társadalmi felelősségvállalása) erőfeszítések keretében ennek része lehet, hogy a szervezetek szakértők bevonásával tájékoztatják dolgozóikat a helyes számítógép-használat kevésbé közismert kérdéseiről, amit otthonukban is hasznosítani tudnak. A tanulmányban bemutatott kutatási eredményeim segítségével szeretném a döntéshozók figyelmét felhívni néhány tipikus és kritikus kérdésre, továbbá a tapasztalatok alapján ki tudom jelölni a további, részletes kutatási irányokat is. Hivatkozások Antalovics, M. (2004), Ergonómia, in: Klein, S., Munkapszichológia, Budapest: EDGE 2000, 683-728. p. Béleczki, L., Kiss, Gy., Kóródi, T. (1978), Az ülőmunkahely kialakítása, Budapest: Mezőgazdasági Könyvkiadó Kiss Gy. (szerk), A dolgozó tárgyi környezete, Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1975 Kroemer, K., Kroemer, A. D. (2001): Office ergonomics, London: Taylor & Francis Kroemer, K., Kroemer, H., Kroemer-Elbert, K. (2001): Ergonomics. How to design for ease and efficiency, London: Prentice Hall Woodson, W. E., Conover, D. W. (1973), Ember-gép-üzem. Munkahelytervezés, Budapest: Műszaki Könyvkiadó

_________________________________________________ 22/81 oldal

Tisztelt Olvasó! Lapunkban számos alkalommal rámutattunk, hogy a termékek és a szolgáltatások minőségével szemben támasztott társadalmi igények napjainkban jelentősen szélesedtek: nemcsak a produktumra, hanem annak teljes termelési, sőt, felhasználási folyamatára is kiterjednek. Felölelik a szűkebb és tágabb környezetért, a munkavégzés biztonságáért, vagyis a társadalmi fejlődés fenntarthatóságáért viselt felelősséget is, tehát a hagyományos minőségtényezők mellett megkövetelik mindezek figyelembe vételét is. A fenntartható fejlődés alapjainak szélesebb körű ismertetését, és ezzel a minőségtudat elmélyítésének célját szolgálja új cikksorozatunk: Alternatív közgazdaságtan, melyben a témakör elismert művelője Dr. Tóth Gergely, egyetemi docens, új, a szakmánkban megszokottól eltérő fogalom-világgal ismertet meg. Fogadják szívesen! Főszerkesztő

Élet az ökonomizmus után Dr. Tóth Gergely Bolygónk, s rajta mi emberek válságban vagyunk, ez immár közhely. Először az ökológiai válságjelenségek jöttek az 1960-as évektől, legutóbb pedig a gazdaságiak 2008-tól. A bajok okának egyre többen a kapzsiságot tartják. Néhányan odáig mennek, hogy összeesküvés elméletekben kezdenek hinni (egyes csoportok, pl. multik, bankok haszonéhes összeesküvése), mások egyenesen az emberi fajt tartják reménytelenül rombolónak. Sokan visszasírják a természeti népek, az ősmagyarság, vagy az animista vallások feltételezett természeti és társadalmi harmóniáját. A közös nevező leginkább az, hogy ez így rossz. Abban azonban, hogy a pénzt szüntessük meg, a bankokat, vagy egyenesen kevéssé bánkódjunk az emberiség pl. James Lovelock által megjósolt kihalásáért / drasztikus visszafejlődéséért, abban van egyetértés a legkevésbé. A vita ideológiaivá fajult, jó példa erre, hogy az utca embere a három legfőbb fenntarthatóMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

sági probléma között említi a túlnépesedést, miközben a számok lassan pont az ellenkezőjét mutatják: "...hivatkozva a vezető demográfusok elfogulatlan és széles körben elfogadott tudományos adataira és előrejelzéseire, mélységes aggodalmunkat fejezzük ki a közelgő világméretű elnéptelenedés veszélyeivel kapcsolatban. ... Még az ENSZ konzervatív becslései szerint is az elkövetkező három évtizeden belül a teljes termékenységi arányszám az egész világon [TG: azaz Indiában, Kínában és Afrikában is] a reprodukciós szint alá süllyed.” (Moszkvai Demográfiai Csúcsértekezlet Nyilatkozata, 2011. június 29-30.) De mi a bajok oka? Sokszor a rendkívül bonyolult problémák is visszavezethetők egy fő okra, amely mintegy láncreakcióként idézi elő a többi bajt, egyfajta ördögi körbe, sőt lefelé tartó spirálba rántva a közösséget. Vé23/81 oldal

leményem szerint nem a szabad piac alapeszméjével vagy a kamatos kamattal van a baj, inkább a helytelenül értelmezett gazdasági logika primátusával, amely már mintegy vallásként kormányozza Nyugat és Kelet, Észak és Dél gondolkodását. Nagy, avagy multinacionális vállalatról a Kelet-Indiai Társaság(ok) megalakítása óta beszélhetünk (1664). A mai értelembe vett bankrendszer gyökerei egy Franciaországba menekült skót kalandor nyomdokain (John Law, 1716, (Francia Általános Bank) alakultak ki, s gyakorlatilag John Maynard Keynes munkássága óta változatlanok (Bretton Woods 1944, IMF és Világbank 1945, GATT 1947), eltekintve a derivatívák piacának 2008-as, látványos összeomlásától. A közgazdaságtan, más néven ökonómia, amely eredetileg (latin és ógörög) a háztartás javaival való ésszerű gazdálkodást jelentett, időközben tudománnyá, ideológiává, napjainkra pedig egyfajta kvázi-vallásos hitté merevedett, amelynek "szentháromsága" a növekedés-versenyképesség-hatékonyság. Persze csak viccből, de megfogalmazható az ökonomizmus krédója is: Hiszek a Fejlődésben, fenntarthatóban, a mindenható gazdasági növekedésben, áruk és szolgáltatások teremtőjében, fejlődők és fejlettek gazdagítójában. Hiszek a Versenyben, a fejlődés és a kiválasztódás egyetlen zálogában, amely az ősrobbanástól az evolúción keresztül elvezetett az ember megjelenéséig. Tudomány a tudománytól, paradigma a paradigmától, bálványimádás a hatáskörét túllépő tudománytól. Mindenki elhiszi, de senki sem bizonyította, a mémmel egylényegű, Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

és minden gondolatunkat meghatározza. Értünk, az emberekért lett, de ellenünk fordult, leszállott a pokolba, s embertelen pokollá tette a földet. Szellemi valóvá lett a felvilágosodás erejéből, Darwintól, Freudtól, Marxtól, Helvétiustól és Einsteintől, és Szellemmé lett. Ebben a rovatban azt boncolgatjuk, miért van szükség újfajta közgazdaságtanra, miért pont új közgazdaságtanra van szükség, erősen foglalkozunk a fenntarthatatlanság kérdéseivel és mérőszámaival, bemutatjuk a lokalizációt és a morálökonómiát, a közgazdaságtan elfelejtett ágát. Ez Arisztotelésszel 2300 éves múltra tekint vissza, Aquinói Szent Tamásnak (1269) köszönhetően egyértelműen uralta a középkor európai gondolkodását, iszlám közgazdaságtan néven pedig olyan elődökre tekinthet vissza, akik 400 évvel előzték meg a modern (szóhasználatunkban haszon- avagy utilitárius) ökonómia atyját (Ibn Khaldun 1375 ill. Adam Smith 1776). A vallási indíttatású gazdasági tanítás a legújabb korban buddhista közgazdaságtan ill. CST (az egyház társadalmi tanítása) címen új lendületet kapott a legutóbbi évtizedekben, nem is említve a környezet-gazdaságtan, ökológiai gazdaságtan és számtalan egyéb név alatt megjelenő laikus irányzatokat. Eljutunk végül az új gazdasági paradigma kereséséhez, amit bionómiának és gazdaságteológiának kereszteltünk el. Széplelkek álmodozása vagy reális, ökumenikus-ökonomikus alternatíva az erényökonómia a haszonökonómiával szemben? Ha válaszolni csak szubjektíven tudok is, de a cikksorozatban legalább a megfelelő kérdéseket igyekeztem felvetni.

_________________________________________________ 24/81 oldal

XXI. - Ökonomizmustól a bionómiáig Tóth Gergely Hagyjuk-e még 21 évig, hogy az uzsora és a gyanakvás legyenek az isteneink? Keynes alapján Nem tudhatjuk, a pénzügyi válság világméretű gazdasági válsággá fajul-e, s mennyire lesz pusztító. A stagnálás vagy gazdasági visszaesés reális veszélye félelemmel tölt el bennünket. Ezeket elkerülendő az előre menekülést választjuk, azaz az átmenteni megszorítást, IMF hitelt, gazdasági növekedést. Véleményem szerint a közgazdaságtan -az egyre inkább mennyiségi tudománnyá válás hosszú évtizedei után- most vagy néhány év múlva, természetében új válsággal szembesül(t). Ez nem oldható meg a jelenlegi paradigma keretein belül. A túllegeltetett közlegelők (Lloyd, 1833) nem csak megteltek, nem csak a természetes hozamok csökkennek, de immár a legerősebbek spekulációs hozamai is visszaesnek. A válság gyűrűzik, elérte a luxustermékeket előállító iparágakat, ráadásul ez is bizonyulhat csak közbülső állomásnak. A közgazdászok új elmélettel kell, hogy előálljanak, újra értékítéleteket kell hozniuk. Le kell mondanunk „a számok könnyű világosságáról”, azaz arról, hogy a többet feltétlenül a jobbal azonosítjuk, és fordítva. 3040 évvel a korlátokra való első figyelmeztetések után immár nem az a kérdés, gyorsulni jobb vagy lassulni, s kinek kellene elsőként „behúzni a féket”, hanem hogy van-e fájdalommentes, esetleg kellemes lassulás. Ezen kell az eddiginél kreatívabban dolgoznunk, vagy maradjunk a főáramú növekedés-receptnél? Az irányultság általában sokkal fontosabb, mint maga az erőfeszítés. Fontosabb tehát, hogy egy pontról -mivel most amolyan Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

holtpont, helyi minimumpont-félén vagyunk- merre indulunk el, mint hogy milyen gyorsan haladunk. Három forgatókönyv tükrében vizsgálom ezért a cikk fő kérdését: elképzelhető a jó, az emberiség kollektív javát szolgáló lassulás, enyhe gazdasági növekedés, stagnálás, adott esetben csökkenés, vagy az eddigiekhez hasonlóan minden erőnkkel küzdeni kell ezek ellen? Kérdések A sajtó egy ideje a világgazdasági válságtól hangos. Soros György és mások az 1929-33-asnál nagyobb hatásúnak tartják. A kormányok és nemzetközi szervezetek naponta jelentik be mentőcsomagjaikat, megszorító intézkedéseiket. A szakértők nagy része mégis teljesen természetesnek veszi, hogy az amúgy egészséges globál-gazdaság néhány szokásos pirulával meggyógyítható. Mélyebb elemzések rámutatnak a reálszféra és a pénzügyi szféra egymástól való elszakadására. De mi a teendő, ha betegünk krónikus bajban szenved? Milyen gyógymódot alkalmazhatunk? Az alábbi cikkben először ezt a gyógymódot keresem. De mint a bölcs állami akarat minden gyógyszerre ráíratja, a kezelésnek lehetnek mellékhatásai. Mi történik hát, ha mégis tévedtünk és csak enyhe megfázásról van szó? Fennáll a radikálisabb gyógymódnak olyan veszélye, ami még jobban fokozza a bajt? A gyógymódot, mint stratégiát, három forgatókönyv tükrében vizsgálom. A fenntarthatatlanság logikája Hibáiból sokszor megjósolták már a kapitalizmus végét. Egyesek csak tudományosan igazolták tételeiket 25/81 oldal

(Malthus), mások aktív világjobbítási stratégiájukat akár erőszak árán is érvényre próbálták juttatni (Marx). A legutóbbi évtizedekben az ökológiai válságjelenségek adtak talajt az immár globális piacgazdaság bírálatának, ennek köszönheti létrejöttét például a környezeti gazdaságtan (Kerekes Sándor [1998]). Nem szűntek meg ugyanakkor a morális alapon álló kritikák sem, amelyek két nagy vonulatba sorolhatók. Az első a vállalati etika vagy CSR „mozgalom”, a másiknál pedig a vallási alapról építkező alternatív modellekre lehet gondolni. Az utóbbiba tartozik pl. Schumacher [1973] buddhista közgazdaságtana vagy a Katolikus Egyház társadalmi tanítása (Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa [2007]).

rületévé váltak. Az erkölcsi kérdések pedig a magánszférába, a pszichológusok rendelőibe, vagy a templomok küszöbei mögé szorultak vissza. A szakértők és az emberek többsége között konszenzus van abban, hogy bár jobb lenne kevesebbet szennyezni, nyugodtabban és nagyobb biztonságban élni, a lényeg azért az, hogy minél több terméket tudjunk minél olcsóbban előállítani és megvenni, s ha ebben előrehaladunk, lassacskán majd a többi baj is megoldódik. A több pénzt -ceteris paribus, azaz minden más körülmény változatlansága eseténvalóban előnyben részesítjük a kevesebbhez képest. De vajon megváltoztak-e lényegesen a körülmények, s a mostani válság tényleg ennek egyértelmű jele-e?

A világgazdaság ugyanakkor köszöni, jól van, legalábbis ez volt a felületes szemlélő benyomása az utóbbi hónapokig. Nemzetgazdaságokat időről-időre megráznak pénzügyi sokkok, bankok, sőt néha államok mennek csődbe, de a rendszer működik. Thomas Malthus baljós jóslatát nem igazolta be az idő, csakúgy, mint a Római Klub erőforrás kifogyásról szóló jelentését. Bár több olyan civilizáció történetét ismerjük, amely ténylegesen elpusztult, vagy erőteljesen visszaesett, mert felélte saját ökológiai alapjait, optimista vélemények szerint ez a szabad piacgazdasággal nem történhet meg. S valóban: az európai, majd az újabb korban hasonló elveken nyugvó észak-amerikai civilizáció eddig többször is „sikeresen vette a kanyart”, s „lemenedzselt” néhány korszakváltást az ókortól napjainkig.

Nehéz megjósolni, ez a válság mélyebb-e, mint a korábbiak, s gyökeres irányváltást fog-e okozni. Vaklármáról van szó? Vagy egyenesen arról, hogy nemcsak a közgazdaságtan áll a keynesinél nagyobb fordulat előtt, de a kapitalizmusból is átlépünk egy másik rendszerbe? Ha igen, hogy fogják azt hívni?

A helyettesítők, a technikai fejlődés, de legfőképpen a piac rugalmassága ugyanis korrigálják a hibákat, a piac láthatatlan keze gyógyító erőként is hat. A rendszer láthatólag működik. Legfőképp ennek köszönhető, hogy bár néhány alternatív közgazdaságtani irányzat továbbra is fejlődik, ezek leginkább a rájuk szakosodott tudósok teMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

Hogy a jelenlegi fejlődés nem fenntartható, az már széles körben ismert és elismert tény. Az Alfred Gore [2006] által összegzett kutatások szerint több olyan esemény bekövetkezhet, aminek hatására -egyenként is- hat méterrel megemelkedhet a tengerszint. James Lovelock, a híres Gaia-elmélet megalkotója 88 éves korára, hosszú és elismert tudományos pályafutása végén meglepő és egyben lehangoló következtetésre jutott: az emberiség sorsa mára megpecsételődött. Lovelock véleménye szerint az IPCC becslései túlságosan óvatosak: a geológiai mintákból például ismert, hogy hárommillió éve, amikor a Föld átlaghőmérséklete a mainál körülbelül 2,7 Celsius fokkal volt magasabb, a tengerszint nem 60 centiméterrel, hanem több mint 24 méterrel emelkedett meg. Mindezek alapján a kutató 2100-ra azt jósolja, hogy a jelen26/81 oldal

legi 6,5 milliárdos népesség fél milliárdra csökken, azaz 13 emberből csak egy marad életben! (Goodell [2007]) Furcsa előrejelzés egy olyan embertől, aki a Föld önszabályzó homeosztázisáról írt elméletével vonult be a 20. század legismertebb tudósainak sorába… A globális éghajlatváltozásnál kevésbé kurrens téma a fajkihalás: az évente kiadott Élő Bolygó jelentés szerint 1970 óta elvesztettük az élőlények körülbelül egyharmadát, egyes becslések szerint naponta (!) akár 140 faj is kihal (GFN, WWF, ZSL [2007]). Ez a természetes kihalási ráta körülbelül ezerszerese. A fajkihalást szokták egy utazási sebességén haladó repülőgéphez hasonlítani, amelyből néhány „tréfás kedvű” utas húzogatja ki a szegecseket. Egy-kettő-három: a gép még mindig nem esett szét. Lesz azonban egy olyan szegecs, amikor a repülő felrobban. „Ha a méhek eltűnnek a Föld színéről, az emberi faj csupán négy évvel éli túl” - hangzik az Albert Einsteinnek tulajdonított jóslat. Ami viszont már tény, hogy az USA-ban a főleg már nem méztermelésre, hanem bérbeporzásra „használt” méhcsaládok harmada idénre eltűnt, emiatt pl. az uborka termés drasztikus visszaesésével szembesült a világ egyik legnagyobb mezőgazdasági termelője (Barbassa [2008]). A legmegdöbbentőbb a felmelegedésben és a fajkihalásban az, hogy senki sem akarja! Magam nem tudok olyan személyről, vagy intézményről, amelyik direkt a Föld elpusztítására törne. A kollektíven elfogadott rendszerlogika szerint mégis mondhatjuk, hogy közmegegyezés van a természet erőforrásainak, de legfőképp a Föld felszínének „belterületbe vonásában”, ami mindkét tragédia fő oka.

láthatólag nem oldottuk meg. Naponta több mint 20.000 ember hal éhen, háromnegyed részük kisgyermek (Black et al [2003]). Furcsának tűnik, de az Easterlin paradoxon sokrétű bizonyítást nyert, azaz a gazdag emberek boldogságát a több pénz már nem fokozza (Tim Kasser [2005]). Ami még furcsább, a gazdag országok -néha a bevándorlás hatását is túlkompenzálva- immár állandó népességfogyásban vannak: láthatólag azoknak van a legkisebb kedve az életet továbbadni, akiknek leginkább lehetővé tennék ezt az anyagi körülményeik, akik a legnagyobb biztonságban és jómódban élnek, azaz akiknek a legnagyobb kedve kellene, hogy legyen. Pedig semmi nem mutat arra, hogy több gonosz ember élne manapság, mint korábban. Sőt: a világ telve van jóakarattal. Az ENSZ a Milleniumi Fejlesztési Célokon dolgozik, a vállalatok CSR néven egyre komolyabb jószolgálati munkát végeznek. Mégis, láthatóan gyorsul a tempó, erősödik a verseny, egyre több a lemaradó ember, vállalat, régió, s a nyertesek sem élvezik munkájuk gyümölcsét. Az egy ideje egyeduralkodó neoliberális gazdasági ideológia pontosan a gazdaság növekedésétől várja az „externáliák” fokozatos eltűnését. Ezen logika szerint a fejlettebb piacokon a GDP növekedés már elszakad az energiafelhasználás bővülésétől (szétválás, angolul decoupling), a szennyezéseket a fejlődő technika és a piac (szennyezési jogok) fokozatosan eltűntetik, az emberek pedig növekvő életszínvonalukkal boldogabbak is lesznek.

Az ökológiai válságjelenségeknél nehezebben mérhetőek a társadalmi bajok, de a szegénység problémáját Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

27/81 oldal

dául szeptember 23-án elfogyasztjuk az egész év alatt keletkező (és teljes évben felhasználandó) készleteket. A fenntartható fejlődés definíciója szerint ez maga a fenntarthatatlanság: az eljövendő generációk nem tudják majd úgy kielégíteni szükségleteiket, mint mi. Az ökolábnyom GDP rangra emelése segítené az ésszerűbb fejlődést, hiszen a GDP hasznos és káros gazdasági tevékenységeket egyaránt pozitívként mér, ezen felül nincs optimuma/maximuma. Az ökolábnyom ezzel szemben nem csak optimális ponttal bír, de világossá teszi a növekedés árát is, ami most már nagyobb a haszonnál.

1. ábra 1986 óta deficites - Az egy főre jutó öko-lábnyom és rendelkezésre álló terület (világátlag) Forrás: GFN, WWF, ZSL (2007): Living Planet Report 2006.

Ezen feltételezések igazolásához nézzük először a rendszer működését. Ha nem egymástól független adatok százait próbáljuk szemlélni, hanem egyetlen mérőszámmal szemléltetni a fejlődés fenntarthatóságát, akkor a gyors karriert befutott ökolábnyomhoz folyamodhatunk (1 1. ábra). Az ökológiai lábnyom „lehetővé teszi, hogy felbecsüljük egy meghatározott emberi népesség vagy gazdaság erőforrás-fogyasztási és hulladékfeldolgozási szükségleteit termékeny földterületben mérve” (Rees – Wackernagel [1994]), magyarán fogyasztásunk kifejezése hektárban. Az ökolábnyom párja a biokapacitás, azaz az összesen vagy egy főre jutó, rendelkezésre álló termékeny földterület. Az emberiség gazdag része már régóta túlfogyaszt a szegények rovására, de viszonylag új fejlemény, hogy az egy főre (átlag világpolgár) jutó fogyasztás is deficites. Legfrissebb adatok szerint 40%kal használjuk túl a Föld erőforrásait, azaz 2008-ban pélMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

A deficit és a „működő tőkébe harapás” hatása közgazdaságtanból jól ismert: ha már nem csak a keletkező hozamot éljük fel, hanem részben a tőkénket is, akkor a hozam még tovább csökken. Vagy csökkentjük a fogyasztást, vagy összedől a rendszer. William Forster Lloyd [1833] Garret Hardin által „felkarolt”, bár kissé félremagyarázott, viszont közgazdasági klasszikussá vált cikkében jól leírta a közlegelők tragédiáját. Egy hagyományosan mindenki által szabadon használt, de senki által nem birtokolt vagy túlhasznált közlegelőre 10 falubeli gazda 1-1 tehenet hajt ki. A közlegelő 10 tehenet bír eltartani, ekkor a tehenek optimálisra, 1000 font súlyúra híznak. Ekkor valaki gondol egy nagyot és dezertál, más szóval potyautassá válik: kicsap még egy tehenet a legelőre, de így minden tehénnek kevesebb fű jut, a példa egyszerűségének kedvéért 900 fontra híznak. A közösség összhaszna csökken, ám az egyéné nő, egészen addig, míg a közlegelő össze nem omlik, s a tehenek elpusztulnak. Mégis, a dezertálások sora nem áll meg, mivel az adott helyzetből sokáig előrelépés a dezertálás, s a potyautasokkal együtt oszlik semmivé a 10 tehénig nagy visszatartó erővel működő erkölcs (1 1. táblázat) 28/81 oldal

resztül) láthatólag működik, amíg a közlegelő be nem telik. Innentől viszont az események felgyorsulnak, s a dupla-nyertes játék nyer-veszít játékká alakul. Ráadásul csökkenő határnyereség mellett a 14. sortól már az egyéni haszon kisebb, mint a köz vesztesége. Pontosan ennek vagyunk tanúi manapság. (Itt lenne az ideje empirikus kutatásokat folytatni a növekvő egyéni jövedelem határboldogságra gyakorolt hatásáról. Vajon csak csökken, vagy egy idő után egyenesen negatívba fordul pl. a növekvő időráfordítás vagy elnyomott lelkiismeret-furdalás miatt?)

1. táblázat 1968 és 1986 – Lloyd eredeti táblázata az ökolábnyom tükrében Nézzük most meg, mi a mai olvasata Lloyd közel 200 évvel ezelőtt megjelent cikkének. Az emberiség egy főre jutó ökolábnyoma 1986. óta deficites, tehát ekkor jutottunk el a példabeli tíz tehénhez, azaz közlegelő kapacitásának határához. A világgazdaság fejlődése azonban eltérő volt a közlegelőétől, a kéttehenes gazdák már nagyon korán megjelentek. Mégis, korábban ez nemcsak nem okozott problémát, de egyenesen növelte a közösség hasznát. Hiszen például a 4-ről az 5. sorra lépve akkor is 4000-ről 5000 fontra nőne az összsúly, ha nem egy új gazda legeltetne, hanem egy régi jelenne meg második tehenével! Adam Smith láthatatlan kéz elmélete (közjó öntudatlan elősegítése az önérdekkövetésen keMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

Lejárt Keynes 100 éve! Hardin cikke nagy vitákat váltott ki, illetve felelevenített néhány régi vitát arról, vajon tényleg hedonista-e (elméletben 100%-ig homo oeconomicus) az ember? Körültekintve, s látva napjaink egyéni, de még inkább intézményesült önzését, könnyen arra a következtetésre jutunk, hogy az. A kéttehenes gazdák tönkreteszik először társaikat (társadalmi válság), majd magukat (gazdasági válság), végül a közlegelőt (ökológiai válság). Ne adjuk fel azonban ilyen könnyen a játszmát! Léteznek -a közgazdasági könyvekben tisztán egyébként gyanúsan ritkán taglalt- homo oeconomicustól eltérő emberképek is. Adam Smith korában (1776-ban publikálta fő művét) például még a keresztény vallás volt a fő emberképformáló erő, ennek felfogása pedig alapvetően a szabad és jó, bár a bűn által később megfertőzött ember. Mégis, a sorrend és a mögötte álló teória azt mondja, az ember jósága (Isten képére teremtettsége) erősebb, mint a bűn által természetét megfertőző rossz, ráadásul az utóbbi nem, vagy csak átmenetileg győzedelmeskedhet a megváltás műve által. S valóban, a modern (klasszikus) közgazdaságtan előzményének tekintett skolasztika a jóra épült, és sokáig számított egyeduralkodónak. Ha távo29/81 oldal

labbi vallási hagyományokra tekintünk, a yin-yan elmélete szerint viszont a jó és a rossz ugyanazon érme két oldalát adja, azaz egyenrangúak. Ha tehát a keleti vallások emberképére építenénk a közgazdaságtant, annak hatásossága szempontjából mindegy lenne, a hedonista vagy az altruista embert vennék alapul. A mai főáram azonban a harmadik lehetséges alapot választja: a hedonista emberre épít. Ezt tulajdonképpen egyik nagy közgazdász sem tartja jónak, ám hatékonynak már annál inkább. Keynes kettős módon nyilatkozott a kérdésről, amikor az 1930-as gazdasági világválság alatt a következő generációk gazdasági lehetőségein elmélkedett. Arra a következtetésre jutott, hogy nincs már messze az általános boldogság (gazdasági jólét) napja. Akkor majd „ismét többre becsüljük a célt az eszköznél, és a jót választjuk a hasznossal szemben. … Ám vigyázat! … Mindennek még nincs itt az ideje. Még legalább száz évig el kell hitetnünk magunkkal és mindenkivel, hogy ami jó, az gonosz, és ami gonosz, az jó, mert a gonosz hasznos, és a jó nem az. A kapzsiság, az uzsora és a gyanakvás legyenek még egy kis ideig az isteneink. Mert csak ők vezethetnek ki bennünket a gazdasági szükség alagútjából a napvilágra.” (idézi pl. Schumacher, 22.o.) Bár az írás dátuma (1930) alapján még lenne 20 évünk, a jelek szerint nem érdemes addig várni. Ha jobban megnézzük Lloyd táblázatát (2 2. táblázat), s legfőképpen kiegészítjük azt a határhasznokkal, néhány érdekes következtetésre juthatunk. Ha a gazdák mind figyelembe vennék a közösség érdekét (tudatos vásárlók, avagy Valóban Felelős Vállalatok lennének), természetesen 10 tehénnél megállna a játék.


Tehenek száma

Közösség határhaszna

Egy Kéttehenesek kéttehenes határhaszna határhaszna összesen

11 12 13

-100 -300 -500

900 800 700

900 1 600 2 100

14

-700

600

2 400

15 16 17 18 19 20

-900 -1 100 -1 300 -1 500 -1 700 -1 900

500 400 300 200 100 0

2 500 2 400 2 100 1 600 900 0

2. táblázat Lloyd tehenei és a kiszállási pontok De van két másik kiszállási pont is, még 20 tehén előtt. A kéttehenesek összesített határhaszna 15 tehénnél kezd el csökkenni. Ezen a ponton még a szociálisan nem érzékeny államnak is meg kell tiltania a tőketulajdonosoknak a legeltetést, hiszen más esetben csökken a pénztőke (tehenek) hozama, még tovább csökkentve a természeti tőke (legelő) hozamát. Korlátozás esetén viszont nem csak a kéttehenesek (gazdagok) hozama marad magas, hanem az egyteheneseké, s a közösségé sem csökken tovább. (A mostani pénzügyi válság kezelése pont az ellenkező logikát követi: támogatjuk a nehézségekkel küzdő kéttehenes gazdák túllegeltetését, megmentési próbálkozásunkkal pontosan az ellenkező hatást érve el: tovább engedjük a közlegelő pusztítását.) Kiszállhat emellett az egyén is a játékból, ha a közösség hasznát nem tekinti nullának. Ha pl. 3-szorosan diszkontál (azaz háromszor olyan fontosnak tekinti a saját hasznát, mint a közösségét), akkor 16 tehénnél áll meg a dezertálások sora, hiszen itt 400 egyéni haszon már kö30/81 oldal

zel háromszoros (-1100) közösségi kárt okoz. Míg az első kéttehenes gazda vigasztalhatta magát azzal, hogy az ő nagy haszna csak marginális kárt okoz a közösségnek -bár tegyük hozzá, nyer-veszít játékról van szó, azaz a második tehén súlygyarapodása pontosan megegyezik az egytehenesek összes súlycsökkenésével- addig itt már pont fordított a helyzet. Olyan ez, mint a szabálysértés (bliccelés a villamoson) és a bűncselekmény (rézkábelek ellopása egy vasúti átjáróból) közötti különbség. Bármilyen önérdekkövetők vagyunk is, vannak erkölcsi határaink, az önzés és bűnelkövetés közötti vonalat többnyire világosan érezzük, de legfőképpen senki nem kételkedik benne, hogy ennek átlépése szigorúan büntetendő. Bár a közlegelőnk jelentősen fogyott 1968. óta, két jó hírrel szerencsére gyarapodtunk: egyfelől az ökolábnyom miatt ismerjük a függvényt, azaz közlegelőnk hozamát, másfelől láthatólag van kilépési lehetőség a teljes csőd előtt. Mielőtt azonban a rosszat az önzéssel, a jót pedig az önzetlenséggel azonosítanánk, idézzük fel, mit is jelentett az önérdekkövetés a kapitalizmus kialakulásakor. Adam Smith korában, mint az a korábbiakból látszik, Európában és Észak-Amerikában a jó emberé volt az uralkodó felfogás, s Smith és a klasszikusok műveiből számos hely idézhető, ahol a bizalom, erkölcs stb. gazdasági szempontból is alapvető fontosságára hívják fel a figyelmet. Baritz Laura [2008] nemrég megjelent cikkében azt elemzi, hogy akkoriban az önérdek egyfajta objektivizált önérdek volt, ami se nem hedonista, se nem altruisztikus, de figyelembe veszi a cselekvés egyéni és közösségi haszonra gyakorolt hatásait egyaránt. Az objektivizált önérdek tekintetében helyesnek minősíthetjük egy gazda kéttehenessé avanzsálását 3-4 tehenes közlegelő esetén, de nem 10 felett. A Global Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

Footprint Network előrejelzése szerint 2040-re érjük a 100%-osan deficites (két Föld bolygót igénylő) állapotot, azaz ma 14 tehén körül járunk, s ha ezt nem értjük meg, az egyetlen közlegelőnknek hamarosan befellegzik. 10 tehénig az egyéni és közérdek összhangban volt tehát, 11-14 között ellentétes, de 15 felett ismét ugyanaz. Csakhogy míg korábban a növekedés volt a közjó, addig ma a csökkenés! Persze nem mindenkinek, csak a magukat túlnőtt társadalmaknak. A rendszer stabilitása megköveteli, hogy egyesek további növekedését (nyomor megszüntetése), mások csökkenése szavatolja. Kilendültünk ugyanis a Pareto optimum állapotából! A közgazdaságtannak újra meg kell különböztetnie jót és rosszat, éhezést és fogyókúrát, egészségesre növekedést és kóros túlsúlyt. Ezt a gyakorlatban úgy érhetjük el, hogy az egyéni aktorok szabadságát mindenképpen megtartva (szentnek tekintve) az ő mindenáron való profitra törekvésüket és korlátlan növekedésüket immár nem tekintjük szentnek. Más szóval a mikroökonómiai célok két évszázados felsőbbrendűsége után vissza kell térnünk a makroökonómiai célok felsőbbrendűségéhez! Neonaiv emberkép? Egy határait alig látó világban az egyéni szereplők növekedése garantálta a rendszer (akkoriban kívánatos) növekedését, egy határait látó világban az egyének még mindig próbálhattak növekedni, ám egy határait világosan túlhaladt világban már sem egyéni, sem rendszerszintű növekedés nem lehetséges a gazdagoknak. Ha mégis, az nem ünnep, hanem botrány számba kell, hogy menjen, s a piaciaknál sokkal erősebb módszerekkel szabályozandó. Súlyos szavak ezek, s két súlyos kérdést vetnek fel: 31/81 oldal

1.) Célszerű és erkölcsös-e egyéneket erőszakkal a jóra vezetni? A szocializmus és más totális rendszerek kudarca világosan bebizonyította, hogy nem. Ha a kapitalizmust szebb nevén hívjuk (szabad piacgazdaság), s belátjuk, hogy az emberek elnyomástól, nélkülözéstől, betegségektől stb. való szabadságát az eddigi legmagasabb szinten biztosította, akkor az egyéni szabadság egyértelműen megtartandó a képletből. Nézzük hát a második kérdést: 2.) Megváltoztatható-e az ember alaptermészete? Erre is nemmel kell felelnünk. Ám ne fogadjuk el automatikusan, hogy a közerkölcs, avagy a vallás „jó ember” képe elavult és egyénileg vallható, de nem bizonyítható hitelveken alapul, mivel az „önző ember” képe tudományos szempontból még gyengébb alapokon áll. Az igazság az, hogy számtalan eset hozható fel mind a hedonista viselkedésre (sikkasztások), mind az altruisztikusra (gyermekeinkért való önfeláldozás). A motivációs elméletből jól tudjuk, hogy az ember -bizonyos határok közöttkönnyen idomul az elvárásokhoz, azaz olyan lesz, amilyennek tekintjük (A pedagógiából ez Pygmalion hatásként ismert). Érdekes kis kísérletet végeztünk, amikor vegyes összetételű diákjaimat arra kértem, becsüljék meg egy 10 fokú skálán, mennyire önző az ember. Összesen 65 hallgatót kérdeztem meg négy külön csoportban, mennyire gondolják gonosznak/hedonistának a „mai fiatalokat” általában, s magukat konkrétan. A skála 10-es végpontján nagy diktátorokat raktam fel szemléltetésül (Néró ill. Adolf Hitler), a másik végpontra (0) önzetlenségükről ismert személyiségeket helyeztem el (Gandhi, Teréz anya). A „mai fiatalokat általában” 6,4-re értékelték a diáMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

kok az önzési skálán, míg magukat 4,3-ra. Ez jelentős eltérés, ami azt mutatja, hogy személyes tapasztalatok alapján az ember kevésbé gondolja rossznak „az embert”, mint ahogy saját benyomásai, hallomás és főleg a média hatásai alapján általánosít. A kísérlet két csoportjában idősebb (levelező tagozatos) hallgatók vettek részt, s a két pontos különbség itt is kijött. Ugyanakkor mind „az emberek általában”, mind a „saját magam” pontszámai magasabbak voltak, a különbség pedig 1,3 pontra csökkent. Az életkor előrehaladtával tehát a vizsgált személyek „beletörődtek” a média által sulykolt „mindenki önző, legyél te is az!” emberképbe, s negatívabbnak ítélték meg az embert. Vállalatok Állam

Egyének

2. ábra Az immár értelmetlen túlfogyasztást generáló ördögi kör Az önző emberre épített fogyasztói kör, az ökolábnyom hozammal mért közlegelő ördögi kört alkot (2 2. ábra). Nézzük ezt egy olyan termék esetén, amelynek nem 32/81 oldal

lenne helye egy fenntartható világban. Kereskedelemtant hallgató diákjaim egyik kötelező feladata, hogy gyűjtsenek felesleges és feleslegesen messziről szállított termékeket. Az egyik legszemléletesebb példa egy Kínából származó dekorkavics, amely néhány száz forintért megvásárolható magyarországi szupermarketekben. A klasszikus közgazdaságtan logikája szerint ebben nincs semmi kivetnivaló: nyilván van kereslet az ilyesmire, ha kapható, s a gyűjtésből, csomagolásból, szállításból megél néhány ember. Ha nem felejtjük el az ökolábnyom leckéjét (40% deficit), figyelembe vesszük a felesleges termék ez okból felesleges szállítását, semmiképpen sem tarthatjuk jónak az ilyen piaci tranzakciót. Azt se felejtsük el, hogy egy kilogramm Kínából szállított termék pontosan 33-szor akkora széndioxid kibocsátással jár, mint ha a szomszédos Ausztriából importálnánk az árut (TVE [2007]). Miért lehet mégis kapni kínai dekorkavicsot, mexikói kapát vagy brazil borokat Európában, holott a globális klímaváltozásról szóló hírek már mindenkihez eljutottak? Az állam (ill. államfeletti szervek) nem tiltják, nem büntetik védővámmal, mivel ez ellenkezne a szabad kereskedelem elvével. A vállalatok előállítják és forgalmazzák, mivel van rá kereslet, s profithoz juthatnak általa. Az egyének megveszik, mivel olcsó, s arra lettek nevelve, hogy többet fogyasztani jó. A három szereplőt összeköti a fogyasztási ideológia: annál jobb lesz mindenkinek, minél több termék elérhető a piacon minél olcsóbb áron. Az ördögi körből való kitörés látszólag szinte lehetetlen, minden szereplő a másikra vár. Ám a másik oldalról nézve sokkal egyszerűbb a képlet, elég lenne az egyik szereplőnek (ill. ezen szereplők kritikus tömegének) szemléletet váltani, s a kör megtörne. Az áramkör soros kapcsolású, akár az egyének (tudatos fogyasztók) nem veszik meg, akár a cégek (Valóban Felelős Vállalatok) Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

nem forgalmazzák, akár a (polgáraiért és az emberiség jövőjéért felelősséget érző) állam védi meg tőle a piacot: a dekorkavics és a feleslegesen szállított áruk egy pillanat alatt eltűnnek. A közlegelők ördögi körének megtöréséhez tehát az a fő lépés, hogy a gazdaságot a jó ember képére építsük, ahol hedonizmus helyett objektivizált önérdeket tételezünk fel a piaci szereplőkről. A törtetés motivációja Mégsem elégedhetünk meg olyan fontos, de nem áttörő „megoldásokkal”, mint a közerkölcs oktatása, közcélú reklámok, avagy akár a közgazdaságtan vonatkozó részeinek átírása. Ezek természetesen a megoldás részeit képezik, csakúgy, mint a „szennyező fizet” elv, vagy a Tobin adó. Ám az ökonomistává fajult közgazdasági gondolkodás paradigmává válva olyan mélyen beépült az emberek gondolkodásába, hogy először néhány mindenek feletti jónak tekintett fogalmat kell megfosztanunk trónjától. Nem arról van ugyanis szó, hogy egyénileg gonosz emberek önzésük legitimmé válásával szabad törtetésbe kezdenek. A törtetés ma már strukturális adottság, mint az Bernd Senf [2005] szenzációs ábrájával leírta (3 3. ábra). A futószalag maga a gazdaság, a rajta igyekvő emberek a gazdaság szereplői. Mindenkit vonz a haszon (ez az öszvér elé lógatott répa), s taszít a csőd gondolata (az öszvér hátsó felét illető korbács). Míg a futószalag áll, vagy lassan halad, egyéni, szabad döntésünk tárgya, mennyire szállunk be a versenybe. Ám ha gyorsítunk, gyorsul a szalag. Mégis gyorsítunk, hogy elsők legyünk, de még inkább, hogy ne legyünk utolsók. Hiszen aki megáll, elesik, eltapossák, leesik. A felgyorsult futószalag immár senkinek sem jó: rettegnek az elöl haladók, a közép mezőnyösök, és a sereghajtók. Mégis, az emberek eleinte nagyravágyásból vagy kapzsiságból, 33/81 oldal

végül puszta rutinból egyre gyorsítanak, s a szalag gyorsul. Nincs ugyanis külső erőforrás, a futószalagot nem motor hajtja, hanem az emberek ereje. Ezért is gyalogolnak egy helyben egyre gyorsabban és meredekebben.

hozamokra, amelyeket már csak a természeti működő tőke feléléséből lehet kielégíteni. Ebből a szempontból tekinthetjük tehát jó lassulásnak a világszintű pénzügyi válságot, amely talán a harmadik fogaskerék csökkenésén keresztül lassítja a fogaskerekek pörgését. Ne felejtsük, hogy egy lassan forgó taliga kerekébe kerülő kavics legfeljebb megállítja a járművet, amely, ha kiszedjük, újraindítható. Ám ha egy modern repülő turbinájába kerül kő, az könnyen felrobbanhat. Lehet, hogy egy 20 éves visszaesést okozó gazdasági válság ment meg minket egy 20 millió év alatt helyreálló ökológiaitól?

3. ábra Senf gyorsuló futószalagja, rajta a gazzd daság igyekvő és lemaradástól rettegő szereplői Végül, de nem utolsó sorban ne felejtkezzünk el róla, hogy a reálszféra hozamait nagy mértékben a pénzügyi szféra kényszeríti ki. A világ pénzügyi piacain legalább két nagyságrenddel több pénz forog, mint a reálgazdaság teljesítménye. Ha egy hasonlóan egyszerű ábrával akarjuk ezt szemléltetni, három fogaskereket rajzolhatunk fel (4 4. ábra). Az első a természet. Az emberiség történelmében sokáig ennek hozamaira volt utalva, ez vezette pl. a fiziokratákat arra a következtetésre, hogy minden érték forrása a mezőgazdaság. A természet fogaskereke azután elkezdte hajtani a reálgazdaság kerekét, ami mára nagyobbra nőtt. Ám újabb fejlemény, hogy a reálgazdaság által hajtott harmadik fogaskerék, a pénzügyi szféra önálló logikára tett szert. Egyfelől ma mérete kb. százszorosa a reálszférának Senf [2005], másfelől meghajtó-meghajtott viszony megfordult: ma a tőzsdehozamok, de legfőképp a hitelek által generált reálgazdasági növekedés kényszeríti a természetet olyan Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

4. ábra A természet hajtotta reálszféra, és az utóbbi működését szolgáló pénzügyi szféra viszonya Ökonómiából Ökonomizmus, Ökonomizmus helyett bionómiát! De hogyan lehet lelassítani a futószalagot, avagy a fogaskerekeket? Elképzelhető-e a jó lassulás, vagy csak a káoszon keresztül vezet a fejlődés útja? A békés átmenethez elengedhetetlen a szavak szintjén kezdeni a munkát. Ha csak az alábbi három, önmagában való jó34/81 oldal

nak, azaz öncélnak tekintett szót lecserélnénk, sokat lépnénk előre: 1. Gazdasági növekedés helyett békés egyensúly. A korlátlannak látszó legelők világában mindenki képes volt a növekedésre, valamint az egyéni haszon növelése vagy csökkentése ugyanilyen változást okozott a köz hasznában. Vilfredo Pareto, akinek társadalmi egyensúlyát ma is ideálisnak tekintjük, nem foglalkozott a gazdagság eloszlásával, nem tartotta rossznak a szegények és gazdagok közötti lényeges különbségeket. Állítását könnyű józanésszel elfogadni: a gazdaság ott van optimális állapotban, ahol senki sem juthat további haszonhoz úgy, hogy más ne veszítsen. Nyilvánvaló, hogy a közlegelő megtelésével a gazdagok további növekedése éppen elvisz minket a Pareto optimumtól. Számít immár, ki gazdag és ki szegény, a jobb állapot felé való előrelépést a szegények mérsékelt gazdagodása, s a gazdagok növekedésének megállása, önkorlátozása jelenti. Herman Daly [1991] megkülönböztette a növekedést a fejlődéstől. „A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt, hogy jobbak.” Utaltunk az élő szervezettekkel való hasonlatosságra is: szervezetünk és annak részei, a szervek vagy sejtek folyamatosan nőnek, majd megállnak a növekedésben, kivéve a hajat, körmöt, és a rákos daganatot (Korten [1996]). Amelyiket ezek közül nem tudjuk visszavágni, növekedésében korlátozni, az könnyen a szervezet vesztét okozhatja. Ez nem azt jelenti, hogy 15-20 éves korunkra véget ér az életünk, vagy nem marad benne több cél, a fejlődés azonban innentől fogva nem mennyiségi, hanem minőségi lesz.


A megváltozott világ új közgazdaságtanának echoja tehát a békés egyensúly kell, hogy legyen, a „mindenki gazdagodjon” helyett. 2. Hatékonyság helyett hatásosság. A hatékonyság rövidtávú és általában egyéni szempontból felfogott optimalizálás, míg a hatásosság rendszerszemléletű és hosszú távú. A folyó kényszerítő erő híján lustán kanyarog, a gazdaságosságra törekvő folyószabályzó ember levágja a kanyarulatokat, kiegyenesíti az utat. A természet díszít (Pál László [2008]). Ha az a kérdés, hol jut el a víz gyorsabban „céljához”, s hol kell kevesebb gátat építeni, a szabályozott folyó az optimális. De mi a víz célja? Hogy a tengerbe jusson, vagy maga a folyás? Ha hosszabb az útja, több növényhez jut el, kisebb az erózió, de legfőképp elegendő puffer terület áll rendelkezésre árvíz esetére. A természet látszólag pazarol, valójában stabilabb, fenntarthatóbb rendszert épít. A ma elfogadott biológiai elméletek szerint is a többsejtű szervezetek sejtjei feladnak valamennyit egyéni hasznukból (hatékonyságukból), hogy a szervezet egészében a leghatásosabb legyen. A kóros, rákos sejtek kivételt képeznek, mert feladják a többsejtű szervezet sejtjeire jellemző együttműködő viselkedésüket. Egyre inkább elvesztik egyéni, specializált jellegüket, azaz dedifferenciálódnak. A tumor sejtek gyakran a gyorsabban energiát szolgáltató fermentatív folyamatokat választják a lassabban, de több energiát biztosító oxidatív légzési folyamatok helyett, így próbálván meg versenyelőnyhöz jutni az egészséges sejtekkel szemben. A gyors energiatermelést előtérbe helyezve önálló szaporodásba kezdenek és a test több pontján áttéteket („támaszpontokat”) hoznak létre. 35/81 oldal

Nem nehéz felfedezni a párhuzamot a korlátlanul növekvő nemzetközi vállalatokkal. Korlátozásuk vagy büntetésük helyett azonban itt azt a megoldást javaslom, hogy ébresszünk bennük betegségtudatot. Hagyatkozzunk az alapvetően egészséges szervezet öngyógyító képességére, mielőtt kényszergyógykezelést kellene elrendelni. Így a gazdaság szereplőinél az egyéni sejt hatékonysága helyett a szervezet hatásossága válhat célfüggvénnyé. 3. Versenyképesség helyett boldogság. Tekintetünket harmadszor is a természetre vetve azt látjuk, hogy az nem kizárólag korlátlan versenyből áll, hanem kismértékű versenyből és nagymértékű kooperációból. Helyi szinten ugyan zajlik a verseny, de csak az idő kis részében, s a territóriumok átlépése nélkül. Konrad Lorenz Nobel-díjas etológus ezt kiválóan kimutatta az Ember voltunk hanyatlása c. könyvében [2002]. A gazdaságban választhatunk, hogy világméretű szabad kereskedelemmel egy óriási versenyben akarunk indulni, vagy megelégszünk a helyi versennyel. Minél több, kicsi, korlátozott verseny van, annál több a nyertes, annál többen élnek meg a gazdaságból. Minél korlátlanabb a verseny, annál kevesebb a nyertes, s persze annál nagyobb a nyereség. Visszatekintve az első két pontra, az ugyan hatékonyabb és gyorsabb növekedést eredményez, ám a másik oldalon már távolodunk a Pareto optimumtól, a folyamatos gazdagodás fenntartása a nyomor fenntartásán keresztül lehetséges. A közlegelő megtelése után már nem csak a mások által teremtett értékek meg nem fizetéséről van szó, hanem a biokapacitás soha nem látott importjáról is, a fejletlen országokból. Merőben Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

furcsa helyzet ez egy olyan gazda(g)ságban, ahol a több pénz már nem hoz több boldogságot. Az adaptációra képes gazdasági döntéshozók tehát a GDP vagy egyéni haszon növelése helyett a békés egyensúlyra, s a társadalmi különbségek csökkentésére kell, hogy koncentráljanak. Első lépésként tudati szinten kell leszámolnunk a hatékonyság-mániával. Hatékonyság helyett a hatásosság szempontjait kell, hogy szem előtt tartsuk, végül elsősorban saját régiónkat, országunkat, fizikailag körülhatárolható célpiacunk anyagi szükségleteit kell kielégítenünk. A korábbi alternatív közgazdasági elméletektől eltérően meggyőződésem, hogy nem érünk el komoly eredményt, ha a jelenlegi paradigma hiányosságait próbáljuk helyenként kiigazítani (pl. internalizálni a külső gazdasági hatásokat, bevezetni a szennyezési jogok piacát). A hatékonyság időnkénti megtagadása, vagy a vállalati stabilitás a növekedés helyett idegenül hat a mai rendszerben. A kétszáz évig remekül működő repülőgépünknek nem lehet menet közben kicserélni a szárnyát, de még túl sok szegecsét sem. Ha viszont lassul a gépünk, jól tesszük, ha a lezuhanás előtt magunk békében a földre kormányozzuk, s közben elkezdünk építeni egy másikat, amelyik már jobban alkalmazkodik az aerodinamika időközben felfedezett összefüggéseihez. Az aerodinamikát itt a természet törvényei adják, amelyeket a társadalmi elméletek mindig is szívesen másolták, az új gépet pedig bionómiának nevezhetjük. Ha definíciót is rendelünk hozzá -némileg túlfeszítve ezen cikk kereteit- azt mondhatjuk, hogy a bionómia az élet törvényeinek gondos tanulmányozásán alapuló közgazdaságtan, amelynek célja az élet -kiemelten az emberi közösségek- szolgálata. A repülőutat tehát tengeren túlinak képzeljük, ahol a gép leszáll egy meleg-tengeri szigeten, 36/81 oldal

az utasok élvezik néhány napig a trópust, majd új géppel utaznak tovább. Ez az állomás a jólét, de innen tovább kell haladnunk a következő cél, az élet megőrzése és szolgálata felé. A Valóban Felelős Vállalat Tegyük fel, hogy valaki elfogadja a fentieket, mint egy újfajta makrogazdasági logikát, amely immár nem követ-

kezménye és hű szolgája a mikro-szintű növekedésnek, hanem célként és fölérendeltként szerepel. Hogyan lehet mindezt lefordítani, „visszabontani” a mikroökonómia szintjére (3 3. táblázat)? Az első oszlopban lévő vállalat a főáramú gazdasági logika alapján működik, míg a második oszlopban leírt már a megtelt közlegelők okozta megváltozott helyzetre reagál.

Hagyományos vállalat A szállítási távolság csak a költségek tekintetéSzállítás ben számít, cél az olcsó beszerzés és minél nagyobb piac. Ennek elérése nem a cég feladata, hanem az államé, egyházaké, társadalmi szervezeteké. Igazságosság Cél a hatékonyság, olcsóbb termékek előállítása jobb minőségben. A fogalom nem érthető. Gazdasági szereplőknek Ökonomiztermészetes célja a gazdaságosság. mus

Valóban Felelős Vállalat Szállítási teher minimalizálandó, távolsági szállítás csak nagyon indokolt esetben. Törekvés helyi beszerzésre, piacokra. Bár a fő cél nem az igazságosság növelése, a cég tevékenységével nem erősítheti az igazságtalanságot. Méltányos kereskedelem, munkabérek, és körülmények. Érthető a különbség a gazdaság és a gazdasági mánia között. A gazdaságosság fontos feltétel, de nem fő cél. Cél a növekedés – mindenáron. A versenykéCél az optimális méret. A túlnövekedés éppesség és a piaci erő ezzel arányosan nő, a mé- pen olyan veszélyes, mint ha csenevészek retgazdaságosság törvénye szerint a növekevagyunk. Meg kell találnunk a piaci helyünMéret déssel csökkennek a relatív költségek. Aki nem ket és hosszútávon fenntartható hozamuntapos, azt eltapossák. Évről évre növekvő jöve- kat. Hosszútávon állandó, s nem növekvő delem kell. jövedelem kell. Azt állítjuk elő, amire fizetőképes kereslet van. Olyan terméket, tevékenységet keresünk, Minden megengedett, amit a törvények nem til- aminek igazán helye van egy fenntartható tanak. A termékeink iránti kereslet (igények) ak- világban. Nem minden jó, amit szabad. VaTermék tív növelése kötelező. lódi szükségleteket elégítünk ki, s nem keltünk igényeket. Ott viszont vállaljuk a versenyt.

3. táblázat A Valóban Felelős Vállalat [2008] ismérvei


37/81 oldal

Ha a hagyományos vállalatok által játszott játéknak globalizáció a neve, akkor a Valóban Felelős Vállalatok által játszottnak lokalizáció (4. táblázat). A globalizált világban a nagyvállalat célja az, hogy világelső legyen, de legalábbis bent legyen a fogyasztási piacok 70-90%-át ellenőrzése alatt tartó 4-5 legnagyobb szereplő között. Az innovatív kisvállalatok célja a beszállító láncba való betagozódás. A lokalizálódó világban a fenti előnyök hátrányokká válnak, itt a cél a helyi gazdaságok önállósága, legalább az emberek jólétét leginkább meghatározó termékek és szolgáltatások piacainak esetében. Globalizáció

globalizáció csökkenne, azaz lokalizálódna a gazdaság. Ennek jellemzőit szintén táblázatos formában foglalhatjuk össze (az első oszlop megnevezései nem átfogóak, csak a szemléltetést szolgálják). 3 forgatókönyv Az itt következő okfejtés lényege nem az, hogy megjósoljuk, milyen irányt vesz a világ alakulása, azaz melyik forgatókönyvre van a legnagyobb esély. Ehelyett modellünket vizsgáljuk a három legvalószínűbb forgatókönyv tükrében. A kérdés tehát így merül fel: ha a gazdaság néhány szereplője, vagy akár a nemzetgazdaság egyre több döntéshozója magáévá teszi a fentiekben leírtakat, azaz nemzetközi versenyképesség helyett a lokalizációra törekszik, csökkenti a szállítási távolságot, a gazdasági növekedést önként korlátozza stb., hogyan fog alakulni relatív pozíciója az események gyökeresen eltérő lefolyása esetén? Az 5. táblázat baloldali három oszlopa oksági sorrendben mutatja a három szféra fejlődését, jobboldali két oszlopa pedig az egyes játékstratégiák leírását és nyereségét. Látható, hogy a katasztrófánál sokkal kisebb az összes nyereség (1), addig a másik két forgatókönyvnél az összes nyereség sokkal nagyobb (3), de a nyereség eloszlása pontosan ellenkező.

Lokalizáció

Holland krumpli Élelmiszer a régióból Orosz gáz Energia helyben Plaza – szupermarket Termelési – értékesítési szövetkezetek Nagyüzem, iroda Értelmes munkahelyek – pl. biotermelés Rohanás, gyorsuló Több idő, lassabban növekvő verseny jövedelem

4. táblázat Új tendenciák a versenyképességben – ha kifullad a globalizáció Ha a jelenlegi tendencia visszájára fordulna, és elkezdenének elterjedni a Valóban Felelős Vállalatok, akkor a Forgatókönyv 1.Katasztrófák 2. Töretlen globalizáció 3. Erősödő lokalizáció

Globalizációs stratégia Biztos csőd: -1 Relatív nyertes: 2

Relatív vesztes: 1

Gazdaság Természet Társadalom

Lokalizációs stratégia Van esélye: 1 Relatív vesztes: 1 Relatív nyertes: 2

5. táblázat Forgatókönyvek és hatásaik Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

38/81 oldal

1. Katasztrófa forgatókönyv: a közlegelő összedől Minden előrejelzés tartalmazza ezt a baljós jövőképet, amelyet Hetesi Zsolt frappánsan jellemez: „A jövő – amely tulajdonképpen nincs is”. Éghajlati és erőforrásválság (Worldwatch Institute, Al Gore, IPCC), nagy népvándorlások, háborúk a vízért és az alapvető erőforrásokért jellemzik a katasztrófa forgatókönyvet. Ennek lényege, hogy a természeti ellátó rendszer az ember túlfogyasztása (s egyesek szerint a túlnépesedés) miatt nem képes ellátni feladatát, azaz a közlegelő hozamai drasztikusan lecsökkennek, ami katasztrofális hatással lesz az emberiségre. Ebben a lehetséges jövőben a gazdaság további, erőltetett növekedése felborítja a természet egyensúlyát, amitől egyfelől maga a gazdaság is összedől jelenlegi formájában, ami súlyos társadalmi drámákat idéz elő. A globalizációs stratégiát folytató vállalat egyik percről a másikra elveszti létbiztonságát. A távoli alapanyagés energiaellátás akadozik vagy megszűnik, a luxusvásárlások leállnak, a tőzsdék és a bankok bezárnak. A tovagyűrűző hatás felborítja a jól működő rendszert. A gazdag országokban élő emberek már nem azzal foglalkoznak, hol tudják biztonságban és minél nagyobb gyarapodásban pénzüket, számukra egyszerre ugyanaz lesz a probléma, mint a fejlődő országokban élő milliárdoknak: hogyan tudok fennmaradni, ellátni alapszükségleteimet. Ha nem valami totális és hirtelen katasztrófát képzelünk el, -ahol természetesen a gazdaság, mint olyan megszűnik létezni- hanem az állapotok normalizálódásával és új egyensúlyra beállásával számolunk, akkor azok a gazdasági szereplők lesznek a nyertesek, amelyek alapvető jószágokkal látják el az adott régiót, amelyben működnek. Kevesen fogják új autó vagy elektronikai termék vásárláMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

sán törni a fejüket, ellenben nagy bajban lesznek azok a régiók, ahol a mezőgazdaság és a helyi élelmiszeripar nem létezik, vagy a korábbi rossz fejlesztések miatt már nem működőképes. Az emberek elsősorban tiszta ivóvízre, egészséges ételre, télen pedig melegre vágynak majd. A globális ellátási rendszerbe mélyen betagozódott cégek és e rendszert kiszolgáló országok vagy hirtelen váltanak, vagy az elsőkből az utolsók lesznek. Sokkal kisebb veszteséget szenvednek majd el az alacsony GDP-jű országok, ahol az élethez szükséges szolgáltatások nagy része még mindig a pénz közvetítése nélkül történik. 2. Töretlen globalizáció: a közlegelő még nem telt meg Előfordulhat, hogy a cikk elején kifejtett diagnózisunk hibás, a közlegelő látszólag megtelt ugyan, de az emberi találékonyság megoldja a gondokat. A technikai fejlődés (hatékonyság és helyettesíthetőség), valamint a piaci mechanizmusok továbbra is növelik a hozamokat, tehát képesek vagyunk a közlegelő eltartó-képességének töretlen fokozására. Bár kevesen állítják, hogy ez a helyzet, a nagy gazdaságok kivétel nélkül ebben a szellemben élnek. Az Európai Unió tudásgazdasággá kíván válni, a világ legversenyképesebb régiójává. Kína hajlandó bármilyen alacsony színvonalú termelésre, ha cserébe a világ vezető gazdasági nagyhatalmává küzdheti fel magát, az USA vonakodása közismert a globális klímaváltozás puszta tényének elismerése tekintetében. A gazdasági növekedés továbbra is érinthetetlen szent tehén, fogyasztás visszafogása vagy az elosztási rendellenességek kiigazítása fel sem merül. A klímaváltozást pusztán technikai és piaci eszközökkel akarjuk megoldani, divatos téma a CO2--elnyeletés, a szennyezési jogok kereskedelme, a hibrid autó, a 39/81 oldal

biomassza hasznosítás. Bűvszó lett az energiahatékonyság. Kevesen vetnek pillantást az energiahatékonyság valóban szépen alakuló görbéje mellett az összes energiafogyasztáséra, amely sajnos nem vesz tudomást a decoupling elméletről, s töretlenül nő. Őszintébbek lennénk önmagunkkal, ha az energiahatékonyságot energiatermelékenységnek hívnánk, hiszen a javulás sosem kevesebb, mindig több összfogyasztást eredményez, mind vállalati, mind nemzetgazdasági szinten. Fel sem merül a főáramú vitákban, hogy egy alapvetően erkölcsi problémát (felelőtlen túlfogyasztás) nem lehet technikai eszközökkel megoldani. A nemzetközi pénzügyi válság, különösen, ha átterjed a reálgazdaságra, most biztosítékként működik, ám a banki segélycsomagokkal megpróbáljuk rövidre zárni az áramkört. Meggyőződésem, hogy ezek nem jelenthetnek hosszú távú megoldást, hiszen a magánbankoknak eladósodott állam nem mentheti meg a magánbankok nagyobb tömegét a csődtől. Münchausen báró nem képes kirángatni magát a mocsárból saját üstökénél fogva… Ha mégis feltesszük, hogy az áramkör így is működőképes, azaz a fejlett gazdaságok eljuthatnak a szétválás (decoupling) állapotába, ahol immár a környezetterhelést nem növelve gazdagodnak, s az Easterlin paradoxon ellenére ez további boldogsággal tölti el a társadalom tagjait, akkor a lokalizációs stratégia kevésbé hatékony, mint a globalizációs. A drasztikus árverseny miatt az emberek nem választják a helyit, jó minőségűt, környezet-barátat, ezért nem is éri meg ezek szerint termelni.

száll a szigeten, az utasok pihenés közben elgondolkodnak. A nagyvállalatoknak nyilvánvaló veszteséget jelent mindez a mostani állapothoz képest, hiszen piacuk beszűkül, helyivé válik. Elvesztik a méretgazdaságosság nyújtotta előnyöket, ha méretüket meg is tartják, helyi egységeiknek növekvő autonómiával kell testreszabott megoldásokat nyújtaniuk a kisebb, helyi piacokra. Ez azt jelenti, hogy a reálszférában újra több ember és kevesebb gép dolgozik, a nagyvállalati lét újra inkább a munkáról, mint a profitról szól. A nagy szereplők kezében összpontosuló, kisebb keletkező nyereségnek immár nagyobb része marad a helyi leányvállalatoknál. A felszabaduló energiákat a kisvállalatok és egyéni vállalkozások „kapják”, akik eddig egyre inkább kiszorultak a globális ellátási láncból, azok ismét piacot nyernek. Nézzük ezt az egyszerű számtanpéldát a valószínűség számítás szabályai szerint. Ha egyforma esélye van a három forgatókönyvnek, a lokalizációs stratégia nyer (4 pont haszonnal a 2 ellenében). Jóval nagyobb, mint 50 százalékos esélyt kell tulajdonítanunk a globalizációs forgatókönyvnek, mint a másik kettőnek együttvéve (pesszimistáknak pl. 40%+10%), hogy továbbra is megérje globalizációs stratégiát folytatni. Melyik lesz a világ 100 legnagyobb vállalata közül az első, amely önként és deklaráltan megáll a növekedésben? Nem tagadom ugyanakkor az úttörők előtt álló nehézségeket. Ironikusan fogalmazva nehéz megjósolni, mi történik egy mindent elsöprő hullám és egy leküzdhetetlen akadály találkozásakor…

3. Erősödő lokalizáció: még visszafoghatjuk a teheneket A harmadik forgatókönyv szerint a repülőgép nem zuhan le, de továbbrepülni sem képes. Rendben leMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

40/81 oldal

Irodalom Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa [2007]: Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, Szent István Társulat, Budapest. Juliana Barbassa [2008]: Survey: 36% of bee hives lost in U.S., USATODAY, 5/7/2008. Baritz Laura OP [2008]: Új bort új tömlőkbe? Önérdek, piac és profit az utilitarizmus és az erényetika tükrében, Valóság, 2008/2, 1-14. Robert Black, Saul Morris, & Jennifer Bryce [2003]: Where and Why Are 10 Million Children Dying Every Year? The Lancet 361: 2226-2234. Herman E. Daly [1991]: Steady-State Economics, Island Press, Washington, D.C. Jeff Goodell [2007]: The Prophet of Climate Change: James Lovelock, Rolling Stone Magazine, November 1, 2007. Alfred Gore [2006]: An Inconvenient Truth, Rodale Books. GFN, WWF, ZSL [2007]: Living Planet Report 2006, Global Footprint Network, World Wildlife Fund, Zoological Society of London, www.footprintnetwork.org Garrett Hardin [1968]: The Tragedy of the Commons, Science, 162 (1968), 1243-1248. o. Hetesi Zsolt [2008]: A felélt jövő – A Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoport helyzetértékelője, FFEK, Budapest. Tim Kasser [2005]: Az anyagiasság súlyos ára, Ursus Libris, 2005. Kerekes Sándor [1989]: A környezetgazdaságtan alapjai, Aula, Budapest. Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

David C. Korten [1995]: When Corporations Rule the World, Kumiran Press and Berrett-Koehler Publishers. William Forster Lloyd [1833]: Two Lectures ont he Checks to Population, Oxford, England, Oxford University Press. Konrad Lorenz [2002]: Ember voltunk hanyatlása, Cartaphilus, Budapest. Paul A. Samuelson, William D. Nordhaus [1990]: Közgazdaságtan, KJK, Budapest. Ernst Friedrich Schumacher [1973]: Small is Beautiful – A Study of Economics as if People mattered, Blond & Briggs. Bernd Senf [2005]: Der Tanz um den Gewinn, Gauke, Kiel. Adam Smith [1776]: An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations, online verzió: http://www.onlineliterature.com/adam_smith/wealth_nations Pál László [2008]: Közösség – felelősség – személyesség, MTESZ: Országos Környezetvédelmi Konferencia, 2008. október 29, Balatonfüred. Tóth Gergely [2007]: A Valóban Felelős Vállalat, KÖVET, Budapest. TVE [2007]: Helyi termékekkel az éghajlatváltozás ellen, Budapest. UNDP [2008]: Stratégiai javaslat a Magyar Köztársaság Kormánya számára a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának ösztönzésére, Budapest. _________________________________________________

41/81 oldal

A minőség a fenntartható fejlődésért Egy rég elfeledett teoretikus újrafelfedezése Tóth László - Tóth Csaba László 2012 júniusában lesz 20 esztendeje, hogy Rio de Janeiróban az ENSZ megrendezte a Környezet és Fejlődés Konferenciát, amelyen a világ szinte minden állama igen magas szinten képviseltette magát. A konferencia egyik eredménye a „Feladatok a XXI. századra (Agenda 21)” című dokumentum, amelyet a Fenntartható Fejlődés átfogó programjának is tekinthetünk. A húszéves évfordulóra megjelent a WWF szokásos kétévenként publikált „Élő Bolygó” nevet viselő jelentése, amely a fenntarthatóság problémájának igen akut voltát mutatja. Nem kevesebbet állít a tanulmány, mint hogy a jelenlegi növekedési ütemben 2030-ra már két Földbolygó sem bizonyulna elegendőnek az emberiség számára. Érdemes tehát egy kissé visszatekinteni az évforduló, és a közelmúlt történései kapcsán, de egy kissé más aspektusból.

nak, illetve összességében egy olyan világfelfogást képviselt, amelynek létjogosultságát manapság kezdik csak igazán értékelni.

A fenntartható fejlődés kifejezést meghallva, alighanem legtöbbünknek valamiféle környezetvédelemmel kapcsolatos fogalom jutna eszébe. A fenntartható fejlődésnek valóban lényeges eleme a környezetvédelem, azonban jóval komplexebb fogalomról, nézetrendszerről, és ezekből fakadó cselekvési hozzáállásról van szó.

A fenntartható fejlődés, bár mint látni fogjuk gondolatisága már jóval korábban is megjelent, az elmúlt évtizedekben kiemelten fontos lett. Ennek oka az egyre intenzívebbé váló globalizáció. Ez nem csak a határok lebomlását, a távolságok csökkenését jelenti, hanem az egyre növekvő interdependenciát is, továbbá az a hatása, hogy az erőforrásokhoz való hozzájutás, illetve ezek kiaknázása jóval könnyebbé vált a gazdasági szereplők számára.

Dolgozatunk célja, hogy bemutassuk, a fenntarthatóságnak milyen fontos aspektusai léteznek, illetve, ezek milyen összefüggésbe hozhatók a minőséggel, a hatékonyság növelésével. Ennek keretei között pedig kiemelt figyelmet fordítunk egy korai, saját korát jóval megelőző személyiség tevékenységére, akiről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy előfutára volt mind a fenntartható fejlődés gondolatának, mind pedig a modern minőségbiztosításMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

Dolgozatunkban először röviden bemutatjuk a fogalom keletkezéstörténetét, majd definiáljuk, mit is értünk fenntartható fejlődésem, ennek pontosan milyen aspektusai léteznek. Ezt követően kiemelten foglalkozunk Stuart Chase, huszadik század folyamán élt amerikai könyvelő (sic!) tevékenységével, bemutatván milyen nézőpontból, aspektusból tekintett a világra és működésére, illetve milyen úttörő jellegű gondolatokat fogalmazott meg fenntarthatóság, hatékonyság, minőség vonatkozásaiban. Miért kiemelten fontos ez manapság?

Lányi András fogalmazta meg, hogy a gazdasági hatalom, és az erőforrások fölötti rendelkezés példátlan koncentrációja nehezebbé teszi e hatásokkal való szembefordulást, így kiszolgáltatottá az egyes államokat, vagy kisebb egységeket. 42/81 oldal

A határok megszűnése továbbá azt is eredményezi, hogy a gazdasági szereplőknek nem kell azokkal a fejlettebb országokban meglevő korlátokkal számolni, amelyeket például környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi, vagy a munkavállalókat védő szabályok alkotnak, mivel e szereplők könnyen „tovább állhatnak”, kiszolgáltatottá téve mind a humán, mind pedig a környezeti erőforrásokat. Gyulai Iván úgy fogalmaz erről a jelenségkörről, hogy „(a) tőke kihelyezése a gyarmatosítás legszalonképesebb eszköze…” A globalizáció hatásai tehát megerősítik azokat a trendeket, amelyek előhívják a fenntartható fejlődésről való gondolkodást. A bevezetőben említett Rio-i Konferenciának természetesen voltak előzményei is, idézzük fel ezeket címszavakban: A Fenntartható Fejlődés fogalmát nagyon sokan a Római Klubtól származtatják, 1968-ból, amikor egy olasz üzletember (Aurelio Peccei) és egy skót OECD szakember (Alexander King), egy, az emberiség jövőjével foglalkozó nem túl sikeres konferenciát szerveztek. A mérsékelt eredmény hatásának ellenére, de a téma fontosságára való tekintettel, létrehozták a „Római Klub” néven ismert szervezetet. Érdekesség, hogy a Klub székhelye nem Róma, hanem Hamburg volt, ahonnan a svájci Winterthurba költöztek 2008-ban. A Római Klub 1972-ben került a figyelem középpontjába, amikor az MIT szakembereivel elkészítették „A növekedés határai – The Limits to Growth” című tanulmányt (melyet Meadows-jelentésként is ismerhetünk), amely elég sötét képet festett az emberiség jövőjéről. Ennek hatására hozta létre az ENSZ az úgynevezett Brundtland-bizottságot (Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnök-asszony vezetésével). A bizottság 1987Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

re készíti el a „Közös Jövőnk – Our Common Future” című jelentését, amelyben meghatározza a Fenntartható Fejlődés fogalmát, alapelveit, feladatait. Vajon tényleg csak az utóbbi 45 évben figyeltünk fel az általános értelemben vett környezetünk és tevékenységünk nem elfogadható állapotára? A válaszunk egyértelmű: nem! Gyulai Iván egyik munkájában Karl Marx 1844-es egy megállapítására hivatkozik. Marxot idézve írja, hogy nem vagyunk a föld tulajdonosai, legfeljebb birtoklói és haszonélvezői, akiknek a jó családapa módján kellene rá vigyázni, a következő nemzedékekre is átörökíteni. Tóth Gergely hívja föl rá a figyelmet, hogy manapság is divatos a fenntartható fejlődés mellett való kiállást, valamiféle „új kommunizmusnak” nevezni. Ezekre a nézetrendszerekre még a későbbiekben kitérünk. Előbb említett szerzőnek a vállalati felelősségről írott művében is bőven találhatunk régebbre történő utalásokat. Az előzmények bemutatását követően most már nem térhetünk ki az elől, hogy egy pontos definíciót, és megközelítést is adjunk a fenntartható fejlődés mibenlétéről. Mi a fenntartható fejlődés? A fenntartható fejlődés definiálása során nem tekinthetünk el nevezéktani kérdésektől. Vannak ugyanis olyan szakértők, akik szerint a fenntartható fejlődés eleve nem jó kifejezés, nem fejezi ki pontosan a mögötte álló tartalmat, eszmeiséget. Közéjük tartozik Lányi András szociológus, aki az ökológiai gondolkodásmód egyik legismertebb magyarországi képviselője. Lányi szerint ugyanis, ha már fejlődésről beszélünk, akkor az mindenképp minőségi jellegű, nem pedig mennyiségi változást hord. Tóth Gergely hasonlóképp hivatkozik Herman Daly szavaira: „A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt, hogy jobbak.” 43/81 oldal

Mint láthatjuk, a téma komoly szakértői nem egységesek a fogalomhasználatot illetően, mi mégis a „köznapi beszédben” elterjedt fogalmat kívánjuk használni. Ennek egyik oka az, hogy a legtöbb ember ezt érti a fogalom alatt, továbbá, hogy az Európai Unió Fenntartható Fejlődési Stratégiájára épülő Magyar Fenntartható Fejlődési Stratégia is ilyen értelemben használja A fenntartható fejlődés definíciója tehát e dokumentumok alapján a következő: A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, mely lehetővé teszi a jelen generációk szükségleteinek kielégítését, úgy, hogy ez nem veszélyezteti a jövő generációk azon lehetőségét, hogy szükségleteiket kielégítsék. Szükséges ezen túl szót ejteni a fenntartható fejlődés alapelveiről, illetve dimenzióiról, arról, amit Gyulai Iván csak a „Fenntartható fejlődés Pitagorasz-tételének” tekint. Az alapelvek a következők: ¾ Holisztikus megközelítés elve ¾ Nemzedéken belüli és nemzedékek szolidaritás elve ¾ Társadalmi igazságosság elve ¾ Tartamosság elve ¾ Integráció elve ¾ Helyi erőforrások hasznosításának elve ¾ Társadalmi részvétel elve ¾ Társadalmi felelősségvállalás elve ¾ Elővigyázatosság és megelőzés elve ¾ A szennyező fizet elve

közötti

Ezekre a későbbiekben mindenképpen érdemes lesz visszatérni, egyrészt azért, hogy bizonyítsuk, Stuart Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

Chase mennyire korát megelőzően gondolkodott bizonyos kérdésekről, továbbá, hogy ezen elvek minőségügyi vonatkozásait is fel tudjuk tárni. A fenntartható fejlődés Pitagorasz-tétele, avagy három pillére a következő: Társadalom, környezet, gazdaság. Ez a fogalom komplex voltát mutatja, nem lehet tehát kizárólag a környezeti, vagy kizárólag gazdasági, vagy kizárólag társadalmi vetületről beszélni, hanem csak a három területet komplexen, egymásra kölcsönösen odafigyelve lehet kezelni. Stuart Chase a fenntartható fejlődés -korát megelőző- teoretikusa Számunkra a fenntartható fejlődéssel foglalkozó tudósok közül az igazi előd Stuart Chase (1888 – 1985) az MIT-n végzett amerikai közgazdász és mérnök, aki apja könyvelési cégénél kezdte tevékenységét. Stuart Chase -nézetünk szerint- méltatlanul van elfeledve, amiben szerepe lehet annak is, hogy tevékenységének ideje alatt az Egyesült Államokban az általános közhangulat nem kedvezett társadalmi szempontú megközelítésmódjának. Ellenfelei még le is bolsevikozták, de nem tekinthetjük marxistának. (Láthattuk, hogy a fenntarthatóság fontosságát hangsúlyozókat minden korban szívesen sorolják valamilyen szocialisztikus eszmerendszer követőjének.) Stuart Chase az ún. „Progresszív korszak” jeles gondolkodója volt. Érdemes tisztázni, kik ezek a progresszívek, és mit képviseltek. A progresszív időszak a XIX. század utolsó évtizedétől tartott a múlt század húszas éveiig. A szó jelentéséből eredeztetően a progresszív mozgalom követői a társadalmi és politikai haladást tűzték maguk elé. Fontos hangsúlyozni, hogy ez egy konkrét korszak szellemi irányvonalát jelentette, nem szabad összeke44/81 oldal

verni a progresszív fogalom más, későbbi, politikai címkeként való felhasználásával. Tárgyunk szempontjából azt érdemes felidézni, hogy a progresszív korszak gondolkodói egyfajta tudományos menedzsment elterjesztését kívánták a gazdasági egységeknél megvalósítani.

inkább elszigeteltségben élő amerikai állam meghatározó szerepet fog játszani a Föld és népeinek sorsának alakulásában. Így Chase műve is egy sorozat részeként került megjelentetésre, a „When the War Ends” címke alatt.

Természetesen, mint ilyen szellemi mozgalomnak, voltak politikai konnotációi is, ettől nem tudta függetleníteni magát. Ezek közül kevésbé volt jelentős, hogy az Egyesült Államok világháborús elnöke, Woodrow Wilson is a progresszív gondolkodók közé volt sorolható, fontosabb volt az az általános vélemény, mellyel a kritikusai illették eme eszmei mozgalmat. A progresszív gondolkodásmódot valamiféle baloldali, liberális, vagy szocialista mozgalomként határozták meg. Ez azért érdekes, mivel vizsgálódásunk központi tárgya, a fenntartható fejlődés esetében is rendre ezek a jelzők jelennek meg. Az ilyen módon gondolkodókat jobb esetben is baloldalinak, rosszabb esetben egyenesen kommunistának tartják. Célunk többek között arra is rávilágítani, hogy milyen komoly összefüggések léteznek a korabeli „progresszív” gondolatok, illetve a fenntartható fejlődés elvei között, azokat a téveszméket nyilvánvalóan elhárítva és megcáfolva, hogy ezek „kommunista” eszmék, gondolatok lennének.

Chase könyve nagyjából három elkülöníthető részre osztható föl. Az elsőben rövid áttekintést nyújt az olvasó számára az első világháborút megelőző időszaktól egészen az írás megszületésének pontjáig. Ebben azokat a legfontosabb gazdasági jellegű változásokat öleli föl, amelyek a korszakot jellemezték.

Érdemes egy időre elidőzni Stuart Chase nézetrendszerénél, hiszen ennek ismerete jobban rávilágíthat arra, miért is volt már a két világháború között a szó mai fogalmi értelmében véve is úttörő a tevékenysége. Ehhez, érdemes az 1942-ben írt, „The Road We Are Traveling” című könyvét megvizsgálni, mivel túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez jól, globálisan foglalja össze az ő világképét. A mű keletkezéstörténete szorosan köthető a második világháborúhoz. A korabeli Egyesült Államokban tudatosult, hogy a háború korszakhatárt jelent az emberiség életében, és azzal is tisztában voltak, hogy a korábban Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

Chase egész életművében meghatározó szerepet kap a tervezés. Sokan emiatt kommunistának, bolseviknak tartották, pedig, ha a könyvét valaki figyelemmel olvassa, kiviláglik számára, hogy nem volt a sztálini szocializmus híve. A tervezést, mint a gazdaság hatékony megszervezésének elengedhetetlen eszközét vizsgálta. Kiindulópontja 1917, amikor az Egyesült Államok, az izolacionalizmust föladva belép az európai birodalmak háborújába. Ez olyan kihívás, olyan korban, amellyel előtte nem szembesülhetett az Egyesült Államok. Mind a hadviselés modern technikái, mind pedig az a tény, hogy az ellátmányt és a katonákat több ezer mérföldes távolságra kellett szállítani, komoly kihívás elé állította az egyébként iparilag rendkívül fejlett országot. Nem csoda, hogy az elején káoszos viszonyok alakultak ki, amelyet a War Industries Board felállításával, és az az általi szigorú tervezési és szervezési metódusok könyörtelen betartatásával tudtak kiküszöbölni. A háború -mint tudjuk- az entente és az Egyesült Államok győzelmével végződött, és meglehetősen komolyan átalakította a világ képét. Az Államok visszatért a Harding újonnan megválasztott republikánus elnök szavaival élve „normalitás” korszakába. Ismét a szabadpiaci 45/81 oldal

kapitalizmus nyert teret, amely a húszas években, egészen a nagy összeomlásig, komoly fejlődést hozott el Amerika életébe. Chase azonban figyelmeztet a fejlődés valóságos okaira: A fellendülés egyik motorja az autóipar expanziója volt. Ford T modelljének megjelenése után egy bő évtizeddel a tömeggyártású autók tömegével terjedtek el az Egyesült Államok polgárai körében, ami az iparnak is folyamatos keresletet jelentett. Kedvezett továbbá az autóipar fejlődésének az ország földrajzi adottsága: Nagy területek, az ország középső részén óriási távolságok, mind-mind a motorizáció fejlődésének rugói voltak. A fejlődés másik mozgatója az építőipar fellendülése volt. Ha valaki ma Amerikára gondol, komoly eséllyel New York, vagy más városok felhőkarcolói jutnak eszébe. Ki ne ismerné az Empire State Buildinget, vagy épp a Chrysler Building sziluettjét. Ezek szimbolizálják a két világháború közötti Amerika fejlődését és gazdagságát. Stuart Chase ugyanakkor tisztában volt azokkal a tényezőkkel is, amelyek felhívták a figyelmet arra, hogy a példátlan fejlődés nem tartható, a szabadpiaci kapitalizmus azon formája csak korlátozottan alkalmas a gazdaság működtetésére, és egy idő után a válság be fog következni. Mint tudjuk 1929 őszét követően példátlan válság zúdult az egész világra, amely közvetett módon hatott a második világháború kitörésére is. Ezek a tényezők egyértelműen meghatározták a háború utáni viszonyokat, éspedig nemcsak az Egyesült Államokra, hanem, minthogy igazi nagyhatalomról van szó, az egész világra is. Szerzőnk a következőképp foglalja őket össze: Először is, jelentős technológiai fejlődés következett be. Ennek előnyeit mindenki érezhette, azonban azzal is Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

együtt járt, hogy bizonyos munkafolyamatok elvégzéséhez kevesebb élőmunka vált szükségessé. A primer és szekunder szektorból ebben az időszakban kezdett el tömegesen áramolni a munkaerő az ún. „szolgáltatások” szférájába. Demográfiai szempontból is változások következtek be, a korábbi népességrobbanást követően stabilizálódott a lakosság száma, és ez törvényszerűen a társadalmi korfa átalakulását is jelentette. Speciális, az Egyesült Államokra vonatkozó faktor volt, hogy nagyjából erre az időszakra „telt meg” a nagy területű ország, nem volt lehetőség további területek meghódítására. Már a korábbi természetes faktorok következményeiként, de szintén nagyon fontos befolyásoló tényezőként több jelenséget is beazonosít. Az egyik az interdependencia, nevezetesen, hogy a társadalom egyes tagjai egyre inkább specializálódnak, ennek -és a modern termelési technikáknak- köszönhetően az egyes termékek, vagy tevékenységek előállításához mind több és több szereplő szükséges, vagyis, hogy a társadalom tagjai egyre inkább kölcsönös függésbe kerülnek a másik munkájától. Stuart Chase egyik legfontosabb -és mindenféle társadalomkritikai attitűd nélkül is a mai viszonyokra is leginkább vonatkoztatható- megállapítása volt, hogy megszűnt a klasszikus szabad versenyes kapitalizmus. Ez pedig nem valamiféle szocialisztikus kormányzati tevékenységnek, vagy adminisztratív korlátnak volt köszönhető, hanem maguk a versengő kapitalizmus szereplői érték ezt el, tevékenységük következményeként. Itt arról van szó, hogy a bizonyos iparágakat uraló cégek egyre nagyobbak és egyre kevesebben lesznek. Ez pedig oligopóliumok kialakulását eredményezi. Példaként 46/81 oldal

ismételten az autóiparhoz fordul. A két világháború között az Államok autóiparát három nagy cégbirodalom, a Ford, a Chrysler, illetve a GM uralta. Ezek felosztották maguk között a piacot, ilyen kevés és ilyen nagy-hatalmú szereplő uralma pedig megszünteti azt a fajta szabad versenyes kapitalizmust, amelyet még Adam Smithtől eredeztethetünk. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy vélekedett a nagy klasszikus, Smith a versengő piacgazdaságról: Ő ezt kizárólag helyben, sok kicsi ténylegesen versengő vállalkozó között tartotta elképzelhetőnek. Túlzás nélkül állítható tehát, hogy Chase már hetven esztendővel ezelőtt felismerte, hogy mennyire is félreértelmezik Adam Smith nézeteit a szabad versenyes kapitalizmusról. Ennek pedig nagyon fontos és érdekes aktualitásai is vannak, ezekről azonban később… Mindezen fenti tényezők következtében elkerülhetetlenné válik a kormányzatok erőteljes beavatkozása, gazdasági szerepvállalása, egy tervezésen alapuló rendszer kialakítása. Ismét érdemes aláhúzni, hogy nem szocializmusban gondolkozik, ezt ő maga is megerősíti. Az új, háború után létrejövő rendszernek az egyszerűség kedvéért az X nevet adja. Ennek szerinte a következő jellegzetességei lesznek: Komoly szociális háló, a szegények védelmezése, a gazdagok adóztatása. Erős, központosított kormányzat, mely kontrollálja a pénzügyi szektort, a foglalkoztatáspolitikát, a külkereskedelmet, a nemzet anyagi és humán erőforrásait, a szállítást, az agrárszektort, továbbá a tömegkommunikációt. Utóbbi mentén, kicsit részletesebben is ismételten ki kell térni Chase nézetrendszerére, Nevezett korszak, amelyről a mű szól, a tömegkommunikáció elterjedésének a Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

kora. Chase nincs jó véleménnyel a tömegkommunikációról, mivel azt propagandára, tulajdonképpen a társadalom tagjainak megtévesztésére használják. Ezért tartja nagyon szükségesnek, hogy a kommunikációs csatornák komoly állami kontroll alatt legyenek – védve a fogyasztókat, az állampolgárokat. Mai gondolatmenettel, értékeléssel azt is mondhatjuk, Stuart Chase hetven évvel ezelőtt a cenzúra bevezetése mellett érvelt. Ez pedig nyilvánvalóan ellentmond a képviseleti alapon működő demokráciákról alkotott jelenlegi képnek. Persze Chase nem volt egyedül azzal a véleményével, hogy a tömegkommunikáció komoly veszélyeket rejteget a társadalom számára. Az első világháborút követően vált elterjedtté a kommunikációt vizsgáló kutatók körében a Lasswell nevéhez köthető lövedékelmélet, amelynek lényege, hogy az állampolgárok úgy vannak kitéve a tömegkommunikáció hatásainak, mint a tényleges lövedékeknek. Bár emezt később több másik elmélet is vitatta, egyértelmű, a korszakban Chase nem állt egyedül lesújtó véleményével. A mai összefüggéseket vizsgálva pedig szintén elgondolkodtató, hogy milyen hatalmat is adtunk a tömegkommunikáció kezébe. Ezekről részletesen majd a globál- kapitalizmust elemző részben. Visszatérve Stuart Chase X társadalmára, megállapíthatjuk, hogy akkoriban szinte egyöntetű volt a vélekedés (optimizmus?), hogy a háborút követően. egy hasonló rendszer felépülése, kiépülése várható. Ma már persze látjuk mi történt, mi is zajlott le a világháborút követően. A világ egyik felét eluralta a bolsevik típusú szocializmus, amely minden reformkísérlet ellenére végül is bukásra volt ítélve. Az úgynevezett nyugati világban minderre egyfajta válaszként alakult ki az úgyne47/81 oldal

vezett jóléti állam (welfare state) modellje, amely emlékeztethet arra, amit Chase is felvázolt az X társadalomról szóló munkájában, bár kevesebb állami kontrollal, és inkább a szereplők közötti együttműködéssel. Gyökereit talán a svéd modellhez eredeztethetjük, amire már 1942.-ben is, mint a fejlődés egyik lehetséges módozatárat szerzőnk is hivatkozott. Nagyon röviden összefoglalva a lényeg az, hogy a társadalom minden tagja részesülhessen egy viszonylagos biztonságban és jólétben, ennek érdekében pedig a tőke is olyan önkontrollt követ, amely során figyelembe vette a társadalom tagjainak érdekeit is. Mára elcsépelt dolog lett a jóléti állam válságáról, vagy akár bukásáról beszélni. A hetvenes-nyolcvanas évektől kezdődően ugyanis a világgazdaság alakulása egészen más irányt vett a globalizáció folyamatai miatt. Mára úgy tűnik, hogy valahogyan visszajutottunk az első világháborút megelőző szabad versenyes kapitalizmus időszakához. A váltásnak természetesen elméleti-ideológiai alapja is volt, az ún.”Csikágói iskola”, melynek legnevesebb gondolkodói a közgazdász Friedrich von Hayek, illetve Milton Friedman voltak. A 21. század kezdetére nagyon úgy tűnhetett, hogy végül is az ő elgondolásaik lesznek a „győzedelmesek”, Chase, illetve későbbi követői pedig szépen lassan az utópisták közé lesznek elkönyvelve. Jóllehet a klímaváltozásról, az egyenlőtlenségek növekedéséről, vagy az erőforrások kimerüléséről már több vészjósló hang is felmerült, az igazi vészcsengő a 2008ban kezdődő, és máig véget nem érő, nagy gazdasági világválság lett. Bár a nagyhatalmak, és az Európai Unió kormányai mindent megpróbálnak a válság visszafogására, illetve a folyamatok normalizálására, egyre inkább úgy tűnik, hogy paradigmatikus változás előtt állunk. LátMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

hatóan a szereplők egyelőre azért tesznek erőfeszítéseket, hogy „azért változtatnak, hogy a lényeg ne változzék”, azonban az először pénzügyi, majd reálgazdasági, majd regionális válság kiemelte a korábban legyintéssel elintézett folyamatokat is. A fenntartható fejlődés gondolata egyre erősebben kopogtat az ajtón, bebocsátást követelve. Ez pedig felértékeli számunkra Stuart Chase munkásságát is. Stuart Chase gondolatainak aktualitása Az általunk vizsgált szerző gondolkodásmódjának egyik központi elemére lelhetünk, amikor az igazságos profit mibenlétét érintő gondolatait olvassuk. Stuart Chase szerint az igazságos profit nem lehet minden mértéken felüli, és nem szabad, hogy egy gazdasági egység tevékenységének középpontjában a profit hajszolása legyen. Eléggé lesújtó véleménnyel bír az ún. „üzletember” típusú vállalatvezetőről, akinek a legfontosabb célja minél rövidebb idő alatt, minél kisebb befektetéssel, minél nagyobb profit elérése. Az ilyen tevékenység ugyanis csak a veszteségek, illetve a fölösleges tevékenységek arányát fogja növelni. A veszteségekkel kapcsolatban is sajátos nézőpontot foglal el, hiszen annak nem pénzbeli mérését tartja szükségesnek. Ez a gondolkodásmód egy sajátos alapfilozófia, amely mind korának, mind az azóta is uralkodó nézetrendszernek ellentmondva emel ki fontosabb kategóriákat a tisztán anyagi szempontok fölé. Megközelítésének középpontjában a veszteségek egyfajta szélesebb, filozofikusabb kontextusban való értékelése volt. Chase munkásságának vizsgálata alapján kijelenthető, hogy alapvetően vetette meg a luxusfogyasztást célzó javak előállítását, és azoknak fogyasztóit is. Gondolkodásmódja középpontjában sokkal inkább az emberi alapszükségletek mindenki számára elérhetővé tétele állt. 48/81 oldal

Nyilván ebbe a koncepcióba nehezen illeszthető be bármiféle luxustermelés/fogyasztás. Az öt alapvető emberi szükségletet a következőképp látta: élelmezés, lakhatás, ruházkodás, egészségügy, oktatás. Ebből is látható, hogy Stuart Chase évtizedekkel ezelőtt is a fenntartható fejlődés humán dimenziójának legalapvetőbb tényezőit tartotta meghatározónak. Gondolkodását tekintve is azt láthatjuk, hogy az általa megállapított prioritások megfeleltethetők a fenntartható fejlődés modern követelményeinek. Az ipart, és a gazdaságot összességében úgy képzelte el, hogy annak elsősorban a társadalmi, emberi szükségletek kielégítése a célja. Az iparban dolgozók számára is az egyik elsőrendű cél, hogy „élvezni tudják munkájuk gyümölcsét”. Mai viszonyainkra, illetve a mai gondolkodásmódok közötti különbségekre kivetítve látható, hogy már a két világháború között is a fenntartható fejlődés nézetrendszerének megfelelő véleményt fogalmazott meg. Ennek egyik lényeges eleme, hogy a veszteségekre fókuszáló tanulmányában veszteségként határozta meg azt a fogyasztást, amely túlmutat az alapvető emberi szükségletek kielégítésén. Innen érthetővé válik a luxusfogyasztás iránt mutatkozó megvetése. Stuart Chase nevéhez köthető a modern fogyasztóvédelem előfutárának tekinthető gondolatok megfogalmazása is. Már említettük, hogy a tömegkommunikáció szerepét meglehetősen veszélyesnek tartotta, többek között a fogyasztást orientáló, hirdetés-ipar tevékenysége miatt. Szükségesnek tartotta a fogyasztók minél szélesebb körű tájékoztatását, akár képzését is. Hasonlóképp „modern” nézeteket fogalmazott meg a természeti erőforrásokkal kapcsolatban, kihasználásukat, kiaknázásukat mindenképpen komoly kontrollhoz kötötte volna. Manapság egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a kifogyó energiaMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

források, illetve a velük való gazdálkodás. A fenntartható fejlődés szempontjait középpontba helyezve nyilvánvaló, hogy nem tekinthetünk el az erőforrás-gazdálkodás szabályozásának kérdéseitől. Chase kritikával illette -az amúgy valahol a munkaerő áramlásának tendenciáiból is következő- jelenséget, miszerint a különféle iparágakban, vagy gazdasági tevékenységek esetén radikálisan megnőtt a közvetítő, nem produktív munkaerő aránya. Az értékesítés, a marketing, illetve a hasonló tevékenységek, -mivel önmagukban nem termelnek értéket- összességében a hatékonyság ellen fognak hatni. Fenntarthatóság, veszteségek, hatékonyság Stuart Chase munkásságában A fenntartható fejlődéssel kapcsolatban Chase 1925-ben (!!!) írt „A veszteség tragédiája – The Tragedy of Waste” könyve is meghatározó fontosságú. A könyv az interneten is olvasható, legfontosabb üzenetei összefoglalóan megtalálhatók Bob Emiliani tanulmányában, amely a superfactory.com internetes portálon jelent meg 2006 novemberében. Chase négy fő veszteségforrást nevez meg: 1. 2. 3. 4.

A fogyasztás vesztesége Kihasználatlan emberi munkaerő A termelés és elosztás módszereinek veszteségei A természeti erőforrások vesztesége

Az ipari termelés veszteségeit 30-50%-ra becsüli, amely értékeket több mint fél évszázad múlva az értékáram feltérképezés megjelenése visszaigazol, sőt mondhatjuk, hogy Chase túl optimista becslést adott. Nézzük ezeket egyenként, mégpedig úgy, hogy megpróbáljuk mai világunkra is értelmezni. 49/81 oldal

•

A fogyasztás veszteségei:

Külön kiemeli a valódi emberi szükségleten túli, esetenként káros hatású termékek, illetve a termékekhez kapcsolódó felesleges szolgáltatások előállítását. Olyan termékek piacra hozataláról beszél, amelyek mögött nincs valós társadalmi igény, azaz a Kano- modellben nem a vonzó minőség kategóriájába kerülnének, sőt esetenként a fordított minőség osztályába sorolhatók. Felhívja a figyelmet a nem megfelelő mennyiségű termékek előállítására is. Itt jegyezzük meg, hogy nem csak ebben, hanem egy másik, 1928-as munkájában „A pénzed értéke – Your Money’s Worth” a vállalatok hirdetési politikáját kritizálja. „A hirdetés a kuruzslás nélkülözhetetlen eleme”. Napjainkban a vállalatok marketingköltsége az egekbe megy, a profitábilis működés biztosításához ennek költségeit a minőség és humán erőforrás (oktatás, munkahelyi körülmények, globalizáció) területekről vonják el. Az emberi szükségleteken túli fogyasztás egy lehetséges esetén érdemes egy pillanatra elgondolkodni. Gyulai Iván például egy közlekedési baleset GDP növelő hatását mutatja be, mi ennél egy sokkal vulgárisabb megközelítésmódot találtunk. Nyilván mindenki hallott „népszerű” valóságshow-celebritásokról. Az ő tevékenységük szerepet kap a hagyományos értelemben vett GDP növelésében. Hiszen a műsorszámot, amelyben szerepelnek, a televízió műsorra tűzi, annak vannak fogyasztói, reklámbevételt teremt. Az ilyen „hétköznapi hősök” életével ezt követően rendre foglalkoznak a különféle bulvárújságok, hetilapok, stb. Nagy eséllyel „forgatják meg” őket további „színvonalas produkciókban”. A GDP számítása szerint ezek a tevékenységek mind gazdasági növekedést indikáló dolgok. Azonban, hacsak nem tartozunk az efféle műfajok elkötelezett hívei közé, nyilván végigfut agyunkon, vajon ezek a tevékenységek mekkora Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

szerepet töltenek be egy ország gazdasági növekedésében, vagy fejlődésében. Természetesen itt előkerülnek olyan gondolatok is, amelyek igencsak demagógnak, vagy szélsőségesnek számítanak a mainstream közéletben. Túlzás nélkül kimondható, hogy a fenntarthatóságnak, a fenntartható fejlődésnek e dimenziója tulajdonképpen szemléletbeli változást jelent. •

A kihasználatlan emberi munkaerő

Ebbe a kategóriába definiálja a szezonális munkaerőfoglalkoztatást, az üzleti környezet romlása miatti munkanélküliséget, a munkahely-váltásokból adódó veszteségeket. Ide sorolja a munkabeszüntetések, a megelőzhető balesetek miatti hiányzásokat is. Napjainkban bizonyos iparágakban nem ritka a munkaerő egyik pillanatról a másikra történő megfelezése vagy megduplázása. Ez veszteség mind a munkaadó (hatékonyság-, minőségcsökkenés, végkielégítések, betanítási idő), mind a munkavállaló (létbizonytalanság, frusztráció, gyakori betanulás) oldaláról. •

A termelés és elosztás veszteségei

Chase ide sorolja a magas eladási költségeket, a nem megfelelő termelés- és elosztás-szervezést, átgondolva ezeket, szinte azonosnak tekinthetők az Ohno által, a II. világháború után megfogalmazott 7 muda-val (7 veszteséggel). Ezekkel a lean-ről szóló fejezetben foglalkozunk. Saját gyakorlatomból tudok olyan példát, amikor két egymást követő művelet valamelyik óceán két különböző partján helyezkedik el. •

A természeti erőforrások veszteségei

Felhívja a figyelmet a természeti erőforrások túlzott kihasználására, a szükségleten túli fogyasztásra. Leírja, 50/81 oldal

hogy a természeti források felhasználását mérni kell, de a mérőszám ne a pénz legyen, hanem az adott erőforrásnak a környezetre gyakorolt hatása. Egy mai példával élve, az Amazonas menti őserdők kivágásának vesztesége nem a fa árának megfelelő dollármilliókkal mérhető, hanem azzal, hogy ezzel az emberiséget megfosztjuk napi x millió köbméter tiszta oxigéntől. Látható, hogy itt is visszaköszön az a nézőpont, mely szerint nem mindent lehet csak egyszerűen, anyagias szempontok szerint mérni. Stuart Chase a környezetvédelem területén is messze megelőzte a korát. Bízunk abban, hogy a Tisztelt Olvasó e rövid bemutatás után elhiszi, hogy Stuart Chase majd 100 esztendővel ezelőtt már felismerte a Fenntartható Fejlődés szükségességét, kora viszonyaira megoldási javaslatokat is megfogalmazott, az egész élete erről szólt. Most elbúcsúzunk tőle, de a lean kapcsán még találkozunk vele. Cikkünk második részében már konkrétabban és részletesebben lesz szó azokról a minőségügyi módszertanokról, amelyek a fenntartható fejlődés elősegítésében alapvető szerepet kaphatnak.

Irodalomjegyzék ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾

¾ ¾ ¾ ¾ ¾

Chase, Stuart: The Road We Are Traveling 1914-1942; New York, The Twentieth Century Fund, 1942, Emiliani, Bob: The Tragedy of Waste;. (http://www.superfactory.com/articles/featured/2006/0611emiliani-tragedy-of-waste.html; letöltési idő: 2012. május 10.) Gyulai Iván: A fenntartható fejlődés (http://www.ecolinst.hu/letoltok/kiadvanyok/a_fenntarthato_fejlod es.pdf) Hayek, F.A.: A végzetes önhittség. A szocializmus tévedései. Budapest, Tankönyvkiadó 1992. Lányi András: A globalizáció folyamata; Budapest, L’Harmattan, 2007. Myat Kornél: Médiaelméletek és a késő-modern médiakörnyezet http://www.mediakutato.hu/cikk/2010_02_nyar/04_mediaelmelet/ 01.html (letöltési idő: 2012. május 19.) Tóth Gergely: A Valóban Felelős Vállalat (http://www.kovet.hu/view/main/60-940.html; letöltési idő: 2012. május 18.) R. Vangermeersch: A Preliminary Data Base for Stuart Chase (1888-1985): A Posthumous Nominee for the Accounting Example Award;. (http://aaahq.org/northeast/1999/p21.pdf; letöltési idő: 2012. április 29.) Az Európai Unió Fenntartható Fejlődési Stratégiája – http://www.nfft.hu/dynamic/renewed_eu_sds_hu.pdf (letöltési idő: 2012. május 15) Magyarország Fenntartható Fejlődési Stratégiája – http://www.nfft.hu/dynamic/nemzeti_fenntarthato_fejlodesi_strat egia.pdf (letöltési idő: 2012. május 15) Az NFFT honlapja a Brundtland-bizottságról – http://www.nfft.hu/a_brundtland_bizottsag_es_a_fenntarthato_fej lodes/ (letöltési idő: 2012. május 21.) A Római Klub hivatalos honlapja – http://www.clubofrome.org/?p=375 (letöltési idő: 2012. május 21.) A WWF hivatalos honlapja – http://wwf.hu/klima_/1/az-urbolnezve-is-csak-egy-foldunk-van (letöltve: 2012. május 18.)

_________________________________________________


51/81 oldal

A szállítóválasztási döntések és a minőség szerepe Esse Bálint A minőség, mint szempont megítélését a vevő-szállítói kapcsolatok nézőpontjából a beszállító választás momentumában vizsgálom. A minőség két szerepben jelenik meg a cikkben : egyrészt a szállítóválasztási szempontok között foglalkozom a minőséggel, mint szemponttal, annak helyével és szerepével a döntési folyamatban ; másrészt a cikkben módszertani nézőpontból a szempontok jelentőségének mérési minőségét tárgyalom. Bevezetésként a beszerzési tevékenység jelentőségéről írok, majd rátérek a szállítóválasztási döntésre, azon belül is a szempontok alkalmazási módjaira és jelentőségük mérésének kérdéseire. A cikk részben konceptuális, részben egy kvalitatív kutatás eredményeire épít. A beszerzési tevékenység A beszerzési tevékenység szerepének és jelentőségének tárgyalásában a legfrissebb magyar kutatási eredményekre támaszkodom. A Budapesti Corvinus Egyetem Versenyképesség Kutató Központja a „Versenyben a világgal” című kutatási programjának negyedik fázisában megvalósult, 2009. évi kérdőíves felmérésből látható néhány tendenciát idézek a felmérés első gyorsjelentéséből (Chikán és társai, 2010). A felmérésben több mint 300 vállalat négy vezetőjét (vezérigazgató, kereskedelmi vezető, termelési és pénzügyi vezetők) kérdezték az egész vállalatot, illetve hangsúlyosan saját funkciójukat érintő kérdésekről. A gyorsjelentés megállapításai szerint a beszerzésben a hosszú-távú elköteleződés mértéke csökkenő tendenciát mutat, azaz egyre kevesebb azon vállalatok aránya, amelyek hosszú távra szerződnek beszállítóikkal (csupán 3% azon vállalatok aránya, amelyek Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

beszerzéseik több mint 80%-át bonyolítják hosszú-távú szerződések keretében). Ehelyett inkább nem, vagy csak kis mértékben bonyolítják beszerzéseiket több évre szóló szerződések keretében (38-ról 47 százalékra nőtt arányuk 2004-hez képest). A hosszú távú elköteleződés mellett szóló érvekből a legerősebbek a megbízható, ismert minőség, a megbízható ellátás és a kiszámítható beszállítói teljesítmény, míg az elköteleződés kerülésére a rugalmasság iránti igény (a beszállítók által nyújtott feltételek alakításának és a fizetési feltételek és beszerzési árak alakításának lehetősége) motivál. A hosszú távú elköteleződés hiányát mutatja az is, hogy a vállalatok fele köt éves keretszerződést, de csak közel tizenkét százalékuk köt egy évnél hosszabb keretszerződést, a többi szerződés egyedi tranzakciókra vonatkozik. Megjegyzem, a statisztikai adatok mondanivalóját gazdagítják a kutatók és a gyakorlati szakemberek hozzászólásai a kutatási eredményeket bemutató műhelyviták alkalmával: többek szerint egyértelműen nem lesújtó a kép, ugyanis a hosszút távú megegyezések hiánya nem jelenti az együttműködések hiányát, csupán azok nem működnek formális keretek között. A funkciók jelentőségének megítéléséből úgy tűnik, a vezetők szemében a beszerzés jelentősége növekszik (2004-hez képest). A beszerzési folyamat A beszerzési folyamat számos lépésből áll, kezdve az igény felmerülésétől a teljesítésig, kifizetésig. A folyamat számos leírását találjuk a szakirodalomban, a különbségek főként az egyes lépések határainak meghúzásában és az általánosítás szintjében mutatkoznak. Nem csak a 52/81 oldal

lépések határainak meghúzása a nehéz, hanem változó az egyes lépések kimunkáltsága is: Mezey (2000) szerint például meglehet, hogy bizonyos szervezetekben e tevékenységek valamelyike csökevényes, netán éppen fordítva, kiteljesedett formában létezik, vagy a tevékenységek sorrendje eltérő. A beszerzési folyamatot leíró egyik legismertebb modell az ún. BUYGRID modell (Robinson és társai, 1967), ami egy racionális döntési modell. Fő alkotóelemei a folyamat lépései és a beszerzési helyzetek. A BUYGRID klasszikus modellként széles körben elfogadott és jó elemzési keretet ad. A beszerzési folyamat felosztásában szakaszokra bontások is megjelennek: Jackson és társai (1981) például kettéválasztották a folyamatot a termék/szolgáltalás kiválasztására és beszerző kiválasztására, mert azt találták, hogy az érintettek befolyása egyegy ilyen döntési folyamatrészben eltérő. A teljes beszerzési folyamat lépései közül én a cikkemben a szállítóértékelés és főleg a szállítóválasztás lépésével foglalkozom. Nem adom itt a folyamat normatív leírását (megtalálható például Majoros (1999) munkájában), sem az előíró szállítóértékelési módszereket nem tárgyalom (lásd például Vörösmarty 1999), ezek helyett leíró módon értekezem a döntések gondolati folyamatáról. A kiválasztási szempontok A beszerzési döntések szakirodalmának egyik hangsúlyos vonala a szállítóválasztási döntési szempontok feltárása, amely irány Dickson 1966-os tanulmányáig vezethető vissza: az általa felállított fontossági sorrendben 1966-ban kiemelt fontosságú tényezőknek nevezte a minőséget, a szállítás pontosságát, az előző időszakokban nyújtott teljesítményt és a garancia-politikát. Az átlagnál fontosabb tényezőkként szerepel többek között az Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

ár és a hírnév. Legkevésbé fontos tényezőknek számított a földrajzi helyzet és a jövőre vonatkozó megegyezések (Dickson 1966). Weber és társai (1991) munkájában az élen már az ár, a minőség, a teljesítés és a kapacitás végzett. (Figyelemmel kell azonban lennünk, hogy a cikkek szerzői milyen módszerekkel dolgoztak. 1966-ban Dickson kérdőíves felmérésre épített, s a vezetők válaszai alapján állított sorrendbe 23 kritériumot. Weber áttekintett 74, a témával foglalkozó cikket, és a kritériumok fontosságának változásáról, jelentőségéről a szerint mondott véleményt, hogy az adott kritériummal mikor és mennyien (hány cikkben) foglalkoztak. Ez mindenképp legfeljebb megközelítése lehet a kritérium-sorrend valós változásának, bár nem tagadható, hogy valamit így is mondani tud a fejlődésről.) A jelenlegi magyarországi gyakorlat bemutatásánál a Versenyképesség Kutató Központ kutatási eredményeire támaszkodom. A Központ előző, 2004. évi felmérése alapján akkor a szállítók értékelésének fontossági sorrendjében az első az ár és a kedvező fizetési feltételek, a második a minőség és a harmadik a szállítási teljesítmény (megbízhatóság, gyorsaság, rugalmasság) voltak. A Versenyképesség Kutatás 2009-es eredményei hasonló sorrendet mutatnak (1 1. ábra): a legfontosabb szempontok ugyanazok maradtak, de a szállítási teljesítmény az első helyre került, második lett a kedvező ár és fizetési feltételek, ezek után következnek a termékminőség, majd az alacsony logisztikai költségek és a magas technológiai színvonal (Mandják és társai 2010). A sorrend végén a földrajzi közelség, a szállítói potenciál (fejlődési képesség/múltbeli teljesítmény) és a beszállító termékeinek és folyamatainak környezetbarát jellege foglal helyet. 53/81 oldal

1. ábra A beszállító-választási szempontok jelentősége Az előzőekben említett és egyéb szempontok száma döntési helyzetenként különbözhet. Weber és szerzőtársai (1991) szerint a szállítóválasztási probléma bonyolultságát az adja, hogy többféle szempontot kell figyelembe venni. A szempontok beszerzési helyzettől, a kapcsolat jellegétől, a terméktől való függőségét a következő részben tárgyalom, ezek ugyanis a figyelembe vett szempontokon kívül a beszállító-választási döntési folyamat egyéb jellemzőire is hatással lehetnek. A döntési folyamat sajátosságai és a szempontok sorrendjének értelmezése A szempontok sorrendjének helyes értelmezése nem csak a vevő számára fontos: a vevő a kiválasztási folyamat minőségét szeretné javítani, a beszállító célja pedig az lehet, hogy beszállítói tevékenységének attribútumaival (jellemzőivel, szempontok szerinti tulajdonságaival) minél nagyobb eséllyel bekerüljön a vevő szállítói közé. Ebből a célból kifolyólag olyan attribútumokban kell fejlődnie, amelyekkel a vevő szállítóválasztási döntési folyamatában minél „messzebbre“ jut. A szempontok jelentőségének értékelése egy skálás lekérdezés keretében történik, ennek eredményei szereMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

pelnek az 1. ábrán. A válaszadó (termelési vezető, kisebb vállalatoknál egyéb vezető is lehet) minden szempont alapján sorban jelöli, hogy mely szempont a „beszállító-választási folyamat mennyire jelentős szempontja“. Az ilyen sorrend helyes értelmezéséhez szükséges azonban megismerni a kiválasztási döntési folyamatot, hiszen a „mennyire jelentős“ minősítés megtévesztő lehet a folyamat ismerete nélkül. Mielőtt azonban a folyamatra térnénk, szükséges néhány döntéselméleti kategória tisztázása. Döntéselméleti szempontból különféle döntési folyamatokat különböztetünk meg: léteznek különböző ítéletalkotási modellek, szűrési szabályok és döntési stratégiák. Az ítéletalkotási modellek két nagy csoportja a kompenzatórikus és nem kompenzatórikus modellek. Kompenzatórikusnak nevezzük azokat az értékelési folyamatokat, amikor párhuzamosan több szempont alapján értékelünk alternatívákat és az eredményt összesítéssel kapjuk. A kompenzatórikusság abból ered, hogy az egy szempontbéli gyengeséget kompenzálni lehet egy másik szempont szerinti erősséggel. Például a beszállító nem kínál jó áron, de ezt kompenzálja a kiváló fizetési feltételeivel. A nem kompenzatórikus modellekben erre nincs lehetőség. Az ilyen döntési folyamatok leggyakrabban lépcsős folyamatok, ahol ha egy alternatíva valamely szempont alapján nem felelt meg, kiesik, és szóba sem jöhet, hogy egyéb szempontok szerint e gyengeségét kompenzálja. DeBoer és társai (1998, a 112. oldalon található összefoglaló táblázatuk) összegyűjtik és csoportosítják a leggyakrabban tárgyalt szállító-értékelésre és választásra szolgáló modelleket és úgy találják, a módszerek nagyon kevés kivétellel optimalizáló, kompenzatórikus modellek. Kérdés, hogy a valóságban is ilyen kompenzatórikus módon történnek-e az értékelések. A kompenzatórikus 54/81 oldal

folyamatok ugyanis jellemzően több adatfeldolgozással járnak, amelynek idő- és egyéb költségvonzatai vannak. A kompenzatórikus folyamatok sajátja, hogy nagyobb valószínűséggel eredményeznek az optimumhoz közeli megoldást, bár ezt több információszerzési és –feldolgozási ráfordítás árán segítenek elérni. A gyakorlat inkább ettől eltérő, kombinált folyamatot valószínűsít, ahol több körben kerülnek értékelésre szempontcsoportok, s az első körből kiesett alternatívák már a következő körben nem kerülnek értékelésre, körön belül azonban a szempontok szerint kompenzatórikus az értékelés. Ennek részletes tárgyalására még a továbbiakban kitérek. A szűrési szabályok olyan eljárások, amelyekkel az alternatíva-halmaz szűkíthető, de ezen eljárások nem feltétlenül eredményeznek döntést. Konjunktív szűrési szabálynak nevezzük azt az eljárást, amely esetében a mérlegelt szempontokra küszöbértékeket határozunk meg és csak azok az alternatívák maradnak benn, amelyek minden szempont szerint elérik vagy meghaladják ezen értékeket. A diszjunktív szűrési szabály ennek a tükörképe: ún. kiválósági szintet határozunk meg minden mérlegelt szempont esetére, és minden olyan alternatíva bennmarad, amely legalább egy szempont szerint meghaladja e szintet. (a tükörkép jelleg tehát egyszerűsítve a következő: míg a konjunktív szabály esetében elég egy szempont szerinti gyengeség a kieséshez, a diszjunktív esetében elég egy szempont szerinti erősség a bennmaradáshoz). Mezey (2011) szerint a konjunktív szabály több potenciális alternatívát szűr ki, mint a diszjunktív. E logika alapja az lehet, hogy az utóbbihoz elegendő az egy szempont szerinti fejlődés. Kutatásom alapján úgy találom, a diszjunktív inkább vészhelyzetek, idő-szűke esetében Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

alkalmazott (hiszen ilyenkor felértékelődik egy szempont, például az időbeni teljesítés, és a többi szempont nem számít, mert krízishelyzet áll fenn), míg a konjunktív inkább a nyugalmihoz közelebbi állapotok esetén. A döntési stratégiák olyan eljárások, amelyek egy (vagy egyéb megcélzott számú) alternatíva kiválasztását eredményezik. Az ítéletalkotási modellek kategóriáinak konkrétabb szintje ez. Egy kompenzatórikus döntési stratégia például a súlyozott additív stratégia. Ebben az esetben a mérlegelt szempontok szerinti értékek súlyozott összege adja az alternatíva értékét, s a legjobbat kiválasztjuk. Egy nem kompenzatórikus stratégia például a lexikografikus stratégia, amikor a legfontosabb szempont szerinti győztes alternatívát választjuk. A második legfontosabb szempont szerint csak akkor értékelünk, ha az élen holtverseny van. Jól látható, hogy ebben az esetben az egyéb szempontok szerinti jó értékek nem tudják kompenzálni a legfontosabb szempont szerinti gyengeséget. Hiába kínál a vevőnek nagyon jó áron, kiegészítő szolgáltatásokkal a szállító, ha a minőség alapján kiesik, ezek már nem kerülnek mérlegelésre. Amikor egy szempont jelentőségét szeretnénk megítélni, nem mindegy, hogy a szempont egy tipikus kiválasztási folyamat során a, melyik lépésben kerül mérlegelésre és b, kompenzálható-e más jellemzővel. Az előzőekben leírtak alapján elmondható, hogy szűrési, döntéselméleti szempontból a legfontosabb szempontok a folyamat kezdetén jelennek meg, s ahogyan a szűrés a végéhez közeledik, úgy kerülnek elő kisebb súlyú szempontok. A logika lényege, hogy ha a legfontosabb szempontokkal kezdünk, akkor a bennmaradó alternatívák már bizonyára megfelelnek a legfontosabb céljainknak. 55/81 oldal

Érdekes, hogy ha megismerjük a szempontokat, a fontossági sorrendben rendszerint a folyamat végén mérlegelésre kerülő szempontok ítéltetnek a legfontosabbnak. Miért nem a folyamat elején kerülnek mérlegelésre? Ha a szállítási teljesítmény és az ár a legfontosabbak, miért nem ezekkel kezdődik a döntési folyamat, avagy fordítva: ha nem ezekkel kezdődik a döntési folyamat, miért ítéltetnek ezek a legfontosabbnak? Mi a „legfontosabb“ jelentéstartalma? Empirikus kutatás A következőkben nagyon röviden bemutatok egy kvalitatív empirikus kutatást, majd a kutatás számunkra érdekes eredményeire térek rá. Empirikus kutatásomban döntési folyamatok gondolati szintjét vizsgáltam, egyéni döntéshozók esetében, a beszállító választási folyamatokat véve szervezeti döntési példaként. A kutatás előtt áttekintettem többek között a döntési stratégiák, a döntési szempontok, valamint a beszállító választási folyamatok, szállítóválasztási döntési szempontok és a kontextus-tényezők szakirodalmát (Esse, 2011). A grounded theory (röviden GT, magyarul megalapozott elmélet) módszertani keretében (Glaser és Strauss, 1967) félig strukturált ún. élet-világ interjúkkal tártam fel tizenkét döntéshozó fejenként legalább két döntési folyamatát. Ebben az interpretatív kutatásban az interjúk során kötetlenül is szó esett a döntési folyamatok elemeiről, de strukturáltan is végig követtünk szállítóválasztási folyamatokat az ún. verbal protocol analysis (VPA) módszerével (Payne és társai, 1978), ami tulajdonképpen egy hangos gondolkodtatás. Mivel egyéni, szabályozatlan gondolati döntési folyamatokra voltam kíváncsi, így az interjú alanyok jellemzően KKV-k vezetői. Arra kértem az interjúalanyokat, hogy mondják el, hogyan gondolMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

kodnak egy beszállító választás esetén az igény megjelenésétől a kiválasztásig. Az interjúkról hangfelvétel készült, azok rövid időn belül begépelésre kerültek, majd egy kódolást segítő szoftverrel elemeztem az interjúkból készült leiratokat. A módszertan és alapelveinek részletes bemutatásától itt eltekintek. Útmutatóként kiváló segítséget nyújt Strauss és Corbin (1998) módszertani útmutatója, az általam alkalmazott konstruktivista változathoz kiegészítést ad Charmaz (2003). Magyar nyelven rövid áttekintést Mitev (2012) ad. A megismert döntési folyamatok és a szempontok összefüggései A szállítóválasztási szempontrendszer nem homogén. Megkülönböztetünk kvalitatív és kvantitatív szempontokat, objektív és szubjektív szempontokat, a termékre vonatkozó, valamint a szállítójára vonatkozó szempontokat, és még sorolhatnánk. Az információszerzés nézőpontjából is találunk különbségeket: néhány szempont előre ismerhető, mások pedig csak megtapasztalás útján tudhatók meg. Előre tudhatók például többé-kevésbé az ár, a technológiai paraméterek, a fizetési feltételek. Csak tapasztalat útján ismerhetők meg például a szállítási teljesítmény és a rugalmasság. Más, a szállítóval kapcsolatban levő üzleti partnerektől szerezhetünk információt ezekről a szempontokról is, de ezek csak becslések lesznek. A döntési folyamat tehát nem úgy néz ki, hogy előttünk áll négy alternatíva és mindegyikről minden szempont szerinti értéket ismerünk. Akkor állhatna fenn ez a helyzet, ha már mindegyik potenciális partnerrel lettünk volna üzleti kapcsolatban. Az interjúk elkészítését követően a szállítóválasztási (és tulajdonképpen „szállítómegtartási”) döntések egy háromszakaszos modellje rajzolódott ki, amely fontos mon56/81 oldal

danivalóval rendelkezik a szempontok fontossági sorrendjét illetően. Ugyanígy a három szakaszos szállítóválasztás és –megtartás folyamata alapján elmondható, hogy a folyamat nem annyira kompenzatórikus, mint azt az elméleti modellek tartják. A folyamat leírásában nem szempontok/alternatívák

térek ki az olyan részekre, mint a folyamat kezdetét jelentő igény megjelenése, a specifikációk meghatározása és hasonlók, csupán a szűrés és választás folyamatát tárgyalom, mert a döntési folyamat sajátosságait szeretném bemutatni (lásd a táblázatot).

A

B

C

D

E

megfelel

nem felel meg

megfelel

megfelel

megfelel

megfelel

?

megfelel

megfelel

nem felel meg

ár

1.

?

3.

2.

?

fizetési feltételek

3.

?

1.

2.

?

szolgáltatások

1.

?

2.

3.

?

rugalmasság

megfelel

?

?

?

?

szállítási teljesítés

megfelel

?

?

?

?

földrajzi távolság technológiai megfelelés

szakasz 1.

2.

3.

Példa a három szakaszra A döntési folyamat első szakasza Ez a szakasz mintha nem is lenne a „valódi“ döntési folyamat része, legalábbis az alapján, ahogyan erről a lépésről az interjúalanyok beszámolnak. Ebben a szakaszban nem kompenzatórikus módon kezelt ún. kvalifikáló, (vagy kizáró) szempontokat alkalmaznak. Az interjúkban, ebben a szakaszban (és az 1. táblázatban is, melyet illusztrációként illesztek be) szerepel például a földrajzi közelség és a technológiai megfelelés is. Az egyik nem kompenzálhatja a másikat. A táblázatban látható, hogy ha az információszerzés sorrendje a 1. földrajzi közelség, és 2. a technológiai megfelelés, akkor, ha az egyik alapján nem felel meg a szállító, a másikról való Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

információszerzésre nem is áldozunk időt. Ez az a mód, ahogy a nem kompenzatórikus stratégiákkal információszerzési és –feldolgozási költségek takaríthatók meg. Ebben a szakaszban sokszor megjelenik a minőség, vagy a technológiai megfelelés, mint szempont is. Arról, hogy ez a folyamatrész mintha egy villámgyors, természetes kizárási folyamat lenne, tanúskodnak az alanyok olyan megjegyzései, mint „természetesen azokkal foglalkozom csak, akik egy minőségi szintet megugrottak“, miután az interjúzó furcsállja, hogy a minőség, mint szempont nem került elő az egész interjú folyamán. Vannak szempontok, amik a döntést illetően ide tartoznak, azaz azonnali kizáró tényezőknek számítanak, 57/81 oldal

azonban csak a folyamat későbbi részében derülnek ki. Ilyenre lehet példa, ha a szállító a vevő számára elfogadhatatlan gyakorlatot alkalmaz (nem környezetbarát technológia, vagy gyermekmunka alkalmazása), de erre rendszerint később derül fény. A második szakasz A második szakaszban történik a bennmaradt szállítók értékelése. Az értékelés ebben a szakaszban kompenzatórikus módon történik, több szempont alapján, amelyek jellemzően az ár, a fizetési feltételek, és hasonló szempontok. A kompenzatórikusság itt azt jelenti, hogy például egy magasabb árat kompenzálni tudnak a kiváló fizetési feltételek. Ennek a szakasznak a győztese kiválasztásra kerül. Láthatjuk, hogy e tanulmány elején bemutatott szempontok nagy része még meg sem jelent. Ezek nagy része csak megtapasztalható (illetve előzetesen csak biztosítékok egyeztethetők), amelyek a folyamat harmadik szakaszában kerülnek elő, így csak próbaszállítás útján, illetve hosszabb távú együttműködés keretében ismerhetők meg. A harmadik szakasz A szállítóval való valós munka során (illetve egy próbaszállítás útján, bár ez kevés) ismeri meg a vevő az olyan attribútumokat, mint például a szállítási teljesítés és a rugalmasság. Ezek fontos, jelentősnek ítélt szempontok. Ha ezek alapján egy szállító nem felel meg, vagy valamilyen zavar történik a kapcsolatban, akkor kénytelen a vevő megismerni egy másik szállítót is ezek alapján a szempontok alapján. Valószínű, hogy pszichológiai, kockázatkezelési szempontból, a szállítási teljesítmény, mint szempont legjelentősebbként való értékeléséhez valódi jelentőségén túl nagymértékben hozzájárul az is, hogy csak így ismerhető meg. Ezek azok a szempontok, amelyek megtartóMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

erejűek, mert ha a szállító ezek alapján jól teljesít, a vevő nem cseréli le, hiszen egy újabb szállító megismerése kockázatos (amely kockázat mértéke függ a kontextustényezőktől). A kockázat kezelésének egy stratégiája, hogy az évek során a vevőnek kialakul egy szállítói bázisa, amelyben szereplő szállítókról már e szempontok szerint is van információja, így a következő választás esetén már valós az a helyzet, hogy e szempontok szerint is összehasonlítja a szállítókat. A gyakran ismételt helyzetekben tehát éppen ezért nem fontos szempontok az első szakaszban foglaltak, mert már nem feltétlenül néz új szállítók után, inkább a bázisából (nagyobbaknál a rövidlistáról) választ szállítót. Nagyvállalatok tendereztetési folyamatainál inkább releváns a fenti folyamat, a stratégiai beszerzés esetében. Jelentősen különbözik tehát, hogy egy új helyzettel találkozik a vevő, vagy már évek óta dolgozik egy beszerzendő inputtal és ismétlődő helyzetről van szó. Vállalatmérettől függően a kettő el is különül. A KKV kategóriában jelentős különbség van tehát a szempontok jelentőségének forrásában. A harmadik szakasz szempontjainak előzetes ismeretlenségének van egy következménye: a váltásra való alacsony hajlandóság. Az interjúalanyok a legfontosabb szempontként az árat jelölték meg (ami így nem csengene egybe a legutóbbi kérdőíves felmérés eredményeivel, hiszen épp a szállítási teljesítmény a legfontosabb), ugyanakkor elmondják, hogy hiába jön valamilyen új szállító jobb árakkal, nem váltanak. Bővebb kifejtés után derül ki általában, hogy ez a megtapasztalt rugalmasság és a teljesítés miatt van így. Váltásra rendszerint akkor kerül sor, amikor egy zavar következtében újabb szállítókat próbál ki a vevő, s onnantól nagyobb a lehetőségek halmaza. 58/81 oldal

Kérdés, hogy ez milyen jelentőséggel bír az egyes szállítóválasztási szempontokat illetően: tényleg annyira jelentéktelen a földrajzi közelség? Tényleg az ár a legfontosabb? Ha egy beszerzés folyamata egy középvállalatnál az illusztrációs példához hasonló, akkor hogyan értékelje a szempontok sorrendjét? Mit jelölnénk mi legfontosabbként: azt a szempontot, amely kvalifikáló, vagy amely nyerő, esetleg amely megtartó? A táblázatban bemutatott példa az interjúk eredményeire épít. Úgy tűnik, a beszállító választási döntési folyamatokban a döntési szempontoknak megvan a sajátos helye és funkciója. Egy konkrét döntési folyamat megismerésekor sokkal jobban tudjuk értelmezni a szempontok fontossági sorrendjét. Az interjúkból úgy látszik, a legtöbb időt és kognitív erőforrást a második szakasz igényli. Több alternatíva párhuzamos értékeléséről van szó, amelyet tárgyalások is követnek. Az első szakasz nagyon rövid, a döntéshozók szinte nem is tekintik a döntés részének, hanem egyfajta szűrésnek. A beszállítók nézőpontjából nézve sejthető, mely szakaszig tudnak eljutni, ha bizonyos szempontok szerint javulnak: a kvalifikáló szempontok az első szakaszban, a nyerő kritériumok a második szakaszban, és a -nevezzük így- megtartó kritériumok a harmadikban. A szempontok jelentőségének értelmezése a folyamat ismeretében Nézzük újra a szempontok jelentőségének sorát: a legfontosabb a szállítási teljesítmény, majd az ár és fizetési feltételek, a minőség, a végén pedig a földrajzi közelség. A kiválasztás gondolati folyamatát megismerve elmondható-e, hogy a földrajzi távolság egyáltalán nem fontos szempont? Nem igazán. Inkább azt jelenti, hogy 1, nem változtatható, 2, annyira természetes, gyors szűrést tesz lehetővé, és 3, olyan keveset foglalkozik vele a döntésMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

hozó, hogy nem ítéli jelentősnek. Ha a kérdés az lenne, hogy mennyit foglalkozik (mennyi időt tölt, gondolkodik, tárgyal) egy szemponttal, akkor arra ez kifejezőbb válasznak tűnik. A földrajzi távolság például egy olyan szempont, ami alapján bennmarad, vagy kiesik a szállító, leggyakrabban (kivéve vészhelyzeteket) függetlenül attól, hogy az összes többi szempont szerint nagyon jó. Nem mondhatnánk tehát, hogy nem jelentős szempont. Sokkal jelentősebbnek ítéltetnek a sokat tárgyalt és könnyen mérhető szempontok, az ár, a fizetési feltételek, a járulékos szolgáltatások. Ezek egyszerre kezelhetők, egymásra átválthatók. A harmadik szakaszban már csak megismert szempontok a megtartásról illetve váltásról hozott döntésben játszanak szerepet. Legnagyobb súlyuk lényegi tartalmukon túl valószínűleg amiatt is van, mert a döntéshozó döntésének valamiféle helyességéről adnak visszajelzést. Minél nagyobb a gazdasági és a konkrét piaci bizonytalanság, e szempont súlya annál jobban felértékelődik – ez az értelemszerű következtetés. Ahol a váltás kockázata csekély, a kultúrában a megbízhatóság szerepe erős, ott nem lesz annyira fontos szempont, mint egy bizonytalanabb környezetben. A minőség, mint szempont a döntési folyamatban A leggyakrabban tárgyalt kontextus-változókon (a beszerzési helyzet, szerep, a kapcsolat és a termék) túl iparág- és technológiafüggő is, hogy a döntési folyamatban hol kerül elő a minőség, mint értékelő szempont. Ez függ attól is, hogy a minőség milyen értelmezésében jelenik meg a döntéshozó gondolkodásában. Ahogy azt láttuk, a minőség a legfrissebb felmérések alapján a fontossági sorrendben a harmadik helyen szerepel. A folyamatokra fényt táró interjúkból kiderül, hogy leggyakrabban nem kompenzálható szempontként jele59/81 oldal

nik meg, azaz hiába teljesít jól egy termék vagy szolgáltatás a többi szempont alapján, ha a minőségi mércét nem üti meg, nem tudja kompenzálni. Leggyakrabban a folyamat első szakaszában, nem kompenzálható szempontként, vagy a második szakaszban igen nagy súllyal jelenik meg. Ez természetesen a beszerzett terméktől/szolgáltatástól függ. Jelentőségéről a súlyán kívül tehát az is jelzést ad, hogy kompenzálható vagy nem kompenzálható szempontként jelenik meg. Nem kompenzálhatósága több okból is eredhet. Volt, akit egyszerűen a már megvásárolt technológiája köt. A múltban a nyomda kiválasztotta nyomdagépeit, amelyekkel a kompatibilitás miatt szinte már az anyagok szállítóját is kiválasztotta. Van, ahol nem technológiai, hanem a vevő attitűdje teszi nagyon nehezen kompenzálhatóvá a minőséget mint szempontot - az a vevő, aki üzletpolitikáját építi a minőségre, annál ugyanúgy ilyen szerepe lesz a minőségnek. A szempont meg nem jelenésére is van ok: ha a termék minősége a piacon annyira kiegyensúlyozott, hogy nincs látható különbség. Erről tanúskodik az egyik papírbeszerző véleménye: „a papírminőségek annyira állandók, hogy ez már nem számít“, vagy a textiliparban a „a minőséget már mindenki tartja ... ugyanabban az árkategóriában a minőség már nem különbözik“. Vannak esetek, amikor minőségi osztályok szerint kategorizál a beszerző, s a minőségről való döntését így a vevőire hárítja, ő csak besorolja, hogy az adott szállító anyaga mely minőségi kategóriába tartozik. „Ez megint attól függ, hogy mit várnak el tőlünk a vevők, mert, természetesen, nekünk azonos minőségnél az olcsóbb termék, vagy olcsóbb nyersanyag a jó, mint ahogy ez normális is a piacon. De néha van, hogy valaki azt mondja, hogy nekem megfelel a gyengébb minőség, de Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

olcsóbb legyen, vagy azt mondja, hogy nekem, annak ellenére, hogy drágább, kell a jobb minőség.“ Ez a vállalat nem hozza meg a döntést a minőségről, hanem, mivel tapasztalatai alapján van kereslet a termékei iránt minden kategóriában, nyugodtan számol az átváltásokkal ár és minőség között, ez számára nem dilemma. Összegzés A szállítóválasztási döntési folyamatok gondolatmenetének megismerése segít jobban megértenünk a felmérések attitűdkérdéseire adott válaszokat és helyesen kiigazítani azokat. Ilyen kérdések jellemző példája a számos alkalommal lekérdezett beszállító-választási szempontok jelentőségét illető kérdések is. Ezek a kérdések csupán akkor adhatnának teljes körű, kimerítő képet a döntési szempontok szerepéről, ha egy egylépcsős teljesen kompenzatórikus additív modellben születnének a döntések. Mivel azonban ilyen helyzeteket nehezen találunk, s az egyéni döntéshozók döntési eljárásai inkább többlépcsősek, kompenzatórikus és nem kompenzatórikus stratégiák keveréke, néhány megállapítást tehetünk, amelyek a jobb értelmezést segíthetik. Egy szempont megítélt jelentősége összefüggést mutat azzal, mennyit foglalkoznak vele, mennyit tárgyalnak róla. Nem mindegy tehát a kérdés, hogy azt kérdezzük, „mi Önök számára a fontos attribútum, vagy szempont”, vagy azt, hogy „mi a beszállító választási folyamat jelentős szempontja”. A jelentőség ugyanis értelmezhető mindkét módon: például mennyire számít nekünk az ár mint szempont, vagy mennyire jelentős a szerepe e szempontnak a döntési folyamatban. A legfontosabbnak ítélt szempont, a szállítási teljesítmény csak tapasztalat útján ismerhető meg. Jelentősége véleményem szerint tartalmán túl ebben is áll. E szempont esetében szerintem egy ez alapján jónak bizonyuló 60/81 oldal

szállító pozitív visszaigazolás a döntési folyamatra, annak helyességére. Úgy tűnik, a döntési folyamatban az egyes szempontoknak megvan a jellemző helye (hogy melyik lépésben kerülnek kezelésre és milyen módon), ami a jelentőségükről is tanúskodik. Ezek alapján különböztettem meg három szakaszt a döntési folyamatban. Itt nyer jelentőséget a vállalat piacon eltöltött ideje is: az első szakasz kvalifikáló szempontjai fontosak lehetnek egy kezdő vállalatnál, azonban ha már az évek során kialakult egy szállítói bázis, e kvalifikáló kör veszít jelentőségén. A szállítói bázisban (tehát azon szállítók körében, akikkel már voltunk kapcsolatban, így a harmadik szakasz szempontjai alapján is van róluk információnk) ugyanis olyan szállítók vannak, akik a kvalifikáló szempontoknak már régen megfeleltek. A harmadik kör szempontjai ugyanakkor nem veszítenek jelentőségükből, valószínűleg a cikkben tárgyalt hatások következtében. A cikkel igyekeztem hozzájárulni a beszerzés magatartástudományi megközelítésének szakirodalmához, amely területen még sok érdekes, további kérdés vár megválaszolásra. Irodalomjegyzék Charmaz, K. (2006): Constructing grounded theory: A practical guide through qualitative analysis; London: Sage. Chikán, A. – Czakó, E. – Zoltayné, P. Z. (2010): Vállalati versenyképesség válsághelyzetben. Gyorsjelentés a 2009. évi kérdőíves felmérés eredményeiről; Versenyképesség Kutató Központ, Budapesti Corvinus Egyetem. De Boer, L. – Labro, E. – Morlacchi, P.(1998): Outranking methods in support of supplier selection.European Journal of Purchasing & Supply Management 4 (1998), 109—118. o. Dickson, G.W. (1966): An Analysis of Vendor Selection Systems and Decisions. Journal of Purchasing, 2.evf., 1.sz., 28-41.o. Esse, B. (2012): A beszállitó-kiválasztasi folyamat szerepe es stratégiái. Műhelytanulmány. TAMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

0005 projekt, „A nemzetközi gazdasági folyamatok és a hazai üzleti szféra versenyképessége” kutatási alprojekt, „Az üzleti szféra és a versenyképesség” műhely, Vállalatközi Kapcsolatok csoport. Glaser, B. G. – Strauss, A. L. (1967): The discovery of grounded theory: strategies for qualitative research.Transaction Publishers, New Jersey. Jackson, D. W. Jr. – Keith, J. E. – Burdick, R. K. (1984): Purchasing Agents' Perceptions of Industrial Buying Center Influence: A Situational Approach. The Journal of Marketing, 48. évf., 4. sz., 75-83. o. Majoros, P. (1999): Iparvállalatok beszerzésgazdaságtana. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. Mandják, T. – Wimmer, Á. – Esse, B. (2010): Perception and Practice of Supplier Relationship Management. IMP Group conference, Budapest, 2010. sept. 2-4. Mezey, Gy. (2000): Szervezés a közigazgatásban. Egyetemi tankönyv, ZMNE, Budapest. Mezey, Gy. (2011): Közigazgatási menedzsment. Aula kiadó, Budapest. Mitev, A. (2012): Grounded theory, a kvalitatív kutatás klasszikus mérföldköve. Vezetéstudomány, 43. évf., 1. sz., 17-30. o. Payne, J. W. – Braunstein, M. L. – Carroll, J. S. (1978): Exploring Predecisional Behavior: An Alternative Approach to Decision Research. Organizational Behavior and Human Performance. 22.evf., 1. sz., 17-44. o. Robinson, P. J. – Faris, CH. W. – Wind, Y. (1967): Industrial Buying and Creative Marketing. Allyn and Bacon, Boston. Strauss, A. L. – Corbin, J. M. (1998): Basics of qualitative research: techniques and procedures for developing grounded theory. 2nd edition. Sage. Törőcsik, M. (1996): Azonosságok a fogyasztói és a szervezeti vásárlásokban. Marketing és menedzsment, 30.évf., 5.szám. Vörösmarty Gy. (1999): Beszerzés. In: Chikán Attila – Demeter Krisztina (szerk. 1999): Az értékteremtő folyamatok menedzsmentje, Aula Kiadó.

_________________________________________________

61/81 oldal

Jók a legjobbak közül Beszélgetés Tar Judittal Sződi Sándor

„…Az én „minőség” értelmezésemben ott kell, hogy legyen a „siker” is, párban állva a „felelősséggel”, a „jó” helyett a „legjobbnak lenni mind között” üzenettel azonosulok.” Tarr Judit

- Fiatalságod ellenére nagyon komoly minőség-szakmai múlttal rendelkezel. Kérlek, emeld ki eddigi pályafutásod néhány fontosabb mozzanatát! - A „szakmai múltam” egyidős a nyíregyházi Jósa András Megyei Kórház minőségügyi múltjával, az indíttatás azonban a véletlen műve, nem volt a pályaképemben a minőség szakma. 1996-ban, a Főigazgatói Titkárság munkatársaként a kórház akkori főigazgatója tartott alkalmasnak arra, hogy -a Zala Megyei Kórházat követve az országban másodikként elindított- Minőség- és szervezetfejlesztési projektben jelentős szervező szerepet kapjak a külső tanácsadó Qualimed Kft. iránymutatása mellett. A Minőségügyi Tanács titkára, rövid időn belül a kórház Vezető auditora, majd a MinőségMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

ügyi Divízió vezetője lettem. Ilyen munkakör addig ismeretlen volt az egészségügyben, nemcsak hazánkban, külföldön is ritkaságszámba ment. Az élettudományi és a tanári képzettségem pedig arra kötelezett a minőségügybe kerülve, hogy a kórházi munkatársak képzése illetve a főiskolai/egyetemi hallgatók gyakorlatvezetői munkái mellett, szélesebb körben is vállaljak oktatást. 1998-tól a mai napig egészségügyi auditori és egyéb egészségügyi minőségmenedzsment tematikák kialakításában és oktatásában vettem illetve veszek részt különböző felsőoktatási intézményekben, illetve egyéb akkreditált minőségügyi képzésekben. A teljesség igénye nélkül példaként említve: Debreceni Egyetem OEC Nyíregyházi Egészség62/81 oldal

ügyi Főiskola, TUDOR program, Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Népegészségügyi Intézet, Szegedi Tudományegyetem Klinikai Kémia Intézet – Nemzeti Akkreditáló Testület ODL SZAB orvosi diagnosztikai laboratóriumi akkreditáció, Magyar Minőség Társaság, Debreceni Egyetem OEC ÁOK Egészségügyi Menedzserképző Központ, ágazati minisztériumok (egészségügyi, szociális, családvédelmi). Ezek közül valódi szakmai nívónak DE OEC Népegészségügyi Kar, „Egészségügyi minőségbiztosítási és minőségfejlesztési” szak létrehozásában való aktív részvételt tartom. Az induláskor, 1999-ben, az akkori szakvezető Professzor Horváth Andrea nem csak a curriculum kidolgozásába vont be, hanem az oktatási és tréning módszer kifejlesztésében, a tanári és hallgatói kézikönyv összeállításában is bizonyítási lehetőséget adott. 2000-től az akkori egészségügyi, majd 2006-tól az akkori szociális minisztérium regisztrált minőségszakértője lettem, mivel vagy elindítója, vagy aktív tagja voltam az 1999-2001-ig tartó „minőségügyi hőskorszak” szakmai minőségfejlesztési programjainak. Ezek közül a projektek közül ISO 9000 egészségügyi értelmezés Ajánlás, az Egészségügyi Minőségi Díj modell, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Integrált Egészségügyi Minőségirányítási rendszer, a Magyar Egészségügyi Ellátási Standardok Kézikönyv, a Szociális-és Gyermekvédelmi standardok, irányelvek, protokollok kidolgozásában, a szociális és gyermekvédelmi standardizációs oktatófilmek készítésében való részvételt tartom kiemelendőnek. Ha már „minőségügyi hőskorszak”-ról beszélünk, meg kell említeni azokat a mára jól ismert szakmai szerveződéseket, társadalmi szervezeteket, amelyeknek az elindulása a nevemhez kötődik: EOQ MNB MinőségMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

ügyi Rendszerek Tanúsítása és Akkreditálása Szakbizottság Egészségügyi szakirány, Magyarországi Tanúsított Cégek ISO 9000 Fóruma Egészségügyi és Szociális Ágazat, EOQ MNB Egészségügyi szakbizottság kibővítése Egészségügyi és Szociális Szakbizottsággá. Továbbá számtalan, a minőség szakmában meghatározó fórum, tréning, nemzeti és nemzetközi konferencia szervezésében vállaltam tevékeny részt. Ma leginkább az SGS SSC auditoraként ismernek. Az SGS-el 2001-ben indult a munkakapcsolatom, ahol főleg közszolgáltatási területen dolgozom. Szintén komoly szakmai kihívásnak mondható, hogy egy meghatározó egészségügyi piaci jelenlét kialakításában vállalhattam ennél a világvezető tanúsító testületnél szerepet már a kezdetekkor, jelenleg pedig az Egészségügyi munkacsoportot vezetem. A kérdésben szereplő „komoly szakmai múltat” értékelve arra a következtetésre jutottam, hogy vélhetően attól nevezhető komolynak, mert lényegében 16 éve folyamatos szakmai kihívásnak kell megfelelnem, amihez nem csak egy új szakmát kellett megtanulnom, hanem rengeteg egyéb készséget és jártasságot szerezni, határterületi szakmákat megismerni, nap mint nap új és sikeres munkakapcsolatokat kialakítani. Ehhez az kellett, hogy a szükséges képzettségemnek és kompetenciáimnak jó részét -pl. a TÜV Akadémia, a Japán - Magyar Termelékenységi Központ kétnyelvű oklevelei, Minőségszakértő, SGS IRCA vezető auditor, Joint Comission surveyor (kórház-akkreditációs standardok magyarországi próba-akkreditációja kapcsán), NAT minősítő, EOQ és még számtalan akkreditált minőségmenedzsment tanfolyam- annak idején a Jósa András Kórház támogatásával szerezhettem meg. A megszerzett szakmai tudás szinten tartását, az auditori készségeim fejlődését és egyéb kiegészítő képzést -pl. 63/81 oldal

vezetői, kommunikációs, tréneri, személyiségfejlesztési- részben az SGS-el való munkakapcsolatnak, részben a szerteágazó projektmunkának köszönhetem. Azt csak ma látom -amikor új ismeretek elsajátítását saját költségemen és lényegében a szabad időm rovására kell, hogy megoldjam-, hogy milyen óriási volt ez a lendületes indulási lehetőség. - Ki, vagy kik „fertőztek meg” a minőséggel? - Sokan, sokféleképpen. Ha a minőséget filozófiai értelemben -mint értékteremtés- értelmezem, akkor történetileg a szüleimtől kapott értékrendet tekintem az elsődleges „fertőző forrásnak”, melynek alapkövei a hit, bizalom és a hasznosnak lenni volt: „Cselekedj elsőre jól, légy kiszámítható és példamutató!” Következő minőség-fertőzőforrás az a jó néhány pedagógus és az a vidéki környezet volt a számomra, ahol már gyermek- majd ifjúkoromban egy alkotó közösség fontos láncszemének tekintettek. Megérezhettem a felhatalmazottságot, megtapasztalhattam a közös célokközös alkotás-közös siker örömét, gyakorolhattam a munkaszervezést, elsajátítottam a „rend a lelke mindennek” elvét, megtanultam az önként vállalt segítés, az „élére állni egy ügynek”, az „örömet okozni” valakinek”, egyszóval a sikerélmény lényegét. Mindez a családban, a családi gazdaságban, az iskoláimban, a nyári diákmunkák során és a sportban kezdődött. Az csak most, erre az interjúra készülődve tudatosult bennem, hogy lényegében én egy „minőség irányított” környezetben élek: nálunk nem a szőnyeg alá söprés, hanem a hibákból tanulás játékszabálya működött. Igyekeztem én is ezt az elvet továbbvinni gyermekeim nevelése során, így hibázásainkból legtöbb esetben derűsen tanulunk, ha kell, a romokból is újra tudunk építkezni. Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

Ha a „minőségre”, mint szakmára, vagy akár alkalmazott tudományra gondolok, akkor itt azokat lehetne megemlíteni, akiktől sokat tanultam az elmúlt közel húsz év során. Kik azok, akik hatással voltak rám? Felsorolni ebben a beszélgetésben lehetetlen, hiszen ha elkezdem megnevezni őket, akaratlanul is kizárhatok olyanokat, akiktől szintén sokat tanultam. Az én „minőség-világkép” olyan, mint egy puzzle-kép, vannak puzzle-darabok egy tanulmányból, egy vizsgahelyzetből, egy ügyfelemtől, egy kollégámtól, egy hallgatómtól, a páromtól, a gyerekeimtől, azonban néhány puzzle még nincs a helyén. Éppen emiatt volt már olyan előadásom, amiben a minőségügy szemléletváltása témához a kutatásomat az „utca emberei” körében végeztem és bizony máig meghatározó üzeneteket kaptam tőlük. Akinek a gondolatait azonban mottóként sokat hivatkozom, az szép emlékű Gyetvai Gábor barátom, tanítómesterem. - Mit jelent Neked a jó minőség? Milyen minőségértelmezésed van? - A jó minőség? Ez a kérdés máris zavart kel bennem. Mára sokféle minőségértelmezés alakult ki, ágazatonként szabványosított a termelési és fogyasztási folyamatok minőség-értelmezése. De látva, hogy a fogalom milyen evolúciót járt be, egyet értek azok véleményével, akik azt vallják, hogy a „minőség” szubjektív, azokkal is, akik szerint értékelvű kategória. Sajnos az sem hallgatható el, hogy a „minőség” az „értékvesztettnek” kikiáltott világunkban lejáratott fogalom lett. A szakmában egyre többen lecserélik a „minőségszemléletet” a „kiválóságra”, sokan hangoztatják, hogy egyszerűen hagyjuk el a „minőség” szócskát, cseréljük le holnaptól „működésre”. Ezzel nem mindig tudok egyetérteni, mert akkor holnapután a „működést” kell „összehangolásra” cserélni, és így tovább. 64/81 oldal

Az én minőségértelmezésem abból indul ki, hogy küzdeni kell ezeknek a lejáratott fogalmaknak a rendbetételéért. Nekem a „minőség” már önmagában is a magasabb rendűséget, a környezetre gyakorolt pozitív hatást jeleníti meg, a „jóság” csupán az elfogadhatóságot, bármiről -akár egy termékről, egy szolgáltatásról, egy emberről, egy kapcsolatról- legyen szó. Így nem szeretem párban használni ezt a két fogalmat. Az én „minőség” értelmezésemben ott kell, hogy legyen a „siker” is párban állva a „felelősséggel”, a „jó” helyett a „legjobbnak lenni mind között” üzenettel azonosulok. Azaz legjobb mind között egy közösség, egy cég, egy ember azért, mert mások annak tartják, mert megbecsülés övezi, mert jól megy sora, ő a közösség megbecsült tagja. Az oly sokszor emlegetett siker szó minden egyes embernek mást és mást jelent. Míg egyikünknek anyagi gyarapodást, másikunknak önmegvalósítást, megint másnak egy-egy égető probléma megoldását egyéni, családi, párkapcsolati, vagy a munkája terén. A szervezett tevékenységek (szabályozott folyamatok) bármilyen kapcsolatrendszerről, vállalkozásról, vagy akár házasságról legyen szó, támogatják ugyan az egyének munkáját, de ha nem „célorientált” és „emberközpontú”, azaz nincs meg benne a tudatos felelősségvállalás és a szeretet, akkor a kiváló szakmai felkészültségű egyén is végezhet „nem minőségi” munkát, a vállalkozás sikertelen, a vevő boldogtalan lehet. - Tisztelem azokat, akik az átlagnál „sanyarúbb körülmények között dolgoznak a minőségért” Az egészségügy számodra fontos terület, ahol rengeteget dolgozol. Mi motivál? Hogy látod az egészségügyi minőségfejlesztés jövőjét? - Az 1990-es évek közepén alig egy tucatnyi lelkes pályatársammal őszinte hittel, alázattal kezdtünk el az Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

egészségügyben az akkor még ridegnek, „iparinak” titulált minőségüggyel foglalkozni. Arra kimondottan büszke vagyok, hogy azon első fecskék között lehettem, akik megteremtettük az „egészségügyi minőségmenedzsment” szakmát Magyarországon, behozhattam jómagam is számos új fogalmat. Motivált a szemléletformálás, a működés megértése és másokkal való megismertetése, a változtatás és egyben önmagam változásának, fejlődésének is a lehetősége és az, hogy átjuthattam azokon a falakon is, amit egy szervezet épít maga köré a külvilággal szemben. Ma is izgalommal, lámpalázban készülök fel egy-egy munkámra, legyen az több ezer főt foglalkoztató neves klinika vagy néhány főből álló praxis, lényeg, hogy a minőségszemléletet terjeszteni kell. Szakértőként, oktató/előadóként vagy auditorként? Ez mellékes. Sajnos azonban nem tudok elégedetten hátradőlni, sikertörténetnek nem nevezhető, hogy napjainkban széthúznak az egészségügy minőségének fejlesztésével foglalkozó szakemberek. Pedig ilyen luxust nem engedhetnénk meg magunknak. Még mindig baj van a minőségmenedzsment fogalmainak értelmezésével a gyakorlatban. Ezen segíthetne, ha elfogadott, bejegyzett szakma lenne hazánkban is az „egészségügyi minőségfejlesztési vezető/szakértő/értékelő” és ezt csak megfelelő alapdiplomával és fokozatszerzéssel lehetne betölteni. A minőségszemlélet, a páciensközpontúság, a partnerség, a hitelesség a túl gyorsan és gyakran változó szakmapolitikai reformtörekvések áldozatává lettek. Holott az lenne a kívánatos, hogy a minőségszemlélet jobban épüljön be a döntéshozók, elsősorban az egészségpolitikusok döntéseibe, ezáltal az egészségügyi vezetők és dolgozók tevékenységének az eredményességén látszana meg mindennek a haszna. A 65/81 oldal

minőségszemlélet pedig nem a szezonálisan változtatott standardokon, mindenféle szabványokon vagy szórványosan jelen lévő projekteken fog múlni, hanem azon, hogy van-e forrása minőségmenedzsment képzettség és jártasság megszerzésének, az egészségügyi szolgáltatók munkakultúrájának szerves részét képezi-e a korszerű minőségfejlesztő módszerek és technikák alkalmazása, a kiválósági kultúrának meg van a támogatottsága, az ellátás struktúrájának, folyamatainak át/kialakításákor a minőség nem a felesleges pluszköltség rovatban, hanem jövőbelátó befektetés címén jelenik meg. Igazán akkor leszek elégedett, ha a páciensek, az érintett felek és az egészségügyi rendszer egyéb érdekeltjei -kitekintve az oktatás, a gazdaságra, piac, a, szociális ágazat szereplőire is- számon merik és tudják majd kérni a minőséget. Ehhez viszont elengedhetetlen lenne nem egy-egy ágazat szintjén kidolgozott, hanem egy irányt adó Nemzeti Minőségpolitika és Minőségfejlesztési Program. - A DEMIN úgy gondolom szíved csücske. Hogyan kezdődött a debreceni konferencia szervezése? Milyen terveid voltak és vannak a konferenciával kapcsolatban? - Az első „Debreceni Egészségügyi Minőségügyi Napok” című nemzeti egészségügyi minőségügyi konferenciát 2001. június 7-8-án szerveztük meg a Debreceni Akadémiai Székházban. Az EOQ MNB Egészségügyi szakbizottságának társelnökeként, az ISO 9000 Fórum ESZÁ-nak pedig az elnökeként kerestem meg Gődény Sándor docens Urat (akivel kollegák voltunk az „Egészségügyi minőségbiztosítási-és fejlesztési szakember képzés-en”) azzal az ötlettel, hogy a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Népegészségügyi Iskolájával közösen indítsuk útjára a rendezvényt. Az indíttatást három dolog adta: Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

a) az ISO 9000 Fórum ESZÁ és az EOQ MNB ESZB Választmányi taggyűlése, valamint a két egészségügyi minőségügyi társadalmi szervezet működésének harmonizálása, b) az egészségügy és határterületei, a minőségmenedzsment szakma képviselői között hatékonyabb párbeszéd elindítása, az ellátás érintett és érdekelt feleinek bevonását is megteremve, c) hiányt pótló fórumot teremteni az egészségügyi minőségfejlesztési és minőségbiztosítási koncepcionális elképzelések, az alkalmazott gyakorlatok, az elért eredmények ismertetéséhez. Kedves anekdotává lett az óta kettőnk között a DEMIN megszületése: Sándor rövid-távon és kiszámítható szakmai haszonban, az egészségügyi minőségfejlesztés és szakmapolitika terepén, én pedig hosszú távon és sikerben gondolkodtam a minőségmenedzsment valamennyi érintettjének és érdekeltjének megszólításával. Sokat győzködtük egymást és rengeteg munkát tettünk az elindításba, a hit és az elkötelezettségünk eredménye pedig az idei, XII. DEMIN és a szakmai barátságunk. Saját tervekről a DEMIN kapcsán nem beszélhetek, mivel ez közös alkotás. Az elégedettségi indexem viszont akkor növekedne, ha minél több vezetőt látnék mind a szakmapolitikából, mind az egészségügyi és határterületeinek szolgáltatói részéről, az eddigi két napos konferenciát háromnaposra bővülve, több párhuzamos, ugyanakkor forgószínpad jellegű alkotó műhelymunka folyna sok száz résztvevővel, a résztvevők pedig aktívabban hozzájárulnak a tematika megalkotásához. - Sokan a „minőség követeként” is ismernek. Fontosnak tartod tudásod átadását, az előadások tartását és a publikálást? 66/81 oldal

- Az archaikus kori görög értékrend felől megközelítve erény vagy emberi kiválóság -egészében vagy jórésztazonos a boldogsággal, a boldogulással. A látható siker és érvényesülés tehát felelősséggel is jár: hatnia kell környezetére, pozitív irányban változtatni azt. Így a tudás átadását feladatomnak, a bennem kialakult minőség-világképemnek a megosztását, a szemléletformálást azonban már küldetésnek tartom. Minőség követének lenni hazánkban még egyelőre misszionáriusi munkának számít, semmint megtisztelő címként viselni. Ezért is legnehezebb számomra a publikálás, mert fontosabbnak tartom az ember-ember közötti élő beszédet, a munkakapcsolatokat, az interaktív tudásátadást. Talán ennek a filozófiának köszönhető, hogy egyre több felsőoktatási intézményben kérnek fel előadónak, rendszeres óraadónak. Ehhez az oktatói, didaktikai, lényegében pedagógiai tudásomat is állandóan fejleszteni szükséges, ezért jelenleg is képzem magam ilyen irányú posztgraduális képzésben. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy alkalmazott tudomány ide vagy oda, szükség van tudományos kutatásokra, a publikálásra is. Eddig csak önálló fejezeteket írtam egyegy szakkönyvben, így egy saját könyv megjelentetésével is tartozom még nem csak a szakmánknak, hanem családomnak is, szűkebb környezetemnek is. Mert sosem az a kérdés, hogy mikor foglalkozzon valaki a szakmájával, az adott munkájával és mikor minőséggel, mert szerintem a kettő szétválaszthatatlan, akár mint az ész és a szív, egymást feltételezik. - Minden auditornak vannak kedvenc történetei. Egy olyat légy szíves említeni, amely fordulópontot jelentett egy audit alkalmával és oldottabbá tette az addig feszült légkört (segítette az alkotó légkör megtalálását). Volt ilyen egyáltalán? Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

- A kedvenc történetek emlegetésétől én mind szakmailag, mind emberileg tartózkodom, habitusomtól is távol áll. Az esettanulmány-jellegű tapasztalatok megosztását is lényegében szerződéses kapcsolatban tartom elfogadhatónak. Az auditálás nagyon bizalmas és intim tevékenység, időpont, név és helyszín mellőzése mellett is könnyen magára ismerne bármelyik ügyfelem, ha egy ilyen interjú során felemlegetnék egy szituációt. Az alkotó légkör kialakításának szükségessége a mindennapos auditori gyakorlat része, hiszen még egy sok éves auditor-ügyfél kapcsolatban is „szemben” helyezkedünk el egymással. Nekem meggyőződésem, hogy egy egészséges vizsgadrukknak lennie is kell mindkét félben egyaránt. Ezt a felkészültség, a következetesség, a rátermettség, az auditált nyelvezetének ismerete és az udvarias, nyugodt, de mégis határozott hangnem maguktól is feloldják. Van, aki olyanféle szlogeneket dob be, mint például „egy hajóban evezünk”, van, aki humort vagy iróniát visz oldószerként, de receptje ennek nincs. Azt is el kell fogadnunk, hogy a valóságban a tanúsító testület és az auditált ügyfél motivációja eltérő, ugyanakkor nem is lenne alapos és következetes a „harmadik fél általi – azaz vevő szemét/érdekeit képviselő” értékelés, ha az baráti csevejjé alakulna. Ezért is kell nagyon ügyelni ezekre a feszültségoldó praktikákra, határvonal nem mosódhat el. - Szakmai frissességed miként tartod karban, hogyan tudsz rendszeresen megújulni? - E kérdés szerint most a megújulás receptjét kellene összeállítanom. A megújulás fogalma számomra egyet jelent a változtatni- és fejlődni vágyással és négy dolog kell hozzá: a hajlam, a motiváltság, az akarat és a hit. Azt vallom, hogy motiváltság, a hajtóerő, a külvilágra való rácsodálkozás és megismerésére irányuló nyitott67/81 oldal

ság belülről kell, hogy induljon. Akiben ez nincs meg, annak fárasztó is lesz az újdonságokat figyelni, a szakmai fórumokon ott lenni, az interneten az aktualitások után vadászni, az ügyfelei előtt jó néhány lépéssel szakmailag előrébb járni, a munkatársai vagy a hallgatói tudását növelni. Akiben viszont ez túl gyors, annak a fékeket kell megtalálni. A hit átélése olyan élmény, amit ha megtapasztaltunk már, akkor tudjuk, hogy különleges érzelmi- és tudatállapotot eredményez az emberben, hiszen az alkotás, a teremtés folyamatát csak ez a szellemi többlet képes beindítani. A hit vonzást okoz, a vonzás tapasztalást teremt, azaz a sikert. Éppen ezért az sem mindegy, hogy miben hiszünk, hogyan hiszünk. Akarat kérdése az is, hogy olyan célokat tűzzünk ki magunk elé, melyek kellő kihívást, motiváltságot biztosítanak, ugyanakkor reálisak és persze mérhetők is. A célelérésben sajnos elég sok tényező akadályozhat vagy korlátozhat, amit az utóbbi időben legjobb tudásom szerint én is próbálok csökkenteni vagy pedig a tényezők milyenségét tudatosan befolyásolni. Számomra a „túl sok és túl magasra tett belső léccel” és a környezetemnél jóval gyorsabb változtatási vágyaim miatt voltak küzdelmeim, így most a fékezést és a befelé irányuló fókuszálást tanulom. Az utóbbi években sajnos megtapasztaltam, hogy egy változási folyamatban nem csak az a fontos, hogy szándékkal és tudatosan haladjunk előre, hanem az is, hogy néha megálljunk és körbetekintsünk, milyen úton és kikkel jutottunk oda, ahol éppen vagyunk; ott vagyunk-e vajon, ahol lenni akarunk és ott vannak-e azok, akikkel együtt lenni öröm? Talán az a legnagyobb kihívás az örök úttörők életében, ha mást látnak, mint amit vártak, tudják/tudjuk kimondani: semmi baj, soha nem késő irányt és útitársakat váltani és soha nem Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

késő egy teljesen más úton elindulni. A lényeg, hogy felismerjük ezt és tegyünk a változás érdekében. Ebben nekem sokat segít az új párkapcsolatom -akit a „minőség ügyének” köszönhetek- és az ezzel együtt a naggyá nőtt családi, baráti környezetünk valamint a hit, ami olyan alap is, amelyre immár szilárdan lehet építkezni. - Mi a kedvenc szabadidős elfoglaltságod? Mi pihentet a leginkább? - Az utóbbi időben jelentősen megváltozott az életem, így a szabadidőm kihasználása is. Korábban a munka volt a hobbim, míg nem jelzett az én időgépem is. Tulajdonképpen mostanában a szabadidő fogalmával ismerkedem. Első számú pihentető forrás a családdal, a gyerekeimmel való együttlét bármilyen formában és bármikor. Az éneklést az egyik legjobb feszültségoldónak tartom, a Budavári Evangélikus Templom Schütz Kórusában énekelek a párommal és a lányommal együtt. Igyekszem részt venni a gyülekezeti alkalmainkon vagy együtt lenni a barátainkkal, mert ezek feltöltőleg hatnak rám. Rendszeres (heti 4-5 alkalom) lett újra az életemben az aktív testmozgás is. - Hallottunk egy új, civil kezdeményezésről, aminek az elindítása szintén a nevedhez köthető. Mesélnél róla? - Idén májusában útjára indítottam a „Kiválóságok hídja” programot, mely a „Business & Arts” tengely hazai kialakításában illetve kiszélesítésében vállalna küldetést. A program, mint nevében is szerepel, az üzleti és a kultúra világának kiválóságait, azok egymásra-találását lesz hivatott elősegíteni. A minőség és a kiválóság iránt elkötelezett szervezetek környezetében a már ismert, érdekelt felek mellett (pl. szakértők, tanácsadók, szakmai szervezetek, tanúsítók, beszállítók) most még 68/81 oldal

megbúvó, további lehetséges érintetteket és kiemelten azon civil szereplőket, civil szervezeteket vagy azokat össze-fogó ernyőszervezeteket segíti egymásra találni, amelyek elsősorban a művészetek, a tudomány és a hit által törekszenek a fejlődésre. A „Kiválóságok hídja” alternatív válasz lesz egy aktuális társadalmi problémára: az érték alapú közösségek, szervezetek, vállalkozások a XXI. században nélkülözhetetlenek, mert vissza kell adni valamit a társadalom számára, az állam szerepéből át kell vállalni feladatokat. Az alapgondolat akkor jött, amikor segédkeztem a karvezetőmnek idén tavasszal a barokk zene autentikus előadásmódjában úttörő szerepet betöltő, Musica Vivax Wien-nek a megismertetésben a magyarországi nagyközönséggel, a Bécs-Budapest régi zenei kulturális hídverésben, az üzleti támogatói kör felkutatásában. Azt tapasztaltam, hogy hazánkban is létrejöttek már mind a mecenatúrát, mind a társadalmi felelősségvállalást elősegítő, szereplőiket szervezetten összefogó civil kezdeményezések, alapítványok, szövetségek, akik a sokszínű támogatási és egymásra találási csatornát alakítottak ki, maga az Európai Bizottság is közreműködik a „Business & Arts” tengely kialakításában, saját szervezetet is működtetve. Azonban az üzleti élet elkötelezett szereplőinek nehéz a civil sokaságból az üzleti világ és a minőség nyelvén értőket megtalálni, az üzleti világban viszont kevesen beszélik a mecenatúra nyelvét, egy-két szervezetnek van a mecenatúrájának fenntarthatóságát biztosító támogatói stratégiája, hiányzik a nemzeti adományozói stratégia is. A hídépítés csakis közösségi alkotás lehet. Pilonról-pilonra, újabb és újabb tervezőket és hídépítőket bevonva, együtt megálmodott programok, programelemek Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

és akciók (tematikus terv) alapján épülhet. A programoknak egyaránt részét képezik majd a különböző szintű és típusú személyes találkozások (pl. páholybeszélgetések, műhelymunkák), valamint a támogató szolgáltatások. Ehhez, az ősszel induló programhoz toborzom ezúton is a leendő Hídverőket, minőség-barátaim köréből is - Őszinte válaszaidat szívből köszönöm és további munkasikereket kívánok! _________________________________________________ _________________________________________________

_________________________________________________ _________________________________________________

69/81 oldal

A TÁRSASÁG HÍREI ÉS PROGRAMJAI ¾

XXI. Magyar Minőség Hét 2012. november 6-8.

Tervezett helyszín: Budapest, MSZT, Horváth Mihály tér 1. (Oktatási nap – Gábor Dénes Főiskola) Kiírt pályázatok:

Magyar Minőség Háza Díj 2012.

Magyar Minőség Szakirodalmi Díj 2012.

Az Év (szakterület megnevezése) Irányítási Rendszermenedzsere 2012. Magyar Minőség e-Oktatás Díj 2012. Magyar Minőség Portál Díj 2012. Tervezett eseménysorozat:

Konferencia-sorozat

Európa 2020 Intelligens, fenntartható, inkluzív növekedés

Magyar Minőség Háza 2012.

a díjak átadása a nyitó plenáris ülés után

További Pályázati Díjak

ünnepélyes átadása a gálavacsorán Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

70/81 oldal

ISO 9000 FÓRUM - XIX. Nemzeti Konferencia Kedves Tagtársak! Tisztelt Partnerek! Az ISO 9000 FÓRUM elnöksége tisztelettel meghívja Önt a 2012. szeptember 13-14. közötti XIX. Nemzeti Konferenciára, melyet Balatonvilágoson tartunk a FRIDA FAMILY Hotelben és ennek gyönyörű környezetében. A Hotel és a Konferencia helyszínét megtekintheti a www.isoforum.hu honlap nyitó oldalán található panoráma képeken illetve a szálloda honlapján: www.fridafamily.hu. Javasoljuk, hogy "járjon körbe", tekintse meg a konferencia termet, a Balatonparti parkot, a szobákat, az uszodát és az éttermet. Szakmai ismeretek és értékek a résztvevőknek Magas szintű szakmai előadások, aktuális és mindenkit érdeklő tematikák, sikertörténetek és jó gyakorlatok bemutatása, kikapcsolódás, sok-sok beszélgetés és sportolási lehetőség a résztvevők számára. A szervezésben figyelembe vettük az elmúlt évi konferenciák résztvevőinek véleményét és javaslatait. Sok lehetőség lesz beszélgetésre, vélemények elmondására és kérdések megválaszolására a négy Kerekasztal megbeszélés alkalmával. Hasznosítható és mérhető értéket nyújtunk a konferencia résztvevői számára. A Konferencia részvételi díját öt éve változatlan szinten tartjuk. Az előző konferenciákon elhangzott véleményeket, értékeléseket a honlapunk nyitó oldalán hallgathatja meg.


Kikapcsolódás A Nemzeti Konferencia alkalmával díjazzuk a konferenciák 5., 10., 15. éves törzsvendégeit, festménykiállítást szervezünk, sportvetélkedőket rendezünk kötélhúzásban, asztaliteniszben. Az ünnepi vacsorát az Írigy Hónaljmirigy humoros műsora követi. Nem marad el az immár hagyományossá vált minőségügyi totó, lesz tombola és még számos kellemes meglepetés. Időpont: 2012. szeptember 13-14., Balatonvilágos Hotel Frida Family! Ne feledkezzen meg idejében jelentkezni a legnépszerűbb országos minőségügyi szakmai konferenciára! Kérjük, támogassa a Nemzeti Konferenciát részvételével és a Partnerei körében való népszerűsítéssel. A Konferencia társszervezője az EOQ MNB Mellékelve: Konferencia Program és Jelentkezési lap. Mindenkit szeretettel várunk rendezvényünkre! Tiszteletteljes üdvözlettel: Rózsa András elnök

_________________________________________________

71/81 oldal

A nemzetgazdasági miniszter pályázatot hirdet a 2012. évi Nemzeti Minőségi Díj elnyerésére A pályázat célja A pályázat célja -a Nemzeti Minőség Díj alapításáról szóló 3/1996. (VI.19.) ME rendelet alapján- a minőségügyben kiemelkedő eredményt felmutató gazdálkodó szervezetek tevékenységének elismerése. Pályázati feltételek Pályázatot nyújthatnak be azok a belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetek, amelyek termelő, illetve szolgáltató (beleértve a közszolgáltató) tevékenységet végeznek. A pályázók kötelesek teljesíteni a részletes pályázati feltételekben rögzített követelményeket. Nem pályázhatnak azon gazdálkodó szervezetek, illetve azon szervezetek jogutód szervezetei, amelyek az elmúlt öt évben Nemzeti Minőségi Díjat nyertek, valamint amelyek tanácsadási tevékenységet folytatnak. A pályázat benyújtása A pályázat elkészítéséhez és benyújtásához szükséges jelentkezési lap és a részletes, valamennyi szükséges információt tartalmazó pályázati útmutató beszerezhető a Szövetség a Kiválóságért Közhasznú Egyesülettől (1119 Budapest, Tétényi út 93.; telefon/fax 06-1-331-9311, e-mail: [email protected] ), illetve letölthető a www.kivalosag.huh honlapról (CSATOLMÁNY). A pályázat önértékelésen alapul, amelynek elkészítése érdekében a Szövetség a Kiválóságért Közhasznú Egyesület -előzetes jelentkezés alapján- egynapos költségtérítéses, konzultációval egybekötött felkészítést biztosít az érdekMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

lődők számára. Ennek, valamint a díj átadásának tervezett időpontját a pályázati útmutató tartalmazza. A pályázási szándékot 2012. augusztus 27-én 16 óráig kell jelezni, a pályázati anyagot legkésőbb 2012. szeptember 24-én 16 óráig kell benyújtani a pályázati útmutatóban meghatározottak szerint a Szövetség a Kiválóságért Közhasznú Egyesülethez. A pályázat eljárási díját a Szövetség a Kiválóságért Közhasznú Egyesület 11600006-00000000-20396165 számú számlájára kell befizetni „Nemzeti Minőségi Díj” megjelöléssel, amely •

250 főnél kevesebb dolgozói létszámú szervezet esetén 250 000 Ft + ÁFA

•

250 és 500 fő közötti dolgozói létszámú szervezet esetén 500 000 Ft + ÁFA

•


•


•

2000 főnél nagyobb dolgozói létszámú szervezet esetén 1 000 000 Ft + ÁFA.

A pályázati eljárási díj befizetésének tényét a pályázat benyújtásával egyidejűleg kell a pályázónak igazolnia. A pályázatok elbírálásának rendje A beérkezett pályázatokat a Nemzeti Minőségi Díj Bizottság bírálja el, szakértők bevonásával. A Bizottság ja72/81 oldal

vaslatát a nemzetgazdasági miniszter terjeszti döntésre a miniszterelnök elé. Összesen négy díj ítélhető oda a termelő és szolgáltató szervezetek nagy-, valamint a kisés közepes vállalkozói kategóriában. A Nemzeti Minőségi Díj pályázat keretében a pályázók európai elismerő oklevelet vehetnek át, melynek feltételeit a pályázati útmutató tartalmazza. A pályázatok értékelése és a döntési folyamat során nyert üzleti információkat a közreműködők bizalmasan kezelik. A nyertesek oklevelet és névre szóló képzőművészeti kisplasztikát kapnak teljesítményük elismeréseként, amelyeket a miniszterelnök ünnepélyes keretek között nyújt át. A nyertesek jogosultak ezt a tényt üzleti dokumentumaikon, reklámanyagaikon feltüntetni.

______________________________________________

Hirdessen a MAGYAR MINŐSÉG®-ben a Magyar Minőség Társaság havi folyóiratában

______________________________________________

A díjazottak névsora közzétételre kerül a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítőben. Forrás: Hivatalos értesítő - a Magyar Közlöny melléklete ______________________________________________


73/81 oldal

Pályázati felhívás az ipari parkok versenyképességi díj elnyerésére Az alapító Ipari Parkok Egyesülete, az Iparfejlesztési Közalapítvány szakmai támogatásával pályázatot hirdet a 2012. évi Ipari Parkok Versenyképességi Díj elnyerésére. A díj az alapító szándéka szerint az Ipari Parkok vonzóbbá tétele mellett a versenyképesség erősítéséhez és a szervezeti kiválóság növeléséhez jelent hasznos hozzájárulást. A pályázást a minőségügyi eredményesség fontos kellékének, a folyamatos fejlődés eszközének és kiváló menedzsment módszerének szánja. A szervezeti önértékelés keretében elkészített pályázatok alkalmasak a pillanatnyi helyzet feltérképezésére, s a visszajelzésekkel kiegészülve a fejlesztendő területek felszámolásához, illetve a helyi stratégia kialakításához nyújtanak felbecsülhetetlen segítséget. Létszámtól és területi elhelyezkedéstől függetlenül pályázatot nyújthat be minden Magyarországon Ipari Park címmel rendelkező szervezet.

Pályázati eljárási díj NINCS! Részvételi szándékukat az IPE (www.ipe.hu) és az IFKA (www.ifka.hu) honlapjáról letölthető jelentkezési lapon jelezhetik a pályázás iránt érdeklődő Ipari Parkok. Ugyan ezen honlapokon a díjra pályázás folyamatábrája is megtalálható! Előjelentkezési határidő: 2012. szeptember 10. 14.00 óra. Beadási határidő: 2012. szeptember 21. 14.00 óra. A pályázatokat (2 példányban, írásos Word dokumentum és 1 db elektronikus formában - CD, vagy DVD) 2012. az Iparfejlesztési Közalapítvány címére kell eljuttatni. Budapest. 2012. június 29.

Dr. Fekete Roland sk Dr. Bárdos Krisztina sk Ipari Parkok Egyesülete Iparfejlesztési Közalapítvány elnök általános ügyvezető igazgató _________________________________________________

A pályázáshoz szükséges információk értelmezése és a hatékony felkészülés érdekében az IPE és az IFKA 2012 júliusában, térítésmentes régiós tájékoztatókat szervez. A tájékoztatón való részvétel ajánlott, de nem feltétele a nevezésnek.


74/81 oldal

Gábor Dénes-Díj 2012 általános felterjesztési felhívás A NOVOFER Alapítvány Kuratóriuma kéri a gazdasági tevékenységet folytató társaságok, a kutatással, fejlesztéssel, oktatással foglalkozó intézmények, a kamarák, a műszaki és természet-tudományi egyesületek, a szakmai vagy érdekvédelmi szervezetek ill. szövetségek vezetőit, továbbá a Gábor Dénesdíjjal korábban kitüntetett szakembereket, hogy jelöljék GÁBOR DÉNES-díjra azokat az általuk szakmailag ismert, kreatív, innovatív, jelenleg is tevékeny, az innovációt aktívan művelő (kutató, fejlesztő, feltaláló, műszaki-gazdasági vezető) szakembereket, akik a műszaki szakterületen: •

kiemelkedő tudományos, tevékenységet folytatnak,

•

jelentős, a gyakorlatban az elmúlt 5 évben bevezetett, konkrét tudományos és/vagy műszaki-szellemi alkotást hoztak létre,

•

megvalósult tudományos, kutatási-fejlesztési, innovatív tevékenységükkel hozzájárultak a környezeti értékek megőrzéséhez, a fenntartható fejlődéshez,

•

személyes közreműködésükkel megalapozták és fenntartották intézményük innovációs készségét és képességét.

kutatási-fejlesztési

A díjak odaítéléséről a Kuratórium dönt. A kuratórium döntése végleges, az ellen fellebbezésnek helye nincs. A hiányos (adatlapot, indoklást, szakmai életrajzot, vagy ajánló leveleket nem tartalmazó) jelöléseket a Kuratórium formai okból figyelmen kívül hagyja. Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

Nem lehet jelölő vagy ajánló a NOVOFER Alapítvány kuratóriumának vagy felügyelő bizottságának elnöke vagy tagja, az elbírálást segítő szakmai bizottság tagja, a jelölttel családi vagy alárendeltségi kapcsolatban álló személy. A díjak személyre szólnak, így alkotó közösségek csoportosan nem jelölhetők. A díjak csak egyetlen alkalommal nyerhetők el és a Kuratórium nem adományoz posztumusz díjat. Az ideális jelölt teljesen új tudást létrehozó szakember, akinek műszaki-szellemi alkotását eredményesen hasznosítják, aki ismereteit a gyakorlatban alkalmazza, látóköre messze meghaladja a szűken vett szakterületet. A Kuratórium fenntartja magának a jogot arra, hogy a tárgyévet megelőző évek jelöltje számára is adományozzon díjat, amennyiben a jelölt a tárgyévi felhívás minden kritériumának megfelel és a jelölők, valamint az ajánlók a kuratórium ez irányú megkeresése során fenntartják korábbi javaslatukat. Gábor Dénes-díjak és speciális feltételek 1/ A Kuratórium az elmúlt 5 évben folytatott, kiemelkedően eredményes innovatív teljesítmény elismeréseként Gábor Dénes-díjat adományoz a jelöltek közül kiválasztott, Magyarországon élő, magyar állampolgársággal rendelkező, legfeljebb 7 alkotónak. 2/ A Kuratórium az elmúlt 5 évben az informatikai/infokommunikációs szakterületen folytatott, kiemelkedően eredményes teljesítmény elismeréseként 75/81 oldal

„DOCLER Holding Új Generáció” Gábor Dénes-díjat adományoz egy, Magyarországon élő, magyar állampolgársággal rendelkező, az adományozás évében 36. életévét be nem töltött (1976. december 31. után született) fiatal (kutató, mérnök, feltaláló) alkotónak. A díjhoz a további alkotó munkára ösztönző kutatási vagy tanulmányi ösztöndíj is kapcsolódik. 3/ A Kuratórium a villamosenergia-ipar területén, illetve az ezzel szimbiózisban lévő diszciplinákban az elmúlt 5 évben folytatott, kiemelkedően eredményes mérnöki munka, kutatói teljesítmény vagy eredeti felfedezés elismeréseként, a Magyar Villamos Művek Zrt. támogatásával MVM Gábor Dénes Energetikai Nemzeti Díjat adományoz, egy Magyarországon élő magyar állampolgárságú, valamint egy határainkon túl élő, magyar nemzetiségű, magyarul tudó alkotónak. A határainkon túl élő magyar alkotó elismerésére javaslatot tehetnek a határainkon túli (Kárpát-medence és magyarság a világban) szakmai, valamint civil szervezetek is. A jelölést a külön e-célra kialakított adatlap felhasználásával lehet előterjeszteni. GÁBOR DÉNES-DÍJ 2012 általános felterjesztési felhívás A jelölés (előterjesztés) megkívánt tartalma I. Kitöltött és aláírt adatlap. •

A jelölő, a jelölt és az ajánlók adatai és a jelölés rövid indoklása, az előírt formanyomtatványon

II. Jelölés •

Legfeljebb 3, A4-es gépelt oldal terjedelemben a jelölés részletes indoklása, a jelölő aláírásával


III. Mellékletek 1. A jelölt szakmai képzettségének és munkásságának legfeljebb 2 oldal terjedelmű ismertetése 2. Az indoklásban hivatkozott alkotás/ok/ ill. szakmai eredmények listája (maximum 3 A4-es oldal) 3. Két, a felterjesztőtől, ill. a felterjesztő szervezettől független, szakmailag elismert szakembernek a jelölt kitüntetését támogató ajánló levele. A jelöléssel, ajánlással és elbírálással kapcsolatos valamennyi dokumentum nyelve a magyar! Az adatlap, a felhívás és a jelöléssel (előterjesztéssel) kapcsolatos részletes tudnivalók a www.novofer.hu honlapról letölthetők. A jelölést (előterjesztést) mind elektronikusan ([email protected]), mind papíralapon (1112 Budapest, Hegyalja út 86.) be kell nyújtani. Az elektronikus jelölés beküldési, a papíralapú jelölés postára adási határideje 2012. október 10. Eredményhirdetés és díjátadás: 2012. december vége. A beérkezett jelölések átvételéről a jelölők, az elbírálás eredményéről a jelölők, a kitüntetést elnyerők esetén a jelölők, az ajánlók és a díjazott jelöltek közvetlen értesítést is kapnak. A díjazottak személyét a díjátadást követően honlapunkon és a szaksajtóban is nyilvánosságra hozzuk. További felvilágosítás kérhető: Kosztolányi Tamás titkártól (Fax:319-8916 Tel: 30/4848004, e-mail: [email protected]) Budapest, 2012. július 25. Dr. Gyulai József a kuratórium elnöke

_________________________________________________ 76/81 oldal

„A Mikulás is benchmarkol 6” konferencia 2012. december 6. A konferencia védnöke: Prof. Dr. Cséfalvay Zoltán Stratégiai államtitkár – Nemzetgazdasági Minisztérium Mint minden évben, úgy az idén is, a Konferencia fő törekvése az, hogy a minőségügy időszerű kérdéseiben ismertesse, terjessze a szakmában kialakult legjobb gyakorlatot. A minőségirányítás legfontosabb funkciója az, hogy felismerje, azonosítsa a termelő-folyamat értékteremtő műveleteit, módszeresen és folyamatosan megelőzze az ismert és potenciális hibákat, továbbá csökkentse a veszteségeket. Ezáltal lényegesen hozzájárul a termékek és a termelő folyamat minőségének stabilizálásához és javításához, ezzel pedig a szervezet versenyképességének és jövedelem-teremtő képességének növeléséhez is. Tekintettel arra, hogy korunkban a termelő folyamat minőségét a fenntarthatóság szempontjából kell értelmezni, vizsgálni kell ennek kritériumait is, például a környezettudatosság, a logisztika, az energiahatékonyság követelményeinek való megfelelést. Ennek szellemében állítottuk össze a rendezvény programját. Ennek első részében az előadók a témakör jelenlegi helyzetét, elvi összefüggéseit, kialakult stratégiáját elemzik, a második részben pedig gazdasági szervezetek a hazánkban fellelhető legjobb gyakorlatot teszik közkinccsé. A rendezvényen való részvételt mindazoknak a minőségszakembereknek, vezetőknek és beosztottaknak ajánljuk, akik a fenntartható fejlődés lényegét megismerve annak legfontosabb tényezőit munkájukban is alkalmazni kívánják. Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

Küldetésünknek tartjuk, hogy ezt a kultúrát és az elért hazai eredményeket terjesszük és a hazai szakemberek minél szélesebb körével megismertessük. Program 08.30 - 09.00 Regisztráció 09.00 - 09.05 Levezető elnök: Sződi Sándor ügyvezető igazgató – IFKA Minőségfejlesztési Központ 09.05 – 09.15 Közhasznúság és fenntarthatóság Dr. Bárdos Krisztina általános ügyvezető igazgató - Iparfejlesztési Közalapítvány 09.15 – 09.50 A magyar gazdaságstratégia aktuális kérdései Prof. Dr. Cséfalvay Zoltán Stratégiai államtitkár – Nemzetgazdasági Minisztérium 09.50 - 10.15 Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia Dr. Bartus Gábor titkár – Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács 10.15 – 10.40 Egyetemi kutatások a fenntarthatóságról Matolay Réka - Corvinus Egyetem 10.40 – 10.50 „A Mikulás is benchmarkol-5” konferencia legjobb előadója díj átadása 10.50 – 11.15 Szünet 11.15 – 11.40 GE Lighting a fenntarthatóságért Margit György Európai minőségügyi vezető, EMEA, GE Lighting 11.40 – 12.20 Hogyan segíti a National Instruments CSR tevékenysége a jövő mérnökeinek képzését 77/81 oldal

Dr. Ábrahám László ügyvezető igazgató – NI Hungary Kft. 12.20 -12.45 A fenntarthatóság menedzsmentjének gyakorlata a MOL-csoportban Kapusy Pál fenntartható fejlődés vezető – MOL Csoport 12.45 – 13.30 Ebéd 13.30 – 13.50 A Jabil Circuit Magyarország Kft. társadalmi elkötelezettsége Szepesi Viktória emberi erőforrás es szervezetfejlesztési vezető 13.50 – 14.10 Fenntarthatóság, minőség: nem ugyanaz? Karászi Zoltán ügyvezető igazgató, TÜV Rheinland InterCert Kft 14.10 – 14.30 Legjobb gyakorlat „szinte” ingyen, avagy vállalati képzési modell másként Hortobágyi Csaba minőségirányítási, KTME és gyártástámogatási rendszerek vezető, Continental Automotive Hungary Kft. 14.30 – 14.45 Média és fenntarthatóság Scodnik Kinga lapigazgató, Ma & Holnap 14.45 – 15.00 MLBKT Benchmarking tagozat bemutatkozása Pap Sándor tagozatvezető A konferencia zárása A programváltoztatás jogát fenntartjuk! Média támogatók: Magyar Minőség, Minőség és Megbízhatóság, TelePress online hírportál, Misz Hírlevél, Gazdaság és Közélet, Ma & Holnap, Zöld Ipar Magazin, Felnőttképzési Figyelő, Logisztikai Magazin, TRANSPACK Csomagolási, anyagmozgatási, logisztikai szaklap, Raabe Tanácsadó és Kiadó Kft., A+Cs Logisztikai magazin Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

JELENTKEZÉS „A MIKULÁS IS BENCHMARKOL – 6.” konferenciára

Időpont: 2012. december 6. (csütörtök) – 09.00 - 15.00 óráig Helyszín: Hotel Benczúr – Budapest terem (1068 Budapest, Benczúr u. 35.) A jelentkezéseket 2012. november 30-ig kérjük az IFKA Minőségfejlesztési Központba a +36 1 332 - 0787-es faxszámra, vagy a [email protected] e-mail címre küldjék vissza. Cégnév: ………………………………………………………. Cím: ……....………………….……………………………….. Név: …………………………………………………………… beosztás: .………………….………………………………… Telefon:……..… fax:…..……e-mail:……….………………. Vegetáriánus étkezés: igen nem Részvételi díj: 20 000 Ft + ÁFA / fő Dátum: Aláírás: Részletes információ: IFKA Minőségfejlesztési Központ, 1063 Budapest, Munkácsy Mihály u. 16. Tel: +36 (1) 332 – 0362, Fax: + 36 (1) 332 - 0787, e-mail: [email protected], http://www.mik.hu

A jelentkezési lap kitöltése és részünkre való megküldése megrendelésnek minősül, és fizetési kötelezettséget von maga után. Lemondást 3 napon belül írásban fogadunk el. Abban az esetben küldünk értesítőt, ha nem lesz megtartva a konferencia. _________________________________________________ 78/81 oldal

Magyar Minőség Társaság új tagjainak bemutatkozása Integrált Közoktatási Intézmény bemutatása Az intézmény székhelye Kiskőrösön található, tagintézménye Kecskeméten, Kalocsán a nevelési tanácsadó és szakszolgálat van. Többcélú feladatokat lát el: óvoda, iskola, előkészítő szakiskola, készségfejlesztő speciális szakiskola, kollégium, különleges gyermekotthon, egységes gyógypedagógiai módszertani intézmény, nevelési tanácsadó, szociális egység (támogató szolgálat). Elsősorban enyhe és középsúlyos, valamint autista gyermekeket nevel és oktat. A kiskőrösi óvodai csoportban és az iskola alsó tagozatán enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos, autista gyermekek nevelése folyik a Lépésről lépésre program alkalmazásával. A mindennapi reggeli beszélgetés, a csoportmunkában való együttes tevékenység jellemzi munkánkat. A habilitációs órákban rejlő lehetőségek fontos kiegészítői nevelő-oktató munkánknak úgy a felzárkóztatás, mint a többségi iskolába való visszahelyezés szempontjából. Az előkészítő szakiskola 9-10. évfolyamán építészeti és könnyűipari szakmai alapozó ismeretek és gyakorlatok oktatása folyik a közismereti tárgyak mellett, ahol szintén a projektoktatást és a kooperatív tanulást alkalmazzuk. A kecskeméti tagintézményben értelmileg akadályozott és autista gyermekek nevelése és oktatása folyik projekt és témahét alkalmazásával. A készségfejlesztő iskolában háztartástani ismeretek és informatikai alapozó képzés folyik. Mindkét intézményben portfóliókat alkalmazunk. A kiskőrösi intézménynek 15, a kecskeméti iskolának és kollégiMagyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

umának 6 jó gyakorlata van, melyet más intézmények folyamatosan átvesznek tőlünk. Pedagógiai szak- és szakmai szolgáltatás keretében logopédiai, korai fejlesztés, gyógytestnevelés szolgáltatást nyújtunk a kiskőrösi, kalocsai, kecskeméti kistérségnek, pályaválasztási tanácsadást Bács-Kiskun megyében biztosítunk, valamint szakmai képzéseket, előadásokat, tréningeket szervezünk az érdeklődő pedagógusok számára, melyre az ország valamennyi pontjáról érkeznek hozzánk megújulni, tanulni vágyó pedagógusok. A két nevelési tanácsadónk a tanulási- és magatartászavarral küszködő diákoknak nyújt szolgáltatást, valamint iskolaérettségi vizsgálatokat végeztek. Iskolánk kollektívája hozta életre az Országos Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények Egyesületét, melynek elnöke igazgatónk. Célja egy országos hálózat kialakítása a sikeres integráció érdekében, valamint a horizontális tanulás segítése. Szűkös lehetőségeink ellenére évente nyári táborozást szervezünk tanulóink egy részének. Az utóbbi években, nyári táborainkban a családi jelleg illetve az integráció került előtérbe. A gyermekotthon fiataljai mindig újabb és újabb helyeket ismernek meg a nyári táborozások során. Pedagógiai munkánk megismertetésének érdekében a teljes nyitottság jellemzi iskolánkat. Ezen túlmenően, évente nyílt napokat rendezünk, melyek szakmai fórumoknak is bizonyulnak, hiszen módszereink, munkánk megismerése nem csak a szülőket, ha79/81 oldal

nem közeli – távoli iskolák pedagógusait, óvónőit is vonzzák. Immár hagyománnyal bír, hogy minden évben (2003-től) „A jövő útjai” c. konferenciát szervezzük. A szülők klubját már évek óta működtetjük a Fogyatékos gyermekek Felzárkóztatásáért Közalapítvány, HEFOP, TÁMOP pályázat és egyéb források támogatásával. Az Ec-pec alapítvány Lépésről lépésre Regionális Módszertani Központja vagyunk 2004-től. Tevékenységünk ilyen irányú alakításában igen nagy jelentőséggel bírt az, hogy Comenius I. Minőségbiztosítási rendszert kiépítő iskola voltunk 2000-2001-ben. Kialakítottuk partnerközpontú működésünk feltételeit, rendszeresen mérjük eredményeinket és korrigálunk, ha arra szükség van. A Comenius rendszer bevezetése, majd az ISO Fórum és a Szövetség a Kiválóságért Kht képzésein, előadásain való részvétel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hatékony tanulásszervezési eljárásokat vezessünk be az intézményünkbe mind a tanórákon, mind a tanórákon kívül.

Köntös Nelli 1981-ben született Szekszárdon. 2006-ban könyvtár szakos hallgatóként szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, kitüntetéses eredménnyel. Bölcsészdoktori tanulmányainak megkezdése óta az ELTE Könyvtár- és Információtudományi Intézet Könyvtártudományi Tanszékének munkatársa. Fő kutatási területe és oktatott tárgyai: Formai feltárás, dokumentum-leírás; Könyvtári minőségmenedzsment; Információelmélet, adatbázis-építés és -kezelés, könyvtárgépesítés. 2008 óta az ELTE Egyetemi Könyvtár koordinálásával létrehozott "Könyvtári minőségfejlesztés 21" projekt Folyamatirányítási munkacsoportjának vezetője. Két legfrissebb publikációja e témakörben a „Moodle az ELTE Egyetemi Könyvtárban: e-learning keretrendszerrel támogatott könyvtári önértékelés”, valamint a „Minőségügy a magyar könyvtártudományi szakirodalomban, 2000 és 2011 között” címmel jelent meg.

_________________________________________________

2008-ban Shiba díjat vehettünk át, majd 2011-ben a CSR elismerő oklevelet és díjat kaptunk.


80/81 oldal

MAGYAR MINŐSÉG XXI. évfolyam 08-09. szám 2012. augusztus-szeptember TARTALOM

CONTENTS

SZAKMAI CIKKEK, ELŐADÁSOK

PROFESSIONAL ARTICLES, LECTURES

A válság hatásai a magyar kis- és középvállalati szektorban - 1. rész – Dr. Szabó József – Dr. Farkas Szilveszter

The Effects of the Crisis in the Hungarian Small and Medium Size Enterprise Sector - Part1 – Dr. Szabó, József - Dr. Farkas, Szilveszter

Számítógépes munkahelyek ergonómiájának kapcsolata az irodai munka minőségével - Dr. Berényi László

Effect of Ergonomy of Computerised Workplaces on Quality of Office Work - Dr. Berényi, László

Tisztelt Olvasó!

Dear Reader!

Élet az ökonomizmus után - Dr. Tóth Gergely

Life Following Oekonomism - Dr. Tóth, Gergely

XXI.Ökonomizmustól a bionómiáig - Dr. Tóth Gergely

From XXI Oekonomism up to Bionomy - Dr.Tóth, Gergely

A minőség a fenntartható fejlődésért - Egy rég elfeledett teoretikus újrafelfedezése - Tóth László - Tóth Csaba László

Quality for Sustainable Development Part 1 Uncovering a Long Forgotten Theoretecal - Tóth, László - Tóth, Csaba László

A szállítóválasztási döntések és a minőség szerepe Esse Bálint

The Role of Decision of Supplier-Choice and Quality – Esse, Bálint

Jók a legjobbak közül - Beszélgetés Tarr Judittal - Sződi Sándor

The Best among the Best - Report with Tarr, Judit – Sződi, Sándor

A TÁRSASÁG HÍREI ÉS PROGRAMJAI XXI. Magyar Minőség Hét HAZAI ÉS NEMZETKÖZI HÍREK, BESZÁMOLÓK

NEWS AND PROGRAMS OF THE SOCIETY 21th Quality Week DOMESTIC AND INTERNATIONAL NEWS AND REPORTS

ISO 9000 FÓRUM - XIX. Nemzeti Konferencia

ISO 9000 FÓRUM - 19th National Conference

Pályázat Nemzeti Minőségi Díjra

Competition to Win National Quality Award

Pályázati felhívás az ipari parkok versenyképességi díj elnyerésére

Invitation to Win Competitiveness Award of Industry Parks

Gábor Dénes-Díj 2012

Denes Gabor Award 2012

„A Mikulás is benchmarkol 6” konferencia

Santa Claus Is Benchmarking as Well - 6th Conference

A TÁRSASÁG ÚJ TAGJAI Bemutatkozás Magyar Minőség XXI. évfolyam 08-09. 2012. augusztus-szeptember

NEW MEMBERS TO THE SOCIETY Presentation 81/81 oldal

ISO 9000 FÓRUM

XIX. NEMZETI KONFERENCIA „Az egymástól tanulás konferenciája” 2012. szeptember 13-14. Hotel Frida Family 8171 Balatonvilágos, Zrínyi u. 135 MINŐSÉG – VERSENYKÉPESSÉG - FENNTARTHATÓSÁG PLENÁRIS - 2012. szeptember 13. délelőtt 10:00 – 13:00 Minőség - Sikeresség - Fenntarthatóság 09:00 10:00

Regisztráció Megnyitó: Rózsa András - ISO 9000 FÓRUM, elnök

Elnök:

Kormány Tamás - Controll Holding Zrt., vezérigazgató

10:15 (P1)

Gazdasági növekedés, konszolidáció, nemzetközi versenyképesség: dilemmáink és kilátásaink Dr. Bod Péter Ákos – CORVINUS Egyetem, tanszékvezető egyetemi tanár A minőségi teljesítmények fontossága a gazdasági fejlődésben Prof. Dr. Kovács Árpád – A Költségvetési tanács elnöke

10:50 (P2) 11:20-11:40

Kávészünet

11:40 (P3)

Nő a versenyképességünk az új Munka Törvénykönyv lehetőségeivel? Prof. Dr. Kiss György – PTE AJK, tanszékvezető egyetemi tanár Legyünk legalább olyan sikeresek, mint a cégünk. A személyes imázs fontossága a cégvezetők életében. Dr. Schiffer Miklós – Schiffer Consulting SYXY Kft., ügyvezető igazgató Kérdések-feleletek Közös fotókészítés a Balaton partjánál Ebéd

12:15 (P4)

12:45 13:00 13:15

A Konferencia társzervezője az EOQ MNB

A MINŐSÉG SZOLGÁLATÁBAN MINŐSÉGGEL SZOLGÁLTATNI ! Tanácsadói bemutatkozások, könyvárusítás a Billiárd teremben Farkas „Lobo” Péter festőművész tárlata az Előtérben

* A programváltoztatás jogát fenntartjuk

2012.08.13./16:29:55

1/4

2012. szeptember 13. délután 14:30 – 17:30 „A” Szekció: LEAN szemlélet és Lean eszköztár a gyakorlatban Elnök:

Tömpe László - LeanCenter, Üzletág vezető, Certified Lean Manager

14:30 (A1)

15:45

Paradigmaváltás, út a Lean felé Soós Csaba – BEURER Hungária Kft., ügyvezető igazgató Az irányítási rendszerek konfiguráció menedzsmentje Puskás László – Paksi Atomerőmű Zrt., MIR és működésfejlesztési osztályvez. A Berkemann Hu. Bt. karcsúsított termelésirányítási rendszere Baloghné Mikó Magdolna – Berkemann Hungary Bt., minőségügyi vezető Kávészünet

16:05 (A4)

Kérdések-feleletek

16:30 (A5)

A Lean hatása a minőségbiztosításban Lakner Gyula – GE Hungary Kft. Nagykanizsa, Lean Six Sigma Black Belt Lean menedzsment alkalmazása az adminisztratív folyamatokban Dr. Németh Balázs – ügyvezető igazgató, Kvalikon Kft.

14:55 (A2) 15:20 (A3)

16:55 (A6)

17:20-17:30 Kérdések-feleletek 18:00

Forgószínpad: Asztalitenisz; Kötélhúzás; ICH Kft. gyümölcspárlatok; Netteam-DMSone Zrt. sörcsap; LLP Dynamics-Figula borkóstoló Ünnepi vacsora Irigy Hónaljmirigy műsora Törzsvendégek díjazása; Tombola; ToTó

19:30 20:30 22:00

2012. szeptember 13. délután 14:30 – 17:30 Egészségügyi Szekció: „Hatékony módszerek az egészségügyben” Elnök:

Dr. Tombácz Imre PhD - Egri Markhot F. Kórház, minőségügyi osztályvezető

14:30 (EÜ1) A belső jelentési rendszer hatása a szervezeti kultúrára Dr. Udvardiné Horváth Szilvia - Szent Imre Kórház, minőségügyi vezető 14:50 (EÜ2) Minőségfejlesztés az ápolási vizit bevezetésével Fürné Mosoni Anita, Terenyeiné Sebők Katalin, Dr. Tombácz Imre - Egri Markhot Ferenc Kórház Kft. 15:10 (EÜ3) Az SzSzBM Egészségügyi Holding Zrt. Minőség és Biztonságirányítási Igazgatóság tevékenységének eredményei Dr. Vancsó Ágnes – SzSzBM EÜ Holding Zrt., MIR és BIR igazgató 15:30 Kávészünet 15:50 (EÜ4) Kollaboratív fejlesztő hálózat a lean menedzsment szolgálatában - egy Angliai eset tanulságai Dr. Jenei István – Budapesti Corvinus Egyetem, egyetemi adjunktus 16:15 (EÜ5) A tervezett minőség és a nem tervezett minőségi hibák a gyógyszeriparban Dr. Répási János – TEVA Gyógyszergyár Zrt., minőségbiztosítási tanácsadó 16:40 (EÜ6) A járóbeteg ellátás minőségének szakmai mutatói a Szent Margit Rendelőintézetben Dr. László Klára, Dr. Margitai Barnabás, Tóth Andrea, Dr. Thomka György – Szent Margit Rendelőintézet Nonprofit Kft, Budapest 17:05-17:30 Kérdések-feleletek 18:00 19:30 20:30 22:00 2012.08.13./16:29:55

Forgószínpad: Asztalitenisz; Kötélhúzás; ICH Kft. gyümölcspárlatok; Netteam-DMSone Zrt. sörcsap; LLP Dynamics-Figula borkóstoló Ünnepi vacsora Irigy Hónaljmirigy műsora Törzsvendégek díjazása; Tombola, ToTó 2/4

2012. szeptember 13. délután 14:30 – 17:30 Kerekasztal: Életpálya modell a Közoktatásban Elnök:

Tóth Géza – ISO 9000 FÓRUM Közoktatási Ágazat, elnök

14:30 (KO1) A pedagógus életpálya modell tartalmi elemei Pecsenye Éva – Közoktatási szakértő Moderátor: Radicsné Szerencsés Terézia – BKMÖ Integrált OI, főigazgató 15:50

Kávészünet

16:10 (KO2) A tehetséggondozás lehetőségei a közoktatásban Előadó: Dr. Gyarmathy Éva – MTA Pszichológiai Int. tudományos főmunkatárs Moderátor: Viedner Mónika – Integrált Oktatási Intézm. Kiskőrös, vezető tanár 17:25-17:30


18:00

Forgószínpad: Asztalitenisz; Kötélhúzás; ICH Kft. gyümölcspárlatok; Netteam-DMSone Zrt. sörcsap; LLP Dynamics-Figula borkóstoló Ünnepi vacsora Írigy Hónaljmirigy műsora Törzsvendégek díjazása; Tombola, ToTó

19:30 20:30 22:00

2012. szeptember 14. délelőtt 09:30-13:00 „B” szekció: Fenntarthatóság és társadalmi felelősségvállalás Elnök:

Kapusy Pál – MOL Nyrt., Fenntartható fejlődés vezető

09:30 (B1)

Élelmiszer-biztonság, minőség-felelősségvállalás Gidófalviné Tőzsér Zsuzsanna – HUNGERIT Zrt., minőségügyi főosztályvezető A fenntarthatóságon túl: a szállítói lánc szociális felelőssége Dr. Badacsonyi Zsolt – ÉMI-TÜV SÜD Kft., vezető auditor Minőség Akadémia, avagy „Aki tudja csinálja! Aki tudja tanítja? Aki csinálja tanítsa!” Hortobágyi Csaba – Continental Automotive Hu. Kft., Minőségirányítási vezető

09:55 (B2) 10:20 (B3)

10:45

Kávészünet

11:05 (B4)

A vállalat szervezeti kiválósága és társadalmi felelősségvállalása Török László – Grundfos Mo. Gyártó Kft., ügyvezető igazgató PR vagy annál több. Társadalmi felelősségvállalás Kereki Viktor – netTeam-DMSone Zrt., értékesítési igazgató A munkatársak szerepe a fenntartható fejlődésben Szepesi Viktória – Jabil Circuit Mo. Kft., HD/OD leader

11:30 (B5) 11:55 (B6)

12:20


13:00 14:30

Ebéd Hazautazás

2012.08.13./16:29:55

3/4

2012. szeptember 14. délelőtt 09:30 – 11:00 1. Kerekasztal: Emberi minőség és hatékonyság Moderátor:

Torma Beáta - Pannon-WORK Zrt., minőségirányítási vezető

09:30 (1K1)

Nagykoalíció az érdekvédelmi szervekkel a munkatársak érdekében Pék Gyöngyi – Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt., humánpolitikai vezető Csapatmunka, bevonás, biztonságos munkahelyek VKSZ Veszprém Hatékonyság növelése munkajogi eszközökkel a VIDEOTON ElektroPLAST Kft.-nél. Budai Mónika – Videoton Electro-PLAST Kft., humán erőforrás vezető Kávészünet

09:45 (1K2) 10:00 (1K3)

11:00

2012. szeptember 14. délelőtt 09:30 – 11:00 2. Kerekasztal: Lean szemlélet és a versenyképesség Moderátor:

Dr. Demeter Krisztina - Budapesti Corvinus Egyetem, egyetemi docens

09:30 (2K1)

Lean szemlélet és versenyképesség (felvezető előadás) Dr. Losonci Dávid István – Budapesti Corvinus Egyetem, egyetemi tanársegéd Felkért hozzászólok: Czetli Imre – RÁBA Járműipari Kft., gyárigazgató Hosszú Róbert – National Instruments Hungary Kft., MIR vezető Molnár Szabolcs – LEI Magyarországi Egyesülete, elnök 11:00 Kávészünet 2012. szeptember 14. délelőtt 11:20 – 13:00 3. Kerekasztal: Sikertörténetek Moderátor:

Boros András - ISO 9000 FÓRUM, alelnök

11:20 (3K1)

Felhőben dolgozunk … Macher Péter – Macher Kft., projekt menedzser A vevői elégedettség növelésének eszközei Kristofik Arnold - KNORR-Bremse Fékrendszerek Kft., minőségügyi vezető A szervezeti kiválóság a partnerek érdekében Kállai Tamás – B.Braun Avitum Hu. Zrt., operatív igazgató Versenyelőny és sikeresség Szabó András - Electrolux Lehel Kft., minőségirányítási vezető Ebéd Hazautazás

11:35 (3K2) 11:50 (3K3) 12:05 (3K4) 13:00 14:30

2012. szeptember 14. délelőtt 11:20 – 13:00 4. Kerekasztal: Minőségirányítási rendszerek a sikeres vezetők eszköze Moderátor:

Sződi Sándor – IFKA MIK, ügyvezető igazgató

11:20 (4K1)

A minőségügy a menedzsment szolgálatában az MVM OVIT-nál Nagypál Béla – MVM OVIT Zrt., integrált rendszer vezető „Alap, amire építhetsz”: Integrált Rendszer a szervezetfejlesztésben Galambos Sándor – NYÍRSÉGVÍZ Zrt., műszaki vezérigazgató helyettes Szervezeti önértékelés, mint őszinte tükörbe nézés Katonai Zsolt - QMT Kft., ügyvezető igazgató Minőség és lean, azaz hatékonyság. Simone Smolinska - Le Beliér MO. Kft., MIR & FF vezető Ebéd Hazautazás

11:35 (4K2) 11:50 (4K3) 12:05 (4K4) 13:00 14:30 2012.08.13./16:29:55

4/4

Közhasznú Társadalmi Szervezet 1124 Budapest Fürj u. 18.; Levélcím: 8401 Ajka, Pf. 186. Tel. Bp.: (1) 319-3071; Tel. Ajka: (88) 501-233; Mobil: 06-20-9610-085 Fax Bp.: (1) 319-2562; Fax Ajka: (88) 501-234 E-mail: [email protected]; Honlap: www.isoforum.hu

ISO 9000 FÓRUM

---------------------------------------- Alapítva 1994 --------------------------------------

JELENTKEZÉSI LAP-NK2

XIX. NEMZETI KONFERENCIA 2012. SZEPTEMBER 13-14. HOTEL FRIDA FAMILY 8171 BALATONVILÁGOS, Zrínyi u. 135 Résztvevő neve / beosztása: Tel:

Mobil:

E-mail:

Intézmény/vállalkozás neve: Intézmény/vállalkozás székhelye, címe: Szervezet adószáma (kitöltése kötelező): Számlázási név (ha nem az előbbi): Számlázási cím (ha nem az előbbi): ISO 9000 FÓRUM TAG

IGEN

BELÉPÉSI SZÁNDÉK

IGEN

Részvételi igény és Részvételi díj (Forint/fő/2 nap) Részvételi igényét kérjük bejelölni „X”-el Szept. 13-14.

IGEN

Részvételi díj Nem Tagoknak

Részvételi díj FÓRUM Tagoknak

74.800,-Ft +Áfa

59.900,-Ft +Áfa

A részvételi díj tartalmazza a szervezési költségeket, az étkezési-, a büfé-, az ünnepi vacsora költségeit, és a konferencia csomagot (mappa, szatyor, konferencia program).

Szállás igény és Szállás díj Igényét „X”-el kérjük bejelölni Egyágyas elhelyezés Kétágyas elhelyezés (2 fő/2 ágyas)

Szállásköltség éjszaka / fő

Szeptember 12.

Szeptember 13.

8.600,- Ft +Áfa

IGEN

IGEN

12.600,- Ft +Áfa

IGEN

IGEN

A szállodai árak tartalmazzák a szállást büféreggelivel, az uszoda, szauna, strand, napozó stég, napozóágy, biliárd, tollaslabda, internet használatát, illetve ingyenes parkolást zárt környezetben. A szállás költsége nem tartalmazza a 300,- Ft/fő/éjszaka idegenforgalmi adót. Ezt a FÓRUM kifizeti. Részt veszek játékban (jelölje meg) Szept. 14-én a következő szekcióban, kerekasztalban veszek részt (jelölje meg „X” jellel)

„B” szekció

Kötélhúzás

Asztalitenisz

„1 K” „3 K”

„2 K” „4 K”

Szállodai szoba korlátozott számban foglalható! Jelentkezését mihamarabb küldje el fenti címünkre! JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2012. szeptember 10. A Jelentkezési Lap alapján megküldött számlánkat kézhezvételtől számított 8 napon belül szíveskedjenek átutalni számlaszámunkra. A rendezvény időpontja előtt tíz nappal a lemondást már nem tudjuk elfogadni, de figyelembe vesszük más személy részvételét. Részvétel kiegyenlített számla esetén biztosított. Dátum:

Jelentkezési lap-NK2

Aláírás:

1. oldal (1)

augusztus-szeptember szeptember. XXI XI. évfolyam ELEKTRONIKUS KIADVÁNY A KÖRNYEZETTERHELÉS CSÖKKENT

Recommend Documents