AUGU GRAMATINA FLORA BOOK A NÖVÉNYEK KÖNYVE

Information [email protected] T (+32) (0)2 204 2463 [email protected] T (+32) (0)2 204 2349 www.artnouveau-net.com Published by: G. Van Cauwelaert, Direction des Monuments et des Sites De la Région de Bruxelles-Capitale C.C.N., rue du Progrès 80, boîte1 B-1035 Bruxelles www.monument.irisnet.be Published: 2004 Publication´s coordinator: David Aasen Sandved Design : ELLEmELLE, Ålesund, N.

Ja vēlies vairāk uzzināt par Eiropas jūgendstilu, vari apmeklēt Sadarbības tīkla mājas lapu www.artnouveau-net.com. Tajā atrodama informācija, attēli, kā arī viss par aktivitātēm bērniem studiju mēneša sadaļā. Esi laipni aicināts ielūkoties gan saistībā ar skolas projektu, gan vienkārši prieka pēc! If you want to discover more about European Art Nouveau, then you can always visit the Network’s website at www.artnouveau-net.com. It is full of information and pictures, and also contains all the activities that we have developed for children in the Study Month section. So whether it is for a school project or just for fun, log-on and see Art Nouveau come alive. Ha többet szeretnél megtudni az európai szecesszióról, bármikor felkeresheted a Hálózat honlapját a www.artnouveau-net.com címen. Sok információt és képet találsz, és a honlap tartalmazza mindazokat a tevékenységeket, amelyeket a gyerekek számára a Tanulmányi Hónapra dolgoztunk ki. Tehát akár valamilyen iskolai projekthez, akár csak a szórakozás kedvéért, jelentkezz be, és lásd, hogyan kel életre az Art Nouveau.

with the participation of the Art Nouveau Centre, Ålesund, N

with the support of the Culture 2000 Programme of the European Union

in collaboration with the European Route of Modernism

AUGU GRAMATINA • FLORA BOOK • A NÖVÉNYEK KÖNYVE ................................................. JŪGENDSTILA CEĻOJUMS/TOUR OF ART NOUVEAU/SZECESSZIÓ – KIRÁNDULÁS

Réseau Art Nouveau Network Lai popularizētu vairāku valstu jūgendstila mantojumu, 1999. gadā tika izveidots jūgendstila mantojuma sadarbības tīkls. Patlaban šī sadarbība aptver 13 jūgendstila pilsētas. Tīkla darbības mērķis ir panākt, lai jūgendstila mantojums būtu pazīstams un atzīts. Jūgendstils joprojām dzīvo – lai tuvāk iepazītu jūgendstila mākslinieku daiļradi, to pēta zinātnieki, bet restaurācijas speciālisti atjauno jūgendstila celtnes, kuras savās ikdienas gaitās izmanto daudz cilvēku, apmeklējot dzelzceļa stacijas, skolas un veikalus, kuri būvēti aptuveni pirms 100 gadiem. Sadarbības tīkla darbības pamatā ir jūgendstila pētniecība, izpratnes par stila vērtību veicināšana sabiedrībā, kā arī publikāciju veidošana un izglītojoši pasākumi. Šo vispārīgo mērķu sasniegšanai tiek izmantotas arhitektu, mākslas vēsturnieku un izstāžu kuratoru prasmes un zināšanas. Jūgendstils aptvēra ne tikai arhitektūru, bet visus vizuālo mākslu veidus. Sadarbības tīkla uzdevums ir paplašināt zināšanas par jūgendstilu, aizsargāt un atjaunot kultūras mantojumu, kā arī veicināt šim darbam nepieciešamo prasmju un iemaņu saglabāšanos. Tiek apzināti arī līdz šim nezināmi dārgumi – nepabeigti vai aizmirsti jūgendstila objekti. Ar tīklu sadarbojas jūgendstila eksperti, kas organizē konferences un izstādes, kā arī gatavo grāmatas un citas publikācijas, kas paredzētas profesionāļiem, skolēniem un visiem jūgendstila interesentiem. Politisko pārmaiņu rezultātā šodienas Eiropas Savienība ir organizācija, kas paplašinās, pievienojoties jaunām valstīm. Jūgendstila mantojuma sadarbības tīkls saņem finansiālu atbalstu no Eiropas Savienības un Eiropas Komisijas. Cerams, ka ar šo atbalstu būs iespējams aizsargāt un celt godā jūgendstila mantojumu gan Tavā, gan arī citās pilsētās! The Réseau Art Nouveau Network was launched in 1999 to highlight the Art Nouveau heritage of a diverse range of countries. Our work currently takes place in 13 European cities and we aim to make sure that Art Nouveau is well known and respected. Art Nouveau is still alive, with people working on restorations and in scientific research, to understand the artists of the period better. Many people still experience Art Nouveau, using the stations, schools and shops that were built around a 100 years ago on a daily basis. To achieve its ambitions the Network has a set of principles that we base our work on: research, awareness, publications and training. We use the skills of people like architects, art historians and curators to reach these common goals. Art Nouveau wasn’t just about architecture; it was something that artists and craftsmen working across a range of disciplines were involved with. Our job is to increase knowledge of Art Nouveau, protect and restore the heritage and make sure that the skills to do this are kept alive. Many Art Nouveau projects were never completed or have been forgotten, so we also try to discover these unknown treasures. Experts in the field of Art Nouveau work with us to organise conferences and exhibitions, as well as books that are for professionals, students or those with a passion for Art Nouveau. Political changes mean that today’s European Union is an expanding organisaton, with new countries joining in. The Réseau Art Nouveau Network receives money from both the European Union and the European Commission, and with these funds we hope that we can protect and celebrate the Art Nouveau in your city and beyond. A Szecessziós Városok Hálózata 1999-ben jött létre, hogy egy sor különböző ország szecessziós — más szóval Art Nouveau — örökségére felhívja a figyelmet. Munkánk jelenleg 13 európai városban folyik, és célunk az, hogy a szecesszió jól ismert és elismert legyen. A szecesszió még mindig él, sokan foglalkoznak emlékeinek restaurálásával, tudományos kutatásával, hogy jobban megérthessük az időszak művészeit. Sokan meg is tapasztalják, hogy milyen a szecesszió, hiszen ma is nap mint nap használják azokat a vasútállomásokat, járnak azokba az iskolákba és üzletekbe, amelyeket mintegy 100 évvel ezelőtt építettek. A Hálózat, hogy célkitűzéseit elérje, alapelveket fektetett le, amelyre munkánkat alapozzuk: kutatás, tudatosság, kiadványok és képzés. Építészek, művészettörténészek és muzeológusok szakértelmére támaszkodunk, hogy ezeket a közös célokat elérjük. A szecessziónak nem csupán építészeti vonatkozásai voltak. Olyasvalami volt, amelyben számos területen és szakmában dolgozó művészek és mesteremberek vettek részt. A mi feladatunk az, hogy az Art Nouveau-t ismertebbé tegyük, megvédjük és helyreállítsuk örökségét, és gondoskodjunk arról, hogy a mindehhez szükséges szakismeretek is életben maradjanak. Számos Art Nouveau projekt soha nem fejeződött be, vagy feledésbe merült, így ezeket az ismeretlen kincseket is megpróbáljuk felfedezni. A szecesszió szakértői velünk együtt dolgoznak a konferenciák és kiállítások szervezésén, valamint a szakemberek, diákok és az Art Nouveau iránt érdeklődők számára készült könyveken. A politikai változások eredményeképpen az Európai Unió manapság bővülő szervezet, amelyhez újabb országok csatlakoznak. A Szecessziós Városok Hálózata mind az Európai Uniótól, mind az Európai Bizottságtól kap támogatást, és ezek segítségével reméljük, hogy a ti városotokban, és azon kívül is óvhatjuk és ünnepelhetjük a szecessziót.

Augu motivi jugendstila maksla Kad nākamreiz aplūkosi puķi vai koku, ielūkojies ciešāk tās ziedlapu formā vai zaru vijumā. Tā darīja daudzi jūgendstila meistari, smeļot iedvesmu saviem darbiem. Augu valsts – koki, krūmi un puķes – bija viens no pazīstamākajiem jūgendstila dekoratīvajiem motīviem. Mākslinieki tos bieži izmantoja, veidojot tapešu rakstus, keramikas priekšmetus, rotaslietas un mēbeļu rotājumus. Dabas motīvi jūgendstilā bija viens no spēcīgākajiem mākslinieciskās izteiksmes līdzekļiem. No puķēm visplašāk tika attēlotas rozes un lilijas, taču mākslinieki labprāt izmantoja arī teiksmainu (ūdensrozes), elegantu (īriss) vai eksotisku (saulespuķe) augu motīvus. Tika izmantoti arī pavisam neparasti siltumnīcu augi, piemēram, orhideja. Taču jūgendstila māksliniekus iedvesmoja ne tikai retie, bet arī parastie savvaļas augi, piemēram, pienenes, dadži un Kaukāza suņstobri. Visā Eiropā bija jūtama arī pievēršanās vietējās augu valsts motīviem dekoratīvajā apdarē, piemēram, priedei ziemeļu pilsētās vai apelsīnu kokiem dienvidu zemēs. Vairumā zemju, kurās uzplauka jūgendstils, vienlaikus notika strauja rūpniecības attīstība un ievērojama pilsētu izaugsme. Šajās pilsētās jaunuzcelto namu dekoratīvajā apdarē izplatījās augu motīvi. Kā Tu domā, kāpēc tā notika? Māksliniekus augu valsts iedvesmoja visdažādākajos veidos. Viņi lietoja gan stublāju, gan zaru vijumu formas. Daži mākslinieki plakātu kompozīcijās izmantoja precīzus un detalizētus augu valsts atveidojumus, bet citiem tie kalpoja kā iedvesmas avots balkonu margu vai pat krēslu veidolam. Arhitektus iedvesmoja augu formas, arī veidojot atsevišķus arhitektoniskos elementus, piemēram, kolonnas, kas pāraug pārseguma sijās, radot neparastus formu salikumus. Bieži

jūgendstila privātmājās tika projektēts ziemas dārzs, kurā izvietoja eksotisku augu kolekcijas. Šī telpa nereti bija mājas sirds. Jūgendstilā tika izmantotas ne tikai augu valsts formas, bet arī krāsa un tekstūra. Vitrāžas, caur kurām plūda daudzkrāsaina gaisma, mākslinieki veidoja, interpretējot dabā redzamo. Augu valsts – flora – nebija vienīgais plaši izmantotais jūgendstila motīvs. Plaši tika izmantoti arī dzīvnieku valsts (faunas), kā arī leģendu, folkloras un mitoloģijas motīvi. Iemīļoti bija ne tikai tādi iznesīgi un skaisti dzīvās dabas pārstāvji kā pāvi un tauriņi, bet arī baismīgas būtnes – zirnekļi, čūskas, sikspārņi un krupji. Šajā grāmatiņā Tu varēsi iepazīt dažādus augus, kas kā dekoratīvi motīvi bija izplatīti jūgendstila mantojuma sadarbības tīkla pilsētās, kā arī iepazīt to, kā šo pilsētu mākslinieki tos izmantoja savos darbos. Palūkojies uz augu valsti sev visapkārt un padomā, kā Tu varētu izmantot krāsas, tekstūras un formas un ko tās liktu Tev just, veidojot lampu, mēteli, vāzi vai pat māju – visu, kas vien taptu Tavā iztēlē! Grāmatiņas beigās atradīsi darbību aprakstu, kas Tev varētu palīdzēt iepazīt un izbaudīt augu valsts nozīmīgumu jūgendstila ietvaros. Cerams, ka tas Tev sagādās prieku!

Flora in Art Nouveau

A növények az Art Nouveau-ban

The next time you see a tree or a flower why not take a really close look at the shape of the petals or the curve of the branches. That’s what many of the Art Nouveau artists and craftsmen did to gain inspiration. Flora – the general name given to plants, trees and flowers – was one of the most recognisable motifs in Art Nouveau. If you look at wallpaper, ceramics, furniture and even jewellery, often you will see that the artists have used flora as a major part of the design.

Ha legközelebb egy fát vagy virágot látsz, vizsgáld meg igazán alaposan a szirmok formáját vagy az ágak hajlását. Az Art Nouveau számos művésze és mestere is ezt tette, hogy inspirációt merítsen. A flóra — a növények, fák és virágok összefoglaló elnevezése — az Art Nouveau egyik legvilágosabban felismerhető motívuma. Ha megvizsgálod a tapétákat, kerámiákat, bútorokat, sőt akár az ékszereket, gyakran veheted észre, hogy a művész a legtöbb díszítésben növényi motívumokat alkalmazott. Az Art Nouveau-ban találhatók a legszembetűnőbb példák arra, amikor a művészek a természetet a művészi kifejezés eszközeként használták. A leggyakrabban látható virágok a klasszikusak voltak, mint például a rózsa vagy a liliom, de a mıvészek gyakran kísérleteztek misztikus (vízililiom), elegáns (írisz) vagy egzotikus (napraforgó) virágokkal is. Később még egzotikusabb üvegházi növényeket is alkalmaztak, a leghíresebb köztük az orchidea. De nemcsak ritka virágok inspirálták a szecessziót, a vadon növő növényzet, mint a gyermekláncfű, bogáncs vagy a medvetalp is népszerű motívumok voltak. A művészek Európa-szerte a helyi flóra elemein alapuló díszítéseket alkalmaztak, legyen az akár a fenyőfa északon, vagy a narancsfa délen. Számos országban, ahol az Art Nouveau kifejlődött, ez a jelentős ipari fejlődés időszakában történt, aminek egyik következménye a városok növekedése volt. Ezért nagyon érdekes, hogy az Art Nouveau alkotói a természetes tájból merítették gondolataikat, és azt helyezték gondolataik középpontjába. Mit gondolsz, vajon miért tették? A művészek számos módon merítettek inspirációt a növényvilágból: a szár formájából, vagy egy ág mozgásából. Voltak, akik pontos és részletes tanulmányokat készítettek, míg mások azért nézték meg egy növény formáját, hogy segítsen egy balkon vagy akár egy szék megtervezésében. Az építészek növények példáját vették alapul építészeti elemek, például tartógerendákhoz csatlakozó oszlopok megtervezéséhez, ami szokatlan építészeti formákat eredményezett. Az Art Nouveau stílusú magánházaknál igen gyakran előfordult, hogy az építész vagy a tulajdonos egy új helyiséggel — üvegházzal vagy télikerttel

Art Nouveau was one of the strongest examples of artists using ‘Nature’ as a form of artistic expression. To start with the flowers that were most often seen were classic flora such as the rose or the lily, but artists also experimented with plants that were mystical (water lily), elegant (iris) or exotic (sunflower.) Later on even more exotic greenhouse flowers were used, most famously the orchid. But it wasn’t just rare flowers that inspired Art Nouveau, wild flora like the dandelion, thistle and giant hogweed were also popular motifs. All over Europe artists focused on using decoration based on their local flora, whether it was the pine tree of the north or the orange tree of the south. For many of the countries, when Art Nouveau developed it was at the same time that big industrial changes were taking place, and one of the consequences of this was the enlargement of cities. So the fact that those working in Art Nouveau took ideas from the natural landscape and made it central to their designs is very interesting. Why do you think they did this?

The artists took inspiration from flora in many ways: the shape of the stalk or the movement of a branch. Some would use precise and detailed studies of flowers on their poster designs, while others would look to the shape of a plant to help them create a design for a balcony or even a chair. Architects used the examples of plants to create architectural elements such as columns that developed into supporting beams, resulting in unusual building shapes. Very often in Art Nouveau private houses the architect or owner wanted to add a new room: the greenhouse or winter garden, to display a collection of exotic plants. In some cases this room was at the heart of the house. But it wasn’t just the shapes of flora that were seen in Art Nouveau, the colour and even the texture were also used. A stained-glass window, with the light streaming through, could easily be inspired by the artists interpretation of something he or she had seen in nature. Flora wasn’t the only motif that was used repeatedly in Art Nouveau. The animal kingdom - also known as fauna – was also important for the artists, as was local or national mythology and legends. Beautiful animals like the peacock and the butterfly were popular, but the artists were also interested in more creepy animals like spiders, snakes, bats and frogs. In this book you will see the different types of flora that were important for the cities in the Réseau Art Nouveau Network and how the artists of these places used them in their work. Take a look at the flora around you and try to think how you would use the colours, textures, shapes or even how they make you feel, to design a lamp, a coat, a glass or why not a house: wherever your imagination takes you. There are activities at the end of the book for you to enjoy and discover what it was about flora that was important for Art Nouveau. Have fun!

— kívánta megtoldani az épületet, hogy egzotikus növénygyűjteményét bemutassa. Egyes esetekben ez a helyiség egyenesen a ház középpontjába került. Az Art Nouveau-ban azonban nemcsak a növények formáját láthatjuk, hanem a színüket, sőt szerkezetüket is alkalmazták. Egy festett üveget például, a rajta átszűrődő fénnyel könnyen inspirálhatott valamilyen, a művész által a természetben látott dolog értelmezése. Nem a növényvilág az egyetlen motívum, amelyet visszatérően alkalmaztak az Art Nouveau-ban. Az állatvilág — amelyet faunának is nevezünk — szintén fontos volt a művészek számára, ugyanúgy, mint a helyi illetve nemzeti mitológia és legendák. Népszerűek voltak a szép állatok, mint például a páva vagy a pillangó, de a művészeket a kissé hátborzongató állatok is érdekelték, például a pókok, kígyók, denevérek és békák. Ebben a könyvben azokat a növényeket mutatjuk be, amelyek a Szecessziós Városok Hálózatához tartozó városok számára fontosak voltak, és azt, hogyan használták ezeket az ott élő művészek munkáiknál. Vessetek egy pillantást a benneteket körülvevő növényvilágra, és próbáljátok elképzelni, hogyan használnátok a színeket, mintázatokat és formákat, vagy akár azt, hogy milyen érzéseket váltanak ki belőletek, és tervezzetek egy lámpát, kabátot, poharat vagy akár egy házat — amit csak a képzeletetek diktál. A könyv végén érdekes feladatokat találtok, amelyek segítségével játszva felfedezhetitek a növényvilág szerepét, hogy miért is volt olyan fontos az Art Nouveau művészei számára. Jó szórakozást!

ÅLESUND NEZĀLE, KURA, JO VAIRĀK TO MIN, JO RAŽENĀK AUG THE HERB THAT GROWS THE MORE YOU STEP ON IT EZ AZ A NÖVÉNY, AMELYRE HA RÁTAPOSUNK, CSAK ANNÁL INKÁBB NŐ

Taraxacum officinale

Norvēģijā pienene kļuva par simbolu cīņai par sieviešu tiesībām un šīs cīņas popularizēšanai sabiedrībā. Dizainere un tekstilmāksliniece Frīda Hansena to pirmoreiz attēloja tapešu rakstos norvēģu feministu kustības ekspozīcijā Pasaules izstādē Čikāgā 1893. gadā. Saskaņā ar jūgendstila garu, Hansena izvēlējās šo nezāli, lai paustu laikmeta jaunās idejas, kas nebūt nebija pieņemamas visiem. Ņemot vērā kritiku, Parīzes pasaules izstādei 1900. gadā viņa izstrādāja jaunu tapešu raksta versiju. Viņa izmantoja jaunu, caurspīdīgu aušanas tehniku. Pienene tika veidota abstraktāk, dekoratīvāk un ornamentālāk, nekā iepriekš, parādot augu vairākās tā attīstības fāzēs. Vai vari saskatīt tapetē lapu, stublāju ar pumpuru, ziedu un pogaļu? Tapetes tagad ir izstādītas Olesundes Jūgendstila centrā, kas ir arī visas Norvēģijas Jūgendstila centrs.

A.

B.

C.

A-E. Frīda Hansena, „Pieneņu” sienas sega – austas tapetes, detaļa, 1900.B. Torolfs Holmbo, Dekoratīvās mākslas muzeja direktora H. Groša ex-libris (grāmatzīme).C. Frīda Hansena, „Pieneņu” sienas sega, 1893.D. Fricis Erlers, vācu žurnāla „Die Jugend” 49. numura vāka dizains, 1901 A-E. Frida Hansen, ‘Dandelions’ tapestry, 1900. B. Thorolf Holmboe, the ex-libris (personal sticker) of H Grosch – the director of the Museum of Decorative Arts. C. Frida Hansen, ‘Dandelions’ tapestry, 1893. D. Fritz Erler, cover design for German magazine ‘Die Jugend’, no.49, 1901

D.

In Norway the dandelion became the symbol of passing on knowledge and the struggle for women’s rights in society. The designer and weaver Frida Hansen first incorporated it into a tapestry for the Norwegian feminist movement’s exhibition at the World Exposition in Chicago (1893). In the spirit of Art Nouveau Hansen chose a weed to express the new ideas of the time, but it wasn’t popular with everyone. For the World’s Fair in Paris (1900) Hansen made a new version of the tapestry. This time she used a new see-through weaving technique called ‘transparencies’. The dandelion in this version was more abstract, decorative and flatter and shows the herb through its various stages of growth. Can you find a leaf, a stalk with a bud, a flower and a seed-head in the tapestry? This tapestry is now exhibited at Ålesund’s Jugendstilsenteret – the Art Nouveau Centre of Norway.

A-E. Frida Hansen, Gyermekláncfű falikárpit, részlet, 1900. B. Thorolf Holmboe, H. Grosch, az Iparművészeti Múzeum igazgatójának ex librise. C. Frida Hansen, Gyermekláncfű falikárpit, 1893. D. Fritz Erler, a Die Jugend német folyóirat címlapterve, no.49, 1901

6

E.

7

Norvégiában a gyermekláncfű a tudás átadásának és a társadalomban a női jogokért való harcnak a szimbólumává vált. Frida Hansen tervező és szövőnő először egy falikárpitot díszített vele a norvég feminista mozgalom kiállítására a chicagói világkiállítás alkalmából (1893). Az Art Nouveau szellemében Hansen egy gyomnövényt választott a kor új elképzeléseinek kifejezésére, de ez nem tetszett mindenkinek. A párizsi világkiállításra (1900) Hansen elkészítette a falikárpit egy újabb változatát. Ez alkalommal egy új, áttetsző szövési technikát alkalmazott, amelyet „transparencies”nek („átlátszóságok”) nevezett. A gyermekláncfű ebben a változatban absztraktabb, dekoratívabb és laposabb volt, és a fejlődés különböző szakaszaiban ábrázolta a növényt. Meg tudod találni a levelét, rügyes szárát, virágát és a magokat tartalmazó fejét a kárpiton? Ez a kárpit most Ålesundban a Jugendstilsenteretben, Norvégia Art Nouveau központjában van kiállítva.

BARCELONA MAZA, BET NEVAINOJAMI VEIDOTA SMALL BUT PERFECTLY FORMED KICSI, DE TÖKÉLETES ALAKÚ

Chamaerops humilis

Vēdekļveida pundurpalma ir Eiropas vienīgā vietējā palma. Tā sastopama visā Vidusjūras reģionā, tostarp Katalonijas piekrastes pilsētā Barselonā. Šī palma ne tikai kļuva par jūgendstila motīvu, bet to plaši izmantoja arī praktiskiem nolūkiem, no lapām izgatavojot slotas, grozus un paklājus. Vēl vairāk, palmas jaunie, maigie dzinumi bija ēdami, tāpēc tā bija īpaši noderīgs augs. Tagad vēdekļveida pundurpalma ir iekļauta aizsargājamo augu sarakstā. Antonio Gaudi rūpīgi vēroja dabas vidi, viņa daiļradē būtiski iedvesmas avoti bija gan jūra un kalni, gan koki, augi un dzīvnieki. Vēdekļveida pundurpalma – un it īpaši tās lapas – bija viens no zīmīgākajiem apkārtējās ainavas elementiem, no kuriem viņš tik daudz iedvesmojās. Palmas lapu motīvs izmantots dažādās Gaudi veidotajās konstruktīvajās un dekoratīvajās kompozīcijās, piemēram, metāla režģos Casa Vicens namā (1883 – 1888). The dwarf fan palm is the only type of palm tree that is native to Europe, and can be found all over the part of the Mediterranean that includes the Catalan costal city of Barcelona. Although it was adopted as an Art Nouveau motif, this species of palm had very practical purposes, the leaves being used to make brooms, baskets and matting. Not only that, the shoots of the palm were soft and edible, making it a highly desirable plant. Today it is a protected plant species. Antoni Gaudí was a keen observer of the natural environment and the palm was a significant element of the landscape from which he learnt so much. The trees, the sea, the mountains, the flowers and animals were all an important source of inspiration for Gaudí. However, the dwarf fan palm and particularly its leaves, made one of the biggest impressions. Gaudí was inspired to make diverse structural and decorative compositions, such as the railings at the Casa Vicens (1883-1888).

A.

B.

C. A-C. Vēdekļveida pundurpalmas lapas iedvesmoja margu risinājumu “Casa Vicens” ēkā; arhitekts Antonio Gaudi, 1888 (foto: K. Bolao). D. “Casa Vicens” ēkā lietotais palmu lapu žogs “Casa Gaudi” ēkā Guella parkā (foto: K. Bolao)

D.

A törpe legyezőpálma az egyetlen Európában honos pálmafajta, és a Földközi-tenger közelében mindenütt megtalálható, ideértve a katalán partvidéken található Barcelonát is. Bár Art Nouveau motívumként alkalmazták, ezt a pálmafajtát igen gyakorlati célra is felhasználták — leveleiből seprőket, kosarakat, és szőnyegeket készítettek, de ezenkívül a pálma hajtásai puhák és ehetőek is, ami igen kívánatos növénnyé teszi. Jelenleg védett növényfaj. Antoni Gaudí a természeti környezet lelkes megfigyelője volt, és a pálma jelentős eleme volt annak a tájképnek, amelyből olyan sokat tanult. A fák, a tenger, a hegyek, a virágok és állatok mind az ihlet fontos forrásai voltak Gaudí számára. A törpe legyezőpálma, különösen annak levelei igen nagy hatást gyakoroltak Gaudíra. Különféle szerkezeti és dekoratív kompozíciókra ihlették Gaudít, mint például a Casa Vicens lakóház rácsai (1883-1888).

A–C. The dwarf fan palm has inspired the decor of the railings that surround the Casa Vicens; architect Antoni Gaudí, 1888 (photo: Xavier Bolao). D. Casa Vicens’s palmetto-leaf fence at Casa Gaudí, Park Güell (photo: Xavier Bolao). A-C. A törpe legyezőpálma formája meghatározó eleme a Casa Vicens kerítésének, építész: Antoni Gaudí, 1888 (fotó: X. Bolao). D. A Casa Vicens pálmaleveles kerítése a Casa Gaudín is megjelenik, Güell Park (fotó: X. Bolao)

8

9

BRUXELLES-BRUSSEL SAVALDĪTĀ EKSOTIKA TAMING THE EXOTIC AZ EGZOTIKUS MEGSZELÍDÍTÉSE

Orchidaceae

Šodien tā ir pavisam parasta lieta – aiziet uz puķu veikalu un nopirkt kādu eksotisku puķi vai augu no tālas zemes. Taču 19. gadsimtā eksotiski ziedi raisīja tādas alkas privātajos un sabiedriskajos kolekcionāros (piemēram, nacionālie botāniskie dārzi “Le Jardin des Plantes” Parīzē vai “Kew Gardens” Londonā), ka tie sūtīja pētniekus ekspedīcijās meklēt retus augus. Beļģu pētniekam un botāniķim Žanam Lindenam izdevās atklāt ļoti sarežģītā orhideju audzēšanas procesa noslēpumu. Šī puķe kļuva par visās radošajās jomās (juveliermākslā, stikla mākslā, keramikā u.c.) strādājošo jūgendstila mākslinieku iedvesmas avotu. Šī no dziļiem džungļiem nestā auga savaldzinātas, daudzas buržuāzijas ģimenes veidoja pašas savus ziemas dārzus, lai varētu audzēt retus augus un puķes, kas saista uzmanību ar savām dīvainajām formām.

A. A. Pols Ankārs, gaismeklis ar orhideju motīvu, 1893; aplūkojams Ģentes Dizaina muzejā Beļģijā.B. Gustavs Freponts, tapešu raksts ar kolibri un orhidejām (detaļa). C. Filips Volfers, ar briljantiem un rubīniem rotāts „Orhideju” pulkstenis, 1901. D. Filips Volfers, vāze no ziloņkaula un bronzas „Dārza puķes un pļavu puķes”, ap 1894 A. Paul Hankar, orchid-inspired light fitting, 1893; on display at the Design Museum, Ghent (BE). B. Gustave Fraipont, wallpaper design featuring humming birds and orchids (detail). C. Philippe Wolfers, ‘Orchid’ pendant with diamonds and rubies, 1901. D. Philippe Wolfers, ivory and bronze vase ‘Cultivated and Wild Flowers’, around 1894

B.

A. Paul Hankar, orchidea ihlette díszítés 1893-ból, mely a genti Iparművészeti Múzeumban látható. B. Gustave Fraipont tapétaterve kolibrikkel és orchideákkal (részlet). C. Philippe Wolfers, gyémánttal és rubinnal díszített orchidea-függő, 1901. D. Philippe Wolfers, “Kerti és vadvirágok”, elefántcsont és bronz váza, 1894 körül

10

C.

Today, it seems perfectly normal to go to the florist and buy exotic flowers and plants from faraway places. But in the 19th century exotic flowers provoked such desire in private or public collectors (the great national botanical gardens such as Le Jardin des Plantes in Paris or Kew Gardens in London) that they sent explorers looking for rare specimens. In Belgium, the explorer and botanist Jean Linden successfully discovered the secret of cultivating orchids, a very difficult process. This flower became a source of inspiration for Art Nouveau artists working in all creative fields (jewellery, glassware, ceramics etc.) Fascinated by these fashionable plants – which had to be brought back from the very depths of the jungle – many bourgeois families built their own winter gardens so that they could also cultivate plants and flowers that were alluring for their strangeness of form and rarity.

D.

11

Manapság teljesen hétköznapi dolog számunkra, hogy elmegyünk a virágboltba, és távoli tájakról származó egzotikus virágokat és növényeket vásárolunk. A 19. században azonban az egzotikus virágok még olyan vágyakat ébresztettek akár a magángyűjtőkben, akár az állami gyűjtemények kezelőiben (a nagy országos botanikus kertekben mint a Le Jardin des Plantes Párizsban, vagy a Kew Gardens Londonban), hogy felfedezőket küldtek a ritka fajták felkutatására. Belgiumban Jean Linden felfedező és botanikus sikeresen felfedezte az orchidea termesztésének titkát, ami igen bonyolult eljárás. Ez a virág az ihlet forrásává vált a különféle művészi területeken — ékszerészet, üvegművészet, kerámia stb. — dolgozó Art Nouveau művészek számára. A divatos virágoktól elbűvölve, amelyeket a dzsungel legmélyéből kellett megszerezni, sok nagypolgári család saját télikertet építtetett, hogy ők is termeszthessék ezeket a különös formájukkal csábító, ritka virágokat.

BUDAPEST STIKLA PUĶU PUŠĶI GLASS BOUQUETS ÜVEGCSOKROK B.

D.

C.

A. A. Loga vitrāža Ķerešī villā, iespējamais autors Mikša Rots; arhitekti Alberts Ķerešī un Artūrs Sebestjens, 1899 (foto: Š. J. Žalatnē, © Ungārijas Arhitektūras muzejs). B. Vitrāžas skice, Mikša Rots, ap 1899. Raksta centrā izvietots īrisu pušķis. C. Loga vitrāža (detaļa) Eģedī pilī, Mikša Rots, 1896-1897 (foto: Š. K. Farago-Belavari).D. Vitrāžas detaļa Ķerešī villā, Mikša Rots A. Stained glass window in Villa Körössy thought to be designed by Miksa Róth; architects: Albert Körössy and Artúr Sebestyén, 1899. (photo: Š J Szalatnyai)(© Hungarian Museum of Architecture). B. Draft of pattern for stained-glass window by Miksa Róth, circa 1890. The pattern has a bouquet of irises as the central motif. C. Stained-glass window (detail) in the Egyedi Palace by Miksa Róth, 1896-97. (photo: Š K Faragó-Bélavári). D. Detail of Róth’s stained glass window at the Villa Körössy.

D.

Iris germanica

19. gadsimta nogalē pilsētu izaugsmi cilvēki uztvēra kā dabas zaudēšanu. Tas bija viens no iemesliem plašajai puķu, augu un koku motīvu izplatībai jūgendstila dekoratīvajos elementos. Viens no izplatītākajiem motīviem vitrāžās bija centrāli izvietots puķu pušķis. Šādus motīvus varēja atrast starptautiskajā apritē plaši pieejamajos dekoratīvo elementu katalogos. Kopš 1880. gada Budapeštā izveidojās daudzas vitrāžu darbnīcas, tostarp 1886. gadā – Mikšas Rota darbnīca. Austroungārijas Impērijā Rota visagrāk sāka izmantot marmorveidīgo stiklu, kuru pirmoreiz Čikāgas 1893. gada Starptautiskajā izstādē lietoja Amerikā dzimušais Luiss Komforts Tifaņs. Daudzkrāsainā stikla tekstūra ļāva veidot zaigojošas vitrāžas, kuras tik plaši izmantoja jūgendstila mākslinieki. Īrisa zieda košie toņi izmantoti arī Kerešī villas logos. Ziedu rotājumus tajos, iespējams, veidojis Mikša Rots. Pateicoties violeto joslu caurvītajam Tifaņa stiklam, ziedi šķiet gluži kā īsti. Towards the end of the 19th century the growth of cities meant that many people missed nature. As a result flowers, plants and trees were widely used in Art Nouveau. On windows the most common motif was a centrally placed bouquet of flowers. These motifs would be placed in pattern books that had an international circulation. From the 1880s many stained-glass workshops were founded in Budapest, among them Miksa Roth’s in 1886. Within the Austro-Hungarian Monarchy, Roth pioneered the use of the marble-like glass introduced by American-born Louis Comfort Tiffany at the International Exhibition of 1893 in Chicago. The texture of the glass, which was interwoven with colour, allowed the creation of vivid and colourful window decorations that were fully exploited by Art Nouveau artists. The rich colour of the iris flower is captured in the windows of the Villa Körössy, where Miksa Roth probably designed the floral decoration. Based on lilac Tiffany glasses, the streaky patterns of the glass made the flower seem real. A 19. század vége felé a városok növekedésével együtt járt, hogy az embereknek hiányozni kezdett a természet. Ennek eredményeképpen az Art Nouveau-ban széles körben használták a virágokat, növényeket és fákat. Az ablakok leggyakoribb díszítő motívuma volt a központi elhelyezésű virágcsokor. Ezeket a motívumokat mintakönyvekben is elhelyezték, és nemzetközi forgalomba kerültek. Az 1880as évektől kezdve Budapesten számos festett üveget gyártó műhely jött létre, köztük 1886-ban Róth Miksáé. Az Osztrák-Magyar Monarchián belül Róth járt az élen az amerikai születésű Louis Comfort Tiffany által az 1893-as chicagói világkiállításon bemutatott márványszerű üveg használatában. A színekkel átszőtt üveg szövete lehetővé tette élénk, színes ablakdekorációk készítését, amit az Art Nouveau művészei teljes mértékben ki is használtak. Az írisz virágának gazdag színvilága díszíti a Körössy-villa ablakait, amelynek virágdíszítését valószínűleg Róth Miksa készítette. Az orgonalila Tiffany-üveg alapon látható erezett minták igen életszerűvé teszik a virágot.

A. Róth Miksa , színes üvegablak a Körössy-villában, építészek: Körössy Albert és Sebestyén Artúr, 1899. (fotó: J. Szalatnyai). B. Róth Miksa üvegablak terve, 1890 körül. A vázlat központi motívuma egy csokor írisz (© Magyar Építészeti Múzeum). C. Róth Miksa, üvegablak az egykori Egyedi palotában (részlet), 1896-97. Az eredetileg Oskar Marmorek tervezte épület ma a Postás Művelődési Központ (Benczúr-ház). (fotó: K. Faragó-Bélavári). D. A Körössy-villa üvegablakának részlete.

12

13

GLASGOW MŪŽĪGĀ DAILE THE ETERNAL BEAUTY AZ ÖRÖK SZÉPÉG

A.

Rosa

Roze kļuva par iemīļotāko motīvu Glāzgovas Skolas mākslinieku darbos. To plaši izmantoja dažādās mākslas nozarēs – tekstilmākslā, grafikā, metāla un stikla mākslā. Elegantie toņi un formas pavēra plašas iespējas izmantot rozi dekoratīvās kompozīcijās. Čārlzs Renī Makintošs un viņa tuvie laikabiedri Džeimss Herberts Makneirs un Mārgareta un Frānsisa Makdonaldas radīja vistēlainākos darbus. Vienā no godkārīgākajiem projektiem rozes motīvs bija izmantots visā kādas telpas aprīkojumā. Tas bija Makintoša veidotais Rožu buduārs Turīnas Starptautiskajā modernās lietišķās mākslas izstādē 1902. gadā. Rozes simboliskai (ideju vai jūtu paušana, lietojot tēlus vai zīmes) un literārai izmantošanai ir gara vēsture. Pasaka par Ērkšķrozīti (tā tika pārdēvēta princese Aurora, jo viņu noslēpa mežs) ir viens no vislabāk zināmajiem piemēriem. Lielākajai daļai Makintoša grupas un viņu laikabiedru darbu bija simboliska nozīme. Kaut arī nav zināms, vai Glāzgovas mākslinieku redzeslokā rozei bija kāda noteikta loma, tomēr ir skaidrs, ka tā viņiem simbolizēja daili, mīlestību un mākslu. The rose became a favourite motif for the designers of the Glasgow School and was used by them in many different media including textiles, graphics, metalwork and glass. Its elegant colours and form providing rich decorative possibilities. Charles Rennie Mackintosh and his close contemporaries James Herbert MacNair and Margaret and Frances Macdonald, created some of the most imaginative work. One of the most ambitious projects used the rose as the theme for an entire room installation: the Mackintoshes’ Rose Boudoir shown at Turin’s International Exhibition of Modern Decorative Art in 1902. The rose has a long tradition of symbolic (using images or signs to express ideas or feelings) and literary associations, the story of Sleeping Beauty is one of the best known. Much of the work of the Mackintosh group and their contemporaries carried symbolic meaning. While it is not known whether the rose carried precise meanings for the Glasgow designers, it is generally believed to have symbolised for them beauty, love and art.

B.

C.

A. Anna Makbeta, Ērkšķrozīte, sienas sega, 1899-1900 (© Glāzgovas muzeji).B. Čārlzs Renī Makintošs, krēsls ar augstu atzveltni Turīnas izstādei, 1902 (© Hantera mākslas galerija, Glāzgovas universitāte, Makintoša kolekcija).C. Džordžs Valtons, vitrāža (© Glāzgovas muzeji: Tautas pils) A. Ann Macbeth, The Sleeping Beauty embroidery panel, 1899-1900 (© Glasgow Museums). B. Charles Rennie Mackintosh, high-backed chair for the Turin exhibition, 1902 (© Hunterian Art Gallery, University of Glasgow, Mackintosh Collection). C. George Walton, stained-glass panel (© Glasgow Museums: The People’s Palace) A. Ann Macbeth, Csipkerózsika hímzés, 1899-1900 (© Glasgow Museums). B. Charles Rennie Mackintosh, a torinói kiállításra készült magas támlájú szék, 1902 (© Hunterian Art Gallery, University of Glasgow, Mackintosh Collection). C. George Walton, festett üvegablak (© Glasgow Museums: The People’s Palace)

14

A Glasgow-i Iskola tervezőinek kedvenc virága a rózsa volt, amit számos különféle anyagon alkalmaztak, többek között textileken, grafikákon, fémeken és üvegen. Elegáns színei és formái gazdag lehetőségeket kínáltak a díszítésre. A legélénkebb képzelőerőről tanúskodó munkák között szerepelnek Charles Rennie Mackintosh és közeli munkatársai, James Herbert MacNair, Margaret és Frances Macdonald munkái. Az egyik legnagyratörőbb terv egy teljes szobaberendezés témájaként a rózsát használta: Mackintosh-ék rózsás budoárját az 1902. évi torinói modern díszítőművészeti nemzetközi kiállításon mutatták be. A rózsának mint szimbólumnak — gondolatokat és érzéseket képekkel vagy jelekkel kifejező dolognak — régi hagyományai és irodalmi vonatkozásai vannak. Az egyik legismertebb Csipkerózsika története. A Mackintosh-csoport és kortársaik munkáinak javarésze szimbolikus jelentéseket hordoz. Nem tudjuk ugyan pontosan, hogy a glasgow-i művészek számára a rózsa hordozott-e valamilyen konkrét jelentést, de általánosságban úgy gondolják, hogy a szépséget, a szerelmet és a művészetet jelképezte számukra.

15

HELSINKI BRĪVĪBA MEŽOS FREEDOM IN THE FORESTS SZABADSÁG AZ ERDŐBEN

B.

Pinus sylvestris

Mežs ir būtiska Somijas ainavas sastāvdaļa. Vairāk nekā pusi šīs ziemeļu valsts teritorijas klāj meži, kuros pārsvarā aug skuju koki – priedes un egles. Ap 1900. gadu mežrūpniecība bija galvenais zemes bagātības avots, tās kokzāģētavas apgādāja strauji augošo pasaules papīra tirgu. Nācijas labklājības un ainavas simboli – staltas, slaidas priedes, priežu zari un čiekuri – sāka parādīties uz tapetēm, podiņu krāsnīm un ēku fasādēm. Priede bija arī viegli pieejams un ērts būvmateriāls. Daudzi gadsimtu mijas mākslinieki meklēja iedvesmu dabā. Mežiem klātajā lauku vidē un pie ezeriem viņi būvēja savas priežu guļbaļķu mājas un darbnīcas. Tolaik Somija bija Krievijas Impērijas sastāvdaļa, un 1899. gadā jauni Krievijas likumi pakļāva somus vēl stingrākai kontrolei. Cilvēki meklēja dažādus pretošanās ceļus. Somijas ziema bija mākslinieciski spēcīgs tēls ļaužu izjūtu atveidošanai. Apsnigušas priedes, piemēram, atspoguļoja patriotismu, kas attīstījās zem Krievijas jūga.

A.

Forest is an essential element of the Finnish landscape. More than half of this Nordic country is covered by forest, largely by types of conifer, pine and spruce. Around 1900 the forest industry was the country’s most important source of wealth, with its mills supplying the world’s expanding paper markets. Images of tall and slender pine trees, pine twigs and cones – all symbols of the nation’s wealth and landscape – began to appear on wallpaper, tiled stoves and building facades. Pine was also an easily available and practical building material. Many of the artists at the turn of the century sought inspiration in nature and built their pine log houses and studios in the wooded countryside near lakes. At the time Finland was part of the Russian Empire, but in 1899 new Russian laws aimed to bring the Finnish people under much stricter control. The people expressed their resistance to this in many different ways; artistically the Finnish winter provided strong images of how the people felt. Detailed studies of snow-covered pine, for instance, represented the patriotism that developed under Russian oppression.

C.

D.

E.

F.

A. Alberts Ēdelfelts, pastkarte ar Somijas ainavu un Somijas himnas pirmo pantu, 1900 (© Pieminekļu aizsardzības inspekcija, Helsinki). B-C. Ainola – somu komponista Jana Sibēliusa māja pie ezera, arhitekts Larss Sonks, 1904 (foto: M. Haverinens / Pieminekļu aizsardzības inspekcija).D-F. Apdrošināšanas sabiedrības „Pohjola” ēka, Hermanis Gezeliuss, Armas Lindgrēns un Eliels Sārinens, 1899-1901 (foto: S. Tirila / Pieminekļu aizsardzības inspekcija).E. Apsnigušas priedītes, Pekka Halonens, 1899. Eļļas glezna Somu nacionālajā galerijā (foto: Centrālie mākslas arhīvi, Helsinki) A. Albert Edelfelt, postcard of Finnish landscape with the first verse of the Finnish national anthem, 1900. (© National Board of Antiquities, Helsinki). B-C. Ainola, the lakeside home of composer Jean Sibelius by architect Lars Sonck, 1904. (photo: M Haverinen / National Board of Antiquities). D- F. Pohjola insurance company building by Herman Gesellius, Armas Lindgren and Eliel Saarinen, 1899-1901 (Photo: S. Tirilä / National Board ofAntiquities). E. Snowy pine saplings by Pekka Halonen, 1899. Oil painting at the Finnish National Gallery (photo: Central Art Archives, Helsinki) A. Albert Edelfelt, finn tájat ábrázoló képeslap a finn nemzeti himnusz első versszakával, 1900. (© National Board of Antiquities, Helsinki). B-C. Ainola, Jean Sibelius zeneszerző tóparti háza, építész: Lars Sonck, 1904. (fotó: M. Haverinen / National Board of Antiquities). D-F. A Pohjola biztosítótársaság székháza, építész: Herman Gesellius, Armas Lindgren és Eliel Saarinen, 1899-1901 (fotó: S Tirilä / National Board of Antiquities). E. Pekka Halonen, Havas fenyőcsemeték, 1899. olajfestmény, a Finn Nemzeti Galéria tulajdona, (fotó: Central Art Archives, Helsinki)

16

Az erdő a finn táj alapvető eleme. Ennek a skandináv országnak több mint felét erdők borítják, elsősorban lombhullató fák, erdeifenyő és lucfenyő. 1900 körül a fafeldolgozó ipar volt az ország számára a gazdagság elsődleges forrása, amely a világ növekvő papíripari piacainak szállított. A magas, karcsú fenyők, ágak és tobozok képei — mint az ország gazdagságának és a tájnak a szimbólumai — megjelentek a tapétákon, cserépkályhákon és az épületek homlokzatain. A fenyő egyben könnyen hozzáférhető és praktikus építőanyag is volt. A századforduló számos művésze merített ihletet a természetből, és fenyőrönkökből építették házaikat és műtermeiket az erdővel borított tájban a tavak közelében. Abban az időben Finnország az Orosz Birodalom része volt, és 1899-ben az orosz törvények sokkal szigorúbb ellenőrzés alá kívánták vonni a finneket. A nép számos módon kifejezte ezzel szembeni ellenállását. Művészi szempontból a finn tél erőteljes képeket kínált a nép érzelmeinek kifejezésére. A hóborította fenyőket ábrázoló részletgazdag tanulmányok például hűen kifejezték az orosz elnyomás alatt kifejlődött hazafiságot.

17

LJUBLJANA ZELTA PUĶE THE GOLDEN FLOWER AZ ARANYVIRÁG

B.

Helianthus anuus

Neparasti ziedu motīvi, it īpaši saulespuķes, rotā Ļubļanas jūgendstila ēku fasādes. Saulespuķi, kura cēlusies Jaunmeksikā un Peru, kādreiz dēvēja par indiāņu zelta puķi. Balkānos to ieveda 19. gadsimta beigās. Puķe kļuva populāra košās krāsas un viengabalainās formas dēļ, tā simbolizēja lepnumu un spēku. Saulespuķes izraisītās emocijas apkopotas slovēņu spēcīgākā un savdabīgākā dzejnieka Srečko Kosovela (1904-1926) dzejolī:

A.

On the decorated facades of Art Nouveau architecture in Ljubljana are extraordinary floral motifs, particularly sunflowers. The sunflower, originating from the native inhabitants of New Mexico and Peru, was once called the Indian golden flower. It was brought to the Balkans at the end of the 19th century. The flower was popular for its vivid colours and uniform shape, as well as symbolising pride and strength. The emotions that the sunflower represented are summarised in this poem by Srečko Kosovel (1904-26), the strongest and strangest Slovenian poetical icon:

C. D.

A ljubljanai Art Nouveau építészet dekorált homlokzatain rendkívüli virágmotívumok láthatók, elsősorban napraforgók. A napraforgót, amely Új-Mexikó és Peru őslakosaitól származik, régen indián aranyvirágnak nevezték. A 19. század végén került a Balkán félszigetre. A növény igen népszerű volt élénk színei és egységes formája miatt, és a büszkeséget, erőt szimbolizálta. A napraforgó által képviselt érzelmeket Srečko Kosovel (1904-1926), a legerőteljesebb és legkülönösebb szlovén költőideál következő verse foglalja össze a legjobban:

BĒRNS AR SAULESPUĶI

E. A. Pilsētas krājbanka; arhitekts Josips Vancašs, 1903-1904 (foto: B. Miheliča).B. Viesnīca Grand Hotel Union; arhitekts Josips Vancašs, 19031905 (foto: N. Goršičs).C. Bahoveku nama fasāde ar saulespuķu rotājumu, 1903 (foto: N. Goršičs).D. Regali nama durvis ar saulespuķu rotājumu, 1904 (foto: B. Miheliča). E. Lauksaimniecības aizņēmumu banka; arhitekts Kirils Metods Kohs, 1906-1907 (foto: N. Goršičs) A. City Savings Bank; architect Josip Vancaš, 1903-1904 (photo: B Mihelič) B. Grand Hotel Union; architect Josip Vancaš, 1903-1905 (photo: N Goršič) C. The façade of the Bahovec House is decorated with sunflowers, 1903 (photo: N Goršič). D. Sunflowers cover the door of Regali House, 1904 (photo: B Mihelič). E. Agricultural Loan Bank; architect Ciril Metod Koch, 1906-07 (photo: N Goršič)

18

A. Városi Takarékpénztár, építész: Josip Vancaš, 1903-1904 (fotó: B. Mihelič). B. Grand Hotel Union szálloda; építész: Josip Vancaš, 1903-1905 (fotó: N. Goršič). C. A Bahovec-ház napraforgókkal díszített homlokzata, 1903 (fotó: N. Goršič). D. A Regali-ház napraforgókkal díszített kapuja, 1904 (fotó: B. Mihelič). E. Földhitelbank, építész: Ciril Metod Koch, 1906-07 (fotó: N. Goršič)

Pār plecu es saulpuķi nesu Ar zelta tauriņu lapās. Saulpuķe maigi ir liekusi galvu, Ak, ceru, tā vītusi nav! Pār plecu es saulpuķi nesu Pilnu ar zeltainām sēklām. Saulpuķe maigi ir liekusi galvu, Ak, ceru, tā vītusi nav! Ak! Tauriņš tikko izpletis spārnus, Novirmo līgana vēsma. Saulpuķe maigi ir liekusi galvu, Ak, ceru, tā vītusi nav!

A CHILD WITH A SUNFLOWER

GYERMEK NAPRAFORGÓVAL

I carry a sunflower over my shoulder, A gold butterfly has lit upon it, The sunflower has gently tilted, Lord I hope it hasn’t wilted!

Vállamon egy napraforgót hordok, Rászállott egy aranyfényű lepke, Lekonyult már kicsit a virágom, Istenem, csak nehogy elfonnyadjon!

I carry a sunflower over my shoulder, A sunflower full of gold gold seeds, The sunflower has gently tilted, Lord I hope it hasn’t wilted!

Vállamon egy napraforgót hordok, Virágot arany, arany magvakkal, Lekonyult már kicsit a virágom, Istenem, csak nehogy elfonnyadjon!

Oh, the butterfly just spread its wings, A soft breeze just ruffled the air, The sunflower has gently tilted, Lord I hope it hasn’t wilted! (tr.: Ana Jelnikar)

Ó, a lepke kitárta szárnyait, Enyhe szél borzolja a levegőt, Lekonyult már kicsit a virágom, Istenem, csak nehogy elfonnyadjon! (nyersfordítás)

19

NANCY NO NEZINĀMĀM DZĪLĒM OUT OF THE UNKNOWN AZ ISMERETLENSÉGBŐL

B.

A. A. Lampa „Čemurs”, Emīls Galē, ap 1902.B. Lielais Kaukāza suņstobrs Emīla Galē darbnīcas dārzā.C. Krēsls ar pļavu suņstobra formā veidotu atzveltni, Emīls Galē, 1902.D. Vāze pļavu suņstobra formā, Emīls Galē, 1900 A. Where are the ombelles on this lamp made by Émille Gallé around 1902? B. The great hogweed of the Caucasus in the studio garden of Émille Gallé. C. The back of this chair by Émille Gallé is in the shape of the field hogweed, 1902. D. Using the form of the field hogweed Émille Gallé created this vase in 1900 A. Lámpaernyő, Emile Gallé, 1902 körül. B. Az óriás kaukázusi medvetalp Emile Gallé műtermének kertjében. C. Az Emile Gallé által tervezett szék támlája a mezei medvetalpat formázza, 1902. D. Emile Gallé, mezei medvetalp motívummal díszített váza, 1900

20

C.

Heracleum sphondylium

Ap 1895. gadu divi šveiciešu botāniķi atgriezās no ekspedīcijas pa Kaukāzu (tas ir kalnains reģions starp Kaspijas un Melno jūru) ar kādām nezināmām sēklām. Sēklas iesēja, un pēc divu gadu gaidām bija izaudzis 3,5 m garš augs. Šo lielo augu, kurš atgādināja suņstobru, nosauca par lielo Kaukāza suņstobru. Ziņas par jaunatklāto augu izplatījās pa visu Eiropu. Arī mākslinieks un botānikas mīļotājs Emīls Galē to iestādīja savā dārzā Nansī pilsētā. Lielais Kaukāza suņstobrs pieder pie čemurziežu dzimtas (to zieds lietussarga formā atveras stublāja galā). Šajā dzimtā ir daudzi mazāka izmēra augi, piemēram, pļavu suņstobrs, kas sasniedz tikai 1,5 m augstumu. Šis augs pirms sava lielā brālēna no Kaukāza ierašanās bija būtisks Nansī mākslinieku iedvesmas avots. Viņus iespaidoja auga veidols, un viņi izmantoja tā zieda un stublāja formu, veidojot krēslus, galdus, vāzes un lampas, kā arī citus lietišķās mākslas objektus. Around 1895, two Swiss botanists returned from an expedition in the Caucasus (a geographic region between the Caspian and Black Sea) with some unidentified seeds. The seeds were planted, and after two years of waiting a flower measuring 3.5m in height had grown. It was regarded as a specimen of the giant hogweed and was given the name ‘great hogweed from the Caucasus.’ Once the discovery of the plant became common knowledge it spread throughout Europe. In Nancy, Émille Gallé an artist but also a great lover of botany also planted the flower in his garden. The great hogweed from the Caucasus is part of a family of umbelliferous plants (umbrella-shaped plants whose flowers come from a central point) which contains many other smaller varieties such as the ‘field hogweed, which measures only 1.5m in height. This last plant was - before the arrival of its cousin from the Caucasus - a very important source of inspiration for the artists of Nancy. They were inspired by the shape of the plant, using the form of the flower and the stalk to create a range of objects: chairs, desks, vases and lamps.

D.

21

1859 körül két svájci botanikus néhány nem azonosítható maggal tért vissza kaukázusi expedíciójáról (a Kaszpiés a Fekete-tenger közötti földrajzi terület). A magokat elültették, és azokból két év várakozás után egy 3,5 m magasságú virág fejlődött ki. Az óriás medvetalp egy fajtájának tekintették, és az „óriás kaukázusi medvetalp” nevet adták neki. Amikor a növény felfedezése közismertté vált, egész Európában elterjedt. Nancyban Émile Gallé művész és egyben a botanika szerelmese szintén elültette kertjében. Az óriás kaukázusi medvetalp az ernyős virágzatú növények családjába tartozik (az ernyős virágzatúak olyan növények, amelyek virágai egy középpontból indulnak), amelyeknek számos alfaja van, mint pl. az egyszerű mezei medvetalp, amely csak 1,5 m magasra nő. Ez utóbbi — kaukázusi rokonának megérkezése előtt — az ihlet igen fontos forrása volt a nancyi művészek számára. Inspirálta őket a növény formája, felhasználták a virág és a szár alakját számos tárgy — székek, asztalok, vázák és lámpák — tervezése során.

REUS PILSĒTAS SIMBOLS SYMBOL OF THE CITY A VÁROS SZIMBÓLUMA

Rosa

Rozes dekors modernisma (jūgendstila nosaukums katalāņu valodā) arhitektūrā bija ikdienišķa parādība. Roze ir Reusas simbols, gadsimtiem ilgi tā rotājusi pilsētas ģerboni. Saskaņā ar leģendu, 16. gadsimtā pilsētai uzbruka postošs mēris. Tajā laikā jaunajai ganei Izabellai Basorai parādījās Žēlsirdīgā Jaunava Marija (Mare de Déu de Misericordia) un pavēstīja, ka Reusu no briesmīgās epidēmijas var izglābt, ja izgatavotu ļoti garu sveci, kas visā garumā apņemtu pilsētas mūrus, un tad to aizdedzinātu. Kad pilsētas vadoņi nenoticēja meitenei, Jaunava Marija parādījās vēlreiz un noskūpstīja Izabellu, atstājot rozes zīmi uz viņas vaiga. Tad vadoņi noticēja meitenei, izgatavoja sveci, un mēris atstājās. Tādēļ modernisma laikā, kad daba, pagātnes leģendas un vēsturiski notikumi kļuva par iedvesmas avotu, nebija nejaušība, ka Reusas mākslinieki un meistari izvēlējās rozi par galveno motīvu savās vitrāžās, keramikā, mozaīkās un dekoratīvajos gleznojumos. The use of the rose as a decorative element was common during the period of Modernisme architecture (Modernisme is the Catalan name for Art Nouveau.) The rose is the symbol of Reus and has been on the city’s coat of arms for centuries. Legend has is that in the 16th century the city was struck by a great plague. During that time the Virgin Mary of Mercy (Mare de Déu de Misericòrdia) appeared to a young shepherdess called Isabel Basora and told her that to rid Reus of the terrible epidemic she had to build a very long candle that went all around the city walls, then light it. When the city governors did not believe the girl and ignored her, the Virgin reappeared and kissed Isabel on the face, leaving the mark of the rose on her cheek. After this the governors believed in the vision of the Virgin, made the candle and the plague disappeared. That is why, at a time when Modernisme was finding a great source of inspiration in nature, and when legends and historical references were popular, it was no accident that the artists and craftsmen of Reus chose the rose as the central motif in their stained-glass windows, ceramics, mosaics and decorative paintings.

A.

B. A. Rožu raksts vitrāžā Navas namā; arhitekts Luiss Domeneks i Montaners, 1901-1907.B. Rožu ciļņi rotā Angera nama fasādi; arhitekts Pere Kasels Tarrats, 1905.C. Griestu apdare pirms restaurācijas Pere Mata Institūta 6. paviljonā; arhitekts Luiss Domeneks i Montaners, 1906 A. Roses feature heavily in the stained glass at Casa Navàs; architect Lluís Domènech i Montaner, 1901-1907. B. Carved roses decorate the façade of the Casa Anguera by Pere Caselles Tarrats, 1905. C. The ceiling decoration before restoration at the Institut Pere Mata, Pavilion number 6; architect Lluís Domènech i Montaner, 1906

C.

A rózsa mint díszítőelem használata igen elterjedt volt az építészeti modernizmus időszakában (a modernizmus az Art Nouveau katalán elnevezése). A rózsa Reus szimbóluma, és évszázadok óta szerepel a város címerében. A legenda szerint a 16. században a várost szörnyű járvány sújtotta. Ez idő alatt egy Isabel Basora nevű fiatal pásztorlánynak megjelent Szűz Mária, és azt mondta neki, ha meg akarja menteni a várost, készítsen egy olyan hosszú gyertyát, amely körben halad a város falai mentén, és gyújtsa meg. Amikor a város vezetői nem hittek a lánynak, és nem törődtek vele, a Szűz ismét megjelent, és arcon csókolta Isabelt, arcán rózsa alakú nyomot hagyva. Ezután a város vezetői már elhitték, hogy valóban megjelent neki a Szűz, elkészítették a gyertyát, és a járvány elmúlt. Ezért, amikor a modernizmus a természetben az ihlet fontos forrását találta meg, és amikor a legendák és történelmi hivatkozások igen népszerűek voltak, nem véletlen, hogy a reusi művészek és mesteremberek a rózsát választották festett üvegablakaik, kerámiáik, mozaikjaik és festett díszítéseik központi motívumául.

A. Rózsák a Casa Navàs üvegablakán, építész: Lluís Domènech i Montaner, 1901-1907. B. A Casa Anguera homlokzatát díszítő rózsák, építész: Pere Caselles Tarrats, 1905. C. A Pere Mata Intézet 6. pavilonjának rózsákkal díszített mennyezete a restaurálás előtt, építész: Lluís Domènech i Montaner, 1906

22

23

RIGA IEDVESMAS AVOTI INSPIRATION IN THE ELEMENTS IHLET AZ ELEMEKBEN

A.

C. A. Ziedu cilnis zem īres nama dzegas Smilšu ielā; arhitekts Konstantīns Pēkšēns, 1902 (foto: A. Antenišķe). B. Nezināma meistara veidota vitrāža īres namā Elizabetes ielā; arhitekti Hermanis Oto Hilbigs un Alberts Gīzeke, 1903 (foto V. Zilberts © J. Krastiņš).C. Ūdensrozes ap īres nama logiem Stabu ielā; arhitekts Indriķis Devendruss, 1901 (foto: A. Antenišķe).D. Ūdensrožu ciļņi rotā īres nama Cēsu ielā fasādi; arhitekts Edmunds fon Trompovskis, 1910 (foto: V. Zilberts © J. Krastiņš) A. Floral adornment under the cornice of the apartment block on Smilšu Street; architect Konstantīns Pēkšēns, 1902 (photo: A Antenišķe). B. Stained glass window by an unknown artist in an apartment block on Elizabetes street; architects: Hermann Otto Hilbig and Albert Giesecke, 1903 (photo: V Zilberts © J Krastiņš). C. Water lilies accentuate the window of this apartment block on Stabu street; architect Indriķis Devendruss, 1901 (photo: A Antenišķe). D. Relief of water lilies adorns the façade of a apartment block on Cēsu Street; architect Edmund von Trompowsky, 1910 (photo: V Zilberts © J Krastiņš)

B.

24

A. A párkány alatt virágdísz fut végig a lakóház homlokzatán, építész: Konstantīns Pēkšēns, 1902 (fotó: A. Antenišķe). B. Színes üvegablak egy lakóházban, tervezője ismeretlen, építészek: H. Hilbig és A. Giesecke, 1903 (fotó: V. Zilberts © J Krastiņš). C. Tavirózsa-dísz hangsúlyozza ennek a lakóháznak az ablakát, építész: H. Devendruss, 1901 (fotó: A. Antenišķe). D. Lakóház a Cēsu utcában, építész: E. von Trompowsky, 1910 (fotó: V. Zilberts © J. Krastiņš)

Nymphaea

Rīga ir pilsēta pie ūdens. Tā atrodas Daugavas krastos netālu no Baltijas jūras un ir ezeru ieskauta. Nav brīnums, ka latviešu mākslinieki jūgendstila periodā savos darbos bieži attēloja ūdeņus. Tie redzami gan mitoloģiskās ainās, gan dabasskatos un izmantoti, lai uzsvērtu sievietes, zieda vai bērna daili. Jūgendstils smēlās iedvesmu no visiem dabas elementiem. Augu un ziedu motīvi bieži tika izmantoti Rīgas jūgendstila ēku fasāžu un iekštelpu dekoratīvajā apdarē. Ņemot vērā pilsētas tuvumu ūdeņiem, ir gluži dabiski, ka mākslā plaši izmantots ūdensrozes motīvs. Tiesa, ūdensroze tolaik nebija tik izplatīts augs kā šodien. Latvijas ūdeņos savvaļā aug divas sugas, bet pasaulē var atrast 40 dažādu veidu. Parasti ūdensrozes zieds ir gaiši rozā, dzeltenā vai baltā krāsā, to ieskauj ieapaļas vai sirds formas lapas. Jūgendstila māksliniekus iedvesmoja arī cits ūdensaugs – lotoss. Tas bija plaši sastopams jau senajā Ēģiptē un Indijā, bet jūgendstila mākslā bija viens no raksturīgajiem eksotisko ietekmju avotiem. Lotoss atveidots, piemēram, uz neliela paliktņa – Rīgas 700 gadu jubilejas izstādes suvenīra, kuru var aplūkot Rīgas Vēstures un kuģniecības muzejā.

Riga is a city surrounded by water, located on the banks of the Daugava River, close to the Baltic Sea and encircled by lakes. It is no surprise that Latvian painters of the Art Nouveau period pictured water as a significant feature in mythology-inspired scenes or landscapes; or to emphasise the beauty of a woman, flower or child. Art Nouveau looked to all natural elements for inspiration, and plant and floral motifs were often used in façade decoration of Art Nouveau buildings in Riga. Given the association with water, the artistic use of the water lily– which was not so common a plant as it is today – was a natural choice. Two species grow wild in Latvian waters but there are around 40 varieties throughout the world. The flower is normally in delicate shades of pink, yellow or white and is encircled by round or heart-shaped leaves. Art Nouveau artists also used lotus, another floating plant, in their work. Coming from ancient Egypt and India, it was an exotic source of inspiration, so characteristic for the art of the period. For example, lotus appears on a small souvenir plate from Riga’s 700th anniversary exhibition, displayed in the Museum of the History of Riga and Navigation.

D.

25

Rigát vizek veszik körül, a Daugava folyó partján fekszik, a Balti-tenger közelében, körülötte pedig tavak helyezkednek el. Nem meglepő tehát, hogy az Art Nouveau időszak lett festői a mitológia által inspirált tájképeiken, vagy egy nő, egy virág vagy gyermek szépségének kiemelésére gyakran ábrázolták a vizet. Az Art Nouveau minden természetes elemben az inspirációt kereste, és gyakran alkalmazták a növények és virágok motívumait a rigai szecessziós épületek homlokzatainak díszítése során. A vízzel való kapcsolatból természetes módon adódott a tavirózsa művészi alkalmazása — amely akkoriban még nem volt annyira elterjedt növény, mint manapság. Két fajtája terem vadon a lettországi vizekben, de világszerte mintegy 40 fajtája ismeretes. Virága általában finom rózsaszín, sárga vagy fehér árnyalatokban pompázik, és kerek vagy szív alakú levelek veszik körül. Az Art Nouveau művészek munkáikban egy másik vízinövényt, a lótuszt is gyakran ábrázolták. Az ókori Egyiptomból és Indiából származó növény az ihlet egzotikus, a korszakra igen jellemző forrása volt. A lótusz megjelenik például egy kis méretű emléktáblán is, amely Riga 700 éves jubileumára rendezett kiállításra készült, és amely a Rigai Történeti és Hajózási Múzeumban látható.

TERRASSA VAROŅU PUĶE THE FLOWER OF HEROES A HŐSÖK VIRÁGA

A.

B.

D. A. Apmetumā veidoti apelsīnu motīvi teātra “Theatre Principal” hallē; arhitekti Enriks Kata i Kata, Fransisko Gardija i Vials, 1911 (visi foto: D. Ferrans © Terasas muzejs).B. Loga vitrāža teātrī.C. Tēlnieka veidoti apelsīni rotā šo akmens kapiteli (kolonnas augšējo daļu) teātra hallē.D. Mozaīka uz veikala “Confisserie Carne” galvenās fasādes (mūsdienās – aptieka “Albinyana”); arhitekts Džoakims Vansels i Vjeta, 1908 A. Oranges in plaster in the hall of the Theatre Principal; architects Enric Catà i Catà i Francesc Guàrdia i Vial, 1911 (all photos D Ferran © Museu de Terrassa). B. Stained glass window in the Theatre Principal. C. Carved oranges decorate this stone capital (the upper part of a column) in the hall of the Theatre Principal. D. Mosaic wall of the main façade of the Confisserie Carné (today Chemist Albinyana); architect Joaquim Vancells i Vieta, 1908

Citrus aurantium

Saskaņā ar grieķu mītiem tad, kad Hērakls ielauzās hesperīdu dārzos, lai nozagtu pūķa un nimfu sargātos „zelta ābolus”, viņš nedabūja gluži to, ko gribēja. Viņš gan nogalēja pūķi, kurš sargāja vērtīgos augļus, taču slavenie āboli izrādījās apelsīni. Tādas ir leģendas, kas ir saistītas ar mūsdienās tik ikdienišķi pierasto augli, kuru romieši savulaik izmantoja medicīnā. Uz Spāniju apelsīnu koku atveda arābi, lai rotātu savus dārzus un joprojām izmantotu tā ziedus zāļu izgatavošanai. Apelsīnu koks valdzinājis arī ceļotājus un dzejniekus, kuri tam veltījuši tēlainas vārsmas. Jūgendstila mākslinieki savā darbā izmantoja daudz dabas elementu. Apelsīns bija īpaši iemīļots savas krāsas un formas dēļ. Terasā ir ēkas, kuru fasādēs parādīti apelsīnu koku zari ar augļiem un lapām. Šis motīvs attēlots gan flīzēs, gan apmetumā, gan arī akmenī un stiklā. According to Greek mythology, when Hercules broke into the Hesperides garden to take the ‘Golden Apples’ that were protected by a dragon and nymphs, he didn’t get quite what he wanted. Although he killed the dragon, the precious apples turned out to be oranges. Such legends surround this everyday fruit, which was once used by the Romans as a medicine. It was introduced to Spain by the Arabs who used it as decoration in their gardens, as well as carrying on the tradition of using the orange flower for medical preparations. The orange tree has also fascinated poets and travellers, who have described its beauty in great detail. The artists of Art Nouveau used many elements from nature in decorative work, and because of its colour and shape the orange was especially appealing. In Terrassa there are buildings showing the branches of the orange tree on which the fruit and leaves grow. These decorative features use a variety of materials such as tiles, plaster, stone and glass. A görög mitológiában, amikor Héraklész betör a Heszperiszek kertjébe, hogy elvegye az aranyalmákat, amelyeket egy sárkány és nimfák őriznek, nem egészen kapja meg, amit akar, mert bár megöli a sárkányt, a drága almákról kiderül, hogy narancsok. Ilyen legendák veszik körül ezt a hétköznapi gyümölcsöt, amelyet a rómaiak egykor gyógyszerként alkalmaztak. Spanyolországba az arabok közvetítésével került, akik egyrészt kertjükben díszként használták, másrészt továbbvitték a hagyományt, és a narancsvirágból orvosi készítményeket állítottak elő. A narancsfa nagy hatással volt a költőkre és utazókra is, akik nagy részletességgel írták le szépségét. Az Art Nouveau művészei számos természetből származó elemet használtak díszítőmunkáik során, és a narancs mind színe mind formája miatt különösen vonzó volt. Terrassában olyan épületek állnak, amelyeket a narancsfa ágai díszítenek, amelyeken gyümölcsök és levelek nőnek. Ezek a díszek többféle anyagból készültek, például cserépből, gipszből, kőből és üvegből.

A. Narancs stukkódísz a színház előcsarnokában, építészek: Enric Catà I Catà és Francesc Guàrdia i Vial, 1911 (fotók: D. Ferran © Museu de Terrassa). B. Színes üvegablak a színházban. C. Faragott narancscsal díszített kőoszlop a színház előcsarnokában. D. Az egykori Carné cukrászda (ma Albinyana Gyógyszertár) főhomlokzatát díszítő mozaik, építész: Joaquim Vancells, 1908 C.

26

27

PROVINCIA DI VARESE PĒDĒJAIS OTAS VILCIENS THE FINISHING TOUCH AZ UTOLSÓ SIMÍTÁS

Zinnea elegans

Vieta bija gandrīz pati pilnība. Tas bija burvīgs skats – vērot “Campo dei Fiori” kalnus un plašo ainavu no jaunās viesnīcas “Grand Hotel” kafejnīcas un restorāna. Jaunās, skaistās viesnīcas slava izplatījās apkārtējās pilsētās un ciemos. Taču direktoram šķita, ka pietrūkst pēdējā otas vilciena – halle šķita pārāk auksta un tukša. Tad viņam ienāca prātā pasūtīt desmit dučus cīniju – dzīvīgas, spilgti sarkanas vai dzeltensārtas puķes. Puķu vītnes piekāra gar sienām, un tās izraisīja gan apmeklētāju, gan arī arhitekta Džuzepes Somaruga sajūsmu, kurš no 1907. līdz 1912. gadam strādāja pie viesnīcas projekta. Cīniju vītņu un vainagu iedvesmots, viņš izprojektēja jaunas ciļņu joslas viesnīcas apdarē, tā ievelkot pēdējo paliekošo otas vilcienu celtnes tēlā. Ziedu dekors bija raksturīgs Itālijas liberti stilam, kas ieviesa mākslā un arhitektūrā daudz jaunu elementu. Varēzes provincē cīnijas motīvu visplašāk izmantoja no akmens veidotās dekoratīvās joslās.

A.

B.

C.

The setting was almost perfect. It was a magical sight to see the mountains of the Campo dei Fiori above, while below the new café-restaurant of the Grand Hotel, the wide open landscape was equally breathtaking. Excitement about the opening of this beautiful hotel spread throughout the city and villages. But for the chef the final touch was missing: the hall was too cold and empty. Then he got the idea to order ten dozen zinnias; bright red flowers that were joyful and fleshy. The flowers were put on the walls as wreaths and were not only a hit with the party-goers but also with the architect of the hotel, Giuseppe Sommaruga, who had been working on the project from 1907 until 1912. Inspired by the garlands of zinnias, he designed new mouldings for the hotel and found a permanent finishing touch. The use of the flowers as decorative motifs to lighten the hotel was typical of Liberty Style, which introduced new elements in arts and architecture at the time. In the Varese Province this flower was most often used in decorative friezes made from stone. A beállítás szinte tökéletes volt. Mágikus látvány volt látni fönn a Campo dei Fiori hegyeit, alul pedig a Grand Hotel új kávéházát és éttermét, és a széles nyitott táj is lélegzetelállító volt. A gyönyörű hotel megnyitása körüli izgalom az egész városban és a falvakban is elterjedt. De a főnök számára még hiányzott az utolsó simítás: a hall túlságosan hideg és üres volt. Ekkor támadt egy ötlete, és rendelt tíz tucat cinniát, élénkpiros virágokat, amelyek vidámak és teltek voltak. A virágokat füzérekben a falakra helyezték, és ezt nemcsak az összejövetelekre járó közönség, hanem a szálloda építésze is telitalálatnak érezte. Giuseppe Sommaruga 1907-től 1912-ig dolgozott a terveken. A cinniafüzérekből merítve inspirációt, új párkánymintákat tervezett a szálloda számára, megtalálva ezzel a végleges, utolsó simítást. A virágok, mint díszítőmotívumok alkalmazása a hotel épületének könnyedebbé tételére, jellemző volt a Liberty stílusra, amely új elemeket hozott a korszak művészetébe és építészetébe. Varese tartományban ezt a virágot alkalmazták a leggyakrabban a kőből készült szegélydíszeknél.

D. A-D. Dekoratīvās ziedu joslas plaši izmantotas visā viesnīcas Grand Hotel Campo dei Fiori fasāžu apdarē; arhitekts Džuzepe Somaruga, 1907-1912 A–D. Floral decorative friezes in stone can be seen all over the exterior of the Grand Hotel Campo dei Fiori; architect Giuseppe Sommaruga, 1907-1912 A-D. A Campo dei Fiori szálloda külső homlokzatait díszítő virágfüzérek; építész: Giuseppe Sommaruga, 1907-1912

28

29

WIEN MAIGUMS UN SPĒKS THE FLOWER OF DELICATE FORCE A KIFINOMULT ERŐ VIRÁGA

Laurus nobilis

Sensenos laikos lauru koks bija ne tikai augs, bet arī svēta ārstniecības zāle, veltīta Apolonam, vienam no grieķu dieviem. Romiešu ģenerāļi lika lauru vainagu galvā pēc uzvarētām kaujām, un kopš tā laika tas ir uzvaras simbols. Vīnē ir vairāki mākslas darbi, kuri atspoguļo, kā lauru koks ticis izmantots gadsimtu gaitā. Daži no skaistākajiem objektiem radīti ap 1900. gadu, piemēram, Secesijas paviljona kupols, kuru Jozefs Maria Olbrihs izveidoja no apzeltītām metāla lauru lapām. Tajā pašā laikā vairāku ēku fasādes ir rotātas ar smalkiem lauru vītņu vai lauru vainagu motīviem. Ornamentus parasti veidoja vai nu no īpaša sastāva javas, vai metāla. Tiesa, domājot par lauru koku mūsdienās, cilvēkiem tas visbiežāk saistās ar ēdienu – lauru lapas ir viena no populārākajām garšvielām.

A.

B.

C.

D.

A. Smalkas zeltītas lauru lapas rotā Secesijas paviljonu; arhitekts Jozefs Marija Olbrihs, 1898.B. Dzīvojamās ēkas fasādes dekors; arhitekts Rūdolfs Gēbls, 1900.C. Lauru vainags pie dzīvojamās ēkas; arhitekts Ērvins Raimans, 1909.D. Fasādes rotājums, autori Ferdinands Krencs un Fridrihs Erharts, 1903; pati celtne būvēta 1727.E. Ziedoši lauru zari rotā šo dzīvojamo ēku; arhitekti Ferdinands Dēms un Francis Olbrihts, 1898-1899 A. Delicate gilded laurel leaves decorate Joseph Maria Olbrich’s Secession building, 1898. B. Façade decoration on this residential building by Rudolf Göbl, 1900. C. A laurel wreath outside a residential building by Erwin Raimann, 1909. D. Intricate façade decoration by F. Krenz and P. Erhart in 1903; the original building dates from 1727. E. Ornate laurel branches adorn this residential building by Dehm & Olbricht, 1898-1899

In ancient times the laurel was not just thought of as a plant, but as a sacred herb with medicinal properties that was also dedicated to Apollo, one of the Greek gods. To celebrate winning battles Roman generals would wear laurel wreaths, and ever since it has been an emblem of victory. In Vienna there are several works of art that illustrate how the laurel has been used throughout the centuries. Some of the most beautiful examples date from around 1900, such as the cupola of the Secession building where Joseph Maria Olbrich designed gilded laurel leaves from metal. There are also many facades in Vienna - from the same time - that were decorated with tiny laurel trees or laurel wreaths. This ornamentation was usually made from special mortar mixtures or metals. However, when most people think of the laurel today it is normally in association with food, as it is also used as a popular spice.

E.

A. Aranyozott babérlevelek díszítik a Secession épületét, építész: Joseph Maria Olbrich, 1898. B. Rudolf Göbl tervezte lakóház díszített homlokzata, 1900. C. Babérkoszorú egy lakóépületen, építész: Erwin Raimann, 1909. D. F. Krenz és P. Erhart által tervezett homlokzati díszítés, 1903; az épület 1727-ben épült. E. Választékos babérlevél dísz egy lakóházon, építészek: Dehm & Olbricht, 1898-1899

30

31

Az ókorban a babérra nemcsak mint egyszerű növényre gondoltak, de gyógyító tulajdonságai miatt szent növényként tartották számon, és Apollónak, az egyik görög istennek szentelték. A római hadvezérek a győztes csaták ünneplése során babérkoszorút viseltek: a babér mindig a győzelem szimbóluma volt. Bécsben jó néhány olyan művészi alkotás látható, amelyek szemléltetik, hogyan használták a babért az évszázadok során. A legszebb példák közül több is az 1900 körüli évekből származik, mint a Secession Pavilon fémből készült aranyozott babérlevelekből álló kupolája, melyet Joseph Maria Olbrich tervezett. Bécsben számos ugyanebből a korszakból származó épület homlokzatát is apró babérfákkal vagy babérkoszorúkkal díszítették. Ezeket a díszeket általában különleges habarcskeverékekből vagy fémből készítették. Manapság viszont az emberek a babérral kapcsolatban általában inkább az ételekre gondolnak, mivel fűszerként is használható.

Ka pagatavot ziedu presi? • how do you make a flower press? • Hogyan készítsünk virágprést? 2

cm

0,8 cm

• Ka pagatavot dekorativu joslu? • How do you make a frieze? • Hogyan készítsünk szegélydíszt?

2c

25

m

cm

Step 1

25

Step 2

cm

2. Stūros izveido caurumus sastiprināšanai ar bultskrūvēm (6 vai 7cm garām) 2. Make holes in the corners for butterfly bolts (6 or 7cm in length) 2. Fúrj lyukakat mind a négy sarkukba (6-7cm hosszú) szárnyasanyák számára.

Step 3

cm

25

cm

Step 4

Step 5

3. Pārloki papīru atkal un rūpīgi izcel zīmējuma līnijas 3. Fold the paper again and highlight the shape and curves of the drawing 3. Hajtsd össze ismét a papírt, és húzd ki a rajz alakját és görbe vonalait.

4. Pārloki papīru vēlreiz un nokopē zīmējumu pretējā virzienā 4. Fold the paper once more and copy the drawing, this time in the opposite direction. 4. Hajtsd össze a papírt még egyszer, és másold át a rajzot, most az ellenkező irányban.

5. Savieno attēlus un atkārto vairākas reizes, lai izveidotu joslu 5. Join the pictures together and repeat several times to create a frieze. 5. Illeszd össze a képeket, és a szegélydísz elkészítéséhez ismételd meg néhányszor az egészet.

m

25

cm

25

cm

Step 4

4. Izdari to pašu ar mitrumu uzsūcošu papīru 4. Repeat the action for blotting paper 4. Vágj itatóspapírból is ugyanilyen alakot.

3. Sagriez viļņoto kartonu attēlā parādītajā formā 3. Cut corrugated cardboard into the shape shown in the picture. 3. Vágj ki hullámpapír lapokat, a képen látható alakban.

Step 5

Step 3

4c

m

Step 2 2. Pārloki papīru un nokopē zīmējuma kontūru 2. Fold the paper and copy the drawing in outline form 2. Hajtsd össze a papírt és másold le a rajz körvonalait.

4

4

4c

25

Step 1 1. Nokopē ar zīmuli uz pauspapīra auga vai zieda detalizētu motīvu 1. Copy a detailed picture of a plant or flower in pencil on tracing paper 1. Pauszpapírra ceruzával másolj le egy növényről vagy virágról készült részletes képet.

cm

cm

1. Paņem divas koka plāksnes 1. Take two wooden boards 1. Keress két falemezt.

5. Izgrezno koka virsmu ar jūgendstila rakstu un tad nolako 5. Decorate the top board with an Art Nouveau pattern and then varnish. 5. Díszítsd a felső lapot Art Nouveau mintával, majd lakkozd be.

Step 6

6. Saliec visu kopā, un Tava ziedu prese ir gatava 6. Bring everything together and you are ready to press flowers. 6. Szereld össze, és kezdheted a virágok préselését.

33

Karte Tagad mēs esam apceļojuši visu Eiropu. Bet kur īsti tu pabiji? Uz kartes katrai pilsētai, kuru apmeklējām, ir neliela detaļa. Atrod lappusi, no kuras ir detaļa, un ieraksti pilsētas vārdu kartē !

Norge

Map

Suomi

Scotland

We have now travelled all over Europe. But where exactly have you been? On the map, each of the cities we have been to has a small detail. Can you find the page where the detail is from and then write the name of the city on the map?

Latvija

Térkép

United Kingdom Belgique/België

Körbeutaztuk Európát. De hol is jártunk pontosan? A téképen minden várost egy rá jellemző részlettel is megjelöltünk. Keresd meg, melyik oldalon található a kis részlet, és írd be a város nevét a térképre.

France Österreich Slovenija Magyarország Catalunya Italia

12

35